A mondatnak az a része, hogy a gazdák kompenzációt kaphatnak a természetvédelmi korlátozások miatt, valóban összhangban van az elfogadott stratégiával. Az viszont már erősen félrevezető, hogy ezt mind a közösségi médiában, mind a párt közleményében úgy kommunikálják, mintha 2026-ban az RMDSZ parlamenti frakcióinak közbenjárására született volna meg a kompenzáció gondolata és jogi alapja. A történet ugyanis jóval régebbi, és még nem is tekinthető elvégzettnek az ezzel kapcsolatos munka. 

A kompenzáció nem most született meg

A természetvédelmi korlátozások miatt járó kompenzáció jogi alapja már egy 2007-es természetvédelmi sürgősségi kormányrendeletben is szerepelt.

A jogszabály kimondta, hogy a védett természeti területeken lévő földek tulajdonosai vagy bérlői  kompenzációt kapnak a természetvédelmi korlátozások betartásából fakadó jövedelemkiesésért. Ezt a kormányrendeletet négy évvel később módosították a 49/2011-es törvénnyel. A részletes igénylési és számítási szabályokat külön kormányhatározatnak kellett volna megszabnia, de ez azóta sem történt meg. 

Ahhoz ugyanis mindegyik természetvédelmi területnek el kellett volna készíteni a kezelési tervét, de ami elkészült, azzal is sok a gond. A védett területeken azokat a gazdákat, akik a természeti értékeket védve művelik a földjüket,

a területalapú mezőgazdasági kifizetésekbe épített többletjuttatásokkal kompenzálják.

Például 2024-ben összesen 184 millió eurót kaptak azok, akiket valamilyen természeti vagy természetvédelmi korlátozás akadályozott abban, hogy jobban kihasználják a földjüket vagy erdőjüket. Közel 207 millió euró értékben jutalmazták azokat, akik klíma- és környezetvédő módon gazdálkodtak. Ezeket az adatokat a kifizetések nyilvános adatbázisából összesítettük. Vagyis a gazdák kártérítésének jogi kategóriája nem 2026-os újdonság.

Ez az első fontos pont, amit az RMDSZ kommunikációja elhomályosít.Tehát nem arról van szó, hogy eddig semmilyen jogi lehetőség nem létezett, és most valaki létrehozta azt.

Akkor mi történt most, 2026-ban?

Történt valódi változás – csak nem az, amit az RMDSZ közösségi oldalára kiírt „Elértük!” mondat elsőre sugall. 2026 áprilisában a kormány ugyanis a védett területek mellé új kategóriát vezetett be: a bioatdiverzitási prioritási területeket.

Ezekre a jogszabály külön kompenzációs jogalapot hozott létre.

Csakhogy ugyanebben a jogszabályban az is szerepel, hogy a kompenzáció igénylését, kiszámítását és odaítélését külön kormányhatározat szabályozza. A kifizetés pedig csak ennek a határozatnak a hatálybalépésétől indulhat.

Ennek határideje hat hónap, vagyis 2026. október 7. 

Május 29-én elfogadtak egy módszertant is, de ez nem a pénz kiszámításáról szól, hanem azt szabályozza, hogy hogyan kell azonosítani a biodiverzitási prioritási területeket. A kettő pedig nem ugyanaz. Röviden: a területek azonosításának szabálya már megvan, a  kompenzáció kifizetésének teljes szabályrendszere még nincs. És ehhez jön az augusztusi stratégia

A PNRR-támogatások lehívásának véghajrájában a parlament augusztusi rendkívüli ülésén  elfogadta a 2026–2030-as biodiverzitási stratégiát, amiről az RMDSZ közleménye is szólt. 

A parlamenti bizottságok hivatalos jelentése szerint a végleges szöveg több helyen is rögzíti, hogy a természetvédelmi és helyreállítási intézkedések miatt keletkező jövedelemveszteségeket, illetve többletköltségeket kompenzálni kell. Ez tehát tényleg bekerült a stratégiába. 

Ki érte el?

A parlament hivatalos adatlapja szerint az eredeti törvényjavaslatot az USR 25 képviselője és szenátora kezdeményezte, és betársult egy PNL-s szenátor is. RMDSZ-es kezdeményező nincs a listán. 

Ez még önmagában nem bizonyítja, hogy az RMDSZ később ne vett volna részt az egyeztetésekben. A módosító indítványoknál viszont már van konkrét dokumentumunk.

A bizottságok jelentése felsorolja a beadott és elbírált módosításokat, és az elfogadott módosításoknál megjelöli a benyújtókat is. Az alsóház bizottságaiban elfogadott 11 módosítást a PSD és az AUR képviselői nyújtották be. Egy nappal korábban pedig, a szenátusi bizottságokban szintén csak a PSD, az AUR, a PACE és a PNL egy-egy szenátorának módosítóját fogadták el. 

A parlament két házának bizottsági vitáin RMDSZ-es javaslatot nem találtunk. Ez azért fontos, mert az RMDSZ kommunikációja ennél sokkal egyszerűbb történetet sugall: mintha a párt saját módosításai révén vitte volna át a gazdák kompenzációját.

A parlamenti dokumentumok ezt nem támasztják alá.

A képviselőházi bizottsági vitán elutasított 52 javaslatot (.pdf, 289. oldaltól) is az USR, az AUR és a SOS képviselői nyújtották be. Ezek között volt olyan, amely bármilyen természetvédelmi korlátozás esetén a gazdálkodó teljes kárának megtérítését írta volna elő. Illetve olyan is, amely nemcsak az ezután kijelölendő, új Natura 2000 területeken, hanem az eddigiek is jelentkező jövedelemveszteségeket is kompenzálta volna. Ezeket a bizottságok elutasították. 

A képviselőházi vita jegyzőkönyvében szerepel, hogy az elfogadott módosítások közül többet a Román Gazdák Klubjának javaslatai alapján a szenátus környezetvédelmi bizottsága vezetett be a törvénytervezetbe, ám az előterjesztők közt itt sem látunk RMDSZ-es bizottsági tagot. Pedig az RMDSZ részéről épp Tánczos Barna tagja ennek a bizottságnak, akit a stratégia elfogadásáról szóló RMDSZ-közlemény is idéz. 

Hol van a miniszter?

Tánczos másik szerepben jelent meg a törvényhozási folyamatban: a mezőgazdasági tárca ügyvivő minisztereként fogalmazott meg az általa vezetett intézmény csapatával közösen módosító javaslatokat, amelyeket az augusztus 4-ei szenátusi vitán megvédett, olvasható a mezőgazdasági minisztérium közleményében. 

