Nyílt levél a Márton Áron Főgimnázium és Csíkszereda Város Önkormányzata részére

Az elmúlt napokban mélyen megrázta Csíkszereda közösségét az Átlátszó Erdély portálon megjelent cikksorozat, amelyben kilenc lány meséli el: Orbán Zsolt, a Márton Áron Főgimnázium történelemtanára és Csíkszereda Önkormányzatának volt tanácsosa közel húsz éven át szexuálisan és érzelmileg visszaélt a diákjaival.

Az, hogy ilyen sok időnek kellett eltelnie, hogy az érintettek fel merjenek szólalni, arra mutat rá, hogy egy mélyen gyökerező, rendszerszintű probléma húzódik a háttérben. A félrenéző elfogadás megszokottá, valósággá vált. Csupán egyetlen, felszínes vizsgálódás történt, kézzelfogható eredmény nélkül, és ez lehetővé tette a visszaélések megismétlődését.

Bár a rendőrség eljárást indított az ügyben, a Márton Áron Főgimnázium kiadott nyilatkozata, valamint az Önkormányzat eddigi reakciója nem elégséges, nem helyez kilátásba konkrét, részletesen kidolgozott lépéseket. Minden oktatási intézménynek a feladata elsősorban az, hogy a gyerekek védelmét biztosítsa, és hogy erre alapozza a saját működését, és ezt semmi se írja felül. Sem a hírneve, sem az eredményei. A történetek értő meghallgatása, az áldozatok védelme és a megelőzés legyen a cél. Amiatt, hogy ez nem történt meg: dühösek, keserűek és csalódottak vagyunk!

A feltárt történetekből az tükröződik, hogy a Márton Áron Főgimnázium sokakat elhallgatásra nevel, így hozzájárul ahhoz, hogy ez az iskola falain kívül is közösségi gyakorlattá váljon. Ebből egy olyan kultúra származik, amely a látszatot értékeli a valódi felelősségvállalással szemben. Az elhallgatás és áldozathibáztatás állandósul a társadalomban, és így nők, gyerekek, kiszolgáltatott helyzetben lévők válnak áldozattá.

Mindannyian köszönettel tartozunk azoknak, akik vállalták, hogy elmondják a történeteiket. Ezzel megtört a húsz éve tartó csönd, hárítás és félrenézés. Rávilágítottatok arra, mi zajlik a színfalak mögött, ezáltal lehetőséget adtatok, hogy véget vessünk a visszaéléseknek. Felnőttként felelősségünk mindent megtenni ennek érdekében.

A gyerekek többsége nem ismeri a jogait, nem tudja, hogy mondhat nemet, hogy kiállhat magáért, mert nincs egyedül. Ezért fontos, hogy számíthasson a közösségre, tudhassa azt, hogy a szülők, tanárok, pszichológusok és a város vezetősége az ő biztonságáért dolgoznak. Az, hogy ebben a hitben több diáknak is csalódnia kellett: botrány. És mindenkit érint. Ha valami húsz évig ilyen zökkenőmentesen történhet egy jó nevű iskola diákjaival, az nem egyedi eset. Megtörténhet bárhol, bárkivel.

Ijesztő ez a hárítás az ügy kapcsán. Hárít az iskola, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség némaságba burkolózik. Pedig amikor magánbeszélgetéseken szóba kerül az ügy, mindig kiderül: sokaknak van ilyen története, más iskolákban, más városokban is. Épp ezért kulcsfontosságú, hogy vessünk véget a hallgatásnak.

Ha támogatod a bátor megszólalókat, ha látni akarod, hogy mindennek következményei lesznek, ha azt akarod, hogy pozitív változások történjenek: írd alá ezt a petíciót. És mindenkinek szól, nem csak Csíkszeredának és a Márton Áron Főgimnázium egykori és jelenlegi diákjainak. Írja alá minden diák, szülő, tanár, polgár, aki érintett, aki hallott már hasonlót, akit egyszerűen felháborít ez az eset, attól függetlenül, hogy hol járt iskolába és hol él. Fogjunk össze, álljunk ki együtt a megalázottak védelmében. Mutassuk meg, hogy sokan vagyunk. És többé nem engedjük, hogy ilyesmi megtörténjen.

A változás érdekében a következő lépéseket várjuk a Márton Áron Gimnázium vezetőségétől és Csikszereda Önkormányzatától:

Elhatárolódás

A Márton Áron Főgimnázium világos nyilatkozatban ítélje el a diákokkal szemben történő visszaélések bármely formáját és adjanak hitelt a vallomásoknak.

Az elkövetők felelősségre vonása

A megszólított intézmények számoljanak el és számoltassanak el.

• A Márton Áron Főgimnázium ne egy átláthatatlan belső kivizsgálással válaszoljon, hanem indítson egy független, harmadik fél általi transzparens vizsgálatot a történtek feltárására. Az eljárás során vizsgálják meg minden olyan iskolai alkalmazott szerepét, akik a nyilvánosságra került vallomások alapján kiskorúak biztonságát veszélyeztethették.
  
• A Márton Áron Főgimnázium nyilatkozzon nyilvánosan arról, ahogy az intézményben nem dolgozik olyan személy, akiről felmerül a szexuális visszaélés gyanúja. Amennyiben bármely iskolai alkalmazottról felmerül a megalapozott gyanú, hogy veszélyt jelent a diákok testi vagy lelki biztonságára, az ügyet maradéktalanul vizsgálják ki és a kivizsgálás idejére függesszék fel a veszélyt jelentő alkalmazottat.
  
• Az önkormányzat nyilatkozzon nyilvánosan arról, hogy egyetlen intézményében sem dolgozik olyan személy, akiről felmerül a szexuális visszaélés gyanúja. Amennyiben szexuális visszaélés gyanúja is fölmerül, különösen kiskorúval szembeni visszaélések esetén azonnali hatállyal kezdeményezzen hatósági kivizsgálást.

Jelzőrendszer kiépítése

• A Márton Áron Főgimnázium vezetősége a diákok és diákképviseletek bevonásával építsen ki publikus, transzparens jelzőrendszert, ahol akár névtelenül is jelezni lehet a visszaéléseket, bántalmazásokat. 
  
• Az önkormányzat bővítsen, hozzon létre és működtessen olyan csatornákat, amelyek révén az oktatási intézmények bürokráciáját kikerülve lehet bejelentéseket tenni.

Megfelelő tájékoztatás

• A Márton Áron Főgimnázium tegyen vállalást a diákjai világos és időszerű informálásáról. Az intézmény gyermekjogi szakértők bevonásával hozzon létre az ENSZ Gyermekjogi Egyezményére és az Isztambuli Egyezményre alapozott – magyar és román nyelvű – szexuális nevelési programot, ezt tegye publikussá és ingyenesen elérhetővé mindenki számára.

• Az önkormányzat nyújtson nyilvános tájékoztatást a létező segélykérő csatornákról, segélyhívó számokról, valamint vállalja, hogy bővíti és karbantartja ezeket.
  

Felszólítjuk Markó Ilonát, a Márton Áron Főgimnázium igazgatóját és Korodi Attilát, Csíkszereda polgármesterét, hogy tíz napon belül, 2023. december 8-ig írásos formában válaszoljanak levelünkre.

Aláírók:

André Ferenc, a Márton Áron Főgimnázium diákja 2007–2011 között

Anghel Anna, a Márton Áron Főgimnázium diákja 2012–2016 között

Bálint Boróka, a Márton Áron Főgimnázium diákja 2001–2009 között

Juhász-Boylan Kincső, a Márton Áron Főgimnázium diákja 2012–2016 között

Molnár Kinga, a Márton Áron Főgimnázium diákja 2005-2009 között

Szikszai László, a Márton Áron Főgimnázium diákja 2001-2009 között

Vízi Tünde, a Márton Áron Főgimnázium diákja 2001-2009 között

A nyitókép Szucher Ágnes grafikája.

A nyílt levelet petícióként a Declic oldalán lehet aláírni.

Ha bárki kiskorúakkal szemben elkövetett bármilyen (érzelmi, fizikai, szexuális) visszaélésről szerez tudomást, azt jelentse be a 119-es, ingyenesen hívható, országosan egységes sürgősségi számon.

Scrisoare deschisă către Colegiul Național Márton Áron și Primăria Municipiului Miercurea Ciuc

În ultimele zile comunitatea din Miercurea Ciuc  a fost profund zguduită de o serie de articole publicate pe portalul Átlátszó Erdély, în care nouă fete povestesc la rând:  Zsolt Orbán, profesor de istorie al Colegiului Național Márton Áron și fost consilier al municipiului  Miercurea Ciuc,  și-a abuzat sexual și emoțional elevii timp de douăzeci de ani.

Faptul că a durat atât de mult timp pentru ca cei în cauză să se exprime, arată că există o problemă sistemică, adânc înrădăcinată. Închiderea ochilor, acceptarea tacită ale întâmplărilor a devenit un lucru obișnuit. A fost efectuată doar o singură investigație superficială, fără rezultate tangibile, ceea ce a permis ca abuzurile să se repete.

Deși poliția a început o anchetă în acest caz, declarația emisă de Colegiul Național Márton Áron și reacția de până acum a municipalității sunt insuficiente și nu prevestesc schimbări pozitive, concrete. Datoria principală a oricărei instituții de învățământ este de a asigura protecția copiilor și de a-și baza propriile activități în acest sens, și nimic nu ar trebui să anuleze acest lucru. Nici reputația sa, nici rezultatele sale. Ascultarea cu înțelegere a povestirilor, protejarea victimelor și prevenirea ar trebui să fie obiectivele principale. Pentru că acest lucru nu s-a întâmplat, suntem furioși, amărâți și dezamăgiți!

Poveștile dezvăluite reflectă faptul că Colegiul Național Márton Áron îi educă pe mulți să rămână tăcuți, contribuind astfel la transformarea acestei atitudini într-o practică comunitară și afara zidurilor școlii. De aici rezultă o cultură care prețuiește aparențele în detrimentul responsabilității reale. Tăcerea și învinuirea victimelor se perpetuează în societate, permițând ca femei, copii și persoane vulnerabile să devină victime.

Suntem cu toții recunoscători față de cei care au fost de acord să își spună poveștile. Acest lucru a pus capăt la douăzeci de ani de tăcere, negare și privitul în altă parte. Ați arătat ceea ce se întâmplă în spatele scenei, oferindu-ne posibilitatea de a pune capăt abuzurilor. În calitate de adulți, avem responsabilitatea de a face tot ce ne stă în putință în acest sens.

Majoritatea copiilor nu își cunosc drepturile, nu știu cum să spună nu, nu știu să se apere, că nu sunt lăsați singuri. De aceea este important ca ei să se poată baza pe comunitate, știind ca părinții, profesorii, psihologii și administrația orașului lucrează pentru siguranța lor. Faptul că mai mulți elevi au fost dezamăgiți în această convingere de a lor este scandalos. Și îi afectează pe toți. Dacă ceva se poate întâmpla atât de ușor timp de douăzeci de ani elevilor de la o școală de renume, atunci nu este un incident izolat. Se poate întâmpla oriunde, oricui.

Această eludare a problemei este înspăimântătoare. Școala închide ochii, iar Asociația Profesorilor Maghiari din România tace. Cu toate acestea, atunci când problema este ridicată în conversații private, se dovedește întotdeauna că mulți alții au povești similare, în alte școli, în alte orașe. De aceea, este esențial să punem capăt tăcerii.

 Dacă vrei să îi susții pe acești vorbitori curajoși, dacă vrei ca toate aceste lucruri să aibe consecințe, dacă dorești să se producă o schimbare pozitivă: semnează această petiție! Și este valabil pentru toată lumea, nu doar pentru cei din Miercurea Ciuc și pentru foștii și actualii elevi ai Colegiului Național Márton Áron. Semnați-o pentru fiecare elev, părinte, profesor, cetățean, care este afectat, care a auzit lucruri similare, care este pur și simplu indignat de aceste cazuri, indiferent unde a fost la școală sau unde locuiește. Haideți să fim uniți, să fim uniți în apărarea celor care au fost umiliți. Haideți să arătăm că suntem mulți. Și să nu lăsăm niciodată să se mai întâmple așa ceva.

Pentru o schimbare adevărată așteptăm următorii pași din partea conducerii Colegiului Național  Márton Áron și a Primăriei Miercurea Ciuc:

• Distanțare
  • Colegiul Național Márton Áron să facă o declarație clară prin care să condamne orice formă de abuz asupra studenților și să acorde credibilitate mărturiilor.
• Urmărirea penală a făptuitorilor – Instituțiile enumerate să dea socoteală și să tragă la răspundere pe cei vizați
  • Nu putem accepta, ca Colegiul Național Márton Áron să răspundă cu o anchetă internă opacă, ci să lanseze o investigație independentă, transparentă, desfășurată de o terță parte, pentru a eluda tot ceea ce s-a întâmplat. Investigația ar trebui să examineze rolul tuturor angajaților școlii care, pe baza mărturiilor publicate, ar fi putut compromita siguranța minorilor.
  • Colegiul Național Márton Áron să declare public că nu angajează pe nimeni suspectat de abuz sexual. În cazul în care orice angajat al școlii este suspectat în mod rezonabil că reprezintă o amenințare la adresa siguranței fizice sau psihologice a elevilor, să investigheze cazul respectiv pe deplin, să suspende contractul de muncă al oricărei persoane suspectate până la finalizarea anchetei.
  • Municipalitatea să declare public că nicio persoană suspectată de abuz sexual nu este angajată în niciuna dintre instituțiile sale. În cazul în care există o suspiciune de abuz sexual, în special în cazurile de abuz asupra minorilor, să inițieze imediat o anchetă oficială.
• Implementarea unui sistem de semnalare
  • Conducerea Colegiului Național  Márton Áron, cu implicarea elevilor și a reprezentanților elevilor să construiască un sistem de semnalare public, transparent, în care abuzurile și hărțuirea să poată fi raportate chiar și anonim.
  • Administrația locală să creeze, să extindă și să opereze canale de raportare a abuzurilor, care să ocolească birocrația instituțiilor de învățământ.
• Informare adecvată
  • Colegiul Național  Márton Áron să se angajeze că va furniza informații clare și la timp elevilor săi. Instituția să creeze un program de educație sexuală bazat pe Convenția ONU cu privire la drepturile copilului și Convenția de la Istanbul, în limba maghiară și română, cu implicarea experților în drepturile copilului, și să îl facă public și disponibil gratuit pentru toți.
  • Municipalitatea să furnizeze informații publice cu privire la canalele de urgență existente, numerele de urgență și să se angajeze să le extindă și să le mențină.

Facem apel la Ilona Markó, directoarea Colegiului Național Márton Áron, și la Attila Korodi, primarul orașului Miercurea Ciuc, să răspundă la scrisoarea noastră în termen de zece zile, până la 8 decembrie 2023.

Semnatari:

Ferenc André, elev al Colegiului Național Márton Áron în perioada 2007-2011

Anna Anghel, elevă a Colegiului Național Márton Áron în perioada 2012-2016

Boróka Bálint, elevă a Colegiului Național Márton Áron în perioada 2001–2009

Kincső Juhász-Boylan, elevă a Colegiului Național Márton Áron în perioada 2012–2016

Kinga Molnár, elevă a Colegiului Național Márton Áron în perioada 2005-2009

László Szikszai, elev al Colegiului Național Márton Áron în perioada 2001-2009

Tünde Vízi, elevă a Colegiului Național Márton Áron în perioada 2001-2009

Ilustrație: Ágnes Szucher

Petiția poate fi semnată pe site-ul Declic.

