A mondatnak az a része, hogy a gazdák kompenzációt kaphatnak a természetvédelmi korlátozások miatt, valóban összhangban van az elfogadott stratégiával. Az viszont már erősen félrevezető, hogy ezt mind a közösségi médiában, mind a párt közleményében úgy kommunikálják, mintha 2026-ban az RMDSZ parlamenti frakcióinak közbenjárására született volna meg a kompenzáció gondolata és jogi alapja. A történet ugyanis jóval régebbi, és még nem is tekinthető elvégzettnek az ezzel kapcsolatos munka. 

A kompenzáció nem most született meg

A természetvédelmi korlátozások miatt járó kompenzáció jogi alapja már egy 2007-es természetvédelmi sürgősségi kormányrendeletben is szerepelt.

A jogszabály kimondta, hogy a védett természeti területeken lévő földek tulajdonosai vagy bérlői  kompenzációt kapnak a természetvédelmi korlátozások betartásából fakadó jövedelemkiesésért. Ezt a kormányrendeletet négy évvel később módosították a 49/2011-es törvénnyel. A részletes igénylési és számítási szabályokat külön kormányhatározatnak kellett volna megszabnia, de ez azóta sem történt meg. 

Ahhoz ugyanis mindegyik természetvédelmi területnek el kellett volna készíteni a kezelési tervét, de ami elkészült, azzal is sok a gond. A védett területeken azokat a gazdákat, akik a természeti értékeket védve művelik a földjüket,

a területalapú mezőgazdasági kifizetésekbe épített többletjuttatásokkal kompenzálják.

Például 2024-ben összesen 184 millió eurót kaptak azok, akiket valamilyen természeti vagy természetvédelmi korlátozás akadályozott abban, hogy jobban kihasználják a földjüket vagy erdőjüket. Közel 207 millió euró értékben jutalmazták azokat, akik klíma- és környezetvédő módon gazdálkodtak. Ezeket az adatokat a kifizetések nyilvános adatbázisából összesítettük. Vagyis a gazdák kártérítésének jogi kategóriája nem 2026-os újdonság.

Ez az első fontos pont, amit az RMDSZ kommunikációja elhomályosít.Tehát nem arról van szó, hogy eddig semmilyen jogi lehetőség nem létezett, és most valaki létrehozta azt.

Akkor mi történt most, 2026-ban?

Történt valódi változás – csak nem az, amit az RMDSZ közösségi oldalára kiírt „Elértük!” mondat elsőre sugall. 2026 áprilisában a kormány ugyanis a védett területek mellé új kategóriát vezetett be: a bioatdiverzitási prioritási területeket.

Ezekre a jogszabály külön kompenzációs jogalapot hozott létre.

Csakhogy ugyanebben a jogszabályban az is szerepel, hogy a kompenzáció igénylését, kiszámítását és odaítélését külön kormányhatározat szabályozza. A kifizetés pedig csak ennek a határozatnak a hatálybalépésétől indulhat.

Ennek határideje hat hónap, vagyis 2026. október 7. 

Május 29-én elfogadtak egy módszertant is, de ez nem a pénz kiszámításáról szól, hanem azt szabályozza, hogy hogyan kell azonosítani a biodiverzitási prioritási területeket. A kettő pedig nem ugyanaz. Röviden: a területek azonosításának szabálya már megvan, a  kompenzáció kifizetésének teljes szabályrendszere még nincs. És ehhez jön az augusztusi stratégia

A PNRR-támogatások lehívásának véghajrájában a parlament augusztusi rendkívüli ülésén  elfogadta a 2026–2030-as biodiverzitási stratégiát, amiről az RMDSZ közleménye is szólt. 

A parlamenti bizottságok hivatalos jelentése szerint a végleges szöveg több helyen is rögzíti, hogy a természetvédelmi és helyreállítási intézkedések miatt keletkező jövedelemveszteségeket, illetve többletköltségeket kompenzálni kell. Ez tehát tényleg bekerült a stratégiába. 

Ki érte el?

A parlament hivatalos adatlapja szerint az eredeti törvényjavaslatot az USR 25 képviselője és szenátora kezdeményezte, és betársult egy PNL-s szenátor is. RMDSZ-es kezdeményező nincs a listán. 

