Akkoriban még a Transindexnél dolgoztam, a szerkesztőségünk pedig ennek az ingatlannak a tetőterében bérelt irodát. Már nem emlékszem, pontosan miért, valamilyen adminisztratív ügyben kellett bemenjek Nagy Zoltánhoz, aki már abban az időben is az Iskola Alapítvány igazgatója volt. 

Az igazgató irodája szűk, spártai felszerelésű szobácska volt a földszinten: az asztalon újság, a tévében hírek mentek. Nagy Zoltán megfáradt szemekkel, összeroskadva ült az olcsó irodai székén. Beszélgettünk pár percet. Kétségbe volt esve.

Nagy akkor még nem tudta, hogy csak szűk négy évet kell valahogy átvészelni, és 2026 végére az általa vezetett alapítványok alig tudják majd számon tartani a projekteket, több száz alkalmazottjuk lesz és futószalagon vásárolják a patinás ingatlanokat Erdély nagyvárosaiban.

Nagyot fordult a világ a Fidesz győzelmével

Az alapítvány 2400 négyzetméteres épülete 21 tanári lakásnak, valamint irodáknak és közösségi tereknek ad otthont. A beruházás 2009 júniusában készült el, akkori árfolyamon nagyjából 1,35 millió euróba került. 

A pénzt a baloldali kormányokhoz köthető támogatásokból (Apáczai Közalapítvány, Határon Túli Magyarok Hivatala, Szülőföld Alap és Miniszterelnöki Hivatal) sikerült összekalapozni. Az avatón a magyar kormány részéről Kiss Péter, az MSZP társadalompolitikai minisztere, a szocialista párt egyik alapítója és doyenje volt jelen.

Nem sokáig tartott a nyugodt élet az új ingatlanban. Kevesebb mint egy évvel az avató ünnepség után, 2010 áprilisában a Fidesz kétharmados győzelmet aratott. Ez azért volt kínos az Iskola Alapítvány számára, mert ezt az alapítványt az RMDSZ alapította, az RMDSZ pedig akkoriban inkább a baloldali magyarországi pártokkal ápolt jó kapcsolatot. Orbán Viktor személyes rossz viszonya Markó Béla akkori RMDSZ-elnökkel köztudomású volt. Mindenki tudta, hogy az RMDSZ sok jót nem várhat az új magyar kormánytól.

Ráadásul a Fidesz akkoriban még az RMDSZ ellenzékét támogatta, mivel az volt a terv, hogy így, a politikai alternatíva felépítésével kezdik ki az RMDSZ erdélyi egyeduralmát.

Amint az várható volt, az új kormány minden, RMDSZ-hez köthető projektet azonnal karanténba tett. 

A Fidesz a mindenkori magyar kormányok támogatáspolitikájának egyik meghatározó elemét, a nemzeti jelentőségű intézmények listáját is átírta: ide nem került fel az Eurotrans Alapítvány, sem egyéb, RMDSZ-es kötődésű szervezet.

És ez még mindig csak a kezdet volt. 2011 tavaszán a magyar kormány elszámoltatási kormánybiztosa, Budai Gyula kilátásba helyezte, hogy a határon túli magyar szervezeteknek és egyéb intézményeknek nyújtott állami támogatások ügyében is vizsgálódik majd; Ulicsák Szilárd, a határon túli támogatások összeállításáért és beindításáért felelős miniszteri biztos pedig azt a gyanút lebegtette meg nyilvánosan, hogy nem magyar oktatásban részesülők vagy nem magyar nemzetiségűek is kaptak pénzt oktatási-nevelési támogatás címén.

Se pénz, se paripa

Erre az akkoriban ügyvezető elnök Kelemen Hunor azt válaszolta, hogy „az RMDSZ-nél nincs mit kivizsgálnia a magyar kormánynak”. Továbbá hogy az Iskola Alapítvány, illetve az Eurotrans Alapítvány ugyan kaptak magyarországi támogatást, azonban ezekkel a közpénzekkel minden évben elszámoltak, eddig ezekben senki nem talált kivetnivalót.

A fenyegetőző kijelentéseknél sokkal fájóbb volt, hogy a Fidesz-kormány se szó, se beszéd elvette az Iskola Alapítványtól az oktatási-nevelési támogatás, a Szülőföldön magyarul program lebonyolítását. A döntés végrehajtása sem volt túl barátságos: 2011 májusában Nagy Zoltán egyoldalúan felbontott kormányközi egyezményre és hírzárlatra panaszkodott. 

A Medgyessy-kormány 2003-tól az Iskola Alapítványnak adta ezt a feladatot. 2011-től a Fidesz a Romániai Magyar Pedagógusszövetséget (RMPSZ) bízta meg a lebonyolítással annak ellenére, hogy az Iskola Alapítvány nevesítve volt a magyar-román kormányközi egyezményben. 

Nem csak projekt: választói adatbázis 

A Szülőföldön magyarul program azért volt fontos, mert infrastruktúrát, munkahelyeket és egy politikai célokra is jól felhasználható PR-lehetőséget jelentett: ki ne kedvelné azt az alapítványt, amely hozzásegíti az erdélyi magyar családokat, hogy pénzt kapjanak? 

A program emellett – az RMDSZ ellenzéke szerint – a magyar állam pénzéből naprakészen tartott választói adatbázist jelentett az alapítvánnyal szorosan összefonódott RMDSZ számára. Ne feledjük, még bőven a GDPR előtti időkben járunk.

A Szülőföldön magyarul programmal, vagyis az oktatási-nevelési támogatások adminisztrációjával foglalkoztak az Iskola Alapítvány Șoimului utcai központjának földszintjén. A program befagyasztása volt a magyarázata annak, hogy a munkatársak körében akkora volt a bizonytalanság abban az időszakban. 

Az RMDSZ másik alapítványánál, az Eurotrans-nál sem volt jobb a helyzet. Ez az alapítvány 2010-ig a Bethlen Gábor Alap korábbi megfelelőjének, a Szülőföld Alapnak bonyolította az erdélyi pályázatait. Ezek a kisösszegű pályázatok együtt Semjén Zsolt beszámolója szerint 2010-ben a 41 millió forintot sem érték el. A szocialista kormányok által alapított Szülőföld Alap megszűnésével az Eurotrans értelemszerűen feladat nélkül maradt.

Fekete bárányból lett az egyik kedvenc

Bár 2010-ben igencsak bal lábbal indult az együttműködés, 2026-ra ott tartunk, hogy az RMDSZ a magyar kormány legfontosabb erdélyi szövetségese. Az RMDSZ-hez köthető alapítványokat kiemelten támogatja a Bethlen Gábor Alap. 2025 végéig ez a két alapítvány összesen legalább 18 milliárd forintot (2026 áprilisi árfolyamon 47 millió EUR) kapott egyetlen forrásból – ez csak a Bethlen Gábor Alapítvány által jóváhagyott pályázatokat jelenti.

Az RMDSZ és a Fidesz kiegyezésének hosszas folyamatáról itt írtunk. Most ideje összesíteni az Iskola és az Eurotrans alapítványok Bethlen Gábor Alaptól kapott támogatásait. A pályázatokat, támogatási szerződéseket, továbbá a pályázatok elszámolásait közérdekű adatigényléssel kértük ki a BGA-tól.

Szándékosan nem szentelünk külön anyagot a két alapítványnak. Jogilag ugyan külön entitások, azonban számos más alapítvánnyal együtt az RMDSZ civil szervezetekből álló holdudvarának részei. Számtalan formális és informális szálon függenek össze:

• Mindkét alapítványt az RMDSZ alapította: az Iskola Alapítványt 1996-ban, az Eurotrans Alapítványt 2004-ben;
• Mindkét alapítvány jogi képviselője hosszú ideje Nagy Zoltán-Levente, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kabinetfőnöke (korábban, a 2000-es évek elején az Iskola Alapítvány elnöke Kelemen Hunor volt);
• Az Eurotrans Alapítvány igazgatója, Balázs-Lészai Orsolya, az RMDSZ ügyvezető elnökének, Balázs Attilának a felesége;
• Az RMDSZ területi szervezetei és az Eurotrans Alapítvány vidéki irodái közül sok ugyanarra a címre van bejegyezve. A két szervezet munkatársai több városban egy légtérben dolgoznak. Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és a Szövetségi Elnöki Hivatal is az Iskola Alapítvány ingatlanában székel. 

Miért kell háttérlapítványokkal trükközni?

De miért van szükség ezekre az RMDSZ-hez közelálló alapítványokra? Miért nem támogathatja a magyar kormány közvetlenül az RMDSZ-t? Ennek a magyarázata az lehet, hogy a romániai pártfinanszírozási törvény 15. cikkelye explicite tiltja, hogy a romániai pártok más államok vagy más államokban bejegyzett szervezetek által folyósított támogatásokat kapjanak. 

Bár az RMDSZ jogi formáját tekintve nem párt, hanem egyesület, az RMDSZ vezetése vélhetően jobbnak látta így, háttéralapítványok segítségével megkerülni ezt a törvényi tiltást. További érv lehet az, hogy az RMDSZ kezeli az erdélyi magyar kisebbségi közösségnek járó, a román kormány által folyósított éves támogatást. A román mellett a magyarországi támogatások könyvelése és elszámolása vélhetően így egyszerűbb.

A fenti grafikon az RMDSZ, az Iskola valamint az Eurotrans Alapítványok éves bevételeit hasonlítja össze, a nyilvános mérlegeik alapján. Ezen jól látható, ahogy az RMDSZ által kezelt romániai közpénzek mellett megjelennek és egyre növekednek a magyarországi támogatások, 2024-re pedig meg is haladják a Bukarestből kapott közpénzeket.

Amúgy több hazai párt is él ezzel a szürke zónában mozgó megoldással, és bonyolítja a külföldi támogatásait alapítványon keresztül. A legismertebb ilyen alapítvány a PSD-közeli Fundația Europeană Titulescu. Elvileg az Országos Választási Hatóság dolga lenne ellenőrizni, hogy a pártokhoz közeli alapítványoknak nyújtott külföldi támogatásokból ne a pártok működését vagy kampánytevékenységeket finanszírozzák. 

„Testvériesen” osztozik a Demokrácia Központokkal

Az RMDSZ és a Fidesz vezette magyar kormány között 2015-re oldódott annyira a hangulat, hogy az Eurotrans Alapítvány  februárban megállapodást köthetett a Miniszterelnökséggel, és a könnyített honosítással kapcsolatos tevékenységre kaphatott 250 millió forintot.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy a magyar állampolgárságért folyamodó személyeknek ingyenesen segítenek az Eurotrans munkatársai az űrlapok kitöltésétől, fénymásolásától kezdve a fényképkészítésen, fordításon keresztül a konzuli napok megszervezéséig. 

2015-re a könnyített honosítás első nagy hulláma már lejárt. Akiknek nagyon fontos volt a magyar állampolgárság, addigra megszerezték, így a külképviseleteken már nem kígyóztak sorok. A honosításban segédkező szervezetek feladata lett rendszeresen járni a kisebb-nagyobb településeket, és ott egyenként felkeresni azokat, akik valamilyen ok miatt még nem készítették el az iratcsomót, és nem adták be az igénylésüket.

Fontos megjegyezni, hogy abban az időben az RMDSZ ellenzéke által működtetett Demokrácia Központ-irodahálózat ugyanezt a tevékenységet végezte egy sor erdélyi településen. Ezeket az irodákat 2023 februárjában zárták be, miután a magyar kormány megvonta a támogatását az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácstól. Erről a folyamatról itt írtunk részletesen.

Azonban 2015-ben még szó sincsen arról, hogy a magyar kormány ne támogatná az RMDSZ ellenzékét. Ez a Nagy Zoltánnal készült interjú is azt emeli ki sikerként, hogy az Eurotrans Alapítvány „testvériesen osztozik” ugyanakkora támogatáson a Demokrácia Központokkal.

Ugyanitt az Eurotrans kuratóriumi elnöke maga hoz egy jó példát arra, hogy mennyire nehéz szétszálazni az RMDSZ és az Eurotrans honosítási tevékenységét: 

„[…] az RMDSZ több területi szervezete évek óta ingyen és bérmentve végzi ezt a munkát a saját hálózatában. Ezért a kolozsvári központi székhely bérlésén kívül semmilyen más ingatlannal kapcsolatos kiadásunk nincs […]. Az utóbbi években ebben a munkában az RMDSZ területi szervezetei, gondolok itt elsősorban Bihar megyére, Háromszékre és a Csíki Területi Szervezetre, az élen jártak azokkal szemben, akik éveken keresztül ezért a feladatért támogatást kaptak.”

Burkolt pártfinanszírozás?

Vagyis az RMDSZ a 2015 februárjában aláírt megállapodás előtt is végezte ezt a tevékenységet, ingyen, saját erőforrások felhasználásával. Az Eurotrans területi irodák gyanánt az RMDSZ területi szervezeteinek az ingatlanjait fogja használni. A burkolt pártfinanszírozás gyanújára így válaszol Nagy Zoltán:

„A (megállapodás) létrejötte után az egyszerűsített honosítással kapcsolatos ügyintézés, az, amit eddig az RMDSZ önként végzett, átkerült az Alapítvány hatáskörébe. (…) Semmilyen finanszírozási átfedés nincs az Alapítvány tevékenysége és az RMDSZ között, mint már említettem, egyetlen saját központi irodát tartunk fent, saját alkalmazottainkkal dolgozunk, és van egy szigorú elszámolási szabályzatunk is. Kifejezetten figyeltünk arra, hogy sem a tevékenységünkben, sem a személyi kérdésekben ne legyenek pénzügyi átfedések, így sem a kuratóriumi tagok, sem jómagam, mint a kuratórium elnöke, nem részesülünk javadalmazásban.”

Az Eurotrans Alapítvány számára 2015-2016-ban a Miniszterelnökség utalt évente 250 millió forintot a honosítási tevékenység költségeinek a fedezésére. A 2017-2021-es időszakra nincsen információnk a támogatásokról, bár nincsen okunk feltételezni hogy az évi 250 millió forintnyi támogatás elmaradt volna ebben az időszakban. Ezt az alapítvány éves mérlege is tanúsítja – például a 2020-as mérlege szerint az alapítványnak nagyjából 300 millió forintnyi bevétele volt.

Az RMDSZ számára megszervezik a FUEN kongresszusát

A Bethlen Gábor Alap 2017-ben ítélte meg az Eurotrans Alapítvány számára az első támogatást. Újabb összefonódás: nem a honosítás, hanem az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) kolozsvári kongresszusának a megszervezésére kapja ezt a pénzt. A FUEN-nek az RMDSZ, nem pedig az Eurotrans Alapítvány a tagja.

Néhány kisebb pályázat után, 2021 decemberétől kezdi a BGA utalni a könnyített honosítás költségeit: ez akkor évi 400 millió forintot (akkori árfolyamon: kb. 1,1 millió EUR) jelent az Eurotrans számára. Ebben az időben az alapítványnál már mintegy 70 munkatárs végzi a könnyített honosítással kapcsolatos feladatokat.

2022-ben a BGA-tól nem kaptak támogatást, ennek ellenére az Eurotrans Alapítvány éves mérlege szerint nem volt fennakadás a bevételekben: 6,1 millió lejből, vagyis 1,3 millió euróból gazdálkodtak, munkatársaik száma pedig 103-ra duzzadt.

A Demokrácia Központoknak vége, beindul a nagyüzem

A 2023-2025-ös periódusban aztán számottevően bővültek a BGA-tól kapott támogatások: évente 700 millió forintot (kb. 1,7 millió EUR) ítélt meg az Eurotrans számára. 2023 elejétől a „konkurrencia”, vagyis az EMNT kegyvesztett lett, így az általa működtetett Demokrácia Központ-hálózat finanszírozás hiányában be kellett zárjon. 

Ezekben az években a feladatok is gyarapodtak, az Eurotrans gyakorlatilag magyar állami hivatalok kisegítőjeként működik. A különféle kedvezményekre feljogosító Magyar Igazolvány vagy a magyar útlevélhez szükséges iratcsomó összeállítása mellett adatfrissítést végez, anyakönyvi feladatokat (születés, házasság, elhalálozás bejelentése) lát el, és a Köldökzsinór-program új támogatásait bonyolítja le. Természetesen a 2026-os választásokra is készült az alapítvány – a 2025-ös pályázatukban a választási regisztrációval kapcsolatos ügyintézés kiemelt helyen szerepel.

Egy honosítási kérelem átlagosan 25 ezer forint

Az Eurotrans pályázati beszámolóiban egy sor számadat is szerepel az alapítvány által elvégzett munkáról: 2025-re összesen 125 ezer honosítási kérelmet segítettek összeállítani, továbbá 15 ezer iratcsomót a Köldökzsinór programban, 38 ezer anyakönyvezési kérelmet, valamint 25 ezer útlevélkérelmet „hozott” ez az alapítvány.

Az Eurotrans Alapítvány az általunk összegyűjtött, valószínűleg hiányos pályázati adatok alapján 2015-től mintegy 3,16 milliárd forintnyi támogatást kapott részben a Miniszterelnökségtől, részben pedig a Bethlen Gábor Alaptól. 

Ha ezt az összeget elosztjuk az Eurotrans saját bevallásával az összeállított honosítási kérelmek számáról (125 ezer), akkor durván számolva mintegy 25 ezer forintba (kb. 65 EUR) került a magyarországi adófizetőknek minden egyes, Eurotrans segítségével összeállított  iratcsomó. És ez csak a külképviseleten leadandó dosszié, tehát magának a honosításnak a költsége ebben nincsen benne.

2017-es cikkünkben is elvégeztük ugyanezt a számítást – akkor még az EMNT által összeállított iratcsomó átlagosan 5700 forintba került (18 euró). A különbség egyszerre több okra is visszavezethető: egyre kevesebb a honosítás iránt érdeklődő személy, megugrottak a költségek és az infláció is.

Trianon megemlékezés, de nem keseregve

Az Iskola Alapítvány régóta fontos szerepet játszik az erdélyi magyar kultúra és oktatás szervezésében. Amióta az RMDSZ kiegyezett a Fidesszel, korábban sosem látott erőforrások fölött rendelkezik. A magyarországi pályázati pénzek immár nemcsak kulturális és oktatási programokra, hanem milliárdos nagyságrendű ingatlanfejlesztésekre is érkeznek.

