A vádemelés azt jelenti, elkészült a vádirat, és azt az ügyészség átadta a bíróságnak. A bírósági portálon így megjelentek a nevek az ügy adatlapján, és kiderült, hogy a Mikes-örökös Gregor Roy Chowdhury az egyik vádlott, a másik pedig a Secuiana készruhagyár volt igazgatója, Gyergyai Botond. A többi vádlott az általuk tulajdonolt, illetve igazgatott cég.

Bár ezek közül a Zabola Estate neve tűnt fel, mert ez működteti az elit kastélyszállót a Zabolán visszakapott és felújított Mikes-kastélyban, de nem ez a cég volt a kulcsszereplő. 

Kikértük az ügyészségtől a vádiratot, mert kíváncsiak voltunk, kit lehetett közel kétmillió euróval megkárosítani Háromszéken, de ahelyett az ügyészség csak egy háromoldalas beszámolót küldött. Ennek ellenére a megadott évszámokból és a cégnevek kezdőbetűiből ki tudtuk következteni a sikkasztással vádolt főszereplőt, és innen a megkárosított céget is: 

a nagy múltú, de nemrég óriási veszteségeket felhalmozó Secuiana nadrággyárat.

Amelynek 2021 óta Gregor Roy Chowdhury a többségi tulajdonosa. A főként külföldre dolgozó kézdivásárhelyi cég pedig elég nagy válságban van: tavaly ősszel 91 alkalmazottjától vált meg a közel 600-ból. Akkor úgy tűnt, egy nagyobb megrendelő kiesését ki tudják egyenlíteni a leépítéssel és azzal, hogy egy másik külföldi ügyfelük jócskán növelte a megrendelt nadrágok számát.

Idén nyáron viszont, a vádemelés előtt mindössze 12 nappal a Secuiana megelőző csődvédelmet kért a bíróságon. Hatvan napot kapott az átszervezésre és négy hónapnyi türelmi időt, ez alatt nem lehet végrehajtást indítani a súlyosan eladósodott cég ellen. A Secuiana adósságállománya 3 millió lej volt 2021-ben, amikor Gregor Roy Chowdhury átvette a részvények 60 százalékát, 2025-öt viszont már 23 millió lejes adóssággal zárta. 

A Covid-járvány alatt ugyan nagyságrendekkel visszaesett a cég árbevétele, de a nyilvános mérlegadatok szerint a Secuiana összeszedte magát 2021-re, amikor átvette Roy Chowdhury. Utána bővülésnek indult, üzleti forgalma 27 millióról 2025-ben 49 millió lejre emelkedett. Soha nem volt ekkora árbevétele korábban, és kétszázzal több embert tudott foglalkoztatni is: 376-ról 590 fölé nőtt az alkalmazottainak száma. 

De profit helyett a nadrággyár vesztesége nőtt meg korábban sosem látott mértékben: 2024-ben és ‘25-ben összesen 18 millió lejes mínuszt hozott össze. Ezt a cég jelenlegi vezetése általános iparági trendekkel magyarázta a Székelyhon megkeresésére, a bűnügyet pedig nem kívánta kommentálni.

Hogy jöttünk rá, hogy innen, a saját cégétől sikkaszthatott Roy Chowdhury és Gyergyai?

Az ügyészség nekünk küldött válaszában leírja, hogy a 128 rendbeli sikkasztást az O. BT nevű cég hajtotta végre. A bírósági adatlapon könnyen beazonosítható Onesta BT kft. a cégadatbázis szerint Gyergyai Botond cége, és azért kulcsszereplő, mert Gyergyai ezzel a céggel láttal el a Secuiana vezetését. 

A 128 rendbeli sikkasztást az ügyészség szerint 2021 november eleje és 2024 októbere között követték el. A vádlott személyek és cégek egyetlen céget károsítottak meg, amelynek vezetését ebben az időszakban ellátták, írja az ügyészség. 

Roy Chowdhury ekkor vette át a Secuiana többségi tulajdonát, és lecserélte a vezetését. Az Onesta BT pontosan ebben az időszakban volt a Secuiana részvénytársaság céggondnoka, derül ki a Lista Firme cégadatbázisból. Ahogy az is, hogy ezek az adatok nem illenek rá más cégre, csak a Secuianára.

Még a Kali Land Kft.-nek hasonló az irányítása, Gregor Roy Chowdhury az egyetlen tulajdonos, és az Onesta BT a céggondnok, de: 

• ez már évekkel a sikkasztások előtt így volt, 
• 2024-től nincs semmilyen árbevétele, 
• és a mostani sikkasztási ügynek a vádlottjai között szerepel. 

Nem véletlenül: Roy Chowdhury-nek és Gyergyainak ez a cége számlázta ki a legnagyobb összeget, 950 ezer eurót és 30 ezer lejt a Secuianának azok közül a számlázások közül, amelyeket az ügyészség törvénytelennek ítélt. Vagyis a 9,2 millió lejes kár fele először a Kali Land Kft.-nél landolt, amely a cégadatbázis szerint gabonatermesztéssel foglalkozik. Honlapjaként viszont Chowdhury-ék zabolai kastélyszállójának honlapja szerepel a cégadatbázisban.

Az ügyészség szerint fiktív szolgáltatásokkal és hitelezésekkel papírozta le négy cég a Secuianából kilapátolt összegeket. A másik három vádlott cég a bankszámláival segítette azokat a gyors utalásokat a hét cég és a két magánszemély, Roy Chowdhury és Gyergyai között, amelyekkel elfedni próbálták, hogy a pénz sikkasztásból származik.

Az ügyészség válasza természetesen azzal zárul, hogy a vádemelés nem jelenti a vádlottak bűnösségét, az ártatlanság vélelme megilleti őket a jogerős ítéletig.

Gazdálkodási korrektség és közpénz

Az, hogy többségi tulajdonosa milyen gazdálkodást és törvénytelenségeket engedett meg a Secuiana részvénytársaságnál, elsősorban azért fontos, mert ez a nadrággyár tavaly még Háromszék második legnagyobb foglalkoztatója volt. Akkor közel 600, most 500 ember (és család) megélhetését biztosítja.

Gregor Roy Chowdhury viszont azzal lett híres a környéken, hogy családjával visszaigényelte, visszakapta, felújította és kastélyszállóként működteti a zabolai Mikes-birtokot. 

Ezt a fejlesztést viszont közpénz is jócskán segítette. Az Átlátszó Erdélynél nyomon követjük a magyarországi Bethlen Gábor Alapnál megítélt határon túli támogatásokat. Az ezekből épített adatbázisunkban több mint 880 millió forint támogatást találtunk: a BGA több részletben ennyi közpénzt ítélt meg a Roy Chowdhury – Mikes Alapítványnak 2017-ben és 2018-ban ingatlan- és eszközfejlesztésre, a Mikes-kastély és parkjának felújítására.

Biztos, hogy csak egy éve folyik a nyomozás? És mit számlázott több millió lej értékben a nadrággyárnak egy gabonatermesztő vállalat?

Többször kerestük Lőrincz Mária Ágnest, a Secuiana Rt. jelenlegi vezérigazgatóját, hogy arról érdeklődjünk, van-e összefüggés a Secuiana válsága és az elmúlt években a cégtől elsikkasztott nagy összegek között. 

Úgy véljük, a Secuiana elbocsátott és jelenlegi alkalmazottjainak kiváltképp joguk van tudni, hogy az a közel kétmillió euró, amit a tulajdonos és a volt céggondnok a vád szerint jogtalanul vitt ki a cégből, mennyiben járult hozzá az ő anyagi bizonytalanságukhoz. De az ügy mindenképp közérdekű, hiszen a térség egyik legnagyobb foglalkoztatójának a jövőjét is érinti. 

A Secuiana vezérigazgatója egyelőre nagyon elfoglalt, tudtuk meg a titkárnőjétől. Reméljük, Lőrincz Mária Ágnes tud majd időt szakítani ránk, ezekre a kérdésekre várjuk a válaszát:

1. Az ügyészség nekünk küldött válaszának és a cégadatbázis összevetéséből egyértelműen kiderül, hogy Gregor Roy Chowdhury és Gyergyai Botond több cégük segítségével a Secuiana részvénytársaságtól sikkasztott több mint 9 millió lejt 2021 és 2024 között. Meg kívánja ezt erősíteni?

2. A Secuiana mint károsult cég feljelentése nyomán indult a nyomozás a sikkasztási és pénzmosási ügyben? Ha igen, mikor tették meg a feljelentést?

3. A napi sajtó híradásai szerint 2025-ben indult a nyomozás, de az ügyészségi dosszié száma 2022-es. Lehetséges, hogy már 2022-ben észlelték a vádirat szerint 2021-ben kezdődött sikkasztásokat? 

4. Gregor Roy Chowdhury mennyi osztalékot vett ki a Secuiana részvénytársaságból azóta, hogy 2021-ben többségi tulajdont szerzett?

5. A Lista Firme adatbázis szerint Gregor Roy Chowdhury 60 százalékos tulajdonrésszel bír a Secuiana részvénytársaságban. Kik a többi tulajdonosok, és hozzávetőlegesen mekkora tulajdonrésszel bírnak a fennmaradó 40 százalékból?

6. Hogyan és kinek tűnt fel, hogy jogtalan kifizetések történnek a Secuiana cégnél?

7. Az tűnt fel, hogy a többségi tulajdonos Gregor Roy Chowdhury, illetve a volt vezérigazgató, Gyergyai Botond más cégei papírozták le ezeket a kifizetéseket?

8. A Secuiana igazgatását ellátó Onesta BT Kft. felé történt 1,7 millió lejes kifizetés szúrt szemet önöknek? Ez a kifizetés mikor történt, és miért szúrt szemet? Ez jóval meghaladta a cégvezetésért az Onesta BT által máskor kiszámlázott összegeket?

9. A többi vádlott cég mit számlázott a Secuianának? Konkrétan mire fizetett a Secuiana 440 ezer lejt a Guzmo Project Kft.-nek, 2,2 millió lejt a Ghelinta Management Kft.-nek, 950 ezer eurót a Kali Land Kft.-nek?

10. 2026 júniusának közepén, két héttel a sikkasztási ügyben történt vádemelés előtt a Secuiana csődvédelmet kért. A bíróság két hónapot adott a cég átszervezésére, és négy hónapnyi türelmi időt ítélt meg, ezalatt a hitelezők nem indíthatnak végrehajtást a részvénytársaság ellen. Szerepelt-e a sikkasztások ténye és összege a keresetben, amit a Secuiana nyújtott be a bírósághoz? Felsorolták-e az indokok között, amelyek miatt a cég átszervezésre és a hitelezők türelmére szorul?

11. A Székelyhonnak azt nyilatkozták a Secuiana csődvédelme kapcsán, hogy az átalakításra és a csődvédelemre az egész iparágat Kelet-Európában sújtó keresletvisszaesés miatt van szükség. A nyilvános adatok azonban azt mutatják, hogy azóta, hogy az irányítást Gregor Roy Chowdhury és Gyergyai Botond átvette, a cég árbevétele megduplázódott (5,4 millió euróról 9,6 millió euróra nőtt), az alkalmazottak száma 376-ról 585-re nőtt. A cikkek szerint most 500 alkalmazottal dolgoznak. Az is látszik, hogy a cég adósságállománya is rendkívüli mértékben megnőtt ebben az időszakban, 616 ezer euróról 4,6 millióra, illetve idén 28 millió lejre, ami közel 6 millió euró. Mitől futott így fel az árbevétel? Reális megrendelésekből vagy hitelekből finanszírozták a bővülést? 

12. Miért csökkent a cég vagyonelemeinek értéke húsz százalékkal 2024-2025 között, és miért feleződött meg a cég tőkéje ugyanekkor?

13. A 128 rendbeli sikkasztás összértéke 9,2 millió lej, közel kétmillió euró. Mekkora szerepe van a sikkasztásoknak abban, hogy a 2021-re talpra álló Secuiana 2024-ben, a sikkasztások utolsó évében másfél millió eurós veszteséget termelt?

14. Van-e, és ha igen, mekkora a szerepe a cégből a vádirat szerint törvénytelenül kivett 9,2 millió lejnek abban, hogy a Secuiana 2025 őszén a munkásainak hatodát, 91 személyt bocsátott el?

A címlapfotó a Secuiana gyár weboldaláról származik.

The post A Secuianától sikkaszthatott a Mikes-örökös Gregor Roy Chowdhury és cégtársa appeared first on Átlátszó Erdély.

Az elmúlt négy évben a szenátus szállításügyi és a munkaügyi bizottságában tevékenykedett. Félidőben szállt be a mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottságba (valószínűleg abban az időszakban, amikor átvette a Kézdi tejszövetkezet irányítását is). Új mandátumában maradt a szállításért és infrastruktúráért felelős bizottságban, illetve bekerült az európai ügyek bizottságába is, amelynek alelnökévé választották.

Parlamenti ténykedésének számai az RMDSZ-frakció középmezőnyébe helyezik Fejért. A végszavazások 80 százalékán voksolt, 60 törvénykezdményezéshez adta a nevét, és 52-szer szólalt fel. Vagyonnyilatkozataiból azonban arra lehet következtetni, hogy a parlamenten kívül is igen aktív volt: lakásokat vásárolt, felszámolta egyik legrégebbi cégét, és nekiállt menedzselni egy olyan közös céget, amellyel elég sok a gond.

Hol él Fejér László Ödön?

Vagyonnyilatkozatából és Facebook-posztjaiból is az derül ki, hogy minimum kétlaki életet folytat a most 63 éves szenátor. Bukarestben van az egyik munkahelye, a szenátus. Öröksége, választókerülete és cégei Kézdivásárhelyhez kötik, de gyakran fordul meg Budapesten, ahol több lakása és felnőtt gyermeke van.

Vagyonát legutóbb négy éve vettük számba, azóta az ingatlanvagyona jelentősen gyarapodott. Továbbra is megvan a Kézdivásárhelyen 2003-ban örökölt, 80 négyzetméteres lakás a 136 négyzetméteres telekkel, illetve az a nagy, közel 400 négyzetméteres ház a majdnem négy áras telekkel a Brassó megyei Krizbán, amelyet a felesége örökölt még 2011-ben.

Ehhez az elmúlt négy évben egész kis ingatlanportfóliót vásárolt össze a szenátor: négy beltelket és két házat Kézdivásárhelyen, és két házat Budapesten. A négy beltelek nagysága változó: a legkisebb 29 négyzetméteres, a két legnagyobb majdnem 400. A kézdivásárhelyi két új lakása is nagyon különböző: az egyik csak 52, a másik 167 négyzetméteres.

A 2006-ban Budapesten vásárolt és a gyerekei nevére írt lakás már rég nem szerepel Fejér vagyonbevallásaiban. 2023-ban és 2024-ben viszont két másik lakást vett a magyar fővárosban, egy 56 és egy 126 négyzetméterest. Mindkettő a feleségével közös tulajdon.

Miből él Fejér László?

Alapvetően a cégeiből és szenátori fizetéséből. Bevételei között nem tüntette fel, hogy bármelyik lakását kiadná bérbe. Legstabilabb jövedelme a szenátori fizetése, ez négy év alatt alig változott: nem egészen 130 ezer lejről 134 ezer lejre emelkedett. Ehhez bizonyára hozzájön még a napidíja, amely – mivel a szavazások többségén részt vett, tehát Bukarestben tartózkodott – évi 30 ezer lejre tehető. Ezt ő sem tüntette fel a bevallásában.

Felesége ebben az időszakban Fejér két cégének a gondnoka. Ekként 2020-ban még „csak” 86 ezer lejt keresett, de 2023-ban már 130 ezer lejt. A cégekből rendszeresen vesznek ki osztalékot, és tesznek be tagi kölcsönöket, de az osztalékok azért rendszeresen magasabbak a személyes kölcsönöknél. A cégek közben hitelt is vesznek fel.

Fejér egyik legrégebbi cégét, az 1996-ban alapított Perla Neagra Kft.-t tavaly számolta fel. A cég a 2000-es években ment jól, 10-20 alkalmazottja is volt több tízezer lejes évi profittal. Tíz éve profilt váltott, ékszergyártásra állt rá, az utóbbi években két, majd egy alkalmazottal működött. A profilváltás után veszteséges lett, majd kiegyensúlyozták, tavaly viszont bezárták. A cég fele volt a szenátoré, felszámolásakor több mint félmillió lejt kapott.

A 25 éve alapított Carpatgraf nyomtatás-előkészítést végez. Fejérnek ötven százalékos részesedése van benne. Az elmúlt négy évben 6,4 – 7 millió lej közötti árbevétellel és évi 270 – 450 ezer lejes profittal működött. 22-23 főt alkalmaz a cég. A szenátor előző mandátumában a cég 5,7 millió lejes fejlesztési támogatást kapott, 2022-ben 1,3 millió lej hitelt vett fel a CEC banktól, 2023-ban és ’24-ben viszont már tagi kölcsönt fizetett be Fejér bő százezer lej értékben. Viszont ebből a cégből a legutóbbi mandátuma során több mint félmillió lej osztalékot vett ki.

A papíripari gépeket gyártó, húsz éves Laser DT Kft. most megy a legjobban. Ennek a cégnek is a fele a szenátoré, 30 százaléka a feleségéé. Az előző mandátumban négyről 6,6 millió lejre tornászták fel az évi bevételét 21 alkalmazottal, a profitját pedig 160 ezerről 855 ezerre. Ehhez biztos jól jött 2018-ban az 5,6 millió lejes fejlesztési támogatás, majd 2021-től két CEC-hitel összesen másfél millió lej értékben. Ezt a céget a szenátor 200 ezer lejnyi tagi kölcsönnel támogatta, a négy év alatt viszont a feleségével együtt mintegy 900 ezer lejnyi osztalékot tudott kivenni belőle.

Nemrég lejárt az életbiztosításuk is, amelyből összesen 320 ezer lej bevételük származott, ráadásul tavaly felvettek két hitelt is bő 300 ezer lej értékben. Minden bizonnyal így tudtak szép nagy ingatlanokat vásárolni Kézdin és Budapesten az elmúlt két évben.

Ami viszont viheti a pénzt és energiát, az a Kézdi tejtermékeket gyártó szövetkezet. Fejér szenátor a kezdetektől beszállt 20 ezer lejjel, ez 2022-től 200 ezer lejre emelkedett. Ekkor részvényesi elnök és céggondnok is lett, ami elég nagy felelősséggel jár. A szövetkezetként működő cégbe ugyanis 68 magánszemély, közbirtokosság és állattenyésztő egyesület szállt be a környékről a 2020-as adatok szerint.

Miközben élesedik a verseny a tejpiacon, a szövetkezet bevételei zsugorodtak: 4,6 millióról 2,5 millió lejre az elmúlt négy évben. Mindezt úgy hozta össze, hogy 2020-21-ben 2,1 millió eurót kapott az AFIR vidékfejlesztési programban tejgyári gépekre, vagyis épp ebben az időszakban kellett volna felpörögnie a termelésnek. 

A cég adósságai 2023-ban szinte elérték a tízmillió lejt, a korábbi pár tízezer lejes profitja pedig a nulla felé tart. Bár a cégnek csak négy alkalmazottja van, de sok környékbeli marhatartó család megélhetése múlik rajta. No meg a lokálpatrióta büszkeség, hogy fenntartható-e a háromszéki székelyek egyik tényleges összefogása.