Ez még önmagában nem bizonyítja, hogy az RMDSZ később ne vett volna részt az egyeztetésekben. A módosító indítványoknál viszont már van konkrét dokumentumunk.

A bizottságok jelentése felsorolja a beadott és elbírált módosításokat, és az elfogadott módosításoknál megjelöli a benyújtókat is. Az alsóház bizottságaiban elfogadott 11 módosítást a PSD és az AUR képviselői nyújtották be. Egy nappal korábban pedig, a szenátusi bizottságokban szintén csak a PSD, az AUR, a PACE és a PNL egy-egy szenátorának módosítóját fogadták el. 

A parlament két házának bizottsági vitáin RMDSZ-es javaslatot nem találtunk. Ez azért fontos, mert az RMDSZ kommunikációja ennél sokkal egyszerűbb történetet sugall: mintha a párt saját módosításai révén vitte volna át a gazdák kompenzációját.

A parlamenti dokumentumok ezt nem támasztják alá.

A képviselőházi bizottsági vitán elutasított 52 javaslatot (.pdf, 289. oldaltól) is az USR, az AUR és a SOS képviselői nyújtották be. Ezek között volt olyan, amely bármilyen természetvédelmi korlátozás esetén a gazdálkodó teljes kárának megtérítését írta volna elő. Illetve olyan is, amely nemcsak az ezután kijelölendő, új Natura 2000 területeken, hanem az eddigiek is jelentkező jövedelemveszteségeket is kompenzálta volna. Ezeket a bizottságok elutasították. 

A képviselőházi vita jegyzőkönyvében szerepel, hogy az elfogadott módosítások közül többet a Román Gazdák Klubjának javaslatai alapján a szenátus környezetvédelmi bizottsága vezetett be a törvénytervezetbe, ám az előterjesztők közt itt sem látunk RMDSZ-es bizottsági tagot. Pedig az RMDSZ részéről épp Tánczos Barna tagja ennek a bizottságnak, akit a stratégia elfogadásáról szóló RMDSZ-közlemény is idéz. 

Hol van a miniszter?

Tánczos másik szerepben jelent meg a törvényhozási folyamatban: a mezőgazdasági tárca ügyvivő minisztereként fogalmazott meg az általa vezetett intézmény csapatával közösen módosító javaslatokat, amelyeket az augusztus 4-ei szenátusi vitán megvédett, olvasható a mezőgazdasági minisztérium közleményében. 

Ez a közlemény nem jelöli meg, hogy a javaslatokat a bizottságokban vagy a plénumban lefolytatott vitán védték-e meg (ugyanazon a napon folytak). Kinyitottuk az összes bizottsági jelentést, és elolvastuk a plénumbeli vita jegyzőkönyvét is, de egyikben sem szerepel, hogy Tánczos miniszter vagy a minisztérium más alkalmazottja ezeken megjelent volna, vagy hozzászólt volna a vitához.

Ahol a minisztérium bizonyíthatóan hozzászólt a stratégiához, az a márciusi, májusi és júliusi tárcaközi egyeztetés volt (.pdf, 4. oldal), amit a környezetvédelmi minisztérium koordinált. Magát a stratégiát a Pro Biodiversitas kft., a Román Madártani Egyesület és az M&S Ecoproiect kft. társulása készítette el a a környezetvédelmi minisztérium megrendelésére.

Az egyedüli RMDSZ-es, aki hozzászólt a törvényjavaslat augusztus 5-i vitájához a Képviselőház plénumában, Hajdu Gábor volt. Ő a tulajdonjog tiszteletben tartását hangoztatta, és azt, hogy nem lehet a polgárok ellenében modernizációt és reformokat végrehajtani, egyensúlyt kell teremteni a PNRR vállalásai és a polgárok érdekei között.

A képviselőház név szerinti szavazási adatai szerint a törvényt 177 igen, 79 nem és 11 tartózkodó szavazattal fogadták el; két képviselő nem szavazott. Az RMDSZ 19 jelen lévő képviselőjéből 18 igennel szavazott, egy pedig nem szavazott. Viszont az RMDSZ a közleményében nem azt állítja, hogy megszavazta, hanem hogy a kártérítés egyenesen az ő javaslatai alapján került be a stratégiába.

Ez pedig nem támasztható alá.

