Hiába felhőtlen az ég egész Erdélyben, amikor az E60-as nemzetközi országúton Marosvásárhely fele autózunk, gyakran előfordul, hogy már Nyárádtőtől finom, kezdetben alig észrevehető köd teríti be a tájat.

A város fele közeledve aztán a látótávolság egyre romlik, a repülőteret elhagyva pedig szemünket, nyálkahártyánkat irritálni kezdi a különös köd, ami persze valójában nem köd, hanem a Marosvásárhely mellett levő Azomureş vegyipari kombinát főleg ammóniát, nitrogén-oxidokat és port tartalmazó füstje.

Mivel stratégiai jelentőségű vállalattá nyilvánították, a kommunizmus idején nem lehetett nyíltan beszélni a városközponttól alig 4 kilométerre levő, 126 hektáron elterülő, óriási műtrágyagyár okozta szennyezésről – annak ellenére, hogy a gyár kéményei és az azokból áradó füst az egész környékről jól látható.

Jó üzlet

A vállalat okozta légszennyezés az utóbbi időben vált központi témává Marosvásárhelyen. A társadalmi vita azért is indokolt, mert a jelenleg svájci tulajdonban levő magánvállalat komoly profitot termel. A pénzügyminisztérium adatai szerint 2014-ben a vállalat például 380 millió euró forgalom mellett 32 millió euró nettó nyereséget könyvelt el.

Egyre kevésbé meggyőző az a gyakran hangoztatott érv is, miszerint a kombináthoz azért nem lehet hozzányúlni, mert számottevő munkaadó. A svájci tulajdonos 2013-ban egy sor tevékenységet kiszervezett, így az Azomureş alkalmazottainak száma 2600-ról 1600-ra csökkent – eközben Marosvásárhelyen 130 ezer lakos van az állandó szennyezésnek kitéve.

A mindenki számára nyilvánvaló környezetszennyezés ellenére azonban a hatóságok szinte tehetetlenek: a vállalat egy olyan, 2007-ben kiadott környezetvédelmi engedély alapján működik, mely 2015 végéig gyakorlatilag szabad utat ad a szennyezésnek. További probléma, hogy a hatóságoknak csak kevés olyan mérés áll rendelkezésükre, mellyel bizonyítani lehet, hogy a vállalat törvényt sért.

A politika már meglátta a lehetőséget

Az egyre erősödő lakossági elégedetlenséget, valamint a környezetvédelmi hatóságok vállvonogatását a helyhatósági választásokra készülő politikum is elkezdte kihasználni: a közelmúltban az RMDSZ bejelentette, hogy népszavazást kezdeményez az Azomureş ügyében, Dorin Florea polgármester is egyre harciasabban nyilatkozik, sőt, nemrég a környezetvédelmi miniszter is terepszemlét tartott a kombinát ügyében.

Ne maradj le semmiről: iratkozz fel az Átlátszó Erdély hírlevelére!

A rendszerváltás után, 1998-ban a kombinátot a török Transworld Fertilizers Holding vásárolta meg, majd 2013-tól egy svájci cég, az Ameropa Holding AG érdekeltségébe került (cégtörténet itt). A tranzakció értéke 54 millió euró volt.

Az EU-csatlakozáskor kivételezett lett

2007 fontos év a kombinát életében: ekkor az EU-csatlakozási tárgyalások során sikerül kialkudni, hogy 2015 december 31-ig haladékot kapjon arra, hogy megfeleljen az integrált szennyezés-megelőzésről és csökkentésről szóló IPPC-irányelvnek.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a ’60-as, ’70-es évek technológiájával dolgozó, a jelenlegi környezetvédelmi elvárásokkal köszönő viszonyban sem lévő kombinát megmenekült az azonnali bezárástól, és 8 évet kapott arra, hogy a berendezéseit korszerűsítse.

Semmiképp nem néhány szűrő felszereléséről van szó: az uniós határértékek betartásához a berendezések számottevő részét kell kicserélni.

A 2007-ben kiadott környezetvédelmi engedélyben egyébként a tulajdonos kötelezettséget vállal arra, hogy 170 millió eurós összértékű befektetéssel 2016. január 1-ig összhangba hozza a kibocsátásait az uniós elvárásokkal – a munkálatok pedig jelenleg is gőzerővel folynak.

Soha nem volt ekkora szennyezés

Az átalakításokkal párhuzamosan valami más is történhet a kombinátban: marosvásárhelyi interjúalanyaink kivétel nélkül azt állítják, hogy soha nem volt ennyire átható ammóniaszag a városban, mint idén.

