2018. szeptember 17-én közérdekű adatigényléssel fordultunk a legfelsőbb bírósághoz kérve, hogy küldje el nekünk emailen a „székely terrorperben” 2018. július 4-én hozott 172. számú határozatának másolatát, amennyiben pedig a humán erőforrás szűkössége vagy a műszaki feltételek nem teszik lehetővé a szkennelt dokumentum elküldését, engedélyezze, hogy fénymásolatot készítsünk a határozatról.

Az igénylésre október 31-én kaptunk választ – 38 napos késéssel. Ebben Stelian Bodeanu, a legfelsőbb bíróság szóvivője arról tájékoztatott, hogy igénylésünk „nem részesülhet kedvező elbírálásban”, mert a 3542/2/2016 nyilvántartási számmal iktatott

„dosszié másodlagos tárgya” (román eredetiben: obiect secundar) a büntető törvénykönyv 397. cikkelye szerinti alkotmányos rend elleni cselekmények.

Jogszabályi hivatkozásként a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) által 2012-ben elfogadott, az igazságügyi rendszer és a sajtó kapcsolatáról szóló útmutató két cikkelyét jelölte meg.
A 36. cikkely szerint az igazságügyi hatóságok tevékenységére vonatkozó közérdekű információk kiadása korlátozható, ha a közerkölcs vagy a köz- és a nemzetbiztonság, kiskorúak érdekei vagy az eljárásban érintett felek vagy mások magánéletének védelme indokolttá teszi. További ok lehet a korlátozásra, ha az ítélőszék rendkívüli körülmények miatt (!) úgy gondolja, hogy bizonyos információk nyilvánosságra kerülése akadályozná az igazságszolgáltatás megvalósulását.

A 43. cikkely a továbbiakban előírja, hogy „a 36. cikkben említett indokok mérlegelése során nem adhatók ki a sajtónak kivonatok vagy másolatok” olyan dossziékból,

„amelyeknek tárgyairól rendelkezik a CSM plénumának 2009. március 5-ei keltezésű, 308. számú határozata 6. cikkének (a) pontja”.

A 308. számú határozat felsorol az alkotmányos rend elleni cselekményektől a szexuális bűntényeken át az orvosi visszaélésekig több tucat tényállást, amelyek kapcsán a CSM szerint mindenféle aktust a nyilvánosság kizárásával kell végezni.

Meredek fordulat: öt év letöltendőre ítélték az erdélyi HVIM vezetőit

Jogerősen egyenként öt év letöltendő börtönbüntetést kapott Beke István Attila és Szőcs Zoltán. A legfelső bíróság homlokegyenest ellenkező ítéletet hozott, mint a Bukaresti Táblabíróság.

A jogász érvei

A visszautasítás után, januárban az Átlátszó Erdély Egyesület jogásza újabb adatigénylést fogalmazott meg, azonban a legfelső bíróság – egyetlen mondattal kiegészítve – szó szerint megismételte korábbi válaszát.

Az Átlátszó Erdély jogásza öt pontba csoportosítva részletesen megindokolta, hogy a kért bírósági határozat miért számít szabad hozzáférésű közérdekű információnak. Mindenekelőtt azt tisztázta, hogy az igényelt adat közérdekű jellege vitathatatlan, hiszen a büntetőperekben születő bírósági határozatok kétségbevonhatatlanul „egy közhatóság vagy intézmény tevékenységére vonatkozó vagy abból származó” információnak számítanak, így megfelelnek a 2001/544. törvény 2. cikkelyének b) pontjában lefektetett követelménynek.

Az újabb igényléssel megpróbáltunk elébe menni a visszautasítás mellett felhozható érveknek, ám ellenérveink közül mindössze eggyel foglalkozott a bíróság sajtóosztálya. (Lásd a csatolt dokumentum 4. pontját.)

Az első igénylés visszadobásának indoklásából kiindulva az Átlátszó Erdély jogásza arra keresett argumentumokat, hogy a Beke-Szőcs dosszié nem tartozik a kivételek közé, ami a szabad hozzáférést illeti. A legfelsőbb bíróság megváltoztatta a vádlottak által elkövetett cselekmények jogi besorolását, az új vádpontokra pedig nem tér ki a 308-as CSM-határozat 6. cikkének (a) pontja, „tehát az igazságügyi rendszer és a sajtó kapcsolatáról szóló útmutató 43. szakasza jelen esetre nem alkalmazható”.

Egyébként is – folytatódik az érvelés – a legfelsőbb bíróság 2015. december 7-ei keltezésű, 37. számú jogegységi döntése értelmében a vonatkozó jogi normák értelmezésekor a közérdekű információk fogalom nem vonatkoztatható az információkat tartalmazó dokumentumok egészére. Más szóval nem tagadható meg egy irat kiadása arra hivatkozva, hogy személyes adatokat, vagyis nem közérdekű adatokat is tartalmaz. Ilyen esetben ki kell adni a kért dokumentumot, miután a nem közérdekű információkat eltávolítják/kitakarják. Ez érvényes a minősített információkra is.

Mindezekkel kapcsolatban a legfelsőbb bíróság mindössze annyit jegyzett meg, hogy a vádlottaknak felrótt bűncselekmények jogi besorolását a fellebbviteli eljárás során megváltoztatta ugyan az ítélőszék, azonban a CSM hivatkozott határozata a dosszié tárgyára vonatkozik, és „a 3542/2/2016. számú dosszié másodlagos tárgya az alkotmányos rend elleni cselekmények”.

Jogkorlátozó gyakorlat

A jelen esettől függetlenül megjegyzendő, hogy a CSM „útmutatója” – miközben adminisztratív aktusként elvileg mindössze a törvény alkalmazásának gyakorlati aspektusairól rendelkezhet – jelentősen szűkíti a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférést. A 2001/544. törvény egyértelműen fogalmaz: az állampolgárok szabad hozzáférése alól csak akkor képeznek kivételt „a nemzetvédelem, a közbiztonság és közrend területéről származó információk,

ha a minősített információk körébe tartoznak a törvény értelmében”.

Jelen esetben szó sincs minősített információkról. Másrészt ha a legfelső bíróság elutasítása valóban indokolt, akkor maguk az igazságügyi hatóságok is törvényellenesen jártak el. A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) a sajtó rendelkezésére bocsátotta a kivonatolt vádiratot, azt megelőzően pedig – Beke István 2015 végi őrizetbe vétele után – terjedelmes részleteket hozott nyilvánosságra a per során bizonyítékként használt lehallgatási jegyzőkönyvekből.

Válogatnak a jogosultak között

Szintén nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a közérdekű adatokhoz – és általában a törvényhez – való hozzáállást illusztrálandó érdemes megemlíteni egy másik körülményt. A Beke-Szőcs ügy alapfokú tárgyalása során ugyancsak kértünk lehetőséget a dosszié tanulmányozására. A Bukaresti Táblabíróság szóvivője a kérés jóváhagyása előtt ragaszkodott hozzá, hogy megkapja a sajtóigazolványom másolatát. „Egyébként az elnök úr nem hagyja jóvá a kérését” – így a szóvivő.

Általános gyakorlat a bíróságokon, hogy magánszemélyek részére nem biztosítanak iratbetekintési lehetőséget. Pedig a vonatkozó rendelkezés (a 2001/544. törvény 6. cikke) egyértelműen fogalmaz: „bármely személynek” biztosítani kell a hozzáférést a közérdekű információkhoz. Mi több, a törvény szerint a sajtó által végzett információgyűjtés és -közlés csupán egyik módja egy állampolgári jog – „az összes közérdekű információhoz való hozzáférés” – gyakorlásának.

Címlapfotó: A rendőrség különleges alakulatának tagjai kísérik Beke Istvánt 2018. júliusában. Fotó: Krónika

The post Titkolja a bíróság, miért ítélte el Bekét és Szőcsöt a „székely terrorperben” appeared first on Átlátszó Erdély.

Börtönbe kell vonulnia Beke Istvánnak, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi elnökének és Szőcs Zoltánnak, a HVIM erdélyi szervezete vezetőjének. A hírt Beke jelentette be Facebook-oldalán szerda kora délután, amikor a bíróság honlapján még nem tették közzé a „székelyföldi terrorperként” elhíresült dossziéban született verdiktet.

Az indoklásra szokás szerint akár több hónapot is várni kell, viszont a bírósági határozat rövid foglalatában található jogszabályi hivatkozások arra utalnak, hogy a legfelső bíróság bizonyítottnak találta az ügyészség vádját, miszerint Beke István robbantani készült 2015. december elsején Kézdivásárhelyen, Szőcs Zoltán pedig a felbujtója volt.

Az ítélet meglehetősen furcsa azután, hogy alapfokon a Bukaresti Táblabíróság nem csupán felmentette a terrorvádak alól a HVIM két székelyföldi vezetőjét, hanem valósággal

szétszedte a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) vádiratát.

A 2017 áprilisában hozott ítélet szerint csak az ügyészek fejében létezett a merényletkísérlet, a vádhatóság által döntő bizonyítéknak tekintett hangfelvétel alapján csak az állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a HVIM tagjai petárdákat szándékoztak beszerezni azzal a céllal, hogy azokat a 2015. december elsejei katonai parádé idején, Kézdivásárhelyen használják.

A bíró hozzátette, hogy „az ügyész által felsorakoztatott többi bizonyíték és körülmény” nem tudta meggyőzni arról, hogy Beke István Attila valóban pokolgépet akart volna robbantani, következésképp a bíróság szerint „egy pillanatra sem forgott veszélyben a kézdivásárhelyi nemzeti ünnep résztvevőinek élete, testi épsége vagy egészsége”.

Ennek megfelelően a bíróság csupán pirotechnikai eszközök jogtalan birtoklásáért ítélte 11, illetve 10 havi letöltendő börtönbüntetésre a két vádlottat – éppen annyira, amennyit előzetes letartóztatásban töltöttek. Az ítélet ellen nemcsak Beke és Szőcs fellebbezett, hanem a DIICOT is, és ilyenkor az alapfokon kirótt büntetés súlyosbítható. Ez is történt ezúttal, a legfelső bíróság elfogadta az ügyészség fellebbezését, és egyenként öt év letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta a vádlottakat.

A fellebbviteli per során a bíróság újból kihallgatta a vád és a védelem legfontosabb tanúit, mindenekelőtt Bandi Szabolcsot és Hodor Istvánt. Utóbbi memóriaproblémákra hivatkozva jobbára a korábban adott nyilatkozatai fenntartására szorítkozott, előbbi azonban ismét egyértelműen egykori barátai ellen vallott. Arról is tájékoztatta a bíróságot, hogy a per kezdete óta a HVIM tagjainak és szimpatizánsainak a céltáblájává vált, valamint hogy

Beke úton-útfélen gyalázza, és többször megfenyegette.

A bíróság elvetette a vádlottak arra irányuló kérését, hogy vessék alá eredetiségvizsgálatnak a DIICOT fő bizonyítékának tekintett hangfelvételt, illetve készüljön újabb szakértői jelentés a lefoglalt tárgyakról. Ilyen készült korábban, viszont a vádlottak szerint a jelentés alapjául szolgáló szimuláció során olyan anyagokat – például gyújtózsinórt – is felhasználtak, amelyek nem voltak a birtokában a robbanószerkezet összeállításával állítólag megbízott Beke Istvánnak.

Az ügyészek erre a szakértői jelentésre hivatkozva állították azt, hogy a HVIM pusztító, akár emberéleteket is követelő robbantásra készült 2015. december elsején, a román nemzeti ünnep alkalmából felvonuló tömegben.