Mivel jár Fejér László?

Mivel a szenátor ennyi lakás és felelősség között kénytelen megosztani az idejét, tavaly végre vásárolt egy autót is magának. Nem kizárt, hogy eddig is autóval járt, csak cégessel, de ezt a 2019-es gyártású Mercedest most a saját nevére vette.

Mit tesz félre Fejér László?

A lakásokon kívül pénzt és ékszert. A bevallásokból nem derül ki, pontosan milyen ékszereket kedvel a honatya. Csak az, hogy miután sok-sok éven át ezeket nyolcezer euróra értékelte, 2020-tól fokozatosan húszezer euró értékűre bővítette a gyűjteményét.

A szenátor pénztartaléka folyamatosan változott, tavaly például nagyon látványosan. A júniusi bevallásában a folyószámlákat már nem is tüntette fel, viszont szinte mindent összevont két, 2024-ben nyitott letéti számlára, összesen 830 ezer lejt. Aztán a választási kampány, az autó- és lakásvásárlás ezt mind elvihette, mert a decemberi bevallásában már csak egyetlen letéti számla szerepel, mindössze százezer lejjel.

A szenátor-vállalkozónak nemcsak az anyagi, hanem a kapcsolati tőkéjét is valamennyire átláthatóvá kellett tennie. Az érdeknyilatkozatai szerint ő a kézdiszéki RMDSZ-szervezet elnöke, és tagja a Kovászna megyei Kereskedelmi Kamara vezetőtanácsának is. Minden beágyazottság adott tehát ahhoz, hogy felpörgesse a helyi tejgyárat.

További Képviselőfánk-falatok

Az Átlátszó Erdély, a Transtelex és az uh.ro közös sorozatában, a Képviselőfánkban eddig ismertetett politikusvagyonok:

Maros megyében

A titokban végbement csoda: így lett villája Novák Leventének – az Átlátszó Erdély cikke

Az RMDSZ Császára a templom egere – az Átlátszó Erdély cikke

Csép Andrea különös élete: szakpolitikussá vált ahelyett, hogy meggazdagodott volna – az Átlátszó Erdély cikke

Hargita megyében

Ahogy Kelemen Hunor spórol, úgy nem spórol más senki – az uh.ro cikke

Sokkoló! 2024-ben nincs még bankszámlája Ladányinak! De Jaguárja már van – az uh.ro cikke

Bende Sándor öt éve ült már a parlamentben, mikor meghallotta Szent Mercédesz hívó szavát – az uh.ro cikke

Ki gyűjtött a fia keresztelőjén 54.000 eurót? Antal Lóránt! – az uh.ro cikke

Lénárd András integet folyton Hajdu Gábor érdekbevallásából – az uh.ro cikke

Tánczos Barna többet tesz félre, mint amennyit keres. A felesége még többet – az uh.ro cikke

Bihar megyében

Szabó Ödön lottón is nyert az elmúlt négy évben, de nem ebből van a vagyona – a Transtelex cikke

Se kocsija, se bankszámlái, de legalább nagyobb lett a háza Cseke Attilának – a Transtelex cikke

Biró Rozália romániai mércével gazdag, de a vagyonnyilatkozatából nehezen deríthető ki, mennyire – a Transtelex cikke

Szatmár megyében

Jót tett Nagy Szabolcs képviselő vagyonának a négyéves parlamenti mandátum – a Transtelex cikke

Magyar Lóránd: a képviselő, akinek papíron az elmúlt négy évben nem volt egy vasa sem – a Transtelex cikke

Százszor megbánhatta Turos Lóránd szenátor a Szatmári Friss Újság megvásárlását – a Transtelex cikke

Máramaros megyében

Zahoránszki Brigitta, aki talán a legtöbb interjút készítette Kelemen Hunorral, Máramaros megyei képviselő lett – a Transtelex cikke

Szilágy megyében

Új kocsival csapatja Kovács Irénke, a legszorgosabb szenátor – az Átlátszó Erdély cikke

Seres Dénes, a szilágysági örökifjú, akit nem ereszt a parlament – az Átlátszó Erdély cikke

Kolozs megyében

Garzonlakásokba fektette megtakarításait Csoma Botond kolozsvári képviselő – a Transtelex cikke

Kovászna megyében

Miklós Zoltán az az ex-bankár, aki meghitelezte Antal Árpád kampányát – az Átlátszó Erdély cikke

Végre magára is gondol Könczei Csaba, a köz igazi szolgája – az Átlátszó Erdély cikke

Gál Károly a szótlan székely, aki spórol, örököl, és mindent aláír – az Átlátszó Erdély cikke

Kulcsár-Terza József a kakukk a háromszéki RMDSZ-fészekben – az Átlátszó Erdély cikke

The post Ékszereket és házakat gyűjt a leggazdagabb háromszéki honatya appeared first on Átlátszó Erdély.

Fizetésünk negyven százalékát és a megvásárolt termékek árának durván az ötödét automatikusan beadjuk a közösbe. Ebből és más adókból, illetékekből működtetjük az országot, a településünket. Kiemelten szerencsés időszakban élünk: az erdélyi településekre is – ha ügyesen vezetik – elképesztő mennyiségű uniós pénz érkezik az adóink mellé.

Dübörögnek az aszfaltozógépek, vidéken is egyre többen csatlakoznak rá a víz-, gáz- és csatornarendszerekre, új buszok szelik az utcákat. Megújulnak a középületeink – az utcán és a Facebookon is, hiszen választási szuperévhez szuper kampány is jár.

Az viszont nem fejlődik ilyen ritmusban, hogy rálássunk és beleszóljunk, hogy a választottjaink mikor mire költik a közös pénzünket. Holott erre a közpénzügyi törvény 2006 óta kötelezi azokat a választottjainkat, akiket meg is fizetünk ezért.

Ráadásul az éves beleszólás a helyi költségvetésbe maradt az állampolgárok közvetlen politikai részvételének leggyakoribb és legrelevánsabb terepe. Olyan körülmények között, hogy a vezető politikusok kiüresítették az országos politikát, összevonják a választásokat, a két, hagyományosan nagy párt pedig közös EP-listát tervez, és Bukarestért sem hajlandó megvívni egymással.

Minél kevesebben értenek a közpénzhez, annál átláthatatlanabb, hogyan költik el. Hogy a városházákon ne csak a pénzügyi osztály és frakciónként legfeljebb 1-2 tanácstag értsen ahhoz, hogyan épül fel a település költségvetése, a bukaresti Funky Citizens egyesület érdeklődő civileknek és újságíróknak képzéseket és elemzéseket biztosít a helyi költségvetésekről és arról is, hogy általában mennyire átláthatóan működik egy-egy községi vagy városi önkormányzat.

Hasznos linkekkel és három tanulsággal távoztam a Funky Citizens egyik ilyen képzéséről:

1. helyi civilek tényleg érdeklődnek a helyi ügyek iránt, meg akarják érteni, hogyan szólhatnak bele évente a településük fejlődési irányába, sőt néhányuk beülne a helyi tanácsba is;
2. fél nap alatt meg lehet tanulni tájékozódni a helyi költségvetés táblázataiban, ahogy azt is, hogyan kell a költési terveket összevetni a tényleges költésekkel, azaz a költségvetési végrehajtás táblázataival;
3. mégis a helyi tanácsosoknak csak egy töredéke hajlandó ezt megtanulni.

Átláthatóság ideális esetben

Vagyis ha a Székely Nemzeti Tanácsnak ugyanolyan fontos volna az állampolgári részvétel, mint a Funky Citizens-nek, és az évi autonómiatüntetés mellett az SZNT beavatna évente pár tucat embert a helyi költségvetésekbe, mi több: ha az RMDSZ és az EMSZ rendszeresen képezné a tanácsosait, máris előrébb volnánk, ami a helyi kompetenciát, a helyi döntéseket, a tényleges autonómiát illeti.

Ideális esetben ugyanis nemcsak négyévente szólunk bele a politikába a voksunkkal, hanem évente abba is, mire költsön a településünk. Ideális esetben van erre időnk és tudásunk. De mivel nincs, a motivációnak és a beavatásnak is onnan kell jönnie, ahol a pénz és a szakértelem van: a polgármesteri hivataloktól. Ideális esetben a nem túlterhelt és rendesen megfizetett hivatalnokoktól várjuk el, hogy újabb púpot vegyenek a hátukra – megtanítsanak büdzsét olvasni – azért, hogy újabb púpot vegyenek a hátukra: fogadják és beépítsék a mi javaslatainkat is a büdzsé tervébe.

Ideális esetben nemcsak arról értesülnénk hangsúlyosan, hogy a városunk önkormányzata megszavazta a költségvetést, vagy egy hónapot csúszott vele, mint Gyergyószentmiklóson, ahol emiatt hetekre zárolták a város fontos számláit. Ideális esetben először arról értesülnénk hangsúlyosan, hogy elkészült a településünk költségvetéstervezete, és azt a polgármesteri hivatal közvitára bocsátotta.

A közpénzügyi törvény erre szigorú határidőt szab. Mivel az állami költségvetést tavaly december 29-én publikálták a Hivatalos Közlönyben, a helyi költségvetések tervezetét 15 napon belül, idén január 13-ig kellett (volna) közzétenni. A közvitára további 15 napot kellett szánni, azaz a lakosoknak január 27-ig kellett volna tudniuk hozzászólni a tervezethez, amelyet aztán legkésőbb február 12-én minden települési önkormányzatnak meg kellett volna szavaznia.

Ideális esetben a közzététel nem azt jelenti, hogy a városháza a kinyomtatott és .pdf fájlba szkennelt tervezetet eldugja a honlapjának egy sarkába. Hanem azt, hogy feltölti akár kereshető formátumban is, és elérhetővé teszi a honlapjának minden logikus menüpontjából: a pénzügyi rovatból, a határozattervezetek között és természetesen a közlemények között. Ugyanis olyan közleményt kell kiadnia róla, amelyben szerepel, hogy a lakosság javaslatait milyen email címre várja pontosan meddig. Ha tényleges vitát is rendez róla a városháza, akkor annak helyszínét és időpontját is közzé kell tennie.

Végképp ideális helyzetben maga a városháza gondoskodik róla, hogy az érdeklődő polgárok megértsék azt a könyvelői szemléletű táblázatot, amelyben a városnak arra az évre tervezett bevételei és kiadásai szerepelnek. Erre itthon még nem láttunk példát, de arra igen, hogy a büdzsé egy-egy részéről a hivatal hajlandó részletes tájékoztatást adni.

• Több hivatal vizuálisabb bemutatót készít a tervezett (vagy csak odafikcionált) beruházásairól.
• Több városban összehívják a civil szervezetek képviselőit, hogy segítsék őket megpályázni a városi büdzsé számukra elkülönített részét.
• Székelyföldnek szinte mindegyik megyei jogú városa belevágott a részvételi költségvetésbe, ahol maguk a lakosok jöhetnek ötletekkel, hogy minimális összegből mit szerveznének vagy újítanának fel.

A részvételi költségvetés mint állampolgári gyakorlat viszont nem váltja ki az önkormányzati költségvetéstervezés kötelező transzparenciáját, legfeljebb annak előszobájaként szolgál. Eleve nem kötelező részvételi költségvetési programot futtatni. Eleve a teljes büdzsének csak egy töredékéről dönthetnek így a lakosok.

A lakosok által megszavazott miniprojektek nem kerülnek be tanácsi határozatba, nem válnak kötelezővé, így csak az önkormányzati vezetők szavatartásán múlik a kivitelezésük. És a helyi sajtó is ritkán néz utána, hogy a lakossági miniprojektek közül végül melyek kaptak pénzt, és mi készült el belőlük év végére.

Átláthatóság a székelyföldi városokban: a sunnyogó stréberségtől a kész katasztrófákig

Több mint száz megyei jogú város költségvetéstervezésének átláthatóságát elemzi idén is a Funky Citizens. Felkérésére elvállaltuk, hogy megnézzük, mivel találkozhattak Hargita és Kovászna megye municípiumainak lakosai, ha bele akartak volna szólni városuk idei büdzséjébe. Nemcsak azt néztük, mit és hogyan tesznek közzé a szinte mindenhol kétnyelvű hivatali honlapokon, hanem részben azt is, mi ment át ebből az írott sajtóba.

Mivel több hivatal esetében a Google és a helyi sajtó sem adott kielégítő információt, végül sajtókérdésekkel fordultunk a hat megyei jogú városhoz. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a legtöbb hivatal miért nem tette közzé a honlapján a hírt, hogy megtervezte a költségvetését, és azt, hogy hogyan lehet ahhoz hozzászólni. Illetve hogy miért nem hirdetett és szervezett egyik hivatal sem tényleges, élő közvitát.

Háromszéken Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely számít megyei jogú városnak. Mindkét hivatal igyekezett betartani a határidőket és azokat az átláthatósági követelményeket, amelyeket előír számukra a közpénzügyi törvény. De úgy, hogy ne szaporítsák meg a saját dolgukat azzal, hogy beleszólásra ösztönzik a polgáraikat.

Hargita megye városai közül Csíkszereda és Maroshévíz diszkréten intézte a pénzügyeit, majd kérésre bevallotta, hogy igen, ez nem az átláthatóság csúcsa, de idén ennyire futotta az energiájukból. Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós viszont akkora késéssel hozakodott elő a terveivel, hogy februárban már a tanácsosok balhéztak a sajtóban, hogy a hivatalok legalább nekik mutassák meg a büdzsé tervét. És ha lehet, úgy, hogy át is tudják nézni a szavazás előtt. Kérdéseinkre ezek a hivatalok csúsztattak, vagy nem is válaszoltak.

Jöjjenek tehát a szaftos és unalmas részletek, mert az erőfeszítést kívánó átláthatóság ördöge (sőt: angyala) is a részletekben lakozik. Először azt mutatjuk meg, hogyan lehet stréber módon dugdosni a költségvetéstervezetet vagy a beleszólás lehetőségét úgy, hogy közben mindkét háromszéki hivatal honlapja bő és színes hírszolgáltatással, illetve gyakran frissülő közösségi médiával rendelkezik.

Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatala pedánsan igyekezett,

hogy ne szegje meg az explicit előírásokat. Közel két hetet ugyan késett a tervezet közzétételével, de hát senki se dörömbölt a kapuján, hogy azonnal mutassák meg neki az idénre tervezett bevételeket és kiadásokat. A hivatal január 25-én közzétette a tervezetet a honlapjának leglogikusabb részén, ahol az érdeklődő polgár keresné: a címlap fejlécében is kiemelt Közpénzügyi igazgatóság menüpont Költségvetés tervezet nevű almenüjében a tervezet minden kötelező kimutatásával együtt. Bárcsak minden hivatal ott publikálná évtizedekre visszamenően.

A közzététel tényéről azonban nem számolt be a honlap Hírek vagy a Hirdetések rovatában. Antal Árpád polgármester viszont összehívta a sajtót, és elsorolta a büdzsé sarokszámait és a tervezett főbb beruházásokat. A helyi és regionális sajtó lelkiismeretesen meg is írta a sajtótájékoztatón elhangzottakat, és futólag megemlítette, hogy hozzá lehet szólni. A maszol.ro belinkelte a tervezetet, a Háromszék és a Székelyhon nem, és egyik beszámoló sem részletezte, hogy a polgárok hogyan szólhatnak hozzá a tervekhez.

A hogyant a hivatal két nyúlfarknyi hirdetés feladásával intézte el a helyi sajtóban úgy, hogy sima guglizással nem sikerült ráakadnunk. Igaz, itt főleg magyarul kerestük a nyomát. Kérésre viszont a sepsiszentgyörgyi hivatal elküldte a linket, illetve a képet. A Háromszéknek ugyanis csak a nyomtatott változatában jelent meg a büdzsétervezet linkje és az infó, hogy a hivatal iktatóirodájában, illetve a petitii@sepsi.ro címen várják a polgárok javaslatait február 8-ig (azaz az előírásszerű 15 napig).

A Covasna Media legalább a honlapján is közzétette az infókat, és linkelte a tervezetet. Ezt a hirdetést azonban egyik kiadvány sem kötötte össze a tervezetet bemutató cikkével, így tét nélküli adminisztratív lépés benyomását keltik, amelyet a hivatal könnyen kipipált. A helyi sajtó pedig kiszámlázza, hogy felületet biztosít a hivatal kötelező közleményeinek.

A polgármester a költségvetés megszavazása előtti napon újabb sajtótájékoztatón ismertette azt, illetve más beruházásokat sorolt fel, mint amelyeket két héttel korábban említett. A hivatal arra a kérdésünkre nem válaszolt, hogy miért nem hirdetett és rendezett valódi közvitát a büdzséről, ahol a polgárok élőszóban mondhatják el a véleményüket a városháza terveiről.

Kézdivásárhely villámgyorsan letudta

az idei költségvetésének a megtervezését. Olyan gyorsan, hogy észre se vettük. Sehol. Január 31-én megjelent a hír a kézdivásárhelyi hivatal és a Háromszék napilap honlapján, hogy előző nap az önkormányzat meg is szavazta. A hír tartalmazza a büdzsé sarokszámait és az idei beruházásokat a hozzájuk rendelt összegekkel.

Hiába böngésztük viszont a honlap költségvetési szekcióját és a híreket a saját szemünkkel, illetve célzottan a Google-lal a költségvetés-tervezet kulcsszóra keresve. Végül kérdésünkre a hivatal kommunikációs irodája küldte el a linket, ahol közzétették január 16-án. Ebből látszott, hogy a meghirdetés és a szavazás között nem telt el a kötelező 15 nap, csak 14, amikor a polgárok hozzászólhattak volna. Az élő közvitára vonatkozó kérdésünkre pedig nemes egyszerűséggel nem válaszoltak.

Bár a hivatal teljesen mellőzte a Facebookján és a helyi sajtóban a tervezet közzétételének hírét, az nem hagyott nyugodni, hogy a szöszbe nem vettük észre a január 16-i hirdetést a hivatal honlapján. A honlap felépítését és a közzététel módját sejtjük amögött, hogy miért nem találtuk a tűt a szénakazalban.

A kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal honlapja ugyanis bonyolultabb, mint első látásra tűnik. Pedig első látásra ott van minden, és pont ez a baj. Már a címoldalon összetett menüsor van a fejlécben (az egyik legördülőben például Hirdetőtábla gomb is van, csak épp nem ott vannak a hirdetmények), és tucatnyi gomb, menüpont sorjázik függőlegesen az oldal jobb- és balszélén is. Ha pedig az ember bekattint valamire, akkor megváltoznak a jobb- és baloldali oszlopban sorjázó gombok, csak ez nem válik nyilvánvalóvá, hogy mikor és hogyan.

Ha például az egyik hírre kattint be a kézdivásárhelyi polgár, akkor nem jelenik meg, de ha valamilyen hivatalibb gombot nyom meg, akkor megjelenik baloldalon a Közérdekű hirdetés gomb. Fentről a hetedik úgy, hogy vizuálisan az első öt a hangsúlyos. Rákattintva jönnek elő a .pdf-ben feltöltött hirdetések címei. A célzott keresés a költségvetéstervezet kulcsszóra pedig azért nem mutatott eredményt, mert ez a hirdetés címe: Határozattervezet: költségvetés.

