Az egyetlen kivétel az ammónia, amelynek a koncentrációja még mindig a hatszorosa a megengedett maximális értéknek. Viszont itt is javulást látunk, mivel április végén még 30-szorosan haladta meg az ammónia koncentrációja a megengedett értéket. Az ammónia nagy koncentrációban mérgező a vízi élővilágra, különösen a halakra.

A szalacsi szennyvizet az Apă Canal Nord-Vest részvénytársaság kezeli, amelynek azok a főként érmelléki települések a részvényesei, amelyeket hagyományosan RMDSZ-es polgármesterek vezetnek. A céget idén többször feljelentettem szennyezés miatt, a környezetőrség pedig megbírságolta. A feljelentések, a hatósági odafigyelés és a bírságok nyomására a cég valóban tisztítani kezdte a szennyvizet.

A minőségi javulás szemmel látható és szagolható

is a környéken, amit az előzött meg, hogy napokig dolgoztak a tisztítóállomáson. Ez nagyszerű! Főleg annak fényében, hogy a szennyvízkezeléssel megbízott Apă Canal Nord-Vest cég vezetője szerint nem lett volna érdemes egy ilyen ócskavastelep felújításával foglalkozni, mint amilyen a szalacsi tisztítóállomás.

Bár a szalacsi szennyvíz még mindig nem elég tiszta, nem teszek egyelőre több feljelentést emiatt a tisztító miatt, mert nem az a cél, hogy a vállalat a pénzét (pontosabban: a pénzünket, hiszen a környék önkormányzatai alapították a vállalatot) büntetésként befizesse. Sokkal hasznosabb lenne, ha arra költene, hogy teljes mértékben megfeleljen a határértékeknek, és a kifolyó víz

ne mérgezze, hanem táplálja a környéket.

Melyet a szennyezés mellett az aszály is sújt. Javasolnék is mindjárt két megoldási lehetőséget, ami olcsóbb is, mint a bírságok befizetése, ha megint feljelenteném a céget a szalacsi környezetszennyezés miatt:

1. a jelenlegit egészítsék ki gyökértéri szennyvíztisztítóval (a gyökértéri vagy gyökérzónás tisztítás olyan természetközeli eljárás, amelyben a szennyvizet náddal, sással vagy egyéb vízi növényekkel beültetett, sóderes-földes talajrétegen szivárogtatják át, a tisztítást a talajban élő baktériumok és a növények gyökérzete végzik, amelyek lebontják a szerves szennyeződéseket);
2. a jelenlegi szalacsi tisztító szomszédságában nemrég szüntette meg a működését egy disznóhizlalda, ennek a tisztítórendszerét fel lehetne használni a szennyvíz további tisztítására.

A szalacsi siker, bár nagyon örvendetes, mégiscsak csepp a tengerben, ha azt vesszük, hogy az Apă Canal Nord-Vest cég ezen kívül még vagy 20 településen látja el ezt a szolgáltatást. Eddigi ismereteim szerint rosszul vagy nagyon rosszul.

Például a tízezer lakosú Székelyhídon a mai napig irtózatosan büdös és szennyezett vizet enged bele közvetlenül az Érbe. És ahol gond van, ott fellépek ezentúl is.

A nyitóképen a székelyhídi, illetve a szalacsi szennyvízkifolyónál július 20-án vett minták láthatók. Fotó: Babos Krisztina.

The post Dolgoztak a szarhuszárok: sokat javult a szennyvíz minősége Szalacson appeared first on Átlátszó Erdély.

A Bihar megye észak-nyugati részén működő Apă Canal Nord-Vest ráadásul nemcsak Romániában okoz károkat: közvetlenül a határ közelében is enged szennyvizet a folyókba, mellyel magyarországi területeket is mérgez.

A román vízügyi hatóság  mérése szerint az egyik „tiszítóállomásukból” kiengedett vízben a mérgező ammónia 27-szer volt töményebb, mint a megengedett határérték. A zavarosság a határérték hatszorosa, a szerves szennyezőanyagok koncentrációja a határérték hétszerese, a mosószerek töménysége több mint háromszorosa, míg az olajok, zsírok koncentrációja a határérték több mint kétszerese volt. Ez igen súlyos szennyezést jelent, ami pusztító hatással van az élővilágra és a környéken élők egészségére.