Ennek alapján közösség elleni merényletkísérlet, illetve arra való felbujtás miatt emelt vádat Beke István Attila és Szőcs Zoltán ellen, és a két bűncselekmény elkövetésének megállapítását kérte az ügyészség a fellebbezésében is. A legfelső bíróság az utolsó pillanatban – éppen az ügyészség kérésére –

megváltoztatta a cselekmények jogi besorolását,

és terrorcselekmény elkövetésének kísérletében, illetve arra való felbujtásban találta bűnösnek őket. A bírói határozat rövid foglalata a terrorizmus megelőzéséről és elhárításáról szóló 2004. évi 535-ös számú törvény 32. és 34. cikkére hivatkozik, amelyek szerint az is terrorcselekménynek számít, ha valaki robbanószerkezetet készít, birtokol vagy szállít, illetve ha ahhoz szükséges eszközöket szerez be, vagy „bámilyen lépést tesz” azok beszerzése érdekében.

Ugyanakkor csak találgatni lehet, hogy az indítékot illetően mire gondolt a bíróság, ugyanis a hivatkozott 32. cikk 1. bekezdése eléggé „széles ölelésű”: a lakosság megfélemlítésétől az alkotmányos rend megváltoztatásáig terjed. Ezekért a bűncselekményekért amúgy 7-től 15 évig terjedő börtönbüntetés szabható ki.

A legfelső bíróság egyúttal 4 évre eltiltotta Bekét és Szőcsöt bármiféle köztisztség gyakorlásától, és fenntartotta az alapfokú határozat többi rendelkezését, köztük azokat is, amelyek törvényen kívül helyezik a HVIM tevékenységét Romániában.

The post Meredek fordulat: öt év letöltendőre ítélték az erdélyi HVIM vezetőit appeared first on Átlátszó Erdély.

Saját és családja testi épségét félti a „székely terrorper” egyik tanúja. Bandi Szabolcs, aki Beke István Attilát autós megfélemlítéssel vádolta a legutóbbi tárgyaláson, fontosnak tartotta emlékeztetni a bíróságot, hogy a vádlott okozott már halálos kimenetelű közúti balesetet.

A vád legfontosabb tanúinak kihallgatásával folytatódik a „székely terrorper” a Legfelső Bíróság és Semmitőszéken. December 8-án, pénteken Bandi Szabolcsot és Hodor Istvánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két egykori tagját hallgatták ki.

Mindketten részt vettek azon a találkozón – 2015. október 10-én –, amelyen az ügyészek szerint nyélbe ütötték a december elsejére, a román nemzeti ünnepre időzített pokolgépes támadás tervét. Az állítólagos összeesküvésben öten vettek részt: a terrorizmus vádja alól alapfokon felmentett Szőcs Zoltán és Beke István Attila – a HVIM erdélyi, illetve kézdivásárhelyi vezetője –, valamint Szőcs Csongor, Hodor István és Bandi Szabolcs HVIM-tag.

Mind Bandi, mind pedig Hodor tett már vallomást a nyomozati szakaszban és az ügy elsőfokú tárgyalásán a Bukaresti Táblabíróságon. Az ott elhangzottakhoz képest a december 8-i kihallgatás nem hozott érdemi újdonságot.

Memóriaproblémák

A Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT) kérésére megjelent Hodor István saját állítása szerint sok részletre már nem emlékszik. Memóriaproblémái vannak, bár erre vonatkozó orvosi diagnózissal nem rendelkezik, és gyógyszert sem szed – árulta el a vád kérdésére. Korábbi nyilatkozatait ugyanakkor fenntartja.

Korábbi anyagaink:

Petárdát a kukába: mivel vádolják a „székely terroristát”?

Saját társuk nyomta fel a 64 vármegyéseket

A bíróság súlyosbítaná a HVIM-vezetők elleni vádakat

Átnyálaztuk Beke István és Szőcs Zoltán dossziéját

A Bukaresti Táblabíróság szétszedte a székely terrorvádat

A vádlottak kérték Bandi Szabolcs és a vádiratban József Sándor álnéven szereplő, védett identitású tanú újbóli kihallgatását. Az utóbbi a táblabíróságon elmondta, hogy ő rögzítette a 2015. október 10-i beszélgetést, amely a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) útján került a DIICOT birtokába. Beke gyanítja, hogy József Sándor és Bandi Szabolcs egy és ugyanaz a személy, és ezt szeretné valahogyan bizonyítani is.

Mással nem igazán magyarázható Bandi újbóli beidéztetése, a december 8-i tárgyaláson ugyanis sem Beke, sem az ügyvédje nem tett fel érdemi választ kiprovokáló kérdést. Sőt, értelmetlennek tűnő vagy már megválaszolt és így rendre visszautasított kérdések végeérhetetlen sorával ingerelték a bírói tanácsot. Beke ügyvédje kétszer is felszólítást kapott, hogy utasítsa rendre védencét, magyarázza el neki, milyen kérdéseket tehet fel.

Viszontvád: fenyegetés, megfélemlítés

Az újbóli kihallgatás ugyanakkor lehetőséget adott Bandinak, hogy megvádolja Bekét: folyamatosan nyomást gyakorol rá, megpróbálja megfélemlíteni. Elmondta, hogy amikor a DIICOT-nál tett első kihallgatása után, 2016 elején hazatért Kézdivásárhelyre, közölte Szőcs Csongorral, hogy nem tudta tartani magát a korábbi egyezségükhöz. Eszerint a kihallgatáson azt kellett volna mondania, hogy csak vicceltek az ominózus találkozón. Így is kezdte a vallomását – idézte fel –, de megváltoztatta, miután lejátszották neki egy laptopról a 2015. október 10-i beszélgetésük felvételét.

Bandi Szabolcs állítja, hogy többen súlyosan megfenyegették. „Ha már idáig jutottunk, elmondom, hogy ezen a héten is kaptam fenyegető SMS-t” – közölte, miután a tárgyalásvezető megkérdezte, hogy szeretné-e a vallomását kiegészíteni valamivel.

Az SMS-ben állítólag a következő állt: „Vigyázz, mit beszélsz Bukarestben! Vigyázz, merre jársz! Vigyázz a kis családodra!” A fenyegető üzenetet ott helyben, a telefonkészülékről fordítva diktálta jegyzőkönyvbe a bírósági tolmács, az üzenetküldő telefonszámával együtt. Bandi a bíróság kérdésére hozzáfűzte, hogy még nem tett feljelentést a fenyegetés miatt, de tervezi.

Ugyanakkor arról panaszkodott a bíróságnak, hogy tavaly óta a HVIM tagjainak és szimpatizánsainak a céltáblája, illetve hogy Beke úton-útfélen gyalázza. Például azt terjeszti róla, hogy nem tudja törleszteni a bankrészletét, és hogy emiatt eladta magát az ügyészeknek.

Amikor pedig úgy tűnt, hogy már tényleg befejeződött Bandi vallomása, a tanú elkezdett arról beszélni, hogy a fizikai épségét félti. Állítása szerint többször előfordult már, hogy a városban autózva Beke „rátapadt” a saját gépkocsijával, szorosan követte, illetve szabálytalan és veszélyes előzésekbe bocsátkozott, például vasúti átkelő előtt. Megtörtént Bandi szerint, hogy fenyegető közelségben követte olyankor is, amikor a felesége és a kislánya is vele volt az autóban.

Bandi előbb csak utalt rá, hogy a családját félti, majd kijelentette, hogy mindezt azért mondja el, mert nem szeretné, ha balesetet szenvedne, illetve ha mégis, „akkor legalább tudják”. „Volt már halálos balesete (Bekének), amiért ő volt a hibás, vagy nem lehet tudni. Mégsem hívják gyilkosnak” – fűzte hozzá.

A védelem ezúttal nem kapott lehetőséget, hogy válaszoljon, és amennyire a hirtelen támadt zsongásban ki lehetett venni, Bandinak ezt a legutóbbi megjegyzését nem vétette jegyzőkönyvbe a tárgyalást vezető bíró.

Feszegetik a bombakérdést

Ugyanakkor az ügyész megpróbálta kihasználni, hogy a tanú „beszédes kedvében van”, és ismét megkérdezte, hogy Beke miként reagált Szőcs Zoltán pokolgépkészítési javaslatára. Bandi azt válaszolja: „Beke azt mondta, meg lehet csinálni, nem nagy dolog”. Arra a kérdésre, hogy Beke miért vállalta annyira könnyedén a távirányítású pokolgép elkészítését (a vádlottak ezt tagadják, és az elsőfokú ítélet sem erősítette meg a vádat), a tanú az ügyész által szuggerált választ adta: „mert az elektronika a szakmája”.

Továbbá Szőcs Zoltán ügyvédjének kérdésére Bandi megerősítette: a román hadsereg kötelékében szolgál, és ebben a minőségében előfordulhatott volna, hogy 2015. december elsején ő maga is felvonul a katonai parádén, amely ellen az ügyészség szerint halálos kimenetelű bombatámadást tervezett. A bíró kérdésére, hogy milyen hatása lehetett volna a petárdák felrobbantásának, Bandi azt válaszolta: nem tudja megbecsülni, hogy lettek volna-e sebesültek, „de bármi előfordulhat”.

Ahogy az előző tárgyaláson, a Franciaországban dolgozó Szőcs Zoltán ezúttal sem volt jelen. A következő, februári tárgyaláson hallgathatják ki a védett tanút, illetve akkor dönthet a bíróság a védelmek korábban megfogalmazott kéréseiről is, amelyek egyrészt a védett tanú hitelességét, másrészt a vád fő bizonyítékának számító hangfelvétel eredetiségét célozzák.

Szőcs Levente

Fizess be az átláthatóságra, fizess elő az Átlátszó Erdélyre!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

PayPal azonosítónk: erdely@atlatszo.ro (erre akkor lehet szükség, ha nem az Átlátszó Erdély oldalon keresztül utalnál).

Ide kattintva tetszőleges, egyszeri összeggel is támogathatsz PayPalen keresztül.

Mégsem szeretnék PayPallel bajlódni. Más megoldás nincs?

Választhatod a banki átutalást is, ehhez az alábbi adatokra lesz szükséged. Fontos, hogy az internet banking felületen állítsd be a visszatérő (rekurrens) fizetési opciót, ha a bankod lehetővé teszi.

Lejes (RON) számla:
Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

The post „Székely terrorper”: retteg egykori barátaitól a vád tanúja appeared first on Átlátszó Erdély.

Csak az ügyészek fejében létezett a 2015. december elsejei robbantási kísérlet a Beke István Attila és Szőcs Zoltán ügyében született elsőfokú bírósági ítélet szerint. A Bukaresti Táblabíróság határozata valósággal szétszedi a „székely terrorperként” elhíresült ügy vádiratát, és megállapítja, hogy noha történt bűncselekmény, az még csak nem is esik a terrorelhárításról szóló törvény hatálya alá. Az ítélet ugyanakkor összemossa a HVIM tevékenységét az autonómiamozgalommal.

A Bukaresti Táblabíróság 2017. április 7-én hozott ítélete, illetve az indoklása cáfolja a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) legfontosabb vádját, amelynek nyomán a román közvélemény elkönyvelte, hogy az ügyet feltáró Román Hírszerző Szolgálat (SRI) 2015 végén elejét vette egy véres bombatámadásnak. Ezzel az ítélet választ ad a magyar közvéleményt foglalkoztató legfontosabb kérdésre: arra tudniillik, hogy működik-e Romániában a jogállam, vagy a bíróság akár bizonyítékok híján is elítéli a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két erdélyi vezetőjét, hogy ezzel – lényegében egy koncepciós perben – példát statuáljon.

A határozat alapján kijelenthető, hogy a Bukaresti Táblabíróság szuverén módon kezelte az elé tárt bizonyítékokat – mindenekelőtt a 2015. október 10-én készült hangfelvétel jegyzőkönyvét –, és visszautasította az ügyészség vádjainak döntő többségét. Objektív módon vizsgálva az ügyet, a vádlottakat nem többért és nem kevesebbért ítélte el, mint ami a rendelkezésre álló információk alapján valóban történhetett 2015 őszén Kézdivásárhelyen.

A már említett hangfelvétel bíróság általi értelmezése szerint Bekéék cégének irodájában öt fiatalember arról beszélgetett 2015. október 10-én, hogy jó lenne petárdákkal ráijeszteni a december elsejei ünnepen szokásos felvonulás (román) résztvevőire, később pedig ketten – Beke és Szőcs Zoltán – lépéseket is tettek, hogy az elképzelésüket kivitelezzék.

