• A 2,8 millió farm fele indulásból ki van zárva az állami és európai uniós támogatásokból, mert egy hektárnál is kevesebb területet művel.

• Az, hogy minden támogatás a művelt terület nagyságától függ, kimutathatóan növeli a közepes és nagy farmok számát és méretét. Ezzel együtt az évenként hozzájuk kerülő támogatások összegét is.

• Románia azt állítja magáról, hogy nem csak azért támogatja rengeteg közpénzzel a farmokat, hogy azok jövedelmezőbbé váljanak. A számok azonban nem ezt mutatják. Hanem azt, hogy egyre kevesebb gazda kap egyre több pénzt, a kisgazdák egyre kevesebb pénzt kapnak, a fiatal gazdákat még csak most kezdik igazán ösztönözni, és oda áramlik nagyon sok pénz zöld célokra, ahol alig kell tenni értük.

„Hé fiúk! amott ül egy túzok magában,
Orrát szárnya alá dugta nagy buvában;
Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e?
Meg kell a palánkot döngetni körűle!”

Ezt a provokációt Toldi Miklós csoportos terrorizálására mindannyian ismerjük, Arany János elbeszélő költeménye kötelező olvasmányunk volt. Sokunk meg is tanult belőle részeket. Tudjuk, hogy itt a túzok madár metafora, tudjuk, hogy Toldi György az öccsét, Miklóst értette rajta. Csak azt nem tudjuk, hogy néz ki a túzok. Ez a nagytestű madár ugyanis a kihalás szélére került Romániában. Pedig még a huszadik század végén is gyakori látvány volt Nagyszalonta környékén, ahol Arany élt és írta a Toldit 180 évvel ezelőtt. 

Mezőgazdasági támogatás idézte elő, hogy a túzok ismét költsön Nagyszalonta mellett: egy szalontai nagygazda fantáziát látott a túzokvédelmi programban. 90 hektárnyi nem túl jó minőségű szántót gyepesített, és csak a madár költési időszaka után kaszálta. Az alaptámogatással együtt így hektáronként kétezer lejhez jutott, és ez már neki is megérte.

A Milvus Csoport évekig tartó erőfeszítése hatására az agrárminisztérium 2018-ban indította a túzokvédelmi programot. A Milvus biológusai egyre több madarat figyeltek meg a támogatott területen. A minisztérium 2024-ben még meghirdette ezt a támogatási vonalat, idén azonban már nem. A szalontai gazda, aki eddig igénybe vette, és büszke is volt rá, hogy nála lehetett túzokot látni, idén már őszi búzával vetette be a területet.

A többihez képest ez kicsi támogatási csomag volt, de megmutatta a romániai agrártámogatás legnagyobb problémáit: 

• kevés gazda tudta igényelni (19 településen hirdették meg, a magyarországi költőterületek mellett), 
• nagygazdáknak érte meg igényelni, 
• és anélkül szüntette meg a minisztérium, hogy erről egyáltalán értesítette volna a madárvédőket, akik szakmailag kidolgozták. 

Holott a Milvus rengeteg munkát fektetett abba, hogy gyepvédelmi javaslatai bekerüljenek Románia új agrárstratégiájába, válaszolta megkeresésünkre Nagy Attila biológus, a Milvus munkatársa.

Románia a 2007-es uniós csatlakozás óta 45 milliárd eurónyi közpénzt költött a gazdálkodók támogatására és vidékfejlesztésre. Ez az országba érkező uniós támogatás legalább 44 százaléka. Az uniós agrártámogatás ráadásul egyre több:

Az Európai Unió teljes költségvetésének mintegy negyedét teszi ki a gazdák támogatása, a Közös Agrárpolitika. A KAP fő célja olyan jövedelemkiegészítést adni a gazdáknak, hogy annak ellenére is műveljék a földet és élelmiszert termeljenek, hogy az időjárás és a klímaválság miatt folyamatosan ingadozik a termés, ráadásul máshol sokkal jobban keresnének. Még tíz éve is az uniós mezőgazdasági átlagjövedelem csak a negyven százalékát érte el az átlagjövedelemnek, 2022-re felkúszott az átlag hatvan százalékára. Romániára hatványozottan igaz, hogy a vidéki lakosság jóval szegényebb, mint a városi.

A KAP célja az is, hogy minél jobb minőségű és egészségesebb élelmiszert együnk úgy, hogy meg is tudjuk fizetni. Ezért kompenzálni igyekszik azt, hogy ízletes zöldséget, gyümölcsöt termelni kevesebb vegyszerrel bizony drágább. 2021-től pedig kifejezett célja a klíma- és környezetvédelem, ezért most sok pénzt szán talajkímélő művelésre, biodiverzitás megőrzésére, élőhelyek védelmére, visszaállítására.

Minden tagállamnak alapos tervet kellett kidolgoznia arra, hogy a hétéves költségvetési időszakokban mit szeretne elérni a Közös Agrárpolitikának ezekkel a milliárdjaival. Románia a 2014-2020-as költségvetési időszakra a PNDR rövidítésű vidékfejlesztési tervet, a 2023-2027-es időszakra a PNS rövidítésű Országos Agrárstratégiát dolgozta ki. 

Persze némi késéssel: a PNDR a kifizetések szintjén 2015-ben indult be, és még a 2023-as kifizetéseket is ennek a tervnek a büdzséje fedezte. Az új agrárstratégiát Románia 2022 végére készítette el, a nevében is szerepel a 2023-2027-es időszak. A 2024-es átmeneti év után az idei kifizetések zöme már ennek a stratégiának az egyes programjaiba illeszkedik.

Miért foglalkozzunk a mezőgazdasággal 

amellett, hogy szeretünk enni és vidéken kirándulni? Mert Románia szó szerint több mint fele mezőgazdasági terület. A 23,8 millió hektáros országból 14 millió hektár mezőgazdasági területnek számít, ebből 12,7 milliót tekintünk mezőgazdaságilag hasznosított területnek. 

Mert Romániában még mindig milliók élnek gazdálkodásból, miközben a szemünk előtt és gyökeresen alakul át az egész szektor. Tizenöt évvel ezelőtt a lakosok harmadának volt szerves köze a gazdálkodáshoz, most a lakosság negyedének. 

A 2010-es mezőgazdasági felmérés (agrárcenzus) 7,1 millió olyan személyt számolt össze, aki végzett valamilyen mezőgazdasági munkát. Közülük bő négymillióan évi száz napnál kevesebbet, tehát nem a gazdálkodás volt a fő elfoglaltságuk, de részt vettek a földművelésben. 2020-ban már csak 4,5 millióan gazdálkodtak úgy, hogy három millióan részmunkaidőben: évi száz napnál kevesebbet.

Az agrárszektor gépesítését, a vidék elnéptelenedését és elöregedését még jobban tükrözi az, hogy harmadára zuhant a szektorban ténylegesen munkát vállalók száma. Míg az összes romániai munkavállaló száma közel kilenc százalékkal csökkent 2013 és 2022 között, addig a mezőgazdaságban közel 66 százalékkal csökkent a számuk, áll ebben az agrárgazdasági tanulmányban, amely az ágazat 2013 és 2022 közötti teljesítményét foglalja össze. A mezőgazdaságban foglalkoztatott 2,5 milliós munkaerő tíz év alatt 878 ezer főre zsugorodott. 

Gyakran beszélünk (és írunk) az oktatásról vagy az egészségügyről mint össztársadalmi ügyekről. Mind jártunk iskolába, sokan tanítanak közülünk, sokunk gyermeke iskolás. Van véleményünk róla, bele akarunk szólni abba, hogy mi történjen az iskolákban. Ugyanígy mindannyian eszünk, vagyis ügyfelei vagyunk a mezőgazdaságnak, és milliók gazdálkodnak. 

Az oktatási minisztérium az elmúlt években csak két-, legfeljebb háromszorannyit költött a teljes oktatási rendszerünkre, mint amennyi közpénz áramlott egy termelői ágazatba, a mezőgazdaságba és vidékfejlesztésbe (30-46 milliárd lej vs 15-17 milliárd lej évente). Az oktatási kiadások 2024-ben érték el az agrárszubvenciók négyszeresét.

Az oktatáshoz képest nemhogy feleannyit, de negyedannyit sem beszélünk a mezőgazdaságról, vagy legalábbis nem össztársadalmi ügyként. Miközben rohamosan alakul át, és alakítja át a tájat, amelyet a szülőföldünknek nevezünk.

Egymillióval kevesebben eszünk. De honnan?

Míg 2010-ben 20,1 millióan éltünk Romániában, 2020-ban más csak 19 millióan a népszámlálások hivatalos adatai szerint. (Hogy ezek a számok miért nem a valóságot tükrözik, arról itt írtunk. De ezek a hivatalos adatok, így ezekkel vagyunk kénytelenek dolgozni.) Ez azt jelenti, hogy a 2020-as években legalább egymillióval kevesebben eszünk ebben az országban, mint a 2010-es években.

Ezzel együtt a hazai mezőgazdaság egyre kevésbé elégíti ki az igényeinket: egyre több élelmiszert importálunk, derül ki Sorin Ionițescu már hivatkozott tanulmányából. Nézzük meg, mire volt képes a romániai mezőgazdaság 2013 és 2022 között, amikor durván 25 milliárd euró közpénzzel támogattuk.

Ebben az időszakban a teljes hazai GDP 121 százalékkal nőtt, míg a mezőgazdaságban keletkezett GDP 83 százalékkal. Konkrétan 34,42 milliárd lejről 63,04 milliárd lejre nőtt, de közben 5,4 százalékról 4,5 százalékra csökkent az agrárszektor aránya a hazai GDP-ben. 

2013-ban úgy keletkezett 34,42 milliárd lejnyi GDP a mezőgazdaságban, hogy 8,1 milliárd lejt tett ki az uniós és a román állami szubvenció. A 2022-es 63,04 milliárd lejnyi GDP-hez számításaink szerint 15,5 milliárd lej uniós és állami szubvenció járult hozzá. A mezőgazdaság durván negyedét tehát közpénzzel finanszírozzuk.

Eközben az élelmiszerárak a boltokban elég magasak ahhoz, hogy bőven megéri külföldről behozni az alapélelmiszerek közül is nagyon sokat. Míg az uniós csatlakozásunk utáni években még 80 százalék fölött volt a hazai termékek aránya az alapélelmiszerek között, 2024-ben az arányuk 56 százalékra esett az élelmiszerboltokban a Versenytanács adatai szerint. 

A bolthálózatok sajátmárkás termékei közül, amelyek árszintje jellemzően a legalacsonyabb, az élelmiszerek kevesebb mint a felét, 48,8 százalékát állították elő itthon. Még úgy is megéri behozni alapélelmiszereket egy nagy és változatos területen gazdálkodó országba, hogy a külföldről hozott ételt a szállítás biztosan drágítja.

Ebben az erősödő agrárpiaci versenyben tíz év alatt nem változott az, hogy a mezőgazdaság az oda áramló közpénzzel annak négyszeresét tudja megtermelni. A termelés mikéntje és az élelmiszerpiac közben teljesen átalakult. A termelés jóval koncentráltabban történik: egyre nagyobb és fejlettebb farmokon (ahogy ez lentebb kiderül), harmadannyi legálisan fizetett emberrel. És egyre több élelmiszert exportálunk, de még többet importálunk.

Az említett időszakban, 2013 és 2022 között 126 százalékkal nőtt a romániai mezőgazdasági export értéke. Nőtt az aránya a teljes romániai exportban is nem egészen 11 százalékról 13 százalékra. Eközben viszont 167 százalékkal nőtt a mezőgazdasági és élelmiszerimport értéke, és nőtt az aránya a teljes hazai behozatalban is 8,9 százalékról 10,5 százalékra.

Mire megy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatás?

Az agrártámogatásokat kezelő romániai ügynökség, az APIA 2007-ben még csak tíz, ma már 109 különféle programban és csomagban fizet európai uniós támogatást a gazdáknak. A romániai büdzsé hozzájárulása ehhez 5 százalék körüli. 

Az uniós támogatás két nagy forrása aszerint különül el, hogy mire szánják. A hektáronkénti, illetve a tenyésztett állatok száma alapján fizetett támogatások forrását hívják garanciaalapnak (FEGA). Ez a forrása az országosan kifizetett támogatások mintegy kétharmadának, célja a gazdák jövedelmének kiegészítése.

A másik forrás a vidékfejlesztési alap, a FEADR. Ennek egy részét az APIA, más részét az AFIR kezeli. A betűszó sok vidéki beruházás információs panójáról lehet ismerős, a kifizetések bő harmadát innen fedezik, néha többet is. Ehhez az alaphoz tartoznak a gazdák egyes klíma- és környezetvédelmi támogatásai, de ide pályázik sok élelmiszerfeldolgozó cég vagy vidéki panzió is. 

Romániában nagyon sok vidéki cég kap innen fejlesztési pénzeket akkor is, ha semmi köze az élelmiszer előállításához. Sok vidéki önkormányzat ebből az alapból igyekszik aszfaltozni vagy csatornarendszert kiépíteni. A falvakban gombamód kinőtt, majd gyakran bezárt turisztikai tájékoztató irodákat is ebből az alapból hozták létre. 

Az alap célja valamennyire kompenzálni a vidéki hátrányokat: hogy ott hiányzik, gyérebb vagy rosszabb minőségű az infrastruktúra. Mivel kevesebb és szegényebb a vásárló, ezért a vidéki cégek nem annyira jövedelmezőek, és fejlesztésekre is nehezebben kapnak hitelt. Az unió ezt is igyekszik részben ellensúlyozni ezzel az alappal.

Hogy egy évben a standard, vagyis hektáronkénti és tenyésztett állatonkénti kifizetések mellett milyen támogatásokat lehet még igényelni, azt a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium dönti el. Ebben Románia Országos Agrárstratégiája az iránymutató: a meghirdetett programok elvileg az agrárstratégia fő célkitűzéseit hivatottak előmozdítani. 

