Őket kérdeztük arról, hogy milyen az életük Baróton. Gyönyörű a környék, gyerekként, iskolásként szerették a várost, és azt mondják, a Covid-járványkor többen is hazaköltöztek.

Mindenki ismer szinte mindenkit: a várost alig 8 ezren, túlnyomó többségben magyarok lakják. (Az ortodox templomot, bár a város központjában ékeskedik, nem sokan látogatják, ez a külsején is meglátszik.) 

Van, akit a család közelsége tart otthon, van, aki a kisvárosi nyugalmat szereti. Bár az élet viszonylag olcsóbb, kevés a munkalehetőség, sokan a környékbeli városokba ingáznak. De helyben is igyekeznek megkeresni vagy megteremteni maguknak az értelmes munkát és az értelmes kikapcsolódást. 

Nyitottság és kreativitás a fásultság ellen

Miért érdemes fiatalként Baróton élni, oda visszaköltözni? Válaszol Egyed-Kese Krisztina beszerzési elemző, Lakatos Csilla néprajzkutató, muzeológus, Szőcs Lilla építész, Egyed Imola fiatal édesanya, fodrász, Müller Zoltán hegesztőmérnök, pultos. 

Az Átlátszó Erdély videósorozatában hat kisvárosba látogatunk el. Azt járjuk körbe, hogy a helyi fiatalok mit szeretnek és mit hiányolnak a lakóhelyükön. Ha lemaradtál volna, nézd meg a gyergyószentmiklósi és a máramarosszigeti fiatalokról szóló riportjainkat: 

The post Fiatalként Baróton: kell a nyitottság és a kreativitás appeared first on Átlátszó Erdély.

Hozzájuk képest a 2020-ban parlamentbe jutott háromszéki különítmény más szakmákat, más habitust képvisel. Van köztük nagyvállalkozó, volt bankár, agrárhivatalnok, illetve a baróti kereskedő, Gál Károly.

Hát ő meg kicsoda?

– kérdezték most, négy évvel később a közügyekkel napirenden lévő kollégáim is, mikor mondtam nekik, hogy kinek a vagyonosodását nézem éppen. Ez csak részben árulkodik arról, hogy nincs kapacitásunk a kisvárosi és vidéki politikusokat folyamatosan figyelemmel kísérni, csak ha valami nagyobb gebaszt hoznak össze.

Részben pedig arról, hogy Gál Károly négy év alatt nem tűzött a zászlajára olyan, nagyobb horderejű ügyet, hogy többször belebotlottunk volna a napi sajtóban. A kampányidőszakot leszámítva két vidékfejlesztési javaslatára bukkantunk: szabályoztatná a legeltetést és az agroturizmust. 

Bár nem volt tele a sajtó Gál Károly nevével, de ő volt az egyik legszorgosabb képviselője az RMDSZ-nek a most zárult mandátumban. Voksolt a végszavazások 95 százalékán, és a harmadik legtöbb törvényjavaslatot nyújtotta be vagy írta alá. Igaz, csak ötször kérdezett és hétszer szólalt fel a négy év során, azaz a parlamentben hallgatagnak számít.

Mihez ért Gál Károly?

Csak remélni tudjuk, hogy az általa aláírt 92 törvényjavaslat zöméhez alaposabb indokot talált, mint amit a Transindexnek mondott arra a kérdésre, hogy miért akarja megvédeni a kiskorúakat annak ismeretétől, hogy léteznek szexuális kisebbségek. Gál ugyanis aláírta a két, RMDSZ-es bőrbe bújt EMSZ-képviselő, Kulcsár-Terza József és Zakariás Zoltán módosítását, amelyet a gyermekvédelmi törvényhez nyújtottak be. Ez a pár módosítás a gyakorlatban veszélyesként bélyegzi meg a homoszexualitást és a transzneműséget.

Hogy Gál miért írta alá? Mert ő gyerekként nem találkozott melegekkel. A miheztartás végett: Gál Károly baróti képviselő most 51 éves, azaz a gyerek- és kamaszkorát Ceaușescu Romániájában töltötte. Hátha lesz ideje a téli vakációban elolvasni Kallós Zoltán néprajzkutató vallomását Florin Buhuceanu interjúkötetében arról, milyen volt melegként élni és megjárni emiatt a börtönt is az 1989 előtti diktatúrában.

(Mindenesetre ez a törvénymódosítás, miután a szenátus hallgatólagosan elfogadta 2022 tavaszán, szépen elakadt a képviselőházban. Azzal együtt, hogy megkapta az egyébként vegyes visszajelzéseket a szakbizottságoktól.) 

Gál a mandátuma közepén azt ígérte Barótnak, hogy igyekszik kijárni Ploiești-en és Bukarestben, hogy volt munkahelyének, a köpeci bányának a leromlott ingatlanjait a felszámoló cég, illetve az illetékes minisztériumok adják át az önkormányzatnak. Hátha Barót is ipari parkkal tudná serkenteni az erdővidéki székelyek vállalkozó szellemét. 

Ennek idén ősszel lett kézzelfogható eredménye, a város a volt bánya kilenc ingatlanát vette meg a felszámoló cégtől, köztük a központban lévő székházat. Ehhez Gál Károlynak valós köze volt, ugyanis önéletrajza szerint 2004-ig a ploiești-i bányavállalat Barót környéki kereskedelmét irányította. 

Utána 16 éven át volt az építkezési anyagokat több millió euró értékben forgalmazó vargyasi cég, az Orex kereskedelmi igazgatója, miközben városi és megyei tanácsos lett. Négy évvel ezelőtt nem győztünk csodálkozni azon, hogy ekkora cég kereskedelmi igazgatójaként a 2010-es évek zömében a fizetése nem vagy alig haladta meg az alulfizetett újságírók bérét. Utolsó igazgatói évében is húszezer lejjel kevesebbet keresett, mint a felesége tanárként. 

Miből él Gál Károly?

Így aztán a bevallott fizetése megháromszorozódott, amikor először bejutott a parlamentbe. Ott évek óta közel 11 ezer lejt keres havonta. Mivel idén szinte minden képviselőházi szavazáson jelen volt, biztosra vehetjük, hogy legalább 35 ezer lejnyi napidíjat is felvett, csak ezt nem kötelező bevallania. 

A napidíjat hozzáadva a 131 ezer lejes évi fizetéséhez, a havi illetményét reálisan 14 ezer lejre kerekíthetjük fel.

Cége nincs, érdekeltségi nyilatkozatába csak a baróti Laura Ház civil szervezetet írta be, amelynek alapító tagja volt. Illetve 2023-ig a helyi RMDSZ-szervezet elnöke volt.

Hol él Gál Károly?

Természetesen Baróton, de elkezdett gyökeret verni Kolozsvár mellett is. A Baróton 2006-ban örökölt, majd közel tíz árra bővített telken 2009-re építették fel a 140 négyzetméteres házukat. Ez nagyon szép teljesítmény annak fényében, hogy Gál eközben milyen keveset keresett.

Eközben saját apartmanjukban laktak, amelyet 2019-ben adtak el. Az árával ügyesen sáfárkodtak: lekötötték a bankban, és elkezdtek hozzáspórolni. A felesége 2021-ben 6,5 hektárnyi termőföld, tíz árnyi beltelek és egy 80 négyzetméteres ház bő harmadát örökölte meg Szeben megyében. 

Ezeket nemcsak hogy megtartották, de tavaly vásároltak egy 57 négyzetméteres lakást a Kolozsvár melletti Kisbácsban. A házaspárnak van egy már nagykorú lánya, feltehetően őt segítik ezzel elindulni az életben.

Mivel jár Gál Károly?

Ahogy bejutott a parlamentbe, vennie kellett még egy autót a 2007-es gyártású Reanult Mégane mellé. Felesége ugyanis három faluval arrébb, a magyarhermányi iskolában tanít, de Gálnak immár Bukarestbe kellett ingáznia. Vásárolt is rögtön egy 2017-es gyártású Skoda Octaviát.

Mit tett félre Gál Károly?

A családi ingatlanvagyon és az autópark gyarapítása szerencsére nem merítette le Gál Károly összes megtakarítását. Miután megvették a kisbácsi lakást, a közel 80 ezer eurójukból még mindig maradt bő tízezer lekötve. Sőt, Gál Károly még kölcsön is tudott adni tízezer eurót egy magánszemélynek 2028-ig.

Közben egyáltalán nem szűkölködik a család: folyószámláikon összesen háromezer euró és 31 ezer lej volt idén nyáron.

További Képviselőfánk-falatok

Az Átlátszó Erdély, a Transtelex és az uh.ro közös sorozatában, a Képviselőfánkban eddig ismertetett politikusvagyonok:

Maros megyében

A titokban végbement csoda: így lett villája Novák Leventének – az Átlátszó Erdély cikke

Az RMDSZ Császára a templom egere – az Átlátszó Erdély cikke

Csép Andrea különös élete: szakpolitikussá vált ahelyett, hogy meggazdagodott volna – az Átlátszó Erdély cikke

Hargita megyében

Ahogy Kelemen Hunor spórol, úgy nem spórol más senki – az uh.ro cikke

Sokkoló! 2024-ben nincs még bankszámlája Ladányinak! De Jaguárja már van – az uh.ro cikke

Bende Sándor öt éve ült már a parlamentben, mikor meghallotta Szent Mercédesz hívó szavát – az uh.ro cikke

Ki gyűjtött a fia keresztelőjén 54.000 eurót? Antal Lóránt! – az uh.ro cikke

Bihar megyében

Szabó Ödön lottón is nyert az elmúlt négy évben, de nem ebből van a vagyona – a Transtelex cikke

Se kocsija, se bankszámlái, de legalább nagyobb lett a háza Cseke Attilának – a Transtelex cikke

Biró Rozália romániai mércével gazdag, de a vagyonnyilatkozatából nehezen deríthető ki, mennyire – a Transtelex cikke

Szatmár megyében

Jót tett Nagy Szabolcs képviselő vagyonának a négyéves parlamenti mandátum – a Transtelex cikke

Magyar Lóránd: a képviselő, akinek papíron az elmúlt négy évben nem volt egy vasa sem – a Transtelex cikke

Szilágy megyében

Új kocsival csapatja Kovács Irénke, a legszorgosabb szenátor – az Átlátszó Erdély cikke

Seres Dénes, a szilágysági örökifjú, akit nem ereszt a parlament – az Átlátszó Erdély cikke

Kolozs megyében

Garzonlakásokba fektette megtakarításait Csoma Botond kolozsvári képviselő – a Transtelex cikke

Kovászna megyében

Miklós Zoltán az az ex-bankár, aki meghitelezte Antal Árpád kampányát – az Átlátszó Erdély cikke

A nyitókép forrása Gál Károly hivatalos Facebook-oldala.

The post A szótlan székely, aki spórol, örököl, és mindent aláír appeared first on Átlátszó Erdély.

/// Frissítés: Tamás Sándor cáfolja forrásaink azon információit, amelyek szerint neki üzleti kapcsolata lenne Benedekékkel. Soha nem is volt üzleti kapcsolata velük, állítja. Bocsánatot kérek Tamás Sándortól a tévedésért és az őt ért kellemetlenségért. ///

2020 szeptemberében Benedek Huszár János megnyeri a polgármesteri választásokat Baróton. Nem telik el egy év, 2021 augusztusában feleségét, Benedek Erikát kinevezik a baróti Gaál Mózes iskola igazgatójának.

Hogy igazgató maradhasson, jelentkezik az igazgatói versenyvizsgára, de állítólag egy hamisított igazolással jelentkezik, ezért kizárják a vizsgáról. Hogy a neki kiszemelt helyet ne foglalhassa el senki, a megyei RMDSZ, azaz Tamás Sándor megyei elnök, a polgármester kérésére nem ad beleegyezést az ellenjelöltjének, hogy részt vehessen a vizsgán.

És utána azoknak sem ad, akik a polgármester terveit nem támogatják. Mert közben a polgármester, kapcsolatrendszerét és a város közpénzét nem kímélve, keményen dolgozik azon, hogy összevonja a helyi iskolákat, és az így keletkező mamutintézmény élére a feleségét állítsa.

A mindeközben felgyűlt törvénytelenségek miatt nyomoz az ügyészség, hivatallal való visszaélés, zsarolás, okirat-hamisítás és csalás gyanújával.

Erről fog szólni ez a cikk, lássuk a részleteket:

Hogyan lett a polgármester-feleségből iskolaigazgató?

A járványhelyzetre hivatkozva hosszú ideig nem voltak megtartva az iskolaigazgatói vizsgák, ez vezetett oda, hogy 2021 augusztusában a lejárt mandátumú igazgatókat kinevezéssel erősítették meg a helyükön az új, hamarosan tartandó versenyvizsgáig.

Baróton ez egy meglepő változást hozott. A Gaál Mózes iskolában a régi igazgató helyére az új polgármester feleségét, Benedek Erikát nevezte ki igazgatónak a tanfelügyelőség.

