Szék egyes lakói ugyanis azt jelezték, hogy a polgármester kénye-kedve szerint dönt arról, kinek mekkora községi földet ad bérbe, hogy aztán arra az illető mezőgazdasági támogatást kérhessen az államtól. A nevét is vállaló egyik forrásom pedig megerősítette, hogy amikor bő tíz éve először licitáltak legelőkre az általa létrehozott állattartó szövetkezettel, a hivatal jelzésére olyan embert is be kellett vegyen a szövetkezetbe, aki akkor csak névleg tartott állatokat, különben nem kapták volna meg a legeltetési jogot.

Miközben azt igyekeztem feltárni, miért pattan le minden hivatalos nyomozás Szék község 35 éve hivatalban lévő polgármesteréről, Sallai Jánosról, azt is megnéztem, mennyire becsületesen vallja be a jövedelmét saját választóinak. Se az ő, se a széki helyi tanácsosok vagyonbevallása nem volt elérhető a község honlapján a teljes 2024-es választási szezonban. Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség adatbázisában azonban megtaláltam Sallai vagyon- és érdeknyilatkozatait 2008-ig visszamenően.

A mezőgazdasági kifizető ügynökség, az APIA pedig meglepően készséges volt, amikor kikértem a Sallai Jánosnak, a feleségének, a fiának és a lányának az elmúlt években fizetett mezőgazdasági támogatásokat. A két állami ügynökségtől kapott dokumentumokat összeolvasva az derült ki, hogy a polgármester legtöbbször elhallgatta azoknak a mezőgazdasági támogatásoknak a valós összegét, amelyet személyesen ő vagy a családtagjai kaptak. Úgy, hogy se ő, se a családtagjai nem a mezőgazdaságból élnek, és ezt el is mondták, amikor rákérdeztem.

Összevetettem a szűk család által 2022-23-ban kasszírozott támogatások fejenkénti átlagát annak átlagával, hogy a széki magánszemélyek mennyit kaptak ugyanebben az időszakban. A polgármester családtagjaira 53 ezer lejes, a falu lakosaira 37 ezer lejes átlagos agrártámogatás jött ki két évre. (Akkor a cégeik vidékfejlesztési támogatásait még nem is számoltam ide.)

De mi van a megyében?

Innen jött az ötlet, hogy nézzük meg, mennyire jellemző a teljes Kolozs megyében, hogy a politikai tisztséggel rendelkező gazdák átlagosan több mezőgazdasági támogatáshoz jutnak, mint azok a gazdák, akik nincsenek benne a helyi politikai döntéshozásban. Vagyis akik nem polgármesterek és nem helyi tanácsosok. 

Ezzel és a mezőgazdasági szubvenciók rendszere megértésének szándékával jelentkeztem a nemzetközi Bertha Alapítvány 2025-ös ösztöndíjára, amelyet az ALPA – Land for Life egyesület elnökével, Szőcs Boruss Miklós Attilával együtt el is nyertünk. Itt publikáltuk, mit értettem meg az elmúlt öt év romániai mezőgazdasági kifizetéseiből: 

• hogy az APIA-nak és a gazdáknak is érdeke, hogy egyre kevesebb gazda kapjon egyre több pénzt;
• hogy az ökológiai célokra, a mezőgazdaság környezetbarátabbá tételére kifizetett óriási összegek többségét látszatzöldítéssel is le lehet hívni. És most ismét nyílik egy kétéves ablak, hogy beleszóljunk, mire megy ez a rengeteg közpénz.

Több hétig húzódott, amíg letöltöttük a több mint ezer helyi politikus vagyon- és érdeknyilatkozatát 2024-ből. Több hónapba telt, míg a 2023-as mezőgazdasági kifizetések országos adatbázisából le tudtuk szűrni a Kolozs megyeieket. (A számok után elmesélem, miért koncentráltunk 2023-ra, miért volt nehéz megkapni a Kolozs megyei támogatásokat, és végül hogyan jutottunk hozzájuk.) Végül azokat a támogatott gazdákat sikerült Kolozs megyeiekként azonosítani, akik évek óta kérvényezik ezeket a szubvenciókat. 

Vagyis arra a kérdésre kaptunk statisztikai választ, hogy hány Kolozs megyei községben kapnak átlagosan több mezőgazdasági támogatást a polgármesterek és helyi tanácsosok, mint azok a tapasztalt gazdák, akik már a támogatások igénylésében is rutint szereztek. 

A válasz: a 75 Kolozs megyei község közel felében, 31-ben kaptak átlagosan magasabb agrártámogatást a helyi politikusok. 2023-ban átlagosan 666 euróval kapott több agrártámogatást egy községi polgármester vagy helyi tanácsos, mint egy sima gazdálkodó, aki nem visel helyi politikai tisztséget. A helyi földművelő politikusok átlagosan 3356 eurónyi szubvenciót kaptak 2023-ban, a nem politikus gazdák 2690 eurót.

Vagyis hiába vannak relatív többségben azok a községek, ahol hasonló nagyságrendű a támogatások átlaga, együtt azokkal, ahol a gazdák átlaga jóval magasabb a helyi politikusokénál: ahol a politikusok kapnak több pénzt, ott annyival többet kapnak, hogy a megye összes községének átlaga 666 euróval billent a politikusok javára 2023-ban.

Ez a statisztikai átlag persze községenként nagyon eltérő különbségeket fed. Míg Kisbácsban és Ajtonban átlag ötezer, Aranyosegerbegyen pedig tízezer euróval kaptak átlagosan több támogatást a gazdák, addig Feleken tízezer, Borsán 30 ezer, Magyargorbón 35 ezer euróval jutottak átlagosan több támogatáshoz a helyi politikusok, mint a politikai tisztséggel nem rendelkező gazdák.

A szemet szúró különbség

A 31 község közül, ahol átlagosan több támogatást kaptak a helyi politikusok, 22-ben igazán nagy a különbség a helyi politikusok javára. Ezekben a községekben ők átlagosan a többszörösét kapják annak, amit a politikai tisztséggel nem rendelkező gazdatársaik. Ezek Egeres, Kolozsborsa, Buza, Kiskalota, Kajántó, Pecsétszeg, Erdőfelek, Magyarfráta, Magyargorbó, Gyeke, Alsójára, Alsógyékényes, Szamosfő, Meregyó, Páncélcseh, Szépkenyerűszentmárton, Magyarszentpál, Szék, Magyarszovát, Alsódetrehem, Bálványosváralja és Járavize.

Ha csak ezeknek a községeknek a két átlagát nézzük, akkor közel 6500 euró a politikusok előnye. A helyi politikusok összesítette támogatások átlaga 8202 euró, a sima gazdáké 1704 euró volt 2023-ban.

Politikai színezetben nagyjából a megyei megoszlást kapjuk ezeknél a községeknél, bár a szociáldemokrata polgármesterek felülreprezentáltak a mintában. A 22 község közül tizenegynek az élén áll PNL-s polgármester, hét áll PSD-s vezetés alatt, hármat vezet az RMDSZ vagy RMDSZ-közeli polgármester, és egynek az élén az ADU (Egységes Jobboldal Szövetsége) választási koalíció polgármestere áll. Ilyen politikai színezetű a helyi tanácsok többségi frakciója is. 

Miért pont a községeket nézzük?

Mert a mezőgazdasági területek főként vidéken vannak. Falvakon zajlik a gazdálkodás mint életforma, kereseti lehetőség, sőt vagyonfelhalmozási eszköz. Hogy városon nem ez a jellemző, hanem itt sokkal tágabb eszköztárral lehet megélhetést és vagyont teremteni, azt a statisztika is mutatja. 

Kolozs megye 81 adminisztratív egységből áll, ebből 6 város és 75 község. A legnagyobb városokban: Kolozsváron, Tordán, Désen és Aranyosgyéresen egyetlen jelenlegi tanácsosnál sem találtunk APIA-támogatást. A hat város közül négyben, a városok kétharmadában nincs most ilyen helyi politikus. A két másik város, Bánffyhunyad és Szamosújvár vezetésében is olyanok ülnek, akik csak pár száz eurónyi szubvenciót kaptak.

A 75 község közül viszont csak 15-öt, a községek ötödét vezetik olyanok, akik adataink szerint nem kaptak mezőgazdasági szubvenciót 2023-ban. A túlnyomó többségükre, hatvanra az a jellemző, hogy gazdák is töltenek be helyi politikai tisztséget. Vagy legalábbis olyanok, akik mezőgazdasági támogatást kapnak.

Miért épp 2023?

Azért vettük alapul a 2023-as agrártámogatásokat, mert ez a hozzánk legközelebbi év, amelyikre vonatkozóan a helyi politikusok bevallották a vagyonukat. 

Először azért kutattuk át a községek honlapjait, hogy állítsuk össze a tanácsosok aktuális listáját. Már itt csúnyán elbuktunk volna. Ugyanis rengeteg község honlapján még 2025-ben is a 2024-ben mandátumot szerzett helyi tanácsosok helyett a 2020-ban vagy még korábban mandátumot szerzett tanácsosok neve szerepelt. A választási eredményeket összesítő honlapokban sem tudtunk teljesen megbízni, mert több helyen előfordult, hogy a tanácsba bejutott személy végül nem vette át a mandátumát.

Ezért adatigénnyel fordultunk a Kolozs megyei prefektus hivatalához, ahonnan aránylag gyorsan megkaptuk a megye összes polgármesterének és tanácsosának a nevét.

Mivel sok polgármesteri hivatal évek óta még a nevekkel sem frissítette a község honlapját, esélyünk sem volt innen letölteni az összes polgármester és tanácsos vagyon- és érdeknyilatkozatát. Ezeket gyakran akkor sem teszik közzé, ha a honlapon az aktuális tanácsosi lista szerepel. 

Viszont azok, akik most polgármesterek és tanácsosok, csak úgy indulhattak a 2024-es önkormányzati választásokon, hogy előtte benyújtották a vagyon- és érdeknyilatkozatukat az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséghez (ANI). 2024 tavaszán pedig a 2023-as jövedelmeiket kellett bevallaniuk.

Az Alkotmánybíróság május végén úgy döntött, a választottjainknak ezentúl nem kell közzétenniük a vagyonnyilatkozatukat. Némileg megijedve, hogy egy adminisztratív döntéssel az ANI a már publikált vagyonbevallásokat is eltünteti, egy-két hét alatt letöltöttük Kolozs megye több mint ezer helyi politikusának 2024-es vagyon- és érdeknyilatkozatát. 

A szubvencionált politikus-gazdák többsége bevallja

A több mint kétezer nyilatkozatot szoftverekkel (és sokat manuálisan is) átnézve megkaptuk azt a több mint kétszáz Kolozs megyei politikust, aki agrártámogatásban is részesült. Éltünk a gyanúperrel, hogy nem mindenki vallotta be a szubvenciót, ezért megkerestük őket a 2023-as kifizetések országos listáján is.

A jó hír: az agrártámogatást kapó 211 helyi politikus közül csak 34 olyat találtunk, aki ezt a jövedelmét részben vagy teljesen elfelejtette bevallani. Van aki csak pár száz euróról hallgat, de olyan is, aki több ezer vagy több tízezer euró APIA-támogatást nem tüntetett fel a bevallásában.

Az érdeknyilatkozatokat azért néztük át, mert esélyes volt, hogy valaki nem a saját nevére igényelt ilyen agrártámogatást, hanem a cégére. Vagy olyan gazdálkodói szervezet tagja, amely szintén részesült mezőgazdasági szubvencióban. Mindössze két ilyen céget találtunk, ezeket konkrét személyhez tudtuk kötni, és két állattartó szervezetet. Ezeknek a szövetkezeteknek juttatott támogatást is a tanácsosok átlagához soroltuk, mert legalább az egyikben több tanácsos is tag, és a szövetkezeteknek megítélt legeltetési jogot például nem tudjuk függetlennek tekinteni attól, hogy tanácsosok is tagjai.

Ezért volt nehéz megkapni Kolozs megyét

Ahhoz, hogy összevethessük a polgármesterek és tanácsosok támogatásainak átlagát a nem politikus gazdák támogatásainak átlagával, az utóbbit is ki kellett számolnunk. Előtte pedig meg kellett szereznünk. Hogy ez miért nem volt egyszerű, ha minden 2023-as kifizetés nyilvános az AFIR vidékfejlesztési ügynökség honlapján? Ugorjunk bele a kifizetések mélyvízébe. 

Az AFIR honlapján minden egyes kifizetés külön sorban szerepel. Egy-egy kifizetésnél feltüntetik 

• a támogatott személy, cég vagy önkormányzat nevét, 
• a település nevét, ahol a támogatást igényelte (tehát nem a község, hanem a falu nevét), 
• a támogatási program vagy csomag nevét, amelyben igényelte,
• és az összeget aszerint, hogy melyik alapból kapta meg,
• majd a teljes összeget.

Csakhogy kiderült, a Kolozs megyei települések harmada visel olyan nevet, amely más megye más településének is a neve. Ez így túl nagy szórás lett volna. Ezért hetekig kérleltük levélben az APIA-t, hogy küldje el az egyébként is nyilvános országos listából csak a Kolozs megyei kifizetések listáját. Az országos APIA ezt a GDPR-ra és saját szabályzatára hivatkozva megtagadta.

Közben viszont kitaláltuk, hogy ha nem kapjuk meg a Kolozs megyei kifizetések listáját, hogyan tehetjük még erősebbé az összehasonlítási alapot. Az APIA 2022-ben még közölte a kifizetések rendszerében használt egyéni azonosító kódokat. Ezekkel lehet kiszűrni, ha egy településen két azonos nevű gazda is igényelt agrártámogatást. 

Sőt 2020-ban még a postakódokat is közölte. Vagyis utoljára a 2020-as kifizetéseket lehet teljes biztonsággal térképre vetíteni. Ezért akik idáig elolvasták az anyagot, megnézhetik, hogyan oszlott el a romániai megyék között 2,5 milliárd euró agrár- és vidékfejlesztési támogatás 2020-ban:

Zoomoljunk vissza Kolozs megyére. Azoknál a településeknél, amelyek neve más megyében is szerepel, úgy jártunk el, hogy azokat a kifizetéseket vettük Kolozs megyeinek, ahol a személynév azonos volt a 2020-as listán egyértelműen Kolozs megyei településen talált névvel, és az egyéni azonosítókód alapján láttuk, hogy utána még ‘21-ben és ‘22-ben is kapott támogatást.

Így biztosan kiestek azok, akik 2023-ban igényeltek támogatást, előtte viszont három évig nem. Azonban a Kolozs megyei APIA igazgatóhelyettesétől tudjuk, hogy új gazdák már nem nagyon jelentkeznek támogatásért. Cserébe azokat a tapasztalt gazdákat kaptuk meg a 2023-as listán, akik évek óta kérvényezik a szubvenciókat. Vagyis a helyi politikusok támogatási átlagát azokéval tudtuk összevetni, akik a támogatások igénylésében már rutint szereztek.

Ezért igazán megdöbbentő, hogy a helyi politikai tisztséggel rendelkezők átlag 666 euróval nagyobb támogatást kaszáltak a Kolozs megyei községekben, mint az akkor már a támogatás igénylésében tapasztalt, de politikai tisztséggel nem rendelkező gazdák.