A jelenlegi Közös Agrárpolitika (KAP) arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a támogatások elköltésével közel azonos súlyt adjanak a farmok gazdasági, illetve környezeti és éghajlati fenntarthatóságának. Klíma- és környezetvédelemre kell költeni a 2023-2027-es támogatások 40 százalékát. 

Hogy a farmok jövedelmezőségét, modernizációját, környezeti és gazdasági ellenállóképességét milyen finanszírozási programokkal (és egy-egy programnak mekkora büdzséjével) akarja egy-egy tagállam előmozdítani, azt ebben a 2027-ig tartó KAP-ban és költségvetési periódusban az Európai Bizottság nagymértékben a tagállamokra bízta. 

A környezeti fenntarthatóság céljai közösek: a talajvédelem, a vízminőség és a biológiai sokféleség megtartása. Sok a közös abban is, hogy milyen jó mezőgazdasági gyakorlatok őrzik ezeket a fontos környezeti feltételeket: vetésforgó, állandó gyepek beszántásának tiltása, a szántók talajának minél kevesebb bolygatása. 

Hogy miért nem jó bolygatni a talajt, és a talajkímélő földművelés hogyan függ össze a biodiverzitással és a terméshozammal, arról Mark Siepman holland oktatót érdemes meghallgatni, akivel még nyáron beszélgettünk:

Azt viszont a tagállamok döntik el, hogy például a vetésforgónak vagy a talaj borítottságának milyen mértékét írják elő a gazdáknak ahhoz, hogy megkaphassák a környezetvédelmi támogatásokat. Ahogy azt is, hogy mennyi pénzt társítanak ezekhez a finanszírozási programokhoz.

Ezeket a programokat általában négy-öt évre hirdetik meg, attól függően, hogy egyezett meg ezekről a minisztérium az Európai Bizottsággal. Az aktuális agrárstratégiánk a 2023-2027-es időszakra szól, de a finanszírozási programjainak zömét csak idén hirdették meg.

Honnan tudják meg a gazdák, mire van pénz?

A támogatásokat a tavaszi hónapokban lehet igényelni, március első napjaitól május közepéig. Ezt az APIA kampányidőszaknak hívja, amikor is az ügynökei járják a falvakat, fogadják a gazdákat a megyei és a kihelyezett munkapontjaikon, és tájékoztatják őket, ha változott valami az előző évhez képest, megszűnt egy régi vagy megjelent egy új támogatási vonal. A legfontosabb információkat közli a napi és az agrársajtó is.

De találkozókat szerveznek a különféle gazdaegyesületeknél vagy közbirtokosságoknál is, ahol több gazdát érnek el ezekkel az információkkal, avatott be Florin Bota, a Kolozs megyei APIA igazgatóhelyettese. A különböző támogatásokat összefoglaló szórólapokat eljuttatják minden polgármesteri hivatalhoz, ahol legalább ötlet szintjén láthatja a gazda, mit érdemes kérvényeznie. A leglényegesebb információkat pedig a meghirdetett finanszírozásokról, határidőkről tömeges üzenetben küldik el a gazdáknak, akiknek a telefonszáma szerepel a kifizetési ügynökség rendszerében.

Gyakori, hogy az állattartó gazdáknak egy helyi állattenyésztő egyesület szerzi be a fontos iratokat a támogatási kérvényhez. Növénytermesztő gazdáknak sokat segítenek a községi polgármesteri hivatalok mezőgazdasági nyilvántartó munkatársai azzal, hogy együtt kezdik feltölteni a támogatáshoz szükséges adatokat, iratokat, és a gazda már egy félig kész kérvénnyel érkezik az APIA legközelebbi hivatalához, magyarázta Florin Bota. Ez az APIA munkatársait is segíti, mert Kolozs megyében nagyon sok a gazda, körülbelül hatszáz jut a kifizetési ügynökség egy-egy munkatársára egy ehhez képest rövid, két, két és fél hónapos benyújtási időszakban, mondta az igazgatóhelyettes.

Az már nem nagyon történik meg Kolozs megyében, hogy olyan új gazda jelentkezzen több hektárral támogatásért, aki eddig nem szerepelt a rendszerükben, válaszolta elnéző mosollyal Bota aligazgató a kérdésre, hogy egy kezdő gazda hogy szerez tudomást arról, hogy milyen támogatásra jogosult. 

Azt viszont elismerte Florin Bota, hogy a különböző támogatások feltételeit részletező, korábban akár száz oldalt is meghaladó útmutatók mérete, nyelvezete, bonyolultsága korlátozhatja a gazdák hozzáférését a támogatásokhoz. Sokuknak valószínűleg nincs türelme végigolvasni és értelmezni 30-60 ilyen oldalt, gyakorlott információfogyasztónak is kihívás. Ráadásul csak a környezet- és klímavédelmi programokhoz több tucat ilyen útmutató tartozik.

Mit kell a gazdának bemutatnia, hogy közpénzt kapjon?

A támogatási kérelem mellett természetesen a személyi igazolványát, igazolást a bankszámlájáról, és ha egyéni vállalkozó vagy cégként működteti a farmját, akkor a cégbíróság igazolását arról, hogy vállalkozásának fő profilja a mezőgazdaság. Ha csak a saját területeit műveli, akkor a telekkönyvi kivonattal igazolja, hogy azok a sajátjai. Ha másét is műveli, akkor a polgármesteri hivatal igazolja a saját mezőgazdasági nyilvántartása alapján, hogy melyik és mekkora parcellán dolgozik még. Hogy milyen vágóállatokat tart egy gazda, arról az illetékes állatorvos állít ki számára igazolást. 

A polgármesteri hivatalok kezelik a mezőgazdasági nyilvántartást, ami nem ugyanaz, mint a telekkönyv. Nem a földekhez kapcsolódó tulajdonjogot és annak történetét rögzíti ez a regiszter, hanem azt, hogy a hivatal településeihez tartozó parcellákat ki műveli meg. Ha valaki nem vagy nem csak a saját földjét műveli meg, akkor a legtisztább ügy, ha haszonbérleti szerződést köt az általa művelt terület tulajdonosával, és ezt bemutatja a polgármesteri hivatalban, amikor igazolást kér az illető parcelláról.

A legtöbb polgármesteri hivatalban ez a nyilvántartás egy papíralapú lista, és nagy az ellenállás aziránt, hogy digitalizálják és más hivatalokkal is megosszák, árulta el egy forrásom, aki korábban több hivatallal is dolgozott együtt.

Így kell kérni a közpénzt

A támogatást igénylő gazda ezekkel az igazolásokkal betér az APIA hozzá legközelebbi irodájába, ahol a hivatalnok, aki bejegyzi az igénylést az APIA rendszerébe, elmondja a gazdának, hogy azzal a területtel és veteménnyel vagy legelővel a gazda a hektáronkénti alaptámogatás mellett még milyen támogatási vonalakat vehet igénybe, ha megfelel bizonyos feltételeknek, részletezte Florin Bota, a Kolozs megyei APIA igazgatóhelyettese. 

Átbeszélik a gazdával, milyen feltételeket tud vállalni, és azok szerint pipálják ki a rendszerben, hogy abban az évben az a gazda melyik területére milyen támogatásokat igényel. A hektáronkénti alaptámogatás 85-100 euró között ingadozott. Hektáronként plusz 25 euró körüli összeg jár, ha a farmot vezető gazda nincs még 40 éves, és öt évnél kevesebb ideje gazdálkodik. Ezt legfeljebb öt évre lehet igényelni.

A kisgazdáknak szánt jövedelemkiegészítés nagyon érdekesen alakult az elmúlt években. Az előző költségvetési periódus kifizetési éveiben (2015-2023) hektáronként plusz öt euró járt az első öt hektár után, és hektáronként közel ötven euró az öt és harminc közötti hektárokra. Vagyis ha a gazda legfeljebb öt hektárt művelt, azért évente legfeljebb csak 25 euró pluszt kapott. De ha legalább harminc hektárt, akkor akár évi 1250 eurót. Ráadásul ezt nem csak a kisgazdák vehették igénybe, hanem bárki az első 30 hektárjára. Az új agrárstratégia ezt a méltánytalanságot úgy orvosolja, hogy most egy és ötven közötti hektárra lehet igényelni az ötven euró pluszt, és az nem igényelheti, aki ötven hektárnál többet művel.

A klíma- és környezetvédelmi támogatások egy részéhez évente, más részéhez eleve öt évre kell vállalnia a gazdának, hogy eleget tesz a feltételeknek, és ezeket a vállalásokat egy külön dokumentumban aláírja. Ha menet közben megszegi valamelyik feltételt, visszafizettetik vele az előző években kapott támogatást, tisztázta a Kolozs megyei APIA igazgatóhelyettese.

Évente legalább egyszer mindegyik gazda betér az APIA-hoz, hogy aláírja a támogatási kérelmet. Sokan viszont már online nyújtják be az AGI Online felületen, ahol mindegyik gazda, aki ide regisztrált, hozzáfér a saját területének minden lényeges adatához, mondta Florin Bota. Térképadatok, termesztett kultúrák, igényelt támogatások ‒ ezeket mind látja a gazda a saját telefonján. Fotókkal is alá tudja támasztani az igényléseit, és a rendszer eleve csak azokat a fotókat fogadja el, amelyeket a gazda a GPS-adatok alapján csak bizonyos helyről és bizonyos szögből készített.

A Kolozs megyei több mint 27 ezer gazdának mintegy 40 százaléka már online nyújtja be a támogatási kérvényét. Ha a rendszer bármilyen hibát jelez, vagy a hivatalnok kiegészítést kér a gazdától valamelyik kérvényéhez, azt a gazda az őszi kifizetési periódusig tudja pótolni vagy korrigálni, magyarázta Florin Bota. Az APIA hivatalnokainak nem célja büntetni a gazdákat, hanem minél több támogatáshoz hozzásegíteni őket.

Tudatában vannak annak, hogy a gazdálkodók fele nem fér hozzá semmilyen támogatáshoz, mert azt az alapfeltételt sem tudja teljesíteni, hogy legalább egy hektáron gazdálkodjon legalább 30 áras parcellákon. (A 2020-as agrárcenzus szerint a 2,8 millió farm közül másfél millió nem érte el az egy hektáros méretet.) Tíz-tizenöt hektár fölött lehet valakit valóban gazdálkodónak tekinteni, jegyezte meg Florin Bota. Szerinte öt hektár alatti méretben egy gazda legfeljebb magának és a családjának tud termelni. 

Piaci beszélgetéseim ezt nem feltétlenül támasztják alá. Van olyan árus az őstermelői piacon, aki családjával összesen egy hektárnyi kertet művel, csak ezzel foglalkozik, és hetente kétszer hoz innen szezonális termékeket a kolozsvári piacra. Persze nem az ő áruja a legolcsóbb:

Sok nagyobb gazda elégedetlen az egy hektáros belépési küszöbbel, és megemeltetné kettőre vagy ötre, említette meg Bota aligazató. Azért elégedetlenek, mert szerintük sok kisgazda nem termel, de a szubvenció miatt nem is adja bérbe a földjét nekik. 

Több forrásom is, aki dolgozott valamikor az APIA-nál, egyetértett azzal, hogy az egy és öt hektár között gazdálkodók olyan kevés támogatást kapnak (gyakran az évi ezer eurót sem éri el), hogy azt nyugodtan lehet segélynek minősíteni. Sokan ebből fizetik ki a földadót, műtrágyát vagy vetőmagot vesznek belőle. Szükségük van rá, de közel sem elég a gazdaság működtetéséhez, a fejlesztéséhez még annyira sem.

A közpénz és a piac együttes hatása: a nagyok felfalják a kicsiket

A statisztikák ellentmondanak a kicsikkel elégedetlen közepes vagy nagygazdáknak: rohamosan tűnnek el a kicsi farmok. A két agrárcenzus közötti tíz évben félmillió apró, egy hektár alatti gazdaság tűnt el a kétmillióból. Az egy és öt hektár közötti közel másfél millió farmból pedig 400 ezerrel lett kevesebb mindössze tíz év alatt. Statisztikailag a tíz év alatt eltűnt közel 900 ezer gazdaság mindegyike az öt hektár alatti méretosztályból tűnt el. 

Az öt és tíz hektár közöttiek száma húszezerrel csökkent, tíz hektárnál pedig megfordult a trend. A tíz hektár fölötti farmok száma 82 ezerről 118 ezerre nőtt tíz év alatt. 

Nemcsak a kicsi farmok száma lett kevesebb, hanem csökkent az általuk megművelt összterület is. Az apró, gyakorlatilag háztáji kertek nem veszítettek olyan sok területet: darabszámra az egy hektár alattiak negyede eltűnt tíz év alatt, de az összterületük csak az ötödével csökkent. 

Ami valahol az egy hektár alatti gazdaságok életképességét mutatja, illetve az emberek ragaszkodását a háztáji földműveléshez. Olyan körülmények között maradt fenn másfél millió ilyen farm, hogy a nagyobbakkal ellentétben semmilyen szubvenciót nem kaptak, és a nagyok nyomás alatt tartják őket, hogy megvehessék vagy bérbe vehessék a területeiket.

A kis, de már önfenntartónak minősíthető méretű, vagyis az egy és öt hektár közötti gazdaságok megművelte összterület viszont drasztikusan csökkent: 3,2 millió hektárról 2,3 millióra. Az öt hektár alatti farmok egymillió hektáros területvesztése a tíz és száz hektár közötti farmok területnyereségében jelenik meg. 

Ez a nagyobb méretosztály 2010-ben még csak 1,6 millió hektárt művelt, 2020-ban már 2,6 millió hektárt úgy, hogy ebben az évtizedben a felhasznált mezőgazdasági terület Romániában bő félmillió hektárral csökkent. Az összterület szántókkal, legelőkkel, kaszálókkal együtt 13,3 millió hektárról 12,7 millióra zsugorodott.

Ebben a tíz és száz hektár közötti méretosztályban a farmok száma ötven százalékkal nőtt, 69 ezerről 102 ezerre. Eközben az általuk művelt terület 62 százalékkal nőtt. Vagyis nemcsak több ekkora gazdaság lett, hanem ezek nagyobbak is lettek. A húsz és ötven hektár közötti farmok tíz év alatt egyenesen megduplázták az összterületüket. 