Ezeket az kétségbeejtő értékeket a Szalacsot és Ottományt kiszolgáló „tisztítónál” mérték márciusban, miután feljelentést tettem a hatóságoknál. De nem ez a cég egyetlen működésképtelen telepe: a több mint négyezer lakosú Szalárd szennyvize szintén tisztítás nélkül ömlik a Berettyóba, kb. 10 kilométerre az országhatártól. A 6,5 ezres Bihardiószegé pedig ‒ ugyancsak bűzös és zavaros állapotban ‒ alig 9 kilométerre a határtól, így Magyarországnak is bőven jut a mérgekből.

A bihari RMDSZ huszárvágása

Az Apă Canal Nord Vest részvénytársaságot az a több mint húsz Bihar megyei önkormányzat alapította, melyeknél kb. tíz éve RMDSZ-es volt a polgármester. A helyi sajtó szerint az ötletgazda Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke volt, valamint a korábbi megyei elnök, Kiss Sándor. Három kisváros – Margitta, Érmihályfalva és Székelyhíd – és 19 község lett a tagja annak a társulásnak, amely a vállalat mögött áll. 

A közműcég több mint 70 ezer embert szolgálna ki Bihar megyének egy olyan, 1500 négyzetkilométeres területén, ahol a magyar lakosság aránya megközelíti a 80 százalékot. Ezen a tömbmagyar vidéken az RMDSZ az egyeduralkodó: volt olyan település, ahol egyetlen jelölt indult a polgármesterválasztáson, nyilván az RMDSZ színeiben, de a többiben is fölényesen győzött az RMDSZ jelöltje.

A cégben részvényes önkormányzatok RMDSZ-es vezetői kellene felügyeljék, hogy a vállalat törvényesen működjön, és ne szennyezze épp azoknak a lakóknak a környezetét, akik megválasztották őket.

Amikor az RMDSZ-es vezetésű települések létrehozták ezt a közműcéget úgy, hogy átnevezték az Apă Canal Borș részvénytársaságot Apă Canal Nord Vestre, átadták az addig kiépített vezetékrendszereket és a tisztítóállomásokat, és megbízták a céget ezek működtetésével. A vállalat azonban alig fejlesztett, így gyakoriak a meghibásodások. A nagyobb fejlesztéseket továbbra is az önkormányzatok végzik, ha kapnak rá kormánytámogatást.

A helyi lapok szerint nemcsak a szolgáltatás minősége volt pocsék, amit az RMDSZ-es önkormányzatok cége nyújtott, de a cég tarifái is sokáig magasabbak voltak annál, mint amit a Bihar megye többi települését kiszolgáló vállalat megszab az ivóvízért és a kanalizálásért. Ez a nagyobb cég viszont tavaly megemelte az árait, míg az érmelléki Nord Vest még a 2023-as díjai alapján számláz. 

A cég honlapjáról kiderül, a szolgáltatás árát a részvényesi közgyűlés, azaz a települések jobbára RMDSZ-es polgármesterei döntik el a cég javaslata és a Közszolgáltatásokat Szabályozó Országos Hatóság véleményezése alapján. 

Eközben a cég szépen fejlődik: míg 2022-ben egymillió, 2024-ben már kétmillió euró volt az üzleti forgalma, és most már nyereséges is. Nem csoda: a víz- és csatornázási törvény kötelezi a háztartásokat, hogy csatlakozzanak a meglévő vagy újonnan kiépített szennyvízrendszerekhez. 

A gyenge minőségű és romló rendszerekkel egyre jobban szennyez

Öt-hat évvel ezelőtt több településen is komoly gond volt az ivóvíz minőségével, a közegészségügyi hatóság helyi vízforrásokat záratott le, mert arzént találtak bennük. Idén az ivóvíz minősége volt az egyik panasz, ami utcára vitte a székelyhidi lakosság egy részét. 

Míg az ivóvíz tisztaságára és az árra érzékenyek a környék lakói és polgármesterei, addig a szolgáltatás büdösebb és veszélyesebb része, a szennyvíz kezelésének módja nem került be a helyi sajtóba. A szennyezés viszont nagyon is feltűnő:

„12-13 évvel ezelőtt ebben a kanálisban, ahová a szalacsi szennyvíztisztító ürít, még horgásztunk, rengeteg volt a hal, a teknősbéka a környéken. Most viszont már a békák sem kuruttyolnak, megmérgeztek mindent” – kesergett egy helybéli, akit arról kérdeztem, hogy mit tud a szennyezésről.