A bíróság szerint egyáltalán nem biztos, hogy végre is hajtották volna a pánikkeltési akciót, mindenesetre beszereztek olyan petárdákat, amelyek erre a célra alkalmasak lettek volna, és amelyeket a törvény szerint csakis képzett és engedéllyel rendelkező tűzszerész kezelhet. Mindezt annak ellenére, hogy tisztában voltak a 2. és 3. osztályú petárdák jelentette veszéllyel, illetve birtoklásuk illegális voltával.

„Az ítélőszék meglátása szerint a hangfelvétel alapján csak az állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a HVIM tagjai (a 2015. október 10-i ülés résztvevői) pirotechnikai eszközöket (petárdákat) szándékoztak beszerezni azzal a céllal, hogy azokat felrobbantsák a 2015. december elsejei katonai parádé idején Kézdivásárhelyen” – írja a bíró, hozzátéve, hogy „az ügyész által felsorakoztatott többi bizonyíték és körülmény” nem tudta meggyőzni arról, hogy Beke István Attila valóban pokolgépet akart volna robbantani Kézdivásárhelyen. Mi több, azt is leszögezi, hogy a bíróság szerint egy pillanatra sem forgott veszélyben „a kézdivásárhelyi nemzeti ünnep résztvevőinek élete, testi épsége vagy egészsége”.

Korábbi anyagaink:

Petárdát a kukába: mivel vádolják a „székely terroristát”?

Saját társuk nyomta fel a 64 vármegyéseket

A bíróság súlyosbítaná a HVIM-vezetők elleni vádakat

Átnyálaztuk Beke István és Szőcs Zoltán dossziéját

A bíró rápirít az ügyészre

Szó szerint ezt állította 2015. december elsején a Román Hírszerző Szolgálat szóvivője, csak más premisszákra alapozva:

„Létezik egy robbanószerkezet, amelynek felrobbantása rendkívül súlyos következményekkel, áldozatokkal járt volna. (…) Nem fejlődött odáig a helyzet, hogy elhelyezzék a tömegben. Egész idő alatt megfigyelés alatt tartottuk őket. Egy pillanatra sem forgott veszélyben a román állampolgárok testi épsége vagy élete”. (Idézet forrása: Agerpres.)

Eszerint csakis a SRI éberségén múlott, hogy az ominózus délelőttön a román nemzeti ünnep alkalmából szervezett katonai felvonulás nem fulladt vérbe Kézdivásárhelyen. Ugyanez a forgatókönyv köszön vissza a vádiratban, megfejelve azzal, hogy a vádlottak nem akármilyen pokolgépet akartak működésbe hozni, hanem egyenesen szöges bombát. Vagyis embert akartak ölni, és sokat.

A vádirat hivatkozik egy szakértői jelentésre, amelyet a román hadsereg mérnöke állított össze a DIICOT felkérésére. Ehhez 2016. február 19-én elvégzett egy kísérletet: készített és felrobbantott egy pokolgépet, amelyhez azonban nemcsak a Bekétől és egyik alkalmazottjától lefoglalt petárdákat használta fel, hanem olyan anyagokat is, amelyek Beke szerint nem voltak a birtokában, vagy teljesen más célt szolgáltak: szögeket, rézcsövet, a Beke műhelyében és udvarán talált egyéb fémtárgyakat, kavicsot.

Az ítélőszék hangsúlyozza: nem ért egyet ezzel a forgatókönyvvel, egyúttal (nem is annyira) finoman rápirít a DIICOT-ra:

„Igaz, hogy a bizonyítékok értékelése és alátámasztása során a bíróság bizonyosságnak tekinthet egy adott tényállást bizonyos szillogizmusok alapján, azonban ennek az eljárásnak kétségbevonhatatlan tényekre kell alapoznia, és ésszerű következtetéshez kell vezetnie”.

Más szóval az ügyészség a bizonyítékokat eszmefuttatásokkal helyettesíti, és olyan dolgokat magyaráz bele a döntő bizonyítékként bemutatott lehallgatási jegyzőkönyvbe, ami az ominózus 2015. október 10-i beszélgetésen nem vagy másként hangzott el.

A petárdázás is bűncselekmény

A bíróság saját hatáskörben megváltoztatta az ügyészség által javasolt jogi besorolást (közösség elleni merényletkísérlet, illetve erre való felbujtás), kivéve az ügyet a terrorizmus elhárítását szabályozó, 2004. évi 535-ös törvény hatálya alól. Az új vádpontok (alkotmányos rend elleni akciók, illetve erre való felbujtás) alól pedig felmentette a vádlottakat.

Beke István Attilát végül robbanószerek illetéktelen kezelése miatt ítélte 11 havi és 6 napi, Szőcs Zoltánt pedig felbujtásért 10 havi és 8 napi börtönre. Mindkettőjük esetében a büntetés megegyezik az előzetes letartóztatásban töltött időszakkal, így a bíróság egyúttal letöltöttnek nyilvánította a kirótt szabadságvesztést.

Az ítélet indoklásában a bíró rámutat: több körülmény, köztük a vádlott vallomása is arra utal, hogy Beke tisztában volt a 2. és 3. osztályba tartozó petárdák veszélyességével és birtoklásának illegális voltával.

Vona Gábor a hivatkozási alap a HVIM betiltásakor

A per egyik tétje – az ítélet után: következménye – a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom betiltása. A bíróság ezzel kapcsolatban a magyar közvélemény által többnyire ismert tényeket sorakoztat fel, kezdve attól, hogy a Romániában hivatalosan be sem jegyzett szervezet célja Nagy-Magyarország visszaállítása, egészen addig, hogy a háborús bűnös Wass Albert kultuszát ápolja, mégpedig azért, mert a művei és (hír)neve révén alkalmas a románság elleni gyűlölet szítására.

A Bukaresti Táblabíróság a Vona kontra Magyarország ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott 2013-as ítéletre hivatkozik, amely szerint a magyar hatóságok helyesen jártak el a Magyar Gárda törvényen kívül helyezésekor, az nem sérti a gyülekezési szabadsághoz való jogot. Az EJEB kimondta, hogy amennyiben a gyülekezési szabadsághoz való jogot újra meg újra megfélemlítő menetelések útján gyakorolják, akkor az állam jogosult az egyesülési szabadságot olyan mértékben korlátozni, amilyen mértékben veszélyt jelent a demokrácia működésére „a demokrácia alapértékeivel összeegyeztethetetlen, fajilag motivált politikák hirdetéséhez kapcsolódó megfélemlítés”.

A Bukaresti Táblabíróság úgy ítélte meg, hogy a HVIM – illetve „a paravánként használt Szent László Serege Egyesület” – erdélyi akcióinak célja „olyan szélsőségesen nacionalista gondolatok, fogalmak és irányok” terjesztése az itteni magyarok körében, amelyek révén a Romániában jogi személyiséggel nem is rendelkező szervezet „a fasiszta, rasszista és xenofób szervezetek kategóriájába sorolja magát”. Továbbá hogy a hagyományőrzés ürügyén „erőteljes románellenes üzenettel” kampányol az erdélyi magyarok körében.

„Székelyföld nem Románia”

A vármegyemozgalom irredenta céljait bizonyítandó az ítéletbe bekerült egy idézet „a Székely Nemzeti Tanács elnökének 2012-es beszédéből”:

„A 21. századi Európa nyelvén Székelyföld autonómiája éppen ezt jelenti: nemzeti, független, szabad és törvényes státust. Ezek a szavak legyenek az autonómiaharcunk mottója”.

A szöveget a bírósági határozatból fordítottuk magyarra, a román szöveg az ügyészség fordítóinak a munkája. Az eredeti magyar szöveg abból a közleményből származik, amelyet 2013. január 6-i keltezéssel az SZNT elnöke tett közzé „Legyen március tizedike a Székely Szabadság Napja!” címmel, és ma is megtalálható Izsák Balázs blogján. Ebben a vonatkozó mondat:

„A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiáját tűzte ki célként, és a huszonegyedik századi Európa nyelvén ez éppen a törvényes, szabad és független, nemzeti jogállást jelenti. Tegyük együtt ezt a hat szót, Jókai Mór szavait a székely autonómia küzdelem jelmondatává!”

A pontosság kedvéért a román szöveget is idézzük a bírósági határozatból: „Pe limba Europei secolului XXI, Autonomia Ținutului Secuiesc exact asta înseamnă: statut național, independent, liber și legal. Aceste cuvinte să fie motoul luptei noastre pentru autonomie”.

Azért érdemes hosszabban elidőzni ennél a mondatnál, mert ennek alapján a bíróság egy valóban messzemenő következtetésre jut: arra, hogy miközben a román közvélemény és hatóságok előtt vállalt „hivatalos” álláspont szerint a Székelyföld autonómiája kizárólag a régió közigazgatási önrendelkezését célozza „az egységes román nemzetállam keretein belül”, Izsák Balázs nyilatkozata „kiválóan összefoglalja a valódi üzenetet, amelyet a téma kapcsán a magyarok körében terjesztenek”.

A határozat így folytatja:

„Ugyanazt az irredenta üzenetet népszerűsítik az Erdélyi Magyar Ifjak által szervezett táborokban Eva Maria Barki révén, akit az 1994-1998 közötti időszakban Románia területén nem kívánatos személynek nyilvánítottak: »Székelyföld autonómiáját kérni a határok módosítása nélkül egyet jelent azzal, hogy a magyarok elfogadják a Trianoni Szerződést».”Ily módon az ítélet sikeresen összemossa a HVIM tevékenységét az autonómiamozgalommal.

Valóban létezik József Sándor?

A Bukaresti Táblabíróság nem jogerős ítélete ellen fellebbezett a két vádlott, Beke István Attila és Szőcs Zoltán, valamint a DIICOT is. A per a Legfelső Bíróság és Semmítőszéken folytatódik.

A következő, december 8-i tárgyalás választ adhat egy olyan kérdésre, amely az itt tárgyalt pertől eltekintve is foglalkoztatja a közvéleményt: ez a védett tanú alkalmazása.

A vádirat szerint az állítólagos összeesküvést a HVIM egyik tagja fedte fel, ő rögzítette az ötfős találkozón elhangzottakat, majd átadta a felvételt a hatóságoknak. Ugyanakkor a per folyamán felmerült, hogy az október 10-i beszélgetést a SRI rögzíthette bírói engedély nélkül, és a védett tanú – fedőnevén: József Sándor – tulajdonképpen a titkosszolgálat tisztje, aki felettesei utasítására eljátssza, hogy a HVIM tagja, és ezzel lehetővé teszi az amúgy törvénytelen lehallgatás bizonyítékként való felhasználását. Az elsőfokú ítéletben a bíróság hangsúlyozza, hogy nincsenek erre utaló bizonyítékok, igaz, olyanok sem, amelyek ezt a lehetőséget cáfolnák.

A korábbi tárgyalásokon Beke utalt arra, hogy szerinte a védett tanú Bandi Szabolcs, a legfelső bíróságon lezajlott eddigi egyetlen érdemi tárgyaláson pedig ennek tisztázását is kérte.

Szőcs Levente

Fizess be az átláthatóságra, fizess elő az Átlátszó Erdélyre!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

PayPal azonosítónk: erdely@atlatszo.ro (erre akkor lehet szükség, ha nem az Átlátszó Erdély oldalon keresztül utalnál).

Ide kattintva tetszőleges, egyszeri összeggel is támogathatsz PayPalen keresztül.

Mégsem szeretnék PayPallel bajlódni. Más megoldás nincs?

Választhatod a banki átutalást is, ehhez az alábbi adatokra lesz szükséged. Fontos, hogy az internet banking felületen állítsd be a visszatérő (rekurrens) fizetési opciót, ha a bankod lehetővé teszi.

Lejes (RON) számla:
Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

The post A Bukaresti Táblabíróság szétszedte a székely terrorvádat appeared first on Átlátszó Erdély.

