A Tiltott Csíki Sör női alkalmazottaival készített népszerűsítő videót tett közzé közösségi oldalán. A Don’t rush-kihívás mintájára összeállított anyagot a Transindex és a Nőileg szerzői is kifogásolták, és bár a két felület hasonló véleményen van, a sörgyár tulajdonosa, Lénárd András csak a Transindex véleménycikkére reagált.

Miért nem tekinthetjük pusztán ízlésbelinek a megfogalmazott nézetkülönbségeket? Miért nem értik egymást a megszólaló felek? Hogyan vált ki egy vállalat reklámjáról szóló kritika a szerző személyére irányuló gyűlölethullámot? És ennek milyen társadalmi vetületei vannak?

Etnópornó vs. kacérkodás – mi áll a sörreklámról szóló cikkben?

Juhász-Boylan Kincső cikkének címét (Székelyruhás nőket vetkőztető “etnopornóval” érte el marketingje mélypontját a Csíki Sör) lehet túlzónak tekinteni az etnopornó kifejezés használatában. Maga a szerző is megállapítja, tényszerűen nem pornográf tartalomról van szó.

A kezdő felütés erős állítás, melyet a cikk lépésről-lépésre megvizsgál, így épül fel a kritika érvelési stratégiája. Ezt követve juthat(na) el az olvasó addig a pontig, amikor világossá válik, hogy milyen értelemben fogalmaz a cikk a női test kiárusításáról:

„Egy cég nyilvános oldalára kiposztolva, egy sörmárkát reklámozva ez az intézmény alkalmazottainak nyilvános lefokozása és kiárusítása. Ergo: azt üzeni, hogy elláthatnak bármilyen funkciót, bármilyen jók is a vállalatnál, végső soron ők “csak” nők, akik a karanténban nem tudják teljesíteni szexuális és alárendelt társadalmi szerepüket.”

Székelyruhás nőket vetkőztető „etnopornóval” érte el marketingje…

Székelyruhás nőket vetkőztető „etnopornóval” érte el marketingje mélypontját a Csíki Sör Az ember azt gondolná, hogy, bár kijárási tilalom idején ijesztően megnő a családon belüli erőszak eseteinek a száma , legalább a munkahelyi zaklatások számarányosan csökkenni fognak.

A vállalat igazgatója viszont nem arra válaszol, hogy sok követőjük, de a Nőileg szerzője is, problémásnak látja a nemzeti ruhában iszogató, majd „kacérkodó”(Lénárd szóhasználata), női alkalmazottakat bemutató reklámot, hanem egyes-egyedül Juhász-Boylant (és a Transindexet) szólítja meg, sőt teszi felelőssé az alkalmazottakat érő kritikák miatt.

Lénárd a véleményanyag helyett azt minősítgeti, hogy a szerző milyen fotókat osztott meg közösségi oldalán, és mennyire „pornós” ő maga. A vállalat több száz szimpatizánsa elfogadja a tulajdonos értelmezését, és féktelen haragjuk a szerző személyére irányul.

[wp_ad_camp_1]

Mi ez a pajtizás: Lénárd válaszol Kincsőnek?

A véleményanyag egy nyilvános, kereskedelmi célú videót értelmezett, erre a manufaktúra tulajdonosa a szerző fotóit nézegeti, és azon mélázik, tudja-e, mi az a pornó:

„Nem tudom, hogy a cikk szerzője látott-e még pornót, de az, hogy az én kolléganőimet pornósoknak nevezi.. azt kell, hogy mondjam, Juhász-Boylan Kincső, hogy szégyelld magad. Te próbáltad elvinni a cikket egy feminista irányba, hogy mi a Csíki Sörnél kihasználjuk a nőket. Nem használjuk ki a nőket. (…) Most hogy így ránéztem az oldaladra, nagyon sok ilyen pornósabb képet látok ott, mondjuk inkább csak lányokkal vagy, de úgy gondolom, hogy amit a lányok csináltak az általunk mutatott videóban, az sokkal kevesebb, mint amit én látok a te oldaladon”

– érvel Lénárd videójuk ártatlansága mellett, egyben hergeli a rajongói táborát.

A videót eredeti megosztása alatt is kritikák özöne érte. Az Igazi Csíki Sör tulajdonosa a balhét mégis egyetlen újságíró nyakába varrná, magát pedig alkalmazottai hősies megmentőjeként tünteti fel: támadás érte a cég munkatársait.

„Fiatal nők, feleségek, családanyák, nehezen dolgozó emberek, pornósoknak nevezte egy romániai magyar portál. Etnopornónak hívta azt, ami nem más, mint egy ártatlan videó, ahol a lányok otthonukban sört isznak, bájoskodnak, kacérkodnak.”

A manufaktúra tulajdonosának válasza tömören: nem a vállalat hozta kényelmetlen helyzetbe az alkalmazottait, ők csupán némi humort kerestek. Egyáltalán nincs vetkőzés a videóban, az alkalmazottak önként vettek részt a reklámban, rágalom, amit az újságíró állít.

Mit akar megérteni az olvasó

Az olvasás kérdésével el is érkeztünk a nyelvi és társadalmi szakadék problémájához: a Transindex szerzőjének írását többen félreértelmezik, ahogyan ezt maga Lénárd is teszi. Megállnak az idézőjelben használt „etnopornó” kifejezésnél, addig nagyon kevesen jutnak el, amit a cikk a vállalat munkatársait kompromittáló szerepeltetéséről állít.

Abban, hogy a kritika lényegi állításának megértésééig eljussanak a felháborodók, nem csupán olvasási rutinjuk (bár helyesírási kompetenciájuk erre is utal) vagy szociális érzékenységük (hiánya) akadályozza meg őket, hanem a társadalmi szerepekről, a kizsákmányolásról (meg nem) alkotott véleményük.

Juhász-Boylan azt írja, etikai problémát érzékel, mert a videóban szereplők nem cselekvők, hanem elszenvedők, akik a vállalat érdekeinek vannak alárendelve. Hiába önkéntes a szereplésük, hiába állítja bárki, hogy családias a vállatban a hangulat. A munkaadó és az alkalmazotti viszony soha nem egyenrangú, a munkavállalók akkor is kiszolgáltatottak, ha maguk ezt nem így érzékelik.

[irp posts=”28281″ name=”Közel 100 ezer eurós fejlesztéssel kedvez az Igazi Csíki Sör gyártójának Hargita Megye Tanácsa”]

Lénárd és sokak, akik vele szimpatizálnak, nemzeti ruhában táncoló (mozgó) nőket, a vállalat kedves munkatársait látják. Sokan úgy érzik, a sörmárka fogyasztása egy családdá teszi őket, így személyes sértésként élik meg a vállalkozást érő kritikát.