„Úgy nőttem fel, hogy a szobám ablakából a Prefektúra homlokzatán levő vörös csillagot és a kombinát kéményeit láttam. A kommunizmus idején, majd a kilencvenes-kétezres években a szennyezés valahogy nem volt zavaró.

Ki gondolta volna, hogy 25 évvel a rendszerváltás után eljutunk oda, hogy Marosvásárhelyen a látótávolság sokszor egy-másfél kilométerre csökken” – mondja Cristian Vântu, egy joviális, negyvenes éveiben járó orvos.

Vântu néhány éve létrehozott egy, az Azomureş szennyezése ellen tiltakozó Facebook-csoportot. A csoportban kezdetben pár barátja volt benne, aztán a tagok száma 2500 körül állandósult. Idén két hónap alatt, júniustól augusztusig 10 ezerre nőtt a taglétszám. A csoportban nem csak linkeket, fotókat osztanak meg: a tiltakozás egyre konkrétabb formát ölt.

Szervezett fellépés a szennyezés ellen

A különféle ügyeket lassan az adott szakterület egy-egy szakértője viszi. Egy petíciót már átadtak Karmenu Vella környezetpolitikáért felelős EU-biztosnak – úgy tudjuk, ezzel kapcsolatban az Európai Környezetvédelmi Ügynökség már vizsgálódik.

Megfogalmaztak egy újabb tiltakozást a Környezetvédelmi Minisztériumnak, augusztus 13-án pedig tüntetésre került sor a prefektúra előtt. Ezzel párhuzamosan a lakosság is egyre aktívabb, a Maros megyei Környezetvédelmi Őrség idén 160, Azomureş-témájú megkeresést kapott – ez rekordnak számít.

Mivel a Facebook-csoport rendkívül sokszínű, nincsen egyetértés abban, hogy pontosan mit is lehet kezdeni az Azomureş-sel. Ugyanígy a tiltakozást sem feltétlenül koordinálják – van, amiről a különféle csoportok, vezéregyéniségek egyeztetnek egymással, máskor, ha egy kérdésben nincsen egyetértés, saját szakállukra is akcióznak.

Állítsák meg a szennyezést!

„Szerintem senkinek nincsen joga egy cég bezárását kérni” – mondja Vântu, hozzátéve: lehet kérni a hatóságoktól azt, hogy korlátozzák egy cég tevékenységének a környezetre gyakorolt hatását. „Állítsák meg a szennyezést. Hogy ez azzal jár, hogy a kombinátot bezárják? Ez nem az én dolgom.

Nekem nem az Azomureş vezetésével, hanem azokkal a hatóságokkal van bajom, akiket az én adómból fizetek azért, hogy az egészségemre és az életminőségemre vigyázzanak. Az üzleti logika olyan, hogy ha lehet szennyezni, akkor fognak szennyezni.

A kombinát már nem a román állam stratégiai üzeme, hanem egy magánbefektetés, melynek jogai, de kötelezettségei is vannak. A hatóságnak fel kell fellépnie, és azt kell mondania, hogy ezt így nem lehet” – így az orvos, akit egyébként nem is a kibocsátások egészségre gyakorolt hatása zavar a leginkább.

„Nekem nem csak az egészséges, hanem egy szép környezethez is jogom van. Senki nem veheti el tőlem a kék eget, a kilátást” – magyarázza a Marosvásárhely központjában levő teraszon, majd kifejti, hogy ő libertariánus, nem tartja magát környezetvédőnek, még csak baloldalinak sem.

Zöld út a szennyezésnek

„Minden probléma gyökere a 2007-ben kiadott környezetvédelmi engedély. Abban olyan kibocsátási limitek vannak, hogy ordítani tudna az ember tőle. És amíg ezeket a limiteket az Azomureş nem lépi túl, addig én fejre állhatok” – fogalmaz Székely Annamária főfelügyelő, a Maros megyei Környezetvédelmi Őrség vezetője.

A főfelügyelő zsúfolt asztalán ott a szamárfülesre lapozott, mintegy 120 oldalas engedély, a fontos részek gonddal, virító sárga markerrel vannak kijelölve. A dokumentumra azonban nincs is igazán szükség: Székely szinte betéve tudja már az egészet.

Merüljünk el a technikai részletekben

Ha meg akarjuk érteni, hogy miért annyira nehéz fellépni az Azomureş okozta légszennyezés ellen, akkor két alapfogalmat kell tisztázni. Az egyik a kibocsátás (emisszió) – tehát a kéményekből kijutó szennyező anyag mennyisége – valamint az imisszió (légszennyezettség) – tehát a szennyezés koncentrációja a levegőben.