A tervezet ide feltöltött dokumentumai képként voltak beszkennelve, azaz a keresőmotorok nem igazán látják a tartalmukat. A táblázatok az emberi szem számára jól követhetők, de érdemes kinyomtatni a 33 oldalas büdzsétervet, mert váltakoznak benne a vízszintes és függőleges beállítású oldalak. Az egyedüli szöveges .pdf a terv román nyelvű meghirdetése, és ebben sem szerepel az evidens keresőszó, a proiectul de buget 2024, csak a millió találatot hozó proiect de hotărâre. Jövőre kreatívabbak leszünk a keresésben.

Az pedig végképp a vicc kategóriája, hogy

• a hirdetés nem említi, hogy a tervezet fel van töltve a honlapra, csak az áll benne, hogy meg lehet nézni a hivatalban;
• február 7-ig ad lehetőséget a polgároknak, hogy véleményezzék a büdzsét és javaslatokat tegyenek, miközben az önkormányzat január 30-án már meg is szavazta azt.

Székelyudvarhelyen a büdzséből is botrány lett

A „székely anyaváros” önkormányzata nemcsak a polgáraival, hanem a tanácsosaival is mostohán bánt: vagy dugdosta előlük az idei költségvetés tervezetét, vagy egyszerűen elkésett vele, és ezt a tényt szerette volna dugdosni. Azért nem sikerült, mert a városi tanács összes frakciója gyakorlatilag a polgármester ellenzéke.

A tanácsosok már a januári üléseken kérték a polgármestert, hogy mutassa meg nekik a tervezetet, de semmilyen információt nem kaptak – számoltak be erről részletesen a helyi sajtónak. A február 2-i összehívóban látták a sarokszámokat, 5-én meghallgatták a pár órás bemutatót, és látták az előkészített táblázatokat, végül 7-én írásban kérték és meg is kapták azokat a kiegészítő anyagokat, amelyekkel már át tudták látni, mire mennyit szán a hivatal. Ezt annak a POL-nak a frakcióvezetője mesélte az uh.ro-nak, amellyel Gálfi Árpád polgármester hatalomra került 2020-ban, de azóta velük is összerúgta a port.

A február 5-i egyeztetésen számonkérték a közvita elmaradását a polgármesteren. A tanácsosok ekkor hallották először, hogy a hivatal azzal védekezik, hogy a tervezetet a pénzügyi osztály ajtajára függesztették ki már január 12-én. Miközben a tanácsosok a hivatal honlapját és hirdetőtábláját lesték. A tanácsosok fizikai képtelenségnek tartják, hogy a több száz oldalas tervezet elférjen a hivatal egyik ajtaján.

És persze nem értik, hogy ha a tervezet elkészült, miért nem szóltak nekik a január végi tanácsülésen, és miért hallgatták el előlük a kifüggesztés tényét is. Gálfi Árpád polgármester azzal az elképesztő magyarázattal állt elő, hogy azért nem küldték el a tanácsosoknak az egyébként kötelező módon nyilvános dokumentumokat, hogy azok „ne kerüljenek illetéktelen kezekbe”, és a tervezetet csak a hivatalban, „ne pártok és cégek irodáiban vitassák meg”.

A hivatal a kifüggesztésről szóló jegyzőkönyvvel véli bizonyítani, hogy a tervezetet valóban kifüggesztették a pénzügyi osztály ajtajára. A polgármester volt párttársai viszont úgy vélik, a jegyzőkönyv és maga a tervezet is „visszadátumozással” készült, amivel a késést akarta leplezni a hivatal. Ezt a jegyzőkönyvet nekünk is elküldte az udvarhelyi városháza szóvivője. Sebtében készülhetett, mert a tavalyi évet utólag, tollal javították át 2024-re a szövegben:

Kérdésünkre, hogy a honlapon miért nem tették közzé a tervezetet, és miért nem hirdettek közvitát, nem kaptunk választ. A szóvivő megjegyezte, a közvita iránt nem volt érdeklődés, javaslatok nem érkeztek.

A tervezetet a polgármester és munkatársai február 15-én mutatták be a sajtónak. A hivatal honlapjára ez a rövid bemutató került fel, benne tíz dián lehet áttekinteni a főbb költségtételeket. A városi tanács február 16-án ült össze megvitatni és megszavazni Székelyudvarhely költségvetését. Itt olvasható részletesen, hogy a tanácsosok mit fogadtak el, és hol húzták át alaposan a polgármester számításait.

Gyergyószentmiklós minden határidőből kicsúszott

A gyergyói önkormányzat tagjai február 28-án kapták meg a város költségvetésének tervezetét, miután hetekig egymást vádolták Csergő Tibor polgármesterrel, hogy kinek a hibája ez az óriási csúszás. A tanácsosok szerint a polgármester inkompetens módon vezeti a hivatalt, Csergő szerint viszont azért csúszott ekkorát a tervezet, mert a tanácsosok nem szavazták meg idejében a hivatalnokok béremelését, és ezzel hátráltatták a büdzsé tervezését.

Ennek az volt az egyenes következménye, hogy az állami kincstár egy hónapig zárolta a városnak azokat a számláit, ahova a legnagyobb bevételek érkeznek a központi büdzséből. Azaz a visszaosztás az ÁFÁ-ból és a személyi jövedelemadóból.

A polgármester március elsején mutatta be a tervezetet a sajtónak, amelyet március negyediként még a saját, azaz RMDSZ-es tanácsosai is leszavaztak. Azzal indokolták, hogy a büdzsé abban a formájában érthetetlen, átláthatatlan és önkényes, kidolgozása során a polgármester egyáltalán nem egyeztetett a tanácsosokkal. Hogy a káosz még teljesebb legyen, a polgármester kijelentéseit azoknak az intézményeknek a vezetői is cáfolták vagy megkérdőjelezték az ülésen, amelyeket részben vagy egészben a városháza finanszíroz.

A tanácsosok végül négy nappal később, március 8-án szavazták meg a költségvetést, de minimális többséggel, bizalmatlanul és kényszeredetten: hogy ne váljon működésképtelenné a város. A polgármesteri hivatal nem tette közzé a honlapján a sem a költségvetést, sem a tervezetét, és természetesen nem hirdetett közvitát sem. A gyergyószentmiklósi hivatal egyetlen kérdésünkre sem válaszolt.

Csíkszereda lepapírozta

Csíkszereda is csak a városházán hirdette meg az idei költségvetésének a tervezetét – derült ki a városháza válaszából. Azért küldtünk kérdéseket a polgármesteri hivatalnak, mert se a honlapján, se a helyi sajtóban nem találtunk arra vonatkozó híreket, hogy mikor és hol tette közzé a hivatal, hogy megtervezte a büdzsét, és hozzá lehet szólni.

A költségvetést február 12-én szavazta meg a városi tanács, rá pár órára számolt be erről a hivatal. A közlemény ismerteti a büdzsé néhány sarokszámát, a végén pedig belinkelték a vizuálisabb bemutatót. A költségvetés táblázatait jó helyen, a honlap Gazdaság menüpontja alatt tették közzé. Mivel a különböző táblázatokat külön fájlként töltötték fel, ezért az intézmények beazonosíthatóak. De magukban a táblázatokban nem lehet keresni, mivel azokat képként szkennelték be – a fájlnevekből ítélve február 15-én.

A korábbi években széles körben hirdették a tervezetet, áll a hivatal válaszában, amelyben elismeri, hogy idén ez korántsem sikerült. Ennek okaként a kormány takarékossági előírásait tartalmazó „salátarendeletet” jelöli meg, amely december 15-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben. A hivatal nem részletezte, hogy ez miben bonyolította meg a város költségvetésének tervezését.

A tervet január 12-én függesztették ki a városházán, a kifüggesztési jegyzőkönyvet a hivatal csatolta a válaszához. A jegyzőkönyv szerint a lakosok (ha betévednek ugye a hivatalba, észreveszik és elkezdik böngészni a táblázatokat) január 15. és 30. között, írásban szólhatnak hozzá a tervezethez. Civil szervezetek pedig szintén írásban kérhetnek közvitát róla.

A jegyzőkönyvet fájlnevéből ítélve március 5-én szkennelhették be, amikor a hivatal elküldte a válaszát. A szöveg (keltezése szerint januári) megfogalmazásakor itt is kapkodhattak, mert a második oldalon ott maradt, hogy ezt a közleményt 2023. március 22-én függesztették ki a polgármesteri hivatalban.

Ugyan a lakosságot nem vonták be, de a tervezetet egyeztették „alintézményeinkkel, önkormányzati cégeinkkel, az oktatási intézmények igazgatóival vezetői szinten, gazdasági szakemberek bevonásával”, illetve a városházi kiírásokra pályázó civil és egyházi szervezetekkel, írja a hivatal válaszában.

Ez az egyeztetés február elejéig tarthatott. A költségvetést elfogadó tanácsi határozatban ugyanis február 2-án véglegesített, megalapozó dokumentumok is szerepelnek. Mi több, a kormány csak január 31-én döntött arról, hogy például Csíkszeredának 10,7 millió lejt juttat a tartalékalapjából.

Maroshévíz elszámította magát, és kétszer szavazta meg

Hargita megye legkisebb municípiumának önkormányzatában is sok a vita, csak épp románul zajlik, és ezért ritkán figyelünk oda. Itt a polgármesteri hivatal január 19-én közzétette a költségvetés tervezetét a honlapján. A hirdetésbe beleírta, hogy a tervezetről másolat igényelhető a városházán, és ott várják az írásos észrevételeket is február 4-ig. Illetve ha valaki közvitát szeretne, akkor azt civil szervezet vagy hatóság révén igényelje.

A hivatal kényes a hírnevére legalább annyira, hogy a városmenedzser felhívott telefonon, a város főjegyzője pedig írásban részletesen válaszolt, még ha próbáltak is csúsztatni. Konkrétan arról próbáltak meggyőzni, hogy két közvita is volt, csak a lakosok közül nem jött el senki, csak pár tanácsos és a hivatal néhány alkalmazottja. El is küldték a polgármester meghívóját a február 6-i és 8-i munkaülésekre és ennek a két ülésnek a jegyzőkönyvét.

Mivel a meghívókat nem találtuk a városháza honlapján, ezért az üléseket nem tudjuk közvitának tekinteni. A döntési folyamatok viszont annyiban átláthatóbbak a megye magyar többségű önkormányzatainál, hogy a munkaüléseket ugyan nem, de a tanácsüléseket közvetítik a YouTube-on, majd a felvételeket közzéteszik a hivatal honlapján.

A költségvetés tervezetét idén négyszer vették napirendre, háromszor szavaztak róla, egyszer elutasították, kétszer megszavazták, derült ki a főjegyző válaszából. Mindez a tanácsosok hozzá nem értése miatt történt így, sugalmazta a városmenedzser. A február 12-én kora reggelre összehívott tanácsülésen elutasították, a délutánra összehívott ülésen megszavazták a büdzsét. A vitáról részletesen beszámolt a helyi sajtó is.

A megyei közpénzügyi igazgatóság viszont következetlenségeket talált a büdzsében, ezért új formában tűzték az önkormányzat napirendjére február 16-án, írta a főjegyző. Ekkor mégsem szavaztak róla, mert a javaslattevő, azaz a polgármester visszavonta a napirendről. Azt nem írta meg a hivatal, hogy miért, de kiderült az ülés 22 perces felvételéből, hogy kivette a tanácsosok javaslatait belőle.

A városvezetés és a tanácsosok egy része is némi szégyenkezéssel említette az ülésen, hogy a Hargita megyei közpénzügy most először dobott vissza önkormányzati büdzsét, mert nem érte a széle a hosszát. Kiderült, a tanácsosok csak a kiadási oldalt módosították február 12-én, a bevételeket nem igazították hozzá. Így szavazták meg, a városháza pedig így továbbította a „fináncoknak”.

Február 16-án a korábbi módosításokat is javasló tanácsos vette észre, hogy a városháza ismét az eredeti büdzsétervet tűzte napirendre, amelyhez ő ekkor szóban nyújtotta be a módosításait immár a kiadási és a bevételi oldalhoz is. A könyvelő rendben lévőnek találta őket, azonban a polgármester írásban kérte őket, és hirtelen levette az egyetlen pontot az ülés napirendjéről. Cserébe az „akadékoskodó” tanácsos is kérte az összes kiadási tétel részletes indoklását. Bár a részletes írásos indoklások nem születtek meg, a költségvetést február 20-án ismét napirendre tűzték, és az önkormányzat ismét megszavazta. (Egyúttal semmissé nyilvánította a 12-én elfogadott változatot.)

Hogy egy település büdzséje reális politikai kérdés,

onnan látszik még ezen a szűk mintán is, hogy ahol a tanácsosok versenyben vagy akár váltásban is reménykednek az idei önkormányzati választásokon, ott hosszas és tényleges vita alakult ki a költségvetés körül. Gyergyószentmiklóson és Maroshévízen például azt vitatták sokat, hogy a két hivatal jóval kevesebb kiadást tervezett az év második felére. A tanácsosok felrótták, hogy a polgármester alig van jelen, és kiegyensúlyozatlan a büdzsé, és nem lesz pénz bérekre sem nyár után. A polgármesterek azt hangoztatták, hogy az év első felére kell tervezni a beruházások javát, és a második felében egyébként is ki szokták igazítani a költségvetést.

Mindez simán értelmezhető úgy, hogy a polgármester még átadna pár kampányberuházást az év első felében, a leváltását remélő tanácsosok viszont amiatt aggódnak, hogy mire ők kerülnének a város élére, kongani fog a kassza. A tanácsosok Székelyudvarhelyen sem véletlenül, hanem valószínűleg a kampányra gondolva vágták vissza durván a polgármester protokollkiadásait. Gálfi Árpád szóvá is tette, hogy őt akarják így ellehetetleníteni.

Azaz nagyon is érdemes rászánni egy fél napot beletanulni, majd évente kikövetelni és beleszólni a költségvetésbe. A saját településünkön tudunk változásokat elérni, vagy legalábbis éreztetni a választottjainkkal, hogy rajtuk és a közpénzünkön tartjuk a szemünket.

A nyitóképen a szerkesztőség szomszédja, Dolly kutya őrzi a közpénzek átláthatóságát. Fotó: Szabó Tünde

The post Watchdog székelyek, szevasztok! appeared first on Átlátszó Erdély.

Bő két éve gyűlő haragot, frusztrációt, maró gúnyt és nyílt szidalmazást találtunk Kézdivásárhely egyik nyílt Facebook-csoportjában, ahova egy olvasónk hívott meg. A Tiszta vizet a pohárba! csoportban a legsokkolóbb tartalom azonban a rengeteg fotó és jó pár videó arról, ahogy kávészínű víz folyik a csapokból, és gyakran a zacc is látszik a csészék, kagylók, kádak alján.

A visszapörgetett bejegyzések hetente többször, egyes időszakokban akár naponta csőtöréseket jeleztek, amelyek után rendszeresen megjelent a vízszolgáltató posztja is, hogy javítás miatt ebben és ebben az utcában pár óráig szünetel a vízszolgáltatás. „A szolgáltatás újraindítása után a víz elszíneződésére lehet számítani. Köszönjük a megértésüket”, tették hozzá. Fél éve már arra is rendszeresen megkérik a fogyasztókat, „hogy a jelzett időszakban a vízfelhasználással üzemelő háztartási gépek, illetve műszaki eszközök használatára fokozott figyelmet fordítsanak!”

Azaz csőtöréskor a fogyasztókat három kellemetlenség érte rendszeresen, néha naponta:

• csökkent a nyomás, amire gyakran panaszkodtak a felsőbb emeleteken lakók,
• majd elvették a vizet a javításhoz,
• a víz megadásakor pedig előreláthatatlan színű víz folyt a lakásokban.

Kézdivásárhelyt a Közüzemek Rt. regionális szolgáltató látja el ivóvízzel és kezeli a város szennyvizét. A sepsiszentgyörgyi központú cég honlapjáról gyorsan kiderül, hogy a két város mellett Kovásznát és Bodzafordulót szolgálja ki már bő tíz éve, amely alatt négy uniós pályázatot is lebonyolított. Kovászna megye községei is igyekeznek csatlakozni a cég szolgáltatásaihoz. A négy város és a megyei önkormányzat tulajdonában lévő cég több mint 300 főt foglalkoztat, és a cégadatbázis szerint az elmúlt tíz év zömében több százezer lejes profitot ért el.

A cég önmagáról sugárzott képe és a kézdivásárhelyi csoportbeli megítélése nem is állhatna távolabb egymástól. De maguktól a helyi lakosoktól is ellentmondó információkhoz jutottunk, amikor márciusban a 16 ezer fős székelyföldi városban jártunk, hogy megértsük, hogyan folyhat rendszeresen olyan ivóvíz a kézdi csapokon, amelynek színe a fehér teától a feketére pörkölt kávéig terjed. Úgy, hogy a város részese volt egy 332 millió lejes közműfelújítási pályázatnak, a szolgáltató pedig többször is elmondta a helyi sajtóban, hogy a hálózatba szivattyúzott víz minden szempontból megfelel az ivóvíz kritériumainak.

Sepsiszentgyörgy felől érkeztünk Kézdivásárhelyre, a belvárosba vezető Csernátoni úton egyből feltűnt, hogy épp vízvezetéket cserélnek. A csoportbeli bejegyzésekből és a szakemberekkel folytatott beszélgetéseinkből is az derült ki, hogy ez volt az ivóvízhálózat egyik kritikus pontja, ahol hetente többször is elszakadt a cső.

Az itteni tömbházak zömét már átkötötték új vezetékekre, így az itt sétáló lakókat kérdeztük, tapasztaltak-e változást. Egy idősebb néni azt állította, halványan ugyan, de folyamatosan elszíneződött vizet kap, többen viszont már tiszta vízről számoltak be.

Az utca felénél, a stadion előtt nyolc éve fakuló tábla hirdeti, hogy a Kovászna megyei víz- és szennyvízrendszerek korszerűsítését és bővítését az Európai Unió Kohéziós Alapja bő 282 millió lejjel támogatja a környezetvédelmi programon keresztül. A támogatást a román kormány 43 millió lejjel toldotta meg. A táblát végig kell olvasni, mert csak így derül ki, hogy a munkálatra, amelyet hirdetett, és amelynek most emléket állít, 54 millió lejes szerződést kötöttek. Ebből három város, Kovászna, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy vízbefogó rendszerét korszerűsítették.

Míg beértünk a városközpontba, többször próbáltuk elérni Bokor Tibor polgármestert, aki a tábla kihelyezése előtt nem sokkal, 2012 októberében még azt ígérte a helyi sajtóban, hogy „az elkövetkező 34 hónapban modernizálják és teljesen kicserélik a város vízhálózatát”. Meg szerettük volna kérdezni, mire alapozta akkoriban ezt az ígéretét, de a titkárnője révén azt üzente, a kézdi vízproblémáról nem szeretne nyilatkozni, ez a terület idéntől teljes mértékben Szilveszter Szabolcs alpolgármesterhez tartozik.