Erről tanúskodnak a manufaktúrát védelmező hozzászólások a Csíki Sör oldalán, és a személyre irányuló gyalázkodások a szerző oldalán. Ezek az emberek azért nem értik a reklám kritikáját, mert számukra egyszerűen nem értelmezhető a cikk két lényegi vonatkozása:

• Az alkalmazottak és munkaadó közötti gazdasági viszony helyett családról, közösségi összetartásról fantáziálnak, a sör minőségét dicsérik. Aki mást állít, az személyes ellenségé válik.
• Számukra a női test ki- és felhasználása is csupán szélsőséges esetben ‒ mint emberkereskedelem, prostitúció, pornográfia ‒ bír jelentőséggel. Ha bír egyáltalán, erről talán már csak én fantáziálok.

Az, hogy a reklám éppen a női testiséggel éri el a hatását, jól látszik sok elismerő kommentből is, amelyek egyenesen a cégnél alkalmazott nőkre irányuló, szexuális tartalmú utalások:

„‒ Lefekvés előtt kötelezővé teszem! ‒ Mit is? A sört, valamelyik kisasszonyt vagy mind a kettőt? ” „…csak egy helyes erdélyi feleséget kérnék, a többit megvesszük”, „Nekem is az kéne. Egy pirospozsgás arcú, hegyi levegőn nevelkedett egészséges szép menyecske, aki tud főzni és bírja a ‘strapát’!”, „Tetszik. És várjuk a reklám folytatását, hölgyek.-:)”, „mikor lesz fenn a teljes verzió pornhubon? elég jó teaser lett”, „Hány láda sört kell rendelni hogy ezek a lányok hozzák házhoz?”, „Nem unatkoznak ott a legenyek, az mar biztos.”, „A Csiki sör: – kibontja a hajad, – kisminkel, – levetkoztet”, „(a férfiak) figyelik a történéseket és várják, hogy mit is villantanak a menyecskék, hogy tudjanak lépni/megfelelően reagálni! ”. „randin meghívod a csajt egy csikire, aztán egy korty után vetkőzik”.

[wp_ad_camp_2]

A tét nem (csak) a reklámban szereplők megítélése

A reklámot kedvelők vagy legalább elismerők (rossz reklám is reklám) nem érzékelik, hogy egyébről van szó, mint a felvételen szereplő nők kedvességéről, kellemes megjelenéséről, elismeréséről vagy ellenkezőleg: megalázásáról, kompromittálásáról.

Persze az sem 21. századi üzenet, hogy az alkoholtól lazulnak és vetkőznek az unatkozó nők, de a reklám igazi problémája, hogy a vállalat saját alkalmazottait használja fel.

Ilyenként nem csak a videóban szereplők megítélése a tét, hanem annak a társadalmi helyzetnek a megértése, amelyben a nők elsődleges értéke tudásuk, szakértelmük, humoruk stb. helyett a szexualitásuk.

A kialakuló többszintű konfliktus lenyomata az online tartalmak komment-szekcióiban követhető:

– a megosztó reklám, a női alkalmazottak szereplése és a közösségi reakciók szintjén;

– a videóról készült kritika, illetve az erre válaszként érkező felvétel szintjén;

– végül a konfliktus közösségi, társadalmi jelentőségének szintjén.

A reklámra adott reakciókat tekintve szembetűnően megosztó a nemzeti viselet felhasználása, illetve a női szerepekhez kötődő sztereotípiák ütköztetése: „ilyen belevalóak a székely menyecskék” vs. „a székely lányok ilyet aztán nem csinálnak”.

A reklámot érő kritikára adott vállalatvezetői válasz, azon túl, hogy személyre irányuló gyűlöletkeltés, az újságírói véleményformálás terét is tematizálja (egészen pontosan megsérti, fenyegeti).

A márka kedvelőiben pedig a branddel való szimpatizálás, elfogultság sokak esetében a kritika lehetőségét is kizárja. Sőt sokan odáig merészkednek, hogy az újságírót közösségi oldalán nyilvánosan, és magánüzenetekben zaklatják.

A szakadék az egymásnak feszülő vélemények, néhol tartalmatlan gyűlölködés között, úgy tűnik, nyelvileg is alig-alig áthidalható. Hiába a reklámvideó alatti kritikák, ha a tulajdonos nem vesz róluk tudomást; hiába a sajtóvisszhang, ha azt szándékosan ferdítve értelmezik; és hiába a tulajdonos válasza, ha párbeszéd helyett a cikk írójának személye ellen indít támadást és okoz minősíthetetlen gyűlölködést.

[wp_ad_camp_3]

Véleményanyagtól a lejárató kampányig

A Transindex szerzőjét a személyes szférájában, múltjában való turkálással igyekszik nevetségessé tenni a vállalat tulajdonosa. Megszégyenítené, megfélemlítené és elhallgattatná azokat is, akik hozzá hasonlóan problémásnak látják a reklám tartalmát.

A cégtulajdonos stratégiája fogyasztói körében célba ért, hiszen a rajongói tábor egyből hangot adott támogatásának. Ami rettenetesen aggasztó, hogy a személyes hangvételű lejáratást is folytatják a cikk szerzőjével szemben, miközben a cikkének tartalmát már teljes homály fedi.

A kommentelők elfogadják Lénárd értelmezését, azaz, hogy a portál „pornósnak” nevezte a női alkalmazottakat. A kommentek azon a szálon futnak tovább, amit szintén Lénárd indít el, hogy a szerző képei „pornósabbak”.

„Hofi jutott eszembe Ő természetesen másra mondta a következő mondatot, de üzenném a cikk írójának hogy aki ebben (etno) pornót lát annak „Én megfizetem csak valaki feküdjön már le vele!”” – írja az egyik kommentelő, aki miután kifejti, hogy maga is ártalmatlannak találja a reklámot, lelkesen kapcsolódik be a lejárató kampányba.

A kampány odáig fajult, hogy némelyek a szerző halálát kívánják – ezt leírni is rettenetes. Az elfogult harag és gyűlölet nemcsak a szerzőt érte utol, hanem azokat az embereket is, akik megosztják Juhász-Boylan írását, tehát egyetértenek vele.

Konstruktív társadalmi vita helyett így gyűrűzik tovább a reklámvideó okozta feszültség megbélyegző, gyalázkodó kommentharcba, amelyben az újságírói véleményalkotást, az alátámasztott érvelést, a sajtó szabadságát egy korty sörért hajítjuk a sutba.

