Szék egyes lakói ugyanis azt jelezték, hogy a polgármester kénye-kedve szerint dönt arról, kinek mekkora községi földet ad bérbe, hogy aztán arra az illető mezőgazdasági támogatást kérhessen az államtól. A nevét is vállaló egyik forrásom pedig megerősítette, hogy amikor bő tíz éve először licitáltak legelőkre az általa létrehozott állattartó szövetkezettel, a hivatal jelzésére olyan embert is be kellett vegyen a szövetkezetbe, aki akkor csak névleg tartott állatokat, különben nem kapták volna meg a legeltetési jogot.

Miközben azt igyekeztem feltárni, miért pattan le minden hivatalos nyomozás Szék község 35 éve hivatalban lévő polgármesteréről, Sallai Jánosról, azt is megnéztem, mennyire becsületesen vallja be a jövedelmét saját választóinak. Se az ő, se a széki helyi tanácsosok vagyonbevallása nem volt elérhető a község honlapján a teljes 2024-es választási szezonban. Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség adatbázisában azonban megtaláltam Sallai vagyon- és érdeknyilatkozatait 2008-ig visszamenően.

A mezőgazdasági kifizető ügynökség, az APIA pedig meglepően készséges volt, amikor kikértem a Sallai Jánosnak, a feleségének, a fiának és a lányának az elmúlt években fizetett mezőgazdasági támogatásokat. A két állami ügynökségtől kapott dokumentumokat összeolvasva az derült ki, hogy a polgármester legtöbbször elhallgatta azoknak a mezőgazdasági támogatásoknak a valós összegét, amelyet személyesen ő vagy a családtagjai kaptak. Úgy, hogy se ő, se a családtagjai nem a mezőgazdaságból élnek, és ezt el is mondták, amikor rákérdeztem.

Összevetettem a szűk család által 2022-23-ban kasszírozott támogatások fejenkénti átlagát annak átlagával, hogy a széki magánszemélyek mennyit kaptak ugyanebben az időszakban. A polgármester családtagjaira 53 ezer lejes, a falu lakosaira 37 ezer lejes átlagos agrártámogatás jött ki két évre. (Akkor a cégeik vidékfejlesztési támogatásait még nem is számoltam ide.)

De mi van a megyében?

Innen jött az ötlet, hogy nézzük meg, mennyire jellemző a teljes Kolozs megyében, hogy a politikai tisztséggel rendelkező gazdák átlagosan több mezőgazdasági támogatáshoz jutnak, mint azok a gazdák, akik nincsenek benne a helyi politikai döntéshozásban. Vagyis akik nem polgármesterek és nem helyi tanácsosok. 

Ezzel és a mezőgazdasági szubvenciók rendszere megértésének szándékával jelentkeztem a nemzetközi Bertha Alapítvány 2025-ös ösztöndíjára, amelyet az ALPA – Land for Life egyesület elnökével, Szőcs Boruss Miklós Attilával együtt el is nyertünk. Itt publikáltuk, mit értettem meg az elmúlt öt év romániai mezőgazdasági kifizetéseiből: 

• hogy az APIA-nak és a gazdáknak is érdeke, hogy egyre kevesebb gazda kapjon egyre több pénzt;
• hogy az ökológiai célokra, a mezőgazdaság környezetbarátabbá tételére kifizetett óriási összegek többségét látszatzöldítéssel is le lehet hívni. És most ismét nyílik egy kétéves ablak, hogy beleszóljunk, mire megy ez a rengeteg közpénz.

Több hétig húzódott, amíg letöltöttük a több mint ezer helyi politikus vagyon- és érdeknyilatkozatát 2024-ből. Több hónapba telt, míg a 2023-as mezőgazdasági kifizetések országos adatbázisából le tudtuk szűrni a Kolozs megyeieket. (A számok után elmesélem, miért koncentráltunk 2023-ra, miért volt nehéz megkapni a Kolozs megyei támogatásokat, és végül hogyan jutottunk hozzájuk.) Végül azokat a támogatott gazdákat sikerült Kolozs megyeiekként azonosítani, akik évek óta kérvényezik ezeket a szubvenciókat. 

Vagyis arra a kérdésre kaptunk statisztikai választ, hogy hány Kolozs megyei községben kapnak átlagosan több mezőgazdasági támogatást a polgármesterek és helyi tanácsosok, mint azok a tapasztalt gazdák, akik már a támogatások igénylésében is rutint szereztek. 

A válasz: a 75 Kolozs megyei község közel felében, 31-ben kaptak átlagosan magasabb agrártámogatást a helyi politikusok. 2023-ban átlagosan 666 euróval kapott több agrártámogatást egy községi polgármester vagy helyi tanácsos, mint egy sima gazdálkodó, aki nem visel helyi politikai tisztséget. A helyi földművelő politikusok átlagosan 3356 eurónyi szubvenciót kaptak 2023-ban, a nem politikus gazdák 2690 eurót.

Vagyis hiába vannak relatív többségben azok a községek, ahol hasonló nagyságrendű a támogatások átlaga, együtt azokkal, ahol a gazdák átlaga jóval magasabb a helyi politikusokénál: ahol a politikusok kapnak több pénzt, ott annyival többet kapnak, hogy a megye összes községének átlaga 666 euróval billent a politikusok javára 2023-ban.

Ez a statisztikai átlag persze községenként nagyon eltérő különbségeket fed. Míg Kisbácsban és Ajtonban átlag ötezer, Aranyosegerbegyen pedig tízezer euróval kaptak átlagosan több támogatást a gazdák, addig Feleken tízezer, Borsán 30 ezer, Magyargorbón 35 ezer euróval jutottak átlagosan több támogatáshoz a helyi politikusok, mint a politikai tisztséggel nem rendelkező gazdák.

A szemet szúró különbség

A 31 község közül, ahol átlagosan több támogatást kaptak a helyi politikusok, 22-ben igazán nagy a különbség a helyi politikusok javára. Ezekben a községekben ők átlagosan a többszörösét kapják annak, amit a politikai tisztséggel nem rendelkező gazdatársaik. Ezek Egeres, Kolozsborsa, Buza, Kiskalota, Kajántó, Pecsétszeg, Erdőfelek, Magyarfráta, Magyargorbó, Gyeke, Alsójára, Alsógyékényes, Szamosfő, Meregyó, Páncélcseh, Szépkenyerűszentmárton, Magyarszentpál, Szék, Magyarszovát, Alsódetrehem, Bálványosváralja és Járavize.

Ha csak ezeknek a községeknek a két átlagát nézzük, akkor közel 6500 euró a politikusok előnye. A helyi politikusok összesítette támogatások átlaga 8202 euró, a sima gazdáké 1704 euró volt 2023-ban.

Politikai színezetben nagyjából a megyei megoszlást kapjuk ezeknél a községeknél, bár a szociáldemokrata polgármesterek felülreprezentáltak a mintában. A 22 község közül tizenegynek az élén áll PNL-s polgármester, hét áll PSD-s vezetés alatt, hármat vezet az RMDSZ vagy RMDSZ-közeli polgármester, és egynek az élén az ADU (Egységes Jobboldal Szövetsége) választási koalíció polgármestere áll. Ilyen politikai színezetű a helyi tanácsok többségi frakciója is. 

Miért pont a községeket nézzük?

Mert a mezőgazdasági területek főként vidéken vannak. Falvakon zajlik a gazdálkodás mint életforma, kereseti lehetőség, sőt vagyonfelhalmozási eszköz. Hogy városon nem ez a jellemző, hanem itt sokkal tágabb eszköztárral lehet megélhetést és vagyont teremteni, azt a statisztika is mutatja. 

Kolozs megye 81 adminisztratív egységből áll, ebből 6 város és 75 község. A legnagyobb városokban: Kolozsváron, Tordán, Désen és Aranyosgyéresen egyetlen jelenlegi tanácsosnál sem találtunk APIA-támogatást. A hat város közül négyben, a városok kétharmadában nincs most ilyen helyi politikus. A két másik város, Bánffyhunyad és Szamosújvár vezetésében is olyanok ülnek, akik csak pár száz eurónyi szubvenciót kaptak.

A 75 község közül viszont csak 15-öt, a községek ötödét vezetik olyanok, akik adataink szerint nem kaptak mezőgazdasági szubvenciót 2023-ban. A túlnyomó többségükre, hatvanra az a jellemző, hogy gazdák is töltenek be helyi politikai tisztséget. Vagy legalábbis olyanok, akik mezőgazdasági támogatást kapnak.

Miért épp 2023?

Azért vettük alapul a 2023-as agrártámogatásokat, mert ez a hozzánk legközelebbi év, amelyikre vonatkozóan a helyi politikusok bevallották a vagyonukat. 

Először azért kutattuk át a községek honlapjait, hogy állítsuk össze a tanácsosok aktuális listáját. Már itt csúnyán elbuktunk volna. Ugyanis rengeteg község honlapján még 2025-ben is a 2024-ben mandátumot szerzett helyi tanácsosok helyett a 2020-ban vagy még korábban mandátumot szerzett tanácsosok neve szerepelt. A választási eredményeket összesítő honlapokban sem tudtunk teljesen megbízni, mert több helyen előfordult, hogy a tanácsba bejutott személy végül nem vette át a mandátumát.

Ezért adatigénnyel fordultunk a Kolozs megyei prefektus hivatalához, ahonnan aránylag gyorsan megkaptuk a megye összes polgármesterének és tanácsosának a nevét.

Mivel sok polgármesteri hivatal évek óta még a nevekkel sem frissítette a község honlapját, esélyünk sem volt innen letölteni az összes polgármester és tanácsos vagyon- és érdeknyilatkozatát. Ezeket gyakran akkor sem teszik közzé, ha a honlapon az aktuális tanácsosi lista szerepel. 

Viszont azok, akik most polgármesterek és tanácsosok, csak úgy indulhattak a 2024-es önkormányzati választásokon, hogy előtte benyújtották a vagyon- és érdeknyilatkozatukat az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséghez (ANI). 2024 tavaszán pedig a 2023-as jövedelmeiket kellett bevallaniuk.

Az Alkotmánybíróság május végén úgy döntött, a választottjainknak ezentúl nem kell közzétenniük a vagyonnyilatkozatukat. Némileg megijedve, hogy egy adminisztratív döntéssel az ANI a már publikált vagyonbevallásokat is eltünteti, egy-két hét alatt letöltöttük Kolozs megye több mint ezer helyi politikusának 2024-es vagyon- és érdeknyilatkozatát. 

A szubvencionált politikus-gazdák többsége bevallja

A több mint kétezer nyilatkozatot szoftverekkel (és sokat manuálisan is) átnézve megkaptuk azt a több mint kétszáz Kolozs megyei politikust, aki agrártámogatásban is részesült. Éltünk a gyanúperrel, hogy nem mindenki vallotta be a szubvenciót, ezért megkerestük őket a 2023-as kifizetések országos listáján is.

A jó hír: az agrártámogatást kapó 211 helyi politikus közül csak 34 olyat találtunk, aki ezt a jövedelmét részben vagy teljesen elfelejtette bevallani. Van aki csak pár száz euróról hallgat, de olyan is, aki több ezer vagy több tízezer euró APIA-támogatást nem tüntetett fel a bevallásában.

Az érdeknyilatkozatokat azért néztük át, mert esélyes volt, hogy valaki nem a saját nevére igényelt ilyen agrártámogatást, hanem a cégére. Vagy olyan gazdálkodói szervezet tagja, amely szintén részesült mezőgazdasági szubvencióban. Mindössze két ilyen céget találtunk, ezeket konkrét személyhez tudtuk kötni, és két állattartó szervezetet. Ezeknek a szövetkezeteknek juttatott támogatást is a tanácsosok átlagához soroltuk, mert legalább az egyikben több tanácsos is tag, és a szövetkezeteknek megítélt legeltetési jogot például nem tudjuk függetlennek tekinteni attól, hogy tanácsosok is tagjai.

Ezért volt nehéz megkapni Kolozs megyét

Ahhoz, hogy összevethessük a polgármesterek és tanácsosok támogatásainak átlagát a nem politikus gazdák támogatásainak átlagával, az utóbbit is ki kellett számolnunk. Előtte pedig meg kellett szereznünk. Hogy ez miért nem volt egyszerű, ha minden 2023-as kifizetés nyilvános az AFIR vidékfejlesztési ügynökség honlapján? Ugorjunk bele a kifizetések mélyvízébe. 

Az AFIR honlapján minden egyes kifizetés külön sorban szerepel. Egy-egy kifizetésnél feltüntetik 

• a támogatott személy, cég vagy önkormányzat nevét, 
• a település nevét, ahol a támogatást igényelte (tehát nem a község, hanem a falu nevét), 
• a támogatási program vagy csomag nevét, amelyben igényelte,
• és az összeget aszerint, hogy melyik alapból kapta meg,
• majd a teljes összeget.

Csakhogy kiderült, a Kolozs megyei települések harmada visel olyan nevet, amely más megye más településének is a neve. Ez így túl nagy szórás lett volna. Ezért hetekig kérleltük levélben az APIA-t, hogy küldje el az egyébként is nyilvános országos listából csak a Kolozs megyei kifizetések listáját. Az országos APIA ezt a GDPR-ra és saját szabályzatára hivatkozva megtagadta.

Közben viszont kitaláltuk, hogy ha nem kapjuk meg a Kolozs megyei kifizetések listáját, hogyan tehetjük még erősebbé az összehasonlítási alapot. Az APIA 2022-ben még közölte a kifizetések rendszerében használt egyéni azonosító kódokat. Ezekkel lehet kiszűrni, ha egy településen két azonos nevű gazda is igényelt agrártámogatást. 

Sőt 2020-ban még a postakódokat is közölte. Vagyis utoljára a 2020-as kifizetéseket lehet teljes biztonsággal térképre vetíteni. Ezért akik idáig elolvasták az anyagot, megnézhetik, hogyan oszlott el a romániai megyék között 2,5 milliárd euró agrár- és vidékfejlesztési támogatás 2020-ban:

Zoomoljunk vissza Kolozs megyére. Azoknál a településeknél, amelyek neve más megyében is szerepel, úgy jártunk el, hogy azokat a kifizetéseket vettük Kolozs megyeinek, ahol a személynév azonos volt a 2020-as listán egyértelműen Kolozs megyei településen talált névvel, és az egyéni azonosítókód alapján láttuk, hogy utána még ‘21-ben és ‘22-ben is kapott támogatást.

Így biztosan kiestek azok, akik 2023-ban igényeltek támogatást, előtte viszont három évig nem. Azonban a Kolozs megyei APIA igazgatóhelyettesétől tudjuk, hogy új gazdák már nem nagyon jelentkeznek támogatásért. Cserébe azokat a tapasztalt gazdákat kaptuk meg a 2023-as listán, akik évek óta kérvényezik a szubvenciókat. Vagyis a helyi politikusok támogatási átlagát azokéval tudtuk összevetni, akik a támogatások igénylésében már rutint szereztek.

Ezért igazán megdöbbentő, hogy a helyi politikai tisztséggel rendelkezők átlag 666 euróval nagyobb támogatást kaszáltak a Kolozs megyei községekben, mint az akkor már a támogatás igénylésében tapasztalt, de politikai tisztséggel nem rendelkező gazdák.

Nagyon eltérő történetek zajlanak abban a 22 községben, ahol a helyi politikusok a többszörösét kapják annak, amit a gazdák. Jövőre szeretnénk feltárni legalább párat ezek közül, de nyitottak vagyunk bármilyen megkeresésre.

Az adatok letöltésében, tisztításában, szűrésében és ábrázolásában Anghel Anna rendkívül sokat segített.

Nyitókép: Kaszaélesítés a 2025-ös Méra Világzenei Fesztiválon tartott kaszálókurzuson. Fotó: Szabó Tünde

Az anyag a 2025-ös Bertha Challenge ösztöndíj keretében készült.

The post A politikus vagy a nem politikus gazdák kaszálnak nagyobb agrártámogatást? appeared first on Átlátszó Erdély.

• A 2,8 millió farm fele indulásból ki van zárva az állami és európai uniós támogatásokból, mert egy hektárnál is kevesebb területet művel.

• Az, hogy minden támogatás a művelt terület nagyságától függ, kimutathatóan növeli a közepes és nagy farmok számát és méretét. Ezzel együtt az évenként hozzájuk kerülő támogatások összegét is.

• Románia azt állítja magáról, hogy nem csak azért támogatja rengeteg közpénzzel a farmokat, hogy azok jövedelmezőbbé váljanak. A számok azonban nem ezt mutatják. Hanem azt, hogy egyre kevesebb gazda kap egyre több pénzt, a kisgazdák egyre kevesebb pénzt kapnak, a fiatal gazdákat még csak most kezdik igazán ösztönözni, és oda áramlik nagyon sok pénz zöld célokra, ahol alig kell tenni értük.

„Hé fiúk! amott ül egy túzok magában,
Orrát szárnya alá dugta nagy buvában;
Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e?
Meg kell a palánkot döngetni körűle!”

Ezt a provokációt Toldi Miklós csoportos terrorizálására mindannyian ismerjük, Arany János elbeszélő költeménye kötelező olvasmányunk volt. Sokunk meg is tanult belőle részeket. Tudjuk, hogy itt a túzok madár metafora, tudjuk, hogy Toldi György az öccsét, Miklóst értette rajta. Csak azt nem tudjuk, hogy néz ki a túzok. Ez a nagytestű madár ugyanis a kihalás szélére került Romániában. Pedig még a huszadik század végén is gyakori látvány volt Nagyszalonta környékén, ahol Arany élt és írta a Toldit 180 évvel ezelőtt. 

Mezőgazdasági támogatás idézte elő, hogy a túzok ismét költsön Nagyszalonta mellett: egy szalontai nagygazda fantáziát látott a túzokvédelmi programban. 90 hektárnyi nem túl jó minőségű szántót gyepesített, és csak a madár költési időszaka után kaszálta. Az alaptámogatással együtt így hektáronként kétezer lejhez jutott, és ez már neki is megérte.

A Milvus Csoport évekig tartó erőfeszítése hatására az agrárminisztérium 2018-ban indította a túzokvédelmi programot. A Milvus biológusai egyre több madarat figyeltek meg a támogatott területen. A minisztérium 2024-ben még meghirdette ezt a támogatási vonalat, idén azonban már nem. A szalontai gazda, aki eddig igénybe vette, és büszke is volt rá, hogy nála lehetett túzokot látni, idén már őszi búzával vetette be a területet.

A többihez képest ez kicsi támogatási csomag volt, de megmutatta a romániai agrártámogatás legnagyobb problémáit: 

• kevés gazda tudta igényelni (19 településen hirdették meg, a magyarországi költőterületek mellett), 
• nagygazdáknak érte meg igényelni, 
• és anélkül szüntette meg a minisztérium, hogy erről egyáltalán értesítette volna a madárvédőket, akik szakmailag kidolgozták. 

Holott a Milvus rengeteg munkát fektetett abba, hogy gyepvédelmi javaslatai bekerüljenek Románia új agrárstratégiájába, válaszolta megkeresésünkre Nagy Attila biológus, a Milvus munkatársa.

Románia a 2007-es uniós csatlakozás óta 45 milliárd eurónyi közpénzt költött a gazdálkodók támogatására és vidékfejlesztésre. Ez az országba érkező uniós támogatás legalább 44 százaléka. Az uniós agrártámogatás ráadásul egyre több:

Az Európai Unió teljes költségvetésének mintegy negyedét teszi ki a gazdák támogatása, a Közös Agrárpolitika. A KAP fő célja olyan jövedelemkiegészítést adni a gazdáknak, hogy annak ellenére is műveljék a földet és élelmiszert termeljenek, hogy az időjárás és a klímaválság miatt folyamatosan ingadozik a termés, ráadásul máshol sokkal jobban keresnének. Még tíz éve is az uniós mezőgazdasági átlagjövedelem csak a negyven százalékát érte el az átlagjövedelemnek, 2022-re felkúszott az átlag hatvan százalékára. Romániára hatványozottan igaz, hogy a vidéki lakosság jóval szegényebb, mint a városi.

A KAP célja az is, hogy minél jobb minőségű és egészségesebb élelmiszert együnk úgy, hogy meg is tudjuk fizetni. Ezért kompenzálni igyekszik azt, hogy ízletes zöldséget, gyümölcsöt termelni kevesebb vegyszerrel bizony drágább. 2021-től pedig kifejezett célja a klíma- és környezetvédelem, ezért most sok pénzt szán talajkímélő művelésre, biodiverzitás megőrzésére, élőhelyek védelmére, visszaállítására.

Minden tagállamnak alapos tervet kellett kidolgoznia arra, hogy a hétéves költségvetési időszakokban mit szeretne elérni a Közös Agrárpolitikának ezekkel a milliárdjaival. Románia a 2014-2020-as költségvetési időszakra a PNDR rövidítésű vidékfejlesztési tervet, a 2023-2027-es időszakra a PNS rövidítésű Országos Agrárstratégiát dolgozta ki. 

Persze némi késéssel: a PNDR a kifizetések szintjén 2015-ben indult be, és még a 2023-as kifizetéseket is ennek a tervnek a büdzséje fedezte. Az új agrárstratégiát Románia 2022 végére készítette el, a nevében is szerepel a 2023-2027-es időszak. A 2024-es átmeneti év után az idei kifizetések zöme már ennek a stratégiának az egyes programjaiba illeszkedik.

Miért foglalkozzunk a mezőgazdasággal 

amellett, hogy szeretünk enni és vidéken kirándulni? Mert Románia szó szerint több mint fele mezőgazdasági terület. A 23,8 millió hektáros országból 14 millió hektár mezőgazdasági területnek számít, ebből 12,7 milliót tekintünk mezőgazdaságilag hasznosított területnek. 

Mert Romániában még mindig milliók élnek gazdálkodásból, miközben a szemünk előtt és gyökeresen alakul át az egész szektor. Tizenöt évvel ezelőtt a lakosok harmadának volt szerves köze a gazdálkodáshoz, most a lakosság negyedének. 

A 2010-es mezőgazdasági felmérés (agrárcenzus) 7,1 millió olyan személyt számolt össze, aki végzett valamilyen mezőgazdasági munkát. Közülük bő négymillióan évi száz napnál kevesebbet, tehát nem a gazdálkodás volt a fő elfoglaltságuk, de részt vettek a földművelésben. 2020-ban már csak 4,5 millióan gazdálkodtak úgy, hogy három millióan részmunkaidőben: évi száz napnál kevesebbet.

Az agrárszektor gépesítését, a vidék elnéptelenedését és elöregedését még jobban tükrözi az, hogy harmadára zuhant a szektorban ténylegesen munkát vállalók száma. Míg az összes romániai munkavállaló száma közel kilenc százalékkal csökkent 2013 és 2022 között, addig a mezőgazdaságban közel 66 százalékkal csökkent a számuk, áll ebben az agrárgazdasági tanulmányban, amely az ágazat 2013 és 2022 közötti teljesítményét foglalja össze. A mezőgazdaságban foglalkoztatott 2,5 milliós munkaerő tíz év alatt 878 ezer főre zsugorodott. 

Gyakran beszélünk (és írunk) az oktatásról vagy az egészségügyről mint össztársadalmi ügyekről. Mind jártunk iskolába, sokan tanítanak közülünk, sokunk gyermeke iskolás. Van véleményünk róla, bele akarunk szólni abba, hogy mi történjen az iskolákban. Ugyanígy mindannyian eszünk, vagyis ügyfelei vagyunk a mezőgazdaságnak, és milliók gazdálkodnak. 