Több ellentmondást és néhány meglepetést is tartogat a „székely terroristák” bűnügyi dossziéja, amelybe betekintést nyertünk. A Bukaresti Táblabíróság várhatóan április 7-én hirdet ítéletet az ügyben.

A Bukaresti Táblabíróság, ismertebb nevén az Igazságügyi Palota alagsorában vagyunk, itt tartják a bírósági iratokat, külön-külön teremben az egyes szekciókét. A bűnügyi szekció irattára egy nagyobb tömbházlakás méretű szoba, amely azonban a valóságosnál kisebbnek látszik, nemcsak az alacsony mennyezet, hanem a mindent beborító dossziéhalmok miatt is. Bekötött iratcsomók hevernek nemcsak a falak mellett sorakozó polcokon és az asztalokon, hanem a padlón is. Három hivatalnok dolgozik itt.
Már vártak. Egy idősebb hölgy „szolgál ki”. Vet egy pillantást a táblabíróság sajtóosztálya, elnöke és az ügyet tárgyaló bíró által is jóváhagyott folyamodványomra, majd a padlóról elém rak több súlyos iratköteget. „Ezek a tárgyalótermi dossziék. Ha az ügyészségi dokumentumokra is kíváncsi vagy, csak szólj” – mondja.
Persze, hogy kíváncsi vagyok, később el is kérem a dosszié nagyobb részét kitevő iratokat, de egyelőre a tárgyalótermi csomagokkal félrevonulok a terem bal sarkába, ahol néhány hosszú asztalt és padot helyeztek el a látogatók számára. A szomszéd asztalnál egy nő éppen buzgón fényképezi az előtte heverő dokumentumokat, pedig belépéskor külön felhívják a látogatók figyelmét, hogy kamerát használni tilos.

Első látásra az a legfeltűnőbb, hogy a legtöbb bizonyíték nem vagy csak laza összefüggésben áll a vád tárgyával. A dokumentumokat sajnos nem tudjuk mutatni, mert noha a Bukaresti Táblabíróság elnöke engedélyezte másolatok készítését, azt azonban az ügyet tárgyaló bíró kérésére végül mégis megtagadták. Kiderült, jó ötlet volt kézzel kimásolni a bizonyítékok listáját:

• 6 db eredeti CD a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) nemzetbiztonsági megfigyeléseinek hang- és videofelvételeivel, valamint ezek jegyzőkönyvével

• 1 db CD a 2015. október 10-ei kézdivásárhelyi, Beke István cégirodájában lezajlott beszélgetés felvételével, amelyre az ügyészség a vádat alapozza

• 2 CD videofelvétel és sajtóanyag a HVIM „tevékenységéről és esküvőjéről”

• 4 db CD + DVD + merevlemez Beke István (2016. január 20. és 2016. február 4.) és Szőcs Zoltán (2016. február 17.) vallomásával

• 9 db CD vallomásokkal: Beke (2015. december 1., 2016. április 5.), Szőcs (2015. december 29., 2016. április 7., 2016 április 27.), Makó Attila (2015. december 16.), Bandi Szabolcs (2016. január 20.)

• 35 CD a 2016. február 19-én, a román hadsereg gyakorlóterén végrehajtott kísérleti robbantás anyagaival

• 1 db Nokia telefon, 1028-as modell

• 1 db Nokia telefon, 500-as modell

• 2 db Cosmote SIM-kártya

• 2 db Iránymutatás című brosúra HVIM- fejléccel

• 1 db HVIM-zászló

• 21 db propaganda öntapadós

• 23 db háromszögű árpádsávos zászló

• 1 db 12 voltos időzítő

• 3 db memória stick + 4 db merevlemez

• 1-1 Acer, Motorola és Samsung márkájú telefon – az Acer kártyával

• 3 db Orange, 1 db Cosmote, 2 Vodafone SIM-kártya

• 2 db memóriakártya

• Különböző CD-k

A felsoroltak alapján kellene megállapítania a bíróságnak, hogy a HVIM két vezetője valóban merényletet tervezett-e Kézdivásárhelyen 2015. december 1-jén. Amint első látásra is megállapítható, mennyiségre a bizonyítékok jelentős részét azok az anyagok teszik ki, amelyek az ügyészség által megrendelt kísérleti robbantás nyomán készültek. A 35 CD-n a szakértői jelentés mellett videofelvételek és fényképek vannak.

Korábbi anyagaink:

A bíróság súlyosbítaná a HVIM-vezetők elleni vádakat

Saját társuk nyomta fel a 64 vármegyéseket

Petárdát a kukába: mivel vádolják a „székely terroristát”?

Az iratok szerint 2016. február 19-én a román hadsereg „Ştefan Burileanu hadosztályparancsnok” kísérleti gyakorlóterén szimulálták a robbantást, amelyet a két vádlott tervezett végrehajtani a hatóságok feltételezése szerint. A következtetés: a HVIM vezetői által tervezett merénylet emberáldozatokkal járt volna.

A robbantásnál a román hadsereg tűzszerészei a Beke István és Makó Attila (a cikkben javítást eszközöltünk, Makó a korábbi állításunkkal ellentétben nem a HVIM tagja – szerk. megj.) otthonában talált petárdákat használták fel, de Beke szerint olyan anyagokat is, amelyek egyrészt nem voltak az ő birtokában, vagy amelyeket más célra szerzett be. Gyújtózsinórt például nem találtak a vádlottaknál többszöri, több helyszínen tartott házkutatás után sem.

A kísérleti robbantásnál ráadásul szegeket is tettek az pokolgépbe, holott semmi nem utal arra, hogy a HVIM-esek szögesbombát akartak volna építeni. Ez ugyanis azt feltételezné, hogy ölni akartak, miközben a vádlottak szerint csakis a december elsejei felvonulás résztvevőinek megijesztése merült fel, az is csupán tréfaként.

Beke szerint a szögeket egy munkálathoz használta röviddel a letartóztatása előtt, és ezt az ügyészségnek is tudnia kell, hiszen a szóban forgó munkaterületen vannak működő térfigyelő kamerák, amelyeknek a felvételeit a DIICOT történetesen lefoglalta. Ráadásul a vádhatóság „szögesládát” emleget, miközben egy ceruza nagyságú dobozról van szó.

Mennyire figyelték meg a HVIM-et?

A vádlottak és a védelem tanúi is többször beszéltek arról, hogy a román hatóságok rendszeresen megfigyelték a HVIM tevékenységét. Hodor István a Székely Hírmondónak adott 2015. december 7-i interjújában azt mondta:

„… minket, vármegyéseket mindig is lehallgattak, s ezzel tisztában voltunk, így nem egyszer heccelődtünk olyan beszélgetésekkel, amik felkelthetik a hatóságok figyelmét.”

A dosszié alapján akár az is feltételezhető, hogy Hodor Istvánnak és társainak a feltételezése helytálló: a SRI a HVIM minden mozdulatát figyelte. Erre utalhat például, hogy 2015. november 16. és 23. között Bekéék összesen 15 beszélgetését hallgatták le. Csakhogy ekkor már folyamatban volt a HVIM-vezetők „lekapcsolásának” előkészítése, noha hivatalosan a büntetőeljárás akkor még nem indult meg ellenük.

Kérdés azonban, hogy ha a HVIM-esek minden mozdulatát figyelte, hogyan maradhatott le a SRI éppen az október 10-i találkozóról, amelyen a DIICOT értelmezése szerint az utóbbi negyedszázad legátfogóbb terrorista merényletét készítették elő?

A vádirat és a vád tanúi által vázolt kép szerint az összeesküvést a HVIM egyik tagja fedte fel: ő rögzítette az ötfős találkozón elhangzottakat, majd átadta a felvételt a hatóságoknak. A vád egyértelműen azt sugallja, hogy az „áruló” Bandi Szabolcs vagy Hodor István lehet, ők hiányoztak ugyanis arról a tárgyalásról, amelyen – kitakart arccal és eltorzított hanggal – kihallgatták a védett tanút 2016. december 5-én. Korábban Hodor és Bandi is vallomást tett, az utóbbi a vád tanújaként.

Az sem kizárt, hogy a védett tanú valójában egy SRI-tiszt, aki felettesei utasítására szerepet játszik. Miért volna szükség egy ilyen bonyolult manőverre? A magyarázat nem túl bonyolult, hiszen a dossziéból két dolog biztosan kiderül: az október 10-i beszélgetés a SRI-től került az ügyészség birtokába, és a rögzítésére nem volt bírói engedély. Ha ennek ellenére mégis a titkosszolgálat hallgatta volna le a HVIM-esek beszélgetését, a felvétel nem lenne felhasználható bizonyítékként a perben. Egy résztvevő által készített felvételre viszont más szabályok vonatkoznak: a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv 139. szakaszának 3. paragrafusa szerint egy felvétel bizonyítéknak számít, amennyiben „harmadik féllel folytatott beszélgetésre vagy más kommunikációra vonatkozik”.

Újságírókat is lehallgattak

Az említett Hodor István-interjú időközben eltűnt a Székely Hírmondó weboldaláról, viszont megtalálható az Internet-archívumban, illetve viszontláttuk a Beke-Szőcs dossziéban, mind magyar eredetiben, mind pedig román fordításban. Mellesleg az ügyészek nem várták meg az interjú megjelenését, a nyers sajtóanyagra is kíváncsiak voltak, ezért lehallgatták a vádlottak családtagjai és a tanúk, illetve különböző újságírók között lezajlott beszélgetéseket.

Bakk-Dávidnak mondják, Baskeadinak írják

Az iratok között megjelenik például Hodor István és egy bizonyos „Baskeadi Timea” között lezajlott beszélgetés román fordítása. A telefonszám alapján könnyűszerrel azonosítottuk Bakk-Dávid Tímeát, aki az ominózus napon, 2015. december 14-én interjút készített Hodorral a Transindex számára.

Kérdés, hogy mennyire végezhetett megbízható munkát a fordító, ha a „Bakk-Dávid”-ot „Baskeadi”-nak hallotta. Ez azért is lényeges, mert mint a korábbi anyagunkban megírtuk, alapos a gyanú, hogy a perdöntő hangfelvétel román fordítása nem tükrözi a leghűbben az ominózus 2015. októberi beszélgetés során elhangzottakat.

Ráadásul az ügyészség fordítója, Radu Cătălina nem az átírt magyar szöveg alapján, hanem egyenesen a hangfelvételt hallgatva készítette el a bíróság elé került román fordítást, ami nagyszerű teljesítmény (lenne). A védelem kíváncsi lett volna rá, vajon hány „Baskeadi”-szerű félrehallás lehet az elsősorban fordításokra épülő nyomozati anyagban, de a bíróság nem engedélyezte Radu Cătălina kihallgatását.

A SRI írja a vádiratot?

A 2015. október 23-i átirata mellé a SRI mellékelt egy terjedelmes tájékoztatót („documentar” néven) is a HVIM-ről, amelyet az ügyészek jóformán szó szerint átemeltek a vádiratba.

A SRI átirata amúgy 10-20 petárdát említ – a vádirat több százat –, illetve Beke Istvánnal kapcsolatban közli, hogy „magára vállalta” a pokolgép elkészítését. Ezzel szemben a vádirat szerint a HVIM elnökeként Szőcs Zoltán „adta ki feladatként” a bomba elkészítését.

A dosszié szerint négy alkalommal hallgatták le a HVIM-et az 1991/51-es nemzetbiztonsági törvény alapján. (Egészen pontosan az iratokból csak az derül ki, hogy négy esetről tájékoztatta a SRI az ügyészséget.) Az időpontok:

• 2014. február 2.

• 2015. március 9.

• 2015. október 22.

• 2015. december 1.

Ezek mellett, részben párhuzamosan zajlottak az ügyészség által kezdeményezett lehallgatások, 2015. november 16. és 23. között 15 ilyen jegyzőkönyv készült.

