A legerősebb ellenérv az volt, hogy egyik alapelvünk, hogy az Átlátszó Erdély nem pályázik olyan szervezet által nyújtott támogatásra, amelynek tevékenységét a múltban követtük, vagy amellyel a jövőben foglalkozhatunk. 

Márpedig a Communitas Alapítvány és különösképp az alapítvány mögött álló RMDSZ tevékenységéről nemcsak folyamatosan írunk, hanem 

pereljük is a gazdálkodásával kapcsolatos közérdekű adatok kiadásáért.

A pályázás mellett szólt, hogy a Kormányfőtitkárság, illetve az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által kiutalt pénz egyik célja a kisebbségi sajtó fenntartása. Ez az RMDSZ által kezelt forrás tehát olyan közpénz, amelyből az erdélyi magyar sajtó összes szereplője támogatásban részesülhet, elvileg legalábbis.

További érv volt, az Átlátszó Erdély fennállása először fordult elő, hogy fizetésképtelenség közelébe kerültünk. Egy olyan helyzetben, amikor valós annak a veszélye, hogy alkalmazottaink fizetését nem tudjuk fedezni, az Átlátszó Erdély kiadójának kötelessége zárójelbe tenni az elvi kifogásokat, és alternatív jövedelemforrásokat felkutatni. 

Azt reméltük, hogy talán az olvasóink, támogatóink is elnézik nekünk, hogy egy ilyen helyzetben felülvizsgáljuk saját alapelvünket, ha 

erről a döntésünkről transzparens módon kommunikálunk.

A pályázatot be is adtuk, mintegy 83 ezer lejt (kb. 16 ezer EUR) kértünk. Ez az éves költségvetésünk nagyjából 15 százaléka, nagyjából ennyibe kerül az Átlátszó Erdély infrastruktúrájának a fenntartása: a lakbér és rezsi, az általunk használt on-line eszközök, valamint a weboldalunk fenntartása, fejlesztése.

Nem lepődtünk volna meg, ha pályázatunk nem nyer: eddigi tevékenységünk bőven szolgált okot arra, hogy a pályázatunkat valamilyen indokkal ne részesítse támogatásban a Sajtó Szaktestület. Hogy mást ne mondjunk, a kuratórium alelnökéről, Szép Gyuláról néhány éve írtuk meg, hogy hosszú évekig működött együtt a Securitatéval. 

Meglepett, hogy a Sajtó Szaktestület 5 ezer lej (mintegy 1000 EUR) támogatást ítélt meg az Átlátszó Erdély számára. Mint az okos lány meséjében: támogatott is, meg nem is. Azt nem mondhatjuk, hogy nem kaptunk támogatást, ugyanakkor ez a pénz lényegében semmire nem elég, 

az anyagi problémáinkat nem oldja meg.

A támogatottak listáján viszont feltűnt néhány szerkesztőség, amely komolyabb összegeket kapott. Ilyen például a kolozsvári Szabadság (92 ezer lej), a marosvásárhelyi Népújság (100 ezer lej) valamint a Brassói Lapok (140 ezer lej). Ráadásul az utóbbi két kiadvány főszerkesztője, Karácsonyi Zsigmond és Ambrus Attila tagja a döntést meghozó szaktestületnek. Vagyis ők saját maguknak ítélik meg a támogatást.

Így rákérdeztünk, milyen kritériumok mentén ítéltek meg számunkra 5000 lejt a kért 83 ezer lej helyett? A Communitas válaszából sok konkrétum nem derül ki:

„A szakbizottságok minden pályázatot megvitatnak, és többségi szavazással döntenek a program társfinanszírozásáról. A testületi tagok álláspontja szerint a legfontosabb szempont, hogy az illető sajtótermék az adott térségben milyen szerepet tölt be a magyar kulturális élet nyomtatott, írott, online sajtó területén és milyen mértékben kell hozzájáruljon a Communitas Alapítvány a maga területén nélkülözhetetlen sajtótermék fennmaradásához. A Szaktestület kiemelten kezeli a fennmaradásért küzdő kiadókat, ugyanúgy külön a kulturális folyóiratokat, ugyancsak kiemelt figyelmet fordítanak a szórványrégiók sajtótermékeire.”

Felvetettük azt is, hogy a pályázat folyósításának feltétele lényegében egy logóelhelyezés: a szerződés értelmében az 5000 lej támogatást csak akkor kaphatjuk meg, ha feltüntetjük az atlatszo.ro oldalon a Communitas, illetve RMDSZ logóit. Közöltük hogy mivel politikai szervezet, 

az RMDSZ logóját semmiképpen nem fogjuk kitenni az oldalunkra. 

A Communitas logója elől elvben nem zárkóztunk volna el. Az oldalunkon szerepelnek más támogatók logói is, amelyektől lényegesen nagyobb, több tízezer eurós nagyságrendű támogatást kaptunk az átláthatóságért végzett munkánkra. Részünkről ennyi az „ára” egy támogatói logó elhelyezésének.

Alternatívaként azt ajánlottuk fel, hogy az évente közzétett beszámolónkban megemlítjük a Communitas Alapítványt, ugyanúgy, ahogy minden más támogatónkat felsoroljuk. 

Válaszunkban jeleztük azt is, hogy félrevezetőnek tartjuk a támogatás feltételéül szabott szöveg + logó párosítást. Ez ugyanis azt sugallja, mintha az RMDSZ a saját pénzéből támogatná a különféle civil és kulturális kezdeményezéseket, továbbá semmi nem utal a támogatás nagyságára.

A különféle plakátokon, programfüzeteken, weboldalakon mindenhol megjelenő Communitas- és RMDSZ-logók azt a hamis benyomást kelthetik, hogy 

az RMDSZ tartja fenn a teljes erdélyi magyar kulturális szférát. 

Csakhogy a Communitas-döntésekből világosan kiderül, a támogatások nagy része pár ezer lej – egy-egy ilyen támogatás alig látszik egy rendezvény költségvetésében. Cserébe az RMDSZ és a Communitas kombinált logója fő helyen jelenik meg ezernyi kulturális és közösségi program szóróanyagán.

Nem mellesleg ez a forrás a romániai adófizetők – köztük a magyarok – pénze, amit a bukaresti kormány folyósít minden évben a magyar közösség számára. Ha mindenképpen fel kell tüntetni valamilyen logót, akkor a kormány logója lenne a helyénvaló.

Azt is kevesen tudják, hogy a román kormány által az RMDSZ számára folyósított támogatásról szinte teljes a homály. Az RMDSZ ezt a pénzt a saját pénzeként kezeli, és utoljára 2019-ben tett közzé egy elnagyolt költségvetést.

2025-ben az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala összesen 64 millió lej (kb. 12 millió EUR) támogatást folyósított az RMDSZ-nek, ennek a pénznek a 

töredékét osztja ki a Communitas Alapítvány nyilvános pályázaton:

a szaktestületi keretek tavaly összesen 8,2 millió lejt (kb. 1,5 millió EUR) tettek ki. Ez a román kormány által 2025-ben folyósított pénz 13 százaléka. Ebből az eleve szerénykeretből a sajtó támogatására 1,4 millió lej (kb. 260 ezer EUR) jutott tavaly. 

Végül pedig azt is kértük, hogy a támogatási szerződésbe kerüljön be, hogy a Communitas Alapítvány tiszteletben tartja a függetlenségünket, az Átlátszó Erdély felületein megjelenő tartalomba semmilyen módon nem szól bele. Ez a kitétel minden támogatási szerződésünkben szerepel, és úgy gondoljuk, alap kell legyen minden sajtótámogatás esetében.

A Communitas Alapítvány lényegében minden kérésünk elől elzárkózott. Emiatt a támogatási szerződést nem állt módunkban aláírni.

The post Miért nem fogadtuk el a Communitas Alapítvány támogatását? appeared first on Átlátszó Erdély.

1990 márciusában Románia közepén véres etnikai konfliktus tört ki a marosvásárhelyi románok és magyarok között, amelyhez romák is csatlakoztak a magyarok oldalán. Öt ember meghalt, közel háromszázan megsebesültek, alig három hónappal az 1989 decemberi forradalom után. A több napig tartó összecsapásokat kirobbantó szikra egy kétnyelvű felirat volt: egy lakótelepi gyógyszertár magyarul is kiírta, hogy Gyógyszertár. 

Az akkor enyhén magyar többségű város a lakossága tizedét veszítette el. A megroppant viszonyok miatt tíz év alatt 15 ezer fővel csökkent a város lakossága, és megfordultak az etnikai arányok.

A nyelvhasználat terei

Ebben a tíz évben építette ki az akkor 1,4 milliós magyar kisebbség a magyar nyelvű oktatás intézményeit és tankönyveit az óvodától egyetemig, a kulturális, művelődési, szociális intézményeit, sajtóját és civil szervezeteit. Vagyis azokat a struktúrákat, amelyekről a közösség úgy vélte, kultúrájának és identitásának megőrzése, illetve újratermelése közvetlenül függ. 

Ezekkel az iskolákkal, kiadványokkal, tévé- vagy színházi műsorokkal viszont a román anyanyelvű polgárok zöme élete során szinte soha nem találkozik. A napi sajtóból is legfeljebb annyi jutott el a román közösséghez, hogy ezek a magyarok már megint követelnek valamit.

A marosvásárhelyi fekete március után alig tizenegy évvel Románia parlamentje kötelezővé tette a kisebbségi nyelvek használatát azon településeken és megyékben, ahol az adott kisebbség aránya eléri az összlakosság húsz százalékát. Itt lehetővé vált, hogy a kisebbségiek ne csak a magánéletükben vagy saját közösségeikben éljék meg az önazonosságukat, hanem akkor is, ha az államot képviselő hivatalokkal kerülnek kapcsolatba. Ugyanazokkal a hivatalokkal, amelyek a román közösség ügyeit is intézik.