Az oktatási minisztérium az elmúlt években csak két-, legfeljebb háromszorannyit költött a teljes oktatási rendszerünkre, mint amennyi közpénz áramlott egy termelői ágazatba, a mezőgazdaságba és vidékfejlesztésbe (30-46 milliárd lej vs 15-17 milliárd lej évente). Az oktatási kiadások 2024-ben érték el az agrárszubvenciók négyszeresét.

Az oktatáshoz képest nemhogy feleannyit, de negyedannyit sem beszélünk a mezőgazdaságról, vagy legalábbis nem össztársadalmi ügyként. Miközben rohamosan alakul át, és alakítja át a tájat, amelyet a szülőföldünknek nevezünk.

Egymillióval kevesebben eszünk. De honnan?

Míg 2010-ben 20,1 millióan éltünk Romániában, 2020-ban más csak 19 millióan a népszámlálások hivatalos adatai szerint. (Hogy ezek a számok miért nem a valóságot tükrözik, arról itt írtunk. De ezek a hivatalos adatok, így ezekkel vagyunk kénytelenek dolgozni.) Ez azt jelenti, hogy a 2020-as években legalább egymillióval kevesebben eszünk ebben az országban, mint a 2010-es években.

Ezzel együtt a hazai mezőgazdaság egyre kevésbé elégíti ki az igényeinket: egyre több élelmiszert importálunk, derül ki Sorin Ionițescu már hivatkozott tanulmányából. Nézzük meg, mire volt képes a romániai mezőgazdaság 2013 és 2022 között, amikor durván 25 milliárd euró közpénzzel támogattuk.

Ebben az időszakban a teljes hazai GDP 121 százalékkal nőtt, míg a mezőgazdaságban keletkezett GDP 83 százalékkal. Konkrétan 34,42 milliárd lejről 63,04 milliárd lejre nőtt, de közben 5,4 százalékról 4,5 százalékra csökkent az agrárszektor aránya a hazai GDP-ben. 

2013-ban úgy keletkezett 34,42 milliárd lejnyi GDP a mezőgazdaságban, hogy 8,1 milliárd lejt tett ki az uniós és a román állami szubvenció. A 2022-es 63,04 milliárd lejnyi GDP-hez számításaink szerint 15,5 milliárd lej uniós és állami szubvenció járult hozzá. A mezőgazdaság durván negyedét tehát közpénzzel finanszírozzuk.

Eközben az élelmiszerárak a boltokban elég magasak ahhoz, hogy bőven megéri külföldről behozni az alapélelmiszerek közül is nagyon sokat. Míg az uniós csatlakozásunk utáni években még 80 százalék fölött volt a hazai termékek aránya az alapélelmiszerek között, 2024-ben az arányuk 56 százalékra esett az élelmiszerboltokban a Versenytanács adatai szerint. 

A bolthálózatok sajátmárkás termékei közül, amelyek árszintje jellemzően a legalacsonyabb, az élelmiszerek kevesebb mint a felét, 48,8 százalékát állították elő itthon. Még úgy is megéri behozni alapélelmiszereket egy nagy és változatos területen gazdálkodó országba, hogy a külföldről hozott ételt a szállítás biztosan drágítja.

Ebben az erősödő agrárpiaci versenyben tíz év alatt nem változott az, hogy a mezőgazdaság az oda áramló közpénzzel annak négyszeresét tudja megtermelni. A termelés mikéntje és az élelmiszerpiac közben teljesen átalakult. A termelés jóval koncentráltabban történik: egyre nagyobb és fejlettebb farmokon (ahogy ez lentebb kiderül), harmadannyi legálisan fizetett emberrel. És egyre több élelmiszert exportálunk, de még többet importálunk.

Az említett időszakban, 2013 és 2022 között 126 százalékkal nőtt a romániai mezőgazdasági export értéke. Nőtt az aránya a teljes romániai exportban is nem egészen 11 százalékról 13 százalékra. Eközben viszont 167 százalékkal nőtt a mezőgazdasági és élelmiszerimport értéke, és nőtt az aránya a teljes hazai behozatalban is 8,9 százalékról 10,5 százalékra.

Mire megy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatás?

Az agrártámogatásokat kezelő romániai ügynökség, az APIA 2007-ben még csak tíz, ma már 109 különféle programban és csomagban fizet európai uniós támogatást a gazdáknak. A romániai büdzsé hozzájárulása ehhez 5 százalék körüli. 

Az uniós támogatás két nagy forrása aszerint különül el, hogy mire szánják. A hektáronkénti, illetve a tenyésztett állatok száma alapján fizetett támogatások forrását hívják garanciaalapnak (FEGA). Ez a forrása az országosan kifizetett támogatások mintegy kétharmadának, célja a gazdák jövedelmének kiegészítése.

A másik forrás a vidékfejlesztési alap, a FEADR. Ennek egy részét az APIA, más részét az AFIR kezeli. A betűszó sok vidéki beruházás információs panójáról lehet ismerős, a kifizetések bő harmadát innen fedezik, néha többet is. Ehhez az alaphoz tartoznak a gazdák egyes klíma- és környezetvédelmi támogatásai, de ide pályázik sok élelmiszerfeldolgozó cég vagy vidéki panzió is. 

Romániában nagyon sok vidéki cég kap innen fejlesztési pénzeket akkor is, ha semmi köze az élelmiszer előállításához. Sok vidéki önkormányzat ebből az alapból igyekszik aszfaltozni vagy csatornarendszert kiépíteni. A falvakban gombamód kinőtt, majd gyakran bezárt turisztikai tájékoztató irodákat is ebből az alapból hozták létre. 

Az alap célja valamennyire kompenzálni a vidéki hátrányokat: hogy ott hiányzik, gyérebb vagy rosszabb minőségű az infrastruktúra. Mivel kevesebb és szegényebb a vásárló, ezért a vidéki cégek nem annyira jövedelmezőek, és fejlesztésekre is nehezebben kapnak hitelt. Az unió ezt is igyekszik részben ellensúlyozni ezzel az alappal.

Hogy egy évben a standard, vagyis hektáronkénti és tenyésztett állatonkénti kifizetések mellett milyen támogatásokat lehet még igényelni, azt a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium dönti el. Ebben Románia Országos Agrárstratégiája az iránymutató: a meghirdetett programok elvileg az agrárstratégia fő célkitűzéseit hivatottak előmozdítani. 

A jelenlegi Közös Agrárpolitika (KAP) arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a támogatások elköltésével közel azonos súlyt adjanak a farmok gazdasági, illetve környezeti és éghajlati fenntarthatóságának. Klíma- és környezetvédelemre kell költeni a 2023-2027-es támogatások 40 százalékát. 

Hogy a farmok jövedelmezőségét, modernizációját, környezeti és gazdasági ellenállóképességét milyen finanszírozási programokkal (és egy-egy programnak mekkora büdzséjével) akarja egy-egy tagállam előmozdítani, azt ebben a 2027-ig tartó KAP-ban és költségvetési periódusban az Európai Bizottság nagymértékben a tagállamokra bízta. 

A környezeti fenntarthatóság céljai közösek: a talajvédelem, a vízminőség és a biológiai sokféleség megtartása. Sok a közös abban is, hogy milyen jó mezőgazdasági gyakorlatok őrzik ezeket a fontos környezeti feltételeket: vetésforgó, állandó gyepek beszántásának tiltása, a szántók talajának minél kevesebb bolygatása. 

Hogy miért nem jó bolygatni a talajt, és a talajkímélő földművelés hogyan függ össze a biodiverzitással és a terméshozammal, arról Mark Siepman holland oktatót érdemes meghallgatni, akivel még nyáron beszélgettünk:

Azt viszont a tagállamok döntik el, hogy például a vetésforgónak vagy a talaj borítottságának milyen mértékét írják elő a gazdáknak ahhoz, hogy megkaphassák a környezetvédelmi támogatásokat. Ahogy azt is, hogy mennyi pénzt társítanak ezekhez a finanszírozási programokhoz.

Ezeket a programokat általában négy-öt évre hirdetik meg, attól függően, hogy egyezett meg ezekről a minisztérium az Európai Bizottsággal. Az aktuális agrárstratégiánk a 2023-2027-es időszakra szól, de a finanszírozási programjainak zömét csak idén hirdették meg.

Honnan tudják meg a gazdák, mire van pénz?

A támogatásokat a tavaszi hónapokban lehet igényelni, március első napjaitól május közepéig. Ezt az APIA kampányidőszaknak hívja, amikor is az ügynökei járják a falvakat, fogadják a gazdákat a megyei és a kihelyezett munkapontjaikon, és tájékoztatják őket, ha változott valami az előző évhez képest, megszűnt egy régi vagy megjelent egy új támogatási vonal. A legfontosabb információkat közli a napi és az agrársajtó is.

De találkozókat szerveznek a különféle gazdaegyesületeknél vagy közbirtokosságoknál is, ahol több gazdát érnek el ezekkel az információkkal, avatott be Florin Bota, a Kolozs megyei APIA igazgatóhelyettese. A különböző támogatásokat összefoglaló szórólapokat eljuttatják minden polgármesteri hivatalhoz, ahol legalább ötlet szintjén láthatja a gazda, mit érdemes kérvényeznie. A leglényegesebb információkat pedig a meghirdetett finanszírozásokról, határidőkről tömeges üzenetben küldik el a gazdáknak, akiknek a telefonszáma szerepel a kifizetési ügynökség rendszerében.

Gyakori, hogy az állattartó gazdáknak egy helyi állattenyésztő egyesület szerzi be a fontos iratokat a támogatási kérvényhez. Növénytermesztő gazdáknak sokat segítenek a községi polgármesteri hivatalok mezőgazdasági nyilvántartó munkatársai azzal, hogy együtt kezdik feltölteni a támogatáshoz szükséges adatokat, iratokat, és a gazda már egy félig kész kérvénnyel érkezik az APIA legközelebbi hivatalához, magyarázta Florin Bota. Ez az APIA munkatársait is segíti, mert Kolozs megyében nagyon sok a gazda, körülbelül hatszáz jut a kifizetési ügynökség egy-egy munkatársára egy ehhez képest rövid, két, két és fél hónapos benyújtási időszakban, mondta az igazgatóhelyettes.

Az már nem nagyon történik meg Kolozs megyében, hogy olyan új gazda jelentkezzen több hektárral támogatásért, aki eddig nem szerepelt a rendszerükben, válaszolta elnéző mosollyal Bota aligazgató a kérdésre, hogy egy kezdő gazda hogy szerez tudomást arról, hogy milyen támogatásra jogosult. 

Azt viszont elismerte Florin Bota, hogy a különböző támogatások feltételeit részletező, korábban akár száz oldalt is meghaladó útmutatók mérete, nyelvezete, bonyolultsága korlátozhatja a gazdák hozzáférését a támogatásokhoz. Sokuknak valószínűleg nincs türelme végigolvasni és értelmezni 30-60 ilyen oldalt, gyakorlott információfogyasztónak is kihívás. Ráadásul csak a környezet- és klímavédelmi programokhoz több tucat ilyen útmutató tartozik.

Mit kell a gazdának bemutatnia, hogy közpénzt kapjon?

A támogatási kérelem mellett természetesen a személyi igazolványát, igazolást a bankszámlájáról, és ha egyéni vállalkozó vagy cégként működteti a farmját, akkor a cégbíróság igazolását arról, hogy vállalkozásának fő profilja a mezőgazdaság. Ha csak a saját területeit műveli, akkor a telekkönyvi kivonattal igazolja, hogy azok a sajátjai. Ha másét is műveli, akkor a polgármesteri hivatal igazolja a saját mezőgazdasági nyilvántartása alapján, hogy melyik és mekkora parcellán dolgozik még. Hogy milyen vágóállatokat tart egy gazda, arról az illetékes állatorvos állít ki számára igazolást. 

A polgármesteri hivatalok kezelik a mezőgazdasági nyilvántartást, ami nem ugyanaz, mint a telekkönyv. Nem a földekhez kapcsolódó tulajdonjogot és annak történetét rögzíti ez a regiszter, hanem azt, hogy a hivatal településeihez tartozó parcellákat ki műveli meg. Ha valaki nem vagy nem csak a saját földjét műveli meg, akkor a legtisztább ügy, ha haszonbérleti szerződést köt az általa művelt terület tulajdonosával, és ezt bemutatja a polgármesteri hivatalban, amikor igazolást kér az illető parcelláról.

A legtöbb polgármesteri hivatalban ez a nyilvántartás egy papíralapú lista, és nagy az ellenállás aziránt, hogy digitalizálják és más hivatalokkal is megosszák, árulta el egy forrásom, aki korábban több hivatallal is dolgozott együtt.

Így kell kérni a közpénzt

A támogatást igénylő gazda ezekkel az igazolásokkal betér az APIA hozzá legközelebbi irodájába, ahol a hivatalnok, aki bejegyzi az igénylést az APIA rendszerébe, elmondja a gazdának, hogy azzal a területtel és veteménnyel vagy legelővel a gazda a hektáronkénti alaptámogatás mellett még milyen támogatási vonalakat vehet igénybe, ha megfelel bizonyos feltételeknek, részletezte Florin Bota, a Kolozs megyei APIA igazgatóhelyettese. 

Átbeszélik a gazdával, milyen feltételeket tud vállalni, és azok szerint pipálják ki a rendszerben, hogy abban az évben az a gazda melyik területére milyen támogatásokat igényel. A hektáronkénti alaptámogatás 85-100 euró között ingadozott. Hektáronként plusz 25 euró körüli összeg jár, ha a farmot vezető gazda nincs még 40 éves, és öt évnél kevesebb ideje gazdálkodik. Ezt legfeljebb öt évre lehet igényelni.

A kisgazdáknak szánt jövedelemkiegészítés nagyon érdekesen alakult az elmúlt években. Az előző költségvetési periódus kifizetési éveiben (2015-2023) hektáronként plusz öt euró járt az első öt hektár után, és hektáronként közel ötven euró az öt és harminc közötti hektárokra. Vagyis ha a gazda legfeljebb öt hektárt művelt, azért évente legfeljebb csak 25 euró pluszt kapott. De ha legalább harminc hektárt, akkor akár évi 1250 eurót. Ráadásul ezt nem csak a kisgazdák vehették igénybe, hanem bárki az első 30 hektárjára. Az új agrárstratégia ezt a méltánytalanságot úgy orvosolja, hogy most egy és ötven közötti hektárra lehet igényelni az ötven euró pluszt, és az nem igényelheti, aki ötven hektárnál többet művel.

A klíma- és környezetvédelmi támogatások egy részéhez évente, más részéhez eleve öt évre kell vállalnia a gazdának, hogy eleget tesz a feltételeknek, és ezeket a vállalásokat egy külön dokumentumban aláírja. Ha menet közben megszegi valamelyik feltételt, visszafizettetik vele az előző években kapott támogatást, tisztázta a Kolozs megyei APIA igazgatóhelyettese.

Évente legalább egyszer mindegyik gazda betér az APIA-hoz, hogy aláírja a támogatási kérelmet. Sokan viszont már online nyújtják be az AGI Online felületen, ahol mindegyik gazda, aki ide regisztrált, hozzáfér a saját területének minden lényeges adatához, mondta Florin Bota. Térképadatok, termesztett kultúrák, igényelt támogatások ‒ ezeket mind látja a gazda a saját telefonján. Fotókkal is alá tudja támasztani az igényléseit, és a rendszer eleve csak azokat a fotókat fogadja el, amelyeket a gazda a GPS-adatok alapján csak bizonyos helyről és bizonyos szögből készített.

A Kolozs megyei több mint 27 ezer gazdának mintegy 40 százaléka már online nyújtja be a támogatási kérvényét. Ha a rendszer bármilyen hibát jelez, vagy a hivatalnok kiegészítést kér a gazdától valamelyik kérvényéhez, azt a gazda az őszi kifizetési periódusig tudja pótolni vagy korrigálni, magyarázta Florin Bota. Az APIA hivatalnokainak nem célja büntetni a gazdákat, hanem minél több támogatáshoz hozzásegíteni őket.

Tudatában vannak annak, hogy a gazdálkodók fele nem fér hozzá semmilyen támogatáshoz, mert azt az alapfeltételt sem tudja teljesíteni, hogy legalább egy hektáron gazdálkodjon legalább 30 áras parcellákon. (A 2020-as agrárcenzus szerint a 2,8 millió farm közül másfél millió nem érte el az egy hektáros méretet.) Tíz-tizenöt hektár fölött lehet valakit valóban gazdálkodónak tekinteni, jegyezte meg Florin Bota. Szerinte öt hektár alatti méretben egy gazda legfeljebb magának és a családjának tud termelni. 

Piaci beszélgetéseim ezt nem feltétlenül támasztják alá. Van olyan árus az őstermelői piacon, aki családjával összesen egy hektárnyi kertet művel, csak ezzel foglalkozik, és hetente kétszer hoz innen szezonális termékeket a kolozsvári piacra. Persze nem az ő áruja a legolcsóbb:

Sok nagyobb gazda elégedetlen az egy hektáros belépési küszöbbel, és megemeltetné kettőre vagy ötre, említette meg Bota aligazató. Azért elégedetlenek, mert szerintük sok kisgazda nem termel, de a szubvenció miatt nem is adja bérbe a földjét nekik. 

Több forrásom is, aki dolgozott valamikor az APIA-nál, egyetértett azzal, hogy az egy és öt hektár között gazdálkodók olyan kevés támogatást kapnak (gyakran az évi ezer eurót sem éri el), hogy azt nyugodtan lehet segélynek minősíteni. Sokan ebből fizetik ki a földadót, műtrágyát vagy vetőmagot vesznek belőle. Szükségük van rá, de közel sem elég a gazdaság működtetéséhez, a fejlesztéséhez még annyira sem.

A közpénz és a piac együttes hatása: a nagyok felfalják a kicsiket

A statisztikák ellentmondanak a kicsikkel elégedetlen közepes vagy nagygazdáknak: rohamosan tűnnek el a kicsi farmok. A két agrárcenzus közötti tíz évben félmillió apró, egy hektár alatti gazdaság tűnt el a kétmillióból. Az egy és öt hektár közötti közel másfél millió farmból pedig 400 ezerrel lett kevesebb mindössze tíz év alatt. Statisztikailag a tíz év alatt eltűnt közel 900 ezer gazdaság mindegyike az öt hektár alatti méretosztályból tűnt el. 

Az öt és tíz hektár közöttiek száma húszezerrel csökkent, tíz hektárnál pedig megfordult a trend. A tíz hektár fölötti farmok száma 82 ezerről 118 ezerre nőtt tíz év alatt. 

Nemcsak a kicsi farmok száma lett kevesebb, hanem csökkent az általuk megművelt összterület is. Az apró, gyakorlatilag háztáji kertek nem veszítettek olyan sok területet: darabszámra az egy hektár alattiak negyede eltűnt tíz év alatt, de az összterületük csak az ötödével csökkent. 

Ami valahol az egy hektár alatti gazdaságok életképességét mutatja, illetve az emberek ragaszkodását a háztáji földműveléshez. Olyan körülmények között maradt fenn másfél millió ilyen farm, hogy a nagyobbakkal ellentétben semmilyen szubvenciót nem kaptak, és a nagyok nyomás alatt tartják őket, hogy megvehessék vagy bérbe vehessék a területeiket.

A kis, de már önfenntartónak minősíthető méretű, vagyis az egy és öt hektár közötti gazdaságok megművelte összterület viszont drasztikusan csökkent: 3,2 millió hektárról 2,3 millióra. Az öt hektár alatti farmok egymillió hektáros területvesztése a tíz és száz hektár közötti farmok területnyereségében jelenik meg. 

Ez a nagyobb méretosztály 2010-ben még csak 1,6 millió hektárt művelt, 2020-ban már 2,6 millió hektárt úgy, hogy ebben az évtizedben a felhasznált mezőgazdasági terület Romániában bő félmillió hektárral csökkent. Az összterület szántókkal, legelőkkel, kaszálókkal együtt 13,3 millió hektárról 12,7 millióra zsugorodott.

Ebben a tíz és száz hektár közötti méretosztályban a farmok száma ötven százalékkal nőtt, 69 ezerről 102 ezerre. Eközben az általuk művelt terület 62 százalékkal nőtt. Vagyis nemcsak több ekkora gazdaság lett, hanem ezek nagyobbak is lettek. A húsz és ötven hektár közötti farmok tíz év alatt egyenesen megduplázták az összterületüket. 

Nem véletlen, hogy ide irányult a mezőgazdasági támogatások jövedelemkiegészítő extra része, amely a hektáronkénti alapösszeg ötven százaléka. Egy 2021-es központi APIA-közlemény meg is dicsérte a gazdákat, hogy a termelékenység és versenyképesség növelése érdekében tömbösítik a területeiket, és ez látszik abban, hogy a hivatal kevesebb igénylést kapott több hektárra.

Valószínű, hogy a száz hektár feletti farmok egy része is megnőtt, de a statisztika ezt nem mutatja ki. Egyrészt azért nem, mert 2010-es agrárcenzusban egyetlen kategóriát képeznek a száz hektár fölötti farmok, holott jelentős különbség van egy 101 hektáros és egy ezer hektáros farm között. A 2020-as felmérés már külön kategóriaként kezeli a száz és ötszáz, az ötszáz és ezer, illetve az ezer hektár fölötti farmokat.

Másrészt azért sem kimutatható száz hektár fölött, mert ugyan 13 ezerről 16 ezerre nőtt a száz hektár fölötti farmok száma tíz év alatt, de az általuk művelt összterület 6,5 millió hektárról 6,1 millióra csökkent. Most több igazán nagy farm művel meg kevesebb területet, mint tíz éve.

Ez persze nem csökkentette azt az óriási egyenlőtlenséget, amely a hazai mezőgazdaságot jellemezte. 2010-ben 6,8 millió hektárt művelt meg a száz hektár alatti 3,7 millió gazdaság, és 6,5 millió hektárt a száz hektár feletti 13 ezer farm. 2020-ban a száz hektár alatti 2,8 millió gazdaság 6,6 millió hektárt művelt, a száz hektár feletti 16 ezer pedig 6,1 millió hektárt.

Mennyi közpénz járjon egy gazdaságnak?

Akárhány döntéshozót vagy szakértőt hallgattam az elmúlt egy évben, azt mindenki kiemelte, hogy nem lehet elvárni a gazdáktól, hogy ingyen, netalán veszteségesen dolgozzanak. Hogy a gazdasági és szociális kiszámíthatóság számukra is fontos, sőt: a közös agrárpolitika egyik legfőbb célja Romániában, hogy jövedelmezőbbé, nyereségesebbé tegye a farmokat. 

De mennyire jövedelmezővé? Nemhogy a korábbi vagy az aktuális agrárstratégia nem szól erről, a kérdés be sem került a hazai közbeszédbe. Mindenki egyetért abban, hogy a gazdákat is megilletné egy középosztálybeli életszínvonal. Hogy a gazdálkodó életformával járó kötöttségekkel együtt azért ők is el tudjanak menni nyaralni egyszer egy évben. 

Mennyi közpénzzel biztosítsuk ezt a farmok méretéhez képest? Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy a 2028-cal kezdődő költségvetési periódusban korlátozni fogja, hogy mekkora legyen a legnagyobb összeg, amit egyetlen gazdaság agrártámogatás címén igényelhet. Idén nyáron százezer eurós felső határt jelentett be, ami már most ellenkezést váltott ki a gazdákból.

Környezet- és kisgazdavédő szervezetek már rég igénylik ezt a felső sapkát, mert ennek a hiánya, vagyis a hektáronkénti korlátlan kifizetések egyértelműen a kis farmok eltűnését és a nagyobbak még nagyobbra hízását ösztönözték. 

