Az elsőre összeférhetetlennek tűnő romániai adatokról Ionela Băluță genderkutatót, a Bukaresti Egyetem Politikai Tudományok Karának professzorát, és Geambașu Réka szociológust, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatóját kérdeztem.

A nemek közötti bérszakadék itthon nem slágertéma, a globális északon azonban évtizedek óta a társadalomtudományos kutatás tárgyát képezi. Nem csoda, hogy idén a közgazdasági Nobel-emlékdíjat éppen „a nők munkaerőpiaci helyzetének tágabb megértéséért” kapta Claudia Goldin közgazdász és gazdaságtörténész. 

Az amerikai professzor azt állítja, az azonos korú és végzettségű nők és férfiak fizetése között nem csak azért támad szakadék még a fizikai erőt nem igénylő, magas bérezésű szektorokban is, mert a gyereknevelés lefékezi a nők felívelő karrierjét és fizetését. Hanem azért is, mert a nők inkább vállalják a gondoskodást az idős szüleikről, mint a férfiak. Ráadásul akkor is kevesebbet keresnek, ha végül nem kell gondoskodniuk senkiről, mert a bérezésüket már maga az elvárás is alakítja, hogy valamikor be kell majd építeniük az életükbe a gondozási munkát.

Alig érezhető különbség a fizetésekben

Románia meglepően jó eredményeket mutat az Eurostat 2021-es felmérésében a nemek közötti bérszakadékról. Az országban 3,6 százalékos a bérkülönbség, amely jóval kisebb az Európai Unió 12,7 százalékos átlagánál.

Vagyis Romániában a nők nettó órabére átlagosan 3,6 százalékkal kisebb, mint a férfiaké. A nők a férfiak órabérének átlagosan a 96,4 százalékát keresik.

A hivatalos uniós statisztikában nálunk csak Luxemburg teljesített jobban, ahol a nők bérezése nem marad el a férfiakétól, sőt nagyobb 0,2 százalékkal. A legrosszabbul Észtország teljesített, ahol a férfiak fizetése több mint húsz százalékkal nagyobb, mint a nőké.

Az Eurostat felmérése a 15-64 éves kor közötti állampolgárokkal számol, függetlenül az egyes országokban eltérő nyugdíjkorhatártól, fejtette ki az Átlátszó Erdélynek Geambașu Réka.

A szociológus elmondása szerint „a román munkaerőpiacnak az igazán nagy strukturális problémája, hogy nagyon magas az inaktivitási ráta a lakosság körében, azaz nagyon sokan emberemlékezet óta nem voltak a munkaerőpiacon. Például a kis falvakban élő, alacsonyan képzettek. Ennek nagyon erős a gender komponense, mert ebben a kategóriában felülreprezentáltak a nők”.

Románia aktív korú lakosságának csak 63,1 százaléka ténylegesen aktív a munkaerőpiacon. A foglalkoztatottak átlaga azonban nagy nemi különbséget takar: az aktív korú férfiak 71,5 százalékának, míg a nők 54,4 százalékának van munkahelye. Az alacsonyan képzett férfiak 50,5 százaléka dolgozik, míg az alacsonyan képzett nőknek csak a 23,5 százaléka, tudjuk meg a Nemzeti Statisztikai Intézet (INS) 2022-es felméréséből (30-31. o.).

A diszkrimináció nehezen mérhető, de létezik

A nemek közötti bérrést a kínálati és a keresleti oldal határozza meg, valamint a diszkrimináció, foglalta össze Geambașu Réka. „A nők átlagosan képzettebbek, mint a férfiak. Tehát nem humánerőforrásban kell keresni a magyarázatot, hanem a munkaerőpiacnak olyan a szerkezete, hogy a női munkaerőt eleve olyan ágazatok felé orientálja, amelyek strukturálisan alacsonyabban vannak értékelve. Emellé biztosan bejön a diszkrimináció, de az nagyon nehezen mérhető” ‒ állapította meg a szociológus.

