Az RMDSZ háromszéki listavezetője még csak négy éve került a parlamentbe, de ez alatt minden téren bővíteni tudta a vagyonát:

• újabb ingatlanokat vett, és ki is adja azokat;
• teljesen megújította a családi autóparkot;
• magánszemélyeknek tudott kölcsönadni;
• híztak a folyó- és letéti számláin lévő összegek;
• és nőtt az összes megtakarítása, a biztosításoktól a részvények értékéig.

Lehet, hogy Miklós Zoltán még Kelemen Hunornál is jobban spórol? 

A titok nyitja minden bizonnyal az, hogy a sepsiszentgyörgyi honatya felesége is bankár, aki ráadásul nem hagyta ott a szakmát, továbbra is a Transilvania Bank alkalmazottja. Emiatt a titok tartalma titok marad: vélhetőleg a bank kérésére kitakarták, mennyit is keres Miklós Zoltán felesége.

Minden mást viszont nagyon pedánsan és aprólékosan felsorolt a képviselő, az ötvenezer lejes számlájától a tízbanisig. Így igazán érthetetlen, hogy szatmári kollégája hogyan mondhatta azt, hogy ő nem is tudta, hogy be kell írnia a vagyonbevallásába, mennyi pénze van a bankszámláin. 

Mi több, Miklós azt is beírta, amit senki más rajta kívül az RMDSZ-frakcióban: a kisebb fizetést kitevő napidíját. Vagyis minden RMDSZ-es honatyánál a bevallott fizetése mellé bátran számoljunk oda évi 30-34 ezer lej plusz pénzt, amiért nem Bukarestben lakik, hanem oda csak „kiszáll” dolgozni. 

Ez szabad felhasználású összeg, a honatya nem kell minden bukaresti ebédjéről, vacsorájáról, szállásáról számlát vinnie ahhoz, hogy megkapja a pénzt. Költheti akár a lánya taníttatására vagy a háza építésére, mint a teljes fizetését Császár Károly Gyulakután.

Hogyan vert gyökeret Miklós Zoltán?

Miklós fokozatosan és az önkormányzaton keresztül került közel a politikához. A CEC Bank sepsiszentgyörgyi kirendeltségén dolgozott közel húsz évig, 1999-től 2018-ig, amikor is elvállalta az önkormányzati tulajdonban lévő ipari park irányítását. A város dolgaival 2008 óta ismerkedett behatóan, akkor választották helyi tanácsossá. 

Az ipari parkot másfél évig se irányította, amikor 2020-ban felkérték, hogy a város gazdasági érdekei helyett mindannyiunk kisebbségi érdekeit képviselje a bukaresti parlamentben.

A számok alapján ezt szorgalmasan tette: a szavazásokban az RMDSZ-frakció élbolyához tartozik, akárcsak törvénykezdeményezésekben és felszólalásokban. Interpellálni sem volt rest, de ami ennél többet számíthatott, az az, hogy napisajtós beszámolók szerint igyekezett a városhoz irányítani mindenféle fejlesztési forrásokat. Közben ő sem járt rosszul azzal, hogy a legjobban fizető bankszférából átnyergelt a közszférába.

Hol vert gyökeret Miklós Zoltán?

A képviselő természetesen maradt Sepsiszentgyörgyön, ahol bőven első mandátuma előtt, még 2005-ben vásárolt a feleségével egy ezeregy négyzetméteres telket egy házzal, amit 200 négyzetméteresre bővítettek.

Továbbra is megvan a közeli Rétyen az 1,2 hektárnyi termőföld és kaszáló, amelyet harmadrészben a felesége örökölt 2010-ben, valamint a 2011-ben szintén Rétyen vásárolt, 7 áras kaszáló, és a Szentgyörgyön 2011-ben szerzett, 68 négyzetméteres lakás. 

A képviselői mandátum felénél, 2022-ben bővült a család ingatlanvagyona. Miklósék megvettek egy 280, illetve egy 165 négyzetméteres beltelket Sepsiszentgyörgyön, vélhetően ezeken áll egy 101 négyzetméteres ház, és egy 40 négyzetméteres valami: „egyéb típusú ingatlan”. 

Ezeket minden bizonnyal befektetési céllal vették meg, mert 2022-re jelenik meg először a bérbeadás mint jövedelemforrás. A képviselő akkor bő négyezer lejnyi, de 2023-ban már Miklós és a felesége is egyaránt 1650 euró bérleti díjhoz jut.

Mivel jár Miklós Zoltán?

A képviselő a csapott hátú eleganciában hisz. Mandátuma elején mutatós, 2013-as Toyota RAV4-essel járt, ami úgy néz ki, mintha a felesége 2003-as kis Ford Fiestája elkezdett volna proteinporokat szedni és arra gyúrni az edzőteremben, hogy valamikor városi terepjáró legyen belőle. A felesége nevén volt ekkor egy 2013-as Skoda Rapid is, hogy bár az egyik autójuknak legyen méretes csomagtartója.

Ezeket aztán mind eladták az elmúlt két és fél évben, és teljesen megújították a családi autóparkot. A stílus azonban maradt: a kis villany-Volkswagen és az új, 2023-as Toyota RAV4 is csapotthátú. Csak amíg az elektromos városi kisautó már mérete miatt is cuki és játékos, addig az új Toyota közben tényleg kigyúrta magát városi terepjáróvá. Nem kizárt, hogy szteroidokkal, abból ítélve, ahogy kinéz a reklámfotókon.

Miből él Miklós Zoltán?

Nagyjából a képviselői fizetéséből, ami csak a napidíjjal együtt haladta meg a korábbi bevételeit. Az ipari park igazgatójaként ugyanis évi 115 ezer lejt keresett, de ő és felesége is dolgozott a nagyjából felnőttképzéssel foglalkozó CREFOP alapítványnak, amely azért szintén jól fizetett. A plusz 41 ezer lejjel együtt Miklós Zoltán 157 ezer lej fizetést kapott, mielőtt honatya lett, azaz havi 13 ezer lejt.

Emellett pénzügyi cenzora volt évi párezer lejért négy lakótársulási egyesületnek. Hogy ezt nem a pénzért csinálta, abból is látszik, hogy miután képviselő lett, ezeket a feladatokat átvette a felesége, aki legalább annyit keres, mint a férje, ha nem még többet a Transilvania Bank alkalmazottjaként, részvényeseként és ugyancsak a CREFOP szakértőjeként.

Miklós évi 135 ezer lej fizetéssel plusz 31 ezer lej napidíjjal  indította a mandátumát, ami havi 13 900 lejnyi bevételt jelentett 2021-ben. Ez tavalyra évi 170 ezer lejre, havi 14 200 lejre emelkedett, de csak annak köszönhetően, hogy a napidíj összege évi 36 ezer lejre nőtt. Legalábbis a szorgos honatyáknak.

A napidíj összege ugyanis változik annak függvényében, hogy melyik honatya hány napot tölt Bukarestben. Miklós Zoltán a végszavazások több mint 90 százalékán jelen volt, ráadásul 37-szer is felszólalt, így vélhetőleg kimaxolta a bukaresti napokat. De az évi kerek 30 ezer lejt számoljuk oda nyugodtan a többi RMDSZ-es honatyához is, aki ezt valamiért szégyellte bevallani. 

Mivel Miklós azt is bevallja, amit nem kötelező, látszik, hogy négy év alatt mennyit nőtt a gyerekeknek járó állami támogatás. Miklós Zoltánnak két lánya van, ők fejenként 1982 lejt kaptak a román államtól 2020-ban, ez idénre 3059 lejre nőtt. Azért, mert magyarul tanulnak, évekig csak 300 lejt kaptak a magyar államtól, amely idén belehúzott, és fejenként 1530 lejt küld a magyar iskolások és óvodások szüleinek.

A bérből és fizetésből élő, ideális család

De ez tényleg csak zsebpénz a Miklós családban. A felesége fizetése ugyan ki van takarva a vagyonbevallásban, de szinte biztos, hogy ketten együtt havonta több mint harmincezer lejt visznek haza tisztán. Ehhez jött hozzá tavaly bő 16 ezer lej az ingatlankiadásokból, 5600 lej ételjegyből, 47 ezer lej a CREFOP alapítványtól, és összesen bő 28 ezer lej a felesége birtokolta részvények és államkötvények kamataiból és osztalékaiból. 

A cenzorkodásból befolyó aprópénzzel együtt ez így évi százezer lej. Bár ezek nem havi rendszerességgel folynak be, de ha elosztjuk 12-vel, akkor a fizetésekkel együtt a Miklós család havi bevételét alsó hangon negyvenezer lejre becsüljük.

A bevételeket természetesen nem pallják el azonnal. Miklós legutóbbi, idén júniusi vagyonbevallásában az összes folyószámlájukon együtt 84 ezer lej, 1550 euró és 200 forint volt. Igen, ebben benne van a tíz banis és a 90 centes számla értéke is, nem győzzük dicsérni a képviselő pedantériáját. 

Azzal együtt van ennyi pénzük azonnal hozzáférhető folyószámlán, hogy idén már nyoma sincs a 2016-ban felvett, 2021-ben még 277 ezer lejnyi hitelnek. Bár eredetileg 2041-ben járt volna le, ezt a bankhitelt már minden bizonnyal törlesztették úgy, hogy közben a megtakarításuk is nőtt. 

Miklós Zoltánnak nincs cége, mindössze két helyi egyesületben tag, illetve titkár. Egyik sem fizetett pozíció, de mutatja a közösségi elköteleződést. Miklós tagja és titkára az öt éve lenullázódott Könczei László Egyesületnek, amely a közművelődés terén ténykedett, mielőtt kómába esett volna. 

A másik a pénzzel és alkalmazottakkal is rendelkező Pro Regio Siculorum, amely fejlesztési és jogvédő tevékenységekkel indult 18 éve, de nincs nyilvános infó arról, mivel foglalkozik 2017 óta, amióta pénz is van benne. Tagja még Antal Árpád polgármester, illetve felbukkan még Zsigmond József tanácsos és egy városházi osztályvezető érdekeltségi nyilatkozatában. 

Mit tesz félre Miklós Zoltán?

Pénzt nagyon sokfelé: letéti számlákon, nyugdíj- és életbiztosításokban, részvényekben, államkötvényekben, kölcsönökben. Olvasóink szemének és elméjének kímélese érdekében ezeket nem fogjuk olyan kimerítően felsorolni, mint ahogy tette ezt maga a képviselő. Tucatnyi megtakarításuk összértéke idén nyáron 357 ezer lej, 4751 dollár és 94 500 euró volt. 

Úgyhogy igazán nem jelentett nagy megerőltetést Miklós számára, hogy évekkel korábban 75 ezer lejt adott kölcsön két magánszemélynek. A bevallásaiból nem derül ki, hogy bármennyit is visszafizettek volna.

Idén kölcsönadott 65 ezer lejt Antal Árpád András sepsiszentgyörgyi polgármesternek is, minden bizonnyal kampányra. Mivel a választási hatóság megtéríti a kampányköltéseket közpénzből, ráadásul a pártok és az RMDSZ szubvencióján felül, Antal Árpád nagyon gyorsan fogja tudni törleszteni a kölcsönt.

A kölcsönhöz Miklóséknak még csak meg se kellett erőltetniük a pénztárcájukat, ugyanis tavaly ősszel nem sokkal kevesebbért, 10 500 euróért adták el az utolsó autójukat a négy évvel ezelőtti flottából.

És ha neadj’isten a képviselő valamiért hirtelen megszorulna, akkor mentőövként ott van még a tízezer lej keretű hitelkártyája is.

További Képviselőfánk-falatok

Az Átlátszó Erdély, a Transtelex és az uh.ro közös sorozatában, a Képviselőfánkban eddig ismertetett politikusvagyonok:

A titokban végbement csoda: így lett villája Novák Leventének – az Átlátszó Erdély cikke

Az RMDSZ Császára a templom egere – az Átlátszó Erdély cikke

Ahogy Kelemen Hunor spórol, úgy nem spórol más senki – az uh.ro cikke

Sokkoló! 2024-ben nincs még bankszámlája Ladányinak! De Jaguárja már van – az uh.ro cikke

Bende Sándor öt éve ült már a parlamentben, mikor meghallotta Szent Mercédesz hívó szavát – az uh.ro cikke

Ki gyűjtött a fia keresztelőjén 54.000 eurót? Antal Lóránt! – az uh.ro cikke

Szabó Ödön lottón is nyert az elmúlt négy évben, de nem ebből van a vagyona – a Transtelex cikke

Se kocsija, se bankszámlái, de legalább nagyobb lett a háza Cseke Attilának – a Transtelex cikke

Jót tett Nagy Szabolcs képviselő vagyonának a négyéves parlamenti mandátum – a Transtelex cikke

Magyar Lóránd: a képviselő, akinek papíron az elmúlt négy évben nem volt egy vasa sem – a Transtelex cikke

Új kocsival csapatja Kovács Irénke, a legszorgosabb szenátor – az Átlátszó Erdély cikke

Seres Dénes, a szilágysági örökifjú, akit nem ereszt a parlament – az Átlátszó Erdély cikke

Garzonlakásokba fektette megtakarításait Csoma Botond kolozsvári képviselő – a Transtelex cikke

The post Az ex-bankár, aki meghitelezte Antal Árpád kampányát appeared first on Átlátszó Erdély.

Kovács Irénkének nem kenyere a nyilvánosság. 

Miközben ő a legszorgosabb RMDSZ-es szenátor: 80 törvénykezdeményezést írt vagy írt alá az elmúlt négy évben, amelyek között voltak szociális, egészségügyi, oktatási, mezőgazdasági, közigazgatási és nyugdíjakkal kapcsolatos javaslatok. Ehhez képest a napi sajtóban csak annyival jelent meg, hogy most már városon is lehet iskolabuszokat indítani, és azok a felekezeti iskolák is kaphatnak alapfinanszírozást, amelyek még csak ideiglenes engedéllyel működnek.

Az idei kampányokban Kovács végigtalpalta Szilágy megyét, derül ki a hivatalos Facebook-oldalára feltöltött fotókból. De ott is jobbára csak csoportképeken tűnik fel.

Az elmúlt évtizedet inkább tanügyszervezéssel, mint tényleges oktatással töltötte Kovács Irénke, aki szenátorként most a második mandátumára készül. 

Mozgalmas volt a tanügyi karrierje

Kovács a rendszerváltás évében, 1989-ben végezte el a BBTE biológia szakát. Egy évet tanított Konstanca megyében, vélhetően kihelyezték oda. A következő tanévet viszont már Kolozsváron kezdte, majd a kilencvenes évek közepéig Zsibón és a közeli Tótszálláson volt tanár. 2004-től 2013-ig a zilahi Wesselényi Református Kollégiumot igazgatta, 2007-től tanít a Vasile Goldiș Egyetem zilahi kirendeltségén is.

Eközben elvégzett egy oktatásmenedzsment mesterit Nagyváradon, 2010-ben ledoktorált biológiából Kolozsváron, majd szintén a BBTE-n átképezte magát angoltanárnak. 2013-tól Szilágy megye helyettes főtanfelügyelője volt, 2017-ben a kisebbségi nyelvű oktatás államtitkárává nevezték ki a tanügyminisztériumba.

2011-2017 között elnöke volt a Wesselényi Kollégium barátságegyesületének, 2018-2019-ben pedig az RMDSZ Nőszervezetének volt az alelnöke.

Hol él Kovács Irénke?

A szenátor sem földterülettel, sem ingatlannal nem lett gazdagabb az elmúlt négy évben. Negyven ár zilahi beltelek van a tulajdonában, minden bizonnyal azon áll a 2011-ben épített, 140 négyzetméteres lakóháza. 2019-ben vásárolt egy 48 négyzetméteres lakást Kolozsváron.

Még 2011-ben örökölt Zsibón négy hektárnyi kültelket, ennek a felét birtokolja. Kovács szinte az egyetlen, aki beírta a vagyonbevallásába, hogy felveszi az APIA-tól a területalapú támogatást, ami ekkora telekre legutóbb 2300 lej volt.

