Bukarestben 1500 euró a lakások négyzetméterének átlagára, Kolozsváron 2600 euró. A kolozsvári lakásárak nemcsak méltánytalanok, de már fenntarthatatlanok: a várost meghatározó egyetemi diákság ki fog kopni a város szövetéből, ha nem tud itt lakást fizetni, mondja a profitot igenlő, klasszikusan liberális közgazdász, Rácz Béla Gergely egyetemi oktató és városi tanácsos.

Szerinte a lakásárakat a növekvő fizetőképes kereslet és a bankok intenzív szerepvállalása hajtja: az építőket és a vásárlókat is támogatják, mert ez a hitel mindenképp megtérül. A vevők erős szükséglet miatt (lakni kell valahol) fizetnek, az építtetők magas profittal dolgoznak. De a kolozsvári túlszabályozás is emeli az árakat szerinte.

A 30-40 százalékos profitráta az ingatlanfejlesztésben viszont morálisan elfogadhatatlan, amíg óriási városi szegregátumok léteznek: Patarét, Őrkő, Hidegvölgy – veti fel Kiss Anna műsorvezető. Van-e, legyen-e társadalmi felelőssége a befektetőknek? És hogyan kérjük rajtuk számon?

Az állam adóztassa meg jobban az építtetőket, maga is építsen lakásokat, és a kínálat növelésével csökkentse az árakat ahelyett, hogy csak az iskolák, hivatalok, parkok építésével növeli a környék ingatlanfejlesztőinek lakásárait, mondja Vincze Enikő szociológus, egyetemi oktató, ismert kolozsvári lakhatási aktivista.

Nyugaton a sok szociális lakás miatt van jólét, vagy a jólét miatt van sok szociális lakás? A hatékonytalanság van belekódolva az államba, vagy a kapitalista ideológiába van belekódolva az, hogy az állam hatékonytalan? Az átlagbér vagy a szegénységi küszöb alatt járjon szociális lakás?

Itthon szabályozásból is megbukott az állam, ért egyet a közgazdász és az aktivista. Sőt abban is egyetértenek, hogy a városnak sokkal több szociális lakást kellene építenie. Hallgassátok végig a minden szempontból építő vitájukat: nyíltan felvállalják eltérő világnézetüket, mi pedig közben sok mindent megtudunk arról,

• hogyan lettünk iparosodó városokba terelt lakótelepi munkaerőből szegény ingatlantulajdonosok;
• hogyan termelődnek újra az ingatlanlufik;
• mi az állam hatása az ingatlanpiacra;
• vagy hány embernek van több mint száz lakása Kolozsváron.
  

Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!

A podcast tartalmából:

02:45 A lakhatás a politikai gazdaságtan középpontjában 1989 előtt és 1989 után

07:00 Az ingatlanvagyon privatizálásával indult a piacgazdaság Romániában

11:00 Szeretjük a magántulajdont, de brutálisan kinyílt az olló a bérek és a lakásárak növekedése között

13:00 A bankok is az ingatlanokat imádják → globálisan sok a pénz, nő a kereslet a lakások iránt, ez is hajtja fel az árakat. Az ingatlanlufik kipukkanása szokta korrigálni az árakat.

20:00 Kulturális percepció, ideológiai elfogultság, hogy szeretünk a saját tulajdonunkban lakni, hogy a szociális bérlakás stigmatizál és csak a mélyszegénységben élőknek jár. A törvény szerint mindenkinek járna, aki az országos átlagbér alatt keres.

24:30 Nyugaton nem minden szociális lakás az állam tulajdona. Romániában a szociális lakásállomány leépítésével is stigmatizál az állam, nem a lakásigénylést ösztönzi, hanem a magánszektor szabályozatlan fejlődését.

26:40 Az állam be nem avatkozása a piacba is politikai döntés, a lakáskereslet és -kínálat nem természetes, hanem a politika is termeli.

28:05 Az államnak csak a szegénységi küszöbig feladata felhozni a polgárait.

31:50 Annyira magasak az árak Kolozsváron, hogy már nem hatékony: a város elveszíti a védjegyét, az egyetemi ifjúságot. De azért magasak, mert az önkormányzat túlszabályoz, és túl hosszú az engedélyezés.

34:40 A város mesterségesen visszafogja a kínálatot, és átterheli a közfejlesztések költségeit a magánbefektetőkre. Ha fordítva lenne, normalizálódnának az ingatlanárak. Most valóban sok a spekuláció.

37:00 Kolozsvárnak sokkal több szociális lakást kellene építenie, de a szegénységi küszöb ne az átlagbér legyen, mondja a közgazdász. Mire elég Grazban a 3000 eurós fizetés?

41:00 A sok szociális lakás miatt van jólét, vagy a jólét miatt van sok szociális lakás? A jóléti varázstorta méltányos elosztása.

46:00 Az állam azért rossz gazda, azért nem megfelelőek a közszolgáltatások, mert az állam tudatosan keveset költött rájuk az elmúlt 30 évben. Politikai döntés, hogy az állam leépítette magát.

50:00 A 2000-es évek szabályozatlansága miatt fulladunk most bele a szmogba.

55:00 Kolozsváron a jól keresők is fizetésük 40-50%-át a lakhatásra költik.

59:40: Nagyon sok lakás épül Romániában, az árak viszont továbbra is növekednek. Miért? Nem a több magánlakás, hanem a több állami lakás csökkentené az árakat.

1:03:10 De milyen forrásból építsen az állam?

1:07:00 Főbérlői kapzsiság és korrupció; ha drágán veszed a lakást, drágán fogod kiadni.

1:11:11 Tovább drágul az albérlet, mert emelkedtek a banki kamatok.

1:14:00 Albérleti plafon és a nagy lakástulajdonok kisajátítása: álmok Berlinben, apátia itthon.

1:17:10 Hány embernek van száznál több lakása Kolozsváron? És mihez kezd vele?

1:19:50 Miért nincs speciális pénzalap szociális lakásokra?

1:24:10 Ipari vagy zöldövezetekben épüljön sok lakás? Visszaélések, kiskapuk, amelyekről a városvezetés is tud.

1:28:00 Kevés a pláza Kolozsváron a lakosság számához képest: a Carbochim-ügy

1:32:00 Azért épülnek lakások helyett plázák és irodák központközeli helyeken, mert nem a tőkebefektetést korlátozzuk, hanem az emberi jogokat és a társadalmi szükségleteket.

The post Miért dühítően drága Kolozsváron lakni? appeared first on Átlátszó Erdély.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Mert nagyot álmodni Szováta volt polgármestere, Péter Ferenc, aki RMDSZ-színekben nemrég kezdte meg második mandátumát Maros megye tanácselnökeként. Családi vállalkozása a város fő turisztikai látványosságától, a Medve-tótól mintegy 200 méterre tervez fényűző panziót felépíteni.

Azonban több mint két évvel az építkezési engedély kibocsátása után nincsen jele annak, hogy a telken bármiféle aktivitás folyna. Október 10-én jártunk a helyszínen, és csak egy mély, valószínűleg az alapozásnak/alagsornak kiásott, vízzel megtelt lyukat láttunk. Egy későbbi látogatásunk idején annyi haladást tapasztaltunk, hogy a gödörből kiszivattyúzták a vizet, és a drónfelvételeken látható kavicsot szétterítették a gödör alján.

Az építőtelep mindkét alkalommal kihalt volt, a munkások által öltözőnek használt konténerek és deszkákból hevenyészett korlátok mellett munkaeszközöket nem láttunk. Az EU-s pénzekből kivitelezett infrastrukturális beruházások esetén kötelező információs pannót sem láttuk sehol.

Egy kis vegyesbolt turisztikai luxusberuházásba vág

Az utóbbi hetekben megszereztük a beruházással kapcsolatos, publikus dokumentumok egy részét. A rendelkezésünkre álló, távolról sem teljes dokumentáció alapján nincsen okunk feltételezni, hogy a hiányzó információs pannót leszámítva ebben a projektben bármilyen szabálytalanság történt.