A számtalan fotó között találtunk egy képernyőfotót, amelyen Beke István levele látszik. Ebben kéri a telefon-rezistent.ro webáruházat, hogy cserélje ki a korábban rendelt telefont, mert a hangszórója torzít. Ez pedig nem arra utal, hogy a készüléket távirányítóként akarta volna használni, ahogy az ügyészség állította. A levéllel kapcsolatban egyébként a vádiratban az áll: Beke azért kérte a készülék cseréjét a „rezistent telefon.ro” site-tól (sic!), mert „nem felelt meg a paramétereknek”.

A történések idővonala

Nagy meglepetést nem okozott, de számos kérdést felvet az események időrendje, ahogy a dosszié alapján felvázolható:

• 2015. október 23-án a SRI átiratban jelzi a DIICOT-nak, hogy potenciálisan a nemzetbiztonságot fenyegető cselekmények jutottak a tudomására.

• Október 30-án, vagyis egy héttel később a DIICOT elrendeli a bűnvádi eljárás megindítását „in rem”, vagyis ismeretlen tettes ellen.

• November 12-én elrendeli az ügyészség József Sándor védett identitású „együttműködő személy” használatát 2016. január 10-ig. Még aznap megszületik a jegyzőkönyv József Sándor vallomásáról. Ebben megjelennek szövegrészek, amelyeket az ügyészség később a sajtóközleményeiben is kiemel.

• November 14-én József Sándor jelenti, hogy másnap Esztelneken lesz egy találkozó, ami az ügy szempontjából érdekes lehet. A DIICOT felhatalmazza, hogy rögzítse „a harmadik felekkel” folytatott beszélgetéseit, azonban a találkozó állítólag elmarad.

• November 26-án a DIICOT-ot vezető Daniel Horodniceanu átiratot küld az U.M. 0127 jelzésű SRI-egységhez (amelynek élén Dumitru Dumbravă, a SRI jogi osztályvezetője áll), hogy kéri egy közös munkacsoport létrehozását, amely „szaktámogatást nyújt majd a bűnvádi eljárás során”.

• Ugyancsak november 26-án kéri a DIICOT a bíróságtól a házkutatás engedélyezését Bekééknél.

• A beszélgetés résztvevőit Bandi Szabolcs azonosítja a 2016. január 20-i kihallgatásakor. (Ezt kérdésemre megerősítette.)

Több a kérdés, mint a bizonyosság

A dosszié – amúgy a körülmények miatt nem túl alapos – átlapozása után több kérdés vetődik fel, mint amennyi tisztázódott.

Miért csak október 30-án indult büntető eljárás, és akkor is csupán ismeretlen tettes ellen? Hogyan indulhatott büntetőeljárás Szőcs Zoltán ellen decemberben, miközben a beszélgetés résztvevőit csak egy hónappal később azonosították? Mennyire valószínű, hogy beül valaki egy spontán baráti beszélgetésre, és felveszi az ott elhangzottakat, majd átadja a SRI-nek?

Nem világos az sem, hogy mit keresett a SRI az ügyben, miután megindult a bűnvádi eljárás. Miért folyt párhuzamosan megfigyelés a büntetőeljárási és a nemzetbiztonsági törvény alapján? Köze lehet ennek Dumitru Dumbravă tábornok korábbi kijelentéséhez, miszerint az igazságszolgáltatás a SRI számára „műveleti terület”, értve ez alatt, hogy egy-egy ügyön a jogerős ítéletig rajta tartják a szemüket/fülüket? Ha igen, mennyire törvényes az ilyesmi?

Szőcs Levente

The post Átnyálaztuk Beke István és Szőcs Zoltán dossziéját appeared first on Átlátszó Erdély.

Február 23-án a tanúk kihallgatásával folytatódott a Beke-Szőcs per. A védelem javaslatára kihallgattak egy tusnádi házaspárt, akiknek elmondása szerint a vád alapját képező hangfelvétel nem készülhetett 2015. október 10-én, mivel azon a délutánon Szőcs Zoltán káposztát árult az udvarukon.

Több éve a Datki házaspár közvetít Szőcsék és a tusnádi ügyfelek között. A feleség írja, illetve hívja össze a rakomány megérkezésekor azokat, akiknek káposzta kell. Elmondásuk szerint az említett napon Szőcs Zoltán és az édesapja délután két óra körül érkezett Tusnádra, és alkonyatkor távozott.

A vádhatóság és a bíróság megkérdőjelezte, hogy a tanúk pontosan emlékeznének a másfél éve történtekre, ők azonban megindokolták: azért emlékeznek nagyon pontosan, mert évente ismétlődő eseményről van szó. Szőcs Zoltán 5-6 éve mindig október második szombatján viszi a kádba való káposztát, a harmadik szombaton ugyanis – a testvérével együtt – el szokott utazni Franciaországba (dolgozni). Egy harmadik tanú elmondta, hogy körülbelül négy éve rendszeres ügyfele Szőcséknek, 2015. október második szombatján is vásárolt tőlük, ahogy a korábbi években is.

Korábbi anyagaink:

Saját társuk nyomta fel a 64 vármegyéseket

Petárdát a kukába: mivel vádolják a „székely terroristát”?

Er-de-li nem Ro-ma-ni-a

Egy negyedik tanút, Soós Lászlót azért idéztetett be Szőcs Zoltán ügyvédje, hogy megerősítse: a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomban (HVIM) létezik ugyan hierarchia, de a tagok nem kapnak és nem hajtanak végre parancsokat. Vagyis értelmetlen a vád, hogy Szőcs Zoltán a felbujtója lenne Beke Istvánnak.

A bíróság és ügyész rendesen kifaggatta Soóst a szervezet tevékenységéről, céljairól. Választ főként arra vártak, hogy a HVIM célul tűzte-e ki maga elé Nagy-Magyarország visszaállítását, illetve mit tett ennek érdekében. Amikor Soós azt mondja, hogy a HVIM-nek nem célja Erdély elszakítása Romániától, a bíró szól az ügyésznek, hogy erre az elején már ő is rákérdezett, de nem utasítja el a kérdést – ellentétben azzal, ahogyan a védelemhez viszonyulni szokott.

A pikáns pillanatok ezúttal sem maradtak el. Az ügyész egyszer csak megkérdezte Soóst, , hogy ismeri-e az „Erdély nem Románia” és a „Vesszen Trianon!” szlogent, és mit akarnak ezek jelenteni. A tanú válasza: az „Erdély nem Románia” nem tartozik a HVIM szlogenjei közé. A „trianonozásra” már nem kell válaszolnia, mert az ügyész – miután a kérdést diktálnia kell az írnoknak, és ezzel nehézségei támadnak –, inkább lemond róla.

Amikor pedig már harmadszor kellene elismételnie, hogy „Er-de-li nem Ro-ma-ni-a”, félig viccesen, félig bosszúsan megjegyzi: „Ne csinálják már, hogy még egyszer kimondjam”!

Nincs több tanú…

Szőcs védelme javaslatára hallgatták ki Németh Lóránt Csaba állatorvost. Mindkét vádlottat ismeri, nem tagja a HVIM-nek, de ismeri a tevékenységét, és részt vett a 2015 végi – 2016 eleji szimpátiatüntetéseken. Egy ötödik tanú betegség miatt nem tudott megjelenni a bíróságon. Szőcs ügyvédje kérte, hogy egy következő tárgyaláson hallgassák ki, ezt azonban a bíróság elutasította; nem tartja „hasznosnak az igazság kiderítése szempontjából”.

A védelem szeretné újra kihallgatni Bandi Szabolcsot, aki az ügyészségen, majd a nyilvános tárgyaláson is a két vádlott ellen vallott. A kihallgatás oka nyilván nem ez lenne, hanem hogy Bandinak több tanú is ellentmondott. Így a pénteki tárgyaláson is Soós László határozottan állította – ellentétben Bandival –, hogy ismerik egymást, sőt találkoztak is az ominózus 2015. októberi napon. Soós is megerősíti, amit korábban több tanú – lényegében Bandit leszámítva mindegyik –, hogy a Beke István irodájában lezajlott beszélgetés (a vád szerint: összeesküvés) idején a jelenlévőknél volt mobiltelefon.

… és nincs több bizonyíték

A bíró elutasítja a védők kérését, azzal együtt, amelyet még tavaly ősszel, a per indulásakor fogalmaztak meg, hogy szakértő vizsgálja meg a vád alapját képező hangfelvételt, illetve készüljön új szakértői vizsgálat az állítólag pokolgép készítésére alkalmas anyagokról. A bíró elutasítja azt a helyben megfogalmazott indítványt is, amely az ügyészségnek dolgozó fordító, Radu Cătălina kihallgatását célozza. Tőle azt szeretnék megtudni a vádlottak ügyvédei, hogyan sikerült lefordítania a felvételt, amelynek legfeljebb 5 százalékát értette a bírósági tolmács a január 27-i nyilvános tárgyaláson.

A bíró javasolta a vádlottak által elkövetett állítólagos bűncselekmények jogi besorolásának a megváltoztatását. A vád már nem közösség elleni merénylet kísérlete, illetve az erre való felbujtás lenne, hanem az alkotmányos rend elleni cselekmények. Az előbbi esetben magáért a bűncselekményért akár életfogytiglani börtön is kiszabható, ennek ellenére a módosítás súlyosbításként fogható fel.

A büntetőtörvénykönyv 33. cikkelye szerint ugyanis kísérlet esetén az illető bűncselekményért kiróható büntetés a felére csökken. Ha a büntetés életfogytig tartó elzárás lenne, a büntetés 10 és 20 év közötti fegyházra változik. Ezzel szemben az alkotmányos rend elleni cselekményekért 15 és 25 év közötti szabadságvesztés róható ki, ráadásul a bíró szerint a vádlottak halmazatban követték el az említett bűncselekményt – megsértve a robbanóanyagokra vonatkozó rendelkezéseket és a terrorelhárítási törvényt –, emiatt a büntetés tovább növelhető a kevésbé súlyos bűncselekményért kiszabható szankció harmadával.

A következő és vélhetően utolsó tárgyalás alapfokon március 24-én lesz. A vádlottaknak és a védőknek akkor kell válaszolniuk a jogi besorolás megváltoztatását célzó bírói javaslatra, illetve vélhetően ugyanakkor sor kerül a vád és a védelem összefoglalójára, amely az ítélethirdetést megelőzi.

Szőcs Levente

Támogasd a pályakezdő újságírókat! Gyakornoki programra gyűjtünk

The post A bíróság súlyosbítaná a HVIM-vezetők elleni vádakat appeared first on Átlátszó Erdély.

A Bukaresti Táblabíróság földszinti termében ülünk 2017. január 27-én, déltájt. Fontos rögzíteni az időpontot, elvégre az ember nem mindennap számol le a tévhittel, hogy a román igazságszolgáltatás nem egy humánus intézmény. Márpedig éppen ez zajlik. A bírói emelvény mellett elhelyezett méretes kivetítőn természetfilmek sorakoznak: egymással versengő halrajok, kaptárban szorgoskodó méhek kötik le a figyelmet, a háttérben kellemes zene szól, a teremben kisebb csoportok beszélgetnek. Kisiskolások teadélutánján lehet hasonló a hangulat.

Közben a bíróság technikusa a méheket megszégyenítő szorgalommal készül arra, hogy lejátssza a nyilvános tárgyalás résztvevőinek a beszélgetést, amelynek alapján a Szervezett Bűnözés Elleni Ügyészség (DIICOT) vádat emelt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két vezetője ellen.

A tolmács nem vállalja a felelősséget

A tolmács is ugrásra készen vár, hogy indulásból visszautasítsa a bíró által rászabott feladatot, ami abban állna, hogy összevesse a lehallgatott beszélgetést az ügycsomóba lefűzött szöveggel. Vita támad. A tolmács szerint ezt csakis a magyar szöveggel a kezében teheti meg, hiszen a beszélgetés is magyarul zajlott.

Miután a bíró a saját szemével meggyőződik róla, hogy a tolmács kezébe adott irat tényleg románul íródott, vagyis fordítás, az írnok behoz valahonnan egy nagy halom dossziét. Némi kutakodás után nemcsak az derül ki, hogy a „merénylők ” beszélgetését nem írták le magyar eredetiben, de az is, hogy erre semmi szükség. Sőt nem is törvényes. Az utóbbit az ügyész állítja, és a bíró elfogadja. (Szőcs Zoltán ügyvédje később tisztázza: a hangfelvétel átírása az eredeti nyelvre nemcsak törvényes, hanem kötelező is.)