Az első nagyszabású, a BGA által támogatott projekt az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában: egy, a jelenlegi Románia megalakulásának 100 éves évfordulójára elkészített, nagyszabású program-, videó-, és kiadványsorozat kutatással és adatbázissal azokról a dolgokról, melyekkel az erdélyi magyar közösség az elmúlt száz évben Romániát gazdagította.

Bár a projektet a Bethlen Gábor Alap támogatta 2018 májusától összesen 960 millió forinttal, és a lebonyolítását az Iskola Alapítvány végezte, mint azt már megszokhattuk, a PR-nyereséget az RMDSZ kapitalizálja. A projekt honlapján, a különféle kreatív anyagokon mindenhol az RMDSZ logói tűnnek szembe. 

A projektbe egyébként szinte a teljes erdélyi magyar intézményrendszer és értelmiségi elit be volt vonva. Az Iskola Alapítvány 70 személlyel kötött szerzői jogi szerződést, és további 50 jogi személyiséggel szerződött a programban.

Érdekesség, hogy ez a programsorozat a román közösség fele is nyitott. A román nyelven is elérhető weboldal mellett például a román-magyar feszültségeket humoros videókkal és román sztárokkal tematizáló weboldal és YouTube-csatorna is elkészült.

Afterschool és buszprogram

A 2019-ben indul afterschool program szintén valós problémára kínál megoldást: a délutáni gyermekfelügyelet, foglalkozások és az ebéd hiánya a szórványoktatás elemi osztályaiban. A délutáni foglalkozás megléte vagy hiánya fontos érv akkor, amikor egy szülő eldönti, hogy magyar vagy román iskolába íratja a gyermekét. 

Bár ezt elvben az önkormányzatok kellene finanszírozzák, a gyakorlatban erre sok helyen nincsen forrás vagy odafigyelés. Így vagy a szülők finanszírozzák a délutáni tevékenységeket, vagy pedig az elmarad. Az Iskola Alapítvány 23 helyszínen biztosított délutáni foglalkozást, felügyeletet, illetve ebédet mintegy 1800 gyermeknek. Ez a program a 2025-2026-os tanévben is működik, jelenleg mintegy 3000 gyermek vesz benne részt 63 helyszínen (helyszínek listája itt). Ezt a programot a BGA összesen 4,5 milliárd forinttal támogatta.

Ehhez kapcsolódik az alapítvány buszprogramja, melyet a Rákóczi Szövetséggel közösen bonyolít 2023-tól. Ebben az iskolakezdő és elemista gyerekeket szállítják iskolába Erdély 11 megyéjében olyan településekről, ahonnan egyébként nem lenne lehetőségük nagyobb településeken található iskolákba bejárni.

Az irodalom bástyája

Emellett az Iskola Alapítvány irodalomszervezői és kiadói tevékenységbe is belevágott – szintén a magyar kormány támogatásaiból. Egy ideje ő szervezi a Kolozsvári Ünnepi Könyvhetet, emellett van 40 év feletti alkotóknak szóló irodalmi ösztöndíjprogramja. 

Azt pedig kevesen tudják, hogy 2024 szeptemberétől az Iskola Alapítvány hat erdélyi magyar folyóirat kiadási költségeihez is hozzájárul a nyomdaköltségek és tiszteletdíjak átvállalásával. Olyan folyóiratokról van szó, mint a Látó, a Székelyföld, a Helikon vagy az Újvárad. 

Nagy kérdés azonban, hogy irodalomszervezőként, kiadóként hogyan értelmezi a sajtó- és véleményszabadság kérdését az Iskola Alapítvány. Azt tudjuk, hogy a kényelmetlen sajtókérdéseket, és úgy általában a kritikus hangokat nem szereti az alapítvány képviselője, Nagy Zoltán. 

Ne feledjük, hogy 2017-ben az Iskola Alapítvány ingatlanában irodát bérelő Transindex szerkesztőségének hirtelen megemelték a lakbérét akkor, amikor elkezdték feszegetni az Átlászó Erdély által feltárt L’Alchimiste ügyet. Vagyis azt, hogy Nagy Zoltán az Iskola Alapítvány pénzéből gyakorlatilag kedvezményes, hosszú lejáratú hitelt nyújtott feleségének, Debreczeni Hajnalkának, hogy vendéglőt nyisson Kolozsvár főterén. 

Adatra nincs pénz

Ahogy azt is tudjuk, hogy az Iskola Alapítvány pénzhiányra hivatkozva 2023 februárjában leállította az Erdélystat projektet. Ez az egyedi kiadvány rendszerezte, megjelenítette és értelmezte a romániai magyar közösség helyzetére vonatkozó statisztikai adatokat (és mely adatsorok sokszor az RMDSZ számára kellemetlen trendekre világítottak rá). 

Információink szerint ennek a 2019-ben indult projektnek a költségvetése mintegy 40 ezer euró lehetett éves szinten, 4 éves időszakra ez körülbelül 186 ezer eurót jelentett. (Hibaigazítás, 14:50, 12.04.2026. A projekt költségvetésére vonatkozó mondatot Barna Gergő volt vezető munkatárs közlése alapján módosítottuk.) Annak ellenére nem volt erre a projektre pénz, hogy az Iskola Alapítvány csak az irodalomszervezési, kiadási tevékenységére mintegy 280 millió forint támogatást kapott a BGA-tól az utóbbi néhány évben.

A bérlakás-ingatlan, ami csak viszi a pénzt

Az Iskola Alapítvány számottevő ingatlan-portfólióval is rendelkezik. Az első ingatlanuk Kolozsváron – a cikkünk elején említett, Șoimului utcai épület – 2009 nyarán készült el baloldali kormányok támogatásaiból.

Ebben az ingatlanban összesen 21 lakás található, amelyet a kolozsvári lakbéreknél jóval olcsóbban (egyszobás: 100 EUR, kétszobás lakás: 145 EUR havonta) adnak ki meghatározott időre fiatal egyetemi oktatóknak és családjuknak.

Bár a bérlők a lakbér mellett maguk fizetik a rezsiköltségeket, illetve az ingatlan maga is relatíve új építésű, a Bethlen Gábor Alap 2017 óta évente mintegy 10 millió forinttal (kb. 25 ezer EUR) támogatja az “Egyetemi oktatók kedvezményes bérlakás programját”. Mostanra ez az összeg mintegy 100 millió forintra rúg.

Ez a pénz az épületgondnok fizetése mellett különféle javításokra ment el. A biztonsági kameráktól légkondicionálón keresztül a központi kazán cseréjéig, az ingatlan teljes külső-belső felújításáig, a távirányítós kapu vagy akár a kerítés megjavításáig és lefestéséig lényegében minden költséget a magyar adófizetők fedeztek.

Adja magát a kérdés: miért nem lehet ez a program önfenntartó? Miért nem lehet ezeket a költségeket a lakbérekből fedezni? Ezzel és sok más kérdéssel megkerestük Nagy Zoltánt: először egy interjút kértünk, majd elküldtük a kérdéseinket. Választ nem kaptunk.

Épül a 3100 négyzetméteres Minerva Kulturális Központ

Az Iskola Alapítvány következő ingatlanvásárlása szintén Kolozsvárhoz kötődik: 2018-ban a történelmi belvárosban, a Dávid Ferenc és a Brassai utca sarkán megvásárolták az egykori Minerva Nyomda összesen 1320 négyzetméteres, lepusztult épületegyüttesét a Minerva Egyesülettől. 

Évekig pereskedett az Iskola Alapítvány, míg a szomszédok beleegyezésüket adták az építkezéshez. Végül 2025 májusában sajtótájékoztatón jelentették be, hogy megvan az építkezési engedély, és elindul az új Minerva Kulturális Központ építése. 

A központ egy 3100 négyzetméteres összterületű, három tömbből álló ingatlanegyüttes, mely részben irodákat, részben alternatív oktatási tereket, konferenciatermet és kortárs kiállítóteret tartalmaz majd, és a tervek szerint 2027-re készül el.

A beruházás összértéke 3,3 milliárd forint. 2018-ban a Bethlen Gábor Alap 932 millió forintot (2018-as árfolyamon közel 3 millió eurót) ítélt meg az ingatlan megvásárlására, valamint a bontási munkálatokra. Anyagunk megjelenése idején a területen alapozási munkálatok folynak.

Bár 5 milliárd forintot kaptak rá, nem készült el a nagyváradi Sonnenfeld palota felújítása

Szintén 2018-ban vásárolta meg az Iskola Alapítvány a Sonnenfeld palotát. A Nagyvárad központjában lévő, ikonikus épület szecessziós stílusban épült a 20. század elején. A 2283 négyzetméteres telken az épület több szinten közel 5500 négyzetméter bruttó összfelülettel rendelkezik.

A tervek szerint az ingatlan Magyar Ház és a nagyváradi magyarok kulturális központja lesz. Könyvtár, előadótermek, kiállítótér, pedagógusi és kulturális egyesületi irodák működnek majd itt, ha a felújítás véget ér. 

2019-ben a program költségvetése 2,47 milliárd forint volt. Ebből az épület és a telek megvásárlására nagyjából egymilliárd forintot költöttek. Az eredeti keretet azonban mára bőven túllépték: összesítésünk szerint a BGA az évek során mintegy 5 milliárd forintot ítélt meg erre a célra. 2022 januárjában sajtótájékoztatón jelentették be a munkálatok kezdetét, azonban az épület 4 év elteltével sem készült el. 

Az Iskola Alapítvány által 2025-ben leadott pályázati dokumentáció szerint az épületegyüttes hátsó épületei nagyrészt elkészültek. A pályázat szerint az utcáról látható főépület tetőszerkezetét is felújították, és hátra van az épület szerkezeti megerősítése, valamint a belső munkálatok.

Mindezt nem tudjuk sem megerősíteni, sem cáfolni: néhány hete jártunk a Moscovei utca 8 szám alatt, és egy elhagyatott építkezést találtunk. A bejáraton vaskos lakat volt, a szeméttel megtelt kapubejárót szemlátomást rég nem használta senki. A főépület homlokzatán nem tudtunk felfedezni látványos beavatkozást, a kapura kifüggesztett tájékoztató szerint az építkezési engedély 2026 március végén lejárt.

Diszkréten hallgat további szerzeményeiről az Iskola Alapítvány

Az Iskola Alapítvány Csíkszereda központjában 2020 októberében megvásárolta a színe miatt Kék házként ismert szecessziós épületet. A Petőfi utca sarkán álló épület három szintes, és 400 négyzetméteren terül el. Az épület teljes körű felújítása 2022-ben fejeződött be, és áfa nélkül 5,6 millió lejbe (1,1 millió euróba) került. 

Jelenleg ebben a Magyar ügyek háza feliratú ingatlanban található többek között a Pro Economica Alapítvány, az Eurotrans Alapítvány, valamint Kelemen Hunor RMDSZ-elnök csíkszeredai irodája.

Háromszintes, századfordulós villa Tusnádfürdőn

Ha a fenti ingatlanprojektek kaptak némi sajtónyilvánosságot, az alább következő ingatlanok megvásárlása után nem szervezett sajtótájékoztatót, nem tett nyilvános bejelentést az Iskola Alapítvány. Csak azért tudunk róluk, mert azokat említi a BGA-nak leadott pályázati dokumentáció.

Ez a hallgatás azért különös, mert egyébként az alapítvány Facebook-oldalán bőségesen találunk profin fotózott, kifogástalanul megírt anyagokat az alapítvány különféle tevékenységeiről. Feltűnő, hogy miközben egy irodalmi ösztöndíjassal készült rádióinterjú vagy egy vidéki könyvbemutató megér egy posztot, addig milliárd forintos nagyságrendű ingatlanberuházások valahogy elsikkadnak.

Emiatt nem ért el a szélesebb nyilvánossághoz, hogy 2020-ban Tusnádfürdőn is megvásárolt egy ingatlant az Iskola Alapítvány. A Brazilor utca 3 szám alatt található, három szintes villa érdekessége, hogy az egyetlen megmaradt gerendavázas, századfordulós épület az üdülőtelepülésen.

Az Iskola Alapítvány ezt a 232 négyzetméter alapterületű villát teljesen újjáépítette, és mellé felépült egy 200 négyzetméteres konferenciaterem is. Az ingatlan rendeltetése tanulmányi és alkotóház, a felújítása mostanra nagyrészt elkészült.

Erre a két ingatlanra összesen közel 2 milliárd forint, vagyis mintegy 4,8 millió euró támogatást ítélt meg a BGA. (A két ingatlan megvásárlását egyetlen támogatási döntés tartalmazza, így nem tudjuk, hogy a két épület külön-külön mennyibe került.) 

Közel 2 millió eurós ingatlan Marosvásárhely belvárosában

2021 októberében Marosvásárhely központjában is vásárolt egy ingatlant az Iskola Alapítvány: a Călărașilor (Kossuth Lajos) utca 18 szám alatt található szecessziós Potoczky-ház és a telek ára illetékekkel együtt 7,9 millió lej (560 millió HUF, akkori árfolyamon kb. 1,5 millió EUR) volt. 

Ezt az 1070 négyzetméter belső felülettel rendelkező ingatlant fel is újították. A tervezés, az udvar és a belső terek kialakítása, ezután pedig az előadóterek, irodák, konyhák felszerelése további 150 millió forintba (420 ezer EUR) került. Ezt is a Bethlen Gábor Alap állta.

A pályázat indoklása szerint az ingatlanban „a helyi közösségért tenni akaró civil szervezeteknek biztosítanának tevékenységükhöz megfelelő tereket”. De az alapítvány oktatási és tehetséggondozó programjainak is ez lenne a helyszíne.

Azt nem tudjuk, hogy milyen civil szervezetek kaptak itt irodát, mivel az ingatlant nem sikerült meglátogatunk. A Google Street View fotóján két cégért sikerült felfedeznünk az ingatlan kapuján: az egyik az Eurotrans Alapítványé, a másik pedig az RMDSZ jól ismert tulipánja – ez lett ugyanis a székhelye az RMDSZ Maros megyei szervezetének. 

Az erdélyi magyar írók is kaptak székházat

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája számára is sikerült megteremteni a „kiszámítható munkavégzéshez szükséges feltételeket”. Az Iskola Alapítvány a kolozsvári Nagypiac közvetlen közelében megvásárolt egy 85 négyzetméteres, kétszobás lakást egy 20. század elején épült bérházban. Ezt hosszú távra, ingyenes haszonbérleti szerződéssel az E-MIL rendelkezésére bocsátotta. Erre a célra 113 millió forintot (280 ezer EUR) kapott a Bethlen Gábor Alaptól.

A legrejtélyesebb villa egyben a legdrágább

A lista végére hagytuk az Iskola Alapítvány leglátványosabb, egyben legrejtélyesebb szerzeményét. A Kolozsvár szívében, a Sétatér mellett található Cardinal Iuliu Hossu (volt Pavlov/Fürdő) utca 41 szám alatt található villát birtokló cégért, az Adalgo Mirus Kft.-ért 9,1 millió eurót fizettek ki 2025 januárjában.

Annyira titkos volt ez a szerzemény, hogy az RMDSZ területi szervezeteinél is az Átlátszó Erdély tavaly áprilisban publikált anyagából értesültek arról, hogy hova költözik az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, valamint a Szövetségi Elnöki Hivatal, vagyis Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.

Nem sikerült kiderítenünk, hogy milyen pénzből vásárolta meg az Iskola Alapítvány ezt a villát. Annyit tudunk, hogy a Bethlen Gábor Alap 2024 áprilisában jóváhagyott 3,66 milliárd forintot „az alapítvány kolozsvári ingatlanfejlesztésének támogatása” címmel. 

Ez az összeg akkori árfolyamon nagyon közel állt a cég részvényeinek 9,1 millió eurós árához, amit az Iskola Alapítvány 2025 januárjában kifizetett.

„Mérlegelési jogkör” miatt „hatályát veszti”

Csakhogy két hónappal a tranzakció előtt, 2024 novemberében a BGA visszavonta ezt a döntést. Az oldalra feltöltött dokumentumban az a lakonikus magyarázat áll, hogy a 2024 április 29-én meghozott döntés „hatályát veszti”.

Magyarázatért fordultunk a BGA-hoz – az Alap válaszából annyi derült ki, hogy a bizottsági határozatot a „mérlegelési döntési jogkörében eljárva” vonta vissza a Bizottság, így támogatói okiratot nem adtak ki.

A Fürdő utcai villával, valamint az Iskola és az Eurotrans Alapítványok magyarországi támogatásaival kapcsolatban március elején kértünk interjút a két alapítvány jogi képviselőjétől, Nagy Zoltántól. 

Az e-mailt arra a címre küldtük el, melyről Nagy Zoltán az idők folyamán többször válaszolt kérdéseinkre, ezúttal azonban nem kaptunk választ. Április 1-én egy sor kérdést küldtünk el az előbbi címre, illetve az Iskola Alapítvány és az Eurotrans Alapítvány hivatalos e-mail címére. Választ anyagunk publikálásáig nem kaptunk, de amennyiben ez befut, akkor annak természetesen teret fogunk adni.

The post Hallgatni arany. Így hízlalta a NER az RMDSZ alapítványait appeared first on Átlátszó Erdély.

Az elmúlt négy évben a szenátus szállításügyi és a munkaügyi bizottságában tevékenykedett. Félidőben szállt be a mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottságba (valószínűleg abban az időszakban, amikor átvette a Kézdi tejszövetkezet irányítását is). Új mandátumában maradt a szállításért és infrastruktúráért felelős bizottságban, illetve bekerült az európai ügyek bizottságába is, amelynek alelnökévé választották.

Parlamenti ténykedésének számai az RMDSZ-frakció középmezőnyébe helyezik Fejért. A végszavazások 80 százalékán voksolt, 60 törvénykezdményezéshez adta a nevét, és 52-szer szólalt fel. Vagyonnyilatkozataiból azonban arra lehet következtetni, hogy a parlamenten kívül is igen aktív volt: lakásokat vásárolt, felszámolta egyik legrégebbi cégét, és nekiállt menedzselni egy olyan közös céget, amellyel elég sok a gond.

Hol él Fejér László Ödön?

Vagyonnyilatkozatából és Facebook-posztjaiból is az derül ki, hogy minimum kétlaki életet folytat a most 63 éves szenátor. Bukarestben van az egyik munkahelye, a szenátus. Öröksége, választókerülete és cégei Kézdivásárhelyhez kötik, de gyakran fordul meg Budapesten, ahol több lakása és felnőtt gyermeke van.