Azért döntöttünk úgy, hogy ezt a beruházást részletesen bemutatjuk, mert Szováta volt polgármesterének, az RMDSZ Maros megyei szervezete elnökének, Maros megye tanácselnökének uniós pénzből, Szováta legfelkapottabb részén építendő panziója akkor is közérdeklődésre tart számot, ha a beruházás lebonyolítása mintaszerű.

Még inkább érdekes, ha a pályázat nyertese, a család tulajdonában levő kis vegyesboltot működtető Sylvania SRL semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik vendéglátás, turizmus terén. A cégben Péter Ferenc tíz százalékos részesedéssel rendelkezik, a részvények többi részét a felesége, Péter Zsuzsanna és nővére, Péter Eszter birtokolja.

Péter Ferenc megyei tanácselnökként az EU-s támogatásokat koordináló Központi Régió Fejlesztési Ügynökség (ADR Centru) igazgatótanácsának is tagja. És bár ez első pillantásra összeférhetetlenségnek tűnik, valójában nem az: a pályázatok elbírási folyamatára, a kifizetésekre, ellenőrzésekre és monitorozására az igazgatótanácsnak nincsen befolyása.

Négycsillagos komfort négyzetméterenként 1100 euróért

A tervek szerint az 1300 négyzetméter hasznos felületűre és öt szintesre (S+P+2E+M) tervezett ingatlan 12 szobával és 3 apartmannal, saját konyhával, vendéglővel, garázzsal és terasszal rendelkezik majd, és négycsillagos komfortot nyújt a látogatóknak.

A beruházás összértéke 7,3 millió lej (mai árfolyamon 1,5 millió euró) – tehát négyzetméterenként nagyjából 1100 euróba kerül majd ez az ingatlan. Ugyan panziók átlagos építési költségeire nem találtunk becsléseket, azonban lakóházak esetén az 500 euró/négyzetméter a maximum ár, amit netes fórumokon találni lehet, és ebben benne vannak úgy az anyagok, mint a kulcsrakész kivitelezés.

Ennek ellenére nem volt egyszerű kivitelezőt találni. Több alkalommal írtak ki közbeszerzést a panzió felépítésére. A második közbeszerzési dokumentációt 2020 márciusában állították össze, a beruházás kivitelezője végül a székelyudvarhelyi Triga SRL lett.

Legkevésbé sem szokványos panzió

„Nem tudom megítélni, hogy ön pontosan mit ért a hasonló ingatlanok építésében megszokott ár alatt, de mi ebből az összegből egy legkevésbé sem szokványos, sokkal inkább különleges, 4 csillagos szállodák minősítésének megfelelő panziót szeretnénk építeni, kulcsrakészen, mélygarázzsal, fogyatékkal élők számára kialakított szobával, felvonóval, korszerűen felszerelt konyhával, terasszal és tájba illő, látványában is különlegesen rendezett területtel. Voltaképpen ez lehet a panzió versenyképességének első feltétele.

Az, hogy a versenytárgyalások során sajnos nem volt éles verseny az építő vállalatok között, pont azt mutatja, hogy ez a négyzetméterár nem tűnt vonzónak a legtöbb építkezési vállalkozás számára” – válaszolt felvetésünkre Péter Eszter, a politikus nővére, a Sylvania SRL ügyvezetője.

Péter Eszter szerint a projekt amiatt nem halad, mert a közbeszerzésen nem sikerült kivitelezőt találni: „Nem jelentkeztek sokan a licitre, ugyanis a nagy építővállalatok számára ez a munka kis volumenű, a kisebb vállalatok számára pedig túl nagy falat. A munkálatok megkezdését ugyanakkor nehezíti, hogy Szováta fürdőtelepen június 15. és szeptember 15. között nem szabad építkezni. A vendégek zavartalan pihenését vagy gyógykezelését így védi a város.”

A támogatási szerződés eredetileg 2020. július 31-ét jelölte meg a projekt befejezéseként, azt 2018 szeptemberében meghosszabbították 2022. július 31-ig. A projekt összértéke is megnőtt 7,3 millióról 7,5 millió lejre.

Az anyatejjel szívta magába a vendéglátással kapcsolatos tudást

De hogyan nyerhette meg a projektet a turizmus, vendéglátás területén semmilyen tapasztalattal nem rendelkező, kis vegyesboltot működtető Sylvania SRL?

Bár a pályázati kiírás közvitára bocsátott tervezetében még szerepelt a feltételek között az, hogy a pályázóknak bizonyítaniuk kell, hogy legkevesebb három évre visszamenőleg volt tevékenységük azon a területen, amelyen beruháznának, ez a feltétel később a kiírás végleges formájából eltűnt. Nem tudjuk miért.

„Szovátaiként az ember mondhatni már az anyatejjel szívja magába a vendéglátással kapcsolatos tudnivalókat. Öcsém (Péter Ferenc – szerk. megj.) 16 évig volt a város polgármestere, gyakorlatilag minden turisztikai nagyberuházásnál és fejlesztésnél ott volt, a város turisztikai stratégiáját az ő felügyelete mellett dolgozták ki, kevés olyan emberről mondhatnánk el, hogy többet tud arról, hogyan kell Szovátán színvonalas vendéglátást megvalósítani, mint róla.

Természetesen a puding próbája az evés, és szembesülhetünk olyan helyzetekkel, amikor a tudásunk próbatétel elé kerül, pl. a mostanihoz hasonló járványhelyzettel, de bizakodóan nézünk a jövő elé. A nehéz helyzetek áthidalásában van már tapasztalatunk, hiszen cégünk 28 éve működik, 12 alkalmazottnak biztosít munkahelyet, s amennyiben ezt a beruházást sikerül megvalósítani, további 4 új munkahelyet tudunk létrehozni. Tevékenységünk diverzifikálását lassan tíz éve fontolgatjuk, hiszen kiskereskedelmi vállalkozásként számtalan helyzetben kerültünk már hátrányba a multinacionális cégekkel szemben” – válaszolta kérdésünkre Péter Eszter.

Tagi kölcsönből vásárolták meg a telket

A kiírásban további feltétel, hogy az ingatlanberuházást tervező pályázónak igazolnia kell, hogy építkezésre alkalmas telekkel, vagy pedig egy telken felülépítményi joggal (drept de superficie) rendelkezik.

A Trandafirilor utcában levő, 864 négyzetméteres foghíjtelekre 2017. július 21-én, a pályázati határidő előtt 2 nappal szerzi meg a cég a 20 évre szóló felülépítményi jogot. Később, 2020 júliusában a telket is sikerül megvásárolni.

„A telket magánszemélytől vásároltuk, az ára 305 ezer lej (63 ezer euró – szerk. megj.) volt, és az általam nyújtott tagi kölcsönből fedeztük ennek az ellenértékét” – tájékoztatott a cég ügyvezetője.

Az összesen 7,3 millió lejes projekthez komoly, 3,1 millió lejes (630 ezer euró) önrészt kell biztosítani. A pályázat leadásakor nyilatkoznia kell a pályázónak arról, hogy rendelkezik ezzel az összeggel, ezen felül pedig – mivel a kiadásokat utólag térítik meg – további pénzkeretre van szükség a munkálatok finanszírozására.

Csakhogy a Sylvania SRL 2017-es mérlege szerint a projekt indulása előtt mintegy 2,7 millió lej (560 ezer euró) forgalommal és 330 ezer lej (60 ezer euró) forgóeszközzel, vagyis készpénzzel és áruval rendelkezik, adózás utáni nyeresége ebben az évben 55 ezer lej (11 ezer euró).

A 2018-as mérlegben 2,9 millió lej forgalom mellett 5,4 millió lej (1,1 millió euró) forgóeszköz szerepel (ennek a nagy része az előlegként feltűntetett 4,2 millió lejes EU-támogatás), megjelenik továbbá egy 1,1 millió lejes tartozás is.

