de ő stabilan a harmadik képviselői mandátumát kezdi. MPP-sként ült be először az RMDSZ-frakcióba, de összeveszett a Magyar Polgári Párt akkori vezetésével. Épp azelőtt békültek ki, hogy 2020-ban ismét őt jelölhesse az MPP az RMDSZ parlamenti listájára. 

Közben az MPP és az EMNP vezetése rájött, hogy nincs már két törpepártnyi hely az RMDSZ-től jobbra, és mandátum közben fuzionáltak Erdélyi Magyar Szövetség néven. Az MPP tagságának egy része Kulcsár-Terza Józseffel az élen nem bírta lenyelni a fúziót, és tavaly tavasszal létrehozták a még kisebb törpepártot, a Magyar Polgári Erőt.

Kulcsár-Terza akkor hiába adott interjút a Krónikának, nem derült ki belőle, hogy milyen megkülönböztető politikai értékeket és programot vall az MPE. Csak az, hogy egy maréknyi MPP-s nem igazán fér össze a volt néppártosokkal, de majd mindenkivel együttműködnek. 

(Hogy a magukat nemzetibbnek gondoló tömörülések hogyan súlytalanodtak el, és miért zárta be a Fidesz az őket fenntartó Demokrácia Központokat, arról az érintettek maguk meséltek az Átlátszó Erdélynek.)

Az MPE az önkormányzati választáson indult először külön alakulatként. Eredményei belefértek egy nem túl hosszú Facebook-posztba: egy faluban győzött a párt polgármesterjelölte, és egy másikban a független jelölt, akit az MPE támogatott. Rajtuk kívül MPE-tanácsos került két kisváros, illetve öt község önkormányzatába.

Ehhez képest igen szép politikai teljesítmény, 

hogy Kulcsár-Terza József ki tudott lobbizni magának egy helyet az RMDSZ akkor még húsz fős parlamenti képviselői listáján. Igaz, az RMDSZ az önkormányzati választásoknál korábban kötötte meg az együttműködést az EMSZ-szel, illetve az MPE-vel. 

Kulcsár-Terza annak ellenére meg tudta tartani a bejutó helyet, hogy a háromszéki RMDSZ-ben kisebb lázongás tört ki az októberi rangsoroló gyűlésen. Mind a négy széki szervezet kifogásolta, hogy „egy veréb csak úgy beüljön a mások által szorgalmasan megépített fészekbe”. A sajtótudósítás egyetlen tartalmi érvet említ: az RMDSZ-esek állítása szerint az MPE több helyen is negatív kampányt folytatott nyáron. Azt javasolták, hogy Kulcsár-Terza a háromszéki lista negyedik helyéről induljon, és legalább kampányban dolgozzon meg a bejutásért. 

Végül az RMDSZ-vezetés tartotta magát az eredeti megállapodáshoz, idén a harmadik, egészen biztos helyet kapta Kulcsár-Terza József. (A hatásos mozgósítás végül bevitte a negyedik helyre sorolt Könczei Csabát is.) Kulcsár-Terza egyébként a most zárult parlamenti teljesítményével 

a sereghajtók közé került az RMDSZ-frakcióban. 

A végszavazások 60%-án vett részt, hat írásos nyilatkozatot fogalmazott meg, és hétszer szólalt fel a négy év alatt. Harmadannyi törvénykezdeményezést támogatott, mint a szorgosabb RMDSZ-es honatyák.

Két emlékezetesebb javaslattal ütötte meg a sajtó ingerküszöbét. EMSZ-es kollégájával, Zakariás Zoltánnal a Fideszhez hasonlóan akarta módosítani a romániai gyermekvédelmi törvényt. A javasolt módosítás a gyakorlatban veszélyesként bélyegzi meg a homoszexualitást és a transzneműséget. A javaslat vegyes fogadtatásra talált a szakbizottságokban, és bő két éve elakadt a képviselőházban.

Míg ezt lassú eltemetésre ítélte a bukaresti törvényhozás, a másik javaslatcsomagot, az autonómiatervezeteket villámgyorsan, a benyújtásuk után egy héttel leszavazták tavaly decemberben. Így se a román, se a magyar közvéleménynek nem volt alkalma megismerni és megvitatni őket. A román többség ab ovo elutasítását jól jelzi, hogy a székelyföldi autonómiatervezet bemutatásakor a PSD képviselői hátat fordítottak a parlamenti pulpitusnak.

Miből él Kulcsár-Terza József?

A kétgyermekes Kulcsár-Terza József Kolozsváron végzett a Bogdan Voda egyetem jogi karán, majd Bukarestben tanult a Közgazdasági Akadémián, áll a parlamenti CV-jében. 2001-től dolgozott a sepsiszentgyörgyi IAME Rt alkatrészgyárban, amíg annak közel ezer alkalmazottja volt, egészen 2005-ig, amikor az alkalmazottak több mint felét elbocsátották. Egy-két évig az ARDAF biztosítónál dolgozott, majd 2009-ig Tőkés László EP-képviselői irodájában. 

Utána a sepsiszentgyörgyi önkormányzat ingatlanközvetítő cégének gondnoka volt, majd négy évig, képviselővé választásáig egy fémmegmunkáló cég jogásza volt. 2008-2016 között az MPP Kovászna megyei tanácsosa volt. 2016-tól parlamenti képviselő, azóta van stabil és számottevő jövedelme. Fizetése év 87 ezerről 134 ezer lejre emelkedett 2024-ig.

Cége nincs, tagja viszont a felesége vezette Stroke Center alapítványnak. Felesége logopédus, és az évek során nemcsak a Kovászna megyei oktatási központnál duplázódott meg a fizetése, hanem egyéni vállalkozóként is szépen keres a hivatásával. Emellett fejleszti és bővíti a Stroke Center rehabilitációs tevékenységét, ahol szintén logopédusként dolgozik. Így ismét többet keres, mint a férje honatyaként. Ismét, mert tíz évvel korábban is többet keresett pszichopedagógusként, mint a férje jogászként.

Kettejük éves bevétele tavaly elérte a 310 ezer lejt. Ez havi átlagban bő 25 ezer lejt jelent. Tavaly ugyan a kettejük keresete csak 255 ezer lej volt, de a felesége 284 ezer lejt kapott abból, hogy kivásárolták a részesedését egy orvosi cégből. 

A szépen emelkedő bevételeik mellett 2019-ben 68 ezer lejt vettek fel hitelként két éves futamidővel, utána, 2021-ben 121 ezer lejt mindössze három évre. Ugyanis felpörögtek az ingatlanbefektetéseik.

Hol él Kulcsár-Terza József?

Húsz éve vettek egy kis lakást Sepsiszentgyörgyön, majd nyolc évre rá egy kisebb házat. Ezeket tíz éve eladták, felvettek 145 ezer lej hitelt 23 évre, és vásároltak egy papíron nagyon furcsa ingatlant. Azért furcsa, mert ha hiszünk Kulcsár-Terza vagyonbevallásának, akkor ez egy kacsalábon forgó palota kell legyen.

Négy éve jóindulatúan azt feltételeztük, hogy ezt az 1544 négyzetméteres házat csak véletlenül írta a képviselő az épületek kategóriába, és nem a telkekhez. Mert ekkora épített alapterülete csak egy teljes tömbháznak lehet,vagy egy palotának. De mivel a telkek rubrikába Kulcsár-Terza soha nem írt semmit, ezt az 1544 nm-es épületet pedig azóta is folyamatosan házként jelölte meg, azt kellene feltételeznünk, hogy nem is foglal területet. Nem a földön áll, hanem legalábbis kacsalábon forog.

De a meséből térjünk vissza a kiábrándítóan egyszerű valósághoz. Az a szép nagy terület valójában a telek, amelyen egy 130 négyzetméteres ház áll, mondta el a képviselő, amikor felhívtuk a négyzetméterek tisztázása végett. 

Elmondta továbbá, hogy másfél éve megkereste őt az ANI, a feddhetetlenségi hatóság, de nem a házként feltüntetett telek miatt. Hanem amiatt, hogy nem tüntette fel az RMDSZ-nek 2020-ban kampányra kölcsönadott összeget, amit aztán két hónap múlva vissza is kapott. Ő maga jogászként úgy véli, hogy ezt nem köteles beírni a vagyonbevallásába. Az ANI viszont 200 oldalas beadványt szánt az ügyre, amelynek messze még a vége. Kulcsár-Terza még nem döntötte el, hogy az idei kampányösszeget, amelyet ugyanúgy vissza fog kapni, beleírja-e a következő vagyonbevallásába.