Nem véletlen, hogy ide irányult a mezőgazdasági támogatások jövedelemkiegészítő extra része, amely a hektáronkénti alapösszeg ötven százaléka. Egy 2021-es központi APIA-közlemény meg is dicsérte a gazdákat, hogy a termelékenység és versenyképesség növelése érdekében tömbösítik a területeiket, és ez látszik abban, hogy a hivatal kevesebb igénylést kapott több hektárra.

Valószínű, hogy a száz hektár feletti farmok egy része is megnőtt, de a statisztika ezt nem mutatja ki. Egyrészt azért nem, mert 2010-es agrárcenzusban egyetlen kategóriát képeznek a száz hektár fölötti farmok, holott jelentős különbség van egy 101 hektáros és egy ezer hektáros farm között. A 2020-as felmérés már külön kategóriaként kezeli a száz és ötszáz, az ötszáz és ezer, illetve az ezer hektár fölötti farmokat.

Másrészt azért sem kimutatható száz hektár fölött, mert ugyan 13 ezerről 16 ezerre nőtt a száz hektár fölötti farmok száma tíz év alatt, de az általuk művelt összterület 6,5 millió hektárról 6,1 millióra csökkent. Most több igazán nagy farm művel meg kevesebb területet, mint tíz éve.

Ez persze nem csökkentette azt az óriási egyenlőtlenséget, amely a hazai mezőgazdaságot jellemezte. 2010-ben 6,8 millió hektárt művelt meg a száz hektár alatti 3,7 millió gazdaság, és 6,5 millió hektárt a száz hektár feletti 13 ezer farm. 2020-ban a száz hektár alatti 2,8 millió gazdaság 6,6 millió hektárt művelt, a száz hektár feletti 16 ezer pedig 6,1 millió hektárt.

Mennyi közpénz járjon egy gazdaságnak?

Akárhány döntéshozót vagy szakértőt hallgattam az elmúlt egy évben, azt mindenki kiemelte, hogy nem lehet elvárni a gazdáktól, hogy ingyen, netalán veszteségesen dolgozzanak. Hogy a gazdasági és szociális kiszámíthatóság számukra is fontos, sőt: a közös agrárpolitika egyik legfőbb célja Romániában, hogy jövedelmezőbbé, nyereségesebbé tegye a farmokat. 

De mennyire jövedelmezővé? Nemhogy a korábbi vagy az aktuális agrárstratégia nem szól erről, a kérdés be sem került a hazai közbeszédbe. Mindenki egyetért abban, hogy a gazdákat is megilletné egy középosztálybeli életszínvonal. Hogy a gazdálkodó életformával járó kötöttségekkel együtt azért ők is el tudjanak menni nyaralni egyszer egy évben. 

Mennyi közpénzzel biztosítsuk ezt a farmok méretéhez képest? Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy a 2028-cal kezdődő költségvetési periódusban korlátozni fogja, hogy mekkora legyen a legnagyobb összeg, amit egyetlen gazdaság agrártámogatás címén igényelhet. Idén nyáron százezer eurós felső határt jelentett be, ami már most ellenkezést váltott ki a gazdákból.

Környezet- és kisgazdavédő szervezetek már rég igénylik ezt a felső sapkát, mert ennek a hiánya, vagyis a hektáronkénti korlátlan kifizetések egyértelműen a kis farmok eltűnését és a nagyobbak még nagyobbra hízását ösztönözték. 

Míg a kisebb gazdaságok már méretüknél fogva is nagyobb változatosságot generálnak, ami a termesztett kultúrákat és a területek közötti természetes határokat illeti, addig a nagyobb gazdaságok hajlamosabbak a monokultúrákra és arra, hogy beszántsák azokat a fás, bokros, gazos sávokat, amelyek telekhatárokként egyúttal menedéket nyújtanak beporzó rovaroknak, kisebb állatoknak és több növényfajnak. 

Hogy a farmok mérete és a gazdálkodás módja hogyan befolyásolja a biodiverzitást, arról még részletesebben Kuhn Thomas növényökológussal beszélgettem:

A biológus következtetései egyértelműek: míg az ipari jellegű gazdálkodással olcsóbban lehet több embert élelmezni, a kisparcellás gazdálkodás őrzi meg vagy épp növeli a biodiverzitást, amelynek egyébként a nagy farmok is hasznát veszik. A hagyományos gazdálkodáshoz már nincs elég ember vidéken, de aki még gazdálkodik, vagy ezután fog bele, azt anyagilag is érdekeltté kell tenni a fajgazdagság megőrzésében.

Románia soha nem folytatta le azt a vitát, hogy mekkora az a méltányosnak tekinthető összeg, amellyel az anyagilag már sikeres farmokat is közpénzből támogassuk. És most már vannak olyan farmok az országban, amelyek jövedelmezőbbek az uniós átlagnál. Az EU a farmok teljesítményét az úgynevezett standard outputban (SO) méri össze. Ez euróban fejezi ki, hogy hektáronként mekkora érték keletkezik úgymond a farm kapujában, tehát még adózás előtt.

Romániában a kicsi farmok számbeli fölénye miatt a farmok SO átlaga rendkívül alacsony. 2020-ban 4029 euró volt az uniós átlag 38,7 ezerhez képest. Viszont a 100 ezer SO-t meghaladó farmoknál a romániai gazdaságok már elérték az uniós átlagteljesítményt, a 250 ezer és a félmillió SO értékű farmok teljesítménye pedig meg is haladta az uniós átlagot Agatha Popescu tanulmánya szerint. 

Mi mégis finanszírozzuk ezeket a nagy vállalatokat ugyanazzal a hektáronkénti átlagösszeggel, mint a kicsi, egy és tíz hektár közötti farmokat.

Egyre kevesebb gazda kap egyre több pénzt

A kifizetések felfele erősödnek, vagyis több nagygazda kap támogatást a nagygazdák létszámához képest, mint ahány kisgazda a földet művelő összes kisgazda létszámához képest.

De ezt nem mondja ki se az APIA, se az agrárminisztérium. Viszont nagyon jól látszik a kifizetésekből, ha kicsit kategorizáljuk őket, és látszik az APIA éves jelentéseiből is, ha összeolvassuk őket. Ezekből kiderül, évente 20-30 ezerrel kevesebb támogatási kérvényt nyújtanak be, a támogatott hektárok száma viszont nő.

A 2023-as és 2024-es kifizetések adatai ebből az online adatbázisból származnak, a 2020-22-es kifizetések pedig ezen az oldalon voltak elérhetőek még 2025 elején. Így öt év kifizetéseit tudtuk összehasonlítani. Azt találtuk, hogy 2020-ban 3,5 millió darab kifizetés tette ki a 2,5 milliárd eurónyi szubvenciót, addig 2024-ben már csak 2,3 millió kifizetés adta ki a 3,3 milliárd eurós össztámogatást. Csak ebben az öt évben harmadával csökkent a kifizetések száma, és harmadával nőtt a kifizetett összeg.

Hogy tisztább legyen a kép, külön vettük a családi gazdaságoknak és a cég jelleggel működő farmoknak, feldolgozó üzemeknek juttatott kifizetéseket. A felosztás alapja nem az, hogy a farmot magánszemély vagy valamilyen vállalkozás működteti, mert a szubvenciós rendszer azt is ösztönözte, hogy a támogatást kérvényező gazdák egyéni vagy családi vállalkozóként (PFA, II, IF) jegyeztessék be magukat. 

A kifizetések listáján a neveket úgy kategorizáltuk, hogy családi gazdaságnak vettük azokat, ahol személynév szerepelt, de azokat is, ahol a PFA, az egyéni vállalkozás (întreprindere individuală), a családi vállalkozás (întreprindere familială) megnevezése vagy rövidítése. Így tudtuk nagyjából elkülöníteni azokat a gazdaságokat, amelyeket csak a gazda és családtagjai művelik (valószínűleg időnként napszámosokkal) azoktól, amelyek céges formája lehetővé teszi, hogy munkavállalókat alkalmazzanak (kft, részvénytársaság, kereskedelmi társaság, stb.). 

Mint aztán kiderült, az Országos Statisztikai Intézet is így kategorizálta a farmokat a tíz évenkénti mezőgazdasági összeírásaiban. Ezek az agrárcenzusok azt mutatják, hogy a vállalati formájú gazdaságok közel egymillió hektárral kevesebb területet műveltek 2020-ban, mint tíz évvel korábban. A családi farmok 360 ezer hektárral bővítették a területüket abban a tíz évben, amelyben a hasznosított összterület bő félmillió hektárral csökkent.

2020 után a támogatások mégis a vállalati jelleggel működő farmok felé tolódtak el. Míg 2020-ban még kevesebb össztámogatást kaptak, 2024-ben már ugyanannyit, 1,64 milliárd eurót, mint a családi gazdaságok. 

Ez is arra utal, hogy a közepes és nagy farmok 2020-ig statisztikailag kimutatott bővülése 2020 után is folytatódott. És azt is tükrözi, hogy a 2014-2020 közötti vidékfejlesztési terv (amelynek büdzséje még a tavalyi kifizetések egy részét is fedezte) nemcsak az agrárcégeket támogatta, hanem a vidéki foglalkoztatottság növelése érdekében bármelyik céget, amelyet vidéken jegyeztek be.

Az, hogy a kis farmok ebben az évtizedben még inkább kiestek a támogatottak köréből, és a támogatások inkább a közepes és nagy farmokhoz kerültek, jól követhető a támogatások számának és mértékének eloszlásából. 

A családi gazdaságokhoz került apró, száz euró alatti kifizetések száma öt év alatt szinte megfeleződött. 2020-ban még 1,1 millió ilyen kifizetést utalt az APIA, 2024-ben már csak 672 ezret. A még mindig csak segélyméretű, száz és ezer euró közötti kifizetések száma is több mint harmadával csökkent kétmillióról 1,3 millióra.

Családi gazdaságok még az ezer és tízezer euró közötti kifizetésekből is kevesebbet kaptak 2024-ben, mint 2020-ban. Mindez azt jelzi, hogy a tíz hektár alatti gazdaságok gyakorlatilag nem jutnak reális támogatáshoz, miközben a 2,8 millió farm közül 2,7 millió ebbe a méretosztályba tartozik, és ez a kategória műveli meg a harmadát a romániai mezőgazdasági összterületnek.

A tízezer euró fölötti kifizetések száma viszont ötven százalékkal nőtt 2024-re, a százezer és egymillió euró közötti kifizetések száma egyenesen megduplázódott. A cégeknél ugyanez a trend figyelhető meg: a tízezer euróig terjedő kifizetések száma csökkent a vizsgált öt évben, és legalább ötven százalékkal több lett a tízezer eurónál nagyobb összegű kifizetés.

Sőt, cégeknek egymillió eurónál is több közpénzt juttatunk: 2020-ban 38 cégnek, 2024-ben már 58 cégnek. Ebben a milliomos kategóriában legalább a támogatások összege nem nőtt épp ilyen mértékben. Míg 2020-ban a 38 cég 91 millió eurót kapott, azaz a cégenkénti átlag 2,4 millió volt, addig 2024-ben az 58 cég „csak” 133 millió eurót kapott, 2,2 milliós átlaggal.

A kifizetések eltolódását a magasabb összegek felé a kategóriánkénti összegek növekedése is mutatja. Cégek ezer euró alatti kifizetéseinek össztömege kevesebb mint a felére csökkent öt év alatt. A tízezer euróig terjedő kifizetések összege kicsivel nőtt, míg a száma csökkent, tehát ebben a kategóriában is kevesebb cég kap most több pénzt. 

A tíz- és százezer euró közötti kifizetések összege ugyanúgy ötven százalékkal nőtt, ahogy a számuk. Százezer és egymillió euró közötti kifizetések összege pedig szinte megduplázódott. Míg a támogatott cégek száma 76 százalékkal, a támogatások összege 85 százalékkal nőtt.

A családi gazdaságoknak kifizetett, százezer eurónál nagyobb összegek tömege megháromszorozódott, míg az ilyen kifizetések száma csak megduplázódott. A 2020-as 38 millió eurós végösszeg a következő években többször meghaladta a százmillió eurót. 

Ennek többszörösét fizetjük ki cégeknek: akár nagyobb vállalkozásként működő farmoknak, akár feldolgozó üzemeknek. Cégekhez 2020-ban 337 millió euró támogatás jutott százezer eurónál nagyobb kifizetésekben, 2024-ben már 627 millió euró. Százezer euró fölött nőtt az egy kifizetésre, az egy cégre jutó átlagösszeg az elmúlt öt évben.

Ezekről a tíz- és százezer euró fölötti kifizetésekről annak tudatában érdemes gondolkodnunk, hogy jelenleg Romániában 8-9 ezer euró egy hektárnyi termőföld átlagára. 

Miért fontos tudnunk, hogy mire fizetünk?

Az APIA éves jelentéseiben nem szerepel, hogy méretosztályonként hány farm kap mekkora támogatást. Ha nem tudjuk, hogy mennyi közpénzzel támogatjuk a már egyébként is versenyképes és nyereséges nagy gazdaságokat, mennyivel a fejlődőképes középmezőnyt, és mennyi pénzt szánunk arra, hogy megmaradjon a kis farmok biztosította tagoltság, változatosság és reziliencia, akkor nem is tudunk gondolkodni arról, hogy társadalmilag mi a hasznosabb, és melyik célra költsünk több közpénzt.

Márpedig ki kell találjuk, hogy itt, Romániában nekünk mi a fontosabb, mert az Európai Bizottság már felvázolta, hogyan képzeli el a nagy fejlesztési pénzek elköltését a 2028-cal kezdődő új költségvetési periódusban. A nyári közzététele óta itthon is vehemensen támadott elképzelés lényege, hogy az EB összevonná a kohéziós alapot az agrártámogatásokkal, és rábízná a tagállamokra és a régiókra, hogy maga döntse el, egy-egy régióban ebből a pénzből inkább az ipart, az infrastruktúrát vagy a mezőgazdaságot akarja fejleszteni. 