A helyi közigazgatás 2001-es törvénye hat megye és több száz település közintézményeit kötelezte arra, hogy a román államnyelv mellett magyarul is kommunikáljanak a polgárokkal. Legalább száz település kellene roma nyelven is kommunikáljon a lakosaival. A német, ukrán, bolgár, szlovák, tatár nyelvet egyenként tucatnyi település kellene láthatóvá és használhatóvá tegye. 

A törvény végrehajtási szabályzata 523 olyan önkormányzatot nevesít, ahol biztosítani kell valamelyik nemzetiség nyelvi jogait a közigazgatásban. Ez a romániai közigazgatási egységek közel hatoda. Ezekhez az önkormányzatokhoz gyakran több falu tartozik. A román mellett túlnyomó többségükben magyarul kell kiírni a település nevét, feliratozni a közintézményeket, magyarul is tájékoztatni a lakosokat, hogy miről vitázik és dönt a helyi tanács, vagy magyarul is válaszolni az állampolgárnak, ha az magyar nyelven fordult valamelyik intézményhez.

Ezeknek a településeknek a zöme az ország közepén található, Székelyföldön, ahol a magyar nemzetiségű lakosok abszolút többséget alkotnak. Itt a települési önkormányzatok döntő többségét az RMDSZ irányítja. Mindenki természetesnek veszi, hogy a helyi ügyintézés szóban magyarul zajlik, miközben csak a román nyelvű dokumentumoknak, űrlapoknak van jogi érvénye. 

A székelyföldiek a mindennapi vásárlásaikat is magyarul intézik a boltokban. Erre a vidékre az elmúlt tíz évben telepedtek be az országos és nemzetközi üzletláncok, amelyeket a helyi vásárlóközönség kényszerített rá, hogy kétnyelvűsítsék a polcok feliratait, a reklámújságok szövegeit. Mivel ezek országos szinten egységesek, a központi marketingosztályok és a helyi üzletvezetők hozzá kellett szokjanak az extra utánajáráshoz, amit a reklámaik kétnyelvűsítése igényel. Székelyföldön viszont csak így éri meg kereskedni, tudtuk meg a regionális kereskedelemre rálátó forrásunktól.

Rugalmas és rugalmatlan százalékok

Az erdélyi magyarok fele viszont, mintegy 600 ezer ember nem a tömbvidéken él, hanem Erdély közepén és nyugati szélén. Arányuk és politikai erejük ezeken a településeken roppant változatos: néhány településen abszolút többséget alkotnak, nagyon sokban tényleges kisebbséget, de 20 százalék fölött. 

Kirívó Kolozsvár esete: itt él a második legnagyobb erdélyi magyar közösség, közel ötvenezer fő, de aránya 2002 óta nem éri el a húsz százalékot. Ezért több éves pereskedés után, 2017-ben helyeztek ki először olyan helységnévtáblákat a város kijáratainál, amelyeken magyarul is írja, hogy Kolozsvár. Sőt a német Klausenburg nevet is feltünteti a szászoknak a város középkori és koraújkori életében játszott szerepe miatt, a latin nyelvű rész pedig a római Napoca alapításáról emlékezik meg.

Kolozsvár esete élesen megvilágítja, hogy az erdélyi magyarok számára miért bír politikai téttel a népszámlálás és a 2019-ben hozott, új közigazgatási törvény. A régi, 2001-es törvény végrehajtási normái az akkori legfrissebb, azaz az 1992-es népszámláláskor megállapított etnikai arányok alapján nevesítette azt az 523 közigazgatási egységet, ahol kötelező valamely kisebbség nyelvét is használni a közigazgatásban.

Ez a lista az Akadémia által jóváhagyott településnevekkel azóta sem változott. Hiába tartottak azóta két népszámlálást, a listát egyik kormány sem módosította. Kolozsvár többnyelvű helységnévtábláiért a 2010-es évek közepén zajló perben is az 1992-es népszámlálás eredményét kellett figyelembe venni. Így tudtak nyerni a pert indító civilek.

A 2019 nyarán életbe lépett közigazgatási törvénykönyv szerint a húsz százalékos etnikai küszöb megállapításakor mindig a legfrissebb népszámlálás eredményeit kell figyelembe venni. Az önkormányzatok a húsz százaléknál alacsonyabb arányú kisebbségeikkel is kommunikálhatnak azok anyanyelvén, ha a helyi tanács ezt megszavazza. 

Románia idén tart népszámlálást, de egyrészt a két éve érvényes közigazgatási törvénykönyvhöz még nem bocsátották ki a végrehajtási normákat, másrészt biztosan nem kezdik frissíteni a településnevek említett listáját, mielőtt publikálnák az idei népszámlálás végleges eredményeit. Az pedig csak 2023-ban várható. Azaz a nyelvi jogok érvényesítése még egy ideig harminc éves adatok alapján történik.

Plusz feladat, plusz költség forrás nélkül

A 2000-es években rögzültek azok a források, amelyek finanszírozzák a kisebbségi oktatást és kultúrát. A kisebbségi oktatás plusz tantárgyakkal (anyanyelv, az illető közösség története), saját tankönyvekkel, segédanyagokkal és sok fordítással jár, ezért a kvótaalapú központi finanszírozásból az oktatási intézmények nagyobb összeget kapnak a kisebbségi tannyelvű osztályokba járó tanulók után, mint a román tannyelvű osztályok tagjai után. 

Mivel a nemzetiségi közösségek lényegesen kisebbek a román többségnél, az őket kiszolgáló kulturális intézményeket még annyira sem tudják piaci alapon fenntartani, mint a román többség. Viszont nagyjából ugyanannyiba kerül létrehozni egy színházi előadást, folyóiratot vagy könyvet románul, mint például németül. A Romániában hivatalosan elismert, parlamenti képviselettel is rendelkező kisebbségi közösségeknek a kormánynak alárendelt Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala osztja ki az identitásmegőrző tevékenységekre szánt állami alapokat. 

Idén a 19 nemzeti kisebbségi szervezet összesen 200,4 millió lejt kap erre a célra. (Hogy az egyes kisebbségi szervezetek a rájuk eső finanszírozást milyen mértékben költik a saját fenntartásukra, és mennyit szánnak kulturális programokra és kiadványokra, azt nagymértékben ők döntik el.) Az összeg bő ötödét kapja az RMDSZ, 43,4 millió lejt, de ez még így is töredéke annak, amit a magyar kormány oszt szét főként pályázati úton erdélyi magyar kulturális és egyházi intézményeknek.

Azok a települések viszont nem kapnak plusz forrásokat nyelvhasználati költségekre, amelyek közigazgatásában 2001-től kötelező használni annak a kisebbségnek a nyelvét is, amely a lakosságnak legalább a húsz százalékát teszi ki. Bár a kisebbségi nyelvhasználatot központi szabályozás írja elő, ennek költségeit kizárólag a helyi önkormányzatok viselik ‒ ellentétben például a közoktatással, amelyet a központi és a helyi költségvetések közösen finanszíroznak.

A helyzet megváltoztatása eddig nem is került a politika napirendjére annak ellenére, hogy az önkormányzati hivatalok saját működését és több szolgáltatását gyakran az országos költségvetés finanszírozza részben vagy egészben.

Se pénz, se megbecsültség, se szankció

Hogy a kisebbségi nyelvhasználat sokadrangú kérdés a helyi közigazgatásban, és drága is, az jól látszik az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának saját elemzéséből. 2021-ben 60 olyan önkormányzatnak küldtek nyelvhasználati kérdéseket, ahol a magyar nyelvet is kellene használni, és 37 olyan településnek, ahol a roma nyelvet. A részben magyar nyelvű településeknek kicsivel több mint a fele, a roma lakosokkal bíró települések közül csak 15-nek az önkormányzata volt egyáltalán hajlandó válaszolni.

A részben magyar nyelvű települések a feliratozást mind megoldották, de például a tanácsi határozatokat nem fordítják le, mert nincs fordítójuk, vagy nincs pénzük külsős fordítót megfizetni. A roma lakosokkal még szóban sem kommunikálnak az anyanyelvükön az érintett önkormányzatok, írásos kommunikációra a lakosoknak nincs igényük, az önkormányzatoknak nincs erőforrásuk. Több önkormányzat is azt válaszolta, hogy a romák sem beszélik a roma nyelvet. Csak négy település tüntette fel a nevét roma nyelven is, és hatnak van olyan alkalmazottja, aki ismeri a roma nyelvet.

A költségek mellett az sem ösztönzi a kisebbségi nyelvhasználatot, hogy a nyelvi jogok érvényesítését a közigazgatásban senki nem ellenőrzi rendszeresen. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala nem hatóság, nem tudja büntetni az anyanyelvhasználati rendelkezések megszegését, válaszolta a Hivatal megkeresésünkre. 

Tájékoztató és tudatosító kampányokat folytat a lakosság körében, mert a Hivatal szerint az anyanyelvi kommunikáció a közigazgatásban elősegíti, hogy a kisebbségi közösségek tagjai is aktívan részt vegyenek a politikai döntéshozatalban, erősíti a biztonságérzetüket, és mutatja a nyelvük társadalmi megbecsültségét. 

Ahol ugyanis az állam elzárkózik a kisebbségi nyelvektől olyan területeken, ahol az a többség számára is látható volna, azaz csak szlogenként és nem értékként kezeli a kulturális sokféleséget, ott a piac sem tudja fenntartani a kisebbségi nyelv értékét, derült ki Csata Zsombor nyelvgazdasági kutatásaiból. Ott a kisebbségi közösség enklavizálódik, és rosszabbul fizetik a kisebbségi nyelven is végezhető munkákat.