Nagyon eltérő történetek zajlanak abban a 22 községben, ahol a helyi politikusok a többszörösét kapják annak, amit a gazdák. Jövőre szeretnénk feltárni legalább párat ezek közül, de nyitottak vagyunk bármilyen megkeresésre.

Az adatok letöltésében, tisztításában, szűrésében és ábrázolásában Anghel Anna rendkívül sokat segített.

Nyitókép: Kaszaélesítés a 2025-ös Méra Világzenei Fesztiválon tartott kaszálókurzuson. Fotó: Szabó Tünde

Az anyag a 2025-ös Bertha Challenge ösztöndíj keretében készült.

The post A politikus vagy a nem politikus gazdák kaszálnak nagyobb agrártámogatást? appeared first on Átlátszó Erdély.

• A 2,8 millió farm fele indulásból ki van zárva az állami és európai uniós támogatásokból, mert egy hektárnál is kevesebb területet művel.

• Az, hogy minden támogatás a művelt terület nagyságától függ, kimutathatóan növeli a közepes és nagy farmok számát és méretét. Ezzel együtt az évenként hozzájuk kerülő támogatások összegét is.

• Románia azt állítja magáról, hogy nem csak azért támogatja rengeteg közpénzzel a farmokat, hogy azok jövedelmezőbbé váljanak. A számok azonban nem ezt mutatják. Hanem azt, hogy egyre kevesebb gazda kap egyre több pénzt, a kisgazdák egyre kevesebb pénzt kapnak, a fiatal gazdákat még csak most kezdik igazán ösztönözni, és oda áramlik nagyon sok pénz zöld célokra, ahol alig kell tenni értük.

„Hé fiúk! amott ül egy túzok magában,
Orrát szárnya alá dugta nagy buvában;
Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e?
Meg kell a palánkot döngetni körűle!”

Ezt a provokációt Toldi Miklós csoportos terrorizálására mindannyian ismerjük, Arany János elbeszélő költeménye kötelező olvasmányunk volt. Sokunk meg is tanult belőle részeket. Tudjuk, hogy itt a túzok madár metafora, tudjuk, hogy Toldi György az öccsét, Miklóst értette rajta. Csak azt nem tudjuk, hogy néz ki a túzok. Ez a nagytestű madár ugyanis a kihalás szélére került Romániában. Pedig még a huszadik század végén is gyakori látvány volt Nagyszalonta környékén, ahol Arany élt és írta a Toldit 180 évvel ezelőtt. 

Mezőgazdasági támogatás idézte elő, hogy a túzok ismét költsön Nagyszalonta mellett: egy szalontai nagygazda fantáziát látott a túzokvédelmi programban. 90 hektárnyi nem túl jó minőségű szántót gyepesített, és csak a madár költési időszaka után kaszálta. Az alaptámogatással együtt így hektáronként kétezer lejhez jutott, és ez már neki is megérte.

A Milvus Csoport évekig tartó erőfeszítése hatására az agrárminisztérium 2018-ban indította a túzokvédelmi programot. A Milvus biológusai egyre több madarat figyeltek meg a támogatott területen. A minisztérium 2024-ben még meghirdette ezt a támogatási vonalat, idén azonban már nem. A szalontai gazda, aki eddig igénybe vette, és büszke is volt rá, hogy nála lehetett túzokot látni, idén már őszi búzával vetette be a területet.

A többihez képest ez kicsi támogatási csomag volt, de megmutatta a romániai agrártámogatás legnagyobb problémáit: 

• kevés gazda tudta igényelni (19 településen hirdették meg, a magyarországi költőterületek mellett), 
• nagygazdáknak érte meg igényelni, 
• és anélkül szüntette meg a minisztérium, hogy erről egyáltalán értesítette volna a madárvédőket, akik szakmailag kidolgozták. 

Holott a Milvus rengeteg munkát fektetett abba, hogy gyepvédelmi javaslatai bekerüljenek Románia új agrárstratégiájába, válaszolta megkeresésünkre Nagy Attila biológus, a Milvus munkatársa.

Románia a 2007-es uniós csatlakozás óta 45 milliárd eurónyi közpénzt költött a gazdálkodók támogatására és vidékfejlesztésre. Ez az országba érkező uniós támogatás legalább 44 százaléka. Az uniós agrártámogatás ráadásul egyre több:

Az Európai Unió teljes költségvetésének mintegy negyedét teszi ki a gazdák támogatása, a Közös Agrárpolitika. A KAP fő célja olyan jövedelemkiegészítést adni a gazdáknak, hogy annak ellenére is műveljék a földet és élelmiszert termeljenek, hogy az időjárás és a klímaválság miatt folyamatosan ingadozik a termés, ráadásul máshol sokkal jobban keresnének. Még tíz éve is az uniós mezőgazdasági átlagjövedelem csak a negyven százalékát érte el az átlagjövedelemnek, 2022-re felkúszott az átlag hatvan százalékára. Romániára hatványozottan igaz, hogy a vidéki lakosság jóval szegényebb, mint a városi.

A KAP célja az is, hogy minél jobb minőségű és egészségesebb élelmiszert együnk úgy, hogy meg is tudjuk fizetni. Ezért kompenzálni igyekszik azt, hogy ízletes zöldséget, gyümölcsöt termelni kevesebb vegyszerrel bizony drágább. 2021-től pedig kifejezett célja a klíma- és környezetvédelem, ezért most sok pénzt szán talajkímélő művelésre, biodiverzitás megőrzésére, élőhelyek védelmére, visszaállítására.

Minden tagállamnak alapos tervet kellett kidolgoznia arra, hogy a hétéves költségvetési időszakokban mit szeretne elérni a Közös Agrárpolitikának ezekkel a milliárdjaival. Románia a 2014-2020-as költségvetési időszakra a PNDR rövidítésű vidékfejlesztési tervet, a 2023-2027-es időszakra a PNS rövidítésű Országos Agrárstratégiát dolgozta ki. 

Persze némi késéssel: a PNDR a kifizetések szintjén 2015-ben indult be, és még a 2023-as kifizetéseket is ennek a tervnek a büdzséje fedezte. Az új agrárstratégiát Románia 2022 végére készítette el, a nevében is szerepel a 2023-2027-es időszak. A 2024-es átmeneti év után az idei kifizetések zöme már ennek a stratégiának az egyes programjaiba illeszkedik.

Miért foglalkozzunk a mezőgazdasággal 

amellett, hogy szeretünk enni és vidéken kirándulni? Mert Románia szó szerint több mint fele mezőgazdasági terület. A 23,8 millió hektáros országból 14 millió hektár mezőgazdasági területnek számít, ebből 12,7 milliót tekintünk mezőgazdaságilag hasznosított területnek. 

Mert Romániában még mindig milliók élnek gazdálkodásból, miközben a szemünk előtt és gyökeresen alakul át az egész szektor. Tizenöt évvel ezelőtt a lakosok harmadának volt szerves köze a gazdálkodáshoz, most a lakosság negyedének. 

A 2010-es mezőgazdasági felmérés (agrárcenzus) 7,1 millió olyan személyt számolt össze, aki végzett valamilyen mezőgazdasági munkát. Közülük bő négymillióan évi száz napnál kevesebbet, tehát nem a gazdálkodás volt a fő elfoglaltságuk, de részt vettek a földművelésben. 2020-ban már csak 4,5 millióan gazdálkodtak úgy, hogy három millióan részmunkaidőben: évi száz napnál kevesebbet.

Az agrárszektor gépesítését, a vidék elnéptelenedését és elöregedését még jobban tükrözi az, hogy harmadára zuhant a szektorban ténylegesen munkát vállalók száma. Míg az összes romániai munkavállaló száma közel kilenc százalékkal csökkent 2013 és 2022 között, addig a mezőgazdaságban közel 66 százalékkal csökkent a számuk, áll ebben az agrárgazdasági tanulmányban, amely az ágazat 2013 és 2022 közötti teljesítményét foglalja össze. A mezőgazdaságban foglalkoztatott 2,5 milliós munkaerő tíz év alatt 878 ezer főre zsugorodott. 

Gyakran beszélünk (és írunk) az oktatásról vagy az egészségügyről mint össztársadalmi ügyekről. Mind jártunk iskolába, sokan tanítanak közülünk, sokunk gyermeke iskolás. Van véleményünk róla, bele akarunk szólni abba, hogy mi történjen az iskolákban. Ugyanígy mindannyian eszünk, vagyis ügyfelei vagyunk a mezőgazdaságnak, és milliók gazdálkodnak. 

Az oktatási minisztérium az elmúlt években csak két-, legfeljebb háromszorannyit költött a teljes oktatási rendszerünkre, mint amennyi közpénz áramlott egy termelői ágazatba, a mezőgazdaságba és vidékfejlesztésbe (30-46 milliárd lej vs 15-17 milliárd lej évente). Az oktatási kiadások 2024-ben érték el az agrárszubvenciók négyszeresét.

Az oktatáshoz képest nemhogy feleannyit, de negyedannyit sem beszélünk a mezőgazdaságról, vagy legalábbis nem össztársadalmi ügyként. Miközben rohamosan alakul át, és alakítja át a tájat, amelyet a szülőföldünknek nevezünk.

Egymillióval kevesebben eszünk. De honnan?

Míg 2010-ben 20,1 millióan éltünk Romániában, 2020-ban más csak 19 millióan a népszámlálások hivatalos adatai szerint. (Hogy ezek a számok miért nem a valóságot tükrözik, arról itt írtunk. De ezek a hivatalos adatok, így ezekkel vagyunk kénytelenek dolgozni.) Ez azt jelenti, hogy a 2020-as években legalább egymillióval kevesebben eszünk ebben az országban, mint a 2010-es években.

Ezzel együtt a hazai mezőgazdaság egyre kevésbé elégíti ki az igényeinket: egyre több élelmiszert importálunk, derül ki Sorin Ionițescu már hivatkozott tanulmányából. Nézzük meg, mire volt képes a romániai mezőgazdaság 2013 és 2022 között, amikor durván 25 milliárd euró közpénzzel támogattuk.

Ebben az időszakban a teljes hazai GDP 121 százalékkal nőtt, míg a mezőgazdaságban keletkezett GDP 83 százalékkal. Konkrétan 34,42 milliárd lejről 63,04 milliárd lejre nőtt, de közben 5,4 százalékról 4,5 százalékra csökkent az agrárszektor aránya a hazai GDP-ben. 

2013-ban úgy keletkezett 34,42 milliárd lejnyi GDP a mezőgazdaságban, hogy 8,1 milliárd lejt tett ki az uniós és a román állami szubvenció. A 2022-es 63,04 milliárd lejnyi GDP-hez számításaink szerint 15,5 milliárd lej uniós és állami szubvenció járult hozzá. A mezőgazdaság durván negyedét tehát közpénzzel finanszírozzuk.

Eközben az élelmiszerárak a boltokban elég magasak ahhoz, hogy bőven megéri külföldről behozni az alapélelmiszerek közül is nagyon sokat. Míg az uniós csatlakozásunk utáni években még 80 százalék fölött volt a hazai termékek aránya az alapélelmiszerek között, 2024-ben az arányuk 56 százalékra esett az élelmiszerboltokban a Versenytanács adatai szerint. 

A bolthálózatok sajátmárkás termékei közül, amelyek árszintje jellemzően a legalacsonyabb, az élelmiszerek kevesebb mint a felét, 48,8 százalékát állították elő itthon. Még úgy is megéri behozni alapélelmiszereket egy nagy és változatos területen gazdálkodó országba, hogy a külföldről hozott ételt a szállítás biztosan drágítja.

Ebben az erősödő agrárpiaci versenyben tíz év alatt nem változott az, hogy a mezőgazdaság az oda áramló közpénzzel annak négyszeresét tudja megtermelni. A termelés mikéntje és az élelmiszerpiac közben teljesen átalakult. A termelés jóval koncentráltabban történik: egyre nagyobb és fejlettebb farmokon (ahogy ez lentebb kiderül), harmadannyi legálisan fizetett emberrel. És egyre több élelmiszert exportálunk, de még többet importálunk.

Az említett időszakban, 2013 és 2022 között 126 százalékkal nőtt a romániai mezőgazdasági export értéke. Nőtt az aránya a teljes romániai exportban is nem egészen 11 százalékról 13 százalékra. Eközben viszont 167 százalékkal nőtt a mezőgazdasági és élelmiszerimport értéke, és nőtt az aránya a teljes hazai behozatalban is 8,9 százalékról 10,5 százalékra.

Mire megy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatás?

Az agrártámogatásokat kezelő romániai ügynökség, az APIA 2007-ben még csak tíz, ma már 109 különféle programban és csomagban fizet európai uniós támogatást a gazdáknak. A romániai büdzsé hozzájárulása ehhez 5 százalék körüli. 

Az uniós támogatás két nagy forrása aszerint különül el, hogy mire szánják. A hektáronkénti, illetve a tenyésztett állatok száma alapján fizetett támogatások forrását hívják garanciaalapnak (FEGA). Ez a forrása az országosan kifizetett támogatások mintegy kétharmadának, célja a gazdák jövedelmének kiegészítése.

A másik forrás a vidékfejlesztési alap, a FEADR. Ennek egy részét az APIA, más részét az AFIR kezeli. A betűszó sok vidéki beruházás információs panójáról lehet ismerős, a kifizetések bő harmadát innen fedezik, néha többet is. Ehhez az alaphoz tartoznak a gazdák egyes klíma- és környezetvédelmi támogatásai, de ide pályázik sok élelmiszerfeldolgozó cég vagy vidéki panzió is. 

Romániában nagyon sok vidéki cég kap innen fejlesztési pénzeket akkor is, ha semmi köze az élelmiszer előállításához. Sok vidéki önkormányzat ebből az alapból igyekszik aszfaltozni vagy csatornarendszert kiépíteni. A falvakban gombamód kinőtt, majd gyakran bezárt turisztikai tájékoztató irodákat is ebből az alapból hozták létre. 

Az alap célja valamennyire kompenzálni a vidéki hátrányokat: hogy ott hiányzik, gyérebb vagy rosszabb minőségű az infrastruktúra. Mivel kevesebb és szegényebb a vásárló, ezért a vidéki cégek nem annyira jövedelmezőek, és fejlesztésekre is nehezebben kapnak hitelt. Az unió ezt is igyekszik részben ellensúlyozni ezzel az alappal.

Hogy egy évben a standard, vagyis hektáronkénti és tenyésztett állatonkénti kifizetések mellett milyen támogatásokat lehet még igényelni, azt a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium dönti el. Ebben Románia Országos Agrárstratégiája az iránymutató: a meghirdetett programok elvileg az agrárstratégia fő célkitűzéseit hivatottak előmozdítani. 

A jelenlegi Közös Agrárpolitika (KAP) arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a támogatások elköltésével közel azonos súlyt adjanak a farmok gazdasági, illetve környezeti és éghajlati fenntarthatóságának. Klíma- és környezetvédelemre kell költeni a 2023-2027-es támogatások 40 százalékát. 

Hogy a farmok jövedelmezőségét, modernizációját, környezeti és gazdasági ellenállóképességét milyen finanszírozási programokkal (és egy-egy programnak mekkora büdzséjével) akarja egy-egy tagállam előmozdítani, azt ebben a 2027-ig tartó KAP-ban és költségvetési periódusban az Európai Bizottság nagymértékben a tagállamokra bízta. 