Ez a közlemény nem jelöli meg, hogy a javaslatokat a bizottságokban vagy a plénumban lefolytatott vitán védték-e meg (ugyanazon a napon folytak). Kinyitottuk az összes bizottsági jelentést, és elolvastuk a plénumbeli vita jegyzőkönyvét is, de egyikben sem szerepel, hogy Tánczos miniszter vagy a minisztérium más alkalmazottja ezeken megjelent volna, vagy hozzászólt volna a vitához.

Ahol a minisztérium bizonyíthatóan hozzászólt a stratégiához, az a márciusi, májusi és júliusi tárcaközi egyeztetés volt (.pdf, 4. oldal), amit a környezetvédelmi minisztérium koordinált. Magát a stratégiát a Pro Biodiversitas kft., a Román Madártani Egyesület és az M&S Ecoproiect kft. társulása készítette el a a környezetvédelmi minisztérium megrendelésére.

Az egyedüli RMDSZ-es, aki hozzászólt a törvényjavaslat augusztus 5-i vitájához a Képviselőház plénumában, Hajdu Gábor volt. Ő a tulajdonjog tiszteletben tartását hangoztatta, és azt, hogy nem lehet a polgárok ellenében modernizációt és reformokat végrehajtani, egyensúlyt kell teremteni a PNRR vállalásai és a polgárok érdekei között.

A képviselőház név szerinti szavazási adatai szerint a törvényt 177 igen, 79 nem és 11 tartózkodó szavazattal fogadták el; két képviselő nem szavazott. Az RMDSZ 19 jelen lévő képviselőjéből 18 igennel szavazott, egy pedig nem szavazott. Viszont az RMDSZ a közleményében nem azt állítja, hogy megszavazta, hanem hogy a kártérítés egyenesen az ő javaslatai alapján került be a stratégiába.

Ez pedig nem támasztható alá.

Következtetés

Az állítás tehát, hogy az RMDSZ augusztus elején „elérte”, hogy a természetvédelmi korlátozások miatt jövedelmet vesztő gazdák kompenzációt kapjanak: hamis.

A kompenzáció jogi alapja már 2007-ben, az uniós csatlakozásunkkor megjelent. 2026-ban valóban új kompenzációs jogalap született, és a biodiverzitási stratégia is megerősítette a kompenzáció elvét.

A stratégiát tartalmazó törvényjavaslatnak nem volt RMDSZ-es kezdeményezője, és az elfogadott módosításokat sem az RMDSZ honatyái nyújtották be. A módosításokat a mezőgazdasági minisztérium közleménye szerint a szenátusban Tánczos Barna vezette fel és védte meg, de ezt a parlamenti vita dokumentumai egyáltalán nem támasztják alá. Az RMDSZ frakciója egyetlen módosítást sem szignózott. 

És ami a gazdáknak talán a legfontosabb: a rendszer még távol áll a működéstől.

Az RMDSZ tehát egy létező változást kommunikál – csak úgy, mintha ez sokkal nagyobb és teljesen új eredmény lenne, és mintha annak politikai érdeme egyértelműen az RMDSZ-hez, nem pedig a törvény kezdeményezőihez, valamint a módosítási javaslatokat benyújtókhoz  kötődne. A rendelkezésre álló eredeti dokumentumok az RMDSZ-nek ezt a kommunikációját nem támasztják alá.

 A címlapfotó illusztráció.

The post Az RMDSZ találta fel a gazdák kompenzációját? appeared first on Átlátszó Erdély.

A legerősebb ellenérv az volt, hogy egyik alapelvünk, hogy az Átlátszó Erdély nem pályázik olyan szervezet által nyújtott támogatásra, amelynek tevékenységét a múltban követtük, vagy amellyel a jövőben foglalkozhatunk. 

Márpedig a Communitas Alapítvány és különösképp az alapítvány mögött álló RMDSZ tevékenységéről nemcsak folyamatosan írunk, hanem 

pereljük is a gazdálkodásával kapcsolatos közérdekű adatok kiadásáért.

A pályázás mellett szólt, hogy a Kormányfőtitkárság, illetve az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által kiutalt pénz egyik célja a kisebbségi sajtó fenntartása. Ez az RMDSZ által kezelt forrás tehát olyan közpénz, amelyből az erdélyi magyar sajtó összes szereplője támogatásban részesülhet, elvileg legalábbis.

További érv volt, az Átlátszó Erdély fennállása először fordult elő, hogy fizetésképtelenség közelébe kerültünk. Egy olyan helyzetben, amikor valós annak a veszélye, hogy alkalmazottaink fizetését nem tudjuk fedezni, az Átlátszó Erdély kiadójának kötelessége zárójelbe tenni az elvi kifogásokat, és alternatív jövedelemforrásokat felkutatni. 

Azt reméltük, hogy talán az olvasóink, támogatóink is elnézik nekünk, hogy egy ilyen helyzetben felülvizsgáljuk saját alapelvünket, ha 

erről a döntésünkről transzparens módon kommunikálunk.

A pályázatot be is adtuk, mintegy 83 ezer lejt (kb. 16 ezer EUR) kértünk. Ez az éves költségvetésünk nagyjából 15 százaléka, nagyjából ennyibe kerül az Átlátszó Erdély infrastruktúrájának a fenntartása: a lakbér és rezsi, az általunk használt on-line eszközök, valamint a weboldalunk fenntartása, fejlesztése.

Nem lepődtünk volna meg, ha pályázatunk nem nyer: eddigi tevékenységünk bőven szolgált okot arra, hogy a pályázatunkat valamilyen indokkal ne részesítse támogatásban a Sajtó Szaktestület. Hogy mást ne mondjunk, a kuratórium alelnökéről, Szép Gyuláról néhány éve írtuk meg, hogy hosszú évekig működött együtt a Securitatéval. 

Meglepett, hogy a Sajtó Szaktestület 5 ezer lej (mintegy 1000 EUR) támogatást ítélt meg az Átlátszó Erdély számára. Mint az okos lány meséjében: támogatott is, meg nem is. Azt nem mondhatjuk, hogy nem kaptunk támogatást, ugyanakkor ez a pénz lényegében semmire nem elég, 

az anyagi problémáinkat nem oldja meg.

A támogatottak listáján viszont feltűnt néhány szerkesztőség, amely komolyabb összegeket kapott. Ilyen például a kolozsvári Szabadság (92 ezer lej), a marosvásárhelyi Népújság (100 ezer lej) valamint a Brassói Lapok (140 ezer lej). Ráadásul az utóbbi két kiadvány főszerkesztője, Karácsonyi Zsigmond és Ambrus Attila tagja a döntést meghozó szaktestületnek. Vagyis ők saját maguknak ítélik meg a támogatást.