Hiába tiltakozott levélben a minisztériumnál Bán Annamária, a volt igazgató. Hiába hivatkozott a minisztérium átiratára, amely a kontinuitás elvének alkalmazására figyelmeztet, illetve arra, hogy igazgatóként ő is leadta beleegyezését a saját újbóli kinevezésére. Hiába hivatkozott sikeres igazgatói múltjára, vagy arra, hogy ez egy politikai döntés volt, és hogy még az aligazgatót is lecserélték egy, a Benedek családhoz közel álló személyre. Nem történt semmi, a polgármester felesége maradt az igazgató.

A főtanfelügyelő által aláírt kinevezés egyértelműen politikai volt, véli az ügyet és a politikai színteret jól ismerő forrásunk. „De ezért még csak nem is lehet haragudni Imrére, neki nem volt mit tennie, kinevezte” – mondja, Kiss Imre megyei főtanfelügyelőt felmentve a felelősség alól. Majd hozzáteszi: a székely megyékben, mint ahogyan az egész országban, a főtanfelügyelők politikailag vannak kinevezve. Itt nálunk az RMDSZ adja a főtanfelügyelőket, és ezért a fentről érkező politikai utasításokat végrehajtják. Ennyi.

A hamis igazolás és a vizsgáról való kizárás

Röviddel a kinevezés után eljött a versenyvizsga ideje. A vizsgára a polgármester felesége is jelentkezett. De előbb ehhez egy igazolást hamisított magának, állítja az ügyészséghez elküldött feljelentésében Bán István, a volt igazgatónő férje.

Bán az ügyben több feljelentést is tett, különböző hatóságoknál. Az általa begyűjtött dokumentumokat megkapom másoktól, különféle forrásaimtól, de azért vele is szeretnék beszélni, ezért megkeresem, egy héttel az anyag megjelenése előtt. Vállalja, hogy ő tette a feljelentéseket, mert szerinte erről egyenesen kell beszélni, nem szeret bujkálni.

Azért jelentette fel Benedek Erikát, mert zavarta az igazságérzetét, amit a feleségével tett. Nem az, hogy lecserélték, mert az egy politikai döntés volt, s az normális ebben a politikai közegben. De az már nem normális, mondja, és ez hozta ki a sodrából, hogy a feleségét nem abba a munkakörbe helyezte vissza Benedek Erika, ahonnan ezelőtt 9 évvel előbb aligazgató majd igazgató lett, hanem száműzte őt vidékre, az egyik falusi iskolába helyezte ki. Ez vitte rá Bánt arra, hogy törvényes utakon kezdje el keresni az igazát. Benedekék is jóval kezdtek ki, Bán nyugdíjazása előtt a pénzügy vezetője volt, tehát van egy kis tapasztalata kérvényírásban.

Bán feljelentése szerint a vizsga előtt leadandó dokumentumok között kellett szerepeljen a jelentkező előző évi munkahelyi kiértékelése, amelyet Benedek Erika saját maga írt alá, vagy a vele együtt kihelyezett aligazgatónővel íratta alá. Az igazgató munkáját az iskola vezető bizottsága kellett volna, hogy kiértékelje, nem az igazgató saját maga. Ezt a törvénytelenséget Bán jelezte a vizsgabizottságnak. Mikor a feljelentésről értesült, Benedek Erika összehívta az iskola vezető bizottságát, és ismét hamisíttatott magának egy igazolást, állítja Bán, aki ezt ismét jelezte a vizsgabizottságnak. Benedek Erikát végül kizárták a vizsgáról.

Megpróbálom más forrásokból is ellenőrizni Bán állításait, és egy, a tanfelügyelőség által kiállított dokumentumban azt találom, hogy a kivizsgálás alapján a Gaál Mózes iskolában 2021. szeptember 10-éig nem történt meg a tanerők kiértékelése törvényesen, és hogy a gyanúk tisztázását a bűnügyi hatóságok végzik. Ennek alapján jogos volt Bán gyanúja, hogy hamisított irattal jelentkezett Benedek Erika, és érthető a vizsgáról való kizárása is.

Tamás Sándor foglalja a helyet a polgármester feleségének

Hogy nehogy valaki elfoglalja az igazgatói posztot amíg a polgármester feleségének el nem simítják az utat, az ellenjelöltet erőből állítják le.

Gazdag Katalinnak, aki szintén megpályázta volna a Gaál Mózes iskola igazgatói állását, megyei szintről adnak negatív engedélyt, így ő nem tudja elfoglalni a helyet.

A levelet Tamás Sándor, a Kovászna megyei RMDSZ elnöke írja alá. Ebben kedvezőtlen véleményezést ad a polgármester feleségének ellenjelöltjéről, a baróti polgármester, Benedek Huszár János átiratára hivatkozva.

Hogy megértsük, hogyan keveredik bele Tamás Sándor és az RMDSZ ebbe az ügybe, azt kell tudnunk, hogy a kisebbségi nyelvű iskolákban az igazgatójelölteknek élvezniük kell annak a pártnak a támogatását, amelyik az illető kisebbséget képviseli a parlamentben.

Magyar nyelvű iskolák esetében az RMDSZ beleegyezésére van szüksége minden igazgatójelöltnek. Ez nyilván védi a magyar iskolákat attól, hogy egy-egy nacionalista román igazgató átvegye felettük a hatalmat, de ugyanakkor azt is eredményezi, hogy az RMDSZ gyakorlatilag ráteszi a kezét az egész romániai magyar tanügyre, mert saját embereit teheti oda igazgatónak, és eltávolíthat mindenkit, aki nem szófogadó.

Már csak az a kérdés marad, hogy miért tesz szívességet Tamás Sándor RMDSZ-es vezető Benedek Huszár Jánosnak, aki függetlenként, az RMDSZ-es polgármesterjelölt ellen nyert választást, és Benedek Erikának, aki ellenzékiként, a Néppárt politikusaként vált híressé, az EMNP megyei szervezetének volt elnöke, jelenleg alelnöke.

Hogy kerül a háttérképbe Tamás Sándor, Antal Árpád és Kató Béla

Egy kis zárójel:

Egyes forrásaink azt mondják, hogy Benedek Huszár János mindig jó kapcsolatot ápolt Tamás Sándorral, sok közös projektjük volt. Benedek sikeres pályázatíróként volt számon tartva, és sok helyi vezetővel dolgozott együtt. Jó viszonyban volt mindenféle politikai hatalommal, jobb viszonyban, mint a baróti RMDSZ vezetősége. Ezért nem csoda, hogy a megyei tanácselnök támogatását élvezte, aki a választási kampányban őt támogatta, nem az RMDSZ jelöltjét, mondják helyi forrásaink.

Vannak, akik úgy tudják, hogy Benedekéknek most is közös üzleteik vannak Tamás Sándorral.

Egy forrásunk szerint az is összeköti őket, hogy Benedek Erika kezdeményezte és megszavazta az oltszemi fogyatékos gyerekek Barótra hozását, hogy Tamás Sándor ott lovardát tudjon létrehozni. Majd politikai érdekből kihátrált ebből, hogy az egész hulljon a volt polgármester, azaz a férje ellenjelöltjének a nyakába.

Más forrásaink úgy tudják, hogy Tamás Sándor nem különösen kedveli Benedeket, és csalódott is benne, de nem bántja, mert Benedek a sepsiszentgyörgyi polgármester, Antal Árpád pártfogoltja. A kampányban is inkább Antal húzogatta a szálakat, állítják, és „nagyjából Tamás Sanyi azt csinálja, amit Antal Árpi mond, mert ő az ész az egészben.”

„A magyar kormánypénzek Kató Bélán keresztül jönnek Erdélybe, ezt tudjuk. Ezeket a pénzeket nagyjából mind leveri Szepsiszentgyörgy, ezt is tudjuk” – mondja egy forrásunk, aki itt látja Antal Árpád érdekét a Benedekkel való barátságban. Benedek Huszár Jánost Kató Béla bizalmasaként ismerik, „2004-ben ő csinált belőle Illyefalván polgármestert”. Habár egyes forrásaink azt mondják, hogy Benedek azóta kiesett Kató kegyeiből, mások ezt cáfolják.

Nehéz eldönteni, hogy mindebből mi igaz, s mi nem, ki van tényleg jóban kivel, és ki csak érdekből, de az biztos, hogy rendszerként egyben vannak, és a rendszer dolgozik, őröl. Ahogy egyik forrásom fogalmazott a Benedek-Tamás-Antal-Kató összefonódás kapcsán: „összekapcsolt érdekképviselet”.

Mivel Benedek Erika néppártos, megkérdem EMNP-s forrásaimat is. Egyikük azt állítja, hogy „Benedekék RMDSZ-közeliek. Erika kettős ügynök, két vasat tart a tűzben.” „Habár egyértelmű volt, hogy János az RMDSZ támogatását élvezi, Toró volt az a pártból, aki erőltette, hogy őt kell támogatni a kampányban, mert Erika férje. Erika Toró Tibi kedvence, s mindegy, hogy mit csinál, úgy is ő a legszebb és a legjobb Kovászna megyében.” Toró nyilvánosan is kiállt Benedek Huszár mellett ebben az ügyben, amikor a Facebook-oldalán válaszolva a kérdéseimre jól megmondja a tutit, nyilvánosan gratulál a polgármesternek, és azt írja, hogy ő a Benedek Huszár családért bármikor tűzbe teszi a kezét.

Megkérdem Benedek Huszár Jánost is arról, hogy milyen a viszonya Tamás Sándorral, Antal Árpáddal és Kató Bélával. Válasza ködösítő, de legalább behízelgő: „Mindhárom férfiú kiváló vezető, akik a választás által elnyert tisztségüket évtizedek óta következetesen az általuk vezetett közösségek javára gyakorolják, s a beléjük fektetett bizalmat a választásokon megszerzett szavazatok aránya egyértelműsíti. Viszonyunk a konkrét együttműködések esetében partneri, általánosságban véve pedig tiszteletemmel ötvözött.”

Ennyi. Az információk e téren nem egyöntetűek, és hely meg időszűke miatt nem is bontanám most ki ezeket a mellékszálakat, de egy biztos: Benedek jobban élvezi a megyei RMDSZ támogatását, mint a helyi RMDSZ. Baróton most az a hír járja, hogy a következő választásokon az RMDSZ nem is fog polgármesterjelöltet indítani, hanem Benedek Huszárt támogatja függetlenként. Ez határozottan megerősítené a polgármester hatalmát és bátorságát.

A polgármesterfeleségnek nem elég az elemi iskola, a líceum és az óvoda is kell

Térjünk vissza a politikai zárójelből, mert itt érdekes fordulatot vesz az ügy:

Gazdag Katalint, akit a polgármester nem tartott alkalmasnak a felesége helyett az elemi iskola élére, alkalmasnak tartotta és javasolta a líceum élére. Ezzel Gazdag egyféle jolly jokerré lépett elő, aki minden igazgató ellen bevethető.

Itt azt kell tudniuk nem helybéli olvasóinknak, hogy Baróton, egy 8-9 ezer lakosú kisvárosban, két iskola működik. Az egyik a Gaál Mózes Általános Iskola, a másik a Baróti Szabó Dávid Technológiai Líceum. Előbbinek óvodai csoportjai és általános iskolai (0-8) osztályai vannak, és a városhoz tartozó falvakban is vannak kirendeltségei, a második pedig elméleti líceum és szakiskola, 9-12 osztályokkal.

Gazdag Katalin óvónőként dolgozott, mondják baróti forrásaim, ezért is furcsa, hogy a polgármester nem találta alkalmasnak az óvodai csoportokat is felsorakoztató általános iskola élére, de javasolta őt líceum-igazgatónak. A polgármesternek kemény érvei voltak ezügyben, amelyeket megküldött Tamás Sándornak címzett levelében.

Innen kiderül, hogy az egyetlen ok, amiért Gazdag Katalint javasolja a líceum élére, és a jelenlegi igazgatót, Derzsi-Ráduly Kázmért nem, az az, hogy előbbi támogatja a líceum és az általános iskola összevonását, míg a második nem.

Baróton a két iskola mellett van még egy különálló óvoda is, a Cimbora óvoda. Felmerült témaként ennek az összevonása is a nagy iskolákkal.

A beolvasztásra szánt Cimbora óvodát jolly jokerek parkolóhelyének szánják a politikai vezetők.

Előbb Bán Annamáriának ajánlották fel az igazgatói székét, hogy ő ne konkuráljon a polgármester feleségével az általános iskolában. A februári versenyvizsga sikeres írásbelije után Gál Károly képviselő azt üzente neki, hogy ne pályázzon a Gaál Mózes igazgatói tisztségére, inkább foglalja el a Cimbora óvoda igazgatói állását. Ezt Bán Annamária visszautasította, az óvoda jelenlegi igazgatója, Kisgyörgy Tünde iránti tiszteletből, és mert tudta, hogy milyen érzés, mikor a helyedre odaküldenek valakit.

Most, a 2022 őszi versenyvizsgán Gazdag Katalin készül a Cimbora óvoda igazgatói székét versenyvizsgával elfoglalni a két évtizede sikerrel helytálló jelenlegi igazgatónőtől, mondják baróti forrásaink, akik azt is állítják, hogy Gazdag Katalin időközben jó viszonyt alakított ki Benedekékkel, és segít nekik ebben az intézmény-összevonás projektben.

