Iohannis két mandátuma alatt viszont kiderült: a politikus hallgatag komolysága végtelen cinizmust takar. Az Átlátszó Airday podcastben Kiss Anna Borbáth Endre politológussal, a Heidelbergi Egyetem oktatójával beszéli át a Iohannis-évtized történéseit. Illetve azt, hogyan hatott a romániai társadalomra, a politikával és a politikusokkal szemben támasztott elvárásainkra, hogy az ígéretes államfő magára hagyta a választóit, miközben teljesen rátelepedett a pártjára és a közpénzből fizetett luxusra.

Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!

Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!

A podcast tartalmából:

03:50 Mi a dolga az államfőnek Romániában?

07:00 Nagyszeben sztárpolgármestere Băsescu akarata ellenére vált országos politikussá.

17:00 Iohannis első politikai botránya: a Colectiv-tragédiával kierőszakolt kormányváltás

22:20 „Az én kormányom”: Dacian Cioloș és technokrata kormányának a kudarca

24:28 Miért aratott fölényes győzelmet a PSD 2016 végén a választási csalásért akkor már elítélt Liviu Dragneával?

28:10 Iohannis élére áll és kihasználja a PSD-ellenes #rezist tüntetéseket.

32:28 Egyre nyilvánvalóbb a titkosszolgálatok befolyása az igazságszolgáltatásra; Iohannis megpróbálja elkenni, és él a titkosszolgálatok által biztosított hatalommal.

37:30 PNL PSD: Klaus Iohannis szerepe ebben a kapcsolatban

41:21 Az ex-tanár Iohannis első reformja, a România Educată, a Képzett Románia kudarca

44:50 Iohannis külpolitikai sikerei: az USA és a NATO Romániában; schengeni csatlakozásunk

54:00 A politikus, akiben mindenki azt lát, amit szeretne

55:44 A „mély állam”

58:00 Hogyan győzte le Iohannis fölényesen Viorica Dăncilát a 2019-es elnökválasztáson?

1:05:00 A Covid-járvány és az oltásbotrányok

1:07:55 „Jo napot kivanok, peszede”: mit jelentett ez a román és a magyar politikai közösségben?

1:11:55 A PSD és a PNL nyilvános összeborulása; mire kellett Iohannisnak Nicolae Ciucă tábornok, és hogyan árt vele a PNL-nek?

1:21:52 Az orosz-ukrán háború Iohannis csendjében – az államfő teljesen elszakadt a választóitól.

1:27:00 Luxusvilla, külföldi utak, magánrepülőzés közpénzből: legalizált korrupció koronázza meg a Iohannis-évtizedet. Politikai öröksége: csalódás, bizalmatlanság, politikai apátia, a demokrácia leépítése.

The post Az üresség forradalma: Klaus Iohannis tíz éve appeared first on Átlátszó Erdély.

A román többség attitűdjét az erdélyi magyarokkal szemben már két éve programszerűen vizsgálja a kolozsvári Bálványos Intézet és a Székelyföldi Közpolitikai Intézet. A program második kiadványát, a Magyarellenesség Romániában című kötetet február végén mutatták be Kolozsváron. Előzménye és ötletadója a regionális identitást vizsgáló Regionális Barométer volt, a program első kiadványa. 

A magyarellenességet nem a sérelemdiskurzus erősítéséért vizsgálták, hangsúlyozták a szerzők a könyvbemutatón. Nem a gyűlöletbeszéd és társadalmi kizárás egyes példáit akarták a nyilvánosság elé tárni, hanem arra keresték a választ, mi a strukturális magyarellenesség: hogyan befolyásolják a magyarokkal szembeni többségi attitűdöt a romániai közbeszéd, a nyilvánosság, a politika és az oktatás egyes dimenziói.

A magyarellenességet felmérő szerzők ‒ Kiss Tamás szociológus, A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója, a Transylvania Inquiry közvéleménykutató cég társtulajdonosa, Toró Tibor politológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója, a Bálványos Intézet igazgatója és Jakab Zalán Tamás politológus, a Transylvania Inquiry elemzője ‒ azt is remélik, hogy eredményeiket közpolitikailag is hasznosítani fogják a döntéshozók.

A kutatók azt nézték meg, 

• mit mondanak a románok a magyarokról a közösségi média vezető politikai oldalain, 
• milyen képet kapnak a román diákok a magyarokról a tankönyvekből, 
• és milyen mérhető álláspontokat alakítanak ki magukban általában a kisebbségekről, illetve konkrétan a magyarokról.

Cikkünk a kötet kutatási eredményeit foglalja össze. Ezeket Kiss Tamással készített interjúnk során tárgyaltuk, amelyet a könyvbemutatón elhangzottakkal egészítettünk ki.

A közéleti Facebook-posztok kétharmada negatív hangvételű

Arra, hogy mit mondanak nyilvánosan a románok a magyarokról, a kutatók az 50 legnépszerűbb román politikai oldal és az 50 legnépszerűbb médiaoldal Facebook-bejegyzéseiben, illetve a hozzászólásokban kerestek rá. Például az AUR és társelnöke, George Simion oldalain, amelyek posztonként átlagosan 7600 interakciót hoztak, illetve az Adevărul és a Digi24 országos hírportálok Facebook-posztjaiban.

A román médiában egy-egy konkrét eseményben csúcsosodik a magyar téma. 2019–2020 között a legtöbb posztot és kommentet hozta

• a gyermeknevelési pótlék növelésére vonatkozó ellenzéki törvényjavaslat,
• az úzvölgyi események,
• a 2019 októberi kormányváltás,
• Srí Lanka-i pékek Gyergyóditróban,
• az autonómiajavaslat utáni Iohannis-botrány
• és a 2020-as önkormányzati és parlamenti választások.

A román politikai oldalak 68%-a negatív hangnemben beszélt a magyarokról, 22%-a semleges és mindössze 10%-a volt pozitív. 

A médiaposztok és -interakciók 58%-a volt negatív, 32%-a semleges és ugyancsak 10%-a pozitív viszonyulású.

A negatív attitűdöt közvetítő bejegyzéseknél az AUR (Románok Egyesüléséért Szövetség) vezet 94%-os aránnyal. Magyar témában az USR-PLUS párt- és politikusi oldalain jelent meg a legtöbb bejegyzés, utánuk a PNL oldalai következnek. 

A politikai oldalak mellett leggyakrabban a történelmi lapok (pl. Historia) írnak a magyarokról, tudományos és semleges szempontból. A közéleti napilapok oldalairól pedig nem maradhatnak el a medvés hírek.

A nacionalista kommentek a legnépszerűbbek

Szinte az összes sikeres komment a román nacionalista diskurzust követi, elítéli úgy a magyarokat, mint az RMDSZ-t, és gyakran ellenzi a kisebbségek már meglévő jogait, például a nyelv- és szimbólumhasználatot, áll a kötetben. A kommentelők egy része az RMDSZ betiltását szorgalmazza, és korántsem csak a szélsőjobboldali posztok alatt.

Például a Digi24-nek az Úzvölgyéről szóló cikke alatti egyik legnépszerűbb hozzászólás: „Hargita és Bákó megye Románia területének részei. Romániában az egyetlen hivatalos nyelv a román. A magyar etnikum egy kisebbség Romániában. A többség etnikuma a román. A Román Alkotmány első cikkelyének első bekezdése kimondja, hogy “Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam.” Romániában nem létezik Székelyföld. Nincs elismerve.”  (A fordítás a kötetből származik.)

A kisebbségnek semmiféle kontrollja nincs afelett, hogyan jelenik meg a román médiafelületeken – állapítják meg a kötet szerzői.