A polgármesteri hivatalhoz vezető úton mosógépszerelő műhelyt is találtunk, ahova azonnal be is mentünk. A 2019 őszén létrehozott Tiszta vizet a pohárba! csoportban ugyanis többen felháborodottan jelezték, hogy a lerakódással teli víz tönkreteszi a kazánjukat, mosógépüket, egyéb háztartási eszközeiket. A szerelők viszont nem szembesülnek tömeges meghibásodásokkal, válaszolta a műhely munkatársa kérdésünkre, hogy észlelt-e valamilyen trendet a nagy háztartási gépek javításakor 2019-2020-ban, amikor elviselhetetlenné szaporodott a csőtörések száma a városban, illetve 2021 első hónapjaiban, amikorra ezek száma csökkent, a közhangulat pedig csillapodott.

Nem kellett a lerakódás károsította mosógépeket javítania, mondta a szakember, mert a kézdivásárhelyiek már rég megtanulták, hogy szűrőket szereljenek a kényesebb gépeik elé. Miután jó páran megjárták, hogy az „ivóvíz” mosás helyett befestette a fehér ruháikat, nagyon odafigyelnek, hogy a vízszolgáltató mikorra hirdet munkálatokat, mert utána bármilyen színű víz folyhat a csapból.

Szakembert választottak alpolgármesternek

Dr. Szilveszter Szabolcs alpolgármester a hivatali irodájában fogadott. Az energikus, fiatal környezetmérnökkel sok kanyart beiktatva beszélgettünk. Alapállása, hogy ami a múltban történt, az megtörtént, őt a jelen és  a jövő érdekli. Az a célja, hogy a kézdivásárhelyi hálózatot jól működtessék, és a szolgáltató elfogadható vízzel lássa el az évek óta irritált lakosságot.

Gyakran visszakanyarodott oda, hogy ő nem akarja támadni a Közüzemek Rt. vezetését, sőt együttműködésre törekszik a céggel. Ebből és az elmúlt fél év cikkeiből arra következtettünk, hogy Szilveszter az elődjével, illetve a főnökével ellentétben nem fél konfliktust vállalni a Közüzemek Rt.-vel, és időnként nyilvánosan is számonkéri a cég helyi és központi vezetését.

Szilveszter Szabolcs 2016 óta városi tanácsos, a tavaly szeptemberi önkormányzati választások után, novemberben tanácsos kollégái őt választották alpolgármesterré. Négy hónapja ő képviseli Kézdivásárhelyt a Közüzemek Rt. tulajdonosai alkotta fejlesztési egyesületben (ADI Aquacov).

Szilveszter korábban Ecuadorban töltött egy évet egy százezer lakosú város vízhálózatának hidraulikai modellezésével, illetve különböző telephelyek, technológiák, szennyvíztisztító állomások üzembe helyezésével, optimalizálásával. Helyi csapatot tréningelt, valamint oktatott az ottani műszaki egyetemen. Most a Sapientia Csíkszeredai Karán oktat végzős környezetmérnök-hallgatókat elsősorban vízgazdálkodás-szennyvíztisztítás, illetve környezeti technológiák tervezésére. Bár az itt megszerezhető tudásra nagy a piaci igény, diákok már két éve nem igazán jelentkeznek, árulta el Szilveszter az egyik szakmai fájdalmát.

Hét éve költözött haza, utána fél évvel jelentkezett a polgármesteri hivatalnál, hogy az egyetemi oktatás és a saját ipari projektjei mellett szívesen segítene a városnak a vízhálózat gondjait megoldani. Hívták a Közüzemek Rt.-hez is dolgozni, de úgy véli, kintről hatékonyabban tud segíteni.

Száz éves csövek is épen maradnak, a 30 évesek szétrohadnak

Szilveszter nemcsak a vízhálózat korát okolja a gyakori csőtörésekért. Úgy véli, legalább ekkora szerepet játszott

• a hálózat szakmaiatlan működtetése,
• a terepen dolgozó munkások felkészületlensége és hanyagsága,
• a szolgáltató cég menedzsmentbeli hiányosságai
• és az őszinte kommunikáció szembetűnő hiánya.

Az elöregedett infrastruktúra nem egyedül Kézdivásárhely problémája, hanem az egész posztkommunista térségé, sőt globális jelenség, vezetett be a szakterületébe. Kézdi esetében egy kiskereskedői, céhes várost zsúfoltak tele iparral: csavargyár, keményítőgyár, szigetelőgyár, konfekciógyárak működtek. Ezek óriási vízfogyasztók voltak külön fővezetékkel, de attól még olyan városi vízhálózatot kellett építeni, amely el tudta látni ezt az ipari részt is.

A rendszerváltás után ezek a gyárak aránylag gyorsan bebuktak, miközben a városvezetés nem fektetett hangsúlyt az ivóvíz- és szennyvízhálózat karbantartására, ahogy máshol sem. A hálózatokat és az ivóvíz- és szennyvíztisztító berendezéseket ugyanúgy rendszeresen karban kell tartani, mint egy autót, szemléltette a mérnök. Ezeket a hálózatokat és berendezéseket 25-30 év működésre tervezik, azaz az első 15 évben nem várható, hogy jelentősen meghibásodnak.

A posztkommunista országokban viszont elfelejtettek felkészülni a következő 15 évre. Ha gyűjtöttek is valahol jelentős összeget a hálózat vagy a berendezések cseréjére, az valószínűleg elértéktelenedett a rendszerváltások után, de hiányzott a megfelelő szakmai felkészülés is, véli Szilveszter Szabolcs. Például az, hogy a hálózatokról mindent térképen dokumentáljanak: lehessen tudni másfél-két méteres pontossággal, hol fut a vezeték egy 25 méter széles utca alatt.

Kézdivásárhelyen a vízhálózat térképe mintegy 85%-ban pontos, mondta Szilveszter. A maradék 15%-nyi helyen inkább csak emlékezetből saccolják, hol futnak a vízvezetékek, nem ásták ki, nem látták. A hálózat állapotát tükröző digitalizált térkép Szilveszter szerint olyan hat-hét éve áll a működtető rendelkezésére.

A hálózatot legalább 95 százalékban ismerik, és ha a kor nem, a korszak nagyon is számít, amikor lefektették a csöveket, tudtuk meg másnap Pap Lajos mérnöktől, aki de facto tavaly augusztustól, jogilag idén februártól vezeti a Közüzemek Rt. kézdivásárhelyi kirendeltségét. Vele és Kozsokár Attilával, a Közüzemek Rt. vezérigazgatójával szintén hosszasan beszélgettünk a cég sepsiszentgyörgyi székhelyén.

A kézdivásárhelyi Csernátoni úton és az Eminescu utcában a `80-as években épültek meg a tömbházak, vezetékeiket a `80-as évek végén fektették le, és ezek a vezetékek a legrosszabb minőségűek: nem elég vastag a faluk, és erősen korrodálódtak. A `60-as, `70-es években lefektetett egyes vezetékeknek nagyjából semmilyen bajuk nincs, magyarázta Pap Lajos. A mérnök kézdivásárhelyi, szíve csücske a város, nagyon jól ismeri, azért is kérte, hogy vehesse át az ottani munkapontot, mondta.

A `80-as években lefektetett vezetékek között olyat is látott, hogy vascsővel kezdődött, de az elfogyhatott, mert PVC csövekkel folytatták, pár száz méterrel arrébb pedig azbesztcement vezetékkel. Ilyenkor a vezetékek anyaga, minősége és átmérője is változik. A tavalyi meghibásodások 50-55 százaléka viszont az egyéni fogyasztókat bekötő, régi vezetékeken történt, mondta Pap Lajos, és ezek is változó minőségűek: attól függ, kinek mennyi pénze volt, amikor rácsatlakozott a hálózatra.

Az iparági standardok nagyjából az ötvenéves vezetéket tekintik öregedőnek, azaz az 1980-as években lefektetett vezetékek 2030-ig kellett volna bírják jelentős meghibásodás nélkül, mondta Kozsokár Attila. A vas vezetékeknek 30, legfeljebb 40 évet adnak, egészítette ki Pap Lajos. A Csernátoni úton olyan fém vezetéket is fotózott, amelyiket mintha fegyverrel lőtték volna szét, annyira lyukas volt. Azt a részt kicserélték, három nappal később elszakadt pár méterrel arrébb, mesélte. Sepsiszentgyörgyön viszont a hálózat felújításakor tökéletes állapotban emeltek ki egy 1905-ben, még az Osztrák-Magyar Monarchiában gyártott fém vezetéket, tette hozzá Kozsokár Attila.

Nem az egész városban volt jellemző a változó szintű ivóvízszolgáltatás, hanem csak pár részén, de olyan részen is, ahol a legsűrűbben lakják: a tömbháznegyedekben, magyarázta Szilveszter Szabolcs, miért érintett ennyi embert. Megmutatta az irodájában kifüggesztett térképen is: a pirossal színezett utcákon cserélni kell a hálózatot, vagy épp most folynak a munkálatok, a zöld utcákon pedig azóta fejezték be, hogy ő is foglalkozik a vízkérdéssel. A Bem József utcában mintegy két kilométer hosszan, a történelmi belvárosban pedig tíz éve folyamatosan cserélik a hálózatot, azt jövőre szeretnék befejezni.

A belvárosban a múltbeli, engedély nélküli bekötések súlyosbítják a helyzetet, mondta az alpolgármester. Az építkezési cég csak félve mer ásni, mert nem tudni, hol vannak a kvázi illegális, több évtizedes bekötések. Ha frissek lennének, technológiailag nem lenne akkora baj Szilveszter szerint, de a koruk, a rendezetlenségük és a megfelelő üzemeltetéshez szükséges szakértelem hiánya kellemetlen helyzeteket eredményezett.

A vas a vízben

A Kézdit ellátó mélyfúrású kutakból gyakorlatilag ásványvíz érkezik a vízházakhoz, literenként 5-6 mg vastartalommal. A törvény 0,2 mg-ban szabja meg az ivóvíz vastartalmának felső határát, de a korábbi víztisztító berendezés évtizedekig nem tudta megfelelő mértékben kiszűrni a vasat, amelyből így több tonna rozsdalerakódás képződött az eredetileg bő 40 kilométernyi kézdivásárhelyi ivóvízhálózatban, vázolta Kozsokár Attila.

Csőtöréskor, hibák elhárításakor elzárják a vizet, és amikor újraindítják, a beáramló víztől a lerakódás felkavarodik, majd idővel leülepszik. Folyamatos szolgáltatás esetén nem is jelentkezik, magyarázta Pap Lajos.

Eltávolításának egyik módja a vezetékcsere, ezt tavaly két-három utcában oldották meg összesen 3-3,5 km hosszan, idén is megoldják két, talán három utcában, ígérte Kozsokár. Ezek legtöbb két kilométeres szakaszok, és az önkormányzattal közösen döntik el, hol dolgoznak például az útfelújítások vagy közvilágítás felújításának függvényében. De több tíz kilométernyi vezetéket nem lehet két év alatt kicserélni, mondta az igazgató.

A 332 millió lejes uniós pályázatból 2013-ban kezdték felújítani, és 2016 decemberében adták át a két vízházat új víztisztító technológiával. Vagyis azt előzték meg a beruházással, hogy az ivóvízzel további rozsda jusson be a hálózatba. Az ipari korszakból megmaradt víztornyokat kiiktatták, a vízházakban az immár vastalanított vizet szivattyúk pumpálják a hálózatba.

A vasas nyersvíz egyébként nem káros az egészségre, állítja Szilveszter Szabolcs, csak azért kell eltávolítani belőle a vasat, hogy megfeleljen a lakossági ivóvíz technológiai és esztétikai kritériumainak. Levegővel oxidálják a vízben a vasat és a mangánt, a keletkező rozsdától a víz besárgul, majd gravitációsan átszűrik egy homok- és zeolitrétegen. A kézdi vizet nem kell vegyszerekkel tisztítani, csak fertőtlenítik klórral, amit egyszerű adagolni, ezért Szilveszter úgy gondolja, Kézdin korrekt árrést lehet tenni az ivóvízre.

Felkavaró szakmai hibák

Bár 2016 végétől már nagymértékben vastalanított vizet szivattyúznak a hálózatba, a meghibásodások száma drasztikusan megnőtt 2019-ben. Míg 2016 első kilenc hónapjában 60, 2019 hasonló időszakában 90 meghibásodást mutatott Kézdivásárhelyen a Közüzemek Rt. saját statisztikája, amelyet Kozsokár Attila 2019 végén mutatott be a városvezetésnek. Sepsiszentgyörgyön vagy Bodzafordulón, ahol szintén a Közüzemek Rt. biztosítja az ivóvizet, havonta egy-kettő, Kovásznán még kevesebb meghibásodás történik.

A kézdi vízhálózat rengeteg meghibásodását az elmúlt két évben szakmai malőrök is okozták, amelyeket meg lehetett volna előzni odafigyeléssel és a protokollok betartásával, véli Szilveszter Szabolcs. Banális problémák miatt is egyből leállították a vízszolgáltatást, holott új vezetéket sem lehetne azzal terhelni, hogy hirtelen hol megadom, hol elveszem a vizet, régi hálózatot főként nem, mondta a mérnök. Szakmailag elfogadhatatlannak tartja, hogy ezzel maga a szolgáltató generáljon hidraulikai instabilitást a hálózatban. A szivattyúkat sem szabad egyik percről a másikra be- vagy kikapcsolni, több órára is szükség lehet a rendszer leállítására, illetve beüzemelésére.

A régi csövekben sok ugyan a lerakódás, de ha nincs perturbáció, külső sokk, akkor az a lerakódás nem ér el a háztartások csapjaihoz. A lerakódást gyakran a szolgáltató munkatársai kavarták fel azzal, hogy a csőtörések megjavításához elzárták a hálózatba a víz 70 százalékát betápláló vízházat, hogy „ne vizezzék össze” magukat, mesélte Szilveszter. Ahelyett, hogy a szakaszoló csapokat megfelelően használták volna, vagy a vízházaknál csökkentették volna a nyomást, és úgy dolgoztak volna a vezetéken.

Vagy elzártak egy szakaszoló csapot a nyomás alatt lévő vezetéken, ami hidraulikus sokkot generált. A szakmai zsargonban vízkalapácsnak nevezett jelenség elszakíthatja a vezetéket. Szakaszoló csapot még mindig jobb elzárni, mint lezárni az egész város vízellátását, mondta Szilveszter, de javítás után, a szolgáltatás újraindítása előtt át kell mosatni az illető vezetéket, nem szabad a felkavart lerakódást beengedni a háztartásokba. Lakók panaszolták, hogy 2019 őszén akár négy napig is sötét színű víz folyt a csapokból, mondta az alpolgármester.

Kérésünkre Pap Lajos részletezte, mit jelent a hálózat átmosása. Éjfélkor leállítják a vízszolgáltatást, a város legalacsonyabb pontjain megnyitnak 12 tüzivízcsapot, újraindítják a szivattyúkat, és addig nyomják ki a vizet, amíg a nagy nyomás felzavarja a lerakódást, illetve lesúrolja azt a vezetékek oldaláról, és távozik a tüzivízcsapokon. A távozó víz minőségét közben folyamatosan mérik, és csak akkor állítják le a mosást, ha a távozó víz már olyan minőségű, hogy azt be lehet engedni a háztartásokba.

A teljes vezetékhálózatot kéthavonta tervezik átmosni, ahogy az időjárás engedi. A rendszeres átmosáson kívül minden egyes intervenció után még legalább egy órán át mossák a vezetékeket, mielőtt visszaadnák a vizet a lakosságnak, állította Kozsokár Attila igazgató. Kérdésünkre, hogy akkor mégis hogyan jött ki a rengeteg lerakódás a lakosok csapjain, az igazgató elismerte, hogy tavaly a járványra tekintettel pár hónapig felfüggesztették a rendszeres mosásokat.

Kérdésünkre Kozsokár és Pap azt is elismerte, hogy mielőtt Pap Lajos átvette a kézdi munkapont irányítását, valóban megtörtént, hogy javítások után úgy adták meg a vizet, hogy nem mosták át az illető szakaszt.

Rákérdeztünk a mulasztás számonkérésére is,

hiszen azt a munkahelyi nyilvántartásból tudni lehet, hogy adott napon ki milyen hibaelhárító munkát végzett vagy vezetett. Pap Lajos dokumentálja és számonkéri, mondta, a korábbi időszakról nem tud nyilatkozni. A korábbi eseteket nem vizsgálták ki, hogy mulasztás vagy mi történt, ismerte el Kozsokár Attila, nem vonták felelősségre a munkálatok irányítóját.

Pap Lajos elődjének, Barabás Sándornak is dolga lett volna számonkérni a beosztottjait, válaszolta kérdésünkre az igazgató. Barabás Sándor 2017-2019 között irányította a kézdi munkapontot. A kirendeltségvezetőt pedig az igazgatónak kellett volna számonkérni azért, hogy nem várta el és nem kérte számon a minőségi munkát a beosztottjaitól, ismerte el kérdésünkre az igazgató. A felelősségrevonás azért sem merült fel, mondta Kozsokár Attila, mivel az esetek többségében a hálózatmosás megtörtént.

Amikor nem a szolgáltató hibás

A hálózat átmosása nem viszi ki a lerakódást a tömbházakon belüli vezetékekből, az ottani lerakódás csak a lakosok csapjain tud távozni. Azokat a belső vezetékeket ugyancsak a `80-as években szerelték be, semmi sem indokolja, hogy jobb minőségűek legyenek, mint a külső, tömbházak előtti csövek, magyarázta az igazgató.

Amikor a szolgáltató elzárja a vizet, a tömbházakon belüli, felszálló vezetékeken a víz visszafolyik, és megmozdítja az ottani lerakódásokat, amelyek lejönnek egy bizonyos szintig. A víz visszaadáskor ez a lerakódás a háztartásokban folyik ki, ezt nem lehet kiküszöbölni, csak a belső hálózatok kicserélésével, magyarázta Pap Lajos. Ugyanez történik, ha a tömbházon belül zárják el a vizet, és nem szólnak a szomszédoknak. A cég munkatársai már tudják, hogy a tömbházak főcsapját is lassan szabad elzárni, majd megnyitni, a lakók azonban nem. Megtörtént, mesélte Pap Lajos, hogy akkor is a „vizeseket” hibáztatták, amikor egy szomszéd zárta el a főcsapot tömbházon belüli javítás miatt.

Annak is durva következménye volt, amikor a szolgáltatók nem figyeltek egymásra. Az Electrica tavaly októberben anélkül kapcsolta le az áramot, hogy az áramszünet hosszáról egyeztetett volna a Közüzemek kézdi munkapontjával. A víztartályok közben kiürültek, és amikor visszakapcsoltak a szivattyúk, a hálózatot újratöltő víz megmozdított minden lerakódást. Nem tudtak annyi vizet szivattyúzni a hálózatba, hogy át tudják mosni, a lerakódás így a háztartásokban jelentkezett, magyarázta Pap Lajos. Ezt a jövőben el tudják kerülni, mert generátort vásároltak a vízházhoz.

Még csak nem is szóltak

A csőtörések folyamatos kellemetlenségei mellett a kommunikáció teljes hiánya irritálta a kézdi lakosokat: a „vizesek” egy időszakban nem szóltak, csak elzárták a vizet. A Közüzemek Rt. helyi munkapontját korábban vezető, azonban 2017-ben váratlanul elhunyt Fekete Loránddal jól lehetett dolgozni, és próbált az emberekkel is kommunikálni, mesélte az akkor már városi tanácsos Szilveszter Szabolcs. Akkor is voltak problémák a hálózattal, de nem annyi, mint 2019-től 2020 második feléig, mikor a munkapontot ideiglenes vezető irányította.