A környezeti fenntarthatóság céljai közösek: a talajvédelem, a vízminőség és a biológiai sokféleség megtartása. Sok a közös abban is, hogy milyen jó mezőgazdasági gyakorlatok őrzik ezeket a fontos környezeti feltételeket: vetésforgó, állandó gyepek beszántásának tiltása, a szántók talajának minél kevesebb bolygatása. 

Hogy miért nem jó bolygatni a talajt, és a talajkímélő földművelés hogyan függ össze a biodiverzitással és a terméshozammal, arról Mark Siepman holland oktatót érdemes meghallgatni, akivel még nyáron beszélgettünk:

Azt viszont a tagállamok döntik el, hogy például a vetésforgónak vagy a talaj borítottságának milyen mértékét írják elő a gazdáknak ahhoz, hogy megkaphassák a környezetvédelmi támogatásokat. Ahogy azt is, hogy mennyi pénzt társítanak ezekhez a finanszírozási programokhoz.

Ezeket a programokat általában négy-öt évre hirdetik meg, attól függően, hogy egyezett meg ezekről a minisztérium az Európai Bizottsággal. Az aktuális agrárstratégiánk a 2023-2027-es időszakra szól, de a finanszírozási programjainak zömét csak idén hirdették meg.

Honnan tudják meg a gazdák, mire van pénz?

A támogatásokat a tavaszi hónapokban lehet igényelni, március első napjaitól május közepéig. Ezt az APIA kampányidőszaknak hívja, amikor is az ügynökei járják a falvakat, fogadják a gazdákat a megyei és a kihelyezett munkapontjaikon, és tájékoztatják őket, ha változott valami az előző évhez képest, megszűnt egy régi vagy megjelent egy új támogatási vonal. A legfontosabb információkat közli a napi és az agrársajtó is.

De találkozókat szerveznek a különféle gazdaegyesületeknél vagy közbirtokosságoknál is, ahol több gazdát érnek el ezekkel az információkkal, avatott be Florin Bota, a Kolozs megyei APIA igazgatóhelyettese. A különböző támogatásokat összefoglaló szórólapokat eljuttatják minden polgármesteri hivatalhoz, ahol legalább ötlet szintjén láthatja a gazda, mit érdemes kérvényeznie. A leglényegesebb információkat pedig a meghirdetett finanszírozásokról, határidőkről tömeges üzenetben küldik el a gazdáknak, akiknek a telefonszáma szerepel a kifizetési ügynökség rendszerében.

Gyakori, hogy az állattartó gazdáknak egy helyi állattenyésztő egyesület szerzi be a fontos iratokat a támogatási kérvényhez. Növénytermesztő gazdáknak sokat segítenek a községi polgármesteri hivatalok mezőgazdasági nyilvántartó munkatársai azzal, hogy együtt kezdik feltölteni a támogatáshoz szükséges adatokat, iratokat, és a gazda már egy félig kész kérvénnyel érkezik az APIA legközelebbi hivatalához, magyarázta Florin Bota. Ez az APIA munkatársait is segíti, mert Kolozs megyében nagyon sok a gazda, körülbelül hatszáz jut a kifizetési ügynökség egy-egy munkatársára egy ehhez képest rövid, két, két és fél hónapos benyújtási időszakban, mondta az igazgatóhelyettes.

Az már nem nagyon történik meg Kolozs megyében, hogy olyan új gazda jelentkezzen több hektárral támogatásért, aki eddig nem szerepelt a rendszerükben, válaszolta elnéző mosollyal Bota aligazgató a kérdésre, hogy egy kezdő gazda hogy szerez tudomást arról, hogy milyen támogatásra jogosult. 

Azt viszont elismerte Florin Bota, hogy a különböző támogatások feltételeit részletező, korábban akár száz oldalt is meghaladó útmutatók mérete, nyelvezete, bonyolultsága korlátozhatja a gazdák hozzáférését a támogatásokhoz. Sokuknak valószínűleg nincs türelme végigolvasni és értelmezni 30-60 ilyen oldalt, gyakorlott információfogyasztónak is kihívás. Ráadásul csak a környezet- és klímavédelmi programokhoz több tucat ilyen útmutató tartozik.

Mit kell a gazdának bemutatnia, hogy közpénzt kapjon?

A támogatási kérelem mellett természetesen a személyi igazolványát, igazolást a bankszámlájáról, és ha egyéni vállalkozó vagy cégként működteti a farmját, akkor a cégbíróság igazolását arról, hogy vállalkozásának fő profilja a mezőgazdaság. Ha csak a saját területeit műveli, akkor a telekkönyvi kivonattal igazolja, hogy azok a sajátjai. Ha másét is műveli, akkor a polgármesteri hivatal igazolja a saját mezőgazdasági nyilvántartása alapján, hogy melyik és mekkora parcellán dolgozik még. Hogy milyen vágóállatokat tart egy gazda, arról az illetékes állatorvos állít ki számára igazolást. 

A polgármesteri hivatalok kezelik a mezőgazdasági nyilvántartást, ami nem ugyanaz, mint a telekkönyv. Nem a földekhez kapcsolódó tulajdonjogot és annak történetét rögzíti ez a regiszter, hanem azt, hogy a hivatal településeihez tartozó parcellákat ki műveli meg. Ha valaki nem vagy nem csak a saját földjét műveli meg, akkor a legtisztább ügy, ha haszonbérleti szerződést köt az általa művelt terület tulajdonosával, és ezt bemutatja a polgármesteri hivatalban, amikor igazolást kér az illető parcelláról.

A legtöbb polgármesteri hivatalban ez a nyilvántartás egy papíralapú lista, és nagy az ellenállás aziránt, hogy digitalizálják és más hivatalokkal is megosszák, árulta el egy forrásom, aki korábban több hivatallal is dolgozott együtt.

Így kell kérni a közpénzt

A támogatást igénylő gazda ezekkel az igazolásokkal betér az APIA hozzá legközelebbi irodájába, ahol a hivatalnok, aki bejegyzi az igénylést az APIA rendszerébe, elmondja a gazdának, hogy azzal a területtel és veteménnyel vagy legelővel a gazda a hektáronkénti alaptámogatás mellett még milyen támogatási vonalakat vehet igénybe, ha megfelel bizonyos feltételeknek, részletezte Florin Bota, a Kolozs megyei APIA igazgatóhelyettese. 

Átbeszélik a gazdával, milyen feltételeket tud vállalni, és azok szerint pipálják ki a rendszerben, hogy abban az évben az a gazda melyik területére milyen támogatásokat igényel. A hektáronkénti alaptámogatás 85-100 euró között ingadozott. Hektáronként plusz 25 euró körüli összeg jár, ha a farmot vezető gazda nincs még 40 éves, és öt évnél kevesebb ideje gazdálkodik. Ezt legfeljebb öt évre lehet igényelni.

A kisgazdáknak szánt jövedelemkiegészítés nagyon érdekesen alakult az elmúlt években. Az előző költségvetési periódus kifizetési éveiben (2015-2023) hektáronként plusz öt euró járt az első öt hektár után, és hektáronként közel ötven euró az öt és harminc közötti hektárokra. Vagyis ha a gazda legfeljebb öt hektárt művelt, azért évente legfeljebb csak 25 euró pluszt kapott. De ha legalább harminc hektárt, akkor akár évi 1250 eurót. Ráadásul ezt nem csak a kisgazdák vehették igénybe, hanem bárki az első 30 hektárjára. Az új agrárstratégia ezt a méltánytalanságot úgy orvosolja, hogy most egy és ötven közötti hektárra lehet igényelni az ötven euró pluszt, és az nem igényelheti, aki ötven hektárnál többet művel.

A klíma- és környezetvédelmi támogatások egy részéhez évente, más részéhez eleve öt évre kell vállalnia a gazdának, hogy eleget tesz a feltételeknek, és ezeket a vállalásokat egy külön dokumentumban aláírja. Ha menet közben megszegi valamelyik feltételt, visszafizettetik vele az előző években kapott támogatást, tisztázta a Kolozs megyei APIA igazgatóhelyettese.

Évente legalább egyszer mindegyik gazda betér az APIA-hoz, hogy aláírja a támogatási kérelmet. Sokan viszont már online nyújtják be az AGI Online felületen, ahol mindegyik gazda, aki ide regisztrált, hozzáfér a saját területének minden lényeges adatához, mondta Florin Bota. Térképadatok, termesztett kultúrák, igényelt támogatások ‒ ezeket mind látja a gazda a saját telefonján. Fotókkal is alá tudja támasztani az igényléseit, és a rendszer eleve csak azokat a fotókat fogadja el, amelyeket a gazda a GPS-adatok alapján csak bizonyos helyről és bizonyos szögből készített.

A Kolozs megyei több mint 27 ezer gazdának mintegy 40 százaléka már online nyújtja be a támogatási kérvényét. Ha a rendszer bármilyen hibát jelez, vagy a hivatalnok kiegészítést kér a gazdától valamelyik kérvényéhez, azt a gazda az őszi kifizetési periódusig tudja pótolni vagy korrigálni, magyarázta Florin Bota. Az APIA hivatalnokainak nem célja büntetni a gazdákat, hanem minél több támogatáshoz hozzásegíteni őket.

Tudatában vannak annak, hogy a gazdálkodók fele nem fér hozzá semmilyen támogatáshoz, mert azt az alapfeltételt sem tudja teljesíteni, hogy legalább egy hektáron gazdálkodjon legalább 30 áras parcellákon. (A 2020-as agrárcenzus szerint a 2,8 millió farm közül másfél millió nem érte el az egy hektáros méretet.) Tíz-tizenöt hektár fölött lehet valakit valóban gazdálkodónak tekinteni, jegyezte meg Florin Bota. Szerinte öt hektár alatti méretben egy gazda legfeljebb magának és a családjának tud termelni. 

Piaci beszélgetéseim ezt nem feltétlenül támasztják alá. Van olyan árus az őstermelői piacon, aki családjával összesen egy hektárnyi kertet művel, csak ezzel foglalkozik, és hetente kétszer hoz innen szezonális termékeket a kolozsvári piacra. Persze nem az ő áruja a legolcsóbb:

Sok nagyobb gazda elégedetlen az egy hektáros belépési küszöbbel, és megemeltetné kettőre vagy ötre, említette meg Bota aligazató. Azért elégedetlenek, mert szerintük sok kisgazda nem termel, de a szubvenció miatt nem is adja bérbe a földjét nekik. 

Több forrásom is, aki dolgozott valamikor az APIA-nál, egyetértett azzal, hogy az egy és öt hektár között gazdálkodók olyan kevés támogatást kapnak (gyakran az évi ezer eurót sem éri el), hogy azt nyugodtan lehet segélynek minősíteni. Sokan ebből fizetik ki a földadót, műtrágyát vagy vetőmagot vesznek belőle. Szükségük van rá, de közel sem elég a gazdaság működtetéséhez, a fejlesztéséhez még annyira sem.

A közpénz és a piac együttes hatása: a nagyok felfalják a kicsiket

A statisztikák ellentmondanak a kicsikkel elégedetlen közepes vagy nagygazdáknak: rohamosan tűnnek el a kicsi farmok. A két agrárcenzus közötti tíz évben félmillió apró, egy hektár alatti gazdaság tűnt el a kétmillióból. Az egy és öt hektár közötti közel másfél millió farmból pedig 400 ezerrel lett kevesebb mindössze tíz év alatt. Statisztikailag a tíz év alatt eltűnt közel 900 ezer gazdaság mindegyike az öt hektár alatti méretosztályból tűnt el. 

Az öt és tíz hektár közöttiek száma húszezerrel csökkent, tíz hektárnál pedig megfordult a trend. A tíz hektár fölötti farmok száma 82 ezerről 118 ezerre nőtt tíz év alatt. 

Nemcsak a kicsi farmok száma lett kevesebb, hanem csökkent az általuk megművelt összterület is. Az apró, gyakorlatilag háztáji kertek nem veszítettek olyan sok területet: darabszámra az egy hektár alattiak negyede eltűnt tíz év alatt, de az összterületük csak az ötödével csökkent. 

Ami valahol az egy hektár alatti gazdaságok életképességét mutatja, illetve az emberek ragaszkodását a háztáji földműveléshez. Olyan körülmények között maradt fenn másfél millió ilyen farm, hogy a nagyobbakkal ellentétben semmilyen szubvenciót nem kaptak, és a nagyok nyomás alatt tartják őket, hogy megvehessék vagy bérbe vehessék a területeiket.

A kis, de már önfenntartónak minősíthető méretű, vagyis az egy és öt hektár közötti gazdaságok megművelte összterület viszont drasztikusan csökkent: 3,2 millió hektárról 2,3 millióra. Az öt hektár alatti farmok egymillió hektáros területvesztése a tíz és száz hektár közötti farmok területnyereségében jelenik meg. 

Ez a nagyobb méretosztály 2010-ben még csak 1,6 millió hektárt művelt, 2020-ban már 2,6 millió hektárt úgy, hogy ebben az évtizedben a felhasznált mezőgazdasági terület Romániában bő félmillió hektárral csökkent. Az összterület szántókkal, legelőkkel, kaszálókkal együtt 13,3 millió hektárról 12,7 millióra zsugorodott.

Ebben a tíz és száz hektár közötti méretosztályban a farmok száma ötven százalékkal nőtt, 69 ezerről 102 ezerre. Eközben az általuk művelt terület 62 százalékkal nőtt. Vagyis nemcsak több ekkora gazdaság lett, hanem ezek nagyobbak is lettek. A húsz és ötven hektár közötti farmok tíz év alatt egyenesen megduplázták az összterületüket. 

Nem véletlen, hogy ide irányult a mezőgazdasági támogatások jövedelemkiegészítő extra része, amely a hektáronkénti alapösszeg ötven százaléka. Egy 2021-es központi APIA-közlemény meg is dicsérte a gazdákat, hogy a termelékenység és versenyképesség növelése érdekében tömbösítik a területeiket, és ez látszik abban, hogy a hivatal kevesebb igénylést kapott több hektárra.

Valószínű, hogy a száz hektár feletti farmok egy része is megnőtt, de a statisztika ezt nem mutatja ki. Egyrészt azért nem, mert 2010-es agrárcenzusban egyetlen kategóriát képeznek a száz hektár fölötti farmok, holott jelentős különbség van egy 101 hektáros és egy ezer hektáros farm között. A 2020-as felmérés már külön kategóriaként kezeli a száz és ötszáz, az ötszáz és ezer, illetve az ezer hektár fölötti farmokat.

Másrészt azért sem kimutatható száz hektár fölött, mert ugyan 13 ezerről 16 ezerre nőtt a száz hektár fölötti farmok száma tíz év alatt, de az általuk művelt összterület 6,5 millió hektárról 6,1 millióra csökkent. Most több igazán nagy farm művel meg kevesebb területet, mint tíz éve.