A megyék és települések közigazgatását felügyelő prefektusi hivataloknak kellene nyomon követniük, hogy a kormányzati és önkormányzati intézmények mennyire tartják be a kisebbségi nyelvhasználatot előíró törvénycikkelyeket. De a prefektúrák nem követték nyomon, és magánszemélyek, illetve civil szervezetek közül is nagyon kevesen tettek feljelentést a nyelvhasználati kötelezettség elmulasztása miatt, hangzott el azon a beszélgetésen, amelyet az Átlátszó Erdély folytatott azokkal a szociológusokkal, akik ezt többször felmérték. 

Horváth István, Csata Zsombor és Székely István Gergő, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatói legutóbb azt mérték fel, hogy mennyibe kerül a kisebbségi nyelvhasználat az önkormányzatoknak. A kutatást az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala rendelte, az eredményeket összesítő műhelytanulmány 2021-ben jelent meg. 

Tényleg a pénz számít

Több korábbi mérésük is azt mutatta, hogy azokon a településeken magától értetődő a magyar nyelv használata a közigazgatásban, ahol a magyarok aránya meghaladja a hatvan százalékot, és a polgármesteri hivatal számára presztízskérdés a többnyelvűség, mondta Horváth István. Az írásbeli használat pedig még itt is elmarad a szóbelitől. 

Írásbeli tájékoztatásra a települések harmada használja a kisebbségek nyelvét ott, ahol ez kötelező volna, míg a települések bejáratait, közintézményeit több mint 90 százalékuk feliratozta a nyelvhasználati követelmények szerint, mondta a Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet vezető Horváth István. A kutató szerint ez azért alakult így, mert a feliratok jól láthatóak, nagy a szimbólumértékük, a magyar közösség számonkéri, ha hiányoznak, és a törvény konkrét szankciót is fűzött hozzájuk.

De hogy szakszerűen tudnak-e tolmácsolni a nyelvileg vegyes helyi tanácsok ülésein, az egyértelműen az önkormányzat méretétől és anyagi lehetőségeitől függ. Míg Sepsiszentgyörgyön évek óta használnak tolmácsgépet, a vidéki önkormányzatok 99 százalékánál ez elképzelhetetlen, mondta Székely István Gergő.

A kutatók a kétnyelvű helységnévtáblákkal járó plusz költséget tudták leginkább kvantifikálni: átlagosan 70 százalékkal kerülnek többe, mint az egynyelvűek. Tanulmányukból kiderül, a polgármesterek rendszeresen alulbecsülték, 40-60 százalékosra tették ezt az extra kiadást. A közintézmények feliratozása kétszer, a közúti irányjelző táblák pedig háromszor annyiba kerülnek, ha kétnyelvűek. 

A különböző fejlesztési projektek előírják, hogy a beruházásokról legalább két kültéri táblán kell tájékoztatni a lakosokat, de a költségvetésükben nem szerepel plusz két tábla a kisebbség nyelvén. Ha a település vezetői a kisebbségi lakosokat anyanyelvükön is tájékoztatni szeretnék, akkor ez beruházásonként 1400 lejjel terheli a helyi költségvetést.

A nyelvhasználat nem standardizált költségeit a szociológusok úgy igyekeztek minél alaposabban feltérképezni, hogy kiválasztottak földrajzilag és etnikai arányaiban változatos nyolc települést, és addig telefonálgattak a polgármesteri hivatalokba, amíg a polgármester vagy az általa kijelölt személy le nem ült velük hosszabban beszélgetni. Ekkor már az új közigazgatási törvénykönyv volt érvényben, de mivel a kormány még nem dolgozta ki a végrehajtási normáit, azok nélkül pedig az új törvény nem bővíti a kisebbségi nyelvek terét, a fordítás és tájékoztatás költségeit a polgármesteri hivatalok korábbi gyakorlatai alapján becsülték meg.

A tanácsi határozatokat leginkább ott nem fordították le a kisebbség nyelvére, ahol az illető közösség helyben is kisebbséget alkot. Ezek az önkormányzatok arra hivatkoztak, hogy a kisebbség nem igényli a fordítást, vagy a hivatalnokoknak nincs idejük fordítani. 

A kutatók megállapították, hogy egy kis település helyi tanácsa évente átlag 30, egy nagy, százezres város tanácsa évente 430 határozatot hoz. Ha egy határozat átlagban másfél oldal, amit félóra alatt fordít le egy gyakorlott hivatalnok, akinek 40 lej a bruttó órabére, akkor a városnak évi 8600 lejébe kerül a határozatok lefordítása. Ha külsős fordítóra bízza, évi 25 800 lejt fizet a fordításért. Ráadásul az ilyen külsős szerződéseket kötő polgármesterek közül többen panaszkodtak a szociológusoknak a fordítások gyenge minőségére.

A Maros megyei katasztrófavédelem gépi fordítást használt május 30-án, és a szándékával ellentétes értelmű riasztást küldött szét.

Bár a lakosok döntésekbe bevonása miatt megérné, a dokumentumok hossza és a munka nagysága miatt az önkormányzatok végképp nem fordítják le a tanácsok határozattervezeteit, a tanácsi bizottságok határozattervezeteit és határozatait, illetve a tanácsi határozatok dokumentációját, csatolmányait. Sokszor ezek tartalmazzák a határozat lényegét, de jóval hosszabbak is, mint maguk a határozatok, és szabályozatlan, hogy ezeket le kell-e fordítani. Lefordításuk például Szászrégenben meghaladná az évi százezer lejt, állapítja meg a műhelytanulmány. Kisvárosok ekkora mértékű költségeket nem fognak vállalni külön források és szankciók nélkül, inkább vállalják a törvényszegés kockázatát, vonják le következtetésüket a kutatók.

Ami a helyi lakosok kérvényeit illeti, még a nagyobb és gazdagabb településeken is inkább az a gyakorlat érvényesül, hogy a polgárok románul nyújtják be a kérvényüket gyakran úgy, hogy a hivatal dolgozója szóban segít neki megfogalmazni. Ott is, ahol a magyarság domináns többséget alkot, a magyar nyelvű kérvények a tizedét sem teszik ki az összesen benyújtott kérvényeknek. 

A hivatalnokok így mentesülnek a munka egy részétől. A román nyelvű kérvényekre elég, ha románul válaszolnak, a magyar nyelvűekre pedig mindenképp kétnyelvű választ kell adni. Ezeket a válaszokat a hivatalnokok írják meg anélkül, hogy a fordítás megjelenne a munkaköri leírásukban. Az erre és a szóbeli magyarázatokra szánt munkaidő például a kisebbségi nyelvhasználatnak egy nehezen kvantifikálható, rejtett költsége. A leggyakoribb fordítási munkák nem szerepelnek a feladatot elvégző hivatalnok munkaköri leírásában, áll a tanulmányban.

A vizsgált önkormányzatok fele számolt be olyan előreláthatatlan költségekről, amelyek amiatt keletkeztek, hogy beperelték a hivatalt a nem előírásszerű kétnyelvűsítés miatt. Ilyen általában a Székelyföldön fordul elő, ahol néhány román lakos nehezményezi, ha a Polgármesteri hivatal helyett a Községháza felirat szerepel, ha közintézményeken a román felirat van a magyar alatt, és nem fordítva, vagy ha az önkormányzati kiadványt nem jelentették meg románul is. Az ügyvédi költségek mellett ezek a perek pénzt emésztenek fel a dokumentáció fordításával is. Volt olyan önkormányzat is, ahol a pereskedés költségei meghaladták a hivatali kétnyelvűség költségeit.

A valódi, szimmetrikus kétnyelvűsítés jelentős többletköltséggel jár. Ennek a településvezetők tudatában vannak, de legtöbb helyen nem műveletesítik és nem vezetik az ezzel járó költségeket. Emiatt nagyon hasznosnak tartották a kutatók erőfeszítéseit, hogy kvantifikálják a kétnyelvűsítés költségeit, és együttműködtek a folyamatban, áll a tanulmányban. 

A szociológusok úgy vélik, minél több pénzt tudnak az önkormányzatok arra szánni, hogy megkönnyítsék az ügyintézést a kisebbségi nyelveken, annál bátrabban fognak élni a polgárok is a nyelvi jogaikkal. Jelenleg ugyanis inkább nem érvényesítjük a nyelvi jogainkat a közigazgatásban, ha az hosszabb ügyintézést jelent, vagy veszélyezteti az ügyünk sikerét, ha az anyanyelvünkön szeretnénk elintézni.

A kutatók a költségek nagysága miatt igazságtalannak tartják, hogy ezek kizárólag a helyi önkormányzatokat terheljék. De úgy vélik, a központi finanszírozás érdekében a polgármestereknek kell nyomást gyakorolniuk, mert őket kötelezi a törvény a kétnyelvűsítésre. 

„Nyersebb, brutálisabb, »véresebb« viták voltak azok”

Hogy ez az egyoldalú teherviselés méltánytalan lenne, meg se fordult azoknak a politikusoknak a fejében, akik kiharcolták a kisebbségi nyelv megjelenítését a helyi közigazgatásban. „Nem a pénzügyi problémák voltak előtérben. Nyersebb, brutálisabb, »véresebb« viták voltak azok” ‒ válaszolta Markó Béla, az RMDSZ volt szövetségi elnöke az Átlátszó Erdélynek a régi közigazgatási törvénnyel kapcsolatos megkeresésére.

A 2001-es közigazgatási törvényt az RMDSZ a Szociáldemokrata Párt parlamenti partnereként fogadtatta el, de a húsz százalékos etnikai arányt mint a kötelező kétnyelvűsítés küszöbét 1997-ben, egy soha nem alkalmazott sürgősségi kormányrendelettel és az azt megelőző vitákkal vitte be az RMDSZ a román politikai köztudatba, mesélte Markó Béla. Az RMDSZ 1996-ban lett először tagja romániai koalíciós kormánynak.