„De ha sutba, akkor górjuk. Úgy górjuk a sutba, hogy csak úgy nyekken. A nyekken maradhat.”

The post Tiltott Csíki Sör: szexista reklám után elszabaduló indulatok appeared first on Átlátszó Erdély.

2019 november végén, egy más témájú közleménybe eldugva publikálta a Pro Economica Alapítvány a székelyföldi mezőgazdasági nagyberuházásokra kiírt pályázat egyes nyerteseinek a nevét.

Ez azért hírértékű, mert 2019 júliusában a nyertesek listáját úgy hozták nyilvánosságra, hogy abból nem derült ki, hogy milyen romániai cégek nyertek összesen 24 milliárd forint (72 millió EUR) vissza nem térítendő támogatást.

A november 28-án publikált listán a 66 nyertes pályázó közül 24-nek szerepel a neve, ők összesen 8,7 milliárd forint támogatást nyertek. A Pro Economica Alapítvány közleményéből az derül ki, hogy ezekkel a pályázókkal sikerült november végéig megkötni a szerződést.

Hogy a többi nyertes szerződött-e, azt nem tudjuk, mindenesetre egy december 7-én publikált közlemény szerint akik december 20-ig nem kötik meg a támogatási szerződést, azok elesnek a támogatástól.

Erre és egy sor további, pályázatokkal kapcsolatos részletre kérdeztünk rá Kozma Mónikánál, a Pro Economica Alapítvány ügyvezetőjénél, kérdéseinkre azonban nem kaptunk válaszokat.

[irp posts=”27374″ name=”Megtudjuk, kik fejlesztik Székelyföldet 24 milliárd forintból – ígéri a Pro Economica Alapítvány”]

Viszonylag kis összegek az eredményesen működő cégeknek

A döntési listát böngészve jól látszik, hogy a pályázók két nagy csoportra oszlanak: egyrészt vannak azok a székelyföldi vállalkozások, melyek több éve megbízhatóan és pénzügyileg is eredményesen működnek – ők jellemzően százmillió forintos nagyságrendű összegeket nyertek.

A milliárd forintos kategóriában találhatóak azok a projektek, ahol az eredményeket vélhetően politikai hátszéllel pótolják. Az egyik ilyen vállalkozó Balázs László, aki két, Gyergyószentmiklóson bejegyzett cégnek, a Plazmontech Kft.-nek és a Batlas Holdingnak az ügyvezetője (nyitóképünkön).

Mindkét céget 2018 november végén jegyezték be, a Pro Economica Alapítvány pályázati kiírása előtt nem sokkal, tevékenységük, pénzügyi eredményeik, alkalmazottaik nincsenek. A cégadatbázisból annyi derül ki, hogy a Batlas Holding fő tevékenysége holdingok üzemeltetése, a Plazmontech pedig kutatás-fejlesztéssel foglalkozik. Egyik tevékenységi terület sincsen összhangban a kiírással.

A kiírásban az is feltétel, hogy a pályázónak két lezárt üzleti évvel és öt alkalmazottal is rendelkeznie kell – ezek a cégek egyik feltételt sem teljesítik. Igaz, a kiírás szerint figyelembe lehet venni a pályázó cég tulajdonosának más cégeit is.

[irp posts=”27126″ name=”Gazdaságfejlesztési pályázat Székelyföldön: pult alatt megy a susmus”]

Kapcsolati tőkéjét visszafordítja szülőfalujába

A Pro Economica Alapítvány igazgatótanácsa a két cégnek összesen 4,5 milliárd forint (13,5 millió euró) vissza nem térítendő támogatást nyújtott, egy sajtóbeszámoló szerint egy tejfeldolgozó és egy hűtőház felépítését tervezik. A projekt összértéke 28 millió euró.

Hargita Megye Tanácsa egyébként egy 2019 decemberében megszervezett dísztanácsülésen Balázs László testvérének, Balázs Attilának Hargita Megyéért Díjat adományozott.

Sajtóbeszámoló szerint a díjat Balázs Attila részben „az eddigi tevékenységéért kapta, de legalább ennyire hangsúlyosan a szülőföldjén következőkben várható beruházások által a térség gazdasági megerősítéséért kifejtett munkáját előlegezték meg ezzel.”

A méltatásból kiderül, „a díjazott személy életútja, tevékenysége jó példa a közösség számára, hiszen abból a kapcsolati tőkéből, amit megteremtett, abból, amit létrehozott kitartó munka, tudás, tehetség, ambíció által és ami által sikeres lett, visszafordít valamit a szülőfalujába.”

Mészárossal és Tiborcz-cal vásárolt kikötőt

Ez a Magyarországon felhalmozott kapcsolati tőke valójában a Mészáros Lőrinc és Tiborcz István cégbirodalmához kapcsolódik. Mint azt a Magyar Hang kiderítette, Balázs Attila több mint két tucat vállalkozást birtokol, és ezek meglepően sikeresek a magyarországi közbeszerzéseken, például ott voltak a kivitelezők között olyan presztízsberuházásokon, mint a Puskás Ferenc Stadion.

Legutóbb Balázs Attila neve a balatonfüredi kikötő megvásárlása kapcsán bukkant fel: Mészáros Lőrinc és Tiborcz István közös ingatlankezelő cége, az Appeninn Nyrt. Balázs Attila cégével, a Bayer Construct Zrt.-vel vásárolta meg a kikötőt üzemeltető Solum-Invest Kft.-t.

Elfekvő cég is nyert 1,2 millió eurót

Több mint 400 millió forintot (1,2 millió eurót) nyert a Berke Integrator de Prelucrare a Carnii SRL. Ezt a vadhúst feldolgozó céget 2005-ben jegyezték be, azonban az utóbbi években üzleti forgalma nulla, alkalmazottai sem voltak.

Tulajdonosai az üzleti tanácsadással foglalkozó, 2018-ban bejegyzett Cs L Transylvania Project SRL, valamint a húskereskedéssel foglalkozó Control Group Consulting SRL. Úgy tudjuk, a Berke Integrator de Prelucrare a Carnii SRL a székelyföldi Albert András vállalkozó érdekeltségi köréhez tartozik. Ő a tulajdonosa az ivói vadasparknak.

Az Igazi Csíki Sör gyártója egyszerűen nem tud veszíteni

A székelyföldi gazdaságfejlesztési pályázat nagy nyertesei között található Lénárd András is. Az ő vállalkozásai ugyan nem szerepelnek a Pro Economica Alapítvány által novemberben közzétett listán, azonban Lénárd maga beszél egy 2019 novemberében készült PR-interjúban arról, hogy a sörgyár mellé malátagyárat és chipsgyárat tervez felépíteni.