A PSD mellett az RMDSZ-re égett a korrupt és retrográd címke

Iohannis elhíresült, 2020. április 29-i beszéde („Jó napot kívánok, PSD!” [tört magyarsággal]) halmozza a megbélyegző toposzokat: az RMDSZ és az egész magyar közösség korrupt; az ország érdekeit elásni akaró PSD-vel együtt Románia modernizációját gátolja; el akarták sunyiban csatolni Erdélyt. Gyakorlatilag Iohannis a szélsőjobb klasszikus magyar irredentizmus-retorikáját is belevitte a beszédébe – magyarázta Kiss Tamás.

A korrupt, retrográd címke még a ‘90-es évek polémiájából maradt fenn, a kommunisták vs. nyugatpártiak vitájából. Miután a szociáldemokraták is felzárkóztak a modernizációs elképzeléshez, a civil szféra, illetve a jobboldal kitalálta, hogy a kommunista vs. nyugatost helyettesíti a korruptak vs. nem korruptak dichotómiával. 

Korábban az RMDSZ a progresszív oldalon volt, de a korrupciós vitában a retrográd oldalra sorolódott a többség szemében, mert a magyar elit eseti alkukon keresztül tagolódott be a román politikai szférába, de ezeknek az alkuknak a további lehetőségét kiütötte a korrupcióellenes harc, magyarázta a szociológus. Ezután kezdték korrupciós ügynek nevezni a széles nyilvánosságban például az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatási pereit – illusztrálta Kiss.

Gyakorlatilag a legújabb választásokig ez volt nemcsak az RMDSZ, de az egész magyar közösség egyetlen megjelenése a román mainstream médiában: korruptak, akik a toxikus koalíciót támogatják.

Magyarellenes kampány a magyar közösség xenofóbiája nyomán

2020 januárjában Sri Lankából érkezett két vendégmunkás a gyergyóditrói pékséghez. A helyiek idegengyűlölettől fűtve azonnal létrehozták a “Migránsmentes Ditrót akarunk” nevű, zárt Facebook csoportot. Ezt követte Biró Károly segédlelkész uszítása a bevándorlók ellen, majd a ditrói falugyűlés. 

Az akkori migránsozás okait Kiss Tamás és Toró Tibor részletes véleménycikkben fejtette ki az Átlátszó Erdélyen. Ezeket Kiss a könyvbemutatón így foglalta össze:

„Romániának egyáltalán nincsenek kialakult, jó modelljei a bevándorló munkaerő kezelésére. Ditrónak a problémáját megfejelte a magyaroroszágról érkező, idegenellenes kampány. Attól függetlenül is ez egy romániai strukturális probléma, ami épp egy magyar településen tűnt fel.”

A tágabb román nyilvánosság, vezető román politikusok az egész magyar közösséget szélsőséges rasszizmussal bélyegezték meg, állítja a kötet, és ehhez Traian Băsescu 2020. február 3-i nyilatkozatát idézi. Ebben a volt államfő azt állítja, hogy az RMDSZ által radikalizált magyarok a Székelyföldön élő románokkal is hasonló módon bánnak, és valójában „ők maguk diszkriminálják a többséget, miközben diszkriminációt kiáltanak”. Băsescu nyilatkozatát pedig vezető román hírtelevíziók is átvették.

Magyarok a román tankönyvekben

A kutatók megnézték, a román diákok tankönyvei milyen képet sugároznak a magyarokról, mivel a tankönyvek az ismeretek mellett újratermelik a domináns nemzeti kánont. A román nyelv- és irodalom, a történelem és az állampolgári nevelés tankönyvekben kerestek rá a magyarokról szóló részekre, és azt nézték, milyen jelzőket használnak a magyarokra, és hogyan ábrázolják őket a többséghez viszonyítva.

A kutatók 96 digitális tankönyvet vizsgáltak, ezekben 241 szöveghely említette a magyarokat. A tankönyvek a magyarokra leginkább a szomszédos ország lakosaiként hivatkoznak, mintsem hazai nemzeti kisebbségként. A tankönyvek szerint a magyar kisebbség helyzete napjainkra rendeződött Romániában.

A polgári nevelés tankönyvek többnyire semleges információkat közölnek (például demográfiai adatokat), de a román nyelv és irodalom, illetve történelemkönyvekben a negatív szövegrészek dominálnak.

Egyetlen erdélyi magyar író, egyetlen tankönyvben

A magyar diákok a román nyelv és irodalom tanulásával sok mindent megtudnak a többség kultúrájáról. Nincs olyan kisebbségi magyar, aki ne ismerné a román kánon Mihai Eminescuját vagy Marin Predáját. Interkulturális tananyaggal ez fordítva is megtörténhetne. Közös tudás, azaz interkulturális viszony lenne, ha mindkét közösség ismerné a másik kultúra fontos verseit.

A 2011/1-es oktatási törvény 46(10)-es cikke előírja, hogy a többségi történelemkönyveknek is tükrözniük kell a nemzeti kisebbségek történetét és hagyományait, de az előírás csak a történelem tankönyvekre vonatkozik. Ennek fényében a Magyarellenesség Romániában kötet szerzői olyan tantervreformot javasolnak, amelynek célja a „kétoldali akkulturáció” lenne. Azaz ne csak a kisebbség építse be a többség kultúrájának elemeit a saját világképébe, hanem fordítva is. A többség világképe is változzon a kisebbségi szempontok fényében, ez az interkulturális oktatás lényege.

A román diákok már első osztálytól olvasnak világirodalmat, de csekély számú magyar szerzőt ismerhetnek meg. Csupán egy kisebbségi író, Fodor Sándor Csipikéje került be az egyik 4. osztályos tankönyvbe. Mivel a tanítók három különböző negyedikes tankönyv közül választhatnak, a legtöbb román diák soha nem fog találkozni az erdélyi magyar irodalom példájával. 

Történelemleckék az elnyomó magyarokról

A kutatásba bekerült 29 történelem tankönyv tartalmazta a vizsgált szöveghelyek 78 százalékát. Ezek a szöveghelyek elenyésző részét teszik ki a tankönyvek teljes szövegének, osztálytól függően 0,1-1,4 százalékát. 

A magyarokat említő szöveghelyek kis többségét, 53 százalékát tekintették a kutatók semlegesnek. Harmaduk negatív kontextusban említette a magyarokat, és mindössze 14 százalékuk hangvétele volt kifejezetten pozitív. 

A negatív hangvételű szöveghelyek a magyarokat elsősorban úgy ábrázolják, mint a román nép történelmi elnyomói és ellenségei. Ez főleg a Magyar Királyság időszakának bemutatására jellemző, amikor hosszabb időn keresztül a magyarok uralták Erdélyt. A magyarok kizárólag elnyomóként szerepeltek Erdélyben, amely mindig is román föld volt, és uralmuk a románok diszkriminációjával járt ‒ állapítják meg a kutatók az elnyomónarratíva elemeit. 

Ezt a narratívát erősíti a következetes szóhasználat: „gyarmatosító”, „telepes”, „vándornép” vagy „idegen lakosság” címkék gyakoriak a magyar nemzet neve mellett. Csak az apróbetűs részek mutatják be az etnikai és vallási sokszínűséget mint az ország területi-társadalmi örökségét.

Trianon után pozitív példaként írják le a kisebbségek politikai önszerveződését és a román állam által nyújtott kisebbségi jogokat, de a jelenkor tárgyalásából kimaradnak az etnikai konfliktusok, vagy épp csak megemlítik az olyan releváns kérdéseket, mint a marosvásárhelyi fekete március, állapítják meg a kutatók.

Az állampolgári nevelés tankönyvek kerülik a magyarokat, de szolidaritásra ösztönöznek

Az állami berendezkedés fejezetében nem derül ki, hogy élnek mások is az országban. Gyakorlatilag a román gyerekek evidenciaként tanulják, hogy nem létezik az országban pluralizmus – magyarázta a könyvbemutatón Toró Tibor.

Például az alábbi ábra a román népviseleteket mutatja be tájegységek szerint. Ezzel nem az a baj, hogy a román népviselet sokszínűségéről beszél, hanem hogy az egész országot uniformizálja, kizárólag román népviseletekkel fedi le.