Míg a kisebb gazdaságok már méretüknél fogva is nagyobb változatosságot generálnak, ami a termesztett kultúrákat és a területek közötti természetes határokat illeti, addig a nagyobb gazdaságok hajlamosabbak a monokultúrákra és arra, hogy beszántsák azokat a fás, bokros, gazos sávokat, amelyek telekhatárokként egyúttal menedéket nyújtanak beporzó rovaroknak, kisebb állatoknak és több növényfajnak. 

Hogy a farmok mérete és a gazdálkodás módja hogyan befolyásolja a biodiverzitást, arról még részletesebben Kuhn Thomas növényökológussal beszélgettem:

A biológus következtetései egyértelműek: míg az ipari jellegű gazdálkodással olcsóbban lehet több embert élelmezni, a kisparcellás gazdálkodás őrzi meg vagy épp növeli a biodiverzitást, amelynek egyébként a nagy farmok is hasznát veszik. A hagyományos gazdálkodáshoz már nincs elég ember vidéken, de aki még gazdálkodik, vagy ezután fog bele, azt anyagilag is érdekeltté kell tenni a fajgazdagság megőrzésében.

Románia soha nem folytatta le azt a vitát, hogy mekkora az a méltányosnak tekinthető összeg, amellyel az anyagilag már sikeres farmokat is közpénzből támogassuk. És most már vannak olyan farmok az országban, amelyek jövedelmezőbbek az uniós átlagnál. Az EU a farmok teljesítményét az úgynevezett standard outputban (SO) méri össze. Ez euróban fejezi ki, hogy hektáronként mekkora érték keletkezik úgymond a farm kapujában, tehát még adózás előtt.

Romániában a kicsi farmok számbeli fölénye miatt a farmok SO átlaga rendkívül alacsony. 2020-ban 4029 euró volt az uniós átlag 38,7 ezerhez képest. Viszont a 100 ezer SO-t meghaladó farmoknál a romániai gazdaságok már elérték az uniós átlagteljesítményt, a 250 ezer és a félmillió SO értékű farmok teljesítménye pedig meg is haladta az uniós átlagot Agatha Popescu tanulmánya szerint. 

Mi mégis finanszírozzuk ezeket a nagy vállalatokat ugyanazzal a hektáronkénti átlagösszeggel, mint a kicsi, egy és tíz hektár közötti farmokat.

Egyre kevesebb gazda kap egyre több pénzt

A kifizetések felfele erősödnek, vagyis több nagygazda kap támogatást a nagygazdák létszámához képest, mint ahány kisgazda a földet művelő összes kisgazda létszámához képest.

De ezt nem mondja ki se az APIA, se az agrárminisztérium. Viszont nagyon jól látszik a kifizetésekből, ha kicsit kategorizáljuk őket, és látszik az APIA éves jelentéseiből is, ha összeolvassuk őket. Ezekből kiderül, évente 20-30 ezerrel kevesebb támogatási kérvényt nyújtanak be, a támogatott hektárok száma viszont nő.

A 2023-as és 2024-es kifizetések adatai ebből az online adatbázisból származnak, a 2020-22-es kifizetések pedig ezen az oldalon voltak elérhetőek még 2025 elején. Így öt év kifizetéseit tudtuk összehasonlítani. Azt találtuk, hogy 2020-ban 3,5 millió darab kifizetés tette ki a 2,5 milliárd eurónyi szubvenciót, addig 2024-ben már csak 2,3 millió kifizetés adta ki a 3,3 milliárd eurós össztámogatást. Csak ebben az öt évben harmadával csökkent a kifizetések száma, és harmadával nőtt a kifizetett összeg.

Hogy tisztább legyen a kép, külön vettük a családi gazdaságoknak és a cég jelleggel működő farmoknak, feldolgozó üzemeknek juttatott kifizetéseket. A felosztás alapja nem az, hogy a farmot magánszemély vagy valamilyen vállalkozás működteti, mert a szubvenciós rendszer azt is ösztönözte, hogy a támogatást kérvényező gazdák egyéni vagy családi vállalkozóként (PFA, II, IF) jegyeztessék be magukat. 

A kifizetések listáján a neveket úgy kategorizáltuk, hogy családi gazdaságnak vettük azokat, ahol személynév szerepelt, de azokat is, ahol a PFA, az egyéni vállalkozás (întreprindere individuală), a családi vállalkozás (întreprindere familială) megnevezése vagy rövidítése. Így tudtuk nagyjából elkülöníteni azokat a gazdaságokat, amelyeket csak a gazda és családtagjai művelik (valószínűleg időnként napszámosokkal) azoktól, amelyek céges formája lehetővé teszi, hogy munkavállalókat alkalmazzanak (kft, részvénytársaság, kereskedelmi társaság, stb.). 

Mint aztán kiderült, az Országos Statisztikai Intézet is így kategorizálta a farmokat a tíz évenkénti mezőgazdasági összeírásaiban. Ezek az agrárcenzusok azt mutatják, hogy a vállalati formájú gazdaságok közel egymillió hektárral kevesebb területet műveltek 2020-ban, mint tíz évvel korábban. A családi farmok 360 ezer hektárral bővítették a területüket abban a tíz évben, amelyben a hasznosított összterület bő félmillió hektárral csökkent.

2020 után a támogatások mégis a vállalati jelleggel működő farmok felé tolódtak el. Míg 2020-ban még kevesebb össztámogatást kaptak, 2024-ben már ugyanannyit, 1,64 milliárd eurót, mint a családi gazdaságok. 

Ez is arra utal, hogy a közepes és nagy farmok 2020-ig statisztikailag kimutatott bővülése 2020 után is folytatódott. És azt is tükrözi, hogy a 2014-2020 közötti vidékfejlesztési terv (amelynek büdzséje még a tavalyi kifizetések egy részét is fedezte) nemcsak az agrárcégeket támogatta, hanem a vidéki foglalkoztatottság növelése érdekében bármelyik céget, amelyet vidéken jegyeztek be.

Az, hogy a kis farmok ebben az évtizedben még inkább kiestek a támogatottak köréből, és a támogatások inkább a közepes és nagy farmokhoz kerültek, jól követhető a támogatások számának és mértékének eloszlásából. 

A családi gazdaságokhoz került apró, száz euró alatti kifizetések száma öt év alatt szinte megfeleződött. 2020-ban még 1,1 millió ilyen kifizetést utalt az APIA, 2024-ben már csak 672 ezret. A még mindig csak segélyméretű, száz és ezer euró közötti kifizetések száma is több mint harmadával csökkent kétmillióról 1,3 millióra.

Családi gazdaságok még az ezer és tízezer euró közötti kifizetésekből is kevesebbet kaptak 2024-ben, mint 2020-ban. Mindez azt jelzi, hogy a tíz hektár alatti gazdaságok gyakorlatilag nem jutnak reális támogatáshoz, miközben a 2,8 millió farm közül 2,7 millió ebbe a méretosztályba tartozik, és ez a kategória műveli meg a harmadát a romániai mezőgazdasági összterületnek.

A tízezer euró fölötti kifizetések száma viszont ötven százalékkal nőtt 2024-re, a százezer és egymillió euró közötti kifizetések száma egyenesen megduplázódott. A cégeknél ugyanez a trend figyelhető meg: a tízezer euróig terjedő kifizetések száma csökkent a vizsgált öt évben, és legalább ötven százalékkal több lett a tízezer eurónál nagyobb összegű kifizetés.

Sőt, cégeknek egymillió eurónál is több közpénzt juttatunk: 2020-ban 38 cégnek, 2024-ben már 58 cégnek. Ebben a milliomos kategóriában legalább a támogatások összege nem nőtt épp ilyen mértékben. Míg 2020-ban a 38 cég 91 millió eurót kapott, azaz a cégenkénti átlag 2,4 millió volt, addig 2024-ben az 58 cég „csak” 133 millió eurót kapott, 2,2 milliós átlaggal.

A kifizetések eltolódását a magasabb összegek felé a kategóriánkénti összegek növekedése is mutatja. Cégek ezer euró alatti kifizetéseinek össztömege kevesebb mint a felére csökkent öt év alatt. A tízezer euróig terjedő kifizetések összege kicsivel nőtt, míg a száma csökkent, tehát ebben a kategóriában is kevesebb cég kap most több pénzt. 

A tíz- és százezer euró közötti kifizetések összege ugyanúgy ötven százalékkal nőtt, ahogy a számuk. Százezer és egymillió euró közötti kifizetések összege pedig szinte megduplázódott. Míg a támogatott cégek száma 76 százalékkal, a támogatások összege 85 százalékkal nőtt.

A családi gazdaságoknak kifizetett, százezer eurónál nagyobb összegek tömege megháromszorozódott, míg az ilyen kifizetések száma csak megduplázódott. A 2020-as 38 millió eurós végösszeg a következő években többször meghaladta a százmillió eurót. 

Ennek többszörösét fizetjük ki cégeknek: akár nagyobb vállalkozásként működő farmoknak, akár feldolgozó üzemeknek. Cégekhez 2020-ban 337 millió euró támogatás jutott százezer eurónál nagyobb kifizetésekben, 2024-ben már 627 millió euró. Százezer euró fölött nőtt az egy kifizetésre, az egy cégre jutó átlagösszeg az elmúlt öt évben.

Ezekről a tíz- és százezer euró fölötti kifizetésekről annak tudatában érdemes gondolkodnunk, hogy jelenleg Romániában 8-9 ezer euró egy hektárnyi termőföld átlagára. 

Miért fontos tudnunk, hogy mire fizetünk?

Az APIA éves jelentéseiben nem szerepel, hogy méretosztályonként hány farm kap mekkora támogatást. Ha nem tudjuk, hogy mennyi közpénzzel támogatjuk a már egyébként is versenyképes és nyereséges nagy gazdaságokat, mennyivel a fejlődőképes középmezőnyt, és mennyi pénzt szánunk arra, hogy megmaradjon a kis farmok biztosította tagoltság, változatosság és reziliencia, akkor nem is tudunk gondolkodni arról, hogy társadalmilag mi a hasznosabb, és melyik célra költsünk több közpénzt.

Márpedig ki kell találjuk, hogy itt, Romániában nekünk mi a fontosabb, mert az Európai Bizottság már felvázolta, hogyan képzeli el a nagy fejlesztési pénzek elköltését a 2028-cal kezdődő új költségvetési periódusban. A nyári közzététele óta itthon is vehemensen támadott elképzelés lényege, hogy az EB összevonná a kohéziós alapot az agrártámogatásokkal, és rábízná a tagállamokra és a régiókra, hogy maga döntse el, egy-egy régióban ebből a pénzből inkább az ipart, az infrastruktúrát vagy a mezőgazdaságot akarja fejleszteni. 

A gazdák emiatt veszélyben érezték a garantált, hektáralapú támogatásokat, a kelet-európai tagállamok mellett Németország is ellenezte az elképzelést. Az összes romániai politikus is, aki eddig megszólalt a témában, bírálta a fejlesztési pénzek összevonását. Az EB elnöke, Ursula von der Leyen november közepén már árnyaltabban fogalmazott, és arra utalt, 2028-tól is megtartják a közös agrárpolitika jövedelemkiegészítő szerepét majdnem 300 milliárdos értékben, amit nem kevernek össze a kohéziós alapokkal.

Az EB azoknak az uniós régióknak is szerepet szán a vidékfejlesztési pénzekről szóló döntésekben, amelyek nálunk se adminisztratív, se politikai hatalommal nem rendelkeznek. Romániában ezeknek a régióknak nincsenek döntési kompetenciáik, még mindig az 1968-as megyerendszerrel próbáljuk igazgatni az országot. Vagyis az EB elképzelésével azok az országok járnak jól, amelyek ismerik magukat, tudják, mivel rendelkeznek, és régiós szinten is tudják, mit akarnak kezdeni magukkal. Van képük a jelenükről és a jövőjükről.

Romániának nincsen könnyen átlátható, valóságon alapuló, hivatalos és nyilvános ismerete saját magáról a mezőgazdaság terén sem. A tíz évente megismételt mezőgazdasági összeírások adataiból tudunk következtetni arra, hogyan hatottak a támogatások (persze a piaci és demográfiai folyamatokkal együtt) az agrárszektorra.

Így viszont nehéz átlátni és beleszólni, hogy 2028-tól mire költsük a közpénzt egy ennyire megosztott mezőgazdaságban, mint a romániai. A hazai politikusok egyelőre várják, mi dől el a következő költségvetési időszakról Brüsszelben az Európai Bizottság és az Európai Parlament közötti vitákban. Itthon még nem kezdődött el az érdemi egyeztetés a gazdaszervezetekkel az ő 2027 utáni prioritásaikról, tudtuk meg Könczei Csabától, a képviselőház agrárbizottságának alelnökétől.

A mezőgazdasági minisztérium azt közölte, folyamatosan egyeztet a gazdák érdekképviseleti szervezeteivel, de egyetlen találkozóról számolt be. Két nagy gazdaszövetség mintegy tíz képviselője látogatott a minisztériumba október 7-én, ahol arról tárgyaltak, hogy maradjanak külön az agrártámogatások a kohéziós alaptól, a román állami hozzájárulás nőjön 30 százalékra, és a kormány az uniós egyeztetéseken utasítsa el, hogy felső határt szabjanak a közvetlen kifizetéseknek, mert az ártana a közepes és nagy gazdaságok versenyképességének. 

Még két év áll rendelkezésre, hogy a nagygazdák érdekei mellett más szempontok is érvényesüljenek. Mert a közvetlen kifizetések rendszere 

eddig is a közepes és nagy gazdákat hozta helyzeti előnybe.

Tíz évvel ezelőtt az APIA 1,1 millió támogatott gazdát tartott számon, írta az akkori napi sajtó.

Maguk az APIA-sok is, akikkel beszéltem, így értelmezik azt a számot, amit az APIA egyedi támogatási kérvények számaként közöl. Emellett közli a támogatott hektárok számát is. Az elmúlt öt évben ez így nézett ki:

Vagyis amíg tíz év alatt négyszázezerrel, az utolsó öt év alatt pedig bő százezerrel csökkent a támogatási kérelmek száma, addig a támogatott hektárok száma 150 ezerrel nőtt. A kérvények száma évente 20-30 ezerrel csökken, ez olyan, mintha évente egy teljes megye gazdálkodói mondanának le a támogatásról, miközben a támogatott hektárok bővülnek. Egyre kevesebb, de nagyobb farmokhoz kerül az uniós szubvenció.

Két másik adatsor pedig azt mutatja, hogy a kérelmek száma nem biztos, hogy megfelel a támogatott egyedi farmok számának. A 2020-as agrárcenzus nem 826 ezer, hanem csak 648 ezer olyan farmot számolt össze, amely abban az évben, illetve az előző kettőben uniós szubvenciót kapott. 

A 2020-as kifizetések listáján pedig csak 808 546 egyedi azonosítókódot találtunk úgy, hogy kifizetések nemcsak gazdáknak mentek, hanem vidéki cégeknek és önkormányzatok infrastrukturális fejlesztéseire is. Vagyis több egyedi azonosítónak kell szerepelnie a rendszerben, mint ahány farmnak. De az adataink szerint az az abszurd helyzet állt volna fenn, hogy több gazdaság kapott támogatást, mint ahány gazdaság és minden más támogatott cég és önkormányzat együttvéve. 

Mindenesetre az APIA-s forrásaim egybehangzóan állították, hogy az agrárcenzus adata hibás, akkoriban biztos, hogy több mint 800 ezer gazdának utaltak támogatást. Ha ez valóban így volt, akkor fokozza a szkepszist a nyilvános és hivatalos adatokkal szemben, illetve aziránt, hogy mennyire ismeri magát a román állam, és hogyan tud egymásnak ellentmondó adatokkal stratégiákat tervezni.

A fentebb leírt rendszeranomália már nem jelentkezett a következő két évben, amelyben az APIA még közölte az egyedi azonosító kódokat. 2023-tól már nem teszi közzé ezeket, miközben egészen biztos adatokkal rendelkezik arról, pontosan 

hány és milyen méretű farmnak fizet támogatást pontosan mekkora terület után. 

Ezt a saját szememmel is láttam. Egyik, névtelenséget kérő APIA-s forrásom megmutatta, mit látnak ők a belső rendszerükön: szinte minden bokrot, heti frissülésben. Hetente kapják a friss szatellit képeket a teljes országról, és egy-két kattintással bármelyik területre rá tudják vetíteni, hogy melyik részére melyik gazda kapott milyen jellegű támogatást. Mindezt évekre visszamenően. Két másik kattintással előjönnek a telekkönyvi adatok, a régi, papíralapú telekkönyv megnevezései és az új, digitális telekkönyv telekmegjelölései is. 

Két gazda nem kaphat támogatást ugyanarra a területre, mert a rendszer egyből szól az átfedésről. A hivatalnokok mindkét gazdát értesítik, hogy tisztázzák az egymást fedő területeket, különben nem lehet lezárni a támogatási kérelmeket. Hogy a gazda valóban azt termeszt a földjén, amire támogatást igényelt, vagy hogy megfelel a különböző környezetvédelmi feltételeknek, és nem égetéssel takarította le a földjét, azt szintén a szatellit képekről ellenőrzi a rendszer. Ha a rendszer égetés nyomait észleli, értesítik erről a gazdát, akinek igazolást kell szereznie a tűzoltóságtól, hogy nem ő gyújtotta fel a vegetációt a területén.

Az APIA legalább 2,3 millió farmot tart számon a saját adatbázisában a saját éves jelentései szerint. Az egyedi kifizetések listáján név és település szerint lehet böngészni, ki mennyi pénzt kapott, de azt soha nem tették közzé, hogy mekkora terület vagy hány állat után. Ezt külön kérésre sem adják ki a GDPR-ra hivatkozva.

A mezőgazdasági minisztérium pedig évente csak azzal büszkélkedik, hogy a mezőgazdaságra szánt uniós támogatásnak a 95 vagy a 98 százalékát sikerült-e elkölteni.

De mit közöl akkor az APIA?

Gyakorlatilag könyvelési adatokat arról, hogy egy-egy támogatási programban mekkora volt a főösszeg, amit kifizetett az összes gazdának, aki azt kérvényezte. Emellett néha megadja a hektáronkénti átlagösszeget, ezt utoljára 2022-re közölte. 

Nézzük meg, ez hogy működik. Az APIA közölte, hogy 2022-ben 897 639 433 eurót fizetett ki hektáronkénti alaptámogatásra. Ez elméletileg mindenkinek, aki bekerül a támogatási rendszerbe, ugyanannyi, és minden más típusú támogatás (ha valaki fiatal, vagy biogazdálkodó, vagy kisgazda) erre az alaptámogatásra jön extraként. Persze más a szántók és más a gyepes területek után fizetett összeg, de ettől ideiglenesen tekintsünk el. 

Megadta továbbá, hogy a hektáronkénti átlagösszeg 96,28 euró volt. Ha a teljes összeget elosztjuk az átlaggal, azt kapjuk, hogy 2022-ben az APIA statisztikailag 9,3 millió hektárra adott valamilyen támogatást. De ugyancsak az APIA közölte a jelentésében és a sajtóközleményeiben, hogy 2022-ben 9,9 millió hektárra adott támogatást. 

Ebből sem azt nem tudjuk meg, hogy hány egyedi hektárt támogatott, sem azt, hogy hány hektárra járt csak az alaptámogatás, hány kapott a zsírosabb környezetvédelmi támogatásokból, vagy hány hektárt művelnek azok a gazdák, akik azért kapnak extra támogatást, mert 40 év alattiak, vagy mert 50 hektárnál kevesebbet művelnek.

Vagyis azt nem tudjuk meg a hivatalos adatokból, hogy a konkrét célra szánt közpénz (farmok átvétele idősektől, kisgazdák segítése, szövetkezetek működtetése) hogyan hasznosul. Hogy megéri-e generációváltásra, klímavédelemre költeni, vagy mindenki csak a járadékvadászatra hajt.

A pénz harmadát klíma- és környezetvédelemre költjük

Ha csak a főösszegeket nézzük abból, hogy mire költ, akkor Románia nagyon jól áll. Az összes szubvenció harmada megy a hektáronkénti alaptámogatásra (800-900 millió euró) és a kisebb területek utáni jövedelemkiegészítésre (100-180 millió) évente. A szubvenciók másik harmada (960 millió – 1,1 milliárd euró) pedig olyan programokra, amelyek neve klíma- és környezetvédelemre, zöldítésre utal. 

A harmadik milliárd fedez minden mást: bizonyos termésmennyiség elérésének és eladásának jutalmazását (évente 250 millió euró körül), állattenyésztést és állatjóléti befektetéseket, fiatal gazdák bevonzását, ritkább növénykultúrák vagy tenyészállatok extra támogatását, hogy eladhatóbbak legyenek, stb.

A klíma- és környezetvédelmi kifizetések összege annyira kiugróan magas, hogy jobban megnéztük, mi tartozik ide. Csak olyan területekre lehet kérni, amelyek már benne vannak az alaptámogatásban, és ezek a zöld támogatások is hektáralapúak. Ráadásul ugyanarra a területre többféle zöldítő támogatást lehet kérni, ha megfelel a különböző feltételeknek.

A milliárdos összeg felét a vizsgált években a klímát és környezetet kímélő művelésre fizették ki. Ez nagyjából annyit jelent, hogy az állandó gyepeket tilos beszántani, a szántókon vetésforgót kell alkalmazni, és külön pénz jár azért, ha a szántón vagy mellette ökológiai érdekű tájelem van: nitrogénmegkötő kultúrák, mezők széle, fasor, külön fák, bokrok, sövények, folyó- vagy állóvizek tamponterületei. Ilyenekben bővelkednek az erdélyi tájak.

Az összeg negyedét, 250-270 millió eurót olyan zónákra fizetik ki, amelyeket valamilyen módon maga a természet korlátoz, például a hegyvidéki gyepek kihasználhatóságát a magasság. Mindenki igényelheti a hegyvidéki korlátozásokért járó kompenzációt, aki legalább egy hektárnyi legelőt és/vagy kaszálót gondoz ezer méter felett. 

Emellett extra támogatást lehet kérni olyan területekre, ahol bizonyos védett állatfajok élnek, ha a gazda vállalja, hogy az illető faj lényeges életszakaszában nem bolygatja a területet, és egyáltalán nem vegyszerezi. Ezekre évi 130-200 millió euró megy. A legnagyobb kompenzációt az állam azokra a legelőkre és kaszálókra fizeti, ahol a Maculinea pillangók bizonyos fajtái élnek. A Mezőség Kecsed és Magyarszovát közötti részén ha csak kézi munkával gondozzák ezeket a legelőket és kaszálókat, akkor hektáronként 410 eurót fizet az állam, míg ha könnyű gépekkel, akkor 331 eurót. 

A második legjövedelmezőbb a haris (Crex crex) madár védelme: 310 eurót fizet hektáronként az állam, ha csak kézzel gondozzák az illető gyepet, és 231-et, ha könnyű gépekkel. A békászó sas (Aquila pomarina) gyepes táplálkozási területeinek kézzel gondozását az állam hektáronként 269 euróval, gépi karbantartását 190 euróval jutalmazza. Ha szántóföldön békázik ez a sas, a gazda 151 eurót igényelhet. 

Ökogazdálkodás és látszatzöldítés

Onnan látszik, hogy ezeknek a zöld kifizetéseknek a 85-90 százalékáért nem kell különösebb erőfeszítést tenni, hogy ezzel szemben az ökológiai gazdálkodásra kevés pénz, évente 55-100 millió euró ment. Holott itt is magas, 300-600 euró a hektáronkénti jutalom az átállásért a biogazdálkodásra, és kultúrától függően hektáronként 280-450 euró jár azért, ha a gazda megtartja bio minősítésűként a területet. Az átállás, a minősítés megszerzése, a vegyszermentes termelés mind időt és erőfeszítést igényel. Az átállást két-három évig, a megtartást öt évig finanszírozza az állam. 