Forognak viszont az ingatlanbefektetései 

Az ingatlanos rubrika többször is módosult Kulcsár-Terza bevallásaiban, tehát volt bőven alkalma javítani a palotát telekre. 2018-ban vett egy 65 négyzetméteres lakást Sepsiszentgyörgyön, amit a rákövetkező évben el is adott 48 ezer euróért.

A Kulcsár-Terza házaspár ezután három lakást is vásárolt Budapesten. 2019-ben vásároltak egy 36 négyzetméterest, amit 2020-ban eladtak közel 35 millió forintért. Ebből 2020-ban egy 66 négyzetméterest vettek, 2022-ben pedig egy kicsi, 25 négyzetméteres lakást. Ezt a kicsit már 2023-ban el is adták egy magánszemélynek 26,5 millió forintért.

Jelenleg tehát az ezerötszáz négyzetméteres szentgyörgyi ház és a 66 négyzetméteres budapesti lakás van a birtokukban.

Mivel jár Kulcsár-Terza József?

Húsz éve még csak egy Opel Corsával, de aztán az gyorsan eltűnt a vagyonnyilatkozatából. Sokáig semmilyen jármű nem volt a nevén, míg két éve fel nem tűnt a bevallásban egy 2017-es gyártású Skoda.

A képviselőnek nincs cége, ezért érdekeltségi nyilatkozata szellős. 2018-ig volt a háromszéki MPP elnöke, utána évekig csak a Stroke Center alapítványbeli tagsága szerepel az évente benyújtott nyilatkozatban. 2022-től tűnik fel a szotyori bejegyzésű Székely Polgári Egyesület, amelynek azóta is elnöke Kulcsár-Terza József. 

További Képviselőfánk-falatok

Az Átlátszó Erdély, a Transtelex és az uh.ro közös sorozatában, a Képviselőfánkban eddig ismertetett politikusvagyonok:

Maros megyében

A titokban végbement csoda: így lett villája Novák Leventének – az Átlátszó Erdély cikke

Az RMDSZ Császára a templom egere – az Átlátszó Erdély cikke

Csép Andrea különös élete: szakpolitikussá vált ahelyett, hogy meggazdagodott volna – az Átlátszó Erdély cikke

Hargita megyében

Ahogy Kelemen Hunor spórol, úgy nem spórol más senki – az uh.ro cikke

Sokkoló! 2024-ben nincs még bankszámlája Ladányinak! De Jaguárja már van – az uh.ro cikke

Bende Sándor öt éve ült már a parlamentben, mikor meghallotta Szent Mercédesz hívó szavát – az uh.ro cikke

Ki gyűjtött a fia keresztelőjén 54.000 eurót? Antal Lóránt! – az uh.ro cikke

Lénárd András integet folyton Hajdu Gábor érdekbevallásából – az uh.ro cikke

Tánczos Barna többet tesz félre, mint amennyit keres. A felesége még többet – az uh.ro cikke

Bihar megyében

Szabó Ödön lottón is nyert az elmúlt négy évben, de nem ebből van a vagyona – a Transtelex cikke

Se kocsija, se bankszámlái, de legalább nagyobb lett a háza Cseke Attilának – a Transtelex cikke

Biró Rozália romániai mércével gazdag, de a vagyonnyilatkozatából nehezen deríthető ki, mennyire – a Transtelex cikke

Szatmár megyében

Jót tett Nagy Szabolcs képviselő vagyonának a négyéves parlamenti mandátum – a Transtelex cikke

Magyar Lóránd: a képviselő, akinek papíron az elmúlt négy évben nem volt egy vasa sem – a Transtelex cikke

Százszor megbánhatta Turos Lóránd szenátor a Szatmári Friss Újság megvásárlását – a Transtelex cikke

Máramaros megyében

Zahoránszki Brigitta, aki talán a legtöbb interjút készítette Kelemen Hunorral, Máramaros megyei képviselő lett – a Transtelex cikke

Szilágy megyében

Új kocsival csapatja Kovács Irénke, a legszorgosabb szenátor – az Átlátszó Erdély cikke

Seres Dénes, a szilágysági örökifjú, akit nem ereszt a parlament – az Átlátszó Erdély cikke

Kolozs megyében

Garzonlakásokba fektette megtakarításait Csoma Botond kolozsvári képviselő – a Transtelex cikke

Kovászna megyében

Miklós Zoltán az az ex-bankár, aki meghitelezte Antal Árpád kampányát – az Átlátszó Erdély cikke

Végre magára is gondol Könczei Csaba, a köz igazi szolgája – az Átlátszó Erdély cikke

Gál Károly a szótlan székely, aki spórol, örököl, és mindent aláír – az Átlátszó Erdély cikke

The post A kakukk a háromszéki RMDSZ-fészekben appeared first on Átlátszó Erdély.

Fizetésünk negyven százalékát és a megvásárolt termékek árának durván az ötödét automatikusan beadjuk a közösbe. Ebből és más adókból, illetékekből működtetjük az országot, a településünket. Kiemelten szerencsés időszakban élünk: az erdélyi településekre is – ha ügyesen vezetik – elképesztő mennyiségű uniós pénz érkezik az adóink mellé.

Dübörögnek az aszfaltozógépek, vidéken is egyre többen csatlakoznak rá a víz-, gáz- és csatornarendszerekre, új buszok szelik az utcákat. Megújulnak a középületeink – az utcán és a Facebookon is, hiszen választási szuperévhez szuper kampány is jár.

Az viszont nem fejlődik ilyen ritmusban, hogy rálássunk és beleszóljunk, hogy a választottjaink mikor mire költik a közös pénzünket. Holott erre a közpénzügyi törvény 2006 óta kötelezi azokat a választottjainkat, akiket meg is fizetünk ezért.

Ráadásul az éves beleszólás a helyi költségvetésbe maradt az állampolgárok közvetlen politikai részvételének leggyakoribb és legrelevánsabb terepe. Olyan körülmények között, hogy a vezető politikusok kiüresítették az országos politikát, összevonják a választásokat, a két, hagyományosan nagy párt pedig közös EP-listát tervez, és Bukarestért sem hajlandó megvívni egymással.

Minél kevesebben értenek a közpénzhez, annál átláthatatlanabb, hogyan költik el. Hogy a városházákon ne csak a pénzügyi osztály és frakciónként legfeljebb 1-2 tanácstag értsen ahhoz, hogyan épül fel a település költségvetése, a bukaresti Funky Citizens egyesület érdeklődő civileknek és újságíróknak képzéseket és elemzéseket biztosít a helyi költségvetésekről és arról is, hogy általában mennyire átláthatóan működik egy-egy községi vagy városi önkormányzat.

Hasznos linkekkel és három tanulsággal távoztam a Funky Citizens egyik ilyen képzéséről:

1. helyi civilek tényleg érdeklődnek a helyi ügyek iránt, meg akarják érteni, hogyan szólhatnak bele évente a településük fejlődési irányába, sőt néhányuk beülne a helyi tanácsba is;
2. fél nap alatt meg lehet tanulni tájékozódni a helyi költségvetés táblázataiban, ahogy azt is, hogyan kell a költési terveket összevetni a tényleges költésekkel, azaz a költségvetési végrehajtás táblázataival;
3. mégis a helyi tanácsosoknak csak egy töredéke hajlandó ezt megtanulni.

Átláthatóság ideális esetben

Vagyis ha a Székely Nemzeti Tanácsnak ugyanolyan fontos volna az állampolgári részvétel, mint a Funky Citizens-nek, és az évi autonómiatüntetés mellett az SZNT beavatna évente pár tucat embert a helyi költségvetésekbe, mi több: ha az RMDSZ és az EMSZ rendszeresen képezné a tanácsosait, máris előrébb volnánk, ami a helyi kompetenciát, a helyi döntéseket, a tényleges autonómiát illeti.