Mivel jár Kovács Irénke?

Autóból azonban lett új is neki, idén beszerzett egy vadiúj gyártású Toyota Yarist, aminek kezdő ára kicsivel kevesebb, mint húszezer euró. Így most is két autója van a szenátornak, a másik egy 2011-ben gyártott Volkswagen, amit szintén idén vásárolt meg, mert a 2023-as vagyonnyilatkozatában még nem szerepelt. 

Annyi látszik, hogy az elmúlt évben eladta a két korábbi kocsiját, a 2012-es gyártású Daciát és a 2017-es Renault Capturt. Az a furcsa, hogy mindkettőt kereken 20 000 lejért adta el. Kovács szenátor volt annyira jó fej, hogy 2023-as vagyonbevallásába beleírt két remorkát, idénre azok is eltűntek. Talán hozzákötötte őket az eladott Daciához és Renault-hoz.

Mit tett félre Kovács Irénke?

Semmit, cserébe jó ritmusban törleszti a hiteleit. Még 2019-ben felvett 165 ezer lejnyi hitelt valószínűleg a kolozsvári lakás megvásárlásához, ez 2027-ben járt volna le.

2021-ben visszakapta az RMDSZ-től a 2020-ban kampányra kölcsönadott 35 ezer lejt, és felvett egy másik, 49 ezer lejes hitelt is. Ezek idénre eltűntek, helyettük a BRD-től vett fel 45 ezer lejt, amit jövőre kell törlesztenie. Az eddigi törlesztések ritmusából ítélve menni fog ez neki.

Miből él Kovács Irénke?

Kovács Irénke egyedüli jelentős bevétele a szenátori fizetése, amely tavaly összesen 137 256 lej, havonta közel 11 500 lej volt. 

Mivel az APIA-támogatás egész évre volt 2331 lej, a hiteleiből pedig évente olyan negyvenezer lejt törleszthetett, és most még két autót is vett, Kovács Irénke szenátor valószínűleg nem él nagy lábon.

További Képviselőfánk-falatok

Az Átlátszó Erdély, a Transtelex és az uh.ro közös sorozatában, a Képviselőfánkban eddig ismertetett politikusvagyonok:

A titokban végbement csoda: így lett villája Novák Leventének – az Átlátszó Erdély cikke

Ahogy Kelemen Hunor spórol, úgy nem spórol más senki – az uh.ro cikke

Sokkoló! 2024-ben nincs még bankszámlája Ladányinak! De Jaguárja már van – az uh.ro cikke

Bende Sándor öt éve ült már a parlamentben, mikor meghallotta Szent Mercédesz hívó szavát – az uh.ro cikke

Szabó Ödön lottón is nyert az elmúlt négy évben, de nem ebből van a vagyona – a Transtelex cikke

Se kocsija, se bankszámlái, de legalább nagyobb lett a háza Cseke Attilának – a Transtelex cikke

Jót tett Nagy Szabolcs képviselő vagyonának a négyéves parlamenti mandátum – a Transtelex cikke

Magyar Lóránd: a képviselő, akinek papíron az elmúlt négy évben nem volt egy vasa sem – a Transtelex cikke

Százszor megbánhatta Turos Lóránd szenátor a Szatmári Friss Újság megvásárlását – a Transtelex cikke

Seres Dénes, a szilágysági örökifjú, akit nem ereszt a parlament – az Átlátszó Erdély cikke

The post Új kocsival csapatja Kovács Irénke, a legszorgosabb szenátor appeared first on Átlátszó Erdély.

Az RMDSZ jóval felülmúlta a magától elvárt ötszázezres szavazószámot is: a közel végleges eredmények szerint 579 142 szavazatot kapott 2024-ben. Százezerrel többet, mint 2019-ben.

Minek köszönhető ez a siker?

Szakértőink szerint sanszos, hogy a szórványban élő magyarok vevők voltak a riogatásra az AUR-ral. Nem zárható ki, hogy azoknak a románoknak egy része is az RMDSZ EP-listájára szavazott, akik például Szatmárnémetiben az RMDSZ jelöltjeire szavaztak az önkormányzati választásokon.

Az RMDSZ ügyesen használta az Európában új poltikai törésvonalakat (zöld kérdések, háború, stb.) de nagy kérdés, hogy ezek nem rontanak-e a hazai koalíciós potenciálján.

Az RMDSZ-nek bejött a félelemre alapozott kampány, és az eredmények alapján kevés esély van rá, hogy változtasson a stílusán, vagy hogy figyelembe vegye azokat a szempontokat, amiket az erdélyi magyar értelmiség egy része hangoztat: hogy a kékgallérosok képviseletét nem vállalja, és halkan, vagy színlelve van jelen más társadalmi csoportok képviseletében is. Az változtathatna a helyzeten, ha mondjuk a pártban néhányan stratégiailag nyitnának a Magyarországon nagy sikert elért Tisza Párt felé.

Az Átlátszó Airday választási podcastjében ezúttal Borbáth Endre és Székely István Gergő politológussal néztünk a számok mögé.

Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!

Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!

The post Honnan jött az RMDSZ sikere, és mennyire örülhet az AUR? appeared first on Átlátszó Erdély.

2020-tól rendszeresen, kétévente mérik, hogyan viszonyulnak az erdélyi magyarok a romániai többséghez és a különböző kisebbségekhez, mi a véleményünk az aktuális európai és világeseményekről, amelyek mindenkit érintettek valahogy, mint például a Covid-járvány vagy Oroszország háborúja Ukrajnában. 

Az idei választási szuperévben természetesen megmérték azt is,

• akarunk-e szavazni és kire,
• milyen intézményekben bízunk,
• és kire bíznánk a kormányzást.

Ezt a felmérést május 7-én mutatták be Kolozsváron. Pár napra rá beszélgettünk velük az RMDSZ egyszerre kényelmes és kényszerű szerepeiről, sodródásáról és alkalmazkodásáról, amelynek az eredményeként lemondott arról, hogy formálja az erdélyi magyarok világnézetét: az ukrajnai háború megítélését vagy épp a bevándorlók, a romák, a muszlimok, a melegek elutasítását. 

Miközben az RMDSZ 2023 eleje óta kampányol, leginkább a magyar-román etnikai határ építésével. Olyan üzenetet is bevet, amelyet épp ez a felmérés cáfol: hogy a magyarok voksolási kedve a románoké alatt maradna.

Az Átlátszó Airday podcastban ezeket az adatokat értelmezi Toró Tibor és Kiss Tamás. Hogy a hallgatók ne érezzék magukat számokba fojtva, a podcast videóváltozatában látható a grafikon, amelyről épp beszélgetünk. Ezek a grafikonok elérhetőek a kutatási hátteret biztosító Bálványos Intézet honlapján.

Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!

Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!

A podcast tartalmából: 

6:50 Az erdélyi magyar közösség már mobilizált volt, amikor a kutatók kérdezték

15:00 Az RMDSZ „kiszervezi” az etnikai határépítést az AUR-nak

20:00 Saját vagy a Fidesztől ellesett technika, ahogy az RMDSZ megteremti az ideológiai hegemóniát? 

24:50 Az erdélyi magyarok lelke fölötti uralomért folyó versenyt az RMDSZ elvesztette.

32:40 Aszimmetrikus viszony Orbán Viktorhoz: így működik a nemzetpolitikai expanzió

35:50 Megszűnik az erdélyi magyar médiatér

42:45 A jelentésadási központok határvidékén élők sérülékeny helyzete: Gyergyóditró mint a bevándorlás romániai diskurzusának alapító vitája

47:20 A román mainstream ritkán foglalkozik a magyarokkal, de amikor foglalkozik, akkor magyarellenes diskurzusban teszi: vagy történelmi ellenségképet, vagy intoleráns barbárt lát bennünk

53:10 Milyen nyelvezettel beszélünk a menekültekről, a bevándorlókról? Homokba dugjuk a fejünket, vagy felkészítjük a befogadásukra az erdélyi magyar intézményeket?

57:17 Tőke és szakértők viszonya + szakértői kormányzás mítosza: mi marad a liberális demokráciából, ha nem használjuk a fejünket?

A nyitókép az RMDSZ Facebook-oldalán közzétett kampányfotó felhasználásával készült.

Az európai parlamenti választásról és a választási kampányról szóló sorozatunkat az Internews támogatta az Expanding Production of Independent Content (EPIC) programban. A program romániai koordinátora a bukaresti Független Újságírásért Központ – Centrul pentru Jurnalism Independent (CJI). A cikkekben szereplő állításokért se az Internews, se a CJI nem vonható felelősségre, azokért kizárólag az Átlátszó Erdély felel.

The post Az RMDSZ elvesztette a versenyt az erdélyi magyarok lelkéért appeared first on Átlátszó Erdély.

Olyan konkrétumokat „tártak fel”, amelyek már megjelentek a cikkeinkben. Azt a nyilvános beszélgetéseinkben is elmondjuk, hogy a dokumentálódás során megismert információknak általában az ötöde-tizede kerül be a megjelent cikkekbe. Minél bonyolultabb és hosszabb egy történet, annál inkább szorítkozunk a tényekre, és hagyjuk ki belőle a szereplők saját értékeléseit, véleményeit. Ezek közül eleve csak azokat tudjuk figyelembe venni, amelyeket velünk személyesen közöltek. Azokat nem, amelyeket mások pletykáltak róluk, vagy ők mondtak, írtak másoknak.

„Az esettel kapcsolatban az Origo oknyomozó munkába kezdett” – írják a mai cikkben, és már itt nevetnem kellett. A cikkecske ürügyeként szolgáló „oknyomozásuk” abban merült ki, hogy bő egy hete olyan kérdéseket küldözgetnek nekem, amelyekben magánüzenetekből vett pletykák alapján valótlanságokat feltételeznek. Igyekeztem ezekre a ferdítésekre rámutatni és türelmesen lebontani, és még a rosszindulatú kérdéseiket is megválaszolni.

Hogy ne fáradjanak további „nyomozással”, válaszaim kiszűrésével és kiforgatásával, közzétesszük az egész eddigi levelezést. Kivéve a csatolmányokat, amelyekben a szexuális visszaélés túlélőjének, Máthé-Bogár Mónikának tulajdonított, ellenőrizetlen és tisztázatlan forrású magánüzeneteket küldtek át nekem.

Mivel az Origo egyetlen szerzője sem vállalta névvel a mai cikket, álljon itt annak a neve, akivel ezt a hivatalos levelezést folytattam: Bácskai Balázs. Bácskai Balázs a Mediaworks Hírcentrum főmunkatársaként írta alá a leveleit, azaz ő a magyarországi kormánymédia, az alapítványi tulajdonú, de cégként működő NER-propagandagyár, a Mediaworks Hungary Zrt. egyik tartalmi vezetője.

Így működik a propaganda

Bácskai Balázs magyarnemzet.hu-s emailcímről levelezett velem. Mit ad isten, hát nem megírta most a Magyar Nemzet is az Origóra hivatkozva, hogy nem vagyok mindentudó? Csak éppen a válaszomat még jobban kiforgatta: „Sehol sem állítottam, hogy cikkeink a teljes igazságot tartalmazzák” – válaszoltam arra az abszurd kérdésére, hogy még mindig fenntartom-e, hogy a teljes igazság szerepel a cikkekben.

Ebből sikerült a helytelen megfordítás formállogikai hibájával és a megtévesztés céljával legyártani a címüket, miszerint „nem az igazságot” mondtam Böjte Csabáról. Ezt pár óra múlva erre finomították: Még a lejárató cikk szerzője is elismerte, hogy nem a teljes igazságot mondta Böjte Csabáról. 

Böjte Csaba személyéről nem is állítottam semmit a cikkekben. A cikkeim Böjte Csaba egyes tetteit, súlyos mulasztásait és az erre adott reakcióit tartalmazzák, ahogy azokat tőle magától, másoktól és dokumentumokból megismertem. A propaganda egyik eszköze viszont az, hogy olyan kijelentéseket tulajdonít nekünk, amelyeket mi nem is mondtunk vagy írtunk.

Az Origo cikkének utolsó bekezdésében egyenesen hazug módon feltételezi, hogy cikkeink megalapozottságáról nem voltunk meggyőződve. Cikkeink megalapozottságáról a közlésükkor is meg voltunk győződve, és meg vagyunk győződve róla ma is.

Az Origo azt is állítja, hogy rágalmaztuk volna Böjte Csabát. Persze nem bizonyítják, hogy cikkeim melyik állítása rágalom, azaz olyan becsületsértő állítás, amely nem felel meg a valóságnak. Így a rágalmazása vádja visszahull az Origóra és a Magyar Nemzetre: rágalom, hogy cikkeimben nem az akkor megismert igazságot írtam volna le. Ismételten felszólítom az Origo, a Magyar Nemzet és a Mediaworks munkatársait: bizonyítsák be, cikkeimben hol állítottam szándékosan valótlanságot.

Az a hamis állítás szerepel az Origo cikkében, miszerint jogi következményekkel fenyegettem volna meg őket. Vagy nem tudnak szöveget értelmezni, vagy ezt is szándékosan félreértették. Nem fenyegettem meg őket, mindössze felhívtam a figyelmüket, hogy ha magánüzeneteket akarnak nyilvánosságra hozni úgy, hogy azt nem hagyta jóvá az üzenet küldője ÉS a címzettje, azért ők jogilag felelősségre vonhatók. És remélem, egyszer majd valaki felelősségre is vonja őket. Válaszaimban nem titkoltam, mennyire aljasnak tartom azt, ahogy összevágott magánüzenetekkel házalnak.

A Magyar Nemzet azzal is vádaskodik, hogy bizonytalanságok és ellentmondások ellenére közöltük az idei cikkeinket. Csak épp azt nem mutatja meg, hogy a Szent Ferenc Alapítvány működésének szándékos átláthatatlansága és az abúzustörténetek egyes részleteit övező bizonytalanságok hogyan cáfolnák cikkünk fő állításait. Merthogy ezek a körülmények nem cáfolják azt, amit bizonyítottunk: hogy rengeteg abúzus történt a szovátai gyermekotthonban. Böjte Csaba pedig eltussolta ezek zömét, és főként a gyaníthatóan legsúlyosabb abúzust, az otthon akkori vezetőjének szexuális visszaéléseit.

A propaganda más eszközével is él a Magyar Nemzet: homályosként állít be egyértelmű dolgokat. Azt sugallja utolsó bekezdésében, nem lehet tudni, „csak találgatni”, hogy miért foglalkoztunk a Böjte Csaba gyermekotthonaiban történt abúzusokkal. De, lehet tudni, többször el is mondtuk: mert ezekkel kerestek meg minket az ott nevelkedett fiatal felnőttek. Alább látható, hogy ezt Bácskai maga is firtatta, de az egyértelmű válaszomat nem tették közzé.

Következik az eddigi levelezésem Bácskai Balázs főmunkatárssal. Az alcímekben a levelek keltezése és tárgya szerepel. Nem állítom, hogy jó szórakozás lesz elolvasni, de hasznos alapanyag a propaganda működésének tanulmányozásához.

Mivel már más témák részleteivel is tele van a fejem, augusztus 24.-i válaszomban tévesen írtam, hogy Máthé-Bogár Mónika az interjúban mondta, hogy kezdett kötődni az agresszorhoz. A tavaly nyáron rögzített interjúban még csak azt mondta, hogy a férfi kezdett közeledni hozzá. Későbbi üzenetváltásaink során említette, hogy benne is kezdett kötődés kialakulni a férfi iránt, ezt bele is írtam a cikkbe, és ezt az augusztus 25.-i válaszomban tisztáztam Bácskai számára is.

2023. augusztus 21., Újságírói kérdés, Mediaworks Hírcentrum

Bácskai Balázs <…@magyarnemzet.hu>:

Tisztelt Szabó Tünde!

