Ennyi volt annak a finanszírozásnak az értéke, amelyet a Nemzeti Helyreállítási és Rezilienciaépítési Terv (PNRR) keretében eredetileg 1622 olyan projektre irányoztak elő, amely jelenleg töröltként, felfüggesztettként, felmondottként, egyoldalúan megszüntetettként vagy különböző megszüntetési eljárás alatt állóként szerepel – derül ki a Beruházási és Európai Projektek Minisztériumának a Context.ro megkeresésére közölt adataiból.

Románia 2021-ben 29,2 milliárd euró értékű PNRR-vel indult. A tervet a Cîțu-kormány tárgyalta meg abban az időszakban, amikor a Beruházási és Európai Projektek Minisztériumát Cristian Ghinea vezette, aki jelenleg az USR szenátora.

Öt év és három jóváhagyott felülvizsgálat után a terv értéke 20,11 milliárd euróra csökkent. A legutóbbi felülvizsgálat eredményeként több mint 9 milliárd euróval marad el az eredeti összegtől. A felülvizsgálatot az Európai Bizottság 2026 júliusában javasolta, augusztusban pedig jóváhagyták. A költségvetést a kormány augusztus 20-án osztotta újra.

Az addig kivett 1622 projekt számára előirányzott PNRR-finanszírozás összesen mintegy 4 milliárd eurót tesz ki, ami az eredeti terv értékének körülbelül 14 százaléka. Ennek csaknem fele, 46,96 százaléka a vissza nem térítendő támogatási komponensből származik, míg 53,04 százaléka a terv hitelkomponenséből.

A rendelkezésünkre álló adatokból nem állapítható meg, hogy a finanszírozás elvesztése előtt ténylegesen mennyit fizettek ki a 1622 projekt mindegyikére. Az azonban biztos, hogy bár a felszabaduló források egy része más PNRR-beruházásokra fordítható, az elbukott projektek fennmaradó költségeit más – európai vagy nemzeti – finanszírozási forrásokból kell fedezni, ha a hatóságok folytatni akarják ezeket. Ami most a PNRR-források felhasználásának igen rossz összképét mutatja, 

jövő év elejére pénzügyi katasztrófává válhat. 

A PNRR lezárásáról szóló, augusztus végén közzétett 183/2026-os törvény ugyanis még ad némi haladékot azoknak, akik közel járnak a munkálatok befejezéséhez, ám súlyos helyzetbe hozza azokat, akik 2026. december 31-ig sem zárják le a projektjeiket.

„Mi történik azokkal a projektekkel, amelyek nem készülnek el? Az új törvény alapján a helyzet a következő: az önkormányzatoknak 2026. december 31-ig lesz idejük arra, hogy saját forrásból vagy más finanszírozási forrásból befejezzék ezeket a projekteket. Azok, amelyek december 31-ig elkészülnek, nem szenvednek veszteséget. Például: egy beruházás 85 százalékban van kész, az eddig felhasznált pénz az Európai Unió forrásaiból származott, a fennmaradó 15 százalékot pedig az adott önkormányzat fedezi 2026. december 31-ig – ebben az esetben nem kell semmilyen pénzt visszafizetnie. Gyakorlatilag azok a projektek, amelyeket ma, 2026. augusztus 31-én még nem sikerült megmenteni, kaptak egy kis haladékot. Ez a jó hír. A probléma azokkal van, amelyek nem készülnek el” – mondta Raluca Curelariu, Botoșani megye prefektusa a prefektusi kollégium augusztus 31-i ülésén, azon a napon, amikor benyújtották a jelentéseket a lezárult a PNRR-projektekről.

Arra a kérdésre, hogy az új törvény alapján mi történik azokkal a projektekkel, amelyek december 31-ig sem készülnek el, és vissza kell-e fizetniük a PNRR-ből kapott teljes összeget, Botoșani prefektusa azt mondta: „Reméljük, hogy arányosan csak azt veszítik el, amit nem sikerült elszámolniuk az augusztus 31-ig elvégzett munkából. Valószínűleg így lesz, de majd meglátjuk.”

Jelenleg három forgatókönyvről beszélhetünk:

• projektek, amelyeket év végéig teljes egészében sikerül megmenteni;
• projektek, amelyek a nem befejezett munkálatok arányában veszítenek a finanszírozásból;
• projektek, amelyek esetében akár a teljes kapott összeget vissza kell fizetni.

Egyelőre azt sem tudjuk, hogy a projektek közül hány kapcsolódik csalási ügyekhez, illetve ki lesz felelős az esetleges károkért. 2025 végén az Európai Ügyészségnek (EPPO) 34 aktív, a rezilienciaalaphoz kapcsolódó csalási ügye volt Romániában az éves jelentés szerint. A Laura Codruța Kövesi vezette intézmény azonban nem teszi közzé, hogy ezek az ügyek összesen hány projektet érintenek, és az érintett projektek teljes listája sem nyilvános.

A PNRR tárgyalásának és végrehajtásának időszakában hivatalban lévő európai alapokért felelős miniszterek közül – Cristian Ghinea, Marcel Boloș, Florin Cîțu, Dan Vîlceanu, Adrian Câciu és Dragoș Pîslaru – egyikük sem válaszolt a több mint 1600, PNRR-ből kikerült projekt kudarcával kapcsolatos megkeresésünkre.

Amíg választ kapunk ezekre a kérdésekre, kattintgassuk az elveszett pénzek térképét: mi hol nem jött létre a hangzatos ígéretek ellenére? Az interaktív térképen 1622 PNRR-projekt böngészhető megye, település, felelős intézmény és a beruházás értéke szerint. Ezek a projektek most nagyobb nyomást helyeznek más programok büdzséjére.

Boc azért veszített uniós pénzt, mert nem kezelte jól az európai közbeszerzést

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Tervbe bekerült egyik legnagyobb beruházás, a kolozsvári metró már két évvel ezelőtt elveszítette ezt a finanszírozási forrást. A PNRR negyedik, fenntartható közlekedéssel foglalkozó komponense a Kolozsvárra tervezett, 2,6 milliárd eurós metróberuházás költségvetésének több mint 10 százalékát fedezte volna.

Ezt a fenntartható közlekedést célzó komponenst a szállításügyi minisztérium koordinálja.  A kolozsvári metró országos szintű projektként jelent meg a PNRR-ben, de az Emil Boc vezette kolozsvári városháza bonyolítja le. 

A város 2022 legvégén, december 29-én szerződött a minisztériummal a metró megépítésének teljes, 2,6 milliárd eurót kitevő összegére, amelyből 300 millió lej a PNRR-ből érkezett volna. Ahhoz, hogy az Európai Bizottság kifizesse ezt az összeget Romániának, a metrónak majdnem a felét kellett volna megépíteni 2026 augusztusáig: 9,1 kilométert a 21-ből, illetve 9 metróállomást a 19-ből. Ettől a forrástól azonban az ország büdzséje még azelőtt elesett, hogy a kivitelező megejtette volna az első kapavágást.

A Boc vezette helyi adminisztráció ugyanis akkorát hibázott,

hogy az Európai Bizottság úgy döntött, ezt a metróprojektet nem szeretné a PNRR-ből finanszírozni. A közbeszerzést a metróépítésre a kolozsvári városháza még 2022 márciusában kiírta, eredetileg 1,2 milliárd eurós összegre TVA nélkül. Bő egy évvel később, 2023 májusában fogadta el egy négy cégből álló, a török Gülermak vezette társulás ajánlatát, de ekkorra már TVA nélkül is 1,7 milliárd euróra emelte a metróépítés büdzséjét.

A cégtársulással 2023 májusában aláírta a tervezési és kivitelezési szerződést a török, egy évvel később pedig a Kolozs megyei tanács kiállította az építkezési engedélyt. Még épp időben ahhoz, hogy a 2024 júniusi választási kampányban Emil Boc, Nicolae Ciucă, Marcel Ciolacu és Sorin Grindeanu bemutathassa, hogyan lapátol egy halom földet, amit előzőleg egy kotrógép hányt oda az egyik Szászfenesre tervezett metróállomás helyszínének gondosan lekavicsozott részére.

Két hónappal később az a Sabin Sărmaș dobta be a hírt a köztudatba, hogy a metró elesett a PNRR-finanszírozástól, aki nem tudta legyőzni Emil Boc-ot a polgármesterválasztáson 2024. június 9-én, pár nappal a nagy lapátolás után. Az akkor képviselő Sărmaș saját kormányzati forrásaira hivatkozva állította, hogy a kolozsvári metró közbeszerzési hibák és a kivitelezés lassúsága miatt esik ki a PNRR-ből.

Hogy pontosan milyen hibát vétett a kolozsvári adminisztráció,

azt az Economedia derítette ki, és írta meg 2024 októberében. A lap megszerezte az Európai Bizottságnak azt a levelét, amelyben elmagyarázza a román kormánynak, miért nem hagyott jóvá bizonyos kifizetéseket a PNRR-ben. 

A cikk szerint az EB összevetette a metró közbeszerzési eljárását a romániai SEAP-ban és az uniós közbeszerzési platformon, és akkora eltéréseket tapasztalt, hogy megvonta a támogatást ettől a beruházástól. Míg a SEAP-ban, a hazai közbeszerzési platformon kilencszer módosította a kiírást a kolozsvári városháza, addig az uniós platformon csak öt módosítást tüntetett fel: azt, hogy ötször tolta ki az ajánlattevés határidejét. 

Azt azonban ott nem tette közzé idejében, hogy a metróépítés összegét 1,2 milliárd euróról 1,7 milliárdra emelte, és nem is hosszabbította meg ilyen mértékben az ajánlattevés határidejét. Az EB azt állítja, a kolozsvári városháza a határidő előtt mindössze két héttel emelte meg a kiírás összegét 30 százalékkal, és a minimumkövetelményeken is módosított. 

A SEAP-ban a módosítást Kolozsvár úgy oldotta meg, hogy felfüggesztette a közbeszerzést, de ez nem látszott az uniós platformon is. Az EB szerint az uniós szabályok ilyenkor azt írják elő, hogy az ajánlatkérő kezdje újra az egész közbeszerzési eljárást az új követelményekkel annak érdekében, hogy aki szeretne, az méltányos versenyfeltételek mellett tudjon ajánlatot tenni a meghirdetett munkálatokra.

Tavaly nyáron aztán egyértelművé vált, hogy a kolozsvári metró elesik a PNRR 300 millió eurójától azokkal a projektekkel együtt, amelyekről már akkor látszott, hogy képtelenség befejezni 2026 augusztusáig. 

Ennek ellenére Emil Boc polgármester nem vállalt felelősséget 

sem a kivitelezés késlekedése, sem az elhibázott közbeszerzés miatt. Az előbbiről a Euronews-nak azt nyilatkozta, kizárólag a kormány döntése, hogy bent tartja-e metróprojektet a PNRR hitelkeretében. 

Az uniós közbeszerzési platformon vétett hibát sem ismerte el, arról két, egymásnak némileg ellentmondó állítást tett 2025 júlliusában. Egyrészt a technikára fogta, szerinte a SEAP nem szinkronizálódott az uniós közbeszerzési platformmal. Másrészt azt mondta, hogy amit a városháza közölt a SEAP-on, azt elküldte az Európai Unió Hivatalos Lapjának is, de az nem jelzett vissza nekik, hogy gond lenne a közbeszerzés meghirdetésének módjával.

A szállításügyi minisztérium már 2024 októberében azt közölte, hogy a zöld kötvényekből fogják fedezni a metróépítés addigi kiadásait. Emil Boc csak 2025 augusztusában mondta ki, hogy a PNRR nem az egyedüli uniós forrás, amiből finanszírozhatják a metróépítést, és decemberben azt, hogy biztosan nem a PNRR-ből fogják fedezni.

A kolozsvári metró kivitelezése a városháza saját kimutatása szerint 2026 augusztusában 2,55 százalékon áll.

Az Átlátszó Erdély ebben a cikkben mutatta ki, hogy a metró Kolozsváron épp a PNRR-s finanszírozásra történt hivatkozással előzte meg az olcsóbb és egyszerűbb HÉV ötletét, és hogy miért nem stimmelnek azok a becsült utasszámok, amelyre a metrót alapozzák a megvalósíthatósági tanulmányban.

340 millió euró úszott el meg nem épült gátakon

A kormány azt tervezte, hogy a PNRR-ből fog felújítani 20 vízgyűjtő gátat, és felújítani, illetve megépíteni 20 vésztározót és több mint 500 kilométernyi árvízvédelmi töltést. Végül egyetlen vízgyűjtő és egy vésztározó maradt, több százmillió euró elveszett, az árvízvédelmi vonalak pedig nem készültek el.

Az árvízkockázatot a PNRR 1-es, vízgazdálkodási komponensében csökkentette volna a kormány az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó beruházásokként. A Román Vizügy Országos Igazgatósága (ANAR) 340 millió euró értékű beruházási tervet dolgozott ki. A program része volt a meglévő víztározók víztároló berendezéseinek digitalizálása és automatizálása, valamint az árvízvédelmi töltések, gátak és vésztározók felújítása.

 A befejezési határidő 2026 júniusa volt. 2025 júniusában több projekt még csak a közbeszerzési szakaszban tartott, a PNRR minden egyes újratárgyalásával pedig újabb beruházások kerültek le a listáról. 2025 novemberére az eredetileg 510 kilométernyi árvízvédelmi vonal, 20 gát és 20 vésztározó helyett már csak két beruházás maradt: a lesi víztározó gát, amelyet nemrég hivatalosan is átadtak, valamint a szalárdi vésztározó. A teljes PNRR-s beruházási listáról egyedül ezeket fejezték be.

A beruházások jelentős részét már 2025-ben levették az eredeti PNRR-listáról. „Az építőanyagok és az energia drágulása, valamint a piac blokkoltsága miatt, ami a nyilvános közbeszerzéseken – mind a SEAP, mind a JOUE platformján – 2023-ban tapasztalt ajánlathiányban mutatkozott meg, a PNRR-t újratárgyalták az Európai Bizottsággal” – közölte a vízügy. Ez eredetileg 46 millió euró értékű beruházáscsökkentést jelentett a gátak és vésztározók felújítására szánt programban.

„Lesznek olyan projektek, amelyek nem haladtak előre, és sajnos le kell majd mondanunk róluk” – mondta Diana Buzoianu környezetvédelmi miniszter 2025-ben. „Vannak projektek, amelyek elbuktak. A vízügynél erre konkrét példa a gátak és töltések esete. Ezeknek a beruházásoknak jelentős része ma sem haladt előre” – tette hozzá a miniszter.

2025 júniusában az ANAR arról tájékoztatott bennünket, hogy az árvízvédelmi töltések felújítását célzó projektek közül – összesen 13 beruházás, amelyekkel a 408 kilométeres célértéket kellett volna elérni – mindössze háromnak voltak jóváhagyva a műszaki-gazdasági mutatói. Ezek összesen 148 kilométernyi gátat érintettek. 

A meglévő vésztározók felújítására vagy újak kialakítására irányuló 13 projekt közül mindössze hatnak voltak jóváhagyva a műszaki-gazdasági mutatói, összesen nyolc vésztározó felújítására. A többi projekt a jóváhagyás különböző szakaszaiban volt.

A PNRR vízgazdálkodási komponensének szükségességéről szóló dokumentum szerint a Romániában 1990 előtt épített víztározók több mint 75 százaléka csak korlátozottan működik. A dokumentum a Világbank 2018-as jelentésére hivatkozva három fő hiányosságot emel ki, amelyek a víztározók biztonságát veszélyeztetik: a jelentős és veszélyes szivárgásokat, a víztározókban zajló feliszapolódási folyamatot, valamint a hidromechanikai berendezések elhasználódását.

A dokumentum „jelentős szerkezeti hiányosságokról” is beszél az alapozások, a szigetelési és vízelvezető rendszerek, valamint az elavult hidromechanikai berendezések esetében. „Veszélyes természeti jelenségek bekövetkezése vagy az üzemeltetés következtében kialakuló incidensek, illetve balesetek esetén a veszélynek kitett lakosság számát 550 ezer főre becsülik” – figyelmeztet a dokumentum.

Öt olyan víztározót nevez meg, amely sürgős beavatkozást igényel: Siriu (Buzău megye), Les (Bihar megye), Úzmező (Bákó megye), Valea de Pești (Hunyad megye) és Dridu (Ialomița megye). Arról, hogyan védi az állam a lakosságot az árvizektől, a Context.ro írt részletesen.

Hidrogénvonatokat vásároltunk üzemanyag-ellátás és PNRR-pénz nélkül

A PNRR egyik legnagyobb finanszírozott projektje, 12 hidrogénvonat beszerzése elveszítette a finanszírozását, miután a vonatok beszerzésére kiírt közbeszerzést többször is eredménytelenül zárták le, mert a hatóságok egyetlen megfelelő ajánlatot sem kaptak.

A finanszírozást 2026-ban vonták meg, miközben a Vasúti Reformhatóság (ARF) még a legutóbbi közbeszerzésre beérkezett ajánlatokat vizsgálta. Az ARF végül 1,61 milliárd lejért megvásárolta a vonatokat.