De a lényeg a lényeg: az adott körülmények között a tolmács nem hajlandó igazolni, hogy a vád fordítója által készített szöveg hitelesen visszaadja a hangfelvételen elhangzottakat.

Csináljuk ≠ meglátjuk

Beke István és Szőcs Zoltán ellen 2016. május 18-án emelt vádat a DIICOT. A nyilvános tárgyalási szakasz szeptember 13-án kezdődött, október 7-én hallgatták ki az első tanút.

Az azóta lezajlott három tárgyalás alaposan átrajzolta az állítólagos merényletről alkotott képünket. Kiderült többek között, hogy a vádiratban szereplő kulcsmondat magyarul teljesen másként hangzik.

Bármit terveztek is, arról Beke nem azt mondta, hogy „megcsináljuk” (facem, a román fordítás szerint), hanem hogy „meglátjuk”.

Ezt többszöri visszajátszásra magunk is halljuk, de egyebet se sokat. Nem tudni, milyen lehet a mintegy háromórás beszélgetés egésze, de az a 25 perces részlet, amelynek meghallgatását nyilvános tárgyaláson a bíróság engedélyezte, rettenetesen zajos, hol túl halk, hol túl hangos, és emiatt torz. Sok a párhuzamos beszéd is, így jóformán csak szavakat lehet kivenni, azokat is ritkán. Ennek alapján elég nehéz lehet határozottan kijelenteni bármit.

Szerk. megj.: Az Átlátszó Erdély két ízben is kérvényezte, hogy a január 27-én lejátszott hangfelvételt a tárgyaláson jelen levő munkatársunk rögzíthesse. Kezdetben azt is kértük, hogy hangfelvételt aztán publikálhassuk, a bíró azonban úgy a rögzítésre, mint a publikálásra vonatkozó kérést elutasította. Második kérvényünkben azzal is megelégedtünk volna, ha a felvételt saját használatra rögzíthetjük, és azt többször lejátszva mi magunk összevethetjük a vádiratban szereplő beszélgetéssel. Ezt a bíróság szóvivője telefonon utasította el, a tárgyalás előtti napon.

Az egykori bajtárs mindent elárul

Viszont Bandi Szabolcsnak ez sikerült. Az október hetedikén elsőként kihallgatott egykori HVIM-tag saját vallomása szerint Beke és Szőcs barátja volt 2015 decemberéig. Előtte hét éven át volt tagja a HVIM-nek, ebből négyben „egy szűkebb körhöz tartozott”. Egyike volt annak az öt személynek, akik résztvettek a Beke cégirodájában, a vád szerint 2015. október 10-én lezajlott „konspiratív találkozón”, amelyen leszögezték – szintén a vád szerint – a december elsejei „merénylet” részleteit.

Bandi helyenként nem egy magyar nyelvű környezetben felnőtt székely ember szavaival mesél, hanem mintha a vádiratból idézne. Néhány alkalommal fel nem tett kérdésekre válaszolva alaposan bemártja egykori bajtársait. Szerinte Szőcs Zoltán állt elő a december elsejei „meglepetés” ötletével.

Bíró: És miben állt volna a meglepetés?

Bandi: Hogy felrobbantsuk.

Bíró: Hol robbantsatok?

Bandi: A városközpontban, ahol a katonai parádé lesz.

Bíró: A Románia nemzeti ünnepe alkalmával szervezett parádén?

Bandi: Igen.

Vallomásában Bandi segít az ügyészségnek, és nem segít a vádlottaknak. Egy adott ponton megemlíti, hogy a beszélgetés fordításában nem jelenik meg, hogy a résztvevők sokszor felnevettek, de amikor a bíró ennek a jelentőségéről kérdezi, visszakozik.

Bíró: Ez a beszélgetés komoly volt, vagy nem?

Bandi: Nem tudok sem igent, sem nemet mondani, mert utólag nem találkoztunk, és nem beszéltünk.

(Bandi saját vallomása szerint legalább egyikükkel találkozott, illetve beszélt utólag: Szőcs Csongorral, a vádlott fivérével.)

Később Szőcs Zoltán ügyvédje is rákérdez: előfordult-e, hogy viccből mondtak bizonyos dolgokat csak azért, mert tudták, hogy az üléseiket a titkosszolgálat megfigyeli? Bandi Szabolcs határozott válasza: nem.

Bandi megerősíti a vád másik stratégiai állítását, amely a találkozó és az ott megbeszéltek komolyságát hivatott alátámasztani. Azt állítja, hogy a jelenlévőknél nem volt mobiltelefon, a készülékeket minden találkozó előtt az autóban hagyták, vagy összegyűjtve egy másik helyiségben.

Kapcsolódó anyagaink:

Petárdát a kukába: mivel vádolják a „székely terroristát”?

Késleltetett hatású bombasiker a HVIM „terrorakciója”

Autonómia és petárdák: így szívunk a vármegyések miatt

A védett tanú szerint sem voltak telefonok

Azt, hogy nem vihettek magukkal telefont kikapcsolt állapotban sem, Bandin kívül csak a védett tanú állítja.

Bíró: Komoly volt ezek a beszélgetéseknek a légköre?

Védett tanú: Miután telefonok nélkül, szűk körben zajlottak, komolynak tűntek.

A kihallgatás december 5-én videokonferencia útján zajlik, a védett tanú egy elkülönített helyiségből, ún. zártláncú hálózaton csatlakozik a tárgyalóteremhez. Az arcát kitakarták, a hangját eltorzították, bár annyi kivehető, hogy férfi.

Nem tudja felsorolni, kik vettek részt az október 10-i találkozón, viszont megerősíti: ő rögzítette az ott elhangzott beszélgetést. Az ügyész kérdésére elmondja, hogy mi volt a „petárdaszerkezet” célja: „Kézdivásárhelyen, a románok ünnepén kellett volna működésbe jöjjön”. A tolmács elakad, és zavarában visszakérdez: fel kellett volna robbantani? „Működésbe kellett volna hozni” – hangzik a válasz. Az ügyész ezzel szemben a „robbantás” céljáról érdeklődik. A védelem nem szól közbe, annak ellenére sem, hogy az ügyész sugallja a választ:

Ügyész: A cél a pánikkeltés volt?

Tanú: Igen.

Szőcs Zoltán ügyvédjének több kérdését elutasítja a bíró, mert szerinte nem relevánsak, vagy alkalmasak a tanú kilétének a felfedésére. Jegyzőkönyvbe az kerül, amit a bíró kérdez: részt vett Szőcs Zoltán és Beke István a találkozón? A válasz: igen, de nem tudja megmondani, rajtuk kívül ki volt ott, és mi egyébről beszéltek.

Az ügyvéd arra is kíváncsi lenne, a tanú miből gondolja, hogy komolyan beszéltek, de a bíró ezt is elutasítja, illetve a tanú helyett válaszol: „Úgy gondolja, és kész”. Hasonló sorsra jut az a kérdés is – pedig releváns lenne –, hogy az egész beszélgetést felvette-e, mivel, és megvágta-e a felvételt, mielőtt odaadta a hatóságoknak. A bíró elfogadja azt, hogy a tanú meghallgatta-e a felvételt, mielőtt leadta, erre viszont a védett személy nem válaszol. Az ügyvéd erősködésének a bíró azzal vet véget: „Ez a helyzet!” A tanú a további kérdésekre megtagadja a választ.

Bandi megváltoztatta a vallomását

A védett tanúval ellentétben Bandi Szabolcs azt állítja, nem Beke István, hanem Szőcs Zoltán javasolta, hogy tolvajnyelvet használjanak, és az összekötött petárdákra a továbbiakban pizzaként utaljanak. Elmondja továbbá, hogy december folyamán, Beke István előzetes letartóztatásba helyezése után felkereste őt Szőcs Csongor.

„Megállapodtunk az ő kezdeményezésére, hogy ha kihallgatnak, azt állítsam, hogy a legutolsó gyűlésen vicceltünk”

– idézi fel Bandi, hozzátéve, hogy ennek megfelelően tett vallomást az ügyészeknek 2016 januárjában, majd utólag módosította a vallomását, miután meghallgatta az októberi ülés felvételét. Később felrója Szőcséknek, hogy noha ügyvédet ígértek neki, cserbenhagyták, egyedül kellett megjelennie az ügyészségi kihallgatáson.

Nem Sebestyén-Teleki a mentor

Bandi részletesen beszél arról a találkozóról is, amelyet Sebestyén-Teleki István kezdeményezésére tartottak 2015 augusztusában Csíkmadarason, a polgármester irodájában (!). A beszélgetést a Zürichbe kitelepedett mérnök kezdeményezte, akit a vádirat „az erdélyi HVIM-vezetők mentoraként” és A magyar szabadságharcos kézikönyvének szerzőjeként emleget. Ezen a találkozón esett szó állítólag az Erdélyből Moldvába és Bukarestbe vezető földgázvezetékek levegőbe röpítéséről, valamint arról, hogy a HVIM „az oroszoktól” szerezhetne támogatást. Sebestyén-Teleki azt bizonygatta, hogy az oroszok adnának pénzt, ha a HVIM bizonyítani tudja, hogy erős szervezet, „amely fel is mutat valamit”.

A január 27-i tárgyaláson Szőcs Csongor erről azt mondja: a könyvet a 2009. április 16-án bolíviai kommandósok által, máig tisztázatlan körülmények között agyonlőtt Eduardo Rózsa Flores „publicisztikáiból és gondolataiból” állították össze valamikor 2001 előtt, azóta ugyanis jelenlegi formájában kering az interneten.

A vallomások egybehangzanak azt illetően, hogy a találkozót Sebestyén-Teleki kezdeményezte, ő határozta meg a napirendet is, de annyira „őrültnek” találták, hogy nem akartak többé találkozni vele. Állítólag Szőcs Zoltán ki is jelentette, hogy „őrült”, ami visszajuthatott a Sebestyén fülébe, valószínűleg ezért tálalt ki később a Maszol.ro-nak, de még előtte az Ukrajnában letelepedett Csibi Barna blogjának.

Szintén Bandi Szabolcs erősíti meg, ami az ügyészség szerint a HVIM elsődleges motivációja: Nagy-Magyarország visszaállítása. A vád szempontjából ez azért különösen fontos, mert a terrorizmus elhárításáról szóló 2004/535. törvény szerint egy bűncselekményt a politikai motiváció tesz terrorcselekménnyé; e nélkül holmi petárdák felrobbantása kihágásnak, esetleg rongálásnak minősülne, és fel sem merülne a közösség elleni merénylet.

A bíró diktál

– Felmerült valaha a szervezeten belül Székelyföld problémáinak erőszakos megoldása? – kérdezi Bandi Szabolcstól Szőcs Zoltán ügyvédje. A kérdés a jegyzőkönyvbe már úgy kerül be: „Beszéltetek-e Székelyföld erőszakos visszaállításáról?”

Ez az eljárás egyébként: az írnok a bíró diktálására gépeli be a teremben elhangzottakat – két ujjal! Emiatt rendkívül vontatott a tárgyalás, illetve gyakran – mint ebben az esetben is – nem az kerül jegyzőkönyvbe, amit a tanúk, a vádlottak vagy a jogi képviselők ténylegesen mondanak. Az ügyvédek többször szóvá tehetnék, de nem teszik. (Bandi és a védett tanú kihallgatásán egyébként Szőcs Zoltánt egy ideges fiatal lány képviselte, a „rendes” ügyvédjének fontosabb dolga akadt másutt.)

A január 27-i tárgyaláson a védelem azt próbálja bizonyítani, hogy az ominózus találkozó nem október 10-én volt. Hárman is állítják – Szőcs Csongor, Mihály Márta és Tóth Hanna, vagyis Szőcs Zoltán fivére, nagynénje és családi barátja –, hogy azon a napon, dél körül látták a vádlottat, amint káposztát rak egy furgonra, majd elindul az édesapjával a tusnádi piacra.