The post Szolidaritás az Orbán Zsolt visszaéléseiről felszólalókkal appeared first on Átlátszó Erdély.

FRISSÍTÉS, 2023. november 28.: Nyomozást indított a Hargita megyei rendőrfelügyelőség a cikkeinkben feltárt szexuális visszaélések ügyében, tudatja az Agerpres hírügynökség. A Márton Áron Főgimnázium egy nappal korábban, november 27-én, hétfőn indított belső vizsgálatot. Az iskola tanárait már szombat délutánra összehívták, és az Agerpresnek nyilatkozó aligazgató szerint ma, kedd délután is üléseznek.

Ahogy alábbi cikkünkből kiderül, Orbán Zsolt, aki idén augusztusig tanított a Márton Áron Főgimnáziumban, még 2021-ben is kihasználta egy akkori diákját. A cikkeinkben feltárt visszaélések 2003-ban kezdődtek.

Az eredeti cikk:

Kétrészes cikksorozatot készítettünk arról, hogy a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium tucatnyi volt diákja szexuális visszaélésről számolt be. Kilenc volt diáklány részletesen elmesélte, hogy egykori történelemtanáruk, Orbán Zsolt hogyan hálózta be őket.

Az első részben négy diáklány beszámolóját közöljük: Annáét, Idáét, Máriáét és Ottíliáét. (A cikkekben a volt diáklányok álnéven szerepelnek, ezzel a feltétellel vállalták a nyilvánosságot.) Igyekeztünk felderíteni azt is, hogy egy szakszerűtlen kivizsgálással hogyan sikerült eltussolni az első, 2003-ban kirobbant botrányt. Orbán Zsolt akkor egy 12 éves kislány válságait használta ki, hogy durván átlépje a tanár-diák viszony határait:

Azt is sikerült behálóznia, aki a legtöbbet tudta

Rita kiskamaszként látta ugyan, de nem érthette, ami Annával történt, és annak is tanúja volt, hogy az eset nem járt következményekkel. „Akkoriban nem értettem az egészet, aztán amikor kiderült, akkor Anna jött, és mondta, hogy most nagy baj lesz, botrány. Én meg vártam, hogy mikor történik meg, és nem történt semmi. Azt hiszem, hatodikban ezt sem értettem, és akkor végül is nem kezdtem semmit ezzel a tudással, ami nekem volt” – mondja Rita , aki később Mária történetére is valamelyest rálátott.

Rita a kiváltságosnak számító osztályba járt. Ezt nem csak az osztály remek iskolai teljesítménye támasztotta alá, hanem folyamatosan éreztették velük, hogy tőlük sokkal többet várnak, mint egy átlagos diáktól. Egyrészt ők voltak a próba, az első évfolyam, amely már ötödiktől a Márton Áronba járt, másrészt sokan közülük a városi elit gyerekei voltak.

„Orbán Zsolt többször mondta nekünk,hogy nem akárkik vagyunk, hogy mi fogjuk később a közösséget vezetni. Ez pedig nyilván rányomta bélyegét a hangulatra az osztályban” – meséli Rita egy volt osztálytársa.

2007-ben, amikor a tanár viszonyt kezdeményezett Ritával, már rendszeresen jártak fel az osztályfőnökük lakására például filmet nézni. „Mi, az osztály, teljesen szabadon mozogtunk a lakásában, minden nyitott volt, minden szabad volt, ihattunk, dohányozhattunk, arról beszéltünk, amiről akartunk” – mondja Rita. „Nyilván sok mindenhez anélkül is hozzáférhettünk volna, de volt időnként fű is, amihez bizonyára sokunk nem” – meséli.

Rita arra emlékszik, hogy a tanár lakása biztonságos légkört teremtett, meg lehetett tapasztalni olyanokat, amiket kint nem. De a tanár vigyázott, hogy azért ne mindenkit vonjon be, aki például kevésbé volt nyitott vagy „felnőtt”, az kimaradt. „Az a durva ebben, hogy a szüleink ezt biztonságosnak gondolhatták, mert hát az osztályfőnökünkhöz mentünk filmet nézni. Sokunkat szerintem a kortársakkal kevésbé engedtek volna ki esténként a városba” – feltételezi Rita. A kiválasztott filmek is hozzáadott értéket jelentettek egy csíkszeredai fiatal számára 2007-ben, sokszor Jarmusch vagy Antonioni művészfilmjei voltak terítéken.

Ebben a szabados légkörben, egy filmnézés közben történt, hogy egy alkalommal a lány összetalálkozott a férfival a konyhában, az meg szó nélkül átölelte. Rita összezavarodott, nem értette, ez miért történt, és meg akarta tudni.

„Izgatott voltam, a végére akartam járni, és ott maradtam. És amiatt, hogy ott maradtam, aztán évekig hibáztattam magam. Évekig nem jutott eszembe az, hogy ha ő nem ölel meg előzőleg, akkor ez az egész meg sem történik” – mondja.

Már csak néhányan maradtak aznap a tanárnál. „Eldöntöttem, hogy amikor már úton van a taxi, azt fogom mondani, sürgősen a vécére kell mennem, és ha bentről azt hallom, hogy Orbán Zsolt azt mondja a többieknek, hogy menjenek, ne várjanak rám, akkor maradok, ha meg azt, hogy várjanak, akkor azonnal kijövök. S így kiderül, hogy véletlen volt-e az egész” – idézi fel. A lány sokáig azt hitte, ezzel ő provokálta ki az ezután történteket, és csak később, hosszú terápia nyomán értette meg, hogy nem az ő felelőssége. A tanárnak még abban a pillanatban is az lett volna a dolga, hogy hazaküldje a lányt. Ezt persze nem tette meg, Rita pedig maradt.

„Az a durva, hogy nem is akart velem beszélgetni aznap este. Ahogy kijöttem a mosdóból, szinte azonnal meg is csókolt, és nagyon határozottan haladt a szexuális együttlét felé. Én 17 éves voltam, még mindig nagyon távol állt tőlem ez a téma, és akkor, amikor alatta találtam magam, nemet mondtam” – meséli Rita.

Ezután beszélgettek, és Orbán leszögezte, hogy „ez nem egy kapcsolat”. Az eset 2007 végén, a téli vakáció előtt történt, ugyanakkor, amikor Zsolt Máriával is viszonyt tartott fenn. Csakhogy Mária sokszor mondott nemet, így aztán Zsolt meg Rita sms-eztek tovább. Mire a vakáció véget ért, Rita fejében nyilvánvaló volt, hogy mégiscsak többet szeretne a tanár.

A tanár jól ismerte az idevágó törvénykezést

A lány azt mondja, ő még nagyon távol állt a szexualitástól akkoriban. Ha nincs ez a viszony, még sokáig nem létesített volna ilyen típusú kapcsolatot. De akkor a vakáció után megtörtént, és kvázi eldöntötték, hogy ezt a kapcsolatot fent is fogják tartani.

Mivel a lánynak ez volt az első szexuális élménye, úgy véli, a későbbi években is nagyon meghatározóak voltak a káros hatásai. „Furcsa rágondolni évekkel később, hogy ahogyan te viszonyulsz a szexualitáshoz, az nem normális, és akkor kell rájönnöd, hogy ez az egész innen indult” – utalt a lány arra, hogy interiorizálta a férfi ezzel kapcsolatos elvárásait. Úgy érezte, hogy ha az idősebb, tapasztaltabb férfi bevezeti ebbe, akkor az neki jár.

A találkozások a férfi lakásán rendszeresek voltak, de a lány aggódott. Többször is megkérdezte a tanárát, nem lesz-e baj ebből, hiszen még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, és a diákja volt. Rita úgy emlékszik, a férfi kitérő válaszokat adott, de mindenképp jelezte, hogy a lány nagykorúságáig titokban kellene tartani a viszonyt.

Fel is olvasott egy törvénypasszust a lány megnyugtatására, amiben csak annyit írt, hogy 18 éves kor alatt tilos kiskorúval szexuális kapcsolatot létesíteni. „Kérdeztem, hogy őt nem bocsáthatják el az állásából, ha ez kiderül. Nem emlékszem pontosan, mit válaszolt, de határozott volt, és azt mondta, neki címzetes állása van, és nagyon nehéz valakit elbocsátani ilyen körülmények között. Azt mondta, ahhoz valami nagyon nagy hülyeséget kéne csináljon, hogy elbocsássák, felgyújtania az iskolát, vagy ilyesmi” – emlékszik vissza Rita.

A baráti társaság természetesnek vette

A lányt Zsolt bemutatta a barátainak, akikben semmiféle megütközést nem keltett, hogy a férfi egyszer csak egy diákjával jelenik meg. Bár Rita nem emlékszik, hogy ekkor még kiskorú volt-e, de feltételezi, hogy igen, mert elég gyorsan történt. Mindenesetre a társaságban nem vetett fel kérdéseket a dolog. „Teljesen természetesen fogadott mindenki, arra emlékszem, hogy simán ment ez a része” – mondja Rita.

Ez már csak azért is súlyos, mert ebbe az állandó társaságba több tanár is beletartozott, például a filozófiatanár, Szabó László „Alex”, aki évekkel korábban már rányitott egyszer Annára és Orbán Zsoltra a Márton Áron pincéjében félreérthetetlen helyzetben.

A cikk megírásához több mint húsz interjút készítettem el különböző szereplőkkel. Ezekből az tűnik ki, hogy Szabó Lászlót nem érdekelte, hogy a barátja diáklányokat használ ki.  Kérdésemre a filozófiatanár azt válaszolta, látta ugyan, hogy Orbán Zsoltnak az évek során több barátnője is diákja volt, de szerinte mind nagykorúak voltak, ő maga pedig nem gondolt abba bele, hogy korábban is kezdődhettek ezek a viszonyok.

„Mi valóban jóban voltunk, sokat fociztunk együtt, és beszélgettünk, de a beszélgetéseink intellektuálisak voltak, nem pedig magánéletiek” – mondta. Több interjúalanyom jelezte, hogy Szabó László maga is bepróbálkozott a diáklányoknál, például kéretlen érintésekkel. Amikor erre rákérdeztem, azt válaszolta, hogy olyanokra nem nyomult rá, akik maguk is nem adták annak jelét, hogy ezt szeretnék, és kizárólag nagykorú lányokkal történt ez az évek során.

Ezeken az esti összejöveteleken rendszeresen részt vett még Balássy Csaba, aki szintén tanár volt, de nem a Márton Áronban, valamint Kolozsváry Katalin, aki viszont a Márton Áronban tanít a mai napig.

Leánykérés tanulmányi úton

Alig kezdtek találkozgatni Ritával, Orbán már 2008 legelején elkezdte tervezni a kirándulást, amelyre Máriát is próbálta rávenni. El akarta vinni a lányt külföldre. „Egy nap fölvetette, hogy menjünk el, jó lesz. Én akkortájt töltöttem a 18-at. Elmondta, hogy ő meg tudja oldani, és azon nyomban meg is vette a repülőjegyet. Soha nem ültem még addig repülőn, nyilván le voltam nyűgözve ettől a lazaságtól. De azért ki kellett találni ennek egy kontextust, és meglepődtem, mennyire simán hazudik” – meséli Rita.

Milánóba terveztek menni, csak az utazás egy része tanítási dőre esett. Zsoltnak azt is meg kellett magyaráznia az osztályban, hogy miért Ritát viszi. Az osztály nem tudta, hogy viszonyuk van, és egyesek ellenezték, hogy Rita menjen. Zsolt ugyanis azt mondta, hogy jó németes kell legyen az illető, mert Dél-Tirolba kell menni a csereprogrammal: a Márton Áron Gimnázium kisebbségi iskolaként meglátogat egy észak-olaszországi kisebbségi iskolát. Az osztály jelezte, hogy van jobb németes Ritánál, mire Orbán újabb és újabb kritériumokat talált ki, hogy végül a lány maradhasson a kiválasztott.

Aztán el is mentek Milánóba, ahol a férfi megkérte a diákja kezét. Ki is tűzték az esküvő körülbelüli időpontját. Orbánnak itt is az volt a terve, hogy amikor a lány elvégzi az egyetemi alapképzést, hazamegy és összeházasodnak.

„Sodródtam az árral, az ő határozottságával, ami engem természetesen levett a lábamról. De utólag belegondolva nagyon fontos, hogy ekkor még egyáltalán nem hozhattam tájékozott döntést, hiszen még iskolás voltam, még korántsem nyíltak ki előttem tágabb perspektívák, és emiatt ő megragadta ezt a pillanatot, hogy még idejében »lefoglaljon«. Ő aztán mondta, hogy én érezzem jól magam Kolozsváron, és élvezzem az egyetemista életet, de ezek után, ugye, elég nehéz volt így tenni, hogy nekem már úgymond meg volt határozva az utam. Szóval nem állt előttem az élet abban az értelemben, mint a kortársaimnak, a szabadság, hogy mostantól bármi lehet” – mondja Rita.

Nem volt rendben attól, hogy nyilvános lett a kapcsolat

Rita 2008 nyarán elmondta a szüleinek is, hogy viszonya van a tanárával. Megdöbbentek, de nem tiltakoztak ellene. Előzőleg Ritát nagyon megviselte a titkolózás, és izolálta az is, hogy a legnagyobb kérdéseiről a barátaival nem beszélhetett. Az érettségihez közeledve elmondta néhány osztálytársának. Utána a nyári kiránduláson mindenki megtudta az osztályból, de ezen Rita nem vett részt. Az osztályt sokként érte a hír, sokan törésként élték meg, hogy ez megtörténhetett.

Az eltitkolt viszonyból évekig tartó, nyilvános kapcsolat lett. „Sokak számára az, hogy nyilvános lett, legitimizálta azt, ami korábban történt, de nagyon fontos tudni, hogy attól, hogy aztán »már rendben volt«, attól még nem volt rendben” – magyarázza Rita. „Az egyetemista éveimet nagyon meghatározta, főleg az elején. Kolozsváron jártam egyetemre, de nem engedtem meg magamnak megszeretni a várost, az egyetemista életet. Nagyon sokszor megtörtént, hogy csütörtök délután az első vonattal indultam is haza hozzá, és csak kedd hajnalban mentem vissza” – meséli.

A kapcsolatban egyre rosszabbul érezte magát, végül 2011-ben vetett neki véget. Éveken át járt terápiára, azt mondja, időbe telt felismerni, hogy ez nem szerelmi történet volt, hanem abúzus. Sokáig megviselte az, hogy szenved valami miatt, de úgy érzi, hogy nincs joga ezért szenvedni, hiszen beleegyezett abba, ami történt. Csak hosszas munka után értette meg, hogy a tanár érzelmileg és szexuálisan is kihasználta.

Tanár és diák között akkor sem konszenzuális a kapcsolat, ha maga a diák kezdeményezi. Eleve aszimmetrikus helyzet. Ha jobban meg szeretnéd érteni, olvasd el Milanovich Domi cikkét.

Amikor erre rákérdeztem Orbán Zsoltnál, elismerte a kapcsolatot, de azt mondta, egészen biztos benne, hogy a lány már 18 éves volt, amikor viszonyuk lett. Jeleztem neki, hogy Rita nem ezt állítja, sőt erre bizonyíték is van: a milánói repülőjegyek igazolják, hogy korábban mentek kirándulni, minthogy a lány nagykorú lett volna.