Hosszú távú befektetési kölcsönből fedezik az önrészt

„A pályázat üzleti tervébe bele volt foglalva, hogy az önrész bizonyos hányadát egy hosszú távú befektetési kölcsönből fogjuk fedezni, az ÁFÁ-t pedig egy rövid távú hitelvonalból. Mivel a Sylvania SRL áfafizető, ezért a pályázattal kapcsolatos számlákra kifizetett ÁFÁ-t vissza fogja igényelni. Ez nagyságrendileg 1 165 000 lej lesz.

Ezt ha levonjuk a 3 140 000-ből, marad 1 975 000 lej. Ennyi önrészt kellett bemutassunk. Ebből az üzleti terv szerint 1 266 000 lenne a hitel és 706 000 lej a saját forrás. Ezt az összeget a finanszírozási szerződés aláírásakor, vagyis 2018-ban kellett bemutatni, nem a pályázat benyújtásakor, ahogy ön állítja. Ezt az összeget már a 2018-2019 mérlegekből ön is láthatja” – így az ügyvezető, aki, mivel attól félt, hogy nyilatkozatait kontextusból kiragadva fogjuk tálalni, azt kérte, a teljes levelezést tegyük közzé. Ez a levélváltás itt elérhető.

Közben Péter Ferenc sem szegényedett el

Miközben a család tulajdonában álló cég hamarosan egy komoly értéket képviselő ingatlannal gyarapodik, a Maros megyei tanácselnök vagyonnyilatkozataiból nem úgy tűnik, hogy a Péter család vagyona csökkent volna.

Akárcsak 2017-ben, 2020-ban is egy 3900 négyzetméteres, 2000-ben vásárolt szovátai beltelek besorolású ingatlan, egy 2009-ben vásárolt 1,9 hektáros erdő, valamint egy 2015-ben örökölt 599 négyzetméteres földterület és lakóház egy kis része van a Péter család tulajdonában. Ezen kívül van még egy 2009-ben vásárolt marosvásárhelyi lakásuk.

És bár a 2020-as vagyonnyilatkozatban megjelenik egy összesen 222 ezer lejes (45 ezer euró) kölcsön, amit a Sylvania SRL-nek nyújtott feleségével együtt, közben mintegy 75 ezer lejjel gyarapodtak a bankszámlái.

Nyitókép: Október 10.-én így nézett ki a Sylvania SRL két éve elkezdett beruházása Szovátán. Fotó: Egyed Ufó Zoltán

Acest articol a fost publicat pe PressHub.ro și Átlátszó Erdély în cadrul proiectului “Cohesion Policy: Better Understanding, Reporting, Dissemination”, cofinanțat de UE prin DG Regio.
Informațiile prezentate nu reprezintă poziția oficială a UE. Întreaga răspundere asupra corectitudinii și coerenței informațiilor prezentate revine autorului.

The post Sikersztori Szovátán: vegyesboltból luxuspanziót fejleszt Péter Ferenc családi cége appeared first on Átlátszó Erdély.

„Soha nem ragadtam le az apró részleteknél. Nagy ívben kell megrajzolni, hogy hova akarunk eljutni, mi a célunk”

– nyilatkozott Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (továbbiakban: EREK) vezetője 2018 januárjában a maszol.ro-nak.
A református püspök azzal a rekordösszegű, 26 milliárd forintos támogatással kapcsolatban adott interjút, melyet a magyar kormány ítélt meg az EREK számára 2017. december 27-én, és melyet elsősorban templomok felújítására és ingatlanberuházásokra szántak.
Ez az összeg kiegészíti a korábban kapott támogatásokat, így az EREK az utóbbi néhány évben összesen 43,5 milliárd forintot (2018. augusztusi árfolyamon 134 millió euró, a továbbiakban ezt az árfolyamot használjuk) kapott.
Miután összegyűjtöttük a beruházásokról elérhető közérdekű információkat, több a kérdésünk, mint a válaszunk akár a célokkal, akár az apró, de sokszor kulcsfontosságú részletekkel kapcsolatban. Ilyenek például:

• Valóban egy ilyen léptékű ingatlanberuházás-sorozat a legsürgetőbb és legfontosabb az erdélyi magyar közösség jövője szempontjából?
• Miért nem ismerjük részleteiben ezeket a terveket? Miért nem szólhat hozzá ezekhez sem a közösség, sem pedig a szakma? Milyen testület határozza meg a prioritásokat, és milyen mechanizmusok léteznek ezeknek a döntéseknek a szakmai érvekkel való befolyásolására?
• A 200 templom felújítása során melyek a prioritások? A közösségi funkció, az építészeti érték vagy valamilyen más szempont határozza majd meg a beruházások sorrendjét és a beavatkozás mértékét?
• Mi a magyarázata annak, hogy míg eddig határon túli műemlékekre relatíve kis, néhány tíz- vagy akár százmillió forintos nagyságrendű pénzösszegeket lehetett elnyerni, az EREK egyetlen pályázatára 26 milliárd forintot (80 millió euró) kapott?
• Jut-e ebből a pénzből olyan, nem református, de az összmagyarság szempontjából jelentős értéket képviselő műemlékek állagmegóvására, melyek most még talán menthetőek, de néhány éven belül megsemmisülnek?
• Bizonyos típusú beruházásokra uniós pénzek is elérhetőek jelenleg Romániában. Hogyan aknáznák ki ezeket a lehetőségeket is?
• Milyen töréseket, konfliktusokat, hatalmi játszmákat eredményez akár az erdélyi történelmi egyházak között, akár közösségen belül az, hogy egyetlen szereplő kezében ilyen méretű erőforrás összpontosul? Ezt hogyan tervezik kezelni?
• Van-e az EREK-nek adminisztratív kapacitása a különféle egyéb – szintén nagyméretű – beruházás mellett a több mint 200 templom felújításának a szakmai előkészítésére és menedzselésére?
• Milyen szakmai kontroll érvényesül majd a műemlékek felújítása során? Jelen lesz-e állandó jelleggel műemlékes szakember a munkálatok helyszínein?
• Hol lehet ezekre az építkezési munkálatokra pályázni, és milyen kritériumok alapján választják ki a kivitelező cégeket?
• Hogyan lehetséges az, hogy az egyik, 900 millió forintos (2,7 millió euró) ingatlanfelújítást kivitelező cég Kató Béla püspök érdekeltségi körébe tartozik?
• Miért költöttek 300 millió forintot (1 millió euró) egy föld alatti garázsra, tetején egy kisméretű focipályával?

A hallgatás fala

Nincsen egyszerű dolga annak, aki a már elkészült ingatlanok felavatása alkalmával rendezett sajtóeseményeken túl érdeklődik arról, hogy az utóbbi években az Erdélyi Református Egyházkerület milyen ingatlanberuházásokat eszközölt, és melyek a további tervei.
Első e-mailünket 2018. május 21-én küldtük el az EREK sajtóosztályának, illetve a gazdasági ügyosztály előadótanácsosának, Ballai Zoltán lelkipásztornak – erre semmilyen választ nem kaptunk. Augusztus 14-én telefonon felhívtuk Kató Béla püspököt, hogy interjút kérjünk tőle.
Ő arra hivatkozva utasított el, hogy szeptemberig szabadságon van, és azt javasolta, dolgozzunk azokból az információkból, amelyek már megjelentek a sajtóban. Felvetettük, hogy szeptemberben, a vakáció lejártával beszélgethetnénk. Az volt a válasz, hogy „ez attól függ, milyen cikket írunk”.
Mivel fontosnak tartottuk, hogy publikálás előtt a püspök elé kerüljenek főbb állításaink, és azokra lehetősége legyen reagálni, augusztus 25-én e-mailben elküldtük neki kérdéseinket. Másnap megjött a válasz:
Tisztelt szerkesztő úr,
Nagyon sajnálom, hogy egy évben 2 hetet sem tudok csendben és nyugodtan eltölteni szabadság gyanánt, hanem folyamatos zaklatásnak vagyok kitéve. De hogy segítsem munkáját, figyelmébe ajánlom a következő cikket, amelyben 90%-ban választ adok az ön kérdéseire:
MASZOL- 2018. január 15.
Cseke Péter :
Kató Béla református püspök: csak az intézményeink révén tudunk megmaradni-interjú
Tisztelettel: Kató Béla
Akiknek rálátásuk van az EREK ingatlanprojektjeire, általában szintén elutasítottak. Azon kevesek, akik mégis szóba álltak velünk, jelezték, nemhogy névvel nem vállalják a nyilatkozatukat, de a tisztségüket sem szeretnék, ha körülírnánk.