Bácskai Balázs vagyok, a Mediaworks Hírcentrumának újságírója és kérdésekkel fordulok önhöz a 2023 májusában feltárt állítólagos szexuális visszaélési botrányokkal kapcsolatban. Mint azt bizonyára tudja, Máthé-Bogár Mónika nemrég elnézést kért Böjte Csabától, a hölgy többek között arról is írt, hogy „végre sikerült eltávolítani a mérgező embereket a környezetéből, akik” Böjte fejét akarták általa.

Az elmúlt napokban egy másik forrásuk, egy bizonyos Berni vagy Bernadett is visszavonta és törölte az eddig elhangzottakat.

Kérdéseim a következők:

– Hogyan ellenőrizték Máthé-Bogár Mónika szavahihetőségét? Felmerült-e önökben, hogy valótlanságot állíthat az állítólagos szexuális visszaélések kapcsán?

– Jutott-e a birtokukba olyan információ, ami megkérdőjelezte volna Mónika történetét?

– Kaptak-e figyelmeztetést bármilyen fórumon arra vonatkozóan, hogy Mónika esetleg nem mindenben állít igazat?

– A Mónikával készült videós beszélgetés milyen hosszú volt eredetileg? Milyen szempontok alapján döntöttek arról, hogy mit vágnak ki, és mi kerüljön bele az elkészült anyagba?

– Nem gondolják-e, hogy meg kellene követniük Böjte Csabát és az alapítványát azok után, hogy a cikkeik forrásai sorra kérnek bocsánatot az atyától?

– Pontosan hányan, és mennyi ideig dolgoztak a cikksorozaton? Miért fektettek ennyi energiát pont erre a témára, illetve miért pont Böjte Csaba alapítványát vizsgálták, és miért nem foglalkoztak például az állami intézmények visszásságaival is?

Tisztelettel:
Bácskai Balázs,
a Mediaworks Hírcentrumának főmunkatársa

Tünde Szabó <szabotunde@atlatszo.ro>:

Kedves Balázs,

épp vakáción vagyok és úton. Este kerülök laptop elé, akkor fogok válaszolni.

Addig is ajánlom figyelmébe Mónika nyílt levelének egészét, nem pusztán a propagandamédia által idézett részét.
Mint láthatja, Mónika az interjúban mondottakat továbbra is fenntartja és vállalja.

Jó munkát!
Üdvözlettel,
Tünde

Bácskai Balázs <…@magyarnemzet.hu>:

Köszönöm! Várom a válaszát!

Tisztelettel:
Bácskai Balázs,
a Mediaworks Hírcentrumának főmunkatársa

Tünde Szabó <szabotunde@atlatszo.ro>:

Kedves Balázs,
sikerült elolvasnia Mónika nyílt levelének egészét?

Ha igen, és azt a mondatot is, hogy “A riportot önként vállaltam és vállalom.”, azaz hogy Mónika nem vont vissza semmit az interjúban tett állításai közül, még mindig fenntartja a kérdései mögötti állítását, miszerint Mónika ön szerint nem mond igazat az interjúban?

Rá tudna mutatni, kérem, hogy a kérdéseiben jelzett Bernadett az Átlátszó Erdély melyik cikkében szólal meg forrásként?

Megkereste ön személyesen Mónikát vagy Bernadettet? Mindketten elérhetőek a Facebookon.

Addig is, míg válaszolok a kérdéseire, megkérem szépen önt, hogy a Pesti Srácok és a Mandiner propagandakiadványok olvasgatása helyett végezze el azt a minimális dokumentálódási munkát, amely az újságíró feladata minden egyes ügyben. Előre is köszönöm!
Jó munkát!
Tünde

Tünde Szabó <szabotunde@atlatszo.ro>:

Tisztelt Bácskai Balázs,

sikerült megtalálnia közben Mónika nyílt levelében azt a mondatot, hogy “A riportot önként vállaltam és vállalom”, azaz hogy Mónika nem vont vissza semmit az interjúban tett állításai közül? Biztos ami biztos, még egyszer linkelem önnek: https://www.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid02cM5aUxJinRzkR7Bu9t51uEq98rWnajpTG5RbZjCDDieVMzZawuKVtgeoMxcy7EYAl&id=100093082715772&eav=AfbBXTZnIHYjvxStIGjQ6aLOBHcwkbi9oVmtZOS3xcLipl5fjdquYv_Dqyl8jwmJBEg&m_entstream_source=permalink&paipv=0

Persze csak remélhetem, hogy sikerült megtalálnia, elolvasnia és megértenie, és legalább önnek nem célja Mónika szavainak kiforgatása, mint más magyarországi propagandakiadványok munkatársainak. És persze azt is csak remélhetem, hogy az alábbi válaszaimat rendesen idézi majd, és nem próbálja meg kiforgatni – de biztos nem lehetek benne. Ahogy abban sem lehetek biztos, hogy újságíróhoz méltóan elmegy az elsődleges forrásig, és megkérdezi magát Mónikát, Böjte Csabát, Bernadettet és azt a “mérgező embert” is, aki Mónika szerint általa akarta Böjte Csaba fejét.

1. Mi Máthé-Bogár Mónika állításait igyekeztünk ellenőrizni, amelyeket a nekünk adott interjúban tett. Ezeket az állításokat azóta sem vonta vissza, sem nyilvánosan, sem a velem folytatott kommunikációjában. Nemcsak hogy nem változtatta meg az állításait a szexuális visszaélésről, amely vele történt a Szent Ferenc Alapítvány szovátai otthonában, vagy arról, ahogy ehhez Böjte Csaba akkor viszonyult, hanem tavaly augusztus óta, amikor ezeket nekünk elmondta, igyekezett minden intézményi követ megmozgatni annak érdekében, hogy megtudja, a gyermekvédelmi, egészségügyi és büntetőjogi intézmények milyen információkat rögzítettek róla kamaszkorában, amikor a szovátai otthonban lakott, illetve utána, amikor a rendőrségen feljelentette a szexuális agresszort. Ez a következetes hozzáállása és kitartása meggyőzött róla, hogy az interjúban azt mesélte el, amit ő a szovátai otthonban átélt. Története és annak részletei egybecsengenek a szexuális abúzusról szóló kutatások általános eredményeivel is. Felhívnám az ön figyelmét arra a tényre, hogy ilyen esetben két szereplő tudja egész pontosan, hogy mi történt: az áldozat és az elkövető. Mi kétszer is felkerestük azt a személyt, akiről Mónika elmondta, hogy szexuálisan visszaélt vele a szovátai otthonban. Az illető férfi egyik esetben sem volt hajlandó elmondani, hogy szerinte mi történt.
Önnek újságíróként ugyanolyan lehetősége van megkeresni Mónikát és az agresszort is.

2. Nem, nem jutott a birtokomba olyan információ, amely számomra megkérdőjelezné Mónika történetét.

3. Fórumon nem kaptunk ilyen figyelmeztetést. Minden olyan személy, aki eddig kétségbevonta Mónika állításait, arról győzött meg, hogy maga a kétségbevonó személy megsértődött Mónikára, vagy jókora érdeke fűződik ahhoz, hogy megkérdőjelezze Mónika állításait.

4. A nyers felvétel 55 perc hosszú, a videó formában közölt interjú 36 perces. Mónika minden lényeges mondatát benne hagytuk, amellyel a Szovátán vele történteket mesélte el, vagy a szovátai otthon épületeit, az otthon működését írta le, illetve amelyekkel beszámolt a távozásáról az otthonból, és hogy mi történt vele azóta. Mint minden interjúalany, aki számára fontos történésekről számol be, Mónika is az elején természetesen izgult, menet közben vizet ivott vagy éppen én ittam vizet – az ilyeneket rögzítő felvételeket, illetve a kérdéseimet vágtam ki az interjúból, mert azok nélkül is tökéletesen érthető, amit Mónika elmesélt, és csak fölöslegesen nyújtották volna az interjút.

5. Nem gondoljuk, hogy meg kellene követnünk Böjte Csabát és az általa vezetett alapítványt. Egyetlen forrásunk sem kért bocsánatot tőle. Ha ön látott ilyet valahol, kérem, mutassa meg. Cikkünk fő állítása az, hogy Böjte Csaba nem jelezte a szexuális visszaélés gyanúját az illetékes hatóságoknak, holott ez törvényi kötelessége lett volna. Ezt az állítást azóta sem cáfolta meg senki, hiszen Böjte Csaba valóban nem jelezte a felmerült gyanút a kivizsgálásra hivatott hatóságoknak.

Mint ön is láthatja, ha tüzetesen elolvasta Mónika nyílt levelét, Mónika nem kért bocsánatot Böjte Csabától, és nem vonta vissza az állításait. Megvallja, hogy őt személyesen bántja, hogy azt látja, mások őt használják fel arra, hogy Böjte Csabát “kövezzék”. Ahogy még mindig bántja, hogy Böjte Csaba nem hitt neki, és nem bánt vele ugyanúgy, ahogy a többi, ott nevelkedett lánnyal. Az megtörténhet, hogy ön vagy a propagandamédia más munkatársai nem tudnak különbséget tenni oknyomozó cikk és “kövezés” között, de biztosíthatom róla, hogy Mónika meg tudja különböztetni a kettőt, és nem a mi cikkeinkre gondolt, amikor “kövezést” írt.

Bernadett egyik cikkünknek sem volt forrása. Mivel egyetlen cikkünkben sem hivatkoztunk rá, kérem, ne nevezze a cikkeink forrásának. Másrészt Bernadett sem kért bocsánatot Böjte Csabától. Publikus bejegyzésében úgy fogalmazott, hogy mindenkitől bocsánatot kér, nem személy szerint Böjte Csabától. Mi több, Böjte Csabát egyáltalán nem említi név szerint. Tehát az ön állítása, miszerint a cikkeink forrásai sorra kérnek bocsánatot Böjte Csabától, egész egyszerűen hamis. Megkérem önt, igyekezzen a kérdéseiben nem hazudni.

Azt a Facebook-csoportot, amelyben Bernadett az említett bejegyzését közzétette, nem mi hoztuk létre, és nem mi működtetjük.

6. Az Átlátszó Erdélyen idén megjelent két cikket, amely a Szent Ferenc Alapítvány ügyeivel foglalkozik, egyedül én írtam. A feltáró munkát Kulcsár Árpáddal közösen végeztük, aki a cikkeit a Mérce.hu felületén jelentette meg. Cikkeink dokumentálása tavaly augusztustól idén májusig tartott változó intenzitással, mert közben más témákon is dolgoztunk.

Az ön utolsó kérdésének második része a tökéletes whataboutism, szándékos terelés: miért ezt csináljuk, miért nem inkább mást. Ön miért engem kérdez, miért nem inkább mást, vagy miért nem foglalkozik más témával? Ennek ellenére válaszolok rá: azért foglalkoztunk a Szent Ferenc Alapítványnál történtekkel, mert onnan kerestek meg minket. Biztosíthatom róla, hogy ha állami gyermekvédelmi intézményben történt visszaélésekkel keresnek meg minket, azokat is ugyanúgy fel fogjuk tárni. Eddig ilyenekkel nem kerestek meg. Ha önnek tudomása van romániai állami intézményben elkövetett konkrét visszaélésről, kérem, irányítsa hozzánk a forrásait.

Tisztelettel,
Szabó Tünde

2023. augusztus 24., Újságírói kérdés, Mediaworks

Bácskai Balázs <…@magyarnemzet.hu>:

Tisztelt Szabó Tünde!

Ismét kérdésekkel fordulok önhöz.

A birtokunkba került egy Skype-beszélgetés, amelynek egyik részletében Mónika barátnője arról mesélt önnek és a többi félnek, hogy valójában Mónika volt az, aki megpróbálta elcsábítani a nevelőjét. A beszélgetés részletét a levelemhez csatolva találja.

A kérdésem az, hogy önök ezt miért nem tekintették releváns információnak? Miért hagyták figyelmen kívül?

Tisztelettel:
Bácskai Balázs,
a Mediaworks Hírcentrumának főmunkatársa

Tünde Szabó <szabotunde@atlatszo.ro>:

Tisztelt Bácskai Balázs,

azért hagytuk figyelmen kívül, mert nem tartalmazott új információt, és nem cáfolta a meglévő információkat. Az ön által átküldött részletben nem Mónika barátnője, hanem egy nála idősebb srác beszél információközlőként, legalább ezt jól azonosíthatták volna, hisz még a fiú neve is elhangzik. (Önök ennyire képtelenek rendes újságírói munkát végezni? Egészen elképesztő, ahogy minden munkájuk csak propagandacélokat szolgál, semmi információszerzést.)

A sráctól alapvetően két információ hangzik el: ő akkor szerzett tudomást a szexuális visszaélésről, amikor ez először kiderült a szovátai otthonban (tehát nem előtte!), és hogy Mónika ott a srác előtt úgy tett, mintha ő is aktív fél lett volna a nevelővel folytatott szexuális viszonyban. Ez azért nem volt számunkra új információ, mert Mónika a nekünk adott interjúban is elmondja (ha ön végighallgatta, akkor kell emlékeznie rá), hogy egy idő után kezdett kötődni az agresszorhoz, mert tőle kapott odafigyelést, sőt megkülönböztetett odafigyelést. A hosszasabb visszaélések során kialakuló kötődés jelensége gyakori a szexuális abúzusokkal foglalkozó szakirodalom szerint.

Ami ennél is nagyobb súllyal esik latba: kiskorú személy nevelőjének akkor sem szabad szexuális viszonyt folytatnia a neveltjével vagy jelét adnia szexuális érdeklődésének a neveltje iránt, ha az a kiskorú érzelmileg vagy fizikailag csábítja. Akkor is, ha a nevelő provokatívnak találja a neveltje viselkedését, a nevelőnek emberi és szakmai kötelessége nem felülni, hanem ellenállni egy esetleges provokációnak. A nevelő szexuális célzatú viselkedése kiskorú neveltjével mindenképp szexuális visszaélés, a közösülés kiemelten az, kezdeményezőtől függetlenül. Csak remélhetem, hogy ezt ön is így gondolja.

Az ön által átküldött felvételen elhangzó információk nem cáfolják meg Mónika és a cikkünk fő állításait, miszerint a szovátai otthon vezetője szexuálisan visszaélt Mónikával, és Böjte Csaba, illetve a szerzetes munkatársai eltussolták a számukra is egyértelműen felmerült esetet, azt arra illetékes hatóságokkal nem vizsgáltatták ki. Természetesen csak remélhetem, hogy készülő anyagaikban ezt is megfelelően hangsúlyozzák, bár eddig arról győztek meg, hogy önök képtelenek tisztességes újságírói munkát végezni.

Üdvözlettel,
Szabó Tünde

Augusztus 25., Újságírói kérdés, Mediaworks, 2023.08.25.

Bácskai Balázs <…@magyarnemzet.hu>:

Tisztelt Szabó Tünde!

Egy birtokunkba került chat beszélgetésben Mónika maga írja le, hogy a nevelő és közte „viszony” volt, az önöknek adott interjúban pedig – a hölgy állítása szerint – az hangzott el, hogy szerette a férfit.

Egyetértek a múltkori megállapításával, hogy egy ilyen viszony elfogadhatatlan.

Az viszont nem igaz, hogy Mónika arról beszélne az Átlátszó Erdély Youtube-oldalán levő videóban, hogy „egy idő után kötődött” a férfihoz, mert kedvességet tapasztalt tőle. Ez csupán az ön cikkében van benne, a videóból ellenben kivágták a vonatkozó részeket.

Mit mondott Mónika a kivágott részekben a nevelőjéhez fűződő viszonyról?

