A Kolozs és Szilágy megyét zömében lefedő közműcég, a Compania de Apă Someș S.A. árnyalja ezt a képet: a vízhiány veszélye nem áll fenn, és az infrastruktúra bővítése sem feltétlenül megoldás. 

Szerintük a vízhálózatot a fogyasztók terhelik túl: a lakosság egy része nemcsak háztartási vízként használja az ivóvízet, ahogyan az a szerződésükben áll, hanem például medencék feltöltésére vagy mezőgazdasági területek, veteményeskertek és üvegházak öntözésére is. 

A kialakult helyzet jobb megértéséhez felkerestük a közműcég szakembereit. Személyes interjúban magyarázta el a problémát Victor-Lucian Croitoru, a Compania de Apă Someș kommunikációs igazgatója, valamint írásban felelt kérdéseinkre Sebastian Lucaciu sajtófelelős.

Hová nem jutott ivóvíz?

A június-augusztusi időszakban több tucat Kolozs és Szilágy megyei településen vették el a vizet akár két-három napra is. A Compania de Apă Someș a weboldalán és Facebook-oldalán értesítette a lakosságot arról, hogy a kánikulában a megnövekedett vízfogyasztás miatt a hálózat túlterhelődött, ezért napokra el kellett zárják a vizet egyes településeken ahhoz, hogy újratöltsék a települési víztartályokat.

Kolozs megyében 83, Szilágy megyében pedig 38 olyan település volt, ahol a júliusi kánikulában a lakóknak ideig-óráig nélkülözni kellett az ivóvizet a rendszer túlterhelése miatt. A Compania de Apă Someș a megyehatáron levő falvakba is szolgáltat ivóvizet, közülük Maros megyében 3, Beszterce-Naszód megyében pedig 2 településen jelentett problémát a vízhiány július folyamán.

Az összesen 125 települést az alábbi térképen jelöltük meg úgy, hogy a kék rajzszögek leírásában tüntettük fel, július folyamán hányszor jelentette be a közműcég, hogy ideiglenesen elzárja a vizet az illető településen:

A kimaradás azért is okozott felháborodást, mert a közműcég nem mindig értesítette előre a lakókat arról, hogy az ivóvíz-szolgáltatás leáll, így a lakók nem tudtak tartalékolni. A rendszer túlterhelését nem lehet előre kiszámítani, válaszolta kérdésünkre Sebastian Lucaciu sajtófelelős.

Hogyan működik a rendszer?

A probléma jobb megértéséhez bemutatjuk, hogyan működik a vízszolgáltatás. Kolozs megye legtöbb települését a körülbelül 70 millió köbméter vizet tartalmazó Tárnica-tóból látják el. Ezt a fő vízforrást egészítik ki helyben a talajvíz, források, patakok által táplált kutak.

A vízhálózat Gyalutól indul (itt tisztítják a gyűjtőtó vizét), és viszi el a vizet Kolozsvárra, Szamosújvárra, egészen Désig, illetve számos elágazásban a kisebb településekre.

Kolozs megye egyébként szerencsésnek mondható olyan szempontból, hogy a vízhálózat magasabban fekvő területről indul, és viszi a vizet az alacsonyabban fekvő mezőségi településekre. Viszonylag kevés zónában kell magaslatra felpumpálni a vizet, mutatta a hátánál lévő térképen Croitoru.

A magasabban fekvő lakóövezetekbe felpumpált ivóvizet helyi tartályokban gyűjtik össze, ezekben a víz folyamatos körforgásban van. A messziről felismerhető, henger alakú tartályokat úgy méretezték, hogy azok napközben nyolc órán keresztül tudják biztosítani az adott zóna maximális vízellátását.

A közműcég az esti és éjszakai órákban tölti újra a tartályokat, amikor elvileg a lakók kevesebb vizet használnak, és az energiaárak is alacsonyabbak. Azonban ha a lakók este és éjszaka ezt a vizet használják a kertjeik öntözésére, akkor a tartályoknak nincsen idejük feltelni.

A víz útja egyes települések csomópontjain elágazik. Egy ilyen csomópont például Apahida, ahonnan elágazások viszik a vizet a Mezőség fele. Ha Apahidán elkezdenek medencéket feltölteni, veteményeskerteket locsolni, akkor a következő két faluba már nem jut víz, szemléltette a problémát Croitoru.

Megoldás lenne az infrastruktúra bővítése?

Kézenfekvő megoldásnak tűnik a nagyobb tartályok beszerelése, ez azonban Victor-Lucian Croitoru szerint további problémát okozna. Ugyanis a kisebb vízhasználat idején – például télen – a tartályokban nem cserélődne időben a víz, így ihatatlanná válna.

Továbbá tudni kell, hogy a vízellátó infrastruktúra a helyi önkormányzatok tulajdonában áll, a közműcég csak bérbe veszi tőlük azokat. Így a vízhálózat bővítése részben a vízszolgáltatók, részben az önkormányzatok feladata. 

A hálózaton jelenleg is dolgoznak: egy nagy uniós pályázatból évek óta újítják, és bővítik az ivóvíz- és szennyvízhálózatot 174 Kolozs és Szilágy megyei településen. A pályázat bruttó összértéke közel 2 milliárd lej (400 millió EUR), amelyből bruttó 1,2 milliárd vissza nem térítendő támogatást ad az EU.

A projekt eredményeként 2024 végére azok a települések is rá tudnak csatlakozni a Tárnica-tó vízellátó rendszerére, amelyek eddig a kutakból kapták az ivóvizet. Ez azért lenne fontos, mert a klímaválság veszélyeinek fokozottan ki vannak téve azok a helységek, ahol az ivóvizet a talajvíz, források vagy patakok által táplált kutak biztosítják, magyarázta a kommunikációs igazgató.

A kutak vízhozama a kánikulában egyre csökken, és a hirtelen szakadó esőzések sem tesznek jót az ivóvíznek. A kutakban felgyűlő vizet normális esetben nem szokták tisztítani, mert azt elvégzi a talaj. Azonban a nagy esőzések idején muszáj klórozzák a kutak vizét is, mert a domboldalon gyorsan lefolyó esővíz belemossa a talajvízbe a juhok és tehenek ürülékét, magyarázta az igazgató.

Növényvédő vegyszerek szennyezik a szilágysági vízkészletet

Crotioru hangsúlyozta, a Tárnica-tóban lévő víz arra is elég, hogy a közeljövőben Szilágy megyének is biztosítsa az ivóvizet. Ez a beruházás szintén része a fentebb említett nagy uniós projektnek, és azért van szükség rá, mert a Szilágy megyei hálózatot tápláló varsolci víztározó vize nagyon szennyezett.

A tavat ugyanis mezőgazdasági területek veszik körül, ahol a terményeket növényvédő szerekkel kezelik. Ezek beszivárognak a talajba, onnan a víztározóba, a tó vizének megtisztítása pedig nagyon sok pénzbe kerül, indokolta a döntést az igazgató.

Ha elkészül a Kolozs és Szilágy megyét összekötő vezeték, akkor ez lesz a leghosszabb, ivóvizet szállító fővezeték Romániában: 150 kilométer további 150 kilométernyi elágazással.

Milyen átlagfogyasztásra méretezték a rendszert?

A vízhálózat elemeinek méretét és bővítését normatívák alapján határozzák meg az adott település sajátosságainak és a lakosság növekedésének figyelembevételével.

A kérdésben irányadó szabályzat a víz- és szennyvízelvezetéssel, valamint egyéni hőközponttal bíró épületekben lakó személyek számára havonta 6,3 köbméter vízfogyasztással számol. Az átlagfogyasztás fejenként 8,4 köbméterre módosul, ha a meleg vizet távhőszolgáltató szolgáltatja.

Ugyanígy meg van adva, hogy egy felhasználó hány liter ivóvizet fogyaszthat a kertek és gyepek öntözésére vagy állatok itatására. Például, egy termőszezon alatt egy négyzetméternyi zöldségeskert öntözésére 300 liter vizet, a tehenek tartására havi 3 ezer liter vizet számolnak.

A keretszabályzat meghatározza a közintézmények és a vállalatok fogyasztói szabványait is. Azonban nem tartalmaz útmutatót arra, hogy mennyi vizet lehet a magánházak medencéinek feltöltésére elfogyasztani.

A vízszolgáltató kommunikációs igazgatója szerint sok probléma adódik abból, hogy a kertesházak tulajdonosaival kötött szerződések kizárólag a lakók háztartási vízfogyasztását foglalják magukba, és nem szerepel bennük, hogy a veteményeskertet is szeretnék öntözni.

Mekkora a túlfogyasztás?

A közműcég július 24-ei bejegyzéséből kiderült, hogy május-júniusban Kajántón volt olyan lakó, aki 54-szer, Erdőfeleken volt, aki 78-szor, és Dezméren volt, aki 87-szer több vizet fogyasztott, mint az előző két hónapban. Az igazgató még részletesebb kimutatást osztott meg:

Croitoru elmondta, hogy a július-augusztusi kimutatások még rosszabb eredményeket fognak hozni a kánikula növekedése miatt, de még nem kapták meg a végleges adatokat.

A kommunikációs igazgató beszélgetésünk során néhány extrém példát is felsorolt. Van például olyan háztartás, melynek március-áprilisi fogyasztása 0 köbméter víz volt. Ehhez képest május-júniusban 239 köbméter ivóvizet használt el.

„Ez egy víkendház kell legyen. Nyáron kimentek, és néhányszor feltöltötték a medencét. Nem tudok rá más magyarázatot”, magyarázta Croitoru. Egy másik háztartásnál 870 köbméter vizet fogyasztottak két hónap alatt. „Ennyi vízből körülbelül húsz olimpiai medencét lehet feltölteni”, hülledezett az igazgató.

Miért nem lehet fellépni a túlfogyasztók ellen?

„Ha én a vizet ivásra és mosakodásra adom el neked, akkor azt nem használhatod öntözésre. Csakhogy ezen paragrafus megszegését nem követi semmilyen szankció”, fejezte ki a tehetetlenségét az igazgató.

Bár a közüzemi szolgáltatásokat szabályozó hatóság (ANRSC) 88/2007-es számú rendeletének 229-es cikkelye alapján a felhasználónak kötelessége betartani a közműcéggel kötött szerződésben szereplő fogyasztói szabványokat, a jelenlegi törvények értelmében kizárólag azt büntethetik, aki nem fizeti ki a vízfogyasztását a közműcégnek.

A felhasználóknak elvben kötelességük értesíteni a vízszolgáltatót arról, ha a felhasználás módjában változás áll be (például üvegházat létesítenek), nagy kérdés, hogy ezt hányan teszik meg.

Továbbá a vízügyi törvény csak olyan esetben szab ki büntetőjogi eljárást vagy pénzbírságot, ha a fogyasztók illegálisan használják a természetben fellelhető vízforrásokat. Például, ha valaki a Szamosból pumpált vízzel öntözi a kertjét, szemléltette az igazgató.

Mi lenne a megoldás?

A vészhelyzetre több módon reagált a közműcég, de egyik sem hozott tartós megoldást, mondta el Croitoru. Először is a helyi önkormányzatokat arra kérték, ne öntözzék a köztereket, illetve segítsék tájékoztatni a lakókat a tudatos ivóvízhasználatról. Szórólapokat osztottak, és plakátokat ragasztottak ki a polgármesteri hivatalok, iskolák és templomok hirdetőtábláira, melyeken ez állt:

„Ne öntözzék a kerteket! Mások víz nélkül maradnak.
Alternatívák a kertészkedéshez, öntözéshez, állattartáshoz:
fúrt kutak, esővíz, patakok és források.”

Másrészt arra kérték a megyei katasztrófavédelmi hatóságokat, hogy a víz nélkül maradt településeken szólítsák fel a medencés szállodák, aquaparkok és autómosók tulajdonosait, hogy a vészhelyzet megoldásáig ne használják a közműcég által szolgáltatott vizet.

A krízis megoldását a differenciált, progresszíven emelkedő árak jelentenék Croitoru szerint. Amikor a közműcég vállalkozásokkal köt szerződést, akkor sokkal nagyobb vízfogyasztással számol, mint egy magánszemély vagy család esetén. 

A víz mégis ugyanannyiba kerül a vállalkozóknak, mint a magánszemélyeknek. Például Kolozs és Szilágy megyében a felhasználók az egyik legalacsonyabb árat, egy köbméter ivóvízért nettó 5,12 lejt fizetnek, a kanalizálásért nettó 5,43 lejt, ahogy az látható a megyénkénti árak listáján.

„Én köbméterenként 3 lejért adnám a vizet, ha a családod fejenként 3-4 köbméter vizet fogyaszt – ez egy négyfős család esetében havonta 12 köbméter vizet jelent. Azonban, amikor egy négyfős családnak egy hónapban 80 köbméteres vízfogyasztása van, akkor egyértelmű, hogy másra is használják, mert ennyit nem lehet meginni. Ebben az esetben köbméterenként 100 lejért fogom adni a vizet”, vázolta az igazgató.

Croitoru szerint egy ilyen áremelés arra ösztönözné azokat a magánszemélyeket, akik az ivóvizet kertek öntözésére és állatok itatására használják, hogy keressenek más megoldásokat. Például, fúrassanak kutakat vagy a tavaszi időszakban gyűjtsék az esővizet tartályokba, ezekét állami támogatás is járhatna. Az utóbbi lehetőség azért is nyerő lenne, mert így az esővíz elvezetésének a költségét is meg lehet spórolni, osztotta meg ötleteit az igazgató.

A Compania de Apă Someș meg is tette az első lépést, differenciált árakat kérvényezett az illetékes hatóságtól, mondta el a kommunikációs igazgató. A vállalat augusztusban is már több településen el-elzárta a vizet, illetve vízszolgáltatási órarendet vezetett be. Az augusztusi kánikula ezen a héten üt be Erdély közepén.

Frissítés, 2024. augusztus 14.: A cég augusztus 14-én jelentette be, hogy szeptember elsejétől megemeli a víz árát. Az ivóvízet ősztől köbméterenként 6,16 lejért fogja adni, a szennyvíz elvezetéséért köbméterenként 6,53 lejt fog felszámolni.

A nyitóképen egy medencés magánház Kolozsvár körül. Fotó: Sipos Zoltán.

The post Pancsolás vízválságban: miért a kánikulában zárják el a vizet Kolozs és Szilágy megyében? appeared first on Átlátszó Erdély.

A Legendárium Mini-Erdély Parkja az elmúlt években Udvarhely környékének leglátogatottabb turisztikai látványosságává nőtte ki magát. Hétköznaponként több száz, hétvégenként több ezer turista keresi fel a szejkei tematikus parkot.

És hát milyen a turista? Ezeknél a látványosságoknál még vécézni is szeretne, nem csak kürtőskalácsozni. Ha lehet, érkezéskor is, mert teli van a hólyag, s távozáskor is, mert ki tudja, hol adódik legközelebb alkalom rá.

Többen is jelezték, hogy biza, egy-egy szép nyári napon kanálisszag lengi be a Szejkét. Sőt, arra is kaptam panaszt, hogy a városba befolyó Szejke-patak is kanálisszagú, és emberek tudni vélték, hogy hol van a legendáriumosok kanáliscsöve a patakban.

A patak tényleg siralmas állapotban van, de miután többször végigjártuk a patakpartot, és nem találtunk semmiféle legendáriumos befolyás-nyomot, arra kell következtetnem, hogy a patak szennyezése nem a Mini-Erdély Parkból jön, és a legendáriumosok tényleg szippantással szabadulnak meg az anyagtól, ahogy állítják.

Napi több ezer vécéhasználat eredményét nem könnyű és nem olcsó házon belül megfelelően kezelni és szippantóval elhordatni. Sőt, az sem volt olcsó, hogy berakják a 8 ezer és 10 ezer literes négyaknás tartályokat, amelyekben most kezelik és tárolják a szennyvizet szippantásig, mondja Fazakas Szabolcs, a park üzemeltetője. Egyáltalán nem hiányzott nekik ez a befektetés.

Több szempontból kellemetlen ez az egész, állítja. Kellemetlen a szag, kellemetlen, hogy folyamatosan kell üríteni a tartályokat, és az, hogy egyáltalán kell foglalkozni ezzel. Kellemetlen, hogy időnként nincs vizük, mert a helyi kis rendszer nem bírja el ezt a fogyasztást, főleg szárazságban. „Tegnap kiürült a tartály, nem tudtunk locsolni, és a turisták sem tudom, hogyan tudták használni a vécét víz nélkül” – mondja Fazakas.

Nem ezt ígérték nekik, mondja beletörődő hangon. Mikor elkezdték ide tervezni a tematikus parkot, arról volt szó, hogy lesz víz és kanalizálás.

Kanalizálás van is, csak nem működik. Három éve ki van építve a rendszer Szejkén, csak át kéne venni, és üzembe kellene helyezni.

Nagyon várják már, hogy átadják a rendszert, mondja Fazakas.

A Mini-Erdély Park előtti sánc is kanálisszagú, és a lassan csordogáló lé, illetve a lerakódott iszap jelzi, hogy kanalizálásként szolgál a fentebb fekvő épületek számára. Szejkén, és feljebb, Lengyelfalván, sok háztartás türelmetlenül várja már, hogy beüzemeljék a kész rendszert és legyen hová a szennyvizet engedni. Mikor itt lakó ismerőseimet kérdem a témában, akkor mindig a polgármestert szidják, aki késlelteti az átvételt.

Miért nincs átvéve már évek óta a szejkei kanalizálás, mi van az egésznek a jogi és a szakmai hátterében, illetve milyen következményekkel jár ez az át nem vevés, erre keresünk válaszokat ebben az anyagban, amely a Szejke-sorozatunk első része.

Szejke-sorozatunk vélhetően három részes lesz, és a következő témákat fogja tárgyalni:

1. A kanalizálással és annak át nem vételével kapcsolatos kérdések. Ez ez az anyag.
2. Szejke fürdővárosi jelene és jövője. Mi van a mofettával, a kádas fürdővel, a stranddal, a borvizekkel és a feltúrt tőzegláppal.
3. Kataszteri-telekkönyvi senkiföldje helyzet a Szejkén. Miért nem tudják megvásárolni az épülettulajdonosok a házuk alatti telket, és milyen kataszteri nehézségekkel kell a Mini-Erdély Parknak megküzdenie.

Feszültség a kanáliscső körül

Azok számára, akik nem akarnak nagyon elmélyülni a részletekben, összefoglalom pár szóban az anyag lényegét, hogy ha elolvassák ezt a fejezetet és a két utolsót, akkor kapjanak egy képet az egészről:

A szejkei kanalizálásnak 2012-ben fogtak neki, akkor tervezték meg. Tíz évvel később, 2022-ben, még mindig nincs használatban.

A kivitelező szerint teljesen kész van, csak át kellene venni. Szerinte teljesen érthetetlen, hogy miért nem vették már át, és miért nem fizették ki a maradék számlát, aminek csak a kamatja azóta az eredeti szerződés kétszeresére duzzadt. A polgármester arra hivatkozik, hogy bajok voltak az engedéllyel, és hogy korrupciógyanús, ahogy időközben megváltozott a terv. De hát az engedélyt is a polgármesteri hivatal adta ki, a tervet is a polgármesteri hivatal változtatta meg, érvel a kivitelező. Nem érti, hogy miért őket hibáztatják a hivatal hibáiért. A cég pert nyert, a döntés kimondja, hogy a szerződés végleges és visszavonhatatlan. De a polgármester csak nem akarja átvenni a munkálatokat, hanem inkább tovább húzza az időt, perel és DNA-s feljelentéseket tesz. „Ilyenekkel tölti a hivatal az időt, érthetetlen! Ez hivatali visszaélés, amit elkövetnek!” – fakad ki Bálint Antal, a kivitelező Macops cég tulajdonosa.

Gálfi Árpád polgármester keményen kitart amellett, hogy valami nincs rendben az ügyben. Hivatkozik arra, hogy a polgármesteri hivatal volt munkatársai, akiket azóta ő eltávolított, összejátszottak a kivitelezővel és megkárosították a várost. Hogy az ő aláírása és tudta nélkül megváltoztatták a tervet, törvénytelenül. Hogy hosszú ideig el voltak tűnve dossziék az ügyben. Szerinte fontos, hogy minél hamarabb át legyen véve a beruházás, de csak törvényesen. Ehhez ki kellene mondatni valamelyik hatósággal, hogy nem jól jártak el, érvényteleníteni kellene az építési engedélyt, és új engedélyt kiadni.

Az ügytől független, építkezésben dolgozó szakemberek azt állítják, hogy meglehet, hogy ez az eljárás, amivel a tervet megváltoztatták, nem teljesen törvényes, mégis az egész országban ezt használják, és működik. Az pedig, amit a polgármester szeretne, hogy érvényteleníteni mindent és új engedélyt kérni, az nem szokott működni, mert bedöglik a beruházás. Nem értik, hogy a polgármesternek miért kell túllihegnie ezt a kis részletet. Ahogyan azt sem értik, hogy emiatt miért kellett eltávolítania a városházáról a tapasztalattal rendelkező, és szerintük lelkiismeretes szakembereket.

Puskás Katalin, a Gálfi által meghurcolt, majd kirúgott volt beruházási igazgató kiáll az igazáért és pert nyer. De a sok megaláztatás, a hároméves pereskedés, a DNA-s, számvevőszékes meg mindenféle kivizsgálás nagyon megviseli, és keserűséggel tölti el. Azt állítja, hogy Gálfi presztízskérdést csinált a kirúgásából, és hogy ennyire rosszindulatú emberrel még sohasem találkozott.

Városházi és külsős forrásaink szerint, folyamatos és egyre fokozódó bizalomhiánya és agresszív viselkedése miatt Gálfi lassan mindenkit elüldöz a polgármesteri hivatalból, apránként nem marad senki, aki egy beruházást meg tudjon pályázni, véghez tudjon vinni, vagy el tudjon számolni.

A szejkei kanalizálás és az ezzel kapcsolatos városházi elbocsátások ügye nem ért véget, és egyre csak bonyolódik. Párhuzamosan több per és DNA-s kivizsgálás zajlik, és amint egy véget érne, újabbat indítanak. Hol 6000, hol pedig 9000 oldalas peranyagokról hallani, bevásárlókocsival tologatják a bíróságon és a polgármesteri hivatalban.

Minél tovább húzzák az időt, annál többe kerül ez a városnak, jelenleg 3,4 millió lejre rúg a büntetőkamatja az 1,6 milliós kivitelezési szerződésnek.

A minisztérium szerint idén lejár a finanszírozási szerződés, amennyiben addig nincs átvéve a beruházás, visszakérhetik a pénzt.

Bizonyítékdarabkákból épített várak és kicsinyes csaták

Rengeteg a részlet, de megoszlanak a vélemények arról, hogy melyik részlet releváns és melyik nem. Hogy ez az anyag olvasható méretű maradjon, muszáj válogatnom az információk között. Megpróbáltam a konfliktus legfontosabbnak tűnő részleteit pontokba szedni. Megeshet, hogy van olyan információ, ami elavult már, hisz az anyagot 2021 augusztusában kezdtem el írni, és nagyon elhúzódott.

A megírás elhúzódásának az én elfoglaltságom mellett más okai is voltak. Egy ideig Puskás Katalin kérte, hogy várjak még a megírással, hogy nehogy emiatt áttettessék valahova távoli helyre a perét. Aztán a polgármesteri hivatal nem akart válaszolni hosszú hónapokon keresztül a megkeresésemre, egy ideig az ügyben folyó perekre hivatkozva, aztán egyeztetési nehézségeik voltak, aztán ismét perek. De végül, mikor már letettem arról, hogy valaha is szóba állnak velem, akkor felhívott Gálfi, hogy kitálal.