Arra a felvetésemre, hogy nagykorú diákkal is törvénytelen dolog viszonyt kezdeni, azt válaszolta, hogy „tudja, éppen ezért mondták el mihamarabb a szüleiknek”. „Én Ritát életemben nem bántottam, hát épp feleségül nem vettem” – mondja,

Így mosta el a tanár a határt az odafigyelés és a behálózás között

Emma 2009-ben kezdett a Márton Áronba járni. Azt mondja, abban az időben az volt a főnyeremény, ha a társadalomtudományi osztályba járhattál, és Orbán Zsolt volt az osztályfőnököd. „Megelőzte a híre, lehetett tudni, mennyire karizmatikus, jó fej, a hiányzásokat nem veszi komolyan. Azt is lehetett tudni, hogy néha viszonya van a diákjaival, szerintem ez nyílt titok volt a városban, mindenki beszélt ezekről. Meg hát amikor én kilencedikes lettem, akkor Rita volt a barátnője, és róla is tudtuk, hogy az korábban kezdődött” – meséli a lány.

Szerinte a határok elmosása már kilencedik osztályban elkezdődött azzal, ahogyan Orbán Zsolt bizonyos témákról beszélt. „Például a szexuális szabadságról, vagy arról, hogy a korkülönbség nem számít. Nyilván ennek mindig volt kontextusa, de 14 évesen az ember azt akarja hinni magáról, hogy felnőtt, holott nincsenek meg a fogalmai ahhoz, hogy ezeket megfelelően elhelyezze” – mondja.

Orbán az egész évfolyamot tanította. Bár Emma hallott történeteket az előző és a következő évfolyamokból is, ezzel együtt úgy véli, az övé volt az évfolyam, amikor „Orbán Zsolttal is nagyon elszaladt a ló”. Ő maga már kilencedik osztályban észlelt olyanokat, amelyek semmiképp nem férnek bele egy tanár-diák viszonyba.

„Például egy osztálytársamat hazavitte autóval, holott nem lett volna szükség rá” – idézi fel. Több diáklánynak indokolatlanul belefolyt a magánéletébe, szívesen beszélgetett azzal, akinek szerelmi bánata volt. „Tanárként ha látod, hogy egy diák sír, megkérded, mi a baj, és ha az azt mondja, hogy elhagyta Robika, akkor maximum mondasz valami vigasztalót, neked ezzel nincs több dolgod, de ő ilyenkor félrehívta a lányt beszélgetni” – meséli Emma.

Más akkori osztálytárs is megerősítette, hogy miközben Orbán ezeket csinálta, az osztályon belüli konfliktusokat soha nem volt hajlandó kezelni. Arra mindig az volt a válasza, hogy hát felnőtt emberek, oldják meg. Klasszikus értelemben vett osztályfőnöki órákat nem is tartott, olyat, ahol a korcsoportra jellemző problémákról beszéltek volna, többnyire csak a kirándulások szervezéséről volt szó.

Másrészt az, ahogy Orbán kezelte egyes diáklányok ügyes-bajos dolgait, rossz válasz arra a problémára, hogy a gyerekeknek, kamaszoknak sokszor hiányzik az, hogy komolyan vegyék a gondjaikat, és egy felnőttel meg tudják beszélni azokat.

Emma elmeséli, hogy vele is megtörtént, hogy egy osztálytársnőjével ült az osztály előtt, és sírdogált, jött az osztályfőnöke, kérdezte, mi a baj, aztán meg sms-t írt neki, és üzenetekben megbeszélték a problémát. Ez akár a gondoskodás jele is lehet, de ugyanúgy lehet a grooming, a behálózás egyik első lépése, ahogy Emma esetében is az volt.

„Volt ebben egyfajta leköteleződés is felé, meg hála, hát nyilván nem fogom elárulni azt az embert, aki komolyan vett, és segített” – mondja Emma. Ettől kezdve gyakran sms-eztek a tanárral.

„Ezeket ő kezdeményezte, én nem éreztem, hogy ilyet tehetnék, és utólagos értelmezés ugyan, de már akkor érezhettem, hogy ez így nincs rendben” – mondja Emma. Orbán a figyelemmegvonást használta szankcióként, magyarázta a lány: „ha nem válaszoltál az üzenetekre, akkor éreztette az osztályban, hogy nem is vagy annyira fontos, és másik lányra fókuszált”.

Emma  akkor úgy látta, hogy a tanár „olyan karizmatikus figura volt, akinek a figyelméért, elismeréséért úgy versengtek a diákok, fiúk és lányok egyaránt, mintha ez lett volna az életük legfontosabb ügye”. Emma szerint az osztályban mindig lehetett érezni, a lányok között éppen kiket lát el kitüntetett figyelemmel a tanár. Sokszor a lányokat kisasszonyozta, és olyanokat kérdezett tőlük, amihez nincs köze egy tanárnak, például hogy mit csinálnak délután.

Kimentél a lakásából, és jött az sms, hogy nem akarsz-e még maradni

A történet aztán tizedikben folytatódott, amikor a tanár még Ritával volt felvállalt kapcsolatban. Emma egyik problémájáról beszéltek a tanárral, aki egyszer csak felvetette, hogy beszéljék meg nála a lakásban. Emmának ez azért nem tűnt veszélyesnek, mert eleve gyakran mentek fel hozzá a diákok. Gyakran néztek ott filmeket az osztállyal, s ha már jártál ott, akkor kevésbé volt furcsa a helyzet, magyarázta a volt diák.

„Vett elő bort, arra nagyon büszke volt mindig, hogy mennyire ért a borokhoz, és akkor te is felnőttnek érezted magad, hogy komoly borokat iszol. Az elején nem is történt semmi különös, beszélgettünk. Szerintem nagyon fontos volt ez, hogy legyen átmenet. Aztán pár hét múlva ismét felmentem, többedmagammal, készültünk történelem olimpiászra, és nála volt a felkészítő. És amikor jöttem el, akkor kiérve az épületből kaptam az sms-t, hogy nincs-e kedvem visszamenni. És akkor visszamentem” – mondja.

A tanár javasolta, hogy igyanak még egy kis bort, de Emma utólag ezt már nem csak borozásnak látja. Elmondja, hogy ő most sem lenne egy palack bor után teljesen józan, de akkor tizedikes volt, és az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt elvesztette a kontrollt. Hónapokon át ismétlődtek ezek a találkozások a tanár lakásán, aki a határokat is fokozatosan lépte át.

Kezdetben „mindössze” érintések voltak, a tanár rátette a kezét a lány combjára, vagy megmasszírozta a vállát. Ez után, bár behatolással történő szexuális aktusig nem jutott el a történet, de számos alkalommal intim lett a szituáció: egymás mellett feküdtek, csókolóztak, voltak érintések, simogatások.

A lány érezte, hogy nem egészséges ez a viszony, de kiválasztottságérzést adott neki. Fel sem merült, hogy valakinek elmondhatná. Párkapcsolatot is elképzelhetőnek tartott a tanárral, de végig kettős érzései voltak. „Egyszerre volt olyasmi, amit senkinek nem mondanál el, mert tudod, hogy helytelen, de közben meg szeretnéd, ha tudnák, mert mégiscsak a legkarizmatikusabb tanárról van szó” – mondja. Néhány hónap múlva inkább egy másik kapcsolatot választott, egy hozzá hasonló korú fiúval.

Azt mondja, valószínűleg a családi viszonyai tették akkoriban sebezhetővé: „Sokat gondolkodtam azon, hogy a szüleim nem vettek észre ebből semmit. Én például nagyon kétségbe lennék esve, ha a gyerekemmel történne ilyen, és nem szólna róla, amikor a tanára első alkalommal olyan üzenetet ír, amiről ő is érzi, hogy nincs rendben. Az anyám mindig nagyon büszke volt arra, mennyire jól tanulok, anélkül, hogy kellene engem noszogatni. Hogy jó gyerek vagyok. Valójában én ezt tanultam, hogy akkor vagyok jó nekik is, ha »jó vagyok«, és önmagam lovaltam egy ilyen perfekcionizmusba főleg a tanulásban. A szülők gyakran úgy vélik, ha valami gond van, az meglátszana a gyerekek osztályzatán. De mivel jól tanultam, nem is kellett velem foglalkozni az ő szempontjukból.”

Emma azt mondja, jóval később ismerte fel, hogy kihasználták, és sokat segített neki, hogy  találkozott olyan lányokkal, akik szintén Orbán Zsolt tetteinek elszenvedői voltak. Sokat beszélgettek a történtekről.

Akkoriban egy másik felnőttől remélt segítséget: tizenegyedikesként elment az iskolai tanácsadóhoz, Szász Amália Kingához eredetileg „karriertanácsadásra”. A lány alapvetően azért ment, mert valakivel beszélni szeretett volna arról, hogy mi történt a tanár és közte. Azt állítja, a pszichológus azt mondta neki, tud más esetről is, keresték már meg ezzel.

A pszichológus, aki meg- és elhallgat

Szász Amália Kinga nagyon régóta a Márton Áronban dolgozik. Anna úgy emlékszik, amikor vele 12 évesen megtörtént a bántalmazás, akkor a pszichológus odament hozzá a folyosón, és azt mondta, nagyon várja egy beszélgetésre. Mivel ez közvetlenül azután volt, hogy a szülei botrányt csaptak az iskolában, feltételezi, hogy a szakember tudhatott a dologról.

Emma azt mondja, ő konkrétan elmondta egy ülésen, hogy mi történt. A nő neki nagyon sokat segített a továbblépésben és a traumái feldolgozásában, amiért nagyon hálás neki, de felnőtt fejjel Emma sem érti, hogy miért nem értesítette a hatóságokat. Illetve érteni véli: a pszichológia hagyományosan az egyénre fókuszál, és el tudja képzelni, hogy azzal, hogy a pszichológus neki segített, úgy érezhette, elvégezte a feladatát. Érteni véli a baráti kapcsolatból adódó bénultságát is. Emma és több más forrásom is megerősítette, hogy Szász Amália Kinga és Orbán Zsolt nagyon közeli barátok.

Minden kollégával igyekszik jó viszonyt táplálni, válaszolta a barátságukat feszegető kérdésemre Szász Kinga. Váltig állította, nem igaz, hogy őt több kiskorú is megkereste volna Orbán visszaélései miatt. Azt mondja, ha pontosan meg tudnák mondani, mikor keresték meg ezzel, akkor elő lehetne keresni a jegyzőkönyvekben.

Egy névtelenséget kérő másik forrásom ugyanebben az időszakban beszélt a pszichológussal Orbán Zsolt viselkedéséről. Ő azt mondja, vele nem történt semmi különös, „pusztán Orbán Zsolt bepróbálkozott, mint annyi más lánynál is”, ezt pedig elmondta a pszichológusnak.

Míg a volt igazgató csak általánosságban utalt rá, addig egyik tanár forrásom állítja is, hogy Szász Amália Kinga sok mindenről tudott. Ez a forrás fültanúja volt annak, hogy a pszichológus az iskolában egy négy-öt fős tanári társaságnak azt ecsetelte, hogy Zsolt összejött egy diáklánnyal, akinek a későbbi párja kereste meg, mert nehezen tudta kezelni a helyzetet.

Megkeresésemre Szász Amália Kinga tagadta az epizódot a tanárokkal. Azt állította, nem volt tudomása semmiről. „Mindenféle pletykák keringtek arról, hogy Orbán Zoltnak vannak viszonyai diáklányokkal”, de Szász szerint ő csak olyanokat hallott, ahol a lány már nagykorú volt. (Emma és a másik lány is 17 éves volt, amikor megkereste őt, ráadásul Emma arról beszélt neki, ami 16 évesen történt vele.)

„Egyetlen diákról hallottam, hogy feljelentést tett a volt kolléga ellen, de őt nem ismerem, nem találkoztam vele, amikor ő járt ide iskolába, akkor én szülési szabadságon voltam. Nem tudom, kikről lehet szó, de engem soha senki nem keresett meg azzal, hogy segítsek ebben, vagy tegyek lépéseket. Illetve egyetlenegy személy keresett meg ezzel, és kérdeztem, mit szeretne, mit tegyek, azt mondta, hogy semmit, csak szerette volna valakinek elmondani” – állítja a pszichológus.

Hozzáteszi, hogy mivel az ő munkája bizalmas jellegű, ha a kliensek nem kérik, hogy tegyen valamit, akkor ő nem léphet. A gyermekvédelmi törvény viszont egyértelmű: minden olyan felnőttnek kötelessége értesíteni a hatóságot, aki munkája révén kerül kapcsolatba a gyerekekkel, és lehetséges visszaélésről szerez tudomást. Ez a bejelentési kötelezettség a pszichológusok etikai kódexe szerint is felülírja a titoktartási kötelezettségüket.

A feljelentésről nem tudja, mikor született, azt mondja, ő az idei tanévben értesült róla, hogy zajlik valamiféle eljárás, „amiért a kolléga nem dolgozik már velünk”.

A (sosemvolt?) feljelentés nyomában

A cikkhez interjút adó túlélők közül senki se tett feljelentést. Rajtuk kívül féltucatnyi olyan volt diákkal beszéltem, akik maguk is túlélők, de nem mesélték el a történetüket. Legtöbben arra hivatkoztak, hogy „ez már régi történet, nem érdemes a múltat bolygatni”. Nehezen elképzelhető, hogy valamelyikük jogi lépést tett volna a volt tanáruk ellen.

Adatigényemre a csíkszeredai ügyészség azt válaszolta, hogy náluk senki nem jelentette fel Orbán Zsoltot. Megkérdeztem a Hargita megyei tanfelügyelőséget is, hogy hozzájuk érkezett-e a panasz a tanárra. Válaszukban azt írták, hozzájuk az elmúlt 23 évben egyetlenegy panasz, jelzés sem érkezett arról, hogy bármely tanár szexuálisan visszaélt volna a diákjával.

Az iskola újdonsült igazgatója „pletykaszinten hallott valamiféle feljelentésről”, de semmit nem tud róla. Markó Ilona megkeresésemre azt mondta, neki ez a nyolcadik éve a Márton Áronban, és soha nem hallott arról, hogy Orbán Zsolt diákokat zaklatott volna, vagy viszonya lett volna velük. Elmondása szerint a tanár személyes okokra hivatkozva maga kérte, hogy egyéves fizetetlen szabadságra menjen, ők pedig elfogadták.

Őt magát nem jelentették fel, válaszolta megkeresésemre Orbán. „Belső titkok kiszivárogtatása” ügyében idén tavasszal tanúként idézték be és hallgatták meg őt „a gimnázium akkori – épp a felmentése előtt álló és ezért több kollégáját különböző helyeken jelentgető – igazgatója, Varga László külön kérésére” – válaszolta Orbán.

A rendőrök nem oktatják ki, a tanárkollégák nem rendőrködnek

Emma az abúzusok kontextusáról is nagyon hasznos információkat osztott meg. Elmondta, hogy egy tanévzáró bulin Orbán lakásán annyit ittak, hogy mindenki lerészegedett. „Akkor mi néhányan utoljára, hajnalban mentünk el, de volt egy osztálytársnőm, aki sajnos annyira ittas volt, hogy öntudatlan állapotban, teljesen kontrollvesztetten maradt ott a kanapén. Nem tudom, mi történt vele” – meséli. Rákérdeztünk Orbán Zsoltnál, történt-e valaha ilyen, tagadta.