A két projekt összesen 25 millió eurós beruházást jelent, és mindkettőt támogatja a Pro Economica Alapítvány. A Magyar Hang úgy tudja, Lénárd András érdekeltségei összesen 2 milliárd forint támogatást nyertek.

Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány ügyvezetője megerősítette a Magyar Hangnak, hogy az Igazi Csíki Sör mögött álló vállalkozó két cége ott van a nyertesek között, azonban a megítélt összegről nem nyilatkozott.

[irp posts=”28281″ name=”Közel 100 ezer eurós fejlesztéssel kedvez az Igazi Csíki Sör gyártójának Hargita Megye Tanácsa”]

Hogy lássuk, egyeseknek mennyire könnyű vállalkozni Székelyföldön: a Lénárd által tervezett chipsgyár felépítése előtt nagy akadály volt, hogy Csíkszentsimonban, a gyár tervezett helyszínén nem volt bevezetve a földgáz.

Azonban Hargita Megye Tanácsa ezt a problémát megoldotta azzal, hogy a tanács költségvetéséből kiutalt 100 ezer eurót gázelosztó állomás kiépítésére a községben. Csak arról felejtettek el szólni, hogy első körben nem a csíkszentsimoni lakosság, hanem a chips- és a sörgyár kap olcsó földgázt.

Nyitókép: Balázs László, a Batlas Holding és a Plazmontech képviselője (balra) valamint Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány ügyvezetője aláírják a támogatási szerződést. Forrás: a Pro Economica FB-oldala

The post Mészáros-közeli vállalkozó nyert nagyot a székelyföldi gazdaságfejlesztési pályázaton appeared first on Átlátszó Erdély.

Egyelőre hiába várja 3500 csíkszentsimoni lakos, hogy rácsatlakozhasson a gázvezetékre: a gázelosztó állomás a község határától 800 méterre tervezett burgonyafeldolgozó környékén fog felépülni, és leghamarabb Lénárd András vállalkozásai, valamint a Szent László Gyermekvédelmi Központ élvezhetik a jelenlegi fafűtésnél jóval olcsóbb és kényelmesebb megoldást.

A gázhálózat kiépítését régóta tervezik a községben. Biztos forrásból úgy tudjuk, a gázelosztó állomást eredetileg a községet átszelő 123-as út mellett, Csíkszentsimon észak-keleti határához közel lévő focipálya környékén tervezték felépíteni – ennek a műszaki dokumentációja el is készült.

[irp posts=”1859″ name=”Igazi Csíki Sör: ki lehet Lénárd András csendestársa?”]

Hargita Megye Tanácsa október 1-én hozott döntést arról, hogy Csíkszentsimon számára 410 ezer lejt (86 ezer euró) utal ki gázelosztó állomásra, és ezzel a jó hírrel tele is kürtölték a sajtót.

Arról viszont nem esett szó, hogy a gázelosztó tervezett helyszíne időközben megváltozott: a focipálya helyett a község határától mintegy 800 méterre, a 123-as út mentén található csarnok környékén építik fel.

Értesülésünket az új helyszínről egy, a beruházás részleteit ismerő hivatalos forrás is megerősítette.

Térképünkön az elosztó eredeti helyszínéhez közel levő focipályát zölddel, az új helyszínül szolgáló csarnokot kékkel jelöltük, a Csíki Sör Manufaktúra pedig narancssárga

Ez azt jelenti, hogy a csíkszentsimoniaknak biztosan várniuk kell még a földgáz bevezetésére, ugyanis a most kiutalt pénz csak a gázelosztó állomás felépítésére és arra elegendő, hogy az elosztóállomás környékén levő fogyasztók rácsatlakozhassanak a hálózatra.

Két éve már megszavazták a szükséges összeget

A csarnokba Lénárd András chipsgyárat tervez, amely 2020 szeptemberétől fog működni, de nincsen nagyon távol a Csíki Sör Manufaktúra sem. Mindkét vállalkozásnak jól jön majd, hogy nem fával, hanem a fánál olcsóbb földgázzal folyhat majd a termelés.

Hargita Megye Tanácsát egy sor kérdéssel kerestük meg, többek között rákérdeztünk, hogy miért nem a csíkszentsimoni lakosok, hanem Lénárd András vállalkozó üzleti érdekeltségei jutnak közpénzből támogatáshoz. Mikorra várható hogy a község lakossága számára is bevezetik a gázt, lévén, hogy erre majd újabb pénzforrásokra lesz szükség a megyei költségvetésből? Továbbá a községnek 2017-ben 449 ezer lejt hagyott jóvá a megyei tanács ugyanezen célra – ezzel a pénzzel mi történt?

A válasz (teljes terjedelmében itt): a csíkszentsimoni gázelvezetés kivitelezésének részletei nem tartoznak Hargita Megye Tanácsának hatáskörébe.

Kozma Istvánt, Csíkszentsimon polgármesterét szintén megkerestük kérdésekkel, azonban még nem válaszolt. Ha befutnak a válaszok, anyagunkat frissítjük.

UPDATE 18:35, 7.11.2019: Kozma István, Csíkszentsimon polgármesterének a válasza (teljes terjedelmében itt elérhető):

(…) Ami a nyomáscsökkentő állomás áthelyezését illeti: nem volt soha terv arra vonatkozóan, hogy az elosztó állomás az ön által készített térképen, zölddel jelzett helyre kerüljön. Valamikor 15 évvel ezelőtt rajzolt a térképre egy x-et valaki, de sosem készült megvalósítási terv arra vonatkozóan. Rajzolni bárki, bármit tud, de az még nem jelent megvalósított projektet, nem feltételezi, hogy az a legjobb helyszín, nem támasztja alá a gondolatot alapos szakmai tanulmány. A helyszín tehát nem át lett helyezve, hanem most lett megállapítva.

Terveink szerint a nyomáscsökkentő állomás közvetlenül a fővezeték mellé épülne pontosan azért, hogy a beruházás minél költséghatékonyabb legyen, hiszen így nem kell több száz méteren át vezetnünk a fővezetéket, hogy az elérje a nyomáscsökkentő állomást. Egy nyomáscsökkentő állomás megépítésének ára ma 1.5 millió lej +ÁFA. Hatalmas segítség tehát, hogy Hargita Megye Tanácsa támogatja a megye településeit a gázelosztó állomások és gázhálózatok megépítésében. Egy település önkormányzata ugyanis nehezen, vagy egyáltalán nem engedheti meg magának, hogy hasonló beruházást megvalósítson önköltségen.