A tizenvalahány órányi beszélgetésből, a százoldalnyi jegyzetemből és a sok száz oldalnyi átküldött dokumentumból sikerült nagy nehezen összegyúrnom egy húszoldalas összefüggő szöveget. Ezt átküldtem minden félnek, láttamozásra, amire ismét felbolydult a méhkas. Rengeteg változtatási javaslat jött: vagy a másik fél mondanivalójába szerettek volna beleírni egy-egy szót, vagy azonnal szerették volna megcáfolni a másik által mondottakat, vagy újabb dokumentumokkal szerették volna a legapróbb részletet is tisztázni. Mintha egyetlenegy szón, egyetlenegy részleten múlna az, hogy kinek van igaza.

Mint sok más konfliktusban, itt is el vannak veszve a részletekben a felek, és nehéz látni a fáktól az erdőt. Mindenki sérült, vagy sérülni fog ebben az ügyben, mindenki áldozat volt, vagy lesz. A hároméves folyamatos háborúban mindenki részletekből és bizonyítékdarabkákból épített magának várat, és annak bástyájából dobálózik részletekkel és sértegetésekkel. Mindhárom fél visszajelzése tartalmaz ironikus hangú, megvetést vagy lenézést sugárzó odaszólásokat, a legtöbbet a polgármesteré.

Kizárt cégek és Gálfi összejátszás-gyanúja

A történet régen kezdődött: 2012-ben, még Bunta polgármestersége idején Székelyudvarhely akart pályázni a POR keretében a szejkei víz- és kanálishálózatra. Ekkor megszületett egy megvalósíthatósági tanulmány és maga a kivitelezési terv is. De valamiért a finanszírozás elmaradt, a tervet fiókba rakták.

2017-ben került elő ismét a terv, amikor a PNDL-ből próbáltak meg finanszírozást szerezni rá, ezúttal sikerrel.

2017 novemberében a jelentkező négy cég közül a Macops nyerte meg végül a közbeszerzést. De nem akárhogy, hanem úgy, hogy a két legjobb ajánlatot tevő céget, a Viaductot és a Termolangot kizárták a licitből.

Ezt Gálfi mai napig gyanúsnak tartja. És habár nem tud bizonyítékokat hozni, a jelek alapján arra következtet, és beszélgetésünk alatt végig arra utal, hogy a Macops és a polgármesteri hivatal beruházási osztályának azóta eltávolított alkalmazottai összejátszottak, hogy a Macops kapja meg a munkálatot.

Hogy volt-e összejátszás vagy sem, ezt nehéz most akár bizonyítani, akár cáfolni, de a nyomok arra utalnak, hogy a kizárás törvényes volt. Ugyanis a munkálatokra a törvény alapján 3 év garanciát kellett volna vállalniuk a cégeknek, és a két kizárt cég csak 2 év garanciát vállalt.

Hogy ezt a korrupció-gyanút leellenőrizzem, megkerestem mindkét céget azzal a kérdéssel, hogy számukra a kizárásuk korrupciógyanús-e, vagy jogosnak érzik-e.

„Mi annak idején nem tartottuk 100%-ban jogosnak, megfellebbeztük, de az elsőfokú bíróság a hivatalnak adott igazat. Tehát jogosan zártak ki” – válaszolta Pakot Ferenc, a Termolang tulajdonosa.

„A VIADUCT KFT ajánlatát nem fogadta el az elbíráló bizottság, a kiírás feltételeinek nem megfelelő ajánlat címen, ugyanis a minimális 3 év jótállási időszak helyett a mi ajánlatunk 2 éves jótállást tartalmazott. Tudomásul vettük a kiértesítésben szereplő indokot, és tovább nem vettünk részt ebben a közbeszerzési eljárásban” – válaszolta Luka Csaba, a Viaduct ügyvezetője.

Túlárazás vagy alulárazás? És miért?

Voltak pluszköltségek, a szerződés értékén felül, amik indokolatlanok, állítja Gálfi. Bálint erre azzal védekezik, hogy teljesen természetes hogy minden munkálatnak lehet pluszköltsége, előre nem látható dolgok miatt. Itt például elszakítottak egy optikai kábelt, mert nem tudtak róla, a hivatal nem kért „avizt”. Kijött a tervező, és előírta, hogy kézzel kell ásni, nem géppel, hogy többször ne szakítsák el. De voltak más meglepetés-vezetékek is, amelyek mindenikéhez a tervezőt ki kellett hívni. Az új útvonal ráesett egy fasorra, amit ki kellett vágni, s újra kellett ültetni. Tehát voltak pluszköltségek, de ezek nem haladták meg a Gálfi által is aláírt szerződésbe foglalt 10%-ot, törvényes határon belül voltak.

A polgármesternek egy másik összejátszás-gyanúja is van a közbeszerzéssel kapcsolatban. Mert hogy van az, hogy meghirdetik a közbeszerzést 760 ezer lejért, megnyeri azt valaki 1,6 millióért, és a végén lesz belőle 2,4 millió? Nem lefele kellene licitálni? Egy normális közbeszerzésnél a végső érték a meghirdetettnél kisebb kellene, hogy legyen. De itt nagyobb volt, 110%-kal, állítja.

Ha megnézem a SEAP oldalát, akkor a Gálfi által emlegetett számok, a 760 ezer és az 1,6 millió, beigazolódnak, a 2,4 millió még nem:

Ezt a DNA-nál is megkérdezték, emlékszik vissza Bálint Antal, a kivitelező Macops cég tulajdonosa. Ez nem egy sablonos, mindennapi kiírás volt. Összevont tételek voltak, nem voltak normatívok erre kidolgozva. A kollégái ki kellett menjenek a helyszínre, és méterről méterre felmérjék az egészet. Maga a terv 2012-es volt, és 2017-ben lett meghirdetve a licit. Időközben sok minden változott, főleg az építőanyag-árak. Innen a nagy különbség. 760 ezerért nem lehetett volna megcsinálni.

Bálint állítását támasztja alá az is, hogy a négy ajánlattevőből csak egyik ment 800 ezer alá, a Viaduct, de ő nem is nagyon harcolt azért, hogy megkaphassa a munkálatot ennyiért. A másik három cég a meghirdetési ár duplájáért vállalta volna be, a Termolang ajánlata 1,4 millió volt, a Macops-é 1,6, míg az ING Service 1,7 milliót számolt.

Most, a beruházásnak ebben a fázisában, amikor már aláírt szerződés van, ez nem lehet ok arra, hogy ne fizessenek, véli a Macops, ráadásul hogy ez a polgármesteri hivatal belső ügye, ezért nem rajtuk kellene elverni a port.

Hogy ez az árkülönbség az általa vezetett polgármesteri hivatal belső sara, ezt burkoltan elismeri Gálfi is később, mikor a beruházási osztályon megejtett tisztogatásáról került szó. „2012-es deviz küldődött fel Bukarestbe”, 764 ezer lejjel, mondja a polgármester, mikor Puskás Katalin kirúgásáról beszélgetünk. Ezt kellett volna aktualizálni levitel előtt. „Én le tudtam volna vinni 2,4 millió lejes tervet is Bukarestbe, s akkor nincsenek a pluszköltségek.”

Két tanácshatározattal módosították az értéket, azt vitték le Bukarestbe, s megkapták az 1,35 millió lejt. De végül a közbeszerzési meghirdetés utána csak 760 ezerért történt. „Ez volt a problémám Puskás Katival” – jelenti ki itt határozottan Gálfi, majd hozzáteszi: nem akartak jönni a cégek ajánlatot tenni. Ez tapasztalható más udvarhelyi projekteknél is.

Puskás Katalin, a városháza volt, azóta elbocsátott beruházási igazgatója az, aki tisztázza ennek a különbségnek az okát, azaz az okait, mert kettő is van. Az egyik az, hogy az egyik kollégája elkövetett egy hibát, a felbecsült értéket kisebbre adta meg, mert kimaradt a pumpaállomás eszközeinek az értéke.

A másik, és legfontosabb az volt, hogy a minisztérium sürgette őket, dátumhoz volt kötve a szerződéskötés, nem volt idő az újrabecslésre. Főleg, hogy nekik nem volt ekkor már érvényes szerződésük a tervezővel, aki 5 évvel azelőtt készítette el a terveket. És újabb szerződést kötni időigényes lett volna. Ezért mindenki bevállalta, hogy a szűkös határidő miatt ez a projekt így fog elindulni, s időközben korrigálják, amit kell.

Gálfinak nem csak ennyi baja van Puskás Katalinnal, de ahhoz, hogy a többit megértsük, be kell mutatnom a titokzatos „dispoziţie de şantier nr. 1”-t.

A rejtélyes „dispoziţie de şantier nr. 1”

Bocsánatot kérek a magyartalankodásért, de ezt mindenki így használja, és ha magyarul írnám, senki nem értené, hogy miről van szó. Hogy ne kelljen ezt a hosszú változatot leírni, rövidíteni fogom DS1-nek.

Ez a DS1 az a dokumentum, amivel megváltoztatták a kanalizálás eredeti útvonalát. Az történt ugyanis, hogy kiadták az építkezési engedélyt úgy, hogy az Útügy utólagos beleegyezéséhez kötötték. Csakhogy az útügyesek utólag feltételekkel adták meg ezt az „avizt”, ami miatt újra kellett terveztetni a rendszer egy részének a nyomvonalát, át kellett tenni az út túloldalára.

Az új terv alapján licitelték és építették meg a rendszert. Majd állítólag ez a dosszié eltűnt a polgármesteri hivatalban. Gálfi szerint ez az eltűnés az egyik, és talán legfontosabb oka annak, hogy nem vették még át a rendszert. De ez az egész történet furcsa és ágas-bogas.

Gálfi azt állítja, ő nem is tudott erről a dossziéról, erről az új tervről. Az első gyanús jel ennek a dossziénak a létezéséről számára az volt, amikor az átvétel, azaz az át nem vétel napján (2019. szeptember 12.) a sok dokumentum között előkerült az új nyomvonal egyik tervrajza is. De a teljes dosszié előkerülésére 2021 augusztusáig kellett várni, mondja.

Gálfi forgatókönyve itt picit sántít. Mert ha az egész tervet ez alapján a dosszié alapján licitelték és kivitelezték, akkor egyértelmű, hogy ott, ahol az az egy tervrajz megvolt, az egész dosszié meg kellett, hogy legyen. Ha máshol nem, akkor a kivitelezőnél. Vagy a tervezőnél. Hogy miért kellett évekig várniuk, amíg ez megkerült, miért nem tudták elkérni az 5 példányban legyártott dosszié másolatát valamelyik másik féltől, ez nem tiszta. Ha nekem sikerült ezt megszereznem, nekik is kellett volna, hogy sikerüljön. De valamiért nem akarták eléggé. Ez érthető is, mert Gálfi egyik fő vádpontja ezen dosszié hiányára épül.

„Ezt a dokumentációt kerestük 3 évig. 3 év után került elő” – mondja Gálfi, és elmeséli azt is, hogyan került elő: Szabó Samu, a beruházás osztály akkori igazgatója felmondásának napján, fél órával a felmondása előtt egy átiratban értesítette őt, hogy figyelmébe ajánlja az előkerült dossziét.

Amikor magyarázatot kért erre, írásban, Szabó azt válaszolta, hogy a Bóni István által hátrahagyott papírok között találta, amikor a Kipi-Kopi óvoda dossziéját kereste.

Amivel a polgármester nem dicsekszik: ha megnézzük alaposabban Szabó magyarázkodó válaszát, abban az is szerepel, hogy ő a dossziét a megkerülésének pillanatában, 2020 tavaszán átadta Gálfinak, informálisan, a polgármester magánál tartotta ezt, majd 2020 őszén visszaadta. Tehát, ha hihetünk a beruházási osztály akkori igazgatójának, akkor ez az „eltűnt” dosszié fél évig a polgármesternél volt 2020-ban.

Gálfi most állítja, hogy ő nem tudott erről a dossziéról.

Hogy Gálfi vagy Szabó nem mondott igazat, vagy emlékezett rosszul, nem tudjuk most kideríteni. De azt mindenképp meg kell itt jegyezni, hogy a polgármesteri hivatal dolgozói szerint az utóbbi időben igencsak sok az olyan eset, mikor Gálfi azért hisztizik, mert szerinte eltitkolnak valamit előle, mert nem emlékszik olyan iratokra, amiket ő saját kezűleg írt alá. Vagy azt állítja, hogy aláíratták vele anélkül, hogy tudta volna, mi áll az iratban.

A diszpozicié-tagadás

És akkor el is érkeztünk a legfőbb érvhez, ami Gálfi ellen szól: a polgármester személyesen aláírta ennek a dokumentumnak a megrendelőjét. Akkor hogyhogy nem tudott róla?

Ennek a DS1 dossziénak az esete az egyik azok közül, amiről Gálfi állítja, hogy úgy írta alá a megrendelését, hogy nem tudta, mit ír alá. Becsempészték neki az aláírandó dokumentumok közé, és ő aláírta. Naponta több száz iratot ír alá, nem tud mindent leellenőrizni, bíznia kell a kollégáiban. Ezzel éltek vissza.

További bizonyítékként mutatja, hogy magát a DS1 dossziét ő nem is írta alá. Ez szerinte egyértelmű bizonyítéka annak, hogy őt ebben az ügyben megkerülték.

Puskás Katalin is elismeri, hogy ezt a dokumentumot nem íratták alá a polgármesterrel, csak ennek a megrendelőjét. Mert ezt nem is kell, állítja: „Ezt a „Dispoziţie de şantier” -t a törvény értelmében a tervező állítja ki, az ellenmérnökök (verificatori de proiect) láttamozzák, s a hivatal részéről a kiviteli ellenőr (diriginte de șantier) ellenjegyzi (mint „beneficiar”), mert ő kell ezzel megbízva legyen, ugyanis neki van szakhatósági (szakmai) bizonyítványa erre (atestat MLPAT, cu nr. de înreg.). Ezért még a fejlesztési igazgatóság részéről sem írta alá senki, mert meghaladta a hatáskörünket, habár volt szakirányú végzettsége a hivatal részéről a munkálat felelősének (először Csoma Zsigmond, majd Bóni István szakmérnöknek).”

Puskás szerint Gálfi nem csak a DS1 megrendelőjét írta alá, hanem sok más dokumentumot, ami a megrendelőt követte, például szerződést, dokumentációt, láttamozásokat, stb. Tehát nem egyetlenegy „becsempészett” dokumentumon múlott a dolog.

Ennek a DS1 dossziénak a létezését Gálfiék éveken keresztül tagadták. Perekben, DNA-s ügyekben, mindenütt többnyire az eredeti, változtatások nélküli építési engedély iratait adta be a városháza, azzal próbálta bizonyítani, hogy Puskás és kollégái hibáztak.

Puskás Katalinnal először 2020 augusztusában beszélgettem, még mielőtt a városházán „előkerült” volna a DS1 dosszié. Beszélgetésünk alatt végig bizonygatta, sokszor könnyeivel küszködve, hogy létezik az építési engedélynek egy aktualizált változata, nem csak az eredeti 2012-es terv, ami miatt őt támadják. Egy új terv, lepecsételve a „vizat spre neschimbare” pecséttel, aminek a megrendelőjét a polgármester írta alá, de amit azóta eldugtak a városháziak, és tagadják a létezését. Ezt akkor azzal bizonyította Puskás, hogy megmutatta, a városháza által a törvényszéknek először leadott többszáz dokumentum között voltak olyanok, amelyek a már módosított tervből voltak. Puskás állítja, az új tervet iktatott kéréssel benyújtotta az urbanisztikai osztályra, kérve az engedély pótlását, vagy az újraengedélyezést.

A kirúgott beruházási igazgatónak komoly összehasonlító nyilvántartása van arról, hogy mikor mit adtak le és mit nem a törvényszékre, és abból látszik, hogy hol a régi, hol az új tervből adtak le egy-egy dokumentumot, hol pedig egyáltalán nem adták le az oda vágó iratot. Annak függvényében, hogy épp mi volt az érdekük, hogy hogyan tudták jobban aláásni őt. Azt próbálták rábizonyítani, hogy okiratot hamisított, azáltal, hogy egy dokumentum több munkapéldányát vették elő, állította Puskás.

Hogy Puskásnak igaza volt tavaly augusztusban azzal kapcsolatban, hogy van egy új terv, igazolja az, hogy időközben „megkerült” hivatalosan is a városházán ez az új terv. Persze, ez nem jelenti azt, hogy azóta átvették volna a kanalizálást, sem pedig azt, hogy abbahagyták volna Puskás Katalin meghurcolását.

A kirakott beruházási igazgató esete

Puskás Katalin kirakását Gálfi úgy adta el a városnak, mint egy korrupcióellenes akciót. Puskás megértően mondja: nem csodálkozik, hogy a várost meg lehetett vezetni, az ügy olyan bonyolult és nehezen érthető, hogy ha nem vele történik, ő sem hiszi el.

Szerinte Gálfiék felépítettek egy logikusan megalkotott feltételezés-sorozatot, ami alapján az jött ki, hogy ő a hibás. „Írtak egy pur politikai forgatókönyvet, kerestek egy bűnbakot, ők lettek a megváltók, s ezzel nyertek választást. S hogy, hogy nem, a bűnbak egy fehérnép lett, aki addig nem tátotta ki a száját.”

Puskás 1997-től dolgozott a hivatalban, és 2015- től a fejlesztési és beruházási igazgatóság igazgatója volt. Szinte sírva meséli el, hogy érzelmileg nagyon kötődött a város dolgaihoz. Nagyon szerette, amit csinált, és látta annak szépségét. Habár a választási kampányok és a polgármesterek időnként beleszóltak a szakmai részbe, és befolyásolták a beruházások prioritását. De soha senkivel nem volt haragban.

A kálváriája 2018-ban kezdődött, emlékszik vissza Puskás, akkor még nem volt semmiféle nyílt konfliktus, csak enyhe jelek utaltak arra, hogy itt valami készül. Például eljött hozzá a polgármester az informatikussal, és letöltötték a számítógépéről az összes adatot. Vagy a polgármester belső fegyelmi bizottság kivizsgálását rendelte el ellene.

Ennek a fegyelmi bizottságnak ő leadta a papírokat. Akkor látta legutóbb ezt a dossziét, aminek a létezését tagadják, mondta Puskás 2021 nyarán, a dosszié hivatalos megkerülése előtt.

Bálint Antal, a Macops tulajdonosa emlékszik, hogy 2018 decemberében, mikor bement a hivatalba letenni az utolsó előtti számlát, Puskás Katalint sírva látta. Akkor kezdték el azzal vádolni, hogy összejátszik a Macops-szal.

Puskás szerint 2018 decemberében, az évzáró után Gálfi kijelentette, hogy megvan az ember, akit oda fog hozni helyette: Szabó Sámuel. Közben Gálfi megzsarolta, hogy ha nem megy el magától, feljelenti a DNA-nál. Nem ment el, nem ijedt meg.

2019 januárjában elment szabadságra, ami idő alatt Gálfi saját kezűleg kipakolta az irodáját, hogy ne legyen, hova visszamenjen.

A fegyelmi bizottság nem dolgozhatott túl eredményesen, mert Gálfi mérges volt rájuk. 2019 januárjában ordított a tagoknak, hogy „hogy vagytok ilyen tökéletlenek, hogy nem tudjátok megírni azt a jegyzőkönyvet?”, állítja Puskás.

Aztán odáig fajultak a dolgok, hogy a kollégáknak megtiltották, hogy beszéljenek vele. „Minden információt elzártak tőlem és rám akarták húzni a vizes lepedőt” – mondja Puskás. „Igazgató voltam, és nem tudtam kommunikálni a kollégákkal, mert tiltva volt nekik, hogy szóba álljanak velem.” A szolgálati telefonját elvette Gálfi, aki a teljes kontaktlistáját is el akarta venni.

2019. április 5-én Puskásnak ünnepélyes keretek között, a többi igazgató jelenlétében átadták a kirúgását bizonyító polgármesteri rendeletet, ezzel példát statuálva a többieknek, hogy így jár, aki nem engedelmeskedik.

„Gálfi még most, 3 év után is kutakodik, hogy mivel tud feljelenteni” – mondta 2021 nyarán Puskás. „Fel voltam jelentve a számvevőszéknél, az építési felügyelőségnél, a prefektúrán, a DNA-nál.” Gálfi ismételten kérte az építési engedély semmissé nyilvánítását az építési felügyelőségtől, a prefektúrától, a brassói építésügyi felügyelőségtől és a minisztériumtól, aki a pénzt adta. Többször is visszament a számvevőszékhez, a prefektúrához, az építési felügyelőséghez.

A feljelentések és perek sorozata nem ér véget, meséli Puskás: a számvevőszéket feljelentette a polgármester a törvényszéken, hogy miért zárta le a dossziét. A vásárhelyi DNA lezárta az ügyet, de azt megfellebbezték, és a főügyész elrendelte a nyomozás újrakezdését.

Mennyire kell süketnek lenned, hogy a DNA kihozza, hogy minden rendben van a hivatalodban, s te polgármesterként nem rakod ki mindenüvé azt a döntést, dicsekvésképpen, hanem megfellebbezed, mondja a városháza egy bennfentese, aki régebb közel állt Gálfihoz, de most már elege van a viselkedéséből.

Gálfi szándékosan megbüntettette volna a várost, csak azért hogy valamelyik szerv kihozza, hogy Puskás Katalin a hibás, állítja több forrásom is. És ezért nem riadt vissza attól sem, hogy régi dokumentumokat mutasson be a hatóságoknak az újak helyett, vagy keverje a régi és új munkapéldányokat.

Kihívta az építési felügyelőséget és nem a dokumentáció aktuális változatát mutatta meg neki, ami le volt pecsételve a „vizat spre neschimbare” pecséttel, hanem a 2012-es verziót, panaszolja Puskás. Hiába, hogy 2016-ban leadták az OCPI-nek a topót a polgármester aláírásával, Gálfi arra hivatkozva kérte 2019-ben a hivatal megbüntetését, hogy nincs topó. És meg is büntették őket. Erre Mike Levente kellett, hogy felszólaljon a védelmében, aki nemcsak városi tanácsos, hanem topográfus is, és tudott arról, hogy előzőleg leadták a topót.

Mike, Ketesdi Imre tanácsossal közösen, egy levelet küldött az építési felügyelőségnek, amiben 7 oldalon keresztül ecsetelik a történet részleteit, hogyan vezette meg Gálfi őket. Ezeket a részleteket részben a tanácsülésen is ismertették a helyi tanáccsal.

Puskás állítja, az volt a legfájdalmasabb számára, hogy Gálfi nem engedte, hogy a tanácsosok előtt az ő változatát elmondja. Folyton szidták a tanácsülésen, de ő nem tudta magát megvédeni.

A városházi gyűlések hangulata is rossz volt, Gálfi ordított, mindenki lehajtotta a fejét, s várta, hogy járjon le a gyűlés.

Puskás Katalint végül a hivatal 2019 áprilisában elbocsátotta, attól függetlenül, hogy az ügyét kivizsgáló fegyelmi bizottság javaslata az volt, hogy csak 3 hónapig 10%-os fizetéscsökkentéssel büntessék.