„Mindenki érdekelt valamilyen szinten ezekben a projektekben. És bár sokan látják a problémákat, inkább nem vállalják a nyilvánosságot, mert valamilyen egyéni nyereségre számítanak, noha tudják, hogy amiatt, hogy ezekről a kérdésekről nincsen nyilvános vita, összességében mindenki rosszul jár hosszú távon” – jellemezte a helyzetet egy forrásunk.

Azért nehéz megérteni, hogy ezek a támogatások miért számítanak tabutémának, mert az EREK működéséhez, programjaihoz, beruházásaihoz közpénzeket használ fel, műemlékvédelem terén fontos szereplő, és az erdélyi magyarság mindennapjaiban is egyre inkább jelen van: óvodáktól iskolákon keresztül a Sapientia Egyetemig az oktatás teljes spektrumához kapcsolódik valamilyen módon, a különféle szociális intézményekről, az egyház által támogatott programokról, a vidéki, gyakran elszigetelt közösségekben végzett munkáról, az erdélyi nagyvárosokban cégeknek és civil szervezeteknek kiadott irodahelységekről nem is beszélve.

A támogatások háromnegyedét egyházak kapták tavaly

Az egyházak társadalmi szerepvállalásának az újbóli növekedésével párhuzamosan megfigyelhető, hogy a magyar kormány által az erdélyi magyarságnak folyósított támogatások egyre inkább egyházaknak vagy egyházakon keresztül érkeznek.
Adatainkból kitűnik, 2011 és 2015 között a Bethlen Gábor Alap támogatásainak csak egy viszonylag kis hányadát kapták egyházak.
Ez 2016-ban megváltozott: összesítésünk szerint az erdélyi szervezetek számára megítélt 33,4 milliárd forint kétharmadát, 21 milliárd forintot egyházak kapták; a 2017-es 46,3 milliárdból 35,9-et ítéltek meg az erdélyi történelmi egyházaknak – ez az összes támogatás 77 százaléka.
Az is látszik, hogy az egyházak közül magasan az EREK kapta a legtöbb támogatást – a 2017-es 46,3 milliárd több, mint fele, 28,1 milliárd forint ment a Kató Béla vezette egyházkerületnek.
Fontos megjegyezni, hogy ez a kimutatás a legfontosabb magyarországi pénzforrás, a Bethlen Gábor Alap kifizetéseit összesíti, és a plébániák és különféle egyházközségek számára megítélt pályázatokat nem tartalmazza (ezek azonban kis összegek, az összképet számottevően nem befolyásolják).

Jogfolytonosság a magyarázat

A magyar kormány konzervatív világszemlélete mellett elsősorban az egyházak által garantált jogfolytonosság és stabilitás az oka annak, hogy a kormány a határon túli civil szervezetek helyett az egyházakat tekinti partnernek, és ide irányítja az erőforrások egyre növekvő részét.

„Ingatlanberuházásokra azért nem ítélnek meg szívesen pénzt civil szervezetek számára, mert egy egyesület, alapítvány esetében elég közgyűlésen módosítani az alapító okiratot ahhoz, hogy a szervezet célkitűzései, tevékenysége megváltozzon; egyházak esetén ez azért nem ennyire egyszerű” – magyarázta egy, támogatási rendszerre rálátással bíró forrásunk.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy az ortodox egyház hatalmas befolyása miatt a romániai államigazgatás valószínűleg semmilyen formában nem fog az egyházakhoz hozzányúlni, az ötvenes évekbeli államosításhoz hasonló lépés ma nehezen elképzelhető.
De ha mégis fennállna egy ilyen veszély, további garanciát nyújt az a gyakorlat, hogy a finanszírozó jelzálogot is bejegyez a támogatásból felépített/felújított ingatlanra, amely így a magyar állam beleegyezése nélkül nem idegeníthető el.

Katolikus hoki?

Mindez oda vezet, hogy az egyházak egyre inkább jelen vannak az erdélyi magyarság hétköznapjaiban. Az erdélyi magyar közoktatás szinte teljes egészében, bölcsödétől a Sapientia Egyetemig akár formálisan, akár informálisan valamelyik egyházhoz köthető.
Vannak ennél bizarrabb konstrukciók is: például a székelyföldi, szintén magyarországi támogatásokból létrehozott hokiakadémiát működtető Mens Sana Alapítvány tulajdonosai a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia, illetve a csíkkarcfalvi római katolikus plébánia.

Az egyházak társadalmi szerepvállalása nem új

Az erdélyi történelmi egyházak társadalmi szerepvállalása nem új: az erdélyi magyar egyházak kiterjedt felekezeti iskolahálózatot tartottak fenn, ezek jelentősége 1918 után, majd a két világháború között felértékelődött. A ‘30-as évek elején például a magyar tanköteles diákok több, mint fele járt egyházak által fenntartott iskolába.
Az iskolákat és a karitatív intézményeket az egyházi tulajdonban levő mezőgazdasági területek és erdők jövedelméből tartották fenn. A kommunizmus idején mindezt elkobozták, azonban az egyházaknak ebben az időszakban is kulcsfontosságú szerepük volt az erdélyi magyar közösségi identitás megőrzésében.

Kató Béla, a miniszterelnök erdélyi bizalmasa

Egyértelmű azonban, hogy a magyar kormány nem általában az erdélyi magyar történelmi egyházakat, hanem kifejezetten a Kató Béla által vezetett EREK-et támogatja.
Ez a Kató Béla és Orbán Viktor közötti viszonyra vezethető vissza. Azt beszélik, a püspök az egyedüli erdélyi közéleti személyiség, aki előtt a miniszterelnök dolgozószobája mindig nyitva áll, és akinek a szavára nemzetpolitikai kérdésekben hallgat a miniszterelnök.

„A magyar miniszterelnök esetében a nemzetstratégiával kapcsolatos gondolataink találkoztak. Orbán Viktorral nem voltam barát, nem látogattuk egymás házát, én egyszerűen végeztem a dolgomat, küzdöttem és küzdök a közösségünkért. (…) Visszautasítom a támogatás összekapcsolását az aktuálpolitikával, a magyarországi választásokkal. Ez a támogatás nem az egyház lekenyerezése” – vallott a püspök a miniszterelnökkel való viszonyáról.

„Mer nagyot álmodni, és van csapata ezeknek az álmoknak a kivitelezésére” – világított rá egy politikus forrásunk Kató Béla és a többi erdélyi egyházi elöljáró közötti különbségre. Egy másik vélemény szerint Katóban – ugyanúgy, mint Orbán Viktorban – érezhető egy erős küldetéstudat, talán ez kapcsolja össze őket.
Többen hangsúlyozták, hogy ugyan határozott víziója van az erdélyi magyar közösségről, Kató mindig is elutasította a pártpolitikát, politikai ambíciókkal nem rendelkezik.

Ismerői egy figyelmes, diplomatikus, karizmatikus személyiségnek írják le Katót, aki tud csapatban dolgozni. És bár tisztában van hatalmával, mindig tiszteletben tartja a különféle egyházi testületek véleményét. Egy beszélgetőtársunk szerint a püspökkel lehet vitatkozni, érvekkel meg lehet győzni.