Szilvesztert nagyon zavarta, hogy amikor vészesen kezdtek elromlani a dolgok, és ő kiment a kézdi munkapont embereivel terepre, hiába kérdezgette őket, hogy hol vannak a problémák, mire van szükségük a megoldásukhoz, mert nem tudtak válaszolni.

Megkérte őket, hogy kommunikáljanak a lakossággal, szóljanak, ha elzárják a vizet, hisz a közüzemi vállalatokat törvény és a működési szabályzatuk is kötelezi, hogy a szolgáltatás felfüggesztése előtt 24 órával értesítsék a lakosságot. A tavaly augusztusban frissen megbízott Pap Lajost sem értesítették, a mérnöknek kellett ráncba szednie a csapatot, és elmagyaráznia, hogy a beavatkozások előtt mindig értesítsék a felettesüket, mesélte az alpolgármester.

Szilveszter azt is hiába kérte akkor, hogy mondják el őszintén, mi a helyzet, mert az emberek megértik, akár azt is, ha még a szakemberek sem tudják, miért történik hetente tucatnyi csőtörés, vagy miért kerül sárlé a kádba és a mosógépbe. A helyzet őszinte feltárása és a hibák beismerése szerinte azóta is hiányzik a vállalat kommunikációjából.

A cégvezetés részéről a proaktív hozzáállást hiányolja:

• a korábbi években nem jelezte a városvezetésnek írott dokumentumban, mikor mennyi pénzre lett volna szükség a hálózat karbantartásához;
• sokáig nem vett tudomást a kézdiek mindennapi frusztrációjáról, amit a víz hiánya, illetve színe okozott;
• nem állt ki a kézdiek elé részletesen elmagyarázni, mi a helyzet, mi miért történik a vízhálózatban, hogy az egyre gyakrabban szakad.

Szilveszter kérésére az önkormányzat vásárolt négy nyomásmérőt, amelyek akkor is jelzik a csőtörésre utaló nyomáscsökkenést a hálózatban, ha a lakosság nem érzékeli. Tavaly óta a város négy pontján, lakossági fogyasztóknál, különböző emeleteken tudják folyamatosan mérni és követni, mekkora a nyomás a vécétartályokat töltő csapoknál, mert ott a legkönnyebb felszerelni úgy, hogy ne zavarjon senkit.

Ezeket a szenzorokat a kritikus városrészeken, a Csernátoni úton, illetve a két oldalán: az Új utcában, a Mihai Eminescu és az Ojtoz utcán lakóknál helyezték el. A szerkezetek folyamatosan küldik az adatokat, amelyeket Szilveszter Szabolcs és Pap Lajos is bármikor meg tud nézni. Mi több, ha anomáliát érzékelnek, arról automatikusan értesítést kap Pap Lajos.

A lakossági panaszokról végül beadványt készített Szilveszter Szabolcs részletes adatokkal, a lakosok fotóival a csapból sokáig feketén folyó vízről. Míg a Közüzemek Rt.-hez tavaly mindössze 15-20 hivatalos panasz érkezett a kézdivásárhelyi ivóvízhálózat meghibásodásáról, mondta Szilveszter, addig a Tiszta vizet a pohárba! Facebook-csoportba naponta áradtak a panaszok.

Erre az írott beadványra írott választ nem kapott, válaszolta kérdésünkre Szilveszter, de találkozott az igazgatóval, és elindult a párbeszéd. Az önkormányzati képviselők is továbbították a lakossági felháborodást a Közüzemek felé, kvázi sarokba tudták szorítani és együttműködésre kényszeríteni a vállalatot. Ennek eredménye, hogy a vállalat tavaly augusztusban Pap Lajosra bízta a kézdi munkapontot. Őt Szilveszter olyan hozzáértő partnernek tartja, akivel jól és következetesen tud együtt dolgozni.

A cégvezetés a tanácsosokkal együtt megállapította, hol vannak a hálózat kritikus pontjai, ahol a legtöbbször sérül, és azok cseréjére koncentrálnak, mondta Kozsokár Attila igazgató. Szilveszter Szabolcs azt emelte ki, hogy most már hetente kétszer egyeztet Pap Lajossal, hogy milyen munkálatok következnek, azokhoz mire van szükség.

Úgy értékeli, a mínuszból mára sikerült feljönni nullára például azzal, hogy nem zárják el a vizet minden javításnál, és az utóbbi hónapokban tudták tartani a szolgáltató által vállalt, legalább fél bar nyomást a vízhálózatban. A hálózat jelenlegi vízveszteségét Szilveszter még így is 50 százalékra teszi. Pap Lajos mérnök decemberben arról számolt be, a városi vízfogyasztás óránként 250 köbméterről 130-ra csökkent, azaz tavaly jelentős vízveszteséget szüntettek meg.

A Közüzemek Rt. viszont nagyobb beruházásokat nem tud eszközölni, öt-tíz méteres szakaszokat tud kicserélni, ahol nagy a baj, magyarázta Pap Lajos mérnök. Nagyobb beruházásra nincs se pénze, se embere a cégnek. Az önkormányzat előtt is tisztázta, hogy a kézdi ivóvízhálózatot csak öt-hat év alatt tudják megfelelően konszolidálni.

Most már jóval kevesebb a felháborodott bejegyzés, hibajelentés a Tiszta vizet a pohárba! csoportban. Nagyjából kéthetente jeleznek a lakók csőtörést vagy lerakódást, elszíneződést a vízben, de az is érthető, ha a legalább két évnyi idegeskedés után már a kisebb malőrökre, a víz jóval halványabb elszíneződésére is érzékenyen reagálnak, mondta Szilveszter. Ő és Pap Lajos is igyekszik tájékoztatni, kérdésekre válaszolni, ha érdemi információval rendelkezik. A kommentekből látszik, hogy a kézdiek ezt kifejezetten értékelik.

A csoporttagok rendszeresen beposztolják a Közüzemek Rt. közleményeit a javítások, vízelzárások, vízóraleolvasások időpontjairól, de a vállalat nem érezte eddig feladatának, hogy itt kommunikáljon a fogyasztókkal, ahol a legtöbb panasz felmerült. Holott a cég külön PR-ost is foglalkoztat, aki jelen volt az igazgatóval és a mérnökkel folytatott beszélgetésünkön.

A céghez érkező panaszokat nyilvántartják, követik a megoldásig, statisztikát vezetnek róluk, de kártérítési kérés még nem érkezett, válaszolta Kozsokár Attila igazgató a kérdésünkre, hogyan jár el a cég, és fizetett-e már kártérítést háztartási berendezések megrongálódása miatt. Attól függően, hogy miről szól a panasz – számlázás, elszíneződés, szennyvízvezeték eldugulása –, továbbítják a megfelelő osztályra, ahonnan kiküldik a kollégákat megoldani a helyzetet, mondta az igazgató.

Megkérdeztük, hogy szokták-e telefonon, sms-ben értesíteni az éppen meghibásodott vezetékre csatlakozott fogyasztókat az elzárásról, újraindításról, ha már a cégnek egyébként is megadták a telefonszámukat. Már létezik ilyen applikáció, és van is olyan szolgáltató, amely zónánként értesíti a fogyasztókat, válaszolta Kozsokár Attila. A Közüzemek Rt.-nél egyelőre gondolkoznak rajta, hogy bevezessék. Addig is a sajtóban és a cég Facebook-oldalán közlik, ha leállítják a vízszolgáltatást.

A cég válságkommunikációt nem folytat: április közepén nem a cég vezetője, mérnöke vagy PR-osa, hanem az alpolgármester igyekezett elmagyarázni, hogy a rég várt munkálat, a Stadion utcai 400 mm-es vezeték cseréje miért okozott nagyobb kiesést és több salakot a háztartásokban, mint arra számítani lehetett. Felháborodott, csalódott kommentek jelezték a tömbháznegyed sok utcájából, hogy ismét alig csorog a víz, vagy nagyon sötét.

Szilveszter Szabolcs fontosnak tartja a csoportba érkező visszajelzéseket, ahogy azt is, hogy a döntéshozók

hétköznapi nyelven tudják elmagyarázni a kézdivásárhelyieknek a vízgazdálkodás akár bonyolult kérdéseit is.

Ő maga is próbált tájékoztatást adni például a vízkeménységről, mert azt is többen kifogásolták. A kemény víz nem feltétlenül rossz, az oldott kalcium- és magnéziumsótól van jó íze a víznek, mondta. Persze a kazánoknak, mosógépeknek árt, és vízlágyítót kell használni, de az ivóvíz hazai meghatározásában nincs a vízkeménységnek felső határa, mert Romániában általában nem kemény a víz.

Ahol felső határt szabtak, ott az 25-30 német keménységi fok (1 nk° keménységű az a víz, amely literenként tíz mg kalcium-oxiddal egyenértékű kalcium és magnéziumiont tartalmaz). A kézdi ivóvíz keménysége 18-20 fok közötti, azaz kemény, de iható, magyarázta Szilveszter. Tervezi, hogy vízminőségi kisokost állít össze arról, mi az ammónia, a foszfor, a nitrát, nitrit, vas, mit keres az ivóvízben, káros-e vagy sem az egészségre, melyiknek mi a határértéke.

Beszereléskor már tudni lehet a kazánokról, milyen keménységű vízzel tudnak működni, a lakók pedig vízlágyítót szerelnek elébe, ha a kézdi víz túl kemény lenne a kazánnak, mondta Pap Lajos. A cég kampányszerűen szokta tájékoztatni időnként a lakosokat arról, milyen módszereket javasol a vízlágyításra, és ezek általában nem drága megoldások, mondta Kozsokár Attila.

Képzetlenség, több hónapos csúszások, ígéretként értett óhajok

Kifejezetten menedzsmentproblémának tartja az alpolgármester, hogy a kézdi „vizesek” szaktudását nem tartotta naprakészen a vállalat. Például úgy fogadták az öt-tízezer euróért beszerezhető nyomásszabályozó szelep ötletét, mint akik még nem hallottak ilyenről, mesélte Szilveszter. Hiányolta azt is, hogy a vállalat nem használta ki a múlt tavaszi lockdown egyedülálló alkalmát, amikor szinte mindenki otthon volt, hogy fontos méréseket eszközöljön a hálózaton, bár ő jelezte a lehetőséget a vállalat vezetőségének.

Vagy hogy a cég nem képezett fejlesztési alapot az elöregedett vezetékek folyamatos cseréjére. Vagy nem vezették be jóval korábban a hálózat szakaszolását. A hazai városok zömében a vízhálózatok nincsenek még szektorizálva, azaz egymással kommunikáló kisebb hálózatokra bontva, magyarázta Szilveszter. A szolgáltatók szakemberei alig hallottak róla, tudomása szerint Temesváron, Jászvásáron vagy Kézdivásárhelyen kezdték el. Ma már külön lehet mérni a nyomást a Csernátoni úton, és ha látják, hogy csökken, akkor tudják, hogy csőtörés volt, és egyből odamennek megkeresni a szakadást.

A Csernátoni úton végzett munkálatról inkább nem mond semmit, amíg nem fejezik be a vezetékek cseréjét, próbálta palástolni a felháborodását Szilveszter. Az önkormányzat 350 ezer lejt fektetett bele az elmúlt fél évben a vízhálózatba, de a kivitelezés roppant lassú. Decemberre ígérték, most abban bíznak, március végére, április elejére befejezik a cserét a teljes szakaszon, mondta Szilveszter, aki belső vizsgálatot is kért a több hónapos csúszás miatt. A szolgáltató azóta május közepére ígérte, hogy befejezi a Csernátoni út átkötését.

A csúszás zöméért valóban a Közüzemek Rt. a felelős, ismerte el kérdésünkre Kozsokár Attila igazgató. Úgy döntöttek, hogy az egyik szükséges anyagot központosítottan, Sepsiszentgyörgyön szerzik be, ahogy máskor is, mert az itteni beszállító pár százalékkal olcsóbban kínálja, holott ezt az anyagot Kézdivásárhelyen is meg lehetett volna vásárolni előnyösebb szállítási határidővel.

Amíg ezt elemezte az azóta nyugdíjba ment kolléganő, addig telt az idő, Pap Lajos pedig ott toporgott az illető ajtaja előtt, mesélte. A beszerzési és az operációs osztály közötti pingpongozást rövidre kellett volna zárni, ismerte el az igazgató. A beszerzés után még egy-két hetet kellett várni az anyag leszállítására is, majd a helyszínen talált hőkanálist kellett feltörjék 80 méteren.

A város azt is kikötötte, hogy ne törjék fel a járdát, hanem a tömbházak előtti zöldövezetben fektessék le a vezetékeket, részletezte Pap Lajos, de ott villanytól gázvezetéken át a 15 centis betonból készült hőkanálisig mindennel találkoztak. Volt ahol több tíz métert kellett cserélni a bekötővezetékből is, mert nem a főút mentén volt, hanem hátrakanyarodott a tömbház mögé.

Vagy csak pincén keresztül érték el a tömbház vízóráját, de a pincét a lakók szakaszonként lezárták, nem volt egyszerű kinyittatni. Ezekkel a plusz időt igénylő „finomságokkal” az elején nem számoltak, de ő folyamatosan beszámol róluk Szilveszter Szabolcsnak, mondta Pap. Ezen a szakaszon egyúttal távolról leolvasható vízórákra cserélik a mostaniakat, ahhoz külön aknákat szerelnek be, és a csatlakozásokat kihozzák a tömbházak elé.

Kivitelezési csúszás egyébként nincs, mert a szerződésben május 31-ig vállalták, hogy befejezik a munkálatokat a Csernátoni úton. A december végi határidő nem hivatalos ígéret volt, hanem az ő szóban kifejezett óhaja, mondta Pap Lajos. Annak alapján jósolta a december végét, amilyen gyorsan haladtak azok a cégek, amelyekkel ő még az uniós pályázat beruházásain dolgozott együtt. Három csapat, két kézdi és egy szentgyörgyi dolgozott a Csernátoni úton, amikor beszélgettünk, és hamarosan befejezik a munkát, ígérte a mérnök.

Ha az önkormányzaté a hálózat és részben a cég is, hogyan fajult idáig a helyzet?

Többek között ezt szerettük volna megkérdezni az interjútól elzárkózó Bokor Tibortól, aki lassan kilenc éve Kézdivásárhely polgármestere. A fél éve alpolgármester Szilveszter Szabolcs pedig nem akar a múlttal foglalkozni, mondja, őt a jelen és a jövő érdekli.

Kérdésünkre, hogy a társtulajdonosi jogok gyakorlójaként milyen eszközök állnak a rendelkezésére, hogy megváltoztasson bizonyos dolgokat a cég működésében, Szilveszter azt válaszolta: „Felhívom az igazgatót, és elmondom neki!” Jogi eszközökig szerencsére nem kellett eljutniuk, mondta. A cég igazgatóját nem ők, a tulajdonos önkormányzatok nevezik ki, hanem a cég vezetőtanácsa választja meg. (Ezt később Kozsokár Attila helyesbítette: a vezérigazgatót a cég vezetőtanácsa javasolja a tagjai közül, és a részvényesi közgyűlés, azaz a részvényes önkormányzatok képviselői hagyják jóvá.)

A nyilvános bírálat mellett ösztönző eszköz az is, hogy a Közüzemek Rt.-vel kötött delegációs szerződés szerint ha a város felszólította a céget egy adott munkálat befejezésére, és a cég 15 napon belül nem tudja megcsinálni, akkor a város más cégre bízhatja a javítást, annak árát pedig behajthatja a Közüzemeken, mondta az alpolgármester.

Hogy jobban ösztönözze a céget, az önkormányzatok alapította Aquacov Közösségfejlesztő Egyesület konkretizálta a teljesítménymutatókat, amelyeknek a cég meg kell, hogy feleljen. Például hogy a hálózat kilométerenként hány liter vizet veszíthet, melyik munkaponton hány kilométernyi hálózatra jut egy munkás, vagy mennyi lehet adott településen a cég kintlevősége, részletezte az alpolgármester.

Voltak kellemetlen vitáik, válaszolta Szilveszter arra a kérdésünkre, hogy vitáztak-e a céggel arról, miben illetékes a város, és mi az, ami a cég felelőssége. A tulajdonosok közül egyetlen önkormányzatban sincs olyan szakember, aki át tudná vagy akarná látni a vízhálózat működtetését, mondta Szilveszter.

Csak ígérték, de sosem cserélték ki a teljes hálózatot

A háromszéki városok közműveit helyi önkormányzati cégek működtették több-kevesebb veszteséggel. A lakosok még a `90-es években leváltak a távfűtési hálózatról, a szennyvíztelepek elkezdtek bűzleni, a technológiájuk elavult.

A közüzemi hálózatok korszerűsítését az uniós csatlakozás hozta magával 2007-ben. Egyrészt ekkor nyíltak meg korábban elképzelhetetlen méretű anyagi források, másrészt a csatlakozással Románia vállalta, hogy az uniós szabályozásnak megfelelő minőségű ivóvizet szolgáltat mindenkinek, és hogy 2018-ig, azaz bő tíz év alatt kiépíti a csatornázást is minden olyan településen, ahol legalább kétezren élnek. Ezt Románia nem teljesítette, az EU el is indította a kötelezettségszegési eljárást.

Uniós szakmai és anyagi elvárás volt az is, hogy a városi közműcégek regionális szolgáltatóvá váljanak, amelynek legalább százezer fogyasztója van, és rentábilis a működtetése, mondta Szilveszter Szabolcs. A hatóságilag szűkre szabott árrésből százezer fogyasztónál jön ki például a vízminőséget folyamatosan ellenőrző labor költsége, és így lehet kigazdálkodni a fejlesztéseket, megfizetni a szakembereket.

Kovászna megyében úgy jött létre a regionális szolgáltató, hogy az 1996-ban alapított sepsiszentgyörgyi Közüzemek Részvénytársaság (Gospodărie Comunală S.A.) 2010-ben magába olvasztotta a másik három város ivóvíz- és szennyvízszolgáltatását. Az infrastruktúra az önkormányzatok tulajdonában maradt, míg az alkalmazottakat átvette a Közüzemek Rt. A kézdi, kovásznai, bodzafordulói közműcég a regionális szolgáltató munkapontjává alakult, de maradt a helyi vezetés, számlázás, könyvelés, működtető és hibaelhárító szakemberek.

A cég többségi, 53 százalékos tulajdonosa Sepsiszentgyörgy önkormányzata, Kovászna megyének 17, Kézdivásárhelynek 16, Kovászna városnak 8, Bodzafordulónak 7 százalékos tulajdonrésze van. A tulajdonos önkormányzatok alapították meg az Aquacov Közösségfejlesztési Egyesületet, amelybe azóta sorra lépnek be azok a községek is, amelyek víz- és/vagy szennyvízhálózattal rendelkeznek, és a Közüzemek Rt.-vel működtetnék azokat, vagy épp közművesítenék a falvakat. Tavaly október óta a megye összes közigazgatási egysége taggá vált az egyesületben, de a cég részvényeit csak a városok és a megye birtokolja.