Vagyonát legutóbb négy éve vettük számba, azóta az ingatlanvagyona jelentősen gyarapodott. Továbbra is megvan a Kézdivásárhelyen 2003-ban örökölt, 80 négyzetméteres lakás a 136 négyzetméteres telekkel, illetve az a nagy, közel 400 négyzetméteres ház a majdnem négy áras telekkel a Brassó megyei Krizbán, amelyet a felesége örökölt még 2011-ben.

Ehhez az elmúlt négy évben egész kis ingatlanportfóliót vásárolt össze a szenátor: négy beltelket és két házat Kézdivásárhelyen, és két házat Budapesten. A négy beltelek nagysága változó: a legkisebb 29 négyzetméteres, a két legnagyobb majdnem 400. A kézdivásárhelyi két új lakása is nagyon különböző: az egyik csak 52, a másik 167 négyzetméteres.

A 2006-ban Budapesten vásárolt és a gyerekei nevére írt lakás már rég nem szerepel Fejér vagyonbevallásaiban. 2023-ban és 2024-ben viszont két másik lakást vett a magyar fővárosban, egy 56 és egy 126 négyzetméterest. Mindkettő a feleségével közös tulajdon.

Miből él Fejér László?

Alapvetően a cégeiből és szenátori fizetéséből. Bevételei között nem tüntette fel, hogy bármelyik lakását kiadná bérbe. Legstabilabb jövedelme a szenátori fizetése, ez négy év alatt alig változott: nem egészen 130 ezer lejről 134 ezer lejre emelkedett. Ehhez bizonyára hozzájön még a napidíja, amely – mivel a szavazások többségén részt vett, tehát Bukarestben tartózkodott – évi 30 ezer lejre tehető. Ezt ő sem tüntette fel a bevallásában.

Felesége ebben az időszakban Fejér két cégének a gondnoka. Ekként 2020-ban még „csak” 86 ezer lejt keresett, de 2023-ban már 130 ezer lejt. A cégekből rendszeresen vesznek ki osztalékot, és tesznek be tagi kölcsönöket, de az osztalékok azért rendszeresen magasabbak a személyes kölcsönöknél. A cégek közben hitelt is vesznek fel.

Fejér egyik legrégebbi cégét, az 1996-ban alapított Perla Neagra Kft.-t tavaly számolta fel. A cég a 2000-es években ment jól, 10-20 alkalmazottja is volt több tízezer lejes évi profittal. Tíz éve profilt váltott, ékszergyártásra állt rá, az utóbbi években két, majd egy alkalmazottal működött. A profilváltás után veszteséges lett, majd kiegyensúlyozták, tavaly viszont bezárták. A cég fele volt a szenátoré, felszámolásakor több mint félmillió lejt kapott.

A 25 éve alapított Carpatgraf nyomtatás-előkészítést végez. Fejérnek ötven százalékos részesedése van benne. Az elmúlt négy évben 6,4 – 7 millió lej közötti árbevétellel és évi 270 – 450 ezer lejes profittal működött. 22-23 főt alkalmaz a cég. A szenátor előző mandátumában a cég 5,7 millió lejes fejlesztési támogatást kapott, 2022-ben 1,3 millió lej hitelt vett fel a CEC banktól, 2023-ban és ’24-ben viszont már tagi kölcsönt fizetett be Fejér bő százezer lej értékben. Viszont ebből a cégből a legutóbbi mandátuma során több mint félmillió lej osztalékot vett ki.

A papíripari gépeket gyártó, húsz éves Laser DT Kft. most megy a legjobban. Ennek a cégnek is a fele a szenátoré, 30 százaléka a feleségéé. Az előző mandátumban négyről 6,6 millió lejre tornászták fel az évi bevételét 21 alkalmazottal, a profitját pedig 160 ezerről 855 ezerre. Ehhez biztos jól jött 2018-ban az 5,6 millió lejes fejlesztési támogatás, majd 2021-től két CEC-hitel összesen másfél millió lej értékben. Ezt a céget a szenátor 200 ezer lejnyi tagi kölcsönnel támogatta, a négy év alatt viszont a feleségével együtt mintegy 900 ezer lejnyi osztalékot tudott kivenni belőle.

Nemrég lejárt az életbiztosításuk is, amelyből összesen 320 ezer lej bevételük származott, ráadásul tavaly felvettek két hitelt is bő 300 ezer lej értékben. Minden bizonnyal így tudtak szép nagy ingatlanokat vásárolni Kézdin és Budapesten az elmúlt két évben.

Ami viszont viheti a pénzt és energiát, az a Kézdi tejtermékeket gyártó szövetkezet. Fejér szenátor a kezdetektől beszállt 20 ezer lejjel, ez 2022-től 200 ezer lejre emelkedett. Ekkor részvényesi elnök és céggondnok is lett, ami elég nagy felelősséggel jár. A szövetkezetként működő cégbe ugyanis 68 magánszemély, közbirtokosság és állattenyésztő egyesület szállt be a környékről a 2020-as adatok szerint.

Miközben élesedik a verseny a tejpiacon, a szövetkezet bevételei zsugorodtak: 4,6 millióról 2,5 millió lejre az elmúlt négy évben. Mindezt úgy hozta össze, hogy 2020-21-ben 2,1 millió eurót kapott az AFIR vidékfejlesztési programban tejgyári gépekre, vagyis épp ebben az időszakban kellett volna felpörögnie a termelésnek. 

A cég adósságai 2023-ban szinte elérték a tízmillió lejt, a korábbi pár tízezer lejes profitja pedig a nulla felé tart. Bár a cégnek csak négy alkalmazottja van, de sok környékbeli marhatartó család megélhetése múlik rajta. No meg a lokálpatrióta büszkeség, hogy fenntartható-e a háromszéki székelyek egyik tényleges összefogása.

Mivel jár Fejér László?

Mivel a szenátor ennyi lakás és felelősség között kénytelen megosztani az idejét, tavaly végre vásárolt egy autót is magának. Nem kizárt, hogy eddig is autóval járt, csak cégessel, de ezt a 2019-es gyártású Mercedest most a saját nevére vette.

Mit tesz félre Fejér László?

A lakásokon kívül pénzt és ékszert. A bevallásokból nem derül ki, pontosan milyen ékszereket kedvel a honatya. Csak az, hogy miután sok-sok éven át ezeket nyolcezer euróra értékelte, 2020-tól fokozatosan húszezer euró értékűre bővítette a gyűjteményét.

A szenátor pénztartaléka folyamatosan változott, tavaly például nagyon látványosan. A júniusi bevallásában a folyószámlákat már nem is tüntette fel, viszont szinte mindent összevont két, 2024-ben nyitott letéti számlára, összesen 830 ezer lejt. Aztán a választási kampány, az autó- és lakásvásárlás ezt mind elvihette, mert a decemberi bevallásában már csak egyetlen letéti számla szerepel, mindössze százezer lejjel.

A szenátor-vállalkozónak nemcsak az anyagi, hanem a kapcsolati tőkéjét is valamennyire átláthatóvá kellett tennie. Az érdeknyilatkozatai szerint ő a kézdiszéki RMDSZ-szervezet elnöke, és tagja a Kovászna megyei Kereskedelmi Kamara vezetőtanácsának is. Minden beágyazottság adott tehát ahhoz, hogy felpörgesse a helyi tejgyárat.

További Képviselőfánk-falatok

Az Átlátszó Erdély, a Transtelex és az uh.ro közös sorozatában, a Képviselőfánkban eddig ismertetett politikusvagyonok:

Maros megyében

A titokban végbement csoda: így lett villája Novák Leventének – az Átlátszó Erdély cikke

Az RMDSZ Császára a templom egere – az Átlátszó Erdély cikke

Csép Andrea különös élete: szakpolitikussá vált ahelyett, hogy meggazdagodott volna – az Átlátszó Erdély cikke

Hargita megyében

Ahogy Kelemen Hunor spórol, úgy nem spórol más senki – az uh.ro cikke

Sokkoló! 2024-ben nincs még bankszámlája Ladányinak! De Jaguárja már van – az uh.ro cikke

Bende Sándor öt éve ült már a parlamentben, mikor meghallotta Szent Mercédesz hívó szavát – az uh.ro cikke

Ki gyűjtött a fia keresztelőjén 54.000 eurót? Antal Lóránt! – az uh.ro cikke

Lénárd András integet folyton Hajdu Gábor érdekbevallásából – az uh.ro cikke

Tánczos Barna többet tesz félre, mint amennyit keres. A felesége még többet – az uh.ro cikke

Bihar megyében

Szabó Ödön lottón is nyert az elmúlt négy évben, de nem ebből van a vagyona – a Transtelex cikke

Se kocsija, se bankszámlái, de legalább nagyobb lett a háza Cseke Attilának – a Transtelex cikke

Biró Rozália romániai mércével gazdag, de a vagyonnyilatkozatából nehezen deríthető ki, mennyire – a Transtelex cikke

Szatmár megyében

Jót tett Nagy Szabolcs képviselő vagyonának a négyéves parlamenti mandátum – a Transtelex cikke

Magyar Lóránd: a képviselő, akinek papíron az elmúlt négy évben nem volt egy vasa sem – a Transtelex cikke

Százszor megbánhatta Turos Lóránd szenátor a Szatmári Friss Újság megvásárlását – a Transtelex cikke

Máramaros megyében

Zahoránszki Brigitta, aki talán a legtöbb interjút készítette Kelemen Hunorral, Máramaros megyei képviselő lett – a Transtelex cikke

Szilágy megyében

Új kocsival csapatja Kovács Irénke, a legszorgosabb szenátor – az Átlátszó Erdély cikke

Seres Dénes, a szilágysági örökifjú, akit nem ereszt a parlament – az Átlátszó Erdély cikke

Kolozs megyében

Garzonlakásokba fektette megtakarításait Csoma Botond kolozsvári képviselő – a Transtelex cikke

Kovászna megyében

Miklós Zoltán az az ex-bankár, aki meghitelezte Antal Árpád kampányát – az Átlátszó Erdély cikke

Végre magára is gondol Könczei Csaba, a köz igazi szolgája – az Átlátszó Erdély cikke

Gál Károly a szótlan székely, aki spórol, örököl, és mindent aláír – az Átlátszó Erdély cikke

Kulcsár-Terza József a kakukk a háromszéki RMDSZ-fészekben – az Átlátszó Erdély cikke

The post Ékszereket és házakat gyűjt a leggazdagabb háromszéki honatya appeared first on Átlátszó Erdély.

Hogyan tud az abúzus túlélője újságírókhoz fordulni? Hogyan működik a Szent Ferenc Alapítvány Böjte Csaba vezetésével? Kik a felelősek az érzelmi, fizikai és szexuális visszaélések eltussolásáért? Milyen szervezeti kultúra ösztönözte az elhallgatást?

Miért hiányzott, hiányzik a szakértői hálózat és a rendszeres szupervizori tevékenység az alapítvány otthonaiból? És mi zajlott a cikkek közlése után összehívott szovátai találkozón?

A nyilvános eseményen az ügyet felgöngyölítő újságírók, Szabó Tünde (Átlátszó Erdély), valamint az anyagait a Mércén publikáló Kulcsár Árpád válaszolt Sipos Zoltán, majd az olvasók kérdéseire. A beszélgetésbe bekapcsolódott Máthé-Bogár Mónika, a visszaélések egyik szovátai túlélője, illetve az utolsó részhez csatlakozni tudott dr. Roth Mária professzor, a romániai gyermekvédelmi rendszer szakértője, a BBTE egyetemi oktatója.

Az on-line közönségtalálkozó hangfelvétele itt a cikkben, valamint YouTube-on és Spotify-on is hallgatható.

Az anyagok, amelyekről szó volt a beszélgetésen:

⁠Szexuális visszaéléseket tussoltak el Böjte Csaba gyermekmentő alapítványánál⁠ (Átlátszó Erdély)

⁠Böjte Csaba: „az árva köveket is nagyon tisztelem, szeretem”⁠ (Átlátszó Erdély)

⁠Többszörös szexuális erőszakkal vádolja a Szent József gyermekotthon volt vezetőjét Böjte Csaba alapítványának egykori neveltje 1. rész⁠ (Mérce)

⁠Szexuális abúzus, bántalmazás és gyerekmunka – ismét súlyos vádak merültek fel a Szent Ferenc Alapítvány egyik gyermekotthonának vezetője ellen 2. rész⁠ (Mérce)

⁠Egyre kevesebb gyereket és egyre több ingatlant gondoznak Böjte Csaba erdélyi alapítványai⁠ (Mérce)

The post Hogyan tártuk fel a Szent Ferenc Alapítványnál történt szexuális visszaéléseket? appeared first on Átlátszó Erdély.

Strukturális átláthatatlanság jellemzi a Déván 1993-ben bejegyzett Szent Ferenc Alapítvány gazdálkodását – jöttünk rá, amikor elkezdtünk érdeklődni a Böjte Csaba szerzetes vezette alapítvány gazdasági háttere iránt. 

Azért merült fel, hogyan és miből gazdálkodik a gyermekeket mélyszegénységből mentő alapítvány, mert az elmúlt másfél év során egyre több nevelő és önkéntes számolt be nekünk arról, hogy a személyzet alulfizetettsége hogyan gátolta a tényleges gyermekvédelmet:

1. Képzett szakemberek minimálbérért a legritkább esetben mentek oda dolgozni. Ha nem kerültek vezető pozícióba, vagy a közvetlen környezetük, főnökük nem ismerte el és nem bátorította a munkájukat, akkor heteken vagy hónapokon belül otthagyták a Szent Ferenc Alapítványt.

2. Emiatt még azok a nevelők sem kaptak szakmai szupervíziót, akik ezt kifejezetten igényelték. Minden volt nevelő, akivel az elmúlt másfél évben beszélgettünk, úgy érezte, szakmailag magára volt hagyva a korántsem egyszerű nevelési problémákkal. Árva gyermek szinte alig volt és alig van az alapítvány otthonaiban, a legtöbb gyermek úgy került oda, hogy hivatalosan vagy nem hivatalosan kiemelték a családjából. A kiemelés maga is törés a gyermekek életében, amely maga is nevelési problémákhoz vezethet, és a megoldandó problémák eleve súlyosabbak, ha a gyermek drasztikusan elhanyagoló vagy abuzív környezetből került az otthonba. Minden volt nevelő hangsúlyozta, hogy a rábízott gyermekek többsége kiegyensúlyozatlan, diákként pedig sajátos nevelési igényű volt.

3. Minimálbérért csak a legelhivatottabb nevelők maradtak az otthonokban. A nagy létszámú otthonokban emiatt nagy volt a nevelők fluktuációja legalább a 2010-es évek második feléig. Böjte Csaba szerint azok, akik évekig kitartottak, már a minimálbérnél nagyobb fizetést kapnak. A hozzánk beérkezett beszámolók szerint állandó volt a nevelőhiány az otthonokban, és önkéntesekkel igyekeztek pótolni a hiányzó munkaerőt. 

4. Az állandó készenlétet igénylő, de alulfizetett munka sok esetben a lelkes és jóindulatú nevelők kiégéséhez vezetett. A munkaerőhiánnyal kombinálva azt eredményezte, hogy eleve alkalmatlan, rosszindulatú vagy olyan ember is került nevelőként az otthonokba, aki egzisztenciálisan rászorult, hogy ott éljen. A rászorulók közül aki rendezte az életét, az gyorsan tovább is állt. Aki kiszolgáltatottként ott maradt, az nem tudta vagy nem merte jelezni az ellátási problémákat vagy a kollégái abúzusait. Kiváltképp akkor nem, ha korábban maga is az egyik otthonban nevelkedett.

Az alapítvány finanszírozását és az ott végzett gyermekvédelmi munka milyenségét tehát nem lehet elválasztani egymástól. Emellett úgy véljük, a gazdálkodás átláthatóvá tétele jelentősen segítene visszaépíteni a közvélemény bizalmát a Szent Ferenc Alapítvány iránt. Arra, hogy az alapítvány bizalmi válságba került, és ennek anyagi következményei vannak, maga Böjte Csaba tett nekünk utalást.

Böjte Csabához három alapítvány köthető:

Ő az elnöke a Déván 1993-ban bejegyzett Szent Ferenc Alapítványnak. Ez a romániai alapítvány működteti a bentlakó és napközi otthonokat: birtokolja vagy bérli az épületeket, alkalmazza a nevelőket, pályázik romániai, magyarországi és uniós forrásokra, fogadja a romániai és nemzetközi adományokat, a személyi jövedelemadó 3,5 százalékának felajánlását. Könyvelési mérlegét évente köteles benyújtani a pénzügyminisztériumhoz. Erről a nyilvános adatok 2011-ig követhetők vissza.

Böjte Csaba az alapítója és egyik kurátora a Magyarországon 2002-ben bejegyzett, Dévai Szent Ferenc Alapítvány nevű, közhasznú civil szervezetnek. A kuratórium elnöke Vásárhelyi Tamás, munkatársai önkéntes alapon gyűjtik a magyarországi adományokat és az 1%-os SZJA-felajánlásokat. Évente közzéteszik az alapítvány közhasznúsági jelentését az előző évi gazdálkodásról.

Böjte Csaba alapította továbbá a Gyulafehérváron közel három éve, 2020. július elsején bejegyzett Szent László Alapítványt. A bejegyzési cím megegyezik Ladányi Árpád Csaba ügyvédi irodájának címével. Ladányi az RMDSZ egyik parlamenti képviselője, a Fehér megyei RMDSZ-szervezet elnöke. Ladányi mellett az alapítvány tagja még Zólya Levente régész, a keresdi Bethlen-kastély felújításának vezetője, valamint Huszár Árpád, a Madárfészek-Godako Ökölvívó Akadémia elnöke.

A bejegyzési dokumentumok szerint (.pdf, 696. oldal) a Szent László Alapítvány célja az erdélyi épített örökség részét képező, vagy erdélyi történelmi eseményekhez és alakokhoz köthető ingatlanok megvásárlása, konzerválása, felújítása, turisztikai hasznosítása. Erre az alapítványra írták rá a 2020. októberében megvásárolt piski csatateret és a volt csárda ott álló, romos épületét. A piski emlékpark kialakítására az alapítvány 2021. decemberében 200 millió forintot kapott a magyarországi Nemzeti Kulturális Alaptól. A Szent László Alapítvány könyvelési mérleget még nem nyújtott be.