Az is gyengíti az állam ökológiai elkötelezettségének látszatát, hogy egyrészt finanszírozást kínál környezetbarát művelési módokra (de nem közli, hányan igényelték mekkora területre a támogatást szántás, boronálás nélküli művelésre), másrészt az állami költségvetésből még mindig támogatja a nehézgépes művelés során elégetett dízel üzemanyag árát. Idén erre már 603 millió lejt (mintegy 120 millió eurót) különített el, amellyel több száz millió liter dízel üzemanyag árából téríti vissza a jövedéki adó egy részét. 

Frissítés, 2025. dcember 18.: A kormány 163 millió euróra emelte az üzemanyagtámogatás idei összegét. Azaz 60 százalékkal többet szán idén fosszilis üzemanyagra, mint amennyit a legjobb évben, tavaly a biogazdálkodásra.

Idén a parlagpénz botránya is azt mutatta, hogy a zöldítési alapokat erőfeszítés nélkül is meg lehet szerezni, és hogy az agrárminisztérium durván alulbecsülte az erőfeszítés nélkül pénzre pályázókat. Tavasszal hektáronként 58 eurót ígért azoknak a gazdáknak, akik a termőföldjük 2 százalékát parlagon hagyják, illetve ha új tájelemeket illesztenek a szántóföldjükbe. Ezt a két elemet bármilyen formában lehetett kombinálni.

A minisztérium november elején jelentette be, hogy annyian pályáztak erre a támogatásra, hogy az APIA hektáronként csak húsz eurót fog fizetni. Azt senki nem tudja, milyen előzetes becslés alapján ígértek tavasszal még 58 eurót, de az biztos, hogy a könnyű, nem is annyira zöld feltételeket a minisztérium szabta. Ilyen például az, hogy fák, fasorok, bokrok mellett köveket is be lehetett iktatni új tájelemként. 

Mi több, a parlagon hagyott két százaléknyi területre sem szabtak olyan ökofeltételt, hogy óriási parcellákon ne tömbösítsék a nem művelt területet. Azaz ha egy száz hektáros szántó szélén van egy vizes terület, és akörül két hektárt nem művel meg a gazda, úgyis megkapja a száz hektár után járó kétezer extra eurót, hogy nem csinál semmit. Nem feltétel az, hogy a nem művelt terület az óriási művelt parcellákban szigeteket vagy ökofolyosót képezzen a beporzók, kisebb állatok, másféle növények számára. Így a föld művelése nem válik nehezebbé, csak több pénz jár utána.

A korrekció bejelentésekor árulta el Emil Dumitru államtitkár, hogy erre a támogatásra 5,7 millió hektár szántóval jelentkeztek be a gazdák. Romániában a szántóföldek 8,5 millió hektárt tettek ki a 2020-as agrárcenzus szerint. Vagyis az egyébként is támogatott gazdák túlnyomó többsége megfelelt a „zöldítési” feltételeknek, és jelentkezett is a plusz pénzért.

Minél nagyobb a terület, annál kevesebb legyen a támogatás

Románia most kezdett komolyabb fékeket beépíteni az agrártámogatások környezetvédelmi részébe. A cél megakadályozni az igazán sok területtel rendelkező embereket, hogy ökológiai célokra hivatkozva ne hasznosítsák a mezőgazdasági területeiket, csak bezsebeljék az emelt szintű állami támogatásokat. Korábban alig érvényesült a degresszivitás elve a támogatásokban.

A névleg 2014-2020 közötti vidékfejlesztési tervben (de még a tavalyi kifizetések egy része is ehhez tartozott) csak a hegyvidéki legelőkre és kaszálókra járó kompenzációs kifizetéseket korlátozták úgynevezett sávos csökkenéssel. Vagyis csak azok kapták meg a hektáronkénti 97 eurós teljes összeget, akik kevesebb mint 50 ilyen hektárra kérték ezt a támogatást. Ötven, száz és háromszáz hektáros határnál csökkent fokozatosan az összeg hektáronkénti 25 euróra, de akár 300 hektár fölött is lehetett igényelni.

A most érvényes, 2023-2027-re vonatkozó agrárstratégia látszólag szigorítja ezt az elvet, és kiterjeszti az összes legelőre és kaszálóra, amelynek magas a természeti értéke, vagy az említett fajok védelme érdekében a gazda vállalja, hogy visszafogja a kaszálást és legeltetést azokon a területeken. Először is, ha a gazda nem bizonyítja, hogy állatokat is tart legalább a megszabott minimális létszámban, akkor nem kérheti ezeket a kompenzációs pénzeket. Vagyis bizonyítania kell, hogy valóban gazdálkodásra használja a területeket, amelyekre támogatást kér. Ez reális szigorítás a korábbi feltételekhez képest.

Másrészt viszont, ha a konkrét összegekre nézünk, akkor azok emelkedtek. Ugyan több lépcsőben csökken ez a típusú támogatás, de magasabb hektáronkénti összegről indul, és száz hektárnál megáll a csökkennés. A 101 hektáros legelőre ugyanúgy a 142 euró felét kapja a gazda, mint 302 hektárnyi legelőre. Vagyis akik eddig is nagy területre kérték, azok most háromszorannyi pénzt igényelhetnek: a hektáronkénti 25 euró helyett 71-et.

Az ennél is magasabb összegű természetvédelmi kifizetések már tíz hektártól csökkennek az összeg 90 százalékára, ötven hektártól pedig a 80 százalékára. Százötven hektár, illetve bizonyos fajok esetében 200 hektár fölött pedig egyáltalán nem lehet igényelni ezt a fajta kompenzációt. Aminek az az egyértelmű üzenete, hogy ekkora méretben már tessék kigazdálkodni az ilyen legelők és kaszálók fenntartásának költségeit, akár haris költ rajta, akár a békászó sas jár oda ebédelni.

A gazdák bizalmát művelni a legnehezebb

Bár minden felmérés azt mutatja, hogy a szövetkezetbe tömörült gazdák sikeresebbek a piacon, a romániai támogatási rendszer egyik legkevésbé kihasznált része a termelőszövetkezetek alapítására szánt pénz. A kényszerkollektivizálás miatt érthető az idősebb gazdák ellenkezése, ha szövetkezetről hallanak, de a fiatalabb gazdák is nagyon nehezen állnak össze. A mintegy négyezer mezőgazdasági termelőszövetkezet több mint felét 2020 óta alapították.

De egyre több a hazai, sőt Kolozs megyei példa is arra, hogy a versenyképesség és a jövedelmezőség kulcsa egy ennyire szétszabdalt mezőgazdaságban nem feltétlenül a méret, hanem a termelőszövetkezetekbe tömörülés. A Kis-Szamos Rétje Szövetkezetben 11 gazda termel 15 hektáron, és már saját teherautóval szállítják a szezonzöldségeket két országos üzletlánc regionális raktárába. És jól megfér a több ezer hektáron gazdálkodó, több ezer állatot tartó Szamos-Aranyos Szövetkezet mellett, amely időnként milliós profitot termel.

A korábbi időszakok szövetkezésre szánt költségvetési kereteit egyáltalán nem merítették ki a gazdák, és csak 2021-től emelkedtek a kifizetések két millió euróról hat millióra. Tavalyelőtti adatok szerint az akkori szövetkezeteket jobbára az uniós támogatások hatékonyabb lehívására hozták létre. Több mint a fele csak papíron működött, gazdasági tevékenységről beszámoló mérleget nem nyújtott be. Így is a szövetkezetek termelése a mezőgazdasági össztermelésben a 2020-as két százalékról négy százalékra nőtt 2022-ben. 

A szövetkezetek működtetésére 2024-ben kifizetett összeg már húsz millió euróra emelkedett, a kimutatható eredményére egyelőre várni kell.

A huszadik század történelme a földosztásokkal, impérium- és rendszerváltásokkal, majd a visszaszolgáltatással teljesen szétaprózta a romániai és erdélyi gazdálkodást. Most alig korlátozza, bizonyos mértékben kifejezetten ösztönzi az állam a parcellák tömbösítését. 

De a parcellákkal együtt szétesett a társadalmi bizalom is, annak visszaépítésébe azonban az állam alig fektet. A szövetkezetek ösztönzése ennek egyik kicsi és lassú eszköze. Az állam hitelességét és a bizalmat iránta strukturálisan az átláthatóság tudja építeni. Annak nyílt kimondása, vagy legalább a nyílt beszélgetés arról, mire költjük most, és mire költsük a jövőben a közpénzt a mezőgazdaságban, hogyan tudunk valódi egyensúlyt teremteni a gazdasági és a környezeti-éghajlati fenntarthatóság között.

Az adatok letöltésében, tisztításában, szűrésében és ábrázolásában Anghel Anna rendkívül sokat segített.

A nyitóképen Magyarókereke egyik felújított kapuja. Fotó: Szabó Tünde

Az anyag a 2025-ös Bertha Challenge ösztöndíj keretében készült.

The post Mire jó nekünk, hogy közpénzzel támogatjuk a gazdálkodókat? appeared first on Átlátszó Erdély.

A nyomozást a rendőrség két gyanú – minősített üzemanyaglopás és illegális gázbekötés – miatt indította. Bő három éve zajlik az eljárás érzékelhető eredmény nélkül: vádemelésnek nyoma sincs a bíróságok portálján, és 2025 elején az ügyészség még biztosan nem zárta le az ügyet. Idén viszont az ügyészség már nem is válaszolt a pár havonta elküldött kérdéseinkre.

Ugyanilyen csendbe burkolóznak a hatóságok azoknak a széki fejlesztéseknek az ügyében is, amelyek kapcsán évek óta nyomozás zajlik. Ezeket vesszük most sorra, megmutatjuk, hogyan profitál belőlük egy helyi építkezési vállalkozó, valamint a polgármester családja. 

Bemutatjuk azt a törvényszegést is, amellyel a polgármester és hivatala kvázi rejtegette a község lényeges dokumentumait, miközben ezt a ködösítést a törvény nem bünteti. Sallai János polgármester ebből politikai és anyagi előnyt is húz:

• a választói főként arról tudnak, amit ő közöl velük, elsősorban szóban; 
• kihívói alig látnak bele a hivatal működésébe, lehetetlen évekre visszakövetni akár a helyi tanács döntéseit;
• helyben nem tudják, hogy a polgármester és családtagjai a fizetésük és a vállalkozásaik mellett mekkora agrártámogatást kapnak, miközben alig gazdálkodnak.

Erdély és a Mezőség büszkesége

A székiek joggal büszkék a falu városias múltjára, híres és gazdag folklórjára. Mindkettővel kitűnik a mezőségi falvak közül, akárcsak turisztikai potenciáljával és lakosságának szemmel látható jólétével. A székiek a gazdálkodást már a huszadik században kolozsvári és budapesti vendégmunkával egészítették ki. 

Azóta sokan városokban és külföldön ragadtak, így a relatív jólét és a beköltözők ellenére Szék lakossága tízévente tíz százalékkal csökken. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 2234 lakosának több mint 90 százaléka magyar. 1992 óta választják polgármesterré Sallai Jánost: a besúgóbotránya előtt az RMDSZ színeiben, később függetlenként, de az RMDSZ hallgatólagos támogatásával.

Sallai már évtizedekkel ezelőtt fantáziát látott a faluturizmusban, derül ki a korabeli sajtóból. A legtöbb erdélyi falunál hamarabb bevezette Székre például a vezetékes ivóvizet és a földgázt, bár néha egy-egy ilyen közművesítés akár tíz évig is elhúzódott. Leaszfaltoztatta a falu kisebb utcáit is már több mint tíz éve, de a lakosok csak idén tudnak a szennyvízhálózatra csatlakozni. Tájházat és kormányzati támogatással turisztikai információs központot hozott létre. 

A faluban több panzió is próbál megélni. A népi kultúrát két magánkezdeményezés igyekszik őrizni: az idén elhunyt Michel Van Langeveld táncházmúzeuma és a Kék Ház, amelyet a Széki Polgári Kör Egyesület vett meg, hogy közösségi központ, később pedig falumúzeum működjön a felújított parasztházban.

Székről és polgármesteréről bővebben írtunk tavaly ősszel, amikor azokat a fejlesztéseket részleteztük, amelyekhez a polgármester nem kért engedélyt a szakhatóságoktól, és vitatható módon indította vagy zárta le őket. Ilyen a széki nádast szárító és szennyező sósfürdő, a falut átszelő patak medrének kibetonozása és lefedése, vagy a csatornázás utáni aszfaltozás.

Akkor már kénytelenek voltunk jelezni Sallai János polgármester furcsa viszonyát a tényekhez és saját múltjához. Az Alkotmánybíróságig is elment, hogy eltörölje a dokumentumok által bizonyított, és 2008 óta nyilvános információt, miszerint 1990 előtt a Securitate besúgója volt. Majd a nekünk adott interjúban nemcsak azt tagadta le, hogy jelentett a Szekunak, hanem azt is, hogy éveken át fellebbezett a besúgói múltja eltörléséért. Sikertelenül. 

Ezzel az eljárásával viszont megkérdőjelezi az összes olyan információ hitelességét, amelynek ő maga a forrása.

Nem a polgármester roppant bele a botrányba

A vele készült interjúnk során többször jelezte, hogy szerinte minket a helyi riválisai uszítanak ellene, és már a tavalyi önkormányzati választások előtt várta, hogy felbukkanunk. Sallai 2007 óta emlegeti, hogy politikai lejáratás áldozata. Ezzel magyarázta akkor, hogy a rendőrség nyomozást indított ellene szociális segélyek jogtalan kifizetése miatt és azért, mert informálisan végzett útjavításokat, beszerzéseket, például a fia cégével szállított követ bizonyos útjavításokhoz. Tudomásunk szerint az ügyből nem lett semmi, viszont ekkor kapott Sallai komolyabb helyi riválisokat.

Bár maga Markó Béla személyesen kampányolt Széken az első romániai EP-választáson, 2007 novemberében a faluban többen szavaztak az akkor függetlenként indult Tőkés Lászlóra, mint az RMDSZ európai parlamenti jelöltjeire. 2008 tavaszán meg is alakult a Magyar Polgári Párt helyi szervezete, amely a nyári önkormányzati választásokon az addig alpolgármester Csorba Mártont támogatta.

Ezen a választáson sikerült Sallait leginkább megszorongatni, mivel ekkor derült ki a besúgói múltja a CNSAS jelzése nyomán. Az RMDSZ elhatárolódott tőle és ellenjelöltet állított, a második fordulóba mégis a függetlenként induló Sallai és Csorba jutott. Ezt a fordulót Sallai 57%-kal nyerte meg. Azóta egyre magasabb aránnyal győz, az RMDSZ-től nem kap ellenfelet, csak hallgatólagos támogatást.

Csorba Márton még egyszer, 2016-ban pályázta meg a polgármesteri széket, sikertelenül. 2024-ben a fia, Csorba Szilárd, az Erdélyi Magyar Szövetség ifjúsági alelnöke indult Sallai ellen, bevallottan azért, hogy ne a személyes ellentétek és indulatok dominálják a helyi kampányt, és a szavazatok 30 százalékát szerezte meg.

Egy szem homokot sem látott az árokban

A személyes ellentétek az idősebb Csorba és Sallai között 2004 és 2008 között keletkeztek, amikor közösen irányították a falut. Csorba Márton mesélte el nekünk, hogy, akkor rúgták össze a port, amikor ő alpolgármesterként nem volt hajlandó aláírni, hogy az akkoriban lefektetett gázcsövek alá az előírt mennyiségű homokot tette a kivitelező, amikor ő egy szem homokot sem látott az árkokban. Rálátott viszont a sosemvolt öregotthon botrányos beruházására, amelynek ügye szintén elsikkadt, az épületből pedig a polgármester fia húz most hasznot.

Az elmúlt bő tíz évben kikoptak a széki ügyek a maradék napi sajtóból. Nincsenek rendszeres tudósítások a korábban népszerű tánctáborokról, Széki Napokról, a falu fejlesztéséről, az évi Bertalan-napi ünnepségről is ritkán. A korábbi magyar mintafalu képe kifakult.

Maga Sallai nem is tartja kötelességének, hogy beavasson azoknak az ügyeknek minden részletébe, amelyekre rákérdeztünk. „Nem vagyok én annyira köteles, hogy mindent kitáruljak, most nem?” ‒ vetette közbe, amikor épp azt próbáltuk tisztázni vele, hogy meddig volt övé a cég, amely működteti a Sóvirág Panziót.

Három éve ugyanis ennél a panziónál szakította át a vélhetően illegális gázbekötést egy markológép, miközben ásta az árkot a közművesítés újabb szakaszához. Az akkor indított nyomozásról Csorba Márton szerzett tudomást, aki fűrészüzemet működtet a közelben. Gyakran járt-kelt ott a háromnapos helyszínelés közben is, megállították a rendőrök, és miután megtudta tőlük, mi történt, értesítette a helyi sajtót.

Egyedül a szamosújvári GherlaInfo számolt be róla, hogy a rendőrség a gázvállalat munkatársaival közösen azonosította a mintegy 75 méter hosszú, illegálisan bekötött gázvezetéket. A Kolozs megyei magyar nyelvű sajtó hallgat. A nyomozást vezető szamosújvári ügyészség három éve nem ad érdemi információt, és nem látszik, hogy dolgozna az ügyön. Holott a panzió körüli családi és érdekviszonyok nem olyan bonyolultak.

Gáz a polgármesteri panziónál

A földgáz bevezetésének időszakában a széki Sóvirág Panziót és a mellette lévő lakodalmas termet két külön cég működtette. Az egyiket a polgármester lánya, Pap (Sallai) Zsuzsi alapította 2005-ben, és nem egészen tíz év múlva beolvadt a családi cégbe, a Tipcába. A Tipca Import Export Kft.-t Sallai János 1993-ban alapította, szűk egy évvel azután, hogy polgármesterré választották. 

Sallai nem emlékezett pontosan, hogy a panziót mikor nyitotta meg, de egy szállásfoglaló honlap leírása szerint 2000-ben. A panziót üzemeltető Tipca Import Export 2007-ben váltott vendéglátásra, de az állattenyésztés, asztalos- és ácsmunka, villanyszerelés, festés-mázolás ugyanúgy feltűnik a cég akkori profiljában. 

2007, az uniós csatlakozásunk éve még egy fontos változást hozott a cég életébe: a polgármesternek ki kellett szállnia belőle. Kiszállt a felesége is, aki addig a Tipca céggondnoka volt. A céget a polgármester azonos nevű fia, Sallai János vette át. Testvére, Zsuzsi 30 százalékos részesedést kapott benne 2014-ben, amikor az ő cége beolvadt a Tipcába, derül ki a cégadatbázisból.

Azért is volt előnyös, hogy két cég állt a panzió két egysége mögött, mert így mindkettővel tudtak uniós pénzre pályázni. Mindkettő előcsatlakozási alapokból épült: az egyik a Phare, a másik a SAPARD programban, derül ki a polgármester első, 2008-as vagyonnyilatkozatából, amelyet a Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) adatbázisaiból töltöttünk le. Az információt, hogy a két egység Phare-, valamint SAPARD-alapokból épült, a polgármester az interjú során is megerősítette.

Amikor bő három éve megtalálták a gázcsövet, amelynek nem kellett volna ott lennie, hiába volt a fiáé a panzió már 14 éve, a polgármester a panziómként említette azon a paprikás hangulatú tanácsülésen, amelyen a helyi ellenzék, az MPP akkori tanácsosai lemondásra szólították fel. Ők azt kifogásolták, hogy a gázlopásos ügy árnyéka rávetül az egész falura.

„Van úgy, hogy azt mondom, panzióm. Ez nem jelent semmit. Tehát ők [a gyerekei ‒ szerk.megj.] vezetik, az övéké minden” ‒ hangzott a polgármester egyik válasza, amikor rákérdeztünk a szóhasználatára. A másik válasza az volt, hogy úgy is szokta említeni, hogy a panziónk, és ő és a felesége is szoktak menni segíteni a panzióhoz, ha a gyerekek kérik.

A cső meg a gáz

Sallai Jánossal és a fiával pár hét eltéréssel beszéltünk a gázügyről. Állításaikban csak annyi volt a közös, hogy a panzió biztos nem lopta a gázt, mert oda csak a legális bekötésen keresztül érkezett a földgáz. 

A polgármester azt mondta, a három éve megtalált gázcső bemegy ugyan a panzióhoz, de ő azt feltételezi, hogy a gázhálózatot kiépítő vállalat hagyott félbe ott valamit. Szerinte a kivitelező arra akarta elvezetni a gázt, amikor még nem voltak meg a Sóvirág épületei. Ennek ellentmond a polgármester 2008-as vagyonnyilatkozata, amely szerint a panzió később épült egysége is 2006-ban már kész volt. A gázbevezetési munkálatok nagyjából akkor kezdődtek, a tényleges gázszolgáltatás pedig több forrásunk szerint is csak évekkel később indult el.

Az ifjabb Sallai János azt mondta, a gázcső, amely miatt a nyomozás folyik, nincs is bekötve a panzió később épült egységéhez. Mivel az az épület is egy pályázatból készült, az ifjabb Sallai szerint megtörténhet, hogy a projekt része volt a külön gáz bevezetése, de végül nem vittek külön gázt ahhoz az épülethez, hanem az elsőtől vezették át.

Mindennek ellentmond a két bűncselekmény,

amelynek tárgyában nyomozást indított a rendőrség: illegális gázbekötés és minősített üzemanyaglopás. Kérdésünkre ezt a két gyanút nevezte meg az ügyészség pár héttel azután, hogy elindult a nyomozás. 

Az üzemanyaglopás gyanúja fel sem merült volna, ha a cső nincs bekötve a panzióhoz, és a gázszolgáltatónak nem keletkezett volna kára. A nyomozásról elsőként beszámoló cikk azzal zárul, hogy következik a kár megállapítása, de évekig hiába kérdeztük az ügyészségtől, hogy megállapították-e a kárt, és mennyire becsülik. 

Közben viszont úgy értesültünk, hogy az ifjabb Sallai megtérítette a kárt a CPL Concordia gázszolgáltatónak. Igen érdekes válaszokat kaptunk, amikor erre rákérdeztünk. A polgármester nemmel válaszolt, amikor megkérdeztük, hogy ő közvetített-e a fia és a gázszolgáltató vállalat között. 

„Erről nem szeretnék nyilatkozni. Nem… Hát hogy ne menjünk bele, nem folytattak ők se nyomozást, semmit” ‒ válaszolta az ifjabb Sallai a kérdésre, hogy ő vagy a Tipca fizetett-e kártérítést a CPL Concordia gázszolgáltatónak. Majd megismételte, hogy erről nem szeretne nyilatkozni.

A CPL Concordia vezetője izgatott hallgatásba burkolózott. Előbb személyesen kerestem fel a cég kolozsvári székhelyét, ahol az olasz igazgató, Andrea Gualdi a titkárnőjével üzente meg, hogy nem szeretne beszélni az ügyről. Egy óra múlva e-mailben is elküldtem a kérdéseimet, hátha meggondolja magát. A kár és az esetleges kártérítés mellett az is érdekelt, hogy csatlakozhat-e valaki úgy a hálózatukra, hogy arról a hálózat kiépítője ne tudjon, vagy a Concordia ne lássa a veszteséget.