A cég az egyesülettel 2009-ben kötött delegációs szerződés alapján biztosítja a településeken a közüzemi szolgáltatásokat. Amikor átveszi a szolgáltatást egy-egy újabb településen, az eredeti szerződést módosítják, és részletes leltárt készítenek a létező infrastruktúráról, amit aláír a cég, az egyesület és az illető önkormányzat vezetése is, tudtuk meg az igazgatótól. A cég csak ott tudja átvenni a szolgáltatást, ahol az önkormányzat már megszerezte a működtetéshez szükséges vízügyi, környezetvédelmi stb. engedélyeket, magyarázta Kozsokár Attila.

A háromszéki városok közüzemeinek 2010-es átvételekor viszont már javában, 2008 óta készítették elő az infrastruktúrát korszerűsítő uniós pályázatot. A támogatási szerződést Borbély László akkori környezetvédelmi miniszter írta alá 2011 márciusában. A szükséges beruházásokról egyeztettek ugyan a 2010-ben csatlakozott három város vezetésével, de az idő szűkös volt, és a kormány kvázi megfenyegette őket és a pályázati tanácsadó céget, hogy elveszítik a támogatást, ha két hónap alatt nem véglegesítik a pályázatot, mesélte Kozsokár Attila kollégáinak beszámolóira hivatkozva. Ő maga 2012-ben került a cég uniós pályázattal foglalkozó irodájához, 2013-tól tölti be az aligazgatói tisztséget.

A 2011-es támogatási szerződést nem módosították, miután aláírták, mondta az igazgató. Aláíráskor már tudni lehetett, mely városok milyen befektetésekben részesülnek, és hogy környezetvédelmi pályázat lévén elsősorban a szennyvíztelepeket és a szennyvízhálózatokat újítják fel. Hogy melyik városban mit és mekkora terjedelemben újítanak fel, arról egyrészt az akkori cégvezetés döntött a műszaki osztálytól kapott javaslatok alapján, másrészt a helyi önkormányzatok, amelyekkel egyeztettek, és amelyek tanácsi határozatokat fogadtak el a beruházásokról, válaszolta kérdésünkre Kozsokár Attila.

Mivel Bokor Tibor elutasította a megkeresésünket, nem tudjuk, mire alapozta 2012 októberében az ígéretét, „hogy az elkövetkező 34 hónapban modernizálják és teljesen kicserélik a város vízhálózatát”, és hogy a „szennyvíztelep megépítése után a vízhálózat kicserélése következik”.

Ha a 2012 májusában publikált kivitelezői szerződésekből nem is derül feltétlenül ki, a városokra lebontott tervekből egyértelmű, hogy Kézdivásárhely ivóvízhálózatának nagyon kis hányada szerepelt felújítandóként: két-három utcát lefedő 2,3 km vezeték. A Kézdire szánt összeg túlnyomó többsége a kutak, nyomócsövek és vízházak felújítására, illetve egy gyakorlatilag új szennyvíztelep kiépítésére ment.

A teljes háromszéki pályázat csillagászati összege (332 328 974 lej, amelyből 282 479 626 lejt az Európai Unió Kohéziós Alapja finanszírozott) eltakarhatja persze a technikai részleteket, de azt nem, hogy a kézdi ivóvíz színe és gyakori hiánya a pályázat lezárása után is téma maradt.

Hány kilométer és miből?

Mivel egyes anyagok és munkálatok olcsóbbak voltak a tervezettnél, a Közüzemek Rt. új finanszírozási szerződést kötött a le nem hívott, mintegy 30 millió lejre 2015-ben. Ebből a városokhoz tartozó falvak kaptak új infrastruktúrát, magyarázta az igazgató. Ugyanebből a pénzből vásároltak 14 haszongépjárművet: szippantógépet, markológépet minden alegységnek, targoncákat, videóinspekciós rendszereket a szennyvízvezetékek állapotának ellenőrzésére, csőtöréseket és más hibákat megállapító rendszerrel felszerelt autót, sorolta az igazgató.

Kézdivásárhely nem szerepelt ebben a pályázatban vezetékcserével. A következő két pályázatban sem. (2017-ben a Közüzemek az első, 2011-es projektből elmaradt munkálatokra nyert el ÁFA nélkül közel 19 millió lejt, amelyből 14,6 millió lej jött az EU Kohéziós Alapjától. 2019 augusztusában pedig további pályázatírásra nyert el 11,6 millió lejt, amiből 8,3 millió jön az Kohéziós Alapból.)

A falvak bekapcsolásával a kézdi ivóvízhálózat 2019-re 55, idénre már 68,5 kilométeresre nőtt. Az elöregedett vezetékekből tavaly 2-3 kilométernyit cseréltek ki nem pályázati pénzből, hanem az önkormányzat külön forrást szánt erre, tudtuk meg Szilveszter Szabolcstól. Idén is nagyjából ekkora cserével számolnak.

Bokor Tibor polgármester 2019 végén, amikor tanácsülésen kérték számon Kozsokár Attilán a katasztrofális vízszolgáltatást, még úgy összesítette, hogy az előző tíz évben 24 km-nyi vízhálózatot cseréltek, illetve bővítettek, amiből 19 km a nyujtódi hálózat kiépítése volt. Azaz öt km-t cserélhettek a régiből. A tavalyi választási kampányban viszont már azt mondta, a bővítésen felül több mint 21 km-nyi vízvezetékcserét tud dokumentálni.

Szerettük volna megkérdezni, honnan jön ez a 17 km-es különbség, és ha valós, akkor a 21 kilométernyi vezetékcserét milyen pénzből sikerült finanszírozni. A Közüzemek Rt. bonyolította pályázat ugyanis ennek csak a tizedét fedezte az évtized közepén.

Annak sehol nem találtuk nyomát, hogy a város tavaly hirtelen, más kivitelezővel kicserélt volna 17 km-nyi vezetéket, pedig biztos mindenkinek feltűnt volna a városban.

Ráadásul óriási összegbe került volna. A pályázatírásra elnyert összegből a Közüzemek Rt. elindította az új, több mint százmillió eurós pályázat előkészítését a Nagy Infrastruktúra Programban, amelyből Kézdivásárhely is részesülni fog a megye 26 másik közigazgatási egysége mellett. A tervek szerint 16 km vízvezetéket cserélnek ki a város 28 utcájában, ígérte meg nyilvánosan Tamás Sándor megyei tanácselnök.

Tarifa, számlázás és önszerveződés Székelyföld keleti csücskében

A Közüzemek Rt. a kézdi víz- és szennyvízhálózatot is leltárral és állapotfelméréssel vette át, az átvétele után 4-5 öt évvel digitalizálták a leírását. Azaz térképre vitték a hálózatot, az elemeit és tulajdonságait táblázatban tartják nyilván, tudtuk meg Kozsokár Attilától. A javításokkor látott dolgokat szintén bevezetik a rendszerbe: melyik utcán hányas átmérőjű, milyen anyagú, mikor lefektetett vezetékek futnak, hány csatlakozás van rajta, stb., az információkat pedig frissítik a vezetékek cseréjekor.

Azt is megkérdeztük az igazgatótól, hogy ha a cégnél tisztában voltak az ivóvízhálózat állapotával, ahogy azzal is, hogy egy uniós pályázat előkészítése két-három év, a megnyerése és kötelezően közbeszerzésre kiírt munkálatok elkezdése között is hónapok, ha nem évek telnek el, akkor miért nem képeztek a bevételből fejlesztési alapot, hogy abból fedezzék az előreláthatóan szakadó vezetékek folyamatos cseréjét. Hisz az állandóan kilyukadó vezetékeket jobban megéri kicserélni, mint folyton javítgatni.

A törvény azt írja elő, hogy a működési költségeket kell teljes mértékben a bevételből fedezni, fejlesztési alapot nem kötelező létrehozni, válaszolta Kozsokár. Elmondta, ilyen alapot eddig egyik önkormányzat sem kért számon a cégen, viszont dolgoznak a létrehozásán. A cég megtermelte profitból most még azt a hitelt törlesztik, amelyet az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank adott az uniós pályázat önrészének fedezésére. A fejlesztési alap költségeit így az ivóvíz- és szennyvízszolgáltatás árába kell beépíteni, magyarázta az igazgató.

Tavaly még úgy gondolták, hogy ezt is beillesztik az idénre tervezett áremelésbe, de halasztották. A tarifamódosítás úgy zajlik, hogy azt először a közüzemeket szabályozó bukaresti hatóságnak, az ANRSC-nek kell jóváhagynia, utána a helyi közösségfejlesztő egyesületnek. Ez azt jelenti, hogy az egyesületi tagoknak, az önkormányzatoknak is meg kell szavazniuk, magyarázta az igazgató.

Fejlesztési alap esetén fordított a folyamat, az egyesület közgyűlésének összehívásával kezdődik. Erre viszont túl későn jöttek rá akkor, amikor készültek benyújtani a dokumentációt az új díjszabásra, ismerte el Kozsokár Attila. Úgy ítélték meg, hogy már nincs idő kivárni az egyesület döntését egy újabb tarifamódosításról, amelyet aztán a bukaresti hatóságnak ismét jóvá kellene hagynia. Így inkább a következő módosításkor iktatják majd be a fejlesztési alapot a víz árába.

A kézdivásárhelyiek egyáltalán nem boldogok a májusra tervezett, mintegy tíz százalékos áremeléstől. Csoportjukban szinte minden idei poszt alatt tesznek egy szarkasztikus megjegyzést, hogy még drágul is a nem kívánt „kávé”. A polgármester nyáron azt ígérte, megkéri a szolgáltatót, ne számlázza ki a nem megfelelő minőségű vizet, így megkérdeztük Kozsokár Attilától, adtak-e kedvezményt a lerakódást saját csapjaikon kiengedő fogyasztóknak.

Amit a vízmérő órák mérnek, azt számlázzák ki, válaszolta az igazgató. Akkor adtak tíz százalékos kedvezményt mindenkinek, amikor egy ismeretlen vezeték átvágásával majdnem két napra leállt a vízszolgáltatás a város közel teljes területén. A törvény akkor ad lehetőséget a vízdíj legfeljebb tíz százalékos csökkentésére, mondta, ha az ivóvízszolgáltatás huzamosabb ideig kiesik. Hogy mennyi a huzamosabb idő, azt a jogszabályok nem rögzítik.

Felvetésünkre, hogy egy hónapban a tíz-húsz nem huzamos kiesés nem adódik-e össze, azt felelte, hogy azért nem, mert nem mindig ugyanaz a szakasz, illetve nem az egész város esett ki egy hónapban tíz-húszszor.

A vízminőség miatt eddig nem adtak árengedményt, mert annyira kis mennyiségű vizet érint. A javítások utáni elszíneződések csak egy ideig tartanak, pár tíz liter kieresztése után a víz ismét ivóvíz minőségű, magyarázta Kozsokár Attila. Mivel egy köbméter, azaz ezer liter ivóvíz ára most 3,91 lej, még száz liter víz kieresztése is csak 39 baniba kerül. Ekkora kedvezmény az átlagosan 50-60 lejes számlákon nem igazán melegítené a fogyasztók szívét, nem is oldja meg a problémát, mondta az igazgató. Sőt szemkiszúrásnak érzékelnék, tette hozzá Pap Lajos.

A kézdiek leginkább a kiszámlázott mennyiséget kifogásolják,

főleg a tömbházakban lakók. Akárcsak néha Kovásznán és Bodzafordulón, mert egyik kisvárosban sem alakítottak lakótársulásokat annak ellenére, hogy törvény szerint kötelező, mondta az igazgató. Pap Lajos egyetlen lakótársulásról tud Kézdivásárhelyen. A tömbházak vízóráit a cég munkatársai olvassák le, az egyéni vízórákat csak ott, ahol beengedik őket, vagy otthon találják a lakókat, magyarázta az igazgató. Előre közlik, melyik utcán melyik nap olvassák le a vízórákat, de maguk a lakók is lejelenthetik online vagy telefonon az óra állását.

A törvény egyedül a tömbház vízórája által mért fogyasztási adatot tekinti hitelesnek, a cég az alapján számláz. Ha a tömbház vízórája többet mutat, mint a lakásonkénti fogyasztások összege, akkor a különbséget elosztják a lakások között. Ezt Kézdin két konvenció szerint osztják el attól függően, hogyan kéri az illető tömbház: egyenlő mértékben a lakások között, vagy a lakások fogyasztásának arányában, magyarázta Kozsokár Attila.

Ez szokta a legtöbb panaszt kiváltani. Az egyéni vízórák beszerelése, karbantartása és hétévenkénti ellenőrzése nem a cég, hanem a lakók feladata, így a cég nem tudja, azok mennyire pontosan mérnek. Azt tudják, mondta az igazgató, hogy vannak lakások, ahol a `90-es évek óta ugyanaz az óra mér.

Ráadásul az egyéni, illetve a tömbház vízórája általában más érzékenységi kategóriába tartozik. A tömbházé érzékenyebb, be tudja mérni egy csöpögő csap fogyasztását is, miközben megesik, hogy az elcsöpögött víz épp annak a lakásnak a vízóráján nem jelenik meg, ahol csöpög a csap.

Különbség abból is szokott adódni, hogy nem egyszerre olvassák le a tömbházi és az egyéni vízórákat. A cég vezetőtanácsának kézdivásárhelyi tagja bebizonyította, hogy ha egyszerre olvassák le, akkor nincs vagy nagyon kicsi a különbség a tömbházi óra mérte összfogyasztás és az egyéni órák mérte fogyasztások összege között, mondta Kozsokár Attila.

Az is megesik, mesélte Pap Lajos, hogy egy lakásból például egyáltalán nem jelentik le az adott havi fogyasztást. Meg van győződve róla, hogy néhány esetben a szomszédok átverik egymást. 60-70 lépcsőházban nincsenek leolvasási problémák, fél és egy köbméter közötti az eltérés a tömbház órája és a lakók jelentette fogyasztás között, de néhány lépcsőházban folyamatosan nagy a különbség.

Pap Lajos mindig elmondja a panasztevőnek, hogy az egyik megoldás az, ha lakótársulásokat alapítanak, és azon belül, maguk között oldják meg az ilyen ügyeket. A másik pedig az a drága változat, hogy minden lakás külön vezetéket terveztet és szereltet be magának külön vízórákkal, amelyeket a tömbház előtt helyeznek el egy aknában, és a cég akkor családi házakként kezeli őket. Ezt a megoldást eddig egyetlen tömbház lakói választották.

Kézdivásárhelyen vannak átalányos tömbházak is, ahol nincsenek egyéni vízórák, ott személyenként 6,5 köbméteres fogyasztást számláznak ki. Az ilyen tömbházakban a lakók korrektségén múlik, hogy annyi személyt jelentenek be, ahány ténylegesen ott lakik, mondta Kozsokár Attila.

Mikor kerül tiszta víz a kézdiek poharába?

Csak azt lehet tudni, hogy még évekig el kell viselniük a csőtöréseket, lerakódásokat. A most készülő uniós pályázatba természetesen belefoglalják a kézdi ivóvízhálózat régi csöveinek cseréjét, mondta Kozsokár Attila, de nem lehet pontosan tudni, mennyi időt vesz el a pályázati bürokrácia.

Március közepére várták, hogy a pályázati tanácsadó cég elkészítse a megvalósíthatósági tanulmányt. Utána még véglegesíteni kell a pályázatot, benyújtani, azt elbírálják, majd aláírják a támogatási szerződést. Csak ezután hirdethetik meg a beruházások konkrét munkálatait, amelyek közül a legelsők is leghamarabb 2024-ben készülhetnek el, figyelmeztet az igazgató. Addig a legsürgősebb javításokat és vezetékcseréket önkormányzati és vállalati erőforrásokból kell fedezni.

Az, hogy a hálózat ennyire tönkrement, akár még előnyös is lehet a pályázatnál, gondolhatnánk némi székely furfanggal. Ezt ugyanis nem a környezetvédelmi, hanem a Nagy Infrastruktúra Programban nyújtják be, és elsősorban a gazdasági szempontot kell érvényesíteni benne. Ez azt jelenti, magyarázta az igazgató, hogy az EU azzal a feltétellel támogatja az ivóvízhálózat felújítását, ha a befektetés összege kisebb, mint a jelenlegi infrastruktúra állapota miatti veszteség.

Reméljük, a pályázat nyerni fog, mi pedig elolvashatjuk majd. Valószínűleg a kézdivásárhelyieket is érdekelni fogja, hogyan számolta ki a közösség gazdasági veszteségét az a cég, amely évekig nem vette komolyan őket.

Nyitókép: A vízhálózat mosatása vezetékcsere után. Bartha Zsolt fotója a Tiszta vizet a pohárba! Facebook-csoportban.

Acest articol a fost publicat pe PressHub.ro și Átlátszó Erdély în cadrul proiectului “Cohesion Policy: Better Understanding, Reporting, Dissemination”, cofinanțat de UE prin DG Regio.
Informațiile prezentate nu reprezintă poziția oficială a UE. Întreaga răspundere asupra corectitudinii și coerenței informațiilor prezentate revine autorului.

The post Uniós pénzből szűrik a vizet Kézdin, mégis kávézacc folyt a csapokból appeared first on Átlátszó Erdély.

Ferencz Évával, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum angoltanárával beszélgettünk a világjárvány következményeiről, hatásáról a gyerekekre, pedagógusokra, illetve a romániai oktatási rendszer digitális átszervezéséről. Beszélgetésünkkor még csak tíz nap telt el az iskolai oktatás hirtelen felfüggesztése, március 10. óta.

A tanügyminiszter, Monica Anisie április 6-án nyilatkozott először hosszabban a sajtónak, de konkrétumokat továbbra sem mondott. Megköszönte a tanároknak és a tanulóknak, hogy feltalálták magukat az iskolai oktatás felfüggesztése után. Kellemesen meglepődött, hogy egyes tanfelügyelőségek igyekeznek kitalálni valamit a digitális eszközökkel nem rendelkező diákok számára. A diákok, tanárok, szülők szervezeteit megkérdezve rájött, hogy szükség van a digitális távoktatás egységes szabályozására.

Annyit árult el, hogy a diákok több mint 60 százaléka tudott a távoktatáshoz csatlakozni, és a minisztérium civil szervezetekkel közösen próbálja elérni azokat, akiknek ehhez nincs eszközük. Felszólította azokat a tanárokat, akik eddig nem kapcsolódtak be, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy aktív és stabil kapcsolatot alakítsanak ki a diákjaikkal.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A leggazdagabb erdélyi önkormányzat, a kolozsvári április 7-én döntött arról, hogy másfél milió lejből tíz hüvelykes táblagépet vásárol 2098 olyan diáknak, akit eddig eszközhiány miatt nem értek el online. A kolozsvári önkormányzat fenntartotta közoktatási intézményekben 37 538 diák tanul.

Mihez kezd ilyen körülmények között egy székelyföldi kisváros angoltanára? Most mindenki áldozatot hoz, válaszolta Ferencz Éva, és rajtunk múlik, hogy ez az áldozat ne váljon fölöslegessé. A saját és diákjainak környezetére érzékeny tanár már óhatatlanul azon gondolkodik, hogyan néz majd ki az oktatásunk a járvány után.

Mikor, milyen hivatalos eligazítást, segítséget kaptál/kapott a tanítási intézményetek a tanítás felfüggesztéséről?