Ez persze nem csökkentette azt az óriási egyenlőtlenséget, amely a hazai mezőgazdaságot jellemezte. 2010-ben 6,8 millió hektárt művelt meg a száz hektár alatti 3,7 millió gazdaság, és 6,5 millió hektárt a száz hektár feletti 13 ezer farm. 2020-ban a száz hektár alatti 2,8 millió gazdaság 6,6 millió hektárt művelt, a száz hektár feletti 16 ezer pedig 6,1 millió hektárt.

Mennyi közpénz járjon egy gazdaságnak?

Akárhány döntéshozót vagy szakértőt hallgattam az elmúlt egy évben, azt mindenki kiemelte, hogy nem lehet elvárni a gazdáktól, hogy ingyen, netalán veszteségesen dolgozzanak. Hogy a gazdasági és szociális kiszámíthatóság számukra is fontos, sőt: a közös agrárpolitika egyik legfőbb célja Romániában, hogy jövedelmezőbbé, nyereségesebbé tegye a farmokat. 

De mennyire jövedelmezővé? Nemhogy a korábbi vagy az aktuális agrárstratégia nem szól erről, a kérdés be sem került a hazai közbeszédbe. Mindenki egyetért abban, hogy a gazdákat is megilletné egy középosztálybeli életszínvonal. Hogy a gazdálkodó életformával járó kötöttségekkel együtt azért ők is el tudjanak menni nyaralni egyszer egy évben. 

Mennyi közpénzzel biztosítsuk ezt a farmok méretéhez képest? Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy a 2028-cal kezdődő költségvetési periódusban korlátozni fogja, hogy mekkora legyen a legnagyobb összeg, amit egyetlen gazdaság agrártámogatás címén igényelhet. Idén nyáron százezer eurós felső határt jelentett be, ami már most ellenkezést váltott ki a gazdákból.

Környezet- és kisgazdavédő szervezetek már rég igénylik ezt a felső sapkát, mert ennek a hiánya, vagyis a hektáronkénti korlátlan kifizetések egyértelműen a kis farmok eltűnését és a nagyobbak még nagyobbra hízását ösztönözték. 

Míg a kisebb gazdaságok már méretüknél fogva is nagyobb változatosságot generálnak, ami a termesztett kultúrákat és a területek közötti természetes határokat illeti, addig a nagyobb gazdaságok hajlamosabbak a monokultúrákra és arra, hogy beszántsák azokat a fás, bokros, gazos sávokat, amelyek telekhatárokként egyúttal menedéket nyújtanak beporzó rovaroknak, kisebb állatoknak és több növényfajnak. 

Hogy a farmok mérete és a gazdálkodás módja hogyan befolyásolja a biodiverzitást, arról még részletesebben Kuhn Thomas növényökológussal beszélgettem:

A biológus következtetései egyértelműek: míg az ipari jellegű gazdálkodással olcsóbban lehet több embert élelmezni, a kisparcellás gazdálkodás őrzi meg vagy épp növeli a biodiverzitást, amelynek egyébként a nagy farmok is hasznát veszik. A hagyományos gazdálkodáshoz már nincs elég ember vidéken, de aki még gazdálkodik, vagy ezután fog bele, azt anyagilag is érdekeltté kell tenni a fajgazdagság megőrzésében.

Románia soha nem folytatta le azt a vitát, hogy mekkora az a méltányosnak tekinthető összeg, amellyel az anyagilag már sikeres farmokat is közpénzből támogassuk. És most már vannak olyan farmok az országban, amelyek jövedelmezőbbek az uniós átlagnál. Az EU a farmok teljesítményét az úgynevezett standard outputban (SO) méri össze. Ez euróban fejezi ki, hogy hektáronként mekkora érték keletkezik úgymond a farm kapujában, tehát még adózás előtt.

Romániában a kicsi farmok számbeli fölénye miatt a farmok SO átlaga rendkívül alacsony. 2020-ban 4029 euró volt az uniós átlag 38,7 ezerhez képest. Viszont a 100 ezer SO-t meghaladó farmoknál a romániai gazdaságok már elérték az uniós átlagteljesítményt, a 250 ezer és a félmillió SO értékű farmok teljesítménye pedig meg is haladta az uniós átlagot Agatha Popescu tanulmánya szerint. 

Mi mégis finanszírozzuk ezeket a nagy vállalatokat ugyanazzal a hektáronkénti átlagösszeggel, mint a kicsi, egy és tíz hektár közötti farmokat.

Egyre kevesebb gazda kap egyre több pénzt

A kifizetések felfele erősödnek, vagyis több nagygazda kap támogatást a nagygazdák létszámához képest, mint ahány kisgazda a földet művelő összes kisgazda létszámához képest.

De ezt nem mondja ki se az APIA, se az agrárminisztérium. Viszont nagyon jól látszik a kifizetésekből, ha kicsit kategorizáljuk őket, és látszik az APIA éves jelentéseiből is, ha összeolvassuk őket. Ezekből kiderül, évente 20-30 ezerrel kevesebb támogatási kérvényt nyújtanak be, a támogatott hektárok száma viszont nő.

A 2023-as és 2024-es kifizetések adatai ebből az online adatbázisból származnak, a 2020-22-es kifizetések pedig ezen az oldalon voltak elérhetőek még 2025 elején. Így öt év kifizetéseit tudtuk összehasonlítani. Azt találtuk, hogy 2020-ban 3,5 millió darab kifizetés tette ki a 2,5 milliárd eurónyi szubvenciót, addig 2024-ben már csak 2,3 millió kifizetés adta ki a 3,3 milliárd eurós össztámogatást. Csak ebben az öt évben harmadával csökkent a kifizetések száma, és harmadával nőtt a kifizetett összeg.

Hogy tisztább legyen a kép, külön vettük a családi gazdaságoknak és a cég jelleggel működő farmoknak, feldolgozó üzemeknek juttatott kifizetéseket. A felosztás alapja nem az, hogy a farmot magánszemély vagy valamilyen vállalkozás működteti, mert a szubvenciós rendszer azt is ösztönözte, hogy a támogatást kérvényező gazdák egyéni vagy családi vállalkozóként (PFA, II, IF) jegyeztessék be magukat. 

A kifizetések listáján a neveket úgy kategorizáltuk, hogy családi gazdaságnak vettük azokat, ahol személynév szerepelt, de azokat is, ahol a PFA, az egyéni vállalkozás (întreprindere individuală), a családi vállalkozás (întreprindere familială) megnevezése vagy rövidítése. Így tudtuk nagyjából elkülöníteni azokat a gazdaságokat, amelyeket csak a gazda és családtagjai művelik (valószínűleg időnként napszámosokkal) azoktól, amelyek céges formája lehetővé teszi, hogy munkavállalókat alkalmazzanak (kft, részvénytársaság, kereskedelmi társaság, stb.). 

Mint aztán kiderült, az Országos Statisztikai Intézet is így kategorizálta a farmokat a tíz évenkénti mezőgazdasági összeírásaiban. Ezek az agrárcenzusok azt mutatják, hogy a vállalati formájú gazdaságok közel egymillió hektárral kevesebb területet műveltek 2020-ban, mint tíz évvel korábban. A családi farmok 360 ezer hektárral bővítették a területüket abban a tíz évben, amelyben a hasznosított összterület bő félmillió hektárral csökkent.

2020 után a támogatások mégis a vállalati jelleggel működő farmok felé tolódtak el. Míg 2020-ban még kevesebb össztámogatást kaptak, 2024-ben már ugyanannyit, 1,64 milliárd eurót, mint a családi gazdaságok. 

Ez is arra utal, hogy a közepes és nagy farmok 2020-ig statisztikailag kimutatott bővülése 2020 után is folytatódott. És azt is tükrözi, hogy a 2014-2020 közötti vidékfejlesztési terv (amelynek büdzséje még a tavalyi kifizetések egy részét is fedezte) nemcsak az agrárcégeket támogatta, hanem a vidéki foglalkoztatottság növelése érdekében bármelyik céget, amelyet vidéken jegyeztek be.

Az, hogy a kis farmok ebben az évtizedben még inkább kiestek a támogatottak köréből, és a támogatások inkább a közepes és nagy farmokhoz kerültek, jól követhető a támogatások számának és mértékének eloszlásából. 

A családi gazdaságokhoz került apró, száz euró alatti kifizetések száma öt év alatt szinte megfeleződött. 2020-ban még 1,1 millió ilyen kifizetést utalt az APIA, 2024-ben már csak 672 ezret. A még mindig csak segélyméretű, száz és ezer euró közötti kifizetések száma is több mint harmadával csökkent kétmillióról 1,3 millióra.

Családi gazdaságok még az ezer és tízezer euró közötti kifizetésekből is kevesebbet kaptak 2024-ben, mint 2020-ban. Mindez azt jelzi, hogy a tíz hektár alatti gazdaságok gyakorlatilag nem jutnak reális támogatáshoz, miközben a 2,8 millió farm közül 2,7 millió ebbe a méretosztályba tartozik, és ez a kategória műveli meg a harmadát a romániai mezőgazdasági összterületnek.

A tízezer euró fölötti kifizetések száma viszont ötven százalékkal nőtt 2024-re, a százezer és egymillió euró közötti kifizetések száma egyenesen megduplázódott. A cégeknél ugyanez a trend figyelhető meg: a tízezer euróig terjedő kifizetések száma csökkent a vizsgált öt évben, és legalább ötven százalékkal több lett a tízezer eurónál nagyobb összegű kifizetés.

Sőt, cégeknek egymillió eurónál is több közpénzt juttatunk: 2020-ban 38 cégnek, 2024-ben már 58 cégnek. Ebben a milliomos kategóriában legalább a támogatások összege nem nőtt épp ilyen mértékben. Míg 2020-ban a 38 cég 91 millió eurót kapott, azaz a cégenkénti átlag 2,4 millió volt, addig 2024-ben az 58 cég „csak” 133 millió eurót kapott, 2,2 milliós átlaggal.

A kifizetések eltolódását a magasabb összegek felé a kategóriánkénti összegek növekedése is mutatja. Cégek ezer euró alatti kifizetéseinek össztömege kevesebb mint a felére csökkent öt év alatt. A tízezer euróig terjedő kifizetések összege kicsivel nőtt, míg a száma csökkent, tehát ebben a kategóriában is kevesebb cég kap most több pénzt. 

A tíz- és százezer euró közötti kifizetések összege ugyanúgy ötven százalékkal nőtt, ahogy a számuk. Százezer és egymillió euró közötti kifizetések összege pedig szinte megduplázódott. Míg a támogatott cégek száma 76 százalékkal, a támogatások összege 85 százalékkal nőtt.

A családi gazdaságoknak kifizetett, százezer eurónál nagyobb összegek tömege megháromszorozódott, míg az ilyen kifizetések száma csak megduplázódott. A 2020-as 38 millió eurós végösszeg a következő években többször meghaladta a százmillió eurót. 

Ennek többszörösét fizetjük ki cégeknek: akár nagyobb vállalkozásként működő farmoknak, akár feldolgozó üzemeknek. Cégekhez 2020-ban 337 millió euró támogatás jutott százezer eurónál nagyobb kifizetésekben, 2024-ben már 627 millió euró. Százezer euró fölött nőtt az egy kifizetésre, az egy cégre jutó átlagösszeg az elmúlt öt évben.

Ezekről a tíz- és százezer euró fölötti kifizetésekről annak tudatában érdemes gondolkodnunk, hogy jelenleg Romániában 8-9 ezer euró egy hektárnyi termőföld átlagára. 

Miért fontos tudnunk, hogy mire fizetünk?

Az APIA éves jelentéseiben nem szerepel, hogy méretosztályonként hány farm kap mekkora támogatást. Ha nem tudjuk, hogy mennyi közpénzzel támogatjuk a már egyébként is versenyképes és nyereséges nagy gazdaságokat, mennyivel a fejlődőképes középmezőnyt, és mennyi pénzt szánunk arra, hogy megmaradjon a kis farmok biztosította tagoltság, változatosság és reziliencia, akkor nem is tudunk gondolkodni arról, hogy társadalmilag mi a hasznosabb, és melyik célra költsünk több közpénzt.

Márpedig ki kell találjuk, hogy itt, Romániában nekünk mi a fontosabb, mert az Európai Bizottság már felvázolta, hogyan képzeli el a nagy fejlesztési pénzek elköltését a 2028-cal kezdődő új költségvetési periódusban. A nyári közzététele óta itthon is vehemensen támadott elképzelés lényege, hogy az EB összevonná a kohéziós alapot az agrártámogatásokkal, és rábízná a tagállamokra és a régiókra, hogy maga döntse el, egy-egy régióban ebből a pénzből inkább az ipart, az infrastruktúrát vagy a mezőgazdaságot akarja fejleszteni. 

A gazdák emiatt veszélyben érezték a garantált, hektáralapú támogatásokat, a kelet-európai tagállamok mellett Németország is ellenezte az elképzelést. Az összes romániai politikus is, aki eddig megszólalt a témában, bírálta a fejlesztési pénzek összevonását. Az EB elnöke, Ursula von der Leyen november közepén már árnyaltabban fogalmazott, és arra utalt, 2028-tól is megtartják a közös agrárpolitika jövedelemkiegészítő szerepét majdnem 300 milliárdos értékben, amit nem kevernek össze a kohéziós alapokkal.

Az EB azoknak az uniós régióknak is szerepet szán a vidékfejlesztési pénzekről szóló döntésekben, amelyek nálunk se adminisztratív, se politikai hatalommal nem rendelkeznek. Romániában ezeknek a régióknak nincsenek döntési kompetenciáik, még mindig az 1968-as megyerendszerrel próbáljuk igazgatni az országot. Vagyis az EB elképzelésével azok az országok járnak jól, amelyek ismerik magukat, tudják, mivel rendelkeznek, és régiós szinten is tudják, mit akarnak kezdeni magukkal. Van képük a jelenükről és a jövőjükről.

Romániának nincsen könnyen átlátható, valóságon alapuló, hivatalos és nyilvános ismerete saját magáról a mezőgazdaság terén sem. A tíz évente megismételt mezőgazdasági összeírások adataiból tudunk következtetni arra, hogyan hatottak a támogatások (persze a piaci és demográfiai folyamatokkal együtt) az agrárszektorra.

Így viszont nehéz átlátni és beleszólni, hogy 2028-tól mire költsük a közpénzt egy ennyire megosztott mezőgazdaságban, mint a romániai. A hazai politikusok egyelőre várják, mi dől el a következő költségvetési időszakról Brüsszelben az Európai Bizottság és az Európai Parlament közötti vitákban. Itthon még nem kezdődött el az érdemi egyeztetés a gazdaszervezetekkel az ő 2027 utáni prioritásaikról, tudtuk meg Könczei Csabától, a képviselőház agrárbizottságának alelnökétől.

A mezőgazdasági minisztérium azt közölte, folyamatosan egyeztet a gazdák érdekképviseleti szervezeteivel, de egyetlen találkozóról számolt be. Két nagy gazdaszövetség mintegy tíz képviselője látogatott a minisztériumba október 7-én, ahol arról tárgyaltak, hogy maradjanak külön az agrártámogatások a kohéziós alaptól, a román állami hozzájárulás nőjön 30 százalékra, és a kormány az uniós egyeztetéseken utasítsa el, hogy felső határt szabjanak a közvetlen kifizetéseknek, mert az ártana a közepes és nagy gazdaságok versenyképességének. 