Cserébe szolgálataiért Benedek Erika maga mellé vette a Gaál Mózes iskolába. Az idei áthelyezések listáján szerepel is, hogy egy augusztus 16-án hozott döntéssel szeptember 1-től Gazdag Katalint áthelyezték a Benedek Erika vezette iskolába, „în interesul învăţământului”. Azaz “a tanügy érdekében”.

Zsarolással összevonás

Derzsi-Ráduly Kázmér líceumigazgató megkeresésemre nyíltan elmondja, hogy zsarolták: vagy együttműködik az iskola-összevonásban, vagy mehet. A polgármester és felesége 2021 nyarán megkeresték, hogy legyen csapatjátékos, vonják össze a két iskolát, és akkor Derzsi megkapja az aligazgatói széket, Benedek Erika pedig igazgató lesz.

Azt mondták, Gál Károly parlamenti képviselő biztosítja, hogy az RMDSZ támogassa Benedeket igazgatóként ebben.

„Ha együttműködést akarsz, támogass!” – mondta a polgármester a líceumigazgatónak az összevonásról szóló négyórás tanácsos-győzködő gyűlés előtt. Az igazgató nem támogatta az összevonást, és akkor romlott meg az addig jó viszony kettejük között. A gyűlés nem volt sikeres, az RMDSZ-tanácsosokat nem sikerült meggyőzni arról, hogy szavazzanak az összevonás mellett, habár zsarolástól ígérgetésig mindent megpróbáltak bevetni náluk.

A polgármester nem üresben zsarolt. Mivelhogy Derzsi nem támogatta a polgármestert az összevonásban, ezért az beváltotta fenyegetését, és ősszel a versenyvizsgára a líceumigazgató nem kapott RMDSZ-engedélyt, a fentebb látható polgármesteri ajánlás miatt. A tantestület tiltakozására és támogatására volt szükség ahhoz, hogy Tamás Sándor meggondolja magát, és mégis engedélyt adjon Derzsinek a vizsgázáshoz.

Az iskola-összevonás kérdése akkor, azaz 2021 nyarán, lekerült a tanácsülés napirendjéről, mert nem volt meg a szükséges támogatottsága. Aztán decemberben ismét feljött a téma, de akkor sem támogatta az RMDSZ-frakció.

A megrendelőre szabott tanulmány

A polgármester időközben megrendelt egy tanulmányt. Ő azt állítja, hogy azért, mert a tanácsosok kérdezték tőle, hogy milyen érvek alapján akarja összevonni az iskolákat, és érveket akart nekik szolgáltatni. A kritikusai azt állítják, hogy nem akart mást, csak 10 ezer euróval meghálálni a megye egyik legnagyobb oktatásügyi személyiségének, a volt főtanfelügyelő Keresztély Irmának az összevonás-párti hozzáállását.

Derzsi Kázmér líceumigazgató emlékszik, hogy 2021 nyarán, mikor megkeresték őt Benedekék, azt mondták, hogy felsőbb körökben már eldőlt, hogy az összevonás meg fog történni, és Benedek Erika lesz az igazgató. Már ekkor felmerült Keresztély Irma neve, mint ezen döntés meghozóinak egyike.

Később a polgármester a tanulmányt is tőle rendelte meg, mint abszolút szaktekintélytől.

A tanulmány körülbelül 10 ezer euróba került. Az ezt övező vitákon 48 ezer lejeket emlegetnek az emberek, de én a SEAP oldalán 50 ezer lejt látok. Végülis nagyságrendileg ugyanaz.

Ebből aztán lettek kisebb viták helyi szinten. Többen támadták a polgármestert emiatt a tanulmány miatt. Tókos Levente helyi újságíró facebookon szúrós kérdéseket tett fel a polgármesternek, amire az még szúrósabban válaszolt.

A tanulmányt megpróbálom kikérni a hivataltól, arra hivatkozva, hogy közpénzből készült, tehát nyilvánosnak kellene lennie.

Kérésemre, melyet a városháza oldalán található emailcímre küldtem április 7-én, nem érkezett válasz. Így az igényelt dokumentumot más úton kellett beszereznem.

A tanulmány, nem túl meglepő módon, azt hozza ki, amit a megrendelő szeretett volna. A következtetések fejezetnél 5 lehetséges forgatókönyvet sorol fel, melyek közül az utolsó, és legkevesebb veszélyt magában hordozó, az a két iskola összevonása.

A fő érv, ami végigvonul a tanulmányon, az a diáklétszám csökkenése. Ez indokolná, hogy a demográfiai tendenciák alapján számoljanak a jövőben még inkább csökkenő diáklétszámmal. Ennek alapján egy fél évtizeden belül indokolttá válhat az iskolák összevonása, ha a kötelező létszámokat meghatározó törvény addig nem változik. És hiába, hogy ez csak jó néhány éven belül lenne aktuális, nem idén vagy jövőben, a polgármester már tavaly elkezdett dolgozni azon, hogy ezt minél hamarabb ejtsék meg.

Derzsi-Ráduly Kázmér ezt a kérdést picit másképp látja. Szerinte a helyi politikusok nem abba kellene nagy energiát fektessenek, hogy minél hamarabb iskolákat vonjanak össze, hanem abba, hogy olyan programokat indítsanak el, melyek vonzóbbá teszik a fiatalok számára az itthon maradást, vagy több gyerek vállalását.

Ha az AUR (román nacionalista párt) kérné két magyar tanintézmény összevonását, mindenki fel lenne háborodva, mondja Derzsi. De így, hogy a magyar polgármester akarja, így ez már az oktatás minőségének a javítása. Legalábbis arra hivatkozik a polgármester.

Imázsépítés okostáblákkal és pénzzel

De mitől lenne jobb az oktatás minősége egy összevont iskolában, kérdi Derzsi. Ugyanazzal az infrastruktúrával, ugyanazzal a tanári gárdával, ugyanazokkal a gyermekekkel.

Szerinte a problémákat nem annyira az összevonás oldaná meg, mint például az infrastruktúra fejlesztése. Például egy bentlakás sokat segítene. Vagy a műhelyek feljavítása, felszerelése.

A Gaál Mózes iskola (amelyiknek az igazgatója a polgármester felesége) viszi a nyolcadikosokat Sepsiszentgyörgyre líceumokat látogatni, hogy megmutassák ott nekik, milyen jó műhelyeik vannak. De a baróti líceumba nem jönnek látogatni. Majd érvként felhozzák az iskola-összevonás mellett, hogy bezzeg mennek el a diákok Sepsiszentgyörgyre tanulni.

Mutogatják a megyeszékhelyi műhelyeket a diákoknak, de a polgármester nem ad pénzt műhelyfejlesztésre az itteni líceumnak. Itt összevonási tanulmányokra költik a pénzt műhelyek helyett.

Tókosnak adott Facebook-válaszában a polgármester elmagyarázta, hogy miért nem sok egy ilyen tanulmányra 48 ezer lej. Érvelése logikusnak tűnhet, de már nem annyira tűnik logikusnak ez a megrendelés, ha más számokhoz hasonlítjuk, például a következőkhöz:

Idén a líceum 20 ezer lejt kap fejlesztésre, a Gaál Mózes iskola 130 ezret, mondta Derzsi, és erősítette meg később kérdésemre adott válaszában a polgármester. Az arányok sok mindent elmondanak. Mindamellett, hogy látszik, hogy két és félszer annyit költöttek iskola-összevonás megindoklásra, mint a líceum fejlesztésére, látszik a két intézmény támogatottságának aránya is, és valamiért, nem túl meglepő módon, a polgármester-feleség intézménye hat és félszer nagyobb összeget kap fejlesztésre. Ezt kérdésemre a polgármester azzal magyarázza, hogy a líceum hamarosan beköltözhet a 34 éve épülő új épületébe, ezért ők inkább az általános iskola felszerelését pótolnák.

A Gaál Mózes kapott egy rakás interaktív táblát, a líceum nem kapott egyet sem, mondja Derzsi. Pedig az a beígért fogorvosi rendelő, aminek az árából végül interaktív táblákat vettek, az mindkét iskoláé lett volna.

Egyértelműen látszik, azt akarják közölni a szülők és a pedagógusok irányába, hogy milyen jó az, ha a polgármester felesége az igazgató, mert akkor több a pénz és nagyobb a fejlődés. És ez sokukat meg is győzi.

Zárójel: nemcsak Baróton, egész Erdélyben létezik ez a jelenség. Lassan semmi más értékelési szempont nincs, csak az, hogy ki mennyi pénzt hoz be. A politikust, a papot, az orvost, a pedagógust, az újságírót, az egyszerű egyesületi tagot, a szülőt az osztályban, mindenkit lassan annak alapján ítélnek meg, hogy mennyi pénzt hozott be. Már sem a szakmaiság, sem az önfeláldozó munkavállalás, sem a vezetői képességek, sem az emberségesség, sem semmi nem erény, csak az, hogy mennyi pénzt hozol be. Hogy mennyire tudsz befeküdni valakinek, aki pénzt ad. Ha pedig fentről ki akarnak csinálni egy kisebb vezetőt, akkor egyszerűen nem adnak neki pénzt, hogy tűnjön inkompetensnek, és az emberek akarjanak helyette valaki mást, aki tud pénzeket behozni.

Aláírásokkal előre a tisztességességért!

Sok szülőnek imponál az, hogy Benedek Erika egy új pénzügyi és támogatottsági lendület hangulatát hozza az iskolába. Ez látszik a Facebook-hozzászólásokon és szülői megnyilvánulásokon is. Persze, az is lehet, hogy ez csak a látszat, és azért tűnik így, mert a támogató szülők sokkal hangosabbak és lelkesebben mutatkoznak, behízelgési céllal, mint a nem támogatók vagy a teljesen passzívak.

Egyik érdekes „szülői” megnyilvánulás az az aláírásgyűjtés volt, melyet azért szerveztek, hogy támogassák Benedek Erika igazgatónőt, hogy fogadják el a jelentkezési dossziéját a versenyvizsgán. Említettem az anyag elején hogy Benedeket az első versenyvizsgán kizárta a vizsgabizottság. Aztán a másodikon sem akarták engedni indulni. De a törvénytelenséget mindig ellensúlyozni lehet egy kis szülői vagy politikai nyomással, hát szerveztek egy aláírásgyűjtést, azzal a céllal, hogy biztosítsák Benedek Erika esélyét a „tisztességes” megmérettetéshez.

Baróti forrásunk szerint az aláírásgyűjtést Benedek Huszár János kampánycsapata szervezte. Ennek utánanéztem, nem feltétlenül igaz ez így, de az tény, hogy az akciót Torma Tünde szülőbizottsági vezető kezdeményezte és vezényelte le, aki egyik fontos alakja volt Benedek Huszár János polgármesteri kampánystábjának, az általam látott kampánystáb-fotókon szerepel.

A kérést a tanfelügyelőséghez címezték.

Torma szerint egy csoda történt, és ezzel nehéz nem egyetérteni. Mert íme, a számok: összesen 300 aláírás gyűlt össze, ebből összesen 222 darab „Igen!” és 9 darab „Nem!” aláírás.

Lehetne a részleteket kutatni, megnézni, hogy ezek az „Igen!” és „Nem!” aláírók nem azt a szöveget látták voksoláskor, mint ami alá végül az aláírásuk került, lehetne gondolkodni azon, hogy milyen a „nem” aláírás, de felesleges részletekben elveszni. A lényeg az, hogy a tanfelügyelőséget ez meggyőzte, végre volt valami, amivel legitimálni a fentről érkező politikai nyomásra születendő döntést: Benedek Erika versenyvizsgázhat.

Benedek Erika megköszönte a támogatást, és jelezte, hogy elfogadták a jelentkezését, Torma Tünde letolta azokat a szülőket, akik nem értettek egyet, és nem küldték tovább szülőtársaiknak a kérdőívnek álcázott aláírásgyűjtő űrlapot, s minden ment tovább az előre megtervezett forgatókönyv szerint. A polgármester felesége részt vett a versenyvizsgán, és szép nagy jegyet kapott, több forrásunk szerint is úgy fújta kapásból, piszkozat és gondolkodás nélkül a kidolgozott válaszokat a kérdésekre, mint aki előre megálmodta a vizsgatételeket.

Nyomozni csak pontosan, szépen, ahogy a csiga megy az égen

Bán István szerint az előző két alkalommal hamisításért kizárt Benedek Erikát nem is engedhették volna vizsgázni 8 évig. Fel is hozza ezt az ügyészségnek való érvelésében, hivatkozva az igazgatói versenyvizsgák 33805/06.10.2021-es procedúra-leírásába (Procedura operaţională privind organizarea, desfăşurarea şi evaluarea probei scrise în cadrul concursului pentru ocuparea funcţiilor vacante de director şi director adjunct din unităţile de învăţământ preuniversitar de stat) foglaltakra, melynek IV-es cikkelye kimondja, hogy:

Azaz a csalás és a csalás-kísérlet kizárást eredményez, és kétmandátumos eltiltást az ilyen tisztségek betöltésétől. Bán nagyon szeret erre hivatkozni, ezt megírta minden hatóságnak.