A közbeszerzést a Siemens Mobility román, német és osztrák cégéből álló konzorcium nyerte: A vonatok leszállításáig az ARF-nek egy hidrogénszolgáltatót is találnia kell, amelyet új közbeszerzés keretében választ ki. A hatóságok azonban jelenleg még nem tudják, honnan biztosítsák a vonatok feltöltéséhez szükséges zöldhidrogént. Az ARF szerint a Siemensnek kötelessége „technikai segítséget nyújtani a hidrogén-ellátási szolgáltatásokhoz”.

Emil Voinea, a Siemens Mobility Romania vezérigazgatója a Club Feroviarnak adott, idén májusi interjújában hangsúlyozta, hogy a vállalat feladata csupán a vonatok leszállítása, a hidrogénellátás pedig a román hatóságok problémája.

„A szerződéses feltételeknek megfelelően kizárólag az ARF, illetve a vonatokat üzemeltető vállalatok hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogyan oldják meg a hidrogénellátást, a Siemens Mobility által rendelkezésre bocsátott specifikációk betartásával” – mondta Emil Voinea.

Az első vonatokat várhatóan 2028 augusztusától szállítják le. Jelenleg az ARF és a beszállító még arról egyeztet, milyen legyen a vonatok belső kialakítása. Egyelőre az sem világos, hogy milyen pénzből fizetik majd ki őket. „A tervek szerint a szerződés finanszírozását a Közlekedési Program keretében elkülönített pénzügyi források biztosítják” – közölte az ARF augusztus végén.

142 millió euró gurult el nem létező bicikliutakon

Kerékpárral Nyugaton néven a Temes Megyei Tanács Arad, Krassó-Szörény és Hunyad megyével partnerségben 142 millió euró értékű, 1729 kilométeres kerékpáros útvonal-hálózat kiépítésére kapott finanszírozást.

A műszaki előkészítés során az útvonalat felülvizsgálták és kibővítették: a Temes Megyei Tanács 2024-ben arról tájékoztatott, hogy a négy kedvezményezett partner által összegyűjtött adatok alapján – részben a kisajátítások elkerülése, részben az útvonal vonzerejének növelése érdekében – a hálózat hossza 1856 kilométerre nőtt.

A projekt a műszaki-gazdasági dokumentáció elkészítéséig jutott. 2024-ben szerződést kötöttek az Eurocerad International kft-vel a DALI-elemeket is tartalmazó megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére, áfa nélkül 18,7 millió lej értékben. 2025-ben jóváhagyták a projekt műszaki-gazdasági dokumentációját.

2025 augusztusában a Temes Megyei Tanács a munkálatok tervezésére és kivitelezésére is kiírta a közbeszerzést, hét részre bontva. A közbeszerzési dokumentáció azonban egyértelműen kimondta, hogy a „PNRR keretében történő finanszírozás leállítása” miatt a szerződések odaítélése új finanszírozási forrás azonosításától függ.

A projekt PNRR-ből való kivételének, illetve felfüggesztésének oka a kivitelezés elégtelen előrehaladása és az volt, hogy a munkálatokat nem lehetett volna a PNRR menetrendjén belül befejezni – nem pedig az, hogy lemondtak volna az infrastruktúra megépítéséről.

A projektet jelenleg a Krassó-Szörény Megyei Tanács hivatalosan „felfüggesztett projektként” jelöli, a fejlesztési minisztérium dokumentumaiban pedig „egyoldalúan megszüntetettként” szerepel. Egyelőre nem találtunk olyan hivatalos határozatot vagy nyilatkozatot, amely megerősítené, hogy a „Kerékpárral Nyugaton” projektet más finanszírozási forrásra helyezték volna át.

A Temes Megyei Tanács az Átlátszó Erdélynek küldött válaszában azt írta, hogy a projektet „befolyásolták, de nem blokkolták” a közbeszerzési óvások, valamint az útvonalak módosítása a kisajátítások elkerülése érdekében. Bár a hatóságok meg akarták építeni a kerékpárutakat, a fejlesztési minisztérium 2025 novemberében úgy döntött, hogy megszünteti az uniós finanszírozást és lezárja a projektet. Loredana Lungu, az intézmény szóvivője szerint a projekt továbbra is életképes, ha találnak más forrást a kerékpárutak megépítésére, a műszaki dokumentáció pedig a jövőben újra felhasználható.

Így nem védjük a 250 védett területet

A Cristian Ghinea volt miniszter által kidolgozott PNRR célul tűzte ki legalább 250 védett természeti terület jóváhagyott kezelési tervének aktualizálását. A beruházás a PNRR visszafizetendő finanszírozási komponensében szerepelt, vagyis hitelből finanszírozták volna, 120 millió euró értékben.

A Környezetvédelmi Minisztérium 2023 augusztusában írta alá a finanszírozási szerződést a Védett Területek Országos Ügynökségével (ANANP). Az MMAP 2024 júniusában jelölte ki a végrehajtó ügynökségként, majd két hónapra rá megszüntette. Az ANANP Daniel Fechet miniszter döntése nyomán egyesült az Országos Környezetvédelmi Ügynökséggel (APM). 

A kormány csak 2025 áprilisában állapította meg az így létrejött Országos Környezet- és Védett Területek Ügynökségének szervezeti és működési szabályait, vagyis az új struktúra csak nyolc hónap után válhatott egyáltalán működőképessé.

A projekt a gyakorlatban lassan haladt. A minisztériumnak a beruházáshoz kidolgozott útmutatója kifejezetten azonosítja a kezelési tervek kidolgozásának és aktualizálásának piacán fennálló problémákat: kevés, korlátozott kapacitású gazdasági szereplő, elakadások a kidolgozás, aktualizálás és jóváhagyás folyamatában, és ennek következtében „a PNRR-finanszírozás elvesztésének jelentős kockázata”. A dokumentum szerint a 250 kezelési terv elkészítésének határideje 2026. június 30. volt.

2025 októberében a minisztérium a PNRR újratárgyalásakor mutatta be a projekt helyzetét. Akkor már több mint 128 millió euró összértékű finanszírozási szerződés volt érvényben. A projektet ugyanakkor ekkor kivették a PNRR-ből, és nem találtunk olyan döntést, amely más finanszírozási forrást jelölt volna meg.

A Neamț megyei kórháztól elvették az uniós százmilliókat

Neamț megye lakói egy új, 326 millió euró értékű megyei kórházban kaphattak volna ellátást. A költségek kétharmadát uniós forrásból fedezték volna, a dokumentumok szerint azonban a fennmaradó 30 százalékhoz nem jelöltek meg finanszírozási forrást. Két évnyi érdemi előrelépés nélkül a Megyei Tanács bejelentette, hogy a kórházat az Egészségügyi Egységek Infrastruktúrájába történő Nemzeti Beruházási Program (PNIIUS) közpénzalapjából építik meg.

A PNIIUS keretében a beruházás finanszírozása csaknem teljes egészében biztosított. A Neamț Megyei Tanácsnak mindössze 0,5 százalék alatti részt kell vállalnia, ami körülbelül 1,5 millió eurót jelent.

A Neamț Megyei Tanács válaszában azt írta, hogy az Egészségügyi Minisztérium 2025 novemberében értesítést küldött a PNRR-finanszírozás egyoldalú megszüntetéséről. Az intézmény ugyanakkor sikerként értékelte, hogy a projekt teljes értéke jogosult finanszírozásra a PNIIUS keretében.

A váradi kórház elveszítette a PNRR-pénzt, de 7 millió euróval drágább lett

A forradalom utáni első állami, nulláról és PNRR-forrásból felépülő 326 ágyas kórház kellene kiszolgálja a Bihar megyeieket. 2023 decemberében Nagyvárad önkormányzata 135 millió euró értékű finanszírozási szerződést írt alá az új fertőző betegségek és tüdőgyógyászati kórházra. Alig három évvel később a projekt kikerült a PNRR-ből, mert nem tudták tartani a kivitelezés és az elszámolás szigorú határidejét.

A helyi hatóságok által csak 2026 júliusának végén jóváhagyott kényszermegoldás az volt, hogy a beruházást áthelyezték az Egészségügyi Program 2021–2027 keretébe. 

A tervezési kudarc azonban magasabb számlával is járt: a beruházás teljes új értéke 142 millió euróra nőtt, a város teljes hozzájárulását pedig körülbelül 10 millió euróra becsülik. A polgármesteri hivatal az árkülönbséget azzal indokolta, hogy szükség volt „az új előírásokhoz való igazításra és a költségek aktualizálására”.

Bár a munkatelepet hivatalosan csak 2024 szeptemberében nyitották meg, a helyi közigazgatás a bürokráciára hárítja a felelősséget, és a PNRR-pénz elvesztését egyszerű technikai átcsoportosításként mutatja be. „A közbeszerzési eljárások, az ezek során benyújtott óvások, valamint a beruházás rendkívül nagy mérete miatt már nem tudtuk tartani a munkálatok PNRR keretében történő befejezéséhez szükséges határidőt” – mondta Florin Birta polgármester Nagyvárad önkormányzatának hivatalos oldalán.

Az új egészségügyi komplexum megépítése félúton jár, a több mint 27 millió euró értékű orvosi felszerelések közbeszerzései még folyamatban vannak. „Jelenleg a kórház épületeinek szerkezete 100 százalékban elkészült. Összességében a kórház készültségi foka jelenleg körülbelül 50 százalék” – közölte a polgármester a városháza hivatalos oldalán.

A polgármester ugyanott új határidőt is bejelentett a kórház megnyitására: 2027 vége vagy 2028 első fele.

Valami bűzlik a digitalizált ökoszigetek körül

190 millió eurót veszítettünk el, amelyből a romániai városokat digitalizált hulladékgyűjtő szigetekkel szerelték volna fel. A konténerekbe a hulladékot öt külön kategóriában gyűjthetjük, már ahol felszerelik őket: vegyes háztartási, biológiailag lebomló, műanyag és fém, papír és karton, valamint üveg hulladékra szelektálhatjuk. 

A végső cél az volt, hogy a hatóságok pontos képet kapjanak a begyűjtött hulladék mennyiségéről és típusáról. A konténerek csak kártyával nyithatók, és adatokat szolgáltatnak a begyűjtött hulladék mennyiségéről és típusáról, valamint arról is, kik helyezik el a hulladékot bennük.

2024 szeptemberéig 7000 digitalizált ökoszigetet, 2026 júniusáig pedig legalább 13 752 ökoszigetet kellett volna telepíteni 260 millió euróból. A Környezetvédelmi Minisztérium szerint a hat hónapos késést a közbeszerzések megóvása okozta. 2025 áprilisában mindössze 2800 ökoszigetet vettek át a települések. A késések miatt a projekt végül elveszítette finanszírozásának 70 százalékát.

Az Európai Bizottsággal folytatott újratárgyalás után az ökoszigetekre 72 millió eurós költségvetés maradt. Az új cél pedig 5000 ökosziget lett 2026 júniusáig. „A Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztérium teljesítette a PNRR új, jelentősen csökkentett célértékét. Országos szinten a PNRR keretében 5091 ökosziget készült el” – nyilatkozta Diana Buzoianu környezetvédelmi miniszter.

Egyes városok, köztük Nagyvárad, 2024-ben leállították az ökoszigetek telepítését. A tervezett 375-ből mindössze 100-at helyeztek üzembe. A városháza azután állította le a telepítést, hogy problémákat észlelt a kártyás nyitó-záró rendszerrel.

Megpróbáltuk megtudni a Környezetvédelmi Minisztériumtól, hány romániai önkormányzat tapasztalt még problémákat az ökoszigetekkel. „A nagyváradi ökológiai konténerek helyzetével kapcsolatban megjegyezzük, hogy a Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztérium nem rendelkezik információval a digitalizált ökoszigetek működéséről vagy az érintett termékek szállításának leállításáról” – közölte a minisztérium, amely szerint a szerződések lebonyolításáért az önkormányzatok felelősek.

A nagyváradi hatóságok ugyanakkor azt mondták, hogy tájékoztatták a minisztériumot a telepítés leállításáról, és 2024 decemberében elküldték a problémák listáját is. Nagyvárad önkormányzata egy új, továbbfejlesztett ökosziget-modellt is tesztelt. 

A kórház, ahol az egész PNRR-t bejelentették: Make It Real

2021 szeptemberében a Bukaresti Egyetemi Sürgősségi Kórházból Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Klaus Iohannis, Románia elnöke és az akkori miniszterelnök, Florin Cîțu bejelentette, hogy zöld utat kapott Románia PNRR-je.

„A COVID–19-járvány nagyon világosan megmutatta, hogy az egészségügyi rendszer sérülékenysége mélyreható hatással van a gazdaságra, a kormányokba vetett bizalomra és a társadalmi kohézióra. Ezért az egészségügyi beruházások a terv meghatározó pillérét jelentik. A Bukaresti Egyetemi Sürgősségi Kórház, amelyet most von der Leyen elnök asszonnyal együtt meglátogattam, jól példázza azt a hozzájárulást, amelyet az uniós források a romániai kórházi infrastruktúra korszerűsítéséhez nyújtanak. E források felhasználásával a betegek minőségi ellátásban és a terület legkorszerűbb technológiáiban részesülhetnek” – mondta Iohannis elnök az Európai Bizottság elnökének látogatása alkalmából.

Öt évvel később a Bukaresti Egyetemi Sürgősségi Kórház A1-es és A4-es szárnyának bővítését, valamint külső parkolók kialakítását célzó, 168 millió euró értékű projektet – amelyből 134 millió euró lett volna uniós forrás – kivették a PNRR-ből, és a finanszírozási szerződés felmondásának eljárása alatt áll – közölte a Beruházási és Európai Projektek Minisztériuma.

2022-ben a kórház városrendezési bizonylatot kért, a főváros polgármestere, Nicușor Dan azonban megtagadta annak kiadását, mert a G4media szerint az egészségügyi intézmény védett területen helyezkedett volna el, ahol PUZ-ra, vagyis övezeti városrendezési tervre volt szükség. A projektet 2022 májusában oldották fel, amikor a PNL-PSD-s önkormányzati képviselők megszavazták az Általános Városrendezési Terv (PUG) régi szabályzatának módosítását. Eszerint Bukarestben a kórházakat közvetlen engedélyezéssel is bővíteni lehetett vola, előzetes PUZ-jóváhagyás, valamint a beépítési magasságra és a telek beépíthetőségére vonatkozó korlátozás nélkül, védett területeken is – írta a G4media.

A szavazás előtt a liberálisok azzal bírálták Nicușor Dant, hogy akadályozza a projektet, és emiatt elveszhetnek a PNRR-források. Nicușor Dan azt válaszolta, hogy a fővárosi önkormányzat valójában támogatta a projektet.

„Nem akarom elhinni, amit hallok. Vagyis mindezek a kritikák a végrehajtó hatalommal szemben, amely minden támogatást megadott ehhez a projekthez, és megmutatta önöknek, hogy melyek a jogszerűtlenség elemei” – mondta Nicușor Dan a bukaresti önkormányzat 2022. április 28-i ülésének jegyzőkönyve szerint.

2023 októberében közbeszerzést írtak ki a tervezésre és kivitelezésre, 428 millió lej, áfa nélkül értékben. Az eljárást 2024 augusztusában törölték, mert az érdeklődő cégek által benyújtott pontosítási kérelmek nyomán olyan hibákat és hiányosságokat találtak az ajánlati dokumentációban, amelyeket már nem lehetett kijavítani – derült ki a SEAP adataiból.

2024 októberében a Bukaresti Egyetemi Sürgősségi Kórház újabb közbeszerzést írt ki a tervezésre és kivitelezésre, 363 millió lej, áfa nélkül értékben. Az eljárást később törölték, miután az Egészségügyi Minisztérium értesítést küldött a finanszírozási szerződés egyoldalú megszüntetéséről, és nem sikerült más finanszírozási forrást találni – derül ki a SEAP 2026 márciusi értesítéséből. A törlésre vonatkozó értesítésben a kormány 2025-ös 41-es sürgősségi rendeletére is hivatkoznak. A sürgősségi rendelet szerint a 30 százalék alatti megvalósítási arányú projekteket 2026 végéig felfüggesztik, ha nem kezdődnek meg a munkálatok.

A második közbeszerzést megóvták. Öt cégcsoport nyújtott be ajánlatot a közbeszerzési szerződés elnyerésére. A Közbeszerzési Jogorvoslati Tanács (CNSC) 2025 februárjában helyt adott az egyik ajánlattevő, a Concrete & Design Solutions SRL jogorvoslati kérelmének, és kötelezte a fővárosi kórházat az ajánlati dokumentáció kijavítására. A Concrete & Design Solutions SRL annak a konzorciumnak is tagja, amely a konstancai új „Anya és Gyermek” kórház építésén dolgozik. Ez egy elbukott PNRR-projekt, amelyet továbbra is uniós forrásból finanszíroznak, és amelynek jövőre kellene elkészülnie. Az Info Sud-Est részletesen beszámolt a konstancai projekt alakulásáról.