A gyermekotthonok teljes finanszírozását valószínűleg senki se látja át alapítványi szinten. 

Még úgy sem, hogy a romániai alapítvány pénzügyi gazdálkodása központosított, Déváról intéznek minden bankszámlára érkező összeget, és onnan történik minden kifizetés. Ez a strukturális átláthatatlanság abból adódik, hogy az alapítvány otthonaihoz nem csak pénzadomány és nem csak banki utalással érkezett és érkezik. 

Ami a központi számlára érkezik, és ezért biztosan megjelenik az alapítvány éves bevételének a kimutatásában, az 

• a román állami támogatás, ami sokáig megalázóan alacsony volt, idéntől jócskán emelkedett;
• a romániai magánszemélyek és cégek utalásai: a jövedelemadójuk 3,5 százaléka, ha felajánlották;
• a magyarországi testvéralapítvány gyűjtötte készpénzadomány magánszemélyektől, cégektől és magyarországi önkormányzatoktól;
• a romániai alapítványnak a magyarországi Bethlen Gábor Alapnál megnyert pályázatai;
• illetve az a két uniós pályázat, amit a Szent Ferenc Alapítvány eddig elnyert.

Tíz éve még gyakoribb volt a készpénz- és tárgyadomány, 

amelyet vendégek és támogatók vittek be az egyes otthonokba. A szovátai otthonról tudjuk, hogy egy füzetbe írták be a nevelők, ha ők vették át a készpénzadományt. Ezután már nem volt rálátásuk sem arra, hogy ezek az összegek bekerültek-e az alapítvány könyvelésébe, sem arra, hogy az otthon vezetője ezeket hogyan használta fel. 

Ruhaadománnyal szó szerint tele volt a padlás, mesélte egy nevelő, aki 12 éve dolgozott ott. Megtörtént, hogy ha az otthon vezetője nem vitte el a fel nem használt ruhákat a környékbeli rászorulóknak, akkor a kazánban égették el, hogy helyet csináljanak az újabb adományoknak. Egy mosógép viszont, amelyet pünkösdi búcsúról érkező magyarországi zarándokbusz szállított az otthonba, az otthonvezető saját lakásában landolt, mesélte egy másik nevelő ugyanarról a korszakról.

Még korábban, 15 éve egy határon túli adományozó több napot töltött az otthonban, hogy személyesen adhasson át Böjte Csabának nagyobb összegű készpénzt. Mivel végül nem találkoztak, az otthonvezetőnek adta oda, de hangosan megfogadta, hogy nem fog többet gyűjteni az alapítványnak, számolt be az esetről nemrég egy akkoriban Szovátán önkénteskedő személy.

Az otthonok Facebook-posztjaiból is követhető, hogy a helyi közösséggel jó kapcsolatokat ápoló otthonok többször kapnak ételadományt. Ezt az otthonokban leltárba kell venni, és fel kell tüntetni a menüben – ez az egyik dolog, amit rendszeresen szoktak ellenőrizni a megyei szociális és kifizetési ügynökségek munkatársai. Arról nincs információnk, hogy ezek megjelennek-e valamilyen módon az alapítvány központi költségvetésében. 

Szerencsére nagyon sokan pontszerűen támogatnak egy-egy gyermeket valamelyik otthonban – ez a népszerű keresztszülő program. A program minden érintett számára előnyös: a támogatást célzottan az illető gyermek aktuális igényeihez tudják igazítani, a gyermek érzi, hogy fontos valakinek a külvilágban, a támogató könnyen és gyorsan értesül adományának felhasználásáról. Anevelő érzi, hogy egész konkrét segítséget tudott biztosítani a rábízott gyereknek, az alapítvány számára pedig sokféle könnyítést jelent, hogy nem kell minden támogatást központilag megszervezzen és eljuttasson az otthonokhoz. 

Úgy tudjuk, a támogató keresztszülő az alapítvány számlájára is befizet egy kvótajellegű összeget, de ez nem mindig jutott el ahhoz az otthonhoz, ahol az ő támogatottja nevelkedett. 

Jelenleg is Szovátán dolgozó nevelőktől tudjuk, hogy volt olyan időszak, hogy mindegyik gyermeknek volt keresztszülője, és jelenleg is a gyerekek többségét támogatja ilyen távoli keresztszülő. Van, aki csak informálisan: közvetlenül a nevelőnek küldi a pénzt, ha a gyerek kinőtte a kabátját, a nevelő pedig  megmutatja neki a vásárolt tárgyat és a nyugtát. Vagy régi ismerőse valamelyik nevelőnek időnként beugrik az otthonba, kicsit beszélgetnek, és ott hagy egy kisebb összeget, amelyből a nevelő elviszi a gyerekeket fagyizni, helyi kirándulásokra vagy befizetős sport- és szabadidős tevékenységekre. Gyakorlatilag mindenkinek egyszerűbb és könnyebb, ha ezek nem futnak át az alapítvány központi költségvetésén.

A strukturális átláthatatlanság másik oka, hogy az alapítvány vezetése kifejezetten ezt akarja.

Böjte Csaba kifejtette nekünk, hogy szerinte az a jó működés, amikor a nevelőt még a szomszéd lakásban dolgozó nevelő és annak gondjai sem érdeklik, csak és kizárólag a saját munkája, a rábízott gyerekek. Sok évvel korábban nem hallgatta meg a nevelőket, akik az ellátásra, szakmai szupervízió hiányára panaszkodtak. Írásos panaszaikat általában egyetlen sorral hárította el, amelynek üzenete leggyakrabban az volt, hogy fogadják el a körülményeket és az otthonvezetők tekintélyét. 

Amikor tavaly nyáron kérdeztük az adminisztratív munkatársakat Déván, hogy aktuálisan hány gyermeket lát el az alapítvány hány nevelő segítségével, akkor azt mondták, fejből ők ezt nem tudják. Amikor idén áprilisban kérdeztük ezekről a sarokszámokról Böjte Csabát, akkor az alapítvány könyvelőjéhez, Palkó Cecíliához irányított minket. Elküldtük neki is a kérdéseinket arról, hogy 

• évente hogyan változott a gyermekek létszáma az alapítványnál az utóbbi tíz évben; 
• hány gyermekre kérik le azokat az állami támogatásokat, amelyekről biztosan tudjuk, hogy meg szokták pályázni, illetve kapni;
• egyáltalán a bevételük mekkora hányadát teszi ki a román állami támogatás;
• vagy hogy szerepelt-e a szovátai otthon volt vezetőjének elbocsátási indokai között az, hogy az illető esetleg hűtlenül kezelte az oda érkezett adományokat.

Palkó Cecília nem értette, miért kellene válaszolnia ezekre a kérdésekre, írta Böjte Csabának, aki közös levélben válaszolt neki és nekünk. (Ezért láthattuk Palkó értetlenkedését.) Böjte Csaba mindössze ennyit válaszolt:

„Sokféle állami ellenőrző szerv van, ők rendszeresen látogatnak bennünket, azoknak szívesen válaszolunk minden hivatalos kérdésre, de a kedves újságíró kérdéseire nem vagy köteles válaszolni. Elég ha azt leírod, hogy magán adományok nélkül egyetlen honapot nem élne túl a Szent Ferenc Alapítvány!! A román állam valóban hozzájárul a gyermekek ellátásához. 2023-ban a költségvetésünknek 32% bíztosította a hívatalos álami források.”

Bár Böjte Csaba a személyes beszélgetésünkkor is azt mondta, hogy a román állam az alapítvány büdzséjének általában a negyedét-harmadát biztosítja, alapos indokunk van arra, hogy ne vegyük készpénznek a számokat az írásos válaszából. Nem gondoljuk, hogy az alapítvány vezetése tavasszal ennyire pontosan előre látná az egész évi költségvetését olyan körülmények között, hogy a hazai állami forrásaik épp idén jócskán növekedtek; a magyarországról havonta érkező magánadományok januártól érezhetően csökkentek.

Azt sem tudhatják előre összegszerűen, hogy idén mennyi gyűl össze a hazai 3,5 százalékos felajánlásokból. Valószínűleg azt sem tudja még senki, hogy idén mennyit ítél meg az alapítványnak a magyar állam kezelte Bethlen Gábor Alap, abból mennyit fizet ki, illetve mennyit utal az előző években megítélt és esetleg még nem kifizetett összegekből.

Vagyis ha elfogadjuk 2023-at, akkor a 32 százalék pontossága kérdőjelezhető meg, ha pedig a 32 százalékot fogadjuk el valósnak, akkor az szinte biztos, hogy valamelyik korábbi évre vonatkozik.

Frissítés, 2023. május 30., 21:10: Böjte Csaba szóban javította magát a mai szovátai találkozón. A román állam a tavalyi költségvetésük 32 százalékát állta. Ami azt jelenti, hogy a hazai állami támogatás több mint tízmillió lej volt.

A legátláthatóbb forrás

Kérdéseinkre a legkonkrétabb válaszokat a magyarországi Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetése küldte, bár számokat ők sem szívesen osztottak meg. Ez az alapítvány szervezi a magyarországi adományokat és juttatja el a romániai Szent Ferenc Alapítványhoz. 

Közhasznú alapítványként a gazdálkodása elég jól követhető a 2007-től közzétett éves közhasznúsági jelentésükből. A kuratórium is jórészt ezeket ajánlotta a figyelmünkbe, holott a kérdéseink inkább azt firtatták, gyakorol-e bármilyen felügyeletet a budapesti alapítvány a dévai alapítvány gazdálkodása fölött. 

Továbbra is kíváncsiak vagyunk, megbeszéli-e a magyarországi kuratóriummal Böjte Csaba a főbb terveit például leépítések vagy ingatlanvásárlások előtt, és Budapestről követik-e, hogy a dévai alapítvány mennyit költ a gyermekotthonok működtetésére és mennyit más beruházásokra. Szerettük volna, ha megerősítik vagy megcáfolják az értesülésünket, miszerint a kuratórium tagjai meglepődtek tavaly nyáron, amikor megtudták, milyen keveset keresnek a dévai alapítvány nevelőként alkalmazott munkatársai.

Arra a kérdésünkre sem kaptunk választ, hogy az alapítványi otthonokban élő gyermekek közül hányat támogatnak magánszemélyek a budapesti alapítvány keresztszülői programjában, és közvetlenül vagy az alapítványokon keresztül támogatják-e a gyerekeket. Szerettük volna ellenőrizni Böjte Csabának azt a kijelentését is, hogy a magyarországi alapítványtól havonta érkező összegek valóban lecsökkentek-e 40 millió forintról 15 millió forintra, de erre sem kaptunk konkrét választ. A romániai alapítvány nyilvános mérlegeiből ugyanis nem derül ki, hogy milyen főbb források biztosítják a bevételét és milyen arányban.

Belátva, hogy a romániai alapítvány pénzügyi működését feltáró erőfeszítésünk strukturális és szándékolt korlátokba ütközik, nézzük meg, 

nagyjából mi az, ami tudható.

A Szent Ferenc Alapítvány honlapja szerint jelenleg 25 gyermekotthont és 18 napközi otthont működtet Romániában. Emellett három bentlakóotthont támogat, és a helyi iskolákkal közösen 14 iskolaházat működtet. Azonban már ezek az adatok is elavultak: a csíkkarcfalvi napköziotthon működtetését átadták a helyi önkormányzatnak, a gyulafehérvári bentlakó otthon pedig megszűnt, mert elfogytak a gyermekek, mondta Böjte Csaba. 

Nagyjából így járt a segesvári otthon is, tudtuk meg jelenlegi nevelőktől. Úgy emlékeznek, a segesvári otthon megszűnését Böjte Csaba említette nekik, a gyulafehérváriról pedig úgy szereztek tudomást, hogy az ottani nevelő elköszönt a munkatársi levelezőlistán. Arról, hogy a Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban 

melyik évben hány gyermek nevelkedik, egész biztosan létezik kimutatás. 

Onnan tudjuk, hogy a legutóbbit, a 2022-est közölte velünk a magyarországi alapítvány Böjte Csaba tavalyi tájékoztatójára hivatkozva. Eszerint tavaly az alapítvány 523 bentlakó és 609 napközis, összesen 1132 gyermekről gondoskodott. Bár mi az utóbbi tíz év számaira kérdeztünk rá a magyarországi és a romániai alapítványnál is, mindössze ennyit kaptunk.

A romániai alapítvány munkatársaitól csak elnagyolt számokat és trendeket tudtunk meg. Böjte Csaba korábban ötezer, az utóbbi pár évben összesen hatezer gyermeket említ olyanként, akikről az alapítvány gondoskodott az elmúlt 30 évben. Idén alig fogadtak be újakat, mondta. De azt is gyakran elmondja, hogy náluk nyitva vannak a kapuk, a gyerekek aszerint jönnek az otthonokba vagy viszik haza őket a szüleik, hogy a szülők élethelyzete hogyan változik. Azaz nem tudni, hogy a hatezerbe beleszámolják-e azokat is, akiket csak pár hétre hagynak a szüleik valamelyik otthonban. 

Ami biztos, hogy az elmúlt tíz évben a gyermeklétszám a töredékére esett vissza. Ezt számok nélkül erősítette meg tavaly Kolozsvári Tibor, a tusnádfürdői ház akkori vezetője arra hivatkozva, hogy eleve kevesebb gyermek születik, emelkedett az átlagos életszínvonal, és kevesebben élnek mélyszegénységben. Illetve szigorodtak a törvények, hét évesnél fiatalabb gyermekeket nem fogadhatnak be.

Tíz-tizenöt éve még 300 gyermek élt a dévai otthonokban, tavaly 80, illusztrálta a csökkenést tavaly nyáron Palkó Cecília, az alapítvány könyvelője. Azt a két négyévest pedig, akivel az ebédlőben beszélgettünk, nem fogadták be hivatalosan, csak vigyáznak rájuk, magyarázta, amíg az édesapjuk állást talál.

Azt több nevelőtől is hallottuk, hogy 2017-ben nagyon sok gyermeket, fiatalt hazaküldtek, de nem tudták megmondani, ennek pontosan mi volt az oka. Böjte Csaba pedig kikerülte a kérdést. Most azt feltételezzük, hogy akkor kezdték véglegesíteni az otthonok működési engedélyét, és a gyermekvédelmi hivatalok egyre szigorúbban szorgalmazták, hogy törvényesítsék a gyermekek ott tartózkodását. 

2012-ben fogadták el a szociális ellátás minőségét szabályozó törvényt, a Szent Ferenc Alapítványt ennek alapján akkreditálták szociális szolgáltató szervezetként 2014 májusában. Ezután indult az egyes otthonok engedélyeztetése. Először egyéves ideiglenes engedélyt kaptak, a többségük 2015-16-ban, majd 2016-17-ben az öt évig érvényes licencet. Ezt ötévente meg kell újítani.

A Szent Ferenc Alapítványnak jelenleg 57 szolgáltatása rendelkezik engedéllyel. Ezek közül 23 napközi otthon vagy nappali központ. A nagyobb, korábban egyetlen bentlakó otthonként működő intézmények ezen a listán 2-5 külön szolgáltatásként szerepelnek, mivel az úgynevezett családi típusú otthonokban legfeljebb 12 gyermek élhet. Egyes otthonokat (Csíksomlyó, Petrozsény, Gyergyószentmiklós) sikerült ennél nagyobb létszámú központokként engedélyeztetni. 

Az alapítvány bentlakó gyermekotthonainak engedélyezett kapacitása jelenleg összesen 535 fő. Azaz a tavalyi adatok alapján (523 bentlakó gyermek) az engedélyezett otthonok közel teljes kapacitáson működnek.

Ennél viszont jóval több szálláshellyel rendelkezik az alapítvány, hiszen az otthonok korábbi, a gyermeklétszám bezuhanása előtti tényleges kapacitásának zöme megmaradt.

A román állami források

Hogy mikor hány gyermek élt az alapítványi otthonokban, azért fontos, mert a befogadott gyermekek száma alapján pályázik az alapítvány a szociális feladatokat ellátó civil szervezeteknek 1998 óta járó állami szubvencióra. Ez a szubvenció 2008 óta tavalyig változatlanul 250 lej volt havonta a bentlakó otthonokban élő gyerekek után, és 175 lej a napközi otthonokba járó, ott étkező és tanuló gyerekek után. Abban a 12 éves időszakban a fogyasztói árak több mint 50 százalékkal emelkedtek a Világbank adatai szerint. 

Tavaly áprilisban a kormány megnégyszerezte ezeket az összegeket: 2023-tól havonta ezer lejt fizet a bentlakó ellátottak után, és 600 lejt a napközi otthonokba járók után. Ezt a legkisebb és legstabilabb állami támogatást évente kell megpályázni, és mindegyik gyermek után jár. Tavaly ebből 2,5 millió lejes bevétele lehetett az alapítványnak.

Emellett szintén a központi költségvetésből utalják az úgynevezett elhelyezési illetményt. Ezt azoknak a gyermekeknek az ellátására fizeti az állam, akiket a megyei gyermekvédelmi hivatalok helyeznek el az otthonokban megyei tanácsi vagy bírósági határozat alapján. Ezt emlegetik úgy, hogy „plasament”. A „plasamentes” gyermekek ellátásáért az állam hosszú évekig havonta 600 lej körüli összeget fizetett.

Ezt a támogatást a kormány tavaly nyáron 630 lejről 950 lejre emelte. Szintén tavaly júliustól emelte meg a zsebpénz összegét havi 28 lejről 150 lejre. Míg az elhelyezési illetményt a szervezet költi el szigorúan megszabott célokra (élelmezés, rezsiszámlák, nevelők fizetése), a zsebpénzt oda kell adni a gyermekeknek. Ha tavaly már szinte mindegyik gyermek elhelyezése hivatalos volt, és pályázott is az alapítvány erre az illetményre, akkor 3,7 millió lejes bevétele lehetett ebből, idén pedig mintegy 5,7 millió lej.

Mivel az elhelyezési illetmény jóval nagyobb volt, mint az egyszerű állami szubvenció, a civil szervezetek, egyházak is érdekeltté váltak abban, hogy rendezzék az otthonaikban élő gyermekek jogállását. Azaz előkészítsék a gyermekek dossziéit ahhoz, hogy a megyei tanács vagy bíróság meghozza az elhelyezési határozatot. Egy-egy ilyen előkészítés több hónapig tartott, tudtuk meg Bojoievschi Évától, aki esetmenedzserként a 2010-es évek közepén intézte ezeket a papírokat a szovátai otthonban.