Így rákérdeztünk, milyen kritériumok mentén ítéltek meg számunkra 5000 lejt a kért 83 ezer lej helyett? A Communitas válaszából sok konkrétum nem derül ki:

„A szakbizottságok minden pályázatot megvitatnak, és többségi szavazással döntenek a program társfinanszírozásáról. A testületi tagok álláspontja szerint a legfontosabb szempont, hogy az illető sajtótermék az adott térségben milyen szerepet tölt be a magyar kulturális élet nyomtatott, írott, online sajtó területén és milyen mértékben kell hozzájáruljon a Communitas Alapítvány a maga területén nélkülözhetetlen sajtótermék fennmaradásához. A Szaktestület kiemelten kezeli a fennmaradásért küzdő kiadókat, ugyanúgy külön a kulturális folyóiratokat, ugyancsak kiemelt figyelmet fordítanak a szórványrégiók sajtótermékeire.”

Felvetettük azt is, hogy a pályázat folyósításának feltétele lényegében egy logóelhelyezés: a szerződés értelmében az 5000 lej támogatást csak akkor kaphatjuk meg, ha feltüntetjük az atlatszo.ro oldalon a Communitas, illetve RMDSZ logóit. Közöltük hogy mivel politikai szervezet, 

az RMDSZ logóját semmiképpen nem fogjuk kitenni az oldalunkra. 

A Communitas logója elől elvben nem zárkóztunk volna el. Az oldalunkon szerepelnek más támogatók logói is, amelyektől lényegesen nagyobb, több tízezer eurós nagyságrendű támogatást kaptunk az átláthatóságért végzett munkánkra. Részünkről ennyi az „ára” egy támogatói logó elhelyezésének.

Alternatívaként azt ajánlottuk fel, hogy az évente közzétett beszámolónkban megemlítjük a Communitas Alapítványt, ugyanúgy, ahogy minden más támogatónkat felsoroljuk. 

Válaszunkban jeleztük azt is, hogy félrevezetőnek tartjuk a támogatás feltételéül szabott szöveg + logó párosítást. Ez ugyanis azt sugallja, mintha az RMDSZ a saját pénzéből támogatná a különféle civil és kulturális kezdeményezéseket, továbbá semmi nem utal a támogatás nagyságára.

A különféle plakátokon, programfüzeteken, weboldalakon mindenhol megjelenő Communitas- és RMDSZ-logók azt a hamis benyomást kelthetik, hogy 

az RMDSZ tartja fenn a teljes erdélyi magyar kulturális szférát. 

Csakhogy a Communitas-döntésekből világosan kiderül, a támogatások nagy része pár ezer lej – egy-egy ilyen támogatás alig látszik egy rendezvény költségvetésében. Cserébe az RMDSZ és a Communitas kombinált logója fő helyen jelenik meg ezernyi kulturális és közösségi program szóróanyagán.

Nem mellesleg ez a forrás a romániai adófizetők – köztük a magyarok – pénze, amit a bukaresti kormány folyósít minden évben a magyar közösség számára. Ha mindenképpen fel kell tüntetni valamilyen logót, akkor a kormány logója lenne a helyénvaló.

Azt is kevesen tudják, hogy a román kormány által az RMDSZ számára folyósított támogatásról szinte teljes a homály. Az RMDSZ ezt a pénzt a saját pénzeként kezeli, és utoljára 2019-ben tett közzé egy elnagyolt költségvetést.

2025-ben az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala összesen 64 millió lej (kb. 12 millió EUR) támogatást folyósított az RMDSZ-nek, ennek a pénznek a 

töredékét osztja ki a Communitas Alapítvány nyilvános pályázaton:

a szaktestületi keretek tavaly összesen 8,2 millió lejt (kb. 1,5 millió EUR) tettek ki. Ez a román kormány által 2025-ben folyósított pénz 13 százaléka. Ebből az eleve szerénykeretből a sajtó támogatására 1,4 millió lej (kb. 260 ezer EUR) jutott tavaly. 

Végül pedig azt is kértük, hogy a támogatási szerződésbe kerüljön be, hogy a Communitas Alapítvány tiszteletben tartja a függetlenségünket, az Átlátszó Erdély felületein megjelenő tartalomba semmilyen módon nem szól bele. Ez a kitétel minden támogatási szerződésünkben szerepel, és úgy gondoljuk, alap kell legyen minden sajtótámogatás esetében.

A Communitas Alapítvány lényegében minden kérésünk elől elzárkózott. Emiatt a támogatási szerződést nem állt módunkban aláírni.

The post Miért nem fogadtuk el a Communitas Alapítvány támogatását? appeared first on Átlátszó Erdély.

Az egyetlen kivétel az ammónia, amelynek a koncentrációja még mindig a hatszorosa a megengedett maximális értéknek. Viszont itt is javulást látunk, mivel április végén még 30-szorosan haladta meg az ammónia koncentrációja a megengedett értéket. Az ammónia nagy koncentrációban mérgező a vízi élővilágra, különösen a halakra.

A szalacsi szennyvizet az Apă Canal Nord-Vest részvénytársaság kezeli, amelynek azok a főként érmelléki települések a részvényesei, amelyeket hagyományosan RMDSZ-es polgármesterek vezetnek. A céget idén többször feljelentettem szennyezés miatt, a környezetőrség pedig megbírságolta. A feljelentések, a hatósági odafigyelés és a bírságok nyomására a cég valóban tisztítani kezdte a szennyvizet.

A minőségi javulás szemmel látható és szagolható

is a környéken, amit az előzött meg, hogy napokig dolgoztak a tisztítóállomáson. Ez nagyszerű! Főleg annak fényében, hogy a szennyvízkezeléssel megbízott Apă Canal Nord-Vest cég vezetője szerint nem lett volna érdemes egy ilyen ócskavastelep felújításával foglalkozni, mint amilyen a szalacsi tisztítóállomás.

Bár a szalacsi szennyvíz még mindig nem elég tiszta, nem teszek egyelőre több feljelentést emiatt a tisztító miatt, mert nem az a cél, hogy a vállalat a pénzét (pontosabban: a pénzünket, hiszen a környék önkormányzatai alapították a vállalatot) büntetésként befizesse. Sokkal hasznosabb lenne, ha arra költene, hogy teljes mértékben megfeleljen a határértékeknek, és a kifolyó víz

ne mérgezze, hanem táplálja a környéket.