„Tíz éve itt nem fejlesztett semmit az Apă Canal Nord-Vest, csak a pénzt szedik be az emberektől. A kanalizálási rendszerre sokakat rácsatlakoztattak, hogy a szennyvízért is fizessünk, de úgy tudom, nem szakszerűen fektették le a vezetékeket. Kérdéses, hogy működik-e rendesen vagy elfolyik a szennyvíz nagyrésze már útközben a talajba” – mondta egy aggódó szalacsi.

A feljelentéseim nyomán megbírságolták a céget, 

és megtiltották számára, hogy továbbra is mérgező vizet engedjen ki a kanálisokba és az Ér folyóba. Előírták számára, hogy mindaddig, amíg nem teszi rendbe a szalacsi tisztítóállomást, a lakossági szennyvizet lajtos kocsikkal hordja egy működő tisztítóba, például Érmihályfalvára.

A vállalat vezetése azonban ahelyett, hogy rendbe hozta volna a tisztítóberendezést, inkább úgy döntött, hogy megpróbál elhallgattatni. Beállítottak hozzám, és „megkértek szépen”, hogy legyek türelmes. Mert különben rám uszítják a környék lakosságát, és szedhetem a sátorfámat, költözhetek. 

A cég igazgatója azt is elmondta, hogyan akarja kijátszani a hatóságokat: küld egy kamu jelentést arról, hogy lezárták a rendszert és dolgoznak megoldáson, de ugyanúgy fogják üríteni továbbra is a szennyvizet a határra. 

Meg is tették. Hiába jelentettem kétszer is a vízügyi és a környezetvédelmi hatóságnak, hogy évek óta mérgeznek természetvédelmi területen (mert az Érmellék annak számít), az Apă Canal Nord-Vest rá se hederít, folytatja, amit tíz éve csinál.

Az Érmelléki Ősmocsár természetiből politikaivá vált

Érmelléki vagyok, és bár felnőtt korom túlnyomó részében máshol éltem, pár éve visszaköltöztem a szülőfalumba, Ottományba, ami a már említett Szalacs községhez tartozik. 

Hogy milyen volt az Érmelléki Ősmocsár, azt már nem láthattam. Azt a csodavilágot, ahol pelikánok fészkeltek és akkora vizek voltak, hogy télen a falvak között korcsolyával közlekedtek az emberek. Ahol tavasszal nem mezőgazdasági munkával kezdték az évet, hanem rekesztő halászattal az elöntött földeken. A Kraszna és az Ér vizei áradáskor összeértek, és amikor levonultak, méteres halak maradtak a szárazon.

Gyerekkoromban a határt labirintus szerűen behálózó kanálisrendszerben még volt némi víz. Nedvesebb, üdébb volt a mikroklíma, sokkal több volt a csapadék. Nagyapám úgy mondta: az Ér lehúzza az esőt. 

Ma azonban már nincs, ami lehúzza az esőt.

Az Érmellék Románia egyik legaszályosabb területévé vált

Tavaly volt vagy talán tavalyelőtt, amikor két hónapon keresztül nem esett egy csepp eső sem. Az Érmellék lecsapolása a Ceaușescu-rendszer őrült elképzeléseinek egyike volt. Sajnos azoknak az egyike, amit sikerült véghezvinni.

Tavaly helyenként teljesen kiszáradt az Ér főkanálisa is. Lassan sivatag lesz itt, ha a vízügyi hatóság így folytatja, azaz ha továbbra is csak kotorja a kanálisokat, de nem tartja vissza a vizet. Ezen kattogtam sokadszorra, sétálva az Ér töltésén, amikor eldöntöttem, teszek valamit. Ásót ragadtam, és elkezdtem mederküszöböt kialakítani azon az egyetlen befolyó árkon, amiben még csörgedezett a víz kora tavasszal. 

A mederküszöbök visszatartják a vizet. A folyó és a kanálisrendszer vízszintjétől függ a környező területeken a talajvíz szintje. Ha túl mélyek a kanálisok, az szárazságot okoz a szántóföldeken is. A mederküszöbökkel növelni lehet a talajvíz szintjét és enyhíteni az aszályt. Az Ér is túl mélyre ásta már magát, ezért ahelyett, hogy táplálná vízzel a környéket, inkább úgy működik, mint egy vízelvezető árok. Javasoltam a vízügyi hatóságnak, hogy alakítson ki mederküszöböket az Éren, de ‒ sajnos ‒ eddig nem volt hajlandó rá. A videón látható kis mederküszöbbe azért építettem bele átvezető csövet, hogy magasabb vízállásnál ezen keresztül folyjon át a víz, ne a kis gát tetején, mert hamar lerombolná.