Egy másik térkép a történelemkönyvből hamisan ábrázolja a Romániában élő magyar és szász kisebbségeket, csökkenti a demográfiai súlyukat. A kép alapján úgy tűnik, mintha majdnem annyi szász élne az országban, mint magyar.

„A román oktatás világosan azt mutatja, hogy Románia nemzetállam. Mindeközben a magyaroknak párhuzamosan iskoláik vannak, épített örökségekre vigyáznak, politikailag mobilizáltak. Az egyszerű ember szempontjából ez ténylegesen egy anomália” – hangsúlyozta a könyvbemutatón Toró Tibor.

A polgári nevelés tankönyvek pozitív példát is szolgáltatnak. Az egyik az interkulturális társadalmat fához hasonlítja: „A leveleken olyan fogalmak kerülnek bevezetésre, mint az elfogadás, a reciprocitás, a tolerancia, a bátorítás, a megerősítés vagy a szolidaritás. Hiszen olyan gyakorlati feladatokat fogalmaz meg, amelyek segítségével a diákok minden hónapban más-más romániai kisebbséget ismerhetnek meg” – írják a kötet szerzői.

A románokat és a magyarokat is megkérdezték, hogy mit gondolnak a magyar kisebbségről

A kötet első fejezetét hagytuk utoljára, a közvéleménykutatást arról, hogy magyarellenes-e a román társadalom, és hogy a magyarok interiorizálják-e a többség róluk szóló vélekedéseit.

1469 személy vett részt a telefonos felmérésben, és 1149 töltötte ki az online kérdőívet. Az alanyok egyik fele általánosított kérdéseket kapott a Romániában élő kisebbségekről, a másik felének ugyanezt a kérdéssort a magyarokra konkretizálva tették fel.

A közvéleménykutatás azt mutatja, hogy a román többség nem tartja magát kisebbségellenesnek, de attól még létezik az országban magyarellenesség, valamint romaellenesség is. Magyarellenességről beszélünk, ha a magyarokkal szembeni diszkrimináció aránya nagyobb, mint általában a kisebbségekkel szemben.

A kutatók arra kérdeztek rá, hogyan élnek együtt a mindennapokban a román és a magyar etnikumúak, és a többség egyetért-e a magyarok identitásának megtartásával és kultúrájának átörökítésével.

A románok többsége nem kirekesztő, de

A válaszadók nagy része elfogadna magyart szomszédként (92%) vagy családtagként (87%). Háromnegyedük pedig nem fogadja el, hogy a munkaadók előnyben részesítsék a románokat a magyarokkal szemben azért, mert a románokban jobban megbíznának. Még az olyan állásoknál sem, mint a bírói vagy rendőri.

Az ilyen jellegű gazdasági diszkriminációt leginkább az alacsony képzettségű, az inaktív és a szegényebb lakosság támogatja, legkevésbé a felsőfokú végzettségűek, a diákok és az USR-PLUS-szavazók.

A vizsgálatból az is kiderül, hogy 2012 óta jelentősen, 56-ról 75 százalékra nőtt azok aránya, akik nem kérdőjelezik meg, hogy magyarokat is lehessen polgármesternek vagy parlamenti képviselőnek választani.

A többségi preferenciákat nem befolyásolja negatívan, ha kisebbségi indul államelnöki tisztségért: Romániának jelenleg is német származású államelnöke van. Viszont egy magyar etnikumú elnökjelölt már kevésbé népszerű: a megkérdezettek 57%-a szavazna más etnikumú elnökjelöltre, de magyar jelöltet csak 40% támogatna.

A rendszerváltás óta a román középosztály nyugatosodásra törekszik. Ez feltételez egy antidiszkriminációs, antirasszista attitűdöt ‒ magyarázta Kiss Tamás a tolerancia növekvő szintjét. Úgy véli, a diszkriminációellenes attitűdre rá lehetne erősíteni magyar szempontból is: 

„Szerintem attól, hogy a magyarok hogyan tudják az identitásukat újratermelni, nem fog a román középosztály hasra esni, ahogyan a magyar intézményes és területi tulajdonjog-követelésektől sem. De ha fel tudjuk mutatni azt, hogy az egyenlő hozzáférés nem valósul meg, hogy egyéni szinten nem is, de strukturális szinten diszkrimináció történik, akkor egyértelmű lesz, hogy sem a román középosztály, sem a politikusok egy része nem szeretne a diszkrimináló szerepében tetszelegni.”

Oktatás jöhet, autonómia nem

„A megkérdezettek kicsivel több mint fele támogatja az anyanyelvi oktatást, körülbelül negyede a hivatalos nyelvhasználatot és a különálló iskolák létrehozásának jogát, míg az autonómia támogatottsága 11%” – olvashatjuk a kötetben.

A többségnek a kisebbségi jogokkal szembeni attitűdjéről 1995 óta készültek felmérések, de azóta sem tapasztalható trendszerű javulás. Megfigyelhető, hogy nagyrészt azok gondolják, hogy a magyar kisebbség „túl sok joggal rendelkezik”, akiknek nincsen közvetlen kapcsolatuk magyar közösségekkel. Például az olténiaiak 33%-a, illetve a bukarestiek 30%-a, hisz ők kizárólag az iskolából és a román média felületeiről kapnak hivatalos információkat a magyar kisebbségről.

A románok túlnyomó többsége, 83 százaléka tolerálja más nyelvek használatát, de a magyar nyelvhasználattal kevésbé toleráns (69%). Konkrét helyzetnél a mérleg át is fordul: a románoknak csak 26%-át nem érinti érzékenyen, ha a jelenlétében magyarul beszélnek, és 54% gondolja udvariatlanságnak, ha a kisebbségiek nem váltanak át románra.

A többségi válaszadók több mint negyede (26%) támogatná, hogy a román gyerekek is tanuljanak magyarul az iskolában azokon a településeken, ahol a magyarok jelentős arányban élnek. De a romániai oktatásból ez a típusú elképzelés teljes mértékben hiányzik, mondta Kiss Tamás.

„Markó Béla nyilatkozta valamikor tíz évvel ezelőtt, hogy a székelyföldi román gyerekek is kellene tanuljanak magyarul. Ez akkor földtől elrugaszkodott képtelenségnek tűnt, holott ez kellene legyen az egyik központi követelés. Nem az, hogy még kevesebbet tanuljanak románul a magyar gyerekek” – véli Kiss Tamás.

„A duális nyelvi képzés igényét a vegyes házasságban élő, értelmiségi szülők vetették fel. Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában lehetne erre igény, akár a románok részéről is. Az Egyesült Államokban spanyol–angol viszonylatban jól működik, ahol vigyáznak arra, hogy a kisebbségi és többségi tanulók tanuljanak mindkét nyelven egyszerre. Ez a típusú elképzelés teljes mértékben hiányzik itt. Kelet-Európában csak az ex-jugoszláv térségben jelent meg, Szlovéniában modellként, a Vajdaságban pedig alternatívaként” – magyarázta a szociológus.

Milyen a „jó magyar” a románok szerint?

Bár a román válaszadók ellenzik a magyarokkal szembeni egyéni kizárást és diszkriminációt, nem támogatják a kulturális reprodukciót lehetővé tevő intézményeket, illetve a nyelvi pluralizmust. Ez a monokulturális integráció lényege: nem akarja felszámolni a kulturális különbségeket, de a privát szférába kívánja szorítani azokat. Ideális esetben nem helyezi a többségi kultúrát és életvitelt a kisebbségi fölé.

Az a jó magyar, aki az identitásépítés kérdésében a követeléseit alább hagyja. Azaz megmarad egyénileg magyarnak. Énekelhet a zuhany alatt, amit csak szeretne, viszont az ajtón már román állampolgárként kell kilépjen – illusztrálta a románok elvárását Toró Tibor, utalva Mihai Tudose volt kormányfő egyik RMDSZ-nek címzett posztjára: „Să cânte sub duș ce vor, dar afară e România.”