A Bukaresti Egyetemen az Esélyegyenlőségi Közpolitikákért Központot vezető Ionela Băluță három tényezővel magyarázza, hogy Romániában miért alacsony a különbség a férfiak és nők fizetése között. Érveit a Nemek közötti gazdasági egyenlőtlenségek romániai helyzetét elemző, 2021-es kutatásra alapozza

1. A közszféra többségében nőket foglalkoztat

Romániában a közszféra viszonylag sok munkavállalót szív fel más európai országokhoz képest, és alkalmazottai többségében nők. Gondoljunk csak az oktatásban, egészségügyben, szociális és kulturális területen vagy a hivatalokban dolgozókra. Habár 2010 után az állam jelentős béremeléseket eszközölt, a jelenlegi gazdasági krízis és infláció miatt újra baj van a közalkalmazotti fizetésekkel, emelte ki Ionela Băluță.

Ugyanakkor a közalkalmazotti bértáblák megkerülhetetlenek: a fizetések munkakörhöz vannak kötve, és nem számít, hogy férfi vagy nő tölti be az adott pozíciót. Ez általánosságban csökkenti a nemi bérszakadékot.

2. A sok minimálbér torzítja a statisztikát

Lehetséges, hogy a nemi bérrést mérő statisztika hibás? ‒ kérdeztem Ionela Băluțát, mire a genderkutató azt a bizonytalanságot említette, amit a minimálbérért dolgozók egyéb jövedelmei jelentenek. Romániában több mint 1,5 millióan dolgoznak úgy, hogy legálisan csak a minimálbért kapják (18. o.).

„Semmiképp sem az adatokat hamisították meg. Nem hiszem, hogy bárki szándékosan ilyet tenne. Egyrészt lehetnek problémák az adatgyűjtés során, és azok súlyozásakor. Másrészt nem szabad elfogultak lennünk a statisztikai adatokkal szemben, hanem kontextusba kell helyezni, és kontextusban kell értelmezni őket, ami sokszor nem történik meg.

A kutató hangsúlyozta, a statisztikák csak a hivatalos nettó órabérekkel tudnak számolni. Az ezen felüli jövedelem, amelyet a túlórákból és más kiegészítő bónuszokból kapnak az alkalmazottak, nem követhető.

3. A kommunizmus megnyitotta a nők előtt a férfias szakmákat is

A romániai vezetők által ugyancsak büszkén emlegetett tény, hogy az országban nagy kiterjedésű az IT-szakma, és egyre több nő dolgozik informatikusként. A nők által is megkeresett magasabb bérek valóban csökkentik általánosan a bérkülönbséget, viszont Ionela Băluță megjegyezte, hogy ezt történelmi perspektívából kell szemléljük: 

„Lehet dicsekedni azzal, hogy sok a női informatikus, mérnök, sőt még jogász is, de ez a kommunista rendszernek köszönhető. A kommunizmus totalitárius rendszer volt, de sok területen elindított olyan dinamikákat, amely kedvező volt a nemek közötti egyenlőség és a társadalmi egyenlőség szempontjából”. Például az 1980-as évek közepére a romániai aktív korú nők 85%-a dolgozott (10. o.).

A kutató arról beszélt, hogy jelenleg Romániában a nők sokkal nagyobb valószínűséggel tanulnak olyan egyetemeken, ahol szükségük van matematika-informatikára, mint például Franciaországban. Ez pedig a múlt rendszer hozadéka, amely a jól tanuló diákokat nemtől függetlenül inkább az orvosi, a műszaki vagy természettudományi szakok felé irányította.

A magánszférában szakadékká mélyül a bérrés

Az Eurostat 2021-es kimutatásában a privát szektorban a bérszakadék mértéke 10,2 százalék, míg a közszférában csak 1,7 százalék.

Az államszocialista rendszer nem tudta teljesen megtörni a gyerekek oktatásába becsomagolt nemi sztereotípiákat: mateket a fiúk tanuljanak, irodalmat a lányok. De hogy milyen következményekkel járnak a sztereotípiák, arra Ionela Băluță a nők munkahelyi bértárgyalási hajlandóságát hozta föl példának: 

A kutató egy franciaországi kvalitatív felmérésre hivatkozott, amelyben a női alanyok nagyrésze arról számolt be: eszébe sem jutott megkérdezni a munkaadójától, hogy alkudható-e a az első fizetési ajánlat, amivel alkalmazzák, miközben a férfiak 50 százaléka rákérdezett az alkudhatóságra.

