Romániában minden oktatási szinten alulreprezentáltak a férfi pedagógusok, leszámítva az egyetemi szintet, ahol a leginkább közelít a nemek megoszlása a fele-fele arányhoz – tudjuk meg az Országos Statisztikai Hivatal 2023-as adataiból. Bölcsődei és óvodai szinten a fél százalékot sem éri el a férfi pedagógusok aránya, viszont minél magasabb oktatási szintről van szó, annál magasabb a férfiak hányada is. Az elemi osztályokban már 18 százaléknyi férfi tanító dolgozik, míg általános iskolában a tanári kar egynegyede férfi, középiskolában kicsivel több mint egynegyede. 

Az is szembetűnő, hogy az elmúlt két évtizedben a férfiak aránya a tanügyben majdnem megfeleződött. Míg 2000-ben 84 ezren voltak a 295 ezerből, addig 2023-ban már alig 50 ezren a 245 ezerből. Bár a csökkenés a női pedagógusok számára is vonatkozik, a férfiak esetében sokkal jelentősebb számbeli változásról van szó. Míg a nők aránya csak 7 százalékponttal csökkent, addig a férfiaké 40 százalékponttal, vagyis a férfiak körében egyre népszerűtlenebbé válik a pedagógusi hivatás. 

Az OECD gazdasági világszervezet tagállamaiban is hasonló eredményeket mértek egy 2021-es kutatásban, annyi különbséggel, hogy a férfiak kicsivel nagyobb arányban vesznek részt az óvodai oktatásban, és arányuk a felsőoktatásban meghaladja a nőkét.

Miért választ egy férfi egy elnőiesedett szakmát, és tapasztal-e bármilyen hátrányt ekkora kisebbségben? – kérdeztünk három pedagógust. Egy pszichológus válaszolt arra, hogy milyen hatása van a gyerekekre annak, hogy többségében nőkkel találkozik a közoktatásban. Egy humánerőforrás-szakértőt is megkérdeztünk arról, hogyan alakul a csoportdinamika egy munkaközösségben, ha egyik vagy másik nem alulreprezentált.

– Nem tanulunk mi semmit az óvodában,

egész nap csak énekelünk, játszunk. Amikor megyünk kezet mosni, olyankor tanuljuk a versikét. A gitár is ott van egész nap – barátságos hangon szemlélteti Géza óvó bácsi a mindennapokat.  

Majla Géza lassan 25 éve óvodapedagógus, ebből másfél évtizede a csíkszentgyörgyi gyerkőcök nevelője és játszótársa. Büszkén jegyzi meg, hogy már óvónagyapa, hiszen volt tanítványai időnként babakocsival szólítják le az utcán. Időközben a pszichológusi diplomát is megszerezte, és az óvóbácsiskodás mellett sajátos igényű gyerekekkel foglalkozik Csíkszentmártban a Korai Fejlesztő és Rehabilitációs Központban. Szabadidejében a Truba-moll formációval zenésít meg verseket. 

Kilencedik osztálytól tanítóképzőbe járt, ahol már egész korán lehetősége nyílt belelátni az óvodapedagógusok és tanítók mindennapjaiba. Ekkor már az óvodapedagógus szakma felé kacsingatott. Szerinte azok, akik tanítóképzőbe jártak középiskolában, a pedagógiai egyetemen is sokkal jobban helytálltak, mert addigra már jelentős tapasztalattal rendelkeztek. 

Amikor dolgozni kezdett, úgy emlékszik, ő volt az úttörő Hargita megyében. „Abban az évben még egy kollégám kezdett óvó bácsiként, de pár év után ott is hagyta. Ahogy telt az idő, még itt-ott jelentek meg óvó bácsik a környéken, de hamar váltottak is. Pedig mindig mondtam, hogy csak az első tíz év a nehéz, amíg az ember végigmegy a létrán” – neveti el magát Géza óvó bácsi. 

Naponta többször előkerül a gitár, és gyakran dalra fakadok

– Nekem szokásom, hogy akármikor elkezdek énekelni a semmiből, amikor valamilyen nóta az eszembe jut, a gyerekek ilyenkor nagyon kacagnak. Ha végigmegyek a folyosón, lepacsizom velük. Kell az embereknek, hogy egy kis lazaságot lássanak – meséli Tihamér óvó bácsi. 

Tamás Tihamér Levente még csak hatodik éve dolgozik óvodapedagógusként. Az egyetem után pár évig egy kolozsvári belvárosi oviban ismerkedett a szakmával, majd tavalytól a Kolozs megyei Nyárszón, egy kis létszámú csoportban folytatta tovább az óvó bácsiskodást. 

Élénken mesél gyerekkoráról, úgy tűnik, remek óvodai és kisiskolás élményei vannak. Bár kissrácként akkoriban kamionsofőrként dolgozó apja foglalkozásáért rajongott, a pedagógusi szakma is korán felkeltette az érdeklődését. Úgy véli, ez a matek tanárához köthető, akit nagyon kedvelt. 

A tanításhoz 9. osztályban került közel, amikor kisiskolásoknak oktatott néptáncot és népi gyermekjátékokat. A tánc és a zene mindig közel állt hozzá, de mivel akkoriban még nem volt táncművészeti szak Kolozsváron, úgy döntött, hogy az érettségit követően óvó- és tanítóképző szakra fog beiratkozni. Bár ekkor még bizonytalan volt, mert a tanárai gyakran panaszkodtak az adminisztratív teendők miatt. Az egyik tanítónő viszont megerősítette abban, hogy érdemes belevágni, mert a nehézségek ellenére nagyon sok kalandban és szépségben lesz része. 