Ráadásul Gálfi ki akarta fizettetni Puskással azt a 257 ezer lejt is, ami a Macops-os szerződés értéke és a minisztériumtól kapott összeg közötti különbség, és amely összeggel Gálfi szerint a volt beruházási igazgató megkárosította a várost.

Gálfi keveri a számokat, állítja Puskás. Folyton emlegeti a 760 ezret, 1,35 milliót, az 1,6 milliót és a 2,4 milliót, de összezavarja őket. Az 1,35 millió az a kofinanszírozási szerződésnek az értéke, azaz ennyit ad az állam az önrész mellé. Gálfi ezt úgy állítja be, mintha ez kellene, hogy legyen a teljes költség, és ezért akarja behajtani az 1,6 millió és az 1,35 millió közötti különbséget Puskáson. Arról nem beszél, hogy ő aláírta, hogy állja az önrészt. A 2,4 millió az nem a kivitelezésnek a költsége, hanem az egész mindenestől, ebben benne vannak a tanulmányok, tervezés, illetékek, műszaki felügyelet, minden. Ez az egész beruházás teljes összértéke lenne, amibe esetleg kerülhet. De nem is került ennyibe. Ez a 2,4 millió egy 2018-as tanácshatározattal el volt fogadva, tehát nem lehet meglepetés Gálfinak, hogy ekkora lehet a végösszeg.

Gálfi állítja, hogy a 2012-es határozattal kérték a pénzt Bukarestben, de Puskás megcáfolja, szerinte a 2017-es határozat alapján kérték a finanszírozást a minisztériumból. Igaz, hogy ezt a módosítást csak a TVA változása miatt tették meg. Maga az alapterv 2012-es volt, értéke is 2012-es szintű, 2017-ben lett meghirdetve a licit, amihez bővítményként a licit felfüggesztése alatt pótolták a módosító tervet.

Puskás harcol a „rosszindulatú” Gálfival és nyer

„Mindent megtett Gálfi, hogy beigazolódjon, hogy neki volt igaza. Presztízskérdést csinált ebből”, állítja Puskás.

„Életemben ennyire rosszindulatú emberrel nem találkoztam, pedig találkoztam elég sok mindenkivel” – mondja Puskás Katalin. „Vallásos köntösbe öltözve az egész várost meghülyítette, Máriához imádkozik, s közben gyűlölettel van teli.” „Takarózunk Isten köpenyébe, s a gyűlölet ömlik belőlünk.”

Annyira megviselte az ügy, állítja Puskás, hogy majdnem egy évig gyógyszert szedett. Úgy élte át, mint egy halálesetet. Két évnek kellett eltelnie, hogy tudjon beszélni róla elfogulatlanul.

Kollégáját, Bóni Istvánt, aki szintén távozott a hivatalból, annyi megaláztatás érte, hogy egy adott pillanatban a mentő vitte el.

Most próbálja elengedni a dolgot, mert nem akar leragadni a negatív gondolatok és a gyűlölet mezején. De állítja, hogy ha ezt az energiát, amit a saját igazának a bizonyítására fordított, azt a hivatalban dolgozta volna, akkor most biztosan előrébb lennének a város uniós pályázatai.

2022. május 17-én kapta meg Puskás Katalin a bíróság végleges döntését, miszerint érvénytelenítik azt a dokumentumot, mellyel őt eltávolították állásából, kötelezik a hivatalt, hogy visszahelyezzék őt az eltávolítás előtti állapotba, és kifizessék a teljes, azóta elmaradt bérét, kamatokkal együtt.

Az ügy érdekessége, hogy első fokon részben elvesztette a pert, de a táblabíróság végül neki adott igazat.

Az elvesztett per, amit nem elvesztettek, hanem abbahagytak és újrakezdtek

A pereskedés a Macops és a polgármesteri hivatal között is évek óta folyik. Nemrég volt egy olyan fejlemény, amit a városháza szeret úgy értelmezni, hogy a Macops elvesztette a pert, a helyi sajtó pedig úgy értelmezte, hogy feladták a pert, mondják a Macops-osok.

De mi történt a valóságban: a Macops beperelte a városházát egy közigazgatási per keretében, és azt kérte, hogy semmisítsék meg az átvételi bizottság által kiállított jegyzőkönyvet, amiben megtagadták az átvételt.

Gálfi kéri, hogy írjam bele, hogy nem csak a városházát, hanem az átvételi bizottság tagjait is beperelték. Én ennek nem látom nyomát a városháza által átküldött dokumentumban, csak a hivatalt és a polgármestert perelik.

További fontos részlet Gálfi szerint, hogy a Macops kérte ebben a perben, hogy kötelezzék a városházát a munkálatok átvételére. Ez igaz, ott van a dokumentumban. Az ügyben jogerős határozat született, ezért a jegyzőkönyv jogerős és a város nem kötelezhető az átvételre, bizonygatja válaszában Gálfi. Beleírom, hogy nem kötelezhető a város az átvételre, de a fontosságát nem értem, mert később ő maga állítja, hogy gőzerővel törekednek az átvételre, és talán már el is kezdték a folyamatot.

Ez az első Macops-városháza per ment 2 és fél évet, amikor a polgármesteri hivatal kérésére átminősítették polgári perré, és kezdődhetett volna az egész elölről. Ami egy hatalmas összegű kaució kifizetésével és újabb 3 évnyi pereskedéssel járt volna, mondják a macopsosok, és a végén csak egy jegyzőkönyv megsemmisítése lett volna a haszon, ami még messze állt volna attól, hogy a pénzüket megkapják.

Ezért úgy döntöttek, hogy lezárják ezt a szálat, amit zsákutcának éreztek, és a tartozás behajtására helyezik a hangsúlyt. Ejtették a régi pert és beperelték a városházát a számlák kifizetéséért. Ezt a második pert már kezdettől fogva polgári perként kezdték, és az csak a tartozások behajtásáról szól.

A második per felfüggesztését kérte az újabb DNA-s vizsgálatok idejére a városháza, és a bíró jóvá is hagyta a kérésüket most május 26-án, így az ügy ismét jegelődik meghatározatlan időre.

Ez a pereskedés, amit DNA-s kivizsgálások miatt folyamatosan leállítanak és húznak, több forrásunk számára szándékos időhúzásnak tűnik. És csak azt eredményezi, hogy minél később legyen átadva a szejkei kanalizálás.

A kifizetetlen számla, ami sokba fog fájni Gálfiéknak

2018 decemberében, amikor Puskás Katalint sírva látta a hivatalban, Bálint Antal, a kivitelező Macops cég tulajdonosa egy számlát vitt a hivatalba. Az utolsó előtti számlát. Ekkor már a munkálatok 95 százaléka megvolt, mondja.

Mikor kiment Puskástól, találkozott a polgármesterrel, Gálfival. Aki azt mondta neki, hogy fejezzék be a munkát, s kifizeti.

Kevéssel azután találkoztak a polgármesterrel, aki előadta, hogy az árak nem szabályosan lettek kiszámolva. Innen kezdődött a bonyodalom.

Kaptak egy átiratot a hivataltól, hogy vizsgálatot indítottak Puskás Katalin ellen, s amíg az nem zárul le, addig nem fizetnek. Visszaküldték a számlát. De hát a számla már le volt könyvelve, a Macops ismét leadta a hivatalnál.

Hozzá nem értés a hivatal részéről, hogy visszaküldték a számlát, amit a hivatal is le kellett volna, hogy könyveljen, állítja Bálint Antal.

A szerződésben szerepel, hogy ha egy számlát nem fizet ki a városháza, a szerződés értékének 0,1 százalékát, azaz 1605 lejt fizet büntetőkamatként minden egyes késlekedési napra. Az óra ketyeg, a büntetőkamat közben milliókra gyarapodott.

A Macops többször felajánlotta a polgármesteri hivatalnak, hogy fizessék ki a számla eredeti értékét, egyszerű banki kamattal számolva, és eltekint a büntetőkamatoktól. De teljesen hiába, fontolóba sem vették ajánlatát. (Gálfi itt pontosítást kér, hogy Bálint vasárnap is küldött neki smst ebben a témában, két hónappal a bírósági tárgyalás előtt, 15 napos gondolkodási határidőt adva. Hogy ez miért fontos, nem tudom, de Gálfi kedvéért beírtam.)

Megkérdeztem Bálint Antalt, hogy mekkora pontosan a büntetőkamatok összege. Nem tudta ő sem fejből, de kiszámoltatta.

Februárban adta ide a számolást, mely a január 31-i állapotot rögzítette, akkor 3,1 millió lejnyi büntetőkamattal tartozott a város a Macops-nak. Ha a Macops számolásának a logikáját követem, akkor ez május közepére újabb 320 ezer lejjel gyarapodott, immár 3,4 millió a büntetőkamat. Ez több mint kétszerese a szerződés eredeti összegének, s ez csak a büntetőkamat, tehát ha összességében nézzük, a város a szerződésbe foglalt összegnek több mint a háromszorosát fogja kifizetni a kivitelezőnek.

Arra egyre kevésbé számíthat Gálfi, hogy a Macops nagyvonalú lesz vele, elnézi ezt a többéves szívatást, és nem fogja behajtani az adósságot. Egy ilyen cégnek, mint az övék, hatalmas érvágás volt a számlák ki nem fizetése, mondja Bálint Antal. Ráadásul a városházi cirkusz miatt erkölcsileg is károsult a cég. A piacukat földhöz vágta. Mihelyt megjelenik egy negatív dolog egy cégről, a megbízhatóságuk is megkérdőjeleződik, és a megrendelők is elmaradoznak. Ezért veszítettek el három nagy megrendelést. És két jó mérnököt is.

Arra pedig szinte egyáltalán nem számíthat Gálfi, hogy valami folytán a szerződést valamelyik hatóság érvényteleníti. A Macopsosok tavaly nyár óta rendszeresen, hetente-kéthetente felhívnak érdeklődni a cikk alakulásáról, és mindig elmondják: „Van egy végleges bírósági döntésünk arról, hogy a szerződés végleges és visszavonhatatlan. Itt nincs amiről dumálni.” Megvizsgáltam a táblabíróság 2019-es döntését, melyre hivatkoznak, az megállapította, hogy mivel a közbeszerzés érvényes volt, és nem támadta meg senki, a szerződés is érvényes.

De Gálfi mégsem akar fizetni, köti az ebet a karóhoz. A városházi megbeszélésünkön rákérdeztem, hogy miért nem akarja kifizetni a számlákat, és nagyon határozottan jelentette ki: kifizetést csak akkor lehet eszközölni, ha megtörtént az átvétele a munkának. Mivel az átvétel nem történt meg, a kifizetés sem történt meg. A 2019-es per csak azt állapította meg, hogy a szerződés érvényes. Kifizetés addig nem fog történni, míg át nem veszik a munkálatot.

Bálint szerint ez nem lehet ok a kifizetés halogatására, hisz a szerződés nem kéri az átvételt a kifizetéshez.

Miért nem veszi és vette át a polgármesteri hivatal a munkálatokat?

Az előre megtervezett át nem vétel és a furán lecserélt bizottság

Amikor 2019-ben befejezték a munkálatokat, jelezték a polgármesteri hivatalnak, hogy vehetik át, meséli Bálint Antal. Három átiratot küldtek, de a hivatal nem jelentkezett. Jelezték az ISC-nek (Állami Építészeti felügyelőség), hogy nem veszik át. Pedig a törvény meghatározza a határidőt, amin belül meg kell tartani az átadást.

Megszervezték az átadást, lejelentették az időpontját, de a polgármesteri hivatal nem jelent meg. 5 példányban jegyzőkönyvet írtak, mindenki megkapta a sajátját, iktatták a hivatalban is.

„Erre elkezdtek mozgolódni a hivatalban, jelezték, hogy összeállt az átvételi komisszió, kitűzték a dátumot” – mondja Bálint.

Az átvételi bizottság kérdése az egyik legvitatottabb a témában. Mert két átvételi bizottság is volt, az elsőt Gálfi lecseréltette.

A Macops szerint az első bizottság törvényes volt, a második nem.

A törvény szerint a komissziónak három szakmérnök is tagja kell, hogy legyen, civil építőmérnök, szerelő- vagy hidromérnök. Az első bizottság, amelynek a névsorát a prefektúrára felküldték, még tartalmazta a szakmérnököket, míg a második, megváltoztatott bizottság már nem, állítja Bálint Antal, aki szerint nem tartották be a recepciós törvényt. A prefektúra nem jelzett, hogy baj lenne a bizottsággal, mert ők az első, megfelelően összeállított bizottság névsorát kapták meg.

Gálfi elismeri, hogy kinevezte az első bizottságot, amelyet szerinte Puskás Katalin állított össze. (Puskás tagadja, hogy ő állította volna össze a 2019 augusztusában kinevezett bizottságot, ő 2019 áprilisától már nem dolgozott a hivatalban.) De közben, állítja Gálfi, tudomására jutott, hogy a kivitelező cég megkereste a bizottsági tagokat. (Ezt Bálint Antal mai napig tagadja, és Gálfi állítását alátámasztó bizonyítékokat követel.) Mivel Gálfi nem tudta ezt bizonyítani, a bizottság munkájának elkezdése előtt kinevezett egy új bizottságot. Ezt a törvény megengedi neki, állítja a polgármester. Ennek a második bizottságnak a hivatalos kinevezése kérdéses, többen állítják, hogy nem létezik a polgármesteri rendeletet, amellyel ez a bizottság ki lett nevezve, Gálfiék a bíróságon sem tudták bemutatni. Én is kértem tőlük utólag, nem reagáltak semmit az emailre.

A város jegyzője, Venczel Attila egyetért Gálfival, sőt, kiegészíti: jogilag is indokolt volt a csere, mert aki részt vesz az engedélyezésben, nem vehet részt az átvételben. Elolvastam a recepciós törvényt, de nem találtam erre vonatkozó kitételt.

Csak a tervezőt és a kivitelezőt zárja ki a törvény. Jogászaink sem találnak semmiféle jelet, ami a jegyzőt igazolná. Bálint Antal beszélgetésünk alatt és az anyag elolvasása utáni visszajelzésében ismételten felrója a polgármesternek és hivatalának, hogy nem ismerik a recepciós törvényt.

2019. szeptember 11-én az ad hoc kinevezett új bizottság kiszállt a Szejkére, hogy átvegye a munkálatokat. Pontosabban azért, hogy ne vegye át.

Bálint Antal meséli, hogy mi történt aznap. Kimentek a terepre, működésbe helyezték a rendszert, elindították a pumpaházakat, bemutatták a rendszer működését. A bizottság mindent rendben talált. Bementek a polgármesteri hivatalba, ahol kezdődött volna a jegyzőkönyv összeállítása, amit Katona Gábor, a városháza által megfogadott műszaki ellenőr (diriginte de şantier) kellett volna, hogy elvégezzen.

De a jegyzőkönyv már ott várta őket készen, előre meg volt írva. Az előzetesen megszerkesztett dokumentumot, amelyben az építési engedély hibáira hivatkozva visszautasítják az átvételt, Szilágyi István gazdasági igazgató olvasta fel.

Megkaptam én is ezt a dokumentumot, melyből egy részlet látszik a fenti képen. Az átvétel visszautasításának három okát sorolják fel benne, mindhárom az építési engedéllyel és az azt megváltoztató DS1-gyel kapcsolatos.

A városháza a saját hibájával vádolja a kivitelezőt

Az építési engedélyt, és az azt követő DS1-et a városháza adta ki, vagy közölte ki a kivitelezővel, a munkálat kiadási parancsával együtt, érvel Bálint Antal. Hogy az építési engedélyt törvénytelenül adták-e ki, vagy sem, az nem a kivitelező hibája. Az engedélyeket („avizokat”) sem ők szerzik be, az mind a megrendelő kötelessége. A polgármesteri hivatal saját hibájával vádolja a kivitelezőt. „Nem érti meg, hogy ő egyben a megrendelő is és az engedélyező is, és amikor vádol, saját magát vádolja.”

Gálfi erre elismeri: „A polgármesteri hivatalnak is van sara ebben, persze, hogy van sara. Én is aláírtam dokumentumokat, amiket becsúsztattak nekem, s utólag jöttem rá. Bizalom kell, hogy legyen a munkatársak iránt. Naponta száz dokumentumot aláírok, nem mindeniket tudom leellenőrizni. A bizalom fontos, ezért nincs most már köztünk sok régi munkatárs, többek között Puskás Kati.”

Gálfinak tucatnyi vádpontja van, de ezek java tényleg nem a Macops-ot célozza meg, hanem saját (volt) kollégáit. A Macops úgy keveredne bele a bűnösök sorába, hogy Gálfi szerint a kivitelező cég összejátszott a várost megkárosító alkalmazottakkal. Ezt az összejátszást ellenben inkább csak logikai kapcsolatok hálójával tudja érzékeltetni a polgármester, mint bizonyítani.

Gálfi vádol

Gálfi vádjainak első nagy csoportja a közbeszerzés meghirdetése és lebonyolítása körül csoportosul. Nem voltak egyenlő versenyben a felek, mondja, a felek alatt a közbeszerzésen részt vevő cégeket érti. Nem tudtak arról, hogy időközben a garancia időtartamát a hivatal alkalmazottai felvitték 2 évről 3 évre. Az újratervezéskor (lásd az anyag elején a titokzatos DS1-ről szóló részt) felfüggesztették a közbeszerzést, de ez a SEAP oldalán nem jelent meg, „nem tüntették fel az erátába”, mondja Gálfi.

Meg aztán volt egy „notă justificativă”, aminek kétféle változata volt. Amit vele aláírattak, abban szerepel, hogy „újra kell terveztetni 17 000 lej + TVA-ért”, mondja Gálfi, amit feltöltöttek a SEAP-ra, abból hiányzik ez a rész és a polgármester aláírása. Mutatja a két dokumentumot egymás mellett, majd hozzáteszi: nem volt minden ajánlattevő tájékoztatva arról, hogy a kivitelezés módosítást igényel az új nyomvonal miatt. Az alkalmazottak nem azt a változatot töltötték fel, amit vele aláírattak.

Az új nyomvonal, azaz a DS1 nem volt leengedélyezve, a polgármester és a tanács jóváhagyása nélkül Puskás Katalin rendelte meg saját szakállára, mondja Gálfi, pedig bármi, aminek költség vonzata van, vissza kell, hogy menjen a testület elé.

A DS1-nek az eltűnésén kívül más furcsaságai is voltak. Két példány került elő belőle, az egyik Szabó Samutól, annak tavaly augusztusi felmondásakor, a másikat ő vetette elő rögtön azután a hivatal archívumából. Az előbbi le volt pecsételve a „vizat spre nechimbare” pecséttel, a másik nem. Pedig mindkettő le kellett volna legyen pecsételve, állítja a polgármester.

Mikor az új nyomvonal térképét mutatja Gálfi, szó jön arról, hogy a lepecsételt DS1 lepecsételési dátumaként 05.04 szerepel, ami az eredeti engedély kibocsátásának dátuma. Ez nekem is gyanús, felmerül a kérdés, hogyan tudták előre, április 5-én lepecsételni az új tervet, ami május 30-án készült el. Gálfi azt válaszolja, hogy kérdezték a kolléganőt, hogy mikor pecsételte le az új tervet, de nem emlékszik. Ez érvként szerepel aztán több helyen, többek között az átvételi jegyzőkönyvben, alátámasztva Gálfiék gyanúját.

De ha közelebbről megvizsgáljuk a pecsétet, azon csak annyi szerepel, hogy az április 5-én kiadott 35-ös építési engedélynek a csatolmánya. Ez pedig igaz, így Gálfiék ezzel kapcsolatos gyanúja alaptalan.

Gálfi legfőbb vádpontja az, hogy az új terv úgy helyezi át a nyomvonalat az egyik telekről a másikra, hogy az új telekre nem kértek engedélyeket („avizokat”). Például a régészettől, mondja. Kaptak engedélyt az út egyik oldalára, de mikor átment a nyomvonal a másik oldalra, akkor oda már nem kértek. Ráadásul az új telken másak a tulajdonviszonyok, mint a régin, mondja Gálfi. A nyomvonal megváltoztatásánál újra kellett volna engedélyeztetni azokat a részeket, amik új telekre kerültek.

A törvény meghatározza, hogy mit lehet megváltoztatni „dispoziţie de şantier”-rel, mondja Venczel Attila jegyző. És ezt nem lehetett volna, új építési engedélyre lett volna szükség. Az 50/1991-es törvény módszertanának (ordin 839/2009) a 67-es cikkelye szól erről.

Puskás másképp látja

Puskás cáfolja Gálfi állításait: szerinte a SEAP-ra az új nyomvonal szerinti terv volt feltöltve. Csatolmányban 56 kiegészítő, pontosító aktát töltöttek fel az új tervről. S azt is, hogy 2 évről 3 évre változik a kötelező garancia időtartama.

Ez a „notă justificativă”, amit lobogtat Gálfi, hogy két változatban van meg, egy munkapéldány, piszkozat volt, amit nem is használtak, mert nem volt teljes és nem volt érvényes, nem láttamozta a polgármester. Csak archivált munkapéldány a dossziéból. És aki ismeri a SEAP rendszerét, tudja, hogy nincs is hová ott feltölteni.

Puskás szerint a DS1-et nem kellett volna a tanács elé vinni, mint ahogy azt Gálfi állítja, mert a tervező azt állította, nem lesznek nagyobbak a költségek. Ezért ő csak az urbanisztika osztályra adta le a változtatási kérést.

Puskás állítja, az új tervre is kértek jóváhagyásokat az illetékes hatóságoktól, kivéve a műemlékesektől. Mert az sok időbe telt volna. De kihívták az urbanisztikai szakembereket a helyszínre, és azok döntöttek úgy, hogy elfogadják a régi műemlékes engedélyt. Gálfi állítása, hogy az új nyomvonal telekkönyvileg nem volt tisztázva, nem állja a helyét, mert minden le volt tisztázva. Gálfi saját kezűleg írta alá a topós mérést ehhez.

Puskás szerint Szejkén annyira rendezetlen tulajdonviszonyok voltak és még most is azok, hogy két évébe telt, hogy legalább a már kiépült és át nem vett kanalizálás területe most közterületen legyen. Még hagyaték-felderítésben is része volt, terület tulajdonjogának tisztázása céljából.

Gálfi úgy állítja be a rossz dátummal való pecsételést, mintha az Puskás hibája lenne, de a volt beruházási igazgató tiltakozik ez ellen. Szerinte ebben az ügyben sok mindent rá kentek, ami más osztályok munkája volt. Például ez a pecsételés is. Ők leadták a paksamétát, nem az ő hatáskörük volt lepecsételni. Vagy az építési engedélyt az urbanisztika adta ki, nem ők, mégis őt hibáztatja a polgármester.

„Gálfi egyszer sem jött ki”

Gálfiéknak nemcsak a DS1-gyel van gondjuk, szerintük már az eredeti tervezés hibás volt. Például a pompaház nem a városháza területére volt betervezve, ezért azt át kellett helyezni az új tervben a patakon túlra, állítja Gálfi, aki volt kollégáit okolja mindezekért.

A szakmában dolgozó, és ebben az ügyben nem érintett ismerőseimtől próbálom megtudni, hogy mennyire nagyok ezek a tévedések, törvénytelenségek, hogy tényleg jogos volt-e ennyiért kirúgni Puskást és szélnek engedni a csapatát. Ismerőseim szerint ebben a szakmában nem az számít jó szakembernek, aki minden törvényt tökéletesen betart, hanem az, akinek sikerül egy beruházást végigvinnie úgy, hogy a törvények ebben abszolút nem segítenek. Szerintük Puskás és Bóni jó és lelkiismeretes szakemberek voltak, akiknek a munkájuk volt az életük, és sajnálják, hogy nincsenek már ott a városházán. Egy barátom szerint Bóni az az ember volt, aki akár este kilenckor is felhívta, hogy talált egy megoldást egy-egy technikai problémára, és csinálják úgy, mert úgy jobb lesz.