Ami a különböző érdekcsoportok favorizálását illeti: bármilyen beruházást eszközölünk, rá lehet fogni, hogy valakinek kedvez. Nyilvánvalóan! Hiszen azért építünk, hogy a beruházások által kedvezőbb életkörülményeket teremtsünk. Kérdem én: nem feladata-e egy önkormányzatnak, hogy az alapinfrastruktúra kiépítésén dolgozzon? Nem feladata-e egy önkormányzatnak támogatni, hogy munkahelyek jöjjenek létre és így a közösség tagjai bevételi forráshoz jussanak? (…)

Címlapfotó: Borboly Csaba Hargita megye tanácselnöke (szürke zakóban középen) a Csíki Sör Manufaktúrában szervezett látogatáson. A fotón bal oldalt Lénárd András, a sörgyár tulajdonosa, valamint Lázár János fideszes politikus. Fotó: borbolycsaba.ro

The post Közel 100 ezer eurós fejlesztéssel kedvez az Igazi Csíki Sör gyártójának Hargita Megye Tanácsa appeared first on Átlátszó Erdély.

A vállalkozó homályos videóinterjúban válaszolt a Magyar Nemzet és az Átlátszó Erdély által feltárt, embercsempészetről szóló bírósági dokumentumokra. Mutatjuk, mennyi minden nem stimmel az állításaival.

A Csíki Sör YouTube-csatornáján csütörtökön publikált, 13 perces videóban Lénárd sorra veszi az üzleti vállalkozásait ért kritikákat, van szó benne a sörgyára adósságairól, az Igazi Csíki Sör körüli védjegyvitáról és a jövőbeli terveiről, azonban a Magyar Nemzet által január 3-án közölt cikk a fő téma.

Lénárd azután reagál így, hogy úgy a Magyar Nemzet, mind az Átlátszó Erdély megkereste korábban a vállalkozót, arra kérve, hogy nyilatkozzon az Egyesült Államok igazságszolgáltatási rendszerének elektronikus adatbázisában található, őt világosan embercsempészettel vádoló dokumentumokról.

Mivel az interjú embercsempészetre vonatkozó része egyáltalán semmit nem tisztáz, alább sorra vesszük a csíkszeredai vállalkozónak az ügyre vonatkozó állításait, és elmagyarázzuk, azokat miért nem támasztják alá a birtokunkban levő dokumentumok.

1.: „Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sohasem sikerült egy teljesen legális státuszt szerezni az Egyesült Államokban. Nem volt letelepedési, zöldkártya, útlevél, nem volt semmilyen utazási dokumentumom.”

Nem tudjuk, ez az állítás igaz-e vagy sem. A rendelkezésünkre álló dokumentumokból azonban kitűnik, Lénárd helyzete korántsem volt annyira bizonytalan, mint ahogy azt leírja.

2001 márciusában, tehát két hónappal a büntetőper indulása után az akkoriban 24 éves Lénárd András feleségül veszi a 41 éves, korábban egyszer már elvált Jerelyn Taubertet, akivel később aztán Csíkszeredába költözik.

Abban az időben az Egyesült Államokban tartózkodó, bizonytalan státuszú fiatalok körében nagyon népszerű volt összeházasodni egy amerikai állampolgárral – így könnyen és gyorsan lehetett állampolgárságot szerezni (azt azonban nem tudni, hogy Lénárd végül megkapta-e az állampolgárságot vagy sem).

Fontos megemlíteni, hogy a Lénárd-Taubert párnak egy háza is volt: a connecticuti Plymouth városában levő ingatlant 121 ezer dollárért adták el 2001 júliusában.

2.: „Kanada egy találkozási pont volt tehát nagyon sok velem hasonszőrű, mondjuk azt, kint lévő fiatal nagyon könnyen át tudott utazni Kanadába, és Magyarországról nagyon könnyen ki tudtak utazni az ismerősök, barátok, rokonok, és tudtak találkozni. Tehát nagyon sok ember van a mai napig amelyik nem látja a szüleit, mert nincsen semmilyen legális státusza, ha eljön az Államokba akkor nem tud visszamenni.”

Lénárd itt homályosan fogalmazva azt a látszatot próbálja kelteni, hogy a határátlépés célja egy ártalmatlan rokonlátogatás volt. Az Átlátszó Erdély azonban kapcsolatba lépett az egyik, tanúként is szereplő lánnyal, akit Lénárddal együtt tartóztattak le. Az ő sztorijából teljes egészében hiányzik a rokonlátogatási szál: két másik lánnyal együtt amerikai sztriptízbárba készültek dolgozni, azonban nem sikerült vízumot szerezni. Ezért úgy döntöttek, Kanadából próbálnak eljutni az USA-ba – az utat egy magyarországi alvilági figura szervezte, aki pénzt kért azért cserébe, hogy az Egyesült Államokba juttatja őket.

A lány szerint Lénárd András – aki a történetben nem több egyszerű sofőrnél/kísérőnél – Montrealban várta őket a repülőtéren, megszálltak egy motelben, majd másnap autóval indultak el a határ felé.

3.: „az történt, hogy jómagam, meg egy pár másik ember, én vezettem az autót, 2 kilométerre az amerikai határtól megállítottak, igazoltattak, feltételezték azt, hogy mi Kanadában voltunk és visszajöttünk, és semmilyen olyan típusú papírt nem tudtunk felmutatni, ami tartózkodási engedély, vagy állampolgárság.”

A tárgyalásról készült rövid összefoglalóban nincsen szó autóról: 2001. január 21-én a Kanada és az Egyesült Államok között húzódó, az erdővel benőtt határt gyalogosan lépte át a négy fős társaság a New York állambeli Champlain határátkelőtől két mérfölddel nyugatra.

[deft. Did enter the U.S. from Canada w/o being admitted or paroled by an INS Officer afoot 2 miles west of the Port of Entry at Champlain, NY at a point other than a designated Port of Entry and w/o being inspected by an Immigration Officer in violation of 8:1325(a)(1), 1324(a)(1)(A)(i).]

Lénárdnak a történéseket bagatellizáló beszámolója azért is gyanús, mert Lénárd büntetőügyének kezdete után pár hónappal, 2001 nyarán élettársa/felesége, Jerelyn Taubert ellen összesen három eljárás indul, szintén idegen állampolgárok rejtegetése (bringing in and harboring aliens) miatt. A rendelkezésünkre álló kivonatos beszámolókból egyértelmű, hogy ezeknek köze van Lénárd büntetőügyéhez.