„A legnagyobb viták 1997-ben valóban a százalékos küszöb körül voltak. Ez egy sokszínű koalíció volt, sok pártból tevődött össze, hol egyik, hol másik nem értett egyet a százalékkal, és egy adott pillanatban úgy nézett ki, hogy elakadunk 50 százaléknál. Ami azt jelentette volna, hogy ahol többségben vagyunk, ott használhattuk volna a kétnyelvűséget. Aztán nagy nehezen leereszkedtünk 30 százalékra, és ott heteken át folyt ekörül a vita.

Úgy sikerült a 20 százalék, hogy külön-külön meggyőztem a Parasztpártot, a koalíció legnagyobb pártját, és külön Petre Romant, aki az akkor még baloldali Demokrata Párt elnöke volt, és magát a miniszterelnököt, Victor Ciorbeát, hogy segítsen. Így nagy nehezen elfogadták a 20 százalékot. Az RMDSZ-ben meg elégedetlenség is volt, mert volt, aki a tíz százalékot szerette volna. Persze hogy minél alacsonyabb küszöbre lett volna szükség, de azt kell mondanom, hogy ahhoz képest, honnan indultunk, a húsz százalék nagyon nagy eredmény volt” ‒ emlékezett vissza a volt szövetségi elnök. Markó arra is emlékeztetett, hogy a fekete márciusként elhíresült, marosvásárhelyi véres etnikai konfliktus egy gyógyszertár kétnyelvű feliratozása miatt robbant ki 1990-ben.

Az 1997-es kormányrendelet alkalmazását leginkább a koalíciós kormány parasztpárti belügyminisztere, Gavril Dejeu ellenezte, később az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte, vázolta Markó Béla. A 2001-es közigazgatási törvény tervezetét pedig már az Adrian Năstase vezette PSD-vel tárgyalták végig a parlamenti koalíció heti ülésein, és bele tudták venni az 1997-ben kidolgozott nyelvhasználati rendelkezéseket.

„Számos részletkérdést aztán a parlamenti szakbizottság tisztázott, voltak módosító javaslatok még a plenáris ülésen is, de alapjában véve a törvény iránya, a fontos elemei már kialakultak akkor, amikor Adrian Năstase kormánya elfogadta ezt a törvénytervezetet” ‒ emlékezett vissza Markó.

A végrehajtási normáknál „ahogy emlékszem, a legtöbbet a helységnevek listáján kellett dolgozni. Hogy melyek azok a települések, amelyeknek a nevét két nyelven kell feltüntetni, és hogy nagyon oda kellett figyelni, hogy a helységnevek azok legyenek, amelyek valóban a magyar településnevek” ‒ vázolta Markó az akkori viták tétjeit.

„De ez arról is szólt, hogy nélkülünk nem lett volna kormánytöbbsége a Szociáldemokrata Pártnak, tehát nem kockáztathatták azt, hogy mi esetleg felmondjuk a velük való együttműködést. Találtak volna más partnert, az ultranacionalista, xenofób Nagy-Románia Pártot, de azt nem engedhették volna meg maguknak, hogy velük szövetkezzenek. Különösen egy olyan időszakban, amikor még előtte voltunk a NATO-felvételnek, és az európai uniós belépésről is tárgyalt már Románia. Ha a Szociáldemokrata Párt kormányozni akart, akkor azért figyelembe kellett vegye a mi akaratunkat is” ‒ magyarázta a volt szövetségi elnök, miért volt akkor jó alkupozícióban az RMDSZ. A Nyugat elvárása is számított, de nem külföldről mondták meg a hazai pártoknak, hogyan kell rendezni a magyar nyelvhasználati kérdést, ezt az RMDSZ tárgyalta ki az akkori román kormánypárttal, mondta Markó.

Nem tisztáz, inkább összezavar az új szabályozás

Míg a kisebbségi jogok húsz évvel ezelőtti kodifikációjában a nyelvhasználat szimbolikus oldala kapott hangsúlyt, az új közigazgatási törvénykönyv elfogadásakor az RMDSZ a nyelvhasználat gyakorlatát akarta bővíteni. De a szabályozás jelenlegi állapota, a végrehajtási normák hiánya épp a gyakorlati előrelépést akadályozza, derült ki a nyelvhasználat költségeit kutatókkal folytatott beszélgetésből. 

A közigazgatási kódex szerint ugyan a legfrissebb népszámlálás adatai alapján el kell dönteni, hol kötelező a kisebbségi nyelvet használni, de nem írja elő annak a listának a frissítését, amely a 2001-ben a húsz százalékos nyelvhasználati küszöböt átlépő 523 közigazgatási egység nevét tartalmazza. Így nem kerülnek le települések a listáról, de nem is kerülhetnek fel rá azok, amelyek kiváln ának az eddigi közigazgatási egységükből. 

Az is gond, hogy maguk a települések nem dönthetnek a saját kisebbségi nevükről, magyarázta Horváth István. Hiába vált ki Csíkszentimre, vagy szavazta meg Aranyosgyéres, hogy kiírja magyarul is a nevét a város bejáratainál, a nevük nincs fenn a 2001-es listán, azaz nincs a román közigazgatás számára érvényes magyar nevük. A településlista frissítésének módjáról nincs határozat, így hiába mondja ki az új törvénykönyv, hogy azok az önkormányzatok is megszavazhatják a kisebbségi nyelvhasználatot, ahol a kisebbség nem éri el az összlakosság húsz százalékát, mert nem lehet tudni, hogy ezeknek a településeknek a neve hogyan kerülhet fel a listára.

Korszerűsíteni kellene a hivatalos tájékoztatás meghatározását is, emelte ki Csata Zsombor. Hiába kétnyelvű egy önkormányzat honlapja, ha a lakosságot alapvetően a közösségi médiával éri el. Az itt folytatott kommunikáció kétnyelvűsítésével nem foglalkozik a jogszabály.

Az új törvénykönyv bevezeti a kétnyelvű űrlapokat a kisebbségiek számára ott, ahol számarányuk meghaladja a húsz százalékot. Ezzel rögtön egyszerűbbé és olcsóbbá válna az anyanyelvi ügyintézés. Arról azonban nem rendelkezik a jogszabály, hogy ezeket az űrlapokat csak természetes személyként vehetik igénybe az emberek, vagy cégek, jogi személyek képviselőiként is.

Ezeket a kétnyelvű űrlapokat majd egy kormányhatározat sorolja fel, áll a jelenlegi törvényben. A kormány azonban még nem döntötte el, mely űrlapokat lehetne kétnyelvű formában használni a hivatalokban. A listát az Etnikumközi Kapcsolatokért Hivatala javasolja együttműködve a Nemzeti Kisebbségkutató Intézettel, írja a törvényben. A Kisebbségkutató már összeszedte az űrlapokat, lefordította a szövegüket magyarra, és megszerkesztette kétnyelvűre, mondta Horváth István, az Intézet elnöke. Van köztük olyan, mondta Horváth, amely idén márciusban lejárt, vehetik le a listáról.

A Kisebbségkutató Intézet román-magyar glosszáriumba gyűjtötte össze az űrlapok jogi értékű kifejezéseit, hogy ezzel is segítse a későbbi fordításokat. Az intézet magyar anyanyelvápolókkal egyeztetett, és figyelt arra, hogy egyetlen ember készítse a fordításokat, hogy az űrlapok nyelvezete egységes legyen, mondta Horváth, mert ez egy nyelvtervezési folyamat is. Más nyelvekre is le tudják fordíttatni az űrlapokat, ha megbízást és pénzt kapnak rá az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalától. Egyelőre a szerb kisebbség mutatott némi érdeklődést a kétnyelvű űrlapok iránt, mondta Horváth.

Igazán előremutató az volna, fűzte hozzá Székely István Gergő, ha a hivatalok okos űrlapokat használnának, amelyeket online lehetne kitölteni úgy, hogy a kitöltő választja ki, milyen nyelven szeretné. A hivatalnok, aki majd megkapja az adatokat, nem is kellene lássa, hogy a polgár milyen nyelven töltötte ki az űrlapot, elég, ha a rendszer tudja, és a választ ugyanolyan nyelven generálná ki a kérvényező polgárnak. Ez nem is akkora sci-fi, mert az Európai Helyreállítási Alapból digitalizálásra is le lehet hívni pénzeket, mondta a kutató.

A kiterjesztett és jobban finanszírozott kisebbségi nyelvhasználat valószínűleg nem befolyásolná a román nyelv elsajátítását, válaszolták a kutatók az Átlátszó Erdély kérdésére. A hivatali nyelvi kitettség ugyanis nagyon alacsony. 

Arról nem tudnak, hogy tanulmányukat döntéshozók elé vitte volna az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala, jelenleg a Hivatal is törvény végrehajtási normáira vár, hogy lássa, merre léphet. De látnak rá szándékot, hogy a Hivatal felvesse a kisebbségi nyelvhasználat központi finanszírozásának kérdését, ezért is rendelte meg a tanulmányukat.

Horváth István tudomása szerint a Hivatal vezetése gondolkodik azon, hogy nyelvhasználati alapot különítsen el a kisebbségi nyelveken is kommunikáló önkormányzatok számára, ahova évente lehetne pályázni a nyelvhasználati költségekre, de ez egyelőre csak távlati terv. 

Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalok az első, általánosabb kérdéseket tartalmazó megkeresésünkre még válaszolt, de utána a konkrét kérdéseket azzal hárította el, hogy erőforrásait a népszámlálási kampányra kell összpontosítania. Megkerestük Cseke Attila szenátort is, aki a 2019-ben elfogadott közigazgatási törvénykönyvet kidolgozó különbizottság RMDSZ-es tagja volt, illetve Hegedüs Csillát, a Szövetség szóvivőjét, de egyikük sem válaszolt a kérdéseinkre. Arra lettünk volna kíváncsiak, hogy a kidolgozás és elfogadás szakaszában felmerült-e a finanszírozás kérdése, és ha igen, milyen válaszokat váltott ki a döntéshozókból.