Emma két másik epizódot is elmond: egyszer egy ilyen bulira kiszálltak a rendőrök, mert túl hangos volt a zene. A tanár kiment az ajtóba, beszélt velük, a rendőrök elmentek. Közben megkérdezték, hogy milyen esemény folyik bent, ahol sok diáklány ittas állapotban volt (Emma osztályába nagyon kevés fiú járt), és ehhez egy szavuk se volt. Egy másik buli után a tanár, aki maga is sokat ivott, két diáklányt vitt haza autóval. Egyirányú utcába hajtott be, a rendőrök megállították. Benéztek a hátsó ülésre, ahol két, láthatóan ittas kiskorú ült, de a tanárt kérdés és büntetés nélkül elengedték. Erre az epizódra is rákérdeztem, Orbán Zsolt kitérő választ adott. Ismételten arra utalt, hogy szerinte a lejáratás szándékával írom ezt a cikket.

Emma szemléletes képet fest a nemzetközi kirándulásokról is. „Ez is pedagógiai mázzal volt leöntve: hogy ott vagy, felelős vagy magadért, felnőttként vagy kezelve. De azért jóval túlment minden határon. Láttam olyat, hogy Bécsben hajnalban idegen srácok hozták haza az osztálytársnőimet. Közben olyat is láttam, hogy Orbán és egy másik kísérőtanár ott előttünk fogdostak lányokat. Én nem tudom, anyámék, akik akkoriban nem engedtek volna el Tusványosra, hogyan gondolták, hogy O. Zs.-val elmegyünk egy másik országba” – mondja Emma.

Ezeken a kirándulásokon csak az jelentett valamiféle kontrollt a fékevesztettségben, ha olyan kísérőtanár volt jelen, akitől Orbán valamennyire tartott. De ha a baráti köréből volt valaki, akkor gyakorlatilag a nappali programok után mindenki azt csinált, amit akart. És mivel ennyire szabados volt a légkör, ideális volt a tanárnak arra, hogy újabb és újabb diáklányokhoz kerüljön közel.

„Ittunk, cigiztünk, mehettünk, ahová akartunk”

Anitát is egy ilyen kiránduláson hálózta be. Emmával ugyanazon az évfolyamon tanultak a Márton Áronban. „A családunkban presztízs volt oda bejutni, nagyanyám nagyon büszke volt például, hogy odajárt, és nekem is az volt ekkoriban az életcélom. Mitikus volt, ahogyan beszéltek róla, legendás tanárok voltak a történetekben, Borsodi, Gaál László és Csutak Judit. Az osztályok között volt egy informális, a valós eredményeket sok esetben nem fedő hierarchia, az infó volt a legerősebb, utána a társadalomtumányi volt akkoriban, és a leggyengébbnek a filót tartották” – meséli.

Azt mondja, Orbán Zsoltról is volt már előzetes tudása: „Egyik barátnőm újságolta, hogy tudom-e, hogy a történelemtanárunknak milyen híre van, hogy összejött egy diákjával, és együtt is vannak, és akkor persze kíváncsiak voltunk, hogy ki ez a tanár” – meséli. Ő is úgy emlékszik, remek tanár volt: „a tabuk teljesen megszűntek, első órán a promiszkuitásról meg az exogámiáról beszélt, meg a történelem hasznáról, és teljesen lebontotta a bennünk addig kialakult kliséket” – meséli.

Anita is úgy emlékszik, hogy a tizedik osztályt záró, 2011-es közép-európai kiránduláson teljesen szabadjára voltak engedve. „Ittunk, cigiztünk, mehettünk, ahová akartunk. Mi is részegek voltunk, ő is részeg volt” – mondja.

Ez a szabadosság a kirándulásokon tökéletesen megágyazott az abúzusok elhallgatásának: egy diák jóval kisebb eséllyel számol be a szüleinek az esetleges visszaélésekről, ha közben végig tiltott tevékenységekben vett részt. A közös alkoholizálás közös titkot is jelentett, egyfajta bajtársiasságot és egyenlőséget a csoportban.

Anitával a buszon kezdett el beszélgetni. „Egy csomót hülyéskedtünk, egy csomó viccet mondtunk, O.Zs.-val, a másik kísérőtanárral és más diákokkal együtt, és akkor még részeg se volt senki. Szétröhögtük magunkat a vicceken, azzal nem volt semmi baj. Nagyon jólesett az egómnak, az önbecsülés-hiányos kamaszlány-tudatomnak, hogy így kacag a vicceimen, és ezeket nagyon izgalmasnak találtam. És azt hiszem, már akkor volt ilyen, hogy odaült mellém, és megsimogatta a vállam” – meséli.

Az mentett meg, hogy lefagytam

A kirándulás egyik helyszínén, egy közös iszogatás során, a tanár továbbment.

„Elkezdte simogatni a hátamat, benyúlt a nadrágom alá, úgy simogatta a fenekemet. Szerintem ez volt a legnagyobb határátlépése velem szemben. Amikor kettesben maradtunk, nagyon romantikus szövegeket mondott, ilyeneket, hogy ő belém szeretett. Én nagyon be voltam stresszelve, nagyon szorongtam, úgyhogy nem nagyon tudtam válaszolni, kicsit így lesokkolt. Eléggé le voltam fagyva. Közben örültem is, elhittem minden egyes szavát.”

Anitát megviselte, hogy szóbeszéd kezdett terjengeni róla, másként néztek rá az emberek, akik részt vettek az iszogatáson. Közben végig kellett néznie a kirándulás további részében, hogy Orbán másokhoz is ugyanúgy közeledik, simogatja őket: „nem értettem, hogy akkor most mi van, szerelmes belém, és ezt csinálja”.

A kirándulás után Orbán Zsolt elvitte a házukhoz Anita buszon felejtett csomagját, és mondta, hogy egyszer felmehetne hozzá. „Teljesen össze voltam zavarodva, nem értettem, mi történik. Aztán eltelt a nyár különösebb események nélkül, de az iskolában megint zavart a helyzet, olyan volt, mint egy nagy titkot őrizni. Hogy ülhettem volna ott történelemórán, mintha nem történt volna semmi?” – emlékszik vissza. Nem sokkal később az iskolán kívül Anita és az édesapja szembementek Orbánnal. A lány még aznap kapott egy sms-t, hogy jó volt látni őt.

A következő kiránduláson Orbán Zsolt újra próbálkozott. „A kiránduláson mondta, hogy ha hazamegyünk, menjek át hozzá. Tudtam, hogy már több mindenki járt nála. Értem jött valahonnan, felmentünk, ittunk egy kis bort, és megint szerelmet vallott. Én nagyon le voltam fagyva, és akkor végül is nem ment tovább. Amikor elköszöntem tőle, szájon puszilt” – meséli.

A lányt nagyon megviselte ez az időszak. Távozása után még neki volt bűntudata amiatt, hogy nem reagált a tanár közeledésére, holott az szerelmet vallott. „Nagyon sok év telt el ezzel a bűntudattal, úgy éreztem, hogy szerelmes vagyok, persze ez nem igazi szerelem, hanem inkább egy ilyen elismerésre való vágy volt. Már egyetemista voltam, amikor rájöttem, hogy végül is tök jó, hogy lefagytam, hiszen ezzel megvédtem magam valamitől, amitől még rosszabbul lennék” – véli.

Még a középiskolában Anita beszélt olyannal, akivel ugyanez történt. Egyre gyűltek a nevek, hogy ki mindenkinél „próbálkozott be” több-kevesebb sikerrel a tanár. „Olyan volt, mintha nem tudna leállni” – mondja Anita. „A régebbi sztorikból azt tudtuk, hogy ha valakivel összejött, akkor próbált vele párkapcsolatot is kialakítani, de itt már nagyon elvetemült volt” – teszi hozzá.

A történethez hozzátartozik, hogy Orbánnak aztán lett párkapcsolata, méghozzá ebből az évfolyamból, mégpedig a felesége. Azt nem tudni, hogy vele már diákkorában összejött-e.

Anita később bárkinek beszélt erről, azt tapasztalta, hogy már tudják, hogy Orbán Zsolt miket csinál. Elmondta a szüleinek is, ők sem lepődtek meg, más felnőttek, volt tanárai sem. Rájött, hogy amit titoknak gondolt, annyira nem is titok, hiszen az egész város beszél róla.

„Sokáig dühös voltam, azt gondoltam, keresek egy újságírót, aki megírja, vagy megfenyegetem, hogy ha még egy ilyet csinál, feljelentem. Azért örülök, hogy nem léptem dühből, de néha még előjön, ha újabb és újabb hírt hallok róla” – mondja Anita.

„Mostanában jövök csak rá, hogy ez nem volt normális”

Judit 2011 és 2015 között járt az iskolába. Már nagykorú volt, amikor Orbán Zsolt kihasználta. Azt mondja, mindaddig nem túlélőként gondolt magára, míg meg nem hallotta, hogy cikket írok az esetről. Amikor megkerestem, haragudott, megijesztette a gondolat, hogy mástól jutott el a története hozzám, és hogy áldozatként tekinthetnek rá. Egy súlyosabb trauma miatt jár terápiára, ahol felhozta az esetet, és mostanában kezd rájönni, hogy kilenc éve vele szemben is visszaéléseket követtek el.

Azt mondja, meghatározó volt számára a magas színvonalú oktatás a Márton Áronban, néhány tanár egyértelműen egyetemi szinten tanított. Ide sorolja Orbán Zsoltot is, aki remekül ragadta meg a figyelmet, érdekfeszítően beszélt témákról, emellett lehetett vele barátkozni, beszélgetni. A lány szerint az iskola remek volt, bár néhány tanár felsőbbrendűség-érzést igyekezett elülteni bennük. „Nem láttam be, hogy miért lenne több ez az iskola, mint egy másik” – meséli Judit.

Orbán Zsolt visszaélései közül egyetlen esetről hallott, Ritáról. Judithoz a tanár 11-ik osztályban kezdett el közeledni, de akkoriban ezt nem élte meg problémaként.

„Úgy gondoltam az egészre, mint valami nagyon egyedi dolog, mint a filmekben, hogy egy fiatal lány és idősebb férfi szerelme. Ami nagyon nincs rendben a társadalom szempontjából, de szerelmi szinten meg a költészet szintjén igen. Nekem tetszett férfiként. Néhányszor találkoztunk pár hónap alatt, aztán azért is lett vége, mert hallottam, hogy történt valami közte és egy másik diáklány között. Ennek elég nagy híre volt Csíkszeredában, tudom, hogy még a fodrászatban is beszéltek róla, és rájöttem, hogy nem én vagyok a különleges, és hogy ez így nagyon gáz” – mondja Judit, aki a viszony részleteibe ennél jobban nem kívánt belemenni.

Annyit elmond, hogy az ő esetében is a férfi lakásán történt meg a határátlépés, Utána még néhány alkalommal találkoztak ugyanott. „Én ezt akkor szeretői viszonynak éltem meg” – mondja a lány.

„Amikor vége lett az iskolának, 12. végén, tehát egy év múlva, írtam egy levelet neki, és odaadtam. Leírtam benne, hogy sokat adott nekem, de hogy nagyon meg is bántott, és hogy nekem jó volt az a kapcsolat, de most már nem az” – meséli. „Sokszor gondolt arra, hogy a levél egyszer előkerülhet, és bizonyíték lehet saját maga ellen,

arra gondoltam, mi van, ha egyszer azt mondja, voltak esetek, amikor akarták a lányok”.

Judit úgy emlékszik, hogy akkoriban, amíg tartott, szerette volna, ha ebből kapcsolat lesz. Az, hogy már tudott egy esetről, amiből kapcsolat lett, rásegített erre. A tanár azonban azt mondta, hogy nem lehet, mert nagy a korkülönbség, az emberek nem értenék meg, ő meg elfogadta ezt.

„Tudom, hogy furcsán hangozhat, de bennem ez nem okozott törést, nem problémaként éltem meg. Mostanában, amikor felmerült a pszichológusnál, ő kezdett rávilágítani, hogy ennek akár hosszan tartó következményei is lehetnek, például abban, ahogyan az akaratomat érvényesíteni tudom idősebb, pozícióban lévőkkel szemben, amivel vannak problémáim. És simán lehet, hogy ez amiatt nehéz, hogy ott volt egy tanár, akinek megbízhatónak kellett lennie, és aki kilépett a pozíciójából akkor, és eljátszotta a bizalmat. És igazából azért vagyok szomorú, mert nagyon sokáig ezt normálisként éltem meg” – mondja.

„Tudod, hogyan ne légy O. Zs. áldozata? Igyál kevesebbet!”

Petra idén tavasszal keresett meg a történetével. Akkor döntöttem el, hogy mindenképpen megírom a cikket. Sokáig mindenki abban reménykedett, hogy mivel Orbán Zsolt néhány éve megnősült, már nem él vissza a diákjaival. A groomingról szóló szakirodalom szerint ettől még nem áll le valaki.

Orbán Zsolt a megváltozott családi helyzetét pajzsként használta, legalábbis amikor Ida szembesítette, és akkor is, amikor interjút készítettem vele. Mindenesetre amikor Petrával beszéltem, rájöttem, hogy a nyilvánosság ereje nélkül Orbán nem fog leállni.

Petra mindössze két éve végzett a Márton Áronban. Azt mondja, már nyolcadikos korában hallott Orbán Zsoltról. „Amikor mondtam nagyobbaknak, hogy társadalomtudományi szakra akarok menni, mindenki azt mondta, hogy az nagyon jó, de legjobb az osztályfőnök, mert állandóan kirándulásokat és bulikat szervez. Mondták azt is, hogy néha összejön a lányokkal, de azt ők is akarják. Nem tartották különösen problémásnak” – meséli. A lány akkor pletykának vette ezt, nem hitte el, hogy egy ilyen presztízsű iskolában megtörténhet következmények nélkül.

„Amikor először találkoztam vele, azonnal megértettem, miért kedveli mindenki. A legokosabb ember volt, akivel addig találkoztam, mégis laza, szellemes. Az órái is nagyon izgalmasak voltak” – meséli Petra.

Alig kezdődött a kilencedik osztály, az osztályfőnök máris kirándulást tervezett, és el is vitte a gyerekeket a Hargitára egy hétvégére. „Tudtuk már hírből, hogy az alkohollal nem lesz gond, és így is lett. Első este nagyon részegek voltunk mi is, ő is. Akkor mondtam neki, hogy ha nagy leszek, olyan akarok lenni mint ő” – írja le a jelenetet Petra.

A lány ezt azzal magyarázza, hogy nagyon kevés önbizalma volt akkoriban, és fel akarta magára hívni a figyelmet, nem csak az Orbánét. Nagyon jólesett neki, hogy a tanár csak rá figyelt, azelőtt nem volt olyan tapasztalata, hogy egy ennyire  okos felnőttől ennyi figyelmet kapott volna. Hogy ezt a figyelmet fenntartsa, a lány később is durván ivott. Csakhogy ezzel a tanár már a következő nyáron visszaélt, a 2018-as kiránduláson.

„Egy hétig voltunk faházakban valahol az isten háta mögött, Szolnok mellett. Napközben programok voltak, de este a szokásos módon ittunk. Én akkor voltam együtt az első barátommal. Azt hiszem, sírtam is, mert hiányzott. Utólag visszagondolva semmi komoly nem volt, ilyen kamaszos dolog. Ő is részeg volt, jelentősen részegebb, mint az első kiránduláson. Átkarolt, és mondta, hogy semmi baj. Mondtam, hogy le szeretnék feküdni, kérte, hogy maradjak még. Maradtam, többen is voltunk. Aztán ismét mondtam, hogy mennék, ő meg mondta, hogy elkísér. A ház, ahol aludtam, ott volt közel, de nem arra mentünk, hanem az övé felé.