2025 szeptemberében a Bukaresti Egyetemi Sürgősségi Kórház bővítése is szerepelt azoknak a projekteknek a listáján, amelyek elveszítették PNRR-finanszírozásukat a kormány által elfogadott memorandum nyomán. A finanszírozási szerződést egyoldalúan megszüntették.

A Bukaresti Egyetemi Sürgősségi Kórház bővítésének projektje egy új, három épületrészből álló épület megépítését tartalmazta. A projektben 150 felszíni parkolóhely kialakítását is tervezték.

A bővítés részei:

• új sürgősségi betegellátó egység, 12 kisebb és súlyosabb sürgősségi esetek ellátására szolgáló ággyal, valamint 12, kritikus és nem kritikus betegek megfigyelésére szolgáló ággyal, politrauma-ellátóval, vizsgálószobákkal, CT- és röntgenberendezéssel, valamint ultrahanggal;
• 34 ágyas gasztroenterológiai osztály;
• 11 vizsgálóhelyiség;
• önálló műtőblokk öt műtővel, sterilizálóval, valamint műtét előtti és utáni részleggel;
• 26 ágyas intenzív terápiás (ATI) osztály;
• 48 ágyas ortopédiai osztály, két műtővel;
• kardiovaszkuláris sebészeti, kardiológiai, gasztroenterológiai, belgyógyászati és általános sebészeti osztályok, egyenként 20 ággyal;
• 14 ágyas urológiai osztály.

Az új „Prof. Dr. Dimitrie Gerota” kórház már a kezdetektől a PNRR feketelistáján volt

Bár a projektet 2023 januárjában jogosultnak nyilvánították PNRR-finanszírozásra, ahogy azt a Belügyminisztérium közleményben bejelentette, a 2 milliárd lejes teljes költségvetésű beruházás – ebből 1 milliárd lej uniós forrás – már 2023 szeptemberében felkerült a finanszírozást elveszíteni készülő projektek feketelistájára. Az Egészségügyi Minisztérium akkor hat olyan projekt PNRR-finanszírozásból való kivételét javasolta, amelyeket a megvalósítás szempontjából „magas kockázatúnak” minősítettek – derül ki az Economedia és a G4Media által megszerzett dokumentumból.

Ennek ellenére 2023 decemberében már bejelentették a finanszírozási szerződés aláírását, Marcel Ciolacu (PSD) miniszterelnök pedig az akkori ünnepségen arról beszélt, hogy reméli, 2024 februárjában elkezdődnek a munkálatok.

Hivatalosan azonban a PNRR-finanszírozási szerződést 2024. január 18-án írták alá – derül ki a Belügyminisztérium adataiból. Január 29-én 1,2 milliárd lej, áfa nélkül értékben aláírták a tervezési és kivitelezési szerződést a CCN ALTYAPI YATIRIMLARE VE INSAAT ANNONIM SIRKETI (vezető) és a CNN YATIRIM HOLDING ANONIM SIRKETI (társ) alkotta konzorciummal.

A török CCN Altyapi Yatirimlare VE Insaat Annonim Sirketi más romániai kórházak építésében is részt vesz: a iași-i Regionális Sürgősségi Kórházéban, valamint két kolozsvári beruházásban: a kezdetben PNRR-ből finanszírozott, jelenleg a Kolozs Megyei Tanács forrásaiból épülő gyermekkórházéban, illetve az uniós forrásból finanszírozott Regionális Sürgősségi Kórház építésében.

Csak egy évvel később, 2025. január 17-én adták ki a munkálatok megkezdésére vonatkozó utasítást – tájékoztatott a Belügyminisztérium. A projekt befejezési határideje 2026. június 30. volt.

2025 szeptemberében a román kormány bejelentette azon kórházak listáját, amelyeket már nem lehet PNRR-forrásból finanszírozni. Ezeket az Egészségügyi Program uniós forrásaira helyezték át. A listán szerepelt a „Prof. Dr. Dimitrie Gerota” kórház is. 

„Megállapodtunk abban, hogy azokat a kórházak építését, korszerűsítését és felszerelését célzó projekteket, amelyek 36 százalékban sem készültek el, átkerülnek az Egészségügyi Program keretében vissza nem térítendő európai forrásból finanszírozható projektek listájára” – mondta Ilie Bolojan miniszterelnök.

2026. március 27-én aláírták az Egészségügyi Program keretében létrejött finanszírozási szerződést, amelynek teljes értéke 2 milliárd lej. 2026 júniusában a munkálatok fizikai készültsége körülbelül 40 százalék volt a Belügyminisztérium szerint.

A projekt szerint az egészségügyi intézményben 400 ágy szolgálja majd a folyamatos fekvőbeteg-ellátást, 40 ágy a nappali kórházi ellátást, 50 pedig az aneszteziológiai és intenzív terápiás ellátást, vagyis összesen 490 ágy.

„Az új egészségügyi intézmény három, eltérő magasságú épületrészből áll majd, amelyekhez egy különálló műszaki épület is csatlakozik. A kórház európai színvonalú, integrált és multidiszciplináris szolgáltatásokat nyújt majd – a kivizsgálástól és diagnózistól a kezelésig –, mind az akut betegségek, mind a krónikus betegségek rehabilitációja és utógondozása terén. A betegek hatékony és biztonságos egészségügyi szolgáltatásokhoz férhetnek hozzá, miközben csökken a diagnózis felállításához szükséges idő és a költségek” – közölte a Belügyminisztérium.

20 elektromos motorvonat is kigurult a PNRR-ből

A Vasúti Reformhatóság 919 millió lejből, amelyből 558 millió lej uniós forrás volt, 20 interregionális elektromos motorvonat beszerzését tervezte. A 2021-ben indított projektet végül szintén kivették a PNRR-ből.

2022 nyarán a Vasúti Reformhatóság (ARF) csaknem félmilliárd euró értékű közbeszerzést írt ki, ősszel azonban törölték az eljárást, mert az öt érdeklődő vállalat közül egyik sem nyújtott be ajánlatot.

2022 novemberében új közbeszerzést írtak ki, 2023 decemberében pedig szerződést kötöttek a lengyel POJAZDY SZYNOWE PESA BYDGOSZCZ SPÓŁKA AKCYJNA vállalattal.

A PNRR-finanszírozási szerződést 2023 áprilisában írták alá – derül ki a Vasúti Reformhatóság tájékoztatásából. A projektet a PNRR-ből és az állami költségvetésből, vagyis a szállításügyi minisztérium költségvetéséből finanszírozták volna. A projekt teljes értéke 919 millió lej, ebből 558 millió lej uniós forrás. „A projekt megvalósítási időszaka 60 hónap. A jogosultsági szabályoknak megfelelően a projekt tevékenységei 2021 novemberében kezdődtek, és 2026. december 30-ig tartanak” – közölte az ARF.

2024 májusában a lengyel vállalatot az ajánlat újraértékelése után is megerősítették a szerződés nyerteseként. Az újraértékelést a Bukaresti Ítélőtábla rendelte el az Alstom jogorvoslati kérelme nyomán.

A minisztérium az ARF-en keresztül a lengyel vállalattal a Közbeszerzési Jogorvoslati Tanács (CNSC) számára kedvező döntése alapján kötötte meg a szerződést. Az Economedia szerint a szerződés aláírása a közigazgatási jogorvoslati döntés után „kötelező” volt, és nem várták meg, hogy az ügyben esetleg további óvást nyújtsanak be a Bukaresti Ítélőtáblához.

2025 májusában az ARF további kilenc elektromos motorvonatot vásárolt a lengyelektől, amelyek így a már megvásárolt 20 szerelvényhez csatlakoztak. A kilenc elektromos motorvonatot a Modernizációs Alapból finanszírozzák – közölte az ARF. A Modernizációs Alap egy másik európai finanszírozási eszköz.

2026 januárjának végén aláírták az első elektromos motorvonat leszállítási határidejére vonatkozó kiegészítő szerződést – írja az ARF.

2026 áprilisában megszűnt a PNRR-finanszírozási szerződés, és aláírták a Modernizációs Alapból származó finanszírozási szerződést.

Ciprian Șerban (PSD) közlekedési miniszter ekkor azt jelentette be, hogy már 2026-tól fokozatosan forgalomba állítják az új elektromos motorvonatokat „az ország történelmi régióit összekötő stratégiai útvonalakon: Kolozsvár – Segesvár – Brassó; Kolozsvár – Gyulafehérvár – Simeria – Târgu Jiu – Craiova; Brassó – Ploiești – Buzău – Focșani – Bákó – Pașcani – Iași / Suceava; Galați – Brăila – Konstanca – Mangalia, valamint Bukarest – Călărași között”.

„Ahogy befejeződnek a jelenleg folyamatban lévő villamosítási munkálatok, a vonatok további, a regionális mobilitás fejlesztése szempontjából alapvető útvonalakon is közlekednek majd: Nagyvárad – Kolozsvár – Brassó és Kolozsvár – Craiova – Calafat” – tette hozzá a miniszter.

Ugyancsak 2026 áprilisában megtörtént az egyik elektromos motorvonat előzetes átvétele a bukaresti Obor vasútállomáson. Az ARF szerint 2026 januárja és júliusa között további elektromos motorvonatok előzetes átvételét is elvégezték.

Érdemes megjegyezni, hogy ezzel párhuzamosan az ARF 62 új, rövid távú (Regio) elektromos motorvonatot is beszerez. Ezt a szerződést is a lengyel PESA nyerte. A projektet uniós forrásból és az állami költségvetésből finanszírozzák, teljes értéke 2,7 milliárd lej.

2026 augusztusának elején az ARF bejelentette, hogy az első öt regionális elektromos motorvonatot átadták a CFR Călători vasúttársaságnak, és megkezdték a közlekedést az alábbi útvonalakon:

• Bukarest Északi pályaudvar – Brassó;
• Bukarest Északi pályaudvar – Konstanca;
• Bukarest Obor – Konstanca;
• Fetești – Konstanca.

Augusztus végén az ARF arról is beszámolt, hogy átadta az első négy regionális elektromos motorvonatot a Transferoviar Călători társaságnak.

Mindkét új elektromos motorvonatok szállítására vonatkozó projektet uniós forrásból finanszírozzák, azonban eredetileg csak az egyik szerepelt a PNRR-ben. A 62 regionális elektromos motorvonatra vonatkozó projektet nem a PNRR finanszírozta. A 20 interregionális vonatra vonatkozó projekt szerepelt a PNRR finanszírozási listáján, később azonban áthelyezték a Modernizációs Alapba.

A cikket összeállító csapat:
Riporterek: Szabó Tünde, Sipos Zoltán (Átlátszó Erdély); Tudor Chiriac, Cristian Moroșanu (Monitorul de Botoşani), Gabriel Mateescu, Petruț Iacob (Info Sud-Est), Georgiana Anghel (Context.ro)
Szerkesztő: Biro Attila
Tényellenőrzés: Iulia Stănoiu
Grafika: Gabriel Mateescu

Ez az anyag az Independent MediaColab: a gyakorlati közösségtől a cselekvési közösségig a médiában projekt keretében készült, amelyet a Civic Engagement Program finanszírozott, a Svájci Hozzájárulás támogatásával, az EU-n belüli gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése céljából. Az anyag tartalma nem feltétlenül tükrözi Svájc hivatalos álláspontját.

The post Szégyenlistánk Európában: milliárdokat veszítettünk a PNRR-ből a hozzá nem értés miatt. INTERAKTÍV TÉRKÉP 1622 bebukott projektről appeared first on Átlátszó Erdély.

2025. május 27-én a heves esőzések következtében az Alsósófalva irányából érkező Korond-patak betört a sóbányába, és két és fél napig zubogott a mélyben található üregekbe. Május 29-én este kilenc órakor a bánya feltelt, a víz pedig a felszínre tört.

Az Átlátszó Erdély szerda délben, csütörtökön pedig egész nap a helyszínen volt. Ami egynapos szemlénkből, az interjúkból és kötetlen beszélgetések sorából számunkra kiderült:

Azonban még időbe telik, amíg kiderülhet, hogy pontosan kik mulasztották el és hogyan a sóbánya megmentését, valamint hogy milyen lépéseket lehet tenni annak érdekében, hogy Parajd és a Sóvidék megélhetését a továbbiakban biztosítani lehessen. 

Mi történt azóta?

Anyagunk írása és szerkesztése közben, szombaton is folyamatosan jöttek az új információk. A cikkünk publikálásáig ezek voltak a legfontosabb fejlemények:

• Közleményt adtak ki az erdélyi geológusok a bányakatasztrófa lehetséges következményeiről
• A geológusok bejelölték térképen a veszélyzónákat
• Mircea Fechet környezetvédelmi miniszter nyilatkozott
• Parajdra látogatott Nicușor Dan államfő: szakemberek döntik el, hogy menthető-e a bánya
• Parajdra látogatott Catalin Predoiu ügyvivő kormányfő
• Megszólalt a vízügy és a Salrom vállalat, egymásra mutogatnak
• A sóbánya-vállalat országos igazgatója felvázolta, hogyan tervezik megmenteni a bányát
• A gazdasági miniszter kijelentette, év végéig megkapják bérüket a bányászok

Csütörtökön a beömlésnél

ismerős érzés lesz úrrá rajtunk, ahogy áthaladunk a falun. Ugyanaz a letargia figyelhető meg, mint amikor Székelyudvarhelyen leomlott a Tamási Áron gimnázium bentlakása. Az utcák kihaltak. 

Ahol máskor araszolva lehetett haladni, mert a turisták tömegesen sétáltak, most csak néhány helyit látni. Az emberek mozgása lelassult: nincs már hova sietni. A tekintetek magukba fordulnak, csak akkor élénkülnek meg, amikor a felelősökről esik szó. Dühösek, csalódottak, elkeseredettek akikkel találkozunk.

A sóbánya előtt óriási betonkeverők. Szerda óta betonoznak bent, szeretnék megmenteni legalább a turizmusnak a Telegdy-bányát, az egyik fiatalabb, kisebb felületű, felsőbb szinten található bányarészt.

Bár arra számítunk, hogy egy katasztrófa helyszínén hatóságok tömkelege: rendőrség, csendőrség, tűzoltók, szakemberek és döntéshozók, intézményvezetők intézkednek, csak 

egy csendőrautó őrzi a völgy bejáratát. 

Veszélyes a beömlés helyszíne, belépni tilos. A sajtó és a helybéliek tülekednek csak, hogy megnézzék a mélybe zuhanó patakot. Utóbbiak saját szemükkel akarják látni, hogy valóban az történik, amit a híradásokban közvetítenek. 

Valóságos zarándokhely alakul ki Alsósófalvára vezető út mellett az egyik helybéli kertjében, ahonnan némi sárban és bokrok közt csúszkálás után rálátni a patak beömlésére.

Drámai élmény a bozótból rátekinteni az üres patakmederre és kicsit fennebb a mélybe zuhogó, eltűnő vízre. A szemünk láttára történik a tragédia, és tehetetlenül nézzük. Sok emberrel beszélünk az ottlétünk során, próbáljuk megérteni, visszafejteni az eseményeket. 

Akik mindent megtettek volna, és akik nem tettek meg mindent

A helyi civilek folyamatosan felügyelik a területet. Az egyik panziótulajdonos, aki nevét nem szeretné vállalni, mert megtorlástól tart, reggel ott áll a pataknál, délben a tüntetésen látjuk viszont, délután megint a dombtetőn várja a Korond-patakának újbóli felszínre bukkanását; este az RMDSZ politikusaival tartott lakossági fórumon találjuk. 

Elmondja, hogy ebből éltek, ebből taníttatták gyermekeiket, az utóbbi hetekben mindent megtettek, ami tőlük telt, hogy megmentsék a sóbányát – falutársakkal gátat építettek, homokzsákot hordtak, geofólia elhelyezésében segédkeztek, mellékmedret ástak a pataknak. 

Rengeteg kérdése van. Ahogy minden helyi, akivel szóbaállunk, ő is úgy látja, hogy sem a bányavállalat helyi, sem az országos vezetői, sem a vízügy vezetői, sem a politikusok, sem a katasztrófavédelem,

nem tettek meg mindent hogy a veszélyt elhárítsák.

Amikor azt kérdezzük, miért nem beszélnek erről, azt mondják, a bányászokat „egyenként szőnyegre hívatták és titoktartást fogadtattak meg velük”. Ezt később cáfolja nyilatkozatában Sebestyén József, a sóbánya fejlesztési igazgatója, akinek a falusiak a lemondását követelik, miután elterjed a hír, hogy a Telegdy-bányát sem sikerült megmenteni. 

Sebestyén szerint a bánya vezetőségének volt titoktartási kötelezettsége olyan értelemben, hogy minden sajtónyilatkozatukat jóvá kellett hagyatniuk a vállalat bukaresti vezetőségével. 

A parajdiak a legjobban a sóbánya helyi vezetésére haragszanak. Feltűnik, hogy a bánya igazgatója, Seprődi Zoltán nem jelenik meg sehol. Azt mondják, súlyos betegsége miatt nem tud beszélni. Meg se próbáljuk ezek után hívni. 

A fejlesztési igazgatót szerdán elcsípte a Transtelex, és csütörtöki lemondásakor nyilatkozott pár sajtóterméknek. Ennyi információval rendelkezünk a bányavállalat helyi kirendeltsége részéről. 