Melyet a szennyezés mellett az aszály is sújt. Javasolnék is mindjárt két megoldási lehetőséget, ami olcsóbb is, mint a bírságok befizetése, ha megint feljelenteném a céget a szalacsi környezetszennyezés miatt:

1. a jelenlegit egészítsék ki gyökértéri szennyvíztisztítóval (a gyökértéri vagy gyökérzónás tisztítás olyan természetközeli eljárás, amelyben a szennyvizet náddal, sással vagy egyéb vízi növényekkel beültetett, sóderes-földes talajrétegen szivárogtatják át, a tisztítást a talajban élő baktériumok és a növények gyökérzete végzik, amelyek lebontják a szerves szennyeződéseket);
2. a jelenlegi szalacsi tisztító szomszédságában nemrég szüntette meg a működését egy disznóhizlalda, ennek a tisztítórendszerét fel lehetne használni a szennyvíz további tisztítására.

A szalacsi siker, bár nagyon örvendetes, mégiscsak csepp a tengerben, ha azt vesszük, hogy az Apă Canal Nord-Vest cég ezen kívül még vagy 20 településen látja el ezt a szolgáltatást. Eddigi ismereteim szerint rosszul vagy nagyon rosszul.

Például a tízezer lakosú Székelyhídon a mai napig irtózatosan büdös és szennyezett vizet enged bele közvetlenül az Érbe. És ahol gond van, ott fellépek ezentúl is.

A nyitóképen a székelyhídi, illetve a szalacsi szennyvízkifolyónál július 20-án vett minták láthatók. Fotó: Babos Krisztina.

The post Dolgoztak a szarhuszárok: sokat javult a szennyvíz minősége Szalacson appeared first on Átlátszó Erdély.

Idén 35. alkalommal rendezték meg Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort, de most nagyon hosszú ideje először úgy, hogy nem Orbán Viktor a magyar miniszterelnök.

Az erdélyi magyar közösség számára ismerős rendezvény hangulata gyökeresen megváltozott: a Tisza-kormány felülvizsgálja a Magyarországról érkező támogatásokat, a kormány képviselői pedig távol maradtak a szakpolitikai vitáktól. Tusványos sátrai alatt ülő emberek arcán ott volt a bizonytalanság, ami attól biztos nem oszlik el, ha a vitáknak nincs tartalma, és vitatkozó felek sincsenek. 

Riportunkban főként erdélyi magyar közéleti szereplőket kérdeztünk arról, tartanak-e a támogatások átvilágításától, és Tusványosról hiányzott-e nekik Magyar Péter.  

Riporter: Kulcsár Árpád. Operatőr és vágó: Csont Zsombor

The post Csúcspolitikus még Orbán Viktor? A bizonytalanság Tusványosa appeared first on Átlátszó Erdély.

A Magyar Hang úgy tudja, az ügyben a Tarr Zoltán vezette társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztérium büntetőjogi eljárás indítását kezdeményezi a közeljövőben. Amennyiben a vizsgálat nyomán bebizonyosodik, hogy annak idején az MMTK jogtalanul lett a rádiók többségi tulajdonosa, az eredeti állapotot kell helyreállítani, vagyis a rádiók Turos Lórándtól visszakerülnek az Erdélyi Médiatér Egyesülethez.

Minden jel arra mutat, hogy Turos Lóránd, az RMDSZ Szatmár megyei szenátora, egyben frakcióvezetője fogja ellenőrizni azt a médiatrösztöt, mely 2017 óta 13,4 milliárd forintot (nagyjából 35 millió eurót) kapott az Orbán-kormányoktól, és amely közel a teljes erdélyi magyar médiát birtokolja.

Mindez a romániai Audiovizuális Tanács (CNA) július 22-i ülésének egy látszólag érdektelen, pár percig tartó napirendi pontjából derült ki, amit a Magyar Hang egy forrása szúrt ki. 

Az online is megtekinthető ülés első napirendi pontjában a CNA előzetes beleegyezését adta ahhoz, hogy a marosvásárhelyi Radio Gaga rádiót üzemeltető cég, a SC Alamo Impex 97 SRL tulajdonosi struktúrája megváltozzon. 

Erre a formális rábólintásra azért volt szükség, mert ez a cég 12 rádiós (földi) frekvenciát birtokol, és a tulajdonosváltásokat a CNA is jóvá kell hagyja.

A lényegi infó azonban a CNA-ülésen is kivetített slide-on van: ebből az derül ki, hogy azért kérik a CNA beleegyezését, mert a SC Alamo Impex 97 SRL-t tulajdonló Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ Nonprofit Kft. (továbbiakban: MMTK) 100 százalékos tulajdonosa az eddigi Radu Morar helyett Turos Lóránd lenne. 

A szatmári RMDSZ-es „sajtómogul”

Bár Turos személye nincsen közelebbről megnevezve, minden forrásunk biztos benne, hogy nem másról, mint az RMDSZ befolyásos politikusáról van szó. Turós újságíróként kezdte a pályafutását, 2012-től 2016-ig a CNA tagja is volt. Szenátori mandátuma mellett vállalkozásai is vannak, például a Szatmári Friss Újság tulajdonosa.

Fontos, hogy a CNA-nak bemutatott slide szerint a médiatröszt kiadója, az Erdélyi Médiatér Egyesület továbbra is különálló entitás maradna. Azonban azzal, hogy az MMTK tulajdonában vannak a frekvenciák és a márkanevek, a magyarországi cég meghatározó kontrollt gyakorol a médiateres kiadványok fölött.

A CNA ülésén megszólalt az Alamo Impex 97 ügyvezetője, Hompoth Szilárd István (ő a tröszt másik cégének, a Prima Press SRL-nek is ügyvezetője). Az igazgató felszólalásából azonban semmi nem derült ki. Elmondta, hogy a tulajdonosváltásról szóló információt ő is egy nappal korábban kapta meg, indoklás nélkül, azzal az utasítással, hogy kezdeményezze a CNA-nál a tulajdonosváltással kapcsolatos jóváhagyási eljárást.

Az MMTK-nál vannak az erdélyi médiatröszt legfontosabb márkái

De miért fontos ez a cég? Az MMTK Nonprofit Kft. a rádiós frekvenciák mellett a Találmányi és Védjegyhivatal (OSIM) adatbázisa szerint a Krónika valamint a Székelyhon kiadványok márkanevét, illetve print és online logóját birtokolja.

Amint azt a Magyar Hang feltárta, a magyar kormány által bőkezűen támogatott Erdélyi Médiatér Egyesületből százmilliós nagyságrendű összegek mentek a múltban vissza az MMTK számlájára – ezen pénzek egy része a márkanevek használata után járó, a Magyar Hang információi szerint évente százmillió forintos nagyságrendű jogdíj.