Sosem bírtam jól az alkoholt, azt sem tudtam, hol vagyok, a lábamat nem tudtam tenni egymás után, akkor is ő tartott. De egyszer csak elkezdte simogatni a hátamat, majd lennebb is, és megpuszilt” – idézi fel az akkor 15 éves Petra.

A lány barátnői közbeavatkoztak, és elvitték onnan. Emlékei szerint Orbán nevetett, hogy csak viccelt és segíteni akart, de másnap mindenkinek kerülte a tekintetét. A lány hozzáteszi, ugyanezen a kiránduláson egy osztálytársnője annyit ivott, hogy elájult. „Tudtuk, hiába szólunk az oszinak, ő is majdnem ennyire részeg. Összeszedtük a lányt, és megvártuk, míg helyrejön” – meséli Petra.

Petra nagyon össze volt zavarodva. Tetszett neki a kiválasztottság érzése, és annak is örült, hogy tetszik a tanárnak, de egyáltalán nem vágyott a tanár folyamatos simogatására. Viszont ellent sem mondott neki, az osztályfőnöke „karakterhibájanak” fogta föl ezt a viselkedést. Nagyon zavarta az is, hogy a férfi csak részegen közeledett hozzá. Ennek ellenére nem szeretett volna senkivel beszélni erről, nem is tudta volna megfogalmazni, mik zavarják igazán akkoriban.

Utólag értette meg, hogy a hallgatása talán azért is volt evidens, mert azt érezhette, ha kiderül, azzal Orbánnak ártana. A lány most úgy értelmezi, könnyű préda volt: „nagyon csendes voltam mindig is, nehezen tudtam beszélni az emberekkel. Ezeken a kirándulásokon meg bulikon nagyon sokat ittam, és szerintem látta, hogyha hozzám közeledik, akkor én nem fogok semmit mondani, ami miatt bajba kerülhet.”

Feleség, gyerek nem akadály

A 2018-2019 közötti télen Orbán Zsolt megnősült. Petrát megdöbbentette a hír, semmit nem tudott arról, hogy a tanárnak menyasszonya lett volna. Fokozta a bűntudatát, hogy nemcsak idősebb a férfi, hanem még együtt is van valakivel. Másrészt azt hitte, ezzel sikerül magában lezárnia a történetetet, bár továbbra is úgy érezte, „szerelmes” a tanárba.

2020-ban az osztály ismét Szolnokon kirándult. Többen együtt ittak, Orbán meg azt mondta, elmegy még italért. „Én mondtam, hogy megyek vele, de a barátaim megállítottak, kérdezték, hogy mi a fenét csinálok, azt hitték, ennek a történetnek már vége. Én meg sírtam, és mondtam, hogy hagyjanak békén, tudok saját magam dönteni. Ezután elfordultak tőlem, utólag meg tudom érteni, kamaszok voltunk, de azt hiszem, akkor voltam a legmélyebben. Romlott a mentális állapotom, már nemcsak a belső világomra hatott ez az egész, hanem a kapcsolataimra is. A bizalmasaimat  vesztettem el, akikkel máskor meg tudtam beszélni, mit érzek. Ráadásul, utólag visszagondolva, teljesen attól függött a kedvem, hogy észrevesz-e, vagy ignorál” – meséli Petra.

A tanár tizenkettedikben használta ki ismét a lányt, amikor az már 18 éves volt. A városhoz közel béreltek ki egy házat az osztállyal, ott volt Orbán is, illetve Szabó, a filozófiatanár. Napközben kint volt Orbán felesége is a kisgyerekükkel, de ő aztán hazament. A diákok és az osztályfőnök inni kezdtek.

„Volt egy dézsa is, beültünk a barátnőimmel, iszogattunk. Aztán láttam, hogy jön ő is, addigra kiszálltak a barátnőim, néhány osztálytársam maradt. Beszélgettünk, és feltűnt, hogy ismét kezd közeledni hozzám. Folyton megkínált a piájából, és közelebb húzódott. Ekkor már feltűnt egy fiúnak is, elment, és szólt a barátnőimnek, hogy néha nézzenek rám. Körülbelül ekkor kezdett simogatni a víz alatt. Nem tudtam, hogyan reagáljak, annyira szégyelltem, annyira féltem, hogy meglátja valaki, de nem akartam, nem tudtam leállítani” –  meséli Petra.

Odamentek a barátnői, megkérdezték, minden rendben van-e, igennel válaszolt. „Aztán a víz alatt megfogta a kezem, rátette a lábára, ő meg a fürdőruhám alá nyúlt, a lábaim közé. Ez volt az egyik első szexuális jellegű kapcsolatom. Ha látta, hogy feszengek, adott még bort. Azt mondta, nagyon szép vagyok. Egy idő után nem bírtam tovább, jeleztem az egyik fiúnak, hogy baj van, ő odajött, és konkrétan arrébb tett. Kiszálltam, és elkezdtem sírni, irányíthatatlanul” – meséli.

A lány nagyon összetört, felment a szobájába, és elmondta az osztálytársnőjének, mi történt, aki nem tudta, mit kellene tenni. Felvetette, hogy jó lenne valakivel beszélni erről, aki tanácsot adhat. „Nem tudtam, kivel, a szüleimmel kizárt volt, az iskolapszichológussal sem, hiszen akkor lelepleztem volna őt” – mondja Petra.

Ekkor eszébe jutott a filozófiatanár, akivel eleve jóban volt, és aki szintén ott volt a kiránduláson, de már lefeküdt. Petra bekopogott hozzá, elnézést kért, és elmesélte neki hogy történtek dolgok közte és Orbán között, nemcsak aznap, hanem négy éven keresztül, és elmondta, hogy a kirándulásokon Orbán mindig közeledik hozzá A tanár azt válaszolta, hogy nyugodjon meg, nincs semmi baj,

Orbánnak van egy ilyen szokása, de úgy lehet elkerülni ezeket a helyzeteket, hogy nem kell inni.

Mikor a lány visszament az udvarra, egyszer csak Orbán félrehívta, és elmondta neki, hogy nagyon fontos embernek tartja, gyönyörűnek, és hogy bátrabb kellene legyen, több önbizalommal. „Azt mondta, szeret a maga módján, és más lett volna a történetünk, ha másak lettek volna a körülmények” – idézi fel Petra.

A lány teljesen össze volt zavarodva, néhány órája még kétségbe volt esve, aztán örült, hogy a tanár szereti, nemcsak kihasználja. A banketten is elmondta neki Orbán ugyanezeket, majd utána egy házibulin az ajtóban megcsókolta. „Viszonoztam, kamaszos szerelemmel, de sosem láttam még annyira részegnek” – mondja.

Vége volt az iskolának, de a lány a lezáratlanság érzésével küzdött. Kézzel írt levelet Orbánnak (amihez a jegyzetei azonban megmaradtak a telefonján), elmondott mindent őszintén, mit érzett a négy év alatt, mennyire függött a tanár figyelmétől, és biztosította, hogy titokban tartotta a történetet. A tanár semmitmondóan válaszolt: jó bulizást és pasizást kívánt neki.

Ez a semleges hangnem segített Petrának felismerni, hogy nem egy titkos, izgalmas kapcsolat részese volt, hanem visszaéltek vele. Mai napig megviselik a történtek, azt mondja, ha néha ezekre gondol, pánikrohama lesz.

Végjáték

Orbán Zsolt az interjú során csak azokat a kihasználásokat ismerte el, ahol a viszonya volt diákjaival nyilvánossá vált. Azt állítja, csak nagykorú diákokkal volt kapcsolata, miután már elvégezték a középiskolát. Az interjú során többször azt inszinuálja, hogy szándékos lejáratás miatt teszem fel a kérdéseimet.

„Mióta családom van, én senkivel” – állítja egy fél mondattal. Jelzem neki, hogy a nősülése utánról is tudok történetet. „Lehet, valaki valamit félreértett” – válaszolja. „Hogyan lehet félreérteni, hogy belenyúl valakinek a bugyijába?” – kérdezek vissza. Nem ismeri be a visszaéléseket, de annyit kimond, hogy „ha valaha valakit megbántottam, attól bocsánatot kérek”.

Tagadja azt, hogy a külföldi kirándulásokon vagy a házibulikon túlzott módon ittak volna. „Én nem vagyok az abszolút tiltások embere. Sohasem szerettem, ha a diákok kijátsszák a rendszert, és titokban fogyasztanak alkoholt az iskolán kívüli tevékenységek során. A »jobb, ha látom«, a »tudom, hogy mit és mennyit« és a »tartsuk ellenőrzés alatt« híve vagyok” – magyarázza a tanár, miért fogyasztott alkoholt közösen a diákjaival.

Tagadja, hogy vannak alkoholproblémái, holott idén nyáron még ezzel védekezett azok előtt a volt diákjai előtt, akik együtt, levélben keresték meg és szembesítették a tanárt korábbi tetteivel. A túlélők is sok olyan történetet mondtak el az interjúk során, amelyekben a tanár túlzott mértékben ittas volt. [Frissítés, 2023. november 28.: A szembesítő levél november 28-án jelent meg a Transtelexen, ekkor linkeltük mi is.]

„A szembesítésre, amit tőlünk kapott, és amiben több abúzustörténet is helyet kapott, válaszolt, de semmilyen felelősséget nem vállalt. Magáról beszélt benne, hogy ő mennyit szenvedett, hogy ő együtt nőtt fel velünk, és alkoholproblémái voltak, meg írt a családjáról is” – mondja Boróka, akit még ötödik osztályban, Annával párhuzamosan próbált meg behálózni.

Orbán Zsolt november 10-én lemondott a városi tanácsosi mandátumáról, amit a helyi közösség értetlenül fogadott. „Személyes okokból távozott” – számolt be róla a helyi sajtó, amely utólag értesült, mert nem hívták meg az újságírókat a tanácsülésre, ahol a testület elfogadta a lemondását.

Jobban érthető, ha elmesélem, hogy november 7-én felhívtam Korodi Attilát, Csíkszereda polgármesterét, az RMDSZ csíkszeredai szervezetének elnökét. Megkérdeztem tőle, hogy az RMDSZ-frakció mit tudott arról, hogy Orbán Zsolt sorozatban visszaélt a diákjaival. Elmondtam, hogy készülő cikkemben erről kilenc túlélő nyilatkozik, és további volt diáklányok is megerősítették, hogy visszaélt velük, de nem kívántak erről nyilatkozni.

Korodi akkor azt mondta, előbb megvárja  a cikket, addig nem kíván intézkedni. Miután Orbán lemondott, ismét felhívtam a polgármestert, hogy mi történt. „Én rákérdeztem Zsoltnál erre a történetre, és azt mondta, ez egy személyes ügye, nem kívánja a városházát belekeverni, és lemondott” – nyilatkozta a polgármester, aki azt mondja, neki személy szerint soha nem jutott a fülébe, hogy Orbán ilyeneket tenne.

Az már nem felderíthető, hogy az elmúlt húsz évben a tanács RMDSZ-frakciója mikor mennyit tudott. Mindenesetre az egyik tanár forrásom azt állítja, őt valamikor a 2010-es években felhívta az akkori alpolgármester, Antal Attila, és azt kérdezte tőle, hogy „ti ilyen emberrel hogy tudtok együtt dolgozni az iskolában?”

Antal Attila arra a kérdésemre, hogy tudtak-e Orbán Zsolt szexuális visszaéléseiről nemmel válaszolt, majd amikor jeleztem, hogy úgy tudom, valakit egyszer felhívott ezzel, akkor ezt mondta: „Tulajdonképpen nekünk annak idején az akkori igazgatóval volt problémánk, azt érzékeltük, sok a visszásság, tarthatatlan dolog az iskolában, nem értettük, hogyan lehet egy ilyen presztízsű iskolának ilyen igazgatója.

S akkor ott volt Orbán Zsolt, aki evidens opció lett volna erre a pozícióra, de mondta valaki, hogy hát nem, őt nem lehet, mert baj van vele, az igazgató sakkban tartja, állítólag eltussoltak valamilyen ügyeket.”

Az azóta pszichoterapeutaként dolgozó egykori alpolgármester nem tudja pontosan, hogy kitől hallottak ilyesmit, talán a volt polgármestertől, válaszolta a kérdésemre. Antal Attila teljesen elképzelhetőnek tartja, hogy a frakcióban nem tudtak Orbán Zsolt visszaéléseiről, ő is csak a magánpraxisa elindítása után hallott utalásokat. Állítja, semmi olyan nem jutott a tudomására, amit jelentenie kellett volna a hatóságoknak.

Orbán Zsolt az iskolából augusztus közepén távozott, állítása szerint saját elhatározásból. Állítása szerint ebben közrejátszott a volt diákjaitól kapott levél is. De a filozófiatanár más verziót tud: „nekem Zsolt azt mondta, hogy a volt igazgató fenyegette meg azzal, hogy nyilvánosságra hoz róla dolgokat”. Kérdésemre Varga László tagadta, hogy megfenyegette volna Orbánt. Állítása szerint Orbánnak kiemelt szerepe volt az ő tavaszi leváltásában, de rágalom, hogy ő megfenyegette volna. Idén január 16-án beszéltek utoljára, azóta írásban sem kommunikáltak, válaszolta a volt igazgató.

Orbán Zsolt azt mondja, nem menne vissza tanítani, bár augusztusban csak fizetetlen szabadságot vett ki egy évre. Azért csinálta így, magyarázta, mert különben nem tudták volna megoldani a helyettesítését. Nyáron az FK Csíkszereda labdarúgó klubhoz igazolt tanulmányi igazgatónak. A klub honlapja szerint Orbán tagja a klub igazgatótanácsának is.

Kérdésünkre Szondy Zoltán, az FK Csíkszereda és a Székelyföld Labdarúgó Akadémia elnöke azt mondta, régen érlelődött már, hogy szétválasszák az FK Csíkszereda égisze alatt működő Székelyföld Labdarúgó Akadémiát és a Márton Áron Tehetséggondozó Központot. Ez 2023 nyarán megtörtént, a MÁTK önálló lett, így a SZLA futballistáinak külön tanulmányi igazgatót alkalmaztak Orbán Zsolt személyében. Több jelentkező közül választották őt végzettsége, szakmai múltja és tapasztalatai alapján.

Orbán Zsolt feladatköre jelenleg lányok oktatására nem terjed ki. Szondy Zoltán azt mondja, semmit nem hallott az elmúlt években arról, hogy Orbán Zsolt diáklányokkal élt volna vissza.

Ha a történet bármelyik szereplője később nyilatkozni szeretne, nagyon szívesen teret adunk a mondandójuknak.

Ha bárki kiskorúakkal szemben elkövetett bármilyen (érzelmi, fizikai, szexuális) visszaélésről szerez tudomást, azt jelentse be a 119-es, ingyenesen hívható, országosan egységes sürgősségi számon.

A cikket dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő lektorálta. A nyitókép Szucher Ágnes munkája.

A cikksorozat a Thomson Alapítvány támogatásával készült.

The post Lányok a nyílt titkok csapdájában: a hallgatás az egész közösséget behálózta appeared first on Átlátszó Erdély.