A környezetvédelmi engedélyben, egy táblázatban, szennyező anyagra lebontva meg van adva, hogy a kombinát egy-egy kéményének mennyi emissziója lehet. Ezek az értékek összeadva adják meg az Azomureş teljes engedélyezett emisszióját. Például ammónia (NH3) esetében ez az érték összeadva 495 milligramm normál köbméterenként.

Ezek a kibocsátások, annak ellenére hogy magasak, nem illegálisak: amikor a csatlakozási szerződést tárgyalták, akkor az EU rábólintott ezekre a szintekre. A megadott emissziókat a kombinát csak meghibásodás, karbantartás miatti leálláskor és újraindításkor lépi túl – ezek a túllépések azonban normális technológiai folyamatok eredményei, ezeket nem lehet elkerülni. A környezetvédelmi engedély külön hangsúlyozza, hogy az ilyenkor keletkező túllépések nem számítanak.

Egy régi szabvány alapján büntetnek

Ha tehát emisszió-túllépés miatt nincsen törvényes alap büntetni, más a helyzet az imisszióval, tehát a levegőben található szennyezés koncentrációjával. Bár az ammónia nincsen rajta a légszennyező anyagok listáján, melyet a levegőminőségről szóló, 104/2011-es törvényben felsorolnak, létezik egy régi, 1987-es szabvány (STAS 12574/1987), mely legfeljebb 0.300 milligramm ammóniát engedélyez köbméterenként a félórás mérésekben. Ebben azonban nincsenek szankciók.

„Ezt a környezetvédelmi engedélyt így, ilyen formában kiadni ma képtelenség lenne” – összegez a főfelügyelő. „Ha a kombinát kerítésénél 0.300 a limit, akkor normális esetben nem lett volna szabad a kéményeken összesen 495 milligrammos kibocsátást engedélyezni. Míg az emissziót nem lépi túl, addig ő az imisszióval nincs mit csináljon.”

Az, hogy a kombinát mellett milyen ammónia-koncentrációt mérnek a levegőben, az időjárástól is jelentős mértékben függ. Szerencsés esetben a kibocsátás nagy része felszáll, illetve a szél „elfújja” a szennyezést. Ha azonban a szél a város fele fúj, szélcsend van, illetve magas a légnyomás, akkor a szennyező anyagok az egész városra rátelepednek.

Tetszik a cikk? Adományozz az Átlátszó Erdélynek, hogy még több ilyen anyagot írhassunk!

Saját maga végzi a méréseket

A környezetvédelmi engedélyben van egy olyan kitétel, miszerint a kombinát összhangba kell hozza a termelését az időjárási körülményekkel. Többek között erre is rákérdeztünk az Azomureşnél, kérdéseinkre azonban a kombinát szóvivője, Ovidiu Maior még nem válaszolt. Az augusztus 25.-én elküldött kérdéscsomagunk megválaszolásához annyi adatot kell összegyűjteni, hogy napokig dolgozniuk kell rajta – válaszolt telefonos érdeklődésünkre.

A Környezetvédelmi Őrség szerint azonban látszik, hogy a kombinát igyekszik a kibocsátásokat az időjáráshoz igazítani. Ezt bizonyítja, hogy a 30 perces mérések kevesebb mint 2%-ában van túllépés, ez nem egy rossz arány – értékelt a főfelügyelő.

A környezetvédelmi engedély ugyan kötelezi a kombinátot, hogy úgy a kibocsátásokat (emissziót), mind a légszennyezést (imissziót) mérje, azonban lehetőséget ad arra is, hogy a méréseket saját maga végezze – a mérőműszereken évente egyszer kell hitelesített műszerrel való összemérést (interkalibrációt) végrehajtani.

„Mivel akkreditált laboratóriumról van szó, én az Azomureş által kezembe adott eredményeket köteles vagyok elfogadni, azok hitelességét nem vonhatom kétségbe” – válaszolt Székely Annamária, amikor felvetettük: ha egy független hatóság helyett a kombinát saját maga méri a szennyezést, vajon van-e lehetősége trükközésre.

Idén 56 ezer euró büntetés

Ez az ammónia-koncentrációra vonatkozó, 1987-es szabvány a hatóságok szinte egyedüli fogódzója, amibe kapaszkodva büntetéseket tudnak kiszabni. „A kombinát kezdetben ezeket a büntetéseket is megfellebbezte, de miután rendre veszített, most már fizet” – mondta a főfelügyelő. A büntetések összege 2010 és 2014 között 755 ezer lej (170 ezer euró) volt – idén 4 büntetést szabtak ki 250 ezer lej (56 ezer euró) értékekben. Bár ez valószínűleg zsebpénz a kombinát számára.

