Vészhelyzetekben a helyes információk létfontosságúak. Téves információk terjesztése pusztító lehet úgy az egyén, mint a közösségek számára. Még túl korai átfogó tanulmányokat végezni arról, hogyan terjedtek az álhírek a koronavírus okozta világjárványban. Néhány előzetes felmérés azonban azt mutatja, a járvány korai szakaszában a valós információk jobban érvényesültek egyes közösségi hálózatokon. A járvány előtti tanulmányok szerint viszont az álhírek terjednek jobban. Mi az igazság tehát az álhírek terjedéséről?

Egy spanyol kutatócsoport a Covid-19 betegségről a Twitterre idén februárban posztolt ezer „értesülést” vizsgált. Akkor a vírus Kínában és Ázsia néhány más részén széles körben terjedt, de a többi kontinensen még épp csak hogy felbukkant, Romániában pedig két héttel utána azonosították az első fertőzést.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A spanyol kutatók meglepő módon azt találták, hogy a hamis információk több posztban fordultak elő, a valós információkat tartalmazó posztokat viszont gyakrabban osztották meg. A hiteles bizonyítékokat bemutató posztok voltak a legnépszerűbbek a továbbosztók körében, és jelentős számú interakciót (kommentet, lájkot) váltottak ki. Ezt azt mutatja, hogy

az emberek zöme józan ésszel osztja tovább a más által megosztott információkat.

Meglepőnek tűnhet annak fényében, hogy az Egészségügyi Világszervezet a nyilvánosságot elöntő hatalmas mennyiségű információ miatt infodémiaként is jellemezte a koronavírus pandémiát. A mennyiség pedig nehezíti az információk szelektálását.

A spanyol felméréssel egybehangzó következtetésre jutottak azok a tanulmányok, amelyek az Ebola-járvány kezdeti szakaszában vizsgálták az információs trendeket. 2014 júliusában, egy héttel azután, hogy az Egészségügyi Világszervezet az Ebola-járványt nemzetközi aggodalomra okot adó közegészségügyi vészhelyzetnek nyilvánította, a Twitteren és a kínai Weibón az Eboláról terjesztett információknak mindössze két százaléka volt álhír.

[wp_ad_camp_1]

Egy másik tanulmány pár hónappal később, 2014 szeptember-októberében már azt találta, hogy az Ebolával kapcsolatos félretájékoztatás aránya elérte a tíz százalékot az akkori járványról terjedő információk között. Ez utóbbi tanulmány csak az angol nyelven írt posztokat vette figyelembe.

Hosszútávon az igazság vesztésre áll

Ha a hosszú távú kutatásokat nézzük, az online terjesztett álhírek nagyobb aggodalomra adnak okot. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) 2018-ban publikálta az álhírekről szóló eddigi legnagyobb kutatás eredményeit. A kutatás lefedte a Twitter addigi teljes élettartamát. 126 ezer „értesülést” vizsgált, amelyet 2006-tól 2017-ig hárommillió felhasználó osztott meg.

Az eredmények azt mutatták, hogy az álhírek gyorsabban és szélesebb körben terjednek, mint a valós információk. Míg az álhíreket ezer és százezer közötti felhasználó osztotta meg, addig a valós információ ritkán jutott el legalább ezer felhasználóhoz. A Twitteren az álhíreket 70 százalékkal többen adták tovább.

Mitől ennyire népszerűek az álhírek?

Az MIT kutatói szerint az újdonság az, ami számít. Ráadásul az álhírek keltette sokk és viszolygás sokkal erősebb érzelem, mint az öröm, bizakodás vagy szomorúság, amelyeket a valós hírek hallatán érzünk.

Az utóbbi négy évben a posztokat automatikusan megjelenítő robotok és algoritmusok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy gyakoribbá vált az álhírek továbbadása. De ha az elemzésből eltávolítjuk a robotok automatikus posztjait, az eredmény úgy is érvényes marad. A téves információkat az emberek terjesztik.

Hogyan tanulmányozzák az álhíreket?