Sipos Zoltán

Fizess be az átláthatóságra, fizess elő az Átlátszó Erdélyre!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

PayPal azonosítónk: erdely@atlatszo.ro (erre akkor lehet szükség, ha nem az Átlátszó Erdély oldalon keresztül utalnál).

Ide kattintva tetszőleges, egyszeri összeggel is támogathatsz PayPalen keresztül.

Mégsem szeretnék PayPallel bajlódni. Más megoldás nincs?

Választhatod a banki átutalást is, ehhez az alábbi adatokra lesz szükséged. Fontos, hogy az internet banking felületen állítsd be a visszatérő (rekurrens) fizetési opciót, ha a bankod lehetővé teszi.

Lejes (RON) számla:
Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

The post Embercsempészet-ügy: semmit nem tisztáznak Lénárd András válaszai appeared first on Átlátszó Erdély.

A jelek szerint mindent feltett egy kártyára Lénárd András: ha nem sikerül fizetni a kölcsönöket, a teljes cég, annak minden ingóságával és ingatlanával együtt, a hitelező banké lehet.

A Lixid Project SRL által birtokolt egyik csíkszentsimoni gyárterület, a telken lévő épületek, a sörgyár berendezései, az alapanyagok, a cég autóparkja, folyószámlák – gyakorlatilag a cég teljes vagyona – ingóságra alapított jelzálogot képez, derül ki abból a nyilvános adatbázisból, amely az ingóságokra alapított jelzálog-szerződéseket tartalmazza.

A cég hiteleiről nincsen teljes körű adatsorunk, az azonban világos, hogy a Csíki Sör gyártója az évek során számottevő adósságra tett szert: a pénzügyminisztérium honlapján közzétett mérleg szerint a cég adósságai a 2013-as alapítás óta egyre csak gyűlnek – 2016-ra 74 millió lejre (mai árfolyamon: 16,4 millió euró) rúgtak. Az alábbi grafikonból is látható, hogy a sörgyár forgalma az adósságainál jóval szerényebb ütemben növekedik, 2016-ban 21 millió lej (4,6 millió euró) volt, miközben a vesztesége 1,6 millió euróra rúgott.

Az adósság elvben addig nem jelent problémát, amíg a kölcsönöket a cég a fizetési határidőig törleszteni tudja. A forgalom bővülésének viszonylag lassú üteme azonban nem jó hír sem a cég tulajdonosai, sem pedig a hitelezők számára.

A Magyar Nemzet értesülése szerint a cég legkésőbb tavaszra bedől, hacsak nem érkezik valahonnan váratlan segítség. Éppen ezért a tulajdonos magyar bankokkal (köztük állami tulajdonban lévő pénzintézetekkel) tárgyal a hitelek átcsoportosításáról.

Fontos kiemelni, hogy a romániai cégadatbázisban jelenleg nincsen nyoma annak, hogy a cég ne tudná törleszteni az adósságait.

Azonban eléggé egyértelmű, hogy a cég helyzete nem egyszerű. Az idei eredményekről hivatalos számokat nem ismerünk, az, hogy a sörgyár nyáron, tehát főszezonban házhoz szállította a sört a „Csíki sör házhoz megy” akcióval, azt sejteti, hogy a Csíki Sör iránti kereslet nem áll arányban a termeléssel, valamint a Magyarországon kiépített logisztikai kapacitással. Erről egyébként maga Lénárd András is beszélt abban az augusztusi interjúban, melyben kijelentette, hogy a nagy sörgyártók árháborút indítottak ellenük:

A riporter kérdése: Krízishelyzet?

Az azért még nem, de rá kellett döbbennünk, hogy ilyen körülmények között semmi esélyünk hagyományos eszközök alkalmazásával megvetni a lábunkat a piacon. (…) A vázolt okok miatt a nyári szezonban sem nőttek az eladásaink, valamilyen más irányt kellett hát találnunk, hiszen a gyártókapacitásunk tavalyi bővítését elsősorban a magyarországi piaci reményeinkre alapozva hajtottuk végre. (…) Mindenesetre ha csak 10 százalékkal tudjuk növelni az eladásainkat, máris újra a komfortzónába kerülünk.

Az ingóságokra alapított jelzálog-szerződéseket tartalmazó adatbázisban (AEGRM – Arhiva Electronică de Garanţii Reale Mobiliare) több tucatnyi jelzálog-szerződés – összesen 46 bejegyzés – található a Lixid Project SRL nevén. Az első ilyen szerződés 2014. június 13-án kelt – a cég a folyószámláit zálogosítja el hitelezője, az OTP Bank Romania csíkszeredai fiókja számára.

Hamarosan következik a cég által megkötött biztosítások bejegyzése jelzálogként, majd egy sor olyan felszerelési tárgy, melyet a szerződés tanúsága szerint ugyan a cég már megvásárolt, de még nem kapott meg.

2014. június 13-án aztán Lénárd András a saját 50 százalékos tulajdonrészét is bejegyzi jelzálogként, ugyanezen a napon a Lixid Project SRL holland tulajdonosa, a Lixid Holding B.V. is megteszi ugyanezt.

Jelzálogként feltűnik aztán a cég által lízingelt autópark (10 Ford Transit, 5 Renault Master és egy sor kisautó), villás emelőtargoncák, a sör előállításához használt alapanyagok, palackozó gépsor, víztisztító berendezés, csomagolóeszközök, hűtők, szén-dioxid-tartályok, a laboratórium, számítógépek, szoftverek és irodai bútorok.

Korábbi anyagaink a csíkszentsimoni sörgyárról:

Igazi Csíki Sör: ki lehet Lénárd András csendestársa?

Igazi Csíki Sör vs. Heineken: kinek is holland a tulajdonosa?

A teljes képhez hozzátartozik, hogy rendes banki gyakorlat a működést finanszírozó komolyabb összegű céges hitelek esetében a túlbiztosítás, ami nem csak azt szolgálja, hogy a bank mindenképpen viszontlátássa a pénzt, hanem azt is, hogy bedőlés esetén maga rendelkezhessen a vagyon egészével.

Az adatbázisból nem derül ki, hogy milyen összegű hiteleket vett fel a Lixid Project SRL, és melyek voltak a szerződéses feltételek – mi a hitel lejárata, illetve a kamata. Egyetlen, 2016. február 3-án kelt bejegyzés kivétel részben – itt a leírásából megtudjuk, hogy az OTP Bank Romania csíkszeredai fiókja, valamint a magyarországi OTP Bank Nyrt. által nyújtott hitel értéke 7,3 millió euró, illetve 9 millió lej – összesen: 9,3 millió euró.