A neki küldött válaszokban a sorok közül ki lehet olvasni, hogy Bán miért érvel hiába, és hogy miért nem tiltották le Benedek Erikát nyolc évre a versenyvizsgáról. Bán nem akarja meglátni ezt, mert a saját igazát erősebbnek érzi, de attól a hatóságokat ez nem érdekli.

A minisztérium versenyvizsga-felügyelő bizottsága elnökének válaszában szerepel, hogy az országos bizottsággal közölte a Kovászna megyei tanfelügyelőség, hogy bűnügyi nyomozás zajlik az ügyben, de, és itt van a kulcsmondat: azt nem, hogy a nyomozó hatóságok valamilyen eredményre jutottak volna már.

Tehát amíg az ügyészség vizsgálata le nem zárul, és ítélet nem születik az ügyben, addig Benedek Erika nyugodtan igazgatóskodhat. Hogy az ügyészség nyomozása mikor zárul le, az jó kérdés.

Bán januárban tette a feljelentést, és habár vele csak augusztusban vettem fel a kapcsolatot, mástól megkaptam a feljelentését már sokkal hamarabb. Júniusban, tehát egy fél évvel a nyomozás megkezdése után írtam az ügyészségnek, megkérdezni, hogy állnak a nyomozással, és tudnak-e már nyilatkozni a sajtónak. Megadtam Benedekék nevét, a feljelentő nevét és a feljelentés időpontját.

Erre válaszolnak, hogy adjak meg több információt az ügyről, hogy tudják beazonosítani a dossziét.

Értem én, hogy sok ügyük van az ügyészségen, de ha egy város polgármesterének az ügyét nem tudják beazonosítani a neve alapján, akkor mit tudok én küldeni nekik, aminek alapján be fogják tudni azonosítani? És hogyan vegyem komolyan, hogy dolgoznak az ügyön, ha ilyen választ kapok?

Mindegy, elküldök nekik több mindent, a rendőr nevétől, aki a kihallgatásokat végezte, egészen addig, hogy milyen gyanúpontokban nyomoznak a gyanúsítottak után. Erre eltelik egy bő hét, s írnak, hogy bizonyítsam be, hogy újságíró vagyok. Na, ilyen sem volt még. Bebizonyítom nekik. Aztán küldenek egy levelet, amiben leírják, hogy tényleg nyomoznak, ezekben a gyanúpontokban.

A válaszukban kábé egynegyede van meg azoknak az információknak, amiket én küldtem nekik. Szóval sok újat nem tudtak mondani, de legalább megerősítették, hogy nyomoznak az ügyben, hivatallal való visszaélés, zsarolás, okirat-hamisítás és csalás gyanújával.

Az egyetlen újdonság az, hogy „in rem” nyomoznak. Az in rem azt jelenti, hogy a nyomozó hatóság azt vizsgálja, hogy történt-e bűncselekmény, egyelőre anélkül, hogy bárkit is gyanúsítana. Ha az in rem vizsgálat következtetése az, hogy bűncselekmény elkövetésére került sor, megkezdődik az in personam vizsgálat, amely már a cselekményt valamely gyanúsítotthoz kötve vizsgálja.

Hogy a nyomozás eddig miért nem ért véget, habár tavasszal összegyűjtötték már az anyagot, nem tudni. A kihallgatottak szerint a rendőr gyorsan mozgott, és hamar átadta az információkat az ügyészségnek. Hogy ott miért akadt el, azt nem fogjuk tudni kiszedni belőlük.

Persze, ilyenkor mindig felmerül forrásainkban a gyanú, hogy esetleg elöljáróink politikai vonalon fentről szívességet kérve, késleltetik az ügy haladását. És elvárnák, hogy ezt mi újságíróként bizonyítsuk be. Ennek bizonyítására nekünk sajnos nincsenek eszközeink, nem tudunk politikusokat és ügyészeket bemikrofonozni, telefonokat lehallgatni, vagy számítástechnikai eszközöket lecsekkolni. Az államhatalom nyomozóinak van erre lehetőségük, nekünk nincs. Igen, a gyanú jogos, ezekben a körökben gyakran megesik, hogy egy vezető politikus szívességet kér egy rendőrfőnöktől vagy egy bírótól vagy egy ügyészségvezetőtől, hogy egy ügyet húzzanak még, vagy tereljék valamilyen irányba. Sőt, az is megesik, hogy még fennebbről, az államhatalmi szervek országos szintjéről kérik egy ügy évekig való húzását, mert addig kezükben tudják tartani a meggyanúsított vagy megvádolt politikust vagy vezetőt, könnyebb őt zsarolni vagy szívességet kérni tőle.

Hogy itt mi történik, nem tudhatjuk, spekulálni pedig nincs sok értelme. Bízunk benne, hogy itt most nem áll fenn semmiféle huncutság esete, és hamarosan megtudjuk, mit nyomozott a szentgyörgyi ügyészség.

Benedek Huszár János nem ismer el semmit, de ellentámad

Mivelhogy az ebben az anyagban megszólalók elég keményen támadják a polgármestert és feleségét, kötelességem megadni nekik a lehetőséget, hogy megvédjék magukat. Ezért levelet küldök mindkettőjüknek, az általuk vezetett intézmény hivatalos címére.

Hogy ne csaljam őket tőrbe, már a levél elején tisztázom, hogy az anyag témája az, hogy a polgármester hogyan nyomatja előre a feleségét iskolaigazgatóként, és felteszek nekik néhány egyenes és kemény kérdést, amire válaszolva megvédhetik magukat, ha akarják.

Benedek Erika nem válaszol levelemre, férje igen.

Válaszában a polgármester játssza a lazát és a magabiztost, és inkább engem szívat, mintsem hogy magát megvédné.

Válaszát érdekes módon Facebook-oldalára töltötte fel, nekem nem küldte el válaszként levelemre, még a linket sem hozzá. Ezzel saját pályára, saját szurkolótábora elé vetette a koncot, hogy csámcsogjanak rajta, anélkül, hogy az előbb bemutatott információs hátteret, amelyet ő ismert és én ismertem, biztosította volna az olvasók számára is. És egy politikusi technikát alkalmazott: elsütötte a témát, mielőtt az robbant volna, és egy kis, irányított robbanással csökkentette a nagy robbanás erejét. Ez a lépése, és az, ahogyan irányítja a válasz problématerelő és ellentámadó fonalát, azt bizonyítja, hogy a polgármester remekül gondolkodik, ír, manipulál, nagy mestere a pödört szónak és a furfangos kommunikációnak.

Benedek kihasználja, hogy Facebook-oldalán kontextusból kiragadva, és a fentebb bizonyítékként bemutatott dokumentumok hiányában úgy tűnik az olvasóknak, hogy én támadom a polgármestert, nem a baróti érintettek, és hogy a támadás üres, nincsenek érvek és bizonyítékok a háttérben. Ezért az ártatlanul támadott áldozat képében tetszeleg, és fitogtatja bátorságát, támadva engem.

Reméltem, hogy válaszában a polgármesternek lesznek érvei, hogy miért is tartja alkalmasabbnak a feleségét minden más igazgató-jelöltnél. Szakmailag. És miért lenne jó Barótnak és Erdővidéknek a felesége igazgatósága. Ez segített volna árnyalni a képet. Ezt sajnos nem tisztázta válaszával, csak otthoni tapasztalatai alapján dicsérte feleségét. A második kérdésemre adott válasz első mondatával látványosan eltereli a témát, és onnan már nem arról beszél, hogy miért lenne jó a felesége az iskolarendszer élére, hanem arról, hogy miért lenne jó az összevonás.

Arra van férfias bátorsága, hogy belém kettőt rúgjon, de arra nem, hogy beismerje, segítette feleségét az igazgatói székbe kerülni, vagy hogy igenis, ő kérte, hogy adott igazgató-jelöltek ne kapjanak esélyt a vizsgára. Ehelyett átdobja a döglött felelősséget az RMDSZ udvarába, aminek ő nem tagja, állítja: „a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató tanintézmények igazgatóinak kinevezéséhez az illető nemzeti kisebbséget a parlamentben képviselő szervezet írásos jóváhagyása szükséges. A mi esetünkben ez az RMDSZ, amelynek tagja sem vagyok. A versenyvizsgán való részvételhez nem szükséges semmiféle polgármesteri engedély, ennek megadását tőlem egyetlen jelölt sem kérte, így nem is volt, nem is lehetett részemről senki elutasítva.” – írja, és ebből jól láthatjuk, hogyan manipulál, hogyan képes megvezetni az olvasót. Minekutána a harmadik meg ötödik fejezetbe bevágott levélrészletekből nagyon tisztán látszott, hogy miként záratta ki a versenyvizsgákról előbb Gazdag Katalint, majd Derzsi Kázmért. És mégis képes leírni, hogy nem lehetett részéről senki elutasítva.

Arra a kérdésre, hogy zsarolta-e Derzsi Kázmért, nem állítja azt egyenesen, hogy nem zsarolta, hanem kikerüli a témát: „Feltártam előtte, hogy az összevont, erős iskola szerkezetében el tudom képzelni, hogy – képességeit meg nem haladó feladatként – a líceumi tagozat munkáját aligazgatóként irányítsa. Semmiféle zsarolási lehetőségem e tekintetben nincs és nem volt, zsarolni nyilván nem tudtam, hiszen polgármesterként nem nevezek ki és nem váltok le iskolaigazgatókat.” Itt megint látványosan manipulál, hogy ő nem zsarolhatta, mert ő nem nevez ki és nem vált le iskolaigazgatókat. De fentebb láthattuk, hogy igenis volt zsarolási eszköze, az, hogy Tamás Sándortól kérje, ne engedje Derzsit versenyvizsgázni. És élt is ezzel a lehetőséggel. Ahogyan az irónia egyik legdurvább változatával is él, nyilvánosság előtt poénból minősítgetve a líceum-igazgató képességeit.

Beismeri, „feltárásnak” álcázva, hogy az aligazgatói állást ajánlotta Derzsinek, nyilván, az igazgatói állást a feleségének szánva, de a következő mondatban már azt bizonygatja, hogy ő nem nevez ki és nem vált le igazgatókat. De akkor miért dönti el ő, hogy ki lesz az igazgató és az aligazgató, és miért nem a versenyvizsga?

Sok ilyen manipulációs részlet van elrejtve a válaszában. Ha óvatosan olvassa a kedves olvasó, és emlékszik még a fentebb olvasottakra, sok szép ragyogó gyémántot találhat benne a manipuláció és a megvezetés kincsesládájából.

Levelének zárása is szokásos politikusi manipuláció: „Próbálkozzanak, kedves Zoltán, tisztelt Átlátszó Erdély, az erdélyi magyar közösség ügyét szolgálni. Tudom, hogy nehéz!”

Nem ő az első, aki a magyarkodással próbál minket lejáratni, de ezek a próbálkozások egyre szánalmasabbak. Az „erdélyi magyar közösség ügye” politikusok szájából lassan szinonima lesz azzal, hogy rokonok, barátok és seggnyalók hatalomhoz vagy pénzhez juttatása. És erről beszélni vagy írni pedig mélyen magyarellenes, a hatalmon lévők szerint.

Magyarországi és erdélyi politikusaink valamiért nem érzik, hogy akkor magyarkodni, mikor az embert gazemberkedésen fogták, nem olyan elegáns, mint akkor magyarkodni, mikor dicsőséget hozol a nemzetnek, és mindenki büszkén tekint fel rád.

És mi van, ha tényleg Benedek Erika virágoztatná fel a baróti tanügyet?

Vannak forrásaim, akik szerint Benedek Huszár János egy igazi derék ember, aki most szedi ki Barótot a koszból, és felesége, Erika egy penge eszű nő, akinek az igazgatósága csak jót tehet a punnyadó erdővidéki tanügynek. Én hiszek nekik is.

Lehet, hogy Benedek Erika a megoldás a baróti tanügy minden problémájára. Lehet, hogy tényleg ő fogja felvirágoztatni Erdővidék iskolaéletét igazgatóként. Lehet, hogy tényleg ő a legalkalmasabb ember igazgatónak a környéken, és mi, azzal, hogy piszkáljuk ezt az ügyet, akadályozzuk a baróti fejlődést. Megeshet.

A gond csak azzal van, ahogyan Benedek Erika hatalomhoz jutott, és az időzítéssel. Ha ezelőtt néhány évvel, még férje polgármestersége előtt megpályázta volna az igazgatói állást, és megnyerte volna, önerőből, senkinek egy szava nem lehetne. De így, hogy férje hatalmával visszaélve, zsarolásokkal, engedélymegtagadásokkal, csalás gyanújával és politikai lobbival lett belőle igazgató, sőt, hatalmának növelése érdekében minden iskolát össze akarnak vonni, ez így már erősen korrupció-gyanús. És nem igazán illik egy tanügymegmentő hős profiljába, vélik a baróti panaszosok.