Inkább vezérigazgató, mint lelkipásztor

Közvetlensége és meggyőzőereje ellenére közösségépítésre némileg kevesebb affinitással rendelkezik: elsősorban egy gazdasági/adminisztratív beállítódású személy, az egyházat vezérigazgatói habitussal, vállalathoz hasonlóan irányítja.
Első püspöki mandátuma idején érezhető volt az eltolódás a lelki ügyeket érintő dolgok irányából az adminisztrációs ügyek irányába, az egyházi vezetésben is egyre erőteljesebbé vált azon személyek hatásköre, akik elsősorban gazdasági szempontok szerint mérlegelnek bizonyos döntések meghozatalakor.
Idén decemberben újabb püspökválasztásra kerül sor – és bár Kató már elérte a nyugdíjkorhatárt, úgy tudjuk, módosították az erre vonatkozó szabályokat, hogy egy újabb 6 éves mandátumot kaphasson.

Túl sok pénz téglára, túl kevés pénz emberre

Van egy fontos kérdés, ha az EREK ingatlanberuházásairól beszélünk: az, hogy ezek a felújított ingatlanok mennyiben mozdítják előre a közösségi életet? Valóban az ingatlanok a kulcsai az erdélyi magyar közösség megmaradásának?
Kató Béla előszeretettel nyilatkozik interjúkban arról, hogy a közösséget meg kell erősíteni, az erdélyi magyarság csak az intézményei révén tud megmaradni, vagy hogy az EREK tulajdonában levő iskolákban az oktatást 21. századi színvonalra kell hozni.
A kontextusból ugyanakkor kitűnik, hogy amikor intézményépítésről beszél, a püspök mindig ingatlanfelújításokra és -beruházásokra gondol.
„Túl sok pénzt fektetnek téglába, és túl keveset emberekbe” – fogalmazott ennek kapcsán egy név nélkül nyilatkozó forrásunk az Átlátszó Erdélynek, arra utalva, hogy a legigényesebben felújított vagy legkorszerűbb technológiával felépített ingatlannak is csak akkor van értelme a közösség szempontjából, ha annak sikerül funkciót találni, ha azt a közösség használja, és meg tudja tölteni tartalommal.
Találkoztunk egy másik látásmóddal is: eszerint az EREK számos ingatlanának felújítása halaszthatatlanná vált. A ’89 utáni viszonylagos fellendülés után, amikor holland segélyből számos templom és ifjúsági ház épült, az utóbbi évtizedekben nagyon kevés beruházás történt, sok ingatlan esztétikai és műszaki állapota leromlott. Egy ilyen 30 éves távlatból már nem is annyira kirívó a beruházások mostani hulláma.
Ami a közösségi funkciót illeti, nem lehet azt elvárni, hogy az egyházkerület vezetősége Kolozsvárról minden közösségben megszervezze a gyülekezeti életet. Ez egyrészt praktikus okok miatt nem lenne kivitelezhető, másrészt pedig bármilyen fajta, a kerület által előírt programszervezés a gyülekezeti autonómia figyelmen kívül hagyását jelentené.

Hűbérbirtokok osztogatásához hasonlít?

Kérdés az is, hogy az egyes közösségek hogyan reagálnak majd a hirtelen jött pénzforrásokra: fennáll annak a veszélye, hogy egy erős közösség, amely fenntartja a templomát, ha támogatást kap, akkor felhagy a saját erőfeszítésekkel, a „mások” által végzett munkában csak a hibát keresi, nem érzi a sajátjának, nem tartja karban, ezért az eredmény is gyorsan múlandóvá válik.

„A tavaly decemberben megítélt 26 milliárdos támogatás illeszkedik abba a vonulatba, ahogy ad hoc módon, rendszeren kívüli eszközökkel operál az Orbán-kormány, például sorozatosan nevez ki miniszteri és kormánybiztosokat egy-egy olyan ügy elintézésére, amelyre egyébként lenne rendszerszerű megoldás.
Ezzel olyan helyzetet teremt, ami a különböző püspökségek között egyfajta versenyhelyzetet hoz létre. Mindegyik püspök azt nézi, hogy a másik kapott, s vajon hogyan kaphatna ő is: ez a hűbérbirtokok osztogatásához hasonlít. Nem kiegyensúlyozott, stabil rendszer épül, hanem kiszámíthatatlan.
Nem olyan rendszer alakul, amelyben lehet tudni, hogy mi jár, hanem olyan, amelyben egyéni érdemekért jutalmat osztanak” – magyarázta egy forrásunk.

Miért ingatlanberuházások?

Kézenfekvő magyarázata is van annak, hogy a magyar kormány egy ideje az ingatlanberuházásokat preferálja. „Egy politikus mindig a látványos beruházásokat fogja választani: ezeket fel lehet avatni, ezeket lehet fotózni, ezekkel lehet kampányolni” – így az egyik politikus, akivel beszéltünk.
Szerinte nem elhanyagolható szempont az sem, hogy egy ingatlanberuházás kevesebb adminisztrációval jár, mint mondjuk egy pedagógusoknak szóló képzési program kifizetései. „Viszonylag kevés, nagy összegű számlát kell elkönyvelni. Érthető, hogy az apparátus is jobban kedveli ezeket az ingatlanprojekteket” – magyarázta a forrásunk.

Igazi kézműves adataink vannak

Mivel az EREK megkeresésünket válaszra sem méltatta, a bonyolultabb és munkaigényesebb módon kellett kiderítenünk, milyen ingatlanberuházásokat eszközölt az utóbbi években az egyházkerület: a városi és megyei közigazgatástól kikértük az utóbbi négy év során kiadott építkezési és területrendezési engedélyeket, innen pedig kiszűrtük azokat az engedélyeket, melyeket az EREK nevére állítottak ki – ezeket itt meg lehet tekinteni.
Kisebb áttörést jelentett, amikor a Bethlen Gábor Alap jelezte, hogy ugyan nem adja ki az EREK számára megítélt támogatások iratait, azonban betekintésre lehetőséget nyújt. Ez azt jelentette, hogy előre egyeztetett időpontban az Alap budapesti, Gellérthegy utcai irodájában levő tárgyalóba kihozták az általunk kért pályzati dokumentációt, és az iratok alapján egy hivatalnok szóban válaszolt a kérdéseinkre.
Mivel itt semmilyen elektronikus rögzítőeszközt nem engedtek használni, jegyzetfüzetünkbe írtuk ki a 43,5 milliárd forintot kitevő támogatások részleteit, többek között a munkálatok kivitelezésére szerződött cégek neveit. Ezeket bevezettük a táblázatunkba, amit most közzéteszünk.
Hiába érveltünk azzal, hogy ennek semmilyen értelme nincsen, ráadásul a tévedés lehetősége is megnő – a BGA hajthatatlan maradt.

Van-e Erdélynek Mészáros Lőrince?

A kivitelező cégekre azért voltunk kíváncsiak, mert rendre felmerül a gyanú, hogy a magyarországi gyakorlat szerint a nagy értékű munkálatokat Erdélyben is egy jól meghatározott vállalkozói kör végzi, majd a gyakran túlárazott beruházásokon keletkező profit valamilyen módon visszacsorog a politikai döntéshozókhoz.
Azt nem tudjuk, hogyan választja ki az EREK a kivitelezőket: az egyházkerület honlapján nem sikerült versenytárgyalásokra vonatkozó információt találni, ahogy általában a beruházásokról is minimálisat közölnek. Kató Béla a kivitelezők kiválasztásáról így nyilatkozott:

„Eddig sem egy, hanem 8-10 építőcéggel dolgoztunk. Több vállalkozást akarunk bevonni a beruházásokba, megnézzük mindegyikük erősségét, és versenyeztetjük egymással őket. Nem az utcáról betérő első vállalkozást bízzuk meg a feladattal. Egymást is ellenőrzik, s munkájukat a közösség is ellenőrizheti. Természetesen tisztességesen, a piaci viszonyok szerint fizetjük meg őket, de szeretnénk mindenféle gyanakvást szétoszlatni.
Emlékszem, hogy néhány éve a kolozsvári Sapientia meghirdetett egy versenytárgyalást egy építkezésre. Akkor sokan úgy gondolták, hogy előre le volt zsírozva, melyik cég kapja meg a munkát. Végül, amikor eredményt hirdettek, éppen az a vállalkozó lepődött meg a legjobban, aki a versenytárgyalást megnyerte. De ez így működik: ha meggyőzőek a számok, megbízható a cég, jók a referenciái, csak akkor vannak esélyei. Ezeket a munkálatokat csak a legjobbak kaphatják meg.”