Tisztelettel:
Bácskai Balázs,
a Mediaworks Hírcentrumának főmunkatársa

Tünde Szabó <szabotunde@atlatszo.ro>:

Tisztelt Bácskai Balázs,

elöljáróban szeretném leszögezni, hogy ezt a házalást a magánüzenetekkel, amelyet ön és az üzenetváltást önhöz eljuttató személy végez, sajtóetikailag erősen megkérdőjelezhetőnek, magánemberként aljas gesztusnak gondolom. Ez két ember magánbeszélgetése, az egyikről nem is lehet tudni, hogy kicsoda, de mégis ő tűnik az üzenetváltás kiszivárogtatójának, miközben gondja volt rá, hogy az ő válaszai ne jelenjenek meg ezen a képernyőmentésen. Egyik személyről sem tudni, hogy beleegyezett-e abba, hogy üzenetváltásuk eljusson a sajtóhoz, de mindkettőnek bele kellett volna egyeznie. Remélem, hogy ön megszerezte az érintett személyek beleegyezését, ellenkező esetben pedig viseli ennek morális és jogi következményeit.

Amennyiben egyáltalán hitelesnek tekintem, hogy ezeket az üzeneteket valóban Mónika írta, akkor azt kell mondanom, hogy maga Mónika az üzenet írásakor rosszul emlékezett vagy szándékosan nem az igazat írta annak, akivel chatelt. Az interjúban ugyanis egyáltalán nem említette, hogy szerette volna azt a férfit, és egy szóval sem mondta, hogy viszonyuk lett volna. Mivel nem mondott ilyesmit, értelemszerűen ki sem tudtam vágni az interjúból. Megkérem önt, ne vádaskodjon olyasmivel, amiről nem rendelkezik információval, csak kétes eredetű pletykával.

Ha ön figyelmesen olvasta volna a cikkünket, és meghallgatta volna a témáról rendezett nyilvános beszélgetéseinket, akkor emlékezne rá, hogy a kezdeti interjú után hónapokig tartott a feltáró munka. Közben folyamatosan kapcsolatban álltunk Mónikával, legtöbbször chatprogramokban üzeneteket váltva, ritkábban telefonon beszélgetve. Ezekben rengeteg további részletet osztott meg velem, amelyek segítettek számomra tisztázni az összképet. Ezek során említette, hogy elkezdett érzelmileg is kötődni az őt szexuális aktusra kényszerítő férfihoz, miután az elkezdte kitüntetni őt a figyelmével és apró tárgyi figyelmességekkel is, mint egy fagyi vagy édesség. Az abúzusok szakirodalma szerint ez teljesen természetes jelenség a korábbi elhanyagolás és a folyamatos kiszolgáltatottság állapotában.

Mónika nem részletezte számomra az érzelmi kötődésének milyenségét, és nem is tartom feladatomnak egy kiszolgáltatott kamaszlány érzelmi reakcióiban vájkálni. Magát az érzelmi kötődés kialakulásának tényét viszont említettem a cikkemben ebben a mondatban: “Az addig nem tapasztalt kedvesség és figyelem miatt Mónika kezdett érzelmileg kötődni a férfihoz, ahogy ezt később elmesélte.” Mint láthatja, még azt is jeleztem ebben a mondatban, hogy ezt később mesélte el, nem elsőre, az interjún.

Mónika a megszerkesztett interjúba be nem került részekben semmit sem mondott a nevelőjéhez fűződött viszonyról, mint azt már részleteztem. Ennek a viszonynak a milyenségében vájkálni egyrészt igen aljas, bulvársajtóra jellemző viselkedés, másrészt csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet a tényekről, miszerint egy gyermekotthon nevelője, sőt vezetője szexuális kapcsolatra lépett az egyik rábízott kiskorúval, a gyermekotthon fenntartója pedig, Böjte Csaba ferences szerzetes erről nem értesítette a hatóságokat, hanem eltussolta az ügyet és ellehetetlenítette a hatósági kivizsgálást. Ezek a cselekedetek, illetve mulasztások a lényegesek a jóvátétel és a hasonló esetek megelőzése érdekében, nem az, hogy ezeknek a cselekedeteknek a során kiben milyen érzelmi reakciók alakultak ki, és azokat évekkel később, magánbeszélgetésekben kinek hogyan tálalja. Remélem, ezzel az értékeléssel ön is egyetért.

Kérem, fordítson kevesebb figyelmet a magánjellegű, tisztázatlan körülmények között született és a sajtóhoz tisztázatlan módon eljutott pletykálkodásra, és több figyelmet a nyilvános, ellenőrzött információkra, a történések, beszámolók részleteire. Önnel együtt mindenki jobban fog járni.

Üdvözlettel,
Szabó Tünde

Augusztus 26., Újságírói kérdés, Mediaworks, 2023.08.26.

Bácskai Balázs <…@magyarnemzet.hu>:

Tisztelt Szabó Tünde!

Van még egy felvétel, amit érdemes meghallgatnia. Ezeken Mónika arról beszél, hogy nem történt erőszak, valamint arról is, hogy bosszút szeretne állni Böjte Csabáékon. Fenntartja-e ennek fényében, hogy a teljes igazságot tartalmazzák cikkeik az ügy kapcsán?

Tisztelettel:
Bácskai Balázs,
a Mediaworks főmunkatársa

Tünde Szabó <szabotunde@atlatszo.ro>:

Tisztelt Bácskai Balázs,

ez most már tényleg aljas, amit ön művel ezekkel a kivágott üzenetrészletekkel és magánbeszélgetésekből összevágott hangfelvétellel, miközben korábbi kérdéseiben éppen ön inszinuálta, hogy bármi lényegeset is kihagytunk volna az interjúból. Nem gondoltam volna, hogy valaha személyesen fogok belelátni a propagandamédia legmocskosabb bugyraiba: most ön tárta fel előttem. Nem feltételezem, hogy ön szégyelli magát Mónika és a tisztességes újságírás megalázásáért és újabb kihasználásáért, de remélem, hogy egyszer majd viselni fogja ennek morális, egzisztenciális és jogi következményeit. Addig is legalább annyit megtehetne, hogy a kérdéseit ne nevezze újságírói kérdéseknek.

Négy pontban válaszolok, kérem, hogy készülő anyagaikban pontosan hivatkozzanak vagy idézzék a válaszaimat:

1. Sehol sem állítottam, hogy cikkeink a teljes igazságot tartalmazzák. Felszólítom önt, hogy ne adjon a számba olyan állítást, amit én nem írtam le sehol. Ön is nagyon jól tudja, hogy ennek jogi tétje van az ön számára is. Több olyan mondat szerepel a cikkekben, amelyekben jeleztem, hogy bizonyos aspektusokról nem deríthető ki a teljes igazság, mert egyrészt az alapítványnak strukturálisan és szándékosan is átláthatatlanok az ügyei, másrészt a szovátai otthonban történtek egyes részleteiről az egyes szereplők eltérő módon számoltak be. Ezzel együtt és önnel ellentétben mi igyekeztünk mindent megtenni, ami emberileg lehetséges, hogy a minél teljesebb igazságot ismerjük meg a megtörtént, illetve elmulasztott tettekről.

2. A cikkekben sehol sem állítottam, hogy nemi erőszak történt büntetőjogi értelemben. Ha végre alaposan elolvasná a cikket, látná, hogy az általános szexuális agresszió, szexuális visszaélés, kihasználás kifejezéseket használtam az eset megnevezésére. A Mónika által 2017-ben tett feljelentést is a rendőrség a kiskorúval létesített szexuális kapcsolat büntetőjogi kategóriába sorolta, ugyanis akkor sem volt automatikus, hogy kiskorúval létesített bármilyen szexuális kapcsolat nemi erőszaknak minősüljön. Ebben a büntetőjogi kategóriában 3 és 10 év közötti szabadságvesztést lehet kiszabni, ha a kiskorú (18 év alatti) személy az agresszor gondozására, nevelésére volt bízva. Melegen ajánlom, hogy romániai büntetőjogi ismereteit ne arra alapozza, hogy Mónika magánbeszélgetésben hogyan számol be arról, hogy ő hogyan értelmezett egy sajtóhírt.

3. Az ön által átküldött hangfelvételen szerintem Mónika nem azt mondja, hogy “Böjte Csabáékon” szeretne bosszút állni, ez az ön félreértelmezése, ami bíróság előtt nem fogja megállni a helyét, mert szövegszerűen nehezen bizonyítható. Mónika szerintem igazságtételt és morális jóvátételt szeretne az őt ért bántalmazások és megalázások miatt, és elsősorban azzal a személlyel szemben szeretne igazságtételt, aki kamaszkorában a nevelőjeként szexuális kapcsolatot létesített vele.

4. Azt, hogy Mónika magánbeszélgetéseiben milyen stílust és szavakat használ, nem feladatom minősíteni.

Remélem, hogy elég alaposan figyelmeztettem önt, hogy a Mediaworks kiadványaiban se tegyenek közzé írott vagy elhangzó magánbeszélgetéseket semmilyen formában, ha erre nem kapták meg minden fél beleegyezését. Tisztában vagyok azzal, hogy önt semmi sem fogja visszatartani a lejáratástól, hamis vagy félinformációk, szándékos félreértelmezések közzétételétől, de így legalább nem hivatkozhat arra, hogy ön erről a törvénysértésről nem tudott, hogy önt erre nem figyelmeztette senki.

Tisztelettel,
Szabó Tünde

– írja magáról honlapján a Mediaworks. A Mediaworks-hoz tartozó Origo ma reggeli címlapjáról ezeket a tartalmi gyöngyszemeket gyűjtötte ki Fábián Tamás, a Telex újságírója:

Content first at Mediaworks. Bármi áron.

Címlapkép: kollázs az Origo ma reggeli címlapjáról és „oknyomozó” cikkéről készült képernyőmentések felhasználásával.

The post Akkora hazugsággal mosdatja Böjte Csabát az Origo, hogy a csöcskontent is belepirult mellette appeared first on Átlátszó Erdély.

Szinte mindig pozitív kontextusban szerepelt az erdélyi magyar online sajtóban a magyar kormány az áprilisi választási kampányra való hangolás során. Az ellenzékkel kapcsolatos híreket vagy agyonhallgatták, vagy pedig kifejezetten negatív, lejárató hangú anyagokat közöltek róluk.

Ezzel párhuzamosan a magyar kormány számára kínos témák szinte egyáltalán nem jelentek meg az erdélyi magyar online sajtóban, ahogy a kormánnyal szemben kritikus hangokat is nagyítóval kell keresni.

Ez egyébként nem csoda: az erdélyi magyar sajtó túlnyomó többségét vagy a magyar kormány finanszírozza, vagy pedig a magyar kormány legfőbb erdélyi szövetségesévé előlépett RMDSZ.

Ahhoz, hogy módszeresen megnézzük, hogyan ír az erdélyi magyar online sajtó a választásokról, összesen mintegy 700, erdélyi online sajtótermékben megjelent cikket – hírt, elemzést, interjút és véleményanyagot – elemeztünk 2021. augusztus végétől 2022. február 11-ig, a magyarországi választási kampány hivatalos kezdetéig.

Kulcsszavakra kerestünk

Adatgyűjtési módszerünk egyszerű volt: a téma szempontjából releváns kulcsszavakat (pl. „Márki-Zay Péter”, „Orbán Viktor”, „regisztráció”) futtattuk meg a legismertebb erdélyi online sajtótermékek honlapjain található keresőben, a találatokat kigyűjtöttük, rendszereztük és téma szerint kategorizáltuk.

Az oldalak, amelyeket elemeztünk: Székelyhon, Krónika, Főtér, Erdon, Maszol, Transindex, Nethuszár, Szatmári Friss Újság, Háromszék, Szabadság, itthon.ma, erdely.ma, szekelyföld.ma, Erdélyi Napló, Székely Hírmondó.

Elemzésünk elkészítésekor elsősorban a legnézettebb portálokon megjelent anyagokat vettük figyelembe. Arról azonban nincsenek adataink, hogy az egyes cikkeknek hány olvasójuk volt, vagy hány személyhez jutottak el a közösségi médiában.

Fontos megjegyezni, hogy a találataink száma az oldalakon elhelyezett keresőktől függött. Gyanítjuk, hogy egyes oldalakon a keresők hibás működése miatt nem találtunk meg minden anyagot, noha törekedtünk alternatív kulcsszavakkal kiegészíteni az eredményeket.

Orbán Viktorról csak jót, az ellenzékről inkább semmit

Összességében az összegyűjtött anyagokról elmondható, hogy a magyar kormányt, valamint Orbán Viktor miniszterelnököt legtöbbször pozitív, ritkábban semleges fényben tüntetik fel. Az ellenzék politikusai legtöbbször negatív, kisebb arányban semleges kontextusban szerepelnek, ha egyáltalán. Jól látható ugyanis, hogy a magyar kormány ellenzéke látványosan kevés teret kap az erdélyi online felületeken.

Ezzel párhuzamosan a magyar kormány számára kellemetlen események teljes mértékben kimaradtak a hírekből. Nem találtunk anyagot például a Völner Pál igazságügyi államtitkár hivatali vesztegetési ügyéről, melyben az Erdélyben egyébként gyakran megforduló Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár is érintett.

A magyarországi eseményeket naprakészen követő erdélyi magyar sajtó nem számolt be a tavalyi rekord költségvetési hiányról és az emiatt elrendelt megszorításokról, ahogy a Pegasus kémszoftverrel folytatott megfigyelések is teljes mértékben kimaradtak a hírekből.

A határon túli magyarokat érintő botrányok is alig jelennek meg

A magyar kormánypártokról szóló botrányok akkor sem rendelkeznek hírértékkel, ha határon túli magyarok támogatásairól van szó, és egy erdélyi származású hivatalnok a főszereplő. Nem találtunk beszámolót arról az ügyről, amelynek Kövér László házelnök kabinetfőnöke, a székelyudvarhelyi Veress László volt a fő érintettje.

Családja abban a budai luxusvillában lakik, amelyet egy határon túli magyarokat támogató alapítvány vásárolt 240 millió forintért. Veress Lászlónak a székelyudvarhely melletti Tibódban található villájáról szóló anyag viszont egy dühös hangú válaszcikket eredményezett.

Orbán a pozitív, Márki-Zay a negatív szereplő

Orbán Viktor az anyagok túlnyomó többségében pozitív vagy semleges fényben van feltüntetve. Az ő személyével kapcsolatban általában pozitív, lelkesítő hírt közölnek, őt magát határozott, karakán, a (nyugati) trendekkel szembemenő, ugyanakkor a magyarok érdekeit szem előtt tartó politikusként láttatják.

Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelöltről teljesen ellentétes kép rajzolódik ki: gyenge (Gyurcsány bábja), Bige László „vörös báró” támogatja pénzzel a kampányát, a választók többsége számára negatív kijelentést (bírálja a rezsicsökkentést), vagy valamilyen negatív gesztust tesz (például nyilatkozataival megsérti a határon túli magyarokat), az ellenzéki összefogás rosszul áll a felmérésekben.

Míg Orbán Viktor beszédeit rendszerint hosszasan idézik, addig az ellenzéki miniszterelnök-jelölt szavait rendszerint az eredeti kontextusból kiragadva, gyakran rosszindulatú, az adott helyzethez nem illő kommentárral teszik közzé. Például nagyon gyakran megjelenik Gyurcsány Ferenc személye is az anyagban, függetlenül attól, hogy Márki-Zay eredeti nyilatkozata miről szólt.

A székelyföldi sajtótröszt agyonhallgatja az ellenzéket

Látványos a különbség abban, ahogyan a két nagy, magyar kormányhoz közel álló médiabirodalomhoz tartozó sajtóorgánumok – az Erdélyi Médiatér Egyesület portáljai, illetve a KESMA-birodalomhoz tartozó híroldal – kezelik a magyarországi ellenzéket.

A magyar kormány által az utóbbi néhány évben mintegy 20 millió euróval támogatott Erdélyi Médiatér Egyesület által birtokolt három, közéleti tartalmakat is közlő hírportál, a Székelyhon, a Krónika és a Főtér csak ritkán publikál ellenzékkel kapcsolatos anyagokat.

Például az ellenzéki előválasztás eredménye októberben csak egy mínuszos, MTI-ről átvett hírt ért meg a Krónikának (igaz, az ellenzéki pártok október 23-i megemlékezésén elhangzó beszédekből hosszasan idéző MTI-hírt viszont átvették).