Címlapkép forrása: Benedek Huszár János polgármester Facebook-oldala.

The post Nyomoz az ügyészség: így emelte iskolaigazgatóvá feleségét Benedek Huszár János appeared first on Átlátszó Erdély.

„Ha rossz vagy, Oltszemre kerülsz!” ‒ olyan megbélyegző fenyegetés, amely még ma is él a Sepsiszentgyörgytől 13 kilométerre fekvő Oltszem falu környékén. Gyerekként meggyőződésem volt, hogy a Mikó-kastély fala azért olyan vastag, nehogy kiszökjenek a 6-os számú gyermekotthonban élő, sajátos nevelési igényű, árva vagy elhagyott gyerekek.

Az oltszemi Mikó-kastély melléképületeiben működő, fogyatékkal élő gyerekeket befogadó rezidenciális központ (árvaház) átszervezése két ponton váltott ki heves vitákat:

• hogy a műemlék épület turisztikai célú felújítása összhangban van az országos stratégia által előírt intézményi átszervezéssel,
• és hogy időközben az egyik befogadó településen, Baróton, tiltakozni kezdtek a lakók azzal, hogy szerintük a város erre nincs felkészülve, vigyék a gyerekeket máshová. Akciójuk sikeres volt, de a helyzetnek győztesei nincsenek.

A témáról főként a helyi sajtóban alakult ki intenzív vita a Kovászna megyei tanács és Bodok község által közösen megvásárolt kastélyhoz fűződő jövőbeli turisztikai tervekről, az intézményben élő és ott iskolába járó gyermekek elhelyezéséről, a baróti közösség elutasító reakciójáról, valamint a rezidenciális központban dolgozó nevelők és az iskolában tanító gyógypedagógusok jövőjéről.

Idővonal

2013

a megyei tanács tervei szerint a visszaszolgáltatott Mikó-kastély megvásárlása után szociális központot hoznak itt létre, mivel a gyermekvédelem állandó helyhiánnyal küzd

2014

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke: Sepsiszentgyörgyre vagy környékére költöztetik az oltszemi intézményt

2016-2017

az Országos Gyermekvédelmi Hatóság pályázatot indít a nagy befogadóképességű központok felmérésére. Az oltszemi árvaház az első 50, 2020-ig felszámolandó intézmény közé kerül

2017

elkészül az intézmény felszámolási terve. Az ottlévő gyermekek felmérése alapján három családi típusú ház és egy rehabilitációs központ felépítését találják szükségesnek

2017

a tulajdonos önkormányzatok a Mikó-kastélyt a turisztikai körforgásba szeretnék bevonni

2017

a megyében speciális osztályokat működtető városok közül Barót és Bodzaforduló (itt egyénileg integráltan tanulhatnak tovább a román anyanyelvű gyerekek) válaszol pozitívan a megyei tanács telekigényére

2019

februárjában névtelen petíció indul az oltszemi gyermekek Barótra költöztetése ellen. A márciusi, felvonulással egybekötött lakossági fórum nyomására végül új terv körvonalazódik: Kézdivásárhelyen helyezik el az oltszemi gyerekeket.

Otthont és iskolát

A Kovászna megyei Oltszemen évtizedek óta működő gyermekotthon és speciális iskola felszámolásának története 2012-ig nyúlik vissza. A tágabb kontextus az, hogy országszerte felszámolják a nagy létszámú gyermekotthonokat, kisebb, családiasabb hangulatú házakat építenek helyettük.

Az oltszemi rezidenciális intézmény felszámolása azért késik, mert az átszervezést összhangba kellett hozni az Oltszemen működő, de a Sepsiszentgyörgyi Speciális Iskolához tartozó oktatási intézmény megszüntetésével.

A gyermekotthon felszámolásáról több szakaszban, a helyi illetékesekkel egyeztetve hozott döntést a Kovászna megyei tanács és a Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság. A valamikor több száz gyermeket ellátó intézményben ma 31 gyerek él, közülük többen elhagyott gyerekek, de olyanok is vannak, akik bár itt részesülnek speciális oktatásban, a hétvégéket, vakációkat családjukban töltik. Hazajárók, ahogy a helyi pedagógusok mondják.

Az oltszemi rezidenciális központ felszámolásának részleteket is érintő terveiről 2017 szeptemberében számolt be Vass Mária, a Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság vezetője. Jelezte, számítanak a megyei önkormányzatok együttműködésére a telek biztosításában.

Ugyanazon év novemberében már arról olvashattunk, hogy Baróton és Bodzafordulón összesen három családi típusú házban helyezik el az 56 oltszemi iskolást (közülük 10 vakációban hazajár, róluk nem a gyermekvédelem gondoskodik, így abban az időszakban 44 kiskorú elhelyezését oldanák meg az új házakban).

A megyei speciális tanfelügyelőséggel és a Spesiszentgyörgyi Speciális Iskolával egyeztetve a gyermekek továbbtanulására is megoldást kellett találni, ezért is tűnt megfelelőnek Barót és Bodzaforduló, ahol van lehetőség a sajátos nevelési igényű gyermekek továbbtanulására.

A tervek szerint a családi házak a SERA Alapítvány és a megyei tanács finanszírozásával épültek volna fel, a Sepsiszentgyörgy környékéről származó hazajáró gyermekek pedig a városban működő Speciális Iskolában tanulhattak volna tovább, ahol bentlakásban kaptak volna helyet.

A történetre jellemző, hogy nem minden érintett van tisztában az átszervezés összes lépésével. Így lehetséges, hogy a bentlakásról részleteket sokáig nem sikerült kideríteni, de többen is említették lehetséges megoldásként a sepsiszentgyörgyi szakiskolában továbbtanuló vagy környéki falvakból származó gyerekek számára.

Beszélgetésünk idején a Speciális Iskola szocális asszisztense nem tudott bentlakásos lehetőségről, Vass Mária úgy tudta, már meglévő bentlakásban kapnak helyet a szakiskolás, sajátos nevelési igényű tanulók is.

Végül Bokor Attila, a speciális oktatásért felelős tanfelügyelő elmondta: a környékbeli falvakból származó, hazajáró gyerekek ingázni fognak a sepsiszentgyörgyi iskolába, míg a szakiskolában továbbtanuló, enyhe fogyatékkal élő fiatalok a Puskás Tivadar bentlakásában kapnak helyet iskolaidőben.

Az átszervezést az oltszemi pedagógusok aggodalmai és a barótiak felháborodott elutasítása övezte, így kérdésessé vált, hogy mennyire meggondolt, jól kommunikált tervről van szó, nyugodtak lehetünk-e a gyermekek jövőjével kapcsolatban.

Két település között árván

Ahogy egyre több konkrétum látott napvilágot, úgy vált egyre valósabbá az oltszemi intézmény felszámolása. A konkrétumok azonban további kérdéseket vetettek fel előbb az oltszemiekben, később a baróti szülők egy részében is.

Az Oltszemen dolgozó 30 nevelő és 15 pedagógus a gyermekek jövőjéért aggódva próbálta összerakni az átszervezés lépéseit. Még novemberben arról számoltak be az Átlátszó Erdélynek, hogy nem tudják, mit mondjanak a gyerekeknek, mire készítsék őket, mikor költöznek, ki hová megy, és kik tartanak velük megszokott nevelőik, tanáraik közül. Láthatóan felzaklatta őket a sok éve húzódó, a gyerekek és pedagógusok számára egyaránt átláthatatlan kimenetelű folyamat.

2019 februárjában a baróti Gaál Mózes Általános Iskolába járó gyerekek szülei aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy ezzel fejezzék ki ellenérzésüket a városban felépíteni tervezett két családi típusú házzal szemben. A döntést a városi tanács korábban pártoktól függetlenül, egyhangúlag támogatta. Az ellenzők március elején felvonulást követő lakossági fórumon adtak hangot véleményüknek, mely szerint:

• Barót nem megfelelő környezet a sajátos nevelési igényű gyerekek számára;
• a város és a befogadó Gaál Mózes Általános Iskola infrastrukturálisan nincs felkészülve a helyzetre;
• az árva és fogyatékkal élő gyermekek súlyosbítanák az iskola jelenlegi helyzetét, mert már így is túl nagy terhet jelent a viselkedészavaros gyerekek nevelése, illetve a helyszűke, a több épületben szétszórt osztályok és az épület állaga sem teszi vonzóvá az intézményt a helyi gyerekek számára.

A hol nincs, hol lesz bentlakás

Forró Huba, a Sepsiszentgyörgyi Speciális Iskola igazgatója irodájában fogadott, hogy tájékoztasson az intézményhez tartozó, oltszemi osztályokat érintő átszervezésről. Több különböző településen működő, speciális oktatást biztosító intézmény is a sepsiszentgyörgyi központú iskolához tartozik, de tervek szerint a megyéből további speciális osztályokat is hozzájuk fognak csatolni. Az igazgató elárulta, elképzelhető, hogy a baróti speciális osztályok is a szentgyörgyi központhoz tartozzanak.

„Próbáljuk felújítani a székhelyet, pár éven belül megemeljük az épületet egy új szinttel a 21. századi igényeknek megfelelően” ‒ számolt be lelkesen az igazgató, aki igyekszik a történtek pozitív oldalát nézni.  A szentgyörgyi iskolában elférnének az oltszemi gyerekek is, de nincs ahová őket elhelyezni az iskolai tevékenységek lezárultával: bár terveznek bentlakást építeni, ami megoldaná a távolabbról bejáró gyerekek elszállásolását, erre még várni kell.

„2016 óta nem orientálhatunk gyermeket az oltszemi intézetbe, ezért csökken a létszám. Nagy probléma, hogy nincsen bentlakásunk, mert falvakból a súlyosan fogyatékos gyermekek sok esetben iskolázatlanok maradnak amiatt, hogy helyi közösségük iskoláiban nem érzik jól magukat, viszont bentlakás nincs számukra Szentgyörgyön” ‒ ismertette a helyzetet Rácz-Berecz Tímea szociális asszisztens.

A környékbeli falvakból már most is a sepsiszentgyörgyi speciális iskola 9-10. osztályába járó diákok, illetve azok számára, akik a városban tanulnak magyar vagy román tannyelvű speciális szakosztályban, a bentlakás lenne a megfelelő megoldás.

Az iskola igazgatója és a szociális asszisztens nem tud arról, hogy bentlakásba kerülhetnek a környékbeli hazajáró gyerekek vagy azok, akik most Oltszemről járnak a városi iskolák speciális szakosztályaiba, de nem tartoznak a gyermekvédelemhez. Rácz-Berecz úgy látja, vannak olyan kiskorúak, akik fokozottan veszélyeztetett helyzetben vannak.

Három környékbeli testvér történetét mesélte el, akiket egyenesen a pszichiátriáról helyeztek át Oltszemre évekkel ezelőtt. Ők nem árvák, így nem kerülhetnek családi típusú házba, de ingázni sem fognak tudni az otthoni körülményeik miatt: „Ez a három gyermek biztos a juhok mellé fog kerülni, ha hazamegy. Iskolába semmi szín alatt nem. A bentlakás nagyon fontos (eleme) lenne a speciális oktatásnak, mert távolabbi falvakból nem tudnak naponta bejönni” ‒ hívta fel a figyelmet.

„Ha  a falvakban otthon maradnak, beiskolázatlanul, akkor nem lesz szükség mind a három családi típusú házra” ‒ hangzik a szakember válasza arra a kérdésre, hogy a gyermekek lemorzsolódásának esélyét is számba véve egyáltalán szükségese-e három családi ház megépítése.

Akiknek nem jutott szó

A szentgyörgyi speciális iskola szociális asszisztensének elmondása szerint pillanatnyilag ugyan 31 sajátos nevelési igényű gyermek van Oltszemen, közülük 12-en hazajárók, és csak a többiek állami gondozottak. A családi házakban ebben a pillanatban 19 gyermeket kell elhelyezni.

Oltszemre látogattunk, hogy megismerjük a gyermekeket, akik sorsa megyei, városi elöljárók, intézményvezetők kezében van, és jövőjük nagy mértékben a befogadó településeken múlhat. Akik már annyi nehézségen mentek keresztül, és most arra készítik tanítóik, nevelőik, hogy legyenek bátrak és jó gyerekek új otthonaikban.

„Eleve nehéz egy változás a gyermekek életében, és ha nem fogadják szeretettel őket, akkor még rosszabb a helyzet: nem kívántak a szülők számára, a társadalom számára sem. Ez egy egészséges embert is megviselne. Eljutnak hozzájuk is a hírek,  jelen vannak a közösségi oldalakon, olvassák a hozzászólásokat, vannak enyhe fogyatékkal élők, akik tudják, mi folyik körülöttük” – mesélte az egyik oltszemi pedagógus arról, hogyan érinti a gyerekeket a költözés, a barótiak tiltakozó akciói.

Az oltszemi iskola szegényes tanárijában, egy alig megvilágított szobácskában, szedett-vedett bútorok között többen is összegyűltek a helyi pedagógusok közül, hogy elmeséljék, hogyan látják a történéseket. Hatalmas fazékban főtt török kávét töltögettünk kis csészékbe, a gyerekekhez fűződő bensőséges kapcsolatról, élményekről és nehézségekről meséltek keserű, de családias hangulatban.