A gazdák emiatt veszélyben érezték a garantált, hektáralapú támogatásokat, a kelet-európai tagállamok mellett Németország is ellenezte az elképzelést. Az összes romániai politikus is, aki eddig megszólalt a témában, bírálta a fejlesztési pénzek összevonását. Az EB elnöke, Ursula von der Leyen november közepén már árnyaltabban fogalmazott, és arra utalt, 2028-tól is megtartják a közös agrárpolitika jövedelemkiegészítő szerepét majdnem 300 milliárdos értékben, amit nem kevernek össze a kohéziós alapokkal.

Az EB azoknak az uniós régióknak is szerepet szán a vidékfejlesztési pénzekről szóló döntésekben, amelyek nálunk se adminisztratív, se politikai hatalommal nem rendelkeznek. Romániában ezeknek a régióknak nincsenek döntési kompetenciáik, még mindig az 1968-as megyerendszerrel próbáljuk igazgatni az országot. Vagyis az EB elképzelésével azok az országok járnak jól, amelyek ismerik magukat, tudják, mivel rendelkeznek, és régiós szinten is tudják, mit akarnak kezdeni magukkal. Van képük a jelenükről és a jövőjükről.

Romániának nincsen könnyen átlátható, valóságon alapuló, hivatalos és nyilvános ismerete saját magáról a mezőgazdaság terén sem. A tíz évente megismételt mezőgazdasági összeírások adataiból tudunk következtetni arra, hogyan hatottak a támogatások (persze a piaci és demográfiai folyamatokkal együtt) az agrárszektorra.

Így viszont nehéz átlátni és beleszólni, hogy 2028-tól mire költsük a közpénzt egy ennyire megosztott mezőgazdaságban, mint a romániai. A hazai politikusok egyelőre várják, mi dől el a következő költségvetési időszakról Brüsszelben az Európai Bizottság és az Európai Parlament közötti vitákban. Itthon még nem kezdődött el az érdemi egyeztetés a gazdaszervezetekkel az ő 2027 utáni prioritásaikról, tudtuk meg Könczei Csabától, a képviselőház agrárbizottságának alelnökétől.

A mezőgazdasági minisztérium azt közölte, folyamatosan egyeztet a gazdák érdekképviseleti szervezeteivel, de egyetlen találkozóról számolt be. Két nagy gazdaszövetség mintegy tíz képviselője látogatott a minisztériumba október 7-én, ahol arról tárgyaltak, hogy maradjanak külön az agrártámogatások a kohéziós alaptól, a román állami hozzájárulás nőjön 30 százalékra, és a kormány az uniós egyeztetéseken utasítsa el, hogy felső határt szabjanak a közvetlen kifizetéseknek, mert az ártana a közepes és nagy gazdaságok versenyképességének. 

Még két év áll rendelkezésre, hogy a nagygazdák érdekei mellett más szempontok is érvényesüljenek. Mert a közvetlen kifizetések rendszere 

eddig is a közepes és nagy gazdákat hozta helyzeti előnybe.

Tíz évvel ezelőtt az APIA 1,1 millió támogatott gazdát tartott számon, írta az akkori napi sajtó.

Maguk az APIA-sok is, akikkel beszéltem, így értelmezik azt a számot, amit az APIA egyedi támogatási kérvények számaként közöl. Emellett közli a támogatott hektárok számát is. Az elmúlt öt évben ez így nézett ki:

Vagyis amíg tíz év alatt négyszázezerrel, az utolsó öt év alatt pedig bő százezerrel csökkent a támogatási kérelmek száma, addig a támogatott hektárok száma 150 ezerrel nőtt. A kérvények száma évente 20-30 ezerrel csökken, ez olyan, mintha évente egy teljes megye gazdálkodói mondanának le a támogatásról, miközben a támogatott hektárok bővülnek. Egyre kevesebb, de nagyobb farmokhoz kerül az uniós szubvenció.

Két másik adatsor pedig azt mutatja, hogy a kérelmek száma nem biztos, hogy megfelel a támogatott egyedi farmok számának. A 2020-as agrárcenzus nem 826 ezer, hanem csak 648 ezer olyan farmot számolt össze, amely abban az évben, illetve az előző kettőben uniós szubvenciót kapott. 

A 2020-as kifizetések listáján pedig csak 808 546 egyedi azonosítókódot találtunk úgy, hogy kifizetések nemcsak gazdáknak mentek, hanem vidéki cégeknek és önkormányzatok infrastrukturális fejlesztéseire is. Vagyis több egyedi azonosítónak kell szerepelnie a rendszerben, mint ahány farmnak. De az adataink szerint az az abszurd helyzet állt volna fenn, hogy több gazdaság kapott támogatást, mint ahány gazdaság és minden más támogatott cég és önkormányzat együttvéve. 

Mindenesetre az APIA-s forrásaim egybehangzóan állították, hogy az agrárcenzus adata hibás, akkoriban biztos, hogy több mint 800 ezer gazdának utaltak támogatást. Ha ez valóban így volt, akkor fokozza a szkepszist a nyilvános és hivatalos adatokkal szemben, illetve aziránt, hogy mennyire ismeri magát a román állam, és hogyan tud egymásnak ellentmondó adatokkal stratégiákat tervezni.

A fentebb leírt rendszeranomália már nem jelentkezett a következő két évben, amelyben az APIA még közölte az egyedi azonosító kódokat. 2023-tól már nem teszi közzé ezeket, miközben egészen biztos adatokkal rendelkezik arról, pontosan 

hány és milyen méretű farmnak fizet támogatást pontosan mekkora terület után. 

Ezt a saját szememmel is láttam. Egyik, névtelenséget kérő APIA-s forrásom megmutatta, mit látnak ők a belső rendszerükön: szinte minden bokrot, heti frissülésben. Hetente kapják a friss szatellit képeket a teljes országról, és egy-két kattintással bármelyik területre rá tudják vetíteni, hogy melyik részére melyik gazda kapott milyen jellegű támogatást. Mindezt évekre visszamenően. Két másik kattintással előjönnek a telekkönyvi adatok, a régi, papíralapú telekkönyv megnevezései és az új, digitális telekkönyv telekmegjelölései is. 

Két gazda nem kaphat támogatást ugyanarra a területre, mert a rendszer egyből szól az átfedésről. A hivatalnokok mindkét gazdát értesítik, hogy tisztázzák az egymást fedő területeket, különben nem lehet lezárni a támogatási kérelmeket. Hogy a gazda valóban azt termeszt a földjén, amire támogatást igényelt, vagy hogy megfelel a különböző környezetvédelmi feltételeknek, és nem égetéssel takarította le a földjét, azt szintén a szatellit képekről ellenőrzi a rendszer. Ha a rendszer égetés nyomait észleli, értesítik erről a gazdát, akinek igazolást kell szereznie a tűzoltóságtól, hogy nem ő gyújtotta fel a vegetációt a területén.

Az APIA legalább 2,3 millió farmot tart számon a saját adatbázisában a saját éves jelentései szerint. Az egyedi kifizetések listáján név és település szerint lehet böngészni, ki mennyi pénzt kapott, de azt soha nem tették közzé, hogy mekkora terület vagy hány állat után. Ezt külön kérésre sem adják ki a GDPR-ra hivatkozva.

A mezőgazdasági minisztérium pedig évente csak azzal büszkélkedik, hogy a mezőgazdaságra szánt uniós támogatásnak a 95 vagy a 98 százalékát sikerült-e elkölteni.

De mit közöl akkor az APIA?

Gyakorlatilag könyvelési adatokat arról, hogy egy-egy támogatási programban mekkora volt a főösszeg, amit kifizetett az összes gazdának, aki azt kérvényezte. Emellett néha megadja a hektáronkénti átlagösszeget, ezt utoljára 2022-re közölte. 

Nézzük meg, ez hogy működik. Az APIA közölte, hogy 2022-ben 897 639 433 eurót fizetett ki hektáronkénti alaptámogatásra. Ez elméletileg mindenkinek, aki bekerül a támogatási rendszerbe, ugyanannyi, és minden más típusú támogatás (ha valaki fiatal, vagy biogazdálkodó, vagy kisgazda) erre az alaptámogatásra jön extraként. Persze más a szántók és más a gyepes területek után fizetett összeg, de ettől ideiglenesen tekintsünk el. 

Megadta továbbá, hogy a hektáronkénti átlagösszeg 96,28 euró volt. Ha a teljes összeget elosztjuk az átlaggal, azt kapjuk, hogy 2022-ben az APIA statisztikailag 9,3 millió hektárra adott valamilyen támogatást. De ugyancsak az APIA közölte a jelentésében és a sajtóközleményeiben, hogy 2022-ben 9,9 millió hektárra adott támogatást. 

Ebből sem azt nem tudjuk meg, hogy hány egyedi hektárt támogatott, sem azt, hogy hány hektárra járt csak az alaptámogatás, hány kapott a zsírosabb környezetvédelmi támogatásokból, vagy hány hektárt művelnek azok a gazdák, akik azért kapnak extra támogatást, mert 40 év alattiak, vagy mert 50 hektárnál kevesebbet művelnek.

Vagyis azt nem tudjuk meg a hivatalos adatokból, hogy a konkrét célra szánt közpénz (farmok átvétele idősektől, kisgazdák segítése, szövetkezetek működtetése) hogyan hasznosul. Hogy megéri-e generációváltásra, klímavédelemre költeni, vagy mindenki csak a járadékvadászatra hajt.

A pénz harmadát klíma- és környezetvédelemre költjük

Ha csak a főösszegeket nézzük abból, hogy mire költ, akkor Románia nagyon jól áll. Az összes szubvenció harmada megy a hektáronkénti alaptámogatásra (800-900 millió euró) és a kisebb területek utáni jövedelemkiegészítésre (100-180 millió) évente. A szubvenciók másik harmada (960 millió – 1,1 milliárd euró) pedig olyan programokra, amelyek neve klíma- és környezetvédelemre, zöldítésre utal. 

A harmadik milliárd fedez minden mást: bizonyos termésmennyiség elérésének és eladásának jutalmazását (évente 250 millió euró körül), állattenyésztést és állatjóléti befektetéseket, fiatal gazdák bevonzását, ritkább növénykultúrák vagy tenyészállatok extra támogatását, hogy eladhatóbbak legyenek, stb.

A klíma- és környezetvédelmi kifizetések összege annyira kiugróan magas, hogy jobban megnéztük, mi tartozik ide. Csak olyan területekre lehet kérni, amelyek már benne vannak az alaptámogatásban, és ezek a zöld támogatások is hektáralapúak. Ráadásul ugyanarra a területre többféle zöldítő támogatást lehet kérni, ha megfelel a különböző feltételeknek.

A milliárdos összeg felét a vizsgált években a klímát és környezetet kímélő művelésre fizették ki. Ez nagyjából annyit jelent, hogy az állandó gyepeket tilos beszántani, a szántókon vetésforgót kell alkalmazni, és külön pénz jár azért, ha a szántón vagy mellette ökológiai érdekű tájelem van: nitrogénmegkötő kultúrák, mezők széle, fasor, külön fák, bokrok, sövények, folyó- vagy állóvizek tamponterületei. Ilyenekben bővelkednek az erdélyi tájak.

Az összeg negyedét, 250-270 millió eurót olyan zónákra fizetik ki, amelyeket valamilyen módon maga a természet korlátoz, például a hegyvidéki gyepek kihasználhatóságát a magasság. Mindenki igényelheti a hegyvidéki korlátozásokért járó kompenzációt, aki legalább egy hektárnyi legelőt és/vagy kaszálót gondoz ezer méter felett. 

Emellett extra támogatást lehet kérni olyan területekre, ahol bizonyos védett állatfajok élnek, ha a gazda vállalja, hogy az illető faj lényeges életszakaszában nem bolygatja a területet, és egyáltalán nem vegyszerezi. Ezekre évi 130-200 millió euró megy. A legnagyobb kompenzációt az állam azokra a legelőkre és kaszálókra fizeti, ahol a Maculinea pillangók bizonyos fajtái élnek. A Mezőség Kecsed és Magyarszovát közötti részén ha csak kézi munkával gondozzák ezeket a legelőket és kaszálókat, akkor hektáronként 410 eurót fizet az állam, míg ha könnyű gépekkel, akkor 331 eurót. 

A második legjövedelmezőbb a haris (Crex crex) madár védelme: 310 eurót fizet hektáronként az állam, ha csak kézzel gondozzák az illető gyepet, és 231-et, ha könnyű gépekkel. A békászó sas (Aquila pomarina) gyepes táplálkozási területeinek kézzel gondozását az állam hektáronként 269 euróval, gépi karbantartását 190 euróval jutalmazza. Ha szántóföldön békázik ez a sas, a gazda 151 eurót igényelhet. 

Ökogazdálkodás és látszatzöldítés

Onnan látszik, hogy ezeknek a zöld kifizetéseknek a 85-90 százalékáért nem kell különösebb erőfeszítést tenni, hogy ezzel szemben az ökológiai gazdálkodásra kevés pénz, évente 55-100 millió euró ment. Holott itt is magas, 300-600 euró a hektáronkénti jutalom az átállásért a biogazdálkodásra, és kultúrától függően hektáronként 280-450 euró jár azért, ha a gazda megtartja bio minősítésűként a területet. Az átállás, a minősítés megszerzése, a vegyszermentes termelés mind időt és erőfeszítést igényel. Az átállást két-három évig, a megtartást öt évig finanszírozza az állam. 

Az is gyengíti az állam ökológiai elkötelezettségének látszatát, hogy egyrészt finanszírozást kínál környezetbarát művelési módokra (de nem közli, hányan igényelték mekkora területre a támogatást szántás, boronálás nélküli művelésre), másrészt az állami költségvetésből még mindig támogatja a nehézgépes művelés során elégetett dízel üzemanyag árát. Idén erre már 603 millió lejt (mintegy 120 millió eurót) különített el, amellyel több száz millió liter dízel üzemanyag árából téríti vissza a jövedéki adó egy részét. 