A hosszadalmas ügyintézés és a sok rászoruló gyermek miatt a gyermekvédelmi hivatal gyakorlatilag elnézte az otthonoknak, hogy az ottlakó gyermekek töredékéről volt ilyen elhelyezési határozat. A 2010-es évek közepén a Maros megyei hivatal 25-45 bentlakó gyerekről tudott, holott több mint száz gyermek élt a szovátai otthonban, akiknek egy részét csoportokban sétáltatták a városban, amikor kiszállt a hivatal ellenőrizni, mesélte nekünk több nevelő is.

De nem csak Maros megyében létezett ez az eltérés. A Kedves-ügy vádirata szerint a Szent Ferenc Alapítvány két Hargita megyei otthonában legalább kétszer annyi gyerek élt, mint ahányat említ az országos gyermekvédelmi hatóság akkori statisztikája Hargita megye összes civil fenntartású otthonából. 

Az igazán jelentős román állami támogatást azonban az alapítvány eddig nem kérte. 

A szociális szolgáltatások minimum standard költségét kormányhatározat állapítja meg. Ez gyermekenként 2010-től havonta 6-800 lej közötti összeggel, 2016-tól 1400 – 1800 lej közötti összeggel, 2020 nyarától pedig 2900 – 4700 lej közötti összeggel haladja meg az elhelyezési illetményt. A sávos eltérés oka, hogy a kormány más-más standard költséget állapított meg az elhelyezési központokban élő, a családi típusú házakban élő, illetve a tömbházlakásokban élő gyermekek ellátására.

A kormány a minimum standard költséget évi összegben határozza meg. Ezt elosztottuk 12-vel, majd az így kapott összegből kivontuk az elhelyezési illetmény tavalyig érvényes, havi 600 lej körüli összegét. Az ellátás minimum standard költségét ugyanis a helyi vagy megyei önkormányzatoktól lehet igényelni a hivatalosan elhelyezett, azaz a megyei gyermekvédelmi hivataloknál is nyilvántartott gyermekek után, ha az illető önkormányzat partnerséget köt a civil szervezettel, és fizet a civil szervezet szociális szolgáltatásaiért. 

Az önkormányzat nem köteles kifizetni a teljes ellátási költséget, és mindenképp le kell vonnia belőle az elhelyezési illetményt, amelyet a központi költségvetésből fizet ki a szociális, munka- és családügyi minisztérium. De mindenképp többletbevételt jelentett volna a Szent Ferenc Alapítványnak, ha a hazai önkormányzatoknál is lobbizik, hogy több és szakszerűbb ellátást biztosítson a gondjába vett gyermekeknek.

„Most tudtuk meg mi is, hogy létezik ez a törvény, eltitkolták, vagy nem akarok senkit vádolni, vagy mi voltunk tátott szájúak”

– mondta tavaly nyáron a dévai alapítvány egyik adminisztratív munkatársa, amikor rákérdeztünk erre a minimum standard költségre. Az alapítvány ezt korábban soha nem kérvényezte, de remélik, hogy idéntől megkapják. A szociális ellátás állami támogatását szabályozó törvényt 2011-ben fogadták el.

Ahhoz képest, hogy az ellátott gyermekek száma az utóbbi években drasztikusan visszaesett, és az alapítvány nem szerződött az önkormányzatokkal a központinál nagyobb összegű támogatásra,

éves bevétele és alkalmazottainak száma megduplázódott, vagyona pedig megháromszorozódott az utóbbi tíz évben.

A Szent Ferenc Alapítvány nyilvános mérlegeiben követhető fejlődés mindenképp örvendetes. Ha több pénz és több felnőtt jut kevesebb gyermekre, az az ellátás és odafigyelés egyértelmű javulását kell, hogy jelentse. Ezek az éves mérlegek nyilvánosan 2011-ig követhetők vissza. Egyedül 2015 kivétel, arra az évre az alapítvány valószínűleg nem nyújtott be mérleget a pénzügyminisztériumhoz, vagy a minisztérium valamiért nem tette közzé.

Az alapítvány hivatalos bevétele 2011-ben 11,7 millió lej volt, és 124 főt alkalmazott. Az alkalmazottak száma 2013-tól indul jelentős emelkedésnek, a hivatalos bevételek 2016-tól: 14 millió lej, majd 21,4 millió, 2018-ban 19,4 millió, 2020-ban 41,8 millió lej volt. Ekkoriban 205-210 főt alkalmaztak, tavaly viszont elbocsátottak 40 embert.

A bevételek emelkedése több tényezőnek köszönhető:

• növekedett a román állami támogatás azzal, hogy egyre több gyermek elhelyezését törvényesítették; 
• az alapítvány egyre nagyobb összegeket nyert el a magyarországi Bethlen Gábor Alaptól;
• 2020-ban az alapítvány két uniós pályázatot is elnyert összesen 9,4 millió lej értékben (végzős fiatalok pályaorientációjára, kirepült fiatalok lakbértámogatására, felkészítésére az önálló életre és álláskeresésre);
• a magánadományozóknak is egyre kényelmesebb bankszámlára utalni a támogatást.

Az alapítvány vagyonának a könyvelési mérleg Active imobilizate (ingatlanaktívák) rubrikájában feltüntetett összeget tekintjük. Ez az ingatlanok, illeve az egy évnél hosszabb távra lekötött pénzek értékét foglalja magában. Jól látható, hogy míg 2011-ben 9,4 millió lej szerepelt ebben a rubrikában, addig 2022-ben már 29,6 millió lej.

Böjte Csaba elmondta, ő maga szorgalmazta, hogy a Szent Ferenc Alapítvány képezzen akkora tartalékot, hogy legalább egy évig tudjon működni akkor is, ha már nem tesz szert bevételre, vagy ne adj’ isten az ő személyével történik valami. Az utóbbi öt évben az alapítvány kiadásai 15 és 30 millió lej között változtak, de a mérlegből nem állapítható meg, hogy ebből mennyi a gyermekek ellátására, nevelők fizetésére fordított összeg, és mennyit költöttek az ingatlanok állagmegőrzésére, illetve felújítására.

A magyarországi támogatások

A dévai alapítvány stabil, de változó összegű bevételi forrása a budapesti testvéralapítvány gyűjtötte támogatás. A budapesti alapítvány évente 200-450 millió forint közötti összegeket utal, tavaly például 350 millió forintot, tavalyelőtt 454 millió forintot. Ez általában kisebb összeg, mint amennyit gyűjt, és látszik, hogy ügyesen köti le a maradékot: saját tőkéje a kezdeti félmillió forintról 2021-ben 2,6 milliárd forintra emelkedett.

A budapesti alapítványnak egyre kevesebben ajánlják fel jövedelemadójuk egy százalékát: míg korábban ebből évi 60 millió forintot utalt át neki a magyar kincstár, az utóbbi években ez inkább 50 millió forint körül mozog. Ráadásul az utóbbi öt évben a forint a lejhez képest is leértékelődött.

„Az Erdélyben működő Szent Ferenc Alapítvány a gyermekvédelmi feladatellátás román állam által nem finanszírozott hányadát adja támogatásként a Dévai Szent Ferenc Alapítvány. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója és egyik kurátora Böjte Csaba ferences rendi szerzetes természetesen mindig részt vesz a kuratóriumi ülésen és beszámol az Erdélyben működő Szent Ferenc Alapítvány által működtetett bentlakásos otthonok működéséről, mindennapjairól. Az itt elhangzott kéréseket a kuratórium meghallgatja, majd ezt követően dönt a működéshez szükséges összeg mértékéről és átadásáról. Tavaly 350.000.000 Ft-os támogatást utaltunk át a gyermekneveléshez szükséges költségekhez, melynek felhasználásáról részletes elszámolást küld a Szent Ferenc Alapítvány” – válaszolta megkeresésünkre Vásárhelyi Tamás kuratóriumi elnök. Annyit részletezett, hogy a romániai alapítvány élelmiszerekre, a munkatársak fizetésére és a házak közüzemi költségeire fordítja az általuk gyűjtött támogatásokat.

A dévai alapítvány viszont egyre többet pályázik magyar közpénzre a Bethlen Gábor Alaphoz. Mivel az Átlátszó Erdély évek óta követi a Bethlen Gábor Alap határon túli szervezeteknek megítélt támogatásait, ezek közül kikerestük a dévai bejegyzésű Szent Ferenc Alapítvány nyertes pályázatait. Ezeknek összegét aszerint csoportosítottuk, hogy működésre és programokra kérte az alapítvány, vagy nagyobb összegű beruházásokra. 

Míg működésre és programokra hat- és ötvenmillió forint közötti összegeket kapott a BGA-tól, beruházásokra 2017-től 67 és 984 millió forint közötti összegeket is elnyert. Ez utóbbit 2018-ban ítélte meg a BGA a kézdivásárhelyi volt minorita rendház felújítására, amely két éve készült el. A renoválásra Kézdivásárhely uniós pénzt szeretett volna lehívni, de a város pályázata 2017 elején elbukott, majd hazai kormánytámogatást sem sikerült erre a projektre irányítani.

Az alábbi infogramon a dévai alapítvány éves bevételeit tüntetjük fel, mellette azt, hogy ebből mennyi volt a budapesti testvéralapítvány támogatása, és mennyit ítélt meg abban az évben működésre, illetve beruházásra a Bethlen Gábor Alap. 

Azt nem tudjuk, hogy a megítélt összegekből a BGA melyik évben ténylegesen mennyit utalt, de az jól látszik, hogy a nagyobb összegeket biztosan nem egyszerre utalta, a megítélés évében, mert a többi látható forrással együtt meghaladta volna a dévai alapítvány teljes bevételét. A forintos összegeket itt az összehasonlítás végett lejben tüntettük fel. Átváltáskor mindig a Román Nemzeti Bank évi középárfolyamát vettük figyelembe.

Azt mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a fenti számok cáfolják Böjte Csabának az a kijelentését, amelyet a Válasz Online-nak adott interjújában tett, miszerint a gyermekotthonok működtetésére nem kért és nem kapott a magyar államtól pénzt. Egyrészt a 3,5%-os fejajánlásokat a magyar államkincstár utalja a budapesti alapítványnak, másrészt a Bethlen Gábor Alap magyar közpénzt oszt a határon túli magyar szervezeteknek. Az igaz, hogy a Szent Ferenc Alapítvány működésre és programokra felháborítóan keveset kért vagy kapott, miközben kolostor- és kastélyfelújításra százmillió forintokat költhetett.

Frissítés, 2023. június 2.: Böjte Csaba május 30-i találkozóján a sajtóval hevesen kifogásolta, hogy azt írtuk, magyaroszági közpénzt fogadott el az otthonok működtetésére. Szerinte az 1%-is SZJA-felajánlások nem tekinthetők állami támogatásnak, még ha a magyar kincstáron keresztül is érkezik hozzájuk. Arról nem mondott semmit, hogy emellett a BGA évente 6 és 50 millió forint közötti összegeket ítélt meg a Szent Ferenc Alapítványnak működésre és programokra. Mi több, képviselői beadványra adott válaszában Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is azt írta, hogy a Magyar Kormány a nemzetpolitikai szakterületen keresztül 95 millió forint működési támogatást adott Böjte Csaba gyermekvédelmi tevékenységére 2018 és 2023 között. (A mi számításaink szerint 2018-2022 között a BGA 132 millió forintot ítélt meg az alapítványnak működésre és programokra.)

A visszakövethető tizenegy évben a dévai alapítvány szinte mindig elköltötte szinte a teljes bevételét. Hogy ebből melyik évben mennyi ment a gyerekek ellátására, a nevelők, pszichológusok, ügyintézők képzésére és fizetésére, a meglévő otthonok karbantartására, tartalékképzésre vagy romos állapotú műemlékek megvásárlására és felújítására, azt az alapítvány nekünk már valószínűleg nem fogja elárulni. Mások viszont továbbra is megkérdezhetik a dévai és a budapesti alapítvány illetékeseit.

Az biztos, hogy ebben az időszakban a fogyasztói árak 50 százalékkal emelkedtek Romániában a Világbank adatai szerint. Az valószínű, hogy a nevelők képzésére az utóbbi hat évben kevesebbet költöttek, mint előtte. Számuk 2017 óta enyhén csökkent, 2022-ben hirtelen, 40 fővel csökkent. Míg ezelőtt tíz évvel közel egy hetes képzést kaptak Nagyszalontán, 2016-ban már csak 1-2 naposat, tudtuk meg volt nevelőktől. Ezelőtt 2-3 évvel pedig elég volt már csak vizsgázni menni egy váradi céghez.

A képzést nem az alapítvány választja ki és szervezi a nevelőknek, hanem ők választják meg, honnan szereznek oklevelet a képzésről, mondta nekünk idén áprilisban Böjte Csaba, amikor rákérdeztünk a szakmai képzés hiányosságára.

Úgy tudjuk, a budapesti alapítvány képviselői meglepődtek, amikor tavaly nyáron megtudták Déván, hogy 

a nevelők fizetése továbbra is nagyon alacsony.

Évek óta és jelenleg is az alapítványnál dolgozó nevelőktől úgy tudjuk, hogy fizetésként az országos minimálbért kapták és kapják. Míg ez 2021-ben nettó 1413 lej volt, tavaly kicsivel emelkedett 1500 lej fölé, idén pedig a kormány rendelkezése alapján eléri az 1898 lejt (382 eurót). Ennek a bruttója havonta 3000 lej kiadást jelent a munkáltató számára. 2016-ban, amikor az eddig általunk feltárt abúzustörténetek kiderültek az alapítványon belül, a nettó minimálbér év közben emelkedett 776 lejről 917 lejre.

„Itt is van mindenféle kategória. Amikor valaki bekerül, akkor általában minimálbéren van, de akik régebb itt vannak, logikus, hogy többet keresnek” – jelentette ki Böjte Csaba arra, hogy tudomásunk szerint szinte mindenki minimálbérért dolgozik az alapítványnál. 

Egyes volt nevelők, akikkel beszéltünk, úgy vélték, az alapítvány szinte mindig jobban meg tudta volna fizetni a nevelőket. Erre Böjte Csaba azt felelte, hogy mindenhol vannak elégedettek és elégedetlenek, másrészt mivel a nevelők együtt laknak a gyerekekkel, az alapítvány nekik is ugyanúgy állja a szállást, kosztot, rezsiköltséget. „Ennek megvannak az előnyei is, hátrányai is, aki idejön hozzánk, az nagyjából előre tudja, hogy mire vállalkozik” – tette hozzá.

„Mi próbálunk most is megfelelő fizetést adni. Biztos, hogy ahhoz képest, hogy abban az időben költségvetéseinknek 20 százalékát, 30 százalékát állta a román állam, ahhoz képest, hogy mondjam, próbáltunk fennmaradni” – válaszolta felvetésünkre, hogy az alacsony bérek miatt nem jöttek szakemberek a gyermekotthonokba, és emiatt is váltakozott olyan gyakran a nevelők személye.

Nem csak ígérték, hanem meg is tartották az ígéretet, mondta Böjte Csaba, hogy ingatlant kap az a nevelő, aki legalább 15-20 évig kitart az alapítványnál, és felnevel 30-40 gyermeket. Főleg hogy a lakások közül néhányat, amely a ʽ90-es években megfelelt gyermekotthonnak, a gyámhatóság ma már nem tart alkalmasnak a célra, magyarázta az alapítvány vezetője.

Hogy a nevelőket nem a bérszínvonal tartja az alapítványnál,

hanem inkább a hivatástudat és a ragaszkodás a gyermekekhez, azt mostani nevelők is megerősítették nekünk. Úgy vélik, a folyamatos szakmai egyeztetések és az alkalmankénti informális beszélgetések, az otthonon kívüli csapatépítő vacsorák, egymás munkájának elismerése, egymás megerősítése az, amivel a szovátai otthonban is sikerült stabilizálni a nevelői gárdát, ahogy új vezetés vette át a házat 2018-ban. Ők maguk is látják, mennyire jót tesz a gyerekeknek, ha huzamosan ugyanaz a nevelőjük, hisz ők jelentik számukra a biztonságot. És ha 9-11 gyerek helyett csak 4-5 van egy-egy nevelő gondjaira bízva.

Míg 2018 előtt még tanév közben is cserélődtek a nevelők, most már az önkéntesek körét is stabilizálták, akik vakációban segítik őket. Egyrészt a Covid-járvány óta megcsappant az önkéntesek száma, másrészt most már az otthon vezetői szűrik a jelentkezőket, nem a dévai vagy a budapesti alapítvány vezetői. Először videóinterjún beszélgetnek el velük, majd ha egyeztették az igényeiket, akkor elküldik a jelentkezőknek a szabályzatot és a házirendet.

Amikor az önkéntes megérkezik, ismét átbeszélik vele a szabályzatot, az önkéntes alá is írja. Az új önkéntesektől erkölcsi bizonyítványt kérnek. Az önkéntesek nem vihetik olyan tevékenységre, például szabadvízi fürdésre a gyerekeket, ahol nagyobb veszélynek vannak kitéve.

A nevelők most is együtt étkeznek, együtt tanulnak a gyerekekkel. Tartják a kapcsolatot a tanítókkal, osztályfőnökökkel, eljárnak szülői értékezletre – ezt a szovátai Domokos Kázmér Iskolacsoport tanárai is megerősítették. Úgy tudjuk, a gyerekek osztálytársai rendszeresen bejárnak az otthonba közösen focizni vagy az elkészíteni az iskolai projekteket az otthonban élő osztálytársaikkal, és szoktak maradni ebédre, uzsonnára.

Milyen képzést ösztönöz az alapítvány?

Szintén szovátai nevelőktől tudjuk, hogy tavaly nyár óta rendszeres online képzésen vesznek részt arról, hogyan ismerjék fel a gyermek viselkedésén, ha abúzus érte, és nem tud beszélni róla. Ezt a nevelők igényelték, nem az alapítvány vezetése, miután az erről tartott jelenléti képzéskor felismerték, erről nem elég egyetlen előadás.