„Csak az marad itt, aki szereti, amit csinál, a többiek lemorzsolódtak” – mondták. Van, aki arra emlékezett vissza, mit szóltak otthon, amikor úgy döntött, Oltszemen fog tanítani. Van, aki húsz éve itt tanít, és innen szeretett volna nyugdíjba menni, mert ennek a munkának van számára értelme.

A család szó hangzik el a leggyakrabban: arra tanítják a gyerekeket, hogy osztályonként is kis családok, hogy egymást meg kell védeniük, segíteniük. A család itt a hiányt is jelenti: vannak, akik szüleiket, testvéreiket csak hétvégenként láthatják, és van aki akkor sem, pedig olykor azt is tudják, hogy hol élnek. Akkor a legnehezebb a gyerekekkel, amikor a hazajárók karácsonykor vagy a nyári szünidő alatt elmennek az intézetből, a többiek pedig többszörösen érzik a magányukat.

Az egyik tanár körbevezet az osztályokban: régi filmekből ismerős a dohos padló, a szűkös termek, a felnyitható fedelű iskolapadok, sárgás, vízköves kagyló a mosdóban. Az iskola felszerelésben semmi jele annak, hogy speciális igényű gyerekek oktatása folyik itt.

Az első teremben egy fiú rendez füzeteket gondosan egy felnyitott fedelű padban ‒ ő Béluka (nem valós név).

A kísérőmmel beszélgetve szóba jön a kolozsvári bentlakásos Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája, ahol szintén sajátos nevelési igényű gyerekek tanulnak. Magam előtt látom a kolozsvári intézmény világos, jól felszerelt, színes termeit – a két iskolát összehasonlítva még nyomasztóbbak a helyi körülmények. Az oltszemi iskolát is támogatják civil szervezetek, például füzetekkel – magyarázza a tanárnő: valójában semmijük sincs, amivel hatékonyabban foglalkozhatnának a gyerekekkel, pusztán a tudásuk és a jó szándék.

– Tudja a tanárnéni, hogy nekem melyik a kedvenc tanulásom?! –  csatlakozik Béluka a beszélgetéshez. A legjobban a környezetismeretet szereti, minden nap kéri is, hogy azt tanulják. A közelben lévő gazdaságban is besegít az állatokkal, még óráról is ellóg, ha sikerül neki.

Az összevont 1-4. osztályban tízóraiznak, amikor betoppanunk. Mindenki a helyén ül és eszeget. Lelkesen tudakolják, ki vagyok, hogy hívnak, aztán sorra mondják a nevüket. Az osztályból többen voltak nemrég szavalóversenyen is, ahol szép eredményeket értek el.

A Mi világunk szavalóverseny körzeti szakaszán Rostás Beáta, a Speciális Iskola oltszemi diákja szaval. A felvétel kattintásra indul el

A felvételen szavaló kislányt személyesen is megismerhetem, látom a mosolygós arcát, ahogy kíváncsian bekapcsolódik a spontán fotózkodásba. Figyelem őket, és közben a gondolataimba furakodnak a mondatok, amelyeket az intézmény átalakításáról szóló cikkek alatt olvastam. Jó lenne, ha a hozzászólások írói is ismernék ezeket a gyerekeket.

„Bár a lényeget,

még nem értheted,

amíg nem éltél,

nehéz életet..

Hogy történjen bármi..”

Sok év szakmai tapasztalata veszhet kárba

A 15 oltszemi pedagógus nagy részének nem vállalható, hogy távol eső településre ingázzon. A munka nélkül maradó nevelők egy része talán az új családi házakban helyezkedik el. A helyi pedagógusok nem gondolják megoldásnak, hogy a gondozók a jövőben nevelőszülőként dolgozzanak, hiszen alkalmazottként foglalkozni a kiskorúakkal nem ugyanaz, mint családjukban, 24 órában szülőként gondjukat viselni.

A Sepsiszentgyörgyi Speciális Iskolában meghirdetett két állást szinte mind megpályázták, a sokat halogatott versenyvizsgán végül két oltszemi tanár szerzett helyet, amit majd csak az oltszemi iskola felszámolása után foglalnak el. Mivel a pedagógusok pszichológiai vagy gyógypedagógusi végzettségűek, a normál oktatásban utazó tanárként vagy fejlesztő pedagógusként helyezkedhetnének el.

A tanárok közül egy személy mondta, hogy ha kell, Barótra is szívesen követi a gyerekeket, a többiek számára nem opció a napi két órás ingázás.

„Amikor idejöttem húsz évvel ezelőtt, 275 gyerek volt. Fél év után fel akartam mondani. Valami történt aztán, és rájöttem, hogy ez az, amit szeretnék csinálni, és elkezdtem érdeklődni a gyerekek világa iránt. Fiatal voltam, meg kellett tanulni megérteni ezeknek a gyerekeknek az életét.”

„Dolgoztam óvodában, iskolában is. Itt mások az eredmények – folytatja egy másik tanító. Aki nem látogatta ezeket a gyerekeket, az nem érti meg az iskolai viszonyokat. M. Simon Katalin írónő mesélte, hogy teljesen megváltozott, amit gondolt az itt élőkről, ahogy közel került hozzájuk.”

Az eredmények itt nem tantárgyak elsajátításában mérhetőek, hanem például abban, hogy a gyerekek megtanulnak figyelni egymásra, barátságosan fordulni idegenekhez, feltalálni magukat új helyzetekben, megállni a helyük a boltban, a színházban vagy egy gyöngyfűző foglalkozáson, hogy felkészülnek egy szavalóversenyre.

„A tanfelügyelőség megoldja minden oltszemi címzetes pedagógus jövőbeli állását – ígérte Bokor. A baróti gyógypedagógus tanárok helyzete viszont veszélyben lesz, ha Baróton 2020-ig nem iskoláznak be újabb gyerekeket a speciális osztályokba. Jövőre még két osztály megmarad, de ha a gimnazisták kimennek, egy osztály sem fog megmaradni” – fejtette ki.

Fürdőkádba ülni és kinézni egy teraszról

„Többen vagyunk, akik egy kicsit hazavisszük őket családi légkörbe. Megismertetem velük, hogyan működik az aragázkályha, megmutatom, hogy etetjük a kutyát, apró hétköznapi dolgokat, amiket ezen túl…” – folytatja és közben elcsuklik a hangja. „Ráz a hideg, ahogy belegondolok, hogy vajon mi lesz most velük..”

Itt nem lehet csak tantárgyakat tanítani, hiszen folyamatosan nevelik, az életre készítik a fiatalokat, az is a pedagógusokon múlik, hogy mit látnak a világból.

– Jó, hogy megyünk csütörtökön is haza – mondja Béluka az osztályteremben.

– Mit fogunk csinálni? – segíti a pedagógus.

– Megyünk a Magmába (kortárs kulturális kiállítótér – szerk. megj.), pizzázni, a Sugásban mozgólépcsőzünk – sorolja komoly hangon. Ő az osztályból a legrendszeretőbb.

Szünetben is szívesen bent marad pakolni, nem is csoda, hogy az osztályfőnökkel közös programból is azt említi először, hogy majd segít rendezni a lakásban. – Sütünk melegszendvicset, lesz kakaóskávé – sorolja.

Az internátusban sok hétköznapi apróságot nem tapasztalhatnak meg a gyerekek, például azt, hogyan nyílik a kaputelefon, hogyan kell krumplit hámozni, ételt készíteni, üzletben vásárolni. Ezeket is a pedagógusok, nevelők tanítják meg a gyerekeknek.

„Kéthavonta megkérdeznek, hogy mikor megyünk a kászájába. Nem az a lényeg, hogy egy délutánra elviszem őket magamhoz, hanem hogy ott aludjanak és ott ébredjenek nálam. A szertartás, hogy együtt vagyunk, sétálunk, valakit meglátogatunk, vacsora, reggeli együtt, én ébresztem fel őket az ágyból” – meséli a másik pedagógus a könnyeivel küszködve.

„Amikor Mamicinak szólít valaki az osztályomból, tudom, hogy szeretetre van szüksége, egy ölelésre. Ha kell, az anyja, ha kell, a testvére vagy.”

Jó tündérek márpedig vannak

Egy gyermek kivételével az apukáját és az anyukáját nevezte jó tündérének az összes gyerek egy osziórán, azok is, akik nem ismerik a szüleiket, és azok is, akik tudják, hogy elhagyták őket – mutat rá egy másik tanár, milyen erősen él a gyerekekben a család iránti vágy.

Van, aki úgy látja, hogy az oltszemi intézet és a speciális iskola biztonságosabb környezetet teremtett a gyerekeknek, mint a városokban működő családi típusú házak, de közben családi házak előnyeire is kitérnek:  

„Családra van szükségük. Ha tízen lesznek egy házban, ezt meg lehet csinálni. Én lelkem mélyén támogatnám, hogy ilyen típusú házakban éljenek, sokkal intimebb. Láttam Csíkszeredában, milyen meghitt egy-egy családban. Mi ezt szoktuk meg, nehezen engedjük el, holott tudjuk, hosszú távon ez lesz jobb, és az újak már ott szokják meg.”

Mikor költöznek?

A házak tervrajzai elkészültek már, és a téli hideg időszak beállta előtt kell megépülniük, ezzel tartják az átszervezés 2020-as határidejét is – mondta Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök.

„– A házak tervei megvannak, de az a kérdés kezdett el felmerülni bennem, hogy jól oldjuk-e meg a problémát, ha egy olyan hangulatba, amilyen Baróton kialakult az elmúlt néhány tíz évben, behelyezünk egy modern építményt, fogyatékos gyerekekkel, jó szándékú nevelőszülőkkel.

– Miért csak most?

– Most látom a hangulatot. Nem igaz, hogy nem volt ennek korábban egy-két mozzanata, akár az iskolával kapcsolatban, akár az utcákkal, a piaccal, a sáros Petőfi utcával, csak most ez az elégedetlenség mind egy helyre került – értelmezte a baróti hangulatot az elöljáró. – Az iskola fizikai állapota rossz, a környéken a legrosszabb. Hosszú a történet, szinte harminc éves. Egy korábbi polgármester elsinkófálta a felújítás lehetőségét, gödrök állnak kiásva, betoncsonkok, gerendák, oszlopok mindenfelé. Borzasztó állapot, meg tudom érteni az elégedetlenséget, de a közbeszéd és a közhangulat nem az oltszemi gyermekek kérdésével foglalkozik, hanem eddigi sérelmekkel és problémákkal.”

Beszélgetésünk óta a döntéshozók ideiglenesen elálltak a baróti családi házak felépítésétől, Henning László, a megyei tanács alelnöke pedig azt nyilatkozta, hogy ebben a pillanatban a kézdivásárhelyi rehabilitációs központ mögötti területen tervezik felépíteni a házakat.

A megoldást az oltszemi pedagógusok is jobbnak találják, mint Barótot: „Kézdi nyitottabb, fejlettebb város, ott hagyománya van a speciális oktatásnak, jobb helyük lesz a gyerekeknek” – értékelte a döntést az egyik tanító.

Oltszemi pedagógusok: sem a gyermekek, sem saját jövőjük nem világos

15 pedagógus és 30 nevelő munkahelye szűnik meg az átalakítással. A két új családi háznál 16 állás jönne létre, és megmaradhatnak a speciális osztályok is, így a helyi szakemberek munkahelye nem vész el. A baróti polgármester is az új munkahelyekkel próbálta a baróti tiltakozókat meggyőzni. De lehet-e alakuló és megszűnő munkahelyekben mérni egy szociális intézmény átalakításának eredményességét?

„A meglévő személyzetből néhányan jelezték, hogy szeretnének az új szolgáltatásban dolgozni (négyen-haton). Egyik része a nevelőknek felvállalta volna, hogy mennek a gyerekekkel. Nem teljesen biztos, hogy hol jönnek létre a házak, remélem, jól alakulnak a dolgok” – vázolta a személyzet átcsoportosítását Vass Mária, aki az utolsó tárgyalás alapján már maga sem volt egészen biztos benne, hogy Baróton fognak felépülni a házak.

A kis távolságra való tekintettel az igazi megoldás az lehetett volna, ha a megyeközpont, Sepsiszentgyörgy fogadta volna be a gyerekeket: így sem egymást, sem a megszokott pedagógusokat nem kellett volna elveszíteniük a gyerekeknek.

„A polgármester kijelentette: ide fogyatékos gyermeket nem!” – mesélte az egyik tanár, hogyan látják ők annak az okát, hogy nem költözhet a teljes intézmény (az iskola és a gyermekotthon) a közeli Sepsiszentgyörgyre, ahol a Speciális Iskola is működik, ahol a szakiskolákban vannak magyar és román nyelvű speciális osztályok, a gyerekek pedig kis közösségüket sem kellett volna elhagyják.

A tanári kar egybehangzó véleménye, hogy a városnak lett volna területe, és ha az nem, akkor kiüresedett iskolai épülete, ahová befogadhatta volna a gyermekeket – szerintük ez akarat kérdése volt.