Frissítés, 2025. dcember 18.: A kormány 163 millió euróra emelte az üzemanyagtámogatás idei összegét. Azaz 60 százalékkal többet szán idén fosszilis üzemanyagra, mint amennyit a legjobb évben, tavaly a biogazdálkodásra.

Idén a parlagpénz botránya is azt mutatta, hogy a zöldítési alapokat erőfeszítés nélkül is meg lehet szerezni, és hogy az agrárminisztérium durván alulbecsülte az erőfeszítés nélkül pénzre pályázókat. Tavasszal hektáronként 58 eurót ígért azoknak a gazdáknak, akik a termőföldjük 2 százalékát parlagon hagyják, illetve ha új tájelemeket illesztenek a szántóföldjükbe. Ezt a két elemet bármilyen formában lehetett kombinálni.

A minisztérium november elején jelentette be, hogy annyian pályáztak erre a támogatásra, hogy az APIA hektáronként csak húsz eurót fog fizetni. Azt senki nem tudja, milyen előzetes becslés alapján ígértek tavasszal még 58 eurót, de az biztos, hogy a könnyű, nem is annyira zöld feltételeket a minisztérium szabta. Ilyen például az, hogy fák, fasorok, bokrok mellett köveket is be lehetett iktatni új tájelemként. 

Mi több, a parlagon hagyott két százaléknyi területre sem szabtak olyan ökofeltételt, hogy óriási parcellákon ne tömbösítsék a nem művelt területet. Azaz ha egy száz hektáros szántó szélén van egy vizes terület, és akörül két hektárt nem művel meg a gazda, úgyis megkapja a száz hektár után járó kétezer extra eurót, hogy nem csinál semmit. Nem feltétel az, hogy a nem művelt terület az óriási művelt parcellákban szigeteket vagy ökofolyosót képezzen a beporzók, kisebb állatok, másféle növények számára. Így a föld művelése nem válik nehezebbé, csak több pénz jár utána.

A korrekció bejelentésekor árulta el Emil Dumitru államtitkár, hogy erre a támogatásra 5,7 millió hektár szántóval jelentkeztek be a gazdák. Romániában a szántóföldek 8,5 millió hektárt tettek ki a 2020-as agrárcenzus szerint. Vagyis az egyébként is támogatott gazdák túlnyomó többsége megfelelt a „zöldítési” feltételeknek, és jelentkezett is a plusz pénzért.

Minél nagyobb a terület, annál kevesebb legyen a támogatás

Románia most kezdett komolyabb fékeket beépíteni az agrártámogatások környezetvédelmi részébe. A cél megakadályozni az igazán sok területtel rendelkező embereket, hogy ökológiai célokra hivatkozva ne hasznosítsák a mezőgazdasági területeiket, csak bezsebeljék az emelt szintű állami támogatásokat. Korábban alig érvényesült a degresszivitás elve a támogatásokban.

A névleg 2014-2020 közötti vidékfejlesztési tervben (de még a tavalyi kifizetések egy része is ehhez tartozott) csak a hegyvidéki legelőkre és kaszálókra járó kompenzációs kifizetéseket korlátozták úgynevezett sávos csökkenéssel. Vagyis csak azok kapták meg a hektáronkénti 97 eurós teljes összeget, akik kevesebb mint 50 ilyen hektárra kérték ezt a támogatást. Ötven, száz és háromszáz hektáros határnál csökkent fokozatosan az összeg hektáronkénti 25 euróra, de akár 300 hektár fölött is lehetett igényelni.

A most érvényes, 2023-2027-re vonatkozó agrárstratégia látszólag szigorítja ezt az elvet, és kiterjeszti az összes legelőre és kaszálóra, amelynek magas a természeti értéke, vagy az említett fajok védelme érdekében a gazda vállalja, hogy visszafogja a kaszálást és legeltetést azokon a területeken. Először is, ha a gazda nem bizonyítja, hogy állatokat is tart legalább a megszabott minimális létszámban, akkor nem kérheti ezeket a kompenzációs pénzeket. Vagyis bizonyítania kell, hogy valóban gazdálkodásra használja a területeket, amelyekre támogatást kér. Ez reális szigorítás a korábbi feltételekhez képest.

Másrészt viszont, ha a konkrét összegekre nézünk, akkor azok emelkedtek. Ugyan több lépcsőben csökken ez a típusú támogatás, de magasabb hektáronkénti összegről indul, és száz hektárnál megáll a csökkennés. A 101 hektáros legelőre ugyanúgy a 142 euró felét kapja a gazda, mint 302 hektárnyi legelőre. Vagyis akik eddig is nagy területre kérték, azok most háromszorannyi pénzt igényelhetnek: a hektáronkénti 25 euró helyett 71-et.

Az ennél is magasabb összegű természetvédelmi kifizetések már tíz hektártól csökkennek az összeg 90 százalékára, ötven hektártól pedig a 80 százalékára. Százötven hektár, illetve bizonyos fajok esetében 200 hektár fölött pedig egyáltalán nem lehet igényelni ezt a fajta kompenzációt. Aminek az az egyértelmű üzenete, hogy ekkora méretben már tessék kigazdálkodni az ilyen legelők és kaszálók fenntartásának költségeit, akár haris költ rajta, akár a békászó sas jár oda ebédelni.

A gazdák bizalmát művelni a legnehezebb

Bár minden felmérés azt mutatja, hogy a szövetkezetbe tömörült gazdák sikeresebbek a piacon, a romániai támogatási rendszer egyik legkevésbé kihasznált része a termelőszövetkezetek alapítására szánt pénz. A kényszerkollektivizálás miatt érthető az idősebb gazdák ellenkezése, ha szövetkezetről hallanak, de a fiatalabb gazdák is nagyon nehezen állnak össze. A mintegy négyezer mezőgazdasági termelőszövetkezet több mint felét 2020 óta alapították.

De egyre több a hazai, sőt Kolozs megyei példa is arra, hogy a versenyképesség és a jövedelmezőség kulcsa egy ennyire szétszabdalt mezőgazdaságban nem feltétlenül a méret, hanem a termelőszövetkezetekbe tömörülés. A Kis-Szamos Rétje Szövetkezetben 11 gazda termel 15 hektáron, és már saját teherautóval szállítják a szezonzöldségeket két országos üzletlánc regionális raktárába. És jól megfér a több ezer hektáron gazdálkodó, több ezer állatot tartó Szamos-Aranyos Szövetkezet mellett, amely időnként milliós profitot termel.

A korábbi időszakok szövetkezésre szánt költségvetési kereteit egyáltalán nem merítették ki a gazdák, és csak 2021-től emelkedtek a kifizetések két millió euróról hat millióra. Tavalyelőtti adatok szerint az akkori szövetkezeteket jobbára az uniós támogatások hatékonyabb lehívására hozták létre. Több mint a fele csak papíron működött, gazdasági tevékenységről beszámoló mérleget nem nyújtott be. Így is a szövetkezetek termelése a mezőgazdasági össztermelésben a 2020-as két százalékról négy százalékra nőtt 2022-ben. 

A szövetkezetek működtetésére 2024-ben kifizetett összeg már húsz millió euróra emelkedett, a kimutatható eredményére egyelőre várni kell.

A huszadik század történelme a földosztásokkal, impérium- és rendszerváltásokkal, majd a visszaszolgáltatással teljesen szétaprózta a romániai és erdélyi gazdálkodást. Most alig korlátozza, bizonyos mértékben kifejezetten ösztönzi az állam a parcellák tömbösítését. 

De a parcellákkal együtt szétesett a társadalmi bizalom is, annak visszaépítésébe azonban az állam alig fektet. A szövetkezetek ösztönzése ennek egyik kicsi és lassú eszköze. Az állam hitelességét és a bizalmat iránta strukturálisan az átláthatóság tudja építeni. Annak nyílt kimondása, vagy legalább a nyílt beszélgetés arról, mire költjük most, és mire költsük a jövőben a közpénzt a mezőgazdaságban, hogyan tudunk valódi egyensúlyt teremteni a gazdasági és a környezeti-éghajlati fenntarthatóság között.

Az adatok letöltésében, tisztításában, szűrésében és ábrázolásában Anghel Anna rendkívül sokat segített.

A nyitóképen Magyarókereke egyik felújított kapuja. Fotó: Szabó Tünde

Az anyag a 2025-ös Bertha Challenge ösztöndíj keretében készült.

The post Mire jó nekünk, hogy közpénzzel támogatjuk a gazdálkodókat? appeared first on Átlátszó Erdély.

Az elsőre összeférhetetlennek tűnő romániai adatokról Ionela Băluță genderkutatót, a Bukaresti Egyetem Politikai Tudományok Karának professzorát, és Geambașu Réka szociológust, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatóját kérdeztem.

A nemek közötti bérszakadék itthon nem slágertéma, a globális északon azonban évtizedek óta a társadalomtudományos kutatás tárgyát képezi. Nem csoda, hogy idén a közgazdasági Nobel-emlékdíjat éppen „a nők munkaerőpiaci helyzetének tágabb megértéséért” kapta Claudia Goldin közgazdász és gazdaságtörténész. 

Az amerikai professzor azt állítja, az azonos korú és végzettségű nők és férfiak fizetése között nem csak azért támad szakadék még a fizikai erőt nem igénylő, magas bérezésű szektorokban is, mert a gyereknevelés lefékezi a nők felívelő karrierjét és fizetését. Hanem azért is, mert a nők inkább vállalják a gondoskodást az idős szüleikről, mint a férfiak. Ráadásul akkor is kevesebbet keresnek, ha végül nem kell gondoskodniuk senkiről, mert a bérezésüket már maga az elvárás is alakítja, hogy valamikor be kell majd építeniük az életükbe a gondozási munkát.

Alig érezhető különbség a fizetésekben

Románia meglepően jó eredményeket mutat az Eurostat 2021-es felmérésében a nemek közötti bérszakadékról. Az országban 3,6 százalékos a bérkülönbség, amely jóval kisebb az Európai Unió 12,7 százalékos átlagánál.

Vagyis Romániában a nők nettó órabére átlagosan 3,6 százalékkal kisebb, mint a férfiaké. A nők a férfiak órabérének átlagosan a 96,4 százalékát keresik.

A hivatalos uniós statisztikában nálunk csak Luxemburg teljesített jobban, ahol a nők bérezése nem marad el a férfiakétól, sőt nagyobb 0,2 százalékkal. A legrosszabbul Észtország teljesített, ahol a férfiak fizetése több mint húsz százalékkal nagyobb, mint a nőké.

Az Eurostat felmérése a 15-64 éves kor közötti állampolgárokkal számol, függetlenül az egyes országokban eltérő nyugdíjkorhatártól, fejtette ki az Átlátszó Erdélynek Geambașu Réka.

A szociológus elmondása szerint „a román munkaerőpiacnak az igazán nagy strukturális problémája, hogy nagyon magas az inaktivitási ráta a lakosság körében, azaz nagyon sokan emberemlékezet óta nem voltak a munkaerőpiacon. Például a kis falvakban élő, alacsonyan képzettek. Ennek nagyon erős a gender komponense, mert ebben a kategóriában felülreprezentáltak a nők”.

Románia aktív korú lakosságának csak 63,1 százaléka ténylegesen aktív a munkaerőpiacon. A foglalkoztatottak átlaga azonban nagy nemi különbséget takar: az aktív korú férfiak 71,5 százalékának, míg a nők 54,4 százalékának van munkahelye. Az alacsonyan képzett férfiak 50,5 százaléka dolgozik, míg az alacsonyan képzett nőknek csak a 23,5 százaléka, tudjuk meg a Nemzeti Statisztikai Intézet (INS) 2022-es felméréséből (30-31. o.).

A diszkrimináció nehezen mérhető, de létezik

A nemek közötti bérrést a kínálati és a keresleti oldal határozza meg, valamint a diszkrimináció, foglalta össze Geambașu Réka. „A nők átlagosan képzettebbek, mint a férfiak. Tehát nem humánerőforrásban kell keresni a magyarázatot, hanem a munkaerőpiacnak olyan a szerkezete, hogy a női munkaerőt eleve olyan ágazatok felé orientálja, amelyek strukturálisan alacsonyabban vannak értékelve. Emellé biztosan bejön a diszkrimináció, de az nagyon nehezen mérhető” ‒ állapította meg a szociológus.

A Bukaresti Egyetemen az Esélyegyenlőségi Közpolitikákért Központot vezető Ionela Băluță három tényezővel magyarázza, hogy Romániában miért alacsony a különbség a férfiak és nők fizetése között. Érveit a Nemek közötti gazdasági egyenlőtlenségek romániai helyzetét elemző, 2021-es kutatásra alapozza

1. A közszféra többségében nőket foglalkoztat

Romániában a közszféra viszonylag sok munkavállalót szív fel más európai országokhoz képest, és alkalmazottai többségében nők. Gondoljunk csak az oktatásban, egészségügyben, szociális és kulturális területen vagy a hivatalokban dolgozókra. Habár 2010 után az állam jelentős béremeléseket eszközölt, a jelenlegi gazdasági krízis és infláció miatt újra baj van a közalkalmazotti fizetésekkel, emelte ki Ionela Băluță.

Ugyanakkor a közalkalmazotti bértáblák megkerülhetetlenek: a fizetések munkakörhöz vannak kötve, és nem számít, hogy férfi vagy nő tölti be az adott pozíciót. Ez általánosságban csökkenti a nemi bérszakadékot.

2. A sok minimálbér torzítja a statisztikát

Lehetséges, hogy a nemi bérrést mérő statisztika hibás? ‒ kérdeztem Ionela Băluțát, mire a genderkutató azt a bizonytalanságot említette, amit a minimálbérért dolgozók egyéb jövedelmei jelentenek. Romániában több mint 1,5 millióan dolgoznak úgy, hogy legálisan csak a minimálbért kapják (18. o.).