Az erdélyi magyar sajtó egyik legnézettebb hírportálja, a Székelyhon számára Márki-Zay Péter győzelme az előválasztáson nem bírt hírértékkel, erről az eseményről a Főtér.ro-n sem találtunk anyagot.

Fontos kiemelni, hogy ez az agyonhallgatás egyben azt is eredményezi, hogy a magyar kormány ellenzékéről viszonylag kevés negatív hír jelenik meg ezekben a lapokban.

Üzengetés Márki-Zaynak

Az egyetlen ügy, ami megütötte a szerkesztők ingerküszöbét, az volt, amikor Székelyudvarhely polgármestere, Gálfi Árpád Facebookos szavazásra bocsátotta, fogadja-e Márki-Zay Pétert. Erről a Székelyhon részletesen beszámolt, később a Székelyhonon és a Főtér.ro-n is téma lett, hogy „kiszivárgott” az erdélyi magyar önkormányzati vezetők Márki-Zaynak írt levele, melyben közlik: a választásokig nem kívánnak vele találkozni.

Szokatlanul sok híranyag jelent meg ugyanakkor a Krónikában Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin találkozójáról február 1-én: a lap négy MTI-hírt és egy elemzést is is közölt erről. Általában elmondható, hogy ez a lap az erdélyi átlaghoz képest viszonylag sokat foglalkozik az ukrán helyzettel, illetve a magyar kormány külpolitikájával (igaz, nagyrészt az MTI híranyagai alapján).

Az erdon.ro teljes gőzzel beszállt a sárdobálásba

Ha az Erdélyi Médiatér Egyesület portfóliójába tartozó lapok kerülni látszanak az ellenzékkel kapcsolatos híreket, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA)-birodalomhoz tartozó erdon.ro gyökeresen más stratégiát követ. Ezen az oldalon naponta akár féltucatnyi hírt közölnek Márki-Zay Péterről és más ellenzéki politikusokról, támogatókról.

Talán jobban érzékelhető ez az anyagmennyiség, ha azt mondjuk, hogy az általunk összegyűjtött 700 hírnek több mint fele, 389 az erdon.ro-n jelent meg. Ezeknek a szerző nélküli anyagoknak a túlnyomó többsége negatív fényben tünteti fel az ellenzéket akár valamilyen kontextusból kiragadott félmondat, vagy kormánypárti politikus/szakértő/notabilitás Facebook-bejegyzése alapján.

Néhány kiragadott cím, mely érzékelteti ezeknek az anyagoknak a tartalmát:

Fogyatékossággal gúnyolódástól a Halálcsillagig – Márki-Zay top 5 legmeredekebb megnyilvánulása (videó);

Bayer Zsolt: Márki-Zay megtalálta a járvány elleni védekezés legjobb módját, a maszkba csulázást;

A teljesen összezavarodott Márki-Zay kétségbeesésében már bárkivel vitázna (videók).

A közeledés a Fideszhez skizofrén helyzetbe hozta az RMDSZ lapját

A szekelyhon.ro mellett a maszol.ro a legnézettebb erdélyi magyar hírportál. Ennek a kiadója az RMDSZ által alapított Progress Alapítvány, költségvetésének nagy részét is az RMDSZ-től kapja (noha a támogatói közt ott van a magyar állam – a Bethlen Gábor Alap, a Magyar Villamos Művek Zrt., illetve a Szerencsejáték Zrt.).

A maszol.ro hagyományosan inkább a baloldal fele hajló médiaorgánum, ez azonban némileg felülíródott, mióta az RMDSZ vált a magyar kormány fő erdélyi szövetségesévé. A vizsgált periódusban a maszol.ro-n publikált hírek vegyes képet mutatnak.

Az ellenzéki előválasztásról több anyag is készült, a Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármester Márki-Zay Péterrel kapcsolatos Facebook-bejegyzéséről ilyen címmel hoztak hírt: Kínos diplomáciai malőrbe keveredett Gálfi Árpád. A lap hozta az erdélyi értelmiségiek állásfoglalását is a közelgő magyarországi választásokról.

Ugyanakkor a maszol.ro-n hírértéke van annak is, hogy Orbán Viktor Donald Trumppal folytatott telefonbeszélgetést, hogy harmadszorra is beoltatta magát, és az MTI alapján hosszasan idézi a miniszterelnök kampányindítóját ezzel a címmel: Orbán Viktor: A baloldal, bár olyan, amilyen, „benne van a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban”.

Az erdélyi magyarok voksolása már nem vitatéma

Azt szinte minden erdélyi médiaorgánumról el lehet mondani, hogy hozzák az országgyűlési választás szervezési kérdéseivel kapcsolatos információkat. Nagy médiavisszhangja van az Eurotrans Alapítvány, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által indított regisztrációs kampánynak.

Zsigmond Barna Pál miniszteri biztos, a Fidesz külhoni igazgatója, volt csíkszeredai főkonzul decemberi erdélyi kampánykörútjáról egy sor médiaorgánumban lehetett olvasni, ugyanígy Potápi Árpád és Szili Katalin látogatásairól is sok hírt találtunk.

Mindegyik anyag kiemeli, hogy buzdítják a magyar állampolgársággal rendelkező erdélyi magyarokat a választásokon való regisztrációra. A választások időpontjával kapcsolatos hír is mindenhol megjelent.

Szembetűnő az, hogy ezekben a lapokban nem fogalmazódik meg fenntartás, vagy kritika a határon túli magyarok szavazásával kapcsolatban. A korábbi országgyűlési választásokon ez a kérdés komoly vitákat generált az erdélyi magyar sajtóban.

Saját kérdések helyett az MTI hírek copy-paste átemelése

Szintén jól látszik, hogy sajtótájékoztatón, interjú alkalmával az újságíró nem kérdez rá olyasmire, ami esetleg kényelmetlen lenne a magyar kormányt képviselő politikus számára, vagy szembemenne a magyar kormány narratívájával. Az anyagok nem próbálják kontextusba helyezni az állításokat, hosszasan idéznek olyan mondatokat, melyekről jól látszik, hogy előregyártott politikai panelek.

Ennek az egyik magyarázata az lehet, hogy az erdélyi magyar sajtó nagyon gyakran az MTI híreit használja – az állami hírügynökségnél pedig már rég átvették a politikai szempontok a független hírszerkesztés helyét, ahogy a Direkt36 feltárta.

Előfordul, hogy saját tudósító akkor sem vesz részt sajtótájékoztatón, ha az eseményre egyébként könnyen elmehetne. Ehelyett a kényelmes megoldást, az MTI tudósításának az átvételét preferálja. Viszonylag ritka az is, hogy az újságíró „saját” anyagot állítson össze – vagyis több hírforrásból dolgozzon, közérdekű adatokat használjon, esetleg ő maga járjon utána egyes témáknak.

A Transindex bővebb teret adott az ellenzéknek, de megszűnt

A Transindex.ro az egyedüli portál, mely néhol kritikusan viszonyult a magyar kormányhoz, illetve bővebb teret adott a magyarországi ellenzéknek. Egyedüliként hozott hírt Márki-Zay Péter árnyékkormányának a tagjairól, és hosszú anyagot szentelt az ellenzék programjának. Erdélyben egyedül a Transindex készített interjút Márki-Zay Péterrel.

A Transindex azonban megszűnt, miután a projektet részben finanszírozó, RMDSZ által alapított Communitas Alapítvány 2021 tavaszán jelezte, hogy többet nem számíthatnak támogatásra.

A szerkesztőség 2022. február 15-én egységesen felmondott, egy nappal később pedig bejelentették egy új projekt, a Transtelex indulását. Jelenleg ez a projekt a fundraising stádiumában van, nem tudni, mikor indul az új oldal. A Transindexnél kialakult helyzet hátteréről itt írtunk.

Címlapfotón Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Orbán Viktorral. Forrás: Kelemen Hunor Facebook-oldala

Ez az anyag a 2022 áprilisában sorra kerülő magyarországi választásokról szóló projektünk része. A projektet az Investigative Journalism Europe (IJ4EU) valamint az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége támogatta. Az itt megjelenő vélemények, következtetések a szerzők álláspontját mutatják be, azok nem feltétlenül tükrözik a projekt finanszírozóinak az álláspontját.

The post Orbán Viktorról csak jót, az ellenzékről szinte semmit, vagy Gyurcsányt appeared first on Átlátszó Erdély.

A tavaly decemberi parlamenti választás kampánykifizetéseit elemezte a Rise Project oknyomozó kiadvány. Az AUR közpénzből elszámolt első millióját követve a Rise újságírói komasági hálózatra bukkantak.

Az AUR tavaly ősszel 56 vállalkozóval dolgozott együtt, és 1,5 millió lejt fizetett nekik. Az Állandó Választási Hatóság (Autoritatea Electorală Permanentă – AEP), amely a parlamenti pártok költségvetési támogatását kezeli, a választások után megtérítette ezt az összeget az AUR által bejelentett kampányköltségek számlájára. De a pénz családban maradt.

A legjelentősebb tranzakciók összege 1,1 millió lejre rúg (azaz a hivatalos összeg több mint kétharmadára). Ezek a tranzakciók a párthűség térképét rajzolják ki, egy kialakulóban lévő klienshálót, illetve azt a zseniális rendszert, ahogy a pénzeket a kemény maghoz irányítják.

A kedvezményezettek:

• Európai alapokkal való visszaélésért elítélt képviselő több mint félmilliót kapott azért, mert kinyomtatott a támogatók pénzén egy brosúrát, amelyen a pártelnök aláírása szerepelt.
• Egy 27 éves besszarábiai nő, aki George Simion unionista platformjában radikalizálódott, államilag finanszírozott propagandalaboratóriumot vezet.
• Robert Sighiartăunak, a PNL főtitkárának konzervatív csoportja két kézzel szedi a pénzt: egyikkel az AUR-tól, másikkal a liberálisoktól.
• A Szerbiába menekült mogul, Sebastian Ghiță pártszociológusa hazafias körökben nyújtja be a számlákat a szolgáltatásaiért, miután évekig a PSD-vel dolgozott.

Jelen cikk a Rise Project Cum circulă banii în AUR című anyagának fordítása, amely 2021 májusában jelent meg. A fordítás része az Európai Bizottság támogatta Stars4Media projektnek, amelyet a Rise Project bonyolít együtt az Átlátszó Erdély, az Átlátszó.hu és a Bivol.bg oknyomozó kiadványokkal.

Törvény tiltja a politikusoknak, hogy ők maguk választási propagandaanyagokat állítsanak elő, de ez minden. Ebben a szabályozási vákuumban a pártoknak megvan a mozgásterük arra, hogy az állami támogatást a tagok magánbizniszeihez irányítsák.

A RISE hasonló helyzettel szembesült a teljes politikai spektrumban (PNL, PSD, USR, RMDSZ). A házon belüli tranzakciók aránya elsöprő az AUR-nál. Annál a pártnál, amely egyébként azt állítja, hogy meg akarja szüntetni a pártok állami finanszírozását.

Az országprojekt jól tejel

A pénz nagy része, amit az AUR a parlamenti választásokra költött, és az állam később megtérített, Lucian Florin Pușcașu AUR-os képviselőhöz került.

A Pușcașu tulajdonában lévő és általa vezetett suceavai 1 Print Opus nyomda két részletben 533 960 lejt számlázott ki a pártnak. A választások után a vállalatot azonnal átruházta a feleségére, Mihaelára.

Megkérdeztük a képviselőt, hogy mit csinált ezzel a pénzzel: „Kinyomtattuk azt az 500 ezer könyvet, amelyet pártunk választási kampánya keretében osztottunk szét. Románia országprojektje (România are proiect de țară) – ez a könyv címe. (…) 64 oldal, kemény kötés, A5-ös formátum, országos terjesztés. Országos szinten dolgoztunk. Darabja, azt hiszem, 80 bani volt. A példányszám? 500 000. Valójában két rendben jelent meg: egyszer 300 000, majd 200 000 példányban. Senki sem gyanúsíthat azzal, hogy meggazdagodtam belőle.”

A Pușcașunak folyósított pénz egyharmadát teszi ki annak az összegnek, amelyet az Állandó Választási Hatóság tavaly télen térített vissza az AUR-nak.

„Én megdolgoztam ezért a pénzért. Halálra dolgoztattam az embereimet. A brosúrán kívül voltak még képeslapok, amelyeket a Román Posta terjesztett, egymillió darabot, ezeken Mircea Diaconu szerepel. Voltak még plakátok, és 2,5 millió darab, egyenként 4 bani értékű könyvjelző is.”

Az AUR valóban kifizetett 171 973 lejt a Román Postának a kampány során. A szerződés a választási anyag terjesztésére vonatkozik, mint amilyen a Pușcașu által készített képeslap, amelyen Mircea Diaconu volt európai parlamenti képviselő arra buzdítja választóit, hogy az AUR-ra szavazzanak. Az Antena 3 és az RTV stúdiójában gyakran megforduló Diaconu folyamatosan a parlamentbe bekerült új hazafiak tanácsadójának szerepében tetszeleg.

Pușcașu saját pártjával folytatott bizniszeinek fénypontja azonban továbbra is a Románia országprojektje című könyv, amelyet 500 000 példányban adtak ki A szóban forgó brosúrát maga George Simion, az AUR társelnöke írta, aki hivatásos írónak tartja magát, a füzetet pedig a párt egyszerű tagjainak a pénzéből adták-vették házon belül.

Erőteljes népszerűsítését pedig maga a szerző vállalta. Simion kampányfilmes megjelenései között találunk aktivistákhoz intézett teleshopping-szerű felhívásokat, drámai zenével és termékbemutatóval kiegészítve:

„(..) Az önök adományainak köszönhetően egy halom könyv van mögöttem. Az országprojektünk első 150 000 példánya nyomtatásban. (…) Kérem, támogassanak minket, mindenki, aki tud, adományozzon még 300, 500, 1000 példányra valót. És osszák szét őket egy-egy faluban, városban. A beérkező kéréseknek megfelelően küldjük majd ki önöknek. Adományozzanak, és osszák szét az országprojektünket! (…)”.

Gazdasági szempontból Pușcașu volt az AUR „országprojektjének” legnagyobb nyertese. A választási kampány azonban összességében gyenge volt, mondja a képviselő, és a párt éllovasai maguk termelték ki a forrásokat:

„Mindenkit megkerestünk, hogy adjon kölcsön, a párt lévén a kezes. Nálunk ez így működött, mert nem kaptuk meg a pénzalapokat. A jelöltek által hozott pénzt költöttük, mindenki lehetőségeihez mérten utalt adományt a párt számlájára, hogy a kampányanyagokat kifizesse (…)”.

Aranytojás a suceavai fészekben

Lucian Pușcașu mellett Suceava két további AUR-os képviselőt adott az országnak. A megye élen járt, ami a részvételt illeti a Koalíció a Családért népszavazásán (30%), a Covid elleni oltásban viszont sereghajtó (10%).A párt itt érte el a legmagasabb eredményt a tavaly decemberi választásokon (14,71%).

A suceavai AUR Facebook-oldalát 97 ezer lejből népszerűsítették. Pușcașu képviselő egyben a suceavai városi szervezet elnöke is, akit másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek.

Pușcașut 2009-ben állították bíróság elé 2004-ben elkövetett, európai pénzeket érintő csalás miatt, és végül 2013-ban ítélték el. Azokban az években a suceavai Agressione nyomda igazgatója volt. Hogy mi történt? Azt ő maga meséli el nekünk:

„2004-ben a suceavai művészeti líceummal partnerségben egy PHARE programból finanszírozott európai projekten dolgoztam. Ennek célja a diplomások és munkanélküliek számítógépes grafikai képzése volt, amelyre a nyomdaiparban volt szükség. Egy idő után eljött az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal), hogy ellenőrizze a projekt megvalósítását, mert voltam olyan naiv, hogy több sikeresen vizsgázót jelentettem be, mint ahányan átmentek a tanfolyam vizsgáján. 40 helyünk volt, 50-en jelentkeztek, 23-an végeztek. A sikeres vizsgák kötelező aránya 80 százalék volt.”