Finom por fedi a Maros megyei Környezetvédelmi Ügynökség speciális műszerekkel felszerelt, a levegőben levő ammónia-koncentrációt mérni képes autóját a kombináttól nem messze levő President Hotel parkolójában. Látszik, régóta nem mozdították el onnan: a kerekei is félig le vannak már ereszkedve. „Azt tapasztalta a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség, hogy abban a parkolóban lehet mérni a legtöbb túllépést” – magyaráz Székely.

„Ott van hozzáférésünk áramhoz” – indokolja praktikus megfontolásokkal Dănuţ Ştefănescu az autó elhelyezését. A Maros megyei Környezetvédelmi Ügynökség (APM) igazgatója tipikus, munkájába belefásult hivatalnok benyomását kelti.

Jövőtől minden megváltozik?

„2016. január 1-től azonban egészen más nyelven beszélünk majd” – helyezi kilátásba Ştefănescu, amikor az új környezetvédelmi engedélyről kérdezzük, melyet az általa irányított Maros megyei Környezetvédelmi Ügynökség fog kiállítani. A kombinát a kibocsátásait felére-harmadára kell majd csökkentse, hogy megfeleljen az uniós és a hazai előírásoknak. „Arasznyi vastag dokumentumcsomag lesz” – gesztikulál.

Ő is azon a véleményen van, hogy míg a jelenlegi engedély le nem jár, nehéz fellépni a légszennyezés ellen. Mindenesetre az ügynökség autója csak idén augusztusig 151 esetben mért túllépést ammónia-koncentrációra – ezeket az adatokat az ügynökség átadja a Környezetvédelmi Őrségnek.

„Ez a 0.300 milligrammos limit egy 1987-es STAS, ezen kívül az ammónia semmilyen uniós vagy romániai törvényben nem szerepel légszennyező anyagként” – válaszol a Környezetvédelmi Őrség vezetője, amikor rákérdezünk: a 151 túllépés 151 pénzbírságot jelent?

További probléma az, hogy a környezetvédelmi engedély szerint a leálláskor és indításkor keletkező emisszió-túllépéseket nem veszik figyelembe. „Van egy leállás, ami 10 perc kibocsátás a kéménynél, de magas légnyomás esetén simán meglőhet 5-6 félórás mérést imissziókban. Ha azonban az emisszió legális – márpedig leállás, újraindítás esetén az – akkor az imissziókkal nincsen mit tenni” – magyaráz Székely, majd hozzáteszi: „őt mi akkor tudnánk fenéken billenteni, ha a kibocsátás normál működés során meghaladná az engedélyezett szintet, ez azonban nem történik meg. Kizárólag ammónia-immissziók miatt, véleményem szerint nem lehet felfüggeszteni a kombinát környezetvédelmi engedélyét.”

Eltűnt a bunkósbot-paragrafus

Örök vitatéma, hogy milyen hatóság függesztheti fel a kombinát környezetvédelmi engedélyét. Az engedély azonban világosan fogalmaz: az engedély kiadója – jelen esetben a Maros megyei Környezetvédelmi Hivatal – hozhat ilyen intézkedést, amennyiben az engedély előírásait nem tartják be.

„Az idei 151 ammóniaszint-túllépés elég az intézkedéshez?” – kérdezzük az APM vezetőjét. „Nem tudom, a Környezetvédelmi Gárda nem kérte ezt” – így Ştefănescu. „Nem járhatnak el hivatalból?” – kérdezünk vissza. „És milyen intézkedést javasoljak? Mondja el nekem” – jön a válasz.

Ennél érdekesebb az, hogy egy, a légszennyezést okozó berendezés leállítására jogosító bekezdés egyszerűen eltűnt akkor, amikor a kombinát környezetvédelmi engedélyét az APM 2014-ben módosította.

A 10.1.7-es bekezdést, mely a hatóságoknak egy további eszközt ad a kezébe, hogy emisszió-túllépés esetén fellépjenek, egyszerűen kivágták, az összes további paragrafus számozását felborítva. Ezen az engedélyen Dănuţ Ştefănescu aláírása is szerepel.

Az APM szerint a bekezdésre azért nincs szükség, mert az engedély preambulumában már benne van, hogy amennyiben nem tartják be az engedély rendelkezéseit, akkor az engedély felfüggeszthető, illetve visszavonható.

A por, nitrogén-oxidok sokkal károsabbak

Az ammónia egyébként a kibocsátások közül talán a legkevésbé káros az emberi egészségre – azért vált ez központi témává a közbeszédben, mert a jellegzetes, szúrós szaga miatt messziről érezhető. A nitrogén-oxidok és a porok sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, ezeket viszont alig mérik.