Ugyanakkor a Băluță által készített interjúkból az derült ki, hogy a romániai magánszektorban az átlag munkavállaló körülbelül ezer lejes fizetéskülönbségen szokott alkudozni az új főnökével. Ha az előbbi kutatást vesszük alapul, hogy a férfiakhoz képest a nők kevésbé mernek alkudozni a kezdő fizetésükről, akkor ez a tendencia hatalmas bérkülönbségeket eredményez olyan munkavállalók között, akiknek egyébként az életkora, a képzettsége és a tapasztalata körülbelül megegyezik, mondta el a kutató. 

Továbbá a munkaadó a családos alkalmazottai közül inkább a férfiakat részesíti előnyben, ha előléptetésről vagy plusz feladatokról, bónuszokról van szó. Az „alku” abban áll, hogy a gyerekeket nevelő női alkalmazottakat kevésbé terhelik plusz munkával, de valójában megfosztják őket a bérnövekedés és a karrierépítés lehetőségétől. 

„Ez jegeli a bérkülönbségeket, és tartósítja a státuszkülönbségeket. Itt nyilván bejön a diszkrimináció is, hogy a főnök kiben gondolkodik, amikor előléptetésről van szó, ha végignéz a munkavállalóin, és adott esetben észre sem veszi a nőket”, erősítette meg Geambașu Réka az elmondottakat, aki előző cikkünkben a magánszférába szerencsét próbáló vállakozónők helyzetéről is beszélt.

A fiatal nőknek a legnehezebb

Nagyon érdekes megfigyelni korcsoportonként is a nemi bérszakadékot. Ugyanis Romániában a legnagyobb bérszakadék a kezdő és fiatal, 25-34 éves munkavállalók között figyelhető meg, míg például Magyarországon ez a 35-44 éves korcsoportra tolódik ki. Ionela Băluță szerint ez a jelenség a családalapítással magyarázható, hiszen 

• abban az időszakban lesz nagyobb a bérszakadék, amikor a nők gyermeknevelési szabadságra mennek, 
• a GYES után nem emelik olyan gyorsan a fizetésüket, mint a férfi munkatársaiknak,
• a gyereknevelés miatt egyáltalán nem, vagy csak részmunkaidőben kezdenek újra dolgozni.

„Mindenekelőtt össze kell hasonlítani, hogy egyes országokban a nők átlagosan hány éves korban szülnek először, mekkora a születési ráta, és milyen az ország családpolitikája, ami Romániában konzervatív. Viszont Magyarországon az utóbbi időben nagyon sok olyan intézkedést hoztak, ami még jobban bátorítja a gyerekvállalást” ‒ magyarázta a két szomszédos ország közötti eltérést a bukaresti oktató.

A szociológus saját tapasztalata viszont az, hogy női ismerősei nem igénylik a heti egy nap home office-t, „mert nem szeretnének sérülékeny pozícióba kerülni. Hiába, hogy a jog garantálja, de a főnökkel szemben ez szívességkérés, aminek általában következménye van. Olyanokra gondoljunk, hogy nem őt fogják előléptetni, nem ő lesz a hónap dolgozója, nem neki fogják megemelni a fizetését, vagy őt rúgják ki adott esetben elsőnek”.

Minimálbérért gürcölés helyett inkább gyereket nevelnek

Sokkal reálisabb képet kapunk a romániai helyzetről, ha a nemek közötti foglalkoztatottsági különbséget nézzük, azaz a nők és férfiak munkaerőpiaci jelenlétét, hívta fel rá a figyelmet Ionela Băluță.

Romániában „nincsenek jól megfizetett munkahelyek. A hátrányos helyzetű vagy szegény családokból jövő, alacsony képzettségű nők csak olyan munkát tudnak vállalni, amit nagyon rosszul, minimálbéren fizetnek meg, például takarítónő vagy gondozónő.