Bár nem sikerült teljes listát összeállítanunk a kivitelezőkről, a jelenlegi tudásunk alapján kijelenthetjük, hogy az EREK beruházásait valóban több, Romániában bejegyzett cég végzi.
„Az egyedüli kérés az, hogy a kivitelező magyar legyen. Ezen az úton is segíteni szeretnénk az erdélyi magyar vállalkozókat” – mondta el kérdésünkre egy, a magyarországi államapparátusban dolgozó, az erdélyi támogatásokkal napi szinten foglalkozó hivatalnok. Forrásunk nem fejtette ki, hogy mit jelent a „magyar kivitelező”.

Érdekellentét biztosan van

Hónapok óta nincsen mozgás a Monostori út elején (Mócok/Moţilor u. 4) található Bornemisza-Szilvássy ház körül. Az épület homlokzata fel van állványozva, és amennyire az utcáról meg lehet állapítani, a tetőt is teljesen felújították, érdemben más munkálat nem folyik az épületen.
Az ingatlan felújítására és kulturális központtá alakítására az EREK 942 millió forintot (2,9 millió eurót) kapott a Bethlen Gábor Alaptól. A kivitelező az illyefalvi Constructii Comert Ilcom Kft., melynek 50 százalékos részvényese az a Kida Alapítvány, amelynek Kató Béla az elnöke (cégtörténet itt megtekinthető).
A püspöknél rákérdeztünk arra, hogy amennyiben vita alakulna ki a beruházó és a kivitelező között, akkor ő az EREK vagy az építőcég érdekeit fogja képviselni? Választ nem kaptunk, így itt idézzük a januári interjúban elhangzottakat:

„Nagyon ügyelünk majd arra, hogy a korrupciónak még csak az árnyéka se vetüljön ezekre a beruházásokra. Ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor érdemtelenek vagyunk a támogatásra. Ezt a bizalmat eljátszani nem szabad, nagyot vétünk vele, ha megtesszük.”

Elkészült az erdélyi magyar közösség legdrágább garázsa

A rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet megítélni, túlárazottak-e a beruházások, ahogy egy-egy ingatlan által betöltött közösségi funkció is mindig véleményes.
Azonban nehéz bármilyen közösségi funkciót belelátni abba a föld alatti, becslésünk szerint 20-25 autóbeállóval rendelkező garázsba, mely a kolozsvári Protestáns Teológia udvarán készült el, és amire a Bethlen Gábor Alap 300 millió forintot (926 ezer euró) ítélt meg.
Ezt a garázst sajnos nem sikerült közelebbről megnéznünk, az udvar ugyanis folyamatosan zárva van. Az mindenesetre látszik, hogy a garázs tetején, a járószinten egy kisebb focipályát is kialakítottak.
Igaz ugyan, hogy Kolozsvár belvárosában óriási probléma a parkolás, és a sportolási lehetőségek is korlátozottak, de csak a nyilvánosság megfelelő tájékoztatásával lehet elhessegetni a gyanút, hogy ezt az összeget talán értelmesebb célokra is fel lehetett volna használni.
Összehasonlításképp: a légvonalban pár száz méterre levő Apáczai Csere János Gimnázium épületének felújítása és kibővítése a garázs árának kicsivel több, mint duplájába: 650 millió forintba került.

Mi a helyzet a műemlékekkel?

Örvendetes tény, hogy régóta érkezik pénz különféle magyarországi államtitkárságoktól határon túli műemlék-felújításokra. Ezek az összegek hatalmas jelentőségűvé válhatnak, hiszen sok műemlék jutott az elmúlt évtizedekben katasztrofális állapotba, és sok érték megmenthető.
Különös fontossága van a magyarországi támogatásnak azoknál a műemlékeknél, amelyeknél a fenntartó közösségnek nincsen ereje restaurálási, helyreállítási munkákat finanszírozni, vagy a közösség már teljesen elenyészett, szétszóródott.
Persze nemcsak pénzre van szükség, hanem arra is, hogy azt megfelelő módon adják, és a szakmai szabályok betartásával használják fel. Sajnálatos azonban, hogy gyakran szembesülünk a magyar kormányzat tájékozatlan, dilettáns lépéseivel, amelyekkel éppen saját maga veszélyezteti céljainak elérését, magyarázta Sarkadi Márton műemlékvédelmi szakember, aki korábban a magyar kormány határon túli műemlék-programjával foglalkozott.
A 2011-től 2015-ig tartó időszakban a kifejezetten műemlékvédelmi célú források nevetségesen kicsiny, néhány tízmillió forintos pénzösszegek voltak. Egyházi vonalon egy nagyságrenddel nagyobb támogatás érkezett és érkezik évente a rendszeresen meghirdetett felhívás útján.
Itt a hitéleti és a műemlékvédelmi cél nemigen válik el. A projektekhez nem kérnek be terveket, engedélyeket, érdemben nem ellenőrzik, hogy a célkitűzések megfelelnek-e a műemlékvédelmi elvárásoknak, és gyakran nem a projekt léptékének megfelelő támogatást adnak.

Elhibázott tevékenységeket finanszíroz a magyar állam?

Ennek az a veszélye, hogy mind műszaki, mind műemléki, mind gazdaságossági szempontból elhibázott tevékenységeket finanszírozhat a magyar állam. Kárpát-medence-szerte számtalan templomba építettek be az elmúlt években műanyag ablakokat, készítettek oda nem illő padlócsempe-burkolatot, cserélték gyenge minőségű új bútorokra a régieket, amelyeken esetleg értékes festés is rejtőzhetett a 20. századi olajfesték alatt.
Gyakori az is, hogy nem a ténylegesen szükséges feladatokat végzik el, hanem a látványos, mindenki által értékelt tennivalókat. Nem egy olyan esettel találkozni, ahol szépen kifestették a templomot, miközben a tetőszerkezet, toronysisak már-már az összedőlés szélére jutott.
2015-től annyiban változott a helyzet, hogy a Miniszterelnökség kulturális örökség védelméért felelős államtitkárságán elindult egy kifejezetten műemlékvédelmi célú program, a Rómer Flóris Terv. Ennek a kialakítása során az alapvető  elképzelés az volt, hogy a határon túli műemlékek feltérképezését, kutatását és az állagmegóvási, restaurálási munkákat, valamint az emlékek megismertetését, népszerűsítését integráló program induljon, tehát a műemlékvédelem teljes spektrumára kiterjedjen.