Következtetés

Az állítás tehát, hogy az RMDSZ augusztus elején „elérte”, hogy a természetvédelmi korlátozások miatt jövedelmet vesztő gazdák kompenzációt kapjanak: hamis.

A kompenzáció jogi alapja már 2007-ben, az uniós csatlakozásunkkor megjelent. 2026-ban valóban új kompenzációs jogalap született, és a biodiverzitási stratégia is megerősítette a kompenzáció elvét.

A stratégiát tartalmazó törvényjavaslatnak nem volt RMDSZ-es kezdeményezője, és az elfogadott módosításokat sem az RMDSZ honatyái nyújtották be. A módosításokat a mezőgazdasági minisztérium közleménye szerint a szenátusban Tánczos Barna vezette fel és védte meg, de ezt a parlamenti vita dokumentumai egyáltalán nem támasztják alá. Az RMDSZ frakciója egyetlen módosítást sem szignózott. 

És ami a gazdáknak talán a legfontosabb: a rendszer még távol áll a működéstől.

Az RMDSZ tehát egy létező változást kommunikál – csak úgy, mintha ez sokkal nagyobb és teljesen új eredmény lenne, és mintha annak politikai érdeme egyértelműen az RMDSZ-hez, nem pedig a törvény kezdeményezőihez, valamint a módosítási javaslatokat benyújtókhoz  kötődne. A rendelkezésre álló eredeti dokumentumok az RMDSZ-nek ezt a kommunikációját nem támasztják alá.

 A címlapfotó illusztráció.

The post Az RMDSZ találta fel a gazdák kompenzációját? appeared first on Átlátszó Erdély.

Tánczos Barna azt állítja, hogy Romániában robbanásszerűen nőtt a vágókapacitás, a kiskérődzők esetében is.

A kijelentés szűken értelmezve igaz.

„Romániában robbanásszerűen nőtt a vágókapacitás, például a kiskérődzők esetében. Ma már óriási vágókapacitással rendelkezik az ország. Románia jelenleg is exportál húst az Európai Unióba és közel-keleti országokba. Tehát megvan a hazai kapacitás, és szerencsére a vágott állatok húsának exportja is működik, még ha nem is olyan volumenben, mint az élőállat-export.” 

Tánczos Barna szembemegy az újabb uniós állatjóléti szigorításokkal

Miért érdekes, hogy mennyi állatot vágunk, és hogyan függ össze a vágókapacitás a juhászok keddi tüntetésével?

A juhászok idén nyáron már többször tüntettek Bukarestben, mert nem tudják eladni a felnevelt állatállományt. Ráadásul a juhok tartása nyártól nagyon megdrágult: egyrészt a forróság és az aszály rontotta a legelők minőségét, és megdrágította a takarmányt, másrészt a tenyésztők nem számítottak arra, hogy nem tudják eladni ősszel az állatokat, és takarmányozni kell őket.

Az exportra nevelt állatok zömét azért nem tudják eladni, mert két, nagyon ragályos, járványos állatbetegség miatt idén júniusban az Európai Bizottság az év végéig megtiltotta Romániának, hogy bárhova élő juhot és kecskét exportáljon. 

A kiskérődzők pestise miatt 2024-től nem exportálhatunk az uniós tagországokba élő juhot és kecskét. Mivel az utolsó fertőző góc 2025 májusában történt jelentése után egy évvel újból feltűnt ez a betegség, ezúttal Maros megyében, ahol korábban nem detektálták, az EB úgy véli, Románia nemcsak a járványt nem tudta felszámolni, de abban sem lehet megbízni, hogy korrekt módon felderíti és jelenti a betegség terjedését. (Erről hosszabban itt olvashatsz.) Ezért megtiltotta a romániai tenyésztőknek az unión kívüli exportot is, holott Románia főleg a Közel-Keletre exportált.

Nagy pénz lett az élő juhok kivitele

Romániában sokkal több juhot tenyésztenek, mint amennyit a lakosság elfogyaszt. 2025 végén az ország juhállománya 10,7 milliós volt az Országos Statisztikai Intézet szerint (.pdf, 16. oldal). A nagyságrend idén sem változott. Az egy főre eső fogyasztás és az egyedek átlagos vágósúlya alapján végzett becslés szerint ennek körülbelül a 35–40 százalékát fogyaszthatja el a hazai lakosság, főként húsvét körül.