A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők már jelen vannak a munkaerőpiacon. De mindez statisztikailag abszolút torzítja a nemek közötti bérszakadékot”, magyarázta Ionela Băluță.

Romániában a megkérdezett aktív korú, de inaktív nők egyharmada mondta azt 2020-ban, hogy a gyereknevelés, idős vagy fogyatékkal élő családtag gondozása miatt nem vállal állást. Az uniós átlagban az inaktív nőknek csak az ötöde indokolta a gondozási kötelezettségeivel azt, miért nem vállal munkát. Az inaktivitás második leggyakoribb oka a képzettség hiánya Romániában és az Unió összességében is (11-12. o.).

A feminizálódó szakmákban csökkennek az átlagbérek

Minél több nőt foglalkoztat egy szakma a magánszektorban, annál nagyobb arányban nő a minimálbéres dolgozók száma. A legextrémebb helyzet a ruhagyártásban és -eladásban alakult ki: itt a foglalkoztatottak több mint 85 százaléka nő, és több mint felük minimálbérért dolgozik.

Az IT se kivétel. Romániában 2015 óta figyelhető meg, hogy egyre több nő dolgozik az informatika szakmában, amivel lassan, de egyenes arányban csökken az átlagbér az ágazaton belül (18-19. o.).

Itthon az egészségügy, az oktatás, illetve a banki és biztosítási szektor számít még hiperfeminizált ágazatnak, ahol 2020-ban a nők aránya meghaladta a 70 százalékot. De a bérkülönbség megjelenik a hipermaszkulinizált ágazatokban is, mint az építőipar, a bányászat és a szállítás, ahol negyedannyi nő dolgozik, mint férfi. Mivel itt szinte minden kétkezi munkát a férfiak végeznek, a nők pedig inkább az irodákban dolgoznak, ezért ezekben az ágazatokban a nők átlagbére valamivel magasabb a férfiakénál.

A sztereotípiák hatását leginkább a bank- és biztosítási szektorban lehet tetten érni, ahol a nők 30 százalékos bérhátrányban vannak, miközben a munkakörök nincsenek nemekre szabva. A bankszektor Romániában és Kelet-Európában azért foglalkoztat inkább nőket, mert a tevékenység nagyobb részét teszi ki a kapcsolattartás a kliensekkel, jegyzi meg 2021-es kutatásában Ștefan Guga és Alexandra Sindreștean, a Syndex România kutatója (15. o.). Nyugaton változatosabb a tevékenység az ágazatban, és nagyobb hangsúlyt kapnak a cégeknek nyújtott, de általában is komplexebb szolgáltatások.

A presztízs a férfiaké marad a hiperfeminizált szakmákban is, írják a gazdasági egyenlőtlenség kutatói. Például szociológia szakon túlnyomórészt nők végeznek (Romániában 82%, míg uniós szinten 72%), mégis az egyetemi oktatók nagy része férfi. Az egészségügyi asszisztensek túlnyomórésze nő, ahogyan a családorvosoké is, de az egyéb szakorvosok között látványosan csökken a nők aránya, elemezte a romániai helyzetet Alexandra Sindreștean és Ștefan Guga (16. o.)

Románia a nemi egyenlőség sereghajtója

A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) tíz éve méri a nemi egyenlőtlenséget az uniós tagországokban. A felmérésben száz pontot ér az ideális állapot, vagyis a nemek közötti teljes egyenlőség a munka, pénz, képzettség, gondozási és társas tevékenységekre fordított idő, a hatalom és egészség terén. A mérhető különbségek csökkentik az ideális száz pontot. Az egyes országok és az EU egyenlőségi pontszáma ezeknek a területeknek a pontátlaga.

Az intézet azt is nézte, hogy az erőszak és bántalmazás milyen mértékben érinti a nőket, illetve a férfiakat az egyes országokban. Erre nem ad pontszámot, mert itt nem egységes a tagországok adatgyűjtése.