Nem a gyülekezet nagysága, a műemlék értéke határozza meg a prioritást

„Kevés volt a pénz, ezért ha dönteni kellett aközött, hogy egy műemléket teljesen felújítsunk, vagy megjavítsuk tíz műemlék tetejét, és ezzel megállítsuk a további romlását, akkor az utóbbit javasoltuk” – így a szakember. A gyülekezet méretétől függetlenül a műemlék értéke határozta meg, hogy milyen prioritást élvez. Különös hangsúlyt fektettek azokra a szórványközösségekre, ahol nincsen tudás és energia pályázni, illetve egy ilyen projektet menedzselni.
Okulva az egyéb támogatási programok tanulságaiból, a magyar kormány szakmai partnert vont be, a  Teleki László Alapítványt. A konstrukció az volt, hogy a támogatási összeg 10 százalékáért a Teleki László Alapítvány vállalja a Minisztérium által kiválasztott projektek megszervezését és lebonyolítását az előkészítéstől a kivitelezésen át az elszámolásig.
A költségvetés sajnos 2016-ban igen szerény, mindössze 200 millió forint volt, és 2017-ben is csupán 250 millió forintra nőtt. „Ez még mindig nem hatalmas összeg, de a korábbi 20-30 millió forintokhoz képest mindenképpen ugrás”, így Sarkadi.
Azonban a szakmai elképzeléseket már kezdetektől felülírta több tényező, köztük a nemzetpolitika: mivel Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettesnek gyakorlatilag vétójoga volt a döntéseknél, döntő szempont lett, hogy a műemlék milyen felekezet tulajdonában van, a nagyobb gyülekezetek pedig prioritást élvezzenek a szórványgyülekezetekkel szemben, ezért többször át kellett alakítani a támogatásra javasolt projektek listáját. Az időveszteség következtében sajnos el is veszett pénz, mivel nem sikerült év végéig átvinni a döntést.
Újabb törést jelentett, amikor 2016 őszén az elhunyt Granasztói Györgyöt a Fidesz frakcióvezetője, később a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely váltotta a Teleki László Alapítvány kuratóriumának elnöki székében. „Ettől a pillanattól az Alapítvány feletti kontroll nem érvényesült, hiába igazolódott be, hogy az Alapítvány nem teljesíti szerződéses kötelezettségeit, a kritikákat a minisztériumi vezetés nem akarta meghallani” – így a forrásunk, akinek részletes elemzése a Rómer Flóris-terv problémáiról itt elérhető.

Tényleg nincsen pénz műemlékre?

Ebben a forráshiányos közegben, ahol nemrég még félmillió forintokról ment a vita, üstökös módjára jelent meg az Erdélyi Református Egyházkerület számára főként műemlékek felújítására megítélt 26 milliárd forintos támogatás.

„Korábban mindig azt mondták nekünk, hogy nincsen pénz műemlékekre. Most látjuk, hogy van pénz – amennyiben van  politikai akarat”, kommentált a szakember.

Bár nem tudni, hogyan ütemezték ezt a támogatást, az bizonyosra vehető, hogy ez az összeg kormányzati ciklushoz kötődik, tehát 2022 májusáig el kell elkölteni. „Ennek az összegnek a szakmailag megalapozott elköltése négy év alatt nem lesz problémamentes” – így a szakértő, aki szerint az egyik alapvető gondot az Erdélyben rendelkezésre álló szakemberek kis száma okozza majd.
„A műemlékes szakma meglehetősen kicsi: alig néhány ember foglalkozik restaurálással, tartószerkezetek tervezésével, épületkutatással, ezt onnan látjuk, hogy a különféle szálak, projektek rendre ugyanazoknál a szakembereknél futnak össze. A szigorú jogosultsági rendszer pedig nem kedvez annak, hogy a szükségnek megfelelően új szakemberek jelenhessenek meg a piacon.”

A vakolattal könnyen leverhetik a freskómaradványokat

Egy műemlék épületen végzett beavatkozás rengeteg lehetőséget, ugyanakkor nagyon nagy veszélyeket  rejteget.

„A műemlékek megbecsülésének végső oka a történeti értékük, amelyet sérülékeny, múlékony nyomok, jelenségek hordoznak. Ezek a nyomok egy-egy építőipari munka során előtűnnek, azonban nagyon könnyű azokat tönkretenni vagy figyelmen kívül hagyni: ha a munkálatok során nincsen jelen műemlékes szakértő, biztosra vehető, hogy dokumentálásuk elmarad, és utólag értékelhetetlenek lesznek, újból elfedik őket, de legrosszabb esetben előfordulhat az is, hogy megsemmisülnek: például a munkások leverik az átfestett freskómaradványokat a vakolattal együtt, észre sem véve, mi történik.”

Az, hogy párhuzamosan nagyon nagyszámú műemlék épületen kell munkának folynia (a pályázat szerint több mint 200 templomot újítanak majd fel, azt jelenti, hogy négy év alatt havonta átlag négy templom felújítása kell elkezdődjön – szerk. megj.), azt a veszélyt hordja magában, hogy nem tud majd minden helyszínen a kellő időben jelen lenni szakember. „Félő, hogy épp a kutatómunka-része lesz hiányos ezeknek a projekteknek”, mondta a szakember.

A pénznél fontosabb a következetesség

Az erdélyi műemlékek rengeteg művészettörténeti meglepetéssel szolgálhatnak. Jó példa erre a kiszsolnai templom, ahol nemrég a római Szent Péter-bazilika elődjében Giotto által készített mozaik másolatára bukkantak.
Az eset jól mutatja, hogy nem mindig a pénz a legfontosabb – a felfedezés a minimális költségvetéssel működő magyarországi Möller István Alapítvány programjában részt vevő Papp Szilárd művészettörténész érdeme.
Jelentősége messze túlmutat egy vidéki templomén, az egész egykori magyar királyság művészeti, kulturális kapcsolataira, színvonalára fényt vet. A művészettörténeti kutatás elmaradása alapvetően más irányba vihette volna a templom kezelését, amiből jól érzékelhető, hogy mekkora felelősséget jelent egy műemléken végzett beavatkozás, és az is, mekkora a felelőssége ebben a folyamatban annak, aki pénzt ad a műemlékeken végzett munkára: a pénz odaítélésének módja dönt azokról az elvárásokról, körülményekről is, amelyek az eredményt meghatározzák.
A magyar kormány kétségtelenül jószándékú és önmagában elismerést érdemlő fellángolásai sajnos nem stabil, kiszámítható rendszer épülését szolgálják, ami a műemlékekről való helyes gondoskodás alapvető feltételét jelenti, értékelt Sarkadi Márton.
A közérdekű adatok összegyűjtésében és rendszerezésében közreműködött: Darvas Boróka
Nyitókép: Orbán Viktor és Kató Béla felavatják a kolozsvári Református Kollégium szakiskoláját. Fotó: MTI

The post Téglák és emberek. Az Erdélyi Református Egyházkerület ingatlanberuházásai appeared first on Átlátszó Erdély.

Ahogyan Kolozsvár több negyedében, úgy a Monostoron bolyongva is sok olyan gondozott kertet, udvarszerű zöldövezetet vagy zsúfolásig megtelt játszóteret találunk, ami azt mutatja, hogy a lakóknak szükségük van ezekre a terekre. A csúcsforgalomban feltorlódó autók, az informális parkolók a negyed túlnépesedését jelzik. Kérdés, hogy az önkormányzat számára mi a fontosabb: a lakók valós igénye környezetük kényelmére vagy a fejlesztésként feltüntetett magánbefektetések, amelyek kozmetikázzák ugyan a negyed egy kis részét, de tovább súlyosbítják a zsúfoltságot.

A lakónegyed utolsó tömbházai és a közeli erdő közötti, elhagyatott sportpályák és zöldövezetek közösségi használatát célzó La Terenuri – Spațiu Comun in Mănăștur (A pályákon – Monostori közösségi tér) kezdeményezés évek óta olyan programokat szervez és támogat, amelyek kulturális, művészeti projektekbe vonják be a tömbházak lakóit, élettel töltik meg a kihasználatlanul hagyott tereket.

„Példát akartunk mutatni az önkormányzatnak, hogy a lakók bevonásával, igényeikre figyelve milyen kulturális, művészeti, szociális események helyszíne lehetne a La Terenuri” – fogalmazott Laura Panait, a közösségi tér egyik kezdeményezője.

A Trans Form építkezési vállalat projektje pánikot keltett – közvitát szerveztek

A La Terenuri mellett felvásárolt kertek helyére tervezett beruházásról indított közvitán a szervezők arra a megállapításra jutottak, hogy az önkormányzat egészen más stratégia szerint képzeli el a még meglévő zöldövezetek „rehabilitációját”, mint ahogyan a helyiek és a terepen dolgozó aktivisták.