Ez a toposz jelen van majdnem minden párt diskurzusában az USR-től az AUR-ig. Lehet valaki jó magyar az AUR diskurzusában is, a lényeg, hogy vállalja a mainstream román társadalom integrációs logikáját – tette hozzá a politológus.

Milyen kisebbségpolitika mellett alakult Romániában a magyarság képe?

„A kutatás kiindulópontja a Ceaușescu-rezsim volt, amelyre az erdélyi magyar köztudat az asszimiláció bugyraként emlékezik – válaszolta Kiss. – De szerintem a Ceaușescu-rezsim inkább a disszimiláció időszaka volt, vagyis a kizárás logikáján alapult. Akkor nem volt semmiféle állami támogatottsága a kisebbségi intézményrendszernek. A magyarok egyházi- és magánvagyonokból próbálták fenntartani a kisebbségi intézményeket. Viszont ezzel párhuzamosan kiépült egy államilag finanszírozott és ellenőrzött oktatási hálózat. 

Az 1950-es évek elején még a csángóföldön is voltak a Magyar Népi Szövetségnek iskolái. Gyakorlatilag szovjet mintára a territoriális nyelvi jogi autonómiának volt egyfajta rendszere. Ennek a fajta, közszféra fölötti hegemonisztikus kontrollnak szerintem továbbra is van jelentősége Romániában.

A ‘90-es években az RMDSZ programja még az akkomodációra alapozott. Azóta ez egy aszimmetrikus akkomodációba váltott. Vannak kisebbségi intézmények, de a közintézmények és a közszféra pluralizálódása nem ment végbe. Utóbbiról a magyar elit és habituális értelemben a magyar közösség is lemondott. 

A magyar elit számára ez kényelmes állapot, mert közvetíthet a többségi intézményrendszer és a magyarok között. A többségieknek is jó a kialakult helyzet, mert nem kell a komfortos nemzeti kánonjaikat átalakítaniuk. Ilyen szempontból is interiorizálódott a hierarchia kisebbség és többség között” – magyarázta a szociológus.

Párhuzamosodás: a magyar világ a románok számára egyáltalán nem létezik

„A romániai magyarok intézményrendszere már nehezen lehetne ennél magyarabb, mint amennyire jelenleg az. A magyarok politikai szférája, érdekképviselete, oktatási rendszere nehezen lehetne már magyarabb ennél, és nehezen lehetne még párhuzamosabb a többségivel, mint amilyen jelenleg” – fogalmazott Kiss Tamás a könyvbemutatón.

A magyarok indentitásának reprodukcióját megengedi ez a rezsim, de kontrollt is gyakorol fölötte, mivel a közszférát egyáltalán nem alakítja át ehhez mérten. Olyan, mintha „két párhuzamos világ működne Romániában” – magyarázta a szociológus.

Csakhogy ezek annyira párhuzamosak, hogy a magyar világ a románok számára egyáltalán nem létezik. A magyarok ülnek a saját „intézményes gettójukban”, de úgy, hogy a többség ezzel soha nem kell találkozzon – mondta Kiss.

Ha a magyar ember kilép ebből az intézményrendszerből, akkor már tökéletes román nyelvtudást várnak el tőle. Ezt várja el saját magától is, tehát interiorizálja, pedig ebből az intézményrendszerből biztosan nem jöhet ki tökéletes nyelvtudással – illusztrálta Kiss, hol ütközik a kisebbségi jogérvényesítés a Romániában uralkodó nyelvi ideológiával.

A kolozsvári Apáczai líceum abszolút magyar közeg, szinte ugyanolyan nyelvi környezet, mint egy gyimesfelsőloki iskola: mindkettőben meg lehet tanulni románul, de nem úgy, mint egy anyanyelvi beszélő ‒ magyarázta Kiss. A kisebbség-többség sok helyen találkozhat, de az a kérdés, hogyan lehet olyan felületeket csinálni, hogy azok szimmetrikusak legyenek. A duális nyelvi képzés eljutott egy beadvány szintjéig, de az intézményes tervezéstől még távol áll, az országban nincs példa szimmetrikus oktatásra, mondta Kiss.

A román érettségi a nyelvi frusztrációt generálja

A politikai elit jelentős része ahelyett, hogy tematizálná az érettségi procedúrában rejlő diszkriminációt – hogy a magyar intézményes környezetben tanuló és magyar anyanyelvű diákokat román anyanyelvűeknek kidolgozott eszközökkel vizsgáztatják –, a magyar oktatás alacsonyabb színvonalának a gondolatát teszi magáévá ‒ kifogásolta Kiss Tamás.

Kelet-Európában különböző oktatási modellek érvényesülnek. A Balti államok vagy a posztmajdani Ukrajna nyelvi eltolódást akar elérni a kisebbségi nyelvhasználatban. Ez a linguistic shift valamilyen tranzittal átvezeti a diákokat a kisebbségi nyelvhasználattól a többségihez, magyarázta a szociológus. 

A másik modell a többségi nyelv érettségijéből a kisebbségiek egyenlő hozzáférését hiányolja. Ezért fokozatosan kiveszi a programból a többségi nyelvi érettségit, de továbbra is tanítja a többségi nyelvet. Például Macedóniában és Szerbiában a kisebbségiek már nem érettségiznek a többségi nyelvből. A szociológus úgy látja, hogy Románia is egyre inkább egy speciális román érettségi irányába tart, bár nagyon távol vagyunk tőle, és a magyar elit sem akarja, hogy ne legyen egyáltalán román érettségi. A törvényi keretek már megvannak, például a kisérettségi a 8. osztály végén már új módszertannal működik – egészítette ki a szociológus.

A nyelvtudás csökken, a nyelvi frusztráció nő

A magyarok szubjektív román nyelvtudása csökkenést mutat a 2002-es vizsgálatokhoz képest. Akkor 35% vallotta magáról, hogy tökéletesen beszél románul, 2020-ban már csak 22% gondolta így. 

Ezzel együtt erősödött a nyelvi frusztráció, a magyarok 20%-a szorong, ha románul kell beszélnie, illetve 38% azt szeretné, ha nem lenne akcentusa, és nem tűnne fel román környezetben, hogy valójában magyar.

A magyarok nem diszkrimináció-tudatosak, azaz nem értelmezik saját helyzetüket a diszkriminációs problémaként, nagymértékben interiorizálják és a nyelvtudás szempontjából felnagyítják a román többség elvárását.

Nagyváradon vagy Marosvásárhelyen például a tanácsosok egymást bosszantják, hogy ki nem tud elég jól románul. Az ülések román nyelven zajlanak úgy, hogy a magyarok többségben vannak a vásárhelyi tanácsban. A tanácsülésen a magyar nyelvhasználat fel sem tevődik, ezt jelenti az interiorizáció a gyakorlatban ‒ magyarázta Kiss.

Cserébe nem engedünk be a kisebbségi tereinkbe románokat, mert az megváltoztatná a nyelvhasználati normáinkat. Ha például beengedünk románt a családba, az megváltoztatja a család nyelvhasználati habitusát ‒ illusztrálta a nyelvi asszimmetriát a szociológus.

Ha a kisebbségi beengedi a többségi románt a kisebbségi intézménybe, az automatikusan nyelvváltást jelent. Ahhoz, hogy frusztráció nélkül be tudja engedni, egyenlő viszony, nyelvi szimmetria kellene: hogy ne legyen alapértelmezett a beengedett románnak, hogy a tíz magyarnak attól, hogy ő ott van, románul kell tovább kommunikálni ‒ magyarázta Kiss. Ebből a szempontból szerinte jogos a kifogás, hogy a kisebbségi nem tud úgy nyitni, hogy közben ezt a fajta asszimmetriát nem építi le.

Mit gondolnak a magyarok a román-magyar együttélésről?