Még két év áll rendelkezésre, hogy a nagygazdák érdekei mellett más szempontok is érvényesüljenek. Mert a közvetlen kifizetések rendszere 

eddig is a közepes és nagy gazdákat hozta helyzeti előnybe.

Tíz évvel ezelőtt az APIA 1,1 millió támogatott gazdát tartott számon, írta az akkori napi sajtó.

Maguk az APIA-sok is, akikkel beszéltem, így értelmezik azt a számot, amit az APIA egyedi támogatási kérvények számaként közöl. Emellett közli a támogatott hektárok számát is. Az elmúlt öt évben ez így nézett ki:

Vagyis amíg tíz év alatt négyszázezerrel, az utolsó öt év alatt pedig bő százezerrel csökkent a támogatási kérelmek száma, addig a támogatott hektárok száma 150 ezerrel nőtt. A kérvények száma évente 20-30 ezerrel csökken, ez olyan, mintha évente egy teljes megye gazdálkodói mondanának le a támogatásról, miközben a támogatott hektárok bővülnek. Egyre kevesebb, de nagyobb farmokhoz kerül az uniós szubvenció.

Két másik adatsor pedig azt mutatja, hogy a kérelmek száma nem biztos, hogy megfelel a támogatott egyedi farmok számának. A 2020-as agrárcenzus nem 826 ezer, hanem csak 648 ezer olyan farmot számolt össze, amely abban az évben, illetve az előző kettőben uniós szubvenciót kapott. 

A 2020-as kifizetések listáján pedig csak 808 546 egyedi azonosítókódot találtunk úgy, hogy kifizetések nemcsak gazdáknak mentek, hanem vidéki cégeknek és önkormányzatok infrastrukturális fejlesztéseire is. Vagyis több egyedi azonosítónak kell szerepelnie a rendszerben, mint ahány farmnak. De az adataink szerint az az abszurd helyzet állt volna fenn, hogy több gazdaság kapott támogatást, mint ahány gazdaság és minden más támogatott cég és önkormányzat együttvéve. 

Mindenesetre az APIA-s forrásaim egybehangzóan állították, hogy az agrárcenzus adata hibás, akkoriban biztos, hogy több mint 800 ezer gazdának utaltak támogatást. Ha ez valóban így volt, akkor fokozza a szkepszist a nyilvános és hivatalos adatokkal szemben, illetve aziránt, hogy mennyire ismeri magát a román állam, és hogyan tud egymásnak ellentmondó adatokkal stratégiákat tervezni.

A fentebb leírt rendszeranomália már nem jelentkezett a következő két évben, amelyben az APIA még közölte az egyedi azonosító kódokat. 2023-tól már nem teszi közzé ezeket, miközben egészen biztos adatokkal rendelkezik arról, pontosan 

hány és milyen méretű farmnak fizet támogatást pontosan mekkora terület után. 

Ezt a saját szememmel is láttam. Egyik, névtelenséget kérő APIA-s forrásom megmutatta, mit látnak ők a belső rendszerükön: szinte minden bokrot, heti frissülésben. Hetente kapják a friss szatellit képeket a teljes országról, és egy-két kattintással bármelyik területre rá tudják vetíteni, hogy melyik részére melyik gazda kapott milyen jellegű támogatást. Mindezt évekre visszamenően. Két másik kattintással előjönnek a telekkönyvi adatok, a régi, papíralapú telekkönyv megnevezései és az új, digitális telekkönyv telekmegjelölései is. 

Két gazda nem kaphat támogatást ugyanarra a területre, mert a rendszer egyből szól az átfedésről. A hivatalnokok mindkét gazdát értesítik, hogy tisztázzák az egymást fedő területeket, különben nem lehet lezárni a támogatási kérelmeket. Hogy a gazda valóban azt termeszt a földjén, amire támogatást igényelt, vagy hogy megfelel a különböző környezetvédelmi feltételeknek, és nem égetéssel takarította le a földjét, azt szintén a szatellit képekről ellenőrzi a rendszer. Ha a rendszer égetés nyomait észleli, értesítik erről a gazdát, akinek igazolást kell szereznie a tűzoltóságtól, hogy nem ő gyújtotta fel a vegetációt a területén.

Az APIA legalább 2,3 millió farmot tart számon a saját adatbázisában a saját éves jelentései szerint. Az egyedi kifizetések listáján név és település szerint lehet böngészni, ki mennyi pénzt kapott, de azt soha nem tették közzé, hogy mekkora terület vagy hány állat után. Ezt külön kérésre sem adják ki a GDPR-ra hivatkozva.

A mezőgazdasági minisztérium pedig évente csak azzal büszkélkedik, hogy a mezőgazdaságra szánt uniós támogatásnak a 95 vagy a 98 százalékát sikerült-e elkölteni.

De mit közöl akkor az APIA?

Gyakorlatilag könyvelési adatokat arról, hogy egy-egy támogatási programban mekkora volt a főösszeg, amit kifizetett az összes gazdának, aki azt kérvényezte. Emellett néha megadja a hektáronkénti átlagösszeget, ezt utoljára 2022-re közölte. 

Nézzük meg, ez hogy működik. Az APIA közölte, hogy 2022-ben 897 639 433 eurót fizetett ki hektáronkénti alaptámogatásra. Ez elméletileg mindenkinek, aki bekerül a támogatási rendszerbe, ugyanannyi, és minden más típusú támogatás (ha valaki fiatal, vagy biogazdálkodó, vagy kisgazda) erre az alaptámogatásra jön extraként. Persze más a szántók és más a gyepes területek után fizetett összeg, de ettől ideiglenesen tekintsünk el. 

Megadta továbbá, hogy a hektáronkénti átlagösszeg 96,28 euró volt. Ha a teljes összeget elosztjuk az átlaggal, azt kapjuk, hogy 2022-ben az APIA statisztikailag 9,3 millió hektárra adott valamilyen támogatást. De ugyancsak az APIA közölte a jelentésében és a sajtóközleményeiben, hogy 2022-ben 9,9 millió hektárra adott támogatást. 

Ebből sem azt nem tudjuk meg, hogy hány egyedi hektárt támogatott, sem azt, hogy hány hektárra járt csak az alaptámogatás, hány kapott a zsírosabb környezetvédelmi támogatásokból, vagy hány hektárt művelnek azok a gazdák, akik azért kapnak extra támogatást, mert 40 év alattiak, vagy mert 50 hektárnál kevesebbet művelnek.

Vagyis azt nem tudjuk meg a hivatalos adatokból, hogy a konkrét célra szánt közpénz (farmok átvétele idősektől, kisgazdák segítése, szövetkezetek működtetése) hogyan hasznosul. Hogy megéri-e generációváltásra, klímavédelemre költeni, vagy mindenki csak a járadékvadászatra hajt.

A pénz harmadát klíma- és környezetvédelemre költjük

Ha csak a főösszegeket nézzük abból, hogy mire költ, akkor Románia nagyon jól áll. Az összes szubvenció harmada megy a hektáronkénti alaptámogatásra (800-900 millió euró) és a kisebb területek utáni jövedelemkiegészítésre (100-180 millió) évente. A szubvenciók másik harmada (960 millió – 1,1 milliárd euró) pedig olyan programokra, amelyek neve klíma- és környezetvédelemre, zöldítésre utal. 

A harmadik milliárd fedez minden mást: bizonyos termésmennyiség elérésének és eladásának jutalmazását (évente 250 millió euró körül), állattenyésztést és állatjóléti befektetéseket, fiatal gazdák bevonzását, ritkább növénykultúrák vagy tenyészállatok extra támogatását, hogy eladhatóbbak legyenek, stb.

A klíma- és környezetvédelmi kifizetések összege annyira kiugróan magas, hogy jobban megnéztük, mi tartozik ide. Csak olyan területekre lehet kérni, amelyek már benne vannak az alaptámogatásban, és ezek a zöld támogatások is hektáralapúak. Ráadásul ugyanarra a területre többféle zöldítő támogatást lehet kérni, ha megfelel a különböző feltételeknek.

A milliárdos összeg felét a vizsgált években a klímát és környezetet kímélő művelésre fizették ki. Ez nagyjából annyit jelent, hogy az állandó gyepeket tilos beszántani, a szántókon vetésforgót kell alkalmazni, és külön pénz jár azért, ha a szántón vagy mellette ökológiai érdekű tájelem van: nitrogénmegkötő kultúrák, mezők széle, fasor, külön fák, bokrok, sövények, folyó- vagy állóvizek tamponterületei. Ilyenekben bővelkednek az erdélyi tájak.

Az összeg negyedét, 250-270 millió eurót olyan zónákra fizetik ki, amelyeket valamilyen módon maga a természet korlátoz, például a hegyvidéki gyepek kihasználhatóságát a magasság. Mindenki igényelheti a hegyvidéki korlátozásokért járó kompenzációt, aki legalább egy hektárnyi legelőt és/vagy kaszálót gondoz ezer méter felett. 

Emellett extra támogatást lehet kérni olyan területekre, ahol bizonyos védett állatfajok élnek, ha a gazda vállalja, hogy az illető faj lényeges életszakaszában nem bolygatja a területet, és egyáltalán nem vegyszerezi. Ezekre évi 130-200 millió euró megy. A legnagyobb kompenzációt az állam azokra a legelőkre és kaszálókra fizeti, ahol a Maculinea pillangók bizonyos fajtái élnek. A Mezőség Kecsed és Magyarszovát közötti részén ha csak kézi munkával gondozzák ezeket a legelőket és kaszálókat, akkor hektáronként 410 eurót fizet az állam, míg ha könnyű gépekkel, akkor 331 eurót. 

A második legjövedelmezőbb a haris (Crex crex) madár védelme: 310 eurót fizet hektáronként az állam, ha csak kézzel gondozzák az illető gyepet, és 231-et, ha könnyű gépekkel. A békászó sas (Aquila pomarina) gyepes táplálkozási területeinek kézzel gondozását az állam hektáronként 269 euróval, gépi karbantartását 190 euróval jutalmazza. Ha szántóföldön békázik ez a sas, a gazda 151 eurót igényelhet. 

Ökogazdálkodás és látszatzöldítés

Onnan látszik, hogy ezeknek a zöld kifizetéseknek a 85-90 százalékáért nem kell különösebb erőfeszítést tenni, hogy ezzel szemben az ökológiai gazdálkodásra kevés pénz, évente 55-100 millió euró ment. Holott itt is magas, 300-600 euró a hektáronkénti jutalom az átállásért a biogazdálkodásra, és kultúrától függően hektáronként 280-450 euró jár azért, ha a gazda megtartja bio minősítésűként a területet. Az átállás, a minősítés megszerzése, a vegyszermentes termelés mind időt és erőfeszítést igényel. Az átállást két-három évig, a megtartást öt évig finanszírozza az állam. 

Az is gyengíti az állam ökológiai elkötelezettségének látszatát, hogy egyrészt finanszírozást kínál környezetbarát művelési módokra (de nem közli, hányan igényelték mekkora területre a támogatást szántás, boronálás nélküli művelésre), másrészt az állami költségvetésből még mindig támogatja a nehézgépes művelés során elégetett dízel üzemanyag árát. Idén erre már 603 millió lejt (mintegy 120 millió eurót) különített el, amellyel több száz millió liter dízel üzemanyag árából téríti vissza a jövedéki adó egy részét. 

Frissítés, 2025. dcember 18.: A kormány 163 millió euróra emelte az üzemanyagtámogatás idei összegét. Azaz 60 százalékkal többet szán idén fosszilis üzemanyagra, mint amennyit a legjobb évben, tavaly a biogazdálkodásra.

Idén a parlagpénz botránya is azt mutatta, hogy a zöldítési alapokat erőfeszítés nélkül is meg lehet szerezni, és hogy az agrárminisztérium durván alulbecsülte az erőfeszítés nélkül pénzre pályázókat. Tavasszal hektáronként 58 eurót ígért azoknak a gazdáknak, akik a termőföldjük 2 százalékát parlagon hagyják, illetve ha új tájelemeket illesztenek a szántóföldjükbe. Ezt a két elemet bármilyen formában lehetett kombinálni.

A minisztérium november elején jelentette be, hogy annyian pályáztak erre a támogatásra, hogy az APIA hektáronként csak húsz eurót fog fizetni. Azt senki nem tudja, milyen előzetes becslés alapján ígértek tavasszal még 58 eurót, de az biztos, hogy a könnyű, nem is annyira zöld feltételeket a minisztérium szabta. Ilyen például az, hogy fák, fasorok, bokrok mellett köveket is be lehetett iktatni új tájelemként. 

Mi több, a parlagon hagyott két százaléknyi területre sem szabtak olyan ökofeltételt, hogy óriási parcellákon ne tömbösítsék a nem művelt területet. Azaz ha egy száz hektáros szántó szélén van egy vizes terület, és akörül két hektárt nem művel meg a gazda, úgyis megkapja a száz hektár után járó kétezer extra eurót, hogy nem csinál semmit. Nem feltétel az, hogy a nem művelt terület az óriási művelt parcellákban szigeteket vagy ökofolyosót képezzen a beporzók, kisebb állatok, másféle növények számára. Így a föld művelése nem válik nehezebbé, csak több pénz jár utána.

A korrekció bejelentésekor árulta el Emil Dumitru államtitkár, hogy erre a támogatásra 5,7 millió hektár szántóval jelentkeztek be a gazdák. Romániában a szántóföldek 8,5 millió hektárt tettek ki a 2020-as agrárcenzus szerint. Vagyis az egyébként is támogatott gazdák túlnyomó többsége megfelelt a „zöldítési” feltételeknek, és jelentkezett is a plusz pénzért.

Minél nagyobb a terület, annál kevesebb legyen a támogatás

Románia most kezdett komolyabb fékeket beépíteni az agrártámogatások környezetvédelmi részébe. A cél megakadályozni az igazán sok területtel rendelkező embereket, hogy ökológiai célokra hivatkozva ne hasznosítsák a mezőgazdasági területeiket, csak bezsebeljék az emelt szintű állami támogatásokat. Korábban alig érvényesült a degresszivitás elve a támogatásokban.

A névleg 2014-2020 közötti vidékfejlesztési tervben (de még a tavalyi kifizetések egy része is ehhez tartozott) csak a hegyvidéki legelőkre és kaszálókra járó kompenzációs kifizetéseket korlátozták úgynevezett sávos csökkenéssel. Vagyis csak azok kapták meg a hektáronkénti 97 eurós teljes összeget, akik kevesebb mint 50 ilyen hektárra kérték ezt a támogatást. Ötven, száz és háromszáz hektáros határnál csökkent fokozatosan az összeg hektáronkénti 25 euróra, de akár 300 hektár fölött is lehetett igényelni.

A most érvényes, 2023-2027-re vonatkozó agrárstratégia látszólag szigorítja ezt az elvet, és kiterjeszti az összes legelőre és kaszálóra, amelynek magas a természeti értéke, vagy az említett fajok védelme érdekében a gazda vállalja, hogy visszafogja a kaszálást és legeltetést azokon a területeken. Először is, ha a gazda nem bizonyítja, hogy állatokat is tart legalább a megszabott minimális létszámban, akkor nem kérheti ezeket a kompenzációs pénzeket. Vagyis bizonyítania kell, hogy valóban gazdálkodásra használja a területeket, amelyekre támogatást kér. Ez reális szigorítás a korábbi feltételekhez képest.