Ekkor még egyáltalán nem gondolta, hogy óvó bácsi lesz, a tanítói pályát inkább el tudta képzelni. „Nekem az volt az első elképzelésem, hogy legyen meg a peda diplomám, aztán bekopogtatok intézményekbe, osztálytermek ajtaján, hogy szeretnék népi gyermekjáték, illetve néptánc foglalkozásokat tartani” – idézi fel korábbi elképzeléseit Tihamér.  

Lehet a tanító bácsival játszani, de komolyan vesszük a munkát is 

A gyerekek tudják azt egy idő után, mikor már megszokjuk egymást, hogy lehet a tanító bácsival játszani, lehet vele viccelni, hülyéskedni, de amikor dolgozunk, akkor dolgozunk – avat be minket a szabályokba Attila tanító bácsi. 

Cucuiat Attila az elmúlt két évtizedben kipróbálta már magát rövid ideig óvó bácsiként, és különböző tantárgyakat is tanított helyettes tanárként általános iskolában, de tanítóként érzi magát igazán a helyén. Jelenleg a nagybányai Németh László Líceum tanítója, épp előkészítős osztályt okít. A pedagógusi szakma mellett kántorként is tevékenykedik. Máramarosban magyar tagozaton jelenleg ő az egyetlen férfi tanító. 

Úgy véli, hogy ahogy a családból hozunk magunkkal különböző viselkedési formákat, amiket ellesünk, megtanulunk otthon, ugyanúgy pedagógusként a tanárainktól, tanítóinktól is hozunk mintákat. Elmondása szerint sokszor ráismert már egy-egy mozdulatában, szófordulatában valamelyik volt tanárára. „Amikor gyakorlatoztam a volt tanító nénimnél, mondta édesanyámnak, hogy te, mintha magamat látnánk a fiúnkban – mert neki is a fia voltam – én is úgy állok ki az osztály elé, mint ő, én is úgy szólalok meg, úgy nyilvánulok meg” – meséli. 

Attila tanító bácsi gyerekként is gyakran játszott iskolásdit, ahol ő volt a tanító, aki a húgának és a játszópajtásainak tartott órákat. Tanítóképző középiskolai osztályba végül azért nem jelentkezett, mert azt gondolta magáról, hogy csúnyán ír és rajzolni sem igazán tud, így nem sok esélyét látta a dolognak. Középiskola után azonban már határozottan a tanítói pálya felé vette az irányt: elkezdett egy tanító-kántorképző főiskolát. 

Sokáig érezte úgy, hogy a pedagógusi képzésére ráfért volna még egy lapáttal a szakmaiságból, amire a kettős képzés miatt nem igazán jutott idő. Utólag mégis úgy értékeli, részben párja tanfelügyelőként szerzett tapasztalatai alapján, hogy a mostani nemzedékekhez képest jó képzést kapott.

Nem törik le a kezük, ha kicserélik a pelust, és a gyereknek sem lesz baja, ha hozzáérnek 

Gézát környezete hamar elfogadta óvó bácsiként, bár az elején azért meglepődtek. „Volt, hogy egy kicsi lányt kérdeztek otthon, hogy mit csinálunk az óvodában. S hát mondta a kislány, hogy reggel elmegyek az óvodába, tízóraizok, kimegyek az óvó bácsival pisikálni… S ezen kicsit fennakadtak, hogy vajon ott mi történik. De persze nem történik semmi.”

Erdődön, ahol eleinte Attila tanított, korábban is volt tanító bácsi, így a helyieknek nem volt meglepő a megjelenése. A tanító nénikhez szokott Nagybányán már furcsállták az emberek. 

Amikor megkapta az első osztályát, volt olyan szülő, aki félve adta a gyereket az osztályába. Úgy látja, annyira megszoktuk, hogy az óvodapedagógusok, tanítók nők, hogyha mégis férfival találkoznánk, egyből azt gondoljuk, hogy valami baj van vele. 

„Amikor még óvó bácsi voltam, akkor még érdekesebb volt a helyzet, mert óvó bácsit még annyit sem láttak az emberek, mint tanító bácsit. Tanító bácsija még volt a nagyszülőknek, szülőknek. Akkoriban elmondták nekem, hogy amikor óvópedagógusként akartak alkalmazni, a tanfelügyelőség részéről volt egy olyan megjegyzés az intézmény felé, hogy nem félnek-e attól, hogy lesz valami, ha férfit engednek a gyerekek közé? Akiket öltöztetni kell, tisztába tenni. Itt egyértelműen az volt a baj, hogy nekem hozzá kell érnem a gyerekekhez”– idézi fel Attila. 

A számok és kémiai reakciók helyett a gyerekekkel való foglalkozást választotta

Amikor Tihamér eldöntötte, hogy a reál szakos középiskolai évei után óvó- és tanítóképző egyetemi szakon folytatja tovább, a tanárai arra biztatták, hogy ha már egy murok egyetem mellett döntött, akkor legalább kezdjen el két szakot. Tudták róla, hogy jó képességű diák. Így elkezdte a menedzsmentet is, amit végül még a legelején ott hagyott. „Így csak az egyik murok egyetem maradt, mert hát a menedzsmentet sem látták a tanáraim egyébnek”– teszi hozzá. 

Az egyetemi évfolyamában a 26 fős létszámból mindössze 3 fiú volt. Úgy emlékszik vissza, hogy a tanárok örültek, hogy vannak fiúk is a csapatban, sorra kapta tőlük a megerősítést és a szakmára való bátorítást. Az egyetemi évek alatt nagyon aktív volt, több intézményben is megfordult, akár gyakorlatozóként, akár decemberben Mikulásként, vagy éppen néptáncot és angolt tanítva.