A magyarok sokkal konfliktusosabbnak értékelték a két etnikum közötti interakciókat, mint a románok, de a diszkrimináció hipotézise nem igazolódott be. A magyarok többsége, 57 százaléka nemmel válaszolt arra, hogy magyar etnikuma miatt tiszteletlenebbül bántak-e vele, rosszabb kiszolgálást kapott volna (80%), vagy igazságtalanul büntette volna meg a rendőr (92%). 

Konfliktusosabbnak érzik a magyar-román viszonyt a fiatalok, a szerényebb anyagi körülmények között élők és a tömbvidéken élők, ahol nincs román nyelvű kitettség. Ők általában rosszabbul is beszélnek románul. Kevésbé tartják konfliktusosnak a magyar-román viszonyt a szórványban élők, és akik jól beszélnek románul.

A kisebbségi diskurzusok az úgynevezett „institutional ownership” logikáján alapulnak, tehát azon, hogy ki birtokolja a területi és intézményes tulajdont – magyarázta Kiss Tamás. 

„Ezt azzal tudnám szemléltetni, amikor az egyik interjúm során egy falusi értelmiségitől megkérdeztem, mi lenne az ő jövőképe itthon. Erre a válasza az volt, hogy »kakastollasok sétáljanak a házam előtt!«

Tehát nem az egyenlőséget akarta, hanem a magyar tulajdonjogot egy terület fölött, szimbólumokkal megtűzdelve. Nyilván nem abban az értelemben kakastoll, hogy revíziót akarna, mert egy épeszű ember sem akar revíziót, de ebben a fajta tulajdonjogban gondolkodnak az emberek. Nagy szemléletváltás kellene, hogy ne ebben gondolkodjunk, hanem az egyenlőségben és a kisebbségi közösség emancipációjában” – mutatott alternatívát Kiss Tamás arra, hogyan gondolkodhatnánk magunkról.

Címlapkép: Román nacionalisták az úzvölgyi katonatemető bejáratánál. Fotó: Egyed Ufó Zoltán

The post Miért magyarellenes a romániai többség még akkor is, ha nem? appeared first on Átlátszó Erdély.

Történelmet írt a román Szociáldemokrata Párt (PSD) azzal, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtott be saját kormánya ellen. A helyzet egyetlen nyertesének a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tűnt, de a hirtelen fellángolt nacionalista – Erdély-féltéssel, történelmi sérelmekkel teletűzdelt – hisztéria miatt a PSD visszatáncolt, és nem hajlandó keresztülvinni a magyar képviselők szavazataiért cserébe beígért intézkedéseket.

Liviu Dragnea a teljes hatalmat akarja – ezzel magyarázta a menesztésre ítélt Sorin Grindeanu román miniszterelnök, hogy kevesebb mint fél év után miért akarja visszahívni a szociáldemokrata pártelnök.

A Dragnea és Grindeanu közötti feszültségek nem éppen új keletűek, de nem is nagyon régiek. Június 14-i sajtónyilatkozatában a kormányfő idézte Dragnea május 19-én tett kijelentését, miszerint elégedett valamennyi miniszterrel, „mind állampolgárként, mind a Képviselőház elnökeként, mind pedig pártelnökként”.

Ehhez képest valóban váratlannak tűnhet, hogy kevesebb mint egy hónappal később a PSD végrehajtó bizottsága (CEx) megvonja a bizalmat a kormányfőtől, mégpedig azzal az indoklással, hogy „a miniszterek nem kis része nem vette komolyan a kormányprogramot”, sőt „fennállt a veszélye, hogy ha folytatódik a kormányzás az eddigi körülmények között, a kormányprogramot csaknem lehetetlen lesz gyakorlatba ültetni”.

Grindeanu a bizalom megvonása után nem volt hajlandó lemondani, annak ellenére sem, hogy kilátásba helyezték a kizárását, illetve – hasonló fenyegetéssel – rávették a minisztereit, hogy önként távozzanak. A miniszterelnök kihasználta a kormány szervezéséről és működéséről szóló törvény előírásait, amelyek szerint a kormánytagok lemondása csak abban a pillanatban lép életbe, amikor az államelnök a kormányfő javaslatára megüresedettnek nyilvánítja az illető tisztséget. Kinevezte a kormányfőtitkári posztra Victor Ponta volt párt- és miniszterelnököt, akinek apósa, a szintén temesvári Ilie Sârbu hozta őt a politika élvonalába.

Ki ez a Grindeanu?

A 43 éves, végzettségét tekintve informatikus Sorin Grindeanu 2008-2012 között Temesvár alpolgármestere volt, a következő négy évben parlamenti képviselő, illetve ez idő alatt, egy éven át a Ponta-kormány távközlési minisztere. A 2016-os önkormányzati választások nyomán a Temes megyei tanács elnökévé nevezték ki.

A pártban Ilie Sârbu pártfogoltjaként tartják számon, aki nem más, mint Victor Ponta apósa. Grindeanu egyúttal a Temes megyei PSD elnöke is, ezzel magyarázható magabiztos kijelentése, miszerint a CEx nem tudja annyiszor kizárni, ahányszor visszairatkozik az alapszervezetbe. Mellesleg azt is kétségbe vonta, hogy az alapszabálynak megfelelően az országos végrehajtó testület egyáltalán kizárhatja a pártból. Miután ez megtörtént, csak újabb érvet jelentett Grindeanunak, hogy a Dragnea nevével fémjelzett vezetés diktatórikus stílusát kárhoztassa, és szorgalmazza a belső demokrácia visszaállítását.

Korábbi anyagaink:

Az éj leple alatt módosított Btk. ellen tüntetnek Romániában

Parlamenti választások Romániában: vörös ébredés a technokrata álomból

Értékelés vagy kivégzés

A PSD elnöke már januárban, a kormány kinevezésekor bejelentette, hogy a párt székhelyen létrejön egy bizottság, amely folyamatosan ellenőrizni fogja a kormányprogram betartását. A testületről azóta sem hallott senki, sőt Grindeanu maga sem tud a létezéséről.

Ide tartozik az is, hogy az elvileg félévi elemzéssel nem várták meg a (naptári) félév végét, még kevésbé a kormányzás első hat hónapját, ami arra utal, hogy Grindeanu menesztésének más mögöttes indokai vannak, túl a kormányprogram megvalósításának esetleges csúszásán.

Ezzel kapcsolatban többeknek feltűnt, hogy a kormány tevékenységével nem sokkal korábban rendkívül elégedett, majd a kabinetet földbe döngölő Liviu Dragnea szívesen látná Grindeanu csapatának legtöbb tagját egy esetleges új kormányban is. Egyes források szerint erre ígéretet is tett, ami annak fényében tűnhet csak logikus lépésnek, hogy a miniszterek többsége egyúttal parlamenti képviselő is, és aligha szavazná meg a saját menesztését, ha nem kapna biztosítékot a jövőjét illetően.

Az a fránya Btk.

A kormány tevékenységét kiveséző, lesújtó jelentés – amelyet nem mellesleg a korrupcióval megvádolt Darius Vâlcov egykori pénzügyminiszter egymaga állított össze – számos olyan állítólagos csúszást is felró a miniszterelnöknek, amelynek a határideje az év vagy éppenséggel a négyéves ciklus vége. De akadnak a teljesítetlen célok között olyanok is, amelyekről a pártvezetés időközben lemondott.

Többen megfogalmazták azt a véleményt, hogy Grindeanu tulajdonképpen azzal válthatta ki a pártelnök és az őt támogató „régi” garnitúra haragját, hogy nem támogatta az igazságszolgáltatást és közelebbről a korrupcióellenes harcot érintő kezdeményezéseiket.