Míg az alapítvány a nevelők pedagógiai képzésébe, szakmai szupervíziójába alig fektet (az alapítvány vezetői nekünk csak az évi munkaorvosi felmérés részeként kötelező pszichológiai tesztet említették), addig egyenesen az alapítvány Facebook-oldala számolt be arról tavaly novemberben, hogy több mint egy tucatnyi munkatársuk alapozóvizsgát tett a Veszprémi SZC „SÉF” Vendéglátás-Turizmus Technikum és Szakképző Iskola kétéves panziós-fogadós képzésén. Idén május 21-én pedig a záróvizsgájuk is sikerült. A megosztott fotókon volt neveltek, otthonvezetők és adminisztratív munkatársak is láthatók.

Az alapítvány Facebook-oldaláról tudtuk meg azt is, hogy a két dévai tömbház lakásainak zömét vendéglátásra alakították át. Mivel az alapítvány mérlegszámai (active imobilizate) azt mutatják, hogy az ingatlanvagyona valamennyire gyarapodik, miközben a gyereklétszám csökken, rákérdeztünk Böjte Csabánál, hogy

szándékában áll-e részben turisztikai pályára állítani az alapítványt.

Nincs ilyen szándéka, az alapítvány otthonaiban mindig is fogadtak vendéget, válaszolta, és szeretné, ha ezt úgy csinálnák, ahogy azt a XXI. században kell. Arra már hiába kérdeztünk rá, mit szeretne javítani az eddigi vendéglátáson, hogyan és miért szeretné professzionalizálni, vagy hogyan kell a XXI. században vendéget fogadni, sok konkrétumot nem tudtunk meg.

Azt válaszolta, minden változik, az is, honnan kell az ételt beszerezni, hogyan kell elkészíteni, porciózni, feltálalni, és hogy Kézdivásárhely legmenőbb éttermét is csak egy Egerből odajáró főszakács tudja megtölteni. „Én úgy gondolom, a nevelőt képezni kell, ugyanúgy minden szempontból mindenkit képezni kell” – mondta végül.

A dévai tömbházlakásokat pedig azért vendégszállásként újították fel, mert szerinte a román törvények szerint egy fedél alatt csak 12 gyermek élhet, egy tömbház pedig egyetlen fedélnek számít. Másrészt szeretné bekapcsolni a dévai központot a nemzetpolitikai államtitkárság Határtalanul! tanulmányi kirándulási programjába, ahol magyarországi iskolák diákjai látogatnak többek között Románia magyarlakta területeire.

Dél-Erdélyi látogatói központot szeretne kialakítani, ahonnan bejárhatók az alapítvány által korábban megvásárolt és felújított, vagy felújításra váró emlékhelyek:

• a 2003-ban Marosilyén megvásárolt Veres-bástya, amelyet Bethlen Gábor szülőházának tartanak;
• néhány ár kaszáló Zajkányban, ahol az a fémbuzogány állt, amely Hunyadi Jánosnak a Vaskapu-hágónál 1442-ben aratott győzelmére emlékeztetett, amíg le nem döntötték a ʽ90-es évek elején;
• egy Maros-parti terület közel a kenyérmezei csata helyszínéhez;
• vagy épp a volt piski fogadó már említett romos épülete és két hektárnyi telek körülötte.

Nem akart ingatlanokat vásárolni,

mondta Böjte Csaba, mert neki elmondták a ʽ90-es években Németországban vagy Tirolban, ahol nagyon szépen felszerelt, de már üres gyerekotthonokat látott, hogy az óriási szegénység nálunk is el fog múlni, és nem indokolt, hogy ingatlanokat szerezzen. Ugyanakkor valamilyen stabilitást csak kell adni, tette hozzá.

A gyermekotthonokból viszont egyet sem szeretne eladni, mert szerinte gazdasági és totális összeomlás következik, amikor minden „mentőcsónakra” szükség lesz a kiszolgáltatottak befogadására.

Ha szükséges, az otthonokat is inkább szociális kollégiummá minősíttetné át, mert úgy gondolja, így tudja inkább az iskolában tartani azokat a gyerekeket és fiatalokat, akiket a szüleik kivennének a gyermekotthonból és nem járatnák iskolába, ha a hivatalos elhelyezéssel elvennék a szülőktől a gyermeknevelési segélyt.

Ahhoz képest, hogy nem akart ingatlanokat venni, az alapítvány egy évnyi költségéből, tízmillió forintból vásárolta meg húsz éve a marosilyei Veres-bástyát, mondta nekünk Böjte Csaba. Kérdésünkre, hogy akkoriban hogyan tudott erre fordítani egy évnyi működési költséget, Böjte az általa írt könyvek bevételére utalt. 

Nekünk azonban sehogysem álltak össze a számok: ha egy romos bástyára elég is volt tízmillió forint, az alapítvány egy évi működését már 2003-ban sem fedezhette. Biztosan csak azt tudjuk, hogy 2007-ben a budapesti alapítvány már 85 millió forintot utalt át működésre, és ehhez még valamennyi román állami támogatás is társult.

Mivel Böjte Csaba hihető számokat nem tudott mondani, magyarázatai pedig széttartóak voltak, megpróbáltuk 

külső forrásokból megállapítani a gyermekotthonok épületeinek tulajdonosát. 

Ez természetesen nem sikerült maradéktalanul. A napközi otthonok épületei a helyi egykázközséghez, az önkormányzathoz vagy közbirtokossághoz tartoznak, mondta nekünk Böjte Csaba. 

A 23 bentlakó gyermekotthon mintegy felénél tudtuk biztosan megállapítani, ki az épület tulajdonosa. A telekkönyvi hivatal online térképe szerint négy gyermekotthonnak a Szent Ferenc Alapítvány a tulajdonosa. 11-nek még nincs új, digitális telekkönyve, de elég valószínű, hogy az alapítvány tulajdonát képezik, mert legalább tíz éve működnek.

Az alapítvány több kisebb lakást és házat is birtokol, amelyeket általában adományként kapott. Kettőről biztosan tudjuk, hogy volt nevelők, illetve volt neveltek laknak bennük. Azt nem tudjuk, hány ilyen kisebb ingatlana van az alapítványnak. 

Több nagy ingatlant az alapítvány bérleti szerződés alapján használ, például a csíksomlyói otthont épületét a Csíki Magánjavak Közbirtokosságtól bérli. A dévai kolostorépület és a szászvárosi otthon épülete az erdélyi Ferences Rendtartományé, az alapítvány bérleti szerződését öt évente újítják meg, tudtuk meg Urbán Eriktől, a rendtartomány vezetőjétől. 

A katolikus egyházé továbbá a petrozsényi gyermekvédelmi központnak helyet adó épület és a kézdivásárhelyi volt minorita kolostor épülete, amelyre az alapítvány 2019-ben kötött 49 évre szóló haszonbérleti szerződést. Miután sem az egyház, sem a város nem tudta felújíttatni, 

egyféle utolsó mentsvárként tekintettek Böjte Csabára, 

aki megszerezte hozzá a magyar kormány támogatását, és 2021 nyarára elkészült az épület. Az akkor világszínvonalúként beharangozott svájci idegenforgalmi iskola ötlete ugyan bebukott, de idén ősszel ugyancsak Böjte Csaba közbenjárására és a magyar kormány támogatásával a mátészalkai és veszprémi szakképző iskolák indítanak benne szakoktatást.

Hasonló szerepet játszott volna Böjte Csaba a Bihar megyei Székelyhídon is, ahol az alapítvány 2010-ben vette hosszú lejáratú haszonbérbe a romos állapotú Stubenberg-kastélyt. Felújította a tetőzetét és azt a részét, ahol a gyermekotthon működik. Először 2019-ben, majd 2021-ben merült fel, hogy az alapítvány meg is venné az épületet az önkormányzattól. 

Böjte Csaba akkor és most is azzal indokolta, hogy az alapítvány támogatói nem szívesen finanszírozzák olyan épületek felújítását, amelyek nincsenek az alapítvány tulajdonában. Enyhe értetlenkedésünkre kifejtette: „ők is garanciát akarnak látni, hogy hogy mondjam, felújítás. Tehát most persze kérdezheted azt is, hogy akkor a Szent Ferenc Alapítvány, de én nem tettem sehol esküt, hogy én csak árva gyerekekkel foglalkozom. Tehát az árva köveket is nagyon tisztelem, szeretem.”

A Bihar megyei prefektúra megvétózta az adásvételi licit kiírását, mert Béres Csaba polgármester túlzottan a Szent Ferenc Alapítványra szabta a feltételeket, és nem biztosította az állam elővásárlási jogát. Az eBihoreanul szerint a kikiáltási ár, 741 ezer euró is a fele lett volna a 2,6 hektáros kerttel rendelkező ingatlan piaci értékének. Székelyhíd önkormányzata végül idén márciusban visszavonta az eladási ajánlatot, és megszavazta, hogy a Cseke Attila irányította fejlesztési minisztériumhoz pályázzanak a felújítás költségeire.

A Bethlen-örökösök is mentsvárként tekintettek Böjte Csabára. Pedig ő évekig nem is válaszolt a levelükre, hogy vegye át a keresdi Bethlen-kastélyt, mondta. Végül 2014-ben elvállalta, hogy a Szent Ferenc Alapítvány képzési és nevelési központot hoz létre a Segesvár melletti reneszánsz kastélyban.

Idén nekünk úgy fogalmazott, hogy látogatóközpontot és a szövetségkötés házát szeretné ott létrehozni, hogy az ingatlan önfenntartóvá váljon. Állítása szerint a kastély már most is havonta 1500 látogatót vonz. A hosszú távú szerződés 2064-ig szól, és úgy tűnik, itt nem akadály, hogy a kastély és kertje nem az alapítvány tulajdona.

A piski csatatéren álló egykori fogadó épületét 2020 őszén vették meg a Szent László Alapítvány részére. „Végül addig-addig bosszantottam magamat, de úgy éreztem, hogy nem kellene a gyerekekkel… előbb-utóbb jön egy okos újságíró, és azt fogja mondani, az árva gyerekek pénzéből én csatatereket veszek meg. Na, és akkor azt mondtam, hogy ez legyen teljesen külön. És beadtuk a kérést, hogy akarunk csinálni egy Szent László Alapítványt. Az egészen más kuratórium, meg minden” – magyarázta nekünk Böjte Csaba, miért hozták létre a harmadik alapítványt. 

Az ingatlant magánadományokból vették meg, nem a gyerekek pénzéből, mondta, és ő nem is szokott a gyerekek rászorultságával adományt gyűjteni. Külföldi turnéira is csak azért visz gyerekeket, mert fontosnak látja, hogy a gyerek mozgásban legyen, magyarázta.

Mindenesetre 2021 legvégén Kásler Miklós már az emlékhely kialakítására ítélt meg 200 millió forintot. (Az Orbán-kormány emberi erőforrásokért felelős volt minisztere jelölte Nobel-békedíjra Böjte Csabát.) A szerzetes tervét, hogy látogatóközpontot hozzanak létre a volt fogadóban és emlékhelyet a környékén elesett, mintegy 1500 honvédnek, az hátráltatja, hogy már két éve várnak az illetékes „műemlékes mérnök nagypecsétjére”, hogy elkezdhessék az építkezést.

Epilógus Budapestről

„A Szent Ferenc Alapítványt ért minden méltatlan és rosszindulatú, illetve annak tűnő támadás közvetlenül a támogatóink elbizonytalanodásához, közvetve pedig a gyermekvédelmi tevékenység veszélyeztetéséhez vezethet. Tekintettel arra, hogy a legtöbb esetben védtelen, mélyszegénységből, akár családi tragédiákból mentett gyerekekről, illetve az ő jövőbeni egzisztenciájukról, boldogulásukról van szó, kérünk mindenkit, hogy minden az alapítvánnyal kapcsolatban készülő hírt gondosan ellenőrizzenek a gyermekek védelmében. A gyermekvédelemmel kapcsolatban mi is a zéró tolerancia hívei vagyunk, az erről szóló nyilatkozatunkat az alapítvány honlapján közzétettük. 

Nem vagyunk sem közszereplők és nem közpénzből gazdálkodunk. Ellenben társadalmilag hasznos és rendkívül érzékeny területen mozgunk, szeretnénk a sajtó érdeklődésén kívül, a feladatellátáshoz szükséges nyugodt körülmények között végezni az egyébként széles körben társadalmilag elismert áldozatos munkát.

Kérjük a fentiek szíves tudomásulvételét. A megkereséssel összefüggésben mást elmondani nem tudunk és a jövőben sem kívánunk, bármi ettől eltérő mondandó nyilvános megjelenése nem az Alapítvány álláspontja” – zárta írásos válaszát a budapesti székhelyű Dévai Szent Ferenc Alapítvány Kuratóriuma.

A cikkhez szükséges feltáró munkát Kulcsár Árpáddal együtt végeztük, aki a Mérce.hu felületén közölte a Szent Ferenc Alapítvány gazdálkodásáról és az ott történt abúzusokról szóló cikkeit. 

Ez a cikk a Journalismfund Europe támogatásával készült.

The post Böjte Csaba: „az árva köveket is nagyon tisztelem, szeretem” appeared first on Átlátszó Erdély.

Tehetetlen dühöt éreztek, amikor megkapták a levelet az új rendezési tervvel. Az egyik utcában, ahol már a kommunizmus alatt elvették egyszer a lakók kertjeinek a végét egy nagyméretű városfejlesztésért, a lakók ijedten látták, hogy egy vonal ismét levágja területük egyharmadát-egyötödét.

A másik utcában egy 81 éves bácsi, aki a kommunizmus alatt három kisajátítást már átélt, ijedten látta a térképen, hogy az ő házát bontásra jelölték be, és a háza helyén írja, hogy főbejárat. A legtöbben tudtak arról, hogy egy kulturális központot szeretnének oda építeni a hatóságok. De azt nem, hogy az ő területükből is le akarnak csípni ehhez.

Voltak olyanok is, akiket a polgármester és a püspök személyesen keresett meg másfél évvel ezelőtt, hogy megvásárolja a házukat. De nem sikerült megegyezniük az árban, és nem adták el. Most pedig a térképen lebontandóként szerepel a házuk.

A szörnyű az egészben az, mondják a lakók, hogy senki sem beszél tisztán velük, nem tiszta, hogy mit akarnak és mit nem, hogy kisajátítás lesz-e vagy sem. Bizonytalanságban tartják őket, senki nem akarja megmutatni a terveket, mindenki csak arról beszél, hogy ez még csak egy álom. Csakhogy ez az álom számukra rémálom.

A történet bevezető részét egyik olvasónk fogja tolmácsolni. Egyike annak a pár embernek, akik szeptemberben jelezték nekünk a problémát. Azt írta, hogy:

„Történt ugyanis, hogy a polgármesterünk gondolt merészet és nagyot, és elképzelt a már rég romos állapotban lévő Bodok szálló helyébe egy szép Nemzeti Ifjúsági Kulturális Központot. Erre a Sapientia alapítványtól ígéretet is kaptak, hogy azt ők majd felépítik. A polgármester előkészíttette a PUZ-t (a továbbiakban PUZ = övezeti rendezési terv, szerk. megj.) a majdani kulturális központhoz. Abban viszont az áll, hogy a kulturális központnak nagyobb telek kell, mint ami a város tulajdonában van. Így hát a polgármesteri hivatal lecsípett a környező telkekből egy keveset. Ezek tulajdonosait (kb. 50 személy) a hétfői nap értesítették.

Gyakorlatilag olyan telkek részleges kisajátításáról szól a dolog, melyek a városközpontban vannak, és igencsak kevés területtel rendelkeznek amúgy is. Zsúfolt, nagyon feldarabolt, gangos házakról és telkekről szól az egész. A tulajdonosok igencsak fel vannak háborodva, ugyanis erről őket soha senki nem kérdezte meg, illetve hogy lehetséges, hogy egy közérdekű dologról szól az egész, amikor is egy magánbefektetés történik (a város átadná a Sapientia Alapítványnak a telket, hogy meg lehessen építeni a központot.) Érdemes lenne utánajárni …”

Szeptember közepén, egy gyönyörű napfényes reggelen érkezem Sepsiszentgyörgyre, a Csíki utcában van találkám egy érintett férfival. Amíg ott álldogálok, mint egy karácsonyfa, nyakamban fényképezőgéppel, oldalamon két nagy fotós táskával, látom, hogy az optika ablakából nagyon bizalmatlan szemmel figyelnek, sőt, egy elkeseredett arcú feketeruhás hölgy még le is fotóz. Habár nem kellene, hogy feltűnést keltsen egy ekkora város történelmi központjában egy fényképezőgépes idegen, látszik, hogy ezek az emberek állandó készültségben vannak. Nem tudom, hogy melyik táborba tartoznak, szépen odébb sétálok, ott várom meg a kontaktemberemet. Később vele együtt térek vissza ide, ahol a feketeruhás hölgy, Damokos Hajnalka nyugodtan fellélegez, egyetlen hatalmas mosoly lesz, és megmagyarázza, miért volt olyan bizalmatlan és ellenséges.

Nagyon zavarta, mikor meglátta a hivatal által kiküldött térképen, hogy a területének egy része a piros zónába került. A térképen csak a telek volt feltüntetve, de azon a területen van egy ház is, ami nem szerepel a térképen. Az a ház kell neki, nagyon ragaszkodik hozzá. Lánya, aki most egyetemen van, majd haza szeretne jönni, s abban a házban rendelőt szeretne nyitni. Egyelőre abban bízik, hogy tényleg úgy lesz, ahogy mondják, hogy a házat még meghagyják neki, és csak a ház mögötti kertet, illetve melléképületeket veszik csak el.

Kérdem tőle, hogy egyáltalán hogyan vehetnek el valamit tőle.

„Nem tudom. Nem tudom!” – mondja kétségbeesett arccal,

döbbenten a végtelenbe meredve. „Ugyanezt kérdeztem én is a polgármestertől, és azt mondta, hogy azt meg kell még nézni”. Azóta is csak jönnek, s fényképeznek, s nézik, hogy milyen anyagból is készült az a ház.

Ez az a ház, jelenleg egy kétgyerekes család lakik benne. Odabent valaki egy hangszert próbálgat, kiszabadul pár szívmelengető hang az utcára. A szeptember délelőtti meleg napfény szétspriccel a fehér falakon, és fürdeti az udvart. A feketeruhás hölgy a kerítésbe kapaszkodik.

„Félek, nagyon félek.