Nem törvény a közigazgatási törvénykönyv

Több mint 25 évvel a kommunista rendszer bukása után Románia felismerte, hogy új közigazgatási törvénykönyvre van szükség, hogy a helyi választottak a helyi közösségek igényeihez igazodó, azonnali döntéseket hozhassanak. Az etnikai kisebbségek helyi szintű érdekeinek érvényesítéséhez is kívánatos volt egy rugalmas és hatékony közigazgatási törvénykönyv.

2017-ben az akkor kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) nyújtotta be a közigazgatási törvénykönyv javaslatát a parlamentbe (PL-X 369/2018. június 12.). A törvényjavaslatot 2018 júniusában a szenátus, egy hónappal később pedig a képviselőház is megszavazta. Az akkori ellenzéki pártok, nevezetesen a PNL, az USR és a PMP, valamint hat független képviselő azonban alkotmányossági panaszt nyújtott be. A maga során Klaus Iohannis államelnök is az Alkotmánybírósághoz fordult, amely novemberben a jogalkotás formai követelményeinek megsértése miatt alkotmányellenesnek nyilvánította a törvényt.

A parlament fél év múlva szavazott újra róla, és 2019 tavaszán elutasította. A PSD Viorica Dăncilă vezette, akkori kormánya azonban úgy döntött, hogy sürgősségi rendelettel (OUG 57/2019) fogadja el a közigazgatási törvénykönyvet. Azzal indokolta a sürgősséget, hogy Romániának eleget kell tennie „az Európai Unió intézményeivel való kapcsolatában vállalt kötelezettségeknek”, és hogy számos „működési zavar van a helyi közigazgatás szintjén”, amely akadályozza többek között európai alapok felhasználását. A kormány politikai okra is hivatkozott: hogy a közigazgatási törvénykönyv elfogadásában „már nem számíthat más pártok vagy az államfő jóhiszeműségére”.

Nem sokkal később törvényjavaslattal módosították volna a 2019-es sürgősségi kormányrendeletet, a javaslatot azonban 2020 májusában elutasította a parlament. Ezután külön törvényekkel fogadták el a kormányrendelet különböző paragrafusait, hogy megszervezhessék a helyi választásokat, és addig is kiterjeszthessék az önkormányzati hatóságok mandátumát.

Vagyis a közigazgatás aktuális szabályozása azt mutatja, mintha Románia vészhelyzeti szinten működne. A közigazgatási törvénykönyvet sürgősségi kormányrendelet helyezte hatályba, a parlament még nem rögzítette törvényként, és a kormány nem dolgozta ki a végrehajtási normáit sem, amelyek alapján rendezni lehetne a kisebbségi nyelvhasználat egyes, függőben lévő kérdéseit. Eközben honatyák különböző csoportjai már módosítanák, eltörölnék vagy kiegészítenék a közigazgatási kódex egyes cikkelyeit.

A magyarok többet kérnek, a romák beérik azzal, amit kapnak

Az RMDSZ-nek a helyzettel viszonylag elégedetlen harminc honatyája 2020 áprilisában próbálta újraindítani a jogalkotási folyamatot. Új törvénytervezetként nyújtották be a közigazgatási törvénykönyvet (PL-x no. 190/2020). Az RMDSZ tervezete többek között

• kiterjesztette volna az anyanyelvhasználatot többek között a megyei rendőrségre;
• biztosítani akarta, hogy a kisebbségek szerzett jogai érvényben maradjanak azokon a településeken, ahol az etnikai kisebbségek aránya a 2022-es népszámláláskor a 20%-os küszöbérték alá csökken; 
• szankcionálta volna, ha a közintézmények nem biztosítják az anyanyelv használatát ott, ahol a küszöb miatt kötelező;
• a megyei és helyi önkormányzatokra bízta volna, hogy döntsenek a nemzeti, történelmi, gazdasági és kulturális identitást kifejező jelképek használatáról. A tervezet további részletei itt találhatók.

Csakhogy miután a tervezetet a szenátus hallgatólagosan elfogadta, Klaus Iohannis államfő április 29-én váratlanul és hevesen azzal vádolta meg a kormányzó PSD-t, hogy „Erdélyt a magyaroknak akarja adni”, és hogy „hihetetlen, milyen alkuk folynak a parlamentben” (részletek itt).

Az RMDSZ részéről Kelemen Hunor elnök válaszolt a szerinte „durva félretájékoztatásra és a magyarok elleni uszításra”, de az ügyek nem haladtak, a törvénytervezetet pedig a képviselőház 2020 májusában végleg elutasította.

Az RMDSZ akkor úgy értékelte, hogy törvénytervezete megfelelő a romániai etnikai kisebbségek jogainak védelmére és tiszteletben tartására, de most – az Átlátszó Erdély / BIRN Románia kérdésére – elutasította, hogy kommentálja az akkori eseményeket.

A roma etnikum parlamenti képviselője, Vasile Daniel pedig azt mondta, hogy az általa képviselt kisebbség, a többi etnikai kisebbséghez hasonlóan, „az RMDSZ és az akkori politikai többség megszabta általános politikai irányvonalakat követte (…) az általános elvekről a parlamenti frakciók vezetői egyeztek meg a frakcióvezetők bizottságában”.

A roma képviselő utalt arra, hogy az általa képviselt párt megelégszik „a [korábbi – szerk. megj.] jogszabályokkal és a hatályos közigazgatási törvénykönyvvel, azaz a hatályos jogszabályokkal szerzett jogok megőrzésével”.

Vasile Daniel szerint azonban „a Nemzeti Kisebbségek Parlamenti Képviselőcsoportjának (GPMN) és az RMDSZ-nek az az elképzelése, hogy a közpolitikákat, beleértve a kisebbségi nyelvek használatát a helyi közigazgatásban, az állami költségvetésből támogassák”.

Jelenleg úgy tűnik, a Roma Párt elégedett azzal, hogy az állami költségvetés néhány kisebbségi programot finanszíroz: az iskolai mediátorok és az egészségügyi mediátorok munkáját, valamint a roma nyelv oktatását, a roma nyelvtanárok fizetését. Azzal együtt, hogy ugyan Románia több mint száz településén haladja meg a romák aránya az összlakosság húsz százalékát, az anyanyelv használata ezekben az önkormányzatokban inkább kivétel. 

Megszámláltatunk

Még zajlik a tavalyról elhalasztott népszámlálás első szakasza, az önszámlálás. Az RMDSZ hónapok óta intenzíven kampányol azért, hogy az erdélyi magyarok már ebben az első szakaszban regisztrálják magukat, és persze magyarként. Mert ki tudja, hogy a számlálóbiztosok hogyan rögzítik a nemzetiséget, rögzítik-e egyáltalán a nemzetiséget, vagy eljutnak-e egyáltalán hozzánk, mert csak ötödannyian számlálnak, mint ezelőtt tizenegy évvel.

Ezen múlik, hogy Erdély interetnikus régióinak egyes nagyvárosaiban és községeiben eléri-e a magyarok aránya a 20 százalékot. Azaz akár több tízezres közösségek képesek lesznek-e használni az anyanyelvüket a közigazgatásban. Azok közül is sokunknak megfordult ez a fejében, akik még a kampány előtt kitöltötték a népszámlálási kérdőívet, akiktől messze áll a nacionalizmus, vagy kifejezetten csak az érte járó szabadnapért töltötték ki.

A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a húsz százalékos küszöb nem garantálja, csak lehetővé teszi, hogy magyarul is intézhessük ügyeinket a polgármesteri hivatalokban. Akkor fogunk élni is ezzel a jogunkkal, ha a gyakorlati küszöbök is alacsonyak: nem kerül több időnkbe, több erőfeszítésünkbe, több pénzünkbe, vagy az ügyünk sikerébe.

Persze kisebb erőfeszítés várni a népszámlálás eredményeire, mint extra forrásokkal faragni a költségekből és a küszöbökből. 

A cikk elkészültét a NewsSpectrum Fellowship támogatta a többségi és kisebbségi nyelvű sajtókiadványok együttműködését erősítő programjában.

The post Túl drága az anyanyelv? appeared first on Átlátszó Erdély.

Tavaly december végén arról számolt be az Állandó Választási Hatóság, hogy az RMDSZ 2019-es és 2020-as gazdálkodásának átvizsgálásakor több szabálytalanságot is talált, amelyekért az RMDSZ-re összesen 15 ezer lejes bírságot szabott ki.

A közleményből nem derül ki, hogy konkrétan milyen és mekkora szabálytalanságokat talált a Hatóság az RMDSZ elszámolásaiban. Csak azokat a bekezdéseket említi a 2006-os párt- és kampányfinanszírozási törvényből és végrehajtási szabályaiból, amelyeket az RMDSZ megszegett a hatósági vizsgálat szerint.

Az Állandó Választási Hatóság tavaly szeptember-november között vizsgálta az RMDSZ két választási évben eszközölt kiadásait. Úgy találta, hogy a Szövetség a következő szabályokat hágta át:

• politikai pártok csak közjegyzőnél hitelesített iratokkal, átvételi elismervénnyel vehetnek fel kölcsönt annak megjelölésével, hogy mikor és hogyan fizetik azt vissza (334/2006-os pártfinanszírozási törvény, 3. cikkely, 2. bekezdés);
• a kölcsönöket csak banki átutalással lehet felvenni és visszafizetni (4. bekezdés);
• a területi szervezeteknek külön könyvelést kell vezetniük (8. bekezdés);
• a pártoknak közzé kell tenniük a Hivatalos Közlönyben azon természetes és jogi személyek listáját, akiknek adománya meghaladta tíz bruttó országos átlagbér összegét, akik több mint száz bruttó átlagbér összegét adták kölcsön a pártnak, valamint a névtelen adományok teljes összegét és a száz átlagbér alatti kölcsönök teljes összegét (13. cikkely, 1. bekezdés);
• a pártok az önkormányzatoktól bérelt képviselői irodákat legfeljebb az ő lakbérük összegéért adhatják tovább bérbe, a fenntartási költségeket pedig a képviselői irodák állják (16. cikkely, 1. bekezdés, h) pont);
• a pártoknak 45 napon belül közölniük kell az Állandó Választási Hatósággal, ha módosulnak a büdzséjüket kezelő személyek adatai, a székházak címei, a pártot képviselni hivatott személyek adatai, a párt pénzügyi adatai, a kiszabott szankciók (60. cikkely, 1. és 3. bekezdés);
• a pártok csak a 334-es törvényben megszabott forrásokból származó összegeket költhetik el, más források költése szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősül (a 10/2016-os kormányrendelet 2. cikkelyének első bekezdése).