Bálint Antal beszélgetésünk alatt többször is elmondja, hogy Bóni milyen lelkiismeretesen végezte a munkáját, miként hajtotta őket ostorral, hogy tartsák be az ütemtervet, hogy fejezzék be határidőre, szombat-vasárnap is dolgoztak. Bóni nap mint nap ott volt a helyszínen, végig alaposan figyelte a történéseket. Értette a szakmát és precíz volt, állítja Bálint. Ezzel szemben a polgármester egyszer sem jött ki a helyszínre.

SzászJenőtlenítés a városházán

Gálfi valamikor, évekkel ezelőtt, egy beszélgetésünkben említette, hogy ez az ügy, a Macops-szal való konfliktus és Puskás Katalin kirúgása valóban Szász Jenő örökségével való szakítás. Ahogyan például az Aquanova ügy is, ami szintén botrányosra és peresre sikeredett.

Szász Jenő a város egykori polgármestere, akinek jelmondatát („Nincs közérdek magánérdek nélkül”) és saját vagyon harácsolásába fulladt munkásságát később a szavazók megbüntették. Miután Udvarhelyen elveszítette a hitelét, magasrangú barátai szereztek neki egy szép kis pozíciót a Nemzetstratégiai Kutatóintézet élén.

Gálfi valamikor Szász bizalmasa volt, egy pártban voltak. Amikor Gálfi megnyerte a választásokat, és Szász megjelent az eredményvárón ünnepélyes mosollyal, mint egy keresztapa, minek előtte óvatosságból csendben volt egész kampány alatt, sokan aggódtak. Gálfi ezt az aggodalmat próbálta megcáfolni, és bebizonyítani, hogy nem Szász Jenő csicskása. A bizonyítás keményre sikeredett. Gálfit Szász kizáratta a pártból, ami áldozatszerepbe helyezte őt, és arra késztette, hogy ezt a harcot mindennél, még a város érdekeinél is fontosabbnak tekintse. Ismerőseim úgy jellemzik a mostani Gálfit, mint „a megvadult gólem” vagy „az elszabadult hajóágyú”, aki „elindult egy vakvágányon és nekiment a falnak”.

A polgármesterhez közelálló személyek folyamatosan mondogatták nekem az elmúlt évek során, hogy a Macops Szász Jenő holdudvarába tartozik, vagy hogy Szász Jenő bizalmasa, az akkori alpolgármester Orbán Árpád közbenjárásával kapta meg a Macops ezt a munkálatot.

Hogy mindebből mi igaz, ezt most nehéz lenne ellenőrizni. A Macops minden esetre tagadja, hogy Szász Jenőhöz közeli szálak fűznék. „Jó ráfogni a Jenővel való viszonyra”, mondja Bálint Antal, aki állítja, Szász Jenővel annak idején egy „pur technikai kapcsolatuk” volt.

A városháza és az egész város „Jenőtlenítésére” sok ismerősöm vágyik, de legtöbbjük szerint ezt nem így kellett volna csinálni, és hogy Gálfi makacsságával és önfejűségével ezt elszúrta.

A makacsság jó indikátora többek szerint az, hogy mikor Pál Dénes és András Lehel tanácsosok, Gálfi egykori bizalmasai és párttársai megpróbáltak közvetíteni az ügyben, a polgármester rájuk sem hallgatott. Sőt, sértődöttnek mutatkozott, hogy belemártják az orrukat. Később a két tanácsos le is mondott a mandátumáról, és megromlott a viszonyuk a polgármesterrel.

Mit mond a DNA?

A DNA 33 oldalas dokumentumban elemzi az ügyet.

A szakemberük megállapítja, hogy igenis a városháza alkalmazottai tévedtek, amikor a közbeszerzés változásait nem töltötték fel a rendszerbe. Mivel 110%-kal nagyobb volt a Macops árajánlata, mint a meghirdetett becsült összeg, azt vissza kellett volna utasítaniuk, és ugyanúgy az ING Service ajánlatát is. De mindez még nem jelenti azt, hogy megkárosították a várost, ha nincs bizonyossága annak, hogy a közbeszerzés újrahirdetése esetén egy ennél kisebb összegű szerződés született volna.

Az építési engedélyt törvénytelenül adták ki, állapítja meg a DNA, mert az útügy előzetes engedélye nélkül állították ki, és a 2012-es terv sokat változott az útvonal módosulása miatt. A szakemberük szerint új építési engedély kiadására lett volna szükség. (Puskás szerint ez azért van, mert a dokumentációt csak részlegesen adták le Gálfiék a DNA-hoz, kiválogatták azokat a dokumentumokat, amelyek az ő álláspontjukat képviselik).

A két-három éves garancia kérdésében úgy látják, hogy törvénytelen volt, hogy a hivatal nem töltötte ezt fel „erátába”, de hogy ez a változtatás természetes volt, a törvények változása miatt, és minden cég kellett volna, hogy tudjon erről már azelőtt, hogy a hivatal erről értesítse őket.

Gálfiék azon állítása, hogy a Macops a határidőn túl tett ajánlatot, és a másik három cég idejében, nem állja meg a helyét, véli a DNA, mert keverik a licitre való feliratkozást az ajánlattétellel, és a közbeszerzés felfüggesztése miatt kitolódtak a határidők is. Ajánlatot minden résztvevő ugyanazon a napon tett.

Az a vádpont sem igaz a DNA szerint, hogy a DS1 feltöltése is a határidő után történt, hisz a határidő kitolódott a felfüggesztés miatt.

Gálfiék feltevését, miszerint a Viaductot törvénytelenül zárták ki, szintén cáfolta a DNA, ahogyan azt a spekulációjukat is, hogy a DS1 leközlésének másnapján nyújtotta be ajánlatát a Macops. Ezzel az összejátszást próbálták volna bizonyítani Gálfiék, de a DNA rámutat: május 30-án jelent meg a DS1, és július 18-án nyújtotta be ajánlatát a Macops.

Azzal a váddal kapcsolatban, hogy Gálfi nem írta alá a DS1-et, a DNA azt állapítja meg, hogy aláírta a megrendelésének indoklását (ezt feljebb bővebben tárgyaltuk), és az újratervezés 17 ezer lejes költségének kifizetését is. Hogy az indokló dokumentum több munkapéldányban létezett, és a hiányos példányt töltötték fel a közbeszerzési rendszerbe, ez nem nagyon izgatja a DNA-t, szerintük ez nem befolyásolta a munkálat odaítélését.

Ugyanide tartozik az is, hogy a munkálatok megkezdésének parancsát Gálfi is aláírta. Ebben pedig az áll, hogy DS1-gyel frissített terv alapján kell kivitelezni a projektet.

Gálfiék azon vádjával kapcsolatban, hogy a Macops ajánlata 110%-kal meghaladja a kiírási összeget, és hogy ezt vissza kellett volna utasítani, a DNA csak annyit jegyez meg, hogy a kiírás volt hibás, alulbecslés miatt, a valós ár a Macops által adott árhoz állt közel.

Gálfiék állították, hogy a város többet fizetett ki a Macops-nak, és a 257 ezer lejes különbséget Puskás Katalinon akarták behajtani. Erre a DNA csak annyit mond, hogy a Macops-szal kötött szerződés 1,9 millióról szólt (ÁFÁ-val együtt), és eddig a város 1,6 milliót fizetett ki. Senkit ne tévesszen meg, hogy a számok nem találnak az eddigiekkel, egyszer ÁFA nélküli, egyszer ÁFÁs összegek vannak megadva. Azt, hogy a város nem fizette ki a munkálatokat, azzal is megtoldja a DNA, hogy bekezdéseken keresztül elemzi, hogy a munkálat teljes egészében el lett végezve, és ezt még Gálfi is elismerte, sőt, az átvételi bizottsága is.

Ez esetben, hogy a munkálatok be lettek fejezve, és a kifizetések összege kisebb, mint a szerződés értéke, nem lehet leszerződetlen munkálatok kifizetéséről vagy a városnak okozott kárról beszélni, írják a DNA szakemberei.

Az építési engedély érvényességéről azt mondja a DNA, hogy az építési felügyelőség ellenőrizte a terveket, és nem látta szükségét egy új engedély kibocsátásának, megfelelőnek tartotta a DS1-gyel való változtatást. Így az építési engedély érvényes és nincs szükség újabb engedély kibocsátására.

Tehát a DNA néhány részletkérdésben igazolja Gálfiék felvetését, hogy a hivatal alkalmazottai hibáztak, de sokkal több pontban cáfolja a vádakat, és minden vádpontban megállapítja, hogy nem történt korrupció, és nem károsították meg a várost. Ezért a DNA ügyészei ejtették a vádakat a feljelentés minden egyes pontjában.

Ezt Gálfi megfellebbezte.

A főügyész elrendelte a nyomozás újrakezdését, pár hete járt körbe a DNA ismét begyűjteni a bizonyítékokat.

Gálfi félelemből támad és áll bosszút?

Beszélgetésünk alkalmával megkérdem Gálfit, hogy egyáltalán miért kellett feljelentést tennie a DNA-nál, és megakadályoznia az átvételt. Azt válaszolja, hogy a Puskás Katalin ügyét kivizsgáló etikai bizottság megállapította a rendellenességeket, és írásban kérte őt, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket. Ennek alapján konzultált az ügyvéddel, és két változat maradt, vagy feljelentést tesz a DNA-nál, vagy az egész teher a vállán marad, és ő viszi el a balhét a számvevőszék ellenőrzésekor. Nem akarta vállalni ezért a felelősséget. „Te vállaltad volna?” – szegezi nekem a kérdést.

Gálfi magyarázata és félelme logikusnak tűnhet, de nem tudom nem megjegyezni, hogy az általa emlegetett etikai bizottság az ő kérésére vizsgálódott és hozta azt a döntést, hogy felkérik őt, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket. Tehát ő nem csak elszenvedője, hanem kezdeményezője is volt ennek a döntésnek. És a félelme arra sem magyarázat, hogy mikor a DNA kihozta, hogy nem történt korrupció, ezzel levéve az ő válláról a felelősséget, akkor miért nem állt neki a beruházás átvételének, miért fellebbezte meg a DNA döntését, újraindítva ezzel a DNA vizsgálódását.

Mikor erre rámutatok és rákérdek, beszélgetésünk alkalmával, akkor Gálfi ingerültebbé válik, elkezd mindenfélét magyarázni, és úgy viselkedik, mintha nem akarná meghallani, amit mondok.

Gálfi akkor is keményen reagál, mikor átküldöm neki a megírt anyagot átnézésre. Mindenkit lehord a sárga földig. Szerinte azok a szakemberek, akik nekem nyilatkoznak, hogy a DS1-es út járható és az újraengedélyezés az nem, azok nem is minősíthetők szakembereknek, mert törvénytelenségre buzdítanak.

Anélkül, hogy cáfolna vagy érvelne, ironikusan és flegmán reagál szinte mindenre, még arra a részre is, hogy Puskás Katalinnak fájt, hogy nem tudja elmondani a véleményét.

Engem pedig szakszerűtlenséggel vádol, mert nem írom le azon városházi és külsős források nevét, akik a polgármester viselkedését minősítik. Gálfinak visszajelzésében az a legnagyobb problémája, és mindenütt, ahol forrásaimra hivatkozok, következetesen követeli, hogy nevezzem meg a forrásaimat, akik „a polgármester magatartását minősítik”, vagy nem értettek vele egyet szakmailag. Sajnos ezt nem tehetem meg.

Gálfiék nem értenek hozzá. Forrásaink védelme munkánk alapvető etikai követelménye. Akkor lennék szakszerűtlen, ha felfedném a forrásaimat. Gyanítható, hogy nem azért kíváncsi annyira Gálfi a forrásainkra, mert prémiumot szeretne adni nekik, vagy a külsős szakemebereknek munkát szeretne ajánlani. Mikor valaki a forrásunk nevét követeli, legtöbbször bosszúállás, megtorlás céljából teszi. És hogy Gálfi kicsinyes és bosszúálló tud lenni, azt bizonyította a Puskás-ügyben.

Az alábbi anyagban bővebben leírtam, hogy miért védjük meg mindenáron a forrásainkat.

Gálfi elfeledkezik arról, hogy a múltban ő is nyilatkozott és javasolt nekem több témát, névtelenül. Még mielőtt megkóstolta volna a hatalmat. Akkor még nem tartotta ezt szakszerűtlennek. (Hogy melyik ügyekhez volt köze, arról részleteket nem adok, mert a névtelenséget kérő forrásainkat akkor sem daráljuk be, ha ők közben átállnak a hatalmukkal visszaélők táborába.)

Az anyagra küldött válaszában Gálfi sok helyen hülyének is néz. Például folyamatosan állítja, hogy ő nem jelentett fel senkit, csak kérte a DNA-tól az ügy kivizsgálását. Szerinte ez a kijelentés félrevezető jellegű, és kéri, hogy támasszam alá bizonyítékokkal.

Nem értem, mit akar. Szerintem az, hogy kéred a DNA-t, hogy nyomozzon egy ügyben, és bizonyítékokat adsz valaki ellen, az bőven kimeríti a feljelentés fogalmát. És ha te ezt el is ismered, akkor nem tudom, hogy milyen bizonyítékokat vársz arra, hogy te feljelentetted az illetőt.

Gálfi válasza sok helyen szétesettnek tűnik, helyenként nem is értem, mit akar. Van egy rész, amivel nem tudok mit kezdeni, nem tudom, hogyan vigyem be a szövegbe, ezért berakom ide egy az egyben, a replika jogán, bízva benne, hogy olvasóink megértik, mit akar mondani.

Hogy tisztábban lássunk, hozzáteszem, ezt az előbbi, a DNA-s feljelentésről vagy nem feljelentésről szóló részhez írta kiegészítésnek a polgármester. Onnan aztán elmegy a fájdalmai irányába, öndicséretbe és újabb összeesküvéseket, kapcsolatokat sejtet, későbbre ígérvén részleteket.

A minisztérium megírta: idén mindennek vége

Bálint Antal levelet írt a minisztériumnak, melyben a beruházás pénzügyi részéről érdeklődik.

A minisztérium válaszának utolsó bekezdésében közli: a finanszírozási szerződés 2022 decemberéig van érvényben, addig a polgármesteri hivatal köteles átküldeni az átvételi jegyzőkönyvet. Amennyiben ez nem történik meg, a minisztérium mint finanszírozó visszakérheti a pénzt.

Állítsanak fel pofozógépet a hivatalba!

Mit akar a polgármesteri hivatal: a város most arra hajlik, mondja Gálfi, hogy ez minél hamarabb befejeződjön, s át legyen véve, de fontos, hogy az legális legyen. A legális megoldásokat elemzik, vannak remények, hogy az átvétel megoldható lesz a következő, relatív rövid időszakban. Látnak jogi lehetőségeket, de ezeket elemezni kell.

Mit akarnak a szejkeiek: üzemeljék egyszer már be azt a rendszert, ha már meg van építve!

Mit akar Puskás Katalin: Minden akta, dokumentáció a hivatalban megtalálható, csak be kellene mutatni mindet a szakembereknek és nem elrejteni a szakemberek elől. Az egész munkálat „post-execution” (ex-built) dokumentációval is rendelkezik. Vegyék elő! S vegyék át a munkát, ne tetézzék tovább a károkozást!

Mit akar a Macops: Szakemberekből összeállított bizottsággal vegyék át a munkálatot, mondja Bálint Antal. Tartsák be a szerződést, fizessék ki az elvégzett munkát! Állítsanak fel pofozógépet a hivatalba és gyakoroljanak önkritikát!

The post Kakás ügyek a Szejkén: Gálfi szélmalomharcának szaga és ára van appeared first on Átlátszó Erdély.

Kálváriává vált a várfalvi modernizáció régi – és sokak szerint egyetlen – vívmánya, a vezetékes víz. A falu megszokta, hogy a vezetékekből évtizedek óta ingyen folyik a forrásvíz, bár nyaranta egyre hosszabb időre maradt ki. A főcsap elzárása, majd megnyitása után zavaros volt, a szabályozatlan nyomás háztartási gépeket tett tönkre. A közegészségügy évek óta nem minősítette ihatónak, csak felfőzés után javasolja fogyasztani.

A földet művelő vagy munkahelyükön későig dolgozó várfalviakat idegesítette, hogy este már nincs folyóvíz, hogy lezuhanyozhassanak. Haragudtak a panziósokra, hogy udvari medencét töltöttek fel a forrásvízből. A vendéglátósok, a háztartásbeliek és a kisgyerekes szülők azt szeretnék, ha egész nap folyna a vezetékes víz, és a többiek nem abból öntöznék a háztáji kerteket.

Mindannyian évek óta hallják a szóbeszédet, hogy a falut majd a tordai vízszolgáltató hálózatára kötik, de nem tudják, hogy mikortól kell majd fizessenek és mennyit. Idén nyáron aztán olyan sokáig hörögtek szárazon a víz- és információs csapok, hogy több helybéli is botrányosnak találta, és megkeresett minket.

Várfalva község Kolozsvártól 45 km-re délre fekszik Kolozs és Fehér megye határán, Tordától 15 km-re nyugatra. Faragott kapu alatt lehet behajtani az átlagosan gondozott képet nyújtó faluba. Az utcán nincs szemét, az emberek vasárnap is tesznek-vesznek a portájukon. Vagy épp kisgyereket sétáltatnak az utcán, és barátságosan válaszolnak a kérdéseinkre.

A községközpont Várfalva az Aranyos folyó szűk völgyének bejáratánál, épp a hegy lábánál „ül”. A helyiek egy része szerint inkább egy helyben toporog. Mások szerint épp a megkésett és lassú modernizáció miatt nyugis: még nem lepték el az ideges városiak.

A mintegy 3300 lakos bő harmada lakik a községközpontban, és egyre többen költöznek ide Kolozsvárról. Már nincs eladó ház, az elmúlt években mintegy száz család költözött a községbe, tudtuk meg Mărginean János polgármestertől. Épp ebben az időszakban

drasztikusan változik, hogy miből élnek meg a várfalviak:

a korábban egyeduralkodó zöldségtermesztés bezuhant, jön fel az ipar és a turizmus. A Várfalvához tartozó öt másik falu közül kettő, Csegez és Székelyhidas a Székelykő hátában fészkel. (A Székelykő sziklái ugyanis szemből igazán látványosak, a Fehér megyei Torockóból.)

A három másik falu, Kövend, Bágyon és Kercsed keletebbre fekszik, már a síkságon. Nagyobb a megművelhető határuk, lakóik előnyösebb körülmények között gazdálkodnak. Míg Várfalván elsősorban kistermelők élnek, és sokuk birtokol erdőrészt, Bágyonban nagygazdaságok működnek. Ott nemrég ipari park is nyílt, ahol kábeleket és repülőalkatrészeket gyártanak, és lerakatot nyitott az Altex, tudtuk meg Mărginean Jánostól.

A polgármester szerint először a viszonteladók, majd a hipermarketek és országos boltláncok elterjedésével a kistermelők már nem jutottak piachoz, ezért a lakosság jelentős része a környék gyáraiban keresett munkát. Míg az említett piaci fordulat előtt a lakosok 80 százaléka élt, sőt jól élt a mezőgazdaságból, öt-hat éve a gazdák aránya 50 százalék alá zuhant.

A kisebb területek tulajdonosai nagygazdáknak vagy társulásoknak adják bérbe a földjüket terményért vagy pénzért, és csak a háztáji kerteket művelik meg. Az egykor főként zöldségtermő vidéken a három-négy mezőgazdasági nagyvállalkozó főleg gabonát termel ipari méretekben és eszközökkel, mert az kevésbé víz- és munkaigényes.

A lassú, időnként viszont nekilóduló városiasodással járó átmeneti állapotok és ellentmondásos elvárások nagyon érződnek úgy a falu fizikai, mint az információs infrastruktúráján. A lakosok egy része például kapott szelektív kukákat, és ennek megfelelően gyűjtik a szemetet, más részük nem kapott. Nem tudja, és nem is érti, hogy miért nem. Miközben ugyanaz a cég viszi el a szemetet az egész faluból.

Nézzen szét, nem változott itt semmi harminc éve,

mutat körbe a faluközpontban egy fuvarozással foglalkozó lakos. Na jó – üt meg engedékenyebb hangot –, a polgármesteri hivatalra felhúztak egy emeletet. Egyébként egy utcát sem aszfaltoztak le azóta, folytatja a középkorú férfi, akit a központban szólítottunk meg.

A szelektív hulladékgyűjtést jelző kukák biztosan nem voltak itt a központban harminc éve, és újnak tűnik az AFIR vidékfejlesztési pénzből épített turistatájékoztató központ is. Aszfalt viszont tényleg csak azt az utat borítja, amely bejön a faluba Sinfalva felől, és kimegy Csegez felé, miközben a lakók mobilisabbak lettek, és csírázna a turizmus is a faluban.

Tucatnyi helybélivel szóbaálltunk Várfalván és a vele évtizedek óta annyira egybenőtt Aranyosrákoson, hogy már csak a lokálpatrióták tudják, meddig tart Várfalva, és hol kezdődik Aranyosrákos. Van, aki alig várja, hogy legyen végre állandóan víz, és szívesen fizetne is érte. Olyannal is beszéltünk, aki nem érzi a problémát, mindig van vize, mert a háza a hálózat legalacsonyabb pontján csatlakozik. Vagy mert úgy tudja, hogy ő a „kastélytól kapja a vizet”.

Várfalva központjában lévő házaknál folyik a víz, ha megadják, de gyenge nyomással. Van, akinek ez elég, van, akit zavar. A fenti részeken szinte mindenkit zavart, hogy hosszú ideig nem volt vize, és hogy ez már legalább tíz éve így folyik. Sokakat az is zavar, hogy nem tudják, miért nem volt októberben sem víz, hiszen addigra megjöttek már az őszi esők, mégis előreláthatatlan volt, mikor veszik el és mikor adják meg a vizet.

Van, aki azzal együtt ragaszkodik a jelenlegi vízellátáshoz, hogy közben nagyon zavarja, hogy nyáron csak egy-egy órára volt vize reggel és este. Az ingyenes vezetékes vízhez zsigerből ragaszkodók legtöbbször azt hozták fel, hogy

• mindig is ingyen jött a hegyből a víz,

• még ők is segítettek húsz éve kiásni az árkot az új vezetékeknek,

• továbbra is bőven lenne víz Várfalván, ha nem kötötték volna a rákosiakat is a hálózatra,

• nyaranta azért zárják el, hogy átkényszerítsék őket a fizetős, tordai szolgáltatóhoz,

• ne jöjjön a tordai szolgáltató, mert az Aranyosból hozza a vizet.

Olyannal is beszéltünk, aki – miután tönkrement a mosogatógépe – nemrég függetlenítette magát a problémától és a hálózattól: szakemberekkel saját kutat fúrt, és hidroforral szivattyúzza a vizet a házába. Ez nem olcsó megoldás, legalább egy, de inkább több ezer euróba kerül.

A közös pont a vízkérdésben, hogy valahonnan mindenki hallotta, hogy majd a tordai hálózatra kapcsolják a falut. Mindenki meglepődött, amikor tőlünk hallotta, hogy ez már csak hónapok kérdése. És senki nem hitte el.