„Semmiképp sem az adatokat hamisították meg. Nem hiszem, hogy bárki szándékosan ilyet tenne. Egyrészt lehetnek problémák az adatgyűjtés során, és azok súlyozásakor. Másrészt nem szabad elfogultak lennünk a statisztikai adatokkal szemben, hanem kontextusba kell helyezni, és kontextusban kell értelmezni őket, ami sokszor nem történik meg.

A kutató hangsúlyozta, a statisztikák csak a hivatalos nettó órabérekkel tudnak számolni. Az ezen felüli jövedelem, amelyet a túlórákból és más kiegészítő bónuszokból kapnak az alkalmazottak, nem követhető.

3. A kommunizmus megnyitotta a nők előtt a férfias szakmákat is

A romániai vezetők által ugyancsak büszkén emlegetett tény, hogy az országban nagy kiterjedésű az IT-szakma, és egyre több nő dolgozik informatikusként. A nők által is megkeresett magasabb bérek valóban csökkentik általánosan a bérkülönbséget, viszont Ionela Băluță megjegyezte, hogy ezt történelmi perspektívából kell szemléljük: 

„Lehet dicsekedni azzal, hogy sok a női informatikus, mérnök, sőt még jogász is, de ez a kommunista rendszernek köszönhető. A kommunizmus totalitárius rendszer volt, de sok területen elindított olyan dinamikákat, amely kedvező volt a nemek közötti egyenlőség és a társadalmi egyenlőség szempontjából”. Például az 1980-as évek közepére a romániai aktív korú nők 85%-a dolgozott (10. o.).

A kutató arról beszélt, hogy jelenleg Romániában a nők sokkal nagyobb valószínűséggel tanulnak olyan egyetemeken, ahol szükségük van matematika-informatikára, mint például Franciaországban. Ez pedig a múlt rendszer hozadéka, amely a jól tanuló diákokat nemtől függetlenül inkább az orvosi, a műszaki vagy természettudományi szakok felé irányította.

A magánszférában szakadékká mélyül a bérrés

Az Eurostat 2021-es kimutatásában a privát szektorban a bérszakadék mértéke 10,2 százalék, míg a közszférában csak 1,7 százalék.

Az államszocialista rendszer nem tudta teljesen megtörni a gyerekek oktatásába becsomagolt nemi sztereotípiákat: mateket a fiúk tanuljanak, irodalmat a lányok. De hogy milyen következményekkel járnak a sztereotípiák, arra Ionela Băluță a nők munkahelyi bértárgyalási hajlandóságát hozta föl példának: 

A kutató egy franciaországi kvalitatív felmérésre hivatkozott, amelyben a női alanyok nagyrésze arról számolt be: eszébe sem jutott megkérdezni a munkaadójától, hogy alkudható-e a az első fizetési ajánlat, amivel alkalmazzák, miközben a férfiak 50 százaléka rákérdezett az alkudhatóságra.

Ugyanakkor a Băluță által készített interjúkból az derült ki, hogy a romániai magánszektorban az átlag munkavállaló körülbelül ezer lejes fizetéskülönbségen szokott alkudozni az új főnökével. Ha az előbbi kutatást vesszük alapul, hogy a férfiakhoz képest a nők kevésbé mernek alkudozni a kezdő fizetésükről, akkor ez a tendencia hatalmas bérkülönbségeket eredményez olyan munkavállalók között, akiknek egyébként az életkora, a képzettsége és a tapasztalata körülbelül megegyezik, mondta el a kutató. 

Továbbá a munkaadó a családos alkalmazottai közül inkább a férfiakat részesíti előnyben, ha előléptetésről vagy plusz feladatokról, bónuszokról van szó. Az „alku” abban áll, hogy a gyerekeket nevelő női alkalmazottakat kevésbé terhelik plusz munkával, de valójában megfosztják őket a bérnövekedés és a karrierépítés lehetőségétől. 

„Ez jegeli a bérkülönbségeket, és tartósítja a státuszkülönbségeket. Itt nyilván bejön a diszkrimináció is, hogy a főnök kiben gondolkodik, amikor előléptetésről van szó, ha végignéz a munkavállalóin, és adott esetben észre sem veszi a nőket”, erősítette meg Geambașu Réka az elmondottakat, aki előző cikkünkben a magánszférába szerencsét próbáló vállakozónők helyzetéről is beszélt.

A fiatal nőknek a legnehezebb

Nagyon érdekes megfigyelni korcsoportonként is a nemi bérszakadékot. Ugyanis Romániában a legnagyobb bérszakadék a kezdő és fiatal, 25-34 éves munkavállalók között figyelhető meg, míg például Magyarországon ez a 35-44 éves korcsoportra tolódik ki. Ionela Băluță szerint ez a jelenség a családalapítással magyarázható, hiszen 

• abban az időszakban lesz nagyobb a bérszakadék, amikor a nők gyermeknevelési szabadságra mennek, 
• a GYES után nem emelik olyan gyorsan a fizetésüket, mint a férfi munkatársaiknak,
• a gyereknevelés miatt egyáltalán nem, vagy csak részmunkaidőben kezdenek újra dolgozni.

„Mindenekelőtt össze kell hasonlítani, hogy egyes országokban a nők átlagosan hány éves korban szülnek először, mekkora a születési ráta, és milyen az ország családpolitikája, ami Romániában konzervatív. Viszont Magyarországon az utóbbi időben nagyon sok olyan intézkedést hoztak, ami még jobban bátorítja a gyerekvállalást” ‒ magyarázta a két szomszédos ország közötti eltérést a bukaresti oktató.

A szociológus saját tapasztalata viszont az, hogy női ismerősei nem igénylik a heti egy nap home office-t, „mert nem szeretnének sérülékeny pozícióba kerülni. Hiába, hogy a jog garantálja, de a főnökkel szemben ez szívességkérés, aminek általában következménye van. Olyanokra gondoljunk, hogy nem őt fogják előléptetni, nem ő lesz a hónap dolgozója, nem neki fogják megemelni a fizetését, vagy őt rúgják ki adott esetben elsőnek”.

Minimálbérért gürcölés helyett inkább gyereket nevelnek

Sokkal reálisabb képet kapunk a romániai helyzetről, ha a nemek közötti foglalkoztatottsági különbséget nézzük, azaz a nők és férfiak munkaerőpiaci jelenlétét, hívta fel rá a figyelmet Ionela Băluță.

Romániában „nincsenek jól megfizetett munkahelyek. A hátrányos helyzetű vagy szegény családokból jövő, alacsony képzettségű nők csak olyan munkát tudnak vállalni, amit nagyon rosszul, minimálbéren fizetnek meg, például takarítónő vagy gondozónő.

A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők már jelen vannak a munkaerőpiacon. De mindez statisztikailag abszolút torzítja a nemek közötti bérszakadékot”, magyarázta Ionela Băluță.

Romániában a megkérdezett aktív korú, de inaktív nők egyharmada mondta azt 2020-ban, hogy a gyereknevelés, idős vagy fogyatékkal élő családtag gondozása miatt nem vállal állást. Az uniós átlagban az inaktív nőknek csak az ötöde indokolta a gondozási kötelezettségeivel azt, miért nem vállal munkát. Az inaktivitás második leggyakoribb oka a képzettség hiánya Romániában és az Unió összességében is (11-12. o.).

A feminizálódó szakmákban csökkennek az átlagbérek

Minél több nőt foglalkoztat egy szakma a magánszektorban, annál nagyobb arányban nő a minimálbéres dolgozók száma. A legextrémebb helyzet a ruhagyártásban és -eladásban alakult ki: itt a foglalkoztatottak több mint 85 százaléka nő, és több mint felük minimálbérért dolgozik.

Az IT se kivétel. Romániában 2015 óta figyelhető meg, hogy egyre több nő dolgozik az informatika szakmában, amivel lassan, de egyenes arányban csökken az átlagbér az ágazaton belül (18-19. o.).

Itthon az egészségügy, az oktatás, illetve a banki és biztosítási szektor számít még hiperfeminizált ágazatnak, ahol 2020-ban a nők aránya meghaladta a 70 százalékot. De a bérkülönbség megjelenik a hipermaszkulinizált ágazatokban is, mint az építőipar, a bányászat és a szállítás, ahol negyedannyi nő dolgozik, mint férfi. Mivel itt szinte minden kétkezi munkát a férfiak végeznek, a nők pedig inkább az irodákban dolgoznak, ezért ezekben az ágazatokban a nők átlagbére valamivel magasabb a férfiakénál.

A sztereotípiák hatását leginkább a bank- és biztosítási szektorban lehet tetten érni, ahol a nők 30 százalékos bérhátrányban vannak, miközben a munkakörök nincsenek nemekre szabva. A bankszektor Romániában és Kelet-Európában azért foglalkoztat inkább nőket, mert a tevékenység nagyobb részét teszi ki a kapcsolattartás a kliensekkel, jegyzi meg 2021-es kutatásában Ștefan Guga és Alexandra Sindreștean, a Syndex România kutatója (15. o.). Nyugaton változatosabb a tevékenység az ágazatban, és nagyobb hangsúlyt kapnak a cégeknek nyújtott, de általában is komplexebb szolgáltatások.

A presztízs a férfiaké marad a hiperfeminizált szakmákban is, írják a gazdasági egyenlőtlenség kutatói. Például szociológia szakon túlnyomórészt nők végeznek (Romániában 82%, míg uniós szinten 72%), mégis az egyetemi oktatók nagy része férfi. Az egészségügyi asszisztensek túlnyomórésze nő, ahogyan a családorvosoké is, de az egyéb szakorvosok között látványosan csökken a nők aránya, elemezte a romániai helyzetet Alexandra Sindreștean és Ștefan Guga (16. o.)

Románia a nemi egyenlőség sereghajtója

A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) tíz éve méri a nemi egyenlőtlenséget az uniós tagországokban. A felmérésben száz pontot ér az ideális állapot, vagyis a nemek közötti teljes egyenlőség a munka, pénz, képzettség, gondozási és társas tevékenységekre fordított idő, a hatalom és egészség terén. A mérhető különbségek csökkentik az ideális száz pontot. Az egyes országok és az EU egyenlőségi pontszáma ezeknek a területeknek a pontátlaga.

Az intézet azt is nézte, hogy az erőszak és bántalmazás milyen mértékben érinti a nőket, illetve a férfiakat az egyes országokban. Erre nem ad pontszámot, mert itt nem egységes a tagországok adatgyűjtése.

Az EIGE idei felmérése egészen friss, október 24-én jelent meg, és tavalyi, illetve 2021-es adatokon alapul. Bár Románia tavalyhoz képest 2,4 pontot javított, most 56,1 ponttal az EU utolsó helyén áll. Azaz halad a nemi egyenlőség felé, de csigatempóban: nem tudta ledolgozni az eddigi hátrányát. 

Magyarország 57,3 ponttal épphogy megelőzi Romániát. Az Európai Unió átlaga 70,2 pont. A legmagasabb, 82,2-es átlagot Svédország érte el.

„A hatóságok számára nagyon egyszerű, amikor a nemek közötti egyenlőségről van szó. Azt állítják, hogy a nemek közötti bérszakadék tekintetében mi állunk a legjobban. Nem számít, hogy Európában az utolsó előtti helyen állunk a nemek közötti egyenlőség szempontjából. [Szerk. megj.: Amikor a szakértővel interjúztunk, még csak a tavalyi felmérés eredménye volt ismert.] Ismétlik és dicsérik ezt a történetet, pedig világos, hogy valami nem stimmel. Nem lehet elsők között lenni a nemek közötti bérszakadéknál, és az utolsók között a nemek közötti egyenlőségnél” ‒ mutatott rá az ellentmondásra Ionela Băluță.

Az EIGE felmérése úgy oldja fel ezt az ellentmondást, hogy nyolcszor nagyobb kereseti különbséget mutat ki, mint az órabér alapján megállapított 3,6 százalékos bérkülönbség. A nők 27,3 százalékkal keresnek kevesebbet Romániában, mint a férfiak ‒ szembesít az EIGE játéka, amellyel szempillantás alatt be tud vonni az adatok értelmezésébe. Csak be kell kattintanunk, hogy melyik országban születtünk, és kidobja számunkra a statisztikai nőt vagy férfit.

Így számolva Magyarországon a nők 28,1 százalékkal keresnek kevesebbet a férfiaknál. A legkisebb, 20,4 százalékos különbség a nők és férfiak keresete között Litvániában és Portugáliában van, a legnagyobb Ausztriában, 44 százalékos. De a legjobb átlagú Svédországban is a nők 23,8 százalékkal keresnek kevesebbet a férfiaknál.

Ionela Băluță éppen ezért hangsúlyozza: minden országot a saját politikai, gazdasági és szociális helyzetén belül kell elemezni. A magasabb életszínvonal nem garantálja a kereseti egyenlőséget.

Mi húzza le Románia egyenlőségi átlagát?

A pénz terén Románia magához képest jól teljesít: 70,6 pontot kapott a nemek közötti különbségre az anyagi helyzetben és az anyagi erőforrásokban, míg az összátlaga csak 56,1 pont. Ebben a kategóriában az látszik, hogy a férfiak kicsivel többet keresnek, és kicsivel több nőt fenyeget a szegénység (22%), mint férfit (20%).

Az egészség kategória ‒ amely szintén növeli az ország egyenlőségi átlagát, de ebben is utolsók vagyunk ‒ több alterülete önbevalláson alapul. Ezekben nagyobb az egyenlőtlenség: a nők háromnegyede, míg a férfiaknak csak a harmada nem dohányzik, és ivási szokásai még nem túl károsak. A tudatosan egészséges életmódot (sportolás, zöldség- és gyümölcsfogyasztás) viszont nagyon kevesen választják, bár kétszerannyi férfi (14%), mint nő (6%). 

Bár a várható élettartam és az egészséges életévek száma a nők felé billenti a mérleget, mégis valamennyivel kevesebb nő (69%) érzékeli jónak vagy nagyon jónak az egészségi állapotát, mint férfi (77%). És inkább a nők, mint a férfiak vélik úgy, hogy nem jutnak hozzá olyan orvosi és fogorvosi ellátáshoz, amelyre szükségük volna.