Grindeanu több jelét is adta, hogy nem feltétlenül ért egyet a büntető törvénykönyv (Btk.) módosításával úgy, ahogyan azt a pártja és a szintén koalíciós ALDE vezetői elvárták tőle. Nem kizárt, hogy az ő tudtával – esetleg utasítására – szivárgott ki január 18-án az a sürgősségi kormányrendelet-tervezet, amelynek elfogadása végül kiváltotta a rendszerváltás utáni legnépesebb utcai megmozdulásokat Románia-szerte.

Később a miniszterelnök nyilvánosságra hozta a január 31-i kormányülés jegyzőkönyvét, amelyből kiderült, hogy Florin Iordache igazságügyi miniszter csalással vitte át a hírhedt 13-as sürgősségi rendeletet. Iordache a kormányfő többszöri kérdésére azt állította, hogy a dokumentumot az illetékes igazságügyi szervek is véleményezték, ami – mint később kiderült – nem volt igaz. Nem tudjuk, mi történt volna, ha az igazságügyi miniszter igazat mond, mindenesetre a kormányülésen elhangzott párbeszéd közzététele a miniszterelnök elhatárolódásaként is értelmezhető.

Ugyancsak Grindeanu volt az, aki visszavonta a 13-as kormányrendeletet, még mielőtt hatályba léptek volna a Btk.-t módosító rendelkezései. Ha csak néhány napot vár, Liviu Dragneának nem kellene most megjelennie a legfelső bíróságon az e sorok írásakor zajló per tárgyalásán.

Heti egy sör árából te is médiatulajdonos lehetsz. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Kísért a múlt

A kormány körüli hercehurca nem állhatott volna elő, ha a tavaly decemberi választásokon győztes párt elnökeként Liviu Dragnea elfoglalhatta volna a kormányfői széket. Nem foglalta el, mert 2014 áprilisában két év felfüggesztett börtönre ítélték, és a törvény szerint büntetett előéletű személy nem lehet tagja a kormánynak. (A PSD támogatásával kinevezett ombudsman, Victor Ciorbea alkotmányossági óvást nyújtott be a törvény ellen, és az Alkotmánybíróság megerősítette: nem sérti az alaptörvényt, ha a kormánytagság feltétele a büntetlen előélet.)

Dragnea a Traian Băsescu államelnök leváltására kiírt, 2012-ben lezajlott referendumon megpróbálta az érvényességi küszöb fölé tornászni a részvételi arányt – a bíróság szerint törvénytelen eszközökkel. A most zajló perben hivatali visszaéléssel vádolják. Az ügyészek szerint pártfunkcionáriusokat alkalmazott köztisztviselői állásokba úgy, hogy csak a fizetést kapták az államtól, miközben a pártnak dolgoztak. Az ügyészség szerint az államnak így okozott kár valamivel több mint százezer lejre tehető. Az összeg azért is érdekes, mert a hírhedt 13-as sürgősségi rendelet szerint hivatali visszaélésnek csak az a cselekmény minősült volna, amelynek következményeként legalább kétszázezer lej értékű kár keletkezett.

A pártelnöknek tehát elemi érdeke a Btk. módosítása, amely esetben a bíróság kénytelen volna felmenteni, hiszen a büntetőjogban mindig a vádlottnak kedvező jogi normát kell alkalmazni, akár visszamenő hatállyal is. Újabb felfüggesztett büntetésben nem reménykedhet, ha elmarasztaló ítélet születik, az letöltendő börtönbüntetés lesz.

Grindeanu pedig nemcsak visszavonta a 13-as rendeletet, hanem – az Európai Bizottság alelnökének, Frans Timmermansnak tett ígéretének megfelelően – kinevezett egy független igazságügyi minisztert, Tudorel Toader volt alkotmánybírót, aki nem volt hajlandó elfogadtatni a pártelnök által olyannyira óhajtott Btk.-módosítást. A per első fokon gyors léptekkel közeledik az ítélethirdetés felé, és a fellebbezést egy évnél rövidebb idő alatt is letárgyalhatja a bíróság, így Dragneának sietnie kell – nem nagyon, de kell.

Iohannis mintha nem akarna új többséget

A bizalmatlansági indítványról várhatóan szerdán szavaznak. A voksoláson a pártfegyelemet kikezdheti, hogy Dragnea nem tudja garantálni a kormányzás folytatását. Grindeanu és Ponta többször is kihangsúlyozta: semmi garancia nincs arra, hogy a kormány bukása esetén Klaus Iohannis államfő ismét a PSD jelöltjét kéri fel a kormányalakításra. Grindeanu kezdettől fogva kikötötte: csak akkor mond le, ha az államelnök garantálja, hogy PSD-s miniszterelnököt nevez ki.

Klaus Iohannis kezdetben azt mondta, hogy csak azután hajlandó állást foglalni, miután a kormányfőt menesztik, hétfői berlini látogatásán viszont eléggé egyértelmű utalást tett arra, hogy nem akar „játékos elnökként” új többséget létrehozni, esetleg volt pártja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) körül. Iohannis értékelése szerint Romániában nincs politikai krízis, hanem mindössze „a kormánypárt van válságban”, de meggyőződése, hogy az érintettek „sürgősen elsimítják az ellentéteket”.

Heti egy sör árából te is médiatulajdonos lehetsz. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

A mérleg nyelve

Különböző források szerint a folyamatosan zajló tárgyalások nyomán a Grindeanu-Ponta duó mintegy 15 koalíciós képviselőt állított a maga oldalára, ami elég is lenne a bizalmatlansági indítvány bukásához. Ugyanakkor a PSD-ALDE vezetés bizakodó, miután az indítványt néhány kivétellel a kormánypárti frakciók valamennyi tagja aláírta. Persze ez sem garancia semmire, hiszen az elvileg titkos szavazáson a képviselők akárhogy szavazhatnak.

Ugyanakkor a bukaresti törvényhozásban bevett szokás, hogy a pártok – az alaptörvényt felülírva – kötelezik a törvényhozóikat, hogy felmutassák a szavazáshoz használt golyócskákat, mielőtt elhelyezik azokat a megfelelő urnában. Ennélfogva a szociáldemokrata vezetés ezúttal is tudni fogja, ki az a képviselő, aki a frakció többségével ellentétes módon voksolt, a renitenskedőkre pedig kizárás vár.

A bizalmatlansági indítványt a vasárnapi felolvasás előtt 222 képviselő írta alá, de a támogatók száma hétfő délre állítólag 245-re emelkedett, ami nagyjából megegyezik a PSD-ALDE-koalíció tagjainak számával, és 12-vel meghaladja az abszolút többséget a két házban.

Emellett Dragnea tárgyal a 30 fős parlamenti csoporttal rendelkező Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetőivel, és noha a nyilatkozatok alapján nem jutottak megegyezésre, Liviu Dragnea feltűnően derűs hangulatban távozott a hétfői találkozóról. Ennek oka az a jelzés lehet, amelyet Kelemen Hunor szövetségi elnök küldött, amikor az egyeztetésről távozva kijelentette: az RMDSZ még nem döntötte el, hogy megszavazza-e a bizalmatlansági indítvány, de elvi kérdésnek tartja, hogy egy kormánytöbbség visszahívhassa a miniszterelnökét, ha úgy akarja.

Az RMDSZ csak a román nacionalisták szerint van irigylésre méltó (értsd: zsarolási) helyzetben. Ha megszavazná a bizalmatlansági indítványt, az úgy csapódna le a magyar választók egy részében, ahogy egyébként a román közvélemény egy részében is lecsapódott: a szövetség megint a „rossz oldalra” állt, a „kommunisták” mellé a reformpártiakkal szemben.

Mellesleg azzal is számolni kell, hogy Dragnea szorongatott helyzetben van, és bármit ígér most, azt később nem érzi majd magára nézve kötelezőnek. A román pártok jellemzően nem tartanak be olyasmit, amit a választóik nem tudnak elfogadni, vagyis ellentétben áll a párt érdekeivel. A PSD ezúttal is tett nagyvonalú ígéreteket az RMDSZ-nek, és a jelek szerint – éppen a korábbi negatív tapasztalatok alapján – a szövetség vezetői megpróbálták a kérdéses tervezeteket elfogadtatni még a bizalmi szavazás előtt, de a nacionalista hangulatkeltés röpke fél nap alatt elsöpörte a magyar szempontból váratlanul biztatónak ígérkező egyezséget.