Nem azért, mert nekik senki nem szólt, ehhez hozzá vannak szokva. Hanem mert úgy gondolják, kellene munkálatokat lássanak, például csatornázást, szerintük anélkül nem lehet kiszámlázni az ivóvizet sem.

Márpedig a várfalvi ivóvízhálózat működtetését csatornázás nélkül veszi át a tordai szolgáltató, erősítette meg kérdésünkre úgy a polgármester, mint a tordai cég igazgatója. A szennyvizet a várfalviak a saját portájuk emésztőgödrébe fogják gyűjteni, ahogy eddig is.

Honnan csordogál az információ, hogy a várfalviak ennyire sokfélét tudnak a vizükről, de semmit se biztosan? És honnan folyik a víz, hogy az Várfalván csodálatos módon, még a 21. században is ingyenes?

Honnan folyik az információ?

Természetesen megkérdeztük a polgármestert, hogyan tájékoztatja a község lakóit a kisebb és főleg a nagyobb ügyekről, mint amilyen a vízellátás. Az átállás mintegy öt-hatszáz háztartást érint, tudtuk meg Mărginean Jánostól. Elmondta, rendszeresen a hivatal negyedévi lapjában, a Várfalvi Községi Naplóban, a hivatal hirdetőjén, a honlapján és Facebook-oldalán kommunikál a választókkal, illetve a nagyjából évente megtartott falugyűléseken.

A hivatal kétnyelvű, nyomtatott lapját többen is olvassák azok közül, akikkel beszélgettünk. A legutóbbi számban, augusztusban Mărginean János polgármester az ingyenes telekkönyvezésről, a kápolnaépítésekről, az ivóvízhálózat bővítéséről, a diákoknak táblagépek vásárlásáról számolt be, valamint arról, hogy a község pályázatot nyert a Környezetvédelmi Alapnál a közvilágítás korszerűsítésére. Az ekkor már akutizálódó vízhiányról nem esik szó benne.

Érdekelt minket, hogy volt-e bármilyen vita a faluban, élőben vagy online, a vízhálózat várható átvételéről. Voltak falugyűlések, de kifejezetten a szolgáltatóváltásról nem tartottak, mondta a polgármester. A legutóbbi falugyűlésen például az ingyenes telekelés volt a téma.

Említették korábbi falugyűléseken, hogy várható a csatlakozás a tordai hálózatra, és hogy nincs más módja a vízszolgáltatásnak, de pontos időpontot nem tudtak mondani a lakosoknak, hogy mikortól, mert egy pályázatnál csak a benyújtás időpontja biztos, az elbírálás és főleg a kivitelezés befejezése soha nem jósolható meg pontosan, magyarázta a polgármester. A csatlakozást nyíltan senki sem ellenezte ezeken a gyűléseken, mondta Mărginean.

A falubeliek leginkább közös információforrása a szóbeszéd,

ezt említették a legtöbben. Azt tudják, amit egymástól hallanak. Falugyűlésekről nem is hallottak azok, akikkel összefutottunk. Nem bukkantunk olyan kommunikációs csatornára vagy felületre, amelyen a község vezetése rendszeresen és gyakran osztana meg részletes és megbízható információkat a lakosokkal, és teret adna a létező konfliktusok megbeszélésére.

Többen mondták, hogy elnéznek időnként a hivatali hirdető felé, egy ember említette forrásként a hivatal honlapját. Mindkettőt megnéztük, nem találtunk friss információt rajtuk a szolgáltatóváltásról. Az is az orvosi rendelőnél volt idén kifüggesztve, tudtuk meg, hogy a közegészségügyi intézet nem ajánlja inni a vezetékes vizet, csak felfőzés után.

Szóbeszédből tudják meg azt is, ha lehet öntözni a határban, azaz ha az országos hatóság vizet pumpál az Aranyosból a csatornába. Ez a csatorna maradt meg egyedül a Várfalva és pár szomszédos község határában kiépített hajdani öntözőrendszerből. Azok tudnak közvetlenül ebből öntözni, akiknek közel van a földje a csatornához, mások tartálykocsiba pumpálják, és úgy viszik a földjükre. Tavaly még öntöztek így páran, idén nem, bár kétszer is volt víz az öntözőcsatornában, tudtuk meg a polgármestertől.

Járnak az emberek a határban, és látják, válaszolta a polgármester kérdésünkre, hogy az emberek hogyan szereznek tudomást arról, épp folyik-e víz a csatornában. Illetve ha az Országos Talajjavító Ügynökség (ANIF) szól a hivatalnak, vagy megtudja valamelyik nagygazda, akkor szól a többieknek. Az öntözővizet ugyanis ők szokták igényelni az ANIF-tól.

Volt, aki azt mesélte el, hogyan maradt szinte le egyik évben a saját tűzifájáról: az erdész csak a helyi kocsmában tette közzé, mikor érkezik megjelölni a kivágható fákat a faluhoz tartozó erdőben. Mivel nem mindenki kocsmázik, nem mindenkihez jutott el az információ, vagy csak nagyon körülményesen. A tulajdonos hiányában az erdész nem jelölheti meg a kivágható fákat, megjelölés nélkül pedig a tulajdonos nem vághatja ki.

A Facebook-forrás és a turistainformáció

Jócskán beleolvastunk a Várfalva nevét viselő publikus Facebook-csoportokba és oldalakba. A csoportokban túlnyomó részben magyarul posztolnak a tagok, és nagyon ritkák a közéleti posztok. A szolgáltatóváltásról nincs bennük információ.

A közösséget érintő ügyekről leginkább a polgármester posztol a politikusi oldalán. Bejelentései tömörek, kétnyelvűek, néhány lájk és egy-két elismerő komment követi őket. Legutóbb az aranyosrákosi áramszünetet jelentette be, de meg lehet nézni a tanévnyitó vagy a Lecsó fesztivál képeit is.

A leghivatalibb kommunikáció és a legtöbb bírálat a helyi turistainformáció Facebook-profilján zajlik.

A várfalvi táj, a Tordai-hasadék és sóbánya, illetve Torockó és a Székelykő közelsége miatt néhányan a turizmus felé fordultak. A faluban öt-hat panzió működik, és nemrég „várat” nyitott itt a Székelykőre évente teljesítménytúrákat indító Erdélyi Kárpát-Egyesület kolozsvári szervezete. A falu Turisztikai Tájékoztató Központja AFIR (Vidéki Beruházásokat Finanszírozó Ügynökség)-pályázatból épült.

A központnak személyes Facebook-profilja van, nem Facebook-oldala, a profilnak pedig 660 ismerőse. A legtöbb falubéli, akit megkérdeztünk, hogy honnan tud meg leggyorsabban közérdekű dolgokat, az élőszóban terjedő hallomásokat és ezt a Facebook-profilt jelölte meg.

A 2017 óta élő Facebook-profil hetente egyszer-kétszer posztol, olyankor sem a turistákat, hanem a helybélieket tájékoztatja szűkszavúan az aktuális történésekről: a szemétbegyűjtés vagy áramkimaradás időpontjairól, a község topográfiai felmérésének szakaszairól. Ha a víz, illetve a hiánya válik hirtelen gonddá, a lakosok egyre irritáltabb kérdéseire nem felel senki. Legalábbis nem a Facebookon.

Honnan folyik az ingyen víz?

Többen említették, hogy már száz éve is vezetékes víz folyt Várfalván a kastélyból a faluba. A mintegy százéves hálózat nem a házakhoz vitte a vizet, hanem néhány utcai csorgóhoz, magyarázta Mărginean polgármester. Ezt a kezdetleges hálózatot a Jósika bárói család építtette ki, amely az ötvenes évek elejéig lakott Várfalván. A hálózat, amelyet egyetlen forrás táplált, ma már nincs meg, de némelyik utcai csorgó még működik.

Az új hálózat Várfalván 1999-2000-ben épült ki pályázatból, akkor vitték el a vezetéket a faluban minden portához, és az csatlakozott rá, aki akart, mondta a polgármester. Ebbe a hálózatba már két forrás vizét vezették be. A beruházás kormánypénzből készült el, a polgármester emlékei szerint az előtanulmányokat a helyi lakosok hozzájárulása fedezte, akárcsak a porták csatlakozását a rendszerre.

2008-ban az első PNDL-ből (helyi fejlesztések országos programjából) bővült a hálózat, ekkor kapcsolták rá a Várfalvával egybenőtt Aranyosrákost, illetve a község két másik faluját, Kövendet és Bágyont. Ehhez két újabb forrás vizét fogták be. 2012-ben lefúrtak az egyik korábbi forráshoz a várfalvi tartály mellett, hogy a vizét a tartályba tudják pumpálni, mert a természetes hozama lecsökkent.

A négy-öt vízforrás magasan helyezkedik el a Várfalva feletti dombok, hegyek gyomrában. Egy kivételével szabadeséssel tartályokba csapolják őket, és a tartályokból érkezik a víz a falvak vízhálózatába szintén szabadeséssel. A legtöbb helybéli, akivel beszélgettünk, ezzel indokolja, hogy ingyenesen jut vízhez: fenti forrásokból gépi segítség nélkül, szabadeséssel érkezik a természetesen tiszta víz.

A források vízhozama egyenként 2,2-2,5 liter másodpercenként, saccolta a polgármester, aki elmondta, hogy az akkori tanulmányok szerint ezek a források fedezték volna Várfalva, Aranyosrákos, Kövend és Bágyon vízfogyasztását.

Normálisan fedezik is, de egyrészt nyári időszakban leapadnak, mert magasabban helyezkednek el, mint a falvakban a talajvíz. Másrészt a polgármester is tudja, hogy nemcsak azért nő meg a fogyasztás, mert nyáron az emberek többet vizet isznak, hanem sokan ezzel a vízzel öntözik a kertjüket, mossák az udvarukat, locsolják a gyepet. Vannak ugyan kutak, de sok be van tömve, mondta a polgármester.

Az ingyenes víz évi ötvenezer lejbe kerül

a polgármester becslése szerint, és természetesen a község költségvetéséből fedezik a tartályok takarítását, a hálózat karbantartását, a víz klóros fertőtlenítését. A klórozás nem folyamatos, a klórpasztillákat akkor adagolják a vízhez, ha a mérések szennyeződést mutatnak. Ez főként esőzések után történik meg, amikor a források körüli talaj agyagszemcséi felkavarodnak a vízbe, magyarázta a polgármester.

Az önkormányzat célja régóta az volt, hogy saját hatáskörben működtethesse az ivóvízhálózatot, mondta Mărginean János. Nem a profit miatt, hanem hogy az önkormányzat vigyázzon a hálózatra.

Az önkormányzat valamikor 2013-14-ben pályázati pénzből vízórákat is vásárolt és szerelt fel, hogy majd fogyasztás alapján tudja kiszámlázni a vizet, de az uniós csatlakozással a törvény nem tette lehetővé, hogy az önkormányzatok vízszolgáltatók maradjanak. Azaz a várfalvi hivatalnak sincs joga leolvasni a már felszerelt vízórákat, és pénzt kérni a vízért a fogyasztóktól.

A gazdasági hatékonyság indokával (százezer fogyasztónál válik rentábilissá a vízszolgáltatás) a törvény csatlakozni kényszeríti a vidéki településeket is a legközelebbi regionális szolgáltató vállalathoz. Várfalva esetében ez a Torda és Aranyosgyéres környékét ellátó Aranyos Vízművek, a Compania de Apă Arieș.

Miért nincs víz, ha van?

Több lakos is mesélte, hogy a polgármesteri hivatal tavaly tavasszal elzárta a vizet, épp a lockdown és a nagy kézmosáskampány idején. Akkor adta meg a vizet, amikor a lakosok felháborodtak. Idén nyáron pedig csak egy-egy órát folyt a víz reggel és este.

A polgármester szerint ez értelmezés kérdése: az volt a hivatal célja, hogy a lakosok egyformán jussanak vízhez. Ezért naponta elzárták a vizet, hogy a források újra tudják tölteni a tartályokat. Nyaranta mindig van 2-3 hét szárazság, magyarázta a polgármester. A háztartási szükségleteket ekkor is ki tudná elégíteni a mostani források hozama, de vannak, akik másra is használják. Öntözésre például, erősítette meg a polgármester azt, amit a gazdáktól is hallottunk: van, aki az „ingyen” vízzel öntözi a kertjét.

Az öntözők mellett a „piszcsinásokra” is haragszanak egyesek. Mint több helybélitől megtudtuk, így hívják azokat, akik nyáron műanyag medencét tesznek ki az udvarukra, hogy pancsolhassanak a gyerekek vagy a panziók vendégei. Ezeket a több száz literes medencéket is azzal a községi vízzel töltik fel, amiért most még nem kell fizetni.

Nyaranta a víz gyorsabban távozik a tartályokból, mint ahogy a források meg tudják tölteni. A legalacsonyabb részeken lakóknál ilyenkor is volt víz, de a kevés, szabadesésben lefolyt víz nem tudta megtölteni a hálózatot falu magasabban fekvő részein. Ezért úgy döntöttek, mondta a polgármester, hogy naponta elzárják a vizet, hogy a tartályok újra tudjanak töltődni, és mindenkihez egyformán eljusson a víz, illetve mindenkit egyformán érintsen, amikor nincs. Este tízkor elzárták a tartályt, reggel hétkor megengedték a vizet.

Ehhez képest a lakosok azt panaszolták, idén nyáron már csak egy-egy órára adták meg a vizet reggel és este. Mi több, hiába jöttek az őszi esők, szeptemberben is rendszeresen elzárták a vizet, és volt, akinél még októberben is csak időnként folyt a vezetékekből, és ezt már végképp nem értették.

A turisztikai tájékoztató egy októberi posztjából azt lehetett sejteni, hogy az egyik tartályból szivárgott a víz azelőtt, hogy a falut elérte volna. A felhívásban ugyanis megkérték a lakosokat, jelezzék, ha bárhol szivárgást észlelnek. A lakosok szerint a vízellátás november elseje óta folyamatos, de őket nem tájékoztatta senki, hogy októberben mi történt: hol szivárgott el a víz, sikerült-e elhárítani a meghibásodást, vagy a falu fogyasztása csökkent annyira, hogy nem érzik az elszivárgó víz hiányát.

Novemberben többször is próbáltuk elérni a korábban készségesen válaszoló polgármestert, de ebben a hónapban már nem vette fel a telefont.

Akkor sem iható, ha van

A megyei közegészségügyi hivatal (DSP) rendszeresen ellenőrzi a vízminőséget. A polgármester nem tudta megmondani, a DSP milyen jellegű szennyezést talált a vízben. A vízvizsgálat eredményét a polgármesteri hivatal online a saját honlapján, Facebook-oldalán, illetve hirdetőtáblákon teszi közzé, mondta.

A hivatal honlapján viszont a Hírek menüpontban egyetlen hírt sem találtunk tavaly október és idén szeptember között. Átnéztük a Facebookon publikus várfalvi és aranyosrákosi csoportokat és oldalakat, és ott se találtunk hírt a vízminőségről, falugyűlésről vagy a vezetékes víz fizetőssé válásáról.

Falubeliek elmondása szerint az orvosi rendelő ajtajára volt kifüggesztve, hogy a vezetékes víz nem iható a DSP vizsgálata szerint, de szeptemberi ottjártunkkor már nem láttuk. A falubeliek tudtak róla, hogy a víz hivatalosan nem iható, de többségük főzéshez, mosogatáshoz, mosáshoz ezt használja. Van, aki ezt is issza, például maga a polgármester, aki kifejezetten jó ízűnek tartja a várfalvi vizet, és nem tud senkiről, aki megbetegedett volna tőle.

Megkérdeztük a közegészségügyi hivatalt, mi volt a várfalvi víz öt legutóbbi ellenőrzésének eredménye, és ki kezdeményezte a vizsgálatokat. A helyi hálózatok, kutak és források vizét a polgármesteri hivatalok kötelesek ellenőriztetni, válaszolta a DSP. 2016-ban a várfalvi polgármesteri hivatal kétszer is vitt mintát, 2017-ben, 2019-ben és 2021-ben a DSP hivatalból ellenőrizte a vízminőséget.

Mindegyik vizsgálat eredménye ugyanaz: a várfalvi víz vegyi összetétele rendben van a vizsgált paraméterek szerint, mikrobiológiailag viszont nem felelt meg az ivóvíz feltételeinek.

Idén év elején, esős idő után ellenőrizte a megyei közegészségügy a várfalvi vizet, azért találták szennyezettnek, magyarázta a polgármester. Két héttel utána ellenőriztették az Aranyos Vízművek laboratóriumában, ahol az jött ki, hogy iható.

Neki könnyebb a vízművekkel ellenőriztetni, mint a DSP-vel, mert ahhoz korábban be kellett menni Kolozsvárra kérvényezni, a számlát másik helyen adták ki, az önkormányzat pedig csak banki utalással tudja kifizetni. A kifizetési tanúsítványra adnak palackot, abba a polgármesteri hivatal munkatársa veszi a vízmintát, azt vissza kell vinni a közegészségügyhöz. Ehhez a többszöri úthoz képest a tordai labort csak felhívják, ők kijönnek, mintát vesznek, elemzik ugyanazon paraméterek szerint, mint a DSP, majd elküldik az eredményt. Érdekes módon a tordai laborvizsgálat mindig ihatónak minősítette a várfalvi vizet, mondta a polgármester.

Látni szerettük volna ezeknek az elemzéseknek is a konkrét eredményét úgy, ahogy azt az Aranyos Vízművek laborja kiállította. Amikor kikértük a dokumentumokat, írásos válaszában a cég igazgatója tagadta, hogy a laborjuk vizsgálta volna a várfalvi vizet. Arra hivatkozott, hogy a hálózatot még nem ők működtetik, ezért nem vizsgálják a vizet benne.

Amikor viszont később telefonon beszéltünk, Bobic igazgató elismerte, hogy a polgármester kérésére valóban vizsgálták többször is a vizet, de ő nem, egyedül a megrendelő hivatal teheti közzé ezeknek a vizsgálatoknak az eredményét.

A megoldás egyébként az, hogy a tordai szolgáltató hozza majd a stabil mennyiségű és minőségű vizet, és akkor amiatt sem kell háborogjanak a várfalviak, hogy zavaros a víz, mondta a polgármester.

Mikortól kell fizetni a vízért?

A konkrét csatlakozást Várfalva idén nyáron kérvényezte, és a jövő év elején várható, mondta a polgármester. A vízművek igazgatója viszont még ennyire hozzávetőleges időpontot sem mert jósolni: valamikor a jövő évben, saccolta Bogdan Bobic. Kérésünkre elmagyarázta, az infrastruktúra elkészülte után mi az átvételi eljárás:

• a cégnek meg kell kapnia a várfalvi hálózatba történt összes beruházás technikai dokumentációját,

• ellenőrizniük kell a helyszínen is, hogy működnek-e a berendezések,

• látniuk kell az összes (vízügyi, közegészségügyi, környezetvédelmi) engedélyt, amelyet az önkormányzat beszerzett a hálózat működtetéséhez,

• ha az önkormányzat nem szerezte be mindet, akkor a cégnek kell a hiányzókat megszereznie,

• a vízművek is dokumentációt, leltárt állít össze a hálózatról és berendezésekről, amelyeket átvesz az önkormányzattól.

Az átvételi szerződést csak ezek után írják alá, utána már a vállalat felelőssége működtetni és karbantartani a rendszert, mondta az igazgató. Kérdésünkre, hogy ez az átvételi eljárás mennyi ideig tart, Bobic azt felelte, hogy két hónaptól egy évig is húzódhat. Náluk eddig egy év volt a leghosszabb átvétel, és csak egyetlen településen húzódott ennyire el. Az igazgató bízik benne, hogy Várfalvánál ez jóval gyorsabban, pár hónap alatt lezajlik, mert ott nincs olyan berendezés, amelyet a vízművek ne fogadna el, vagy ne felelne meg a kötelező előírásoknak.

Egyelőre az ivóvízhálózatokat veszik át a község falvaiban, mondta Bobic, ha elkészül a csatornarendszer, akkor majd azt is. A község falvai közül eddig csak Bágyonban van csatornázás, illetve kész a terv Kövendre és Várfalvára, mondta el Mărginean polgármester. A kivitelezésre az új, Anghel Saligny névre keresztelt PNDL-ben fognak majd pályázni.

Az ivóvízhálózattal együtt a regionális szolgáltató átveszi a helyi vízforrások kezelését is, de a várfalvi hálózatba olyan vizet pumpál majd, amelyet a Szentmihály környéki mélyfúrású kutakból szivattyúznak, és az ottani tartálynál tisztítják, magyarázta az igazgató.

Kérdésünkre az igazgató külön cáfolta, hogy az Aranyosból szívnák át a vizet a hálózatba. Az viszont megtörténhet, mondta, hogy a község Tordától távolabbi falvait, Csegezt és Székelyhidast az ottani, helyi vízforrásokból lássák majd el.

A jelenlegi forrásokat konzerválni fogják, amikor a hálózatot átveszi a tordai szolgáltató, mondta a polgármester. Ha meghibásodik vagy valami történik a szolgáltató ivóvízrendszerével, akkor ezekből a forrásokból látják el a falut.

Többeknek keserves lesz megszokni,

hogy fizetni kell a vízért, de sokan alig várják, hogy bekössék a falut, és állandósuljon a vízszolgáltatás, mondta Mărginean János. Tudatában van annak, hogy a víz fizetőssé válása megosztja a falut, de ha nincs víz, az mindenkinek baj, válaszolta arra a felvetésre, hogy ezt elsősorban a mezőgazdasági nyugdíjból élő kisnyugdíjasok fogják megsínyleni. Úgy véli, nem lesz olyan a faluban, aki ne tudná kifizetni majd a vizet, hisz villanyt is fizet most mindenki.

Mărginean János nem hallotta még, hogy azt többé nem választják meg polgármesternek, aki vízművekhez köti a falut, és fizetőssé teszi a vezetékes vizet, válaszolta kérdésünkre. Kommentárként annyit fűzött hozzá: Pech! Ő minden ember javát kell, hogy nézze, nem csak egyesekét, mondta, és nem az újraválasztására hajt.

A víz várható árát nem tudta megmondani, de a vízművek honlapján megnézhető: közel hat lej a víz köbmétere TVA nélkül. Összehasonlításképp: Kolozs megye másik vízszolgáltatója, a Compania de Apă Someș köbméterenként és TVA-val együtt csak 4,09 lejt kér a vízért.

Várfalva tíz éve mind csatlakozik, az uniós pénzről mégis lemaradt

Az önkormányzati tanács még a 2010-es évek elején megszavazta, hogy a község ivóvízrendszere csatlakozzon a tordai szolgáltatóhoz. Várfalva 2017-ben lépett be a regionális szolgáltató tulajdonosainak fejlesztési egyesületébe (Asociația de Dezvoltare Intercomunitară Apa Văii Arieșului).

A regionális szolgáltató akkor nem tudta átvenni a várfalvi hálózatot, a helyi infrastruktúra nem felelt meg a technikai elvárásoknak, ezért azt az önkormányzat két PNDL-pályázatból fejleszti. Az egyikből Kercseden, a másikból Székelyhidason építik ki az ivóvízhálózatot. A munkálatok Székelyhidason 2,1 millió lejbe, Kercseden több mint ötmillió lejbe kerülnek, mondta a polgármester.