A Környezetvédelmi Minisztériumnak ugyan van két levegőminőséget mérő állomása Marosvásárhelyen, azonban mint kiderült, ezek hol működnek, hol nem. Ştefănescu szerint az állomások régóta nem mérik sem a por, sem pedig a nitrogén-oxid koncentrációját, és nem tudni, mikor javítják meg őket. Különös, de a minisztérium által működtetett honlapon találtunk adatokat – bár az nem világos, hogy azok mennyire aktuálisak.

De ha az állomások működnének is, nehéz lenne egy ilyen adatsorral érvelni: a városban és a környéken ugyan az Azomureş a legnagyobb szennyező, azonban nem az egyedüli forrása a pornak és nitrogén-oxidnak. Erre hivatkozva bíróságon könnyen megtámadható bármilyen hatósági fellépés.

Mint egy Kafka-regény

„Olyan mint egy Kafka-regény, csípi a szemedet, nem látsz a városban, és akkor azt mondják, hogy de hát a mérések nem mutatnak semmit” – csattan fel Cristian Vântu.

Az aktivista orvos nem érti, mi értelme mérésekről beszélni akkor, amikor Marosvásárhely fölött mintha egy gombafelhő lebegne, a város ködös, szürke, a másfél kilométerre levő dombot sem látni.

„Sokan mondják nekem, hogy hölgyem, de hát látszik” – replikázik a Környezetvédelmi Őrség főfelügyelője, és így folytatja: „De mit írjak bele a jegyzőkönyvbe, ezt hogyan kvantifikáljam? Éreztem. Leszakadt az orrom, olyan büdös volt. Amíg nem kvantifikáljuk valamilyen formában, meg van kötve a kezünk. Ráadásul mi az APM méréseitől függünk, ha ők nem adnak túllépést, én semmit nem tudok lépni.”

Orvosok nem nyilatkoznak

Ha a légszennyezés mértéke vitatott, akkor a kombinát károsanyag-kibocsátásának egészségre gyakorolt hatásairól még ennél is kevesebb konkrét fogódzót találni. A riportútjaink során számos szóbeszéddel találkoztunk – hallottunk különös rákos megbetegedésekről, valamint arról, hogy az orvosok állítólag azt tanácsolják az akut légúti problémákkal küzdő pácienseknek, költözzenek el a városból.

A szóbeszédek közül semmit sem sikerült ellenőrizni. Több marosvásárhelyi orvossal próbáltunk kapcsolatba lépni, hogy praxisuk alapján beszélgessünk a kombinát egészségre gyakorolt hatásairól – végül senki nem vállalta az interjút.

Az orvosok óvatossága persze valamennyire érthető: magára valamit adó szakember nem fogalmaz meg nyilvánosan olyan állításokat, melyeket tudományosan egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen lehet igazolni.

Tetszik a cikk? Adományozz az Átlátszó Erdélynek, hogy még több ilyen anyagot írhassunk!

Statisztika sincs

A Maros Megyei Közegészségügyi Hivatalnak mindenesetre nincsen statisztikája arról, hogy a szinte 50 éve működő kombinátnak milyen hatása van a lakosságra. Az azonban biztos, hogy idén 1900 személynél diagnosztizáltak rákos daganatot, a rákos betegek száma növekvőben.

Hallottunk arról, hogy pár évvel ezelőtt zajlott egy, a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem és az Azomureș együttműködésével készített, a kombinát egészségügyi hatásairól szóló kutatás, azonban ennek eredményeiről nem tudunk semmit.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a kombinát szennyezésének leginkább kitett személyek, az ott dolgozók körében milyen megbetegedések a leggyakoribbak. Megkeresésünkre a Maros Megyei Munkaügyi Osztály egy meglehetősen szűkszavú statisztikát küldött az Azomureşnél lefolytatott vizsgálatokról, illetve a vizsgálatok eredményeiről.

Nem tudni azonban, mi áll a számok mögött: az Azomureş egyik volt munkaorvosa annyit árult el, hogy az ott dolgozók körében az egészségügyi problémák korántsem olyan nagyok, mint azt gondolni lehetne.

„Aki vigyáz magára, annak nincsenek egészségügyi problémái” – mondta az orvos, azonban nem volt hajlandó többet elárulni.

Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.
Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.
A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon vagy katt ide) illetve közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.
Bankszámla:
Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU

The post Az Azomureş szennyez, a hatóságok csak füstölögnek appeared first on Átlátszó Erdély.