Nacionalista hangulatkeltés

Hétfő késő délután ritka intenzitású magyarellenes hangulatkeltés vette kezdetét elsősorban az ellenzéki pártokhoz közelálló tévécsatornákon és webes felületeken. A prímet a Realitatea hírtelevízió és a Hotnews hírportál vitte. A Realitatea esti műsorát vezető Rareş Bogdan egy adott pillanatban úgy fogalmazott: a máramarosi románok „készítik a bicskát”. Ugyanabban a műsorban Cristian Diaconescu volt külügyminiszter úgy értékelte: a magyaroknak tett „engedmények” miatt olyan helyzet alakult ki, mintha valaki „gránáttal sétálna egy nukleáris silóban”.

Traian Băsescu volt államfő, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke szerint Dragnea és Tăriceanu „eladta az ország történelmét”. Emil Boc kolozsvári polgármester, volt kormányfő felszólította a kormánypárti vezetőket, hogy „ne játszadozzanak ilyen súlyos dolgokkal”, „ne bocsássák áruba Erdélyt egy marék szavazatért”.

Raluca Turcan liberális képviselő, vasárnapig a párt ideiglenes elnöke közleményt adott ki, amely leszögezte: „elröpült egy golyó a fülünk mellett”. Ezzel a PSD és az RMDSZ között kis híján létrejött megállapodásra utalt, amelynek révén a kormánypárt szerinte olyan elveket és alkotmányos értékeket bocsátott áruba, amelyek nem képezhetik alku tárgyát.

„Kevesebb mint 12 óra alatt sikerült a nacionalista sajtónak földbe döngölni a(z egyévtizede jegelt) kulturális autonómia törvénytervezetünket. A tervezettel együtt azokat a román politikusokat is, akik – igaz, hogy pártutasításra – megszavazták volna ezeket a jogszabályokat” – írta Facebook-oldalán Tánczos Barna szenátor. A megegyezés része lett volna továbbá a március 15-ét hivatalos munkaszüneti nappá nyilvánító tervezetet napirendre tűzése és elfogadása, valamint a kisebbségi nyelvhasználati küszöb megfelezése (20-ról 10 százalékra).

Korodi Attila képviselőházi frakcióvezető, aki reggel még azt írta Facebook-oldalára, hogy izgalmas napnak ígérkezik a keddi, később frissítette a bejegyzését azzal, hogy #győzöttasötétség. Az RMDSZ utóbb hivatalosan közölte, hogy frakciói azt a döntést hozták, nem vesznek részt a bizalmatlansági indítvány szavazásán.

Ki „rángatja” Grindeanut?

A Szociáldemokrata Párt vezetői két, egymástól eltérő magyarázattal is előálltak arra vonatkozóan, hogy ki mozgatja a háttérből a Liviu Dragnea bábjaként számon tartott Sorin Grindeanut. Egyrészt azt sugallták, és erre a bizalmatlansági indítvány szövege is utal, hogy a miniszterelnököt a háttérből bizonyos, meg nem nevezett érdekcsoportok irányítják, amelyeknek közük van a titkosszolgálatokhoz. A bizalmatlansági indítványban nem jelenik meg, de a PSD kommunikátorai többször használták a „párhuzamos állam” kifejezést.

A másik magyarázat, hogy Grindeanu a volt miniszterelnök, Victor Ponta bábja. Eszerint Ponta vissza akarja szerezni a kormányfői posztot – amelyről 2015 novemberében furcsa körülmények között, egyetlen napi, nem túl népes utcai tüntetés után lemondott –, és Grindeanut felhasználva megpróbálja átvenni a miniszterelnöki székhez vezető pártelnökséget Liviu Dragneától.

Grindenau nyilatkozataiban több utalást tett arra, hogy célja nem a párt kettészakítása, hanem Dragnea eltávolítása. A segítségére siető Victor Ponta ugyanakkor leszögezte, hogy amennyiben megbukik a PSD bizalmatlansági indítványa, a jelenlegi pártelnöknek le kell mondania, és az alakulat vezetését a miniszterelnöknek kell átvennie.

Ugyanakkor elégséges magyarázat az, hogy valójában a konfliktus csak idő kérdése volt a báb szerepére kijelölt miniszterelnök és a kormány fölötti ellenőrzést megtartani akaró pártelnök között. Grindeanu nem akart egyszerűen visszamenni „senkinek” Temesvárra, márpedig ha „szépen lemond”, az lett volna: egy senki öthónapos kormányfői tapasztalattal. Így viszont néhány nap alatt olyan politikussá vált, akivel számolni kell egy esetleges jövőbeni tisztújításon.

A konfliktus egyébként továbbra is benne van a pakliban: elkerülhetetlen, hogy a végrehajtó hatalomhoz jutó „báb” egy idő után elkezdi felépíteni saját politikai „arcát”. Nem véletlen, hogy Liviu Dragnea nem akarja már egymaga vállalni a felelősséget egy új kormányfő kiválasztásáért, és jelezte, hogy a következő alkalommal a CEx-re bízza, válassza ki a jelöltet több potenciális kormányfő közül.

Szőcs Levente

Heti egy sör árából te is médiatulajdonos lehetsz. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Lejes (RON) számla:

Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

The post Történelmi bizalmatlanság Romániában: saját kormányukat buktatnák a szocdemek appeared first on Átlátszó Erdély.

A Pitești-i Táblabíróság szerdán hoz döntést abban a perben, amelyben az államfő és a felesége immár a második ingatlanját veszítheti el Klaus Iohannis hivatalba lépése óta. A kommunizmus idején államosított házakat gyanús körülmények között, egy családi baráttal közösen szerezte meg a házaspár még 1999-ben, amikor Klaus Iohannis Szeben megye főtanfelügyelője volt.

Perek sora következett. Ezekben felhasználtak két kulcsfontosságú, később hamisnak bizonyult okiratot, illetve egy érvénytelennek bizonyult örökösödési bizonyítványt. Ezek alapján telekönyveztette Carmen Iohannis, Georgeta Lăzurcă (Carmen Iohannis anyja), valamint Ioan Baştea a két ingatlant. A csalást akkor fedezték fel, amikor az új tulajdonosok megpróbálták kilakoltatni az egykori bérlőket, akik a hírhedt 1995/112-es törvény alapján maguk is tulajdonosokká váltak a két ingatlanban.

Mire azonban a jogerős ítélet megszületett a hamis bizonylatot kiállító önkormányzati tisztségviselő ellen, a bűncselekmény elévült. Iohannis-ék ellen nem indult eljárás, a dosszié – szintén rejtélyes körülmények között – elveszett valahol a megyei ügyészség és a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyosztály (DIICOT) központi irodája között, ahova egyszerűen nem érkezett meg.

Az első, nagyobb ingatlant 2015. június 18-án veszítette el jogerősen a Iohannis házaspár, a másikat pár hónappal később, 2015. november 12-én. Utóbbi esetében az elnök rendkívüli eljárás során próbálja érvényteleníteni jelenleg is a jogerős ítéletet. A lépésnek több oka is lehet, de alighanem a döntő az, hogy a szóban forgó ingatlan, a Nicolae Bălcescu utca 29-ben tartalmaz egy földszinti üzlethelyiséget is, amelyet nem vásároltak meg a korábbi bérlők. A Rise Project becslései szerint a házaspár 2001 óta mintegy 320 ezer eurót keresett rajta, miután az időközben elhunyt Ioan Başteával közösen bérbe adták egy banknak. Iohannis-ék ebből a pénzből vásároltak három másik ingatlant, amelyeket szintén bérbe adtak/adnak.