Ideális esetben ugyanis nemcsak négyévente szólunk bele a politikába a voksunkkal, hanem évente abba is, mire költsön a településünk. Ideális esetben van erre időnk és tudásunk. De mivel nincs, a motivációnak és a beavatásnak is onnan kell jönnie, ahol a pénz és a szakértelem van: a polgármesteri hivataloktól. Ideális esetben a nem túlterhelt és rendesen megfizetett hivatalnokoktól várjuk el, hogy újabb púpot vegyenek a hátukra – megtanítsanak büdzsét olvasni – azért, hogy újabb púpot vegyenek a hátukra: fogadják és beépítsék a mi javaslatainkat is a büdzsé tervébe.

Ideális esetben nemcsak arról értesülnénk hangsúlyosan, hogy a városunk önkormányzata megszavazta a költségvetést, vagy egy hónapot csúszott vele, mint Gyergyószentmiklóson, ahol emiatt hetekre zárolták a város fontos számláit. Ideális esetben először arról értesülnénk hangsúlyosan, hogy elkészült a településünk költségvetéstervezete, és azt a polgármesteri hivatal közvitára bocsátotta.

A közpénzügyi törvény erre szigorú határidőt szab. Mivel az állami költségvetést tavaly december 29-én publikálták a Hivatalos Közlönyben, a helyi költségvetések tervezetét 15 napon belül, idén január 13-ig kellett (volna) közzétenni. A közvitára további 15 napot kellett szánni, azaz a lakosoknak január 27-ig kellett volna tudniuk hozzászólni a tervezethez, amelyet aztán legkésőbb február 12-én minden települési önkormányzatnak meg kellett volna szavaznia.

Ideális esetben a közzététel nem azt jelenti, hogy a városháza a kinyomtatott és .pdf fájlba szkennelt tervezetet eldugja a honlapjának egy sarkába. Hanem azt, hogy feltölti akár kereshető formátumban is, és elérhetővé teszi a honlapjának minden logikus menüpontjából: a pénzügyi rovatból, a határozattervezetek között és természetesen a közlemények között. Ugyanis olyan közleményt kell kiadnia róla, amelyben szerepel, hogy a lakosság javaslatait milyen email címre várja pontosan meddig. Ha tényleges vitát is rendez róla a városháza, akkor annak helyszínét és időpontját is közzé kell tennie.

Végképp ideális helyzetben maga a városháza gondoskodik róla, hogy az érdeklődő polgárok megértsék azt a könyvelői szemléletű táblázatot, amelyben a városnak arra az évre tervezett bevételei és kiadásai szerepelnek. Erre itthon még nem láttunk példát, de arra igen, hogy a büdzsé egy-egy részéről a hivatal hajlandó részletes tájékoztatást adni.

• Több hivatal vizuálisabb bemutatót készít a tervezett (vagy csak odafikcionált) beruházásairól.
• Több városban összehívják a civil szervezetek képviselőit, hogy segítsék őket megpályázni a városi büdzsé számukra elkülönített részét.
• Székelyföldnek szinte mindegyik megyei jogú városa belevágott a részvételi költségvetésbe, ahol maguk a lakosok jöhetnek ötletekkel, hogy minimális összegből mit szerveznének vagy újítanának fel.

A részvételi költségvetés mint állampolgári gyakorlat viszont nem váltja ki az önkormányzati költségvetéstervezés kötelező transzparenciáját, legfeljebb annak előszobájaként szolgál. Eleve nem kötelező részvételi költségvetési programot futtatni. Eleve a teljes büdzsének csak egy töredékéről dönthetnek így a lakosok.

A lakosok által megszavazott miniprojektek nem kerülnek be tanácsi határozatba, nem válnak kötelezővé, így csak az önkormányzati vezetők szavatartásán múlik a kivitelezésük. És a helyi sajtó is ritkán néz utána, hogy a lakossági miniprojektek közül végül melyek kaptak pénzt, és mi készült el belőlük év végére.

Átláthatóság a székelyföldi városokban: a sunnyogó stréberségtől a kész katasztrófákig

Több mint száz megyei jogú város költségvetéstervezésének átláthatóságát elemzi idén is a Funky Citizens. Felkérésére elvállaltuk, hogy megnézzük, mivel találkozhattak Hargita és Kovászna megye municípiumainak lakosai, ha bele akartak volna szólni városuk idei büdzséjébe. Nemcsak azt néztük, mit és hogyan tesznek közzé a szinte mindenhol kétnyelvű hivatali honlapokon, hanem részben azt is, mi ment át ebből az írott sajtóba.

Mivel több hivatal esetében a Google és a helyi sajtó sem adott kielégítő információt, végül sajtókérdésekkel fordultunk a hat megyei jogú városhoz. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a legtöbb hivatal miért nem tette közzé a honlapján a hírt, hogy megtervezte a költségvetését, és azt, hogy hogyan lehet ahhoz hozzászólni. Illetve hogy miért nem hirdetett és szervezett egyik hivatal sem tényleges, élő közvitát.

Háromszéken Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely számít megyei jogú városnak. Mindkét hivatal igyekezett betartani a határidőket és azokat az átláthatósági követelményeket, amelyeket előír számukra a közpénzügyi törvény. De úgy, hogy ne szaporítsák meg a saját dolgukat azzal, hogy beleszólásra ösztönzik a polgáraikat.

Hargita megye városai közül Csíkszereda és Maroshévíz diszkréten intézte a pénzügyeit, majd kérésre bevallotta, hogy igen, ez nem az átláthatóság csúcsa, de idén ennyire futotta az energiájukból. Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós viszont akkora késéssel hozakodott elő a terveivel, hogy februárban már a tanácsosok balhéztak a sajtóban, hogy a hivatalok legalább nekik mutassák meg a büdzsé tervét. És ha lehet, úgy, hogy át is tudják nézni a szavazás előtt. Kérdéseinkre ezek a hivatalok csúsztattak, vagy nem is válaszoltak.

Jöjjenek tehát a szaftos és unalmas részletek, mert az erőfeszítést kívánó átláthatóság ördöge (sőt: angyala) is a részletekben lakozik. Először azt mutatjuk meg, hogyan lehet stréber módon dugdosni a költségvetéstervezetet vagy a beleszólás lehetőségét úgy, hogy közben mindkét háromszéki hivatal honlapja bő és színes hírszolgáltatással, illetve gyakran frissülő közösségi médiával rendelkezik.

Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatala pedánsan igyekezett,

hogy ne szegje meg az explicit előírásokat. Közel két hetet ugyan késett a tervezet közzétételével, de hát senki se dörömbölt a kapuján, hogy azonnal mutassák meg neki az idénre tervezett bevételeket és kiadásokat. A hivatal január 25-én közzétette a tervezetet a honlapjának leglogikusabb részén, ahol az érdeklődő polgár keresné: a címlap fejlécében is kiemelt Közpénzügyi igazgatóság menüpont Költségvetés tervezet nevű almenüjében a tervezet minden kötelező kimutatásával együtt. Bárcsak minden hivatal ott publikálná évtizedekre visszamenően.

A közzététel tényéről azonban nem számolt be a honlap Hírek vagy a Hirdetések rovatában. Antal Árpád polgármester viszont összehívta a sajtót, és elsorolta a büdzsé sarokszámait és a tervezett főbb beruházásokat. A helyi és regionális sajtó lelkiismeretesen meg is írta a sajtótájékoztatón elhangzottakat, és futólag megemlítette, hogy hozzá lehet szólni. A maszol.ro belinkelte a tervezetet, a Háromszék és a Székelyhon nem, és egyik beszámoló sem részletezte, hogy a polgárok hogyan szólhatnak hozzá a tervekhez.

A hogyant a hivatal két nyúlfarknyi hirdetés feladásával intézte el a helyi sajtóban úgy, hogy sima guglizással nem sikerült ráakadnunk. Igaz, itt főleg magyarul kerestük a nyomát. Kérésre viszont a sepsiszentgyörgyi hivatal elküldte a linket, illetve a képet. A Háromszéknek ugyanis csak a nyomtatott változatában jelent meg a büdzsétervezet linkje és az infó, hogy a hivatal iktatóirodájában, illetve a petitii@sepsi.ro címen várják a polgárok javaslatait február 8-ig (azaz az előírásszerű 15 napig).