Vagyis a magyar adófizetők először fizettek egy sor erdélyi médiatermék megvásárlásáért, azután pedig azért fizettek az MMTK-nak, hogy ezek az erdélyi médiatermékek használhassák saját logójukat. Nem megy rosszul az üzlet: a cégnek 2025-ben mintegy 126 millió forint (350 ezer EUR) árbevétele volt.

Összefonódások a Mediaworks-szel

Az MMTK-t 2018-ban hozta létre Liszkay Gábor akkori közvetlen munkatársa, Korda Éva Judit. A cég a kezdetektől fogva tulajdonolta a Krónika és a Székelyhon márkaneveket, később pedig a 12 frekvenciát birtokló Alamo Impex 97 SRL is hozzájuk került egy hűtlen kezelés gyanúját is felvető tranzakció során. Erről a Magyar Hang itt írt.

2023 nyara óta Radu Morar Nicolae a cég tulajdonosa. A Magyar Hang információi szerint a román származású üzletember Liszkay Gábor jó barátja és strómanja, a cég ügyvezetője pedig az a Lazányi Beáta, aki a Mediaworks pénzügyese.

A magyar cégbíróság adataiban anyagunk megjelenésekor nem volt nyoma a tulajdonosváltásnak. 

A Tisza szerint ez „messzemenően barátságtalan lépés”

Az RMDSZ-Tisza kapcsolatok alakulása szempontjából finoman szólva nem szerencsés fejlemény, hogy az RMDSZ rátenné a kezét erre a trösztre, ami lehetővé tenné számára, hogy kézivezérléssel irányítsa az erdélyi magyar sajtó közel egészét. 

Úgy tudjuk, a Tarr Zoltán vezette Kulturális Minisztérium napirendjén ott van a magyarországi milliárdokból felépített erdélyi médiatröszt ügye. A minisztérium egy magas rangú tisztségviselője messzemenően barátságtalan lépésnek tartja ezt az RMDSZ részéről.

A Magyar Hang információi szerint kizárt, hogy a cégvásárlás Turos Lóránd szenátor magánakciója lenne – Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek tudnia kellett a tervről. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a Fidesz és az RMDSZ Magyar Péter háta mögött megegyezett erről. 

Megkerestük Turos Lórándot is. A frakcióvezetőtől többek között első körben azt szerettük volna megtudni, milyen pénzből vásárolná meg ezt a céget, hiszen legutóbbi, 2025-ös vagyonnyilatkozata szerint nem rendelkezik számottevő likviditással.

Továbbá kíváncsiak voltunk arra is, hogy egyeztetett-e az RMDSZ vezetésével erről, illetve érdekelt volna az is, hogy milyen tervei vannak ezzel a céggel.

Az RMDSZ szenátora azonban röviden csak ennyit mondott a telefonba:

„nem nyilatkozom az Átlátszónak, visszhall”.

Borítókép: Turós Lóránd Facebook-oldala

The post Az RMDSZ dugiban rátenné a kezét a Fidesz erdélyi médiatrösztjére appeared first on Átlátszó Erdély.

Vagyis: annak ellenére, hogy jó ideje minden, nem létfontosságú kiadásunkat levágtuk, most már két év telt el úgy, hogy az éves működési költségeink mintegy negyedének nincsen fedezete. Ráadásul a bevételeink nemcsak csökkentek, kiszámíthatatlanná is váltak – itt írtunk bővebben arról, hogyan alakult át az a környezet, amelyben működünk.

Ha emlékeznünk kell az Átlátszó Erdély 2025-ös évére, akkor ezek a fontosabb tényezők:

• A két éve tartó mínuszokat eddig az évek során felhalmozott tartalékainkból fedeztük. Csakhogy ezek a tartalékok elfogytak.
• A tavalyi év végére világossá vált, hogy radikálisan át kell alakítanunk a szerkesztőségünk működését, ha el akarjuk kerülni a fizetésképtelenséget (ehhez 2026 májusában nagyon közel kerültünk).
• A pénzügyi gondjaink ellenére szerkesztőségünk sokat és jól dolgozott: több nagy hatású anyagot is publikáltunk, hivatkozottságunk és nézettségünk is sokat javult.
• Mivel minden rendelkezésre álló adat azt mutatja, hogy az olvasóink médiafogyasztási szokásai változnak, a már megszokott hosszú, alapos cikkeink mellett elkezdtünk vizuális anyagokkal kísérletezni: megújult és felpörgött az Instagram-oldalunk, több a tartalom a YouTube-csatornánkon, és a TikTokon is elkezdtünk építkezni.
• Sok időnket és energiánkat emésztették fel a SLAPP pereink, mert most már több is van. Az elsőt Balázs Attila gyergyói származású nagyvállalkozó és a Bayer Agrouniver Kft. indította a gyergyóremetei luxusberuházásokról szóló riportunk miatt. Ezt a pert 2026 márciusában ugyan másodfokon megnyertük, de a felperesek a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak. Emellett Sallai János, Szék polgármestere is beperelt a Kolozs megyei nagyközség ügyeit feltáró anyagaink miatt – jelenleg az első tárgyalást várjuk.
• Kicsi, mégis fontos győzelmet könyvelhettünk el: a Kolozs megyei táblabíróság az RMDSZ-t arra kötelezte, hogy pénzbüntetést fizessen nekünk amiatt, hogy késve és hiányosan adták ki azokat a gazdálkodásával kapcsolatos közérdekű adatokat, amelyeket még 2021-ben kértünk. 

A feldolgozott témáink

2025-ben a legfontosabb anyagunk az Osonó: bolyongás egy erdélyi dráma színfalai mögött. Tényfeltáró riportunk a társulat vezetőjének a visszaéléseit, a társulatban zajló határátlépéseket, a kiskorú társulat tagjainak manipulációját dokumentálja. A cikk hatására Fazakas Misi lemondott az Osonó Színházműhely vezetéséről. Ez az anyag fontos szakmai vitát indított el – a Játéktér egy sor szakmai hozzászólást közölt az üggyel kapcsolatban. Nem utolsósorban Kulcsár Árpád kollégánk megkapta ezért az anyagért a Minőségi Újságírás Díj különdíját.

Fontos cikkünk volt még az Iskola Alapítvány által megvásárolt, 9,1 millió eurós villa Kolozsvár belvárosában – ebben az ingatlanban működik azóta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök irodája. Továbbra sem tudjuk, hogy erre az ingatlanra honnan volt pénze az RMDSZ által alapított, oktatási tevékenységeket végző alapítványnak. 