Általában kétféle reakciót kap az emberektől, amikor megtudják, hogy óvó bácsi. Az egyik az érdeklődő meglepettség, ilyenkor általában jó beszélgetései alakulnak ki a gyereknevelésről, a szakmáról. A másik reakció a teljes érdektelenség, mintha meg se ütné a fülüket, hogy bácsi. Szerinte ezekben az esetekben egyszerűen a témával szemben érdektelenek. 

Az is előfordult, hogy azt hitték, rosszul fejezi ki magát, amikor románul kellett elmondania, mivel foglalkozik. Általában visszakérdeznek, hogy milyen tantárgyakat tanít. 

Egyikük sem szenved hátrányt amiatt, hogy férfi

Bár az emberek, amíg megszokják őket, addig furcsállják, de egyikőjük sem érzi, hogy hátrányban lenne a pedagógusi szakmában azért, mert férfi. 

Géza mutat rá arra, hogy kimondottan előnyére szolgál, hogy társadalmunkra a férfi dominancia jellemző: ha egy férfi mond valamit, abban jobban megbíznak, hamarabb elfogadják az emberek. Így van ez szerinte az óvodában is. 

„Amikor másfél-két évesen először jönnek óvodába, könnyebben el tudják fogadni tőlem, ha azt mondom a gyereknek, hogy gyere, bújj ide, sírdogálj kicsit, de már nincs miért, mert anya haza ment. Azért, mert egy férfi mondja. Óvó néninél többet sírnak a gyermekek, akárcsak otthon az anyukának” – állapítja meg Géza. 

Úgy véli, hogy ez az a kor, amikor a gyerekek le kell hogy váljanak az anyukákról. Ilyenkor kellene otthon az apa is előtérbe kerüljön, aki másfajta támaszt tud nyújtani a gyereknek, jobban meg tudja húzni a határokat. 

Vannak olyan esetek is,

ahol az apa nincs eléggé jelen a gyereknevelésben.

„Sokszor az apuka külföldön dolgozik. Kéthavonta egyszer hazajön egy kicsit, miközben a gyermekeknek meg igényük lenne arra, hogy feldobálják és elkapják őket, hogy bolondozzanak velük, és hogy érezzék az apa által nyújtott biztonságot.” Szerinte pont emiatt gondolhatják a szülők azt, hogy az óvó bácsi betölthet egyfajta apaszerepet a gyerekek életében, ezért örülnek, ha az ő csoportjába kerül a gyerek. 

Hasonló tapasztalatról számol be Attila is. Nála is volt olyan anyuka, aki azért akarta a gyereket az ő osztályába járatni, mert egyedül neveli a gyereket, más férfi nincs a családban, az apa pedig nem szán elég időt rá. 

Ahogy telt az idő, és egyre jobban megismerték Attilát Nagybányán, úgy kezdtek benne egyre inkább megbízni a szülők. Az évek során olyan is történt, hogy a gyereket azért adták később iskolába, hogy az ő osztályába kerüljön. Lazábbnak tekintik a tanító néniknél, ugyanakkor kellően szigorúnak is. De főleg azért népszerű a szülők körében, mert zenés foglalkozásokat tart és hangszerekre tanítja a kicsiket. 

Tihamér számára motiváló, hogy ő is tud jó óvó bácsi lenni, ennyi óvó néni között. Ő is arról számol be, hogy volt olyan szülő, aki jelezte, hogy a még csecsemőkorú gyerekét majd hozzá, az óvó bácsihoz szeretné íratni. Nem tud róla, hogy a neme miatt bármelyik szülőnek kifogása lett volna. Igaz, kolléganőjével dolgozott váltásban, így a gyerekek egyszerre férfi és női mintákkal is találkoztak. 

Bár hajat fonni még nem tud, de copfot kötni már igen.

Korábbi munkahelyén a délutáni alvás után volt, hogy ő igazgatta a kislányok haját, vagy besegített a dadusnak az öltöztetésbe és rendrakásba. 

Nála idősebb kolléganőjével azonban nehezen találták meg a közös hangot, főleg ez az oka annak, hogy 5 év után más óvodában folytatta tovább. Utólag úgy értékeli, hogy az eltérő nézetük talán generációs különbségből is fakadhat. Nála sokkal tapasztaltabb kollégája nehezen fogadta el, hogy ő bátrabban kísérletezett és igényelte, hogy a saját szemével tapasztalja meg, hogy mi az, ami működik, s mi az, amit érdemes újragondolni. Vagy míg ő szeretett zenét hallgatni a gyerekekkel, s egy nap akár többször is előkapta a gitárját, addig volt kollégája inkább a csendet preferálta. 

– Az, hogy férfiként tanítok, az a gyerekeknek már eleve azt mutatja, hogy egy férfi is lehet kedves, egy férfi is lehet szerethető vagy gondoskodó, én is oda tudok hajolni és meg tudom ölelgetni – jelenti ki Géza óvó bácsi.

Géza szerint az óvoda elsősorban egy szocializációs hely, ahol a gyerekek megtanulnak viselkedni egymással, elrakják a játékokat, megfogják egymás kezét, hogy ne bántsák egymást. Ez pedig csak akkor működik, ha ő is példát mutat, ha látják a gyerekek tőle, hogy ha valaki sír, akkor meg kell ölelni, vigasztalni. Ha elégszer látják, akkor egy idő után már ők is ezt teszik. 

A csoportjában általában speciális nevelési igényű gyerekek is járnak, de jó példamutatással a gyerekek hamar képesek befogadni őket. Sok éves tapasztalattal is rendelkezik a speciális nevelési igényű gyerekekkel való foglalkozásban. 