A bővítéssel azt szeretnék elérni, hogy az Aranyos Vízművektől a Bágyon, Kövend és Kercsed falvakig már kiépített rendszeren keresztül hozzák a vizet, és innen látják majd el az egész községet, magyarázta a polgármester, aki szeptember végén még nem tudta, milyen technikai feltételeknek kell megfeleljen a helyi hálózat ahhoz, hogy az Aranyos Vízművek átvegye a működtetését. A vízművek akkor kezdte átnézni a kiépült, illetve kiépülő vízhálózatot.

Az Aranyos Vízművek óriási, 700 millió lejes uniós pályázatot bonyolít le évek óta, ebből csatlakoztatják a Torda és Aranyosgyéres környéki településeket a vízművek hálózatára. Természetesen megkérdeztük az igazgatót, Várfalva miért nem része ennek a nagy beruházásnak, amelynek munkálatait sok környékbeli falu panókon hirdeti.

Bogdan Bobic elmondta, a pályázatot még 2013-14-ben készítették elő, és 2015-re véglegesítették a megvalósíthatósági tanulmányokat, a beruházási listát. Ezeket akkor hagyta jóvá a vízműveket tulajdonló, települési önkormányzatokból álló fejlesztési egyesület, Várfalva pedig csak 2017-ben lépett be az egyesületbe. Ugyanezért maradt ki a tíz településből álló Alsójára község is, magyarázta az igazgató.

Koncepció vagy a kiírások fejlesztik a falut?

Várfalva mindig mezőgazdasági terület volt jó minőségű földdel, újabban megpróbálják az agroturizmust is népszerűsíteni, mondta a polgármester. A környék turizmusa erős, mivel közel vannak olyan hagyományos célpontok, mint a Tordai-hasadék, a tordai sóbánya vagy Torockó. Ebből Várfalva hat panzióval és az EKE Várral próbál profitálni.

Azért csak próbál, mert úgy tűnik, a fejlesztéseket nem az alapvető igények (jó út, állandó víz, csatornázás) határozzák meg, hanem az AFIR vidékfejlesztési kiírásai. AFIR-pályázatból 2015-2016-ban több panziót építettek, bővítettek, többek között a polgármester felesége és a község jegyzője is. 2017-ben még csak reménykedtek abban, hogy a megyei tanács leaszfaltozza a két legtöbb panziót építő falu, Várfalva és Székelyhidas közötti utat, ez végül csak idén nyáron történt meg.

A község turisztikai tájékoztató központját a 2018-as megvalósításai között sorolta fel a polgármester. Ehhez képest a központ honlapja már nem működik, a Facebook-profilja a község lakóit igyekszik tömören tájékoztatni az aktualitásokról. AFIR-pályázatból egyetlen falut csatornáztak a hatból: a bágyoni szennyvíz kezelésére 2017-ben nyert a hivatal pályázatot, a rendszer csak négy év múlva kapott környezetvédelmi engedélyt. Kész a terv két másik falu csatornázására, ezzel újabb kiírásra várnak, holott a Regio programban a 2010-es évek elejétől lehetett volna infrastruktúrára pályázni.

Várfalvát idén nyáron minősítette helyi érdekű turisztikai településsé a szaktárca, ez több mint kétéves procedúra volt, mesélte a polgármester. A minősítés a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a várfalvi önkormányzat vagy cég turisztikai beruházásra pályázik, egyből kap öt pontot a pályázatok általában százig terjedő pontozásakor, válaszolta kérdésünkre Mărginean János.

A falu turistacélpontnak tartja a Jósika-kastélyt, több tábla is jelzi, merre kell keresni. A falusi szóbeszédből viszont úgy tudjuk, a Jósika család Németországban élő örököse haragszik a falura, mert miután visszaigényelte és felújította a kastélyt, hiába kérte a helyieket, adják vissza azokat a berendezési tárgyakat, amelyeket a kastély államosításakor vittek el onnan. A kastély és kertje ezért most a zárt kapun keresztül nézhető meg.

Tervek léteznek ugyan, de a pénzlehívó állások üresek

A hivatal bekapcsolná a turisztikai körforgásba a nagyon szépen felújított, de csak időnként használt várfalvi unitárus templomot is. A várfalvi és a bágyoni templomot nem a hivatal, hanem az egyház újíttatta fel uniós vidékfejlesztési pályázatokból. A bágyoni templom régészeti feltárásakor értékes kora Árpád-kori leletekre bukkantak, ezeket a kolozsvári történeti múzeumba szállították.

A polgármester uniós pályázatot akar benyújtani arra, hogy régészekkel tárják fel a régi római vár helyét, amelyről annyit tudnak, hogy volt egy tornya, és innen felügyelték a verespataki arany és a tordai só kereskedelmét. Erről a várról kapta a nevét Várfalva, a falu neve az Árpád-korban Tordavárként bukkan fel.

Uniós pályázati kiírásra vár a polgármesteri hivatal azzal a tervével is, hogy 12 km-es bicikliúttal kösse össze a község falvait, majd egy következő szakaszban Szentmihályig és a már nem működő, keskeny nyomtávú vasút, a Mocăniță nyomvonalán vezesse vissza a bicikliutat Várfalvához. Gyalogösvényeket, turistaútvonalakat alakítanak ki az EKE-vel közösen a község területén fekvő erdőkben.

Dokumentumok szerint a hivatalnak lenne kerete három olyan személyt is foglalkoztatni, akik uniós pályázatokat bonyolítanának. Három ilyen, jelenleg betöltetlen állást is találtunk a hivatal legfrissebb szervezeti felépítésében. Meg szerettük volna kérdezni a polgármestert, hogy ezeket az állásokat betöltötték-e valaha, ha igen, mikor és milyen eredménnyel, ha nem, miért nem. Ahogy arra is kíváncsiak vagyunk, mi a feladata annak a két személynek, aki a helyi turisztikai központ két állását tölti be.

A korábban készségesen válaszoló polgármestert novemberben már nem sikerült elérnünk.

Amennyiben sikerül, az alábbi kérdésekre várjuk a válaszait, amelyekkel természetesen frissíteni fogjuk a cikket:

• Beszéltünk röviden a gazdasági szerkezetváltásról a faluban, hogy nagyon sokan felhagytak a földműveléssel. Ez hogy hatott ki a község éves költségvetésére? Ha megnőtt a fizetésből élő alkalmazottak száma a községben, akkor megnőtt a személyi jövedelemadójukból származó bevétel?

• A várfalvi polgármesteri hivatal szervezeti felépítésében három üres állást is találtam uniós források kezelésére. Mióta szerepelnek ezek az állások az álláskeretben? Mindig is betöltetlenek voltak, vagy csak épp most üresek?

• A község egyetlen uniós pályázattal sem szerepel az Észak-Nyugati Fejlesztési Régió adatbázisában. Mi az oka ennek? Nem találtak embert, aki foglalkozzon ezekkel? Túl nagy energiaráfordítást jelent egy-egy ilyen pályázat ahhoz képest, hogy mennyit hoz?

• Ön 2012 óta Várfalva polgármestere, és azt mondta, a tanács valamikor 2010-es évek elején jelezte a tordai szolgáltatónak, hogy a község csatlakozna a regionális szolgáltatóhoz. A Torda és Gyéres környéki települések közül sokat egy nagy, 700 millió lejes uniós pályázatból közművesítenek és csatlakoztatnak a szolgáltatóhoz. A pályázatot 2013-14-ben készítették elő, erről bizonyára ön is tudott – nem szerette volna, hogy Várfalva község is belekerüljön? Miért csak 2017-ben léptek be a fejlesztési egyesületbe?

• PNDL-programokban eddig 3 pályázattal szerepeltek: egy 2015-ös aszfaltozással és két 2018-as vízhálózattal (a hidasi és a kercsedi). Ezeket az RMDSZ segített kilobbizni a központi adminisztrációban, vagy egyszerűen csak nyertek Várfalva pályázatai mindenféle politikai rásegítés nélkül?

• Egy 2021 májusi kimutatás szerint a két 2018-as pályázat költségének eddig kétharmadát számolták el, vagyis májusig a munkálatok kétharmadát fizették ki. Jelenleg hogy állnak a munkálatokkal?

• A kercsedi és a hidasi hálózat befejezésétől függ, hogy mikor veszi át a községet az Aranyos Vízművek. Most hogyan becsüli, mikor kezdhetik meg az átadási/átvételi folyamatot a CAArieșsel?Ezeken kívül van a községnek beruházásra fordítható pénze a saját költségvetésében? Ha igen, kb mekkora az aránya a teljes büdzsén belül?

• Idén október 24-én közölte ön a Facebookján, hogy a Cseke Attila vezette fejlesztési minisztérium 473 ezer lejt utalt ki Várfalva községnek. Ez a kormányzat sürgősségi alapból utalták ki? Várfalva mire szánja az összeget? A falubeliek, akikkel beszélgettem, a folyamatos vízellátás mellett az aszfaltot hiányolják leginkább a faluban.

• Két betöltött állást találtam a község turisztikai tájékoztatási központjához rendelve. Nekik mi a feladatuk? Mióta működik a turisztikai tájékoztatási központ? A Facebook-profil 2017 júniusa óta működik.

• Amikor kérdést intéznek a központ Facebook-profilján a község vezetésének, ki válaszol? Kinek a munkaköri leírása tartalmazza ezt a feladatot?

• Várfalviak még október közepén, jóval az esős időszak kezdete után is arra panaszkodtak, hogy nincs víz a hálózatban, vagy el-elvették a vizet. Egyesek meghibásodást sejtettek a vízhiány okaként: mi volt az ok? Mennyi ideig nem volt víz emiatt, és mikor sikerült elhárítani a meghibásodást, ha sikerült?

• Ön a tavalyi kampányában említette, hogy egyenlően szeretne bánni a Várfalva községhez tartozó falvakkal. Ez azt jelenti, hogy korábban egyesekkel kiemelten bántak, másokat elhanyagoltak? Melyik falu volt inkább kiemelve, és melyik inkább elhanyagolva?

The post Bár nyaranta alig folyik, mégis ragaszkodnak az ingyen vízhez Várfalván appeared first on Átlátszó Erdély.

Bő két éve gyűlő haragot, frusztrációt, maró gúnyt és nyílt szidalmazást találtunk Kézdivásárhely egyik nyílt Facebook-csoportjában, ahova egy olvasónk hívott meg. A Tiszta vizet a pohárba! csoportban a legsokkolóbb tartalom azonban a rengeteg fotó és jó pár videó arról, ahogy kávészínű víz folyik a csapokból, és gyakran a zacc is látszik a csészék, kagylók, kádak alján.

A visszapörgetett bejegyzések hetente többször, egyes időszakokban akár naponta csőtöréseket jeleztek, amelyek után rendszeresen megjelent a vízszolgáltató posztja is, hogy javítás miatt ebben és ebben az utcában pár óráig szünetel a vízszolgáltatás. „A szolgáltatás újraindítása után a víz elszíneződésére lehet számítani. Köszönjük a megértésüket”, tették hozzá. Fél éve már arra is rendszeresen megkérik a fogyasztókat, „hogy a jelzett időszakban a vízfelhasználással üzemelő háztartási gépek, illetve műszaki eszközök használatára fokozott figyelmet fordítsanak!”

Azaz csőtöréskor a fogyasztókat három kellemetlenség érte rendszeresen, néha naponta:

• csökkent a nyomás, amire gyakran panaszkodtak a felsőbb emeleteken lakók,
• majd elvették a vizet a javításhoz,
• a víz megadásakor pedig előreláthatatlan színű víz folyt a lakásokban.

Kézdivásárhelyt a Közüzemek Rt. regionális szolgáltató látja el ivóvízzel és kezeli a város szennyvizét. A sepsiszentgyörgyi központú cég honlapjáról gyorsan kiderül, hogy a két város mellett Kovásznát és Bodzafordulót szolgálja ki már bő tíz éve, amely alatt négy uniós pályázatot is lebonyolított. Kovászna megye községei is igyekeznek csatlakozni a cég szolgáltatásaihoz. A négy város és a megyei önkormányzat tulajdonában lévő cég több mint 300 főt foglalkoztat, és a cégadatbázis szerint az elmúlt tíz év zömében több százezer lejes profitot ért el.

A cég önmagáról sugárzott képe és a kézdivásárhelyi csoportbeli megítélése nem is állhatna távolabb egymástól. De maguktól a helyi lakosoktól is ellentmondó információkhoz jutottunk, amikor márciusban a 16 ezer fős székelyföldi városban jártunk, hogy megértsük, hogyan folyhat rendszeresen olyan ivóvíz a kézdi csapokon, amelynek színe a fehér teától a feketére pörkölt kávéig terjed. Úgy, hogy a város részese volt egy 332 millió lejes közműfelújítási pályázatnak, a szolgáltató pedig többször is elmondta a helyi sajtóban, hogy a hálózatba szivattyúzott víz minden szempontból megfelel az ivóvíz kritériumainak.

Sepsiszentgyörgy felől érkeztünk Kézdivásárhelyre, a belvárosba vezető Csernátoni úton egyből feltűnt, hogy épp vízvezetéket cserélnek. A csoportbeli bejegyzésekből és a szakemberekkel folytatott beszélgetéseinkből is az derült ki, hogy ez volt az ivóvízhálózat egyik kritikus pontja, ahol hetente többször is elszakadt a cső.

Az itteni tömbházak zömét már átkötötték új vezetékekre, így az itt sétáló lakókat kérdeztük, tapasztaltak-e változást. Egy idősebb néni azt állította, halványan ugyan, de folyamatosan elszíneződött vizet kap, többen viszont már tiszta vízről számoltak be.

Az utca felénél, a stadion előtt nyolc éve fakuló tábla hirdeti, hogy a Kovászna megyei víz- és szennyvízrendszerek korszerűsítését és bővítését az Európai Unió Kohéziós Alapja bő 282 millió lejjel támogatja a környezetvédelmi programon keresztül. A támogatást a román kormány 43 millió lejjel toldotta meg. A táblát végig kell olvasni, mert csak így derül ki, hogy a munkálatra, amelyet hirdetett, és amelynek most emléket állít, 54 millió lejes szerződést kötöttek. Ebből három város, Kovászna, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy vízbefogó rendszerét korszerűsítették.

Míg beértünk a városközpontba, többször próbáltuk elérni Bokor Tibor polgármestert, aki a tábla kihelyezése előtt nem sokkal, 2012 októberében még azt ígérte a helyi sajtóban, hogy „az elkövetkező 34 hónapban modernizálják és teljesen kicserélik a város vízhálózatát”. Meg szerettük volna kérdezni, mire alapozta akkoriban ezt az ígéretét, de a titkárnője révén azt üzente, a kézdi vízproblémáról nem szeretne nyilatkozni, ez a terület idéntől teljes mértékben Szilveszter Szabolcs alpolgármesterhez tartozik.

A polgármesteri hivatalhoz vezető úton mosógépszerelő műhelyt is találtunk, ahova azonnal be is mentünk. A 2019 őszén létrehozott Tiszta vizet a pohárba! csoportban ugyanis többen felháborodottan jelezték, hogy a lerakódással teli víz tönkreteszi a kazánjukat, mosógépüket, egyéb háztartási eszközeiket. A szerelők viszont nem szembesülnek tömeges meghibásodásokkal, válaszolta a műhely munkatársa kérdésünkre, hogy észlelt-e valamilyen trendet a nagy háztartási gépek javításakor 2019-2020-ban, amikor elviselhetetlenné szaporodott a csőtörések száma a városban, illetve 2021 első hónapjaiban, amikorra ezek száma csökkent, a közhangulat pedig csillapodott.

Nem kellett a lerakódás károsította mosógépeket javítania, mondta a szakember, mert a kézdivásárhelyiek már rég megtanulták, hogy szűrőket szereljenek a kényesebb gépeik elé. Miután jó páran megjárták, hogy az „ivóvíz” mosás helyett befestette a fehér ruháikat, nagyon odafigyelnek, hogy a vízszolgáltató mikorra hirdet munkálatokat, mert utána bármilyen színű víz folyhat a csapból.

Szakembert választottak alpolgármesternek

Dr. Szilveszter Szabolcs alpolgármester a hivatali irodájában fogadott. Az energikus, fiatal környezetmérnökkel sok kanyart beiktatva beszélgettünk. Alapállása, hogy ami a múltban történt, az megtörtént, őt a jelen és  a jövő érdekli. Az a célja, hogy a kézdivásárhelyi hálózatot jól működtessék, és a szolgáltató elfogadható vízzel lássa el az évek óta irritált lakosságot.

Gyakran visszakanyarodott oda, hogy ő nem akarja támadni a Közüzemek Rt. vezetését, sőt együttműködésre törekszik a céggel. Ebből és az elmúlt fél év cikkeiből arra következtettünk, hogy Szilveszter az elődjével, illetve a főnökével ellentétben nem fél konfliktust vállalni a Közüzemek Rt.-vel, és időnként nyilvánosan is számonkéri a cég helyi és központi vezetését.

Szilveszter Szabolcs 2016 óta városi tanácsos, a tavaly szeptemberi önkormányzati választások után, novemberben tanácsos kollégái őt választották alpolgármesterré. Négy hónapja ő képviseli Kézdivásárhelyt a Közüzemek Rt. tulajdonosai alkotta fejlesztési egyesületben (ADI Aquacov).

Szilveszter korábban Ecuadorban töltött egy évet egy százezer lakosú város vízhálózatának hidraulikai modellezésével, illetve különböző telephelyek, technológiák, szennyvíztisztító állomások üzembe helyezésével, optimalizálásával. Helyi csapatot tréningelt, valamint oktatott az ottani műszaki egyetemen. Most a Sapientia Csíkszeredai Karán oktat végzős környezetmérnök-hallgatókat elsősorban vízgazdálkodás-szennyvíztisztítás, illetve környezeti technológiák tervezésére. Bár az itt megszerezhető tudásra nagy a piaci igény, diákok már két éve nem igazán jelentkeznek, árulta el Szilveszter az egyik szakmai fájdalmát.

Hét éve költözött haza, utána fél évvel jelentkezett a polgármesteri hivatalnál, hogy az egyetemi oktatás és a saját ipari projektjei mellett szívesen segítene a városnak a vízhálózat gondjait megoldani. Hívták a Közüzemek Rt.-hez is dolgozni, de úgy véli, kintről hatékonyabban tud segíteni.

Száz éves csövek is épen maradnak, a 30 évesek szétrohadnak

Szilveszter nemcsak a vízhálózat korát okolja a gyakori csőtörésekért. Úgy véli, legalább ekkora szerepet játszott

• a hálózat szakmaiatlan működtetése,
• a terepen dolgozó munkások felkészületlensége és hanyagsága,
• a szolgáltató cég menedzsmentbeli hiányosságai
• és az őszinte kommunikáció szembetűnő hiánya.

Az elöregedett infrastruktúra nem egyedül Kézdivásárhely problémája, hanem az egész posztkommunista térségé, sőt globális jelenség, vezetett be a szakterületébe. Kézdi esetében egy kiskereskedői, céhes várost zsúfoltak tele iparral: csavargyár, keményítőgyár, szigetelőgyár, konfekciógyárak működtek. Ezek óriási vízfogyasztók voltak külön fővezetékkel, de attól még olyan városi vízhálózatot kellett építeni, amely el tudta látni ezt az ipari részt is.

A rendszerváltás után ezek a gyárak aránylag gyorsan bebuktak, miközben a városvezetés nem fektetett hangsúlyt az ivóvíz- és szennyvízhálózat karbantartására, ahogy máshol sem. A hálózatokat és az ivóvíz- és szennyvíztisztító berendezéseket ugyanúgy rendszeresen karban kell tartani, mint egy autót, szemléltette a mérnök. Ezeket a hálózatokat és berendezéseket 25-30 év működésre tervezik, azaz az első 15 évben nem várható, hogy jelentősen meghibásodnak.

A posztkommunista országokban viszont elfelejtettek felkészülni a következő 15 évre. Ha gyűjtöttek is valahol jelentős összeget a hálózat vagy a berendezések cseréjére, az valószínűleg elértéktelenedett a rendszerváltások után, de hiányzott a megfelelő szakmai felkészülés is, véli Szilveszter Szabolcs. Például az, hogy a hálózatokról mindent térképen dokumentáljanak: lehessen tudni másfél-két méteres pontossággal, hol fut a vezeték egy 25 méter széles utca alatt.

Kézdivásárhelyen a vízhálózat térképe mintegy 85%-ban pontos, mondta Szilveszter. A maradék 15%-nyi helyen inkább csak emlékezetből saccolják, hol futnak a vízvezetékek, nem ásták ki, nem látták. A hálózat állapotát tükröző digitalizált térkép Szilveszter szerint olyan hat-hét éve áll a működtető rendelkezésére.

A hálózatot legalább 95 százalékban ismerik, és ha a kor nem, a korszak nagyon is számít, amikor lefektették a csöveket, tudtuk meg másnap Pap Lajos mérnöktől, aki de facto tavaly augusztustól, jogilag idén februártól vezeti a Közüzemek Rt. kézdivásárhelyi kirendeltségét. Vele és Kozsokár Attilával, a Közüzemek Rt. vezérigazgatójával szintén hosszasan beszélgettünk a cég sepsiszentgyörgyi székhelyén.

A kézdivásárhelyi Csernátoni úton és az Eminescu utcában a `80-as években épültek meg a tömbházak, vezetékeiket a `80-as évek végén fektették le, és ezek a vezetékek a legrosszabb minőségűek: nem elég vastag a faluk, és erősen korrodálódtak. A `60-as, `70-es években lefektetett egyes vezetékeknek nagyjából semmilyen bajuk nincs, magyarázta Pap Lajos. A mérnök kézdivásárhelyi, szíve csücske a város, nagyon jól ismeri, azért is kérte, hogy vehesse át az ottani munkapontot, mondta.

A `80-as években lefektetett vezetékek között olyat is látott, hogy vascsővel kezdődött, de az elfogyhatott, mert PVC csövekkel folytatták, pár száz méterrel arrébb pedig azbesztcement vezetékkel. Ilyenkor a vezetékek anyaga, minősége és átmérője is változik. A tavalyi meghibásodások 50-55 százaléka viszont az egyéni fogyasztókat bekötő, régi vezetékeken történt, mondta Pap Lajos, és ezek is változó minőségűek: attól függ, kinek mennyi pénze volt, amikor rácsatlakozott a hálózatra.

Az iparági standardok nagyjából az ötvenéves vezetéket tekintik öregedőnek, azaz az 1980-as években lefektetett vezetékek 2030-ig kellett volna bírják jelentős meghibásodás nélkül, mondta Kozsokár Attila. A vas vezetékeknek 30, legfeljebb 40 évet adnak, egészítette ki Pap Lajos. A Csernátoni úton olyan fém vezetéket is fotózott, amelyiket mintha fegyverrel lőtték volna szét, annyira lyukas volt. Azt a részt kicserélték, három nappal később elszakadt pár méterrel arrébb, mesélte. Sepsiszentgyörgyön viszont a hálózat felújításakor tökéletes állapotban emeltek ki egy 1905-ben, még az Osztrák-Magyar Monarchiában gyártott fém vezetéket, tette hozzá Kozsokár Attila.

Nem az egész városban volt jellemző a változó szintű ivóvízszolgáltatás, hanem csak pár részén, de olyan részen is, ahol a legsűrűbben lakják: a tömbháznegyedekben, magyarázta Szilveszter Szabolcs, miért érintett ennyi embert. Megmutatta az irodájában kifüggesztett térképen is: a pirossal színezett utcákon cserélni kell a hálózatot, vagy épp most folynak a munkálatok, a zöld utcákon pedig azóta fejezték be, hogy ő is foglalkozik a vízkérdéssel. A Bem József utcában mintegy két kilométer hosszan, a történelmi belvárosban pedig tíz éve folyamatosan cserélik a hálózatot, azt jövőre szeretnék befejezni.