Jó méteres lett az építmény, mögötte kicsit felduzzadt a víz, nekem enyhült a klímaszorongásom, végül néhány fűzfaágat is ledugtam a gátacskánál, hogy legyen, ami megtartja, ha gyökeret vernek.

Ahogy sürgölődtem, egyre erősebben kezdtem érezni, hogy a víz, amit nagy lelkesedessél igyekeztem visszatartani, bizony büdös. Az a fajta szag, amit városok közelében éreztem gyakran a folyókon. És nemcsak büdös volt, de zavaros is.

Rászántam egy egész napot, addig-addig követtem a labirintus szerű kanálisrendszert, amíg sikerült lokalizálnom, hol folyik be a bűzös trutyi. Írtam is gyorsan a hatóságoknak, a vízügynek és a környezetvédelemnek, hogy jöjjenek, mert baj van. Annál is inkább, mert az Érmellék védett terület. 

Eszembe jutott, hogy korábban a szennyezett kanális partján egy elpusztult teknőst is találtam, a fotóját is csatoltam a levélhez. Hogy mitől halt meg szegény, nem tudtam megállapítani, de annak a nagy ároknak a partján feküdt, amiben legtovább megmarad a víz nyáron.

A vízügy még aznap kijött, 

mintákat vettek az Érből a szennyezett kanális befolyása fölött és alatt, valamint azon a helyen, ahol jeleztem, hogy észleltem a szennyezést. Követve a zavaros vizet, hamar eljutottak a községi szennyvíztisztítóhoz. 

Amiből épp ürítettek: fekete, bűzös, zavaros löttyöt, a két falu „megtisztított” szennyvizét. Ebből is vettek mintát. Majd egy buldózerrel eltömették azt az árkot, amin én korábban a kis mederküszöböt megcsináltam. 

A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság (ABA Crișuri) munkatársai mintát vettek a szalacsi tisztítóból kifolyó vízből. A vederben látszik, hogy fekete, az undorító bűzt a felvételek nem adják vissza. Mint kiderült, pl. az ammónia koncentrációja 27-szer volt magasabb, mint a megengedett.

A környezetvédelmi őrszolgálat válaszolt hamarabb: elismerte, hogy igazam van, valóban súlyos szennyezés éri a védett területet. Tudatta, hogy megbírságolta a szennyvíztisztításra szerződött vállalatot, illetve megtiltotta a cégnek, hogy a felszíni vizekbe ürítse a szennyvizet. Ami azt jelenti, hogy szippantós kocsival kellene a szennyvizet egy működő tisztítóba hordania, ameddig rendbe nem teszi a tisztítóállomást.

Csakhogy én közben ki-kinéztem, és láttam, hogy továbbra is folyik a mocskos víz a kanálisba a tisztítóállomásról. Sőt, március 21-én (egy nappal a nekem címzett válaszlevél keltezése után) le is filmeztem ezt. 

Megköszöntem a választ a környezetvédelmi őrszolgálatnak, és csatoltam a videómat, arra kérve őket, hogy próbáljanak meg hatékonyabban eljárni, mert első nekifutásra nem sikerült valami jól. 

Másnap azonban váratlan látogatóim érkeztek. Öt tagbaszakadt férfi. 

Otthon, a lakásom ajtaján kopogtak. Hogy az udvarra miként jutottak be, azt nem tudom. Pedig fel is hívhattak volna előtte, a cég egyik kisfőnökének, Kovács Zoltánnak megadtam a számomat, amikor korábban szűk másfél órában próbálta nekem elmagyarázni, hogy jobb lenne, ha nem ugrálnék. 

Csak egyikük mutatkozott be, Balogh Ferenc, a vízszolgáltató Apă Canal Nord Vest igazgatója. A másik négy között volt Kovács, aki már próbált jobb belátásra bírni, és – gondolom – a többi három szintén a cégtől jött. 

A nagyfőnök, Balogh Ferenc a vízügyi hatóságtól kapott felszólítást lobogtatta, és igyekezett világossá tenni a számomra, hogy ha tovább folytatom a feljelentéseket, rám uszítja a környék lakosságát. Azaz elhitetik az emberekkel, hogy miattam vannak gondok a szennyvíztisztítással. Ha arra jutnak, hogy lezárják a rendszert, és nem lehet többé használni a vécét, én leszek a hibás. Ha eleget kell tenniük a feltételeknek, ami pénzbe kerül, azt a lakossággal fizettetik meg, és szintén én leszek érte a hibás. Az igazgató nyomatékosan kijelentette: nem ő lesz az, akinek el kell majd költöznie.