Az élőállat-export értéke viszont óriásit nőtt, mióta beléptünk az EU-ba. Míg a juhállomány 25 százalékkal gyarapodott 2007 óta, addig az élő állatok kivitelének értéke megháromszorozódott. Az Országos Statisztikai Intézet Tempo Online adatbázisából kinyert adatok szerint 2007-ben a közel 8,5 milliós juhállományból a kivitt állatok értéke 76,4 millió euró volt. A 2020-as években a közel tízmilliós állományból exportált állatok értéke már meghaladta a 250 millió eurót. 

A júniusi exporttilalom előtt az állategészségügyi hivatal vezetője még úgy becsülte, idén akár a 300 millió eurót is elérheti az élő juhok kivitelének értéke. Erre most kevés az esély azzal együtt, hogy nyárig a romániai tenyésztők több mint 145 millió eurót kasszíroztak egy hatalmas algériai üzletből, amely ott korrupciós botrányba torkollt.

Ha nem lehet exportálni, le kellene vágni 

Az élőállat exportjának alternatívája a vágás, a levágott állat húsa ugyanis már nem terjeszti a betegséget, ezért levágva szabad exportálni. Ezért érdekes, hogy mekkora vágókapacitással rendelkezik Románia. 

Ahhoz, hogy ellenőrizhessük Tánczos Barna ügyvivő agrárminiszter kijelentését, miszerint „robbanásszerűen nőtt a vágókapacitás”, a robbanásszerűt úgy értelmeztük, hogy rövid távon megtöbbszöröződött. Magát a vágókapacitást nem tudtuk közvetlenül ellenőrizni, mert több megyei állategészségügyi hivatal sem tünteti már fel az engedélyezett farmok és feldolgozóegységek listáján a vágóhidakat és azok kapacitását.

Ezért a kihasznált ipari kapacitást ellenőriztük: megnéztük az Országos Statisztikai Intézet kimutatását a vágóhidakon ténylegesen levágott állatokról. A juhokat és kecskéket egyben számoló kimutatások szerint 

• 2023-ban 302 160, 
• 2024-ben 475 397, 
• 2025-ben pedig 1 097 649 kiskérődzőt vágtak le hazai ipari vágóhidakon. 

Az itt levágott kiskérődző állatok száma a 3,6-szorosára nőtt, tehát rövid időn belül megtöbbszöröződött a kihasznált ipari vágókapacitás.

Ugyanez látszik a hasított súlyban is. 2024-ben 8318 tonna, 2025-ben 16 893 tonna lett az itt levágott juhok és kecskék hasított súlya. Az idei adatokat a havi kimutatásokból összesítettük, eszerint idén januártól augusztusig 9057 tonna lett az összesített hasított súly. (A hasított súly az a lefagyasztott tömeg, ami megmarad az állatokból, miután kivéreztetik és kibelezik őket, illetve levágják a fejüket és a lábuk egy részét.)

Miért fontos a vágóhíd?

A húsexportnál kiváltképp fontos, hogy vissza lehessen követni a termék készítésének minden fázisát. Ezt pedig a hivatalos engedélyekkel és minőségbiztosítással rendelkező vágóhidak tudják nyújtani. A nagyipari vágóhidak tudnák azt a kapacitást biztosítani, amellyel a húsexport az élő állat exportjának reális alternatívájá válhatna. 

A statisztikai intézet fenti kimutatásaiból látszik, hogy 2024-ben az állatállománynak mintegy a huszadát, tavaly már a tizedét tudták ipari vágóhidakon levágni.

A havi kimutatásokból viszont az is látszik, mennyivel több kiskérődzőt vágunk le Romániában nem ipari vágóhidakon. Az augusztusig levágott 5,3 millió kiskérődző közül csak 653 ezret vágtak vágóhidakon. Az összes levágott állatból származó bő 58 ezer tonna hasított súlyból csak 9057 tonna keletkezett ipari vágóhidakon.

Augusztus végéig ennek a tizedét, 958 tonnát exportáltunk 7 millió euró értékben, írja a lantulalimentar.ro uniós statisztikára hivatkozva. Ez a húsexport főleg a tiltás után, júliusban és augusztusban pörgött fel.