Másrészt viszont, ha a konkrét összegekre nézünk, akkor azok emelkedtek. Ugyan több lépcsőben csökken ez a típusú támogatás, de magasabb hektáronkénti összegről indul, és száz hektárnál megáll a csökkennés. A 101 hektáros legelőre ugyanúgy a 142 euró felét kapja a gazda, mint 302 hektárnyi legelőre. Vagyis akik eddig is nagy területre kérték, azok most háromszorannyi pénzt igényelhetnek: a hektáronkénti 25 euró helyett 71-et.

Az ennél is magasabb összegű természetvédelmi kifizetések már tíz hektártól csökkennek az összeg 90 százalékára, ötven hektártól pedig a 80 százalékára. Százötven hektár, illetve bizonyos fajok esetében 200 hektár fölött pedig egyáltalán nem lehet igényelni ezt a fajta kompenzációt. Aminek az az egyértelmű üzenete, hogy ekkora méretben már tessék kigazdálkodni az ilyen legelők és kaszálók fenntartásának költségeit, akár haris költ rajta, akár a békászó sas jár oda ebédelni.

A gazdák bizalmát művelni a legnehezebb

Bár minden felmérés azt mutatja, hogy a szövetkezetbe tömörült gazdák sikeresebbek a piacon, a romániai támogatási rendszer egyik legkevésbé kihasznált része a termelőszövetkezetek alapítására szánt pénz. A kényszerkollektivizálás miatt érthető az idősebb gazdák ellenkezése, ha szövetkezetről hallanak, de a fiatalabb gazdák is nagyon nehezen állnak össze. A mintegy négyezer mezőgazdasági termelőszövetkezet több mint felét 2020 óta alapították.

De egyre több a hazai, sőt Kolozs megyei példa is arra, hogy a versenyképesség és a jövedelmezőség kulcsa egy ennyire szétszabdalt mezőgazdaságban nem feltétlenül a méret, hanem a termelőszövetkezetekbe tömörülés. A Kis-Szamos Rétje Szövetkezetben 11 gazda termel 15 hektáron, és már saját teherautóval szállítják a szezonzöldségeket két országos üzletlánc regionális raktárába. És jól megfér a több ezer hektáron gazdálkodó, több ezer állatot tartó Szamos-Aranyos Szövetkezet mellett, amely időnként milliós profitot termel.

A korábbi időszakok szövetkezésre szánt költségvetési kereteit egyáltalán nem merítették ki a gazdák, és csak 2021-től emelkedtek a kifizetések két millió euróról hat millióra. Tavalyelőtti adatok szerint az akkori szövetkezeteket jobbára az uniós támogatások hatékonyabb lehívására hozták létre. Több mint a fele csak papíron működött, gazdasági tevékenységről beszámoló mérleget nem nyújtott be. Így is a szövetkezetek termelése a mezőgazdasági össztermelésben a 2020-as két százalékról négy százalékra nőtt 2022-ben. 

A szövetkezetek működtetésére 2024-ben kifizetett összeg már húsz millió euróra emelkedett, a kimutatható eredményére egyelőre várni kell.

A huszadik század történelme a földosztásokkal, impérium- és rendszerváltásokkal, majd a visszaszolgáltatással teljesen szétaprózta a romániai és erdélyi gazdálkodást. Most alig korlátozza, bizonyos mértékben kifejezetten ösztönzi az állam a parcellák tömbösítését. 

De a parcellákkal együtt szétesett a társadalmi bizalom is, annak visszaépítésébe azonban az állam alig fektet. A szövetkezetek ösztönzése ennek egyik kicsi és lassú eszköze. Az állam hitelességét és a bizalmat iránta strukturálisan az átláthatóság tudja építeni. Annak nyílt kimondása, vagy legalább a nyílt beszélgetés arról, mire költjük most, és mire költsük a jövőben a közpénzt a mezőgazdaságban, hogyan tudunk valódi egyensúlyt teremteni a gazdasági és a környezeti-éghajlati fenntarthatóság között.

Az adatok letöltésében, tisztításában, szűrésében és ábrázolásában Anghel Anna rendkívül sokat segített.

A nyitóképen Magyarókereke egyik felújított kapuja. Fotó: Szabó Tünde

Az anyag a 2025-ös Bertha Challenge ösztöndíj keretében készült.

The post Mire jó nekünk, hogy közpénzzel támogatjuk a gazdálkodókat? appeared first on Átlátszó Erdély.

Kálváriává vált a várfalvi modernizáció régi – és sokak szerint egyetlen – vívmánya, a vezetékes víz. A falu megszokta, hogy a vezetékekből évtizedek óta ingyen folyik a forrásvíz, bár nyaranta egyre hosszabb időre maradt ki. A főcsap elzárása, majd megnyitása után zavaros volt, a szabályozatlan nyomás háztartási gépeket tett tönkre. A közegészségügy évek óta nem minősítette ihatónak, csak felfőzés után javasolja fogyasztani.

A földet művelő vagy munkahelyükön későig dolgozó várfalviakat idegesítette, hogy este már nincs folyóvíz, hogy lezuhanyozhassanak. Haragudtak a panziósokra, hogy udvari medencét töltöttek fel a forrásvízből. A vendéglátósok, a háztartásbeliek és a kisgyerekes szülők azt szeretnék, ha egész nap folyna a vezetékes víz, és a többiek nem abból öntöznék a háztáji kerteket.

Mindannyian évek óta hallják a szóbeszédet, hogy a falut majd a tordai vízszolgáltató hálózatára kötik, de nem tudják, hogy mikortól kell majd fizessenek és mennyit. Idén nyáron aztán olyan sokáig hörögtek szárazon a víz- és információs csapok, hogy több helybéli is botrányosnak találta, és megkeresett minket.

Várfalva község Kolozsvártól 45 km-re délre fekszik Kolozs és Fehér megye határán, Tordától 15 km-re nyugatra. Faragott kapu alatt lehet behajtani az átlagosan gondozott képet nyújtó faluba. Az utcán nincs szemét, az emberek vasárnap is tesznek-vesznek a portájukon. Vagy épp kisgyereket sétáltatnak az utcán, és barátságosan válaszolnak a kérdéseinkre.

A községközpont Várfalva az Aranyos folyó szűk völgyének bejáratánál, épp a hegy lábánál „ül”. A helyiek egy része szerint inkább egy helyben toporog. Mások szerint épp a megkésett és lassú modernizáció miatt nyugis: még nem lepték el az ideges városiak.

A mintegy 3300 lakos bő harmada lakik a községközpontban, és egyre többen költöznek ide Kolozsvárról. Már nincs eladó ház, az elmúlt években mintegy száz család költözött a községbe, tudtuk meg Mărginean János polgármestertől. Épp ebben az időszakban

drasztikusan változik, hogy miből élnek meg a várfalviak:

a korábban egyeduralkodó zöldségtermesztés bezuhant, jön fel az ipar és a turizmus. A Várfalvához tartozó öt másik falu közül kettő, Csegez és Székelyhidas a Székelykő hátában fészkel. (A Székelykő sziklái ugyanis szemből igazán látványosak, a Fehér megyei Torockóból.)

A három másik falu, Kövend, Bágyon és Kercsed keletebbre fekszik, már a síkságon. Nagyobb a megművelhető határuk, lakóik előnyösebb körülmények között gazdálkodnak. Míg Várfalván elsősorban kistermelők élnek, és sokuk birtokol erdőrészt, Bágyonban nagygazdaságok működnek. Ott nemrég ipari park is nyílt, ahol kábeleket és repülőalkatrészeket gyártanak, és lerakatot nyitott az Altex, tudtuk meg Mărginean Jánostól.

A polgármester szerint először a viszonteladók, majd a hipermarketek és országos boltláncok elterjedésével a kistermelők már nem jutottak piachoz, ezért a lakosság jelentős része a környék gyáraiban keresett munkát. Míg az említett piaci fordulat előtt a lakosok 80 százaléka élt, sőt jól élt a mezőgazdaságból, öt-hat éve a gazdák aránya 50 százalék alá zuhant.

A kisebb területek tulajdonosai nagygazdáknak vagy társulásoknak adják bérbe a földjüket terményért vagy pénzért, és csak a háztáji kerteket művelik meg. Az egykor főként zöldségtermő vidéken a három-négy mezőgazdasági nagyvállalkozó főleg gabonát termel ipari méretekben és eszközökkel, mert az kevésbé víz- és munkaigényes.

A lassú, időnként viszont nekilóduló városiasodással járó átmeneti állapotok és ellentmondásos elvárások nagyon érződnek úgy a falu fizikai, mint az információs infrastruktúráján. A lakosok egy része például kapott szelektív kukákat, és ennek megfelelően gyűjtik a szemetet, más részük nem kapott. Nem tudja, és nem is érti, hogy miért nem. Miközben ugyanaz a cég viszi el a szemetet az egész faluból.

Nézzen szét, nem változott itt semmi harminc éve,

mutat körbe a faluközpontban egy fuvarozással foglalkozó lakos. Na jó – üt meg engedékenyebb hangot –, a polgármesteri hivatalra felhúztak egy emeletet. Egyébként egy utcát sem aszfaltoztak le azóta, folytatja a középkorú férfi, akit a központban szólítottunk meg.

A szelektív hulladékgyűjtést jelző kukák biztosan nem voltak itt a központban harminc éve, és újnak tűnik az AFIR vidékfejlesztési pénzből épített turistatájékoztató központ is. Aszfalt viszont tényleg csak azt az utat borítja, amely bejön a faluba Sinfalva felől, és kimegy Csegez felé, miközben a lakók mobilisabbak lettek, és csírázna a turizmus is a faluban.

Tucatnyi helybélivel szóbaálltunk Várfalván és a vele évtizedek óta annyira egybenőtt Aranyosrákoson, hogy már csak a lokálpatrióták tudják, meddig tart Várfalva, és hol kezdődik Aranyosrákos. Van, aki alig várja, hogy legyen végre állandóan víz, és szívesen fizetne is érte. Olyannal is beszéltünk, aki nem érzi a problémát, mindig van vize, mert a háza a hálózat legalacsonyabb pontján csatlakozik. Vagy mert úgy tudja, hogy ő a „kastélytól kapja a vizet”.

Várfalva központjában lévő házaknál folyik a víz, ha megadják, de gyenge nyomással. Van, akinek ez elég, van, akit zavar. A fenti részeken szinte mindenkit zavart, hogy hosszú ideig nem volt vize, és hogy ez már legalább tíz éve így folyik. Sokakat az is zavar, hogy nem tudják, miért nem volt októberben sem víz, hiszen addigra megjöttek már az őszi esők, mégis előreláthatatlan volt, mikor veszik el és mikor adják meg a vizet.

Van, aki azzal együtt ragaszkodik a jelenlegi vízellátáshoz, hogy közben nagyon zavarja, hogy nyáron csak egy-egy órára volt vize reggel és este. Az ingyenes vezetékes vízhez zsigerből ragaszkodók legtöbbször azt hozták fel, hogy

• mindig is ingyen jött a hegyből a víz,

• még ők is segítettek húsz éve kiásni az árkot az új vezetékeknek,

• továbbra is bőven lenne víz Várfalván, ha nem kötötték volna a rákosiakat is a hálózatra,

• nyaranta azért zárják el, hogy átkényszerítsék őket a fizetős, tordai szolgáltatóhoz,

• ne jöjjön a tordai szolgáltató, mert az Aranyosból hozza a vizet.

Olyannal is beszéltünk, aki – miután tönkrement a mosogatógépe – nemrég függetlenítette magát a problémától és a hálózattól: szakemberekkel saját kutat fúrt, és hidroforral szivattyúzza a vizet a házába. Ez nem olcsó megoldás, legalább egy, de inkább több ezer euróba kerül.

A közös pont a vízkérdésben, hogy valahonnan mindenki hallotta, hogy majd a tordai hálózatra kapcsolják a falut. Mindenki meglepődött, amikor tőlünk hallotta, hogy ez már csak hónapok kérdése. És senki nem hitte el.

Nem azért, mert nekik senki nem szólt, ehhez hozzá vannak szokva. Hanem mert úgy gondolják, kellene munkálatokat lássanak, például csatornázást, szerintük anélkül nem lehet kiszámlázni az ivóvizet sem.

Márpedig a várfalvi ivóvízhálózat működtetését csatornázás nélkül veszi át a tordai szolgáltató, erősítette meg kérdésünkre úgy a polgármester, mint a tordai cég igazgatója. A szennyvizet a várfalviak a saját portájuk emésztőgödrébe fogják gyűjteni, ahogy eddig is.

Honnan csordogál az információ, hogy a várfalviak ennyire sokfélét tudnak a vizükről, de semmit se biztosan? És honnan folyik a víz, hogy az Várfalván csodálatos módon, még a 21. században is ingyenes?

Honnan folyik az információ?

Természetesen megkérdeztük a polgármestert, hogyan tájékoztatja a község lakóit a kisebb és főleg a nagyobb ügyekről, mint amilyen a vízellátás. Az átállás mintegy öt-hatszáz háztartást érint, tudtuk meg Mărginean Jánostól. Elmondta, rendszeresen a hivatal negyedévi lapjában, a Várfalvi Községi Naplóban, a hivatal hirdetőjén, a honlapján és Facebook-oldalán kommunikál a választókkal, illetve a nagyjából évente megtartott falugyűléseken.

A hivatal kétnyelvű, nyomtatott lapját többen is olvassák azok közül, akikkel beszélgettünk. A legutóbbi számban, augusztusban Mărginean János polgármester az ingyenes telekkönyvezésről, a kápolnaépítésekről, az ivóvízhálózat bővítéséről, a diákoknak táblagépek vásárlásáról számolt be, valamint arról, hogy a község pályázatot nyert a Környezetvédelmi Alapnál a közvilágítás korszerűsítésére. Az ekkor már akutizálódó vízhiányról nem esik szó benne.

Érdekelt minket, hogy volt-e bármilyen vita a faluban, élőben vagy online, a vízhálózat várható átvételéről. Voltak falugyűlések, de kifejezetten a szolgáltatóváltásról nem tartottak, mondta a polgármester. A legutóbbi falugyűlésen például az ingyenes telekelés volt a téma.

Említették korábbi falugyűléseken, hogy várható a csatlakozás a tordai hálózatra, és hogy nincs más módja a vízszolgáltatásnak, de pontos időpontot nem tudtak mondani a lakosoknak, hogy mikortól, mert egy pályázatnál csak a benyújtás időpontja biztos, az elbírálás és főleg a kivitelezés befejezése soha nem jósolható meg pontosan, magyarázta a polgármester. A csatlakozást nyíltan senki sem ellenezte ezeken a gyűléseken, mondta Mărginean.

A falubeliek leginkább közös információforrása a szóbeszéd,

ezt említették a legtöbben. Azt tudják, amit egymástól hallanak. Falugyűlésekről nem is hallottak azok, akikkel összefutottunk. Nem bukkantunk olyan kommunikációs csatornára vagy felületre, amelyen a község vezetése rendszeresen és gyakran osztana meg részletes és megbízható információkat a lakosokkal, és teret adna a létező konfliktusok megbeszélésére.