Pușcașu tehát a hasára ütött, és megemelte a sikeresen végzettek számát, hogy az Európai Bizottság ne kérje vissza a pénzt amiatt, hogy nem tartotta be a projektben vállalt kötelezettségeit. Ő azonban azt állítja, félreértés történt:

„Korábban több oklevelet nyomtattam, de azok nálam maradtak az irattárban, nem adtam le őket. Ezek bizonyítékként szerepeltek a dossziéban, bár a pénzt nem kérték vissza. Néhány résztvevőt az ügyész arra kényszerített, hogy azt állítsa, soha életében nem hallott ezekről a tanfolyamokról, de én bemutattam a jelenléti íveket.

Nem is foglalkoztam velük, mígnem arra ébredtem, hogy letöltendőt kaptam. Ekkor megijedtem, ügyvédet fogadtam, és bizonyítékokat szereztem. Aztán lemondtam arról, hogy hamis tanúzás miatt bíróság elé állítsam őket, örültem, hogy megúsztam a letöltendőt. Az sem érdekelt, hogy priuszom lesz. Másfél év felfüggesztettet kaptam, de a hároméves próbaidő már letelt.

Mit mondhatnék? Az ítéletemet Urunk születésének hírüladása napján kaptam kézhez. Nekem ezt adták hírül akkor. Fizettem, de most a román állam rehabilitált. Bárki szemébe bele tudok nézni. Aztán 2009-ben nem bírtam tovább, és beléptem a politikába.”

Doina és a sajtólégió

A 27 éves Doina Grosu a Moldovai Köztársaságban, Sorocában született, és először érettségi után, 2010-ben érkezett Romániába, hogy Jászvásáron járjon egyetemre, és visszaszerezze az állampolgárságát. A diáklány, az unionista ügy önkéntes katonája azóta kitűnt George Simion szervezetében, a Cselekvés 2012-ben (Acțiunea 2012), amelynek Jászvásáron ő maga a helyi irányítója.

Doina Grosu ma a DGI Multimedia Design vállalat tulajdonosa, amely a választási kampány alatt 180 000 lej támogatást kapott az AUR-tól. Hivatalosan ezt a pénzt a párt tavaly őszi online népszerűsítésébe pumpálták. Csakhogy a jászvásári cég ennél többet is elnyel, és az összegek ezúttal közforrásokból származnak: a párttámogatásból és az AUR képviselőinek átalányösszegeiből.

A digitális marketing ügynökség hirtelenjében jött létre 2019 novemberében, és központosítottan szolgálja ki a pártot. „Az AUR-ral kötött szerződés jelentős, és a munka nagy volumene miatt jelenleg a tevékenységek nagy részét ez teszi ki. Korábban is voltak hasonló tevékenységek, de azok sokkal kisebb léptékűek voltak” – magyarázta Doina Grosu ügyvezető a RISE-nak.

Az AUR saját médiacsoportot épített fel a párttól anyagilag függő vállalat köré. A tartalomgyár teljes gőzzel működik online: hét weboldalon és Facebook-oldalon van jelen.

A Szabad Európa számolt be a közösségi oldalakon reklámok segítségével folytatott közönségcélzási technikákról, a PressOne pedig felfedezte, hogy egyes kiadványok az AUR székhelyére vannak bejegyezve, és sokat fizetnek azért, hogy mesterségesen bővítsék közönségüket az interneten.

A propagandalaboratórium gombjaira tapadva Doina Grosu Facebook-csoportokat kezel, szélsőséges körökben virális posztokat gyárt, műsorokat készít az AUR aktivistáival, népszerűsíti a párt színeiben megválasztottakat, terjeszti a pártnak fontos híreket és videókat.

A vállalkozás anyagi oldalát szintén ő ismertette:

„Igen, ezeken a weboldalakon az AUR parlamenti képviselőiről írunk, a román parlamentnek bejelentett szerződések szerint. Ennek értelmében a teljes összeg körülbelül tízezer euró havonta, amelyből körülbelül 1000 euró a közösségi médiás terjesztés teljes költsége.

A vállalat több online portál tulajdonosa, amelyek médiatevékenységet folytatnak, de ez nem kapcsolódik a politikai reklámhoz. A politikai pártoknak és a parlamenti képviselőknek törvényes joguk van a médiában való megjelenéshez és általában véve saját maguk népszerűsítéséhez. A romániai sajtó ilyen tevékenységekből tartja fenn magát. A többi politikai párt által ilyen célra elkülönített összegek százszor magasabbak. Ezeket a portálokat nyilvánosan felvállaljuk, adások készülnek, én adom az arcom ezekhez a termékekhez, a vállalat pedig, más médiaintézményekkel ellentétben, nyilvánosan felvállalja a tulajdonviszonyt.”

Vagyis a közvélemény tájékoztatására szánt parlamenti átalányösszegeket egy AUR-os aktivista cégéhez irányítják, amely újságírásnak álcázott politikai marketingszolgáltatásokat nyújt.

Doina Grosu az idők során bizonyította párthűségét, munkája pedig a szervezet adminisztratív feladataira is kiterjed. (Ilyen például a teleormani fiók koordinálása a választási kampány során.)

Nacionalista botrányok farvizén

A besszarábiai nő George Simion társelnök révén lett az AUR tagja, akivel már egy évtizede kapcsolatban áll. Együtt szervezték a Cselekvés 2012 főbb eseményeit Moldovában és Romániában: a Prut folyón átívelő virághidakat, unionista felvonulásokat és tüntetéseket, amelyek esetenként több tízezer embert vonzottak. Simion gerillataktikája miatt – hogy utcai akciókkal szerezzen magának hírnevet, ahogyan az a járvány idején is történt – gyorsan szembekerült a moldovai hatóságokkal.

A köztársaság biztonsága a különböző etnikumok békés egymás mellett élésétől függ, amint azt a legutóbbi, 1992-es polgárháború tapasztalatai is mutatják. Már van egy szakadár régiójuk (Transznisztria), amelyet orosz csapatok tartanak megszállva. És van egy autonóm területük is (Gagauzia), amely mindig is függetlenséggel fenyegetett arra az esetre, ha Moldova egyesülne Romániával. Az itteni orosz ajkú lakosságot 30 éve nap mint nap a Kreml egy visszatérő szlogenjével rémisztgették: „A fasiszta románok el akarják venni az országunkat!”

Simion látványos pozíciót biztosított magának ebben a feszültségteli helyzetben, a moldovaiak azonban készenléti rendőrséggel utasították ki, és megtiltották, hogy Moldova területére lépjen. Simion fellebbezett, bíróságra vitte az ügyet, és áldozatként lépett fel.

Ez pedig elég volt ahhoz, hogy ismertségre tegyen szert, és magához vonzza a radikális áramlatokat a Prut mindkét oldalán. A 2013–2017 közötti időszak e tekintetben igen termékeny volt. 2019-ben pedig a Hargita megyei Úzvölgyében kiprovokált híres incidens után Simion belépett a politikába. Szövetkezett a Koalíció a Családért végrehajtó ágával, amelyet az AUR-ban Claudiu Târziu társelnök képvisel.

Ami pedig Doina Grosut illeti, ő az egyetemi éveit az unionista ügynek szentelte. Simion szervezete, amelyet Doina Jászvásáron vezetett, második otthonává vált. Egy ideig a helyi szervezet szóvivőjének, Marius Bencheának volt a felesége, aki korábban a gyergyószentmiklósi PSD elnöke volt. Bencheát a jászvásári sajtó azzal vádolta, hogy a saját civilszervezetén keresztül rákos gyermekeknek szánt adományokat sikkasztott.

Megkérdeztük Doinát, hogy mi fűti őt, mikor és miért radikalizálódott:

„Gyerekkori álmom volt, hogy eljussak Romániába. Nyolcéves koromtól kezdve. És nagyon keményen dolgoztam azért, hogy ez valóra váljon. A családomban csak románul beszélünk, a szüleim egyszerű, művelt, jóérzésű emberek. Az iskolában nem voltam hajlandó oroszul tanulni, mert akkori fejjel úgy gondoltam, ha azoknak a nyelvét beszélem, akik annyi rosszat okoztak a népemnek, akkor megsértem az őseimet, akik az életüket adták a hazámért, Romániáért.

Amikor 12 éves voltam, azon vitatkoztam az osztálytársaimmal, hogy mi románul beszélünk, és nincs olyan, hogy moldáv nyelv. A bátyám, aki hét évvel volt idősebb nálam, szintén ezt az unionista szemléletet vallotta. Ő sajnos már nincs köztünk. A haza, az újraegyesítés és a nemzeti szimbólumok tisztelete számomra mindennél fontosabb.”

Megélhetési legionáriusokkal a vörös medence partján

Mirel Palada, a Ponta-kormány volt szóvivője 41 650 lejért dolgozott az AUR-nak a legutóbbi választási kampányban. A pénz a Palada felesége által vezetett, Sociopol nevű szociológiai kutatási-tanácsadói céghez került.

A szociológus az utóbbi időben nacionalista üzeneteivel és incidenseivel hívta fel magára a figyelmet, amelyek során teljesen elvesztette a fejét. Legutóbbi hivatalos politikai tagsága pedig az Egyesült Románia Pártnak (Partidul România Unită – PRU) volt hivatalosan a tagja, amelyet Sebastian Ghiță mogul vezetett, aki Belgrádba menekült a hazai igazságszolgáltatás elől. A párt Paladát javasolta a munkaügyi minisztériumba a 2016-os parlamenti választásokon.

A PRU, akárcsak az AUR, ultranacionalista és euroszkeptikus üzeneteket hangosított ki a „Vlad Țepes őrjárata” néven szervezett legionárius felvonulásokon – mintha csak a múlt században lennének. Őrizte Erdélyt a magyar irredentizmustól, és a duginista doktrínát propagálta, amelyből az Orosz Föderáció állami politikája inspirálódott.

Maga Ponta, Ghiță deklarált barátja támogatta őket a választásokon. A 2016-os kampányban a PRU volt az egyetlen párt, amely szlogenszerűen megfogalmazta azt, amit a Dragnea-kormányok nem sokkal később próbáltak megvalósítani:

„Büntetőjogi és adóügyi amnesztiát! (…) Bűnügyi dossziék helyett jólétet! Megállítjuk a DNA visszaéléseit! (…) Megvédjük a románizmust, a keresztény civilizációt, támogatjuk a hagyományos családot! (…) Megállítjuk az ország gyarmatosítását, nem adjuk a földünket idegeneknek, harcolunk a multik ellen! (…) Nem fogadjuk el a brüsszeli és washingtoni nagykövetségek buzdításait és meleglobbiját!”

Sebastian Ghiță ezekben a napokban kitartóan udvarolt George Simionnak. A mágnás még egy rendőrőrs előtt is tiltakozó akciót tartott, ahol Simiont egy unionista felvonuláson történt incidens miatt tartották fogva. Ők ketten protokolláris megbeszéléseket is folytattak a PRU székházában a 2016-os választásokat megelőző kampányrendezvényen, amelyet Ghiță szervezett.

A PRU akkor nem jutott be a parlamentbe, Ghiță pedig elmenekült az országból. Négy évvel később az AUR szisztematikusan hasznot húz a mágnás televíziójából, ahogy egykor a PRU is.

Ghițával Palada is ápol nemcsak politikai, hanem rendszeres üzleti kapcsolatokat. A Sociopol régóta biztosít választási felméréseket és exit pollokat a România TV-nek, Palada pedig gyakran bekapcsolódik az adásokba elemzőként.

A szociológus a Voiculescu családdal, az Intact tröszt tulajdonosával (Antena 3) való üzleti konfliktust követően csatlakozott az RTV-hez. Velük a 2016-ban megszűnt CCSB vállalat (Compania de Cercetare Sociologică și Branding Forum) keretében működött együtt. A Ponta–Ghiță tandem idején a PSD-nek is dolgozott.

Palada már ősszel megjósolta, hogy az AUR be fog jutni a parlamentbe. Decemberben, közvetlenül a választások után pedig Mircea Diaconuval magyarázta a választási stratégiát, amikor a DCNews portál készített vele interjút. A portált egy másik, az RTV stúdióiban gyakran megjelenő figura, Bogdan Chirieac vezeti.

„Diaconunak van egy jól körülhatárolt választókerülete, ami az övé. Az AUR pedig nagyvonalakban ugyanezt csinálta. Plusz az a 3 százalék a helyhatósági választásokon. Ők Mircea Diaconu választóit vették célba” – fejtegette akkor Mirel Palada. Itt arra a választói szegmensre utal, amely a 2014-es európai parlamenti választás és a 2019-es elnökválasztás között 7-ről 10 százalékra nőtt.

Az AUR egyesítette erőfeszítéseit ezen a fronton: Pușcașu képviselő képeslapokat nyomtatott Diaconuval, melyeket a Román Posta országos szinten terjesztett, a besszarábiai Doina Grosu pedig a színész választási felhívásait népszerűsítette a világhálón.

Felhívtuk Mirel Paladát, hogy kommentálja a tranzakciókat, de letette, amint meghallotta, hogy a RISE-tól keressük.

Nemzeti liberális koalíció a családért és cégekért

A kolozsvári székhelyű Apella cég egy volt besztercei liberális vezető tulajdonában van, és 143 900 lejt kapott az AUR-nak nyújtott választási szolgáltatásokért. Ez a megtérített kampányköltségeknek körülbelül a tíz százaléka.

A vállalat tulajdonosát Alin Sesermannak hívják, és tanácsadóként mutatkozik be. Testvére, Marcel Seserman a besztercei AUR elnöke, és többek között azzal a választási ígérettel kampányolt, hogy segít leállítani „a pártok költségvetésből történő finanszírozását”.

Alin Sesermant az AUR-hoz benyújtott számlákkal kapcsolatban kerestük meg:

„A fivérem miatt keveredtem bele. Olyasvalakit akart, akiben megbízhat a kampány alatt. Bármiben támogattam volna őt, még ha a Környezetvédő Párt színeiben indult is volna, akkor is. Mindenképp megérdemli. A pénz nagy része tanácsadásra megy el, a többit harmadik feleken keresztül intézem.

Megvannak a saját tevékenységeim, cikkeket írok a helyi és a központi sajtó számára, kampányterveket készítek, és nagyjából mindent megcsinálok, kivéve a technikai részt, ami a videókészítéssel kapcsolatos. Bérlés már nem tudom, mire volt. Valószínűleg videókészítésre és felszerelésre. Más megyék számára is készítettünk anyagokat.”

Alin Seserman arra azonban már nem emlékszik, hogy melyik megyék számára, de azt ígérte, hogy visszatér egy tevékenységi beszámolóval. Két nappal később meggondolta magát: „A részletek a politikai stratégia részét képezik, és nem lenne jó felfedni őket, nem igaz? Különben mindenkiből politikai tanácsadó lesz.”

Küldött viszont egy dokumentumot, amelyet néhány perccel korábban készített, de 2020. december 19-re keltezett, és amelyet „a beszámoló összefoglaló mellékletének” nevezett. A dokumentumból kiderül, hogy a tanácsadó fivér kezelte a jelölt fivér Facebook-oldalát.

Az Apella vállalat egyébként ezzel párhuzamosan a Szilágy megyei PNL-nek is dolgozott, Bogdan Ileánál, aki később az igazságügyi minisztérium államtitkára lett.

Megkértük Marcel Sesermant, a besztercei AUR elnökét, hogy vegye sorra a kampányanyagokat:

„A brosúrák a központból érkeztek. Nálunk plakátok és szórólapok készültek. Az Apella az online tanácsadási és kommunikációs anyagok elkészítésével és többek között a facebookos terjesztésükkel foglalkozott. Bérlésekre nem került sor.”