Románia meg is haladja az uniós átlagot az idő kategóriában. Az EIGE itt azt nézi, melyik nem mekkora hányada vesz részt gondozási, illetve szabadidős tevékenységben. A nők kétharmada, a férfiak egyharmada főz naponta vagy végez más házimunkát. A nők 52, a férfiak 40 százaléka gondozza naponta a gyermekét, unokáját, idős vagy fogyatékkal élő rokonát. A két nem között nem olyan nagy a különbség, ami a szabadidő házon kívüli eltöltését és az önkénteskedést illeti.

Az ország egyenlőségi átlagát egyértelműen a tudáshoz és a hatalomhoz való alacsony, illetve mélyen egyenlőtlen hozzáférés húzza le.

A hozzáférés az oktatáshoz nagyjából egyenlő, de nagyon alacsony: a nőknél és a férfiaknál is mindössze 14 százaléknak van felsőfokú végzettsége (az uniós átlag ennek a duplája). A 15-74 év közöttieknek pedig csak 12, illetve 13 százaléka vesz részt (a lekérdezés előtti négy hétben) valamilyen képzésen. A legnagyobb egyenlőtlenség itt az, hogy a diáklányok 34 százaléka tanul alacsonyabb presztízsű és bérezésű hivatásokra felkészítő szakokon (bölcsész, egészségügy, szociális munka), míg a fiú diákoknak csak 18 százaléka. 

Ez előrevetíti, hogy csak lassan változik majd a munka terén a sztereotipikus megoszlás, amelyet szintén mér az EIGE: négyszer több nő dolgozik az oktatásban, az egészségügyben és szociális ellátásban, mint férfi. Míg a nagykorú férfiak 58 százaléka dolgozik teljes munkaidőben, addig a nőknek csak a 39 százaléka. A dolgozó férfiak harmada, míg a nőknek csak a negyede véli úgy, hogy el tud szabadulni egy-két órára a munkahelyéről azért, hogy személyes vagy családi ügyeit elintézze.

A hatalomban a legdurvább a nemek közötti egyenlőtlenség, erre Románia csak 30,7 pontot kapott. Itt Magyarország teljesített a legrosszabbul, 26,2-es átlaggal. A hatalomhoz való egyenlő hozzáférést az EIGE egészen konkrétan méri: milyen arányban töltik be nők, illetve férfiak a legmagasabb döntéshozói pozíciókat a politikában, a gazdaságban és társadalmi szervezetekben.

Romániában a miniszterek mindössze 9, a képviselők 20, a helyi és megyei tanácsosok 21 százaléka nő. A gazdasági hatalom méginkább a férfiak területe: a legnagyobb cégek igazgatótanácsában, felügyelőbizottságában a tagoknak csak az ötöde nő. Az alterület pontszáma azért is ennyire alacsony (15,7), mert a romániai jegybank igazgatótanácsában egyetlen nő sincs.

A társadalmi szervezetekben valamivel jobb a helyzet. Az EIGE olyan szervezetek vezető testületeit nézte, amelyek közpénz és befolyás felett rendelkeznek. Romániában a kutatást finanszírozó szervezetek vezetőtanácsában 45%, a közmédia vezetésében 38%, a tíz legnépszerűbb olimpiai sport szövetségi vezetésében 16% a nők aránya. 

„Ez történik, ha a törvények és közpolitikák csak papíron léteznek, ha politikai nyilatkozatok mögé bújunk az EU szeme elől, de valójában a nemek közötti egyenlőség politikai támogatása egyenlő a nullával. Ez történik, amikor egyre több támadás éri a nemek közötti egyenlőséget a közéletben és a gendertudományokat az egyetemen. És a többség nem látja, vagy úgy tesz, mintha nem értené. Már elmondtam, de elmondom újra, amíg csak tudom: a nemek közötti egyenlőség jelzi a demokrácia minőségét. Aki ellenzi a nemek közötti egyenlőséget, az antidemokratikus” ‒ kommentálta Facebook-oldalán Ionela Băluță, hogy Románia idén az utolsó helyre csúszott a nemek közötti egyenlőség uniós rangsorában.

A cikk a Thomson Alapítvány támogatásával, a magyarországi Veszprém Kukac médiummal való együttműködésben született. A magyarországi helyzetről Tihanyi Kata cikkében olvashatnak.

Nyitókép forrása: Freepik

The post Nem a bérek miatt tátong hatalmas szakadék a nők és férfiak között appeared first on Átlátszó Erdély.

Húsvétkor jelent meg az egyik, számomra nagyon kedves udvarhelyi ismerősöm oldalán a következő bejegyzés:

Ebben haverom kifogásolja a női szobor fütyijét, és kalapáccsal rendezné az ügyet. Nem érzem úgy, hogy ez egy nagyon magasszintű műalkotás, amiért ki kellene állnom, de azt sem érzem, hogy valamire vezet kalapáccsal nekimenni egy szobornak, és határozottan azt érzem, hogy ez manipuláció.

Nem is Hollandia, nem is „Anya”, csak hazugság, hazugság, és orosz propaganda

Gyorsan megkerestem az eredeti posztolást, ami megvágva és átalakítva ismerősömhöz eljutott. Ez Vitéz Gróf Molnár-Gazsó János oldalán látott napvilágot. A bejegyzésben a vitéz gróf azt állítja, hogy „Hollandia. A szobor neve: anya.” Majd azt sejteti, hogy miközben a harmadik világháború itt a nyakunkon, bezzeg ezek a nyugatiak mikkel foglalkoznak. A képen egy felirat van: „Ez ma az EU értékrendszere.”

Ki ez a Vitéz Gróf? Oldaláról egyből látszik.

Egy 41 ezer követővel rendelkező influenszer, aki Horthy Miklós jogutódjának képzeli magát. A Horthy által alapított, és azóta betiltott vitézi rend beképzelt jogutódjának főkapitánya, főguruja, főbohóca.

Csakhogy, míg Horthy ténylegesen részt vett egy rendszer, egy ország építésében és bukásában, utódja tevékenysége látszólag kimerül abban, hogy szép csajokat, gyönyörű tájakat és állatokat, oroszpárti és nyugatellenes mémeket posztolgat Facebook-oldalára.

És szigorú képeket posztol magáról, hol katonai ruhában, fegyverrel a kezében, hol pedig (nem tudni, milyen, hol szerzett) kitüntetésekkel megpakolt tengernagyi uniformisba vagy báli ruhába öltözve, hatalmas kereszttel a nyakában.

Fordított képkereső (reverse image search) segítségével rákeresek az általa megosztott tökös menyecskés képre, hogy lássuk, honnan lopta. Mert, hogy jogtalanul használja azt a fotót, az holtbiztos.

A keresésből kiderül, hogy a képen lévő szobor az angliai Oxford város Summertown bevásárlónegyedében van. Nem Hollandiában, mint állította. És nem az a címe, hogy „Anya”, hanem az, hogy „Woman of our times”, azaz „Mai idők nője”. Tehát semmi nem igaz abból, amit állított.

Vitéz Gróf nem kispályás manipulátor. Hollandia azért szól jobban, mint Anglia, mert az angolok ugye kiléptek az EU-ból, hogyan lehetne az EU-t és az EU értékrendszerét szidni egy angliai szoborért? És az anyasággal gúnyolódni sokkal csúnyább dolog, mint a mai női szereppel.

Rövid keresés után az is kiderül, hogy Femmy Otten alkotása régebbi, a fotók keltezése alapján 2017-es, vagy még korábbi. 2017-ben még harmadik világháborút még senki nem emlegetett. Tehát az a Vitéz Gróf által spekulált gondolat, hogy ni, bezzeg mit csinál a Nyugat, mikor itt a világháború a nyakunkon, puszta huncutság, semmi alapja nincs. Mert nem 2023 húsvétján foglalkozott ezzel a szoborral a nyugati világ. Csak Vitéz Gróf foglalkozott most vele, csak ő tudja, hogy milyen érdekből. Nyilván Vitéz Gróf nem tudott a szobor alkotásakor, 6 évvel ezelőtt ujjal mutogatni, hogy ni, mivel foglalkozik a romlott Nyugat, mert egyrészt nálunk akkor még nem volt téma ez a megosztó genderkérdés, másrészt nem volt ez a háború sem, és Vitéz Gróf sem volt még oroszpárti influenszer.

Az udvarhelyi kalapácsos haverrel ott kommentekben szépen megbeszéljük, hogy nyugi, az igazság valahol középen van. Mert tény, hogy a kérdéses szobor Angliában van, de a művész tényleg holland, és Hollandiában is van hasonló szobra. És az is érthető, hogy sokakat zavar a fütyis nő, főleg azért, mert a gender-kérdés, ami már a csapon is folyik, megosztja a közvéleményt. Ezt így szépen megbeszéljük, s úgy döntök, hogy nem olyan jelentőségű a téma, hogy foglalkozzak vele.

Az aranyozott orosz giccsanya három gyerekkel üti ki a háromkezű, fütyis nőt

Nem telik bele két nap, megjelenik egy másik, számomra kedves udvarhelyi ismerősöm oldalán egy bejegyzés, amiben összehasonlítanak két szobrot: egy orosz aranyozott anyaszobrot, melyen egy háromgyerekes terhes anyuka hősként áll egy játszótér melletti parkocska közepén, és a már ismert háromkezű, fütyis nyugati nő angliai szobrát.

A kísérő szöveg hasonló üzenetű: „Anya szobor Oroszország. Ugyanaz Hollandia. Nyugat közel a célhoz, irányítható robotok világa.” Az elején az összehasonlítás világos manipuláció. A második felével már könnyebben egyet tudok érteni, de elfeledték hozzátenni, hogy Oroszországban sem rózsásabb a helyzet, sőt. Míg Nyugaton (mint a világon bárhol) megpróbálnak irányítani, az oroszoknál megmérgeznek vagy bezárnak, ha ellenszegülsz az irányításnak.

A kép forrására rákeresve mit ad Isten, kibe botlunk? Hát Vitéz Grófba:

Aki épp azt ecseteli, hogy a két szobor pontosan megmutatja, hogy mit képvisel Oroszország és a Nyugat.

Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, részben egyetértek Vitéz Gróffal, az aranyozott szobor pontosan mutatja, mit képvisel Oroszország. Sokatmondó az, hogy egy ország aranyozott szobrot állít egy anyának és gyerekeinek, miközben értelmetlen hódító háborúba küldi lemészárlásra a gyerekeit.

És egyébként is, hogy a közép-oroszországi Tyumen városkának egy kis parkjában mit gondol egy szoborállító, jó esetben semmi köze ahhoz, hogy mit gondol a világhatalmi pozícióját fitogtató ország vezetője. Mint ahogy az angol városkában szobrot állító művész sem egyeztetett ejsze az EU vezetőségével ezzel kapcsolatban. De ez nem fontos, csak az, hogy szidjuk az EU-t, és az emberek lájkolják Vitéz Gróf oldalát, és szubszkrájboljanak rá. És ez működik is.

A „csatolt áru” manipulációs technika

Mikor második ismerősömnél is meglátom az anyaszobros megosztást, akkor döntök úgy, hogy megírom ezt a rövid kis anyagot. Mert úgy érzem, hogy itteni ismerőseimet manipulálják odakintről. Egy olyan technikával, amit én „csatolt áru” technikának nevezek. Tünde kollégám szerint ezt hivatalosan non sequitur érvelési hibának hívnak. Ez arról szól, hogy veszünk egy tetszőleges témát, ami az emberekben kemény érzéseket ébreszt, és határozott véleményt alakít ki. Például az anyaság és az anyasággal való csúfolkodás kérdését, vagy a gender-témát, vagy ha lehet, mindkettőt egyben, mint most. Erre egy olyan emberben, aki erősen érez a kérdésben, de nem gondolkodik a manipuláción, és nem figyel oda a csatolt árura, születik egy érzés. Például meg akarja védeni az anyaságot. Vagy úgy érzi, hogy elege van már ebből a Nyugatról erőltetett gender-izéből, ami mostanság nagyon téma. És akkor ő állást foglal ebben a kérdésben egy like-kal, egy hozzászólással vagy egy megosztással. Közben nem biztos, hogy észreveszi, hogy a csatolt áru miatt ő gyakorlatilag azt az üzenetet adta tovább, hogy a háborúban Oroszországnak van igaza, és a Nyugat a hibás.

Ez itt a nagy átverés, amit Budapestről exportálnak nekünk Székelyföldre rengeteg csatornán. És az emberek egy része beveszi. Elmegyek gyümölcsész találkozóra, és ahelyett, hogy a gyümölcsökről beszélnénk, a háborúról beszélünk. Asztalszomszédom, akivel eddig mindig a Florina almáról beszéltünk, most magyarázza határozottan, hogy Oroszországnak joga van letámadni Ukrajnát, és Amerika a hibás, mert befolyással és pénzzel terjeszkedett Ukrajna felé és felvásárolta a fél országot. Igen? S akkor Romániának joga lenne tankokkal bevonulni Székelyföldre és szétbombázni itt mindent, és embereket lemészárolni, azért, mert Magyarország próbálta itt terjeszteni befolyását, és pénzt pumpált ide a régióba, illetve ingatlanokat vásárolt? Hát mégsem így gondoltuk, ugye?

Az emberek nem érzik a háború súlyát, nem érzik a perzselt szőr és a rothadó vér szagát. Mert már olyan rég volt háború vidékünkön, hogy lassan mindenki kihalt, aki emlékezne arra, milyen, mikor elveszíted fiadat a fronton, vagy a „felszabadító” orosz katona megerőszakolja a lányodat. És így, emlékek és személyes élmények nélkül könnyen beveszi az ember a manipulációt, és nekiáll drukkolni valamelyik félnek, mintha csak egy focimeccset nézne. Így jutunk oda, hogy nagy autonómiaharcosok drukkolnak egy hódító hatalomnak, érvként akár tökös nőket és aranyozott anyákat is felhozva.

Jeleztem kommentben a hazugságot és a manipulációt ismerősömnek, aki megosztotta az anya-összehasonlítást. Mire még egyszer beléptem volna, hogy elolvassam a reakciókat, az illető letörölte, vagy láthatatlanná tette a bejegyzését.