Az oviban Tihaméréknál a mindennapi tevékenységek része az érzelemkifejezés gyakorlása. A reggelt néha azzal kezdik, hogy ki milyen érzelmekkel érkezett az óvodába. De szerepjátékokkal is szokták ezt gyakorolni. „Volt olyan, hogy rám osztották a bárány szerepet, ők voltak a rókák, farkasok, amelyek a bárányt megeszik. De amikor azt mondtam nekik, hogy kedvességgel jöttem hozzátok az óvodába, azt hallottam, hogy nálatok nagyon jó, vagány a társaság és simogatni is szoktátok egymást, ha bántani akartok, szomorú leszek. S ilyenkor hirtelen a püfölésből átszellemülnek, s elkezdenek simogatni” – meséli.  

Attila szerint a gyerekeket az életre kell nevelni. „A fiú is tanuljon meg gombot varrni, és a lány is tanuljon meg egy szeget beverni. Főleg a mai világban, amikor nagyon sokszor maradnak egyedül az emberek” – mondja. Arra igyekszik ösztönözni a gyerekeket, hogy ne vegyenek mindent készpénznek, kérdőjelezzék meg a dolgokat bátran, de nézzenek utána az információknak, és ne keressenek kifogásokat a feladataik elvégzésére. 

A lehető legjobbnak kell lenni, hogy a szülőknek bizonyítsanak

Az előítéletekkel kapcsolatos tapasztalatokról röviden hat másik férfi óvópedagógust és tanítót is megkérdeztünk. Ők, bár nagyrészt azt állítják, hogy a környezetüket nem érintette negatívan az, hogy férfiként ezt a hivatást választották, azért esetenként kaptak negatív reakciókat a gyerekek szüleitől, ismerősöktől, vagy akár pedagógus kollégáktól is. 

Gyakori, hogy azt gondolták róluk, hogy szigorúbbak és kevésbé empatikusak, mint női kollégáik, vagy akár kevésbé képesek gondoskodni a gyerekekről. Volt olyan eset is, ahol azzal gyanúsították meg, hogy férfiként biztos anyukákkal flörtöl. 

Úgy vélik, hogy a leginkább úgy lehet ezeket az előítéleteket leküzdeni, ha bizonyítanak a szülőknek, ha a lehető legjobban végzik el a feladataikat. Ha a gyerekek jó kedvvel jönnek iskolába, oviba, ha otthon arról mesélnek, hogy milyen jó volt aznap, akkor egy idő után a szülők is megbizonyosodhatnak arról, hogy jó helyen van a gyerekük. Ezek mellett pedig az is fontos, hogy a szülőkkel is beszélgessenek a pedagógusok, egyrészt azért, hogy megismerjék a gyerekek otthoni helyzetét, másrészt azért, hogy a szülők is tudják, hogy épp mivel foglalkoznak a gyerekek. 

Mit mondanak a szakértők?

Hogy milyen hatással lehet a gyerekek fejlődésére nézve az, ha elvétve találkoznak férfi pedagógusokkal az iskolában, arról Dimény-Varga Tünde óvodai és iskolai pszichológust, gyermekpszichoterapeutát kérdeztük. 

A szakember szerint az óvodának, iskolának a társadalmat kellene arányosan leképeznie. Senkinek sem jó az, hogy az intézményekben főleg a kisebb gyermekeket oktató, nevelő pedagógusok aránya az utóbbi évtizedekben erőteljesen a nők irányába tolódott el. A gyermekeknek, – fiúknak és lányoknak egyaránt – szükségük van jó, férfi -és női mintákra. A fiúk hátrányban vannak az iskolában olyan szempontból, hogy mivel kevesebb férfi pedagógus van, kevesebb mintával találkozhatnak, míg a kislányok nagyon sok női, tanárnői mintából válogathatnak. Fontos, hogy a gyermekek azt láthassák, hogy egy férfi is lehet gondoskodó, empatikus, kifejezheti az érzelmeit, és különösen fontos, hogy azt is lássák, hogyan lehet nem agresszív módon konfliktust kezelni. 

Az is lényeges szempont, hogy a gyermekek természetesnek vegyék, hogy bármilyen szakma elérhető mindenki számára. Ha az oktatási intézmények példájánál maradunk, jó, ha azt tapasztalják, hogy a szerepek diverzifikálódhatnak: egy férfi is lehet óvó bácsi és egy nő is lehet matektanár. 

Ha a fiúk azt látják, hogy több férfi tanár is van az iskolában, még inkább úgy érezhetik, hogy az iskola megfelelő hely számukra. Továbbá a lányok is profitálnak abból, ha megfelelő férfi és női szocializációs mintákat látnak maguk körül. 

– De a nemi szerepeknél is fontosabb az, hogy a pedagógus szakmailag és emberileg egyaránt jó példa legyen a tanítványai számára – állítja az óvodapszichológus, gyermekpszichoterapeuta. 

Épp csak a tegnap kezdődött el, hogy nők ott ülhetnek a férfiak mellett, és együtt gondolkodhatnak a világ dolgairól

– Több mint száz éve robbant ki a második ipari forradalom, ahol a férfiak uralták és teremtették mindenki számára az új világot. A nők még hosszú évtizedek múlva is a családi tűzhely őrzői voltak. Ha nem a mi emberi kronométerünkkel, hanem szervezeti idővel mérjük, épp csak a tegnap kezdődött el az a folyamat, hogy a nők ott ülhetnek a férfiak mellett, és együtt gondolkodhatnak velük a világ dolgairól – figyelmeztet Molnár Judit humánerőforrás-szakértő arra, hogy időre van szükség az új társadalmi normák beépüléséhez. 