A Covasna Media legalább a honlapján is közzétette az infókat, és linkelte a tervezetet. Ezt a hirdetést azonban egyik kiadvány sem kötötte össze a tervezetet bemutató cikkével, így tét nélküli adminisztratív lépés benyomását keltik, amelyet a hivatal könnyen kipipált. A helyi sajtó pedig kiszámlázza, hogy felületet biztosít a hivatal kötelező közleményeinek.

A polgármester a költségvetés megszavazása előtti napon újabb sajtótájékoztatón ismertette azt, illetve más beruházásokat sorolt fel, mint amelyeket két héttel korábban említett. A hivatal arra a kérdésünkre nem válaszolt, hogy miért nem hirdetett és rendezett valódi közvitát a büdzséről, ahol a polgárok élőszóban mondhatják el a véleményüket a városháza terveiről.

Kézdivásárhely villámgyorsan letudta

az idei költségvetésének a megtervezését. Olyan gyorsan, hogy észre se vettük. Sehol. Január 31-én megjelent a hír a kézdivásárhelyi hivatal és a Háromszék napilap honlapján, hogy előző nap az önkormányzat meg is szavazta. A hír tartalmazza a büdzsé sarokszámait és az idei beruházásokat a hozzájuk rendelt összegekkel.

Hiába böngésztük viszont a honlap költségvetési szekcióját és a híreket a saját szemünkkel, illetve célzottan a Google-lal a költségvetés-tervezet kulcsszóra keresve. Végül kérdésünkre a hivatal kommunikációs irodája küldte el a linket, ahol közzétették január 16-án. Ebből látszott, hogy a meghirdetés és a szavazás között nem telt el a kötelező 15 nap, csak 14, amikor a polgárok hozzászólhattak volna. Az élő közvitára vonatkozó kérdésünkre pedig nemes egyszerűséggel nem válaszoltak.

Bár a hivatal teljesen mellőzte a Facebookján és a helyi sajtóban a tervezet közzétételének hírét, az nem hagyott nyugodni, hogy a szöszbe nem vettük észre a január 16-i hirdetést a hivatal honlapján. A honlap felépítését és a közzététel módját sejtjük amögött, hogy miért nem találtuk a tűt a szénakazalban.

A kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal honlapja ugyanis bonyolultabb, mint első látásra tűnik. Pedig első látásra ott van minden, és pont ez a baj. Már a címoldalon összetett menüsor van a fejlécben (az egyik legördülőben például Hirdetőtábla gomb is van, csak épp nem ott vannak a hirdetmények), és tucatnyi gomb, menüpont sorjázik függőlegesen az oldal jobb- és balszélén is. Ha pedig az ember bekattint valamire, akkor megváltoznak a jobb- és baloldali oszlopban sorjázó gombok, csak ez nem válik nyilvánvalóvá, hogy mikor és hogyan.

Ha például az egyik hírre kattint be a kézdivásárhelyi polgár, akkor nem jelenik meg, de ha valamilyen hivatalibb gombot nyom meg, akkor megjelenik baloldalon a Közérdekű hirdetés gomb. Fentről a hetedik úgy, hogy vizuálisan az első öt a hangsúlyos. Rákattintva jönnek elő a .pdf-ben feltöltött hirdetések címei. A célzott keresés a költségvetéstervezet kulcsszóra pedig azért nem mutatott eredményt, mert ez a hirdetés címe: Határozattervezet: költségvetés.

A tervezet ide feltöltött dokumentumai képként voltak beszkennelve, azaz a keresőmotorok nem igazán látják a tartalmukat. A táblázatok az emberi szem számára jól követhetők, de érdemes kinyomtatni a 33 oldalas büdzsétervet, mert váltakoznak benne a vízszintes és függőleges beállítású oldalak. Az egyedüli szöveges .pdf a terv román nyelvű meghirdetése, és ebben sem szerepel az evidens keresőszó, a proiectul de buget 2024, csak a millió találatot hozó proiect de hotărâre. Jövőre kreatívabbak leszünk a keresésben.

Az pedig végképp a vicc kategóriája, hogy

• a hirdetés nem említi, hogy a tervezet fel van töltve a honlapra, csak az áll benne, hogy meg lehet nézni a hivatalban;
• február 7-ig ad lehetőséget a polgároknak, hogy véleményezzék a büdzsét és javaslatokat tegyenek, miközben az önkormányzat január 30-án már meg is szavazta azt.

Székelyudvarhelyen a büdzséből is botrány lett

A „székely anyaváros” önkormányzata nemcsak a polgáraival, hanem a tanácsosaival is mostohán bánt: vagy dugdosta előlük az idei költségvetés tervezetét, vagy egyszerűen elkésett vele, és ezt a tényt szerette volna dugdosni. Azért nem sikerült, mert a városi tanács összes frakciója gyakorlatilag a polgármester ellenzéke.

A tanácsosok már a januári üléseken kérték a polgármestert, hogy mutassa meg nekik a tervezetet, de semmilyen információt nem kaptak – számoltak be erről részletesen a helyi sajtónak. A február 2-i összehívóban látták a sarokszámokat, 5-én meghallgatták a pár órás bemutatót, és látták az előkészített táblázatokat, végül 7-én írásban kérték és meg is kapták azokat a kiegészítő anyagokat, amelyekkel már át tudták látni, mire mennyit szán a hivatal. Ezt annak a POL-nak a frakcióvezetője mesélte az uh.ro-nak, amellyel Gálfi Árpád polgármester hatalomra került 2020-ban, de azóta velük is összerúgta a port.

A február 5-i egyeztetésen számonkérték a közvita elmaradását a polgármesteren. A tanácsosok ekkor hallották először, hogy a hivatal azzal védekezik, hogy a tervezetet a pénzügyi osztály ajtajára függesztették ki már január 12-én. Miközben a tanácsosok a hivatal honlapját és hirdetőtábláját lesték. A tanácsosok fizikai képtelenségnek tartják, hogy a több száz oldalas tervezet elférjen a hivatal egyik ajtaján.

És persze nem értik, hogy ha a tervezet elkészült, miért nem szóltak nekik a január végi tanácsülésen, és miért hallgatták el előlük a kifüggesztés tényét is. Gálfi Árpád polgármester azzal az elképesztő magyarázattal állt elő, hogy azért nem küldték el a tanácsosoknak az egyébként kötelező módon nyilvános dokumentumokat, hogy azok „ne kerüljenek illetéktelen kezekbe”, és a tervezetet csak a hivatalban, „ne pártok és cégek irodáiban vitassák meg”.

A hivatal a kifüggesztésről szóló jegyzőkönyvvel véli bizonyítani, hogy a tervezetet valóban kifüggesztették a pénzügyi osztály ajtajára. A polgármester volt párttársai viszont úgy vélik, a jegyzőkönyv és maga a tervezet is „visszadátumozással” készült, amivel a késést akarta leplezni a hivatal. Ezt a jegyzőkönyvet nekünk is elküldte az udvarhelyi városháza szóvivője. Sebtében készülhetett, mert a tavalyi évet utólag, tollal javították át 2024-re a szövegben:

Kérdésünkre, hogy a honlapon miért nem tették közzé a tervezetet, és miért nem hirdettek közvitát, nem kaptunk választ. A szóvivő megjegyezte, a közvita iránt nem volt érdeklődés, javaslatok nem érkeztek.

A tervezetet a polgármester és munkatársai február 15-én mutatták be a sajtónak. A hivatal honlapjára ez a rövid bemutató került fel, benne tíz dián lehet áttekinteni a főbb költségtételeket. A városi tanács február 16-án ült össze megvitatni és megszavazni Székelyudvarhely költségvetését. Itt olvasható részletesen, hogy a tanácsosok mit fogadtak el, és hol húzták át alaposan a polgármester számításait.

Gyergyószentmiklós minden határidőből kicsúszott

A gyergyói önkormányzat tagjai február 28-án kapták meg a város költségvetésének tervezetét, miután hetekig egymást vádolták Csergő Tibor polgármesterrel, hogy kinek a hibája ez az óriási csúszás. A tanácsosok szerint a polgármester inkompetens módon vezeti a hivatalt, Csergő szerint viszont azért csúszott ekkorát a tervezet, mert a tanácsosok nem szavazták meg idejében a hivatalnokok béremelését, és ezzel hátráltatták a büdzsé tervezését.