Fontos megnézni, milyen módszerrel készültek ezek a kutatások. A félretájékoztatásról, álhírekről és propagandáról szóló tanulmányok nagy része online elérhető információkkal dolgozik. Nem véletlenül használta a Twittert kutatási terepként az álhírekről készült eddigi legátfogóbb felmérés. Ezen a platformon ugyanis minden tartalom nyilvános, ellentétben a Facebookkal és az Instagrammal, ahol a felhasználói profilok zöme privát, és csak korlátozottan lehet az általuk megosztott tartalomhoz hozzáférni. Azaz csak a „barátok” számára látható.

Egyes felmérések figyelmeztetnek, hogy a Twitter-felhasználók nem jelentenek reprezentatív mintát a teljes lakosságra nézve. Ez Kelet- és Közép-Európában még nyilvánvalóbb, mert itt a Facebook a legnépszerűbb közösségi háló. Romániában ráadásul a lakosság legfőbb tájékozódási forrása továbbra is a televízió, ezért érvényes felvetés, hogy itt arra kell figyelni, hogyan terjeszti az információt a hagyományos sajtó.

[wp_ad_camp_2]

Gyakran csonka információk, tényként bemutatott személyes vélemények vagy a nem tudás az álhírek terjesztésének gyökere. A terjesztők lehetnek jó és rossz szándékúak. Téves információk hiteles forrásokból is származhatnak, amelyek időnként tévednek – szándékosan vagy akaratlanul.

Ahogy az említett tanulmányok mutatják, az álhírek élete bonyolult: vannak látens szakaszai és látványosan dicsőséges pillanatai. Minél jobban megértjük ezt a jelenséget, annál könnyebben azonosítjuk azokat a helyzeteket, amikor a számunkra felkínált információ nem feltétlenül igaz.

Fordította: Szabó Tünde

Nyitókép: Gerd Altmann. A kép forrása a Pixabay.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Mit mond a tudomány az álhírekről? appeared first on Átlátszó Erdély.

Az elmúlt három hónapban mindannyian belefutottunk legalább egy téves információba. Az álhírek skálája a teljesen abszurd, ezért már szórakoztató „információktól” azokig terjed, amelyekről esetleg azt gyanítjuk, „mégis lehet bennük valami”.

Az álhíreket terjesztő online kiadványok mintha együtt növekedtek volna a koronavírus okozta világjárvánnyal. Sok álhíroldalnak nincs ismert tulajdonosa, szerkesztősége vagy kezelőcsapata, amely vállalná a felelősséget a publikált tartalomért. Egyesek szakmaiatlanságát elárulja a nyelvtanilag helytelen szöveg, az amatőr grafika, a kétes tartalom és a nehézkes eligazodás a honlapon.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Miért léteznek ilyen honlapok? Ki tartja őket életben?

Önkéntes munkával tartják fenn őket? Szponzorálja őket valaki? A tulajdonosuk rájött, hogyan teheti őket jövedelmezővé? Egyeseket tisztán ideológiai okokból működtetnek, szándékos félretájékoztatás forrásaiként. Sok esetben azonban bevételt akarnak és tudnak termelni velük.

Az álhírek jövedelmező üzletté képesek válni Közép- és Kelet-Európában, mutat rá egy, a budapesti Közép-Európai Egyetemen 2020 májusában közölt tanulmány. A kelet-európai álhíroldalak fenntartására több üzleti modell is létezik, nyilatkozta a Független Újságírásért Központnak a tanulmányt készítő kutatóközpont igazgatója, Marius Dragomir. A hirdetések jelentik a bevétel fő forrását, de számítanak az olvasói adományok, adózási könnyítések, megpályázható állami alapok, vagy árueladásból származó bevételek. „Az egyetlen ember működtette, kis honlapok profitábilis üzletek, mert nincsenek nagy költségeik, ezért jelentős lehet a profit”, állítja Dragomir.

Az internet szerepe az álhírek terjesztésében és finanszírozásában

Az online hirdetések piacát a közösségi hálók, mint a Facebook, Instangram, Twitter és a keresőmotorok uralják, mint amilyen a Google. Éppen ezért kulcsszerepet játszanak úgy az álhírek terjesztésében, mint a finanszírozásában.