Többen mondták, hogy elnéznek időnként a hivatali hirdető felé, egy ember említette forrásként a hivatal honlapját. Mindkettőt megnéztük, nem találtunk friss információt rajtuk a szolgáltatóváltásról. Az is az orvosi rendelőnél volt idén kifüggesztve, tudtuk meg, hogy a közegészségügyi intézet nem ajánlja inni a vezetékes vizet, csak felfőzés után.

Szóbeszédből tudják meg azt is, ha lehet öntözni a határban, azaz ha az országos hatóság vizet pumpál az Aranyosból a csatornába. Ez a csatorna maradt meg egyedül a Várfalva és pár szomszédos község határában kiépített hajdani öntözőrendszerből. Azok tudnak közvetlenül ebből öntözni, akiknek közel van a földje a csatornához, mások tartálykocsiba pumpálják, és úgy viszik a földjükre. Tavaly még öntöztek így páran, idén nem, bár kétszer is volt víz az öntözőcsatornában, tudtuk meg a polgármestertől.

Járnak az emberek a határban, és látják, válaszolta a polgármester kérdésünkre, hogy az emberek hogyan szereznek tudomást arról, épp folyik-e víz a csatornában. Illetve ha az Országos Talajjavító Ügynökség (ANIF) szól a hivatalnak, vagy megtudja valamelyik nagygazda, akkor szól a többieknek. Az öntözővizet ugyanis ők szokták igényelni az ANIF-tól.

Volt, aki azt mesélte el, hogyan maradt szinte le egyik évben a saját tűzifájáról: az erdész csak a helyi kocsmában tette közzé, mikor érkezik megjelölni a kivágható fákat a faluhoz tartozó erdőben. Mivel nem mindenki kocsmázik, nem mindenkihez jutott el az információ, vagy csak nagyon körülményesen. A tulajdonos hiányában az erdész nem jelölheti meg a kivágható fákat, megjelölés nélkül pedig a tulajdonos nem vághatja ki.

A Facebook-forrás és a turistainformáció

Jócskán beleolvastunk a Várfalva nevét viselő publikus Facebook-csoportokba és oldalakba. A csoportokban túlnyomó részben magyarul posztolnak a tagok, és nagyon ritkák a közéleti posztok. A szolgáltatóváltásról nincs bennük információ.

A közösséget érintő ügyekről leginkább a polgármester posztol a politikusi oldalán. Bejelentései tömörek, kétnyelvűek, néhány lájk és egy-két elismerő komment követi őket. Legutóbb az aranyosrákosi áramszünetet jelentette be, de meg lehet nézni a tanévnyitó vagy a Lecsó fesztivál képeit is.

A leghivatalibb kommunikáció és a legtöbb bírálat a helyi turistainformáció Facebook-profilján zajlik.

A várfalvi táj, a Tordai-hasadék és sóbánya, illetve Torockó és a Székelykő közelsége miatt néhányan a turizmus felé fordultak. A faluban öt-hat panzió működik, és nemrég „várat” nyitott itt a Székelykőre évente teljesítménytúrákat indító Erdélyi Kárpát-Egyesület kolozsvári szervezete. A falu Turisztikai Tájékoztató Központja AFIR (Vidéki Beruházásokat Finanszírozó Ügynökség)-pályázatból épült.

A központnak személyes Facebook-profilja van, nem Facebook-oldala, a profilnak pedig 660 ismerőse. A legtöbb falubéli, akit megkérdeztünk, hogy honnan tud meg leggyorsabban közérdekű dolgokat, az élőszóban terjedő hallomásokat és ezt a Facebook-profilt jelölte meg.

A 2017 óta élő Facebook-profil hetente egyszer-kétszer posztol, olyankor sem a turistákat, hanem a helybélieket tájékoztatja szűkszavúan az aktuális történésekről: a szemétbegyűjtés vagy áramkimaradás időpontjairól, a község topográfiai felmérésének szakaszairól. Ha a víz, illetve a hiánya válik hirtelen gonddá, a lakosok egyre irritáltabb kérdéseire nem felel senki. Legalábbis nem a Facebookon.

Honnan folyik az ingyen víz?

Többen említették, hogy már száz éve is vezetékes víz folyt Várfalván a kastélyból a faluba. A mintegy százéves hálózat nem a házakhoz vitte a vizet, hanem néhány utcai csorgóhoz, magyarázta Mărginean polgármester. Ezt a kezdetleges hálózatot a Jósika bárói család építtette ki, amely az ötvenes évek elejéig lakott Várfalván. A hálózat, amelyet egyetlen forrás táplált, ma már nincs meg, de némelyik utcai csorgó még működik.

Az új hálózat Várfalván 1999-2000-ben épült ki pályázatból, akkor vitték el a vezetéket a faluban minden portához, és az csatlakozott rá, aki akart, mondta a polgármester. Ebbe a hálózatba már két forrás vizét vezették be. A beruházás kormánypénzből készült el, a polgármester emlékei szerint az előtanulmányokat a helyi lakosok hozzájárulása fedezte, akárcsak a porták csatlakozását a rendszerre.

2008-ban az első PNDL-ből (helyi fejlesztések országos programjából) bővült a hálózat, ekkor kapcsolták rá a Várfalvával egybenőtt Aranyosrákost, illetve a község két másik faluját, Kövendet és Bágyont. Ehhez két újabb forrás vizét fogták be. 2012-ben lefúrtak az egyik korábbi forráshoz a várfalvi tartály mellett, hogy a vizét a tartályba tudják pumpálni, mert a természetes hozama lecsökkent.

A négy-öt vízforrás magasan helyezkedik el a Várfalva feletti dombok, hegyek gyomrában. Egy kivételével szabadeséssel tartályokba csapolják őket, és a tartályokból érkezik a víz a falvak vízhálózatába szintén szabadeséssel. A legtöbb helybéli, akivel beszélgettünk, ezzel indokolja, hogy ingyenesen jut vízhez: fenti forrásokból gépi segítség nélkül, szabadeséssel érkezik a természetesen tiszta víz.

A források vízhozama egyenként 2,2-2,5 liter másodpercenként, saccolta a polgármester, aki elmondta, hogy az akkori tanulmányok szerint ezek a források fedezték volna Várfalva, Aranyosrákos, Kövend és Bágyon vízfogyasztását.

Normálisan fedezik is, de egyrészt nyári időszakban leapadnak, mert magasabban helyezkednek el, mint a falvakban a talajvíz. Másrészt a polgármester is tudja, hogy nemcsak azért nő meg a fogyasztás, mert nyáron az emberek többet vizet isznak, hanem sokan ezzel a vízzel öntözik a kertjüket, mossák az udvarukat, locsolják a gyepet. Vannak ugyan kutak, de sok be van tömve, mondta a polgármester.

Az ingyenes víz évi ötvenezer lejbe kerül

a polgármester becslése szerint, és természetesen a község költségvetéséből fedezik a tartályok takarítását, a hálózat karbantartását, a víz klóros fertőtlenítését. A klórozás nem folyamatos, a klórpasztillákat akkor adagolják a vízhez, ha a mérések szennyeződést mutatnak. Ez főként esőzések után történik meg, amikor a források körüli talaj agyagszemcséi felkavarodnak a vízbe, magyarázta a polgármester.

Az önkormányzat célja régóta az volt, hogy saját hatáskörben működtethesse az ivóvízhálózatot, mondta Mărginean János. Nem a profit miatt, hanem hogy az önkormányzat vigyázzon a hálózatra.

Az önkormányzat valamikor 2013-14-ben pályázati pénzből vízórákat is vásárolt és szerelt fel, hogy majd fogyasztás alapján tudja kiszámlázni a vizet, de az uniós csatlakozással a törvény nem tette lehetővé, hogy az önkormányzatok vízszolgáltatók maradjanak. Azaz a várfalvi hivatalnak sincs joga leolvasni a már felszerelt vízórákat, és pénzt kérni a vízért a fogyasztóktól.

A gazdasági hatékonyság indokával (százezer fogyasztónál válik rentábilissá a vízszolgáltatás) a törvény csatlakozni kényszeríti a vidéki településeket is a legközelebbi regionális szolgáltató vállalathoz. Várfalva esetében ez a Torda és Aranyosgyéres környékét ellátó Aranyos Vízművek, a Compania de Apă Arieș.

Miért nincs víz, ha van?

Több lakos is mesélte, hogy a polgármesteri hivatal tavaly tavasszal elzárta a vizet, épp a lockdown és a nagy kézmosáskampány idején. Akkor adta meg a vizet, amikor a lakosok felháborodtak. Idén nyáron pedig csak egy-egy órát folyt a víz reggel és este.

A polgármester szerint ez értelmezés kérdése: az volt a hivatal célja, hogy a lakosok egyformán jussanak vízhez. Ezért naponta elzárták a vizet, hogy a források újra tudják tölteni a tartályokat. Nyaranta mindig van 2-3 hét szárazság, magyarázta a polgármester. A háztartási szükségleteket ekkor is ki tudná elégíteni a mostani források hozama, de vannak, akik másra is használják. Öntözésre például, erősítette meg a polgármester azt, amit a gazdáktól is hallottunk: van, aki az „ingyen” vízzel öntözi a kertjét.

Az öntözők mellett a „piszcsinásokra” is haragszanak egyesek. Mint több helybélitől megtudtuk, így hívják azokat, akik nyáron műanyag medencét tesznek ki az udvarukra, hogy pancsolhassanak a gyerekek vagy a panziók vendégei. Ezeket a több száz literes medencéket is azzal a községi vízzel töltik fel, amiért most még nem kell fizetni.

Nyaranta a víz gyorsabban távozik a tartályokból, mint ahogy a források meg tudják tölteni. A legalacsonyabb részeken lakóknál ilyenkor is volt víz, de a kevés, szabadesésben lefolyt víz nem tudta megtölteni a hálózatot falu magasabban fekvő részein. Ezért úgy döntöttek, mondta a polgármester, hogy naponta elzárják a vizet, hogy a tartályok újra tudjanak töltődni, és mindenkihez egyformán eljusson a víz, illetve mindenkit egyformán érintsen, amikor nincs. Este tízkor elzárták a tartályt, reggel hétkor megengedték a vizet.

Ehhez képest a lakosok azt panaszolták, idén nyáron már csak egy-egy órára adták meg a vizet reggel és este. Mi több, hiába jöttek az őszi esők, szeptemberben is rendszeresen elzárták a vizet, és volt, akinél még októberben is csak időnként folyt a vezetékekből, és ezt már végképp nem értették.

A turisztikai tájékoztató egy októberi posztjából azt lehetett sejteni, hogy az egyik tartályból szivárgott a víz azelőtt, hogy a falut elérte volna. A felhívásban ugyanis megkérték a lakosokat, jelezzék, ha bárhol szivárgást észlelnek. A lakosok szerint a vízellátás november elseje óta folyamatos, de őket nem tájékoztatta senki, hogy októberben mi történt: hol szivárgott el a víz, sikerült-e elhárítani a meghibásodást, vagy a falu fogyasztása csökkent annyira, hogy nem érzik az elszivárgó víz hiányát.

Novemberben többször is próbáltuk elérni a korábban készségesen válaszoló polgármestert, de ebben a hónapban már nem vette fel a telefont.

Akkor sem iható, ha van

A megyei közegészségügyi hivatal (DSP) rendszeresen ellenőrzi a vízminőséget. A polgármester nem tudta megmondani, a DSP milyen jellegű szennyezést talált a vízben. A vízvizsgálat eredményét a polgármesteri hivatal online a saját honlapján, Facebook-oldalán, illetve hirdetőtáblákon teszi közzé, mondta.

A hivatal honlapján viszont a Hírek menüpontban egyetlen hírt sem találtunk tavaly október és idén szeptember között. Átnéztük a Facebookon publikus várfalvi és aranyosrákosi csoportokat és oldalakat, és ott se találtunk hírt a vízminőségről, falugyűlésről vagy a vezetékes víz fizetőssé válásáról.

Falubeliek elmondása szerint az orvosi rendelő ajtajára volt kifüggesztve, hogy a vezetékes víz nem iható a DSP vizsgálata szerint, de szeptemberi ottjártunkkor már nem láttuk. A falubeliek tudtak róla, hogy a víz hivatalosan nem iható, de többségük főzéshez, mosogatáshoz, mosáshoz ezt használja. Van, aki ezt is issza, például maga a polgármester, aki kifejezetten jó ízűnek tartja a várfalvi vizet, és nem tud senkiről, aki megbetegedett volna tőle.

Megkérdeztük a közegészségügyi hivatalt, mi volt a várfalvi víz öt legutóbbi ellenőrzésének eredménye, és ki kezdeményezte a vizsgálatokat. A helyi hálózatok, kutak és források vizét a polgármesteri hivatalok kötelesek ellenőriztetni, válaszolta a DSP. 2016-ban a várfalvi polgármesteri hivatal kétszer is vitt mintát, 2017-ben, 2019-ben és 2021-ben a DSP hivatalból ellenőrizte a vízminőséget.

Mindegyik vizsgálat eredménye ugyanaz: a várfalvi víz vegyi összetétele rendben van a vizsgált paraméterek szerint, mikrobiológiailag viszont nem felelt meg az ivóvíz feltételeinek.

Idén év elején, esős idő után ellenőrizte a megyei közegészségügy a várfalvi vizet, azért találták szennyezettnek, magyarázta a polgármester. Két héttel utána ellenőriztették az Aranyos Vízművek laboratóriumában, ahol az jött ki, hogy iható.

Neki könnyebb a vízművekkel ellenőriztetni, mint a DSP-vel, mert ahhoz korábban be kellett menni Kolozsvárra kérvényezni, a számlát másik helyen adták ki, az önkormányzat pedig csak banki utalással tudja kifizetni. A kifizetési tanúsítványra adnak palackot, abba a polgármesteri hivatal munkatársa veszi a vízmintát, azt vissza kell vinni a közegészségügyhöz. Ehhez a többszöri úthoz képest a tordai labort csak felhívják, ők kijönnek, mintát vesznek, elemzik ugyanazon paraméterek szerint, mint a DSP, majd elküldik az eredményt. Érdekes módon a tordai laborvizsgálat mindig ihatónak minősítette a várfalvi vizet, mondta a polgármester.

Látni szerettük volna ezeknek az elemzéseknek is a konkrét eredményét úgy, ahogy azt az Aranyos Vízművek laborja kiállította. Amikor kikértük a dokumentumokat, írásos válaszában a cég igazgatója tagadta, hogy a laborjuk vizsgálta volna a várfalvi vizet. Arra hivatkozott, hogy a hálózatot még nem ők működtetik, ezért nem vizsgálják a vizet benne.

Amikor viszont később telefonon beszéltünk, Bobic igazgató elismerte, hogy a polgármester kérésére valóban vizsgálták többször is a vizet, de ő nem, egyedül a megrendelő hivatal teheti közzé ezeknek a vizsgálatoknak az eredményét.

A megoldás egyébként az, hogy a tordai szolgáltató hozza majd a stabil mennyiségű és minőségű vizet, és akkor amiatt sem kell háborogjanak a várfalviak, hogy zavaros a víz, mondta a polgármester.

Mikortól kell fizetni a vízért?