A belvárosban a múltbeli, engedély nélküli bekötések súlyosbítják a helyzetet, mondta az alpolgármester. Az építkezési cég csak félve mer ásni, mert nem tudni, hol vannak a kvázi illegális, több évtizedes bekötések. Ha frissek lennének, technológiailag nem lenne akkora baj Szilveszter szerint, de a koruk, a rendezetlenségük és a megfelelő üzemeltetéshez szükséges szakértelem hiánya kellemetlen helyzeteket eredményezett.

A vas a vízben

A Kézdit ellátó mélyfúrású kutakból gyakorlatilag ásványvíz érkezik a vízházakhoz, literenként 5-6 mg vastartalommal. A törvény 0,2 mg-ban szabja meg az ivóvíz vastartalmának felső határát, de a korábbi víztisztító berendezés évtizedekig nem tudta megfelelő mértékben kiszűrni a vasat, amelyből így több tonna rozsdalerakódás képződött az eredetileg bő 40 kilométernyi kézdivásárhelyi ivóvízhálózatban, vázolta Kozsokár Attila.

Csőtöréskor, hibák elhárításakor elzárják a vizet, és amikor újraindítják, a beáramló víztől a lerakódás felkavarodik, majd idővel leülepszik. Folyamatos szolgáltatás esetén nem is jelentkezik, magyarázta Pap Lajos.

Eltávolításának egyik módja a vezetékcsere, ezt tavaly két-három utcában oldották meg összesen 3-3,5 km hosszan, idén is megoldják két, talán három utcában, ígérte Kozsokár. Ezek legtöbb két kilométeres szakaszok, és az önkormányzattal közösen döntik el, hol dolgoznak például az útfelújítások vagy közvilágítás felújításának függvényében. De több tíz kilométernyi vezetéket nem lehet két év alatt kicserélni, mondta az igazgató.

A 332 millió lejes uniós pályázatból 2013-ban kezdték felújítani, és 2016 decemberében adták át a két vízházat új víztisztító technológiával. Vagyis azt előzték meg a beruházással, hogy az ivóvízzel további rozsda jusson be a hálózatba. Az ipari korszakból megmaradt víztornyokat kiiktatták, a vízházakban az immár vastalanított vizet szivattyúk pumpálják a hálózatba.

A vasas nyersvíz egyébként nem káros az egészségre, állítja Szilveszter Szabolcs, csak azért kell eltávolítani belőle a vasat, hogy megfeleljen a lakossági ivóvíz technológiai és esztétikai kritériumainak. Levegővel oxidálják a vízben a vasat és a mangánt, a keletkező rozsdától a víz besárgul, majd gravitációsan átszűrik egy homok- és zeolitrétegen. A kézdi vizet nem kell vegyszerekkel tisztítani, csak fertőtlenítik klórral, amit egyszerű adagolni, ezért Szilveszter úgy gondolja, Kézdin korrekt árrést lehet tenni az ivóvízre.

Felkavaró szakmai hibák

Bár 2016 végétől már nagymértékben vastalanított vizet szivattyúznak a hálózatba, a meghibásodások száma drasztikusan megnőtt 2019-ben. Míg 2016 első kilenc hónapjában 60, 2019 hasonló időszakában 90 meghibásodást mutatott Kézdivásárhelyen a Közüzemek Rt. saját statisztikája, amelyet Kozsokár Attila 2019 végén mutatott be a városvezetésnek. Sepsiszentgyörgyön vagy Bodzafordulón, ahol szintén a Közüzemek Rt. biztosítja az ivóvizet, havonta egy-kettő, Kovásznán még kevesebb meghibásodás történik.

A kézdi vízhálózat rengeteg meghibásodását az elmúlt két évben szakmai malőrök is okozták, amelyeket meg lehetett volna előzni odafigyeléssel és a protokollok betartásával, véli Szilveszter Szabolcs. Banális problémák miatt is egyből leállították a vízszolgáltatást, holott új vezetéket sem lehetne azzal terhelni, hogy hirtelen hol megadom, hol elveszem a vizet, régi hálózatot főként nem, mondta a mérnök. Szakmailag elfogadhatatlannak tartja, hogy ezzel maga a szolgáltató generáljon hidraulikai instabilitást a hálózatban. A szivattyúkat sem szabad egyik percről a másikra be- vagy kikapcsolni, több órára is szükség lehet a rendszer leállítására, illetve beüzemelésére.

A régi csövekben sok ugyan a lerakódás, de ha nincs perturbáció, külső sokk, akkor az a lerakódás nem ér el a háztartások csapjaihoz. A lerakódást gyakran a szolgáltató munkatársai kavarták fel azzal, hogy a csőtörések megjavításához elzárták a hálózatba a víz 70 százalékát betápláló vízházat, hogy „ne vizezzék össze” magukat, mesélte Szilveszter. Ahelyett, hogy a szakaszoló csapokat megfelelően használták volna, vagy a vízházaknál csökkentették volna a nyomást, és úgy dolgoztak volna a vezetéken.

Vagy elzártak egy szakaszoló csapot a nyomás alatt lévő vezetéken, ami hidraulikus sokkot generált. A szakmai zsargonban vízkalapácsnak nevezett jelenség elszakíthatja a vezetéket. Szakaszoló csapot még mindig jobb elzárni, mint lezárni az egész város vízellátását, mondta Szilveszter, de javítás után, a szolgáltatás újraindítása előtt át kell mosatni az illető vezetéket, nem szabad a felkavart lerakódást beengedni a háztartásokba. Lakók panaszolták, hogy 2019 őszén akár négy napig is sötét színű víz folyt a csapokból, mondta az alpolgármester.

Kérésünkre Pap Lajos részletezte, mit jelent a hálózat átmosása. Éjfélkor leállítják a vízszolgáltatást, a város legalacsonyabb pontjain megnyitnak 12 tüzivízcsapot, újraindítják a szivattyúkat, és addig nyomják ki a vizet, amíg a nagy nyomás felzavarja a lerakódást, illetve lesúrolja azt a vezetékek oldaláról, és távozik a tüzivízcsapokon. A távozó víz minőségét közben folyamatosan mérik, és csak akkor állítják le a mosást, ha a távozó víz már olyan minőségű, hogy azt be lehet engedni a háztartásokba.

A teljes vezetékhálózatot kéthavonta tervezik átmosni, ahogy az időjárás engedi. A rendszeres átmosáson kívül minden egyes intervenció után még legalább egy órán át mossák a vezetékeket, mielőtt visszaadnák a vizet a lakosságnak, állította Kozsokár Attila igazgató. Kérdésünkre, hogy akkor mégis hogyan jött ki a rengeteg lerakódás a lakosok csapjain, az igazgató elismerte, hogy tavaly a járványra tekintettel pár hónapig felfüggesztették a rendszeres mosásokat.

Kérdésünkre Kozsokár és Pap azt is elismerte, hogy mielőtt Pap Lajos átvette a kézdi munkapont irányítását, valóban megtörtént, hogy javítások után úgy adták meg a vizet, hogy nem mosták át az illető szakaszt.

Rákérdeztünk a mulasztás számonkérésére is,

hiszen azt a munkahelyi nyilvántartásból tudni lehet, hogy adott napon ki milyen hibaelhárító munkát végzett vagy vezetett. Pap Lajos dokumentálja és számonkéri, mondta, a korábbi időszakról nem tud nyilatkozni. A korábbi eseteket nem vizsgálták ki, hogy mulasztás vagy mi történt, ismerte el Kozsokár Attila, nem vonták felelősségre a munkálatok irányítóját.

Pap Lajos elődjének, Barabás Sándornak is dolga lett volna számonkérni a beosztottjait, válaszolta kérdésünkre az igazgató. Barabás Sándor 2017-2019 között irányította a kézdi munkapontot. A kirendeltségvezetőt pedig az igazgatónak kellett volna számonkérni azért, hogy nem várta el és nem kérte számon a minőségi munkát a beosztottjaitól, ismerte el kérdésünkre az igazgató. A felelősségrevonás azért sem merült fel, mondta Kozsokár Attila, mivel az esetek többségében a hálózatmosás megtörtént.

Amikor nem a szolgáltató hibás

A hálózat átmosása nem viszi ki a lerakódást a tömbházakon belüli vezetékekből, az ottani lerakódás csak a lakosok csapjain tud távozni. Azokat a belső vezetékeket ugyancsak a `80-as években szerelték be, semmi sem indokolja, hogy jobb minőségűek legyenek, mint a külső, tömbházak előtti csövek, magyarázta az igazgató.

Amikor a szolgáltató elzárja a vizet, a tömbházakon belüli, felszálló vezetékeken a víz visszafolyik, és megmozdítja az ottani lerakódásokat, amelyek lejönnek egy bizonyos szintig. A víz visszaadáskor ez a lerakódás a háztartásokban folyik ki, ezt nem lehet kiküszöbölni, csak a belső hálózatok kicserélésével, magyarázta Pap Lajos. Ugyanez történik, ha a tömbházon belül zárják el a vizet, és nem szólnak a szomszédoknak. A cég munkatársai már tudják, hogy a tömbházak főcsapját is lassan szabad elzárni, majd megnyitni, a lakók azonban nem. Megtörtént, mesélte Pap Lajos, hogy akkor is a „vizeseket” hibáztatták, amikor egy szomszéd zárta el a főcsapot tömbházon belüli javítás miatt.

Annak is durva következménye volt, amikor a szolgáltatók nem figyeltek egymásra. Az Electrica tavaly októberben anélkül kapcsolta le az áramot, hogy az áramszünet hosszáról egyeztetett volna a Közüzemek kézdi munkapontjával. A víztartályok közben kiürültek, és amikor visszakapcsoltak a szivattyúk, a hálózatot újratöltő víz megmozdított minden lerakódást. Nem tudtak annyi vizet szivattyúzni a hálózatba, hogy át tudják mosni, a lerakódás így a háztartásokban jelentkezett, magyarázta Pap Lajos. Ezt a jövőben el tudják kerülni, mert generátort vásároltak a vízházhoz.

Még csak nem is szóltak

A csőtörések folyamatos kellemetlenségei mellett a kommunikáció teljes hiánya irritálta a kézdi lakosokat: a „vizesek” egy időszakban nem szóltak, csak elzárták a vizet. A Közüzemek Rt. helyi munkapontját korábban vezető, azonban 2017-ben váratlanul elhunyt Fekete Loránddal jól lehetett dolgozni, és próbált az emberekkel is kommunikálni, mesélte az akkor már városi tanácsos Szilveszter Szabolcs. Akkor is voltak problémák a hálózattal, de nem annyi, mint 2019-től 2020 második feléig, mikor a munkapontot ideiglenes vezető irányította.

Szilvesztert nagyon zavarta, hogy amikor vészesen kezdtek elromlani a dolgok, és ő kiment a kézdi munkapont embereivel terepre, hiába kérdezgette őket, hogy hol vannak a problémák, mire van szükségük a megoldásukhoz, mert nem tudtak válaszolni.

Megkérte őket, hogy kommunikáljanak a lakossággal, szóljanak, ha elzárják a vizet, hisz a közüzemi vállalatokat törvény és a működési szabályzatuk is kötelezi, hogy a szolgáltatás felfüggesztése előtt 24 órával értesítsék a lakosságot. A tavaly augusztusban frissen megbízott Pap Lajost sem értesítették, a mérnöknek kellett ráncba szednie a csapatot, és elmagyaráznia, hogy a beavatkozások előtt mindig értesítsék a felettesüket, mesélte az alpolgármester.

Szilveszter azt is hiába kérte akkor, hogy mondják el őszintén, mi a helyzet, mert az emberek megértik, akár azt is, ha még a szakemberek sem tudják, miért történik hetente tucatnyi csőtörés, vagy miért kerül sárlé a kádba és a mosógépbe. A helyzet őszinte feltárása és a hibák beismerése szerinte azóta is hiányzik a vállalat kommunikációjából.

A cégvezetés részéről a proaktív hozzáállást hiányolja:

• a korábbi években nem jelezte a városvezetésnek írott dokumentumban, mikor mennyi pénzre lett volna szükség a hálózat karbantartásához;
• sokáig nem vett tudomást a kézdiek mindennapi frusztrációjáról, amit a víz hiánya, illetve színe okozott;
• nem állt ki a kézdiek elé részletesen elmagyarázni, mi a helyzet, mi miért történik a vízhálózatban, hogy az egyre gyakrabban szakad.

Szilveszter kérésére az önkormányzat vásárolt négy nyomásmérőt, amelyek akkor is jelzik a csőtörésre utaló nyomáscsökkenést a hálózatban, ha a lakosság nem érzékeli. Tavaly óta a város négy pontján, lakossági fogyasztóknál, különböző emeleteken tudják folyamatosan mérni és követni, mekkora a nyomás a vécétartályokat töltő csapoknál, mert ott a legkönnyebb felszerelni úgy, hogy ne zavarjon senkit.

Ezeket a szenzorokat a kritikus városrészeken, a Csernátoni úton, illetve a két oldalán: az Új utcában, a Mihai Eminescu és az Ojtoz utcán lakóknál helyezték el. A szerkezetek folyamatosan küldik az adatokat, amelyeket Szilveszter Szabolcs és Pap Lajos is bármikor meg tud nézni. Mi több, ha anomáliát érzékelnek, arról automatikusan értesítést kap Pap Lajos.

A lakossági panaszokról végül beadványt készített Szilveszter Szabolcs részletes adatokkal, a lakosok fotóival a csapból sokáig feketén folyó vízről. Míg a Közüzemek Rt.-hez tavaly mindössze 15-20 hivatalos panasz érkezett a kézdivásárhelyi ivóvízhálózat meghibásodásáról, mondta Szilveszter, addig a Tiszta vizet a pohárba! Facebook-csoportba naponta áradtak a panaszok.

Erre az írott beadványra írott választ nem kapott, válaszolta kérdésünkre Szilveszter, de találkozott az igazgatóval, és elindult a párbeszéd. Az önkormányzati képviselők is továbbították a lakossági felháborodást a Közüzemek felé, kvázi sarokba tudták szorítani és együttműködésre kényszeríteni a vállalatot. Ennek eredménye, hogy a vállalat tavaly augusztusban Pap Lajosra bízta a kézdi munkapontot. Őt Szilveszter olyan hozzáértő partnernek tartja, akivel jól és következetesen tud együtt dolgozni.

A cégvezetés a tanácsosokkal együtt megállapította, hol vannak a hálózat kritikus pontjai, ahol a legtöbbször sérül, és azok cseréjére koncentrálnak, mondta Kozsokár Attila igazgató. Szilveszter Szabolcs azt emelte ki, hogy most már hetente kétszer egyeztet Pap Lajossal, hogy milyen munkálatok következnek, azokhoz mire van szükség.

Úgy értékeli, a mínuszból mára sikerült feljönni nullára például azzal, hogy nem zárják el a vizet minden javításnál, és az utóbbi hónapokban tudták tartani a szolgáltató által vállalt, legalább fél bar nyomást a vízhálózatban. A hálózat jelenlegi vízveszteségét Szilveszter még így is 50 százalékra teszi. Pap Lajos mérnök decemberben arról számolt be, a városi vízfogyasztás óránként 250 köbméterről 130-ra csökkent, azaz tavaly jelentős vízveszteséget szüntettek meg.

A Közüzemek Rt. viszont nagyobb beruházásokat nem tud eszközölni, öt-tíz méteres szakaszokat tud kicserélni, ahol nagy a baj, magyarázta Pap Lajos mérnök. Nagyobb beruházásra nincs se pénze, se embere a cégnek. Az önkormányzat előtt is tisztázta, hogy a kézdi ivóvízhálózatot csak öt-hat év alatt tudják megfelelően konszolidálni.

Most már jóval kevesebb a felháborodott bejegyzés, hibajelentés a Tiszta vizet a pohárba! csoportban. Nagyjából kéthetente jeleznek a lakók csőtörést vagy lerakódást, elszíneződést a vízben, de az is érthető, ha a legalább két évnyi idegeskedés után már a kisebb malőrökre, a víz jóval halványabb elszíneződésére is érzékenyen reagálnak, mondta Szilveszter. Ő és Pap Lajos is igyekszik tájékoztatni, kérdésekre válaszolni, ha érdemi információval rendelkezik. A kommentekből látszik, hogy a kézdiek ezt kifejezetten értékelik.

A csoporttagok rendszeresen beposztolják a Közüzemek Rt. közleményeit a javítások, vízelzárások, vízóraleolvasások időpontjairól, de a vállalat nem érezte eddig feladatának, hogy itt kommunikáljon a fogyasztókkal, ahol a legtöbb panasz felmerült. Holott a cég külön PR-ost is foglalkoztat, aki jelen volt az igazgatóval és a mérnökkel folytatott beszélgetésünkön.

A céghez érkező panaszokat nyilvántartják, követik a megoldásig, statisztikát vezetnek róluk, de kártérítési kérés még nem érkezett, válaszolta Kozsokár Attila igazgató a kérdésünkre, hogyan jár el a cég, és fizetett-e már kártérítést háztartási berendezések megrongálódása miatt. Attól függően, hogy miről szól a panasz – számlázás, elszíneződés, szennyvízvezeték eldugulása –, továbbítják a megfelelő osztályra, ahonnan kiküldik a kollégákat megoldani a helyzetet, mondta az igazgató.

Megkérdeztük, hogy szokták-e telefonon, sms-ben értesíteni az éppen meghibásodott vezetékre csatlakozott fogyasztókat az elzárásról, újraindításról, ha már a cégnek egyébként is megadták a telefonszámukat. Már létezik ilyen applikáció, és van is olyan szolgáltató, amely zónánként értesíti a fogyasztókat, válaszolta Kozsokár Attila. A Közüzemek Rt.-nél egyelőre gondolkoznak rajta, hogy bevezessék. Addig is a sajtóban és a cég Facebook-oldalán közlik, ha leállítják a vízszolgáltatást.

A cég válságkommunikációt nem folytat: április közepén nem a cég vezetője, mérnöke vagy PR-osa, hanem az alpolgármester igyekezett elmagyarázni, hogy a rég várt munkálat, a Stadion utcai 400 mm-es vezeték cseréje miért okozott nagyobb kiesést és több salakot a háztartásokban, mint arra számítani lehetett. Felháborodott, csalódott kommentek jelezték a tömbháznegyed sok utcájából, hogy ismét alig csorog a víz, vagy nagyon sötét.

Szilveszter Szabolcs fontosnak tartja a csoportba érkező visszajelzéseket, ahogy azt is, hogy a döntéshozók

hétköznapi nyelven tudják elmagyarázni a kézdivásárhelyieknek a vízgazdálkodás akár bonyolult kérdéseit is.

Ő maga is próbált tájékoztatást adni például a vízkeménységről, mert azt is többen kifogásolták. A kemény víz nem feltétlenül rossz, az oldott kalcium- és magnéziumsótól van jó íze a víznek, mondta. Persze a kazánoknak, mosógépeknek árt, és vízlágyítót kell használni, de az ivóvíz hazai meghatározásában nincs a vízkeménységnek felső határa, mert Romániában általában nem kemény a víz.

Ahol felső határt szabtak, ott az 25-30 német keménységi fok (1 nk° keménységű az a víz, amely literenként tíz mg kalcium-oxiddal egyenértékű kalcium és magnéziumiont tartalmaz). A kézdi ivóvíz keménysége 18-20 fok közötti, azaz kemény, de iható, magyarázta Szilveszter. Tervezi, hogy vízminőségi kisokost állít össze arról, mi az ammónia, a foszfor, a nitrát, nitrit, vas, mit keres az ivóvízben, káros-e vagy sem az egészségre, melyiknek mi a határértéke.

Beszereléskor már tudni lehet a kazánokról, milyen keménységű vízzel tudnak működni, a lakók pedig vízlágyítót szerelnek elébe, ha a kézdi víz túl kemény lenne a kazánnak, mondta Pap Lajos. A cég kampányszerűen szokta tájékoztatni időnként a lakosokat arról, milyen módszereket javasol a vízlágyításra, és ezek általában nem drága megoldások, mondta Kozsokár Attila.

Képzetlenség, több hónapos csúszások, ígéretként értett óhajok

Kifejezetten menedzsmentproblémának tartja az alpolgármester, hogy a kézdi „vizesek” szaktudását nem tartotta naprakészen a vállalat. Például úgy fogadták az öt-tízezer euróért beszerezhető nyomásszabályozó szelep ötletét, mint akik még nem hallottak ilyenről, mesélte Szilveszter. Hiányolta azt is, hogy a vállalat nem használta ki a múlt tavaszi lockdown egyedülálló alkalmát, amikor szinte mindenki otthon volt, hogy fontos méréseket eszközöljön a hálózaton, bár ő jelezte a lehetőséget a vállalat vezetőségének.

Vagy hogy a cég nem képezett fejlesztési alapot az elöregedett vezetékek folyamatos cseréjére. Vagy nem vezették be jóval korábban a hálózat szakaszolását. A hazai városok zömében a vízhálózatok nincsenek még szektorizálva, azaz egymással kommunikáló kisebb hálózatokra bontva, magyarázta Szilveszter. A szolgáltatók szakemberei alig hallottak róla, tudomása szerint Temesváron, Jászvásáron vagy Kézdivásárhelyen kezdték el. Ma már külön lehet mérni a nyomást a Csernátoni úton, és ha látják, hogy csökken, akkor tudják, hogy csőtörés volt, és egyből odamennek megkeresni a szakadást.

A Csernátoni úton végzett munkálatról inkább nem mond semmit, amíg nem fejezik be a vezetékek cseréjét, próbálta palástolni a felháborodását Szilveszter. Az önkormányzat 350 ezer lejt fektetett bele az elmúlt fél évben a vízhálózatba, de a kivitelezés roppant lassú. Decemberre ígérték, most abban bíznak, március végére, április elejére befejezik a cserét a teljes szakaszon, mondta Szilveszter, aki belső vizsgálatot is kért a több hónapos csúszás miatt. A szolgáltató azóta május közepére ígérte, hogy befejezi a Csernátoni út átkötését.

A csúszás zöméért valóban a Közüzemek Rt. a felelős, ismerte el kérdésünkre Kozsokár Attila igazgató. Úgy döntöttek, hogy az egyik szükséges anyagot központosítottan, Sepsiszentgyörgyön szerzik be, ahogy máskor is, mert az itteni beszállító pár százalékkal olcsóbban kínálja, holott ezt az anyagot Kézdivásárhelyen is meg lehetett volna vásárolni előnyösebb szállítási határidővel.

Amíg ezt elemezte az azóta nyugdíjba ment kolléganő, addig telt az idő, Pap Lajos pedig ott toporgott az illető ajtaja előtt, mesélte. A beszerzési és az operációs osztály közötti pingpongozást rövidre kellett volna zárni, ismerte el az igazgató. A beszerzés után még egy-két hetet kellett várni az anyag leszállítására is, majd a helyszínen talált hőkanálist kellett feltörjék 80 méteren.

A város azt is kikötötte, hogy ne törjék fel a járdát, hanem a tömbházak előtti zöldövezetben fektessék le a vezetékeket, részletezte Pap Lajos, de ott villanytól gázvezetéken át a 15 centis betonból készült hőkanálisig mindennel találkoztak. Volt ahol több tíz métert kellett cserélni a bekötővezetékből is, mert nem a főút mentén volt, hanem hátrakanyarodott a tömbház mögé.