Tóth Hanna kihallgatása kínosan tragikomikus jelenettel zárul. Az ügyész megpróbálja összezavarni a tanút olyan „keresztkérdésekkel”, mint például milyen színű volt a furgon, és mit pakolt Szőcs a járműre. „Ce marfă era?” – hangzik a kérdés. A tolmács félreérti, majd hűségesen visszafordítja románra a tanú válaszát: nem emlékszik, milyen márkájú autó volt.

A bíró erre komoly hangon megkérdezi: hogyhogy a tanú a nap minden részletére emlékszik, és éppen azt nem tudja felidézni, hogy milyen árut pakolt be Szőcs a furgonba? Nagy későre tisztázzák, hogy nem „marcă”, hanem „marfă”, és dehogynem emlékszik, az áru káposzta volt. Ezt már a bíró sem állja meg nevetés nélkül, bár igyekszik visszafogni magát, és ettől a feje vöröskáposztára kezd hasonlítani. Erőt vesz magán, és a szokottnál hangosabban diktálja az írnoknak:

– Întrebare: Ce marfă încărca Szőcs Zoltán în dubă? – Răspuns: Varză. (Milyen árut pakolt Szőcs Zoltán a furgonra? – Válasz: Káposztát.)

Igazi lecsóra (l. varză) sikeredik az immár bizonytalan időpontban, a vádirat szerint október 10-én lezajlott találkozó hangfelvételének a meghallgatása, amely Tóth Hanna tanúvallomását követi. Ritkán érteni egy-egy szót, azt pedig biztosan lehetetlen megállapítani, hogy az illetők mit, mikor és hogyan terveztek véghezvinni.

Egy adott pillanatban le is áll a lejátszó. A technikus próbálkozik egy másik programmal, de a VLC és a Media Player Classic sem működik. Engedélyt kér a bírótól a laptop újraindítására, de csak nem akar működni a dolog. Végül elindul a lejátszás a Media Player Classic-ban, az akárhányadik perctől. Nem tudjuk, hogy nem ugrottunk-e át valamit, mert továbbra sem érteni semmit, ezen a lejátszón pedig annyira apró a számláló, hogy a kivetítőn nem látszik.

Így ha esetleg nem egyezne a felvétel a dossziéhoz csatolt fordítással, és ez fel is tűnne az ügyvédeknek, nem tudnák megmondani utólag, hogy hol kell keresni a hibát. Tehát fölösleges az egész. Annyi derül ki csupán, bár az egyértelműen, hogy az igazságszolgáltatásnak (legalább) két nagy hibája van: képtelen kezelni a technika és a (magyar) nyelv okozta problémákat. Igaz, ezek miatt jóformán lehetetlen a perek tisztességes lebonyolítása.

Ki mit mondott?

A bíróság a későbbiekben dönt arról, hogy engedélyezi-e a hangfelvétel, valamint a vádlottaktól lefoglalt tárgyak szakértői elemzését. Több kérdés vár megválaszolásra ezekkel kapcsolatban. Például az, hogy létezik-e pokolgép, illetve pontosan ki mit mondott az ominózus találkozón, a beszélgető feleket ugyanis minden jel szerint az ügyészség fordítója azonosította.

Szőcs Levente

Támogasd a pályakezdő újságírókat! Gyakornoki programra gyűjtünk

The post Saját társuk nyomta fel a 64 vármegyéseket appeared first on Átlátszó Erdély.

Hajlok arra, hogy a vád egyik – talán legfontosabb – mozzanatáról, az október 10-i, a román hírszerzés által lehallgatott beszélgetésről azt higgyem, hogy nem kitaláció, ahogy azt internetes fórumokon sokan állítják.

Egyrészt nem valószínű, hogy a SRI vagy a szervezett bűnözés és terrorizmusellenes ügyészség (DIICOT) bevállalna egy ekkora blöfföt – ne felejtsük el, hogy a büntető eljárás során, a bizonyítékok szolgáltatása idején a hangfelvételeket össze lehet vetni az átirattal.

„Ettől milyen hasast vágnának!”

Másrészt pedig a beszélgetés egyik résztvevője, az ügyészek által szintén kihallgatott Hodor István egy interjúban beismerte, valóban volt egy „heccelődés” egy, a társaság által „pizzának” nevezett „játékszerről”, melyet távirányítással robbantanának fel. Ez a vonatkozó bekezdés:

„Előzményként elmondom, hogy minket, vármegyéseket mindig is lehallgattak, s ezzel tisztában voltunk, így nem egyszer heccelődtünk olyan beszélgetésekkel, amik felkelthetik a hatóságok figyelmét. A fent nevezett dátumon Beke István cégénél voltunk, és szóba jött, hogy jó lenne szerezni egy játékbombát az airsofthoz, s akkor Beke mondta, hogy nem kell rendelni, mert ő házilag is el tudja készíteni ezt a játékszert, amit távirányítással lehet robbantani.

Ekkor valamelyik vármegyés viccből felvetette, mi lenne, ha ezt a játékszert, amit pizzának neveztünk el, távirányítással felrobbantanánk december elsején. Szőcs Zoltán (a HVIM erdélyi elnöke) még nevetett is, mondta, hogy ettől milyen hasast vágnának a felvonuló katonák… De ez az egész pizzahistória csak ennyi, egy felvetés volt. Sok ilyen felvetés hangzott el részünkről. Olyan is volt, hogy Szőcs Zoltán azt mondta, mi lenne, ha lezárnánk a Sósmező felé vezető utat, és útlevelet kérnénk? De ezek csak felvetések voltak, semmi több, és semmi terv nem volt.”

Hogy lássuk, mennyire ellentmondásosak a nyilatkozatok: Szőcs Zoltán az Átlátszó Erdélynek adott interjúban váltig tagadta, hogy bármikor szó esett volna petárdáról vagy valami hasonló akcióról.

Nehéz összerakni a kontextust

A jelenleg rendelkezésre álló ügyészségi dokumentumokból az egyes elhangzott mondatokon kívül vajmi keveset tudunk meg ennek a beszélgetésnek a kontextusáról. Felmerül a fordítás kérdése, de még egy korrektül lefordított átirat sem igazán adja át a beszélgetés hangulatát, a hangszínt, így pedig nagyon nehéz, szinte lehetetlen megbecsülni, hogy heccelődésről van szó, vagy pedig komoly tervezgetésről.

Az ügy komolyságának a megítéléséhez fontos lenne tudni még, mennyire voltak gyakoriak ezek a viccelődések. Mi mással poénkodtak? Volt-e olyan akciójuk, mely szintén poénnak indult, de aztán komolyra fordult?

A dokumentumokból az sem világos, hogy az egyszeri beszélgetés után visszatértek-e még a kuka felrobbantásának témájára? Utóbb volt-e az ötletelésen, nevetgélésen kívül komolyabb tervezés? Az, hogy – Hodor szerint – Szőcs Zoltán utólag még egyszer rákérdezett a „pizzára”, arra utal, nem halt el teljesen az ötlet.

De érthetetlen, hogy a DIICOT – ha annyira biztosra ment – miért nem várta meg, hogy Beke elhelyezze a kukában a robbanószert. Ha a robbanószerkezet elhelyezésekor érik tetten, a vád most sokkal biztosabb lábon állna.

Korábbi anyagaink az erdélyi radikálisokról:

Petárdát a kukába: mivel vádolják a „székely terroristát”?

Jobbikos pénzből szervezik a Székely Szigetet és az EMI-tábort

Kisgyermekes családok és karlendítés: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben I.
Vér nélkül nem lehet: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben II.
Kemény székely legények: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben III.

Bombafrász mindenhol

Ha a hatóságok szemszögéből nézzük a dolgot, akkor nehéz azzal érvelni, hogy a fellépés indokolatlan volt. Egy csupán tervezett, és egy sikeresen végre is hajtott támadás közt nincs is akkora különbség, mint gondolnánk.

Szeptember 11., a 2004-es madridi vonatrobbantás, a 2005-ös londoni, illetve a néhány hete volt párizsi támadássorozat után épeszű ember nem kell meglepődjön, ha bekopog a terrorelhárítás, miután arról beszél, hogy robbantani kéne egy katonai díszszemlén. És ez nem csak Romániában van így, hanem a nyugati világ számos más országában.

Megkockáztatom azt is, hogy épeszű ember, amikor tudja, hogy a titkosszolgálatok minden lépését figyelik, nem űz katonai kiképzést/tűzharcot mímelő hobbit. Vagy ha mégis eljár hétvégeken airsoftozni, akkor vigyáz arra, ne jelenjen meg a Facebookon katonai gyakorlóruhában, katonai fegyverekere hajazó „játékszerekkel” a kezében.

Ha folyt mérlegelés az ügy súlyát illetően, akkor a DIICOT ügyészeinek döntését az is befolyásolhatta, hogy Beke a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom legaktívabb erdélyi szervezetének, a kézdivásárhelyinek az elnöke. Ezen kívül az erdélyi HVIM-elnök, Szőcs Zoltán bizalmasa – mindenképp egy fontos figurája a Vármegyének (a HVIM-ről szóló cikkünk itt).

Úgy döntöttek: ideje egy kiadós pofont adni

És ha mindez nem elég: a HVIM az utóbbi években sportot űzött a törvényesség határainak feszegetéséből, a hatóságok folyamatos provokálásából. Ne csodálkozzunk, hogy a DIICOT-nál egy ügyész úgy döntött, ideje egy kiadós pofont adni annak a szervezetnek, mely Magyarország 1918 előtti határainak visszaállításáért száll síkra, és amely – a többi erdélyi magyar szervezettel ellentétben – a fegyveres harcot sem zárja ki eszköztárából.

A lehallgatások alapján összeálló kép egyszerűen túl szép ahhoz, hogy azt ne aknázzák ki valamilyen módon. Végre megvan a Székelyföldön állítólag fegyveres harcra készülő, az erdőkben gyakorlatozó székelyek mítoszának a kézzelfogható, nagyon is látványos bizonyítéka.

Sokan állítják azt, hogy az eddigi nyilvánosságra hozott információk alapján szinte biztos, hogy az ügyészek „árnyékra vetődtek”. Beke ugyan viccelődött a robbantással, de nem tudjuk, szőtt-e terveket annak kivitelezésére, azért a legjobb az lenne, ha a DIICOT beismerné a túlkapást, és szabadon engedné. Esetleg csak a tiltott petárdabirtoklásért büntetnék meg a kézdivásárhelyi vármegyést.

Minden esély megvan rá, hogy Beke súlyos büntetést kapjon

Beke előzetes letartóztatásának bírósági indoklása alapján úgy gondolom, kevés esély van arra, hogy az ügyészek végül nem az alkotmányos rend felforgatása, illetve a nemzetbiztonság veszélyeztetése miatt emelnek vádat. Bármilyen, ennél enyhébb vád, mondjuk petárdák engedély nélküli birtoklása, egyenértékű lenne azzal, hogy a SRI és a DIICOT beismeri a kudarcát. Ez pedig soha nem fog megtörténni.

Tetszik vagy sem, jó esély van arra is, hogy Bekét elítéljék – ez esetben legalább 10, de akár 20 évig terjedő börtönbüntetésnek néz elébe a vármegyés.

Ez ellen lehet tiltakozni, emberi jogokat emlegetni, de ha körülnézünk, azt látjuk, hogy a nemzetbiztonságinak tartott ügyeket máshol sem igen kezelik kesztyűs kézzel. Gondoljunk Románia legfontosabb szövetségesének olyan, sokat és jogosan kritizált praktikáira gondolni, mint a guantanamói bázis, a titkos CIA-börtönök vagy épp a közel-keleti drónprogram.

Ne maradj le semmiről: iratkozz fel az Átlátszó Erdély hírlevelére!