A konkrét eligazítások időrendben:

• Március 10-én a déli órákban az iskola igazgatósága közölte a szolgálati beosztást, amely szerint 4-5 pedagógus fog napi szolgálatot teljesíteni az iskolában.
• Március 12-én érkezett a tanfelügyelőségi közlemény.
• Március 15-én Facebook-csoportban kaptunk értesítést az iskola vezetőségétől arról, hogy az újonnan bevezetett szükségállapotra való tekintettel nem kell szolgálatot teljesítenünk az iskolában.
• Március 18-án ugyancsak a tanfelügyelőség továbbította a minisztérium újabb közleményét.
• Március 19-én az iskola emailben értesített a tanfelügyelőség honlapjáról elérhető online oktatási segédanyagokról, platformokról, valamint a Tanítók Háza honlapján található segédanyagokról.

Mindeközben persze „felrobbant” kicsit az egyébként eléggé pangó Facebook-csoportunk. Az infós kolléga létrehozott az iskola honlapján egy lecketárat, ahová a kollégák által beküldött anyagokat a diákjaink számára is elérhetővé tette. A digitális világban jártasabb kollégák ugyancsak a Facebook-csoportban osztották meg a használhatónak vélt online lehetőségeket.

Mire volt elég az egy napnyi „haladék”, milyen volt március 10. a sulitokban?

A március 9-i határozatot követő napot a kézdivásárhelyi körzethez tartozó pedagógusok „házon kívül” töltötték, éppen módszertani napunk volt március 10-én. Egyáltalán nem meglepő, hogy ez a nap nem hozott eligazítást, a módszertani köröket vezető tanfelügyelők éppen olyan tájékozatlanok voltak, mint a pedagógusok.

Jellemző módon fentről jövő döntést, eligazítást várt mindenki. Bár már sejthető volt, hogy az elkövetkező időszak kemény kihívások elé állít, elmulasztottuk a lehetőséget, hogy kihasználjuk ennek a nulladik napnak a kitűnő lehetőségét arra, hogy együtt próbáljunk elébe futni a reánk váró megmérettetésnek.

[wp_ad_camp_1]

A határozat szerint az iskolák önállóan döntenek a távoktatás hogyanjáról. Volt idő erről a kollégákkal egyeztetni? Mennyire tudtok egymás között kommunikálni, együttműködni az új helyzetben?

A kollégák közti kommunikáció gyakorlatilag átköltözött a Facebook-csoportba, illetve telefonon és Messengeren tartjuk a kapcsolatot. Többé-kevésbé sikerült intézményi szintű munkamódszert kitalálni, még ha ez nem is nevezhető sikertörténetnek.

De azért továbbra is nagyjából mindenki magának vágja az ösvényeket ebben a reánk szakadt digitális dzsungelben, ami a jelen helyzetben már azért is nagy luxus, mert rengeteg energiát pazarolunk arra, hogy egyénileg fedezzük fel azokat az utakat, amelyeket egy másik kolléga – netán másik iskola – sikeresen megoldott.

[irp posts=”29129″ name=”A koronavírus akutizálta az oktatási rendszer krónikus betegségeit”]

Folytatódott-e az iskolában a munka a tanárok jelenlétében, vagy ez is abbamaradt március 11-től, esetleg rögtön online folytatódott? Mivel, hogyan kísérleteztek az új helyzetben?

Az első tíz nap alatt nagyjából sikerült kialakítani egy online is működő tanmenetet. Az elemi osztályokban interaktív feladatlapok, digitális tanulószobák, világhálós felületek segítségével tanítunk, szerencsére itt a kapcsolattartás is egyszerűbb, mert minden osztálynak volt már működő Facebook-csoportja, ahová könnyű volt beilleszkedni. A nagyobb diákok már önálló internetfelhasználók, velük könnyebben meg lehetett szervezni az online találkozásokat.

Leginkább a zoom.us, a G Suite és a Microsoft Teams szolgáltatásait vesszük igénybe. Elsőbbséget élveznek a vizsgatantárgyak, és amennyire lehetséges, hagyományos értelemben vett órát tartunk, leckét adunk le ezekből a tantárgyakból.

Milyen sajátos körülmények között tanítasz? Milyen akadályait tapasztalod a távoktatásnak? Milyen eszközöket, módszereket tudsz használni? Mennyire kell a szülőkre támaszkodnod, van energiájuk, idejük segíteni? Hogyan reagálnak ők a helyzetre?

Én angolt tanítok, ami a jelen helyzetben többszörösen előnyös. Egyrészt, mert az idegennyelv oktatásában már a bajt megelőzően is intenzívebben használtuk a digitális eszközöket, forrásokat. Másrészt, mert óriási online elérhető forrásanyag áll a rendelkezésünkre, és a kialakult helyzetből adódóan egyre több tankönyvforgalmazó teszi ingyenessé a digitális tankönyveit.

Ami alapvetően sajátossá teszi a helyzetet, az a bizonytalanság. Nem tudjuk kötelezni a gyerekeket arra, hogy „látogassák” az óráinkat, hiszen nem tudhatjuk, hogy mennyire áll rendelkezésükre az ehhez szükséges laptop, okostelefon, internet. Vagy nem kell-e kisebb testvérére vigyáznia, hiszen nem minden szülő dolgozik otthonról. Nem tudhatom, hogy az eltervezett óra ideje alatt nem lesz-e áramszünet, internetkiesés – a megnövekedett adatforgalom velejárója.

Nem tudom, hogy ebben a helyzetben mire van nagyobb szükség. A tanterv szerinti leckékre, vagy arra, hogy a gyerekek érezzék, nincsenek egyedül, találkozhatnak az online térben a barátaikkal, kimondhatják a félelmeiket, feltehetik a kérdéseiket.

Amelyekre aztán megpróbálok a magam legjobb tudása, felkészültsége szerint válaszolni, annak ellenére, hogy tudom, érzem, nekem is szükségem lenne valakire, aki eligazit, aki megmondja, hogy mikor, hogyan fog véget érni ez a tanév, hogy mi lesz a vizsgákkal, az osztályozással, és egyáltalán, mi lesz velünk.

[wp_ad_camp_2]

Ebben a helyzetben én azt érzem, hogy olyan „leckéket”, tartalmakat kell bevinnem, amelyek megkönnyítik átvészelni ezeket a napokat, heteket. Prezentációkat, rövid videókat, szöveges dokumentumokat szerkesztek, amelyben összefoglalom a „tanóra” legfontosabb pontjait, a tartalmakhoz vezető linkeket, és ezeket elküldöm a gyerekeknek óra előtt vagy után.

Igyekszem minél több online tanulási lehetőséggel megismertetni őket. Sparknotes, Khan Academy, Kahoot! hogy csak párat említsek a kedvenceim közül. Olyan feladatokat – kihívásnak nevezem – adok, amelyben ők is használhatják az okos eszközeiket, videót készítenek, közös Google dokumentumot szerkesztenek, virtuális fehér táblát használnak.

Bár nehéz a bizonytalanra tervezni, mégis próbálok projektmódszert alkalmazni, legalább egyhetes projekteket lefuttatni, hogy legyen eleje és vége, meg sikerélménye is a diáknak. Grazing on the go, ahogy az angol mondaná. Azt hiszem, most próbáljuk élesben kikísérletezni, milyen is lenne az iskola, az oktatás agilis megközelítésből.

[irp posts=”29044″ name=”Ledönti a lábáról a gazdaságot a koronavírus, de gyorsan felépülhet”]

Arra nincs rálátásom – jobban mondva rálátásom éppenséggel van: amikor a szülő végigsétál a csemetéje mögött, mialatt órán vagyunk – hogy mennyi ideje, energiája, hozzáértése van a szülőknek a gyerekeiket segíteni. Azt gondolom, hogy ezt egyik napról a másikra nem is várhatjuk el tőlük.

Egyrészt van, aki dolgozik. Vagy ha nem dolgozik, akkor elfogadja, hogy most az iskola beköltözött a nappalijába, dolgozószobájába, a család közös életterébe. Elképzelem azt a családot, ahol most hirtelen 2-3 gyerek foglalkoztatását kell biztosítani 7/24-es időkeretben, egy lakónegyedi tömbházlakásban. És akkor még nem beszéltünk a megsokasodott házimunkáról, a főzésről, a folyamatos pánikhangulat kezeléséről.

Időre van szüksége a családoknak is, hogy ehhez az újfajta életstílushoz hozzászokjanak, hiszen nem csak iskolából áll a világ. Lehet, hogy nagyobb gond kezelni a nagyi hiányát, az örökmozgó/lázadó/szerelmes/depressziós kamasz térigényét, mint azt, hogy megtanulja-e a holnapi leckéjét a gyerek. Főképp amikor azt sem tudjuk, hogy mit hoz a holnap.

Mit gondolsz a folytatásról?

Tervezni kell. A sokk első hullámai lefutottak, és látható, hogy pár hétnél hosszabb távra kell készülnünk. Azok a közösségek lesznek a „nyertesei” a helyzetnek – ha egyáltalán lehet nyereségről beszélni –, akik gyorsan összezárnak, stratégiát dolgoznak ki, és megpróbálják egységes álláspontról kezelni a helyzetet.

Az unos-untalan szembefutó „social distancing” mantrázása helyett a social solidarity-t választani. Felmérni, hogy milyen erőforrásai vannak az adott közösségnek, hol vannak a gyenge pontjai, és ezek alapján kialakítani egy működési formát.

Mert arról azért ne feledkezzünk meg, hogy vannak olyan pedagógusok, akik egyáltalán nem ismerik ki magukat a digitális világban, és vannak olyan gyerekek, akiknek nincs lehetősége csatlakozni hozzá. Rájuk is gondolnunk kell, mert hanem pillanatok alatt szakad szét a közösség, és azok a gyerekek, akiket eddig az iskolaelhagyás veszélye fenyegetett, most végképp elszakadhatnak a tanulástól.

Azt kellene tenni, amivel kezdenünk kellett volna: adni egy hetet magunknak, hogy megszervezzük a munkát az online felületeken. És ezt vagy megtesszük saját kezdeményezésből, vagy várhatunk, és aztán ujjal mutogathatunk a felettesekre, de ezzel csak a felelősséget tudjuk lerázni magunkról, a veszteséget mindenki magának fogja elkönyvelni.

Lehetnek-e pozitív hatásai az oktatási rendszerre a kényszerhelyzetnek az által, hogy rámutat számos problémára, másokra esetleg már megoldásokat is nyújt? 

Van ez a Mátrix Morpheusának tulajdonított „what if I told you…”:

Március 16-án generáltam a mémet, és komolyan gondolom. Lehet, hogy a koronavírus teszi majd fel a koronát az I. ipari forradalom szükségleteihez alakított oktatási rendszerre. Lehet, hogy most fog végérvényesen platformot váltani az oktatás. A nagy nemzetközi nyelvvizsga-rendszerek ebben előttünk járnak, már tudnak online vizsgára készíteni, tudnak online vizsgáztatni, és mindezt nagy százalékban mesterséges intelligencia segítségével.

Nem azt mondom, hogy ez a Kánaán, de annak valahogyan véget kellene vetni, hogy a gyerekek harmincasával ülnek 6-8 órát egymás háta mögött, velük szemben pedig áll egy felnőtt, és beszél.

A kényszer most olyan lehetőséget teremtett számunkra, amiből, ha jól élünk vele, nagyon jól jöhetünk ki. Lehet, hogy lesz áldozat – például a most tanítók és iskolába járók nemzedéke, de ez az ilyen horderejű átalakulásokkal jár.

Sőt: nagy valószínűség szerint az áldozatot akkor is meg fogjuk hozni, ha a járvány lecsengésével visszaáll minden a régi kerékvágásba. Csak akkor teljesen fölösleges lesz az áldozat.

[irp posts=”29111″ name=”Vendégmunkások: nem azért jönnek haza, hogy megfertőzzenek minket”]

Jelen helyzetben ragaszkodjanak a tananyag tantervi tanításához a pedagógusok, vagy egészen másra lenne most szükség: esetleg sajátos, egyéni és csoportos kompetenciák fejlesztésére tananyagtól függetlenül?

Mint már fentebb említettem, lehet, és a vizsgatárgyakból kell is tantervi tananyagot tanítani, hiszen valamilyen formában le kell majd zárnunk ezt a tanévet. De itt is van lehetőség, és ahogy tapasztalom, igény is alternatív tartalmakra.

A kicsikkel egyszerű, ők játékos videóleckéket kapnak, interaktív oldalakra vezetem őket. A nagyobb osztályokban önismereti, csoporterősítő, problémamegoldó, kreatív készségeket, kritikus gondolkodást, médiaismeretet, általános műveltséget fejlesztő foglalkozásokat tervezek – és ezeket több-kevesebb sikerrel véghez is visszük.

Most azt tanuljuk, hogy a lecke szó nem azt jelenti, hogy van egy tankönyv és mellé 50 percből álló időblokkok. A lecke azt jelenti, hogy nyitott szemmel járok, és megpróbálok többet megérteni magamból, mint amennyit a rólam összegyűjtött adatokból a Google tud.

A gyerekek számára mennyire rémisztő a helyzet? Van példa arra, hogy nagyon rosszul viselik?

Székelyföld érdekes univerzum. Itt van ez a mém (nem én készítettem), sok mindent elmond arról, hogy miként reagáljuk le a jelenlegi helyzetet.

A tréfát félretéve, leginkább a tömbházban lakó, nagy mozgásigényű kicsik, meg a végzős, 8. és 12.-es diákjaink vannak nagy nyomás alatt. Ami érthető is, mert eltelt tíz nap, és mi, felnőttek sem tudunk semmit, amivel bíztathatnánk őket. Nem tudunk iskolai, megyei, minisztériumi szinten működő krízis-munkacsoportokról, vagy, ha léteznek, nem értesülünk róla.

Arra most már kezdenek rájönni a gyerekek is, hogy ez nem egy minivakáció, amit két nemzeti ünnep közé beiktatunk, hogy a turizmus is fejlődjön. Sok mindent olvasnak, sok mindent hallanak, és vagy kapnak segítséget, eligazítást a szüleiktől, vagy nem. Most kezdik felmérni a kijárási tilalommal járó kényelmetlen helyzetet. Most lenne a legnagyobb szükségük a támogatásra, de most van erre legkevesebb ideje a felnőtteknek.

Pedagógusként mennyire nehéz a helyzet, amelyre reagálni kell? Egyrészt ott van maga a karantén, a szülők munkahelyi helyzete, félelem a betegségtől, másrészt a tanulók otthoni szociális, gazdasági helyzete.

Székelyföld köztudottan gazdaságilag az egyik legelmaradottabb vidéke az országnak. Rengeteg családból dolgozik külföldön legalább egyik szülő, aki most hazajön, és nem tudni, mi lesz vele. Akik itthon dolgoznak, azoknak sem sokkal jobb a helyzetük. Minimálbérért, külföldi érdekeltségű cégnél/gyárban töltik az idejüket, és valószínűleg rettegnek attól, hogy ha tovább romlik a helyzet, akkor a lohn-rendszerben működő gyárak is kénytelenek lesznek bezárni.

Csak remélni merem, hogy ezeknek a családoknak van még egy falusi gazdasága, ahová visszahúzódhatnak, s ha nehezebben is, de képesek lesznek magukat fenntartani.

[wp_ad_camp_3]

Mit lehet tudni a suliban a tanév további alakulásáról? Milyen időintervallumra próbáltok berendezkedni?

Semmit. Az ég adta világon semmit. Mint már jeleztem, a projektmódszerrel próbálok boldogulni. Hétről hétre tervezek, kicsit olyan ez, mint amikor a fiatal házaspár moduláris bútort vásárol. Hogy elég kezdetnek egy asztal meg egy kanapé, aztán ha van még lehetőség, akkor bővíthető.

Minden online órán a tankönyvből és a mellé csatolt foglalkoztató dokumentumban kiemelek 1-2 témához illeszkedő szöveget, feladatot, hogy annak is legyen lehetősége gyakorolni, aki nehezebben fér hozzá az internethez. Alapvetően az az érzésem, hogy az évszázadnál hosszabb lesz ez a félév…

Milyen egyéb tényezőkre fontos most odafigyelni személyes és állami szinten?

Globális és lokális szinten figyelnünk kellene arra, hogy pár nap alatt fenekestől felfordult, megváltozott a világ rendje. És hiába teszünk úgy, mintha minden visszatérne a régibe valamikor, ez nem fog megtörténni. Itt most egy újabb harmadik világ van kialakulóban, és ez a harmadik világ nem a hagyományosan vett földrajzi térben alakul, hanem a felhőben, a virtuális térben.

Annak, aki résen van, talán egyszer-az-életben lehetőséget is nyújthat, de aki nem tud felzárkózni – és gondoljunk bele, hogy Romániában ma is 50 000 fölött van azoknak a háztartásoknak a száma, ahol nincs áram, vagy mi történik ilyenkor a moldvai csángó iskolákban –, az lehet, hogy végképp leszakad a világról.

Jó lenne arra is figyelmet fordítani, hogy a pedagógus is ember. A digitális oktatás útvesztője mellett van családunk, vannak gyerekeink, unokáink, idős szüleink, akiket el kell látnunk, vagy akiket nem láthatunk, akikért aggódunk. És igen, van egy munkaközösségünk, vannak tanítványaink, akikkel csak az online térben találkozhatunk, vagy még ott sem. És ők is hiányoznak, értük is aggódunk.

Gondolom, nem csak én szembesültem vele, hogy 8-10 órát ülök a laptop előtt, összefolyt a hétköznap a vasárnappal, és csak azért tudom minden nap elölről kezdeni, mert tudom, hogy a rutin segít áthidalni ezt az embert próbáló időszakot, aminek bármennyire próbálom mosolyogva az ellenkezőjét mondani a gyerekeknek, nem látom a kimenetelét. Vannak terveink, félbemaradt projektjeink és kétségeink, hogy vajon testvér, mi a jó úton megyünk?

A nyitóképet Ferencz Éváról Antal Szabolcs készítette, az Udvartér Alkotótábor közreműködője.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Oktatás koronavírus idején: „évszázadnál hosszabb lesz ez a félév…” appeared first on Átlátszó Erdély.

Hajlok arra, hogy a vád egyik – talán legfontosabb – mozzanatáról, az október 10-i, a román hírszerzés által lehallgatott beszélgetésről azt higgyem, hogy nem kitaláció, ahogy azt internetes fórumokon sokan állítják.

Egyrészt nem valószínű, hogy a SRI vagy a szervezett bűnözés és terrorizmusellenes ügyészség (DIICOT) bevállalna egy ekkora blöfföt – ne felejtsük el, hogy a büntető eljárás során, a bizonyítékok szolgáltatása idején a hangfelvételeket össze lehet vetni az átirattal.

„Ettől milyen hasast vágnának!”

Másrészt pedig a beszélgetés egyik résztvevője, az ügyészek által szintén kihallgatott Hodor István egy interjúban beismerte, valóban volt egy „heccelődés” egy, a társaság által „pizzának” nevezett „játékszerről”, melyet távirányítással robbantanának fel. Ez a vonatkozó bekezdés:

„Előzményként elmondom, hogy minket, vármegyéseket mindig is lehallgattak, s ezzel tisztában voltunk, így nem egyszer heccelődtünk olyan beszélgetésekkel, amik felkelthetik a hatóságok figyelmét. A fent nevezett dátumon Beke István cégénél voltunk, és szóba jött, hogy jó lenne szerezni egy játékbombát az airsofthoz, s akkor Beke mondta, hogy nem kell rendelni, mert ő házilag is el tudja készíteni ezt a játékszert, amit távirányítással lehet robbantani.