„Egyetértünk az elgondolással, mely szerint Sepsiszentgyörgy ideálisabb helyszín volna az oltszemi  gyermekotthon átcsoportosítására, lakóinak befogadására” – válaszolta kérdésünkre a sepsiszentgyörgyi polgármesteri kabinet.

A város a központ felszámolásának indításakor nem tudott jogtiszta területet biztosítani, ahogyan végül Barót és Bodzaforduló tette – írták. Amikor lehetőségük volt, segítették a rászoruló gyermekeket, erre példaként a Koldus és királyfi nevű sürgősségi befogadóközpontot és a sérült gyermekek számára létrehozott rehabilitációs központot említették, amelyeknek Sepsiszentgyörgy biztosított területet.

Már fúj a változás szele?

Hiába a magyarázat, hogy a kastély állagának megőrzése és közösségi célra való felhasználása csupán párhuzamos az árvaház típusú intézmények felszámolásával, az Oltszemen dolgozó tanárok úgy vélik, politikusok játszmáinak áldozatai. „A kastélyt megvették, minket elpakolnak, semmi beleszólásunk…” – summázták álláspontjukat.

„Senki nem ír a társadalom azon rétegének felháborodásáról, amelyik elfogadhatatlannak tartja, hogy ilyen helyzetben vannak a gyerekek” – vetette fel egy másik tanár.

Az oltszemi pedagógusokkal beszélgetve, a barótiak nyugtalanságát figyelve egyre inkább úgy tűnik, hogy éppen azokat nem vonták be az átszervezésbe, akiket a leginkább érint. A terveket többször átbeszélték megyei és városi tanácsüléseken, értesítették az érintett intézmények vezetőit, azonban megnyugtató formában nem kommunikáltak sem az oltszemi, sem a baróti tanárokkal, közösséggel. Legalábbis erre következtethetünk az oltszemiek és a barótiak nyilatkozataiból. Arról, hogy végül nem Barót, hanem Kézdivásárhely fogadja be az intézményben élő gyerekeket, az oltszemi pedagógusok szintén a napi sajtóból értesültek.

Sok információ szóbeszéd szinten jutott el az oltszemi tanárokhoz – állítják. Egyik alkalommal azt hallották, hogy az oltszemi intézet tanulói számára kezdtek előkészíteni egy épületet Baróton, máskor pedig közösségi médiából értesültek rendezvényekről, amelyeknek a kastély udvara adott otthont.

„Az új fesztiválról is közösségi oldalról, plakátról értesültünk” – panaszolták. Az igazgató közbeveti, hogy a gyermekvédelemnek és az iskolának tudomása van a rendezvényekről, a pedagógusokhoz azért nem jutott el a hír, mert szerinte az intézményt nem érinti, nincs akkor tanítás. (Rövid egyeztetés után kiderül, hogy mindkét említett esemény érinti a tanítási időt.)

„Táboroztatják a gyerekeket, míg a zenei fesztivál és a lovas napok folynak. Kicsit furcsa, hogy eltüntetjük a gyermekeket erre az időre. Négy éve így van” – mesélik. A gyerekek biztos örülnek a lehetőségnek, mégis elgondolkodtató – teszik hozzá – hogy kényszer a kirándulás oka.

„Tüntessünk: nem megyünk el Oltszemről”

– idézi fel az egyik tanár Béni ötletét, aki éppen a Baróthoz tartozó Köpecről származik. Béni példája azért is beszédes, mert a barótiak egy része azzal érvel, hogy amíg saját gyerekeik oktatásának színvonala nem biztosított, nem látják elfogadhatónak az iskola további terhelését. A baróti családi házakba készülő gyerekek nagy része erdővidéki, a hivatalos érvelés szerint így a gyerekeket származási közegükbe integrálják vissza.

Baróton nem újdonság sem a családi típusú ház, sem a sajátos nevelési igényű gyerekeket gondozó intézmény: a megyei gyermekvédelemnek egy óvodai csoportja és a Laura ház Egyesület is itt működik, évek óta speciális osztályok is indulnak a Gaál Mózes Általános Iskolában. A jó példákat ismerve az oltszemiek is értetlenül követték az eseményeket, úgy gondolják, felbújtathatták a szülőket, ezért lehet, hogy saját sérelmeik miatt másokkal szemben váltak kirekesztővé.

A családi típusú házakat és az oltszemi gyermekek elhelyezését ellenző barótiak úgy érzik, a helyi Gaál Mózes Általános Iskola nem bírna megbirkózni a fogyatékkal élő árvákkal.

A leendő befogadó iskolába járó gyerekek szüleinek egy része az év elején aláírásgyűjtést, majd felvonulással egybekötött városi fórumot szervezett, ahol a város elöljáróit felszólították, ne építsék Barótra a családi típusú házakat: gyerekeik méltatlan körülmények között tanulnak, így is túl sok a problémás gyerek az iskolában, sokakat a szomszédos falvakba visznek tanulni az épület(ek) állaga miatt, a sajátos igényű gyerekeknek nem megfelelő hely Barót.

Hivatalos adatokkal érvelt Vass Mária Barót felkészültsége mellett

„A tanfelügyelőség adatai szerint Barót és környéke nem küzd szakemberhiánnyal, most is működik két speciális osztály. Megvan a megfelelő felkészültségű személyzetük, hogy még két speciális osztályt indítsanak. Az iskola infrastruktúrája nincs jó állapotban, de még 15 gyermek elfér” – nyilatkozta megkeresésünkre.  

Az eredeti tervben rehabilitációs központ is szerepelt a Barótra költöző gyerekekre tekintettel. A szakember olyan kisebb központról beszélt, amelyben pszichológust, gyógyterapeutát, kinetoterapeutát, szociális munkást és egy felsőfokú képzettségű nevelőt alkalmaznak, akik kiegészítő foglalkozásokat tarthatnak a sajátos nevelési igényű fiataloknak.

A rehabilitációs központ egyelőre terv marad. Bár az intézmény felmérése alapján az átszervezés szerves része volt, jelen pillanatban nem képezi a megegyezés tárgyát. Vass elmondta, hogy a támogató alapítvány vállalta a központ létrehozásának finanszírozását is a jövőben.

Barót nem kirekesztő város

Abban minden megszólított egyetért, hogy a legnagyobb vesztesei a kialakult helyzetnek az oltszemi gyermekek, akiknek ismét át kell élniük, hogy nem kívántak a társadalom számára, hogy ők csak problémát jelentenek. Az elszabadult indulatok közepette elhangzó előítéletek azonban nemcsak a sajátos nevelési igényű, a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek számára, hanem a társadalom egészére nézve károsak.

„Nem volt előrelátható a barótiak ellenkezése, hiszen minden évben ott vagyok a fogyatékkal élők napján, és elmondom mindig, hogy a baróti közösség mennyire befogadó: sokan részt vesznek a rendezvényeken, évente nyílt napokat tartanak a helyi rezidenciális központban, meghívják az iskolás gyermekeket is, hogy ismerkedjenek meg az intézményben folyó élettel, a fogyatékkal élők napján a város központjában szerveznek ünnepélyt” – sorolta a szociális intézet igazgatója. Hozzátette, az oltszemi gyermekek elhelyezéséről szóló alkalmakon meg sem akarták hallgatni őket.

Nem gyermekellenes a petíció, hanem…

A petíció szövegében tárgyilagosan az áll, hogy a befogadó oktatási intézet, a Gaál Mózes Általános Iskola infrastrukturálisan és szakmailag felkészületlen az oltszemi gyermekek oktatására, ezért előbb az iskola helyzetét kellene elrendezni.

A petíció óvatos, szakmai érvekre hivatkozó szövegével vagy az egyik kezdeményező, Kovács I. Éva objektív helyzetismertetésével szöges ellentétben áll a helybéli ellenzők egy-egy agresszív, elfogult megnyilvánulása, amely nem tesz különbséget a sajátos nevelési igényű gyermekek és elvetemült, a társadalom számára káros bűnözők között.

„Adj esélyt minden gyereknek, hogy sikeres lehessen az életben”  

– hangzik a baróti származású Gaál Mózes reformpedagógus nevét viselő iskola küldetése. Gaál A jövő iskolája (1909.) című munkájában olyan oktatási intézményről ír, mely nem búra alatt tartja a gyermekeket, elszigetelve a társadalom valós kérdéseitől, hanem amely az élet levegőjét engedi a védőburok alá, ezzel készíti fel a gyerekeket a jövőre:

„Mi tulajdonképpen a szociális érzés? Nem egyéb, mint érzése annak, hogy nem vagyunk egyedül a nagy mindenségben, hogy igen sok társunk van, hogy társunk a szó legnemesebb értelmében minden teremtett lény, társunk minden ember. (…) jerünk hát az iskolába, mert az iskola az igazi demokráciának, az igazi emberi érzések s az igazság megvetésének a talaja.”

Az iskola igazgatója egyik nyilatkozatában a rossz tapasztalatokra hivatkozva mégis elutasította az oltszemi gyermekeket. „Ezeknek a gyerekeknek a többsége nem fogyatékos, sokkal inkább viselkedészavarral küszködik” – állította. A baróti iskolások testi épségét olyan gyerekektől félti, akiket nem ismer, nem kért róluk szakmai véleményt, miközben a sajátos nevelési igényhez olyan történetet asszociál, amely fizikai veszéllyel azonosítja azt.

Bokor Attila, a speciális oktatásért felelős tanfelügyelő az Átlátszó Erdélynek elmondta, a Baróton működő speciális osztályokban csak enyhe fogyatékkal élő gyerekek tanultak eddig. Akikről most szó van, olyan gyerekek, aki öltözködni, étkezni tanulnak, kilencedikben az általános iskola második osztályos anyagát tanulják” – magyarázta.

„Nem ismerik a gyerekeket a baróti ellenzők, és nem is jártak Oltszemen. Felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni, hogy 2011-től Oltszemre csak súlyos fogyatékkal élő gyerekek kerültek, akik a szakértői szolgálat szűrőjén átmentek. A baróti osztályokban tényleg volt egy pár viselkedészavaros gyerek, de mióta működik a szakértői szolgálat, csak azokat a gyerekeket vesszük be a rendszerbe, akik ténylegesen fogyatékosok” – ismertette az eljárást.

„Baróton 2014-ben nem két, hanem négy osztály működött. Volt egy olyan trend, hogy azok a gyerekek, akikkel nem tudtak haladni a pedagógusok, és viselkedészavarosok is voltak esetleg, azokat is megpróbálták speciális osztályokba írni. Esetenként ez meg is történt. A szakértői szolgálat létrehozása óta hasonló eset nem áll fenn, ezért is maradt két osztály Baróton – egyikben öt, másikban tizenhárom gyermekkel. Akkoriban megfelelt a barótiaknak, mert amelyik gyermek problémás volt, áttették a speciálisba, ott csökkentett óraszámmal, pszichopedagógus tanárokkal tanulhattak. A mi gyógypedagógus kollégáink megharcoltak velük, és voltak sikerek: ezelőtt két évvel végzett egy évfolyam, tízen elvégezték a négy éves szakiskolát és mindannyian el vannak helyezkedve, munkájuk van.”

„Nem a gyerekek ellen, hanem az ottani körülmények miatt háborognak – állítják többen. Én nem kötném össze semmilyen formában a kettőt: a baróti körülményekért nem felelősek ezek a gyerekek, külön osztályokban tanultak volna, új lehetőséget jelenthettek volna, hogy az iskola nyitottabbá, toleránsabbá váljon, miközben más gyerekek jogai nem sérültek volna.

Minden nappal értékes időt veszítünk el, hiszen tanfelügyelőként az a dolgom, hogy ott biztosítsuk, készítsük elő az oktatást a gyerekek számára, ahol élnek” – tette hozzá.

Helyi szülő és pedagógusok a petíció kezdeményezői

A baróti petíció egyik kezdeményezője Kovács I. Éva, helyi pedagógus és szülő. Egy sor olyan kérdésre mutat rá, amelyek elbizonytalanították a befogadó iskolában tanulók szüleit az oltszemi intézmény átszervezése és Barót szerepvállalása ügyében. Úgy véli, a megfontolatlan vélemények nem segítenek, és igyekszik érthetővé tenni a baróti helyzetet.

„Azt nehezményezem, hogy sem az oltszemiek, sem a barótiak nem voltak felvilágosítva. Bántjuk egymást ártatlanul, holott egészen egyszerűbb lenne, ha mindenki el tudta volna mondani a véleményét, valahol találkozni, megbeszélni a helyzetet” – kifogásolja a kommunikáció hiányát Kovács.

Az átláthatatlan folyamat az oka annak – véli –, hogy a helyiek hátsó szándékokat és érdekeket érzékelnek a politikai vezetők részéről az Oltszemen élő és tanuló gyerekek Barótra költöztetése mögött: nem a gyermekek jóléte az első, hanem egy feladat mihamarabbi megoldása.