Ezeket a platformokat úgy építik fel, hogy a virális tartalomnak még nagyobb láthatóságot biztosítsanak. Az esetek többségben a hamis információkkal és a valóság bizarr értelmezéseivel teletömött, gyenge tartalom úgy fut szét ezeken a hálózatokon, mint a tűz, mert az emberek akkor is izgalmasnak találják, ha nem hiszik el teljesen. Amikor bíráljuk, akkor is megosztjuk a cikket vagy a rámutató linket.

[wp_ad_camp_1]

Minél többször osztják meg az olvasók, annál jobban népszerűsítik maguk a közösségi hálók is az alapján az egyszerű logika alapján, hogy ha az emberek érdekesnek találnak egy cikket, akkor valószínűleg a barátaik számára is az lesz. A közösségi hálók arra ösztönöznek, hogy minél több online tartalommal lépjünk interakcióba minél gyakrabban, mert annál többször tudják megjeleníteni az adott cikkhez kapcsolt reklámot. Minél többször tekintenek meg egy reklámot vagy kattintanak rá, annál többet jövedelmez a felületnek, ahol megjelenik.

Azaz minél „virálisabb” a tartalom, annál profitábilisabb. A reklámokat legtöbbször a közösségi platformok helyezik el az adott honlapon, és hozzájuk folyik be a hirdetési pénz, amelynek csak egy részét utalják tovább a cikk szerzőjének, kiadójának.

A Recorder megmutatta, hogyan közvetít a Google a hirdető cégek és az álhíroldalak között úgy, hogy a kattintások az utóbbiaknak pár száz vagy akár több tízezer eurót hozzanak. Olyan országban, mint Románia, ahol a minimálbér nem éri a havi 300 eurót, akár száz euró is jól jön. De a száz eurót sem könnyű megkeresni: ahhoz legalább százezer ember kell, hogy bekattintson egy cikkre. Azaz az online kiadványok üzleti modellje a tömegfogyasztásra épül.

A hazai álhíroldalak hasonlóan működnek, mint a világ más részein

„Közös tendencia Kelet-Európában és a világ többi részén, hogy ezeket az oldalakat hálózatba szervezve egyetlen ember vagy cég működteti, így nagyobb közönséghez jutnak el; vagy hogy egy mainstream kiadvány nevéhez nagyon hasonló címen futnak, hogy félrevezessék az olvasókat, vagy magukhoz tereljék a nagy kiadványok olvasóit. Ha a Google visszafogja ezeknek az oldalaknak a hozzáférését a hirdetési pénzekhez, akkor a Facebookot használják horgonyoldalként.

Vannak azonban nagy különbségek is. Indiában vagy Brazíliában az üzenetküldő alkalmazásokon terjednek leghatékonyabban az álhírek. A WhatsAppon a legnehezebb, ha nem egyesen lehetetlen visszakövetni, ki hozta létre és kezdte terjeszteni az ilyen jellegű tartalmat. Délkelet-Ázsiában az álhíroldalak elképesztő mennyisége és különböző helyen történt bejegyzése teszi őket követhetetlenné”, nyilatkozta Marius Dragomir.

[wp_ad_camp_2]

Ahogy a Facebook, úgy a Google is tesz erőfeszítést az álhírek terjedésének ellenőrzésére. A Facebook például az Egészségügyi Világszervezet tájékoztató oldalát népszerűsíti a világjárvány alatt, és elkezdte megjelölni a potenciálisan hamis tartalmakat azzal, hogy alternatív forrásokat kínál az adott hírre.

A Google tudatosító kampányt indított arról, hogy a felhasználók milyen higiéniai eljárásokkal védhetik meg magukat a vírustól. A „jó” tartalmak népszerűsítése ellensúlyozhatja az álhírek hatását, de a hamis tartalmak virális terjedésének problémájára jelen pillanatban sincs megoldás.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Így hoznak jövedelmet az álhírek appeared first on Átlátszó Erdély.