Tavaly is folytattuk a magyarországi támogatások monitorozását. Az Átlátszó Erdély és az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom akciószociológiai munkacsoportja együttműködésében készült, a magyarországi támogatáspolitika hatásairól szóló elemzésünk valószínűleg az első próbálkozás arra, hogy a támogatási adatok alapján, makro szinten számba vegyük a NER támogatáspolitikájának a társadalmi és közéletre gyakorolt hatásait. Továbbá néhány javaslatot is tettünk arra, hogy hogyan kellene kinézzen egy nyitott, elszámoltatható és versenyelvű pályázati rendszer.

A parajdi tragédia napján mi is ott voltunk a helyszínen – a sóbánya vízzel feltelésének napján végig tudósítottuk, majd pár napra rá helyszíni riportban gyűjtöttük össze a helyiekben dolgozó kérdéseket, valamint azt a keveset, amit hivatalosan tudni lehetett. A vidék elveszítette legerőteljesebb identitásképző elemét, a környék legfontosabb turisztikai potenciálját és munkaadóját. 

A parajdi tragédia sok vonatkozásában hasonló a Tamási Áron bentlakásának leomlásához – mindkét esetben a közösségek a mai napig keresik a válaszokat egyszerű kérdésekre. És szembesülnek azzal, hogy válaszok, felelősök nincsenek.

Hogyan érintette ez a két tragédia a közösségek legkiszolgáltatottabb csoportját: a gyerekeket? Mit tanulhatunk a két eset utáni iskolai krízisintervenciókból? Pál Edit Éva kollégánk ezért a megoldásfókuszú cikkért a Superscrieri helyi sajtó kategóriájának a 3. díját nyerte el.

Megjelent a Kolozs megyei nagyközség, Szék közügyeiről szóló anyagunk második része, mely a községet több mint 30 éve vezető polgármester, Sallai János és családja viselt dolgairól szól. A politikus rendkívül hatékonyan csatornázza a családjához a vidékre irányuló közpénzeket és több, a nevéhez köthető beruházás kapcsán felmerül a bűncselekmény gyanúja. 

A polgármester és családja 2025 végén beperelte az Átlátszó Erdélyt, és a cikkek szerzőit: Szabó Tündét, Bilibók Karolát és Sipos Zoltánt. Érdemes még hozzátenni, hogy 2026 áprilisában a polgármester otthonában és hivatalában házkutatást tartottak, Sallait őrizetbe vették, azonban 24 óra elteltével ki is engedték további korlátozó intézkedések nélkül. Nem tudunk arról, hogy azóta vádemelés történt volna.

Szabó Tünde kollégánk 2025-ben a Bertha Challenge ösztöndíjasaként dolgozott: egy évig foglalkozott a fenntartható mezőgazdaság, az agrártámogatások, valamint a mezőgazdaság és természetvédelem témakörével. Többek között azt adatolta, hogyan jutnak helyi politikusokhoz a Kolozs megyei agrártámogatások: kiderült, 2023-ban átlagosan 666 euróval kapott több agrártámogatást egy községi polgármester vagy helyi tanácsos, mint egy olyan gazdálkodó, aki nem tölt be helyi politikai tisztséget. A projekt keretében megjelent anyagokat, podcastokat itt lehet elérni.

Egy új műfajjal, a Solutions Journalismmal, azaz megoldásfókuszú újságírással is elkezdtünk kísérletezni. 

Ennek lényege, hogy a felmerülő problémákra az emberek, közösségek megoldásokkal válaszolnak. A megoldásfókuszú újságírás ezeknek a megoldásoknak a kivitelezéséről, működéséről és eltérő környezetben való alkalmazhatóságáról számol be a tényfeltárás eszközeivel.

Írtunk arról, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a turizmust azzal, hogy a juhászok egyre agresszívebb kutyákat tartanak. Mi a titka annak, hogy a néhány éve még a forgalmi dugókban, porban és zajban fuldokló Torda élhetőbb és kényelmesebb város lett? És hogyan jut el egyre több gyerek a zetelaki romatelepről a középiskoláig? Hogyan lehet ezeket a jó példákat máshol is gyakorlatba ültetni? Itt elérhetőek a SoJo anyagaink.

Tavaly Bocz Henrietta kolléganőnk a Thomson Foundation támogatásával egy évet szentelhetett olyan témáknak, melyek a nők helyzetét és a nemek közötti egyenjogúság hiányát járják körül. Írt összefoglalót arról, hogy mi a romániai pártok ajánlata a nők számára, hogyan lehet nők számára biztonságosabbá tenni az éjszakai életet és mit tesz a román állam a nőgyilkosságok megakadályozása érdekében. Feltárta azt is, hogy egy kolozsvári férfi Facebook-csoportokban publikált, félrevezető hirdetésekkel próbál fiatal lányokat behálózni.

A 2024-ben publikált, Méhes György Securitate-val való kapcsolatát dokumentáló cikkünk hatására tavaly a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy elindítja az erdélyi magyar írók és a Securitate viszonyát vizsgáló átfogó programját. A történészekből és irodalomkutatókból álló tényfeltáró bizottság 2026 januárjában megkezdte munkáját, és júniusban megjelent az erdélyi magyar irodalmi és kulturális élet történetének feltárását célzó pályázat.

Nézettség és impakt

Nézettségünk is javult 2024-hez képest: tavaly 142 ezer egyedi felhasználó (unic user) látogatta az oldalunkat, és 266 ezer oldalletöltésünk (pageviews) volt. A látogatóink 37 százaléka kattint be közösségi médiából (organic social), keresések révén (organic search) nagyjából 28 százalék jön az oldalunkra, a direkt forgalom pedig 25 százalékot tesz ki. 

Az Átlátszó Erdélyt összesen 82 alkalommal hivatkozta a nemzetközi, országos és a helyi sajtó. Anyagainkat szemlézte a Libertatea, G4media, media9, valamint a kelet-európai független média fejlesztésével foglalkozó The Fix. 

A magyarországi támogatáspolitika hatásairól szóló elemzésünk nyomán írásbeli kérdéssel fordult a román külügyminisztériumhoz az AUR egyik szenátora. A külügy válasza itt olvasható.

Szerkesztőség, adminisztráció

Csapatunk 2025 elejétől egy új szerkesztővel bővült: Pál Edit Évával. Bocz Henrietta kolléganőnk a Thomson Foundation támogatásával tanult ismert és elismert újságíróktól. 2026 első félévéig minden más változatlan volt 2024-hez képest.