Ennek az volt az egyenes következménye, hogy az állami kincstár egy hónapig zárolta a városnak azokat a számláit, ahova a legnagyobb bevételek érkeznek a központi büdzséből. Azaz a visszaosztás az ÁFÁ-ból és a személyi jövedelemadóból.

A polgármester március elsején mutatta be a tervezetet a sajtónak, amelyet március negyediként még a saját, azaz RMDSZ-es tanácsosai is leszavaztak. Azzal indokolták, hogy a büdzsé abban a formájában érthetetlen, átláthatatlan és önkényes, kidolgozása során a polgármester egyáltalán nem egyeztetett a tanácsosokkal. Hogy a káosz még teljesebb legyen, a polgármester kijelentéseit azoknak az intézményeknek a vezetői is cáfolták vagy megkérdőjelezték az ülésen, amelyeket részben vagy egészben a városháza finanszíroz.

A tanácsosok végül négy nappal később, március 8-án szavazták meg a költségvetést, de minimális többséggel, bizalmatlanul és kényszeredetten: hogy ne váljon működésképtelenné a város. A polgármesteri hivatal nem tette közzé a honlapján a sem a költségvetést, sem a tervezetét, és természetesen nem hirdetett közvitát sem. A gyergyószentmiklósi hivatal egyetlen kérdésünkre sem válaszolt.

Csíkszereda lepapírozta

Csíkszereda is csak a városházán hirdette meg az idei költségvetésének a tervezetét – derült ki a városháza válaszából. Azért küldtünk kérdéseket a polgármesteri hivatalnak, mert se a honlapján, se a helyi sajtóban nem találtunk arra vonatkozó híreket, hogy mikor és hol tette közzé a hivatal, hogy megtervezte a büdzsét, és hozzá lehet szólni.

A költségvetést február 12-én szavazta meg a városi tanács, rá pár órára számolt be erről a hivatal. A közlemény ismerteti a büdzsé néhány sarokszámát, a végén pedig belinkelték a vizuálisabb bemutatót. A költségvetés táblázatait jó helyen, a honlap Gazdaság menüpontja alatt tették közzé. Mivel a különböző táblázatokat külön fájlként töltötték fel, ezért az intézmények beazonosíthatóak. De magukban a táblázatokban nem lehet keresni, mivel azokat képként szkennelték be – a fájlnevekből ítélve február 15-én.

A korábbi években széles körben hirdették a tervezetet, áll a hivatal válaszában, amelyben elismeri, hogy idén ez korántsem sikerült. Ennek okaként a kormány takarékossági előírásait tartalmazó „salátarendeletet” jelöli meg, amely december 15-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben. A hivatal nem részletezte, hogy ez miben bonyolította meg a város költségvetésének tervezését.

A tervet január 12-én függesztették ki a városházán, a kifüggesztési jegyzőkönyvet a hivatal csatolta a válaszához. A jegyzőkönyv szerint a lakosok (ha betévednek ugye a hivatalba, észreveszik és elkezdik böngészni a táblázatokat) január 15. és 30. között, írásban szólhatnak hozzá a tervezethez. Civil szervezetek pedig szintén írásban kérhetnek közvitát róla.

A jegyzőkönyvet fájlnevéből ítélve március 5-én szkennelhették be, amikor a hivatal elküldte a válaszát. A szöveg (keltezése szerint januári) megfogalmazásakor itt is kapkodhattak, mert a második oldalon ott maradt, hogy ezt a közleményt 2023. március 22-én függesztették ki a polgármesteri hivatalban.

Ugyan a lakosságot nem vonták be, de a tervezetet egyeztették „alintézményeinkkel, önkormányzati cégeinkkel, az oktatási intézmények igazgatóival vezetői szinten, gazdasági szakemberek bevonásával”, illetve a városházi kiírásokra pályázó civil és egyházi szervezetekkel, írja a hivatal válaszában.

Ez az egyeztetés február elejéig tarthatott. A költségvetést elfogadó tanácsi határozatban ugyanis február 2-án véglegesített, megalapozó dokumentumok is szerepelnek. Mi több, a kormány csak január 31-én döntött arról, hogy például Csíkszeredának 10,7 millió lejt juttat a tartalékalapjából.

Maroshévíz elszámította magát, és kétszer szavazta meg

Hargita megye legkisebb municípiumának önkormányzatában is sok a vita, csak épp románul zajlik, és ezért ritkán figyelünk oda. Itt a polgármesteri hivatal január 19-én közzétette a költségvetés tervezetét a honlapján. A hirdetésbe beleírta, hogy a tervezetről másolat igényelhető a városházán, és ott várják az írásos észrevételeket is február 4-ig. Illetve ha valaki közvitát szeretne, akkor azt civil szervezet vagy hatóság révén igényelje.

A hivatal kényes a hírnevére legalább annyira, hogy a városmenedzser felhívott telefonon, a város főjegyzője pedig írásban részletesen válaszolt, még ha próbáltak is csúsztatni. Konkrétan arról próbáltak meggyőzni, hogy két közvita is volt, csak a lakosok közül nem jött el senki, csak pár tanácsos és a hivatal néhány alkalmazottja. El is küldték a polgármester meghívóját a február 6-i és 8-i munkaülésekre és ennek a két ülésnek a jegyzőkönyvét.

Mivel a meghívókat nem találtuk a városháza honlapján, ezért az üléseket nem tudjuk közvitának tekinteni. A döntési folyamatok viszont annyiban átláthatóbbak a megye magyar többségű önkormányzatainál, hogy a munkaüléseket ugyan nem, de a tanácsüléseket közvetítik a YouTube-on, majd a felvételeket közzéteszik a hivatal honlapján.

A költségvetés tervezetét idén négyszer vették napirendre, háromszor szavaztak róla, egyszer elutasították, kétszer megszavazták, derült ki a főjegyző válaszából. Mindez a tanácsosok hozzá nem értése miatt történt így, sugalmazta a városmenedzser. A február 12-én kora reggelre összehívott tanácsülésen elutasították, a délutánra összehívott ülésen megszavazták a büdzsét. A vitáról részletesen beszámolt a helyi sajtó is.

A megyei közpénzügyi igazgatóság viszont következetlenségeket talált a büdzsében, ezért új formában tűzték az önkormányzat napirendjére február 16-án, írta a főjegyző. Ekkor mégsem szavaztak róla, mert a javaslattevő, azaz a polgármester visszavonta a napirendről. Azt nem írta meg a hivatal, hogy miért, de kiderült az ülés 22 perces felvételéből, hogy kivette a tanácsosok javaslatait belőle.

A városvezetés és a tanácsosok egy része is némi szégyenkezéssel említette az ülésen, hogy a Hargita megyei közpénzügy most először dobott vissza önkormányzati büdzsét, mert nem érte a széle a hosszát. Kiderült, a tanácsosok csak a kiadási oldalt módosították február 12-én, a bevételeket nem igazították hozzá. Így szavazták meg, a városháza pedig így továbbította a „fináncoknak”.

Február 16-án a korábbi módosításokat is javasló tanácsos vette észre, hogy a városháza ismét az eredeti büdzsétervet tűzte napirendre, amelyhez ő ekkor szóban nyújtotta be a módosításait immár a kiadási és a bevételi oldalhoz is. A könyvelő rendben lévőnek találta őket, azonban a polgármester írásban kérte őket, és hirtelen levette az egyetlen pontot az ülés napirendjéről. Cserébe az „akadékoskodó” tanácsos is kérte az összes kiadási tétel részletes indoklását. Bár a részletes írásos indoklások nem születtek meg, a költségvetést február 20-án ismét napirendre tűzték, és az önkormányzat ismét megszavazta. (Egyúttal semmissé nyilvánította a 12-én elfogadott változatot.)