De ez nem elég. Szóbeli lincselésig feszült a helyzet a közösség részéről: egymás közt a helyi zárt csoportokban a két bányavezető nyilvános akasztásáról beszélnek, mémeket küldenek, ahogy alkoholos üveggel kenuznak le ketten a Korond-patakán és hasonlók. 

Szomorúan fáj: mindent lehazudtak

Az irányukba áradó agressziót a két vezető azzal érdemelte ki, hogy nem tájékoztatták sem a helyi, sem az országos nyilvánosságot az őket érintő egzisztenciális kérdésekről. Például, hogy mennyire súlyos a helyzet, hogy hol húzódik a föld alatt a sóbánya, veszélyben van-e a falu.

A bánya egyik munkatársa szintén névtelenül hajlandó beszélgetni velünk, mint „ember az emberrel”. Szerinte azt, hogy „itt 2022. február 23-a óta baj van, a vállalattól helyi szinten mindenki tudta”. 

Azóta folyamatosan dolgoznak a munkatársak a vész elhárításán, tömik a réseket, hogy ne hatoljon be a víz. Aznap, csütörtökön is bent volt betonozni, sírva jött ki, mikor megszületett a döntés, hogy ki kell jönni, mert a víz nyalni kezdte a frissen elhelyezett beton alól a sót, és veszélyben az életük. 

Ezt a vezető-nélküliséget felrója más megszólaló is: Zsuzsinak, a fotós kolléganőnek meséli el egy másik bányamunkás, hogy az utolsó napon életveszélyben dolgoztak, és 

nem mondta nekik senki, hogy na most gyertek ki. 

Maguktól döntöttek így, amikor érezték, hogy már az életük múlik azon, hogy kijöjjenek. „Nem volt egy fasza vezetősége a bányának, aki azt mondja, hogy nem törődünk az engedélyekkel, megcsináljuk, lesz, ami lesz. Én tizenöt esztendőt féltem. A családomért, a községért, a Sóvidékért harcoltunk” – teszi hozzá beszélgetőpartnerem. „Szomorúan fáj. Meghalt apám, anyám, akkor is sírtam, de sírok most is” – ismételgeti.

Fogalma sincs, mi lesz ezek után vele, lesz-e más munka még a bányavállalatnál, akár a szivattyúzásnál, akár a strandnál, vagy lesz-e kártérítés. Ő azt kérdezné a Salrom országos vezetőségétől az esti gyűlésen, ha odajönne, – de nem jönnek a bányászok, nehogy verekedés legyen –, hogy „mikortól tudnak erről a problémáról. Mikor volt nekik az első dokumentum felküldve, az első e-mail, 

amelyben jelezték, hogy Parajdon baj van?”.

Többen megerősítik, hogy a sajtónak az illetékesek folyamatosan eufemizálták a helyzetet: csak akkor jeleztek a bajról, amikor be kellett zárni a sóbányát. Akkor is csak szivárgást említettek, amikor valójában szó szerint ömlött a víz a bányába. Amikor már két szint volt feltelve, csak egyről jelentettek. 

El lehetett volna terelni a patakot? El, de nem most, a nagy esőzések idején, hanem például tavaly nyáron, amikor a vízszint annyira alacsony volt, hogy „három tehén kiitta volna”. 

Hasznos volt a sófalvi földgát? Hasznos, de nem elég, mondják. A sófalvi réten épített földgát, amit a hetekben rögtönöztek a helyi civilek és bányászok, csökkentette a vízszintet, így tudtak még egy pótmedret kialakítani. Azért is dühösek a parajdiak, mert a civilek és a bánya munkatársai 

pár nap alatt megcsinálták a pótmedret,

így le tudták teríteni a geofóliát. Tervben volt még egy harmadik meder is, aminek a folytatását átvette aztán tőlük az ING Service cég, de onnantól túl lassan haladtak a munkálatok, nem is lett kész időben, félbe-szerbe lett hagyva.

Ez a meder-átalakító intézkedés a földgáttal együtt elég is lett volna, ha nem nő meg százszorosára a patak vízszintje, vélekednek. De megnőtt, és jött a hordalék is.

Még vannak titkok, amik – most, hogy már nincs tétje –, felszínre kívánkoznak: hetek óta négy szint meg van telve, csak itt senki nem beszélhet róla, nem küldhet képet. Információzárlat van, hangzik el sokszor.

Valójában az is pontosan kiszámítható lenne hogy mikor telik fel a sóbánya, csak hogy senki nem tudja, mekkora a bánya űrtartalma. 1 millió köbmétert tippelnek a lakosok. Egy szakemberrel is beszélünk, aki nem nyilatkozhat, de a szakmája miatt tudnia kellene az űrtartalmat. 

Azonban ő sem tudja, mert nem közölte vele, pontosabban a munkáltatójával a bányavállalat. Hogy miért, arra csak sejtelmesen mosolyog és a vállát vonogatja. Áll és várja óráról órára a víz felszínre bukkanását a mélyből, közben végzi az alsósófalvi hídnál a szükséges méréseket. 

A parajdiak azt is elismerik, hogy túlságosan magától értetődőnek tekintették a sóbánya létezését. Ebből élt mindenki a bányásztól a boltosig, a kézművestől a panziósig és vendéglősig, a szállodatulajdonostól a takarító személyzetig. Nem találtak ki semmilyen más kereseti lehetőséget, csak néhány kiegészítő turisztikai egység létesült. De ez érthető, hisz 

„csak annyit kellett tennünk, hogy az ajtót kinyissuk, s a turista jött.”

– így egy helybéli. A leggyengébb időszak máskor is a májustól június közepéig tartó volt egész évben. Idén még pünkösdre, a búcsúra van pár foglalás, de a májusi és a júliusi foglalások nagy részét lemondták. 

Parajdon egész évben volt turista, mert sokan a bányába jöttek kezelésre. Főleg az alsó középosztály, akik a szálláson főztek, és semmi mást nem tudtak megengedni maguknak, mint a belépőket és a szállást. Fiatal családok, akik egy-két hétre jöttek, hogy a gyerekeiket kezeltessék, a tüdőbetegek stb. Ők nem a gazdag réteg. 

Még reklámozni se kellett, mert sok olyan volt vendég volt, aki kéretlenül is adja a tanácsot: kitették a Facebook-ra, hogy ide kell jönni, mert itt meg lehet gyógyulni, s jó a szállás, még a címet és a telefonszámot is kiposztolták.

Ennek most vége. Esetleg azok maradnak, akik csillagtúra szerűen járják be a Székelyföldet – mondja egy asszony. 

Lehet-e még sóbánya Parajdon? 

Nem. Egybehangzóan állítják, és különbnél különb spekulációkkal támasztják alá, hogy nem hiszik, hogy lesz. Szerintük senkinek sem érdeke. A mostani helyreállítása, ha lehetséges is volna, túl költséges. 

Ha annyit sem fektettek be eddig, hogy a szivárgást megállítsák, vagy 2008 körül egy 8 millió eurós EU-pályázatot beadjanak, akkor miért szívatnák ki rengeteg pénzért azt a sok vizet, és stabilizálnák a bányát? – teszik fel a kérdést. 

Az itt termelt ipari sónak, mivel nincs tél, jelenleg nincs piaca. Úgy vélik sokan, hogy az állam el akarta terelni innen a virágzó turizmust román vidékre. Ezt az esti gyűlésen neki is szegezik Antal Lóránt RMDSZ-szenátornak. 

Elméletben persze elképzelhető lenne, hogy máshol termeljenek ki sót a környéken, hisz a Kárpát-medence alatt rengeteg a só, itt pedig még közel is van a felszínhez, de nem hiszik, hogy ez valakinek érdekében állna jelenleg. 

Veszélyben vannak-e házak? El fog-e süllyedni a falu?

Ez a kérdés ugyancsak foglalkoztatja a helybélieket. A mélyből felhallatszó ropogás jól hallható, és félelmetes. Mire a beömléstől eljövünk, kiderül, a Telegdy nevű bányarészt sem tudták megmenteni. Mialatt Sipi kollégám a gátnál drónozik, visszaindulnék a központba, ahol tüntetésről érkezik hír.

Három, öltözetükből ítélve gábor roma férfi állja utamat Felsősófalva és Parajd között. Kérdésekkel, félelmeikkel ostromolnak: igaz-e, hogy süllyed a falu? Hol fog kijönni a víz, a bánya bejáratánál-e? Igaz-e, hogy egész Sóvidék alatt Korondig húzódik a bánya s már költöztetik ki a tömbházakból a parajdiakat? 

Bár első blikkre elhessegetném az aggodalmaikat, rájövök, hogy nincs elég információm az összes kérdésükre megnyugtató választ adni. Egy órája nem vagyok a faluban, mit lehet tudni, azóta mi történt.

Felteszem kérdéseiket később a bánya főkönyvelőjének, a polgármesternek. A víz azóta már feljött a beömlés helyszínén, de azt nem tudni, hogy fog-e szivárogni máshol. Van, aki szerint hülyeséget kérdeztek a cigányok, de 

másnap ugyanezeket a kérdéseket küldi át egy mérnök,

vállalatvezető, egyetemi oktató ismerősöm is. A polgármester interjújában azt nyilatkozza – erősen nyomatékosítva, hogy nem az ő véleménye, hanem szakemberekre támaszkodik –, hogy a beömlés környékén beomolhat a talaj, de a házak nincsenek veszélyben. 

– Tehát nincs a falunak olyan része mely a bánya fölött van, és amely besüllyedhet?

– Nem. – feleli a polgármester. Petres Sándor prefektus is ugyanezt mondja a Maszolnak adott nyilatkozatában. A vasárnapról csütörtök estére előrehozott falugyűlésen is elhangzik a falubeliek részéről az igény: szeretnék tudni, biztonságban vannak-e. 

Kétszer is megpróbáljuk felkeresni a bányavállalat igazgatóságát, de nem engednek be. Még a bányaigazgató házánál is álldogálunk egy darabig a helyiek tüntetését követően, de nem nyitnak kaput. Így arra kell hagyatkoznunk, amit a kollégáknak elmondott. 

A falubeliek magyarázatot követelnek a bányavállalat részéről. Egy bányásszal is szóba állunk, aki nemrég jött fel, traumatizálódva amiatt, hogy bár életüket kockáztatták, nem sikerült megmenteniük a Telegdy-t. Ő 20 évet dolgozott a bányában, még 5 éve lett volna nyugdíjig. Nem tudja, mi lesz a sorsa, a bánya még nem közölt a jövővel kapcsolatban semmit, mondja.

Második próbálkozásunk alkalmával találkozunk a vállalat udvarán Zsombori Csongorral. Zsomborit még az udvarhelyi RMDSZ alelnökeként ismertük meg, városi képviselőjelölt is volt. Nem tudtuk róla, hogy a bányánál dolgozik. 

Lehet, még ő is el-elfeledkezik róla, mert LinkedIn profilján ugyan fent van, de a 2025-ös vagyonnyilatkozatában nem szerepel, s a jelölti bemutatójában sem emlegette. Mindenképp érdekes, hogy 

a sóbánya főkönyvelője Antal Lóci szenátor csapatának egyik tagja. 

Miközben az udvaron a bányászok bánatukban söröznek, Zsombori a vállunkra teszi a kezét, hogy kisegítsen a helyszínről. Engedjük meg nekik, hogy gyászoljanak, ismétli meg többször a főkönyvelő. Megengedjük, hogy gyászoljanak, de előbb felsoroljuk neki is azokat a kérdéseket, amelyek a helyieket nyugtalanítják, és amelyekre a nap során kevés választ kaptunk, kaptak.

Hogy süllyed-e a falu, hogy hol jön ki a víz, ha felszínre ér és mi lesz, ha telítődik a sóoldat? Mi lesz a bánya helyén és helyett, kapnak-e kártérítést és elbocsátják vagy megmaradnak a bányászok? A főkönyvelő elismeri, hogy jogosak a kérdések, mégis egy nap türelmet kér és kikísér.

A bányavállalattól a polgármesteri hivatalba tartunk, 

hogy Nyágrus László polgármester szemszögéből is áttekintsük a történteket. Nehéz szerinte arra a kérdésre választ adni, hogy hol csúszott el a történet. Érti, hogy felháborodott a lakosság, hiszen Parajd 80 százaléka a turizmus különböző ágaiból él, ennek az alapját pedig a bánya képezte.

Amíg évi félmillió turista látogatta a bányát – a csúcs a 2019-es közel 700 ezer volt – addig nem kellett gondolkodni azon, hogy milyen más turisztikai lehetőségek lennének. Ott van a wellness, a fordított ház, a strand, a lepkeház, a Só-szoros stb., amik látogathatók. 

Ezekre az eddig csak kiegészítő szerepet játszó látványosságokra kell új gazdasági stratégiát kitalálni. Megérti a lakók frusztrációját, maga is csalódott, hisz csütörtök délelőttig reménykedett abban, hogy sikerül bár a Telegdy-t megmenteni, de most muszáj előre tekinteni. 

Ő úgy látta, hogy a bányavállalat bukaresti szárnya együttműködő volt, a termelési igazgató asszony egy órán belül háromszor mondta el, hogy akár magántőke bevonása árán is meg kell menteni a bányát. Az országos bányavállalat tanulmányokat, szakvéleményezést készíttetett, megtörténtek a közbeszerzések, a szerződések aláírása. A polgármester úgy véli, ez nem annak a jele, hogy nem akarnák megmenteni.

Mivel magánvállalatról van szó, a polgármesteri hivatal csak annyit tudott tenni, hogy május 8-án a prefektus beleegyezésével elrendelte helyi szinten a szükségállapotot, mely jelenleg június 6-ig érvényben van. Erre azért volt szükség, hogy sürgősséggel tudjanak építkezési engedélyeket kiadni a mentésre, pontosabban a Korond-patak medrének az 1,3 km-es hosszúságban történő kibetonozására. 

A természet nem segített. Segít a kormány?

Május 10-én volt az első civil megmozdulás, hogy haladjanak az ideiglenes medrek kialakításával, amelyek az első esőzési fázist kibírták, de a másodikat sajnos nem. De ha már megtörtént a katasztrófa, erősnek kell maradni, hogy legalább azzal a lehetőséggel tudjanak élni, ami maradt, illetve, amit segítségként felajánlanak. Erről beszélgetett érkezésünk előtt két panzióssal, akiket már láttunk délelőtt. 

Az országon belül és az anyaországból is mindenki megmozdult most egész a minisztériumi szintig, hogy a mentési munkálatok meginduljanak. Persze a helyzet most már más, mert a terep is megváltozott egy hét alatt. Most meg kell várni a bánya feltelését, és csak utána lehet mozdulni (ez megtörtént az interjút követő pár órán belül – szerk. megj.), feleli arra a kérdésre, hogy vannak-e szakértők akár a kormány vagy más állami hatóság részéről, akik fel tudnák mérni a terepet. 

Azért is érdekel, hogy kik a szakértők, hogy megkérdezzük, mik lehetnek a forgatókönyvek? Mert csütörtök délutánig még senki nem jelezte, hogy ismer szakértőt, aki beomlott bányákat tud menteni. Meg az is érdekel, hogy a hatóságok ismernek-e szakértőt? Mint kiderül, nem nagyon. 

Deák György nevét említjük a polgármesternek, aki annak a 2007-es tanulmánynak a társszerzője volt, mely konkrét ajánlásokat tartalmazott a vész megelőzésére. Előírta hidrológiai állomások létesítését a Korond-patakán, a folyamatos monitorizálást, és lehetőleg a patak elterelését a bánya környékéről. 

A polgármester azt feleli, ő 2012-ben került a hivatalba alpolgármesterként, nem ismeri a tanulmányt. Nyágrus László arra is kitérő választ ad, hogy ismer-e korábban megmentett sóbányákat. 

A chatGPT Romániában Slănic-et említi, ahol egy új, kísérleti módszerrel a bánya két szintjéről kiszivattyúzták a vizet, és megerősítették a falait, majd 4 év múlva ismét megnyitották a látogatóknak. Ezt a parajdi lakosság egy része egyébként tudja. De az elöntött bányák többségét nem lehetett, vagy egyszerűen túl sokba került megmenteni. 

Mi okozta a bajt? 

A polgármester szerint tavaly kezdődtek el a komoly szivárgások, „akkor láttuk, hogy valójában léptek is” a bányavállalat részéről. De hatalmas a bürokrácia, lassan haladnak a folyamatok. Az önkormányzat és a prefektus a szükséges lépéseket megtették, de „itt vagyunk, ahol vagyunk”. Hozzá kell tenni, másnap a Transtelexnek adott interjújában valamivel keményebben lépett fel a Salrommal szemben. 

Rákérdezünk, hogy látja, egyébként a hatóságok, az országos hatóság, a bánya hogyan működtek együtt? Furcsa, hogy nagyon kevés a hatósági jelenlét, és felmerül a kérdés, hogy a beömlés után miért nem terelték el a patakot már a bánya előtt?