Szerinte is mindenképp az lenne az ideális, ha a munkaközösségekben egyaránt a férfiak és a nők is jelen lennének, mert sok esetben más megoldásaink, válaszaink lehetnek egy-egy felmerülő feladat kapcsán. Ez pedig serkenti a közös gondolkodást. Ha a férfiak nem engednek teret a nőknek, és fordítva, a nők a férfiaknak, akkor fennáll a rizikó, hogy aki kisebbségben marad, kevésbé meri hallatni a hangját, és a beilleszkedés érdekében felveszi a többség mintáját. Így a sokféleség nem tud a közösség előnyére válni.  

Ha nem is annyira élesen, de megfigyelhető a társadalomban, hogy a nőket nehezebben fogadják el férfias munkakörökben, mint férfiakat nőies munkakörökben – válaszolta erre vonatkozó kérdésünkre. Így a nőknek több energiát kell belefektetniük abba, hogy elfogadják őket, miközben a férfiak már a legelején elismerést kaphatnak nőies munkakörökben. 

Molnár Judit azt is hozzá teszi, hogy nem haladunk rossz irányba, hiszen a mostani generációknak már ebből a szempontból könnyebb dolguk van, mint a korábbiaknak.

The post A férfi is lehet kedves és gondoskodó appeared first on Átlátszó Erdély.

A BBTE megoldja a magyarországi felsőoktatás gondjait?

A Babeș-Bolyai Tudományegyetemről kikért beiskolázási adatokból kitűnik, külföldi állampolgárok a 2000-es évektől jelentek meg nagyobb számban. 2012-től számottevő arányban kezdtek beiratkozni a magyarországi diákok, számuk azóta folyamatosan nő.

Ez a trend valószínűleg összefügg azzal, hogy Magyarországon 2005-től csökken a felsőoktatási hallgatók száma (az Átlátszó adatújságírás-blogjának elemzése erről itt), ugyanis Magyarországon az ingyenes helyek számának csökkentésével gyakorlatilag önköltségessé tették a képzéseket, és így megemelkedtek a bejutási ponthatárok. Szintén ebbe az irányba mutat az, hogy egyre több az olyan szak, ahol követelmény az emelt szintű érettségi.
Ahhoz, hogy kiderítsük, 2008-2018 között milyen arányban és mely szakokra jöttek tanulni Romániába a magyarországi diákok, beiskolázási adatokat igényeltünk az erdélyi felsőoktatási intézményektől (itt leírtuk, hogyan dolgoztunk, illetve itt vannak az adataink).
A többi egyetemmel ellentétben a legnagyobb oktatási intézmény, a BBTE nem beiskolázási számokat adott meg, hanem azt közölte, hogy az adott évfolyam hány százaléka magyar állampolgár, így kénytelenek voltunk ezt az adatot használni.

A pszichológiai képzések a legnépszerűbbek

A magyarországi diákok legnagyobb arányban a pszichológia képzéseket választják az erdélyi egyetemek alap- és mesterképzéseinek szakkínálatából. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Komplex szervezetekben alkalmazott pszichológia nevű mesterképézésén 73 százalékos átlagarányban tanulnak magyar állampolgárok (a kiugró arányhoz hozzájárulhat, hogy ezt a szakot eddig csak két tanévben, 2015-2018 között indították).
A Pszichológia alap- és a Pszichológiai tanácsadás és beavatkozás mesterképzésre is nagy arányban iratkoznak be magyarországi diákok: 40-45%-ban ők töltik ki a létszámot. Érdekesség, hogy 2008-2011 között még a román oktatási nyelven zajló Pszichológia alapképzésre is iratkoztak magyar állampolgárok, ugyanígy találunk magyar állampolgárokat a Pszichológiai tanácsadás és beavatkozás román nyelvű mesterképzésen.
Az általunk megkérdezett egyetemisták hasonlóképpen indokolják döntésüket: Magyarországon az ingyenes tanuláshoz magas bejutási pontszámot kell elérni, ha ez nem sikerül, akkor tandíjat kell fizetni.
Romániában ingyenes helyekre is be lehet jutni, sőt, ugyanolyan eséllyel lehet kapni tanulmányi-, érdem- és egyéb ösztöndíjakat is. Ha pedig csak fizetéses helyre jut be a felvételiző, a tandíjak számottevően olcsóbbak Magyarországhoz képest.

Tinédzserként nem mindig a tanulás a fő szempont

„Magyarországon nincsen felvételi: csupán érettségi jegyek alapján lehet bejutni, azonban nagyon magasak a ponthatárok” – magyarázta Mészáros Anna, egy BBTE pszichológia alapképzésén végzett hallgató, aki jelenleg Hollandiába készül mesterképzésre.
„Nekem anno lázadó tinédzserként nem a tanulás volt a fő szempont, így nem lett kitűnő érettségim. Évekkel később döntöttem a pszichológia mellett: ha otthon akartam volna tanulni, minimum két tantárgyból újra kellett volna érettségiznem” – tette hozzá.
Ágnes – aki a pszichológia alapképzés után a BBTE-n mesterizik – nem csak a könnyebb felvételi rendszer miatt jött Erdélybe tanulni: döntéséhez az is hozzájárult, hogy édesanyja erdélyi származású, mielőtt egyetemre iratkozott volna, több időt töltött Kolozsváron.

„A pontrendszer miatt csak igazán kiváló eredményekkel van esély pszichológia szakra bejutni Magyarországon. Én nem voltam rossz tanuló, az érettségim is jó volt, de a bejutáshoz igen kevés ponttal rendelkeztem. Egyik rokonom itt tanul, ő javasolta, próbáljam meg a felvételit” – mesélte Ágnes, akinek tetszett az, hogy ugyan a BBTE-n volt írásbeli vizsga, azonban emellett számítottak az iskolai eredményei is.