Hogy egy település büdzséje reális politikai kérdés,

onnan látszik még ezen a szűk mintán is, hogy ahol a tanácsosok versenyben vagy akár váltásban is reménykednek az idei önkormányzati választásokon, ott hosszas és tényleges vita alakult ki a költségvetés körül. Gyergyószentmiklóson és Maroshévízen például azt vitatták sokat, hogy a két hivatal jóval kevesebb kiadást tervezett az év második felére. A tanácsosok felrótták, hogy a polgármester alig van jelen, és kiegyensúlyozatlan a büdzsé, és nem lesz pénz bérekre sem nyár után. A polgármesterek azt hangoztatták, hogy az év első felére kell tervezni a beruházások javát, és a második felében egyébként is ki szokták igazítani a költségvetést.

Mindez simán értelmezhető úgy, hogy a polgármester még átadna pár kampányberuházást az év első felében, a leváltását remélő tanácsosok viszont amiatt aggódnak, hogy mire ők kerülnének a város élére, kongani fog a kassza. A tanácsosok Székelyudvarhelyen sem véletlenül, hanem valószínűleg a kampányra gondolva vágták vissza durván a polgármester protokollkiadásait. Gálfi Árpád szóvá is tette, hogy őt akarják így ellehetetleníteni.

Azaz nagyon is érdemes rászánni egy fél napot beletanulni, majd évente kikövetelni és beleszólni a költségvetésbe. A saját településünkön tudunk változásokat elérni, vagy legalábbis éreztetni a választottjainkkal, hogy rajtuk és a közpénzünkön tartjuk a szemünket.

A nyitóképen a szerkesztőség szomszédja, Dolly kutya őrzi a közpénzek átláthatóságát. Fotó: Szabó Tünde

The post Watchdog székelyek, szevasztok! appeared first on Átlátszó Erdély.

Ki mennyivel pótolt bele a nemrég lezárult önkormányzati választási kampányba? Megnéztük, hogy magánszemélyként mennyi pénzt adtak az RMDSZ, az MPP és az EMSZ jelöltjei erre a célra. Egészen elképesztő különbségeket találtunk aközött, ki mennyivel volt hajlandó meghitelezni a saját, illetve pártja kampányát.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Az összeállításunk apropóját az adja, hogy az Expert Forum összegyűjtötte a jelöltek kampányra szánt adományainak összegét megyékre és pártokra bontva. Az adatbázist folyamatosan frissítik, mi a legutóbb október 1-én frissített adatokkal dolgoztunk.

Bár az Állandó Választási Hatóság (AEP) utólag megtéríti a kampány bizonyos költségeit, azokat a jelöltek megelőlegezhetik egyenként legfeljebb 446 ezer lejig. Ezt a plafont az RMDSZ egyetlen jelöltje sem érte el, bár egyvalaki azért megpróbálta megközelíteni.

Honnan volt erre pénzük a jelölteknek?

Az adakozó jelöltek fel kellett tüntessék, honnan származnak az összegek, amelyekkel megfinanszírozták a kampányt. A táblázatban három forrás szerepel: saját jövedelemből, adományból, illetve kölcsönből.

A jelöltek túlnyomó többsége saját jövedelmével szállt be. De minél magasabb pozíciót töltött be valaki, annál több pénzt tudott bemozdítani a kampányba a saját támogatóitól adomány vagy kölcsön formájában.

[wp_ad_camp_1]

Augusztusban és szeptemberben az RMDSZ-nek közel hétszáz jelöltje összesen 4 239 550 lejt dobott össze a kampányra. Az Expert Forum adatai szerint ebből 3 534 896 lej volt a saját pénzük, 494 000 lejt kértek kölcsön, és 210 654 lejt kaptak az őket támogatóktól.

Nem divat pénzzel is támogatni a jelölteket

Ez utóbbi összeget mindössze négy jelölt szedte össze. Szatmárnémeti újraválasztott polgármestere, Kereskényi Gábor kapta a legtöbbet, 97 654 lejt. Péter Ferenc 80 ezer lejről tudta meggyőzni a támogatóit, hogy finanszírozzák a kampányt.

Két kisebb összeget pedig Kolozs megyei jelöltek kaptak. A megyei tanácsosnak jelölt Bakó Béla-Alpár 18 ezer lejt, a fiatal Andacs Zsolt Levente 15 ezer lejt kapott arra, hogy az egyetem padjaiból üljön át a kolozsvári városi tanácsba. Az adomány ellenére Andacs épp hogy lemaradt a városi tanács utolsó befutó helyéről, bár a kampányban keményen dolgozott: őt fogta kérdőre Szakáts István helyi aktivista.

[irp posts=”29921″ name=”Ne csodálkozz, ha felhív az RMDSZ kampánycsapata”]

Saját jövedelméből a Maros megyei tanácselnök, Péter Ferenc szánta a legtöbbet arra, hogy újraválasszák. A 80 ezer lejes adománnyal együtt 343 ezer lejt tett be a közösbe. A legkisebb összeget pedig három, Bihar megyei községi tanácsos-, illetve polgármester-jelölt fizette be, fejenként 50 lejt.

Leginkább Ladányi Árpád Csabának nem érte meg. A Fehér megyei RMDSZ elnöke 47 700 lejt fektetett a kampányba, de sem ő, sem más magyar jelölt nem jutott be a Fehér megyei tanácsba.

Kölcsönből nyerték meg Hargita megyét

Az össz-befizetésben ezüstérmes Borboly Csaba, illetve a bronzérmes Bíró Barna Botond kért legtöbbet kölcsön a kampányra. Hargita megye sokmandátumos tanácselnöke 221 500 lejt fizetett be a kampányba, ebből 149 ezer lejt kölcsön kapott.

A négy éve alelnök Bíró a teljes befizetését, 190 ezer lejt kölcsönbe kapta. (A Hargita megyei tanács másik alelnöke, Barti Tihamér csak tízezer lejt szánt a kampányra, de azt mind a saját zsebéből fizette.) Mellettük Korodi Attila 30 ezer lejes befizetése is eltörpül.

Megkérdeztük tőlük, honnan származik a kiugróan magas összegű kölcsön: Borboly Csaba rokonaitól és közeli ismerőseitól szerezte, míg Bíró Barna-Botond válaszában részletesen kifejtette, hogy a kölcsönt magánszemélytől kapta. (UPDATE 16:14 13.10.2020 Korábban tévesen tüntettük fel, hogy két személytől kapott kölcsönt.) Arra a kérdésre, hogy miért ilyen magas összeggel járult hozzá a kampányköltségekhez, már nem kaptunk választ.

[irp posts=”30323″ name=”Borboly gazdagodott többet, vagy Gálfi? Korodi vagy Ráduly?”]

Kölcsönt összesen öt személy kapott, és az összeg túlnyomó többségét három személy.

Szatmáron és Háromszéken sem szűkölködnek

A Szatmár megyei tanács élére jelölt és az elnöki tisztet el is nyerő Pataki Csaba összesen 165 ezer lejt szánt a kampányra. Ezzel ő a negyedik legnagyobb befizető az RMDSZ-jelöltek között, és a harmadik legjobb kölcsönkérő: 105 ezer lejt fizet majd vissza a támogatóinak.

Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere az ötödik a 111 500 lejes hozzájárulásával. Zömét adományból szerezte, saját jövedelméből csak 13 846 lejt tett bele.

Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere négy tételben, összesen 69 ezer lejjel járult hozzá a költségekhez, míg Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Tamás Sándor 70 ezer lejjel. A megyei tanácsosjelöltek befizetései két kategóriát mutatnak. Néhányan közülük 10-20 ezer lej között adtak, többségük pedig kétezer lejt. De például a 36. helyre sorolt Bartók Előd-Huba vállalkozónak is megért 41 ezer lejt a kampány. Igaz, ebből 40 ezret kölcsönbe kapott. (Korábban tévesen soroltunk minden befutó helyre jelöltet a nagy befizetések kategóriájába. Frissítés: 2020. 10.14., 9:45.)

Biharban a honatyák vitték a prímet

Bár Cseke Attila negyedannyit tett a közösbe, mint Hargita megye alelnöke, a Bihar megyei listán mégis kiemelkedik 50 ezer lejes hozzájárulásával. A szenátor mellett a többi honatya fizette be a legtöbbet a megyében: Biró Rozália, Derzsi Ákos és Szabó Ödön egyaránt 25 ezer lejt.