Az első kérdésre részben felel a polgármester: „jelenleg a vízügy részéről is előjött, hogy Korondon meg kellene építeni egy szabályozó gátat. Ma reggel a vízügyes igazgató úr hívott, nagyon gyorsan az adatokat kérték tőlünk, hogy lássák, hogy valójában mit is kell csinálni. Na most ez mire lesz jó? Higgyék el, nem tudom. Bízom benne, hogy hasznos lesz a meder betonozása, a bánya újranyitható lesz”.

Rákérdezünk, esetleg máshol újra lehet-e nyitni a bányát? „Azt gondolom, minden eshetőséget ki kell használni, hogy legyen bányánk” – így a polgármester válasza. 

Egyelőre még fel sem tudják mérni, hogy a településnek, az önkormányzatnak mit jelent számokban, százalékokban kifejezve a veszteség. Eddig csak egy-két hónapra zárt be a bánya, a főszezonon kívül is sokan jöttek, ezért nem tudják, mit jelent, ha örökre kiesik. 

– Van olyan hatóság, amely felméri az eset után a terepet?

– Igen, a bánya fel is vette velük a kapcsolatokat, és remélem, hogy nagyon hamar lépnek el ilyen téren.

A víz szivattyúzásának lehetőségéről azt mondta: –  Én sem vagyok szakember. Hallottam pozitívumot, negatívumot. Lehet, hogy költséges, de ha a szakértők megerősítenek benne, bármilyen áron is, de ezt meg kell tenni. 

A polgármesterrel való beszélgetésünk után visszatérünk fotósunkkal, Zsuzsival a patakhoz. Véletlenül halljuk, amint egy szakember beszélget az egyik falubelivel. Elhangzik, a patak hozama másodpercenként 9 és fél köbméter, és ki lehetne számolni, hogy mikor telik fel a bánya, 

ha tudnák „a bűvös számot, hogy mekkora az űrtartalom”. 

Várják a vizet, és megnézik, hogy kezd el folyni, merre terjed, ennek alapján hoznak majd döntést. Ez egy szelíd, ártatlan kis patak, az alsófalvi hídnál, amikor szerelték a mérőlécet, megkérdezte tőlük valaki, hogy tényleg szükséges ilyen magas, két méteres léc? Most derült ki, hogy szükséges, ugyanis a víz pár centivel a híd alja alatt haladt el, nyaldosta a betont az áradáskor. Máskor alig 10 centiméter a víz magassága, 0,5 köbméter átlaghozamú, de ezúttal 100-szorosára növekedett.

Az utolsó két évben annyi anyagot hordtak ide, hegyeket temettek el, több száz és ezer tonna betont töltöttek a résekbe az elmúlt években, úgyis megtörtént a baj, állítja a szakember. „Az az egyenes szakasz valójában egy betonlap, ami úgy keletkezett, hogy egymás melletti gödröket tömtek be. Szinte a levegőben van, alatta üreg található. 

Ha lemennél, akkor hallanád a víz zúgását a föld alatt”

– mutatja. Megtudjuk, hogy az ők munkatársaik is rengeteget túlóráztak, dolgoztak a bánya megmentéséért, de nem volt elég. Nemrég, amikor itt dolgoztak, akkora sziklák estek le, hogy megmozdult a hegy is, a gödrök környékén nagyon veszélyes a talajra lépni. Oda senki nem fog merni még egyszer bemenni szerinte, mert akkorák az üregek, hogy nincs annyi anyag, amivel be lehet tömni. 

– Ki kellett volna álljanak a bánya részéről, mert abban semmi nincs, s elmondják, hogy a bánya úgy van kapirgálva, hogy nem veszélyezteti a házakat – válaszolja neki a falubeli. 

Sok munkával fektették le a geofóliát: nehéz volt kifeszíteni, az egy vastag, merev anyag, amit az ár pillanatok alatt maga alá tűrt, ásták a medret, hordták az anyagot a gödörbe, hogy betömjék a lyukakat a bánya fölött a szivárgó víz elől, életük kockáztatásával mentették a gépeket az omló talajból. Hallották közben, hogy a bámészkodó falusiak szidalmazzák őket. Nem esett jól, mert már napok óta reggeltől estig ott voltak a vízparton.

Elbeszéléséből azt szűrjük le Zsuzsi kolléganőmmel, hogy nem a helyi kisembereken múlott ez.

A falugyűlés az utolsó előtti állomásunk, amit vasárnapról hoztak előre a történések felgyorsulása miatt. Tíz perccel korábban érkezünk, már sokan állnak a kultúrotthon előtt, melynek terme hamarosan megtelik. 

– Amire kitudódik, mi történt, arra mi nem leszünk

 – mondja két idősebb férfi a hátam mögött a kultúrban. Mindenki itt van, a Salrom bányavállalat és a vízügy vezetősége kivételével. Jelen vannak Nyágrus László polgármester, kis késéssel érkezik Bukarestből Antal Lóránt szenátor. 

A bányavállalat helyi kirendeltsége részéről jelen van Zsombori Csongor főkönyvelő, továbbá a volt polgármestert, Bokor Sándort is felismerjük a résztvevők között. A többi arc is ismerős már, sok panzióssal találkoztunk a pataknál, valamint a központi tüntetésen. 

A polgármester kis személyes beszámolóval indít: épp a Telegdy megmentéséről adott interjút a Duna tévének, amikor érkezett a hír, hogy vége mindennek, a Telegdy-t is fel kellett adni. Senki sem vidám, moderált viselkedésre kéri a résztvevőket, egymást és a lehetőségeket hallgassák meg, mert 

„ebből a mélységből csak közösen tudunk kimenni”. 

Antal Lóránt együttérzését fejezi ki a jelenlévőkkel, majd kijelenti, hogy a Parajdon történt katasztrófa egyéni és közösségi, valamint gazdasági tragédia. A teljes Hargita megyét érinti, hisz mindenki a sóbányából élt közvetve vagy közvetlenül. 

„Nekünk kutyakötelességünk, hogy ezt a helyzetet nagyon világosan átlássuk, kezeljük, és megoldásokkal álljunk elő. Nekünk kötelességünk, és az elmúlt napokban a szövetségi elnökkel folyamatosan ezen dolgoztunk, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk. Hogy a parajdiak azt érezzék, nincsenek magukra. 

Arról is kell beszélni, hogy miért vagyunk ebben a helyzetben. De most az a legfontosabb, hogy megnézzük, milyen konkrét lépéseket tudunk megtenni, hogy éltessük a reményt, s a lépéseket, hogy a bánya bánya lehessen újra, megtegyük” – kezdi a politikai jellegű beszédet. 

Konkrét lépések a sóbánya megmentésére

Pár gondolatot jegyzett le, konkrét tényszerű ügyeket, amelyek már az elmúlt két napban megszülettek. Ezeket mi is lejegyezzük, mert ezek az ígéretek lesznek számonkérhetőek: 

1. Raed Arafat, a katasztrófavédelem vezetője kijelentette a sajtónak, hogy a parajdi sóbánya helyzete meg fog oldódni. 
2. A gazdasági minisztérium, amelynek a fennhatósága alá tartozik a Salrom bányavállalat, sürgősséggel bekérte a technikai számítást, hogy mostantól milyen lépésekre lesz szükség, hogy a bánya újra megnyíljon. A számítás még nem lehet végleges, előbb meg kell várni az esőzés végét, illetve meg kell állapítani, hogy mennyi víz folyt be, milyen a falak statikai helyzete stb. A sóvállalattól bekért dokumentumot sürgősséggel előterjesztik a kormány elé, a kormány jövő héten megteremti ehhez a szükséges forrásokat. 
3. A magyar kormány gyors beavatkozással segíti az érintetteket: a vállalkozásokat, vendéglátókat, bányászokat. A magyar vízügy technikával is segít, ha a román félnek nem lesz elegendő gépe a feladatokhoz. Nacsa Lőrinc, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára hétfő délután Parajdon lesz,elképzeléseik szerint a Magyar Turisztikai Ügynökségen keresztül fognak mindent megtenni, hogy a turizmus körforgásából Parajd ne essen ki.
4. Sürgősséggel bekérték a román vízügytől azt a tervet, amiről „mi is most értesültünk, noha jó pár éve megvan”, ami arról kellett volna rendelkezzen, hogy a Korond patakán fölül vízszabályzó gátat építeni. Ennek költségét sürgősséggel újraszámoltatják, s a jövő heti kormánydöntésben az ezzel kapcsolatos döntések is meg fognak jelenni.
5. Szükség lesz szakmai véleményekre. Beszélt két nagyvállalattal, amelyek a kőolajiparban, a Fekete-tengeren sós vízzel dolgoznak, hogy vannak-e olyan gépek, technikai megoldások, akár mérnökök, akiket be lehet vonni. Megjelölték azokat a cégeket, szakembereket, akikkel fel kell venni a kapcsolatot, ezt továbbítja a vízügyhöz és a sóvállalathoz.

A felsorolás után arra kéri a résztvevőket, hogy fogalmazzák meg a javaslataikat, kérdéseiket. 

„ – Beszéljünk!”

Antal Lóránt ügyesen kommunikációs technikával vezeti le a lakosság feszültségét azzal, hogy minden kérdés után egyetértését, együttérzését fejezi ki, a kérdésekről megállapítja, hogy jogosak. Aztán ezekre vagy tud érdemben válaszolni, vagy nem. 

Az embereket elsődlegesen az foglalkoztatja, hogy hogyan jutott a bánya ebbe a helyzetbe. Amikor a helybéliek pénzt, paripát, fegyvert adtak, gátat építettek, és közben kétségbeesetten hívták a politikumot, amikor látszott, hogy szükség van rá, a felelős személyek:

Antal szerint most a lehetőségeket kell nézni, hogy a károkat a lehető leghamarabb elhárítsák. Két fő területen kell cselekedni: az egyik a bánya és a bányászok sorsa, a másik pedig a turizmus. 

Utóbbi területen Magyarország kormánya a Bethlen Gábor Alapon, illetve a Magyar Turisztikai Ügynökségen keresztül tud fellépni. A bányát nem tudják közvetlenül támogatni, hisz az magánvállalat, de abban tudnak segíteni, hogy Parajd és környéke a turisztikai körforgásban maradjon.

Antal megígérte, hogy még hétfőig összehozzák egy asztalhoz a bányavállalat és a vízügy vezetőségét, valamint a szakembereket, hogy tájékoztassák a parajdiakat a következő lépésekről, valamint a történtekről. Ez szombaton elvileg meg is történt.

Teljes ködben tájékozódni

A szenátor szerint jogos a bizalmatlanság a parajdiak részéről, mert az jól látszik, hogy nem tájékoztatták őket megfelelően. Lakossági kérdésre és nyomásra elismeri, hogy a bányavállalat nem járt el helyesen ebben az esetben. Hozzáteszi, hogy a vízügyet sem szabad ebből kihagyni, hiszen nekik minden, mederszabályozással kapcsolatos ügyben teljhatalmuk van. 

A bánya további sorsáról akkor tudnak döntést hozni, ha feltelt vízzel. Ez mikor fog megtörténni? – kérdezi a nép. Zsombori Csongor szerint a bánya bejárata és a patak szintje között 15-20 méter szintkülönbség van, tehát amikor a bányában a víz eléri a meder szintjét, akkor meg fog állni. 

Ezzel nem ért egyet a felszólaló, mert ha ez így lett volna, akkor a Telegdy-t, ami a Korond-patak szintje fölött van, nem éri el a víz, de elérte. Itt derül ki, hogy valójában a bányavállalat sem nagyon tudja, hogy mi történik a bányában. És láthatóan a lakosságnak nagyon elege van a helyi vezetés visszaéléseiből, most főleg az inkompetenciájából. 

Szakmaiatlanságok sorozata

A helyiek lassan felsorolják a szakmaiatlanságok sorozatát, amit ők észleltek. Például a patak medrébe a fólia olyan módon volt rögzítve, hogy azt a víz könnyűszerrel feltépte. Panaszkodnak arra, hogy nem kezelték megfelelő súllyal a hatóságok a kérdést, titkolózás és cenzúrára törekvés zajlott. 

Amikor Bíró Barna Botondot, Hargita megyei tanácselnökét hívták, hogy baj van, a bányának már 4 szintje fel van telve – ez 120 méter magasságon jelent vizet a bánya mélyében –, és a víz ömlik be a bányába, akkor valaki megnyugtatta őt, hogy ez nem így van. Akkor győződött csak meg a megyei tanácselnök, hogy baj van, amikor a saját szemével látta – rója fel egy férfi. 

Azt sem értik, hogy ha a helyi vállalkozók képesek lettek volna egy éjszaka alatt akár 500 ezer eurót is összedobni, többen kutatókkal vették fel a kapcsolatot, saját gépekkel dolgoztak a gáton, a pótmedrek létesítésén, 

miért nem engedték őket egy idő után a területre. 

A válasz az, hogy a katasztrófavédelem veszélyesnek minősítette a területet, és innentől csak az ezzel megbízott cég, az ING Service mehetett oda. A lakosok a cég teljesítményével is elégedetlenek, ők annyit láttak, hogy a munkálatok csigalassan haladnak. 

Antal válasza, hogy itt is dobálták át a döglött macskát a kerítésen: a cég azt állította, szerződés nélkül nem tud rámenni a területre, a bánya tagadta, hogy nincs szerződés. Nyágrus polgármester elmondja, hogy technikai okokból is lassan tudtak haladni, mert nem lehetett robbantani, remegett a hegy. 

Az emberek sehogy sem akarják megérteni az érthetetlent: hogy jutott a helyzet ide? Tudták két éve is nagyon jól, hogy nagy a baj, a kívülálló parajdiak közül is sokan. 18 éve tanulmány van arról, hogy a vizet el kell terelni, hidrológiai állomásokat telepíteni, monitorizálni. Erről a tanulmányról pedig még Seprődi bányaigazgató is tudott – róják fel azt a tanulmányt, amelyet korábban a polgármesternek is említettünk. 

A vidrák és a sós víz

A környezetvédelmi túlkapásokra is hivatkozik valaki: ő úgy tudja, akkori hivatalnokként, hogy a gátépítési terv kivitelezése azon akadt el, hogy a környezetvédelem egy vidracsaládra hivatkozva nem engedélyezte, hanem megoldásként nagyobb kapacitású pumpák telepítését javasolta. (Itt megjegyeznénk, hogy a fokozottan védett vidrákat el lehet költöztetni szükség esetén – szerk. megj.). 

Ha ki is lehet szívatni a vizet, a sós víz környezetszennyező, ki fogja azt az eurómilliókban mérhető összeget kifizetni, amit a sós víznek a természetbe engedése miatt büntetésképp kirónak a hatóságok? – merül fel a hajmeresztő kérdés. Érthető, hogy elkeseredtek az emberek, de az is furcsán hat, hogy inkább súlyosan károsítanák az élővilágot, csak hogy a bánya újra működjön.

A túl korán elvesztett csata és a mi emberünk

Az egyik hölgy – tudomásunk szerint egy helyi tanárnő –, építő javaslatokkal érkezik. Az előbb említett, 2007-ben keletkezett tanulmány szerzőit, köztük dr. Deák Györgyöt, kérjék fel arra, hogy segítsenek a krízist megoldani. Ekkor kiderül, hogy Antalék nem tudtak erről a tanulmányről és kutatóról sem. Vagyis, amikor rájön, kiről van szó, akkor felkiált: Jaj, deákgyuri, ő a miénk. A kutatóintézet vezetője”. És jó ötletnek tartja megkeresni. A falubeliek egyébként már fel is vették vele a kapcsolatot, szerda esti válaszában azt írta nekik, minél sürgősebben meg kell állítani, vagy legalább lassítani kell a vízbefolyást. 

A falusiak se értik azt, hogy hogy az ördögbe nem próbálták kedd és csütörtök között kiemelni a vizet, hogy ne folyjon a bányába, miért nem jöttek tömlőkkel, helikopterekkel, hogy elhordják. 

Hogy tudta Petres Sándor prefektus már kedden kijelenteni, hogy elvesztettük a csatát a természettel szemben? Miközben a parajdiak tudják biztos forrásból, hogy több megyéből, de Marosból biztosan érkezett volna segítség. Készenlétben állt az ottani katasztrófavédelem, de nem kértek tőlük segítséget. Hallgatás a válasz.

Szándékos volt? A románok a székelyek ellen?

Bokor Sándor volt polgármester is felszólalt, elmondta, szerinte egy krízistanácsot kellene létrehozni szakemberekkel, politikusokkal, az érintett intézmények képviselőivel, nem holnap, még tegnap. Az emberek erre is kifejezik a bizalmatlanságukat és a volt polgármesternek szegezik a kérdést: „Ön szerint megmenthető lett volna a bánya? Válaszoljon igennel vagy nemmel, mert politikai szövegből már van elég. Bokor kijelenti: Megmenthető lett volna a bánya. Taps fogadja. Elhangzik, hogy legyen elég a levegőbe beszélésből, mondjuk ki, hogy 99 százalék, hogy nem megmenthető már.