Az igazgató egy percen belül megnyitotta a kilenc kérdést tartalmazó e-mailt. Majd a következő egy órában még húszszor. Legalábbis ezt jelezte az e-mail tracker program, amelyet használok.

Miért húzódik a nyomozás már több mint három éve?

Tavaly ősszel az idősebb és az ifjabb Sallai János is azt mondta, őt még nem hívták be vallomást tenni az ügyben. Vagyis az ügyészség se tanúként, se gyanúsítottként nem hallgatta ki a panziót működtető ifjabb Sallait a helyszínelés utáni két és fél évben. 

Az utóbbi egy évben már rendszeresen megkérdeztem a szamosújvári ügyészségtől, hogy mitől olyan bonyolult ez az ügy, hogy nem haladnak vele: vádat sem emelnek, de nem is zárják le. Az ügyészség erre sem felelt. Hiába érveltem azzal, hogy a polgármester és családjának érintettsége miatt az ügy közérdeklődésre tart számot, az ügyészség azt ismételte, hogy a nyomozásról csak annak adhat információt, akinek valamilyen büntetőjogi minősége van az ügyben.

Ugyanerre hivatkozva titkolózik a szamosújvári ügyészség két másik ügyben is, amely viszont teljes mértékben közügy. Még azt sem árulta el, hogy még folyik-e a nyomozás, és ha igen, milyen bűncselekmény gyanújával. A DNA-tól és magánszemélyektől tudjuk, hogy nyomoztak a széki önkormányzat két, egyébként indokolt beruházása után, de az eljárások lezárásáról nincs hivatalos információ.

Széken már nem öregszenek

A sosemvolt öregotthon után kilenc-tíz éve még nyomozott a DNA, erősítette meg értesülésünket Sallai Márton, a széki református egyházközség lelkésze. A Korrupcióellenes Ügyészség ugyanis tanúként hallgatta meg 2016 körül, mivel az épület, amelyben Szék község kormánytámogatással öregotthont hozott létre, a református egyház tulajdona. Az öregotthon viszont sosem működött.

A falu központjában lévő egyházi épületben felekezeti iskola volt az államosítás előtt, utána pedig, a kommunizmus éveiben kultúrotthon, majd raktár. A rendszerváltás utáni években teljesen romossá vált. Mivel az épület az önkormányzat leltárában szerepelt – mesélte a polgármester – Sallai évekig kereste, hogy miből újíthatná fel. Amikor az Országos Befektetési Társaság (CNI) öregotthonokra írt ki kormánytámogatást, a polgármester élt a lehetőséggel, és megpályázta.

Az épületet 2004-re felújították és berendezték a polgármester emlékei szerint a CNI-től kapott 300 ezer lejből. Néhány ágyat még adományba is kaptak, erősítette meg a polgármester és Csorba Márton, aki 2004-ben lett alpolgármester. Az öregotthon viszont sosem működött, mert a községnek nem volt pénze szakácsot és gondozókat fizetni, magyarázta Sallai János. 

A pályázati kiírás ugyan tartalmazta, hogy az öregotthon működtetésére majd további pénzt kell szerezni, de maga a pályázat ezt nem fedezte, és működtetési kötelezettséget sem írt elő, mondta Sallai. 

Csorba Márton és a lelkész erre másként emlékszik. 

Csorba szerint a felújítási pályázat igenis előírta, hogy aztán öregotthonként működtessék az erre a célra felújított épületet. Még ellenőrök is kiszálltak a helyszínre, amikor ő alpolgármester volt, mondta. Konkrétan emlékszik a jelenetre, hogy a polgármester leküldte a hivatal gondnokát a pincébe a tábláért, amit ki kellett függeszteni az öregotthonra, mielőtt érkeztek volna az ellenőrök. 

Vele nem beszéltek az ellenőrök, nem volt akkor a hivatalban, és nem tudja, hogy a polgármester hogyan kezelte a helyzetet. Azt sem érti, hogy a hivatal hogyan kaphatott kormánypénzt és engedélyt a felújításra úgy, hogy az épület nem állt az önkormányzat tulajdonában. A polgármester visszautasította azt a feltételezését, hogy a pályázatba egy másik épület helyrajzi számát írták volna bele, olyanét, amely ténylegesen az önkormányzat tulajdonában állt.

Szerinte akkor csak a felújítást ellenőrizték, amit a pályázat finanszírozott, és mindent rendben találtak, ahogy tíz évvel később a rendőrségi nyomozás is. Az viszont már kiterjedt az épület tulajdonjogára is, de nem tudni, hogy bűncselekmény hiányában vagy esetleg elévülés miatt zárták le. Az ügyészség mindenesetre nem emelt vádat, mondta a polgármester.

Ha közösségi a funkciója, akkor nem lehet fenntartani

Sallai Márton lelkész úgy emlékszik, hogy amikor ő 2008-ban Székre került, mondták neki az akkori presbiterek, hogy az épület az egyházközségé, és ha akarják, akkor az önkormányzat visszaadja az egyház kezelésébe. 

„Akkor azt mondtam, hogy nem kérjük egyelőre, mert nem működött benne öregotthon (bár be volt rendezve: voltak benne ágyak, éjjeliszekrények, konyha, központi fűtés), és nem akartam, hogy az állam, amely támogatta az öregotthon beindítását, rajtunk kérje számon, hogy öt éven keresztül miért nem arra a célra működtetjük, amelyre felújították, vagyis öregotthonként” ‒ magyarázta a lelkész. Idősek ellátására, személyzet fizetésére pedig az egyházközségnek sem volt pénze.

Sallai Márton úgy tudja, az épület korábbi államosítását soha nem vezették be a telekkönyvbe, így az jogilag végig az egyházközség tulajdonában állt. A rendőrség a 2010-es évek közepén folytatott nyomozás során arra kérte, keresse meg az egyházközség rendelkezését arról, hogy az épületet felújítás céljából átadja az önkormányzat kezelésébe. Ő azonban ilyen iratot nem talált.

Közben az egyházközség több mint kétmillió eurót nyert a templom felújítására. A munkálatokat 2013-2015 között végezték úgy, hogy a kivitelező kérésére az egyházközség szállásolta el a munkásokat. Ezért kérték és kapták vissza végül a sosemvolt öregotthon épületét, amit a polgármesteri hivatal előzőleg kiürített.

Öregotthonból családi vállalkozás

Az épület már akkor is statikailag ingatag volt, magyarázta a lelkész. A polgármester szerint statikailag rendben van, csak mivel nem használták, beázott, és emiatt kezdtek repedezni a falak. A lelkész a templomfelújításkor kikérte a statikus véleményét is, aki azt tanácsolta, legjobb volna lebontani az épületet.

Az egyre romló állagú épületet végül mégsem bontották le azután sem, hogy már munkásszállóként sem volt rá szükség. Az egyházkerület nem tudta hasznosítani, magyarázta a lelkész, és Széken egy vállalkozó sem érdeklődött iránta. Így amikor 2022-ben jelentkezett a polgármester fia, hogy kibérelné, kiadták neki. Pontosabban a polgármester családjának újabb cége kapott benne helyet, hogy újabb közpénzekből újabb vállalkozást indítson.

Ifjabb Sallai János 2020-ban vette át az addig építkezéssel foglalkozó Chicibalazs Const Kft-t. 2021-ben átadta édesanyjának, Sallai polgármester feleségének. [Frissítés, 2025. augusztus 7.: Névhasonlóság miatt korábban tévesen tüntettük fel, hogy a polgármester felesége könyvelő volna. A tévedés miatt az érintettek és az olvasók elnézését kérjük.] A cég új profilja szerint papírból és kartonból gyárt majd háztartási termékeket. A termelés beindításához a cég 160 ezer eurót nyert az AFIR vidékfejlesztési alapjából. Ehhez csak tíz százalékos önrészt kellett hozzátennie.

A termelésnek a pályázati pannó szerint legkésőbb 2024-ben kellett volna beindulnia. Az épület 2023 tavaszi ottjártunkkor még romos volt, 2024 nyarára viszont már rendbetették a középső részét, amelynek üvegajtaja mögött feltűnt egy óriási papírtekercs is. Papírból fognak könnyű termékeket gyártani, azt megbírja az épület, válaszolta ifjabb Sallai János, aki szerint az sem gond, hogy az épülethez gyalogos sétány vezet fel. Kamionnal ugyan nem, de kisebb autóval fel lehet hajtani.

Csorba Márton szerint idén sem indult be még a termelés, a telket viszont lezárták. A Csipkeszeg felső részén lakók évtizedek óta az épület melletti ösvényen jártak le a falu központjába. Az épület füves udvarát idén viszont kerítéssel zárták le az ösvénnyel együtt, és megszüntették azt a bejáratott rövidítést. 

Csorbát zavarta, hogy az egyházközség nem hirdette meg az épületet, hanem azt egyből a polgármester családja vehette bérbe. A lelkész szerint folyamatosan kerestek bérlőt, de ifjabb Sallai János azt válaszolta, az épület nem volt meghirdetve. Ő a kolozsvári egyházkerülettel tárgyalt róla, mivel hosszabb időre akarták bérbe venni úgy, hogy a nagyon alacsony bérért cserébe felújítják. Azt végül a lelkésztől tudtuk meg, hogy az egyház 11 évre adta bérbe az épületet havi ötven euróért.

Frissítés, 2025. augusztus 8.: Cikkünk publikálása után megkaptuk az ifjabb Sallai Jánostól magát a bérleti szerződést is, amelyet a Chicibalazs Const kft. kötött a széki egyházközséggel 2021 novemberében. Ebből az derül ki, hogy a havi 200 eurós bérleti díjból ötven eurót fizet a cég az egyházközségnek, a fennmaradó részből pedig, összesen 20 050 euróból vállalja, hogy karbantartja az épületet tizenegy éven át.

Így művelik a föld helyett a pénzt

Az elmúlt három évben a polgármester családtagjainak más cégei is részesültek vidékfejlesztési támogatásban. A nyilvános adatbázis szerint, melynek adatai csak két évig elérhetők a felületen, a polgármester lányának szépségápolási cége 2022-ben 14 ezer eurót kapott azért, mert vidéken működik, miközben abban az évben az összes árbevétele alig haladta meg az ötezer eurót. 

A Tipca Import Export Kft., amely most a polgármester fiáé, 26 ezer euró közpénzt kapott 2023-ban 110 ezer eurós árbevétel mellett. Ezek az összegek egyébként nem ugranak ki a többi széki kft. vidékfejlesztési támogatásai közül: a többségük 14-26 ezer euró között kap.

Frissítés, 2025. augusztus 21.: A Tipca ennél jóval nagyobb közpénztámogatással jelenik meg az AFIR vidékfejlesztési ügynökség 2023-as támogatási listáján, amelyet egy most készülő cikkhez kértünk ki. Eszerint a Tipca Import Export tavalyelőtt 118 680 eurót kapott műanyag bútorelemek gyártásának beindításához. Így érdemes tudomásul venni, hogy 110 ezer euró volt az összes árbevétele abban az évben. Székre 2023-ban 220 ezer euró kifizetés érkezett az AFIR-tól, ennek háromnegyede a polgármester családtagjainak cégeihez.

A polgármester és családja a céges pályázatok mellett egyénileg is jelentős bevételhez jut mezőgazdasági támogatásokból. Sokkal többhöz, mint amennyit a polgármester valaha bevallott. Sokkal többhöz, mint amennyiért bevallottan megdolgoztak. 

Sallai János polgármester pozíciójával járó kötelessége, hogy bevallja és közzétegye a saját és a vele egy háztartásban élő családtagjai vagyonát. A közzététellel nem bajlódott: se az ő, se a helyi tanácsosok vagyonbevallásai nem találhatók meg a község honlapján. Azokat az ANI adatbázisaiból töltöttük le, miközben a választóitól nem reális elvárni, hogy tudják, ott megtalálják ezeket a dokumentumokat.

Vagyonbevallásában a polgármester 2013-ig tüntette fel a gyermekei jövedelmét és ingatlanját, vélhetőleg addig laktak együtt. Utána már csak a saját és felesége fizetését írta be jövedelemként. A mezőgazdasági támogatást pedig csak 2019-től tüntette fel, ráadásul a tényleges összegnél jóval kevesebbet: évi 10 ezer lejt, 2023-ra pedig 16 ezer lejt.

Ezért kikértük az APIA kifizetési ügynökségtől az évenkénti mezőgazdasági támogatást, amit Sallai János 2007-től kapott, a családtagjai támogatását pedig 2015-től. A polgármester 2007-2023 között összesen 553 ezer lejnyi fizetést vallott be, és 46 ezer lejt mezőgazdasági támogatásként. Valójában viszont ebben az időszakban 170 ezer lejt kapott az APIA-tól, a bevallott összeg közel négyszeresét. 2013-14-ben például majdnem annyit, mint amennyi az akkori évi fizetése. Eközben 14 hektárnyi területet tüntetett fel a sajátjaként. 

Szűk családjával együtt 2015 óta összesen 700 ezer lejt kapott mezőgazdasági támogatásként. Családtagjai a polgármesterhez hasonlóan jól kerestek „gazdálkodással”: a felesége 122 ezer, a lánya 175 ezer, a fia 224 ezer lej mezőgazdasági támogatást kapott a 2015-2023-as időszakban. Beházasodni is érdemes a Sallai családba: a polgármester veje, Pap Zsolt évek óta az alpolgármester tanácsnoka. És persze ő is kap évi 30 ezer lej mezőgazdasági támogatást legalább 2022 óta.

Hobbigazdáknak nem hobbi pénz

Összevetettük a szűk család által 2022-23-ban kasszírozott támogatások fejenkénti átlagát annak átlagával, hogy a széki magánszemélyek mennyit kaptak ugyanebben az időszakban. A családtagokra 53 ezer lejes, a falu lakosaira 37 ezer lejes átlagos agrártámogatás jött ki két évre. (A cégek támogatásait nem számoltuk ide.)

Ennél még nagyobb gond, hogy olyan személyek jólétét támogatja busásan az állam az agráralapokból, akik bizonyíthatóan nem gazdálkodásból élnek. Maga Sallai 33 éve polgármester, a gyermekei más profilú vállalkozásokat vezetnek, a felesége reménybeli papírtermék-gyártó, illetve betegnyugdíjas ‒ a férje legutóbbi vagyonbevallása szerint.

Az ifjabb Sallai János egyértelmű nemmel felelt a kérdésre, hogy bármelyikük életvitelszerűen gazdálkodna. Azt mondta, a családtagoknak csak pár hektárjuk van és csak háztáji gazdaságuk, nagybani termeléssel és állattenyésztéssel nem foglalkozik egyikük sem.

Sallai polgármester az interjú során megpróbálta azt a látszatot kelteni, hogy ő és a felesége valamiféle hobbigazda, aki délutánonként pár órát kint dolgozik a földjein. De azt is mondta, hogy „nem nagyon termelünk”. Az összegek nagyságát, amellyel akkor szembesítettük, végül azzal indokolta, hogy ezek zöme úgynevezett pillangós támogatás. 

Szárnyaló összegek

Bár a pillangós támogatás mesebeli kifejezésnek tűnik, nagyon is valóságos és vaskos támogatást takar. Mint kiderült, Szék környékének egy része is beleesik a hangyaboglárka (kék lepke, Maculinea) védett övezetébe. A ritka lepkefaj csak vegyszermentes és minél érintetlenebb réteken, kaszálókon él. Hogy ezeket minél kevesebbszer bolygassák, a román állam a standard szántók, kaszálók támogatásának akár a négyszeresét is kifizeti azoknak, akiknek a magán vagy bérelt földje ilyen területre esik. Ezeken a területen csak meghatározott időszakban szabad kaszálni, de a polgármester szerint le kell takarítani róla a cserjéket.

A kaszálók megszabadítása a bokroktól úgy került szóba, hogy megkérdeztük, hogy a valós támogatásnak, amelyet személyesen ő kapott, miért csak a negyedét vallotta be tavalyig. „Nem hiszem… Kifelejtettem volna?” „Nem tudom. Utánanézek.” „Amit kaptam, azt fel szoktam tüntetni.” Miután túlestünk ezeken a hitetlenkedő és tagadó körökön, Sallai azt mondta, azt hitte, csak azt az összeget kell beírnia, ami a kaszálók letakarításának költségén felül fennmarad.

Elmagyaráztuk neki, hogy az űrlapon a bevételt kell feltüntetnie, nemcsak a belőle származó nyereséget, de ő ezt vagyonbevallások gyakorlott kitöltőjeként kellene hogy tudja. Mindenesetre az, hogy egyáltalán szóba hoztuk az átláthatóságot, pozitív következménnyel járt: a 2024 végi vagyonnyilatkozatában már 66 ezer lejes APIA-támogatást tüntetett fel.

Az átláthatóság a választások megrontója?

Azt az ígéretét azonban még nem tartotta be, hogy a széki adminisztráció minden olyan dokumentumát nyilvánosságra hozza a község honlapján, amit számára a közigazgatási törvény előír. Ilyen lenne például 

• a saját, a tanácsosok és a jegyző vagyon- és érdeknyilatkozata; 
• a helyi tanács üléseinek napirendi pontjai, határozattervezetei, határozatai és az ülésekről készült jegyzőkönyvek;
• a szakbizottságok üléseinek napirendje és időpontja, hogy azon is részt vehessen a községből, aki akar;
• polgármesteri rendeletek, építkezési engedélyek;
• a hivatali személyzet bértáblája;
• a költségvetés tervezete és az elfogadott költségvetés.

Mindez évekre visszamenően, hogy bárki: helyi lakos, kivándorolt széki, újonnan beköltözött lakos, politikai támogató és politikai ellenfél, sőt újságíró is vissza tudja követni, ki mit mondott, döntött és tett az adott közösség ügyeiben, vagyonával. A honlapon jelenleg csak tavalyi és tavalyelőtti morzsák találhatók ezekből, azok sem feltétlenül logikusan elrendezve. Így aztán mindenki nagyjából a polgármester szóbeli közléseire van utalva.

„Tudok róla, nem az, hogy nem tudok róla, hogy nem működik. Kérdeztem kétszer-háromszor is, hogy te, rakjátok, csináljátok? Ne legyen nekem ebből gondom, hogy nem így, nem úgy. Vannak hiányosságok, de ki fogjuk javítani, az biztos. Tehát nem az a tervem, hogy ne látszódjon, hogy mind mondják vagy gondolják, hogy eltüntettünk vagy el akartuk tüntetni, ez nem igaz. […] nem az a cél, hogy ne legyen tiszta s transzparens minden” ‒ válaszolta a polgármester, amikor azzal szembesítettük, hogy míg korábban fenn volt pár évnyi helyi határozat és jegyzőkönyv a község honlapján, 

2024 elejére teljesen kiürült a honlap, minden dokumentumot levettek.

Legalább három ok miatt nem volt hiteles már akkor sem a polgármester fogadkozása. Tudtuk, hogy helyi politikai riválisai már nyolc éve is külön adatigénnyel próbáltak hozzájutni a tanácsülések jegyzőkönyvéhez, ami alapból nyilvános kell hogy legyen. Ráadásul a polgármester ezt nagyon átlátszó indokkal utasította el. Utána kezdte el a hivatal közzétenni a jegyzőkönyveket.

Tudtuk azt is, hogy Sallai János és az általa vezetett polgármesteri hivatal az interjúnk előtt pár héttel felszólítást kapott a Kolozs megyei prefektustól, hogy a község jegyzője tegyen eleget a törvényes kötelezettségének, és hozza nyilvánosságra az önkormányzat és a hivatal dokumentumait a község honlapján. Kérdésünkre a prefektúra elárulta, hogy ehhez a kötelezettséghez a közigazgatási törvény sajnos nem társít semmilyen szankciót. 

Az információs törvény 2022-es módszertana még több dokumentumtípust sorol fel olyanként, amelyet eleve nyilvánosságra kell hozni a hivatal honlapján. Ez a törvény legalább lehetőséget ad a polgároknak, hogy bepereljék azt a közintézményt, amely nem szolgáltatott információt számukra. Viszont továbbra is a hivatal vezetőjétől függ, hogy indít-e fegyelmi eljárást az ellen az alkalmazott ellen, aki nem hozta nyilvánosságra vagy nem küldte el a kérelmezőnek a kért dokumentumokat.  

Azt pedig a közbeszerzési adatbázisból tudtuk, hogy a tavalyi önkormányzati választások előtt három hónappal a széki polgármesteri hivatal egy marosvásárhelyi céget bízott meg azzal, hogy frissítse a község honlapját. Se az erre szánt 934 lej, se a prefektusi felszólítás nem ösztönözte túlzottan a munkát, fél évvel később a honlap még mindig teljesen üres volt. Idénre megújult a honlap, de jóval kevesebb rajta a hivatalos dokumentum, mint a tavalyi kiürítés előtt.

A polgármester a Facebookon kommunikál a lakosokkal, a SIC Info oldalon tesz közzé néhány közérdekű információt. Rendszeresen meghirdette a tanácsüléseket, de a döntésekről már nem számolt be. Viszont az évi költéseket és a tervezett költségvetés tételeit közérthető módon szokta itt ismertetni. A konkrét be- és kifizetésekről már nem számol be, pedig néhány vaskosabb tétel mögött érdekes, sőt családi összefüggések is meghúzódnak. 

Pénztenyésztés a községi legelőkön

A széki büdzsé egyik bevételi forrása a községi legelők bérbeadása. Több magánszemély és cég is foglalkozik állattenyésztéssel, közülük mintegy kéttucatnyian állattartó szövetkezetbe tömörültek. A szövetkezetet azért hozta létre 2013-ban Dániel Gergely Márton, mert akkor már licitálni kellett a községi legelőkre. Ő nagygazdaként ellicitálta mindet, de nem volt szüksége mindre, és nem is akarta magára haragítani a többi tenyésztőt, magyarázta megkeresésünkre. 

Viszont be kellett vennie olyanokat, akikről tudta, hogy nem tartottak állatokat, különben a polgármesteri hivatal nem kötötte volna meg a bérleti szerződést a szövetkezettel. A szövetkezetet arra használták, mondta el teljesen nyíltan Dániel, hogy felvegyék vele az APIA-szubvenciót, abból fizették a legelők bérleti díját. Dániel 2016-ban szállt ki, nem viselte jól, hogy a többi tag zsémbel, miközben ő addigra rendbe tette a legelőket és a szövetkezetet is.

Akkortól szigorított az APIA is a támogatási feltételeken: a juhok egy részét át kellett helyezni szövetkezeti tulajdonba, hogy maga a szövetkezet is gazdálkodjon, ne csak felvegye az állami támogatást. 2016-17-ben fel is tűnik egy minimális üzleti forgalom. Gazdálkodásnak viszont azóta nincs nyoma. A nyilvános mérlegekből látszik, hogy a szövetkezet azóta évente 200-400 ezer lejes bevételre tesz szert zéró üzleti forgalom mellett. 

Vagyis a szövetkezet nem ad el se állatot, se tejterméket, a bevétel zömét vagy egészét az állami szubvenció jelenti. A bevétel fele-harmada pedig megmarad profitként. [Frissítés, 2025. augusztus 7.: Névhasonlóság miatt ennél a résznél korábban tévesen tüntettük fel, hogy a szövetkezet pénzügyeit a polgármester felesége könyvelné. A tévedésért az érintettek és az olvasók elnézését kérjük.]

Filep Sándor 2017 óta vezeti a szövetkezetet. Bárányokat adnak el, mondta, de gyenge a forgalom, gyenge a szövetkezet, magyarázta. Azt nem tudta megmondani, hogy az eladásaik miért nem látszanak a könyvelésben. Azt megerősítette, hogy most csak olyanok tagjai a szövetkezetnek, akik valóban tartanak állatokat.