Régóta várja mindenki a jelenléti oktatás újrakezdését, a minisztériumi rendelet mégis komoly fejfájást okoz. A probléma az, hogy a pandémia ideje alatt a diákok és tanárok is felmondták kolozsvári albérleteiket. Most egyik napról a másikra kell szállást találni az igencsak borsos kolozsvári lakáspiacon.

Az Oktatási és az Egészségügyi Minisztérium március 8-án adta ki azt a rendeletet, amely az oktatási intézményekben visszavonja az összes járványügyi korlátozást. Ez azt jelenti, hogy a romániai iskolák és az egyetemek is vissza kell térjenek a pandémia előtti oktatási formához. A kormányrendelet egy napra rá, március 9-től lépett érvénybe.

Ez nem kis fejfájást okozott. Az egyetemeken lehetetlen egyik napról a másikra átállni félév közepén: bentlakási helyeket (újra)osztani, órarendeket átrendezni, tantermeket újraosztani a megnövekedett igények szerint. Ezért a minisztérium engedményt tett: minden egyetem eldöntheti, mennyi időre van szüksége az átálláshoz.

A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Szenátusa két hetet szavazott meg, így március 28-án indítják újra a jelenléti órákat. A szenátusi rendelet április 4-ig ad haladékot azoknak a karoknak, amelyek nem tudnak március végére átállni a jelenléti oktatásra.

„A szülők nem voltak felkészülve arra, hogy egy ilyen felfoghatatlan és átgondolatlan döntés születik a félév közepén. Ilyen nagy gazdasági terhet nem tudnak elviselni a családok. A gyermekemtől hallottam, hogy van több tucat diáktársa, akik kénytelenek lesznek abbahagyni az egyetemi tanulmányaikat, mivel a családjaik sajnos képtelenek fedezni ezeket a váratlan költségeket. Tudunk olyan szülőről is, akinek a COVID járvány alatt megszűnt a munkahelye, kénytelen volt új munkahelyet találni, viszont a jelenlegi Oroszországgal szembeni szankciók miatt újra munkanélkülivé vált”

— ezekkel a halmozott problémákkal kereste meg az Átlátszó Erdélyt egy szülő, akinek a gyermeke a BBTE Pszichológia Karán tanul.

Megkerestük Soós Annát, a BBTE rektorhelyettesét, Kovács Dávidot, a BBTE társadalomtudományokért felelős diákszenátorát és Antal Dobra Józsefet, a Pszichológia Kar diákképviselőjét és Hatos Attilát, a KMDSZ elnökét.

A lapunkat megkereső szülő pontosan összegzi, hogy milyen akadályokkal kerültek szembe az egyetemisták. Elsősorban lakást kell szerezniük Kolozsváron. Az elmúlt egy-két hétben több ezer diáknak kellett lakást keresnie az egyetemi központokban, a hirtelen kereslet miatt nőttek a lakbérek is. Sok család nem engedheti meg ezeket a kiadásokat a tanév utolsó három hónapjára úgy, hogy általában egy éves szerződéseket kötnek a lakások (vagy szobák) bérlésekor. Gyakorlatilag sokan úgy fizetnek lakbért nyárra, hogy nem is tartózkodnak a városban. Az egyetemi bentlakások befogadóképessége pedig elenyésző a hallgatók számához képest.

„Éppenhogy csak pár nappal vagyunk “túl” egy világjárványon, egy velünk szomszédos országban éppen háború dúl, ami bármikor eszkalálódhat egy világháborúvá. Ilyen körülmények között hogyan írjon alá bárki is minimum fél éves (de inkább egy éves az átlagos) albérleti szerződést?” – tette fel a kérdést a panaszos szülő.

A fenti problémák az olyan tanárokra is érvényesek, akik jelenleg nem tartózkodnak Kolozsváron. Közülük egyesek vendégtanárok, mások személyes körülményeik miatt nem tudják megoldani a Kolozsvárra költözést.

Ráadásul a korlátozások feloldása ellenére a járvány még mindig terjed. Azok az egyetemisták, akiknek az orvosa nem ajánlja, hogy közösségi terekbe menjenek, kénytelenek befagyasztani az egyetemi évet. Ezt megtehetik úgy, hogy nem veszítik el az idei vizsgákkal megszerzett kreditpontjaikat, és jövőre újrakezdhetik tanulmányaikat.

A távoktatás mellett sokan kezdtek el dolgozni az állandó lakhelyük közelében. Nekik most dönteniük kell a munkahely felmondása vagy a folyamatos ingázás között. Vannak olyanok is, akik időközben külföldre költöztek vagy épp fordítva, a külföldiek jelentkeztek romániai egyetemi képzésekre anélkül, hogy az országban tartózkodnának.

Diákok tüntettek a miniszter döntése ellen

A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem diákszervezete (OSUBB) március 14-én tüntetést szervezett a minisztériumi rendelet ellen. A diákok is a jelenléti oktatás hívei, de a minisztériumi döntés szerintük csak káoszt okozott. A tüntetők programszövege itt olvasható, ebben arra kérik a minisztériumot, hogy adja át a döntés teljes jogát az egyetemeknek.

A tüntetésen azt skandálták, az amfiteátrumokban akarnak ülni, de csak a logikusan meghozott döntések után – „Vrem să stăm în amfiteatre, dar prin decizii calculate!” –, és jelképesen gyűjteni kezdtek Sorin Cîmpeanu miniszternek egy havi lakbért. A zsebükbe nyúltak, és megmutatták, mekkora gond az egyetemistáknak kifizetni a kolozsvári lakbéreket. Az urnákba dobált 1 lejekből nem gyűlt össze a 300 eurós összeg.

Az OSUBB felmérést is készít az egyetemisták körében annak kockázatáról, hogy félbeszakítják a tanulmányaikat. (A kérdőívet március 28. éjfélig lehetett kitölteni.) Az eredményekből már közöltek annyit, hogy a kérdőívet első nap kitöltő 2500 diák közül 1200-an válaszolták azt, hogy abba kell hagyják az egyetemi tanulmányaikat a jelenléti oktatás kötelezővé tétele miatt.

A iași-i Hallgatók Ligája (LS Iași) nemcsak tüntetést szervezett, hanem Sorin Cîmpeanu ellen bűnügyi feljelentést is tett a DNA-nál hivatali visszaélés gyanújával.

Az oktatásügyi miniszter sürgősségi rendelete nem oldja meg a káoszt

Az oktatásügyi minisztérium március 25-én, a visszaállás előtt egy hétvégével úgy döntött, hogy egy sürgősségi rendelettel ismét lehetővé teszi az online oktatást – posztolták örömmel a diákszervezetek Facebook-oldalain is (pl. itt és itt).

Cîmpeanu pontosított az Edupedu.ro-nak: az online és hibrid oktatás csak egy jövőbeli fejlesztés terve, amit leghamarabb a 2022/2023-as tanévtől tudnak érvénybe léptetni. A portál március 26-án írta meg, hogy az online oktatás bevezetéséhez előbb annak működési standardjait kell kidolgoznia a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóságnak (ARACIS). A standardok kidolgozása minimum 90 napot vesz igénybe, tehát leghamarabb idén júniusra, gyakorlatilag a tanév végére készülhet el.

A BBTE-nek sem tetszik a döntés, de végrehajtja

A BBTE-s forrásainknak egyöntetűen negatív volt a véleménye a minisztériumi rendeletről, de eleget kell tegyenek az előírásoknak.

„Az egyetem rektorátusa azt kifogásolta a minisztérium döntésében, hogy a váltást a félév közepén és azonnal kérték” – mondta Soós Anna rektorhelyettes az Átlátszó Erdélynek. Vagy ahogyan Antal Dobra József diákképviselő fogalmazott:

„Közfelháborodást váltott ki a minisztérium zárkózottsága és a párbeszédre való nyitottság teljes hiánya. Ez nagyon elszomorító és dühítő.”

A Babeș-Bolyai Tudományegyetemen nappali képzés és távoktatás is működik. A nappali képzésként akkreditált szakokon kötelező a jelenléti oktatás és vizsgázás, míg a távoktatásnál csak a vizsgákra kell élőben megjelenni. A pandémia miatt a nappali tagozatosok is online vagy hibrid formában tanulhattak, de a szükségállapot visszavonásával jogilag megszűnt ez a lehetőség számukra. Ha egy nappali tagozatos diák online kapcsolódik be a szemináriumokra, a laborgyakorlatokra vagy a vizsgákra, akkor nem lesz jogosult a diplomájára.

„Az előadásokon a jelenlét nem kötelező, ebben az esetben folytatjuk a hibrid oktatást azokon a karokon, ahol ez lehetséges. Viszont a szemináriumokon, a laborgyakorlatokon, illetve a gyakorlati órákon (például pedagógiai gyakorlaton) szemtől szembeni oktatást kér a törvény”

– nyilatkozta Soós Anna. A természettudományi karokon, a sporton, a matematika-informatika karon vagy a színin már eddig is jelenléti oktatás zajlott, tehát azokon úgy folytatódik minden, ahogyan a tanév elején elkezdték – tudtuk meg a rektorhelyettestől.

Március 28-tól visszaáll a „face to face” oktatás

A BBTE rektorátusa más egyetemekkel is egyeztetett a minisztériumi döntésről, erősítette meg kérdésünkre Soós Anna. A rektorátusok osztoztak azon a véleményen, hogy elhamarkodott a második félév közepén visszaállni offline módba, de az együttműködésük ennyiben ki is merült. Soós hozzátette, hogy minden egyetem autonóm, és a saját szenátusa dönt a jelenléti oktatás kezdetének időpontjáról.

Kolozsváron a babeșes hallgatókon kívül nem szólalt fel más diákszervezet a minisztériumi döntés ellen.

„A BBTE nagyon megértő a diákokkal szemben. Az összes többi kolozsvári egyetemnél fel sem merült a jelenléti oktatás megkérdőjelezése. Egyedül a BBTE rektora próbálta valamennyire mediálni a helyzetet” – számolt be az Átlátszó Erdélynek Kovács Dávid, a BBTE egyik diákszenátora. Itt olvashatják magyarul a posztot Daniel David, a BBTE rektorától.

A diákszenátorok leszavazták

A BBTE szenátusi ülésén az egyetemistákat a diákszenátorok képviselik. „A diákszenátorok mind NEM-mel szavaztak arra a javaslatra, hogy március 28-tól kötelezően visszatérjenek az egyetemre a hallgatók. A diákképviselők csak a negyedét teszik ki a szenátusnak, tehát ez nem volt elegendő ahhoz, hogy nyerjünk vele” – tudtuk meg Kovács Dávidtól.

A Szenátus március 14-i határozata megengedi az egyes karoknak, hogy egy héttel meghosszabbítsák az átállást, és csak április 4-én indítsák a kötelező jelenléti oktatást.

A Pszichológia Kar diákképviselője elmondta, hogy a magyar tagozatos diákok között lett volna igény arra, hogy csak április 4-től kezdődjön a jelenléti oktatás. De a román és német tagozatok hallgatói nem akartak élni ezzel a lehetőséggel. Így nem is kérvényezték a Kari Tanácsnál.

„Felmerült a kérdés az Alkalmazott Pszichológia Intézet diákjai között, akiket én is képviselek, de a döntést a hosszabbításról kari szinten kellett volna meghozni. Viszont sem a román, sem a német tagozat nem jelezte, hogy erre igényük lenne. Többségi igény hiányában pedig nem került sor vitára” – válaszolt Antal Dobra József.

A KMDSZ tagjai között is vannak BBTE-s diákszenátorok, és a magyar diákszervezet is részt vett a tüntetésen, az OSUBB társszervezőjeként.

Hatos Attila, a KMDSZ elnöke azt nyilatkozta lapunknak, hogy problémás a szűkös időkeret, ami alatt az egyetemisták vissza kell költözzenek Kolozsvárra, „viszont azt is figyelembe kell venni, hogy a legtöbb kolozsvári felsőoktatási intézményben 2021 őszétől már valamilyen formában visszatért a jelenléti oktatás.”

Jó hír azonban, hogy a BBTE továbbra is előfizet az online oktatást megkönnyítő TEAMS és Microsoft Office csomagokra.

„A Teams és Microsoft Office lehetőségek megmaradnak, hiszen az említett tevékenységek nem fedik le az összes egyetemi oktatási feladatot. Például a konzultációkat és a gyűléseket tovább is ugyanazon a platformon végezhetjük. Minden diáknak megmarad a felhasználója, ami az információküldésre továbbra is hasznos felület. Nyilván mindenkinek megvan az egyetemi email címe is, tehát azokon is tudjuk értesíteni őket” – fejtette ki Soós Anna rektorhelyettes.

A szemináriumokat online is közvetítik, a diákok a diplomájukat veszélyeztetik

A tanárok mindenképp az egyetem épületeiben fogják megtartani az óráikat. De születtek olyan informális egyezségek az egyetem tanárai és diákjai között, hogy a szemtől szemben megtartott szemináriumokon is bekapcsolják az online csatlakozást, hogy a fizikai jelenlétet megoldani nem tudó hallgatók se maradjanak le.

A Közgazdaságtudományi Kar arra biztatja a diákjait, hogy akik nem tudnak megjelenni, azok mindenképp csatlakozzanak be online az előadásokra és a szemináriumokra is. Ezzel a nappali akkreditált képzésen résztvevő diákok diplomája veszélybe kerül ugyan, mégis nagy segítség a tanárok részéről.

A lapunkat megkereső szülő jelezte, hogy a Pszichológia Karon nem vállaltak ilyen kompromisszumokat a tanárok (az erre vonatkozó hivatalos dokumentum itt). Ezt a magyar kar diákképviselője is megerősítette: „A Pszichológai Karon ilyen szempontból nem voltak törekvések, tudván azt, hogy a miniszter nem igazán hajlik a párbeszédre, úgyhogy abban maradtunk, hogy betartjuk a szenátusi döntésben előírtakat” – válaszolta kérdésünkre Antal Dobra József.

Máshol az ingázás problémáját egyes karokon tömbösített órákkal oldják meg. Például a Bölcsészettudományi Karon kéthetente tartanak dupla órákat, számoltak be erről a mesterképzésen résztvevő diákok.

Ugyanakkor olyan BBTE-s esetről is tudunk, hogy a tanárok visszautasították az előadás online közvetítését, hiába törvényes, és igényelnék is a diákok.

Megkérdeztük a rektorhelyettest, hogy vannak-e informális megegyezések arról, hogy a szemináriumokra mégis bekapcsolódjanak azok a diákok is, akiknek egyáltalán nem megoldható a Kolozsvárra költözés. „Ezt nem tudjuk megoldani, hisz ebben az esetben nem teszünk eleget az akkreditációs feltételnek. Minden kartól az akkreditációs feltétel biztosítását kértük” – kaptuk a választ Soós Annától.

A COVID-19 nem tűnt el, a diák tanévet fagyaszthat, ha veszélyeztetett

Kérdés az is, mi történik azokkal a diákokkal, akiknek krónikus betegsége vagy más egészségügyi problémája van, és a járvány miatt még nem mernek részt venni a jelenléti oktatásban.

„Ha egy diáknak azt írja elő az orvosi ajánlás, hogy nem mehet közösségbe, akkor sajnos kénytelen lesz elhalasztani egy évre a tanulmányait. Erre orvosi alapon bármelyik pillanatban lehetősége van, és ugyanolyan feltételek mellett folytathatja egy év múlva.