Innen kezdődnek a konspirációs elméletek is. A sokk hatása alatt nem képesek még az emberek túllendülni azon, hogy ez megtörtént velük, és a jövőbe nézni. Nehezen tudják elhinni, hogy ekkora inkompetencia létezzen ebben az országban a hatóságok és állami vállalatok részéről. Inkább üzleti és román nacionalista érdekeket látnak mögötte: valakinek jobban megérhette külföldről beszerezni a sót, illetve a székelyföldi turizmust meg kellett fékezni, és román vidékre terelni. 

A szenátor inkább azt hiszi, amit a saját bőrén is érzékelt, hogy kommunikációs inkompetencia és krízis-menedzsmentben hiányosságok voltak a tragédia kiváltói. Gyorsan kellett volna lépni, de nem tudtak az intézmények se egymással, se a lakókkal kommunikálni. 

Ő nem látja, ebben kinek lett volna a vállalat részéről érdeke, a tulajdonosoknak a profit lenne a lényeg, és a cég nyereséges volt. Többen firtatják a cég összetételét: 51 százalékban a román állam a tulajdonos, a fennmaradó 49 százalékban a Fondul Proprietatea S. A., amelynek aztán nagyon sok szereplője lehet. Kérik a politikumot, vizsgálják ki, hogy milyen gazdasági érdekek és összefonódások vannak, minden szinten. 

Kérik Antalt és az RMDSZ-t, hogy képviseljék az érdekeiket, mert „mi önökre szavaztunk és akarunk szavazni, nem a Salromra vagy a vízügyre, ezért kérjük, hogy 24-ből 24-et minket képviseljenek”.

Süllyed-e a falu? Mi lesz a sok sós vízzel? 

– Tudjuk, hogy 100 gramm víz 26 gramm sót vesz fel, amíg telítődik a sóoldat. A telítődésig a víz pillanatról pillanatra oldja a sót, és még nem tudjuk, hogy ennek milyen tragikus következményei lehetnek. Lesz-e olyan lakókörnyezet, amelyet érinteni fog? – teszi fel az előbb említett hölgy a kérdést. 

Falustársa csatlakozik hozzá: szeretnének látni egy olyan térképet, amelyen látszik, hol terül el a bánya a település alatt. Hogy legalább tudjuk, hol van a víz, amely megtöltötte az üregeket. Egy olyan térképre lenne szükség, amelyen a falusi ember is el tud igazolni – mondja. A szenátor megígéri, hogy a Salrom és a vízügy vezetői eljönnek, és bemutatják a falunak a helyzetet. 

Melyik szakértőnek higgyünk?

A falu népe már nem bízik az eddig kihívott szakértőkben. Szerintük politikai alapon vannak kinevezve, és inkompetensek. Az egyik vízügyi szakértőnek el kellett mondják, hogy az a ‘70-es, ‘80-as évekbeli térkép, amellyel kiküldték, már nem érvényes, a patak már rég nem ott folyik, ahol akkor. Átvertek – mondta a szakember is. Na ő pont nem politikai alapon van kinevezve, cáfolja meg a falusiak értesülését Zsombori. 

Antal azt javasolja, hogy meg lehet oldani a külföldi szakértők bevonását is, csak arra kell vigyázni, hogy ne 20 különféle javaslat létezzen, mert ki fogja eldönteni, hogy abból melyik a megfelelő. 

Arra a kérdésre, hogy mit mondana a gyermekeinek ma este, ha hazamegy, miért ment tönkre a bánya, mire tudná fogni: az inkompetenciára, bürokráciára, széthúzásra vagy mire? –  nem tud válaszolni a szenátor. Kicsit el is hallgat mindenki. Ahogy akkor is, amikor az egyik férfi megjegyzi,

Már kilenc óra van, amikor valaki bekiáltja, hogy feltelt a bánya. Akarom írni Zsuzsinak a nagy hírt, aki már küldi is közben a képet a végre a medrében folyó patakról. 

Aztán a szenátor és a polgármester is ismételten felhívják a figyelmet, hogy a jövőre tekintsenek most, nézzék meg, milyen lehetőségek vannak még. Zárnák az ülést, sokan elindultak haza időközben, ki türelmetlenül, ki unottan, ki tehetetlenül. Másokból csak most kezdenek ömleni a kérdések. Leuntatják őket a többiek, hogy itt nem lesznek válaszok. 

Az előtérben dr. Veres Árpád orvos fiával beszélek, aki elindította itt a gyógykezeléseket. Ő nem hiszi, hogy Parajdnak lesz még bányája. El van keseredve. 

Visszakanyarodom a patakhoz. Az udvar, amin meg lehet közelíteni a kilátót, rosszabbul fest, mint egy csordajáró út. Csúszkálva mászom fel a dombra, ahol néhányan most is állnak, és nézik a völgyet. Ahol a felszínen, mintha mi sem történt volna, meg-megcsillan medrében a víz sötéten. 

Orrba vág egy gyermekkoromból ismerős, tömény szag: a bányamélyből jövő só illata. Odalentről tompa dübörgés hallatszik időnként. Misztikus érzés. Kérdés, hogy megbarátkoznak vagy ellenségeskedni kezdenek a most találkozó elemek, és az ember ezzel tud-e, s ha igen, mit kezdeni.

The post „Amire kitudódik, mi történt, arra mi nem leszünk” appeared first on Átlátszó Erdély.

Parajdon, a sóbánya előtt kisebb tömeg, rendőr irányítja a forgalmat. Nemrég mondott le Sebestyén József, a bánya fejlesztési igazgatója – mondják a helyszínen lévő kollégák és a csendben tiltakozó, beszélgető emberek, amikor csütörtök délután 13 óra után kevéssel a pataktól a központba érkezünk. 

– Parajd, a környék, az ország és nem túlozunk, ha azt mondjuk, Európa egyik legfontosabb kulturális, ipari és turisztikai jelentőségű bányájának lett itt, ma vége – állítja kérdésünkre az egyik tüntető. Azért jöttek ki, hogy tiltakozzanak és szolidaritásukat fejezzék ki, igazából a bányával és Parajd veszteségével, valamint a bányavállalattól felelősségvállalást követeljenek jelenlétükkel.

A bányavállalat kapuján SÓBÁNYA ≠ SZAUNA feliratok, autókkal távozik a vezetőség.

Egy napig betonoztak, hiába

Kicsit távolabb, a  jegypénztár előtti padon találkoztunk az utolsó bányászok egyikével, akik kijöttek csütörtök délelőtt a sóbányából. A fiatalember elmondta, szerda délelőtt 10 órától betonoznak a bányában, hogy a Telegdynek nevezett részt megmentsék. A bánya főbejáratát és a Telegdy bejáratát próbálták elbetonozni a víz elől, azonban nem sikerült.

A teljes nap történéseit összefoglaló riportunk a polgármesterrel készült interjúval, valamint a lakossági fórummal itt található.

Csütörtök 10 óra körül a nyomás „szembenyomta velünk a betont. Amikor láttuk, hogy emberélet van veszélyben, kijöttünk” – mondja tőmondatokban a teljesen letaglózott férfi. A Telegdy-tárna egy kisebb felületű terem volt a bányában, ezt reménykedtek megmenteni Parajd turizmusának, a helyiek megélhetésének. 

A bányavállalat egyáltalán nem kommunikált velük, 

tudjuk meg a padon ülőktől, azt mondták, le kell nyugodnia a helyzetnek, hogy kitalálják, mi lesz a következő lépés. Így nem tudni, hogy mi lesz a bányászok sorsa. Az általunk megkérdezett férfi, bár már csak 5 éve lenne a nyugdíjig, nem akar már a bányaiparban elhelyezkedni. Legközelebb Désen, 200 kilométerre lenne lehetősége erre. 

Sebestyén József fejlesztési igazgatót helyszíni beszélgetéseink során többen kárhoztatták, mémeket is mutattak a helybéliek, amelyeket a bánya megmentésével kapcsolatos csoportokban küldözgetnek egymásnak. A helyi vezetőséget tartják a felelősöknek többen, a lincselésig is elmennének szóban, egymás közt.  

Sebestyén József a felelősöket akár indulatosan is számonkérő helyiek előtt jelentette be, hogy lemond beruházási igazgatói posztjáról.

Ám eddig nem mertek nyíltan szembeállni a vezetőséggel az érintettek, 

megtorlástól tartva – állítják. A kis csoportokba verődött helyiek körében gyakran hangzanak el a “Bukarest” , “UDMR”, “felelősség” szavak, nem pozitív kontextusban.

A patak most is zubog be a bányába, újabb rést hasított magának. A helyiek sorra járulnak a dombtetőre, hogy saját szemükkel lássák a tragédiát. Többen úgy gondolják, a tárnák még ma, talán holnap megtelnek vízzel – ezt majd onnan lehet tudni, hogy a víz már nem zubog le a lyukon, hanem kis tavat képez majd. 

View this post on Instagram

A post shared by Átlátszó Erdély (@atlatszo_erdely)

Katt a fenti videóra, hogy elinduljon!

Senki nem hiszi hogy a bányát meg lehet menteni, a víz kiszivattyúzásáról szóló felvetést kétkedve, nevetve, legyintve fogadják. Ahogy azt is, hogy esetleg a jövőben egy új bányát lehetne nyitni a környéken.

A helyszínen nem láttunk katasztrófavédelmiseket, hatóságokat. Két csendőr áll a patakparton, Parajdon, a bánya bejáratánál néhány rendőr- és csendőrségi jármű áll. A rendőrök csoportba verődve beszélgetnek. Több alkalommal elhangzik beszélgetéseink során, hogy 

félnek a parajdiak, sőt a sófalviak egy része is, hogy besüllyed alattuk a bánya. 

Három felsősófalvi roma férfi érkezik az autónkhoz, mialatt az önkéntesek által épített gátnál drónozunk. Érdeklődnek, igaz-e, hogy Korondig ér a bánya, és el fog süllyedni az egész vidék. Mi lesz a vízzel, hol fog kijönni, ha megtelik a bánya? Már süllyednek a tömbházak is Parajdon, arról sopánkodnak egymás közt a szomszéd faluban. 

Több panziótulajdonos arról számol be a tragédia helyszínén, hogy májusra már minden vendég lemondta a foglalását, sőt már sokan júliusra is. Van olyan, aki azt mondja, 40 alkalmazottjából jövő hétre 12 fog maradni. De nem annyira az anyagi helyzetüket siratják, inkább a közös örökség elvesztését. 

– Ha apám ezt meglátná, visszafeküdne a sírba 

– sóhajt egy nyugdíjas asszony, aki azért jött ki a dombtetőre, hogy elbúcsúzzon gyermekkora helyszínétől. Az édesapja levitte gyermekkorában a Só-szorosnál található hátsó bejáraton, „egy gyenge lifttel, féltünk úgy, hogy a gatyánk reszketett”, s a főbejáraton jöttek ki, meséli. 

Miközben az emberek a bánya előtt várakoznak, miközben otthon a tévéből, internetről és egymástól telefonon tájékozódnak, rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennük. A kommunikáció, a hatóságok jelenlétének hiánya a helyszínen a lakosokban számos konspirációt szül. 

• Hogy szándékosan nem akarják megmenteni a bányát, hogy elsüllyed a vidék, nem csak gazdasági szempontból. 
• Nem értik, hogy húsz év alatt miért nem lehetett megmenteni a bányát, felhozzák a 2007-ben készült tanulmányt, mely konkrét javaslatokat tartalmaz a Korond-patak jelentette veszélyek elhárítására. 
• Tavaly, amikor száraz volt a patak, hogy „három tehén kiitta volna”, akkor miért nem betonozták le a patak medrét? 
• Amikor az önkéntesek homokzsákokból gátat építettek Felsősófalva és Parajd közé néhány hete, hogy a patak medrét szárazzá tegyék, miért nem betonozták le a medret? 
• A védőfóliát miért csak gyenge cövekekkel rögzítették, miért nem nyomtatták meg homokzsákokkal is, hogy ne tudja elvinni olyan könnyen a víz?

A Korond-patak mit sem törődve a kérdésekkel, még zubog a mélybe. Talán csütörtök éjjelre, vagy péntek reggelre – mondják – ismét a felszínre tör.

The post Öt év múlva Parajd szellemfalu lesz appeared first on Átlátszó Erdély.

A klímaszorongás kevésbé jellemző a kutatókra, őket ugyanis lefoglalják az adatok és a modellek. Meg az, hogyan kommunikáljanak a nagyközönséggel és a döntéshozókkal úgy, hogy komolyan vegyék őket – tudtuk meg dr. Bartók Blankától, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Földrajz karának docensétől.

Az időjárásunkat ugyan globális folyamatok alakítják, ahol nem tudjuk behúzni a kéziféket, de helyben igenis tehetünk azért, hogy az extrém hatásait mérsékeljük. Például a parkosítás, erdősítés helyben több árnyékot biztosít, jobban megtartja a talajvizet, és a szorongást is oldja. 

A kulcslépés az energiaforrásaink átmixelése lenne. Ehhez Románia adottságai jók az 1989 előtt épített vízierőművek miatt (az energiánk 37%-át adják), ráadásul már most tíz százalék körüli a szélenergia aránya a mixben, ha jó a szél Dobrudzsában. Az energiatermelésünk további zöldítése viszont jóval nagyobb erőfeszítésbe kerül majd, mint az eddigi vállalásaink.

Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!

Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!

A podcast tartalmából:

02:30 A hihetőség, az éghajlat és a valószínűség

08:40 A Boris ciklon születése természetes volt, de a példátlanul gyors éghajlati felmelegedés fűtötte fel ilyen erőssé.

13:30 Az ördögi kört, a tengeri vízfelszín melegedését ezután már csak lassítani tudjuk.

17:40 A klíma globális, de hatása, az aszály lokális. Hogyan tudjuk megtartani a vizet?

23:50 Az energiatermelés a kulcs a széndioxid-mennyiség csökkentésében – a technológia és a jószándék megvan, de nem elég: Zöld Ház program vs Neptun Deep.

34:00 A növényzet tükrözi legérzékenyebben a klímát – milyen tájat nézünk, mit termesszünk?

39:25 Kutatók hatása a döntéshozókra

43:00 Klímatudatos-e Kolozsvár? Átállás a kisebb településeken

51:30 Természetszeret, környezetvédelem az oktatásban

56:10 A felmelegedés jobban bedurvult az elmúlt tíz évben, mint amit a modellek előrejeleztek, de lassabban sülünk meg, mint amennyire félünk tőle.

59:00 Mit tehetünk?

The post Melegebb a légkör, de lassabban sülünk meg – a klímaváltozásról józanul appeared first on Átlátszó Erdély.

Szék híres a sós talajáról, a középkorban végig bányászták itt a sót. Az újkorban bezárt vagy beomlott bányák helyén kisebb tavak keletkeztek, de nem ezek vonzzák most a turistákat. Kolozsvár felől a nagy kiterjedésű nádas, Szamosújvár felől a nagy és édesvizű Csukás-tó jelenti az attrakciót a turistáknak és a biológusoknak.

Mindkettő védett terület, és ugyan Szék is keresi bennük a kitörési pontot, nem igazán találja. A nádast valójában telibe kakálja, és ezt a hatóságok nagyjából lesz@rják. Hogy érthetőbb legyen, miért matatunk a széki kakiban, ismerjük meg röviden a falut.

Szék éves ünnepe gyásznap: augusztus 24-én tartják a Bertalan-napot annak emlékére, hogy 1717-ben a tatárok teljesen feldúlták a falut, lakosainak zömét megölték. Bertalan-napon a pusztításra és az újrakezdésre is emlékeznek. A sóbányákkal tudták újrakezdeni, de Szék jövedelmét és városi rangját biztosító sóbányászatnak leáldozott az 1800-as évek elején. Száz évvel később vendégmunkásként alapozták meg a jövőjüket a fiatalok, miközben a falut éppen felfedezték a népzenekutatók. A lányok cselédként szolgáltak a gazdagabb kolozsvári családoknál, a fiúk a hóstáti gazdákhoz szegődtek el.

Szék ma is gazdag falu: tucatjával építették az emeletes házakat az elmúlt évtizedekben. 1990-től sokan magyarországi építkezésekre vagy háztartásokba jártak dolgozni, és Magyarországon értékesítették a széki asszonyok kézimunkáit. A 21. században Kolozsvár is sikerrel versenyzik a széki munkaerőért, és a falu lakossága tíz évente tíz százalékkal csökken.

Míg Szék közismerten büszke a hagyományaira, és a turizmust is inkább ezekre építi,

a környéken két furcsaság miatt is nevezetessé vált. 

Egyrészt 32 éve választja meg Sallai Jánost polgármesterré. Sallai úgy szerez még mindig kényelmes többséget a faluban, hogy másfél évtizede köztudott, 1989 előtt a Securitate besúgója volt.

1984-ben szervezték be, hogy jelentsen a Szék községbeli „nacionalista magyarokról” és népzenéért és néptáncért odalátogató magyarországi turistákról. A feladatra több jelölt közül Sallai János bizonyult a legrátermettebbnek, összegzi a tartótisztje a szekus dossziéban. A fiatal Sallai pontos információkkal látta el a kommunista titkosrendőrséget, ’89 májusában szolgálataiért 300 lej fizetséget is kapott. A kifizetésről az általa aláírt nyugta is tanúskodik a dossziéjában.