Betonbiztos vállalkozás közpénzből

Filep Sándor nemcsak állattenyésztő, hanem építkezési vállalkozó is. Több cége is szép összegekre szerződött a polgármesteri hivatallal. A patakmeder vízügyi engedély nélküli kibetonozására például másfél millió lejt kapott 2020 és 2022 között, ahogy ezt jeleztük az engedély nélküli beruházásokat feltáró cikkünkben. 

Azt mi magunk is láttuk, hogy a mederbetonozáson még azután is dolgozott a cége, hogy a vízügyi hatóság leállította a munkálatot, de még nem állította ki az árvízvédelmi engedélyt. A gyanúnkra, hogy az egyik házát engedély nélkül építi, mivel nem láttunk tájékoztató pannót az építkezésen, azt válaszolta, hogy már három éve dolgozik annak a háznak az újjáépítésén, és biztos menet közben tűnt el a tábla.

Összevetettük két cégének, a Filbetonnak és a Beton Filnek a nyilvános mérlegeit a közbeszerzési portálon található adatokkal. Ezekből az látszik, hogy Filbeton Sic Construct Kft. évi bevétele 2019 és 2023 között rendre kisebb, mint a közbeszerzéseken elnyert összegek. Nagy valószínűséggel állítható, hogy az önkormányzati munkákon kívül nem volt más megrendelése. (Azoknak az árát nem mindig abban az évben fizették ki, amelyikben a cég elnyerte, innen az eltérés.) A Beton Fil jóval kisebb árbevételű cég, ott nem látszott ilyen egyértelmű összefüggés.

Az állattenyésztő szövetkezet egyik vezetőségi tagja Zsoldos András is. Az ő Zsoldos Farm nevű cége idén mintegy 150 ezer lej értékben szerződött a polgármesteri hivatallal különböző földmunkákra, derül ki a közbeszerzési portálról.

Meg kellett támasztani, mégis nyomozzák

Sallai János polgármester bevallotta, azért szeret Filep Sándorral szerződni, mert olcsón dolgozik, és nem kér előleget. Filep Sándor azt mondta, a polgármesteri hivatal kifizetett neki minden munkát, amit leszerződött. Sallai viszont azzal akarta illusztrálni, mennyire vigyáz a közpénzre, hogy nem fizette ki teljesen azt a kis támfalat, amely tartja a csúszni akaró földet a sétányon, amely a sosemvolt öregotthonhoz vezet, ahol most elméletileg a felesége cége működik.

Filep Sándor cégei több beton- és kőtámfalat, valamint parkolót építettek Széken az elmúlt öt évben. Senki nem kérdőjelezi meg, hogy szükség volt parkolókra a templomok, parókiák közelében, a református parókia körüli támfal miatt azonban nyomozás indult. Csorba Márton azért tett feljelentést, mert szerinte az önkormányzat magánterületen ruházott be közpénzt.

A régebbi támfal folyamatosan repedezett és veszélyessé vált, magyarázta Sallai Márton lelkész. A megyei út a református templom és a parókia között kanyarog fel Szék központjában, ahol a parókia pár méterrel magasabban fekszik az út szintjénél. A támfal a parókia alatti talajt tartja, hogy ne zúduljon rá a megyei útra, legalább száz méteren keresztül.

Az egyházközségnek nem volt pénze kicserélni az omladozó támfalat, de a presbitérium és a helyi tanács közös tagjain keresztül az önkormányzat megüzente, hogy megépíti közpénzből a támfalat, amennyiben az egyházközség ezt kérvényezi, és ha beljebb építheti 2,5 méterrel, hogy parkolót alakítsanak ki a hívek számára.

Sallai Márton az erről szóló egyházközségi iratokkal ment be kihallgatásra a DNA-hoz. 2022 nyarán még folyt a nyomozás, de azóta semmilyen értesítést nem kapott róla. Megkeresésünkre a DNA azt írta, az ügyet átadta a szamosújvári ügyészségnek, amely viszont erről sem adott tájékoztatást.

Csorba Márton évek óta rá van szállva, 

mert hiába akart polgármester lenni, nem választották meg, mondja Sallai polgármester minden hatósági ügynél, amelyet felvetettünk. Az ifjabb Sallai János és Filep Sándor is azzal vádolta Csorbát, hogy irigységből gáncsol minden fejlesztést. 

Az ifjabb és az idősebb Sallai mással is vádolja az MPP széki alapemberét, de visszakérdezésünkre, hogy ha ezek köztörvényes ügyek, akkor miért nem jelentik fel, csak azt ismételgetik, hogy akkor folyamatosan Csorbával kellene foglalkozniuk. Csorba szerint kitalálnak és híresztelnek róla dolgokat, amiket nem tudnak bizonyítani.

Ad neki Csorba elég munkát, mondja Sallai polgármester, hisz több nyomozáshoz is elő kellett keressen iratokat, amelyeket a hivatal hol visszakap a rendőrségtől, ügyészségtől, hol nem. Azt mondja, a hatóságok őt sem értesítik, ha olyan ügyet zárnak le, amelyben neki nincs büntetőjogi minősége.

„Nem az a fajta ember vagyok, aki állandóan azon gondolkodik, hogy na most már ezt feljelentem, azt feljelentem. Lehet, hogy eljön az ideje. És biztos el fog jönni az ideje, mert ezzel foglalkozik már harminc éve” ‒ mondta Csorbáról és a saját szándékairól a polgármester. 

A te kecskéd is mindig zöldebb!

Csorba egyébként kismillió ügyben tartja sárosnak a polgármestert. Itt csak azokról írtunk, amelyekben valóban megkérdőjelezhető, ahogyan a polgármester kezeli a közpénzt és más közvagyont, és amelyekről hivatalos, illetve más helyi forrásoktól is tudtunk tájékozódni. 

Ugyanígy jártunk el Csorba Mártonnal szemben is, akinek egy adócsalásos és egy közpénztartozásos ügyét is említette a polgármester.

Sallai Jánossal ellentétben Csorba Márton mindkettőt részletesen elmesélte. Az áfacsalási ügyben másfél év felfüggesztetett kapott, mert a könyvelője fiktív számlákat folyatott át azon a nyolc cégen, amelynek dolgozott, köztük a Csorbáén is, a végén pedig visszaigényelte az áfát. Erről egyik cégvezető sem tudott, mesélte Csorba, de ki kellett fizetniük a büntetést, mert egy cégvezető mindenért felelős, ami a cégében történik, mindenről tudnia kell. Ennek a pernek minden tárgyalására beült a polgármester ügyvédje, jegyezte meg Csorba Márton.

A másik ügy akkor indult, amikor Csorba még helyi tanácsos volt. Sallai szerint sokat hiányzott, ezért kitették a tanácsból. Csorba azt mondja, azért nem ment el az ülésekre, mert akkoriban még nem küldték el nekik előre a napirendi pontokat sem, nem tudta, hogy miről kell döntenie, amikor odamegy. A tanács megszavazta, hogy kitegyék, ő pedig bíróságon támadta meg ezt a határozatot.

A pert Csorba elveszítette, így a hivatal perköltségét is ráterhelték, amit ő azóta sem hajlandó kifizetni, mert igazságtalannak tartja a döntést. Azt mondja, ha kell az a pénz a hivatalnak, indítson végrehajtást ellene, amit eddig a hivatal nem tett meg.

Ezzel együtt Csorba Márton is minden év augusztus 24-én ott ünnepli a Bertalan-napot a széki emlékműnél a polgármesterrel, a helyi tanácsosokkal és az RMDSZ megyei vezetőivel együtt.

Az ünnepi beszédek természetesen az újrakezdésről szólnak, mert ugyan Bertalan napkor dúlták fel Széket a tatárok 1717-ben, és szinte minden lakosát megölték, de utána talpra tudott állni a közösség többek között a talpa alatti só kitermelésével. Hogy azzal a morális válsággal hogyan tud szembenézni és talpra állni, amit nem külső ellenség, hanem saját vezetőinek a döntései okoznak, arra a büszke széki közösségnek még ezután kell választ adnia.

Nyitókép: Sallai János polgármester beszédet mond a Bertalan-napi ünnepségen. Fotó: Szabó Tünde

A cikk a 2025-ös Bertha Challenge ösztöndíj keretében készült.

The post Minden nyomozás lepattan Szék örökös polgármesteréről appeared first on Átlátszó Erdély.

Két olyan gazdával beszélgetünk, aki közösségszervező is: Fazakas Miklós a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezetének elnöke, tagja az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsának, és alelnöke a romániai agrárszervezeteket tömörítő országos ligának, a LAPAR-nak; Szőcs-Boruss Miklós Attila Kalotaszegen gazdálkodik, az ALPA agroökológiai egyesület elnöke, nemrég az EcoRuralis egyesületet is vezette.

Fazakas Miklós úgy véli, a merész uniós klímacélok eléréséhez társított óriási pénzek a gyakorlatban nem a kisgazdákat, a zöldítést és a klímacélokat fogják szolgálni, hanem olyan háttérlobbikat, amelyek célja kiszivattyúzni ezeket a pénzeket az agrárrendszerből. Szerinte nem is kell különösebben zöldíteni a hazai mezőgazdaságot, nem veszélyes a tehénfing, de azért hiányolja a releváns kutatásokat.

Szőcs Boruss Attila viszont hisz a zöldítésben és abban, hogy egymást tartja fenn a táj és a helyi kultúra. Úgy gondolja, lehet jól gazdálkodni vegyszerek nélkül is, vagy csak kevés vegyszerrel, ha az adott terület környezeti sajátosságaihoz alkalmazkodnak a gazdák. Ez a territorialitás megteremti szerinte a helyi piacot, kiszolgálja a helyi fogyasztókat, és így fenntarthatóvá válna a zöld gazdálkodás.

Abban viszont mindketten egyetértenek, hogy Romániában nagy gond az, hogy a gazdák földeket veszítenek, ugyanígy a föld elveszíti a kisgazdákat. Nem gazdálkodók, hanem bankok, befektetési alapok vásárolják fel olcsón a földeket, őket ösztönzi az uniós agrártámogatás is. De a földművelőknél is hiányzik a föld megőrzésének, a farmok áthagyományozásának gyakorlata. Sokszor azért, mert már nincs akinek átadni, a mezőgazdász életforma nem vált vonzóvá.

A gazdák tudásmegosztásában és együttműködésében hisznek, de mindketten fájlalják, hogy nincs politikai stratégia hozzá, se valós politikai képviseletük (annak ellenére, hogy Fazakas ugye tagja az RMDSZ döntéshozó testületének, a SZÁT-nak).

Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!

Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!

A podcast tartalmából:

7:30 Földharácsolás, elnéptelenedés: Romániában óránként öt kisgazdaság szűnik meg.

14:30 Itt a marslakó is jöhet és földet vásárolhat. Máshol is elvileg bárki vásárolhat, csak olyan feltételekhez van kötve, hogy az szinte lehetetlen.

18:00 Miről vagyunk hajlandók lemondani a fenntarthatóságért?

24:00 A Föld lakosságának kilencven százalékát még mindig a kisgazdaságok élelmezik. 3-4 Föld kellene ahhoz, hogy a bolygón mindenki úgy éljen, mint Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában.

29:00 Eltűnik a kalotaszegi táj. Az a fenntartható rendszer, ami megőrzi a biodiverzitást, de megőrzi a gazdát is.

33:35 Uniós csatlakozás után hátradőltünk: az agrárkérdést megoldottuk, jön a pénz, jönnek a nyugati rendszerek. De: a támogatás segély, a segély felszámolja azt az ágazatot, ahol adják.

39:30 Nincs se társadalmi, politikai vagy gazdálkodói stratégia, se jövőkép, se valós gazdaképviselet.

43:15 Az APIA-támogatás eltartja, de függőségben is tartja a gazdát. A területalapú támogatások a nagygazdáknak kedveznek.

46:00 Legyünk jó gazdái a politikának is: formáljuk a politikai környezetünket!

55:30 Lehet növényvédő szerek nélkül gazdálkodni, de területspecifikusan.

1:02:00 Ki tudja, hogy valójában mit eszünk? Ki finanszírozza az egészségesebb élelmiszert, és hogyan?

1:09:10 Mi még valódi és helyi ételt eszünk, de a neoliberális politikát prédikáljuk. Nem kéne nagy erőfeszítés a helyi autonóm élelmiszerláncok fenntartásához.

1:14:00 Közös akaratot kellene teremteni a biorégiókban és a nagypolitikában.

Az európai parlamenti választásról és a választási kampányról szóló sorozatunkat az Internews támogatta az Expanding Production of Independent Content (EPIC) programban. A program romániai koordinátora a bukaresti Független Újságírásért Központ – Centrul pentru Jurnalism Independent (CJI). A cikkekben szereplő állításokért se az Internews, se a CJI nem vonható felelősségre, azokért kizárólag az Átlátszó Erdély felel.

The post Mit művel a nagy pénz a földdel? Erdélyi gazdák az uniós útvesztőben appeared first on Átlátszó Erdély.

Érkezik a hír, hogy az újszékelyi pap megvert egy 70 éves öregembert. Eleinte az áldozat, Muszka Jóska bácsi elzárkózik a sajtótól, de aztán ügyvédjével való egyeztetés után megkeres, hogy foglalkozzak az ügyével.

Egy szép vasárnap reggelen lemegyek Újszékelyre. Amint parkolok, a sáncba csúszik az egyik kerekem. Jó pár percbe telik, mire a Jóska bácsi által hozott két deszkával kiszedjük az autót a sánc kanálisszagú iszapjából. Azért kanálisszagú, mert itt a sánc a kanalizálás, sokan oda engedik a szennyvizüket.

Újszékely idén már egyszer elhíresült, mikor Borboly Csaba megyei tanácselnök Facebookján kihirdette, hogy kamu volt a 2016-os kampányátadás, amikor a vízhálózatot úgy adták át, hogy volt pánkó, koccintás, „spriccolták” a vizet, de a hálózat nem működött, az ünnepélyesen megnyitott vízcsapba a szomszédos kútból nyomatták búvárpumpával a vizet. Ez aranyos, vicces kis történet, de amiért most érkeztünk, már nem az.

Muszka Jóska bácsi azt állítja, hogy Jakab Zsolt Mihály tiszteletes jól elverte egy kapanyél vastagságú karóval. A karját odatartva védte a fejét, ezért a karját verte ripityára. De a feje is kapott, azóta sem érzi jól magát. A bal fülével nem hall rendesen. A csuklója fáj, ropog, el van repedve.

Jóska bácsi lába sem néz ki jobban, mint a karja. Amint ült a traktorban, és a tiszteletes kintről ütötte a karóval, a legtöbb ütés a combján landolt.

Ahogy odajött a traktorhoz, egyből kezdte is ütni, meséli Jóska bácsi, és folyamatosan ütötte, amíg el nem menekült. Sorozatosan „nyírta az ütéseket”, és kiáltotta, hogy „Megölöm! Megölöm!”

Úgy megverte Jóska bácsi lábát, hogy hazafelé még kuplungolni sem tudott. A combján sebhelyek is vannak, azok úgy keletkeztek, hogy miután a karó eltörött a verésben, a hegyes végével oda-odaszúrt a pap a lábába.

Hogy mekkora ütéseket mért rá a tiszteletes, az látszik egy eltévedt ütésből, amely a traktorra ment, nem az öregre. A traktor bádogja meghajlott tőle. „Áldott szerencsém, hogy a traktorban voltam, mert ha nem, agyonütött volna” – mondja Jóska bácsi.

Végül úgy szabadult meg, hogy rükvercbe tette a traktort, és serítette jobbra, be a sáncba. Könnyebb lett volna, ha előre megy, de előre nem mert menni, nehogy a nagy kerékkel agyonnyomja a papot.

A verés úgy történt, meséli Muszka Jóska bácsi, hogy ő ment a traktorral a mezőre. Meglátta, hogy az egyik telkére bejáró út fel van szántva, és villanypásztor van kihúzva az úton keresztbe, kapu nélkül. Tavaly is volt villanypásztor ott, mondja, de tavaly a tiszteletes hagyott kaput, és nem szántotta fel az utat, tehát ő rá tudott járni a telkére.
A tiszteletes az egyik fiával és az egyház karbantartójával ott dolgoztak, épp szerelték a villanypásztort. Ő megkérdezte tőle, hogy „Tiszteletes úr, miért szántotta fel az utat?”

Mire a tiszteletes azt válaszolta, hogy „Ha nem takarodik el, agyonütöm!” Majd odament hozzá, és egy villanypásztor-karóval elkezdte csépelni.

Jóska bácsi szerint a pap azért szántotta be és zárta le az utat, mert el akarja őt lehetetleníteni, hogy ne tudjon rájárni a területére, és adja azt el. Sok az állata a papnak, kevés a területe, földre van szüksége.

Mivelhogy a furkósbotnak két vége van, és nem mindegy, hogy melyik oldalán állsz, meg szerettem volna tudni a bántalmazó történetét is, mert lehet, hogy az másképpen hangzik. Vajon mi hozta ki ennyire a sodrából a tiszteletest, hogy csak úgy nekiesett egy karóval Jóska bácsinak?

A pap tagad és zsarolni akar

„Nem tudom, hogy miről van szó” – mondja Jakab Zsolt Mihály unitárius lelkész első kérdésemre, hogy miért verte meg Muszka Jóska bácsit. Majd kiegészíti: „én nem foglalkoztam vele”, „én nem találkoztam vele”. „nem tudok róla semmit”. Sőt, azt is állítja később, hogy én vagyok az első, akitől hallja, hogy ő esetleg megverte Jóska bácsit. Eddig nem hallotta, becsszó, a rendőrségre is felhívták, de nem mondták, hogy miért hívták fel.

„És akkor itt most be is fejezhetjük a beszélgetést” – zárja le első kérdésem után nagyképűen, zsebredugott kézzel, kihúzott mellel, huncutul mosolyogva a tiszteletes a kérdéseim sorát. Majd röviden odavet egy zsarolást, kaján vigyorral:

„Annyit mondjon el Muszka Jóska bácsinak, ha már magát küldte, hogy elég sok olyan dolga van, amit nyilvánosságra lehet hozni. Szennyes van. Tudunk teregetni szennyest mindenféleképpen.”

Fel is sorolja, mivel zsarolná meg Jóska bácsit: autókat javít engedély nélkül, a pincéje teli van motorinával illegálisan, van egy lopott varrógépe, ami el van rejtve otthon a házban, és vannak kurvás ügyei. „Én is vittem őt a kurvákhoz, ketten voltunk a kurvákhoz.” Jóska bácsi megzsarolta, hogy nem javítja meg az autóját, ha nem viszi a kurvákhoz, állítja a pap.

A legfőbb vádpont az autójavítás, és erre bizonyítéknak az én autóm javítását szánja. „Ma reggel is magának feketén javított” – mondja, majd ismétli meg több formában a beszélgetés alatt. Nem javította az autómat, mondom, csak két deszkát hozott, hogy a sáncból ki tudjam szedni. Ő látta, mondja a tiszteletes hitvány vigyorral, az autó fel volt emelve és az öreg javította. Ezt ismételgeti többször, mint egy huncut gyermek, aki bosszantani akar. Elég gyermeteg csel. Ha a többi vádpontja is ekkora hazugság, mint az én autóm javítása, akkor nehéz lesz ezzel megzsarolnia Jóska bácsit.

Később átadom Jóska bácsiéknak a papi üzenetet. Jóska bácsi azt mondja, neki nincs titkolnivalója, nem fél a zsarolástól. Felesége, Ilona hozzáteszi: be jó lenne, ha tele lenne a pincéjük motorinával, a traktor sokat eszik.

Engedélyt kérek a tiszteletestől: készíthetek róla képet a cikkhez? „Nem, nem járulok hozzá semmihez. S megkérem, hogy ha lehet, akkor kerülje ezt a témát, mert fölösleges.”

„Jobb, ha kitépi azt a lapot” – teszi hozzá a pap mellett álldogáló egyházi alkalmazott a noteszemre bökve a fejével, miközben elbúcsúznak, és eloldalognak a papilak felé.

Kifele jöttömben még ott találom őket az udvaron, pár szót váltunk. El szeretném kérni a tiszteletes telefonszámát, de nem adja meg. Megadnám a sajátomat, hogy legyen meg, ha mégis szeretne beszélni, de nem fogadja el.

A papbácsi megfélemlítő gépezete

A tiszteles viselkedését mindvégig paphoz méltatlannak, sőt bután agresszívnek éreztem. Kezdve attól, hogy milyen undorral nézett végig tetőtől talpig engem, mikor bejött az imaterembe. Folytatva azzal, hogy az istentisztelet végén kézfogás helyett rámförmedt a hívek előtt, szikrázó szemekkel, hogy mit keresek itt, és töröljem le a (nem létező) hangfelvételt a telefonomról. Azzal, ahogy pökhendi módon, zsebredugott kézzel, kidüllesztett mellel, flegma vigyorral az arcán beszélt velem, s próbálta megzsarolni rajtam keresztül Jóska bácsit. Azzal, hogy nem adta meg az elérhetőségét, illetve nem járult hozzá semmiféle fotóhoz, és kért, hogy kerüljem a témát.

És legfőképpen azzal, hogy érkezésemtől távozásomig végig követtetett a faluban, és ezt beszélgetésünk alatt végig éreztette, egyféle megfélemlítésként, hatalomfitogtatásként. Már az istentisztelet utáni beszélgetésen ismételten felhozta, büszkeséggel a szemében, hogy „rég itt van a faluban”, vagy „reggel nyolctól itt van a faluban, Jóska bácsi javította a kocsiját magának reggel 8 óra pár perckor.”

Később, amikor emberekhez megyek be beszélgetni, cseng a beszélgetőtársam telefonja, felveszi, „igen, tiszteletes úr, igen, az újságíró itt van nálam”. Képes végig követtetni a faluban, és felhívni azokat, akik szóba állnak velem, megfélemlíteni őket. Volt, aki a telefonhívás után már nem mondta el azt, amit két nappal azelőtt bátran elmondott egy falustársának.

A képen látható fiatalember végig követ a faluban, és egy adott pillanatban kérkedően lefotóz. Hú, nagyon megijedtem, most van fotó arról, hogy itt jártam. A megfélemlítésnek ez a gyerekes szintje inkább vicces, mint ijesztő, ugyanakkor fárasztó. El kell mennem a faluból pár órára, majd visszatérnem ahhoz, hogy nyugodtan tudjak emberekkel beszélgetni, telefonálós nyomás nélkül.

Mikor harmadszor térek vissza Újszékelyre, tíz napra rá, nagyon meglepődöm. A cigánysoron parkolok, és amint álldogálok az autóm mellett, elmegy mellettem egy biciklis néni, csak úgy odaszól: „a Papbácsi jó ember, Muszka Jóska rossz”. Pár másodperc múlva arra sétál egy másik hölgy, s csak úgy odaveti: „a tiszteletest ne kritizálja senki, mert jó ember!” Honnan ismernek engem a nénik, honnan tudják, mit kell nekem mondaniuk?

Szóba állok ott pár nővel, és meglepő módon folynak belőlük azok az érvek, amelyekkel a papbácsi ígérte, hogy zsarolni fogja Jóska bácsit. Az autószereléstől a kurvákig mind ugyanazt ismétlik. Kérdem, honnan tudják mindezt. Hát, hallották. Jó. Szóval a gépezet beindult, a falu befolyásolható felét felkészítették az érdeklődők fogadására.