Reméljük, hogy addigra már ténylegesen visszaáll a normál helyzet, és nem kell a vírussal megküzdeni. Az egyetemhez még nem érkezett olyan kérés, hogy egészségügyi gondok miatt valaki meg szeretné szakítani a tanulmányait. Azonban erre március 28. után is lehetősége van a diákoknak” – magyarázta a prorektor.

Most sincs elég hely a bentlakásokban

Az köztudott, hogy Kolozsváron lakni nem olcsó, nagy árat fizetnek azok, akik nem jutnak kollégiumi helyhez. Az Economedia.ro elemzése alapján az utóbbi egy évben Kolozsváron 12,2%-al nőttek a lakbérek, ezzel megelőzték a bukaresti árakat is. Például kétszobás lakást Kolozsváron 350-500 euró között lehet bérelni.

Soós Anna elmondása szerint a pandémia óta se a tandíj ára, se a bentlakás ára nem változott. A Babeș-Bolyai bentlakásai pedig maximális kapacitással állnak rendelkezésre, körülbelül hatezer diák számára. A helyekre azok az egyetemisták jogosultak, akiknek a tanulmányi átlaguk szerint a tanév elején is rendelkezésükre állt volna. A helyeket a szokásos módon, több fordulóban osztják ki. Még vannak elfoglalható szobák, ahová várják a jelentkezőket.

Kérdésünkre, hogy végeztek-e felújításokat a bentlakásokban a pandémia alatt, Soós Anna azt válaszolta: „A kollégiumok felújítása már az előző években megtörtént, most csak a szokásos karbantartást végezték el.”

A KMDSZ lakáskereső szolgáltatása nem működik

A KMDSZ-től is megkérdeztük, hogy van-e lehetőségük segíteni a diákok lakhatási problémáin. Az elnök a Palota és kunyhó hirdetési szolgáltatásra hivatkozott, amely oldalon az utolsó bejegyzés 2021 decemberi, tehát már nem működik.

„Egy időben volt a Palota és kunyhó szolgáltatása a KMDSZ-nek, viszont az elmúlt években azt láttuk, hogy kicsi az igény a diákok részéről ennek az internetes felületnek a használatára” – nyilatkozta Hatos Attila.

Felmerült a kérdés, hogy az egyetemistáknak fenntartott bentlakáshelyekre szállásolnak el ukrajnai menekülteket. Soós Anna elmondta, hogy a BBTE a bentlakási helyek 0,5 százalékában szállásolt el ukrajnai menekülteket, a kihelyezett tagozatokon, azaz nem Kolozsváron.

„Az ukrajnai menekülteknek már az első pillanattól felajánlottuk azokat a helyeket, amelyeket az egyetemisták nyári gyakorlatkor szoktak használni. Kihelyezett tagozataink vannak például Resicabányán, ahol most adtak át egy új bentlakást. A háború kitörése után egy-két nappal már érkeztek menekültek a kolozsvári bentlakásokba is. De egyik esetben sem hosszú távra, hanem csak ideiglenes szállást igényeltek. Egyelőre csak érdeklődők vannak, akik maradnának tanulni, és hosszútávú szállásigényük is van” – válaszolta Soós Anna az Átlátszó Erdély kérdésére.

Címlapfotó: Diáktüntetés az OSUBB szervezésében. Forrás: az OSUBB Facebook-oldala

The post Jelenléti oktatás van, lakás Kolozsváron nem föltétlenül appeared first on Átlátszó Erdély.

A közoktatás sok éves elhanyagolásának és alulfinanszírozásának drámai következményei mutatkoznak meg az új világjárványban. Az új koronavírus gyors terjedése, a fokozódó kényszerhelyzet megmutatja, mennyire kilátástalan az egészségügy helyzete, mennyire magára van hagyva az oktatási rendszer, és mennyire elhanyagolt a szociális háló. Összességében azt, hogy a román állam képtelen állampolgárai védelmére.

Látványos az utcára vezényelt katonaság és a himnusz hétvégére elrendelt lejátszása. Ha az oktatásba, egészségügybe, szociális szolgáltatásokba nem fektet a mindenkori román kormány, a hadviselésbe és nacionalizmusba viszont igen, akkor nem marad más hátra, mint ezeket szerepeltetni járvány idején is.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A hazai oktatást érintő intézkedések március 4-én gyorsultak fel, amikor kimutatták az első koronavírusos fertőzést egy temesvári iskolában. Néhány napon belül újabb megbetegedéseket jeleztek iskolásoknál, március 9-én délután az Országos Katasztrófavédelmi Bizottság úgy határozott, hogy március 11-től az összes romániai tanintézmény helyszíni működését felfüggeszti, hogy megakadályozza a fertőzési gócpontok kialakulását.

A pedagógusoknak elvileg egy napjuk volt, hogy útjukra bocsássák a diákjaikat.

Volt iskola, ahová a hivatalos értesítés 10-én délután érkezett meg, és olyan is, ahol szakmai nap folyt ez idő alatt, így a tanárok később értesültek.

Bár a vírus terjedésének ritmusa utalhatott rá, a pedagógusok, iskolások, szülők március 11-én még nem tudhatták, hogy az iskolát nem pusztán rövidebb időre függesztik fel. Ahány tanfelügyelőség és iskola, ahány tanár, gyerek és család, annyi féle megoldás született a távoktatási helyzetre.

Különböző megyékben, kisebb és nagyobb településeken élő, hagyományos és alternatív pedagógiát alkalmazó tanítókat, tanárokat kérdeztünk, hogy feltérképezzük, hogyan tudtak alkalmazkodni, milyen nehézségeket jelent diáknak, pedagógusnak a digitális eszközök használata, a távoktatás és az, hogy beláthatatlan, mikor és hogyan ér véget a tanév.

A villanytól az online tanításig

Az iskolai tanítás szüneteltetésén kívül az új koronavírus elterjedése személyes változásokat is hozott a pedagógusok életében. Van, aki otthon felügyeli a saját gyerekeit, miközben igyekszik felzárkózni a távoktatásban, és van, aki idős édesanyját óvja a megbetegedéstől.

Toós Emma tanítónő második osztályos gyerekeket tanít a Maros megyei Kelementelkén. Az iskola bezárása óta online tartja a kapcsolatot kisdiákjaival, miközben édesanyjára vigyáz. Kelementelke kis lélekszámú település, ahol sok a hátrányos helyzetű gyermek. Számukra kulcsfontosságú a személyes megerősítés a tanulásban.

Jelenleg 11 gyerek jár Toós osztályába, 80 százalékuk hátrányos szociális körülmények között él. Három gyerek otthonába az áram sincsen bevezetve, sok édesanya nem ért a számítógéphez vagy az okostelefonhoz, olyan is van, aki írni-olvasni sem tud.

Március 10-én, mint sok más tanintézményben, még nem mérték fel a helyzet súlyosságát, hiszen ekkor csak rövidebb szünetről volt szó. Abban maradtak a gyerekekkel, hogy Facebook-csoportban, Messengeren folytatják a munkát. A másodikos gyerekek elszántsága pozitívum: azóta is lelkesen oldják a kiosztott feladatokat, amelyekre a tanítónő személyesen jelez vissza, és megosztják saját hírfalukon a tanítónőtől kapott kis videókat.

Lemorzsolódhatnak a hátrányos helyzetű gyerekek

„Az egyik fiú, P. nagyon lelkes, de csak az iskolában tud tanulni. Gyakran kéri is, hogy maradjunk bent szünetben, hogy olvassunk, gyakoroljunk. Viszont sokat hiányzik, mert a szülei napszámba küldik” ‒ meséli a tanítónő a kisfiúról, aki most kezd megtanulni írni. Az iskolai szünethez kapcsolódó legkellemesebb élményei között meséli, hogy P. segítséget kért, hogy ő is használhassa a Messengert, felkeresse a tancit és feladatot kérjen: számára fontos gyakorlat, hogy írásban kommunikál a tanítójával.

Olyan elemi osztályok is vannak az iskolában, ahol a gyerekek családi helyzete miatt még ennél is nehezebb vagy lehetetlen az online kommunikáció, a távoktatás. Van, aki a szomszédban oldja meg a feladatot, és így is elkészül vele, végül lefényképezi és elküldi. Ilyen helyzetben nagyon szűkösek a pedagógusok lehetőségei, és a gyerekek, szülők számára már az is kihívás, hogy egyáltalán bekapcsolódjanak az oktatásba.

„Az iskolánkba járó gyerekek 60 százalékának nincsen számítógépe, de az iskola technikai felszereltsége miatt minőségi számítógép-felhasználást sem tanulnak”

‒ mutatott rá Toós Emma.

A másodikosokkal már tudnak gyakorló feladatokat oldogatni, meséket, zenés vagy matematikai témájú videókat megosztani, a gyerekek visszajelzései is pozitívak, de ugyanez első osztályban teljességgel lehetetlen. „Meg kell fogd a gyerek kezét”, szemlélteti a személyes kapcsolat fontosságát az első osztályosok esetében.

Hasonló a helyzet a hátrányos helyzetű gyerekekkel is. A tanító ilyen esetben a személyes odafigyeléssel motiválja a gyerekeket. „Akár 80 százalékuk is lemorzsolódhat az iskolából, ha hosszú távon fennmarad a jelenlegi állapot” ‒ értékeli a helyzetet Toós.

Amikor a média a szakmai útbaigazítás forrása

„Egyáltalán eligazításnak számít az, amikor a televízióban közöltek alapján kell cselekedni?” ‒ kérdez vissza érdeklődésünkre a hivatalosan kapott útbaigazításokról Borbély Lajos, szintén Maros megyei településen tanító magyartanár. A döntés hirtelensége miatt senki sem tudta, ez mivel jár: „Az utolsó tanítási napon az iskolaigazgató azt közölte, utasításként ennyit kapott: kövessük a médiát” ‒ mesélte Borbély.

Bár a magyar nyelv és irodalom tantárgy Maros megyei tanfelügyelője levélben biztosította a pedagógusokat, hogy a képességvizsgán minden a korábbi évekhez hasonló lesz, Borbély szerint aggasztó, hogy a vizsgázó évfolyamok számára még csak lehetséges forgatókönyvek sincsenek. Úgy gondolja, ezeknek az osztályoknak a legnehezebb a helyzete.

„Nem demokratikusságot és esélyegyenlőséget látok az intézkedésben, hanem azt, hogy ha mi sem tudjuk, hadd bogozzák ki a többiek” ‒ értékeli a március 10-én kézhez kapott határozatot, mely szerint az iskolák döntenek a távoktatási módszerről.

Tankönyve sincs minden diákjának, nem hogy technikai eszköze az online tanuláshoz. A magyartanár két akadályt emel ki:

• sokan nehezebb családi körülmények között élnek, „öltözetükre sem tudnak figyelni”, nincsen számítógépük, telefonjuk, internethozzáférésük;
• sokan vakációként fogják fel az iskolai szünetet, és szüleik is így élik meg.

Számos vidéki iskolában utópia a távoktatás

„Falun, kisebb iskolákban – mint nálunk – szerintem fölöttébb utópisztikus elgondolás a távoktatás. Addig, ameddig az iskolások 20-25 százalékát nem lehet egyáltalán elérni, további 10-15 százalékát nem lehet kimozdítani, „aktiválni”, a maradék 60-70% közül kérdéses, hogy hányan végzik el a feladatokat (egyesek jelzik lefényképezve, hogy megvan a munka)” ‒ vázolja a helyzetet Borbély.

[wp_ad_camp_1]

A közös iskolaújság-szerkesztés a lelkesebb tanulókkal megalapozta az online munkát, azonban ezzel is csupán a gyerekek 20 százalékát éri el. „De mi van azokkal, akikkel ilyen formában nem tudok találkozni? Úgy próbáltam beosztani a hátralévő tankönyvi oldalakat, hogy hasznos feladatok jussanak mindenkinek, hogy ne essenek ki a rutinból: olvassanak, írjanak időnként, főleg kisebb osztályokban. A nyolcadik osztállyal szerencse, hogy már ismétlésnél tartunk. Több gyakorlatot, feladatlapot kaptak” ‒ meséli, hogyan hidalja át a helyzetet.

Az online tanulással inkább csak kísérleteznek, igyekeznek megtalálni a leghatékonyabb formákat, mutat rá Borbély: „több esetben is a diák rendelkezik digitális kompetenciákkal, nem pedig a tanár.”

Az átlagnál jóval több energiát vesz igénybe

„Az egyik és legfőbb akadály a távoktatásban az, hogy nem mindenki elérhető online felületen, mert nincsenek meg hozzá sem az anyagi körülmények, sem minden esetben a támogató szülők” ‒ értékeli a helyzetet Tókos Andrea, aki Kolozsvárhoz közeli Mérán tanít. Saját módszerében talán az a legnagyobb kihívás, hogy online bármikor elérhető legyen a gyerekek számára, hogy ők a maguk ritmusában, idejében dolgozhassanak.

„Egyeseknek elég, ha csak kiküldöm a feladatlapot, rövid instrukciókkal ellátva, következő alkalomra küldik is vissza a megoldásokat. Van, akinél a videochat működik, másoknál az online tudományos kvízek, van, aki PPT formájában szereti megkapni az anyagot. Mindezektől eltekintve teljesen elérhetővé kellett tegyük magunkat online, hiszen bátran felteszik a kérdéseiket délután 17:35-kor, ha éppen akkor oldják a feladatot és kérdésük van.”

„Egyes diákok jobban dolgoznak otthonról, mint az iskolában. Ez fakadhat a diák saját személyéből, a tanár személyiségéből vagy a tantárgy iránti elkötelezettségből, és nem mellékesen a szülők hozzáállásából is” ‒ mutat rá Tókos a tanulást befolyásoló számos tényezőre.

Az oktatás reformja szociális kérdés is

Pap Zsolt Hargita megyében tanít, a csíkbánfalvi Márton Ferenc Általános Iskolában. Az igazgató rendszeresen közvetíti a fontos információkat, az online tanításra vonatkozó tippeket, módszereket. Átállási idő hiányában március 10-én főként a végzős évfolyamok önálló munkáját igyekeztek megszervezni, hosszabb távú online munka előkészítéséről nem volt akkor még szó.

Az elvárások azóta tisztábbak, viszont „egészen változó, hogy a tanulókkal ki milyen csatornákon kommunikál. A közösségi médiától kezdve tanulást segítő szoftverekig sok mindennel kísérletezik mindenki” ‒ tudtuk meg Pap Zsolttól. „A módszertani ajánlások főként egyirányú leckeleadást tesznek lehetővé, de nem várható el a 22, eltérő szociális helyzetben lévő tanuló mindegyikétől, hogy a tanár által elkészített videót végignézve hasonló módszerrel, aktívan kapcsolódjon be az órába.”

A magyartanár szerint a helyzet pozitív hozadéka lehet, ha egy 5-8. osztályos tanuló ez idő alatt megtanulja beosztani az idejét, megszervezni a kapott feladatainak az elvégzését. „Én alapvetően pozitívan látom ezt a tanulási szituációt, mert bár biztosan fogunk veszíteni miatta, hogyha csak az egyes tantárgyak tartalmait nézzük, jó értelemben kicsit magukra hagyja a tanulókat, ami önállóságra, problémamegoldásra sarkallja őket. Emellett egy sor olyan problémát, kérdést hoz a felszínre ez a helyzet, amelyekkel eddig keveset foglalkoztunk” ‒ fogalmaz Pap.