Az akció váratlan siker

Akármi is lesz a végkifejlet: az erdélyi magyar nemzeti radikálisok ennél jobb PR-helyzetet nem is álmodhattak volna. Akár tervezték, akár nem a robbantást: ennél jobb véget nem is érhetett volna az októberi beszélgetés.

Szándékosan nem azt írtam, hogy a HVIM nyert: szerintem a már eddig is állandó vegzálásnak kitett szervezet napjai meg vannak számlálva Erdélyben, a Beke-ügy után a hatóságok biztosan megtalálják majd a módját annak, hogy teljesen kiszorítsák a jelenleg féllegálisan működő, különféle civil szervezeteken keresztül finanszírozott Vármegyét.

A maroknyi erdélyi magyar nemzeti radikális – miután árpádsávos lobogóikkal, fekete pólóikkal, zavaros ideológiájukkal a legjobb esetben is csak megtűrték őket nyilvános eseményeken – hirtelen a figyelem középpontjában találja magát. Minél ingatagabb lábakon áll a Beke István elleni vád, annál nagyobb szimpátia övezi, és ebből a szimpátiából, figyelemből bőven jut vármegyés társainak is.

A Beke-ügy után pedig nagyon sokan érzik azt Székelyföldön, hogy az ügyészség bárkit, bármikor letartóztathat. Egyre többen ábrándultak ki a hagyományos politikai eszközökből, és sokak számára úgy tűnhet, hogy az egy helyben toporgó érdekképviseletnél a Vármegye akciói célravezetőbbek.

A radikálisok is profikká válnak

A román hatóságokkal szembeni frusztráció elsősorban rekrutáció szempontjából jön jól a HVIM-nek vagy bármely más szervezetnek, mely a HVIM után alakul majd. Ugyanis a pénz szükséges, de távolról sem elég egy szervezet működéséhez: a megbízható, motivált, önállóan dolgozni képes emberek legalább ugyanannyira fontosak, mint az egyes székelyföldi önkormányzatok, a Jobbik vagy akár a Bethlen Gábor Alap által megítélt, kisebb-nagyobb támogatások.

Az erdélyi magyar radikálisokról szóló interjúim legérdekesebb kijelentése épp erről szólt: a nemzeti oldalon folyamatosan hiány van a jó emberekből, és mivel a jelentkezők száma véges, a szervezetek egymással versenyeznek az aktivistákért – mondta egy, korábban vezető beosztású beszélgetőtársam.

Nos, ahogy a Beke István-szimpátiatüntetéseket elnézem, ennek az időszaknak vége. Ahogy alighanem vége annak az időszaknak is, amikor a radikálisok hőzöngve, egymást túllicitálva szórakoznak a drót túloldalán fülelő titkosszolgálattal. A következő generáció már megtanulja, hogyan lehet valóban földalatti szervezetet működtetni – olyant, melynek a kommunikációját gyakorlatilag lehetetlen lehallgatni. Félek, hogy ők már nem petárdákban gondolkoznak majd.

Bárcsak ne lenne igazam.

Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.

The post Késleltetett hatású bombasiker a HVIM „terrorakciója” appeared first on Átlátszó Erdély.

A szervezett bűnözés és terrorizmusellenes ügyészség (DIICOT) szerint az akció ötlete egy, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) által lehallgatott, 2015 október 10.-i találkozón körvonalazódott – itt az egyik vármegyés (lehet, hogy maga Beke István) felvetette, hogy egy robbanószerkezetet kellene elhelyezni és felrobbantani a román nemzeti ünnepen rendezett felvonuláson, december 1-én. Majd hozzátette, neki otthon van is egy doboz petárdája, amit erre lehetne használni.

A többiek – az előzetes letartóztatási jelentés szövegéből azt lehet kikövetkeztetni, hogy összesen legalább hárman lehettek jelen – felkaphatták az ötletet, mivel el is döntötték, hogy a robbanószerkezetet Beke István, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) elektronikához értő kézdivásárhelyi elnöke kell elkészítse: egy kanóc segítségével 3-4 petárdát lehetne egyszerre felrobbantani, és „már csak egy elemre van szükség”.

Az is elhangzott, hogy Beke Kézdivásárhely központjában levő üzletének a külső falán levő kameráján keresztül követheti majd a díszmenetet, és távolról gyújthatja majd fel a szerkezetet „akkor is, ha a családjával együtt nem lesz a településen”.

Korábbi anyagaink az erdélyi radikálisokról:

Jobbikos pénzből szervezik a Székely Szigetet és az EMI-tábort

Kisgyermekes családok és karlendítés: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben I.
Vér nélkül nem lehet: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben II.
Kemény székely legények: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben III.

Egy szemetesbe rejtették volna

Eltervelték, hogy a robbanószerkezetet egy vadonatúj telefon, valamint szintén sosem használt telefonkártya segítségével fogja felrobbantani: „hívod, és aztán megsemmisíted”. Egyik vármegyés azt javasolta, hogy a robbanószerkezetet egy, a város főterén található Gábor Áron-szobor melletti szemetesbe kellene rejteni – a katonai díszmenet itt haladt volna el. „Azt fogják mondani, hogy Kézdivásárhelyet terroristák támadták meg” – hangzott még el ezen a beszélgetésen.

Valaki felvetette, a szerkezetet először ki kellene próbálni, „a pizzát is először megkóstoljuk”. Másvalaki szerint ezt mindenképp megéri megcsinálni, ha másért nem, a tapasztalatszerzés kedvéért.

Mivel az előzetesben levő Beke Istvánnal nem lehet beszélni, a előzetes letartóztatási jelentés állításaira Szőcs Zoltánt, a Hatvannégy Vármegye erdélyi elnökét reagáltattuk. Ő szintén kézdivásárhelyi, egyébként két hónapja Franciaországban tartózkodik. A vele készült interjút dőlt betűvel szedjük.

Mi történt azon az október 10-i találkozón, melyet lehallgattak?

Szőcs Zoltán: Szinte minden este összeülünk, egy sör mellett A-tól Z-ig beszélünk mindenről. Ez szabad baráti beszélgetés, nem tudom pontosan.

A robbantás az R betűnél, az is megvan?

Soha nem akartunk elkövetni merényletet, és ilyent nem terveztünk.

Nem merényletet, hanem azt, hogy egy pár petárdát felrobbantsatok egy szemetesben. Erről sem volt szó?

UPDATE December 6. 2015.: Szőcs Zoltánnal Facebook-on készült az interjú, erre a kérdésre akkor nem válaszolt. Utólag megkért, hogy egészítsük ki a nyilatkozatát. Az alábbi beszélgetésre december 5.-én került sor, szintén Facebook-on.

Nem volt ilyenről szó.

A lehallgatási jegyzőkönyvben márpedig erről szó van. Hogyan lehetséges ez?

Azt írnak ezek amit akarnak, akarom hallani a felvételt.

Ezek szerint te is ott voltál vagy lehettél?

Az a helyzet, hogy október 10.-én fogalmam sincsen hogy mit csináltam.

De mégis: mi történhetett október 10.-én? Otthon voltál Kézdivásárhelyen?

15.-én indultam el, akkor még igen. Nem történt semmi, más estéken is voltak beszélgetések. Ezek hogy mit szűrtek ki, fogalmam sincsen. Hogy 10.-én volt-e egyáltalán beszélgetés, azt nem tudom.

Ittatok?

Van mikor megiszunk egy-két sört, de csak annyit.

Előfordult korábban hogy ilyesmiről beszéltetek?

Nem!

Ezek a beszélgetések egy lakásban voltak? Ott hallgathattak le?

Volt mikor lakásban, volt mikor munka közben.

Nem hinném hogy a hangfelvétel teljes mértékben kitalácó, azt a bíróságon be kell mutatni.

Akkor valami összevágott dolog. Én azt hiszem amit látok és hallok.

Jó de ha össze is van vágva, ott szó van petárdáról, a kukáról stb., ez valamikor el kellett hangzzon.

Lehet… de merényletről, bombáról sosem volt beszélve.

Petárdáról?

Nem tudom, kötetlen beszélgetés ek voltak, nem volt előre megtervezve vagy témákra osztva.

A tárgyi bizonyítékok

November 23-án egy, a Temes megyei rendőr-főkapitányság által végzett ellenőrzés során kiderült, hogy egy közelebbről meg nem nevezett cég 20 doboz (összesen 400 darab) FP3-as típusú petárdát adott el Beke Istvánnak. Ezek a petárdák a román törvények szerint közepesen veszélyesnek minősülnek, így azokat csakis tűzszerész engedéllyel rendelkező személyek birtokolhatják.

Az interneten fellelhető leírások szerint egy ilyen FP3-as petárda 3 gramm robbanóanyagot tartalmaz, és a kanóc meggyújtása után legalább 15 méterre kell tőle távolodni. Ilyen az, amikor egyszerre begyújtanak egy tucatnyi FP3-ast:

Az ügyészség jelentéséből az nem derül ki, hogy a petárdákat mikor vásárolta Beke. Mindenesetre a házkutatás során, november 30-án meg is találtak 195 ilyen tűzijátékot.

Szőcs Zoltán: Az internetről rendelte a petárdákat tavaly szilveszterre. A csomag nem érkezett meg, valamikor novemberben írtak egy levelet, hogy csak most tudják küldeni a petárdákat. Ezek meg is érkeztek, dobozban voltak akkor is, amikor (az ügyészek – szerk. megj.) elvitték azokat.

Ha nem a december 1-i akcióra, akkor mire használhatott el Beke István kb. 200 petárdát?

Szőcs Zoltán: Hétvégén volt airsoft, ott használták. (Beke István feleségével együtt egy NATU Sports Team nevű airsoft csapat tagja – szerk. megj.).

A nyomozás során az is kiderült, hogy Beke a fent idézett beszélgetés után, október 10-én internetről vásárolt egy telefont. Mi több, a gyanúsított lakásán egy 12 voltos, elektromos jel leadására és időzítésére alkalmas eszközt is találtak.

Kicsoda Beke István?

A HVIM kézdivásárhelyi szervezetének 40 éves elnöke „civilben” a SC BIA Electronic SRL tulajdonosa és egyben ügyvezetője. Az 1999-ben alapított cég kezdetben rádiók és televíziók javításával foglalkozott, később biztonsági rendszerek tervezésére, felszerelésére, karbantartására szakosodott. Nemrég a profil új ágazattal bővült: autóbelsők plüssborítását is vállalják. A mintegy 5-7 alkalmazottat foglalkoztató, 200-400 ezer lej (40-80 ezer euró) éves forgalmú cég évek óta veszteséges, a 2014-es évet 547 ezer lej (122 ezer euró) adóssággal zárta.

Bár Bekének saját Facebook-profilja nincs, a szintén airsoftozó felesége profilján sokszor szerepel, rendszerint „airsoftos”, tehát katonai öltözethez hasonló ruhában. A feltöltött fotókból az is nyilvánvaló, hogy csapatával, a NATU Sports Teammel sokat járnak Magyarországra versenyekre. (Az airsoft 6-8 milliméteres gömblövedéket kilövő, „alacsony” energiájú légfegyverekkel játszott hobbisport – szerk. megj.)

Súlyos börtönbüntetés van kilátásban

Hétfőn este, egész napos házkutatás után Bekét 24 órás előzetesbe helyezték, és Bukarestbe vitték, szerda hajnalban a Bukaresti Táblabíróság 30 napra hosszabbította az előzetes letartóztatást. Amennyiben az alkotmányos rend felforgatásának, illetve a nemzetbiztonság veszélyeztetésének a vádja a bíróságon is megáll, Beke tíztől húsz évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható.

Szerda délután Kézdivásárhelyen mintegy 500-an követelték a gyanúsított szabadon bocsátását: a maszol.ro szerint egyesek fekete zászlókat, illetve „Je suis Beke István” feliratú táblát tartottak magasba. A tüntetés hangadói a „hol van a bomba?”, „nem vagyunk terroristák” és „engedjétek szabadon” jelmondatokat kiáltották.

Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.

The post Petárdát a kukába: mivel vádolják a „székely terroristát”? appeared first on Átlátszó Erdély.