Vagy csak pincén keresztül érték el a tömbház vízóráját, de a pincét a lakók szakaszonként lezárták, nem volt egyszerű kinyittatni. Ezekkel a plusz időt igénylő „finomságokkal” az elején nem számoltak, de ő folyamatosan beszámol róluk Szilveszter Szabolcsnak, mondta Pap. Ezen a szakaszon egyúttal távolról leolvasható vízórákra cserélik a mostaniakat, ahhoz külön aknákat szerelnek be, és a csatlakozásokat kihozzák a tömbházak elé.

Kivitelezési csúszás egyébként nincs, mert a szerződésben május 31-ig vállalták, hogy befejezik a munkálatokat a Csernátoni úton. A december végi határidő nem hivatalos ígéret volt, hanem az ő szóban kifejezett óhaja, mondta Pap Lajos. Annak alapján jósolta a december végét, amilyen gyorsan haladtak azok a cégek, amelyekkel ő még az uniós pályázat beruházásain dolgozott együtt. Három csapat, két kézdi és egy szentgyörgyi dolgozott a Csernátoni úton, amikor beszélgettünk, és hamarosan befejezik a munkát, ígérte a mérnök.

Ha az önkormányzaté a hálózat és részben a cég is, hogyan fajult idáig a helyzet?

Többek között ezt szerettük volna megkérdezni az interjútól elzárkózó Bokor Tibortól, aki lassan kilenc éve Kézdivásárhely polgármestere. A fél éve alpolgármester Szilveszter Szabolcs pedig nem akar a múlttal foglalkozni, mondja, őt a jelen és a jövő érdekli.

Kérdésünkre, hogy a társtulajdonosi jogok gyakorlójaként milyen eszközök állnak a rendelkezésére, hogy megváltoztasson bizonyos dolgokat a cég működésében, Szilveszter azt válaszolta: „Felhívom az igazgatót, és elmondom neki!” Jogi eszközökig szerencsére nem kellett eljutniuk, mondta. A cég igazgatóját nem ők, a tulajdonos önkormányzatok nevezik ki, hanem a cég vezetőtanácsa választja meg. (Ezt később Kozsokár Attila helyesbítette: a vezérigazgatót a cég vezetőtanácsa javasolja a tagjai közül, és a részvényesi közgyűlés, azaz a részvényes önkormányzatok képviselői hagyják jóvá.)

A nyilvános bírálat mellett ösztönző eszköz az is, hogy a Közüzemek Rt.-vel kötött delegációs szerződés szerint ha a város felszólította a céget egy adott munkálat befejezésére, és a cég 15 napon belül nem tudja megcsinálni, akkor a város más cégre bízhatja a javítást, annak árát pedig behajthatja a Közüzemeken, mondta az alpolgármester.

Hogy jobban ösztönözze a céget, az önkormányzatok alapította Aquacov Közösségfejlesztő Egyesület konkretizálta a teljesítménymutatókat, amelyeknek a cég meg kell, hogy feleljen. Például hogy a hálózat kilométerenként hány liter vizet veszíthet, melyik munkaponton hány kilométernyi hálózatra jut egy munkás, vagy mennyi lehet adott településen a cég kintlevősége, részletezte az alpolgármester.

Voltak kellemetlen vitáik, válaszolta Szilveszter arra a kérdésünkre, hogy vitáztak-e a céggel arról, miben illetékes a város, és mi az, ami a cég felelőssége. A tulajdonosok közül egyetlen önkormányzatban sincs olyan szakember, aki át tudná vagy akarná látni a vízhálózat működtetését, mondta Szilveszter.

Csak ígérték, de sosem cserélték ki a teljes hálózatot

A háromszéki városok közműveit helyi önkormányzati cégek működtették több-kevesebb veszteséggel. A lakosok még a `90-es években leváltak a távfűtési hálózatról, a szennyvíztelepek elkezdtek bűzleni, a technológiájuk elavult.

A közüzemi hálózatok korszerűsítését az uniós csatlakozás hozta magával 2007-ben. Egyrészt ekkor nyíltak meg korábban elképzelhetetlen méretű anyagi források, másrészt a csatlakozással Románia vállalta, hogy az uniós szabályozásnak megfelelő minőségű ivóvizet szolgáltat mindenkinek, és hogy 2018-ig, azaz bő tíz év alatt kiépíti a csatornázást is minden olyan településen, ahol legalább kétezren élnek. Ezt Románia nem teljesítette, az EU el is indította a kötelezettségszegési eljárást.

Uniós szakmai és anyagi elvárás volt az is, hogy a városi közműcégek regionális szolgáltatóvá váljanak, amelynek legalább százezer fogyasztója van, és rentábilis a működtetése, mondta Szilveszter Szabolcs. A hatóságilag szűkre szabott árrésből százezer fogyasztónál jön ki például a vízminőséget folyamatosan ellenőrző labor költsége, és így lehet kigazdálkodni a fejlesztéseket, megfizetni a szakembereket.

Kovászna megyében úgy jött létre a regionális szolgáltató, hogy az 1996-ban alapított sepsiszentgyörgyi Közüzemek Részvénytársaság (Gospodărie Comunală S.A.) 2010-ben magába olvasztotta a másik három város ivóvíz- és szennyvízszolgáltatását. Az infrastruktúra az önkormányzatok tulajdonában maradt, míg az alkalmazottakat átvette a Közüzemek Rt. A kézdi, kovásznai, bodzafordulói közműcég a regionális szolgáltató munkapontjává alakult, de maradt a helyi vezetés, számlázás, könyvelés, működtető és hibaelhárító szakemberek.

A cég többségi, 53 százalékos tulajdonosa Sepsiszentgyörgy önkormányzata, Kovászna megyének 17, Kézdivásárhelynek 16, Kovászna városnak 8, Bodzafordulónak 7 százalékos tulajdonrésze van. A tulajdonos önkormányzatok alapították meg az Aquacov Közösségfejlesztési Egyesületet, amelybe azóta sorra lépnek be azok a községek is, amelyek víz- és/vagy szennyvízhálózattal rendelkeznek, és a Közüzemek Rt.-vel működtetnék azokat, vagy épp közművesítenék a falvakat. Tavaly október óta a megye összes közigazgatási egysége taggá vált az egyesületben, de a cég részvényeit csak a városok és a megye birtokolja.

A cég az egyesülettel 2009-ben kötött delegációs szerződés alapján biztosítja a településeken a közüzemi szolgáltatásokat. Amikor átveszi a szolgáltatást egy-egy újabb településen, az eredeti szerződést módosítják, és részletes leltárt készítenek a létező infrastruktúráról, amit aláír a cég, az egyesület és az illető önkormányzat vezetése is, tudtuk meg az igazgatótól. A cég csak ott tudja átvenni a szolgáltatást, ahol az önkormányzat már megszerezte a működtetéshez szükséges vízügyi, környezetvédelmi stb. engedélyeket, magyarázta Kozsokár Attila.

A háromszéki városok közüzemeinek 2010-es átvételekor viszont már javában, 2008 óta készítették elő az infrastruktúrát korszerűsítő uniós pályázatot. A támogatási szerződést Borbély László akkori környezetvédelmi miniszter írta alá 2011 márciusában. A szükséges beruházásokról egyeztettek ugyan a 2010-ben csatlakozott három város vezetésével, de az idő szűkös volt, és a kormány kvázi megfenyegette őket és a pályázati tanácsadó céget, hogy elveszítik a támogatást, ha két hónap alatt nem véglegesítik a pályázatot, mesélte Kozsokár Attila kollégáinak beszámolóira hivatkozva. Ő maga 2012-ben került a cég uniós pályázattal foglalkozó irodájához, 2013-tól tölti be az aligazgatói tisztséget.

A 2011-es támogatási szerződést nem módosították, miután aláírták, mondta az igazgató. Aláíráskor már tudni lehetett, mely városok milyen befektetésekben részesülnek, és hogy környezetvédelmi pályázat lévén elsősorban a szennyvíztelepeket és a szennyvízhálózatokat újítják fel. Hogy melyik városban mit és mekkora terjedelemben újítanak fel, arról egyrészt az akkori cégvezetés döntött a műszaki osztálytól kapott javaslatok alapján, másrészt a helyi önkormányzatok, amelyekkel egyeztettek, és amelyek tanácsi határozatokat fogadtak el a beruházásokról, válaszolta kérdésünkre Kozsokár Attila.

Mivel Bokor Tibor elutasította a megkeresésünket, nem tudjuk, mire alapozta 2012 októberében az ígéretét, „hogy az elkövetkező 34 hónapban modernizálják és teljesen kicserélik a város vízhálózatát”, és hogy a „szennyvíztelep megépítése után a vízhálózat kicserélése következik”.

Ha a 2012 májusában publikált kivitelezői szerződésekből nem is derül feltétlenül ki, a városokra lebontott tervekből egyértelmű, hogy Kézdivásárhely ivóvízhálózatának nagyon kis hányada szerepelt felújítandóként: két-három utcát lefedő 2,3 km vezeték. A Kézdire szánt összeg túlnyomó többsége a kutak, nyomócsövek és vízházak felújítására, illetve egy gyakorlatilag új szennyvíztelep kiépítésére ment.

A teljes háromszéki pályázat csillagászati összege (332 328 974 lej, amelyből 282 479 626 lejt az Európai Unió Kohéziós Alapja finanszírozott) eltakarhatja persze a technikai részleteket, de azt nem, hogy a kézdi ivóvíz színe és gyakori hiánya a pályázat lezárása után is téma maradt.

Hány kilométer és miből?

Mivel egyes anyagok és munkálatok olcsóbbak voltak a tervezettnél, a Közüzemek Rt. új finanszírozási szerződést kötött a le nem hívott, mintegy 30 millió lejre 2015-ben. Ebből a városokhoz tartozó falvak kaptak új infrastruktúrát, magyarázta az igazgató. Ugyanebből a pénzből vásároltak 14 haszongépjárművet: szippantógépet, markológépet minden alegységnek, targoncákat, videóinspekciós rendszereket a szennyvízvezetékek állapotának ellenőrzésére, csőtöréseket és más hibákat megállapító rendszerrel felszerelt autót, sorolta az igazgató.

Kézdivásárhely nem szerepelt ebben a pályázatban vezetékcserével. A következő két pályázatban sem. (2017-ben a Közüzemek az első, 2011-es projektből elmaradt munkálatokra nyert el ÁFA nélkül közel 19 millió lejt, amelyből 14,6 millió lej jött az EU Kohéziós Alapjától. 2019 augusztusában pedig további pályázatírásra nyert el 11,6 millió lejt, amiből 8,3 millió jön az Kohéziós Alapból.)

A falvak bekapcsolásával a kézdi ivóvízhálózat 2019-re 55, idénre már 68,5 kilométeresre nőtt. Az elöregedett vezetékekből tavaly 2-3 kilométernyit cseréltek ki nem pályázati pénzből, hanem az önkormányzat külön forrást szánt erre, tudtuk meg Szilveszter Szabolcstól. Idén is nagyjából ekkora cserével számolnak.

Bokor Tibor polgármester 2019 végén, amikor tanácsülésen kérték számon Kozsokár Attilán a katasztrofális vízszolgáltatást, még úgy összesítette, hogy az előző tíz évben 24 km-nyi vízhálózatot cseréltek, illetve bővítettek, amiből 19 km a nyujtódi hálózat kiépítése volt. Azaz öt km-t cserélhettek a régiből. A tavalyi választási kampányban viszont már azt mondta, a bővítésen felül több mint 21 km-nyi vízvezetékcserét tud dokumentálni.

Szerettük volna megkérdezni, honnan jön ez a 17 km-es különbség, és ha valós, akkor a 21 kilométernyi vezetékcserét milyen pénzből sikerült finanszírozni. A Közüzemek Rt. bonyolította pályázat ugyanis ennek csak a tizedét fedezte az évtized közepén.

Annak sehol nem találtuk nyomát, hogy a város tavaly hirtelen, más kivitelezővel kicserélt volna 17 km-nyi vezetéket, pedig biztos mindenkinek feltűnt volna a városban.

Ráadásul óriási összegbe került volna. A pályázatírásra elnyert összegből a Közüzemek Rt. elindította az új, több mint százmillió eurós pályázat előkészítését a Nagy Infrastruktúra Programban, amelyből Kézdivásárhely is részesülni fog a megye 26 másik közigazgatási egysége mellett. A tervek szerint 16 km vízvezetéket cserélnek ki a város 28 utcájában, ígérte meg nyilvánosan Tamás Sándor megyei tanácselnök.

Tarifa, számlázás és önszerveződés Székelyföld keleti csücskében

A Közüzemek Rt. a kézdi víz- és szennyvízhálózatot is leltárral és állapotfelméréssel vette át, az átvétele után 4-5 öt évvel digitalizálták a leírását. Azaz térképre vitték a hálózatot, az elemeit és tulajdonságait táblázatban tartják nyilván, tudtuk meg Kozsokár Attilától. A javításokkor látott dolgokat szintén bevezetik a rendszerbe: melyik utcán hányas átmérőjű, milyen anyagú, mikor lefektetett vezetékek futnak, hány csatlakozás van rajta, stb., az információkat pedig frissítik a vezetékek cseréjekor.

Azt is megkérdeztük az igazgatótól, hogy ha a cégnél tisztában voltak az ivóvízhálózat állapotával, ahogy azzal is, hogy egy uniós pályázat előkészítése két-három év, a megnyerése és kötelezően közbeszerzésre kiírt munkálatok elkezdése között is hónapok, ha nem évek telnek el, akkor miért nem képeztek a bevételből fejlesztési alapot, hogy abból fedezzék az előreláthatóan szakadó vezetékek folyamatos cseréjét. Hisz az állandóan kilyukadó vezetékeket jobban megéri kicserélni, mint folyton javítgatni.

A törvény azt írja elő, hogy a működési költségeket kell teljes mértékben a bevételből fedezni, fejlesztési alapot nem kötelező létrehozni, válaszolta Kozsokár. Elmondta, ilyen alapot eddig egyik önkormányzat sem kért számon a cégen, viszont dolgoznak a létrehozásán. A cég megtermelte profitból most még azt a hitelt törlesztik, amelyet az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank adott az uniós pályázat önrészének fedezésére. A fejlesztési alap költségeit így az ivóvíz- és szennyvízszolgáltatás árába kell beépíteni, magyarázta az igazgató.

Tavaly még úgy gondolták, hogy ezt is beillesztik az idénre tervezett áremelésbe, de halasztották. A tarifamódosítás úgy zajlik, hogy azt először a közüzemeket szabályozó bukaresti hatóságnak, az ANRSC-nek kell jóváhagynia, utána a helyi közösségfejlesztő egyesületnek. Ez azt jelenti, hogy az egyesületi tagoknak, az önkormányzatoknak is meg kell szavazniuk, magyarázta az igazgató.

Fejlesztési alap esetén fordított a folyamat, az egyesület közgyűlésének összehívásával kezdődik. Erre viszont túl későn jöttek rá akkor, amikor készültek benyújtani a dokumentációt az új díjszabásra, ismerte el Kozsokár Attila. Úgy ítélték meg, hogy már nincs idő kivárni az egyesület döntését egy újabb tarifamódosításról, amelyet aztán a bukaresti hatóságnak ismét jóvá kellene hagynia. Így inkább a következő módosításkor iktatják majd be a fejlesztési alapot a víz árába.

A kézdivásárhelyiek egyáltalán nem boldogok a májusra tervezett, mintegy tíz százalékos áremeléstől. Csoportjukban szinte minden idei poszt alatt tesznek egy szarkasztikus megjegyzést, hogy még drágul is a nem kívánt „kávé”. A polgármester nyáron azt ígérte, megkéri a szolgáltatót, ne számlázza ki a nem megfelelő minőségű vizet, így megkérdeztük Kozsokár Attilától, adtak-e kedvezményt a lerakódást saját csapjaikon kiengedő fogyasztóknak.

Amit a vízmérő órák mérnek, azt számlázzák ki, válaszolta az igazgató. Akkor adtak tíz százalékos kedvezményt mindenkinek, amikor egy ismeretlen vezeték átvágásával majdnem két napra leállt a vízszolgáltatás a város közel teljes területén. A törvény akkor ad lehetőséget a vízdíj legfeljebb tíz százalékos csökkentésére, mondta, ha az ivóvízszolgáltatás huzamosabb ideig kiesik. Hogy mennyi a huzamosabb idő, azt a jogszabályok nem rögzítik.

Felvetésünkre, hogy egy hónapban a tíz-húsz nem huzamos kiesés nem adódik-e össze, azt felelte, hogy azért nem, mert nem mindig ugyanaz a szakasz, illetve nem az egész város esett ki egy hónapban tíz-húszszor.

A vízminőség miatt eddig nem adtak árengedményt, mert annyira kis mennyiségű vizet érint. A javítások utáni elszíneződések csak egy ideig tartanak, pár tíz liter kieresztése után a víz ismét ivóvíz minőségű, magyarázta Kozsokár Attila. Mivel egy köbméter, azaz ezer liter ivóvíz ára most 3,91 lej, még száz liter víz kieresztése is csak 39 baniba kerül. Ekkora kedvezmény az átlagosan 50-60 lejes számlákon nem igazán melegítené a fogyasztók szívét, nem is oldja meg a problémát, mondta az igazgató. Sőt szemkiszúrásnak érzékelnék, tette hozzá Pap Lajos.

A kézdiek leginkább a kiszámlázott mennyiséget kifogásolják,

főleg a tömbházakban lakók. Akárcsak néha Kovásznán és Bodzafordulón, mert egyik kisvárosban sem alakítottak lakótársulásokat annak ellenére, hogy törvény szerint kötelező, mondta az igazgató. Pap Lajos egyetlen lakótársulásról tud Kézdivásárhelyen. A tömbházak vízóráit a cég munkatársai olvassák le, az egyéni vízórákat csak ott, ahol beengedik őket, vagy otthon találják a lakókat, magyarázta az igazgató. Előre közlik, melyik utcán melyik nap olvassák le a vízórákat, de maguk a lakók is lejelenthetik online vagy telefonon az óra állását.

A törvény egyedül a tömbház vízórája által mért fogyasztási adatot tekinti hitelesnek, a cég az alapján számláz. Ha a tömbház vízórája többet mutat, mint a lakásonkénti fogyasztások összege, akkor a különbséget elosztják a lakások között. Ezt Kézdin két konvenció szerint osztják el attól függően, hogyan kéri az illető tömbház: egyenlő mértékben a lakások között, vagy a lakások fogyasztásának arányában, magyarázta Kozsokár Attila.

Ez szokta a legtöbb panaszt kiváltani. Az egyéni vízórák beszerelése, karbantartása és hétévenkénti ellenőrzése nem a cég, hanem a lakók feladata, így a cég nem tudja, azok mennyire pontosan mérnek. Azt tudják, mondta az igazgató, hogy vannak lakások, ahol a `90-es évek óta ugyanaz az óra mér.

Ráadásul az egyéni, illetve a tömbház vízórája általában más érzékenységi kategóriába tartozik. A tömbházé érzékenyebb, be tudja mérni egy csöpögő csap fogyasztását is, miközben megesik, hogy az elcsöpögött víz épp annak a lakásnak a vízóráján nem jelenik meg, ahol csöpög a csap.

Különbség abból is szokott adódni, hogy nem egyszerre olvassák le a tömbházi és az egyéni vízórákat. A cég vezetőtanácsának kézdivásárhelyi tagja bebizonyította, hogy ha egyszerre olvassák le, akkor nincs vagy nagyon kicsi a különbség a tömbházi óra mérte összfogyasztás és az egyéni órák mérte fogyasztások összege között, mondta Kozsokár Attila.

Az is megesik, mesélte Pap Lajos, hogy egy lakásból például egyáltalán nem jelentik le az adott havi fogyasztást. Meg van győződve róla, hogy néhány esetben a szomszédok átverik egymást. 60-70 lépcsőházban nincsenek leolvasási problémák, fél és egy köbméter közötti az eltérés a tömbház órája és a lakók jelentette fogyasztás között, de néhány lépcsőházban folyamatosan nagy a különbség.

Pap Lajos mindig elmondja a panasztevőnek, hogy az egyik megoldás az, ha lakótársulásokat alapítanak, és azon belül, maguk között oldják meg az ilyen ügyeket. A másik pedig az a drága változat, hogy minden lakás külön vezetéket terveztet és szereltet be magának külön vízórákkal, amelyeket a tömbház előtt helyeznek el egy aknában, és a cég akkor családi házakként kezeli őket. Ezt a megoldást eddig egyetlen tömbház lakói választották.

Kézdivásárhelyen vannak átalányos tömbházak is, ahol nincsenek egyéni vízórák, ott személyenként 6,5 köbméteres fogyasztást számláznak ki. Az ilyen tömbházakban a lakók korrektségén múlik, hogy annyi személyt jelentenek be, ahány ténylegesen ott lakik, mondta Kozsokár Attila.

Mikor kerül tiszta víz a kézdiek poharába?

Csak azt lehet tudni, hogy még évekig el kell viselniük a csőtöréseket, lerakódásokat. A most készülő uniós pályázatba természetesen belefoglalják a kézdi ivóvízhálózat régi csöveinek cseréjét, mondta Kozsokár Attila, de nem lehet pontosan tudni, mennyi időt vesz el a pályázati bürokrácia.

Március közepére várták, hogy a pályázati tanácsadó cég elkészítse a megvalósíthatósági tanulmányt. Utána még véglegesíteni kell a pályázatot, benyújtani, azt elbírálják, majd aláírják a támogatási szerződést. Csak ezután hirdethetik meg a beruházások konkrét munkálatait, amelyek közül a legelsők is leghamarabb 2024-ben készülhetnek el, figyelmeztet az igazgató. Addig a legsürgősebb javításokat és vezetékcseréket önkormányzati és vállalati erőforrásokból kell fedezni.

Az, hogy a hálózat ennyire tönkrement, akár még előnyös is lehet a pályázatnál, gondolhatnánk némi székely furfanggal. Ezt ugyanis nem a környezetvédelmi, hanem a Nagy Infrastruktúra Programban nyújtják be, és elsősorban a gazdasági szempontot kell érvényesíteni benne. Ez azt jelenti, magyarázta az igazgató, hogy az EU azzal a feltétellel támogatja az ivóvízhálózat felújítását, ha a befektetés összege kisebb, mint a jelenlegi infrastruktúra állapota miatti veszteség.

Reméljük, a pályázat nyerni fog, mi pedig elolvashatjuk majd. Valószínűleg a kézdivásárhelyieket is érdekelni fogja, hogyan számolta ki a közösség gazdasági veszteségét az a cég, amely évekig nem vette komolyan őket.

Nyitókép: A vízhálózat mosatása vezetékcsere után. Bartha Zsolt fotója a Tiszta vizet a pohárba! Facebook-csoportban.

Acest articol a fost publicat pe PressHub.ro și Átlátszó Erdély în cadrul proiectului “Cohesion Policy: Better Understanding, Reporting, Dissemination”, cofinanțat de UE prin DG Regio.
Informațiile prezentate nu reprezintă poziția oficială a UE. Întreaga răspundere asupra corectitudinii și coerenței informațiilor prezentate revine autorului.

The post Uniós pénzből szűrik a vizet Kézdin, mégis kávézacc folyt a csapokból appeared first on Átlátszó Erdély.