Hasonló, mégis más világ

„Számomra új volt az 1-től 10-ig terjedő osztályozás, amihez eleinte nehéz volt hozzászokni, de alapvetően tetszett a szélesebb spektrumon való értékelés, ami talán pontosabb visszajelzést ad mind az erősségeim, mind a hiányosságaim tekintetében. Ha bármilyen problémám akadt tanulmányaim során, a tanáraim általában segítőkészen és készségesen álltak hozzám, ami számomra sokat jelentett.”
Ágnes szerint a bentlakási lehetőségek jobb minőségűek és olcsóbbak Kolozsváron, mint Magyarországon, igaz, számára nem ez volt a mérvadó, amikor idejött tanulni. „Amit nagyon értékelek az itteni diákéletben, az az egyetemisták számára elérhető vasúti kedvezmény: így volt lehetőségünk világot látni, új helyeket, embereket, és valamilyen szinten más (mégis hasonló) életvitelt és kultúrát is jobban megismerni, mint amit otthon tapasztaltunk.”
Nem csak a könnyebb bejutás szól a BBTE mellett: míg Magyarországon a három éves pszichológia alapképzéssel viselkedéselemző képesítést lehet szerezni, tehát a végzős nem lesz jogosult a pszichológus cím használatára, Romániában a három éves alapképzés már feljogosít az önálló és szabad pszichológusi munka gyakorlására.
Igaz, ez csak Romániára érvényes, amennyiben a diák hazamegy, a diplomát Magyarországon el kell ismertetni. Magyarországon további két év mesterit is maga mögött kell tudjon az, aki valamely szakterületen gyógyító munkát végző pszichológusként tevékenykedne okleveles (általános) pszichológusi diplomával.

A pszichoterapeuta képzés is hozzáférhetőbb

Ahhoz, hogy egy területen önálló praxissal dolgozhasson valaki, plusz 2-4 éves szakpszichológusi képzés szükséges. Ehhez képest Romániában a szakpszichológusi cím megszerzésének két vagy több éves képzés (az egyetemek szakirányú mesterképzései is elfogadottak) felel meg, amelyet a törvény kiegészítő képzésként fémjelez.
A másik sarkalatos különbség, hogy Magyarországon pszichoterapeuta képzést csak klinikai szakpszichológusok vagy szakorvosok végezhetnek, tanácsadó szakpszichológusok nem. Romániában ez sokkal egyszerűbb, a pszichológia alap- és mesterképzés elvégzése után egy, a Romániai Pszichológusok Kamarája (Colegiul Psihologilor din România) által kiadott bizonyítvánnyal klinikai pszichológusként, pszichológiai tanácsadóként és pszichoterapeutaként is tevékenykedni lehet. Ez egy néhány éves továbbképzést feltételez.
Ami a pszichológia képzések hasonlóságait és különbségét illeti, Mérő László, aki a kolozsvári BBTE és a budapesti ELTE pszichológia karán is oktat, elmondta, Kolozsváron az alapképzés lényegében ugyanaz, mint az ELTE-n, és követi az amerikai, brit, német, francia standardot.
„A felvételi határ magyarországi egyetemeken 430-440 pont szokott lenni, ami elég magas. Többnyire azok jönnek Kolozsvárra, akik valamiért nem érték el a pontszámot” – magyarázta az oktató, hozzátéve, hogy ugyan Magyarországon nehezebb bejutni, azonban a BBTE-n az első évben az évfolyam 35-40 százaléka lemorzsolódik, mindent összevetve tehát nem könnyebb a BBTE-n diplomát szerezni.

A tandíj feleannyi Romániában

„Kolozsváron a BA-n ugyanazt kapják a diákok, mint az ELTE-n vagy bármelyik másik magyarországi egyetemen, csak jóval olcsóbban” – így az oktató. Bár a képzés minősége ugyanaz, a tandíjak között óriási eltérések vannak. Az ELTE pszichológia alapképzésén idén 300 ezer forintba (943 euróba) került a tandíj, ehhez képest a BBTE-n 2800 lejt (589 eurót) kellett fizetnie annak, aki nem államilag támogatott helyen tanul.
A pszichológia mesterképzések még költségesebbek Magyarországon: 400 ezer forint (1257 euró), míg a BBTE-n ennek felébe, 3000-3200 lejbe (631/673 euró) kerül egy tanév.

Mérő László szerint a mesterképzéseknél kicsit bonyolultabb a helyzet, ugyanis abból Magyarországon nagyobb a választék, míg a BBTE-n csak a Komplex szervezetekben alkalmazott pszichológia, valamint a Pszichológiai tanácsadás és beavatkozás között lehet választani. Tehát aki klinikai pszichológiát akar tanulni, az vagy románul tanul tovább, vagy elmegy Magyarországra, esetleg valamilyen más európai országba.
Nem gond magyarországi mesteri képzésre jelentkezni romániai BA diplomával? „Sem előnye, sem hátránya nincsen annak, hogy Romániában tanulnak. Egy romániai pszichológus MA-diploma ugyanúgy feljogosítja őket, hogy posztgraduális képzéseken részt vegyenek, mint egy magyarországi” – nyugtatott Mérő.