A megyei tanács élére jelölt Szabó József 15 ezer lejt fizetett, de neki nagy összegű bankhitelek is nyomják a vállát:

[irp posts=”30339″ name=”Bihar megyében megérte politikusnak állni: mutatjuk a jelöltek vagyonát”]

A legnagyobb befizetőnek, Péter Ferencnek köszönhetően Maros megyében szép összeg gyűlt össze. A teljes 4,2 millió lejből 811 ezer itt jött össze úgy, hogy egyedül Péter Ferenc 343 ezret fizetett be. Utána a helyettese, Kovács Mihály Levente következik 37 ezer lejjel. Kilenc jelölt egyenként 16 ezer lejt ajánlott fel, közülük ketten be is jutottak a megyei tanácsba.

Marosvásárhely névleg függetlenként induló polgármester-jelöltje, Soós Zoltán anyagilag nem független: 111 500 lejes kampány-befizetéséhez 109 800 lejt kért kölcsön.

Ahol az evidens esélytelenek még többet fizettek

Kolozs megyében átlagosan, de a bejutási eséllyel nem feltétlenül arányosan adakoztak az RMDSZ politikusai. A legnagyobb összeget, 24 ezer lejt Antal Géza megyei ügyvezető elnök fizette be a megyei tanácsosi lista harmadik helyéről. Hasonlóan sokat, 22 900 lejt viszont az az Albert Zoltán mérnök fizetett, aki a megyei tanácsosi listán csak a 16. helyen szerepelt. Ugyancsak esélytelenül, a 15. helyről adott 18 ezer lejt Bakó Béla-Alpár agrármérnök.

[wp_ad_camp_2]

Vákár István tanácselnök-jelöltként 18 450 lejjel, Balla Ferenc 15 ezer lejjel, a még biztosan befutó Rés Éva csak ötezer lejjel szállt be a közösbe. A bizonytalan ötödik, Lőrinczi Zoltán már 15 ezerrel.

Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere és Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke ugyanúgy 15 ezer lejt tett a közösbe, mint a politikai életbe frissen bekerülő Fugel Edina édesanya, Andacs Zsolt ifjúsági vezető és Rácz Béla-Gergely közgazdász, egyetemi adjunktus. László Attila, az RMDSZ kolozs megyei szenátora 10 ezer lejjel járult hozzá.

Az RMDSZ ellenzéke is összepótolt

Az MPP politikusai arányosan adakoztak, egyetlen kiugró összeggel találkozunk. Kiszner Csaba István az 500 lejes átlagot sokszorosan meghaladva, legalább 6400 lejjel járult hozzá a kampányköltségekhez. Azért legalább 6400, mert az Expert Forum Hargita és Szatmár megyei befizetőként is feltünteti teljesen azonos összegekkel, amelyek együtt már 12 800 lejt tesznek ki.

Az Erdélyi Magyar Néppártot nem kaptuk a pártok listáján, Bihar megyei jelöltjeit sem, amikor a nevükre kerestünk rá.

A két kispárt szövetsége, az EMSZ jelöltjeinek száma a tizedét sem teszi ki az RMDSZ bázisának, egyénenként azonban nagyobb összeggel járultak hozzá átlagosan a kampányköltségekhez. Kovászna megyében Benedek Erika tudott a legtöbbet, 8800 lejt a kampányra szánni, míg Hargita megyében kilenc jelölt is fejenként tízezer lejjel szállt be.

Van rá szabály, hogy ki mennyit kell adományozzon? 

Ha nincs, akkor ki és milyen szempontok szerint állapítja meg az összeg mértékét? Egyáltalán: elvárás, hogy a politikusok saját forrásból megelőlegezzék a kampányköltségeket?

Mi az oka annak, hogy egyesek aránytalanul nagy összeggel, míg mások egyáltalán nem járulnak hozzá a kampányköltségekhez? Megtéríti ezeket az összegeket az Állandó Választási Hatóság?

Kérdéseinkkel először Porcsalmi Bálinthoz, az RMDSZ ügyvezető elnökéhez fordultunk. A kommunikációs iroda által kiadott válaszból kiderül, hogy az RMDSZ nem szabta meg a jelöltjeinek a hozzájárulásuk mértékét.

Az Állandó Választási Hatóság helyes elszámolás esetén utólag téríti meg az RMDSZ-nek ezeket az összegeket, az RMDSZ pedig a maga során 30 napon belül utalja vissza a pénzt a jelölteknek.

Egyöntetűen és tömören válaszolt kérdéseinkre Borboly Csaba, Kovács Attila, Ladányi Árpád Csaba, Nagy Szabolcs, Décsei Attila, Tamás Sándor, Cseke Attila, Péró Tamás, Szabó Ödön.

Nincs szabály és elvárás sem az RMDSZ-nél a helyhatósági választások kampányához történő hozzájárulás összegét illetően. Mindenki szabadon eldöntheti, hogyan és mennyivel szeretne hozzájárulni, ha egyáltalán szeretne.

Saját döntésükön kívül nincs más oka annak, hogy kollégáikhoz képest egyesek aránytalanul nagy összegekkel támogatják a kampányt.

Nyitókép: kollázs Bíró Barna Botond és Péter Ferenc kampányfotójából.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Nábobok kampány idején: mutatjuk, kik fektették a legtöbbet a megválasztásukba appeared first on Átlátszó Erdély.

Eltérő indokok bukkantak fel a Szatmár megyei román sajtóban arról, miért léptette vissza tanácselnök-jelöltjét az Erdélyi Magyar Szövetség. A helyi magyar sajtóban az jelent meg, hogy az MPP és az EMNP alkotta szövetség azért léptette vissza Pop Zoltán Károlyt mindössze három nappal a jelölése után, hogy ne veszélyeztesse az RMDSZ-es Pataki Csaba valószínű győzelmét a választási versenyben azzal, hogy megosztja a magyar szavazatokat, ha a román pártok egyetlen jelöltet indítanak.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A román portálok viszont belső pártforrásokra hivatkozva tudni vélik, hogy az Erdélyi Magyar Szövetség budapesti telefonhívás hatására gondolta át ezt a szavazatmegosztásos érvet és az ezzel járó felelősséget, innen a csalódottság és keserűség magának Pop Zoltán Károlynak a visszaléptetéséről szóló bejelentésében.

Ráadásul a visszaléptetést valójában az ellenjelölt, a jelenleg is megyei tanácselnök Pataki Csaba hozta nyilvánosságra azzal a felütéssel, hogy immár az EMSZ Szatmár megyei szervezete is őt támogatja.

A legfurcsább az egészben az, hogy cikkünk írásáig nem jelent meg hivatalos közlés, bejelentés a visszaléptetésről az egyesülni készülő két kis pártnak se a honlapján, se a Facebook-oldalán. A közös és a saját felületeken is az az utolsó hír, hogy Pop Zoltán Károlyt jelölik.

Megkerestük a Magyar Polgári Párt, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt Szatmár megyei elnökét és az országos vezetőket is, hogy valóban felhívták-e őket Budapestről azzal, hogy ne osszák meg a helyi magyar szavazatokat, illetve a pártok és a szövetségük miért nem kommunikált még semmit hivatalosan a jelöltjük visszaléptetéséről.

Azt mindannyian cáfolták, hogy Budapestről szóltak volna nekik. Egyikük sem tudja, hogy a helyi román sajtó honnan szerzett ilyen értesülést, és mindannyian fontosabbnak tartják az etnikai képviseletet, vagyis hogy továbbra is magyar személy töltse be a Szatmár megyei tanács elnöki tisztségét, mint az erdélyi magyar politikai versenyt.

Szóbeszéd, amit itt így beszélnek a megyében

– válaszolta Tar Miklós, a Szatmár megyei MPP elnöke arra a kérdésünkre, honnan tudták, hogy a román pártok összefognak és egymást támogatják a szeptember 27-i önkormányzati választáson, hogy leváltsák Pataki Csabát a tanácselnöki tisztségből.

Augusztus 7-én ugyanis, amikor az EMSZ társelnökei bejelentették, hogy az Országos Talajjavító Vállalat nagykárolyi kirendeltségét vezető közgazdászt jelölik tanácselnöknek, már két román jelölt neve volt ismert. Mircea Ciocant az USR-Plus szövetség indította július 29-én, Adrian Cozma pedig a liberálisok ismert jelöltje volt. Mi több, a PNL Szatmár megyei képviselője augusztus 5-én élesen elhatárolódott bármilyen együttműködéstől a Szociáldemokrata Párttal.