Beszéltek közben egy tervről is, amit ha támogat  pénzzel az EU, megoldást hozhat a szennyezésre. A határideje: 2030. Eddig kellene várni türelmesen – lényegében ez volt a „kérésük”.

Balogh Ferenc azt is megosztotta velem, hogy mi történik akkor, ha jobb belátásra térek, és nem jelentgetem őket a továbbiakban. Mivel a vízügy a rendszer teljes lezárására kötelezte őket, ők lezárják. A „blindázsról” készítenek egy fotót, akit elküldenek a vízügynek és közlik, hogy elkezdték a rendszer javítását. Három nap múlva pedig megszüntetik a lezárást, és megy minden tovább, mint korábban. 

Rákérdeztem, hogy ugyanaz a mocskos víz folyna-e továbbra is. Balogh pedig teljes lelki nyugalommal közölte, hogy „igen”.

És bármilyen hihetetlen, meg is csinálták. 

Nekitámasztottak egy műanyag dugószerűséget a kivezető csőnek, de vigyáztak arra, hogy mellé tegyék, azaz maradjon egy jókora rés. Amin kifér a szennyvíz továbbra is. És nemcsak kifér, de folyik is, amint látszik a videón. 

Cselesek a szarhuszárok, úgy zárják le a rendszert, hogy attól még kiférjen a mocskos trutyi. 

A beszélgetés során megtudtam, hogy nemcsak Szalacs és Ottomány határát mérgezik tíz éve, ahol egy széles és mély, az úttal párhuzamosan futó kanálisban pang a szennyvíz tíz éve. És szívódik be a földbe, megmérgezve a szántókat, a legelőt, a gombászó helyeket és az állatok ivóvizét.

A cég igazgatója azt is elfecsegte, hogy Bihardiószegen és Szalárdon is gondok vannak. Én pedig utána is néztem. A 4 ezer lakosú Szalárd szennyvize mindenféle előzetes tisztítás, ülepítés nélkül ömlik a Berettyóba. Olyan bűz terjeng a befolyó környékén, hogy az embernek a bele kifordul. 

Nemcsak mi, romániaiak vagyunk kénytelenek ezt tűrni, de Magyarország is, a Berettyó ugyanis alig 10 kilométerre a szennyezés helyétől átszeli az országhatárt. A 6 és fél ezres Bihardiószeg szennyvize pedig szintén kellő tisztítás nélkül ömlik a folyóba, az Érbe, kb. 9 kilométerre az országhatártól.

Mindezt olyan körülmények között, hogy Érmellék és a Berettyó mente is értékes vizes élőhely kellene legyen. Ahelyett, hogy vigyáznánk rá, a (szintén RMDSZ-es vezetésű) vízügyi hatóság kiszárítja, az RMDSZ-es hátterű cég pedig pöcegödörnek használja a folyók medrét.

Tegyünk együtt azért, hogy megállítsuk a környezetszennyezést és az egészségünk veszélyeztetését. Ha problémát látsz ott, ahol ez a cég szolgáltatja az ivóvizet és a kanalizálást, jelezd a baboskriszta@yahoo.com címen. A cég honlapja szerint ez a 22 önkormányzat alkotja az Északnyugat Közösségi Fejlesztési Társulást, és vált az Apă Canal Nord Vest vállalat részvényesévé: Margitta megyei jogú város, Érmihályfalva város, Székelyhíd város, Vedresábrány község, Bihar község, Bors község, Érbogyoszló község, Hegyközcsatár község, Kiskereki község, Vámosláz község, Érkörtvélyes község, Bihardiószeg község, Alsólugos község, Biharfélegyháza község, Szalacs község, Szalárd község, Szentjobb község, Érsemjén község, Értarcsa község, Tóti község, Érszőllős község).

A nyitóképen az egyetlen nagyobb kanális Ottomány és Szalacs között, ami gazdag vizes élőhely kellene legyen. Korábban horgásztak is benne, ma már halott, mert a község szennyvizét belevezették és megmérgezték. Ráadásul nyaranta mostanában ki is szárad a vízügyi hatóság „szakszerű” munkája miatt. Fotó: Babos Krisztina

The post Megfenyegettek az RMDSZ szarhuszárai: elűznek a szülőfalumból, ha nem tűröm, hogy tovább mérgezzenek appeared first on Átlátszó Erdély.