Antropológia alapképzés nincsen Magyarországon

A pszichológiai képzéseknél is népszerűbb a magyarországi diákok körében az antropológia szak: itt 10 év alatt a magyar diákok átlaga 71 százalék. A BBTE honlapján választ is találunk arra a kérdésre, hogy miért tanulnak ezen a szakon ilyen nagy arányban magyarországi diákok.
„Antropológia szak a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen 2002 óta működik, a Budapesti Corvinus Egyetemmel együttműködésben szervezett antropológia oktatási program  viszont csak sokkal később, 2013-ban indult.
Ennek célja az volt, hogy az átalakuló magyarországi felsőoktatási kínálat (Magyarországon jelenleg nincs alapfokú antropológia-oktatás) kontextusában tanulási lehetőséget teremtsen olyan magyarországi és felvidéki fiatalok számára is, akik érdeklődnek az antropológia szemléletmódja, módszertana és valóságértelmezései iránt.”
Update 17:31, 06.02.2019: Magyarországon valóban nincsen BA szintű antropológia-képzés, MA viszont legalább kettő van, az ELTE-n Budapesten valamint a Miskolci Egyetemen.
A Biotechnológiai és ökológiai rendszermérnök és a Magyar-francia szakokra szintén azért iratkozhatnak a magyarországi diákok, mert otthon nincs lehetőségük ilyen képzéseken tanulni.
Francia szakos tanulmányokat Magyarországon csak két képzés keretében lehet végezni: romanisztika szakon vagy osztatlan tanári szakpárként. Tehát nem lehet egy szakként tanulni a két nyelvet, ugyanakkor a C1-es francia nyelvvizsga is nagymértékben megnehezíti a bejutást az említett két képzésre. A kolozsvári BBTE-n ehhez viszonyítva sokkal könnyebb a felvételi.
A magyarországi alap- és mesterképzések kínálata viszonylag szűk és kevésbé interdiszciplináris, ezért lehet népszerű a BBTE-n a Kritikai elmélet és multikulturális tanulmányok, a Kultúra és társadalom – hagyomány és modernitás között, illetve a Településfejlesztésben alkalmazott szociológia szak.

A marosvásárhelyi színészképzés érdekes alternatíva

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem is közkedvelt a magyarországi diákok körében. Többségük színész alap- és mesterképzésre iratkozik be, kisebb arányban a rendező, bábszínész és teatrológia szakokon is tanulnak magyar állampolgárok.
A magyarországiak motivációja hasonló: otthon nem sikerült bejutni az egyetemre, a marosvásárhelyi színészképzésnek pedig jó a híre.

„Süllyed a színvonal, bezárnak minőségi egyetemeket, megszüntetnek képzéseket, nincs elég fizetés, és rosszul van felépítve maga az oktatási struktúra. Persze, emberek vannak, szívvel lélekkel dolgozó tanárok, akik miatt én mindig nagyon minőségi és szabad oktatást kaptam, de ez három éve is csoda volt” – mondta egy marosvásárhelyi színművészetis hallgató, aki már dolgozott és tapasztalatot szerzett a szakmájában, viszont otthon nem sikerült bejutnia egyik színművészeti egyetemre sem.

Ugyanez a hallgató a romániai felsőoktatásról is elmondta a véleményét: „hasonlónak látom, mint otthon (…) a színvonal magas, de sokszor van káosz, talán kommunikációhiány miatt. Nem érzek román-magyar ellentétet hál’Istennek, de azt érzem hogy nem annyira zökkenőmentes egy esemény, egy közös projekt megvalósítása. Egy kicsit következetesebb lehetne, de ez otthon sincs másképp.”
Milyen előnyei és hátrányai vannak annak, hogy egy magyarországi diák Romániában tanul? „Az én szakmámban nem látok annyi lehetőséget, mint otthon. Kevés a casting, a filmes lehetőség, kevés kis társulat van és elszórtabbak a színházak. A másik oldalon az egyetem színvonala, a többnyelvűség, több kultúra találkozása nagyon izgalmas. Gyönyörű helyek, izgalmas emberek. Szeretem itt, remélem, szakmailag is be fog érni ez a dolog.”

Meglepően kevés magyar állampolgár tanul a Sapientián

A főként magyarországi költségvetési támogatásokból működő Sapientiára 2012-től – az intézményi akkreditációt követően – kezdtek beiratkozni külföldi hallgatók. A magyar állampolgárok száma az első három évben megduplázódott, majd évenkénti 28-29-es létszámon stabilizálódott, ugyanakkor évenként maximum két magyar anyanyelvű szlovák/olasz/osztrák állampolgár tanult a magánegyetemen.
2008-2017 között folyamatosan növekedett az egyetemen tanuló diákok száma, viszont a 2018-2019-es tanévben majdnem 80-nal csökkent az összlétszám.
2013-ig nagyobb arányban tanultak a hallgatók tandíjas helyeken, majd fokozatosan a tandíjmentes hallgatók javára billent a mérleg. A magánegyetem tandíjainak értéke az utóbbi 10 évben nem változott.
A legnépszerűbb szakokra évről évre jelentkeznek magyarországiak, viszont a legnépszerűbb képzésen hat év alatt is csak 35 magyar állampolgár tanult.
Mind a BBTE, mind a Sapientia aktívan tesz is azért, hogy minél több magyarországi diák felvételizzen hozzá. Mindkét egyetem évek óta állandó kiállítóként, önálló standdal vesz részt a budapesti Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon.