Nagyon meglepődtem, amikor megláttam azt a tervet. Jó, ha a kommunizmusban lennénk, kész, elveszik, kiszúrják az ember szemét nemtudommennyi összeggel, de most… nagyon meglepődtem. Elég sokat dolgoztunk, hogy ez meglegyen, s a gyerekeknek legyen. A lányom most egyetemen van, nagyon számít erre, orvosi rendelőt szeretne itt nyitni, és itt szeretne lakni is. Ez neki az álma, mint ahogy a polgármesternek is az az álma, hogy felépítse a kulturális központot.

Nem tudom, én úgy nem szeretem ezt az egész dolgot, s ragaszkodom, foggal-körömmel kapaszkodom ehhez a házhoz. A lányom nagyon ki volt borulva, mikor meghallotta. Hazajött Budapestről, hogy tudjon elmenni a közvitára. Amikor vége lett, mind mondogatta: anyu, anyu, miért nem szólsz hozzá, miért nem szólsz hozzá? Mondtam neki, hogy én nem tudom elképzelni, hogy tényleg ez van, amit ott látok.

Konkrét választ senki nem akar mondani nekünk, hogy mit szeretnének oda létesíteni, mintha a sötétben tapogatnánk, senki nem tud semmit. Úgy volt, hogy márciusban meglesz a látványterv, s mégsem lett meg. De azért mintha többen tudnának arról, hogy mi hol lesz, hogy lesz, de mindenki hallgat vele. Talán nagyon szép lesz. Én örvendek, hogy ilyen helyen lakom, csak azért jó lenne, ha tiszteletben tartanák a magántulajdonunkat. Én nagyon ragaszkodom ehhez, nem is tudom elképzelni, hogy kifizetnek valamivel. Azt hiszem, hogy nincs is az a pénz, amivel ki tudnának fizetni.

Szeretném, hogy tényleg szép legyen a kulturális központ, de nem tudom, hogyan mondjam: addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!”

Pár házzal odébb Antalka Huba fogad. Megmutatja kertjük végét, ami most a vita tárgya. Az épületekkel agyonzsúfolt központi teleknek ez a kis csücske olyan, mint egy kis zöld oázis. Pihenő és szabadidős célokra használják ezt a kis sarkot, mondja Antalka, és hozzá is teszi: nincsenek ellene annak, hogy a jelenlegi dzsungel és hajléktalanszálló helyett modern épület legyen a szálloda helyén, de nem szándékoznak lemondani erről a területükről. Mindent megtesznek, hogy ne legyen területcsonkítás.

Antalkáék a legelsők között voltak, akik felemelték a hangjukat, mikor meglátták a rajzot. A felesége, Ágota felhívta a magyarországi tervezőirodát, hogy érdeklődjön, tudnak-e arról, hogy itt a szomszédok területére terveznek. Ott azt mondták, hogy kapcsolatba teszik az építésszel, de nem az építésszel tették kapcsolatba őket, hanem szóltak a szentgyörgyi polgármesternek, aki felhívta őket.

Aki mer, az nyer, ennek végül az lett az eredménye, hogy találkoztak a polgármesterrel, beszélgettek, és megígérte nekik, újragondolják és újratervezik az egészet. Megváltoztatják a PUZ-t, a vonalat odébb rakják, és a telkükből semmit nem sajátítanak ki. Ez nyilván politikusi ígéret, de Antalka bízik benne, hogy be lesz tartva, és nem kell nekik folytatniuk a harcot.

A demarkációs vonal sokuk telkét kettőbe szelte, ezért ijedtek meg az emberek, véli Antalka, aki segít megérteni az ijedtség történelmi hátterét is. A csíki utcai tulajdonosok telkéből már egyszer lecsíptek, mikor a Bodok hotelt építették, ez nekik kellemetlen emlék. És akkor most látnak egy újabb rajzot, ami ismét levág a telkükből. Ezért, mire bementek a közvitára, addigra már mindenki teli volt stresszel, mondja Antalka.

Mehedinţi Liviuval az utcán találkozom. Siet nagyon valahova, de leszólítom, mert mondják, hogy ő az egyik szomszéd épület tulajdonosa, a Szorgalom szövetkezeté. Mehedinţi gyorsan kijavít, ő csak az egyik tulajdonos a négyből. Látszólag szívesen panaszkodik nekem, és rajta jelét sem látom az ijedtségnek, inkább ironikus humor jelemzi a pillanatnyi kedélyállapotát.

„Toată lumea nu-i de acord. Nu s-a făcut nici o ofertă, nu s-a spus nimic, nu ştim dacă se demolează, nu se demolează, va fi un drum aici. Ei vor să facă un drum pe-aicia, acces secundar.” Magyarán: mindenki nem ért egyet a rendezési tervvel. Nem tettek ajánlatot, nem mondtak semmit, nem tudják, hogy bontanak, nem bontanak. Az épületük helyén a terv szerint egy út lesz, egy másodlagos bejárat.

De őket nem kereste meg senki ezügyben.

Mehedinţi szerint egy PUZ-t nem így kell csinálni.

Közben megjelenik még egy szomszéd, aki nem szeretné adni a nevét, immár hármasban beszélgetünk. „Eu în 1979 am făcut o recartare pe Lázár Mihály, acolo trebuia să fie Casa Poporului pentru Sfântu Gheorghe. Şi de acolo venea un bulevard până-n gară. Trebuia demolat. Eu eram stagiar. Le-a fost frică să-şi trimită angajaţii, m-au trimis pe mine. Oamenii de acolo erau terminaţi. Acelaşi hei-rup, ca în ’79, este şi astăzi.”

Magyarul: 1979-ben Mehedinţi felmérést kellett végezzen a Lázár Mihály utcán, ahova a szentgyörgyi Fehér Házat akarták építeni. És onnan egy sugárút ment volna az állomásig. Mindent le kellett volna bontani. Ő gyakornok volt. Nem merték az alkalmazottakat kiküldeni, őt küldték. A lakosok ki voltak készülve.

Ugyanaz a hórukk, mint ’79-ben, van ma is”,

meséli Mehedinţi. „Ăi de sus hotărăsc, şi noi, ăştia mici ne conformăm.” Azaz a fentiek döntenek, mi, kicsik pedig alávetjük magunkat, teszi hozzá mosolyogva.

„Câinele ăla mare îl fute pe ăla mic” – toldja meg a gondolatot a Névtelen szomszéd. Azaz a nagyobbik kutya megb*ssza a kisebbet. Ezen mindketten nevetnek. Aztán hosszasan beszélgetnek.

A névtelen szomszéd folyton ismételgeti lemondó hangon: „N-are rost să discutăm. Este după lege, şi nu se întâmplă nimic. Legea zice aşa, codul civil: se poate expropria, pentru cauză de utilitate publică, cu o prealabilă şi dreaptă despăgubire. Te convoacă, îţi ia opinia publică, după aia îţi spune: îţi ofer atâta, dacă nu-ţi convine, mergi în justiţie. E ceea ce zice legea. Nu ne mai complicăm, n-are rost.”

Mehedinţi még elsüt egy szólást mosolyogva: „Aşa cum zic românii, vrei, nu vrei, bei Grigore agheasmă! Noi suntem o comunitate în România, 51 la sută comunistă, şi 49 la sută adventistă.” Azaz van egy olyan román mondás: akarsz, nem akarsz, Gergely, iszol szenteltvizet! Mi Romániában egy 51 százalékban kommunista, 49 százalékban adventista közösség vagyunk. Azzal a szövetkezeti épület társtulajdonosa elbúcsúzik és tovább rohan, ketten maradunk a Névtelennel.

Elmondja magyarul is, amit korábban románul ismételgetett a szomszédjának: „Mondom, nincs mit itt izélni. Ismerem a törvényeket,

ha ki kell sajátítani valamit, ami közérdek, a törvény megengedi.

Előtte ki kell, hogy fizessék a pénzt, amiben megegyeznek. Piaci áron. S ha nem egyeznek meg, ott a bíróság, aki kimondja, hogy mennyit kell, hogy kapjanak. De csak ha közérdek. Cauză de utilitate publică. Ennyit tudok mondani. Csak ennyit.”

Annyit azonban még elmond, hogy ő sem tudja, hogy mi lesz. Neki még nem ajánlottak fel semmit a házáért. A nemrég nyugdíjba ment szakember továbbindul hazafelé, két nagy necc dossziéval a kezében. Nem halad sokat, a Szorgalom szövetkezet épülete előtt megáll, és hosszasan, percekig bámulja a kirakatot.

Még mielőtt átmennék a Kőrösi Csoma Sándor utcába, ahol újabb ingatlanok érintettek, belépek a polgármesteri hivatalba. Megvizsgálom a hirdetőtáblát, hátha találok rajta valami közérdekű információt erről a PUZ-ról. Nem találok semmit, találok ellenben egy érdekes hirdetést.

A hirdetésben az áll, hogy a kommunizmus alatt visszaélésszerűen elvett ingatlanok tulajdonosait nincs amiből kárpótolják, mert nincs a városnak rendelkezésre álló java.

Kérem a kapunál, hogy beszélhessek valakivel a város részéről erről a tervről. Átküldenek az alig tíz méterre lévő információs irodába. Zseniális dolog ez az információs iroda, ami a földszinten van, az utcáról nyílik és az ember a legtöbb baját ott el tudja intézni, nem küldözgetik feleslegesen az épületben. Más polgármesteri hivatalokban is be lehetne vezetni.

Nekem nincs szerencsém, mert a rendezési terv dossziéját, ami hosszú időn keresztül odalent volt, a közmeghallgatás lejártával visszaküldték az urbanisztikai osztályra, így nem tudom odalent tanulmányozni. De kedvesen felirányítanak az urbanisztika osztályra, a kapus néni is nagyon segítőkész, útba igazít.

Az urbanisztikai osztályon is készségesen segítenek, azonnal előveszik a dossziét. Megengedik, hogy kiterítsem a térképet, hogy fellapozzam és végigfotózzam a rendezési terv írott részét, ami copy-paste-elt semmitmondó unalmas általánosságokkal van kitömve. Mikor pedig mondom, hogy szeretnék valakivel elbeszélgetni az ügyről, készségesen a főépítészhez irányítanak, aki azonnal fogad.

Birtalan Csilla főépítészt a térképen lebontásra kijelölt házakról kérdezem. Úgy érzem, fel volt készülve a kérdésre, határozottan jelenti ki: „Ilyen nincs. Nem arról van szó, hogy bontásra van feltüntetve. Van egy szabályozás a központban. Nyilván, amikor egy szabályozást elfogadunk, akkor az érint különböző ingatlanokat. Ez nem azt jelenti, hogy bontják, hanem azt jelenti, hogy szabályozzák.”

Tehát ne bontásnak nevezzük, hanem szabályozásnak. Nekem aztán tényleg mindegy. A térképen az a szó szerepel, hogy „desfiinţare”, és mindenki bontásról beszél. A főépítész határozott pozitivitásában: „Mikor egy környezetet fejlesztesz, vannak olyan ingatlanok, amelyek abba a környezetbe, abba a városképbe nem illenek bele, és mikor az ember rendezési tervet készít, akkor igyekszik, hogy összhangban legyen a környezet. Nyilván, ezek nem olyan helyzetek, amelyeket egyik napról a másikra meg lehessen oldani. Ez hosszabb folyamat. Ahhoz, hogy bármit is el lehessen kezdeni, és bármit lehessen csinálni, előzőleg meg kell a szabályozást alkotni. Ez egy folyamat, nem azt jelenti, hogy bármi is jóvá lenne hagyva.”

Kérdésemre, hogy a Csíki utcai lakók számára mit jelent az, hogy a telkük vége átkerült a piros zónába, azt feleli: „Semmit. Annyit, hogy a piros zóna az nem lakás, hanem szolgáltatás, közintézmény vagy ilyesmi. Azt a határvonalat pár méterrel odébb fogjuk tenni a lakók óhajára, tehát ez a kérdés elvesztette az érdekességét. Az emberek telkéből nem lesz kiszedve semmi, az övezeti szabályozási tervben bennébb lesz húzva a vonal, pedig fáskamra minőségű épületek vannak a rajzon, tehát nem lakóépületek.”

Arra a kérdésre, hogy van-e valamilyen terv már, hogy mi épül oda, hogyan fog kinézni a kulturális központ, azt válaszolja a főépítész, hogy „egyelőre nincs, először csinálod a szabályozási tervet, nem kerülheti meg a szekér a lovakat.

Először az ember álmodik valamit,

s ahhoz, hogy lehessen tervezni, előbb meg kell csinálni a szabályozási tervet. Nem lehet tervezni addig, amíg nem tudják, hogyan fogják tudni szabályozni.”

A főépítész megnyugtatásra játszik, semmi sem végleges, semmi sem biztos, semmi sem tiszta még. „A lényege ezeknek a közmeghallgatásoknak az, hogy megnézzük, mekkora az ellenszenv, hogy állnak hozzá az emberek, mit képzelnek, hogyan képzelnek.”

Szerinte mindenkinek jobb lesz, ha életbe lép a rendezési terv. „Jelenleg a Csíki utcában úgy van leszabályozva, hogy semmit nem lehet építeni, de semmit. Nem tudnak egy fürdőszobát vagy egy kamrát csatolni a meglévő ingatlanjaikhoz.”

Na de mi lesz azokkal a lebontandó házakkal, ha mégsem születik egyezség a tulajdonosok és az építeni vágyók között? „A Kőrösi Csoma Sándor utca elején díszeleg néhány ház, az a cél, hogy azok ne legyenek, de ha nem sikerül megegyezni a tulajdonosokkal, akkor a tervezés kikerüli őket. A polgármester abszolút nem híve a kisajátításnak. Az egyeztetésnek, a közös megegyezésnek a híve.”

A beszélgetésünk vége ismét a megnyugtatás jegyében zajlik: „Ez az első javaslat, ez még sokat változik, míg elfogadják. Addig több közmeghallgatáson, egyeztetésen megy át a terv. Ez egy hosszú folyamat. Minden szabályozási terv egy álom.”

Kijövök a polgármesteri hivatalból, a hotel felé tartok. A szálloda előtti parkolóban delfinek cikáznak a hullámok között. A Bodok szálloda a múlt évszázad hetvenes éveiben épült. A kilencvenes években privatizálták. Tizenhárom éve zárták be. A romosodó épületet egy óriásbannerrel takarták le, hogy ne csúfítsa a városképet.

2011-től az épületet próbálta megvásárolni a város, ez végül 2014-ben sikerült. 2017-ben megpróbálták eladni, hogy egy befektető újítsa fel és üzemeltesse, de a második licitre már nem jelentkezett senki. Idén februárban Kató Béla püspök, Antal Árpád polgármester és Tamás Sándor megyei tanácselnök sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a szálloda helyére fog megépülni egy hatalmas kulturális központ, mely a város és a megye legfontosabb kulturális intézményeinek ad majd helyet, illetve itt lesz az ország legjobb akusztikájú terme is.

A parkoló délkeleti oldalán egy szocialista jellegű épület áll. Az emeleten a telekkönyvi hivatal, a földszinten egy vendéglő és egy kávézó található. Az új rendezési terv térképén ezt az épületet is lebontásra jelölték. Nem sikerül találkoznom a földszinti tulajdonosokkal, de a többi érintett beszámolójából megtudom, hogy ők is nagyon tiltakoztak a közmeghallgatáson az épület lebontása ellen.

Illetve azt is felvetették, hogy ha már az új kulturális komplexumban lesznek kereskedelmi felületek, akkor adjanak nekik cserébe a lebontandó épület helyett egy hasonló méretű kereskedelmi felületet az újban. Erre a polgármester azt mondta, hogy jogos a kérésük, emlékeznek a gyűlésen részt vevők, de azt nem mondta, hogy igen, kérésüket teljesítik. Egyikük arra is emlékszik, hogy végül felmerült, nem is kellene az egész épületet lebontani, csak a nagy lépcsőt, mert az áll útjába az új tervnek.

Ha a lebontandó kereskedelmi helyiségek tulajdonosaival nem is sikerült beszélnem, találkoztam a vendéglő bérlőjével és üzemeltetőjével. Dóci Lóránt nagyon reméli, hogy az épületet nem bontják le. Most kezdenek oda jutni, hogy a vállalkozás eléri a nullát, azaz kezd megtérülni a több tízezer eurós befektetés.

„Nem lehet épületeket lebontani a közjóra hivatkozva, mert a közjóban benne vagyunk mi is”

– mondja a fiatal vállalkozó, akiről rövid guglizással megtudom, hogy tavaly üzlettársával együtt elnyerte az év fiatal vállalkozója díjat ezért a vendéglőért. Mikor arról érdeklődöm, mit tud, akarják-e végül bontani vagy sem az épületet, Dóci felteszi a kérdést: „Ha nem akarják bontani, akkor miért beszélünk róla? Ha nincs meg az indíttatás, akkor nem születik meg a téma.”

„Egy kérdésem van csak. Több mint két éve harcolok, hogy megkapjam az építési engedélyt a teraszra, téliesíteni szeretnénk. Az épülethez mi nem nyúlhatunk hozzá, mert műemlékvédelmi zónában van. De lebontani azt lehet, ugye?”

Mikor szóba kerül, hogy ez a rendezési terv és az új komplexum a hatóságok szerint csak egy álom, akkor Dóci határozottan mondja: „Ha benne vagyunk az álmokban, akkor kellene tudnunk róla. S arról is, hogy kellemes vagy rémálomban leszünk benne.”

A Kőrösi Csoma Sándor utca sarkán álló épületen nagy szemek és fülek képei láthatók. Ezt az épületet megvette már a Sapientia Alapítvány, és lebontásra vár. Ez abból is látszik, hogy udvarán az ereszig ér a japán keserűfű, az elhanyagolt területek jellemző invazív növénye. Ez az egyike annak a három háznak, amelyről a főépítész azt mondta, hogy itt díszelegnek, és ezeket nem szeretnék ide. A harmadik ház már a város tulajdonában van, egyetlen egy ház akadályozza csak a nagy tervet, a középső.

„Mi vagyunk egyedül a szálka a hivatal szemében” – kezdi mondanivalóját Józsa bácsi. 81 éves, a felesége 78. Ő már megélt három kisajátítást, meséli. Őt kirakták a házból, a tetőt leszedték fölüle, a golyózáporban, a forradalom alatt épp költözött. Neki is elvették a házát, az édesanyjának is, és a testvérének is. Három házat adtak a városnak városfejlesztés címen. Az öccse, akinek szintén lebontották a házát, kiment Németországba, és ott is maradt. Az édesanyja a tömbházba költözés után pár hónappal meghalt.