Ekkor valamelyik vármegyés viccből felvetette, mi lenne, ha ezt a játékszert, amit pizzának neveztünk el, távirányítással felrobbantanánk december elsején. Szőcs Zoltán (a HVIM erdélyi elnöke) még nevetett is, mondta, hogy ettől milyen hasast vágnának a felvonuló katonák… De ez az egész pizzahistória csak ennyi, egy felvetés volt. Sok ilyen felvetés hangzott el részünkről. Olyan is volt, hogy Szőcs Zoltán azt mondta, mi lenne, ha lezárnánk a Sósmező felé vezető utat, és útlevelet kérnénk? De ezek csak felvetések voltak, semmi több, és semmi terv nem volt.”

Hogy lássuk, mennyire ellentmondásosak a nyilatkozatok: Szőcs Zoltán az Átlátszó Erdélynek adott interjúban váltig tagadta, hogy bármikor szó esett volna petárdáról vagy valami hasonló akcióról.

Nehéz összerakni a kontextust

A jelenleg rendelkezésre álló ügyészségi dokumentumokból az egyes elhangzott mondatokon kívül vajmi keveset tudunk meg ennek a beszélgetésnek a kontextusáról. Felmerül a fordítás kérdése, de még egy korrektül lefordított átirat sem igazán adja át a beszélgetés hangulatát, a hangszínt, így pedig nagyon nehéz, szinte lehetetlen megbecsülni, hogy heccelődésről van szó, vagy pedig komoly tervezgetésről.

Az ügy komolyságának a megítéléséhez fontos lenne tudni még, mennyire voltak gyakoriak ezek a viccelődések. Mi mással poénkodtak? Volt-e olyan akciójuk, mely szintén poénnak indult, de aztán komolyra fordult?

A dokumentumokból az sem világos, hogy az egyszeri beszélgetés után visszatértek-e még a kuka felrobbantásának témájára? Utóbb volt-e az ötletelésen, nevetgélésen kívül komolyabb tervezés? Az, hogy – Hodor szerint – Szőcs Zoltán utólag még egyszer rákérdezett a „pizzára”, arra utal, nem halt el teljesen az ötlet.

De érthetetlen, hogy a DIICOT – ha annyira biztosra ment – miért nem várta meg, hogy Beke elhelyezze a kukában a robbanószert. Ha a robbanószerkezet elhelyezésekor érik tetten, a vád most sokkal biztosabb lábon állna.

Korábbi anyagaink az erdélyi radikálisokról:

Petárdát a kukába: mivel vádolják a „székely terroristát”?

Jobbikos pénzből szervezik a Székely Szigetet és az EMI-tábort

Kisgyermekes családok és karlendítés: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben I.
Vér nélkül nem lehet: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben II.
Kemény székely legények: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben III.

Bombafrász mindenhol

Ha a hatóságok szemszögéből nézzük a dolgot, akkor nehéz azzal érvelni, hogy a fellépés indokolatlan volt. Egy csupán tervezett, és egy sikeresen végre is hajtott támadás közt nincs is akkora különbség, mint gondolnánk.

Szeptember 11., a 2004-es madridi vonatrobbantás, a 2005-ös londoni, illetve a néhány hete volt párizsi támadássorozat után épeszű ember nem kell meglepődjön, ha bekopog a terrorelhárítás, miután arról beszél, hogy robbantani kéne egy katonai díszszemlén. És ez nem csak Romániában van így, hanem a nyugati világ számos más országában.

Megkockáztatom azt is, hogy épeszű ember, amikor tudja, hogy a titkosszolgálatok minden lépését figyelik, nem űz katonai kiképzést/tűzharcot mímelő hobbit. Vagy ha mégis eljár hétvégeken airsoftozni, akkor vigyáz arra, ne jelenjen meg a Facebookon katonai gyakorlóruhában, katonai fegyverekere hajazó „játékszerekkel” a kezében.

Ha folyt mérlegelés az ügy súlyát illetően, akkor a DIICOT ügyészeinek döntését az is befolyásolhatta, hogy Beke a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom legaktívabb erdélyi szervezetének, a kézdivásárhelyinek az elnöke. Ezen kívül az erdélyi HVIM-elnök, Szőcs Zoltán bizalmasa – mindenképp egy fontos figurája a Vármegyének (a HVIM-ről szóló cikkünk itt).

Úgy döntöttek: ideje egy kiadós pofont adni

És ha mindez nem elég: a HVIM az utóbbi években sportot űzött a törvényesség határainak feszegetéséből, a hatóságok folyamatos provokálásából. Ne csodálkozzunk, hogy a DIICOT-nál egy ügyész úgy döntött, ideje egy kiadós pofont adni annak a szervezetnek, mely Magyarország 1918 előtti határainak visszaállításáért száll síkra, és amely – a többi erdélyi magyar szervezettel ellentétben – a fegyveres harcot sem zárja ki eszköztárából.

A lehallgatások alapján összeálló kép egyszerűen túl szép ahhoz, hogy azt ne aknázzák ki valamilyen módon. Végre megvan a Székelyföldön állítólag fegyveres harcra készülő, az erdőkben gyakorlatozó székelyek mítoszának a kézzelfogható, nagyon is látványos bizonyítéka.

Sokan állítják azt, hogy az eddigi nyilvánosságra hozott információk alapján szinte biztos, hogy az ügyészek „árnyékra vetődtek”. Beke ugyan viccelődött a robbantással, de nem tudjuk, szőtt-e terveket annak kivitelezésére, azért a legjobb az lenne, ha a DIICOT beismerné a túlkapást, és szabadon engedné. Esetleg csak a tiltott petárdabirtoklásért büntetnék meg a kézdivásárhelyi vármegyést.

Minden esély megvan rá, hogy Beke súlyos büntetést kapjon

Beke előzetes letartóztatásának bírósági indoklása alapján úgy gondolom, kevés esély van arra, hogy az ügyészek végül nem az alkotmányos rend felforgatása, illetve a nemzetbiztonság veszélyeztetése miatt emelnek vádat. Bármilyen, ennél enyhébb vád, mondjuk petárdák engedély nélküli birtoklása, egyenértékű lenne azzal, hogy a SRI és a DIICOT beismeri a kudarcát. Ez pedig soha nem fog megtörténni.

Tetszik vagy sem, jó esély van arra is, hogy Bekét elítéljék – ez esetben legalább 10, de akár 20 évig terjedő börtönbüntetésnek néz elébe a vármegyés.

Ez ellen lehet tiltakozni, emberi jogokat emlegetni, de ha körülnézünk, azt látjuk, hogy a nemzetbiztonságinak tartott ügyeket máshol sem igen kezelik kesztyűs kézzel. Gondoljunk Románia legfontosabb szövetségesének olyan, sokat és jogosan kritizált praktikáira gondolni, mint a guantanamói bázis, a titkos CIA-börtönök vagy épp a közel-keleti drónprogram.

Ne maradj le semmiről: iratkozz fel az Átlátszó Erdély hírlevelére!

Az akció váratlan siker

Akármi is lesz a végkifejlet: az erdélyi magyar nemzeti radikálisok ennél jobb PR-helyzetet nem is álmodhattak volna. Akár tervezték, akár nem a robbantást: ennél jobb véget nem is érhetett volna az októberi beszélgetés.

Szándékosan nem azt írtam, hogy a HVIM nyert: szerintem a már eddig is állandó vegzálásnak kitett szervezet napjai meg vannak számlálva Erdélyben, a Beke-ügy után a hatóságok biztosan megtalálják majd a módját annak, hogy teljesen kiszorítsák a jelenleg féllegálisan működő, különféle civil szervezeteken keresztül finanszírozott Vármegyét.

A maroknyi erdélyi magyar nemzeti radikális – miután árpádsávos lobogóikkal, fekete pólóikkal, zavaros ideológiájukkal a legjobb esetben is csak megtűrték őket nyilvános eseményeken – hirtelen a figyelem középpontjában találja magát. Minél ingatagabb lábakon áll a Beke István elleni vád, annál nagyobb szimpátia övezi, és ebből a szimpátiából, figyelemből bőven jut vármegyés társainak is.

A Beke-ügy után pedig nagyon sokan érzik azt Székelyföldön, hogy az ügyészség bárkit, bármikor letartóztathat. Egyre többen ábrándultak ki a hagyományos politikai eszközökből, és sokak számára úgy tűnhet, hogy az egy helyben toporgó érdekképviseletnél a Vármegye akciói célravezetőbbek.

A radikálisok is profikká válnak

A román hatóságokkal szembeni frusztráció elsősorban rekrutáció szempontjából jön jól a HVIM-nek vagy bármely más szervezetnek, mely a HVIM után alakul majd. Ugyanis a pénz szükséges, de távolról sem elég egy szervezet működéséhez: a megbízható, motivált, önállóan dolgozni képes emberek legalább ugyanannyira fontosak, mint az egyes székelyföldi önkormányzatok, a Jobbik vagy akár a Bethlen Gábor Alap által megítélt, kisebb-nagyobb támogatások.

Az erdélyi magyar radikálisokról szóló interjúim legérdekesebb kijelentése épp erről szólt: a nemzeti oldalon folyamatosan hiány van a jó emberekből, és mivel a jelentkezők száma véges, a szervezetek egymással versenyeznek az aktivistákért – mondta egy, korábban vezető beosztású beszélgetőtársam.

Nos, ahogy a Beke István-szimpátiatüntetéseket elnézem, ennek az időszaknak vége. Ahogy alighanem vége annak az időszaknak is, amikor a radikálisok hőzöngve, egymást túllicitálva szórakoznak a drót túloldalán fülelő titkosszolgálattal. A következő generáció már megtanulja, hogyan lehet valóban földalatti szervezetet működtetni – olyant, melynek a kommunikációját gyakorlatilag lehetetlen lehallgatni. Félek, hogy ők már nem petárdákban gondolkoznak majd.

Bárcsak ne lenne igazam.

Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.

The post Késleltetett hatású bombasiker a HVIM „terrorakciója” appeared first on Átlátszó Erdély.

A szervezett bűnözés és terrorizmusellenes ügyészség (DIICOT) szerint az akció ötlete egy, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) által lehallgatott, 2015 október 10.-i találkozón körvonalazódott – itt az egyik vármegyés (lehet, hogy maga Beke István) felvetette, hogy egy robbanószerkezetet kellene elhelyezni és felrobbantani a román nemzeti ünnepen rendezett felvonuláson, december 1-én. Majd hozzátette, neki otthon van is egy doboz petárdája, amit erre lehetne használni.

A többiek – az előzetes letartóztatási jelentés szövegéből azt lehet kikövetkeztetni, hogy összesen legalább hárman lehettek jelen – felkaphatták az ötletet, mivel el is döntötték, hogy a robbanószerkezetet Beke István, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) elektronikához értő kézdivásárhelyi elnöke kell elkészítse: egy kanóc segítségével 3-4 petárdát lehetne egyszerre felrobbantani, és „már csak egy elemre van szükség”.

Az is elhangzott, hogy Beke Kézdivásárhely központjában levő üzletének a külső falán levő kameráján keresztül követheti majd a díszmenetet, és távolról gyújthatja majd fel a szerkezetet „akkor is, ha a családjával együtt nem lesz a településen”.

Korábbi anyagaink az erdélyi radikálisokról:

Jobbikos pénzből szervezik a Székely Szigetet és az EMI-tábort

Kisgyermekes családok és karlendítés: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben I.
Vér nélkül nem lehet: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben II.
Kemény székely legények: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben III.

Egy szemetesbe rejtették volna

Eltervelték, hogy a robbanószerkezetet egy vadonatúj telefon, valamint szintén sosem használt telefonkártya segítségével fogja felrobbantani: „hívod, és aztán megsemmisíted”. Egyik vármegyés azt javasolta, hogy a robbanószerkezetet egy, a város főterén található Gábor Áron-szobor melletti szemetesbe kellene rejteni – a katonai díszmenet itt haladt volna el. „Azt fogják mondani, hogy Kézdivásárhelyet terroristák támadták meg” – hangzott még el ezen a beszélgetésen.

Valaki felvetette, a szerkezetet először ki kellene próbálni, „a pizzát is először megkóstoljuk”. Másvalaki szerint ezt mindenképp megéri megcsinálni, ha másért nem, a tapasztalatszerzés kedvéért.

Mivel az előzetesben levő Beke Istvánnal nem lehet beszélni, a előzetes letartóztatási jelentés állításaira Szőcs Zoltánt, a Hatvannégy Vármegye erdélyi elnökét reagáltattuk. Ő szintén kézdivásárhelyi, egyébként két hónapja Franciaországban tartózkodik. A vele készült interjút dőlt betűvel szedjük.

Mi történt azon az október 10-i találkozón, melyet lehallgattak?

Szőcs Zoltán: Szinte minden este összeülünk, egy sör mellett A-tól Z-ig beszélünk mindenről. Ez szabad baráti beszélgetés, nem tudom pontosan.

A robbantás az R betűnél, az is megvan?

Soha nem akartunk elkövetni merényletet, és ilyent nem terveztünk.

Nem merényletet, hanem azt, hogy egy pár petárdát felrobbantsatok egy szemetesben. Erről sem volt szó?

UPDATE December 6. 2015.: Szőcs Zoltánnal Facebook-on készült az interjú, erre a kérdésre akkor nem válaszolt. Utólag megkért, hogy egészítsük ki a nyilatkozatát. Az alábbi beszélgetésre december 5.-én került sor, szintén Facebook-on.

Nem volt ilyenről szó.

A lehallgatási jegyzőkönyvben márpedig erről szó van. Hogyan lehetséges ez?

Azt írnak ezek amit akarnak, akarom hallani a felvételt.

Ezek szerint te is ott voltál vagy lehettél?

Az a helyzet, hogy október 10.-én fogalmam sincsen hogy mit csináltam.

De mégis: mi történhetett október 10.-én? Otthon voltál Kézdivásárhelyen?

15.-én indultam el, akkor még igen. Nem történt semmi, más estéken is voltak beszélgetések. Ezek hogy mit szűrtek ki, fogalmam sincsen. Hogy 10.-én volt-e egyáltalán beszélgetés, azt nem tudom.

Ittatok?

Van mikor megiszunk egy-két sört, de csak annyit.

Előfordult korábban hogy ilyesmiről beszéltetek?

Nem!

Ezek a beszélgetések egy lakásban voltak? Ott hallgathattak le?

Volt mikor lakásban, volt mikor munka közben.

Nem hinném hogy a hangfelvétel teljes mértékben kitalácó, azt a bíróságon be kell mutatni.

Akkor valami összevágott dolog. Én azt hiszem amit látok és hallok.

Jó de ha össze is van vágva, ott szó van petárdáról, a kukáról stb., ez valamikor el kellett hangzzon.

Lehet… de merényletről, bombáról sosem volt beszélve.

Petárdáról?

Nem tudom, kötetlen beszélgetés ek voltak, nem volt előre megtervezve vagy témákra osztva.

A tárgyi bizonyítékok

November 23-án egy, a Temes megyei rendőr-főkapitányság által végzett ellenőrzés során kiderült, hogy egy közelebbről meg nem nevezett cég 20 doboz (összesen 400 darab) FP3-as típusú petárdát adott el Beke Istvánnak. Ezek a petárdák a román törvények szerint közepesen veszélyesnek minősülnek, így azokat csakis tűzszerész engedéllyel rendelkező személyek birtokolhatják.

Az interneten fellelhető leírások szerint egy ilyen FP3-as petárda 3 gramm robbanóanyagot tartalmaz, és a kanóc meggyújtása után legalább 15 méterre kell tőle távolodni. Ilyen az, amikor egyszerre begyújtanak egy tucatnyi FP3-ast:

Az ügyészség jelentéséből az nem derül ki, hogy a petárdákat mikor vásárolta Beke. Mindenesetre a házkutatás során, november 30-án meg is találtak 195 ilyen tűzijátékot.

Szőcs Zoltán: Az internetről rendelte a petárdákat tavaly szilveszterre. A csomag nem érkezett meg, valamikor novemberben írtak egy levelet, hogy csak most tudják küldeni a petárdákat. Ezek meg is érkeztek, dobozban voltak akkor is, amikor (az ügyészek – szerk. megj.) elvitték azokat.

Ha nem a december 1-i akcióra, akkor mire használhatott el Beke István kb. 200 petárdát?

Szőcs Zoltán: Hétvégén volt airsoft, ott használták. (Beke István feleségével együtt egy NATU Sports Team nevű airsoft csapat tagja – szerk. megj.).

A nyomozás során az is kiderült, hogy Beke a fent idézett beszélgetés után, október 10-én internetről vásárolt egy telefont. Mi több, a gyanúsított lakásán egy 12 voltos, elektromos jel leadására és időzítésére alkalmas eszközt is találtak.

Kicsoda Beke István?

A HVIM kézdivásárhelyi szervezetének 40 éves elnöke „civilben” a SC BIA Electronic SRL tulajdonosa és egyben ügyvezetője. Az 1999-ben alapított cég kezdetben rádiók és televíziók javításával foglalkozott, később biztonsági rendszerek tervezésére, felszerelésére, karbantartására szakosodott. Nemrég a profil új ágazattal bővült: autóbelsők plüssborítását is vállalják. A mintegy 5-7 alkalmazottat foglalkoztató, 200-400 ezer lej (40-80 ezer euró) éves forgalmú cég évek óta veszteséges, a 2014-es évet 547 ezer lej (122 ezer euró) adóssággal zárta.

Bár Bekének saját Facebook-profilja nincs, a szintén airsoftozó felesége profilján sokszor szerepel, rendszerint „airsoftos”, tehát katonai öltözethez hasonló ruhában. A feltöltött fotókból az is nyilvánvaló, hogy csapatával, a NATU Sports Teammel sokat járnak Magyarországra versenyekre. (Az airsoft 6-8 milliméteres gömblövedéket kilövő, „alacsony” energiájú légfegyverekkel játszott hobbisport – szerk. megj.)

Súlyos börtönbüntetés van kilátásban

Hétfőn este, egész napos házkutatás után Bekét 24 órás előzetesbe helyezték, és Bukarestbe vitték, szerda hajnalban a Bukaresti Táblabíróság 30 napra hosszabbította az előzetes letartóztatást. Amennyiben az alkotmányos rend felforgatásának, illetve a nemzetbiztonság veszélyeztetésének a vádja a bíróságon is megáll, Beke tíztől húsz évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható.

Szerda délután Kézdivásárhelyen mintegy 500-an követelték a gyanúsított szabadon bocsátását: a maszol.ro szerint egyesek fekete zászlókat, illetve „Je suis Beke István” feliratú táblát tartottak magasba. A tüntetés hangadói a „hol van a bomba?”, „nem vagyunk terroristák” és „engedjétek szabadon” jelmondatokat kiáltották.

Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.

The post Petárdát a kukába: mivel vádolják a „székely terroristát”? appeared first on Átlátszó Erdély.