Ezért a hitelért a Lixid Project SRL egy 13 ezer négyzetméteres csíkszentsimoni belterületet, a területen álló épületeket, valamint minden olyan ingóságot elzálogosított, amelyet a törvény megenged.

Sipos Zoltán

Neked egy pizza ára, a társadalom számára létfontosságú a szabad sajtó. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Lejes (RON) számla:

Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

The post Elzálogosították a Csíki Sört gyártó cég teljes vagyonát appeared first on Átlátszó Erdély.

Társa személyéről nem tud nyilatkozni, azonban magyar ember, aki a barátja, tehát nem csak egy utcáról beesett befektető – nyilatkozott az Indexnek a múlt héten Lénárd András vállalkozó, az Igazi Csíki Sört gyártó cég tulajdonosa.

A csíkszentsimoni gyártó és a Heineken jogvitájába a Fidesz és a Jobbik után a magyar kormány is beszállt, így az ügy lassan szabályos holland-magyar diplomáciai botránnyá érik.

Ez azért figyelemreméltó, mert egyébként nem emlékszünk arra, hogy jogvitába keveredett romániai magyar vállalkozót ilyen szinten védelmébe vett volna a magyar kormány, így adódik a kérdés: ki lehet Lénárd András csendestársa?

Ha azt feltételezzük, hogy Lénárd állítása igaz, akkor a rövid nyilatkozat két fontos támpontot ad: 1. a csendestársa magyar ember, aki 2. a barátja, nem pedig utcáról beesett befektető.

Menjünk vissza az időben: 2015 nyarán az Átlátszó Erdély megírta, nem egészen állja meg a helyét a sörgyár azon állítása, miszerint az Igazi Csíki Sör Manufaktúra helyi többségi tulajdonban áll. A csíkszentsimoni gyár tulajdonosa a Lixid Project SRL, a céget pedig fele-fele arányban birtokolja Lénárd András, valamint a Hollandiában bejegyzett Lixid Holding B.V.

Kapcsolódó anyagunk:

Igazi Csíki Sör vs. Heineken: kinek is holland a tulajdonosa?

A Lixid Holding B.V. alapító okiratából kiderül, hogy ezt a vállalkozást két további cég alapította: a brit Bluehill Investment Limited, melynek igazgatója egy Conor Delaney nevű, ír származású személy – ez a cég valószínűleg egy ún. shell company, mely egy off-shore céget rejt. A jelenleg ismert off-shore adatbázisokban nem találtuk meg ezt a céget, ez a nyom tehát hideg.

Nézzük meg a szlovákiai szálat

Ami az AZC-t illeti, szerepének a megértéséhez tudnunk kell azt, hogy Szlovákiában az agrárszektor volt az utolsó iparág, ahol még befektetéseket lehetett végrehajtani. A 2010-es évektől figyelhető meg fokozott befektetői érdeklődés a szlovákiai mezőgazdaságban, az élelmiszeripar és a bioüzemanyag-alapanyagok területén.

A szlovákiai gazdasági csoportok és vállalkozók Jan Sabol üzletember köré építették ki kapcsolati rendszerüket. A helyi szlovákiai vállakozók üzleti tevékenységét fogja össze az AZC, amelynek elnöke Róbert Spišák, aki 1998 óta irányítja a cég gyakorlati működését.

Azonban ha Lénárd állítása igaz, akkor egy magyar befektetőt keresünk. Nos, az elmúlt néhány évben jelent meg a dél-szlovákiai mezőgazdasági üzemek környékén a Slovnaft vezérigazgatója, a dunaszerdahelyi labdarúgó klub többségi tulajdonosa, Világi Oszkár is, aki egy kisebb gazdasággal és több, nagyobb kiterjedésű földbirtokkal is rendelkezik a csallóközi város térségében.

Cáfolják a kapcsolatot

Világi a nagymegyeri Euromilk tejgyár és a dunaszerdahelyi Tauris Danubius vágóhíd tulajdonosa is. A szlovák üzleti életben évek óta beszédtéma, hogy az AZC csoport szoros üzleti kapcsolatban állt Világival, de Spišák ezt cáfolta:

„Semmilyen üzleti kapcsolatban nem állunk Világival, nincs közös üzletrészünk!” ‒ nyilatkozta 2011-ben.

Az állításnak némileg ellentmond a tény, hogy a szeszesitalgyártással, bioüzemanyagokkal, fürdőkkel, mezőgazdasági termeléssel és logisztikával foglalkozó AZC csoport egyik tagja, a Sabol érdekeltségi körébe tartozó Meroco nevű cég annak a Slovnaftnak lett a bioüzemanyag beszállítója, amely vezérigazgatói posztját Világi Oszkár tölti be.

Sőt, a Meroco később már a teljes MOL-csoportot ellátta bioüzemanyaggal, ahol Világi 2011-től az egyik igazgatótanácsi tagságot is betöltötte. A gáz és a biodízel biznisz magyarországi száláról és összefonódásáról itt olvashat részletesebben.

Világi Oszkár lánya a bioüzemanyag-holding képviselője

2013 februárjában a szlovák és cseh gazdasági élet bennfentes híreire fókuszáló MotejlekSkocdopole.com webes projekt írta meg, hogy „Szlovákia egyik legbefolyásosabb embere”, Jan Sabol egy nagy bioüzemanyag holdingot hozott létre Envien International néven, amely a térség bioüzemanyag elletására szakosodott cégeit fogja össze. Az új holdingot Máltán jegyezték be, és olyan közép-európai cégeket fog össze, mint a szlovák Meroco, Enviral, Enargo, Poľnoservis, a magyarországi Rossi Biofuel, a horvát Envi Goriva és a csehországi Ethanol Energy. A máltai cég képviselője ‒ a cseh oz.cz oldal szerint ‒ pedig nem más, mint Világi Oszkár lánya, Világi Réka, aki 2016-ban vette át apja élelmiszeripari vállalkozásait.

Világi: Jano a jó barátom

Egy, Világi Oszkárral 2015 májusában készült interjúban a Sabollal való kapcsolatára is rákérdeznek:

„Riporter: Az üzleti életben önhöz nagyon közel áll Ján Sabola, és a hozzá köthető vállalkozói csoport, akik a Slovnaftnak bioüzemanyagot szállítanak. Nem fél a MOL, hogy az ön barátsága Sabolával árt az üzletnek, mert előnyben részesül az üzleti együttműködésben a finomítóval?