Az ezekre vonatkozó pontszerű kérdéseinkkel megkerestük az RMDSZ gazdasági igazgatóját és szóvivőjét. Sem Balázs Attila, sem Hegedüs Csilla nem válaszolt.

Az RMDSZ-re kiszabott 15 ezer lejes bírságot az Állandó Választási Hatóság nem bízta a véletlenre, közel 18 ezer lejt foglalt le az RMDSZ számláján, derül ki a hatóság szankciókat összesítő listájáról.

Több mint száz pártot bírságoltak meg

Ez egyébként messze nem a legnagyobb, de az egyik leggyakoribb bírság. 178 párt könyvelését ellenőrizték, 163-nál találtak valamilyen szabálytalanságot, de közülük nem mindegyiket büntették meg. Nyolc kapott tízezer, 44 párt pedig 15 ezer lejes bírságot. Kicsivel több mint 70 pártot büntetett a hatóság 50 ezer lejre a két választási évre benyújtott elszámolásaik miatt.

38 párt neve mellett csak a megszegett törvénycikkelyek szerepelnek, összeg nem. Ilyen párt többek között a POL és az EMNP, az ő mulasztásaik nem jártak bírsággal. A POL-t, a Szabad Emberek Pártját főként azok a székelyföldi politikusok választották szervezeti keretként, akik már se az RMDSZ-ben, sem az MPP-ben vagy EMNP-ben nem találták meg a helyüket, például Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármester és önkormányzati csapata. A POL az elszámolási, az EMNP az adatszolgáltatási kötelezettségeinek nem tett eleget. A Magyar Polgári Párt elszámolásában nem találtak szabálytalanságot.

A legnagyobb, 80 ezer lejes bírságot a politikailag ismeretlen Nemzeti Erő Pártja (Partidul Forța Națională) kapta, számláján le is foglalt másfél millió lejt a hatóság.

A két 65 ezer lejes bírságot a múltjára legbüszkébb két párt, a kormányzó PNL (Nemzeti Liberális Párt) és a mára már teljesen szétesett, választói támogatottságot nélkülöző PNȚCD (Keresztény-demokrata Nemzeti Parasztpárt) kapta. A Parasztpárttól több mint félmillió lejt, a PNL-től közel 131 ezer lejt foglalt le az Állandó Választási Hatóság. A PNL-vel együtt kormányzó PSD-re a hatóság csak tízezer lej bírságot szabott ki.

Az újabb parlamenti pártok közül a vizsgált időszakban még külön létezett USR tízezer, a PLUS 15 ezer lejes bírságot kapott. A parlamentbe 2020-ban bejutott nacionalista AUR „csak” 45 ezer lejes büntetésben részesült, de számláján közel 101 ezer lejt foglalt le a hatóság olyan vétségek miatt, hogy nem jelentette meg a tagdíjakat, adományokat és kölcsönöket, illetve ezek befizetőit a Hivatalos Közlönyben, akárcsak az engedélyezett kereskedelmi tevékenységekből származó jövedelmeit sem. Ráadásul nem engedélyezett forrásokból is jövedelemre tett szert.

Az AUR vélhetőleg nem ellenőrizte (vagy nem regisztrálta) minden adományozójának személyes adatait, nem szabályszerűen bonyolította a kölcsönöket, és valószínűleg nem külön bankszámláról finanszírozta a kampányait.

Miből élnek és mire költenek a pártok?

Az AUR gazdálkodása amiatt számít kivételnek, hogy egyáltalán nem költ abból az óriási összegből, amit parlamenti pártnak járó szubvencióként kap az állami költségvetésből. Tavaly például 18,1 millió lejt kapott szubvencióként, amiből csak 79 lej ment el – számlafenntartásra.

A megyei és parlamenti képviselettel bíró pártok szubvencióját havonta utalja az Állandó Választási Hatóság, és erről rendszeresen közleményt ad ki. Tavaly januártól arról is, hogy ezeket milyen fő kategóriákra költik el a pártok. Most márciusban például valamivel több mint 22 millió lejt kaptak a parlamenti pártok, ilyen megoszlásban:

Tavaly először annyi pénzt kaptak a parlamenti pártok, hogy több mint felét nem tudták elkölteni. Vagy legalábbis legálisan elszámolni. A szubvenciókat a banipartide.ro honlapon követi és elemzi a bukaresti Expert Forum. A civil szakértők nehezményezték, hogy a pártoknak nem kell visszautalniuk az államkincstárba az előző évben el nem költött támogatást. A pártok összesen 122 millió lejt hozhattak át idénre a tavalyi állami támogatásból.

Az elköltött állami szubvenció kétharmadát a két nagy párt sajtóra és propagandára szánta. A PSD a neki járó szubvenció 71 százalékát, a PNL a 64 százalékát – konkrétan közel 40 millió, illetve bő 21 millió lejt – költött sajtóra és propagandára tavaly úgy, hogy 2021-ben egyetlen választás sem volt. A politikai hirdetéseket ugyanis csak kampányban kell ilyenként megjelölni.

Ha a két nagy kormánypárt összesen 15 millió euróból vásárolt sajtós megjelenést kampányidőszakon kívül is, az a gyakorlatban azt jelenti, hogy a PSD és a PNL sajtófenntartóként, meghatározó médiapiaci szereplőként működik. Bekerült a reklámpiac tíz legnagyobb hirdetője közé, és teljes médiumokat képes pártfüggő helyzetbe hozni.

Hogy ebből a közpénzből a sajtóban kivel, milyen kiadványokkal mire szerződött a PSD és milyen értékben, azt Cristian Andrei, a Szabad Európa román portáljának újságírója próbálja hónapok óta megtudni. A PNL beszámolt a hirdetési szerződéseiről, a PSD azóta sem. Sőt: a Szabad Európa úgy tudja, a párt vezetői kifejezetten megtiltották a beosztottjaiknak, hogy bárki nyilvánosságra hozza a sajtós szerződéseiket. Legutóbb arra hivatkoztak a párt ügyvédei, hogy a szerződések közzététele sérti az általuk megvásárolt sajtó- és reklámtermékeket védő szerzői jogokat.

A parlamenti pártoknak juttatott költségvetési szubvenció 2017-től kezdett az addigi többszörösére ugrani az Állandó Választási Hatóság szolgáltatta adatok szerint:

Az RMDSZ azért nem szerepel a fenti listán,

mert nem parlamenti pártként és nem a választási hatóságtól kapja a költségvetési támogatást, hanem kisebbségi szervezetként a kormánynak alárendelt Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalától (DRI). A kisebbségi alapból folyósított összegek a 2010-es években több és egyenletesebben növekedő bevételt jelentettek az RMDSZ számára, mintha parlamenti pártként szubvencionálta volna az állam. 2015 és 2020 között ötven százalékkal, tízmillió lejjel gyarapodott az RMDSZ állami támogatása:

Az RMDSZ-re kiszabott bírságról beszámoló közleményből megtudjuk továbbá, hogy az RMDSZ 2019-ben 31,7 millió lejnyi bevételre tett szert, és 31,2 milliót költött el. 2020-ban már 42,2 millió lejre rúgtak a bevételei, és ebből csak 37,1 milliót költött el.

Az RMDSZ bevételeinek legnagyobb forrása mindkét évben az állami költségvetés volt. 2019-ben a Szövetség tagjai másfél millió lej tagdíjat fizettek be, támogatói pedig közel 370 ezer lej adományt. 2020-ban pedig, amikor az RMDSZ két választási kampányt is folytatott, úgy nőtt tíz millió lejjel az összbevétele, hogy 1,8 millió lej tagdíjat gyűjtött be, és közel nyolc millió lej adományt kapott.

Az Átlátszó Erdély 2016 áprilisától kezdte publikálni, mire költötte az RMDSZ a kormánytól kapott támogatást az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalához benyújtott elszámolások alapján. Az RMDSZ 2017-ben kezdte közzétenni a fő kiadási tételeit, jelenleg a 2019-es az utolsó vázlatos beszámoló a szervezet honlapján.

A bíróság tavaly decemberben kötelezte az RMDSZ-t, hogy adja ki az általunk kért, 2009-2019-es időszakra vonatkozó, részletes gazdálkodási adatokat. Az RMDSZ 6-9 hónapos haladékot kért. Mi 2022. április 15-ét jelöltük meg határidőként, ekkorra szeretnénk megkapni a dokumentumokat, ellenkező esetben végrehajtást fogunk kérni.

Továbbra is kíváncsiak vagyunk, milyen szabálytalanságok miatt szabott ki a Szövetségre 15 ezer lejes bírságot az Állandó Választási Hatóság.

Az RMDSZ-től a következő kérdésekre várunk válaszokat,

amelyekkel természetesen frissítjük majd a cikket:

1. Lebontotta-e az RMDSZ számára az Állandó Választási Hatóság a bírság összegét a megsértett törvénycikkelyekre? Ha igen, melyik cikkely megsértéséért szabta ki a legnagyobb részösszeget, és mekkorát?