A besztercei AUR vezetője a ’90-es évek óta politizál. Alprefektus volt a Demokratikus Konvenció idején, amikor fivére, a mai tanácsadó a Viktória-palotában szakértőként debütált. Akkor még parasztpártiak voltak.

2000 után Alin Seserman a besztercei PNL-hez, majd a PDL-hez (amely később egyesült a PNL-vel) igazolt át. 16 évig volt helyi tanácsos. A pártból 2016-ban lépett ki, amikor sikertelenül indult a polgármesteri székért, de továbbra is a liberális hatalmi körökben maradt.

Robert Sighiartău, a PNL főtitkára, aki szintén besztercei, egyike azoknak, akik közel állnak hozzá. A kapcsolatuknak megyeszerte híre ment. De van itt egy fontos árnyalat, mutat rá Alin Seserman: „Nem mondhatnám, hogy Sighiartău úr támogat engem. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Inkább azt lehetne mondani, hogy én támogattam őt a kezdetektől fogva.”

Mindketten konzervatív nézeteket vallanak. Alin Seserman ezen a ponton vehemenssé vált:

„Én hagyománytisztelő vagyok, és mindent megteszek azért, hogy az Isten által megteremtett család fennmaradjon. Én azt vallom, hogy egy férfi nem mehet hozzá egy másik férfihoz. Élhetnek együtt, lehetnek mindenféle jogi egyezségek köztük, de a házasság egy férfi és egy nő között köttetik.

Az Európai Parlament nagy része egyáltalán nem engem képvisel. Az európai szocialisták és liberálisok a család, a keresztény hit és a keresztény erkölcs ellen vannak. Nem érdekelnek az egyes libertáriusok elméletei, akik már régen elvesztették a fejüket. Hasonlóképpen, teljes mértékben ellenzem a muszlimok tömeges európai migrációját.”

Robert Sighiartău (32), a PNL második embere ugyanakkor a Koalíció a Családért által kezdeményezett 2018-as népszavazás egyik leghevesebb támogatója volt. Apja, Ioan Sighiartău jómódú üzletember volt, a Beszterce-Naszód megyei neoprotestáns közösség prominens képviselője és a PDL-s helyi báró, Ioan Oltean barátja.

PNL-s vonalon Alin Seserman az elmúlt ciklusban a képviselőház liberális alelnöke, Marilen Pirtea (a Nyugati Egyetem rektora) kabinetjének tanácsadójaként dolgozott. Noha a dokumentumokból úgy tűnik, hogy több évig dolgozott a parlamentben, a tanácsadó azt állítja, hogy ez csak egy átmeneti periódus volt: „Rövid ideig voltam a tanácsadója, higgye el, amit mondok”.

Cége, az Apella tavaly 860 000 lej bevételt termelt. Az AUR-ral kötött szerződés ennek a forgalomnak az egyhatodát teszi ki.

Közös bizniszek politikai kinevezettekkel

2020-ban Seserman egy másik régi liberálissal közösen újabb tanácsadó céget indított Agora Ad-Hoc néven. Ezt a régi liberálist Dan Vlaicunak hívják, és 2016-ban Giurgiuban a PNL szenátornak jelölte a parlamenti választásokon. Vlaicu a Hidroelectrica igazgatótanácsának tagja, az Állandó Választási Hatóság (AEP) alelnöke és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság elnöke volt.

A közelmúltig az AEP alelnökének, Marian Muhulețnek és a Versenytanács elnökének, Bogdan Chirițoiunak volt a tanácsadója. Mielőtt a tanácsadójuk lett volna, mindkettőjükkel üzletelt is a Creator Consulting és a BMC Consultant cég révén.

[irp posts=”31038″ name=”Miből él meg Dan Tanasă?”]

Az idők során Alin Seserman a helyi kapcsolatok révén további cégeket indított a Besztercei Környezetvédelmi Őrség volt vezetőjével (Ioan Borș) vagy a Vidéki Beruházásokat Kifizető Ügynökség megyei vezetőjével (Cornel Chiuzan). Mindemellett Seserman egy korábbi alprefektussal (Gheorghe Tuță) egy másik tanácsadó céget is működtetett (Giatos Consulting), amely a helyi sajtóban a megye polgármesteri hivatalaival kötött szerződéseiről híresült el.

Marcel, Alin fivére, azaz a besztercei AUR vezetője, csak hajszál híján maradt le a képviselői mandátumról. A megyei könyvtárban dolgozik, ahol egy ideig megbízott igazgató is volt. A felesége szintén ott dolgozik.

Marcel Seserman vezeti a Bibliopolis Egyesületet, amely több évben is vissza nem térítendő támogatásokat nyert különböző projektekre a kulturális minisztériumtól. A támogatók között szerepel a besztercei helyi tanács és Kolozsvár önkormányzata is. A projektpartnerek között pedig ott volt a megyei könyvtár is, ahol dolgozik.

A cikkre válaszul az AUR közleményt adott ki, amely teljes terjedelmében ITT olvasható.

A cikk a Fritt Ord Foundation által az OCCRP-n keresztül támogatott Priests Of Hatred oknyomozó újságírói projekt része.

A nyitóképen George Simion, az AUR társelnöke látható. Fotó: Ilona Andrei / Inquam Photos

A cikket Szabó Beáta fordította.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Így mozognak a pénzek az AUR-ban appeared first on Átlátszó Erdély.

Két ok miatt is hasznosnak bizonyult, hogy egy hónapja az RMDSZ aktivistája épp Szakáts István kolozsvári civil aktivistát hívta fel, hogy az RMDSZ tevékenységéről kérje ki a véleményét. Szakáts nyilvánosságra hozta a beszélgetést, így már több mint húszezren hallhatták, nemcsak lehet, de érdemes is kérdezni, beszélgetni azzal, aki az RMDSZ nevében telefonál.

A másik ok az, hogy Szakáts beadvánnyal fordult az RMDSZ-hez, hogy megtudja, a szervezet mikor és milyen körülmények között rögzítette az ő adatait (nevét és telefonszámát), és milyen jogcímen használta fel azokat. Az Európai Unió általános adatvédelmi szabályzata (GDPR) alapján azt is kérte, fedjék fel előtte,

• ki hívta fel őt, és ezáltal kezelte az adatait,
• ki az RMDSZ adatvédelmi felelőse, és hogyan lehet őt elérni,
• tárol-e az RMDSZ róla egyéb személyes adatot,
• milyen céllal, időtartamban és szervezeti érdekből dolgozza fel az RMDSZ az ő személyes adatait.

A GDPR előírásai szerint ugyanis ezeket az RMDSZ-nek abban a pillanatban kellett volna közölnie, ahogy először felvette vele a kapcsolatot.

Beadványát és a rá kapott, részletes jogi választ Szakáts István elküldte a szerkesztőségünknek. Ezekből, illetve a hivatkozott törvénycikkelyekből kiderül, hogy

pártok, nemzeti kisebbségek szervezetei és civil szervezetek feldolgozhatják az adatainkat anélkül is, hogy mi abba explicit módon beleegyeztünk volna.

A GDPR 6. cikkelye szerint ugyanis az adatkezelés jogszerű, amennyiben „az adatkezelés közérdekű vagy az adatkezelőre ruházott közhatalmi jogosítvány gyakorlásának keretében végzett feladat végrehajtásához szükséges”.

A közérdekű feladatot pedig a hazai, 2018/190-es adatvédelmi törvény második cikkelye úgy határozza meg, mint „a politikai pártok, nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok szervezetei és civil szervezetek olyan tevékenységei, amelyeket azok az alkotmányos jog vagy a nemzetközi közjog szerinti célok, illetve a demokratikus rendszer működése érdekében végeznek, ideértve az állampolgárok részvételének bátorítását a döntéshozatalban és a közpolitikák előkészítésében, illetve a demokratikus értékek és elvek népszerűsítését”. Márpedig a kampányolás, szavazásra buzdítás egyértelműen ilyen tevékenység.

[wp_ad_camp_1]

Vagyis teljesen legális, hogy az RMDSZ vagy bármely politikai párt képviselője ránktelefonáljon, és kikérje a véleményünket a tevékenységéről, vagy épp voksolásra szólítson fel. Anélkül, hogy mi valaha beleegyeztünk volna, hogy az illető szervezet megkaphassa és tárolhassa a telefonszámunkat. Ez utóbbit a hivatkozott törvény kilencedik cikkelye tartalmazza azzal a kitétellel, hogy

• tájékoztatni kell az illetőt az adatainak feldolgozásáról,
• garantálni kell, hogy az illető személy átlátható módon tájékozódhasson a kérdésben, és gyakorolhassa jogait a személyes adatai felett,
• garantálni kell számára a kiigazításhoz és törléshez való jogot.

Az RMDSZ jogászának válasza tartalmazza az adatvedelem@rmdsz.ro címet, ahol kérni lehet adataink törlését, illetve a szervezet adatvédelmi szabályzatának linkjét.

Szakáts István nevét és telefonszámát 2016-ban rögzítette az RMDSZ, amikor az adatvédelmi törvény nem volt hatályban. A szervezet adatbázisában Szakáts nevén és telefonszámán kívül más személyes adat nem szerepel róla, válaszolta a jogász. Az illető aktivista pedig, aki felhívta, nem látta Szakáts nevét, csak a telefonszámát, ahogy ezt említette is a beszélgetésben.

A jogász válasza azt nem tartalmazza, hogy a hívó fél miért nem közölte, hogyan jutottak Szakáts adatai az RMDSZ adatbázisába, milyen céllal dolgozta fel és meddig őrzi azokat. Azt állítja, nevét és telefonszámát négy évvel ezelőtt rögzítették, az pedig aránytalan erőfeszítést igényelne, hogy kiderítsék, milyen dokumentumról származnak az adatok. A GDPR 14. cikkelye lehetővé teszi az aránytalan erőfeszítésre történő hivatkozást, főként ha az adatok feldolgozása közérdekű vagy tudományos céllal történt.

[wp_ad_camp_2]

„Tény ami tény, a telefonszámom hatványozottan nyilvános – így amiatt tényleg nem károghatok, hogy honnan vették”, válaszolta kérdésünkre Szakáts István, aki még nem döntötte el, hogy jogi útra tereli-e a kérdést. Akinek nem nyilvános a telefonszáma, mégis felhívja az RMDSZ, azt arra biztatja, bátran pereljen.

Akciójának értelmét inkább abban látja, hogy több mint húszezer ember szembesülhetett azzal, az RMDSZ-t igenis számon lehet kérni, „a polgár nem védtelen, tehetetlen, és kiszolgáltatott a hatalommal szemben”.

A hazai adatvédelmi hatóság is azt tanácsolja, ha nem tetszik, ahogy az adatainkkal bántak, először annak a szervezetnek az adatkezelőjéhez forduljunk, amely az adatainkat kezelte. Ha a szervezet nem válaszol 30 napon belül, vagy nem vagyunk megelégedve a válasszal, forduljunk panasszal az adatvédelmi hatósághoz. Ezt megtehetjük itt online, vagy az innen letölthető űrlapon.

Nyitókép: Oláh Emese, az RMDSZ kolozsvári tanácsosjelöltje hallgatja a kolozsváriak véleményét. A kép forrása a kolozsvári RMDSZ Facebook-oldala.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Ne csodálkozz, ha felhív az RMDSZ kampánycsapata appeared first on Átlátszó Erdély.

A Facebookos kampányköltések után a Google-hirdetések archívumát is megnéztük, és itt is találtunk magyar vonatkozású témát. A Progress Alapítvány 19 RMDSZ-reklámot terjesztett a Google Ads felületein 2019 májusa és decembere között.

A Progress Alapítványt az RMDSZ hozta létre 2000-ben, az alapítvány székhelye a kolozsvári Republicii/Majális utca 60 szám. Itt található a Communitas Alapítvány ingatlana, ahol az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége is működik.

RMDSZ-pénz a fő bevételi forrás

Az alapítvány fő tevékenysége az egyik legnézettebb erdélyi magyar internetes portál, a maszol.ro kiadása. Ehhez a pénzt az RMDSZ-től kapja. 2018-ban a Progress Alapítványt 773 ezer lejjel (160 ezer euró) támogatta az RMDSZ, és ez a pénz képezhette az alapítvány legfontosabb jövedelemforrását, ugyanis 2018-as mérlegében jövedelemként 884 ezer lej (185 ezer euró) szerepel.

A Progress Alapítvány elnöke Nagy-Debreczeni Hajnal, Kelemen Hunor volt sajtótanácsosa, a közszolgálati televízió igazgatótanácsának RMDSZ-es tagja, az RMDSZ-elnök kabinetfőnökének, Nagy Zoltánnak a felesége.

[irp posts=”28451″ name=”Erdély Analytica: szép summát éget az RMDSZ a Facebookon, hogy rá szavazzunk”]

Az idei elnökválasztási kampány első fordulója előtt a Progress Alapítvány RMDSZ-es bannereket, animációkat, filmeket hirdetett a Google rendszerében összesen kétezer euró értékben.

Kezdetben a reklámanyagok (megtekinthetőek itt) az RMDSZ elnökjelöltjének kampányüzeneteit közvetítették. A választás közeledtével inkább a többi jelölttel kezdtek el foglalkozni.

Az animációk egy kaptafára készültek: miután a magyarok X politikusra szavaztak, ez a politikus becsapta őket, ennek alátámasztására egy magyarellenes kijelentésük olvasható. A megoldás? Az, hogy a magyarok egy őket képviselő magyar politikusra, vagyis Kelemen Hunorra szavazzanak.

Miért a Progress Alapítvány fizette ezeket a hirdetéseket?

Az alábbi kérdéseket küldtük el az RMDSZ-nek, valamint a Progress Alapítványt vezető Nagy-Debreczeni Hajnalnak:

Miért a Progress Alapítvány fizette ezeket a hirdetéseket?

A Progress Alapítvány költségvetése az RMDSZ-től származik, kifejezetten a maszol.ro kiadására. Jól értem, ebből a kiadásra szánt pénzből hirdettek?

Megnéztem a pártok finanszírozásáról szóló 334-es törvényt, és számomra nem világos, hogy milyen jogalapja van ennek a kifizetésnek. El tudnák ezt magyarázni?

Hogyan tudja az RMDSZ ezt a kiadást elszámolni az Állandó Választási Hatóságnak?

A hirdetések költségein felül mennyit költöttek a videók elkészítésére, és milyen cég készítette ezeket?

Az RMDSZ sajtóosztályának a válasza:

A Progress Alapítvány szolgáltatói szerződés keretén belül fizette az RMDSZ Google-hirdetéseit, a hivatalos kampányidőszakban.

Ezt a szolgáltatást a kampányköltségvetésből finanszíroztuk.

A hivatalos kampányidőszakban az online reklámozást kizárólag külső szolgáltató végezheti.

Az RMDSZ a fenti szolgáltatásokat az Állandó Választási Hatóság felé a törvényes előírások szerint számolja el.

Nagy-Debreczeni Hajnal ennyit válaszolt:

A Progress Alapítvány szolgáltatói szerződést kötött az RMDSZ-szel, amelynek részleteiről nem áll módomban tájékoztatni Önt.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy az RMDSZ/Progress Alapítvány hirdetési költései eltörpülnek a többi párthoz képest. A Google kereshető politikai hirdetés-adatbázisa szerint különféle szereplők idén összesen 771 ezer EUR-t költöttek hirdetésekre.

Nagy hirdető a Szociáldemokrata Párt, mely 190 hirdetésre 195 ezer EUR-t fizetett, a Liberális Párt (Future Innovation SRL) 105 hirdetésre 154 ezer EUR-t költött, az USR-Plus Szövetség (Atelierul Internet SRL) 508 hirdetést vásárolt 108 ezer EUR értékben.

Nyitókép: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök sajtótájékoztatón. Fotó: Kelemen Hunor Facebook-oldala

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post A Progress Alapítvány fizetette az RMDSZ „negatív” kampányát appeared first on Átlátszó Erdély.