Szerinte a helyzet azzal a fontos tanulsággal is jár, hogy az oktatás reformja nem kizárólag oktatási, hanem szociális kérdés is: „A mostani távoktatás sem ugyanakkora áldozattal jár egy nagyvárosi, mint egy vidéki iskola esetében” ‒ mutat rá.

„Ha egyik nap még arra kérjük a gyerekeket, hogy ne hozzanak magukkal mobiltelefont az iskolába, akkor nehéz elvárni két nap múlva, hogy valamilyen online tanulós platformot magabiztosan használjanak.

Ahhoz pedig, hogy mind a tanulók, mind a tanárok érezzék például egy mobiltelefon funkcióját az iskolában, és bizonyos határokat betartva termékenyen használják, hosszú időre van még szükség” ‒ hívja fel a figyelmet a vidéki környezet sajátos strukturális kihívásaira, a nyitottság és az alkalmazkodókészség szükségességére Pap.

A szükségállapot valójában csak kiemeli a szociális, gazdasági egyenlőtlenségeket Romániában. A falvakban, ahol országos szinten magasabb a szegénységben élő és veszélyeztetett kiskorúak száma, a gyerekek családi helyzetük miatt és technikai felszereltség hiányában általában is magasabb arányban maradnak ki az iskolából. Szükségállapot idején egyszerűen nem élhetnek a jogukkal az oktatáshoz.

Sok gyerek vidékre utazott, vagy egyedül van otthon egész nap

A gyors és kreatív alkalmazkodás az iskolai tanítás felfüggesztéséhez a városi iskolákban is komoly kihívást jelent. Itt sem mindenki egyformán felkészült, rugalmas, vagy kap támogatást otthon a tanuláshoz. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban a március 12-i nevelőtanácson kaptak eligazítást a pedagógusok. Az iskola felfüggesztése után létrehoztak egy virtuális ötlettárat módszerekkel, eszközökkel, tananyag-feldolgozással ‒ itt osztják meg a felmerülő kétségeiket, sikerélményeiket is.

Majos Andrea tanárnő főként a Google Classroom lehetőségeivel él. Családjával vidékre költözött a szükségállapot idejére. A technikai feltételek így is adottak, viszont családi körülmények között nehezebb koncentrálni. Arról számol be, hogy míg a nagyobbakkal gördülékenyebb a munka, a kisebbekkel inkább hiányzik a személyes, élményeken alapuló együttműködés:

„Szerencsésebb a helyzetem, mert leginkább líceumi osztályokban tanítok, ők nem igazán szorulnak szülői segítségre, ami a tanulási folyamatot és a technikai háttér kezelését illeti.

Azonban van három 5. osztályom is, bevallom, velük még gondban vagyok, mert a tanórákon annyira élményjellegű, kísérletező, játékos módszereket használtam, hogy már egy hete gondolkodom, hogyan legyen tovább, és még nem sikerült kitalálnom.”

A forgatókönyvek nem utalnak a tananyag csökkentésére

„A hét közepe táján a vezetőség megfontoltabb, lassabb, emberibb tempót tanácsolt a pedagógusoknak” ‒ meséli Majos, mivel a tanárok kezdeti lelkesedése az online tér iránt feladatokkal öntötte el a diákokat.

„Mind úgy véltük, hogy ugyanolyan ütemben dolgozhatunk, mint az iskolában, ezért torlódások keletkeztek a feladatokban. Senki nem számolt azzal, hogy esetleg a diákoknak is osztozniuk kell a laptopon, számítógépeken testvérekkel, szülőkkel, illetve hogy a járványhelyzetből fakadó bizonytalanság miatt így is nagy a nyomás, diákon, szülőn, pedagóguson.”

„Ma néhány forgatókönyvét olvastam az esetleges változtatásoknak, de egyik sem szólt a tananyag csökkentéséről, csak eltolásról, fagyasztásról, évismétlésről” ‒ utal a pedagógus a tanév végéről nemrég közölt elképzelésekre. Úgy véli, egy ideális világ tanügyi rendszerében a kompetenciák kerülnének előtérbe.

Egy iskolában sem lehet két azonos stratégia

Az online tanítási-tanulási folyamatot minden tanár maga próbálja kialakítani saját tantárgyához, osztályaihoz mérten. „Napi 50-70 Facebook-üzenetről beszélünk” ‒ mutat rá az online kommunikáció kihívására Márton-Simon Anna, aki szintén a Mikes Kelemenben tanít. Sok és nagy létszámú osztályban szinte lehetetlen minden gyerekkel tartani a kapcsolatot. A Google Classroomban ugyanakkor az írott utasítások, az azonnali visszacsatolás hiánya jelentősen megnehezíti a gyerekek szövegértését, így a felület kezelése és a feladat megértése is akadály lehet.

Itt is vannak tanulók, akik vakációként fogják fel az iskola szünetelését, másokat viszont láthatóan megvisel a karantén. Van, akinek mindkét szülője dolgozik (kórházban vagy élelmiszeriparban), a gyerek pedig egész nap egyedül marad.

„Többen, akik amúgy is hajlamosak a szorongásra, a folyamatos szociális médiás jelenlét miatt még visszahúzódóbbak vagy feszültebbek. Az új felületen is többen nagyon nehezen boldogulnak (rendszeresen kapok ijedt, ideges üzeneteket gyerekektől vagy szülőktől, akik nem tudják jól kezelni a felületet).”

[wp_ad_camp_2]

A szülői együttműködéssel Márton-Simon elégedett, de ez azt feltételezi, hogy a pedagógus a szülőnek is segít kezelni a számítógépet, miközben a kommunikáció a tanulókkal áttételessé válik. „A szülők teljesen bevonódnak ebbe a munkába, főleg az 5-6. osztályos gyerekek esetében (a hetedikesek már önállóak). Sajnos az történik, hogy nem csak a saját tárgyam kell tanítanom gyerekeknek, de számítógépkezelést is a felnőtteknek” ‒ mutat rá a plusz feladatokra.

Mint írja, a közös szervezés, intézményi stratégia is alakulni kezdett, most azonban a majdani visszaállás tűnik elképzelhetetlennek. „A helyzet nem ideális, de igenis vannak pozitív tanulságai” ‒ véli Márton-Simon. Ilyen az, hogy a gyerekek önálló munkát és belső motivációt visznek a tanulásba, amit egyéni szinten lehet mindenkinél követni, a tanárok számára pedig az online tér kihasználása módszertani kihívás, kísérletezés, lehetőség.

A tananyag helyett a gyerekekre kellene figyelni

„Nagyjából mindenki magának vágja az ösvényeket a ránk szakadt digitális dzsungelben, ami a jelen helyzetben már azért is nagy luxus, mert rengeteg energiát pazarolunk arra, hogy egyénileg fedezzük fel azokat az utakat, amelyeket egy másik kolléga – netán másik iskola – sikeresen megoldott” ‒ értékeli a helyzetet a kézdivásárhelyi Ferencz Éva arról, hogy bár a kollégákkal online tartják a kapcsolatot, nem készült iskolai szintű, közös stratégia.

Nagyjából tíz nap viszont elég volt az online-tanmenet kialakítására: „Leginkább a zoom.us, a G Suite és a Microsoft Teams szolgáltatásait vesszük igénybe. Elsőbbséget élveznek a vizsgatantárgyak, amennyire lehetséges, hagyományos értelemben vett órát tartunk, leckét adunk le ezekből a tantárgyakból.”

Ő az idegennyelv oktatásban már korábban is intenzíven használta a digitális eszközöket, ez megkönnyítette az átállást, viszont az online oktatás és a vírushelyzet soktényezős, bizonytalan állapotot hozott létre:

„Nem tudom, hogy ebben a helyzetben mire van nagyobb szükség: a tanterv szerinti leckékre, vagy arra, hogy a gyerekek érezzék, nincsenek egyedül, találkozhatnak az online térben a barátaikkal, kimondhatják a félelmeiket, feltehetik a kérdéseiket.

Amelyekre aztán megpróbálok a magam legjobb tudása, felkészültsége szerint válaszolni, annak ellenére, hogy tudom, érzem, nekem is szükségem lenne valakire, aki eligazít, aki megmondja, hogy mikor, hogyan fog véget érni ez a tanév, hogy mi lesz a vizsgákkal, az osztályozással, és egyáltalán: mi lesz velünk” ‒ ad hangot kétségeinek Ferencz Éva.

Social distancing helyett social solidarity

„Azok a közösségek lesznek a nyertesei a helyzetnek – ha egyáltalán lehet nyereségről beszélni –, akik gyorsan összezárnak, stratégiát dolgoznak ki, és megpróbálják egységes álláspontról kezelni a helyzetet. Az unos untalan szembefutó social distancing mantrázása helyett igyekeznek a social solidarity-t választani” ‒ fogalmaz a folytatásról a kézdivásárhelyi pedagógus. Ferencz mémet is készített, amely az oktatási rendszer reformjának lehetséges kezdeteként tételezi a kényszerhelyzetet.

Arra is rámutat, hogy sok külföldön dolgozó szülő marad itthon munka nélkül, és akik itthon dolgoznak, azoknak sem sokkal jobb a helyzetük: „Minimálbérért, idegen érdekeltségű cégnél/gyárban töltik az idejüket, és valószínűleg rettegnek attól, hogy ha tovább romlik a helyzet, akkor a bérmunka-rendszerben működő gyárak is kénytelenek lesznek bezárni. Csak remélni merem, hogy ezeknek a családoknak van még egy falusi gazdaság, ahová visszahúzódhatnak, és ha nehezebben is, de képesek lesznek magukat fenntartani.”

Az alternatív pedagógia eszköztára segíti a távoktatást

Több pedagógus is arról számolt be, hogy a jobban szituált közösségekben működő iskolák rugalmasabban és hatékonyabban tudtak átállni a távoktatásra. A városi iskolákon belül is további előnyt jelent, ha

• korábban szorosabban bevonták a szülőket,
• a tanulásban az egyéni kompetenciákra került a hangsúly,
• és a gyerekek nagyobb szabadságot kaptak feladataik megszervezésében.

A sepsiszentgyörgyi Nicolae Colan Általános Iskolában, Waldorf-osztályban tanító Incze Beáta mesélte, hogy a gyerekek nem örültek a kényszerszünetnek, mert szeretnek iskolába járni és együtt tanulni.

„Viszontlátásra, holnap találkozunk!” helyett most „Viszontlátásra, valamikor találkozunk!” volt az elköszönés, emlékszik vissza a március 10-i bizonytalan búcsúra a pedagógus. A gyerekek hazavitték a füzeteiket, kipakolták a polcaikat, mintha egy hosszabb vakációra mennének. A Waldorf-pedagógiához lényegileg tartozik hozzá az együttlét, a közös tanulás, ezt nehéz távoktatással pótolni, mutat rá:

„Az érzések, a figyelem változatos egymásra hatásának megélése gyermek és gyermek, valamint a gyermek és a tanár között – ez az igazi tanulás.”

Ebben a folyamatban most is nagy segítséget jelentenek a szülők, akikkel – a pedagógus elmondása szerint – sikerül együttműködni a feladatok megszervezésében: „A bevált dolgokat folytatni fogjuk. Például nem jelentkezem be mindennap online, videochattel, de követem, hogy napirenden vannak-e a tennivalókkal, amit mindenki a saját családi ritmusához tud igazítani, képességeihez mérten halad többet vagy kevesebbet” – meséli Incze Beáta.

Az alternatív pedagógia eszköztára segíti a távoktatás megszervezését is, hiszen olyan kompetenciákat fejleszt, amelyekre most különösen nagy szükség van. „Véleményem szerint egészen másra lenne szükség, mint ragaszkodni a tantervi tanításhoz. A kompetenciák fejlesztése mellett az otthontanulás jó alkalom a tanulni tanulásra, az önállóság fejlesztésére, a lényegkiemelésre, az információk használhatóságának megtanulására. Igazából itt érzem az alternatív pedagógia előnyét, hogy más tanterv szerint működnek ezek az osztályok” – mutat rá a Waldorf-pedagógus.

Akikre nem most zuhant rá a digitális oktatás

A kolozsvári Talentum Református Iskola tanára, Harbula Hajnalka szerint is a korábbi iskolai tanulás-gyakorlatuk és a gyerekek otthoni technikai felszereltségének ismerete jó alapot szolgáltatott az online oktatáshoz.

„Az elemisták esetében azért volt egyszerű a döntés és az átállás is, mert a diákok heti terv alapján dolgoznak. Ezt hétfőn megkapják, és a hét folyamán az ott kijelölt feladatokra koncentrálnak. Mivel az első héten már folyamatban volt a munka, egyszerűen egyénileg dolgoztak tovább, és értékelésre visszaküldték a tanítónak a feladatokat” – fejtette ki.

[wp_ad_camp_3]

A gimnazisták esetében a Schoology nevű online oktatási felületetet használták korábban, így ehhez javasoltak munkamenetet iskolai szinten: „Lévén, hogy a Schoology-t ismerték úgy a tanárok, mint a diákok, de valamennyire a szülők is, mert mielőtt bevezettük volna, közös szülői értekezleten ismertettük az online oktatásnak ezt a felületét, illetőleg a működését, az első napok nem annyira alkalmazkodást, mint inkább az összehangolás kikísérletezését jelentette.”

„A legbulisabb dolog az életben az lesz, ha járhatunk iskolába”

Harbula Hajnalka elmondta, hogy a nagyobbak szüleire főként a technikai felszereltség biztosításához van szükség. Diákjaik digitális kompetenciái a tantervi előírásokat jócskán meghaladják, azonban stratégia hiányában „a jelenlegi, az iskolai oktatáshoz leginkább hasonlító keretek megtartása tűnik a leghatékonyabbnak” – fogalmaz.

A gyerekek egyéni helyzetét, hogy kinek okoz nehézséget az online tanulás, már korábban feltérképezték az iskolában, így a néhány tanulónak, akinek szüksége volt rá, hatékonyan tudtak segíteni. A gyerekeknek legfőképpen a társas együttlét, az iskolai szocializáció hiányzik:

„Lassan eljutunk oda, hogy mindenki nagyon fogja szeretni az iskolát. És a legbulisabb dolog az életben az lesz, ha járhatunk iskolába.”

Az, hogy egyes tanulókat nem motivál folyamatosan az önálló munka, a tanárnak is kihívás. „Arról sokat tudunk, hogyan motiválunk frontálisan, ebben már minden pedagógusnak kialakult gyakorlata van, de hogyan motiválunk online tanítás esetén? Itt – én legalábbis – nagyon frusztráló helyzetekbe tudok kerülni” – vallja be Harbula.

„Nagy kérdés az, hogy elszigetelten, szegénységben élő közösségekben mit lehet most tenni. Vannak közösségek, nagy számú iskolai populációval, ahol – és ezt most emeljük ki az online oktatással kapcsolatos, mostanában gyakran hangoztatott frázisok közül – igen, van ahol még a villany sincs bevezetve a házba. Azokkal a gyerekekkel ki foglalkozik?” – mutat rá a nagyvárosi elitiskola oktatója a hazai oktatási rendszer mélységes egyenlőtlenségeire. Amelyeket még válság idején sem biztos, hogy a maguk összetettségében látunk.

Nyitókép: Szén András @ Vizualitas Studio

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post A koronavírus akutizálta az oktatási rendszer krónikus betegségeit appeared first on Átlátszó Erdély.