Amennyiben Iohannis-ék végleg elveszítik a pert, a tekintélyes vagyonukat megalapozó ingatlan tulajdonosa az állam, még pontosabban Nagyszeben városa lesz. Ez viszont azt is jelenti, hogy Klaus Iohannis éveken át kettős minőségében pereskedett: egyfelől az ingatlanok birtokba vételében érdekelt magánszemélyként, másfelől az állam tulajdonát védeni hivatott polgármesterként. Különösen most, hogy Klaus Iohannis Románia elnöke lett, az állampolgároknak jogukban állna tudni, hogyan kezeli ezt az összeférhetetlenséget az ország első embere.

Ezt egyetlen módon lehetne kideríteni: ha elolvassuk azokat az iratokat – válaszkereseteket és válaszkeresetekre adott válaszokat –, amelyeket Nagyszeben városa megfogalmazott a fent említett két ingatlannal kapcsolatos tizenegy (!) dossziéban. Megjegyzendő, hogy az első per 2001-ben indult, az utolsó pedig 2014-ben, Klaus Iohannis pedig mindvégig a város polgármestere volt. 2000-ben választották meg először.

Trükközés az iktatással

Egy éve kértük a Nagyszebeni Polgármesteri Hivatalt, hogy bocsássa a rendelkezésünkre az iratokat. A közérdekű információhoz való szabad hozzáférésről szóló 2001/544. törvény szerint „közérdekű információnak számít minden olyan információ, amely a hatóságok vagy közintézmények tevékenységére vonatkozik, vagy azokból származik, függetlenül az információ tárolási vagy megjelenítési módjától”.

A válasz elutasító volt. A városháza azt hozta fel indoklásként, hogy a kért iratok olyan perekre vonatkoznak, amelynek nem vagyunk a részesei.

A törvény szerint az elutasító választ öt napon belül meg kell küldeni, a hivatalnak több mint kétszer ennyi időbe telt. Mintegy mellesleg a bíróságon később azt állította, hogy nem a reklamációnkra küldte el a válaszát, hanem még azelőtt. (A határidő túllépését amúgy semmivel nem indokolta.) Csakhogy a levelek keltezéséből egyértelműen kiderül, hogy a reklamáció több órával hamarabb ment el, másrészt árulkodó az iktatószám is: a hivatal válaszát 10692-es számmal vették nyilvántartásba, a reklamációnkat pedig 10673-as számmal iktatták, tehát nyilvánvalóan korábban.

Ne bántsd az elnököt!

„Ezekben a dossziékban az egyik fél Románia jelenlegi elnöke” – erre hivatkozott a Nagyszebeni Polgármesteri Hivatal, amikor bíróságtól kértük, hogy kötelezze az iratok kiadására. A válaszkeresetben Astrid Cora Fodor – Iohannis korábbi helyettese, majd utódja a város élén – szó szerint idézte az 544-es törvényből a kivételeket, köztük azt, amely szerint nem minősül közérdekű információnak az olyan adat, amely peres eljárásokra vonatkozik, ha a nyilvánosságra kerülése sértené a tisztességes perhez való jogot. Arról azonban egy szót sem írt, hogy ebben a konkrét esetben – egészen pontosan 11 esetben – miért sérülne „Románia elnökének” a tisztességes perhez való joga.

2016-03-29 Intampinare SB Anonim by Sipos Zoltán on Scribd

Trükközés az archívummal

Astrid Fodor hivatkozott továbbá az egyik saját, 2015. márciusi utasításra, amely szerint a Nagyszebeni Polgármesteri Hivatal szaktestületeinek öt évig kell megőrizniük a perekkel kapcsolatos iratokat. Első fokon a bíróság el is fogadta ezt az érvelést, noha a polgármesteri hivatal megvezette a bíróságot: mindössze utalt rá, hogy a kért iratok már nincsenek a birtokában – azzal, hogy a tárolásukra vonatkozó határidő lejárt –, de egy szóval sem állította, hogy a dokumentumokat megsemmisítették volna. A polgármester asszony is tudta, hogy ha ez megtörtént, arról lennie kell egy jegyzőkönyvnek, vagyis könnyen ellenőrizhető. Következésképp a levegőben hagyta a kérdést, ami sajnos a bíróságot egy csöppet sem zavarta.

A legalapvetőbb elvek sérülnek

Az első fokon eljáró Bukaresti Törvényszék ítélete röviden a következőképpen foglalható össze: tekintettel arra, hogy az ügyben Románia elnöke érintett, és mivel nem tudjuk eldönteni, hogy a kért adatok közérdekű információnak minősülnek-e, igazat adunk a hivatalnak, amely az adatok visszatartása mellett foglalt állást.

2016 05 19 Hotarare Anonim by Sipos Zoltán on Scribd

Ez nemcsak az elemi logikát sérti, hanem a törvényt is. A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv szerint ugyanis a bírónak minden eszközzel törekednie kell az igazság kiderítésére, hogy elkerülje az esetleges hibákat, és „megalapozott és törvényes” határozatot hozzon. Ennek érdekében vitára bocsáthat bármilyen tény- vagy jogi kérdést – függetlenül attól, hogy a felek kérték-e, vagy sem –, amit szükségesnek lát ahhoz, hogy az ügyben világosan lásson. Kérhet további bizonyítékokat, elrendelheti a felek megjelenését, stb. Ehhez képest a mi bírónk megelégedett azzal, hogy nem áll a rendelkezésére elegendő információ. Csakhogy miközben a határozatát a döntésképtelenségével indokolta, mégis döntött az egyik fél javára.

Felmerül egy másik probléma is: ha a bíróság azért nem bírálhatja felül az adatgazda döntését, mert nem tudja eldönteni, hogy az állampolgár által kért információ közérdekű adatnak minősül-e, akkor gyakorlatilag lemond a hivatal javára egy jogról, amellyel az 544-es törvény felruházta: hogy kimondja az utolsó szót arról, hogy mi minősül közérdekű információnak, és mi nem.

2016 08 03 RecursSibiu Anonim by Sipos Zoltán on Scribd

Ördögi kör

A másodfokú bíróság a fellebbezésbe foglalt érvelésnek csak egy részére válaszolt, idézve a perrendtartás előírását, miszerint a felek a fellebbviteli szakaszban nem hivatkozhatnak arra, hogy a bíróság nem kérte hivatalból bizonyos bizonyítékok benyújtását, ha azokat ők maguk sem igényelték. Csakhogy a fellebbezésünkben tételesen azt kifogásoltuk, hogy a bíró semmit sem tett az igazság kiderítése érdekében, és anélkül döntött, hogy elegendő információ állt volna a rendelkezésére a per tárgyát illetően – mint maga állította az ítéletben.

2017-01-18 Hot anonim by Sipos Zoltán on Scribd

Egyenesen pikáns, hogy a másodfokú bíróság szerint már a polgármesteri hivatal is azért utasította vissza igen helyesen az adatigénylésünket, mert nem áll a rendelkezésére valamennyi információ annak eldöntésére, hogy a kért dokumentumok közérdekű információnak minősülnek-e. Ezt a bíróság szerint csakis egyenként dönthetik el azok a bíróságok, amelyek Klaus Iohannis 11 perét lefolytatták.

Ezzel megnyílik egy ördögi kör. Ha ugyanis az érintett ítélőszékhez fordulunk, és visszautasítanak – aminek nagy a valószínűsége a történtek után –, újra a Bukaresti Törvényszéken, majd a Bukaresti Táblabíróságon kötünk ki. És újabb egy év múlva ismét kimondja majd egy ítélőszék, hogy mivel nincs elegendő információja, legyünk olyan kedvesek, és forduljunk közvetlenül az érintett bírósághoz.

Szőcs Levente

Támogasd a pályakezdő újságírókat! Gyakornoki programra gyűjtünk

The post Nem közérdekű információ, hogyan védi a köz érdekét az államfő appeared first on Átlátszó Erdély.