2019 márciusa óta nagyjából 40 ezer eurót költött el Facebook-hirdetésekre az RMDSZ, az idei választási kampányok idején százas nagyságrendben futtattak reklámokat a közösségi hálón. A hirdetések elkészítésének költségeiről nem rendelkezünk adatokkal, azonban mivel profi fotós-filmes anyagok, nem lehettek olcsók.

A többi erdélyi magyar párt az RMDSZ hirdetéseinek nyomába sem ér: az EMNP nagyságrenddel kevesebbet, nagyjából 3 ezer eurót költött el Facebook-hirdetésekre ugyanebben az időszakban, a Székely Nemzeti Tanács eddig összesen 24 eurót (nem elírás) fizetett a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés reklámozására, az MPP pedig egyáltalán nem hirdetett.

Honnan vannak Facebook kampányköltésre vonatkozó adataink?

Az amerikai elnökválasztás befolyásolásával kapcsolatos botrányok után a Facebook elkezdte közzétenni, hogy a rendszerében kik és mennyit költenek politikai hirdetésekre. Az Ads Library májustól az európai szereplőket is tartalmazza.

Az új, szigorúbb szabályozás szerint minden politikai vagy társadalmi célú hirdetés esetében meg kell adni a hirdető kilétére vonatkozó adatokat. A hirdető, a hirdetésekre elköltött pénzösszeg és egy sor más hirdetési adat nyilvános, és bárki rájuk kereshet ebben az adatbázisban.

Mi néhány napot töltöttünk el az erdélyi magyar vonatkozású hirdetések böngészésével. Arra voltunk kíváncsiak, ki mennyit költött politikai hirdetésekre a magyarlakta megyékben. Mivel kampányolt az RMDSZ és a többi erdélyi magyar párt az idei választásokon? Továbbá: mennyire célozták meg román pártok a magyar választókat?

A hirdetések közt keresgélve hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ugyan transzparencia tekintetében mindenképpen nagy előrelépés az Ads Library, azonban a rendszer távolról sem tökéletes. Nagyon sok olyan hirdetést találtunk, ahol a hirdető adatai vagy nincsenek megadva, vagy pedig kamugyanúsak – ezeket a Facebook valószínűleg nem ellenőrzi.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Összesen 85 erdélyi magyar (vagy magyarországi, de Erdélyben is hirdető) oldalt találtunk, ezek itt megtekinthetőek. A listát böngészve nyilvánvaló, hogy az RMDSZ, valamint az RMDSZ-hez köthető oldalak (politikusok, civil szervezetek) messze a legnagyobb hirdetők. Az RMDSZ Facebook-oldalán például 530 hirdetés található, ez az oldal március óta összesen mintegy 73 ezer lejt (15 ezer euró) fizetett a Facebooknak azért, hogy anyagai a felhasználók idővonalára bekerüljenek.

Kelemen Hunor magyar FB-oldalán futó 430 hirdetés 67 ezer lejbe (14 ezer euró) került, de komoly Facebook-jelenlétük van Vincze Loránt és Winkler Gyula EP-képviselőknek (7200, illetve 4400 lej reklámköltséggel), Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnöknek (2600 lej), valamint Csoma Botond képviselőnek (1800 lej).

Agyonlájkolt kamuoldalak kampányolnak az RMDSZ-nek jó pénzért

Ennél érdekesebb az a három oldal, amely ugyan közvetlenül nem köthető az RMDSZ-hez, azonban aktivitásuk alapján nyilvánvaló, hogy az RMDSZ kampánykommunikációját segítették a májusi EP-választási, valamint a novemberi elnökválasztási kampány első fordulójában. Ebben a három oldalban közös, hogy:

– az RMDSZ idei választási kampányai idején voltak aktívak, ezekben az időszakokban százas nagyságrendben hirdettek párhuzamosan, a magyarlakta megyékre célozva;

– a bejegyzések vizuális identitása (színek, betűtípusok) és üzenetei hajaznak az RMDSZ által használt vizuális anyagokra;

– a kreatívok népszerű témákra alapoznak: Orbán Viktor, Böjte atya, a csíksomlyói búcsú, az úzvölgyi haditemető, a székely zászló bukkan fel a fotókon, az üzenet pedig mozgósító jellegű;

– esetenként jelen van a negatív kampány is: a román választói részvétellel riogatnak, illetve lejártják, nevetségessé teszik a román jelölteket;

– a Facebook-oldalakon megosztott anyagok egységesek, a kivitelezés pedig professzionális – sejthető, hogy nem volt olcsó legyártani az összesen mintegy 200 anyagot;

– az oldalak készítői szemlátomást arra törekedtek, hogy kilétüket elrejtsék: a Facebookon megadott postacímek kamugyanúsak, a telefonszámok nem működnek, e-mailekre nem válaszolnak. Az oldal nevének megfelelő domaineket is lefoglalták magánszemélyek nevére, így kilétük a romániai domain-neveket tartalmazó adatbázisból sem derül ki. Mindegyik webcímen egy egyszerű weboldal fogad, melyek kinézete nagyjából hasonló.

Csíkország – 4,3 ezer like, 6705 RON (1400 EUR)

Témáját tekintve az oldal az európai uniós tagság előnyeit, illetve az EU-pénzekből eszközölt beruházásokat mutatja be, pozitív hangvételű filmekkel buzdít szavazásra az EP-választáson. A videós stáb nincsen feltüntetve, azonban a kivitelezésből egyértelmű, hogy profik készítették ezeket.

Az oldal a májusi EP-választások környékén összesen 84 hirdetést publikált. Később az elnökválasztás első fordulója előtt volt aktív, amikor az RMDSZ, Kelemen Hunor és Borboly Csaba megyei tanácselnök anyagait osztotta.

A Csíkországot 2019. április 26-án hozták létre, egy csíkszeredai címre (Libertăţii 8.) van bejegyezve. Létezik egy másik, hasonló nevű Facebook-oldal is, ahol Péter András szociális munkás teszi közzé Csíkszereda környékén készült látványos tájképeit.

De vissza a minket érdeklő oldalra: a csikorszag.ro domaint magánszemély foglalta le, neve nem nyilvános. Az oldalon megadott telefonszám nem érvényes, így e-mailen és Messengeren küldtük el a kérdéseinket. Válasz nem érkezett.

További részletek az oldal adatlapján.

Erdélyi magyarok Orbán Viktor mellett – 43 ezer like, 5452 RON (1140 EUR)

Az oldal profin elkészített mémeket publikál, amelyek helyenként az RMDSZ vizuális identitás-elemeit használják. Anyagai választási részvételre buzdítanak, de gyakran bukkan fel a negatív kampány is. Állandó szereplő Orbán Viktor, Böjte atya, valamint Kelemen Hunor.

Főként a májusi EP-választások környékén volt aktív, ebben az időszakban több mint 50 hirdetést publikált. Az elnökválasztások első fordulója előtt három hirdetéssel jelentkezett az oldal. Az utolsó mém egy ízes gyurcsányozás/momentumozás.

A Facebook-oldalt 2017. július 9-én hozták létre, hibásan megadott vagy nem létező csíkszeredai címre (Florilor 17-23.) van bejegyezve, az erdelyiek.ro domain magánszemély tulajdona. A domainen egy minimál-weboldalt is létrehoztak. A telefonszám nem él, az e-mailben és Messengeren feltett kérdéseinkre válasz nem érkezett.

További részletek az oldal adatlapján.

Kárpát-medencei Magyar Összefogás – 11,3 ezer like, 5043 RON (1054 EUR)

Újabb oldal, amely az RMDSZ vizuális identitás-elemein alapuló posztokat, illetve a román jelölteket lejárató és a román részvétellel riogató mémeket publikál. Visszatérő motívum Csíksomlyó, a székely zászló és az úzvölgyi katonatemető.

A májusi EP-választások idején 64 hirdetést publikált, a novemberi elnökválasztás első fordulóján az aktivitása jóval alacsonyabb volt – alig két mozgósító hirdetést tett közzé.

A Facebook-oldalt 2019. január 5-én hozták létre, egy sepsiszentgyörgyi cím (Crinului 1.) van elérhetőségként megadva. Le van foglalva az osszefogas.ro domain is egy magánszemély nevére, és sebtében egy tartalom nélküli oldalt is összedobtak. A telefonszám nem él, az e-mailben és Messengeren feltett kérdéseinkre válasz nem érkezett.

További részletek az oldal adatlapján.

Az RMDSZ-hez köthető oldalak közül ki kell emelni a Boti învață românește (Boti románul tanul) nevű oldalt: György Botond humorista kisfilmjei rímelnek az RMDSZ kommunikációs paneljeire, viszont viccesek.

A projekt mögött az Octopus Communications Kft. áll, az a cég, melyről itt írtunk, és amelyről forrásaink egybehangzóan állítják, hogy a központi RMDSZ Facebook-kampányait bonyolítja.

[irp posts=”26557″ name=”Haverok, buli, hanta: mutatjuk az RMDSZ-közeli kommunikációs cégeket”]

A Facebook-kampányokkal kapcsolatos kérdéseinkkel megkerestük az RMDSZ Ügyvezető Elnökségét is. Kíváncsiak voltunk arra, hogy:

A Facebook-hirdetésekre elköltött 190 ezer lejt hogyan számolják el a román kormány fele?

Összesen mennyibe kerültek az oldalakon közzétett kreatív anyagok, és milyen cégeket vontak be ebbe a munkába?

Ha helyi politikus hirdet Facebookon, akkor azt a központi RMDSZ fizeti, vagy erre valamilyen más megoldásuk van?

Ki fizette a Csíkország, az Erdélyi magyarok Orbán Viktor mellett és a Kárpát-medencei magyar összefogás oldalon közzétett hirdetéseket? Miért titok az oldal készítőinek identitása?

Milyen szerepe volt az Octopus Communications Kft.-nek ezekben a kampányokban, és ezért a munkáért mennyi pénzt kaptak?

A válasz: az RMDSZ az EP-választási kampány idején 45 ezer lejt költött el Facebook-hirdetésekre, az elnökválasztási kampány során elköltött összegeket még nem összesítették (a válasz teljes terjedelmében itt). A többi kérdésünkre nem kaptunk választ.

Az EMNP szerényebb, de legalább párhuzamos

Ahogy az sejthető, az utóbbi évek választásain nem induló és emiatt a politikai mezőny szélére sodródott Erdélyi Magyar Néppárt Facebook-aktivitása jóval visszafogottabb az RMDSZ-éhez képest. Ők a rendelkezésre álló adatok szerint 14 ezer lejt (2900 eurót) költöttek el hirdetésekre.

A reklámok színvonala is jóval szerényebb az RMDSZ-éihez képest: szó sincsen profin összevágott filmekről, minőségi hangtechnikáról vagy akár drónos felvételekről. A legtöbb hirdetésről lerí, hogy abból állították össze, ami éppen rendelkezésre állt: neten keringő vagy sajtótájékoztatón készült fotóból, esetleg híradóból kivágott felvételből.

Érdekes, hogy az EMNP a májusi kampány idején egyáltalán nem hirdetett az EP-választásokkal kapcsolatban saját oldalán, ehelyett az a Csomortányi-nyilatkozat futott, melyben a pártelnök Dan Tănasă kitiltását kérte Magyarországtól.

A nyár folyamán több hirdetésük volt Tusványos, az “állami szintre emelt magyarellenesség”, valamint a katasztrofális bukaresti kormányzás témájában. Külön hirdetést kapott a momentumos Fekete Győr András erdélyi meghívása ellen tiltakozó Minta-közlemény, októberben pedig Karácsony Gergely frissen megválasztott budapesti főpolgármester Wass Alberttel kapcsolatos nyilatkozatával kapcsolatban hirdettek.

Az államelnök-választással kapcsolatban nem reklámoztak semmit, jelenleg az EMNP-MPP fúzióról szóló bejelentést hirdetik. Az EMNP oldalán futó reklámokra 7500 lejt (1500 EUR) költöttek március óta. Csomortányi István pártelnök hivatalos Facebook-oldalán futó hirdetések 2500 lejbe (520 EUR) kerültek.

Erdélyi magyar közéleti trash

Úgy tudjuk, az EMNP kommunikációs gerilla-akciókat is folytat a Legyen ELÉG nevű Facebook-oldal révén. A hirdető kiléte itt is homályban marad, azonban biztos forrásokból úgy tudjuk, hogy ezt az oldalt az EMNP működteti. Megkeresésünkre az EMNP határozottan tagadta, hogy köze lenne ehhez az oldalhoz.

A Legyen ELÉG oldalon főként RMDSZ-szel és a PSD-vel kapcsolatos, változó színvonalú és kivitelezésű mémeket hirdetnek, téma Winkler Gyula EP-képviselő állítólagos kapcsolata Sorossal, illetve az EP-választások gyanús eredményei, amikor az RMDSZ gyanúsan sok szavazatot kapott a Kárpátokon túlról.

Hogyan számolják el a Facebook-hirdetésekre elköltött összegeket a magyar kormány felé? Összesen mennyibe kerültek az oldalakon közzétett kreatív anyagok, és milyen cégeket vontak be ebbe a munkába? Valamint: meg tudják-e erősíteni, hogy az EMNP áll a Legyen ELÉG nevű oldal mögött? – kérdeztük az EMNP-től.

A válaszok: a hirdetéseket teljes egészében magánadományokból fedezik, a kreatív anyagokat szimpatizánsok készítik önkéntesen, a Legyen ELÉG nevű oldalhoz pedig nincsen köze a pártnak. (A válaszok megtekinthetőek itt.)

Stílusban és témaválasztásban a Legyen ELÉG oldalhoz hasonló, de egy szinttel amatőrebb a Forum Cogitorium: az oldalon elérhetőségként Ferencz Zsombor marosvásárhelyi magánszemély van megadva, aki magát saját profilján “hobbiújságírónak” nevezi.

Ezen az oldalon olyan mémek futnak, amelyek azt bizonygatják, hogy az RMDSZ vezetése valójában Fidesz-ellenes és balliberális. Az oldal összesen 12 hirdetést fizetett, kevesebb mint 100 lej értékben.

Megkeresésünkre Ferencz Zsombor elmondta, ezeket a hirdetéseket a saját zsebéből fizeti, mivel „5 lejt megér a szólásszabadsága”. Ugyancsak Ferencz áll az „Adják vissza a rádiónkat. A Marosvásárhelyi Rádió a MI rádiónk” című oldal mögött, amely lényegében Parászka Boróka újságíró-szerkesztő ellen kampányol évek óta.

Ha még mélyebbre megyünk, akkor ott van a „Romániai magyar médija” nevű oldal is – impresszumában ez áll: „A Romániai magyar médija azzal acéllal alakult, hogy tűzzel és vassal terjessze az igazat, csakis az igazat! Mi fügetlenek vagyunk.” Az oldal készítőit nem sikerült megtalálnunk.

Mi a helyzet a román Facebook kampányokkal?

A tömbmagyar megyékben (Hargita, Kovászna, Maros) erősen jelen voltak a román pártok hirdetései az utóbbi 90 napban: az USR-Plus államfőjelöltje, Dan Barna például a második legnagyobb hirdető Kelemen Hunor után, Ramona Ioana Bruynseels pedig a harmadik.

Miközben több ezer lejes tételben költöttek magyar megyéket célzó Facebook-reklámokra, egyik román jelöltnek sem jutott eszébe magyarra lefordítani, vagy valamilyen minimális szinten a magyar közösség számára adaptálni az üzeneteket. Így a magyar választók is ugyanazt a sablonos, bukaresti kreatívok által kitalált anyagokat láthatták, mint bárki más az országban.

A nyitóképen Kelemen Hunor RMDSZ-elnök sajtótájékoztatót tart. Fotó: RMDSZ Facebook-oldala

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Erdély Analytica: szép summát éget az RMDSZ a Facebookon, hogy rá szavazzunk appeared first on Átlátszó Erdély.