Ezt is szóba hoztuk, amikor másodjára beszélgettünk Sallai Jánossal. Ugyanolyan válaszokat adott, mint amikor a fejlesztések vitatható oldalaira kérdeztünk rá: először tagadta a hivatalos dokumentumokban rögzített tényeket, majd olyan változatokkal állt elő, amelyek egymásnak – legalábbis részben – ellentmondanak. Konkrétan: 

• nem volt besúgó, nem kapott érte fizetséget, a dossziéja kreálmány, amivel az RMDSZ le akarta mondatni a polgármesteri tisztségről;
• valamit aláírt, „hogy védem a hazámat meg ilyesmi”, hogy a középiskola és a katonaság után haza költözhessen, és otthon, Széken kapjon munkát – de nem jelentett senkiről;
• nem akar ő már erről mondani semmit.

Azért mondja ki jogerős bírósági ítélet is, hogy besúgó volt, mert nem vállalta a CNSAS indította perben a fellebbezéssel járó ügyintézést és költségeket, mondta nekünk Sallai. Sőt: bánja is, hogy nem fellebbezett. Ehhez képest az ítélet szövegéből kiderül, hogy az öt évig tartó per során végigjárta az összes bírósági fokozatot, és kétszer még alkotmányossági kifogást is emelt, de mindenhol veszített.

Bár Sallai kihangsúlyozta, hogy a választóinak is mindig az igazat mondja, mi nem tehetünk mást, mint hogy közreadjuk a válaszait, de figyelmeztetjük az olvasókat a mintázatra, amellyel a polgármester keveri a tényeket a szemenszedett hazugságokkal.

Sallai János 2008-ig az RMDSZ színeiben nyerte sorra a választásokat. Akkor derült ki a besúgói múltja, azóta függetlenként töretlen a községvezetői karrierje. Az RMDSZ egyszer próbált riválist indítani vele szemben, aki elbukott, de az RMDSZ tanácsosai mindig többségben vannak az önkormányzatban. 

Jó a kapcsolat Sallai és a helyi RMDSZ között: „Nem volt mindig ilyen, de miután vesztett vele szemben az RMDSZ, ez lett a modus vivendi, a morális megközelítést felülírta a realpolitik” ‒ nyilatkozta Csoma Botond megyei RMDSZ-elnök az Átlátszó Erdélynek négy éve, amikor mi is foglalkoztunk Sallai múltjával.

A megyei RMDSZ-esek jönnek kampányolni és Bertalan-napot ünnepelni, a község pedig szállítja a szavazatokat a Szövetségnek az országos és európai választásokon.

A másik 21. századi furcsaság, 

hogy a falu vezetésében ugyan nem volt politikai törés az elmúlt 30 évben, és a faluban sok az építkezési vállalkozás, a polgármesteri hivatal mégsem vágott bele hosszú távú fejlesztésekbe uniós alapokból. Ellentétben például az uniós pénzekből mintafaluvá fejlesztett, szintén Kolozs megyei Kalotaszentkirállyal.

Azt, hogy Szék jómódú és takaros település képét mutatja, a falu polgármestere helyi és néhány országos forrásból oldja meg, amelynek megszerzéséhez gyakran RMDSZ-es lobbi szükséges. A Szövetség most is ezzel kampányol: csak akkor jut pénz a magyar településekre, ha az RMDSZ bekerül a kormányba. 

„A közös kampány egy dolog, a pénzszerzés egy másik” ‒ jegyezte meg Sallai, amikor felkerestük azok miatt a helyi fejlesztések miatt, amelyek súrolják vagy át is lépték a törvénytelenség határát.

A polgármester ugyanis egyes falufejlesztési ötleteibe szakmai felmérés és engedélyek nélkül vágott bele, más részüknél egyenesen nyomozás indult. 

Ebben a cikkben azokat nézzük meg, amelyeknél a polgármester nem fárasztotta magát tervezéssel és mindenféle engedélyekkel; a következőben azt, miért indultak nyomozások egyértelműen szükséges beruházásoknál.

Engedélyek és korlátok nélkül

A kétezres évek folyamán Szék szomszédságában közel négyezer hektárnyi élőhelyet vettek fel a Natura 2000-es természetvédelmi területek listájára. Ezen belül a falut délről határoló széki nádast természetvédelmi rezervátummá nyilvánították.

A rezervátum sok mocskot és törvénytelenséget nyelt le a székiektől és a polgármesteri hivataltól. A nádas melletti széki sós fürdő két medencéje a védett területen helyezkedik el. A medencéket nem felügyeli senki, csak saját felelősségre lehet ott fürdeni. De legalább ingyenes.

Vízügyi, környezetvédelmi és építkezési engedély nélkül épült. Nemcsak a strand vize folyik bele a nádasba, hanem az is, ha valami szivárog a mellé ácsolt fabudikból.

Sallai János polgármester úgy emlékszik, 2011 körül kezdte kiásatni a kisebbik medencét abban a reményben, hogy gyógyfürdőt vagy egész gyógyközpontot lehet majd odaépíteni. Állítása szerint azt sem tudta, hogy a rezervátum területén ásták ki a medencéket. A fürdő területét évekkel a strandépítés után vette önkormányzati tulajdonba, telekkönyvezés nélkül pedig a hivatal nem is engedélyezhette a saját építkezését.

Ha a Google-térképet rávetítjük a védett terület hivatalos térképére, akkor egyértelmű, hogy a fürdő a rezervátum területén fekszik, annak a déli csücskében.

Ötven éve védett terület

A széki nádas két hektárját 1974 legvégén nyilvánította természetvédelmi területté egy Kolozs megyei rendelet. 2001-ben, amikor Sallai János már kilenc éve polgármester volt, a helyi tanács az egész nádast védetté nyilvánította. A védett nádast egy 2004-es kormányhatározat 505 hektárra bővítette, derül ki a Füzes medencéjének madárvédelmi leírásából, amelyre a Natura 2000-es adatbázisban bukkantunk.

Ekkor alakították ki az egy kilométer hosszú tanösvényt és a pavilonokat a nádasban, vele szemben pedig, az út túloldalán azt a faházat, ahol elvileg meg lehetne tudni, miért természetvédelmi terület a nádas, de évek óta zárva van.

A Szék környéki élőhelyeket az uniós csatlakozásunkkor nyilvánították Natura 2000-es védett területté. Ezen a már közel négyezer hektáron, amelynek része a nádas, tizenegy különböző ‒ erdős, réti és vizes ‒ élőhely található. 

A védett területet kijelölő szakemberek tanácsára csatornákat ástak a nádas peremén, hogy árvízkor, olvadáskor a faluból ide vezessék a vizet, idézte fel a polgármester, aki szerint „amikor régen nagy eső volt, akkor a fő utcában a házak vízben álltak”. A beavatkozás sikeres volt, de helyi forrásaink szerint a polgármester túloz az árvízveszéllyel. Emlékeik szerint a 2010-es árvízben alig egy tucat ház sérült meg, nem pedig 200, ahogy azt Sallai állítja.

A falu szennyezi leginkább a nádast

Sallai János polgármester évtizedek óta szemet hunyt afelett, hogy a falusiak egy része egyenesen a patakba engedi a szennyvizét. Abba a patakba, amely közvetlenül a nádasba folyik. Erről a saját szemünkkel győződtünk meg, amikor végigjártuk a faluban a patakot. A parton épült házak alól több tucatnyi cső vége bukkant ki a mederben. 

Emiatt az egész falu központja bűzlött, mesélte maga a polgármester. A patak medrét szerinte csak a nagy esők mossák át, az év többi részében mocsaras, zöld víz áll benne. Hogy ne a bűz és az árvíz váltogassa egymást, azt a polgármester drága, illegális és környezetromboló módon gondolta megoldani: engedélyek nélkül kibetonozta a patak medrét. A központban le is fedte, hogy biztosan ne jöjjön ki a szag vagy a víz. Ott tartják keddenként a piacot.

A betonplacc új arculatot is adott a falu központjának, próbált meggyőzni az ötlet zsenialitásáról a polgármester és az alpolgármester, miközben autóval körbevittek a faluban. A patakmedert régóta megerősítették beton támfalakkal itt-ott, ezeket kijavították és kibővítették, és mélyítették a patak medrét, magyarázta Sallai. Szerinte a falusiak nagyon hálásak a munkálatokért, és várják, hogy a patak minden szakaszát lebetonozzák.

A betonmeder viszont gyorsítja a vízfolyást, az alsóbb szakaszokon fokozza az árvízveszélyt, kipusztítja az élőlényeket, és nyáron fokozza a hőséget a parton, írják a jó és rossz vízgazdálkodási gyakorlatokat gyűjtő környezetvédők a Patakrevitalizáció oldalon. A széki patak menti fákat is kivágták a betonozás során, erősítették meg helyi forrásaink.

Nemcsak a természetesebb partszakaszokon bukkantak elő a szennyvizet odaeresztő csövek, hanem az újonnan betonozott részeken is. Látszott, hogy a betonlapokban megcsinálták a csövek helyét. Vagyis a polgármester nemcsak elnézte, hanem ezzel ösztönözte is az ott lakókat, hogy lefolyóként használják a patakot.

A polgármester kötelessége, hogy akár büntetésekkel is, de rávegye a lakosokat, hogy emésztőgödröket építsenek, és abba gyűjtsék a szennyvizet, ne a nádasba folyó patakba. Ezt maga az Apele Române vízgazdálkodási hatóságnak a Szamos-Tisza régióját felügyelő igazgatója szögezte le az egyik válaszában, amelyet az Átlátszó Erdélynek küldött.

Helyi forrásaink szerint a félrenézésért cserébe a polgármester szavazatokat szerzett magának az önkormányzati választásokon. Sallai szerint ez alaptalan vád, amelyből az ellenzék hangját hallja ki, de azt elismerte, hogy nem büntette a falu lakóit azért, mert a pisi-kakit a patakba engedték. Hogy miért nem? Sallai János erre is kétféle választ adott:

„Felszólítjuk, megszólítjuk, ahol erősen látszik, vagy jelentik, de én úgy érzem, nem azért van itt polgármester, hogy járjon házról házra, büntetgesse a lakosságot ezért vagy azért, mert ez elfajul, és akkor mindenkit kéne büntetni.”

A polgármester nem mindig ilyen jámbor a székiekkel. Ha szennyezésért nem is, de kerítésjavításért igenis bírságolt a hivatal, ráadásul jogtalanul, tudtuk meg közvetlenül a megbírságolt lakostól. A munkáját engedély nélküli kerítésépítésként jegyzőkönyvezte és bírságolta a hivatal, amely aztán vissza kellett fizesse a bírság összegét. Az illető ugyanis beperelte a hivatalt a jogtalan büntetés miatt, és nyert.

Másrészt Sallai abban is ellentmondott saját magának, hogy csatornahálózat nélkül nem mondhatja a lakóknak, hogy ne a patakba eresszék a szennyvizet. Széken az emeletes házak és az építkezési vállalkozások magas száma is mutatja, hogy tudnának emésztőgödröket építeni. Az önkormányzatnak pedig van szippantós autója, amivel „pár lejért” kitisztítják az emésztőgödröt, és elviszik a tartalmát a termőföldekre, mondta maga Sallai. 

Vagyis van alternatíva a csatornahálózat vs patak hamis dilemmára. Bár a szippantást se veszik igénybe mindenhol: maga a polgármester mondta el azt is, hogy több háztartás emésztőgödréből az ürülék belefolyik a patakba. Egyébként készül a csatornázás, de maradjunk még kicsit a pataknál.

Engedély nélkül olcsóbb?

Romániában minden folyóvíz medre és partmenti biztonsági sávja az Apele Române vízgazdálkodási hivatal közvetlen felügyelete alá tartozik. Bármilyen beavatkozást ennek az árvízvédelmi szakhatóságnak kell jóváhagynia. Azokról a munkálatokról kiváltképp tudnia kell, amelyeket egyenesen az árvizek ellen terveznek. 

Ehhez képest a hivatal Szamos-Tisza igazgatósága nemhogy nem engedélyezte, de nem is tudott arról, hogy Széken kibetonozták a patakot, válaszolta kérdésünkre a hivatal, és ellenőrzést ígért. Azt is elárulta, hogy két vízgazdálkodási engedélyt is kiállított széki munkálatokra: a községi utak modernizálására és bicikliút építésére. 

Azaz a polgármester nagyon jól tudta, hogy vízfolyást érintő munkálatokhoz vízgazdálkodási engedélyt kell igényelnie. De Sallai szerint ez olyan drága és hosszú folyamat, hogy nem is érdemes nekifogni. A patakpart nincs telekkönyvezve, így nem is adták volna meg az engedélyt a beruházásra, magyarázkodott a polgármester, aki szerint azért törvényes mégis a beruházás, mert a helyi tanács is megszavazta.

Annyi biztos, hogy a patakpart és a község területének zöme nincs digitálisan telekkönyvezve, holott jópár falu a környéken ezt már meg tudta oldani a telekkönyvek nyilvános térképe szerint. A telekkönyvezés az építkezési engedélyhez szükséges, amelyet ezek szerint a hivatal nem állított ki a saját építkezéséhez. A hidrológiai engedélyt és szaktanulmányt végül enélkül is igényelte a hivatal, mert a szakhatóság utólag kötelezte rá.

A közbeszerzési portálról tudjuk, eddig mi mennyibe került. A patak kibetonozására Szék másfél millió lejt költött 2020 és 2022 között. A munkálatokat a helybéli Filep Sándor két vállalkozásának fizette ki. (Jegyezzük meg a nevét, a következő cikkben jelentősebb szerepben bukkan fel.) Mivel szakengedély nélkül csinálták, a vízgazdálkodási hatóság idén augusztusban 40 ezer lejre bírságolta a polgármesteri hivatalt, és kötelezte, hogy utólag váltsa ki a hidrológiai engedélyt. (Felszólította a hivatalt, hogy az engedélyezésig hagyja abba az épp zajló betonozást, de ennek a hivatal még legalább két hétig nem tett eleget: akkor is épp betonoztak, amikor az ellenőrzés után ott jártunk.)

Ha sürgősen kifizetik, akkor csak 20 ezer lej a büntetés összege, préselte ki magából az információt Sallai. Szeptember elején megrendelték a vízgazdálkodási szakvéleményt 12 600 lejért egy erre szakosodott cégtől, illetve a hidrológiai tanulmányt az Apele Românétől 2552 lejért. 

Bár a polgármester szerint a betonozás volt a legolcsóbb és leggyorsabb megoldás (és nem értette, hogy miért neveztem környezetrombolónak, hisz a falu központjába több díszfát is ültettek közben), az egyértelműen látszik, hogy engedéllyel olcsóbb lett volna, mint anélkül. Ráadásul amíg hiányzik a szakhatóság engedélye, addig bármilyen árvízkárért a polgármesteri hivatal viseli a közvetlen felelősséget, áll az Apele Române válaszában, amelyet az Átlátszó Erdélynek küldött.

Ami tiszta vizet önt a nádasba, de drága: a megkésett csatornázás

A széki csatornázást és szennyvíztisztító állomást évekkel ezelőtt kezdte tervezni a Compania de Apă Someș közműcég nagy uniós pályázatából. A pályázat több tucat Kolozs és Szilágy megyei településre terjed ki, ahol az ivóvízhálózatot bővítik, és több faluban ebből építik ki a szennyvízhálózatot. A széki csatornázás három másik mezőségi falu vízhálózatával és részben csatornázásával szerepel ugyanabban a kivitelezési szerződésben. 

A munkálatok értéke közel 65 millió lej. A széki önkormányzat önrésze 150 ezer lej volt a projektben, de ezt még nem kellett befizessék, tudtuk meg Sallai Jánostól.

A beruházás jóváhagyását elvileg közviták előzték meg 2016 szeptemberében. A közműcég 2016 októberében tette közzé a környezeti hatástanulmányt, és 2016 decemberében kapta meg a környezetvédelmi engedélyt. A Környezetvédelmi Ügynökség szerint a  hatástanulmányt az önkormányzatok szervezte közvitákon ismertették, ahol egyetlen lakos sem mondott véleményt.

„Ó Istenem, milyen közvitát?! Mondom, elkezdtem még 2006-ban, hogy szeretném, és azóta folyik”, reagált nevetve Sallai, egyértelművé téve, hogy tulajdonképpen nem egyeztettek a lakókkal. (A 2000-es évek eleji napi sajtóban láttuk, hogy már akkor szerette volna bevezetni a vizet, csatornázást és gázt előcsatlakozási alapokból.)

A széki szennyvíztisztító tervét 2019 októberére készítették el a közműcég megrendelésére, az engedélyt 2020 szeptemberében bocsátotta ki a megyei tanács. A kivitelezési szerződést 2021-ben írták alá egy bukaresti és egy kolozsvári céggel. A munkálatokat 2023 tavaszára kellett volna befejezni, de csak 2024-re sikerült, és az egész rendszer messze áll a működéstől. Ennek a lassú bürokrácián túl legalább három helyi oka van:

• az ülepítő tervezésekor elfelejtkeztek a talajvízről;
• kihagytak a rendszerből pár tucatnyi házat;
• a lakosság ellenáll, és ezt Sallai nem fogja leépíteni.