Azt még kiemeljük, hogy már negyedik éve készítünk pénzügyi auditot az Átlátszó Erdélynél. A könyvvizsgáló pozitív jelentése további biztonságot jelent a támogatóink számára a tekintetben, hogy pénzköltéseink teljes mértékben megfelelnek a vállalt szakmai céljainknak és a romániai jogszabályoknak.

Bevételek

Na de miből volt minderre pénzünk? 2025-ben összesen 687 ezer lej (mintegy 136 ezer euró) jövedelmünk volt. A 2024-es év bevételeinél (502 ezer lej) ez ugyan több, azonban a tavalyi kiadásainktól elmarad, így 2025 a második év, amikor veszteségben zárunk.

A korábbi évekhez hasonlóan a jövedelmeink nagy része 2025-ben is nemzetközi pályázatokból származott. 

2025-ben a legfontosabb támogatónk a Bertha Foundation volt – a tőlük kapott 200 ezer lej (39 ezer euró) Szabó Tünde kollégánk éves fizetését, valamint a mezőgazdasági támogatásokkal kapcsolatos projektjének a különféle produkciós költségeit fedezte: az adatelemzést, a kiszállásokat, a fotós és a videós munkadíját.

A Civitates-nél egy nagyobb, többéves grantünk fut, ebből tavaly 120 ezer lejt (22 ezer euró) kaptunk meg. Ez a pénzalap a szerkesztőségünk adminisztrációs és marketinges feladatokat ellátó területét finanszírozta, és ebből a támogatásból egy hároméves stratégiát is el fogunk készíteni idén.

A Thomson Foundationtól összesen mintegy 90 ezer lejt (17 ezer euró) kaptunk – ebből a pénzből az egyik újságírónk fizetését és az oldalunk fejlesztését fizettük ki.

A Journalismfundnál több, kisebb cross-border pályázatot nyertünk összesen mintegy 80 ezer lej (15 ezer euró) értékben. Ezekből a pályázatokból készült el például az Osonó-cikkünk, valamint a SoJo-anyagaink. 

Megkaptuk továbbá az Európai Bizottság által támogatott, kétéves Journalism Value Project utolsó részletét, mintegy 70 ezer lejt (13 ezer euró). Ebben a projektben az Átlátszó Erdély feladata podcast interjúk készítése volt a Reference hálózat tagjaival, emellett a hálózat tagjai közötti tapasztalatcserét szerveztük. A projekt weboldala itt érhető el, a podcastok pedig itt hallgathatók meg.

Olvasói adományokból 62 ezer lej (nagyjából 12 ezer euró) gyűlt össze – ez jóval kevesebb, mint a 2024-es 107 ezer lejes összeg. 

Emellett volt még mintegy 60 ezer lej kisebb összegekből, projektekből származó bevételünk – ebbe a kategóriába számoltuk például az RMDSZ által kifizetett büntetést és a perköltségünket, amit szintén megtérítettek.

Kiadások

Tavaly a kiadásaink 816 ezer lejre (162 ezer euró) rúgtak. Ahogy a korábbi években is, a legfontosabb költségtételt a szerkesztőségi munkatársak fizetései, valamint a fizetések után befizetendő adók és járulékok jelentik – ezek összesen 650 ezer lejt (124 ezer euró) tettek ki. Emellett a kiszállások és útiköltségek voltak még fontos tétel (37 ezer lej), a design, podcast és fundraising kampánnyal kapcsolatos költségek (37 ezer lej), valamint a szerkesztőség működésével kapcsolatos költségek – a lakbér, internet, rezsi (31 ezer lej).

Az itt felsorolt támogatások egy része több mint egy naptári évig tart, más része pedig több, egymástól elkülönülő támogatási szerződést jelent. A beszámolóban megadott összegek a tavalyi év bevételeire vonatkoznak, nem pedig a támogatókkal megkötött szerződések összértékére. Ez a magyarázata annak, hogy a pénzügyminisztérium honlapján elérhető 2025-ös mérlegünk számai ezekhez képest némi eltérést mutatnak.

The post Második évünk mínuszban. Nélküled nincs Átlátszó Erdély appeared first on Átlátszó Erdély.

Az Átlátszó Erdély külső munkatársaként dolgozó, biológus végzettséggel is rendelkező Babos Krisztinát akkor félemlítették és fenyegették meg, amikor a Bihar megye észak-nyugati részén működő Apă Canal Nord-Vest által elkövetett szabálytalanságokra hívta fel a figyelmet.

Az RMDSZ-es önkormányzatok által alapított vállalat ugyan beszedi a szennyvíztisztítás árát, de a vizet nem tisztítja meg, mielőtt beleengedi az Érbe vagy a Berettyóba. A cég ráadásul nemcsak Romániában okoz károkat: közvetlenül 

a határ közelében is enged szennyvizet a folyókba, 

mellyel magyarországi területeket is mérgez. A vízügyi hatóság mérése szerint a Szalacsot és Ottományt kiszolgáló „tiszítóállomásukból” kiengedett vízben a mérgező ammónia 27-szer volt töményebb, mint a megengedett határérték. 

A zavarosság a határérték hatszorosa, a szerves szennyezőanyagok koncentrációja a határérték hétszerese, a mosószerek töménysége több mint háromszorosa, míg az olajok, zsírok koncentrációja a határérték több mint kétszerese volt. 

Ráadásul a tisztítatlan szennyvizet az Érmelléki Natura 2000-es területre engedik, most már ki tíz éve. Babos feljelentette a céget: a környezetvédelmi őrszolgálat elismerte, hogy valóban súlyos szennyezés éri a védett területet. Tudatta, hogy 

megbírságolta a szennyvíztisztításra szerződött vállalatot, 

illetve megtiltotta a cégnek, hogy a felszíni vizekbe ürítse a szennyvizet. Előírták számára, hogy mindaddig, amíg nem teszi rendbe a szalacsi tisztítóállomást, a lakossági szennyvizet lajtos kocsikkal hordja egy működő tisztítóba, például Érmihályfalvára.

A vállalat vezetése azonban ahelyett, hogy rendbe hozta volna a tisztítóberendezést, inkább úgy döntött, hogy megpróbálja elhallgattatni az újságírót. A cég munkatársai – öt megtermett férfi, köztük a cég igazgatója – beállított a Babos Krisztina lakhelyére, és „megkérték szépen”, hogy legyen türelmes, mert különben rá uszítják a környék lakosságát, és el kell majd költözzön szülőfalujából.

“Felszólítjuk az Apă Canal Nord-Vest vezetőségét, hogy ne lépjen fel ellenségesen Babos Krisztina újságírónővel valamint Átlátszó Erdély szerkesztőségével szemben. Tartsa tiszteletben a sajtó törvényes szerepét a közszolgáltatásokat nyújtó intézmények és vállalatok tevékenységének ellenőrzésében. 