V. O.: Idenézzen, Szlovákiában ismerem körülbelül a 90 százalékát azoknak az embereknek, akik a bankokat vezetik, és a többi nagy vállalat vezetőit is. Hiszen jelen vagyok az üzleti életben már 25 éve. De mindegyikükkel normális, egészséges kapcsolatom van. Jano a jó barátom, és azért is tisztelem, mert mindent úgy ért el, hogy sokat és tisztességesen dolgozik. De hasonló kapcsolatom van más emberekkel is.”

De kicsoda Lénárd barátja?

Térjünk vissza a cikk elején idézett nyilatkozat második részére, miszerint Lénárd csendestársa egyben barátja, illetve hogy az illető „nem az utcáról esett be”. Nos, azt nem tudjuk, hogy Világi Oszkár és Lénárd András barátok-e, azonban biztos, hogy ismerik egymást: korábban ugyanis már volt közös üzletük.

Néhány éve, amikor Lénárd András még törpe vízerőművekben gondolkozott, az Úz-völgyi erőművet felépítő Hivatalos SRL-ben 2012-től 50 százalékos részesedéssel bírt egy Winsland Holdings Limited nevű, ciprusban bejegyzett cég. Erről a cégről a sajtó egybehangzóan állítja, hogy Világi Oszkár érdekeltsége, a vállalkozó pedig ezt meg is erősítette Egyed Ufó Zoltánnak, az uh.ro újságírójának. A 7,48 megawattos, hét gátból és 15 turbinából álló erőművet 2015-ben vásárolta meg az MVM.

Világi felbukkan egy gyárlátogatáson

Fontos adalék még, hogy 2015 augusztusában Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter megtekintette az Igazi Csíki Sör gyártósorait Csíkszentsimonban. A Nemzetgazdasági Minisztérium erről nem adott ki sajtóközleményt, de a látogatásról Varga fotósorozatot publikált a Facebook-profilján – itt Lénárd András mellett Világi Oszkár is több helyen jól látható.

Nem könnyű pár fotó alapján, egy-egy személy csoportban elfoglalt helye, öltözete, testtartása és gesztusai alapján erőviszonyokról vagy egy cég tulajdonosi struktúrájáról bármit is elmondani, az azonban a felületes szemlélő számára is feltűnik, hogy a többiekhez képest látványosan alulöltözött, pólót-rövidnadrágot-papucsot viselő felvidéki nagyvállalkozó mennyire otthonosan mozog a csíkszentsimoni sörgyárban.

Világi az egyik fotón a csoport közepén álló Varga Mihálynak magyaráz, miközben úgy tűnik, mintha Lénárd a beszélgetésből ki lenne zárva. Egy másik fotón szintén az előtérben, az árpával (?) teli fémtartályt szemlélő miniszter mellett áll, egy harmadik képen pedig a gyártási folyamatot mutató alkalmazott mellett, Varga előtt, de félig a miniszter fele fordulva sétál. A miniszterhez való állandó közelsége, fesztelen magabiztossága azt sugallja, hogy ő több egyszerű kíváncsiskodónál, vagy véletlenül odacsöppent látogatónál.

A sorozaton felismerhető még Ferencz I. Szabolcs, a MOL-csoport Társasági Kapcsolatok ügyvezető igazgatója is – a fotók alapján ő viszont a figyelem középpontjától távolabb, a háttérben áll.

Kérdéseinkkel telefonon többször is megkerestük Lénárd Andrást,végül a közönségkapcsolatokkal foglalkozó munkatársának adtuk át kérdéseinket, aki megígérte, továbbítja azokat az elfoglalt vállalkozónak.

Bőtös Botond, Sipos Zoltán

Támogasd a pályakezdő újságírókat! Gyakornoki programra gyűjtünk

The post Igazi Csíki Sör: ki lehet Lénárd András csendestársa? appeared first on Átlátszó Erdély.

“A helyi többségi tulajdonban lévő Csíki Sör Manufaktúrában megközelítőleg 40 székely ember dolgozik. Együttműködve a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel, kutatva, tisztelve és felelevenítve közös múltunkat mi magunk alakítjuk ki receptjeinket.
Helyben szervezzük meg a sörfőzési és palackozási feladatokat, és mi magunk gondoskodunk arról is, hogy friss, különleges söreink Székelyföld boltjaiba és vendéglátóegységeibe, ezáltal reményeink szerint az Ön asztalára is eljussanak. Így biztosítjuk, hogy sörünk igazi csíki és egyben valódi székely sör is legyen” – hirdeti az Igazi Csíki Sör honlapja (kiemelés tőlünk – szerk. megj.).

Támogasd a pályakezdő újságírókat! Gyakornoki programra gyűjtünk

A nemrég indult sörmanufaktúra akkor került a figyelem középpontjába, amikor a holland multinacionális vállalat, a Heineken Romania beperelte a céget az Igazi Csíki Sör márkanév használata miatt. Ők ugyanis korábban már levédték a név – szerintük hasonló – román fordítását, a Ciuc Premium-ot, ezen név alatt forgalmazott terméküket Csíkszeredában palackozzák.
Kis helyi termelő a profitorientált multi ellen
A márkaper eddigi állomásaira nem térünk ki. A mi szempontunkból az a fontos, hogy az Igazi Csíki Sörnek kapóra jött a jogvita, ugyanis így a kis székelyföldi sörmanufaktúra harcát könnyen a Dávid-Góliát, a kis helyi termelőt ellehetetlenítő, szívtelen, profitorientált multi tengelyen lehetett ábrázolni.

Az ügyesen felépített kampánynak köszönhetően igazi közösség alakult ki a sör körül. Drukkolnak az Igazi Csíki Sörnek, bojkottálják a Székelyföld létezését megkérdőjelező Heineken temékeit, és miközben a szövevényes per összes kanyarját nagy figyelem övezi, maga a sör olyan jól fogy, hogy sok helyen hiánycikk. A termék népszerűsége akkor sem lankadt, amikor kiderült: a sör medvés-székelyes reklámfilmje koppintásgyanús.
Helyi többségi tulajdon? Nem igazán
Ha megvizsgáljuk a Csíki Sör Manufaktúrát működtető S.C. Lixid Project S.R.L. tulajdonosi struktúráját, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a hivatalos adatok csak részben egyeznek Lénárd András azon állításával, miszerint a manufaktúra „helyi többségi tulajdonban áll”.
A csíkszentsimoni cégnek, akárcsak a Heinekennek, holland tulajdonosa van.

Támogasd a pályakezdő újságírókat! Gyakornoki programra gyűjtünk

The post Igazi Csíki Sör vs. Heineken: kinek is holland a tulajdonosa? appeared first on Átlátszó Erdély.