Összevetve viszont az élőállat-export 250-300 millió eurós értékével az látszik, hogy még ha a húsexport tovább is pörög, és év végéig eléri akár a 15–20 millió eurós értéket, az még mindig csak a tizede annak, amit a tenyésztők az élőállat-exporttal kerestek volna. Vagyis hiába bővült robbanásszerűen a vágókapacitás Romániában, egyelőre nem váltja ki az élőállat-exportot, sőt messze áll ettől.

Karámon innen és túl

Tánczos Barna az idézett interjúban síkraszállt azért, hogy Románia továbbra is az élő juhok exportjának uniós éllovasa maradjon. Sőt azért is, hogy az EU ne szigorítsa az élő állatok szállításának feltételeit további állatjóléti előírásokkal. Daniel Buda EP-képviselő szeptember 16-án azt jósolta, hogy az Európai Bizottság egy hónap múlva engedélyezheti Romániának az élő állatok kivitelét az EU-n kívülre, ha a juhtenyésztők felhasználják az Unió által ingyen felajánlott 1,3 millió adag vakcinát, és beoltják a kivinni szándékozott juhokat.

A hazai juhtenyésztés céljáról és módjairól nem zajlik társadalmi vita, holott a gazdasági haszon csak az egyik szempont. A legelőkön dolgozó juhászok fizetése, munkakörülményei, szociális ellátása nem kerül szóba. Arról, hogy ők hogyan etetik és nevelik a juhászkutyákat, annyiszor sem beszél a mainstream sajtó, ahányszor emberre támadnak kóbor vagy juhászkutyák. Arról, hány haszonállat pusztul el milyen kínok között, miközben a célországba szállítják, még ritkábban esik szó.

Hogy a jövedelmező export ösztönözte juhtenyésztés milyen közvetett és közvetlen módon károsítja a romániai tájakat és a biodiverzitást, arról a Kuhn Thomasszal készített videóinterjúnkban hallhattok bővebben. A beszélgetésből kiderül, hogy az ökológusok egyáltalán nem a gazdák ellenségei.

Illusztráció: Pál Edit Éva

The post Juhokkal és Tánczos Barnával indul a Sánta Kutya rovatunk appeared first on Átlátszó Erdély.

Az új koronavírus okozta világjárvány újra az álhírekre irányította a közvélemény és a hatóságok figyelmét. A pánikkeltő, stresszt kiváltó események vagy akár a megnövekedett érdeklődés is kedvez az álhírek terjedésének. Választási kampányok, világjárványok, gazdasági válságok fokozottan kötik le a figyelmünk, a hírgyártók pedig – jó vagy rossz – tartalommal szolgálják ki.

Általában azért fogyasztunk híreket, hogy megtudjuk, mi történik a világban. Gyakran azonban olyan információkat keresünk, amelyek ráerősítenek az értékeinkre és világnézetünkre. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) egy tanulmánya szerint nehezebben emésztjük meg azokat a híreket, amelyek kikezdik a világlátásunkat, mert megértésük fokozott szellemi erőfeszítést igényel. Ráadásul negatív érzelmeket keltenek, ami kényelmetlen számunkra.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Az MIT kutatási eredményei aggodalommal tölthetik el azokat, akik az utóbbi években az online terjedő álhírek ellensúlyozásának módszereit igyekeztek kidolgozni. Többen javasoltak olyan intézkedéseket, mint a különböző botok – automatizált feladatokat végrehajtó internetes applikációk – megszüntetése, online tartalom blokkolása, információellenőrző kampányok vagy épp médiaoktatás. De reális elképzelés, hogy valaha is ellenőrzés alá vonjuk a jelenséget?

Egyáltalán kívánatos-e bármi áron ellenőrizni az álhírek terjedését?

Az online tér kevésbé szabályozott, mint az audiovizuális sajtó. Rádió- és tévéműsorok sugárzásához frekvenciára van szükség, egy ország frekvenciasávja pedig korlátozott. Frekvencia igényléséhez az állam egy sor – a tartalmat is érintő – feltételt támaszt: méltányosság, kiskorúak védelme, stb. Az interneten korlátlan számú kiadvány működhet, amelyeket az állam nem tud korlátozni, mert a feltételekért cserébe nem tud semmit nyújtani.