Az EIGE idei felmérése egészen friss, október 24-én jelent meg, és tavalyi, illetve 2021-es adatokon alapul. Bár Románia tavalyhoz képest 2,4 pontot javított, most 56,1 ponttal az EU utolsó helyén áll. Azaz halad a nemi egyenlőség felé, de csigatempóban: nem tudta ledolgozni az eddigi hátrányát. 

Magyarország 57,3 ponttal épphogy megelőzi Romániát. Az Európai Unió átlaga 70,2 pont. A legmagasabb, 82,2-es átlagot Svédország érte el.

„A hatóságok számára nagyon egyszerű, amikor a nemek közötti egyenlőségről van szó. Azt állítják, hogy a nemek közötti bérszakadék tekintetében mi állunk a legjobban. Nem számít, hogy Európában az utolsó előtti helyen állunk a nemek közötti egyenlőség szempontjából. [Szerk. megj.: Amikor a szakértővel interjúztunk, még csak a tavalyi felmérés eredménye volt ismert.] Ismétlik és dicsérik ezt a történetet, pedig világos, hogy valami nem stimmel. Nem lehet elsők között lenni a nemek közötti bérszakadéknál, és az utolsók között a nemek közötti egyenlőségnél” ‒ mutatott rá az ellentmondásra Ionela Băluță.

Az EIGE felmérése úgy oldja fel ezt az ellentmondást, hogy nyolcszor nagyobb kereseti különbséget mutat ki, mint az órabér alapján megállapított 3,6 százalékos bérkülönbség. A nők 27,3 százalékkal keresnek kevesebbet Romániában, mint a férfiak ‒ szembesít az EIGE játéka, amellyel szempillantás alatt be tud vonni az adatok értelmezésébe. Csak be kell kattintanunk, hogy melyik országban születtünk, és kidobja számunkra a statisztikai nőt vagy férfit.

Így számolva Magyarországon a nők 28,1 százalékkal keresnek kevesebbet a férfiaknál. A legkisebb, 20,4 százalékos különbség a nők és férfiak keresete között Litvániában és Portugáliában van, a legnagyobb Ausztriában, 44 százalékos. De a legjobb átlagú Svédországban is a nők 23,8 százalékkal keresnek kevesebbet a férfiaknál.

Ionela Băluță éppen ezért hangsúlyozza: minden országot a saját politikai, gazdasági és szociális helyzetén belül kell elemezni. A magasabb életszínvonal nem garantálja a kereseti egyenlőséget.

Mi húzza le Románia egyenlőségi átlagát?

A pénz terén Románia magához képest jól teljesít: 70,6 pontot kapott a nemek közötti különbségre az anyagi helyzetben és az anyagi erőforrásokban, míg az összátlaga csak 56,1 pont. Ebben a kategóriában az látszik, hogy a férfiak kicsivel többet keresnek, és kicsivel több nőt fenyeget a szegénység (22%), mint férfit (20%).

Az egészség kategória ‒ amely szintén növeli az ország egyenlőségi átlagát, de ebben is utolsók vagyunk ‒ több alterülete önbevalláson alapul. Ezekben nagyobb az egyenlőtlenség: a nők háromnegyede, míg a férfiaknak csak a harmada nem dohányzik, és ivási szokásai még nem túl károsak. A tudatosan egészséges életmódot (sportolás, zöldség- és gyümölcsfogyasztás) viszont nagyon kevesen választják, bár kétszerannyi férfi (14%), mint nő (6%). 

Bár a várható élettartam és az egészséges életévek száma a nők felé billenti a mérleget, mégis valamennyivel kevesebb nő (69%) érzékeli jónak vagy nagyon jónak az egészségi állapotát, mint férfi (77%). És inkább a nők, mint a férfiak vélik úgy, hogy nem jutnak hozzá olyan orvosi és fogorvosi ellátáshoz, amelyre szükségük volna.

Románia meg is haladja az uniós átlagot az idő kategóriában. Az EIGE itt azt nézi, melyik nem mekkora hányada vesz részt gondozási, illetve szabadidős tevékenységben. A nők kétharmada, a férfiak egyharmada főz naponta vagy végez más házimunkát. A nők 52, a férfiak 40 százaléka gondozza naponta a gyermekét, unokáját, idős vagy fogyatékkal élő rokonát. A két nem között nem olyan nagy a különbség, ami a szabadidő házon kívüli eltöltését és az önkénteskedést illeti.