2. Kifizeti-e az RMDSZ a 15 ezer lejes bírságot, vagy fellebbez a döntés ellen? Ha fellebbez, azt hol teszi meg?

3. Ha a bírság 15 ezer lej, az Állandó Választási Hatóság miért foglalt le közel 18 ezer lejt?

4. Ki és mekkora összeget adott kölcsön hitelesített szerződés és/vagy átvételi elismervény nélkül az RMDSZ-nek?

5. Ki adott kölcsön vagy kinek fizette vissza a kölcsönt az RMDSZ nem banki műveleten keresztül?

6. A területi RMDSZ-szervezetek nem önálló jogi entitások, ezért nem folytatnak önálló könyvelést?

7. A 2006-os pártfinanszírozási törvény 13. cikkelye első bekezdésének melyik előírását nem tartotta be az RMDSZ és mekkora az érintett összeg? Eszerint az RMDSZ-nek közölnie kellett volna a Hivatalos Közlönyben április 30-ig azon természetesen és jogi személyek listáját, akik együttes adománya meghaladta tíz bruttó minimálbér összegét, akik több mint száz bruttó minimálbér összegét adták kölcsön a szervezetnek, valamint a bizalmas adományok együttes összegét, illetve a kevesebb mint száz bruttó minimálbérnek megfelelő kölcsönök együttes összegét.

8. Kinek adtak bérbe szervezeti irodá(ka)t az RMDSZ által fizetett lakbért meghaladó összegért? Vagy melyik RMDSZ-iroda bérlője fizette maga az iroda fenntartási költségeit?

9. Milyen módosult adatot nem közölt az RMDSZ határidőre az Állandó Választási Hatósággal az előírtak közül? Ezek a következők:

• azoknak a személyeknek a neve, címe és elérhetősége, akik a szervezet költségvetését kezelik országos és megyei szinten, illetve azoké, akik a szervezetet képviselik országos és megyei szinten;
• a központi és területi szervezetek címe;
• a szervezet pénzügyi tevékenységére vonatkozó adatok;
• szankciók.

10. Milyen más, a 2006-os pártfinanszírozási törvény által nem szabályozott forrásból tett szert bevételre az RMDSZ? A 2016-os tizedik kormányrendelet szerint ha nem képezi bűncselekmény tárgyát, akkor is szabálysértés más forrásokból bevételre szert tenni.

Címlapkép: Kelemen Hunor a székelyföldi gazdaszervezetek találkozóján 2022 márciusában. Fotó: Gönczy Tamás. A kép forrása: Kelemen Hunor Facebook-oldala.

The post Gazdálkodási bírságot kapott az RMDSZ appeared first on Átlátszó Erdély.

Újabb fontos állomásához érkezett az a több éves jogi huzavona, melynek a tétje, hogy az RMDSZ részletesen számoljon el az erdélyi magyar közösségnek azzal az évente mintegy 5-6 millió euróra rúgó támogatással, amelyet a román kormánytól kap.

Ma a Kolozsvári Törvényszék alapfokon az Átlátszó Erdélynek kedvező döntést hozott. Részletes indoklás még nem áll rendelkezésünkre, de a törvényszék honlapján közzétett rövid összefoglaló alapján kijelenthető, hogy a bíró elfogadta az összes kérésünket, és arra utasította az alperest, hogy adja ki az általunk kért adatokat.

Ezúttal egy hosszú és nagyon részletes, több mint 20 pontból álló listát állítottunk össze. A vezető RMDSZ-politikusok kiszállási költségei mellett rákérdeztünk az RMDSZ által működtetett autóparkra, a tulajdonában levő ingatlanokra, a különféle RMDSZ-rendezvények költségeire, illetve azokra a „házi cégekre”, amelyek a központi szervezet kommunikációs anyagait készítik.

A döntés nem jogerős, az ellen 15 napon belül fellebbezni lehet.

[irp posts=”28515″ name=”Az RMDSZ két elvesztett per után is titkolja, mire költ évi 5,5 millió eurót”]

Három pert nyertünk eddig

Ez egyébként nem az első olyan döntés, melyben a bíró kimondja: az RMDSZ által kezelt közpénzekkel kapcsolatos információk közérdekű adatok, így azokat a közérdekű információkhoz való hozzáférést szabályozó 544/2001-es törvény előírásai szerint bárki megismerheti.

2016 óta összesen négy pert indítottunk az RMDSZ ellen, ezek közül hármat meg is nyertünk.

Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalán (DRI) keresztül kiutalt támogatást a kormány elvben az erdélyi magyarságnak szánja, az RMDSZ a közösséget képviselő parlamenti szervezetként kezeli ezeket a forrásokat.

[wp_ad_camp_1]

Az RMDSZ nem válaszolt az adatigényléseinkre

Az RMDSZ éves költségvetésének több mint 80 százalékát ez a pénz képezi, és soha nem közölt részleteket arról, mire költi ezt az összeget?

Tény, az elvesztett perek hatására honlapjukon elkezdték közzétenni az éves költségvetésüket, valamint a gazdálkodási adataikról, a birtokukban levő ingatlanokról némi információt nyilvánosságra is hoztak, azonban további adatigényléseinkre nem kaptunk választ.

Vezető kép: Kelemen Hunor elnök és Porcsalmi Bálint ügyvezető telekonferenciáznak. Fotó: az RMDSZ Facebook oldala

The post Közérdekű adatok: újabb pert nyertünk az RMDSZ ellen appeared first on Átlátszó Erdély.

Veszélyt jelenthet a pluralizmusra, ha egyazon szervezet képviseli a közösséget a Kisebbségi Tanácsban, és kezeli az adott kisebbség számára kiutalt közpénzeket, jelenti az Európa Tanács. Bár a testület nem nevesít, egyértelmű, hogy a bizottság többek között az RMDSZ-re gondolt.

„Civil sikerként” jelent meg az erdélyi magyar sajtóban a 2018 februárjában közzétett, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény tanácsadó bizottságának negyedik szakértői jelentése (a dokumentum letölthető innen), ugyanis ez egy sor olyan, romániai magyar közösséget érintő jogsértést is bemutat, mely erdélyi magyar civilek által benyújtott árnyékjelentések révén kerülhetett bele a dokumentumba.
Az egyik ilyen árnyékjelentést a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) állította össze a Jogvédő Csoport az Identitás Szabadságáért (Advocacy Group for Freedom of Identity – AGFI) szervezettel közösen, a másikat pedig az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) együttműködve.
„A jelentésben benne van a MOGYE ügye, a CEMO anti-diszkriminációs ügyei, a kolozsvári városnévtáblák kapcsán indított perek, a történelem-tankönyvek egyoldalúsága és a nemzeti és vallási kisebbségek történelmének és kultúrájának mellőzése, a differenciált román érettségi vizsga hiánya” – áll a civilek által kiadott közleményben.

A Kisebbségi Tanács résztvevőinek kiválasztását is bírálják

A jelentésről szóló sajtóbeszámolók azonban nem tértek ki arra, hogy az Európa Tanács a kisebbségeket érintő jogsértések mellett a Kisebbségi Tanácsban jelen levő szervezetek kiválasztásának a módjával kapcsolatban is komoly kritikát fogalmazott meg.
A Kisebbségi Tanács az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) által koordinált, jogi személyiséggel nem rendelkező testület, mely a kisebbségi szervezetekkel való kapcsolattartást szolgálja. Minden, parlamenti képviselettel rendelkező kisebbségi szervezet – jelenleg 19 ilyen van Romániában – három képviselőt delegálhat ebbe a tanácsba.
Az Európa Tanács jelentéstevői lényegében azt kifogásolták, hogy egyrészt Bukarestnek a választási törvény előírásai révén kontrollja van afölött, hogy ki képviseli a Kisebbségi Tanácsban az egyes kisebbségeket; másrészt a Kisebbségi Tanácsban jelen levő szervezetek kezelik a kisebbségi közösségeknek kiutalt, éves kormánytámogatást.

Gond a hatalom és az anyagi erőforrások koncentrációja

Amennyiben ez a két tényező – a politikai képviselet és az anyagi erőforrások – egy kézben összpontosulnak, akkor könnyűszerrel meg lehet akadályozni azt, hogy a közösségen belül alternatív, a kisebbséget képviselő szervezet számára konkurenciát jelentő szervezetek jelenjenek meg.
A jelentéstevők szerint egy ilyen helyzet azt is eredményezheti, hogy a kisebbségi képviselet egyfajta kettős szerepet kezd el játszani: nemcsak a közösség érdekeit képviseli Bukarestben, hanem egyszersmind Bukarest akaratát is tükrözi a közösség felé.
A jelentés több ízben is visszatér erre a problémakörre; alább kiválogattuk és le is fordítottuk a legfontosabb megállapításokat.
„The almost monopolistic position of national minority organisations participating in the work of the Council of National Minorities as regards access to funding, affects negatively the possibility of developing pluralism within each national minority community.” 2. oldal
Az, hogy a Kisebbségi Tanács munkájában részt vevő kisebbségi szervezetek a finanszírozást tekintve szinte monopol helyzetben vannak, negatívan hat a pluralizmus lehetőségére a kisebbségi közösségekben.

A választási verseny nem szabad és fair

„It has to be noted, however, that the existing legal and administrative provisions on elections do not create favourable conditions for free and fair competition in the electoral process between different organisations representing national minorities.
Furthermore, conditioning membership in the CNM on participation of the prospective organisation of a national minority in parliamentary elections, coupled with a real possibility of the authorities to influence which organisations are allowed to stand in such elections, makes the successful organisation play a double role of representing national minorities before the authorities and vice versa.
The almost monopolistic position of national minority organisations participating in the work of the CNM, as regards access to resources disbursed by the Department for Interethnic Relations affects negatively the possibility of developing pluralism and creativity within each national minority community.” 6. oldal
Meg kell jegyezni azonban, hogy a választások jelenlegi jogi és adminisztratív előírásai nem teremtenek kedvező feltételeket a szabad és fair választási versenyhez a kisebbségeket képviselő különböző szervezetek között.
Mi több, az, hogy a részvételt a Kisebbségi Tanácsban a parlamenti választásokon való induláshoz kötik, ugyanakkor a hatóságok ténylegesen befolyásolhatják, hogy mely szervezetek indulhatnak a választásokon, azt eredményezi, hogy a sikeres kisebbségi szervezet kettős szerepet játszik: képviseli a kisebbségeket a hatóságok felé, és fordítva.
Az, hogy a Kisebbségi Tanács munkájában részt vevő szervezetek szinte monopol helyzetben vannak, ami az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által elosztott erőforrásokat illeti, negatívan hat a pluralizmus és kreativitás kifejlődésére a kisebbségi közösségeken belül.