A víz, a gravitáció és az ellenállás

A Compania de Apă Someș közműcéggel, a munkálatok megrendelőjével még év elején kezdtünk intenzív levelezésbe. Így derült ki, hogy a munkával is megcsúsztak, mert úgy tervezték meg a szennyvízülepítőt, mintha soha nem jártak volna a helyszínen.

A szennyvíztisztító állomást logikusan a falunál alacsonyabb helyre tervezték, a Kolozsvárra vezető országút mellé, a nádasba bevezető pallóval szemben. Csakhogy a kivitelezők az alap kiásásakor szembesültek azzal, hogy egyrészt odagyűlt a víz, és nem tudtak betonozni, másrészt a négy méter mélyen talált vizes-agyagos réteg nem fogja stabilan tartani az ülepítő medencéket. Megoldásként 12 méter mélységig betonoztak az ülepítő teljes felülete alá.

Az új ülepítő mellett van a hagyományos sóskút, amelyet ugyan rég nem használnak, de idén is látszott benne a víz a felszín közelében. A telephelyet csak a megyei út választja el a széki nádastól, ahol talajszinten rendszeresen meggyűl a víz, ettől is egyedi ez az élőhely. Azaz egyszerű terepszemle megkönnyíthette volna a tervezést a talajvízzel. 

Az ülepítőhöz vezető egyik csatornavezetéket is a tervekhez képest utólag, Sallai János javaslatára helyezték át a megyei út mellől egy utcával lejjebb, hogy az úttól lejjebb épült házaktól ne kelljen felpumpálni a szennyvizet a vezetékbe, hanem a kerteken át, szabadesésben folyjon, magyarázta a polgármester.

Ő mondta el azt is, hogy emiatt néhány helyen magánterületen ásták be a vezetéket. (Közművezetéket azért kell közterületen lefektetni, hogy meghibásodás esetén a karbantartók háborítatlanul hozzá tudjanak férni.) A házaktól akár száz méter is lehet az egyéni csatlakozás a csatornához. 

A polgármester azt ígérte, támogatást keres az érintett lakóknak, hogy megterveztessék a csatlakozásukat a csatornarendszerhez, az ugyanis nem lesz olcsó. Erre a szakaszra az önkormányzat fel kell szereljen két, az eredeti tervben nem szereplő nagynyomású pumpát is, hogy a szennyvizet el tudják vinni a tisztítóállomásig, magyarázta Sallai. Azt is említette, hogy pénzhiány miatt a falu más részén sem vitték el mindenhova a csatornarendszert.

Hogy mindez mikorra készül el, azt Sallai nem tudta megmondani. Szerinte a falu 40 százaléka egyébként sem akar majd rácsatlakozni a csatornahálózatra. A polgármester ebben az esetben sem gondolja úgy, hogy köteleznie kellene a lakosokat. Holott a közműtörvény (31. cikk, 14-es bekezdés) szerint mindenkinek kötelező csatlakoznia a csatornarendszerre ott, ahol ezt kiépítették, és tilos tisztítatlan szennyvizet engedni a földekre, felszíni vagy talajvízbe.

Aszfalttangó

A csatornázás előtt a falu összes utcája le volt aszfaltozva, mesélte jogos büszkeséggel Sallai János. A közműcégtől azt az információt kaptuk, hogy minden kivitelezési szerződés szerint a munkálatok során feltört útburkolat eredeti állapotát vissza kell állítani. Ehhez képest a községi utaknak csak egy töredékét aszfaltozták vissza a nyári választásokra, azóta pedig semmit, nehezményezték a széki forrásaink.

Sallai János erre a kérdésre is többféle választ adott. A projektben több mint ötezer négyzetméter aszfalt szerepelt, de csak 2500-at terítettek le, „és azt mondták, tovább nincs pénz”, panaszkodott, és többször dohogott az interjú alatt, hogy „tolvaj világot élünk”.

Azzal a magyarázattal is előállt, hogy az eredeti aszfalt olyan vékony volt, hogy amikor széltében a harmadát feltörték a kanáliscsövek lefektetéséhez, berepedt az egész. Az aszfaltozásra az utcák teljes szélességében pedig nem jutott pénz. Végül 850 méternyi útszakaszt tett rendbe a kivitelező, mondta a polgármester, akivel ő egyezett meg, hogy hol aszfaltozzon. 

A többi utcát most lekövezték, és majd leaszfaltozzák az Anghel Saligny programban nyert tízmillió lejből, reménykedik Sallai. Elmondta, abból a finanszírozásból eddig egy bani sem érkezett a kasszába. Hiába szerződtette már a kivitelezőt az utcák újraaszfaltozására, nem lehet tudni, a kormány mikor utalja rá az elnyert pénzt, mondta a polgármester.

Ehhez képest a munkálatokat megrendelő közműcégtől azt tudtuk meg, hogy a széki polgármesteri hivatallal már 2022 júniusában megegyeztek, és jegyzőkönyvbe is vették, hogy 2500 négyzetméter utat fognak leaszfaltozni, és 49 540 négyzetmétert lekövezni. Vagyis nem menet közben fogyott el a pénz az aszfaltra, hanem eleve ennyit terveztek aszfalttal újraburkolni. A Compania de Apă Someș a bő 300 négyzetméternyi járdafelújítással együtt ezekre TVA nélkül 3,39 millió lejt fizetett ki.

Hogy kerül a szennyvíz a nádasba?

Tisztán, ha beindul majd a szennyvíztisztító állomás – legalábbis a környezetvédelmi engedélye szerint (.pdf, 28-29. o.). Abban ugyanis az áll, hogy az utolsó membrán, amin áteresztik a szennyvizet, még egyes fertőző mikroorganizmusokat is ki fog szűrni. 

A szennyvizet kör alakú medencékben szűrik és centrifugálják a falu szélén álló, négyszögű épületben. A homogenizáló medencéket, a szivattyúkat és az iszaptartályt a föld alá építették. A részben kiszárított kakaiszapot a közműcég szállítja majd a kolozsvári telephelyére, tájékoztatott a cég.

A csövet a megtisztított vízzel a Natura 2000-es terület mellett vezetik végig másfél kilométer hosszan Kolozsvár irányába. A beásott cső nyomán sétáltunk végig tavasszal Szabó Anna ökológussal, és megtaláltuk a helyet, ahol a megtisztított szennyvíz bele fog folyni a nádasba, már a védett területen kívül. 

A tavasszal itt látott ér visszafolyik a nádas védett részéhez, amely a másik végén közvetlenül kommunikál a cegei és a vasasszentegyedi tavakkal. Ezek szintén részei a kiterjedt madárvédelmi területnek. A tisztított szennyvíz a gyakorlatban nem patyolattiszta, magyarázta Szabó Anna, maradnak benne szerves anyagok. Probléma akkor van, ha a szennyvíztisztító nem működik rendesen. Kolozsváron is időnként „megtisztított”, sárga lé folyik bele a Szamosba a közműcég területén.

Figyelembe véve Szék domborzatát és a védett területeket, Szabó Anna is úgy látta, hogy gazdaságosan fektették le a tisztított szennyvíz csövét. A nádas maga is hatékony víztisztító rendszer, lebontja a szennyvíz szerves anyagainak egy részét, magyarázta az ökológus.

Szerves anyagból több is kerül ott a nádasba, ráadásul a védett részbe, és már vagy nyolc éve. A falu előtti nagy kanyarban építette ki a polgármesteri hivatal a sós fürdőt,

a nádashoz közel, a falutól és a luxustól távol.

A polgármester már 2000-ben tervezte, hogy újranyitják „a híres széki sósfürdőt”, írta akkor a kolozsvári Szabadság napilap. A cikkre az adatbank.ro történeti kronológiájában bukkantunk. A polgármester nekünk azt mondta, 2011 előtt csak egy forrás volt ott, és a tehenek jártak végig a mocsaras területen.

Az akkor kiásott gödör mellett 2016-ban ástak ki és padoltak körbe egy nagyobbat, 12 x 27 métereset. A mélységét Sallai olyan 1,8 méterre becsülte. Csővel kötötték össze őket, amit évente takarítanak, mert eldugul az iszaptól. A területen pavilont, öltözőt és két fabudit is építettek. Összesen 11 ezer lejt költöttek a fürdő kialakítására a község költségvetéséből, tudtuk meg a polgármestertől.

A strand ingyenes és fapados: nincs zuhany és édesvíz a területén, a fürdőzők az autójuk tetején palackokban melegített vízzel mossák le magukról az iszapos-sós réteget, mesélte egy helybéli. Az emberek mégis szeretik, mert a sós vizet és a fekete iszappakolást gyógyhatásúnak tartják. 

A fürdőnek nincs hivatalos működtetője, így aztán senki sem ellenőrzi a víz minőségét vagy gyógyhatását. A látogatókat mindössze egy tábla figyelmezteti, hogy a fürdőt saját felelősségre használják.

Tavaly nyár óta már ételt is árulnak a strand mellett egy büfékocsiban. A bódéból hangos zene szól, természetesen nem széki népzene. A helyet a Gya Viva cég bérli az önkormányzattól. Egyik társtulajdonosa büszkén mesélte tavaly ősszel, hogy elsőként ismerték fel a turisztikai potenciált a helyben, és a polgármesteri hivatal kérdés nélkül adta ki nekik az engedélyt ételek és italok forgalmazására.

„A szegények és betegek fürdője”, válaszolta a polgármester a kérdésre, hogy miért ingyenes a fürdő. Majd hosszasan taglalta, hogy mi minden nincs vagy kellene ahhoz, hogy legálisan működjön. Nincs elég víz gyógyközpont kialakításához, és nincs elég fürdőző ahhoz, hogy legalább egy karbantartót tudjanak fizetni. Drága bevezetni az édesvizet, a vízhálózatra és a kanalizálásra csak nehezen adnának engedélyt. Emésztőgödröt sem érdemes ásni oda, mert az is feltelne vízzel, ahogy a medencék, magyarázta a polgármester.

„A szegények és betegek fürdőjéhez” autóval járnak ki, mert bő három kilométerre van a falu közepétől. (A központtól csak pár száz méterre vannak azok a sós tavak, amelyek a középkori sóbányák helyén jöttek létre több száz évvel ezelőtt.) Parkolni a stranddal szemben lehet egy ledózerolt domboldal helyén. Ez már nem tartozik a védett területhez, de a parkoló kialakítására sem kért senki engedélyt, tudtuk meg a megyei útügytől.

A parkoló területe a közbirtokosságé, mondta el Sallai, a domboldalt szerinte a helyiek hordták el építőanyagnak. Az önkormányzat csak kiegyenesítette a domboldalt, és lekövezte a parkolót. Azóta a helyiek egy másik dombról hordják el a földet a polgármester engedélyével, mutatott a helyre maga Sallai, amikor autójával körbehordozott. 

A strand illegális, de a polgármestert nem izgatja

A védett területen történő építkezéshez környezetvédelmi hatástanulmányt és engedélyt kell kérni a Környezetvédelmi Ügynökségtől (APM) is. A széki sós fürdőről a Kolozs Megyei Környezetvédelmi Ügynökségnek (APM Cluj) semmilyen információja nincs, válaszolta kérdésünkre a hivatal. 

Amikor Sallait kérdeztem az engedélyek megszerzéséről, csak legyintett egyet, és vigyorogva mondta: „nem voltak engedélyek”. Három, egymásnak ellentmondó választ is adott arra, hogy miért nem kért engedélyt, és mind a három állítás hamis: 

• szerinte a fürdőt hamarabb építették, minthogy a területe védett státuszt kapott volna;
• azt is állította, hogy az a terület nem védett;
• úgy tudja, a sós fürdőnek csak egy része van a rezervátum területén.

Sallai nem tagadta, hogy nem járt utána az engedélynek, és nem is érdekelte, hogy milyen élővilágot tesz tönkre ezzel: „Benne van [a rezervátumban]? Bontsuk el? Töltsük fel? Ki kell hívni a hatóságokat”, zárta le hevesen a témát, miután többször visszatértem rá.

A helyiek között régen szokás volt, hogy kisebb gödröket ástak, hogy a bennük felgyűlő sós vízben kinyújtóztathassák magukat munka után, mesélte Szabó Anna. Szerinte ez még nem ártott sokat a rétnek, mert nagyon kis helyen történt. 

A fürdő már sokkal környezetrombolóbb

A medencéket egy kis forrás és a sós talajvíz tölti fel. A védett területnek ez a szeglete éppen a sóban gazdag altalaj, az évszakonként változó szikes rét miatt különleges. Tavasszal a talajvíz feltölti a rétet, ilyenkor a rét leginkább lápos, mocsaras élőhely. Csakhogy a medencék elvonják a talajvizet a réttől, ezzel szép lassan halálra ítélik a szikes élővilágát. Az idei tél annyira száraz volt, hogy április elején csak helyenként láttunk vízzel feltelt részeket.

A szikes réten a növények szintenként különülnek el (mint a fenti kép alsó részén). A rövid füves padkarendszerek az ősi szikesek legfontosabb jelzői. A padkák szegélyezik a vöröses szikfoltokat és a kopár vakszikeket (szakkönyvben 31. o.). A helyszínen Szabó Anna sok olyan helyre mutatott, ahonnan ezek a jellegzetességek már eltűntek.

A két fabudiból az emberi ürülék beszivárog a talajba, amely kiváló táplálék egyes fajok számára, mint a nád vagy a csalán. Más fajokra viszont veszélyt jelent, és kipusztítja őket, ilyenek például a sóvirág, a sziksófű, a budavirág, a sziki mészpázsit, a sziki őszirózsa vagy a sziki útifű, írta le a szikes élővilágát Szabó Anna.

A napolaj és más krémek hasonló reakciót váltanak ki a vízi világban. A sós vízben élő rákocskákat nem zavarhatják nagyon a fürdőzők, de a napolaj valószínűleg nekik sem tetszik, mondta az ökológus.

A fürdőtől a nádas fele tartva juhnyomokat láttunk, és a környező dombokon két nyájat is észrevettünk. A juhok nem szeretnek a mocsárban enni, de nyáron a szikes már alkalmas a legeltetésükre. A Természetvédelmi Területek Országos Ügynöksége (ANANP) biztosított arról, hogy a Natura 2000-es területen nincs túllegeltetés. Az állattartás helyben fontos gazdasági tényező, sok ember megélhetését biztosítja, írta a hatóság.

Ki vigyáz a védett fajokra?

A Natura 2000-es területeket kezdetben természetvédő egyesületek felügyelték. A fürdő kiépítésének idején az Ecotransilvania és az Ecochoice egyesületek voltak a védett terület gondnokai. Első megkeresésre, még tavaly novemberben Eliana Sevianu zoológus, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára írta, hogy a széki természetvédelmi terület már nem tartozik a hatáskörükbe, és kérdezzem az ANANP-ot.

A gondnokságot ugyanis 2018-ban országszerte átvette az állami Természetvédelmi Területek Országos Ügynöksége (ANANP). A Kolozs megyei szolgálat csak 2021-től működik, derült ki az ügynökséggel folytatott levelezésből. Vagyis három évig képtelen volt ténylegesen a gondnokságába venni a papíron rábízott területeket. 

2022-ben a Szék körüli élőhelyeket fokozottan védett természeti területté (arie specială de conservare) nyilvánították. De a terület gondnoka még ekkor sem avatkozott be, hogy leállítsa vagy törvényesítse a fürdőzést. Ennek az ügynökségnek sincs tudomása a strandról, és azzal érvelt, hogy a strandot azelőtt építették ki, hogy a ANANP átvette volna a terület felügyeletét. 

De arról is tájékoztatott, hogy amennyiben a védett területen problémát észlelnek, az ANANP-nak és a Környezetvédelmi Őrségnek van joga eljárni. Jelzésemre a Környezetvédelmi Őrségtől február óta csak egy automatikus email érkezett.

Úgy tűnik, jelenleg nincs elég embere a környezetvédelmi hivataloknak a kihágások ellenőrzésére. Valószínűleg nem is lesz, mert a Környezetvédelmi Minisztérium nagy összevonásokra készül. Július 2-án közvitára bocsátotta, hogy:

• vonják össze a Környezetvédelmi Ügynökséget (APM) és a Természetvédelmi Területek Országos Ügynökségét (ANANP) Nemzeti Környezetvédelmi és Védett Területek Ügynöksége (ANMAP) néven;
• egyesítsék a Környezetvédelmi Őrséget, az Erdészeti Őrséget és a Vízügyi Igazgatóságot.

Az így létrejövő új hivatalok lerövidítenék a határidőket és meggyorsítanák az engedélyezéseket, nyilatkozta Mircea Fechet környezetvédelmi miniszter. A miniszter nem pontosította, hogy a védett területek bővítésére vagy a nagy beruházások, építkezések engedélyezésére gondolt-e, amikor az eljárás egyszerűsítéséről beszélt.

Nyitókép: Sallai János polgármester az idei Bertalan-napon. A kép forrása a polgármesteri hivatal működtette Sic Info Facebook-oldal.

The post Valami bűzlik a büszke Széken, de a polgármester mindig elkeni appeared first on Átlátszó Erdély.