Az ország egyenlőségi átlagát egyértelműen a tudáshoz és a hatalomhoz való alacsony, illetve mélyen egyenlőtlen hozzáférés húzza le.

A hozzáférés az oktatáshoz nagyjából egyenlő, de nagyon alacsony: a nőknél és a férfiaknál is mindössze 14 százaléknak van felsőfokú végzettsége (az uniós átlag ennek a duplája). A 15-74 év közöttieknek pedig csak 12, illetve 13 százaléka vesz részt (a lekérdezés előtti négy hétben) valamilyen képzésen. A legnagyobb egyenlőtlenség itt az, hogy a diáklányok 34 százaléka tanul alacsonyabb presztízsű és bérezésű hivatásokra felkészítő szakokon (bölcsész, egészségügy, szociális munka), míg a fiú diákoknak csak 18 százaléka. 

Ez előrevetíti, hogy csak lassan változik majd a munka terén a sztereotipikus megoszlás, amelyet szintén mér az EIGE: négyszer több nő dolgozik az oktatásban, az egészségügyben és szociális ellátásban, mint férfi. Míg a nagykorú férfiak 58 százaléka dolgozik teljes munkaidőben, addig a nőknek csak a 39 százaléka. A dolgozó férfiak harmada, míg a nőknek csak a negyede véli úgy, hogy el tud szabadulni egy-két órára a munkahelyéről azért, hogy személyes vagy családi ügyeit elintézze.

A hatalomban a legdurvább a nemek közötti egyenlőtlenség, erre Románia csak 30,7 pontot kapott. Itt Magyarország teljesített a legrosszabbul, 26,2-es átlaggal. A hatalomhoz való egyenlő hozzáférést az EIGE egészen konkrétan méri: milyen arányban töltik be nők, illetve férfiak a legmagasabb döntéshozói pozíciókat a politikában, a gazdaságban és társadalmi szervezetekben.

Romániában a miniszterek mindössze 9, a képviselők 20, a helyi és megyei tanácsosok 21 százaléka nő. A gazdasági hatalom méginkább a férfiak területe: a legnagyobb cégek igazgatótanácsában, felügyelőbizottságában a tagoknak csak az ötöde nő. Az alterület pontszáma azért is ennyire alacsony (15,7), mert a romániai jegybank igazgatótanácsában egyetlen nő sincs.

A társadalmi szervezetekben valamivel jobb a helyzet. Az EIGE olyan szervezetek vezető testületeit nézte, amelyek közpénz és befolyás felett rendelkeznek. Romániában a kutatást finanszírozó szervezetek vezetőtanácsában 45%, a közmédia vezetésében 38%, a tíz legnépszerűbb olimpiai sport szövetségi vezetésében 16% a nők aránya. 

„Ez történik, ha a törvények és közpolitikák csak papíron léteznek, ha politikai nyilatkozatok mögé bújunk az EU szeme elől, de valójában a nemek közötti egyenlőség politikai támogatása egyenlő a nullával. Ez történik, amikor egyre több támadás éri a nemek közötti egyenlőséget a közéletben és a gendertudományokat az egyetemen. És a többség nem látja, vagy úgy tesz, mintha nem értené. Már elmondtam, de elmondom újra, amíg csak tudom: a nemek közötti egyenlőség jelzi a demokrácia minőségét. Aki ellenzi a nemek közötti egyenlőséget, az antidemokratikus” ‒ kommentálta Facebook-oldalán Ionela Băluță, hogy Románia idén az utolsó helyre csúszott a nemek közötti egyenlőség uniós rangsorában.

A cikk a Thomson Alapítvány támogatásával, a magyarországi Veszprém Kukac médiummal való együttműködésben született. A magyarországi helyzetről Tihanyi Kata cikkében olvashatnak.

Nyitókép forrása: Freepik

The post Nem a bérek miatt tátong hatalmas szakadék a nők és férfiak között appeared first on Átlátszó Erdély.