Jól megsiratja az embereket

Mikor kérdem a körém gyűlt hölgyeket, hogy mit jelent az, hogy jó a pap, egyik hölgy nagyon tisztán megfogalmazza, amivel aztán sokan egyetértenek: „Jól végzi a munkáját, akármilyen temetésen jól megsiratja az embereket, ilyen a környéken több nincs.”

Ezt a falu papellenes fele is elismeri: „Olyan szép beszéde van, hogy papnak a környéken olyan nincsen. De a viselkedése nem papnak való.”

A faluban emberekkel elbeszélgetve kiderül, eléggé megosztó személyiség a tiszteletes. Ilyeneket mondanak róla a nénik:
„Mindenkivel csúfoskodik.”
„Mátéfi Jolánék el kellett költözzenek a faluból, mert csúfoskodott.”
„Ötnek fizetjük a bért, s mégsem tudok menni a templomba, mert nem bírom hallgatni. Mindenkivel mocskolódik.”
”Az emberek szégyellnek menni a templomba, hiszi-é?”
„Üzeni a híveknek, hogy menjenek közmunkázni, és vigyenek 100 lejt adományba.”
„Hogy szabják meg az adományt? Hogy mondhat olyat a pap, hogy »ha nem adják, behajtom«?”
„Hogy ilyen dolgokat csinál, nem mennek az emberek a templomba.”

Az istentiszteleten összesen tízen voltunk, abból pár konfirmáló a hozzátartozóival, és pár öreg néni unokástól. Nem nagy, de nem is rekordalacsony részvétel, unitárius körökben egyébként sem annyira divat templomba járni, mint más felekezeteknél.

Az unió pénzelte nagyfiú nagyképűsége

Nemcsak a hívek panaszkodnak a pap viselkedésére, hanem az egyháztanácsosok is, főleg akik felmondtak.

Az utcán fotózva találkozom egy idősebb emberrel, aki azt állítja, hogy presbiter volt, de pár évvel ezelőtt kilépett, mert a „cigöniát nem bírta”. A pap nagyon csúnyán viselkedett vele. „Amilyen szerencsétlen volt ez a pap, amikor idejött! Hogyan segítettük őt, ki amivel tudta! S akkor egyből, mint a gomba, a szarból kinőttek. S most ver meg mindenkit. ”

„Ha az Unió pénzén megnőttem, akkor agyon kell, hogy üssem a híveimet?” – kérdi a volt presbiter, aki hallott Muszka Jóska megveréséről, nem úgy, mint a tiszteletes. „Hát ez nem pap” – teszi hozzá.

Egy másik, a paphoz egykor közel álló ember meséli: „Annak idején, amikor idejött, még biciklije sem volt. Most, hogy béjött ez az uniós demokrácia, nagyfiú lett.”

Egy másik volt egyháztanácsos, Murvai József hosszasan mesél a pap viselt dolgairól. Ő karbantartóként is dolgozott az egyháznál, és 2020-ban hagyta ott az egyháztanácsosságot, ugyancsak a lelkész viselkedése miatt.

Régen sem volt teljesen rendben, mindig nagy mellénye volt abból kifolyólag, hogy komája volt a rendőrnek, Ungureanunak, komája Rafainak, és jóban volt Borboly Csabával, aki rendszeresen jár ide flekkenezni. Egy volt egyházi alkalmazott szerint folyton azzal dicsekszik, hogy „amíg az RMDSZ a polcon van, nekem addig semmi bajom nem lehet”.

Egy másik megfogalmazás szerint „Itt Hargita megyében el van nyúlva a keze a papnak.” Baráti kapcsolatainak köszönhetően még megyei tanácsos is volt, mondják.

Itt, Keresztúr környékén igen fontos viszonynak számít a komaság. Aki szeretné ezt mélyebben megérteni, olvassa el Gumibottal verekednek és lenyúlt halat árulnak a keresztúri kiskirályok című anyagunkat Rafai és Borboly egy másik komájának verekedéséről.

[irp posts=”31893″ name=”Gumibottal verekednek és lenyúlt halat árulnak a keresztúri kiskirályok”]

Régen is nagy helyen érezte magát a pap, mesélik a hívek, de az igazán nagy változást az uniós pénzek hozták, az APIA által utalt mezőgazdasági támogatások.

A föld nélküli földesúr

A helybéliek tudják, hogy a tiszteletes sokat kaszált az APIA-pénzekből, de senki nem tudja, pontosan mennyit. Nyomozásunkat a vagyonbevallásával kezdjük. Mivel megyei tanácsos volt, vagyonbevallásnak lennie kell.

A megyei tanács oldalán az archív vagyonnyilatkozatos oldal linkje nem működött, ezért írtam a megyei tanácsnak, hogy küldje el az elmúlt mandátum összes vagyonbevallását. A megyei tanács határidőn belül válaszolt, a bevallásokat nem küldték el, de küldtek egy linket a régi román oldalukra, ahol fent vannak ezek a dokumentumok.

A levelet Rafai Emil, a tiszteletes komája írja alá. Az adott linken Jakab Zsolt Mihály tiszteletes neve nem szerepel, vagyonnyilatkozatai sem. Vagy letörölték most, vagy fel sem rakták. Zsákutca volt, de legalább megtudtuk, hova menekítette Rafai komát Borboly koma, miután szegény kiesett a keresztúri polgármesteri székből.

Szerencsére van nekünk más forrásunk is a vagyonnyilatkozatokhoz, mint a megyei tanács. Ez nem teljes, de nem is annyira komafüggő. Onnan sikeresen előkaparok egy 2016-os tanácsosjelölti és egy 2017-es megyei tanácsosi nyilatkozatot. Sajnos több nincs ott, így a kánaán legszebb éveit nem követhetjük ebből nyomon. De már ez a két nyilatkozat is szépen megnyitja a szemünk.

A 2016-osban Jakab Zsolt Mihály azt nyilatkozza, hogy előző évben 24 000 lejt vett fel támogatásként az APIA-tól.

Ugyanabban a nyilatkozatban a területeknél egy 7 áras beltelek szerepel, mezőgazdasági terület semmi.

2017-es nyilatkozatában már 94 000 lej szerepel a 2016-os mezőgazdasági támogatásokból.

Míg a területek bevallásából kiderül, hogy 2016-ban még mindig nem volt egyetlen négyzetméter mezőgazdasági területe sem.

(Frissítés 2021.07.27.: Kiástuk a megyei tanács oldaláról Jakab vagyonbevallását. Ami nem a tanácsosok között volt, hanem a hivatali személyzet mappájában. Tehát tévedtem, mikor azt állítottam, hogy nincs fent a bevallása. Jakab valószínűleg tanácsadóként dolgozott a megyei tanácsnál, a bevallásában a funkciójánál „consilier” szerepel. Románul a consilier tanácsost és tanácsadót is jelent. A 2016-os bevallása tanácsosjelöltként volt kötelező, a 2017-es már tanácsadóként. Hogy kinek volt a tanácsadója, ez ejsze hamarosan kiderül.)

Az országos APIA-tól kikértem a számokat, melyik évben mennyi támogatást kapott a tiszteletes. Nagyon rendesek az APIA-sok, mindent megtesznek, hogy előkaparják nekem a számokat a végtelen táblázatokból, végül kétheti levelezés és a negyedik szűrés után a következő számokat küldik át:

Ez nem biztos, hogy a teljes összeg, lehet, hogy ennél többet kapott, de ennyit sikerült előkaparjanak az adatbázisból, s összesítsenek. Tehát minimum ennyit biztos, hogy kapott.

Nézzük a 2017-es évet, mert az egy jó évnek tűnik, s azt már ismerjük az adóbevallásból is. Papunk abban az évben az APIA-tól 135 ezer lejt kap, fizetésből minimum 18 ezret, ez összesen 153 ezer lej.

Sok ez vagy kevés? Borboly Csaba megyei tanácselnök éves fizetése 2017-ben 97 ezer lej volt. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök fizetése 119 ezer lej, Románia miniszterelnökének fizetése 130 ezer, Klaus Johannis államelnök fizetése 133 ezer. Ezeket könnyű kiszámolni a 284/2010-es törvény melléklete alapján.

Tehát papunk másfélszer annyit keresett, mint a megyei tanács elnöke, és csak az általa kapott mezőgazdasági támogatás értéke meghaladja a püspöke fizetését. Úgy, hogy saját tulajdonú mezőgazdasági területe nem volt.

Bitorolja az emberek földjét

Hogyan lehet elérni azt, hogy az ember egy államelnöki fizetést összegyűjtsön területalapú támogatásokból, miközben nincs saját területe? Úgy, hogy bérli a földeket. Vagy nem is bérli, csak használja, és berakja támogatásba.

Emberek panaszkodnak, hogy az ő területüket a pap csak úgy használja, engedély nélkül. „Hát nem mer szólni senki semmit, mert pap. Ezért bitorolhatja a mások területét” – mondja egy kárvallott.

Murvai Virgina néni a birtoklevelét mutogatja. A kaszálót a pap elfoglalta, mondja. Az adót a néni fizeti utána, a teheneket a pap legelteti rajta. Bement a tanácshoz, hogy ha már a pap használja a területét, akkor legalább az adót is fizesse utána. A tanácsnál azt mondták neki, hogy 15 árért mit panaszkodik. Így továbbra is ő fizeti az adót, a pap legeltet. A pap kéz a kézben van a polgármesterrel, ezért teheti meg, véli a néni.

Ahhoz, hogy berakj támogatásba egy területet, kell egy papír a tanácstól. Amit ő lazán megszerez a polgármestertől. Annyi területet használ a máséból, és rak be támogatásba, amennyit csak nem szégyell, mondják az emberek, azért kap annyi pénzt. Egyik falubéli meséli, ült bent az APIA-nál, szépen várt sorára. Bejött a tiszteletes, és úgy ment be soron kívül, meg úgy viselkedett odabent, mintha otthon lenne.

A helybéliek úgy tudják, a tiszteletes bérli az egyház területét, a község területét és a közbirtokosság területét is.

Hogy az egyháztól mennyi területet bérel és mennyiért, nem tudtam meg. A püspökséghez írt levelemben is megkérdeztem, és a tiszteletesnek feltett kérdések közt is ott volt, de egyikük sem válaszolt erre a kérdésre. A püspökség a belső kivizsgálásra hivatkozva, a pap semmire sem hivatkozva, csak úgy.

Az egyébként nem is lenne nagyon furcsa, hogy az egyház területeit a pap műveli. De az fura, mondják az emberek, hogy az egyháznak nincs amiből fizetnie az adót, a pap pedig meggazdagszik. Kérdeztem a püspökségtől is, a polgármesteri hivataltól is, hogy van-e adóhátráléka az egyháznak, egyik sem válaszolt a kérdésemre.

A polgármesteri hivataltól 30 hektárt bérel évi 500 lejért, mondják a helybéliek. Ez feltűnően kis összeg, figyelembe véve, hogy hektáronként 150-250 eurót lehet kapni területalapú támogatásként, csomagtól függően. Ezt az információt szerettem volna ellenőrizni, ezért a polgármesteri hivatalnak írt adatigénylésemben és a papnak írt levelemben is rákérdeztem, mekkora területet bérel a községtől a tiszteletes, mennyiért. A polgármesteri hivatal nem válaszolt levelemre, belső információk szerint a polgármester parancsba adta, hogy ne válaszoljanak. Azt mondta, inkább pereljünk, de nem adja ki az információt.

A falusiak úgy tudják, a pap és a polgármester szoros érdekviszonyt ápolnak, ezért érthető, hogy a polgármester megvédi a papot.

A közbirtokosságtól állítólag emitt 15 hektárt, túloldalt 30 hektárt bérel, mondják a közbirtokossági tagok. A közbirtokosság szintén része a nagy helyi érdek-összefonódásnak, a polgármester az alelnöke, mondják.

Érdekes a közbirtokosság működése Újszékelyen. Másutt a közbirtokosság maga veszi fel a területalapú támogatást a saját területeire. Az a legfőbb bevételi forrása, abból gazdálkodik, közösségi ügyeket támogat, és részesedést oszt a tagjainak, arányjog függvényében. Itt Újszékelyen nem így van, itt a közbirtokosság bérbe adja a területeit a papnak, s ennyi. 60 tagja van a közbirtokosságnak, eddig egyetlenegyszer tartottak gyűlést, és soha egyetlenegy lejt nem kaptak osztalékként, mesélik a tagok.

Tűzzel kaszál, ganéval áraszt

Ezeket a nagy bérelt területeket karbantartani sem tudja rendesen. Látszik a legelő- és kaszálótesteken, hogy felnőtte őket a ciher.

A helyi APIA részéről nem kell ellenőrzésektől tartania, mesélik az emberek, mert olyan viszonyban van velük. Mikor pedig Bukarestből jönnek ellenőrzésre, akkor olyan helyeket mutatnak meg nekik, amik rendben vannak. Mondják a nevet, hogy a legutóbb is ki vitte ki az ellenőröket a terepre, hogy ne azt lássák, amit nem kellene.

Amit lehet, gyújtogatással takarít. Az emberek mindenről tudnak: „Van itt kint egy 15 hektáros legelő, minden évben felgyújtotta. Most 3 éve a tűzoltókat is ki kellett hívni.”

„Idén is gyújtogattak, felhívtam a polgármestert. Azt mondta a polgármester: »Tudom, a pap gyújtotta meg. Ha nem megy be a tűz a faluba, eresszed, hogy égjen!«”

„Rebi néninek azért van most drótkerítése, mert a sövénye leégett a három évvel ezelőtti tűzben.”

A közbirtokossági legelőt tavaly részben letakaríttatta, de a gazt otthagyta. Mikor mondta neki, hogy lefilmezi, akkor a gaz egy részét elvitte, mutatja a felvételt Murvai József. A maradék a mai napig ott van a legelőn.

Normálisan a legelők felbokrosodása és felégetése miatt meg kellene vonni tőle az APIA-s támogatást, de ő annyira jóban van ezekkel, hogy nem kell félnie, mondják a falusiak.

Amint a képen látható, a ganégödör miatt sem aggódik. Mikor körbejárom az istállóját, az épület mögött hatalmas gané- és ganélé-tengerre bukkanok, amelyik egybefüggő gleccserként folyik az istálló hátától a szomszéd parcelláig. Emlékszem, pár éve végigfotóztatták itt nálunk a faluban a ganégödröket, mert vonják meg a támogatást azoktól, akiknél nincs ez rendben. Azóta évek teltek el, tovább szigorodtak a dolgok, de Újszékelyen a tiszteletes még mindig lazán megengedheti magának, hogy magasról tegyen az ilyen szabályokra.

A falusiak mesélik, hogy az elmúlt években a tiszteletes kirakta a ganéját az út mellé egy nagy halomba, és az út melletti sáncon át folyamatosan folyt a ganélé a Küküllőbe.

Mezőgazdasági szakpanaszt sokat hallok az emberektől. De lehetetlenség és felesleges is mindeniket ellenőrizni: például hány állatja van bejelentve fajmarhának, s abból mennyi tényleg az. Vagy hasonlók. A legtöbb panasz és rendellenesség a pénzre vezethető vissza, ahogy a falusiak fogalmaznak: a tiszteletes pénzéhségére. Minden lehetséges támogatást és pályázatot meg akar fogni, és abból minél többet megtartani magának.

Nagyon szereti a pénzt, de nem kiadni

Murvaiék mesélik, karbantartók voltak. Az egyház hivatalosan Ibolyát alkalmazta, de a férje, József dolgozott karbantartóként. A pap szerette volna magának átirányítani a karbantartói fizetést. Mondta nekik, hogy Ibolya maradjon alkalmazva, és gyűljenek a munkaévei, de a bankkártyáját adja oda neki, hogy ő vegye fel a pénzt. „Nekünk úgysincs szükségünk a pénzre, mondta” – meséli Ibolya. Nem mentek bele.

Az egyházi karbantartónak Újszékelyen nemcsak az egyházi épületek karbantartása a feladata, hanem főleg a pap gazdaságának kiszolgálása. Építettek egy szajvánt (fedett akol), mert a pap „csinált egy pályázatot”, hogy a teheneket ott feji, ott tartja. „Mi ketten Jánossal csináltuk a szajvánt, hogy tudják lefotózni s elszámolni. Azért kellett, hogy legyen mivel takarózni. Na, oda is egyetlen tehén bé nem volt soha kötve.” Négy éve építették.

Meglátogatom az említett szajvánt, tényleg nem használják, mellig ér a fű körülötte. A kataszteri hivatal oldala szerint a terület nincs telekkönyvezve, tehát valószínű, hogy a szajvánt engedély nélkül építtette a pap.

Kaptak támogatást a templom renoválására, mesélik Murvaiék. A pap úgy gondolta, hogy ő megtartja a pénzt, s a karbantartóval feljavíttatja a templomot. József nem vállalta, hogy karbantartóként, egyedül, 70 éves fejjel, fent a magasban renoválja a templomot.

Aztán a pap a fiát „béángázsáltatta” egyházi karbantartónak, s ő vette fel a pénzt, mesélik tovább. A fia egyetemen volt épp Kolozsváron, nem is tudott volna itthon karbantartói munkát végezni. Akkor az esperesnél panaszt tettek, az felhívta a papot, s végül felvették a fia helyett Gáll Endrét. Aki most is karbantartó, de többet dolgozik a pap farmján és épülő házánál, mint az egyháznak.

A templom karbantartására hozatott egy csoportot, „másodosztályú munkásokat, nem restaurátorokat”. Ez azért fontos részlet, mert egy 200 éves templomról van szó. Ezekből a munkásokból amíg kettő dolgozott a templomnál, addig három csinálta neki az istállótetőt a farmon. A munkálatokat lepapírozta egy keresztúri céggel, amelyik a megyebíró testvéréé. Aztán hívott gyerekeket közmunkázni, hogy tudja lefotózni, hogy dolgoznak, felküldeni a megyéhez. A munkálatok még nincsenek befejezve, pedig tavaly volt a határidő. Ha valaki panaszkodik, a gondnok azt mondja, „a pap szerezte a pénzt a megyétől, azt csinál a pénzzel, amit akar”. Úgy tudják, 150 000 lejt kapott a megyétől, abból kellett volna felújítani mindent.

Ezeket mondják a falubeliek. A kép tisztázásáért erről is érdeklődtem levélben a tiszteletesnél, de választ nem kaptam.

Az embereket sem szereti kifizetni. Többen is mesélik, a falu pásztorait rendszeresen nem fizette ki, durván is bánt velük, ezért rossz híre ment, és a falu nem kapott jó pásztort. Az emberek sorra mind eladták a tehenüket. A faluban már szinte senkinek nincs tehene, csak neki. Ezt három olyan gazda is említi panaszként, akinek régen tehene volt, de már nincs.

Az átvert munkás kipakol

Mikor szóba jön, hogy kit hogyan vert át, csak úgy ömlenek a panaszok. Az egyiknek a kertjét bitorolta, azt ígérte, hogy ad érte egy gomolyag szénát, de nem adott semmit sem.

„Akivel ez kontaktba kerül, mindenkit átver” – mondja róla egy falusi.

Az egyik falubéli, akinek nagy összeggel tartozik, úgy fogalmaz: „Nekem pénz sem kell, csak valamit csináljanak vele, hogy elmenjen innen.”

Ahogy híre megy annak, hogy a papról írok, jelentkeznek emberek, és többen közülük névvel is vállalnák a panaszukat. Ami azért Székelyföldön ritka, hogy valaki valamit névvel vállaljon, főleg a pap ellen. Csak nagyon nagy fájdalmak esetén szokott ez megtörténni.

Ambrus István négy hónapig dolgozott Jakab Zsoltnál. Azt ígérte neki a pap, hogy házat épít neki a munkabér fejében, és hogy rendszeresen fizeti a gyermektartás értékét, amit Ambrusnak törlesztenie kell. Négy hónap után kezdett gyanús lenni a munkásnak, hogy „se ház, se pénz”.

Kérte a tiszteletest, hogy az adósságát kezdje el törleszteni, a neki ígért házat kezdje el építeni. Nem történt meg. Az utolsó hónapra még a gyermektartást sem fizette ki. Otthagyta a tiszteletest. A pap azóta nem is köszön neki, nemhogy a tartozását megadja. A 8000 lejes tartozást azóta sem feledte, szeretné valahogy megkapni a pénzét, amiért keményen megdolgozott.

Ambrus a farm és a mezőgazdasági munka mellett főleg a pap keresztúri házának építésén dolgozott. Nem volt se szombatja, se vasárnapja, állítja, ezt mindenki tudja. Mennyi követ hordott a Küküllőről a pap házába! S átverték. „Hitvány ember” – jellemzi Ambrus a papot. „Én egyszerűen egy jó szót nem tudok róla mondani.”

„Ahány munkása volt eddig, mindenkit átvert. Vagy veréssel, vagy pénz nélkül kellett, hogy elmenjenek. Nincs mit kerülgetni: ő nem szeret fizetni! Soha otthon pénze nincs, nem bír semmit fizetni.”

Az építőanyag-kereskedőknek is tartozik. Ahány lerakat van a környéken, neki egyszerűen már nem adnak semmit, amíg meg nem adja a tartozását, állítja a munkás.

A titokzatos ház és az agyafúrt urbanisztikus

Az újszékelyiek, akikkel elbeszélgetek, azt is tudják, hogy a pap házat építtet Keresztúron. Úgy tudják, hogy Rafai Emil, a volt keresztúri polgármester, a tiszteletes komája szerezte neki a területet. Van, akinek a tiszteletes fia azzal hencegett, hogy tízszobás ház lesz, mások ezt az információt úgy hallották, hogy tíz lakrészes társasházat építtet a pap. Honnan van a papnak annyi pénze, teszik fel a kérdést a falusiak, hogy ekkora házat építtessen magának?

Sikerül beazonosítani a helyszínen az épülő házat, a keresztúri mérce szerinti luxusnegyed legszebb sarkában, a Küküllő mellett.

Az építkezéseken kötelező információs táblának se híre, se nyoma a helyszínen. Ambrus szerint, aki végig ott dolgozott a házépítés során, soha nem is volt ilyen tábla kitéve. Mivel a nem létező tábla nem szolgáltat információt, a telekkönyvi nyilvántartásból keresem ki a telket, és kiderül, hogy az tényleg az újszékelyi tiszteletes nevén van.

A keresztúri polgármesteri hivataltól kikérem a ház urbanisztikai bizonylatát és építési engedélyét, megadva nekik a telek kataszteri számát. A keresztúri urbanisztikus, Dobos István első körben csak az engedélyek számát adta ki.

Első ránézésre azt mondanám, hogy mit csináljak két számmal? Mit mond nekünk két szám? De mégis mond. Mert, ha megnézzük, az építési engedélyt 2020. szeptember 25-én adták ki, a helyhatósági választások előtti utolsó munkanapon, pénteken. Két nappal azelőtt, hogy az engedélyt aláíró komát, Rafai Emilt a keresztúriak kiszavazták volna a polgármesteri székből. Egy leköszönő polgármester mandátumának utolsó hetében, hónapjában kiadott építési engedélyek nagyon szépen tükrözik a helyi kapcsolatokat és erőviszonyokat. Udvarhelyen is a ribizlibánya engedélyét a volt polgármester búcsúzási időszakában adták ki.

[irp posts=”33113″ name=”Istenek és titkos emberek a ribizlibánya mögött”]

Az urbanisztikustól négy adagban sikerült csak információkat kiszednem. Az engedélyek száma után a második körben kiadta az építtető nevét és az épület címét is. Miután folyamatosan küldözgettem az igényléseket és a törvényrészleteket, amelyek alapján egyértelmű, hogy az építési engedély nyilvános, és az összes melléklete része az engedélynek, harmadik körben elküldte az engedély általános szövegét mindenféle adat és melléklet nélkül. Persze az adatok mindig a mellékletben vannak, ebből csak annyit tudtam meg, hogy a munkálatok értéke 246 068 lej.