„Az ügy végkimenetele előtt arra gondoltunk, hogy a projekt politikai megfelelési szándék a felsőbb vezetők felé, párton belül kiadott feladat végrehajtása tűzön-vízen át. Nem tett jót a közvéleménynek a kiköltöztetés szándékával egybeeső, a Mikó-kastély területére tervezett események híre sem. Úgy tartottuk, ez a fontosabb, az elsődleges (biztosítani a helyszínt, mihamarabb kiüríteni a területet), a gyermekek elhelyezése másodlagos.

Ezen kívül a felajánlott földterületekkel is felmerültek kételyeink, nem származik-e tetemes anyagi haszna valakinek, valakiknek belőle, és ezért ragaszkodnak foggal-körömmel a projekthez.”

Évek óta csendben tűrnek a Gaál Mózesben tanuló gyerekek szülei

A Gaál Mózesben már néhány éve működik speciális osztály – idén kettő, de az intézmény a város négy különböző helyszínén kapott helyet, mert nincs elég nagy épület, amely az összes tanulót befogadhatná.

„Emlékezetem szerint egyetlen nagyobb javítás történt, a nyílászárók cseréje, azokat sem vakolták be, a hollók már kiszedték a habot, amivel berakták” – írta le az iskola helyzetét a petíció egyik kezdeményezője. Az ő gyereke is ott tanult, meséli, hetedikben az egyik szülő adott két veder meszet, hogy lefessék az osztálytermet.

„Semmire nincs pénz. A főépület egyik része a közelmúltban még tűzoltósági szalaggal volt körbevéve, mert omladozott. Két hete leverték az omladozó részeket, ezzel elhárítva a veszélyt. Sár van. Abban az épületben, amelyet az iskola a katolikus egyháztól bérel, leírhatatlan a vécék állapota.”

Úgy látja, ez az egyik ok, amiért több szülő például a bardóci, jól felszerelt iskolába viszi gyermekét tanulni, ahová autóbusszal szállítják a környékbeli tanulókat. Másik okként „kezeletlen helyzeteket”, magatartás problémás gyerekeket említ – itt fontosnak tartja tisztázni, nem a családi házas vagy fogyatékkal élő gyerekekre gondol, ez ettől független.

„Speciális oktatásban dolgozó édesanya vitte el a saját gyermekét, mert nem tudja megengedni, hogy kitegye a gyermekét olyan helyzeteknek, amiket nem tudnak kezelni az iskolában” – mutat rá a helyzet sokrétűségére, egyben a szociális problémákkal szembenéző helyi pedagógusok szakmai kapacitásának határaira.

Úgy tudja, a baróti speciális osztályokban inkább érzelmi és viselkedészavaros gyerekek tanulnak, és nem súlyosabb szellemi vagy fizikai akadályozottsággal élők. Személyes tapasztalataival árnyalja a helyzetet: kisfia osztálytársai között is van sajátos nevelési igényű gyerek, aki sikeresen beilleszkedik a csoportba, illetve az ő nulladikos osztályában is tanul egy ADHD-s kisfiú, akit pedagógusként minden eszközzel igyekszik fejleszteni:

„A szülőket és a gyerekeket is arra tanítom, hogy be kell fogadni (a sajátos nevelési igényű gyerekeket), de szélmalomharcnak érzem az inkluzív pedagógia iránti elhivatottságomat, mert nem mindenki ugyanúgy viszonyul. Pedagógusként ezt csinálom. Szülőként volt rossz tapasztalatom is családi házas gyerekekkel, kettő megverte az én gyermekem. Utána megbeszéltem velük, és minden oké. Azóta is minden nap, ha találkozunk, kérdik, hogy ugye nem haragszik.”

Nem téved, aki eddig úgy látta, hogy Barót befogadó város: „a meglévő családi házas gyerekekkel kezdetben voltak incidensek, de már idenőttek, sikerült beilleszkedniük, a gyerekek között barátaik vannak. A helyi rehabilitációs központban súlyos fogyatékkal élő kicsik is vannak – alig lehet látni őket, fizikailag is sérültek. Sohasem zavart senkit, de most felmerült: hogy az itteni fogyatékkal élőknek eddig segítettek-e. Vagy az oltszemi gyermekek iránti gondoskodás csak álca?”

A kérdésre, hogy miért nem korábban adtak hangot elégedetlenségüknek, és követelték az iskola helyzetének rendezését, miért éppen az oltszemi intézmény átszervezésekor kezdtek ellenállásba, Kovács I. Éva elmondta: a szülők sohasem panaszkodtak, mentek a gyermekek érdekében, segítették az iskolát, az igazgatót, ezért érzik igazságtalannak, hogy az ő helyzetüket éveken keresztül figyelmen kívül hagyták.

Barót nem a gyerekekkel elutasító, hanem azzal a móddal szemben, ahogyan a döntés megszületett: végső soron azonban mégis a legkiszolgáltatottabbak válnak áldozataivá a konfliktusnak.

„Ez a helyzet csak utolsó csepp volt a pohárban, bármi más történt volna, ugyanide vezetett volna” – véli a helyi pedagógus, aki szerint a konfliktust a tiszta és emberközeli kommunikációval, nem sajtón keresztüli üzengetéssel lehetett volna megelőzni.

„Nem a helyi vezetőség engedett a köz akaratának, elöljáróink nyilatkozatainak ellenére. A megyei vezetés és a Gyermekjogvédelmi Igazgatóság tett bizonyságot valódi bölcsességről, ahogy erről korábban a sajtónak nyilatkoztunk. Ők fontosabbnak tartották a társadalmi békét az önkényes hatalomgyakorlásnál” – véli a petíció kezdeményezője.

Az első közvita után sem lett világosabb a helyzet

„Azt mondja a polgármester és a tanácsosok, hogy jót akartak… Rosszul esik nekem is, a társaimnak is, a baróti lakosságnak is, hogy kívülről úgy látszik, gyermekellenesek vagyunk, hogy nem látjuk, saját gyerekeink is kerülhetnének ebbe a helyzetbe. De nem erről van szó, hanem félretájékoztatásról” – véli Kovács.

Példaként a gyermekek oktatási helyszínével kapcsolatos változó terveket említi, a kérdést, hogy a Sepsiszentgyörgyön továbbtanulóknak miért kell ilyen távolra költözniük, az új munkahelyek esetét, amelyeket a barótiaknak és az oltszemi alkalmazottaknak is felajánlottak.

„Máig nem tudni, hová képzelik el az épületet, amelyben az Oltszemről érkezők tanulhatnak!”

Az első közvita utáni tanácstalanságot jelezte, hogy azt újabb közvita követte, amelyen azonban a meghívott döntéshozók közül csak egy-két városi tanácsos jelent meg. A március 26-i első fórum után a kezdeményezőknek a tanácsosok március 19-én keltezett véleményezését juttatták el, amelyben még mindkét frakció támogatta az oltszemi gyermekek befogadását.

Frakciók válaszai:

„Lesznek győztesei és vesztesei ennek a szembenállásnak?

– Mindenképpen vesztesei lesznek a gyermekek és azok az emberek, akikkel a beleszólásuk nélkül labdázunk. Ha én egy lennék azok közül a gyerekek közül, akik valamennyire tudnak a helyzetről, ártatlanul középen, úgy érezném, hogy hol ide, hol oda dobálnak, kellünk, nem kellünk, a nagyok szabadulnának tőlünk. A lehetőségekhez, fejlettségi szinthez képest Baróton is sok szociális program, intézmény működik, több is működhetne, ha látnánk, hogy megvan a megfelelő környezet” – mondja egy helyi pedagógus hozzátéve, az nyugtatná meg a kedélyeket, ha konkrét tetteket látnának, nem csak ígéreteket, nem távlati terveket, hanem az átszervezés és az iskola finanszírozásának pontos lépéseit.”

Politikai játszma eszközévé váltak az oltszemi gyerekek?

A megyei tanács vezetője, Tamás Sándor sem bízott a barótiakkal folytatott egyeztetések eredményességében: „érzelmi kérdésre nagyon nehéz racionális választ adni. Lehet, de elbeszélünk egymás mellett” – összegezte a többrendbeli egyeztetések tapasztalatát.

„Legalább harminc éves problémahalmaz az, ami az oltszemi gyerekek kapcsán kirobbant. Több beszélgetésen vettem részt, nagyszámú vagy rétegzett találkozókon. Egyre kevesebb szó esik az oltszemi gyerekek helyzetéről és egyre több az elmúlt harminc évről” – értékelte korábban a helyzetet Tamás Sándor.

„Több mint másfél év alatt a megyei önkormányzatnál hét alkalommal volt napirenden, mind a hét alkalommal teljes támogatása volt, románok, magyarok együtt, a magyarokon belül mindenik politikai párt támogatta, beleértve Benedek Erikát is, aki tanácsos, tanár, szülőként az iskolában vezetőtanácsi tag. Minden alkalommal támogatta, megszavazta. A városi tanácsban is négy alkalommal volt napirenden a kérdés” – ismertette a gyermekotthon átszervezésének politikai útját Tamás. A megyei főtanfelügyelő az iskola vezetőségével is egyeztetett, legalább egy éve tudtak róla, mégis csak idén tavasszal kezdeményezték a helyiek a tervek elvetését, újragondolását.

„Arra ébredtünk fel, hogy (Benedek Erikának) változott a véleménye. Helyi szinten az Erdélyi Magyar Néppárt megpróbálta ezt a kérdést meglovagolni. Megkérdeztem baróti embereket, hogy hová köthetőek politikai szempontból az emberek, akik az ellenző rendezvényeken részt vettek. 75-80 százalékuk az Erdélyi Magyar Néppárthoz köthető” – értelmezte a helyzetet az RMDSZ-es tanácselnök.

Nemcsak az Erdélyi Magyar Néppárt politikusának, Benedek Erikának a szerepvállalása adhat pártpolitikai színezetet a kérdésnek. A második fórumnak helyet adó vendéglő tulajdonosának, Simon Attilának véleménye is helyi politikai harcteret körvonalaz, hiszen kifejezetten a jövő évi helyhatósági választásokkal hozta összefüggésbe a Baróton kialakult helyzetet. A második lakossági fórumról nemcsak a politikai vezetők hiányoztak, hanem a konfliktust kirobbantó téma maga is alig volt jelen.

Benedek Erikát már csak a kézdivásárhelyi forgatókönyv megszületése után sikerült elérnünk.

Belátta, nem volt elég körültekintő, amikor döntésével támogatta, hogy Baróton épüljenek meg a családi házak, mondta az Átlátszó Erdélynek. „Jogos volt a szülők kérése, miszerint előbb a helyi gyerekek oktatási körülményeire kellene gondot fordítani, aztán vállani újabb feladatokat a megye szociális terheiből” – nyilatkozta. Úgy látja, a megyei döntéshozók a társadalmi béke érdekében döntöttek az alternatív megoldás mellett, ezzel a „kérdés megoldódott”.

Úgy értékeli, ha kezdetben volt is némi pártok közötti egymásra mutogatás, a helyzetet megpróbálták távol tartani a pártpolitikai színezettől: Benedek az Erdélyi Magyar Néppárt frakciójában megyei tanácsos, de az oltszemi gyermekek elhelyezésének ügyéből nem szerettek volna pártpolitikai kérdést csinálni.

„Megyei tanácsosként megszavaztam ennek az átszervezésnek a módját, mert magam sem voltam tekintettel a befogadó közegre. Amikor azt láttam, hogy a barótiak szerint nem megfelelő a befogadó közeg, és az emberekkel beszélgetve is azt tapasztaltam, hogy a szülők kérése jogos, önkritikát gyakorolva azt mondtam, hogy nem döntöttem korábban jól.” Pártként ellenzékiségük, a párbeszéd kezdeményezőiként, konstruktív volt – értékeli Benedek az Erdélyi Magyar Néppárt pozícióját a helyzetben.

Ahogy Kovászna megyében, úgy az egész országban

Az oltszemi gyermekotthon és speciális iskola múlt századi körülményeket idéző állapota és európai uniós normatívák szerinti fokozatos leépítése már önmagában is fontos szociális kérdéseket vethet fel a gyermekvédelmi hálózat helyzetéről, inklúziós kísérletek lehetőségeiről, a képzett pedagógusok, gyógypedagógusok, pszichológusok, szociális munkások helyzetéről, de arról is, hogy egy-egy elszegényedett vidék lakosságának frusztrációi, évek óta felgyűlő elégedetlensége a legváratlanabb helyzetben törnek felszínre.

Oltszemen magas falak zárták el az ismeretlent és tették rémisztővé. Bár az európai uniós normák sok változást hoztak a sajátos nevelési igényű gyermekek és a fogyatékkal élő felnőttek életében, a többségi társadalomban még ma is sokan félnek attól, amit nem értenek. Az elhagyott és sajátos igényű gyermekek családi típusú házakban, kisebb közösségben való nevelése a falak lebontását, a kölcsönös nyitást célozza Kovászna megyében is, ahogy az ország egész területén.

Az út göröngyös.

The post Politikai árvák kontra speciális igényű árvák Háromszéken ‒ történet a jobbító szándékról appeared first on Átlátszó Erdély.