Kelet és Nyugat is kulturális nagyhatalom, de miért nálunk méregetik a hídra festett farkukat?

A nyugat-európai és az orosz kultúra is meglehetősen gazdag, és csodálatos. A nyugat-európai és az orosz kultúrában is vannak remek alkotások, és gyönyörűbbnél gyönyörűbb anyaábrázolások. És vannak rondák vagy megbotránkoztatóak is.

De semmi értelme nincs annak, hogy egy közép-oroszországi játszótéri anya-giccset összehasonlítsunk egy nyugati, bevásárlóutcában kiállított, aránylag jelentéktelen kortárs műalkotással, ami nem is anyát akar szimbolizálni. És főleg nincs semmi értelme annak, hogy mi itt Székelyföldön emiatt idegeskedjünk, ebből vonjunk le következtetést, és eldöntsük, kinek van igaza a háborúban.

Hogy az orosz anyasors nem épp olyan aranyozott, mint amilyennek Vitéz Gróf megpróbálja beállítani, azonnal látjuk, ha rákeresünk a „russian mother statues” azaz orosz anyaszobrok kombinációra.

Karddal harcba vonuló nő, fiát gyászoló anya, lehullott fejek, kalapácsot tartó férfi és sarlót tartó nő, kard, kard és ismét kard, ilyen találatok százai jönnek elő. Oroszországban sem lehet könnyű anyának lenni, főleg háború idején. És az is biztos, hogy az orosz központi szoborállítási stratégia nem a kisméretű, aranyozott anyaszobrok állításáról szólt az elmúlt száz évben, sokkal inkább a háború kultuszát dicsőítették hatalmas alkotásokon. A vezetők grandomániája persze semmit nem vesz el az orosz kultúra és művészi élet értékéből, mely mindig gazdag volt és lesz.

Az oroszoknál sem minden csupa aranygiccs, nekik is volt és van megbotránkoztató kortárs művészetük, a fejszével ikonokat összetörő performanszoktól kezdve a Pussy Riot-ig, vagy a hídra festett fütyi-graffitiig. Mert ilyen a művészet, a megbotránkoztatás is egyik alapvető funkciója. Sok alkotás, ami ma klasszikusnak számít, valamikor rendkívül megbotránkoztató volt.

Vitéz Gróf, a művész

Kollégákkal beszélgetve egyetértettünk abban, hogy amit most a vitézi rendek csinálnak, katonaszerű egyenruhába beöltözve, keresztekkel és nem tudni milyen csatamezőn szerzett kitüntetésekkel megtűzdelve, karddal a kézben, akár művészeti performansz is lehetne, vagy egy jól eljátszott cosplay. Sőt, ez a kosztümös játék még a botrányos művészetek kategóriájába is sorolható, mert templomokban meg különféle szent helyeken játsszák.

Hogy ennek közönsége is van, erre bizonyíték Vitéz Gróf negyvenezer követője is. Sőt, az államhatalom is legitimálja olykor.

A mai vitézi rendnek már rég semmi köze Horthyhoz, csak a feltűnési vágyhoz. Ha az egykori kormányzó látná ezt, elsüllyedne szégyenében. A mai fővitézkapitány nem ragad kardot, és vonul háborúba az általa istenített oroszok oldalán, hanem ül a számítógép előtt, mémeket és hazugságokat posztolgat Facebookon. Nagy vitézség.

Egy évtizede cikkeztek a lapok arról, hogy a 007-es Vitéz Gróf Molnár-Gazsó János a cigány és zsidó származású Mága Zoltán hegedűst is a rend lovagjává ütötte. Hogy Mága öt nap után kilépett a rendből, mert ciki lett neki, az volt a paródia csúcsa. De lehet, hogy hamarosan eljön az ideje annak is, hogy egy fütyis nőt is bevonjanak a performanszba és lovaggá üssenek. Természetesen fontos, hogy a fütyis nő magyarul érezzen, és ne nagyon legyen zsidó. Hisz Horthy 1940 októberében Teleki Pál miniszterelnökhöz intézett levelében ekképp határozta meg a rend alapításának célját:

„Alapításánál főleg a fajnemesítés gondolata vezetett. […] Az ősi nemesi inszurrekció ez újabb formájával egy mindhalálig megbízható magyar alakulatot akartam, úgy a kívülről jövő támadás, mint a belső destruktív erők újbóli forradalmi kísérlete esetén örök időkre a főkapitány rendelkezésére állítani. Hogy ez a sereg mindég megbízható legyen, fő a származás és az erkölcsi körülmények tisztasága, az erkölcsi alap, valamint az egészséges vér. A vitéz csak engedéllyel házasodhatik, idegen fajból származót csak akkor veszünk fel, ha 100%-ig magyarul érez, megbízható, és maga kéri a névmagyarosítást. A legbátrabb és legjobban dekorált zsidó is ki van zárva.”

Hab a tortán, hogy Vitéz Gróf Molnár-Gazsó János rendje nem is biztos, hogy annak a vitézi rendnek a jogutódja, amelyet Horthy alapított. Ha a Wikipédiát nézzük, akkor ott a vitézi rend címszó alatt egy másik vitézi rend szerepel, amelynek Hunyadi László a főkapitánya.

És mi a tanulság?

Nem mindent kell elhinnünk, amit valaki el szeretne hitetni velünk. Egyik oldalról sem. A jelen és a jövő politikájának egyik legfőbb eszköze a manipulálás. Mikor valaki olyat ír, amire úgy érezzük, hogy ez a szívünkhöz szól, és teljesen egyetértünk vele, akkor ne ereszkedjünk bele az egyetértés langymelegébe, hanem gyúljon ki az agyunkban a felkiáltójel! Próbáljunk meg józanon, emberként gondolkodni, és kiszűrni, hogy egy-egy politikai influenszer miért próbál megetetni minket egy-egy maszlaggal, és próbáljunk meg átlátni hazugságaikon, aljas manipulációs technikáikon. Ne hagyjuk magunkat átverni! És ne verjük át barátainkat, ismerőseinket olyan tartalmakat terjesztve, amelyek manipulatív átverések, és egy véres háborút próbálnak legitimálni.

/// Frissítés 2023.04.15

Egy londoni olvasónk jelezte, hogy április 14-én, miután már feltöltöttem az anyagot, a Reuters Fact Check oldalán írtak arról, hogy leellenőrizték a hírt, miszerint Oxfordban felavatták ezt a szobrot, és hamisnak találták. Egészen pontosan nem találták a helyi sajtóban nyomát annak, hogy felavattak vona ott egy ilyen szobrot. A Reuters azért kezdett el kutakodni a szobor után, mert az előző napokban a neten sok olyan hír kapott szárnyra, hogy Oxfordban egy ilyen szobrot avattak, és sok felháborodott ember osztotta meg az információt, hasonlóan Vitéz Grófhoz, vagy az udvarhelyi felháborodott ismerőseimhez.

A Reuters azt is állítja, hogy a Hágában 2017-ben kiállított, majd elköltöztetett szobor neve nem „Woman of our times”, hanem “And Life Is Over There”, ami magyarul úgy szólna, hogy „És az élet odaát van”, vagy „És ott vége van az életnek”, hangsúlyozástól függően.

Hogy mi igaz mindebből, s mi nem, lassan nem lehet már tudni. Mindenki úgy manipulál, ahogy az érdekei megkövetelik. A Reuters vizsgálatát sem tartom túl mélyremenőnek, és nem magyarázza, hogy ha csak most, az elmúlt héten kezdtek el álhírek terjedni arról, hogy Oxfordban van egy ilyen szobor, akkor hogyan lehet régebbi képeket és írásokat találni erről a szoborról, melyek Orfordra utalnak, például itt és itt.

Nem érzem akkora súlyúnak ezt a témát, és időm sincs annyi, hogy most heteket áldozzak arra, hogy teljesen biztosra leellenőrizzem, van-e ennek a szobornak Orfordban példánya, vagy nincs, és azt minek hívják. Ettől függetlenül egyértelmű, hogy adott érdekcsoportok, többek között Vitéz Gróf, manipulációra használják a szobor fotóját. Az egész történet tanulsága még mindig ugyanaz, amit fentebb is írtam: Nem szabad semmit elhinni, amit valaki nagyon el akar hitetni velünk. Egyik oldalról sem.

/// Frissítés 2023.04.16

Több olvasónk is jelezte, hogy intenzíven fut a neten egy újabb változata ennek a képnek, melyre politikusok vannak rámontírozva.

A szoborban, és politikai célokra való felhasználásában rejlő lehetőségek határtalanok.

The post Így szivárog át az orosz propaganda és a fütyis nő Erdélybe appeared first on Átlátszó Erdély.

Helyi sajtókiadványok legnagyobb hazai hálózata, a PressHub.ro ad teret a Freedom House România legújabb kezdeményezésének. Cohesion Booster In Romania – Closer To Citizens címen olyan átfogó és jól strukturált pályázatot támogat az Európai Bizottság DG Regio Főigazgatósága, amely az európai kohéziós politika romániai gyakorlatba ültetéséről tájékoztatja az olvasókat.

Az ország különböző pontjain dolgozó újságírók virtuális szerkesztőségbe tömörülve tárják fel, hogyan működik itthon az Európai Unió kohéziós politikája: kik és mire költik az EU egyik legnagyobb költségvetési tételét, a kohéziós alapokat. Ennek mérlegét a projektben dolgozó újságírók több mint száz riportban, interjúban és tényfeltáró cikkben vonják meg.

„Az uniós alapok gyakran a fejlődés motorjai olyan országban, amely csak óriási beruházások révén tudja csökkenteni lemaradását a nyugat-európai országokhoz képest. Újságírókként azonban hozzászoktunk, hogy az érme mindkét oldalát megnézzük. Így jártuk el a korábbi projektben, így járunk el most is: keressük a jó gyakorlatokat, de dokumentáljuk az uniós polgárok pénzéből történt lopást is.

Bemutatjuk azokat a közintézményeket és cégeket, amelyek európai támogatással olyan beruházásokat hoztak létre, amelyek javítottak a közösségek életén, és hozzáadott értéket hoztak a gazdaságba. Ott pedig, ahol annak nyomát látjuk, hogy elpazarolták vagy éppen elsikkasztották az uniós alapokat, addig ásunk le, amíg megkapjuk a valódi haszonélvezőket”

– nyilatkozta a projektről Cristian Pantazi, a G4Media főszerkesztője.

„Az uniós alapokból finanszírozott pályázatok többsége vidéki beruházás, és legtöbbször kampányízű nyilatkozatokból értesülünk róluk. A helyi sajtónak ritkán van erőforrása feltenni az egyszerű kérdéseket: A közösség valós igényére válaszol az illető beruházás? Átlátható és indokolt módon költötték el az uniós finanszírozást? Melyek a rendszerszintű problémák, és hogyan javíthatók a játékszabályok? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a Freedom House projektjének keretében” – vázolta a főbb irányokat Sipos Zoltán, az Átlátszó Erdély főszerkesztője.

Az újságírók konferencián ültetik egy asztalhoz a közintézmények vezetőit és a beruházások kedvezményezettjeit, hogy megvitassák, hogyan költötték el a kohéziós alapokat, és ezek milyen valós változásokat idéztek elő az ország valamennyi régiójában.

Mi több, az újságírók külön képzésben részesülnek arról, hogyan kaphatnak információkat a közintézményektől az uniós alapok elköltésének módjáról.

Az erről készült cikkeket a virtuális szerkesztőség a PressHub.ro honlapon publikálja, valamint a partnerkiadványok felületén. A projektben együttműködő partnerek:

G4Media.ro a Group 4 Media Freedom and Democracy Egyesület által kiadott független híroldal, amely tényfeltárásokat, elemzéseket és híreket publikál. A 2018-ban alapított G4Media.ro gyorsan hiteles és releváns információforrássá vált a hazai médiatérben.

A Viața Liberă a legnagyobb galaci napilap, amely 1989 óta megszakítás nélkül jelenik meg.

Az Átlátszó Erdély az egyetlen erdélyi magyar tényfeltáró kiadvány. Kolozsvári központtal működik, de valamennyi erdélyi magyart potenciális olvasójának tekinti.

A Ziarul de Iași a moldvai Jászvásár piacvezető lapja. Online változata a leglátogatottabb helyi kiadványnak számít a SATI nyilvántartása szerint.

A PressHubot a Freedom House România hozta létre a helyi és országos kiadványok minőségi anyagainak népszerűsítésére. Tagjainak egyaránt fontos a közszolgálat és a kiválóság a hazai sajtóban.

A PressHub partnerkiadványai: Express de Banat (Krassó-Szörény, Temes), Mesagerul de Sibiu (Szeben), Monitorul de Cluj (Kolozs), Alba24.ro (Fehér, Kolozs, Hunyad, Máramaros, Szeben, Temes), Gazeta de Dimineață (Hunyad), Argeșul Online (Argeș), Epoch Times Romania (országos), Monitorul de Botoșani (Botoșani), Oradea Press (Bihar), eBihoreanul (Bihar), Átlátszó Erdély (Hargita, Kovászna, Kolozs, Bihar, Szatmár, Maros), Revista 22, Zi de Zi (Maros), Arad24.net (Arad), Banatul Azi (Temes, Arad, Krassó-Szörény), inRoman.ro (Neamț), Resita.ro (Krassó-Szörény), Liber în Teleorman (Teleorman), Info Sud-Est (Tulcsa, Konstanca), Jurnalul de Argeș (Argeș), Crișana (Bihar), Transilvania Reporter (Beszterce-Naszód, Kolozs, Bihar, Szatmár, Máramaros, Szilágy), Știri de Transilvania, Gazeta de Sud (Dolj, Vâlcea, Gorj, Mehedinți, Olt), Viața Liberă (Galac), Ziarul de Iași, Reporter Iași (Iași) és Vrancea24 (Vrancea).

A nyitókép alkotója: Gerd Altmann. A kép forrása: Pixabay.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Nagyító alatt a kohéziós alapok appeared first on Átlátszó Erdély.