Arra a kérdésre, hogy ő hogyan bírná meg a költözést, az feleli, nem tudja, de nem könnyen. S a felesége talán még rosszabbul viselné. „A polgármester kijelentette, hogy hét hónap alatt fel lehet húzni egy házat. De nem ilyen korban, nem ilyen állapotban. Ilyen korban nem tudunk és nem is akarunk, de nincs is miből építkeznünk.”

A házat kölcsönből vették, lakhatatlan volt, hat hónapba telt, míg olyan állapotba hozták, hogy be tudjanak költözni. „Aztán harminc évet kínlódtunk, hogy pontra tegyük,

dolgoztunk rajta, mint a bolondok, mert nem gondoltuk, hogy az életünk utolsó részében ez fog történni.

Ez egy villámcsapás volt számunkra. Nem akarom támadni a polgármestert, de én másképp csinálnám a fejlesztést.”

Tavaly márciusban jött a polgármester a püspök úrral, mint befektetők, hogy megvennék a házat. 60 000 eurót ígért a polgármester a 140 négyzetméteres lakásért. A püspök azt mondta, hogy ők talán picivel többet is tudnak adni, de összeget nem akart mondani, meséli Józsa bácsi.

Utánanézek a szentgyörgyi ingatlanhirdetésekben, 60 ezer euróért lakónegyedben lévő 3 szobás, 65-70 négyzetméteres tömbházlakást lehet venni, nem ultraközponti helyen 140 négyzetméteres magánházat, kis udvarral, pincével.

Rákérdezek arra, amit a polgármesteri hivatalban hallottam, hogy Józsáék túl sokat kérnek a házért, piaci ár feletti összeget. Ezt Józsa bácsi nem tagadja. Azt mondja, nem akarnak innen elköltözni, nekik a ház nem eladó. Ha mégis meg akarják venni, ebben az árban benne van nemcsak az ingatlan, hanem minden, a harminc éves munkájuk, és az elköltözési fájdalomdíjuk is. „Ebben minden benne van, fájdalom, bontás, régi, új. Ha ezt az összeget megadják, én köpök s lépek!”

A polgármester kijelentette, meséli Józsa bácsi, hogy nem sajátítják ki a házat. De ez a rajz és ez a dokumentáció nem arra vall. Aztán olyat is mondtak, hogy kisajátításra van lehetőség. Fenyegetőznek? Nem tiszta számára, hogy mit is akarnak az elöljárók, nem kommunikálnak egyenesen.

Amikor megkapták a PUZ térképét a postán, szomorúan látták, hogy

a házukon van egy nyíl, amin írja, hogy „Acces principal”,

házuk szaggatott vonallal szerepel rajta, ami a jelmagyarázatban „construcţii existente propuse spre desfiinţare”. Azaz bontandók. És a dokumentáció szöveges részében olyan szakkifejezések vannak, hogy „chiuretare”. Utánanézett ennek a szónak, amit a háza alapjának eltávolítására használtak, ez egy orvostudományban használatos szó. Érdekességből utánanézek én is, a DEX alapján egyértelmű a főleg nőgyógyászati kifejezés, népiesen a „kaparás”.

Józsa bácsinak nem csak ennyi baja van a PUZ előkészítésével. Szerinte felületes munka. Elmeséli, hogy amikor megkapták a levelet a PUZ-ról, a térképpel, az állt benne, hogy a dokumentáció tanulmányozható a városháza információs irodájában. Odament, de a dokumentáció nem volt ott, csak a térkép, amit nekik is elküldtek. Írt egy kérést, hogy bocsássák rendelkezésére a dokumentációt, és heteket várt rá. Aztán megjelent a dokumentáció, amiben aláírás nélküli és hiányos dokumentumok is voltak. Ismét levelet írt, amiben jelezte a panaszait, és kért hozzáférést adott tanácshatározatokhoz, de arra a levélre azóta sem kapott választ.

Józsa bácsi egy halom papírt szed elő, törvények, kormányhatározatok kinyomtatott változatai. Itt-ott ez-az aláhúzva, mutogatja nekem, hogy nem tartották be a törvényes lépéseket a polgármesteri hivatalban. Két órát beszélgetünk, nagyon sok mindent elmond, de olvashatatlan lenne az anyag, ha minden részletbe belemennénk.

Ahogyan a többi érintett lakó, Józsáék sincsenek a városfejlesztés ellen, mondják. De nem szívesen mondanak le nyolcvanévesen a családi fészekről. Józsa bácsi szerint a hotel alatt van 1722 négyzetméter, a parkoló még legalább 500. Arra a területre lehet építeni kulturális központot, és ő nincs ellene.

Ez az a ház, aminek földszintjén Józsáék, az emeletén Bokorék laknak. Bokor Zitával hosszasan beszélgetek telefonon, rengeteg panasza van, de nem szeretné ezeket nyilvánosan vállalni a sajtóban. Egy gondolatát mégis beírom: „Ez nekünk nem egy lakás, hanem egy élettér. 28 éven keresztül alakítottuk ki. Lehet, hogy ez másnak nem számít, de nekünk nagyon. Akkor mennénk bele cserébe, eladásba, ha legalább egy ilyen életteret tudnánk kialakítani valahol.”

Ennyi a történet. Van egy egyébként szép gondolat és egy merész terv, azaz nem is terv, csak álom, és mellette van egy elsietett, az egyik lakó szerint „bullshit-generátorral írt” PUZ, egy rakás embertelenség és ehhez kapcsolódó emberi fájdalom, és van egy maréknyi undorodott, kiábrándult ember, aki harcol az otthonáért.

A feketébe öltözött Damokos Hajnalka, aki bevallása szerint túl sokat kapott az utóbbi időben az élettől, felteszi a kérdést: „A férjemet egy fekete zsákba tették, édesanyámat egy lepedőbe, nekünk csak az a két méter föld marad meg, s mégis ragaszkodunk a házhoz, miért? Mit ér az élet? Semmit! Miért ragaszkodunk, miért harcolunk, ha úgyis csak két métert kapunk? A gyermekeimért harcolok csak. Nagyon kapaszkodok ehhez a házhoz. Azt mondta Kinga lányom: »Hogyha ez így van, akkor miért jöjjek én haza Budapestről? Hát akkor ott maradok. Hát mire? A házamat elveszik, amiért ti, anya, annyit dolgoztatok?« Mondom neki, nem veszik el. De a rajz után csak úgy néz ki, nem?”

Damokos Hajnalka szemében könnycsepp csillog, arcán mégis mosoly ragyog, mikor elbúcsúzik, és visszamegy az optikába. Csodálom, hogy tud még mosolyogni.

Kató Bélát telefonon keresem, nagyon kedvesen és készségesen válaszol, de mikor mondom, hogy a sepsiszentgyörgyi kulturális központtal kapcsolatban lennének kérdéseim, szomorúbbá válik a hangja. „Hát, felteheti a kérdéseit, de nem fogok tudni semmit mondani abban a kérdésben, az teljesen le van állva. Most marad, halad minden ügy. Nekünk nincs most ahhoz közünk.”

Érzem, hogy hiába kérdezném a pénzekről és a felvásárlásokról. De szeretném, hogy ha van valamilyen terv vagy látványterv az épületről, akkor legalább mutassuk meg az olvasóinknak, mert lehet, hogy akkor valamennyire értelmet nyer az itt lakó emberek áldozata. Mert az éremnek másik oldala is van, és elképzelhető, hogy egy más szemszögből tényleg érdemes megépíteni ezt az épületet annak ellenére, hogy egy-két tucatnyi embernek fájdalmat okoz, vagy alapvető demokratikus jogokat sért.

A világban minden nagyszerű építészeti csoda áldozatokkal és adott szintű szenvedéssel volt megkenve, semmi sincs ingyen. Ezért kérdem püspök urat a tervekről. „Nincs semmi terv, semmi nincs, semmi, semmi, sehol semmi. Megállt ott a folyamat. Megállt.” Ezt az utolsó szót már nagyon elkenődött hangon mondja Kató. „Aztán hogy lesz-e új, vagy mikor lesz, vagy ki lesz benne, fogalmam sincs, a vírus most elvitt mindent. S egyébként is az egy hosszabb történet lett volna valamikor. De a városnak az ügye elvileg. Mi ebbe próbáltunk besegíteni, de most nem tudunk ebben részt venni. Szerettünk volna ebben segíteni, de egyelőre minden megállt.”

Antal Árpád polgármester derűlátóbb, építkezni szeretne.

Arra a kérdésemre, hogy az embereknek tényleg van-e miért félniük, vagy csak a polgármesteri hivatal szúrta el a kommunikációt, azt válaszolja, hogy az önkormányzat is hibázott. Elkészült a városrendezési terv, és ebbe a tervező betett néhány olyan dolgot, ami sajnos az ő figyelmét is elkerülte. Ő is a közmeghallgatáson szembesült ezzel. Meghallgatva az emberek panaszait és sérelmeit, gyakorlatilag lefújta ezt a városrendezési tervet.

Tehát

lesz egy új városrendezési terv,

annak később lesz egy újabb közmeghallgatása. A polgármester bízik benne, sőt, biztos benne, hogy az emberek mostani félelmeire ez az új terv megnyugtató választ ad majd.

Antal is azt mondja, amit Kató: nincs még semmiféle tervük az épületről. Csak egy tanulmányuk van, amely felméri a szentgyörgyi kulturális intézmények igényeit. Épületterv előtt meg kell, hogy legyen a területrendezési terv, aztán meg kell hirdetni a közbeszerzést az épület tervére, meg kell versenyeztetni, és akkor lesz majd egy terv.

Mivel még mindig nem értem, hogyan tudták szétkürtölni, hogy itt fog megépülni az ország legjobb akusztikájú terme, mikor még terveik sincsenek róla, a polgármester rövidre zárja: igen, ez a tervük. Az álom szót, amelyet oly sokat hallottam ennek az ügynek a kapcsán, Antal már egyetlenegyszer sem használja.

Azt sem értem, hogy ha nincs még tervük, honnan tudják, melyik házat kell lebontani, és melyik kert végét lecsípni. Antal megnyugtat, egyetlenegy házat akarnak csak lebontani, a többit nem feltétlenül. A vendéglő és a telekkönyvi hivatal épülete nem zavarja az építendő kulturális központot, mondja.

Az egyetlen ház, amit biztosan le szeretnének majd bontani, az a Józsáék és Bokorék háza, erre szeretnének megoldást találni. De ott sem a kisajátítást látja járható útnak. Azt meg akarták vásárolni, meséli, úgy mentek oda, hogy tudták, a földszint eladó. Csakhogy az eladó háromszorosára emelte az árat, mikor megtudta, hogy kinek kellene és mire. Erre bizonyítéka nincs a polgármesternek, csak az tudná ezt tanúsítani, akiktől ők is értesültek az eladási szándékról.

Antal határozottan kijelenti, kisajátítások nem lesznek az ügyben.

Ő 12 éve polgármester, az alatt semmit nem sajátítottak ki magánemberektől ebben a városban. Ha a tulajdonosok eladják az ingatlanokat, és a város meg tudja vásárolni, akkor lebontják. De az új városrendezési tervben ez már egyáltalán nem is szerepel, hogy ezeket az ingatlanokat le kellene bontani. Tehát ezek a félelmek gyakorlatilag meg kellene, hogy szűnjenek.

„Én el is mondtam a közmeghallgatáson, hogy én már azt hittem, hogy ezek a reflexek eltűntek, és a kommunizmus okozta traumákat kineveltük. Mert ha egy ilyen városrendezési tervet Svédországban hirdettek volna meg, akkor senkinek nem jutott volna eszébe, hogy jaj, akkor most ki akarja valaki semmizni az embereket. De itt ezzel kellett szembesülnünk, és

ez nekem is nagy tanulság volt, hogy sokkal jobban oda kell minden kis részletre figyelni.

Mert vannak ezek a régi reflexek és ezek a traumák, amik nincsenek még begyógyulva.”

Arra a kérdésre, hogy milyen felállásban társulna a város, a megyei tanács és a Sapientia Alapítvány, a polgármester azt válaszolja, hogy az alapítvány kellene, hogy finanszírozza azokat a részeket, amelyeket a román közbeszerzési törvénnyel minőség szempontjából tönkre lehet tenni. Például a hangosítás, vagy belső építészeti dolgok.

„Ha mi tényleg azt akarjuk hogy ez az ország legjobb terme legyen, azt ha mi most bevisszük a román közbeszerzési törvénybe, akkor kicsi a valószínűsége annak, hogy minőségben egy világszínvonalú termet tudjunk létrehozni, 21. századi technikákkal. Mert az épületet felépíti a város és a megye, de a belső finom dolgoknál nagyon nem mindegy a minőség, ezt a Sapientia alapítványnak kellene finaszíroznia. Ebből lesz egy társulási szerződés, ami nyilvános lesz, és a Sapientia Alapítvány a magyar államtól szerez erre forrásokat.”

A kulturális központ előtt a városrendezési tervnek kell elkészülnie, azután forrásokat kell szerezniük. Ideális esetben, ha 2021 elején elindul a tervezés, a közbeszerzés és az elsődleges dokumentációk megszületnek 2021-ben, és tudnak még pályázni is uniós pénzekre, akkor valószínűleg 2025-ben készülne el maga az épület.

Elképzelhető, hogy száz év múlva ezen a helyen olyan kaliberű épület fog állni, mint például ma a vásárhelyi Kultúrpalota. Turisztikai látványossága és dísze lesz a városnak a Kató Béla Kultúrközpont, rajta tábla fog emlékeztetni a vállalkozó püspökre. Az előtte elhaladó utcát már nem December 1-nek fogják hívni, hanem Antal Árpád utcának, az utcanévtáblán a név alatt pedig az fog szerepelni, hogy „városépítő polgármester”. A cikkben panaszosként szereplő emberek ükunokái pedig büszkén fogják mesélni, miközben sörüket iszogatják a komplexum valamelyik kultúrkocsmájában, hogy „az én ükapám nagyapja volt az utolsó, aki nem akarta eladni a házát, hogy lebontsák.”

Vagy nem.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Álmok harca Sepsiszentgyörgyön: a püspök és a polgármester merész álma az ott lakók rémálma appeared first on Átlátszó Erdély.

Két, egyenként hatnapos kínai kiszállás is szerepel azokon a listákon, melyeket kipereltünk az RMDSZ-től, és melyeket ma tettek közzé. A dokumentumokból fény derül arra is, hogy milyen ingatlanokat vásároltak, illetve bérelnek, és mennyiért.

Különös gesztussal saját honlapján tette közzé az RMDSZ azokat a közérdekű adatokat, melyeket az Átlátszó Erdély kért ki tavaly nyáron, és melyek kiadására a bíróság kötelezte a szervezetet a 2017 decemberében meghozott ítélettel.

Miután a döntés jogerőre emelkedett, az RMDSZ február 12-én 90 napot kért a kérésünk teljesítésére, ez a határidő május 12-én jár le.

A választ azonban nem az adatigénylésünkbe megadott e-mail címre küldte el az RMDSZ, hanem egy, a honlapjára feltöltött közleménybe linkelte azokat – annak ellenére, hogy a bíróság döntésében kifejezetten arra utasította, hogy az a közérdekű adatokat a felperesnek kell, hogy eljuttassa.

Gyorsan végignéztük a dokumentumokat, első ránézésre ezek az érdekességek:

– összesen 29 ingatlanja van az RMDSZ-nek. A legdrágább ingatlan az RMDSZ aradi, Episcopiei utcában található székháza: 1,8 millió lejt (388 ezer eurót) fizettek érte 2017-ben. 2014-ben vásároltak még egy bukaresti lakást is az Apicultorilor sugárúton 893 ezer lejért (192 ezer euró);

– szerepel a listán az a kolozsvári Fagului utcai ingatlan, melyet korábban nem találtunk meg. Bebizonyosodott a sejtésünk, az elszámolásokban az ingatlan címét pontatlanul adták meg: a cím nem Fagului 8, hanem Fagului 40C, 8-as ajtó. Most azonban az ingatlan vételára nem stimmel: míg a román kormánynak elküldött elszámolás szerint 799 ezer lejt (172 ezer eurót) fizettek érte, az ingatlanok listája szerint 265 ezer lejbe (57 ezer EUR) került;

Az RMDSZ tulajdonában álló ingatlanok listája itt tekinthető meg.

– a legdrágább, RMDSZ által bérelt ingatlan Bukarestben, a Petőfi Sándor utca 47/1-es szám alatt található: ezért évente 100 ezer lejt (21 ezer eurót) fizetnek;

Az RMDSZ által bérelt ingatlanok listája itt tekinthető meg.

– a kiszállások túlnyomó többsége Magyarországra, valamint a Magyarországgal szomszédos magyarlakta országokba (Szlovákia, Szerbia) irányul;

– az RMDSZ 952 lej kiszállási díjat fizetett egy 6 napos kínai út után 2010 májusában; 2011 májusában újabb 6 napos útra került sor, szintén Kínába;

– 2010 októberében valaki tíz napig képviselte az RMDSZ-t az Egyesült Államokban, aztán 2015-ben újabb 4 napig tartózkodott valaki az RMDSZ képviseletében az USA-ban. Érdekes még két máltai út 2017 áprilisában (nem kizárt, hogy az Európai Néppárt kongresszusáról, vagy valamilyen kapcsolódó rendezvényről lehet szó), valamint egy dániai kiszállás 2017 szeptemberében.

A kiszállási díjak listája itt tekinthető meg.

Az utak célját és a kiküldött személy nevét egyelőre nem ismerjük: azokat az RMDSZ nem adta ki, azzal érvelve, hogy azok személyes adatok lévén nem tartoznak a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférést szabályozó, 544/2001-es törvény hatálya alá.

A továbbiakban részletesebben is szemügyre vesszük ezeket az adatokat, a fejleményekkel később jelentkezünk.

Sipos Zoltán

Adományozd a jövedelemadód 2%-át az Átlátszó Erdély Egyesületnek!

The post Kínában is képviselnek minket! Válaszolt adatigényünkre az RMDSZ appeared first on Átlátszó Erdély.