[wp_ad_camp_1]

Az internet decentralizált, nem ismer országhatárokat, az országos hatóságok emiatt sem tudják ellenőrizni. Ez hasznos, ha például visszaélésekről szeretnél információkat közzétenni, és nem szeretnéd, ha a hatóságok üldöznének érte. De káros, ha összeesküvés-mítoszokat akarsz terjeszteni, és így akarod elkerülni a hatósági büntetést.

Az internet szabadsága teszi lehetővé a visszaélést. A nagy dilemma éppen az,

hogyan lehet biztonságosabbá tenni az internetet cenzúra nélkül.

Először is tudnunk kell, hogy az internet sem felügyelet nélküli terep. Itt is alkalmazandók a fizikai világban érvényes viselkedési szabályok. Az álhírek terjesztése azonban nem bűncselekmény, amíg nem veszélyezteti a nemzetbiztonságot, vagyis ha nem járnak nagyon súlyos következményekkel.

Léteznek már javaslatok a kevésbé súlyos esetekre is. Egyesek a felhasználók viselkedését megváltoztató beavatkozásokat sürgetnek: a hamis információkat is magában foglaló tartalmak felcímkézése, a valós információk terjesztésének ösztönzése a közösségi hálókon.

Független szervezetek adatellenőrzése akkor működik, ha rövid és tárgyszerű. Az interaktív grafikonok, mint az úgynevezett igazságbarométerek egyelőre inkább zavart és ellenérzést keltenek a felhasználók körében. A közvetlen üzenetet könnyebben fogadják be a felhasználók, főként ha az üzenet egy teljes kijelentést, nem csak egyes részeit azonosít igazként vagy hamisként. De ne feledjük, hogy a felhasználó könnyebben söpri félre azokat a cáfolatokat, amelyek a személyes világnézetét is megkérdőjelezik.

Az automatizált botok vagy bizonyos tartalmak eltüntetése nem fenntartható megoldás, mert botokat, álhíroldalakat és felhasználói fiókokat könnyen újra létre lehet hozni. A sajtó jelenlegi rendszerében a túltermelés a szabály, a „megtisztításához” szükséges erőfeszítés hatalmas emberi és technikai erőforrást igényel. A tartalom blokkolásához szükséges bürokrácia pedig könnyen disztópiává válhat: bizottságok fogják megállapítani, mi az igazság? Vagy épp automatikus rendszerek?

Kinek a valósága lesz a mérce?

A közbeszédet nem lehet önkény gyakorlása nélkül megtisztítani a „veszélyes elemektől”. Romániában a Covid-19 miatti szükségállapotban a tartalom blokkolásával a belügyminisztérium egyik bizottsága foglalkozott. Ez a lakosság felügyeletének egyik intézménye, amely semmilyen szakértelemmel nem rendelkezik a sajtószabadság, a szabad önkifejezés és az információhoz való hozzáférés terén.

Ami a felhasználók viselkedésébe történő beavatkozást illeti, a médiaoktatás tűnik hosszú távú megoldásnak azokra a problémákra, amelyeket az internet infrastruktúrája és működési módja generál. Ezt bármilyen korban el lehet kezdeni, de az iskolában a leghatékonyabb, mert ebben az időszakban formálódnak a jövő olvasói. További előnye, hogy nem sért emberi jogokat, nem veszélyezteti a demokrácia állapotát, ahogy a cenzúra teszi (eufemisztikusabban: a tartalom blokkolása).

A médiaoktatás nem csodaszer, és nem oldja meg az online tartalomgyártás logikájából adódó problémákat, ahol mi, fogyasztók adatokat termelünk, ezek az adatok pedig jövedelmet generálnak. A médiaoktatás elismeri az információfogyasztók információtermelő szerepét is, amely szerep olyan új felelősségekkel jár, amelyeket fel kell ismernünk abban az életkorban, amelyben ez az átalakulás végbemegy. Ez az életkor pedig egyre hamarabb köszönt be.

Fordította: Szabó Tünde

Nyitókép forrása: ColiN00B/Pixabay

Az álhírekkel foglalkozó sorozat korábbi részei:

[irp posts=”29659″ name=”Így hoznak jövedelmet az álhírek”]

[irp posts=”29668″ name=”Mit mond a tudomány az álhírekről?”]

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Mit kezdjünk az álhírekkel? appeared first on Átlátszó Erdély.