A konkrét csatlakozást Várfalva idén nyáron kérvényezte, és a jövő év elején várható, mondta a polgármester. A vízművek igazgatója viszont még ennyire hozzávetőleges időpontot sem mert jósolni: valamikor a jövő évben, saccolta Bogdan Bobic. Kérésünkre elmagyarázta, az infrastruktúra elkészülte után mi az átvételi eljárás:

• a cégnek meg kell kapnia a várfalvi hálózatba történt összes beruházás technikai dokumentációját,

• ellenőrizniük kell a helyszínen is, hogy működnek-e a berendezések,

• látniuk kell az összes (vízügyi, közegészségügyi, környezetvédelmi) engedélyt, amelyet az önkormányzat beszerzett a hálózat működtetéséhez,

• ha az önkormányzat nem szerezte be mindet, akkor a cégnek kell a hiányzókat megszereznie,

• a vízművek is dokumentációt, leltárt állít össze a hálózatról és berendezésekről, amelyeket átvesz az önkormányzattól.

Az átvételi szerződést csak ezek után írják alá, utána már a vállalat felelőssége működtetni és karbantartani a rendszert, mondta az igazgató. Kérdésünkre, hogy ez az átvételi eljárás mennyi ideig tart, Bobic azt felelte, hogy két hónaptól egy évig is húzódhat. Náluk eddig egy év volt a leghosszabb átvétel, és csak egyetlen településen húzódott ennyire el. Az igazgató bízik benne, hogy Várfalvánál ez jóval gyorsabban, pár hónap alatt lezajlik, mert ott nincs olyan berendezés, amelyet a vízművek ne fogadna el, vagy ne felelne meg a kötelező előírásoknak.

Egyelőre az ivóvízhálózatokat veszik át a község falvaiban, mondta Bobic, ha elkészül a csatornarendszer, akkor majd azt is. A község falvai közül eddig csak Bágyonban van csatornázás, illetve kész a terv Kövendre és Várfalvára, mondta el Mărginean polgármester. A kivitelezésre az új, Anghel Saligny névre keresztelt PNDL-ben fognak majd pályázni.

Az ivóvízhálózattal együtt a regionális szolgáltató átveszi a helyi vízforrások kezelését is, de a várfalvi hálózatba olyan vizet pumpál majd, amelyet a Szentmihály környéki mélyfúrású kutakból szivattyúznak, és az ottani tartálynál tisztítják, magyarázta az igazgató.

Kérdésünkre az igazgató külön cáfolta, hogy az Aranyosból szívnák át a vizet a hálózatba. Az viszont megtörténhet, mondta, hogy a község Tordától távolabbi falvait, Csegezt és Székelyhidast az ottani, helyi vízforrásokból lássák majd el.

A jelenlegi forrásokat konzerválni fogják, amikor a hálózatot átveszi a tordai szolgáltató, mondta a polgármester. Ha meghibásodik vagy valami történik a szolgáltató ivóvízrendszerével, akkor ezekből a forrásokból látják el a falut.

Többeknek keserves lesz megszokni,

hogy fizetni kell a vízért, de sokan alig várják, hogy bekössék a falut, és állandósuljon a vízszolgáltatás, mondta Mărginean János. Tudatában van annak, hogy a víz fizetőssé válása megosztja a falut, de ha nincs víz, az mindenkinek baj, válaszolta arra a felvetésre, hogy ezt elsősorban a mezőgazdasági nyugdíjból élő kisnyugdíjasok fogják megsínyleni. Úgy véli, nem lesz olyan a faluban, aki ne tudná kifizetni majd a vizet, hisz villanyt is fizet most mindenki.

Mărginean János nem hallotta még, hogy azt többé nem választják meg polgármesternek, aki vízművekhez köti a falut, és fizetőssé teszi a vezetékes vizet, válaszolta kérdésünkre. Kommentárként annyit fűzött hozzá: Pech! Ő minden ember javát kell, hogy nézze, nem csak egyesekét, mondta, és nem az újraválasztására hajt.

A víz várható árát nem tudta megmondani, de a vízművek honlapján megnézhető: közel hat lej a víz köbmétere TVA nélkül. Összehasonlításképp: Kolozs megye másik vízszolgáltatója, a Compania de Apă Someș köbméterenként és TVA-val együtt csak 4,09 lejt kér a vízért.

Várfalva tíz éve mind csatlakozik, az uniós pénzről mégis lemaradt

Az önkormányzati tanács még a 2010-es évek elején megszavazta, hogy a község ivóvízrendszere csatlakozzon a tordai szolgáltatóhoz. Várfalva 2017-ben lépett be a regionális szolgáltató tulajdonosainak fejlesztési egyesületébe (Asociația de Dezvoltare Intercomunitară Apa Văii Arieșului).

A regionális szolgáltató akkor nem tudta átvenni a várfalvi hálózatot, a helyi infrastruktúra nem felelt meg a technikai elvárásoknak, ezért azt az önkormányzat két PNDL-pályázatból fejleszti. Az egyikből Kercseden, a másikból Székelyhidason építik ki az ivóvízhálózatot. A munkálatok Székelyhidason 2,1 millió lejbe, Kercseden több mint ötmillió lejbe kerülnek, mondta a polgármester.

A bővítéssel azt szeretnék elérni, hogy az Aranyos Vízművektől a Bágyon, Kövend és Kercsed falvakig már kiépített rendszeren keresztül hozzák a vizet, és innen látják majd el az egész községet, magyarázta a polgármester, aki szeptember végén még nem tudta, milyen technikai feltételeknek kell megfeleljen a helyi hálózat ahhoz, hogy az Aranyos Vízművek átvegye a működtetését. A vízművek akkor kezdte átnézni a kiépült, illetve kiépülő vízhálózatot.

Az Aranyos Vízművek óriási, 700 millió lejes uniós pályázatot bonyolít le évek óta, ebből csatlakoztatják a Torda és Aranyosgyéres környéki településeket a vízművek hálózatára. Természetesen megkérdeztük az igazgatót, Várfalva miért nem része ennek a nagy beruházásnak, amelynek munkálatait sok környékbeli falu panókon hirdeti.

Bogdan Bobic elmondta, a pályázatot még 2013-14-ben készítették elő, és 2015-re véglegesítették a megvalósíthatósági tanulmányokat, a beruházási listát. Ezeket akkor hagyta jóvá a vízműveket tulajdonló, települési önkormányzatokból álló fejlesztési egyesület, Várfalva pedig csak 2017-ben lépett be az egyesületbe. Ugyanezért maradt ki a tíz településből álló Alsójára község is, magyarázta az igazgató.

Koncepció vagy a kiírások fejlesztik a falut?

Várfalva mindig mezőgazdasági terület volt jó minőségű földdel, újabban megpróbálják az agroturizmust is népszerűsíteni, mondta a polgármester. A környék turizmusa erős, mivel közel vannak olyan hagyományos célpontok, mint a Tordai-hasadék, a tordai sóbánya vagy Torockó. Ebből Várfalva hat panzióval és az EKE Várral próbál profitálni.

Azért csak próbál, mert úgy tűnik, a fejlesztéseket nem az alapvető igények (jó út, állandó víz, csatornázás) határozzák meg, hanem az AFIR vidékfejlesztési kiírásai. AFIR-pályázatból 2015-2016-ban több panziót építettek, bővítettek, többek között a polgármester felesége és a község jegyzője is. 2017-ben még csak reménykedtek abban, hogy a megyei tanács leaszfaltozza a két legtöbb panziót építő falu, Várfalva és Székelyhidas közötti utat, ez végül csak idén nyáron történt meg.

A község turisztikai tájékoztató központját a 2018-as megvalósításai között sorolta fel a polgármester. Ehhez képest a központ honlapja már nem működik, a Facebook-profilja a község lakóit igyekszik tömören tájékoztatni az aktualitásokról. AFIR-pályázatból egyetlen falut csatornáztak a hatból: a bágyoni szennyvíz kezelésére 2017-ben nyert a hivatal pályázatot, a rendszer csak négy év múlva kapott környezetvédelmi engedélyt. Kész a terv két másik falu csatornázására, ezzel újabb kiírásra várnak, holott a Regio programban a 2010-es évek elejétől lehetett volna infrastruktúrára pályázni.

Várfalvát idén nyáron minősítette helyi érdekű turisztikai településsé a szaktárca, ez több mint kétéves procedúra volt, mesélte a polgármester. A minősítés a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a várfalvi önkormányzat vagy cég turisztikai beruházásra pályázik, egyből kap öt pontot a pályázatok általában százig terjedő pontozásakor, válaszolta kérdésünkre Mărginean János.

A falu turistacélpontnak tartja a Jósika-kastélyt, több tábla is jelzi, merre kell keresni. A falusi szóbeszédből viszont úgy tudjuk, a Jósika család Németországban élő örököse haragszik a falura, mert miután visszaigényelte és felújította a kastélyt, hiába kérte a helyieket, adják vissza azokat a berendezési tárgyakat, amelyeket a kastély államosításakor vittek el onnan. A kastély és kertje ezért most a zárt kapun keresztül nézhető meg.

Tervek léteznek ugyan, de a pénzlehívó állások üresek

A hivatal bekapcsolná a turisztikai körforgásba a nagyon szépen felújított, de csak időnként használt várfalvi unitárus templomot is. A várfalvi és a bágyoni templomot nem a hivatal, hanem az egyház újíttatta fel uniós vidékfejlesztési pályázatokból. A bágyoni templom régészeti feltárásakor értékes kora Árpád-kori leletekre bukkantak, ezeket a kolozsvári történeti múzeumba szállították.

A polgármester uniós pályázatot akar benyújtani arra, hogy régészekkel tárják fel a régi római vár helyét, amelyről annyit tudnak, hogy volt egy tornya, és innen felügyelték a verespataki arany és a tordai só kereskedelmét. Erről a várról kapta a nevét Várfalva, a falu neve az Árpád-korban Tordavárként bukkan fel.

Uniós pályázati kiírásra vár a polgármesteri hivatal azzal a tervével is, hogy 12 km-es bicikliúttal kösse össze a község falvait, majd egy következő szakaszban Szentmihályig és a már nem működő, keskeny nyomtávú vasút, a Mocăniță nyomvonalán vezesse vissza a bicikliutat Várfalvához. Gyalogösvényeket, turistaútvonalakat alakítanak ki az EKE-vel közösen a község területén fekvő erdőkben.

Dokumentumok szerint a hivatalnak lenne kerete három olyan személyt is foglalkoztatni, akik uniós pályázatokat bonyolítanának. Három ilyen, jelenleg betöltetlen állást is találtunk a hivatal legfrissebb szervezeti felépítésében. Meg szerettük volna kérdezni a polgármestert, hogy ezeket az állásokat betöltötték-e valaha, ha igen, mikor és milyen eredménnyel, ha nem, miért nem. Ahogy arra is kíváncsiak vagyunk, mi a feladata annak a két személynek, aki a helyi turisztikai központ két állását tölti be.

A korábban készségesen válaszoló polgármestert novemberben már nem sikerült elérnünk.

Amennyiben sikerül, az alábbi kérdésekre várjuk a válaszait, amelyekkel természetesen frissíteni fogjuk a cikket:

• Beszéltünk röviden a gazdasági szerkezetváltásról a faluban, hogy nagyon sokan felhagytak a földműveléssel. Ez hogy hatott ki a község éves költségvetésére? Ha megnőtt a fizetésből élő alkalmazottak száma a községben, akkor megnőtt a személyi jövedelemadójukból származó bevétel?

• A várfalvi polgármesteri hivatal szervezeti felépítésében három üres állást is találtam uniós források kezelésére. Mióta szerepelnek ezek az állások az álláskeretben? Mindig is betöltetlenek voltak, vagy csak épp most üresek?

• A község egyetlen uniós pályázattal sem szerepel az Észak-Nyugati Fejlesztési Régió adatbázisában. Mi az oka ennek? Nem találtak embert, aki foglalkozzon ezekkel? Túl nagy energiaráfordítást jelent egy-egy ilyen pályázat ahhoz képest, hogy mennyit hoz?

• Ön 2012 óta Várfalva polgármestere, és azt mondta, a tanács valamikor 2010-es évek elején jelezte a tordai szolgáltatónak, hogy a község csatlakozna a regionális szolgáltatóhoz. A Torda és Gyéres környéki települések közül sokat egy nagy, 700 millió lejes uniós pályázatból közművesítenek és csatlakoztatnak a szolgáltatóhoz. A pályázatot 2013-14-ben készítették elő, erről bizonyára ön is tudott – nem szerette volna, hogy Várfalva község is belekerüljön? Miért csak 2017-ben léptek be a fejlesztési egyesületbe?

• PNDL-programokban eddig 3 pályázattal szerepeltek: egy 2015-ös aszfaltozással és két 2018-as vízhálózattal (a hidasi és a kercsedi). Ezeket az RMDSZ segített kilobbizni a központi adminisztrációban, vagy egyszerűen csak nyertek Várfalva pályázatai mindenféle politikai rásegítés nélkül?

• Egy 2021 májusi kimutatás szerint a két 2018-as pályázat költségének eddig kétharmadát számolták el, vagyis májusig a munkálatok kétharmadát fizették ki. Jelenleg hogy állnak a munkálatokkal?

• A kercsedi és a hidasi hálózat befejezésétől függ, hogy mikor veszi át a községet az Aranyos Vízművek. Most hogyan becsüli, mikor kezdhetik meg az átadási/átvételi folyamatot a CAArieșsel?Ezeken kívül van a községnek beruházásra fordítható pénze a saját költségvetésében? Ha igen, kb mekkora az aránya a teljes büdzsén belül?

• Idén október 24-én közölte ön a Facebookján, hogy a Cseke Attila vezette fejlesztési minisztérium 473 ezer lejt utalt ki Várfalva községnek. Ez a kormányzat sürgősségi alapból utalták ki? Várfalva mire szánja az összeget? A falubeliek, akikkel beszélgettem, a folyamatos vízellátás mellett az aszfaltot hiányolják leginkább a faluban.

• Két betöltött állást találtam a község turisztikai tájékoztatási központjához rendelve. Nekik mi a feladatuk? Mióta működik a turisztikai tájékoztatási központ? A Facebook-profil 2017 júniusa óta működik.

• Amikor kérdést intéznek a központ Facebook-profilján a község vezetésének, ki válaszol? Kinek a munkaköri leírása tartalmazza ezt a feladatot?

• Várfalviak még október közepén, jóval az esős időszak kezdete után is arra panaszkodtak, hogy nincs víz a hálózatban, vagy el-elvették a vizet. Egyesek meghibásodást sejtettek a vízhiány okaként: mi volt az ok? Mennyi ideig nem volt víz emiatt, és mikor sikerült elhárítani a meghibásodást, ha sikerült?

• Ön a tavalyi kampányában említette, hogy egyenlően szeretne bánni a Várfalva községhez tartozó falvakkal. Ez azt jelenti, hogy korábban egyesekkel kiemelten bántak, másokat elhanyagoltak? Melyik falu volt inkább kiemelve, és melyik inkább elhanyagolva?

The post Bár nyaranta alig folyik, mégis ragaszkodnak az ingyen vízhez Várfalván appeared first on Átlátszó Erdély.