Újabb adatigénylés mellett azt is kértem a polgármesteri hivataltól, hogy egy kis belső vizsgálatot indítsanak, hogy miért nem akarja kiadni az urbanisztikus az adatokat, és közöljék a vizsgálat eredményét. Erre kaptam egy adagot az engedély mellékleteiből, főleg a ház oldalnézeteit. De még mindig semmit azzal kapcsolatban, hogy milyen beosztású lesz a ház, hány és milyen célú helyiség lesz benne.

Mindegy, lehet, hogy nem is fontos, a helyszínen körülnézve nem látszott óriásinak a ház, a szomszédokéhoz hasonló alapterületűnek tűnt. Hogy mi titkolnivalója volt a papnak és az urbanisztikusnak, nem tudom, és lehet, hogy nem is annyira fontos ebben az egyébként is hosszúra nyúlt történetben.

Azt mindenképpen érdekesnek tartom megfigyelni, hogyan próbálja meg a volt polgármestertől örökölt urbanisztikus titokban tartani volt főnöke komájának ingatlanügyeit. Vagy csak saját magát védi? Lehet, hogy nincs minden rendben az általa kiállított engedéllyel? Az új polgármesternek javasolnám, mikor lesz egy kis ideje, nézzen az 544-es törvényt nem tisztelő alkalmazottja körmére.

Keresztúri forrásoktól megtudtam, hogy miközben én az önkormányzattal leveleztem, hogy adják már ki a kért adatokat, Dobos István urbanisztikus a hivatal udvarán ártatlan dohányzás közben találkozott és beszélgetett Jakab Zsolt újszékelyi tiszteletessel.

Az unitárius egyház mélyen hallgat

A keresztúri urbanisztikusnál is jobban titkolózik az unitárius egyház, főleg magas szinten, Kolozsváron.

Lőrinczi Lajos esperes, Jakab Zsolt közvetlen felettese érezhetően nem örül a hívásomnak. Hallott Jóska bácsi megveréséről, megkereste őt a család. Másnap beszélt az újszékelyi kollégájával, de az azt állítja, hogy nem ő volt. Neki nem az a feladata, hogy nyomozzon, mondja az esperes, tudomása szerint a hatóságok nyomoznak már az ügyben. A püspökségre is jelentették az ügyet, az egy magasabb szint, mint az esperesi, onnan fognak eljárni, ott érdeklődjek.

Kellemetlen az ügy, vallja be. Az a véleménye, hogy lelkész ilyet nem tehet. Ha az derül ki, hogy mégis megtörtént, az egyház biztos, hogy megteszi a szükséges lépéseket. De reméli, hogy nem kerül erre sor.

Tudomása szerint a két fél közötti ellentét nem új, nem szabad egyoldalúan megközelíteni. Mondom neki, hogy sajnos én nem tudom megközelíteni a másik oldalról az ügyet, mert a pap lepattintott, hogy ő nem volt, s több kérdést ne tegyek fel neki. Sőt, hazudott is nekem, mikor azt mondta, hogy első alkalom, hogy a verést kérdi tőle valaki, ha az esperes a verés után két nappal beszélt vele erről, és én csak egy hétre rá.

Követett a faluban, próbálta befolyásolni azokat, akikkel szóba álltam, hívta őket telefonon, mesélem. Ez valószínűleg azért volt, védi meg kollégáját az esperes, mert a pap ismeri a munkámat, és az emberek tartanak attól, hogy az igazság fog-e kiderülni, vagy mi fog kijönni. Ebből értsem úgy, hogy a munkám az igazsággal ellentétes? Mondom neki mosolyogva, hogy kicsit vicces, amit mond. Ő is mosolyogva válaszol: „Lehet. Lehet.”

Az egyház próbál az igazság és az erkölcs mellett lenni, mondja az esperes, de nagyon nehéz adott esetben eldönteni, hogy kinek van és kinek nincsen igaza. Ő nem tud ebben bíró lenni. De amennyiben napfényre kerül az igazság, biztos benne, hogy az egyház lép, mondta Lőrinczi Lajos leköszönő esperes, aki beszélgetésünk óta megvált esperesi tisztjétől, és a püspökség közügyigazgatója lett.

A püspökségnek is írtam, 11 kérdést tettem fel nekik.

Nem voltak valami közlékenyek. A válaszukban azt írta Rácz Norbert Zsolt püspöki titkár, hogy semmit nem tudnak mondani, mert belső kivizsgálást indítottak az ügyben.

Június 10-én válaszoltam Rácznak, megkérdeztem tőle, hogy becslésük szerint meddig tart a belső kivizsgálás, és mikor tudnak válaszolni a kérdéseimre. A titkár válaszra sem méltatott azóta.

A püspökséggel folytatott levelezésem óta eltelt másfél hónap, a verés másnapján történt egyházi feljelentés óta eltelt kettő és fél. Kérdeztem Jóska bácsit, hogy őt kereste-e meg valaki a püspökségtől. Azt válaszolta, hogy soha senki. Hogy a püspökség milyen kivizsgálást folytat az ügyben, nem tudhatjuk. Mindenképpen erősen gyanús az, hogy két és fél hónappal a kivizsgálás kezdete után az áldozatot még nem kérdezte meg senki. Szívesen megnézném majd ennek a kivizsgálásnak a dossziéját, ha az unitárius egyház lesz majd annyira nyitott, hogy betekintést biztosítson.

Időközben a püspökségen is változások történtek, a konfliktuskerülőként ismert Bálint Benczédi Ferenc püspök után Kovács Istvánt választották meg püspöknek július 10-én.

További áldozatok: szolgák, állatok, feleség

Ha az egyház nem is akar beszélni a papról és ügyeiről, az újszékelyiek akarnak. Annyi információ és panasz érkezik be, hogy akár könyvet is tudnék írni a papról. Sok érdekes történetet mesélnek, kezdve attól, hogy volt egy néma, aki a pap szolgája volt, és eltűnt (egyesek úgy tudják, hogy vonat elé vetette magát), azon keresztül, hogy a pap elment Magyarországra disznóvágó versenyre és nem tartotta meg az istentiszteletet, egészen addig, hogy van egy bitangja (törvénytelen gyermeke) a szomszédos Fiatfalván. Sok érdekes, de nehezen ellenőrizhető történet, ami vagy igaz, vagy nem, de hónapokba telne utánajárni mindennek. A pap által kiosztott verésekről is bőven terjednek legendák.

Jóska bácsi előtt is voltak hasonló ügyei a tiszteletesnek, állítják a falusiak. Több megvert emberről is tudnak, legtöbben László János nevét emlegetik, mint a legutóbbi verés áldozatát.

László Jánost a legelőn találom meg, tehenekre vigyáz. Most jól megy dolga, mondja, az új gazdája megbecsüli őt, és ő is viszonozza ezt. De azelőtt a papnak dolgozott, aki szerinte „egy szívtelen, lélektelen ember, annyira, hogy nem lehet leírni vagy kimondani”.

„Ott dolgoztam nála. Napjára adott 5 lejt. Szégyellem is elmondani. Dolgoztam reggeltől estig.” A pap szolgája volt, ahogy ezt itt nálunkfelé mondják az állattartásban járatos szakszóval. A pap kazánházában kapott szállást.

A tiszteletes többször is jogtalanul megverte, állítja. Legutóbb most tavasszal. Elment valakinek körbeásni a facsemetéit, mert elege volt a nincstelenségből, és akart keresni egy kis pénzt. Mikor visszajött, a pap jól megverte. „Bényomott a kazánházba, jól megpofozott, aztán megrugódott. Hogy miért nem kéreztem tőle!”

Ambrus István, aki akkor épp ott dolgozott a papnál, szemtanúja volt ennek a verésnek a pap két kislányával együtt. „Láttam, amikor Jánost megverte. Az övé, a két leányka sírt, nem volt szép. Sírtak, sírtak. Mondtam nekik, hogy »hallgassatok, mert apátok bolond!«”

László Jánost idén tavasszal kétszer is megverte a pap, de egy tavalyelőtti verésre is emlékszik. Akkor még nem a pap szolgája volt, hanem a csordával járt. „Kifutott, s ott megvert a csordahajtó úton. Úgy megütötte a karomat, hogy egy hónapig nem tudtam felemelni. Volt egy sör a hátizsákomban, kivette, s a fejemre öntötte.”

„Mondom, főnök, ezt kimondani nem lehet, aki nem ismeri, nem tudja, ez egy olyan mankuj mocsok ember, amilyen nem létezik a földkerekségen. Ez Istent s embert nem ismer, hiába, hogy Istennek a szolgája.” „Egy mocsok disznó, piszok egy ember, nem papnak való.”

A tiszteletes nem csak a szolgákkal, hanem az állatokkal is gorombán bánik, állítják az emberek.

A volt szolga mondja: „Hány tehent ütött agyon! Amíg ott voltam, addig ütött agyon kettőt. Nem állta a fejést, addig ütte, amíg megdöglött. Akkor adott egy fél liter pálinkát, hogy szabdaljam szét a kutyáknak.”

A gazdaságába bejáratos egyik volt presbiter meséli: „Megvett egy csomó hitvány marhát, mert arra ment, hogy az államtól minél több pénzt kapjon. Aztán olyan rúddal, ni (mutatja a karja vastagságát), úgy supákolta őket. Mondtam neki: Tiszteletes úr, hát a csontjukat összetöri! Nekem ennyi véleményem van róla: egy ócska disznyó gazember!”

Többen állítják, hogy a feleségét is veri.

„A feleségit úgy megütte, az egyik ajtótól a másiknak esett” – meséli egyik falubéli.

A volt szolga kiegészíti: „Mikor reaordít a feleségére, a felesége reszket, mint a fán a levél. Üti-veri, mint szódás a lovát.”

„Azt a kicsi sovány fehérnépet, amivel kapja, lapáttal, bottal, amivel éri, avval üti” – mondja az egyik volt keblitanácsos, aki tizenvalahány évig közel állt a paphoz és családjához. Majd hozzáteszi: „Hát ez nem pap!”

A tiszteletestől azt is megkérdeztem levélben, hogy igaz-e, hogy a feleségét is veri. Nem válaszolt. Ahogy a másik 14 kérdésre sem válaszolt, amiket feltettem neki. Hogy miért nem akarja vagy nem tudja megvédeni magát, nem tudhatjuk. A hallgatással sokat nem ér el. Amit a faluban láttam, kiegészítve a viselkedésével, azt igazolja, hogy az ellene felhozott vádak java megalapozott.

„Már ideje, hogy az Isten reatekintsen!” – mondja búcsúzóul a tiszteletes többszörösen megvert volt szolgája.

*** FRISSÍTÉS 2021. szeptember 20. ***

Az egyház sajtóközleményt adott ki ma az ügyben, amelyet több újságírónak elküldött, csak épp nekünk nem. Szerencsére egy más sajtóorgánumnál dolgozó kollégánk volt olyan rendes, hogy jelezte ezt, és átküldte a közleményt. Köszönjük neki! Az egyház közleményét az alábbiakban olvashatják:

Közlemény

A Magyar Unitárius Egyház vezető tisztségviselőiként sajnálattal vettük tudomásul az újszékelyi Muszka Józsefet ért atrocitásokról szóló híreket. Az erőszakkal szemben tanúsított zéró tolerancia erkölcsi alapelvéből kiindulva biztosítjuk mind az unitárius egyházi közösségünket, mind a szélesebb nyilvánosságot afelől, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy a szóban forgó újszékelyi ügyben a teljes igazság kiderüljön és a morális rend helyreálljon. Az elmúlt időszakban is ez volt a célunk és ennek érdekében cselekedtünk.
Tudomást szerezve a minősíthetetlen atrocitásról, amit Muszka József elszenvedett, valamint felismerve az elhangzott vád erkölcsi súlyosságát, egyházunk főpásztora azonnali vizsgálatot kezdeményezett, az egyházi szabályzatokban rögzített keretek között, bevonva a területileg illetékes esperesi hivatal és egyházközségi testület munkatársait.
Egyházi vizsgálataink jelenlegi szakaszában úgy döntöttünk, megvárjuk, míg az illetékes állami nyomozó és igazságszolgáltatási szervek eljárásai véget érnek, majd a jogerős megállapításokat figyelembe véve az egyházi és világi törvények betartásával fogjuk meghatározni a további egyházfegyelmi teendőket. Mindenkit biztosítani kívánunk: elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy a jézusi tanítás alapján álló, a szelídség és türelem evangéliumának hirdetésére elköteleződő lelkész bármilyen formában bántalmazza embertársát. A vizsgált esetben kérjük az érintett felek és közösségünk tagjainak türelmét.
Az előbbiek alapján visszautasítjuk azokat a vádakat és rágalmakat, amelyek egyházunk egészét azonosítják ezzel az üggyel, vagy téves, sértő és elhamarkodott következtetéseket vonnak le közösségünkről.
Végezetül bizalmunkat fejezzük ki, hogy az illetékes hatóságoknak köszönhetően mihamarabb tisztábban láthatunk mindnyájan ebben a botrányos ügyben, a vétkesek elnyerik méltó büntetésüket, az áldozatoknak pedig igazság szolgáltatik.
Kolozsvár, 2021. szeptember 20.
A Magyar Unitárius Egyház Képviselő Tanácsának Elnöksége

Ebből arra következtetek, hogy lezárult az egyház belső vizsgálata, tehát hamarosan választ fognak adni a kérdéseimre, ugyanis azt írták, hogy ameddig a belső vizsgálat le nem zárul, nem áll módjukban információkkal szolgálni. Amint válaszolnak a kérdésekre, újabb frissítéssel jelentkezünk.

*** FRISSÍTÉS 2021. szeptember 24. ***

Az egyház viselkedését egy véleményanyagban foglaltam össze:

The post Öregeket és gyengéket ver a pénzfejő tehenész pap (frissítve) appeared first on Átlátszó Erdély.

Hiányos, hanyagul kitöltött, több esetben olvashatatlanná ázott lapok mutatják, hogy Tordaszentlászló polgármestere, Tamás Gebe András mennyi jelentőséget tulajdonít annak a törvényi kötelezettségnek, hogy választott köztisztviselőként évente nyilatkoznia kell jövedelmeiről.

Bár a nyilvánosan elérhető bevallásokból csak töredékes képet alkothatnak a választópolgárok a polgármester vagyoni helyzetéről, a községben egy ideje azt rebesgetik, hogy 1992 óta szinte megszakítás nélkül funkcióban levő Tamás Gebe András látványos jövedelmekre tesz szert az általa bérbe vett közösségi legelők után folyósított területalapú támogatásokból.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A községbeli erőviszonyok ismerői szerint az önkormányzati pozíciókért való versengésben fontos szerepük van a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) által utalt uniós támogatásoknak: a rendszerből profitáló gazdáknak érdekük a jelenlegi helyzet fenntartása.

Ez vezetett oda, hogy miután tavasszal a közel 30 éve RMDSZ-színekben politizáló Tamás Gebe András nem indult az előválasztásokon, utólag függetlenként mégis versenybe szállt a polgármesteri székért.

Két magyar jelölt verseng

A mintegy 4400 lakossal rendelkező, fele-fele arányban magyarok és románok által lakott Tordaszentlászló községben a község alpolgármestere, Asztalos István indul az RMDSZ színeiben, miután ő nyerte meg az RMDSZ által szervezett előválasztást.

A független jelölt Tamás Gebe András az Erdélyi Magyar Szövetség (az Erdélyi Magyar Néppárt és Magyar Polgári Párt utódja), valamint a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és Népi Mozgalom Párt (PMP) támogatására számít.

A községben indít még jelöltet a Szociáldemokrata Párt (PSD), az USR-PLUS pártszövetség és a Jobboldali Alternatíva Pártja, azonban ők nem számíthatnak sok szavazatra.

De vissza az APIA-támogatásokhoz. A községben azt mesélik, hogy a helyi tanács, az egyházak, valamint a közbirtokosság tulajdonában levő legelők számottevő részét néhány gazda bérli, és azokra busás összegeket vesz fel uniós területalapú támogatások formájában.

Hogy mekkora üzlet ez?

2019 márciusában a helyi tanács arról határozott, hogy a tulajdonában levő 1047 hektárnyi legelőt azok elhelyezkedése és minősége függvényében minimális összegért, évente 100-300 lejért vehetik bérbe azok a lakosok, akik az előírt számú haszonállattal rendelkeznek.

Csakhogy ezekre a legelőkre az APIA hektáronként jóval több támogatást nyújt: egy hektár legelő után évente mintegy 800-1100 lejt kaphat egy gazda. (Az első az APIA Maros megyei ügyvezetője által megadott átlagár, a második egy szentlászlói gazda által kézhez kapott összeg.)

Az önkormányzat árai kihatnak a magánszemélyek által bérbe adott legelők árára is, nem lehet azokért sokkal többet kérni – állítják forrásaink.

[wp_ad_camp_1]

A polgármester és szűk köre a haszonélvező

A nyomott áron bérbe vehető legelők haszonélvezője Tamás Gebe András polgármester, illetve a polgármesterrel közeli viszonyban álló személyek.

Úgy tudjuk, a polgármester 2012-ig a helyi tanácstól bérelt legelőket. Jelenleg az általa bérelt 112,95 hektár legelőnek mintegy felét (55 hektár) a helyi közbirtokosságtól béreli, hektáronként 60 euróért – tájékoztatott Enyedi János, a közbirtokosság vezetője.

Az APIA összesítései szerint a polgármester ezekre a legelőkre 170 ezer lejt (35 ezer euró) kapott 2019-ben. A törvény szerint bizonyos számú haszonállattal is rendelkeznie kell az igénylőnek: a polgármester tulajdonában levő mintegy 500 juhot egy Bercea Alin nevű gazda kezeli.

A Bercea család egyébként jelenleg összesen 257 hektárnyi területet bérel részben a helyi tanácstól, részben magánszemélyektől, az APIA-tól 1 millió lej (210 ezer euró) jövedelme volt. A faluban azt beszélik, hogy az állatok után járó támogatást is ez a gazda veszi fel.

Bercea Alint megkerestük, megerősítette, hogy ő foglalkozik a polgármester juhaival, azonban ő fizetést kap ezért a munkáért, és tagadta, hogy az APIA-támogatást az állatokért felvenné. Mint elmondta, az APIA-támogatás a tulajdonost, tehát Tamás Gebe Andrást illeti meg.

Látványos a különbség a bevallott és valós jövedelem között

Akárhogy is van, az APIA adataihoz képest számottevően kisebb összeget, 40 ezer lejt adott meg Tamás Gebe András „venit animale” (állatokból származó jövedelem) magyarázattal a vagyonnyilatkozatában 2019-ben.

Ez a különbség a bevallott és valós jövedelem között 2016 óta fennáll: míg az APIA-támogatások az utóbbi években 170-190 ezer lejre rúgnak, a polgármester következetesen 35-40 ezer lejnyi jövedelmet vall be minden évben.

Érdekesség, hogy a 2013-as és 2014-es bevallásokban a kapott támogatásnál többet, 160 ezer lejt tüntetett fel Tamás Gebe András. A többi vagyonnyilatkozatot nem sikerült megszereznünk, azok sem a polgármesteri hivatal, sem az ANI honlapjára nincsenek feltöltve.

Az APIA által az Átlátszó Erdélynek kiadott, területalapú támogatásokra vonatkozó összesítés szerint Románia uniós csatlakozása óta (2007) a polgármester összesen mintegy 2 millió lej (2020 szeptemberi árfolyamon 420 ezer euró) területalapú támogatást kapott. Ez az összeg 460 ezer euróra módosul, ha éves átlagárfolyamokkal számolunk.

Ezeknek a vagyonbevallásoknak a másik furcsasága, hogy ez a jövedelem látszólag nyom nélkül eltűnik: nincsen nyoma annak, hogy a polgármester vagyona évről évre látványosan gyarapodna akár ingatlanban, akár bankszámlákon.

Az APIA-összesítések és a vagyonnyilatkozatok itt érhetőek el >>

A polgármester nem számolgat, és el is felejti

Tamás Gebe Andrást telefonon értük el: a polgármester elzárkózott az interjútól, mivel „ez nem egy rendes kampány”, mert „csak mucskolást kapott, hogy miért indult”.

Amikor elárultuk neki, hogy amiatt keressük, hogy a vagyonnyilatkozataiban nem tüntette fel az APIA-támogatásokat, így nyilatkozott:

„az APIA-val úgy volt, hogy úgy jöttek be a pénzek, hogy nem egyszerre, persze hogy nem tudtam, mennyi jön be, meglehet, hogy nem deklaráltam és elfelejtettem. Nem nagyon számolgattam, mennyi pénzt kaptam.”

A néppárti tanácsos sem vallja be az APIA-jövedelmeit

Tamás Gebe András egyik támogatója és szövetségese, Szilágyi István néppárti helyi tanácsos is szép jövedelemre tesz szert. Szilágyi két gyermekével együtt összesen 143 hektárnyi területet bérel jelenleg, ennek nagy részét a helyi tanácstól. APIA-támogatásként tavaly összesen 53 ezer lejt (11 ezer euró) kaptak.

2007 óta Szilágyi István és két gyermeke összesen 618 ezer lej (127 ezer euró) jövedelemre tett szert az APIA-tól. Bár Szilágyi Istvánnak minden vagyonnyilatkozatában fel van tüntetve néhány ezer lej mezőgazdaságból származó jövedelemként, az APIA-pénzek sehol nincsenek. Telefonon, majd SMS-ben próbáltuk Szilágyit elérni, azonban nem válaszolt.

Az APIA-összesítések és a vagyonnyilatkozatok itt érhetőek el >>

Úgy tudjuk, szintén a polgármester bizalmasai közé tartozik a kisfenesi PNL elnöke, Muntean Dan és felesége, Muntean Viorica. Ők 2013 óta összesen 340 ezer lejt (70 ezer eurót) kaptak APIA-támogatásként.

Derzsi Alexandru, a polgármesteri hivatal alkalmazottja, aki Tamás Gebe Andrásnak egyfajta jobbkeze, 34 hektárnyi legelőt bérel részben a tanácstól, részben magánszemélyektől. Ő 2012 óta 386 ezer lej (80 ezer euró) APIA-támogatást vett fel. Szintén a polgármesteri hivatal alkalmazottja a PNL-ben politizáló Fărcaş Viorel – ő 32 hektárnyi legelőt bérel, nagyrészt a helyi tanácstól. 2012 óta összesen 88 ezer lej (18 ezer euró) támogatást kapott.

[wp_ad_camp_2]

A rendelkezésre álló adatok valószínűleg nem nyújtanak teljes képet arról, hogy Tordaszentlászló közösségi vagyonát felhasználva pontosan mennyit profitált Tamás Gebe András, valamint néhány, hozzá közel álló személy. Ehhez az összes bérleti szerződés és APIA-támogatás összesítése szükséges.

Az azonban bizonyos: a polgármester vagyonnyilatkozatában feltüntetett jövedelmek köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, és a polgármesteri hivatal oldalára feltöltött hiányos dokumentumokból a község szavazópolgárai nem tudják összerakni a teljes képet.

Nyitókép: Tamás Gebe András egy mandátum kivételével 1992 óta folyamatosan Tordaszentlászló polgármestere. Fotó: a Kolozs megyei RMDSZ Facebook-oldala

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Több százezer eurót „felejtett ki” vagyonnyilatkozataiból Tordaszentlászló polgármestere appeared first on Átlátszó Erdély.