Beszélgetés Silviu Medeșan műépítésszel, a La Terenuri egyik kezdeményezőjével:

„Az önkormányzat néhány évig hagyja, hogy a »hipszterek űzzék az eszüket« a kis költségvetésű, önkéntes alapú projektjeikkel, majd amikor a befektetők figyelmét is felkelti egy-egy terület, eladja a telkeket, tekintet nélkül arra, hogy milyen valós igények mutatkoznak a városban a zöldövezetekre” – fogalmazta meg álláspontját Laura Panait arról, hogyan húz hasznot a városvezetés az aktivisták munkájából.

Emil Boc polgármester nemrég azzal büszkélkedett, magyarázta Panait, hogy sok befektetés folyik a Monostoron, ami azért is kérdéses, mert fejlesztésként tüntet fel egy olyan projektet, ami valójában tovább terheli a negyedet, és nincs tekintettel az ott élőkre.

Magánbefektetőkre bízott városfejlesztés?

A közvitán felmerült kérdések a zöldövezetek sorsáról Kolozsvár több negyedére is kiterjeszthetőek. „A Vasutasok parkja és a Tóközi park esetében is hasonló a helyzet: akkor kezd az önkormányzat az elhanyagolt zöldövezetekkel foglalkozni, amikor jön egy befektető, aki főleg tömbházakban gondolkodik, és a »kilátást a természetre« adja el, kozmetikázza a környéket, és még több befektetőt vonz” – vélekedtek az aktivisták.

A Trans Form építkezési vállalat a közösségi oldalukon közzétett, majd vélhetően a negatív visszhang miatt letörölt video-makettel mutatta be legújabb projektjét (a videót fentebb beágyaztuk), a két tizenegy szintes épületet (két alagsor, földszint és kilenc emelet), amelyet a monostori kertek helyére terveznek. A La Terenuri által felfedezett projekt még nem kapott építkezési engedélyt, így az aktivisták úgy látják, szerencsés a helyzet, még időben tudnak nyomást gyakorolni az önkormányzatra.

A közvitán jelenlevő műépítész, Dragoș Dascălu megerősítette, hogy a La Terenuri melletti kertek helyszíne Kolozsvár általános városfejlesztési terve alapján építkezésre alkalmas. Hozzátette ‒ amit már kevésbé fogadtak jól a közvita résztvevői ‒, hogy az előírt magasságot (maximum hét szint) felülírhatja a régióra vonatkozó fejlesztési terv:

„Abból a helyzetből kell kiindulni, hogy építkezni fognak a területen. Azt tehetjük, hogy saját javaslatot teszünk az építkezésre, megmutatjuk a befektetőnek és az önkormányzatnak, hogy nem értünk egyet az ajánlattal, de van elképzelésünk, ami elfogadhatóbbá teszi.”

A befektetőt nem hatja meg, hogy túlzsúfolt a negyed,

egyre kevesebb a zöldövezet, hogy megoldatlan a parkolás, és túlterhelt a közlekedés. „Ha zöldövezetet akarsz, hogy ne legyenek szomszédaid, akkor házat veszel. A város fejlődik, és új építkezésekre van szüksége” ‒ válaszolta az egyik befektető, Marius Bejan (Coratim) az Actual de Clujnak.  Elmondta, azért döntöttek a magasabb épületek mellett, mert így a megvásárolt 8 ezer négyzetméternyi telek felét az önkormányzatnak adhatják parkosítás céljával. Ha több, de alacsonyabb épületet terveznek, nem marad hely zöldövezetnek, magyarázta.

A közvitán általános derültséggel fogadták a befektető érvelését, hiszen a jelenlévő szakértők kifejtették, hogy a zöldövezetként „meghagyott” területtel kötelező számolniuk új lakóházak tervezésekor: a terület a projektben nem a negyed közösségének, hanem a lakóknak szánt övezet.

A projektben nem csak Marius Bejan szerepvállalása lehet aggasztó, aki azután avanzsált a kolozsvári ingatlanpiac fontos szereplőjévé, hogy 2002-ben befolyással való üzérkedés miatt letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A közvitán az is elhangzott, hogy a megbízott építkezési vállalat, a Trans Form korábbi munkái között is találni vitatottat. „A Szászfenesen épített tömbházaik például olyan dombra épültek, amely csuszamlás-veszélyes (ezért volt szükség a terület erdősítésére is)” – fejtette ki a jelenlévő jogász.

Nem csak a tömbházak magassága aggasztó

„A jelenlegi terv könnyen megtámadható. Egyrészt az érvényes szabályozás szerint legtöbb huszonöt méter távolságban lehet építkezni egy utcától, a két tömbház itt sokkal bennebb húzódik a területen. Másrészt belépnek a monostori patak védelmi zónájába, amit a vízvédelem szabályoz: az épület magasságának legalább fele távolságot kellene hagyni a pataktól, ennek sem tesz eleget a terv” – összegezte a technikai jellegű kifogásait Dascălu.

Köztudott, hogy csúcsforgalomban a Monostor az egyik legnehezebben megközelíthető városrész, a járdákra parkoló autók miatt még gyalogosan is nehezen járható.

„Hamarosan mentő- vagy tűzoltó autó sem fog tudni bejutni a negyedbe egy nagyobb katasztrófa esetén” – fűzte hozzá a vita egyik résztvevője.

Az új tömbházak építését ellenzők úgy látják, a projekt tovább rontja a helyzetet: ahelyett, hogy a negyedben élők igényei szerint avatkoznának be a zöldövezetek gondozásával, játszóterek kialakításával, a szolgáltató szektor fejlesztésével (például bölcsődékkel), tovább zsúfolják a lakónegyedet.

„Egy ideálisan működő társadalomban a városfejlesztési terveket sohasem magánbefektető készíti. A műépítész mondhatná, hogy nincs itt az ideje egy ilyen fejlesztésnek, vagy hogy érdekes az ötlet, de vizsgáljuk meg az egész negyedet, és nézzük meg, hogy mi hiányzik. A földszinti, vegyes funkciójú részt az épületekben ez alapján lehetne kialakítani: ne bevásárló központ legyen benne, ha bölcsődére volna szükség a közösségben” – mutatott rá Dascălu.

A La Terenuri aktivistái további lépésekre készülnek, amelyekkel felhívják a lakók és Kolozsvár más zöldövezeteiért küzdő szervezetek, aktivisták figyelmét, hogy közösen lépjenek a magánérdekeket a közösség érdekei elé állító városfejlesztés ellen. „Ez egy idejében azonosított, lehetséges válsághelyzet, amely lehetővé teszi, hogy újra felvessünk kérdéseket.”

A La terenuri – Spatiu Comun in Manastur kezdeményezés 2013-ban indult, célja a negyedben található, kihasználatlan zöldövezetek közösségi használatba vétele, a közösségi élet felpezsdítése. A kezdeményezők a kolozsvári városnegyedek elhanyagolására, periférikus helyzetére hívják fel a figyelmet, de a kulturális, művészeti és szociális rendezvényeik a helyiek önszerveződését is ösztönzik. Idén hatodik alkalommal szervezik meg a Monostori Napokat.

Jakab Villő Hanga

Fizess be az átláthatóságra, fizess elő az Átlátszó Erdélyre!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

PayPal azonosítónk: erdely@atlatszo.ro (erre akkor lehet szükség, ha nem az Átlátszó Erdély oldalon keresztül utalnál).

Ide kattintva tetszőleges, egyszeri összeggel is támogathatsz PayPalen keresztül.

Mégsem szeretnék PayPallel bajlódni. Más megoldás nincs?

Választhatod a banki átutalást is, ehhez az alábbi adatokra lesz szükséged. Fontos, hogy az internet banking felületen állítsd be a visszatérő (rekurrens) fizetési opciót, ha a bankod lehetővé teszi.

Lejes (RON) számla:
Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

The post Élhetőbb város helyett még sűrűbb betondzsungel? appeared first on Átlátszó Erdély.