A Kisebbségi Tanács résztvevői rendelkeznek a kormánytámogatás nagyja fölött

„The Advisory Committee welcomes the authorities’ continued efforts to support the cultural activities of national minorities. In 2017, 105 million RON have been disbursed among the organisations of minorities represented in the CNM, up from 73 million RON in 2011. Organisations representing Hungarian, German, Roma and Ukrainian minorities continue to benefit most from these funds.
In addition, the Department for Interethnic Relations (DIR) allocates an annual budget for cultural projects, open to all national minority organisations, whether they are represented in the CNM, or not. In 2017, this funding amounts to 2 million RON. The Advisory Committee notes that the funding available under this scheme is very limited, as compared to the funding disbursed to organisations represented in the CNM and does not allow for the development of cultural projects by other organisations of national minorities. It contributes to the monopolisation of activities by organisations represented at the CNM.” 16. oldal
A Tanácsadó Bizottság üdvözli a hatóságok állandó törekvését a nemzeti kisebbségek kulturális tevékenységeinek támogatására. 2017-ben 105 millió lejt osztottak szét a Kisebbségi Tanácsban képviselettel rendelkező szervezetek között, amely jóval több, mint a 2011-es 73 millió lej. A magyar, német, roma és ukrán kisebbségek szervezetei továbbra is a fő haszonélvezői ezeknek a pénzeknek.
Ezen felül az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala éves keretösszeget biztosít a kulturális projektek számára. Ez a keret minden nemzeti kisebbségi szervezet számára nyitott, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e képviselettel a Kisebbségi Tanácsban, vagy sem. 2017-ben ez az összeg 2 millió lej volt.
A Tanácsadó Bizottság megjegyzi, hogy ez a keret nagyon kicsi a Kisebbségi Tanácsban részt vevő szervezetek számára biztosított kerethez képest, és nem teszi lehetővé, hogy más kisebbségi szervezetek is kulturális projekteket hozzanak létre. Hozzájárul ahhoz, hogy a Kisebbségi Tanácsban részt vevő szervezetek monopolizálják a tevékenységeket.

A monopolizáció feszültségeket generál a közösségben

„The Advisory Committee notes that the funding system, as it has existed over the last decade, favours the one organisation of each national minority which secures a seat within the CNM, and seems to adequately meet the needs of less numerous minorities, albeit at the cost of uniformisation and monopolisation of activities. Such considerations may not be of primary concern to national minorities with few members and limited capacities to implement projects. The Advisory Committee notes nonetheless a divergence of views appearing within less numerous national minorities and signs of contesting the established status quo. Within the more numerous national minorities, the problem of monopolisation and centralisation of resources and decision making is more acute and generates tension within these groups.” 17. oldal
A Tanácsadó Bizottság megjegyzi, hogy az elmúlt évtized támogatási rendszere kivételezett helyzetbe hozza azt a kisebbségi szervezetet, amely a Kisebbségi Tanács tagja. Ez, úgy tűnik, megfelel a kisebb lélekszámú kisebbségi közösségek igényeinek, bár az az ára, hogy a tevékenységek uniformizálódnak és monopolizálódnak. Ezek a megfontolások azonban nem elsődlegesek azon nemzeti kisebbségek körében, melyek kis lélekszámmal rendelkeznek, és amelyek szervezési kapacitása véges.
Mindazonáltal a Tanácsadó Bizottság megjegyzi, hogy a kisebb lélekszámú közösségek körében is léteznek nézeteltérések és jelei annak, hogy megkérdőjelezik a status quót. A nagyobb lélekszámú kisebbségi közösségek körében az erőforrások és a döntéshozatal monopolizációja és központosítása égetőbb, és feszültségeket generál.

Könnyen kezelhető partnerek lesznek, mert függnek az állami pénzforrásoktól

„In this context, the Advisory Committee notes that most of the generous funding disbursed by the Department of Interethnic Relations contributes to financing the running costs and projects of national minority organisations participating in the work of the CNM. In 2017, 105 million RON was earmarked for this purpose, up from 104 million RON in 2016. The substantial funding allocated to the 18 organisations, members of the CNM, allows them, on the one hand to finance a variety of activities benefiting the respective national minorities, but on the other hand, makes them quasi-official representatives of national minorities, in practice monopolising and centralising financial resources, deciding on priorities and controlling both substance and procedure. Heavy dependence on state grants of national minority organisations participating in the work of the CNM makes them docile partners of the authorities, potentially unwilling and incapable of voicing strongly national minority expectations while their almost monopolistic position as regards access to resources available for projects, negatively affect the possibility of developing pluralism and creativity within each national minority community.” 40. oldal
Ebben a kontextusban a Tanácsadó Bizottság megjegyzi, hogy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által osztott bőkezű források a Kisebbségi Tanácsban képviselettel rendelkező országos nemzeti kisebbségek szervezeteinek működését és projektjeit támogatják. 2017-ben 105 millió lejt különítettek el erre a célra, ami több a 2016-os 104 millió lejnél.
A Kisebbségi Tanács tagjai számára kiutalt jelentős támogatás egyrészt lehetővé teszi számukra, hogy egy sor olyan tevékenységet finanszírozzanak, amelyből a kisebbségi közösségek profitálnak. Másrészt ezáltal a kisebbségek kvázi-hivatalos képviselőivé válnak, a gyakorlatban monopolizálják és központosítják a pénzforrásokat, döntenek a prioritásokról, úgy a projektek tartalmáról, mint a kivitelezésükről.
A Kisebbségi Tanácsban részt vevő kisebbségi szervezetek függése az állami pénzforrásoktól a hatóságok könnyen kezelhető partnereivé teszi őket, így azok nem tudják, és nem is akarják a közösségek elvárásait erős hangon képviselni. Szinte monopol helyzetük a projektek számára kiutalható erőforrások fölött negatívan hat a kisebbségi közösségen belüli pluralizmusra és kreativitásra.

Inkluzív képviseletre lenne szükség

A jelentés végén néhány ajánlást is megfogalmaz az Európa Tanács. Az egyik ilyen ajánlás:
„The authorities should review, in co-operation with representatives of national minorities, the procedure of appointment of national minority members to the Council of National Minorities with a view to making the procedure more inclusive and genuinely representative of a wide range of views amongst persons belonging to national minorities.” 41. oldal
A hatóságok a nemzeti kisebbségekkel együtt újra kellene gondolják azt a módot, ahogyan a Kisebbségi Tanácsba jelölik a nemzeti kisebbségek képviselőit. A cél az lenne, hogy a folyamat inkluzívabbá váljon, és valóban képviselje a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek világnézeteinek széles skáláját.

Hogyan kommentál az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala, valamint az RMDSZ?

„Az, amire az Európa Tanács szakértői bizottságának idézett megállapítása utal – nevezetesen a kisebbségi szervezeteket megillető források elosztása – kizárólagosan a Kisebbségi Tanács hatásköre – így Lacikó Enikő, a Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője, hozzátéve, hogy ki kerül be a Kisebbségi Tanácsba, illetve hogy a Tanács hogyan osztja el a parlament által megszavazott összeget, egyfelől a választási törvény, másfelől a tanács működéséről szóló kormányhatározat szabályozza.
Amint azt ön is tudja, a magunk részéről pontosan ismertettük a bizottsággal az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának hatásköreit, amelyek között nem szerepel ez a forráselosztás, sőt még a forráselosztás jóváhagyása sem. A torz információjuk máshonnan származhat. Természetesen a megállapítás jelentette csorbát igyekszünk kiköszörülni, továbbra is helyes tájékoztatást nyújtani az Európa Tanács illetékeseinek.”
Az RMDSZ különös módon reagált: e-mailben elküldött kérdésünkre egy, az RMDSZ honlapján publikált közleménnyel válaszolt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, melynek a lényegi része annyi, hogy „a Kisebbségi Tanácsról szóló kormányhatározat csak azt mondja, hogy közvetlen támogatást azok a szervezetek kapnak, akik a Parlamentben képviselik az adott közösséget. Én ezzel teljes mértékben egyetértek. Azt viszont semmilyen jogi szöveg nem tiltja, hogy pályázati úton költségvetési támogatásban részesüljenek más szervezetek is. Magam is támogatom ezt a gyakorlatot.”
Sipos Zoltán

Fizess be az átláthatóságra, fizess elő az Átlátszó Erdélyre!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

PayPal azonosítónk: erdely@atlatszo.ro (erre akkor lehet szükség, ha nem az Átlátszó Erdély oldalon keresztül utalnál).

Ide kattintva tetszőleges, egyszeri összeggel is támogathatsz PayPalen keresztül.

Mégsem szeretnék PayPallel bajlódni. Más megoldás nincs?

Választhatod a banki átutalást is, ehhez az alábbi adatokra lesz szükséged. Fontos, hogy az internet banking felületen állítsd be a visszatérő (rekurrens) fizetési opciót, ha a bankod lehetővé teszi.

Lejes (RON) számla:
Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

The post Keményen bírálja az RMDSZ-t monopolhelyzete miatt az Európa Tanács appeared first on Átlátszó Erdély.