11-én aztán a Pro Romania kispárt is bejelentette a jelöltjeit azzal, hogy két hete valóban arra hívták fel a román közösségeket, hogy közös jelöltekkel készüljenek az idei önkormányzati választásokra. De senki sem volt hajlandó szövetkezni, így ők is előrukkoltak a saját jelöltjeikkel. Tar Miklós szerint a román pártok valószínűleg kivártak: a több magyar jelölt nagyobb lendületet adott volna egy román összefogásnak.

Tanácselnök-jelöltet valójában azért is indítottak,

hogy jelöltjeik nagyobb eséllyel jussanak be a megyei tanácsba, mondta Mezei János, az EMSZ társelnöke, aki maga is jelen volt Pop Zoltán Károly indításánál. A tanácselnöki pozícióra eleve kevés lett volna az esélyük így, hogy mindössze 23 településen tudnak jelölteket indítani, bár az EMSZ számára már ez a szám nagy eredmény, magyarázta az elnök. Pop Zoltán Károly visszahívása a párt számára hátrányos, ismerte el, de a magyar közösség számára előnyös.

Kérdésünkre, hogy ezt miért nem közölte se az EMSZ, se az őt alkotó két párt egyetlen hivatalos felülete sem, Mezei azt válaszolta, az RMDSZ kommünikéje után már nem látták fontosnak, hogy ezt ők is megerősítsék.

[wp_ad_camp_1]

Jelöltjük visszaléptetéséért nem kértek és nem kaptak cserébe semmit, mondta Tar Miklós, ellentétben a Német Demokrata Fórum helyi szervezetével, amely befutó helyet kapott úgy az RMDSZ megyei tanácsosi, mint a szatmárnémeti városi tanácsosi listáján. Megyei és városi tanácsosi listáját az EMSZ megtartja, Szatmár megyében az MPP listájaként. Választási szövetségként ugyanis magasabb, 8 százalékos a bejutási küszöb, mint a pártok 5 százalékos küszöbe. A megyében az MPP-nek most négy polgármestere van, egy tucat településen jelöl polgármestert, illetve több mint húsz településen tanácsosokat.

Mindössze tíz állást kértek

Találgatáson kívül nem igazán volt más eszközük a megye választói preferenciáinak felmérésére. Közvélemény-kutatásra nem volt pénzük, erősítette meg Kiszner Csaba is, a másik kispárt, az EMNP Szatmár megyei elnöke.

Annak fejébe, hogy visszaléptessék a tanácselnök-jelöltjüket, írásban azt kérték az RMDSZ-től, hogy adja vissza azt a tíz falugazdászi állást, amely korábban az Érmelléki Gazdák Egyesületének hálózatához tartozott, de elvesztette a Partium Vidékfejlesztéséért és Mezőgazdaságáért Egyesület javára. Erre azóta sem kaptak választ, és ez nem fair, mondta Kiszner Csaba, aki maga vezette az RMDSZ-szel folytatott helyi tárgyalásokat.

Erőteljes RMDSZ-lobbi hatására az Érmelléki Gazdák Egyesülete tíz munkahelyet veszített el a Partiumot lefedő falugazdász-hálózatban, magyarázta Kiszner. Azért az RMDSZ-től kérték ezeket vissza, mert a falugazdászok partiumi hálózatát tavaly nyár óta Magyar Lóránd, az RMDSZ parlamenti képviselője koordinálja, ő foglalkozik azzal az egyesülettel, amely ezeket a munkahelyeket „finoman szólva elvette tőlünk”, mondta Kiszner Csaba. Annak is örülnének, ha akár a választások után is, de meg tudnának egyezni ebben a kérdésben.

[wp_ad_camp_2]

Az erdélyi magyar falugazdász-hálózatot és ezeket az állásokat a magyarországi Agrárminisztérium finanszírozza, erősítette meg az egyesületi honlapokon látható információkat Mezei János, a Magyar Polgári Párt elnöke, az EMSZ társelnöke. A honlapokról kiderül továbbá, hogy ez a minisztérium 2016 óta működteti a Kárpát-medencei falugazdász-programot. A 2013-ban bejegyzett érmelléki gazdaegyesület küldöttei 2017-ben már részt vettek ennek a programnak a képzésén, 2018 végén pedig teljes munkaidejű falugazdászi állásokat hirdetett meg.

A falugazdászoknak az a dolga,

hogy megismertessék a gazdálkodással foglalkozókat a különböző pályázati kiírásokkal, segítsenek nekik pályázni például munkagépekre, tájékoztassák őket a szakmai konferenciákról, képzésekről, tanulmányutakról, vásárokról. Azaz információhoz, logisztikához és piachoz segítsék őket, emellett közösségépítő és kulturális tevékenységeket szervezzenek a falusi közösségek számára.

A rivális, Partium Vidékfejlesztéséért és Mezőgazdaságáért Egyesület tavaly nyáron kezdett el működni bevallottan azért, hogy bekapcsolódjon a Kárpát-medencei falugazdász-hálózatba, és egyesítse Máramaros, Szatmár, Szilágy és Bihar megye falugazdász-hálózatát.

Máshol nem kértek (vissza) falugazdászi állásokat, mondta megkeresésünkre Mezei János, és nem is szeretnék átpolitizálni ezeket. A hálózatot a Néppárt kezdte kiépíteni nagyon sok munkával, őket pedig félretaszította az RMDSZ, ezzel mély sebet ütött az érmelléki gazdaegyesületen, mondta Mezei, ezért joggal érzik úgy, hogy járna nekik az a tíz falugazdászi pozíció.

[wp_ad_camp_3]

A falugazdászi állások létrehozásáról, elterjedtségéről, elveszítéséről, illetve visszakéréséről szerettünk volna többet megtudni Csomortányi Istvántól, az EMNP elnökétől is. Az Érmelléki Gazdák Egyesületének 2018 végi falugazdászi álláshirdetését ugyanis ő maga írta alá az egyesület ügyvezetőjeként. Csomortányit telefonon és asszisztensén keresztül is kerestük, de megkeresésünkre mindeddig nem reagált.

Frissítés, 2020. 08. 19., 11:25: Cikkünk megjelenése után Csomortányi István az asszisztensén keresztül annyit üzent, hogy az ügyben nem kíván nyilatkozni.

Azt, hogy a két kis pártot, illetve szövetségüket semmibe veszi az RMDSZ,

Csomortányi és Mezei társelnökök hétvégi sajtótájékoztatójukon is nehezményezték Marosvásárhelyen. A most EMSZ néven tömörülő nemzeti oldal konkrétan azzal vádolja az RMDSZ-t, hogy leszalámizza őket: a pártszervezeteket megkerülve az ő népszerű helyi politikusaikat keresi meg, és ajánl számukra befutó helyeket az RMDSZ listáin. A legtöbben elutasították az RMDSZ ajánlatait, néhányan a háromszékiek közül engedtek a csábításnak, nyilatkozta Mezei.

Az MPP egyébként RMDSZ-hatás nélkül is bomlik. Múlt hét végén, mandátuma lejártával a székelyudvarhelyi MPP két tanácsosa és mintegy húsz tagja lépett ki a pártból. Gálfi Árpád udvarhelyi polgármestert már tavaly szeptemberben kizárták. Most helyi vállalkozókkal és korábbi MPP-sekkel a vásárhelyi alapítású, kétnyelvű POL – Szabad Emberek Pártja színeiben indul újabb mandátumért.

Önkormányzati választásokon az erdélyi magyar politikai alakulatokra adott szavazatoknak összesen 85-88 százalékát szokta megszerezni az RMDSZ. A kispártok ereje inkább egy-egy településen tudott megmutatkozni, ahol karizmatikusabb, helyileg népszerű politikust tudtak indítani választott köztisztségekért.

Nyitókép: Mezei János és Csomortányi István bejelenti az EMSZ megalakulását és az MPP, illetve az EMNP várható összeolvadását. A kép forrása az EMNP Facebook-oldala.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Vidéki állásokat kért a nemzeti oldal az RMDSZ-től. Választ se kapott appeared first on Átlátszó Erdély.