Több svéd, olasz és német tanul a MOGYE-n, mint magyar állampolgár

2015-től kezdett növekedni a magyarországról érkező diákok aránya a Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány és Technológiai Egyetemen (régi, közkeletű nevén: MOGYE). Míg 2015 előtt néhány, legfeljebb féltucatnyi magyarországi diák tanult a MOGYE-n, addig 2015-től a számuk közel 70-re nőtt, később pedig az 50 körüli szinten állandósult.
2015-től nemcsak a magyarok száma ugrott meg és stabilizálódott, hanem Svédországból, Olaszországból és egyéb országokból is többen érkeztek Marosvásárhelyre tanulni, mint az előző tanévekben. És nem is olyan csekély számban.
A magyarországi oktatási rendszer, a kétszintű érettségi, a felvételi követelmények és a magas ponthatárok elriasztják a jó képességű diákokat az otthoni továbbtanulástól. Egy fogorvosi szakos hallgató szerint célorientáltabb az erdélyi felsőoktatási intézményekben a felvételi, ő éppen ezért jött a MOGYE-re tanulni:

„Magyarországon középszintű érettségit írtam, az orvosihoz pedig emelt szintű biológia és kémia szükséges. Az emelt biológia érettségire nem csak az embertant kell nagyon jól tudni, hanem a növénytant, állattant és ökológiát is. Szimpatikus volt az itteni felvételi rendszer, ahol célzottan az embertant, anatómiát kérik számon.
Véleményem szerint egy orvosira készülő diák arra összpontosítson leginkább, amivel foglalkozni fog, ne azért kerüljön be valaki orvosira, mert jól oldotta meg a növénytanos, ökológiás és állattanos érettségi feladatokat. (…) Féltem, hogy nem írok elég nagy pontszámú emelt érettségit, és hogy ne hagyjak ki éveket, ide jöttem szerencsét próbálni. Mivel a legtöbb országban nem létezik felső szintű érettségi (mármint kétszintű érettségi rendszer), így nem lett volna gondom, hogy más országban is elfogadják.”

Következetesebb és szigorúbb a magyarországi orvosképzés?

Diák interjúalanyunk szerint sokkal rendszerezettebb és következetesebb a magyarországi felsőoktatás. A diákokkal már első héten közlik a tanmenetet, a tankönyvek listáját és azt is, hogy melyik heteken fognak vizsgázni. Ez azért nagy segítség, mert ezáltal a diákok előre fel tudják mérni a félév terhelés-eloszlását.
Másik nagy előny, hogy a kiscsoportos gyakorlatok esetében a hallgatók maguk dönthetik el, hogy melyik meghirdetett időpontra szeretnék felvenni az adott gyakorlatot, ők állítják össze az órarendjüket. A hallgatókkal szembeni követelmények sokkal szigorúbbnak tűnnek.
Ehhez képest a MOGYE-n rendszertelen az oktatás, az információközlés is nehézkes. „Gyakran fordult elő, hogy felmentünk az egyetemre, és vártunk a tanárra, aki nem jelent meg. Véleményem szerint ilyenkor lehetne szólni az évfolyamfelelősnek, mindössze egy e-mailre vagy egy telefonhívásra lenne szükség.
A tananyagot az esetek többségében vizsgaidőszak előtt kaptuk meg, ez nem segíti elő azt, hogy a diák év közben a saját ritmusában tanuljon. Így tehát nehezebb a félévi tananyag-mennyiséget egyenletesebben eloszlatni. Másik negatív dolog az eszközhiány, illetve az, hogy itt a diáknak kell pácienst keresnie!” – így az interjúalanyunk.

Magyar nyelvű képzésen is románul megy a gyakorlat

A diákok, akikkel szóba álltunk, nem igazán vannak megelégedve a marosvásárhelyi élettel, az egyetemmel. „Nem vagyok megelégedve, és valahol megnyugtat, hogy nem csak én gondolom így. Az egyetemen a gyakorlatokat gyengének érzem. Annyira kevés az eszköz, hogy a diákoknak kell befektetniük, utána pedig következik a pácienskeresés, ami azért is nehéz, mert aki nem marosvásárhelyi, az ismerősöket sem kérdezhet meg.
(…) Ezt a várost nem lehet összehasonlítani Budapesttel, itt más az élet. Otthon, Budapesten mindig van mit csinálni, mindig van valami esemény, program, amire barátokkal elmegyünk. Ehhez képest itt nagy a nyugalom. Van egy-egy egyetemi buli, ami olyan-amilyen.”

Az orvosin tanuló diákoknak azzal is meg kell küzdeniük, hogy bár az oktatás nyelve elvben magyar, a gyakorlatok gyakran románul zajlanak. „Eleinte nagyon nehéz volt belerázódni a román nyelvbe, de már egyre könnyebben megy (ez szerintem nem csak a magyarországiaknak nehézseg, hanem az itt élő magyaroknak is).
Hiába vagyok magyar szakon, a gyakorlatokat és a gyakorlati vizsgákat román nyelven tartják. A kurzusokon magyarul megkapjuk az alapokat, de gyakorlatokon alig értünk valamit. Nekem személy szerint sokat kell románról magyarra fordítanom, mert nem bemagolni szeretném, hanem megtanulni az anyagot, és ez nagyon sok időmet veszi el.”

Más országokból érkező diákok

A romániai felsőoktatási intézményekben 2015-től látványos növekedés figyelhető meg a külföldi diákok számát tekintve: tanévenkénti stabil beiratkozási aránnyal vezetik a listát a moldovai egyetemisták, de emelkedik az európai uniós országból érkező állampolgárok száma is.
Világszerte növekedik a külföldön tanuló egyetemisták száma, míg itthonról elmennek a tehetősebb diákok a nyugati egyetemekre, addig Nyugat-Európából és a fejlődő országokból is jönnek ide tanulni.
Kutatások nincsenek arra vonatkozóan, hogy milyen szociális rétegbe tartozó és milyen képességű hallgatók jelentkeznek külföldről az erdélyi egyetemekre. Feltételezhető, hogy az alsó középrétegek számára jelent továbbtanulási lehetőséget, akik gyengébb eredményeik okán hazájukban csak tandíjas képzésre jutnának be, amely viszont ott számukra megfizethetetlen.
Címlapfotó: Diákok a BBTE-n. Fotó: BBTE

The post Kinek és miért vonzó Magyarországon a romániai diploma? appeared first on Átlátszó Erdély.