Bármilyen, az újságírókra gyakorolt nyomásgyakorlás vagy a szerkesztői munkára gyakorolt befolyásolási kísérlet a sajtószabadság és a demokratikus értékek elleni támadást jelent.” – fogalmaztak az aláírók.

The post Nyílt levélben állnak ki a megfenyegetett munkatársunk mellett appeared first on Átlátszó Erdély.

Babos Krisztina vagyok, erdélyi biológus, újságíró. Közös célok elérése érdekében írok önnek. Örömmel követtem az Ópusztaszeren, a Tisza-kormány első ülésén elmondott beszédét. A vízügyi hatóságok tevékenységéből fájóan hiányzó ökológiai szemléletet véltem ugyanis kihallani belőle. 

Magyarország már régóta kellene foglalkozzon a vízvisszatartással, mert számos térségben nagy a baj, brutális a szárazság. Viszont ha most nekifognak, amint ígérik, még megakadályozhatják a teljes ökológiai összeomlást. Reményt adott számomra, hogy nem víztározókban és öntözőrendszerekben gondolkodik, hanem természetes módon, a talajban tartaná vissza a vizet.

Azonban nem mindegy, milyen minőségű vizet tartanak vissza! 

Magyarország jövőbeni vízgazdálkodásának sikere azon is múlik, hogy a környező országokból milyen mennyiségű és minőségű víz érkezik, és milyen ütemben. A határmenti kistérségből, ahol élek, az Érmellékről és a Berettyó vidékéről jelenleg túl sok jóra nem számíthatnak. Mindkét folyó brutális mértékben szennyezett – tisztítás nélkül engedik beléjük a térség településeinek háztartási szennyvizét. 

A bajt súlyosbítja a vízügyi hatóság rossz vízgazdálkodása. Tavasszal elvezetik a nagy(obb) áradást, később pedig alig csordogál víz a mederben. Minél kisebb a hozam, annál súlyosabb a szennyezés, annál kevesebb vízben oldódhat fel a folyókba vezetett szennylé. Tavaly nyáron az Ér szakaszosan ki is száradt – ami víz maradt a mederben helyenként, az is jobbára szennyvíz volt. 

Pöcegödörnek használják az Ér medrét, holott itt, az Érmelléken két természetvédelmi terület is egymásra tevődik. Gazdag vízi ökoszisztémák kellene legyenek az egykori, hatalmas kiterjedésű Érmelléki mocsarak térségében. 

A valóságban viszont egyre brutálisabb a szárazság és egyre szennyezettebb a megmaradt vízkészlet és a talaj. Nem jobb a helyzet a Berettyó mentén sem.

Hogy miért írom ezt Önnek? Mert hiszem, hogy segíthet változtatni. 

Sokan vagyunk, akik nagyon reméljük, hogy ezentúl a magyarországi hatóságok nem hunynak szemet a romániai vízszennyezés fölött. Felemelik a szavukat, és kikövetelik, hogy tartsák jó ökológiai állapotban a folyókat. Az elmúlt tizenpár évben mi, erdélyi természetvédő aktivisták, többször jeleztünk súlyos folyószennyezési eseteket a magyar hatóságoknak. Viszont mindig lepattintottak. Minden esetben az volt a válasz, hogy a határzónákban nincs semmi probléma a vízminőséggel. Sem a mennyiséggel.

Pedig a különböző kétoldalú és nemzetközi egyezmények biztosítják a lehetőséget az országoknak, hogy hatékonyan lépjenek fel a határon befolyó vizek minősége érdekében. Pár éve például az ukrán hatóságok mutattak példát. A romániai Szatmár térségéből az Ukrajnába érkező Tálna folyó bűzlött a beleengedett kifőzött cefrétől. Az ukránok pedig addig verték az asztalt, amíg a román vízügyi hatóságok nem méltóztattak elindulni és végigbüntetni az avasi pálinkafőzőket.

Tudjuk, milyen kormánytól szabadult meg Magyarország alig pár hete. A 16 éve hatalomra jutott Fidesz elsőként lehetetlenítette el a zöld civil szervezeteket, majd leépítette az állami természetvédelmi rendszert is. Nagyon bízom, bízunk abban, hogy mostantól a természetvédelmet ismét fontos szempontként kezelik Magyarországon.

A közös siker érdekében szeretnék mindjárt javasolni valamit, amivel ki is jelölhetné a korszakhatárt: 

ne legitimálja a romániai korrupt hatóságokat! 

Ne hagyja, hogy a közös projektjükben nyert pénzt felesleges beruházásra költsék el! Pár napja a Berettyón dokumentáltunk egy nagyon súlyos szennyezést. Szalárd és Hodos települések (több mint ötezer fő) szennyvizét eresztik tisztítás nélkül a folyóba. Pár száz méterrel lejjebb, a vízügyi hatóság udvarán egy nagy pannóra figyeltünk fel. Az EU Horizon Europe programja 8,5 millió eurót adott annak érdekében, hogy a Duna-menti országok hatóságai, egyetemei dolgozzanak ki módszereket a vízi ökoszisztémák helyreállítására.

Olyan projekteket várnak, melyek máshol is gyakorlatba ültethetők, másolhatók. Ennek a projektnek a vezető partnere az Ön által irányított Országos Vízügyi Főigazgatóság, egyik partnerük pedig a romániai Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság. Épp az a hatóság, amely a rossz vízgazdálkodásával kiszárítja az Érmelléket és a Berettyó mentét, illetve tizenéve elnézi, ahogy az itt működő regionális vízszolgáltató agyonszennyezi a folyókat.

Kíváncsi lettem, mit terveznek, kicsit remélve, hogy kivételesen valami hasznosat, hiszen a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság nem kevés pénzt, 650 ezer eurót kap a pályázat költségvetéséből.

De hiába reménykedtem: nem mederküszöbök, nem víztisztító készül az uniós pénzből, hanem egy újabb felesleges úszószemét felfogó gát. Egy újabb értelmetlen beruházás. 

Tudom, hogy Magyarországra rengeteg úszó szemét érkezik a folyókon, és ezeknek csak a fele származik Ukrajnából, a másik fele Romániából jön. De nem ezeken a folyókon. Nem a Berettyón és nem az Éren.

Kérem, ne járuljon hozzá az itteni vízügyi hatóság legitimálásához, ne sztárolják őket, ne hordozzák ezt a társaságot körbe-körbe a Duna mentén mint követendő példát! Kérem, ne járuljon hozzá ezáltal ahhoz, hogy a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság a rossz módszereivel tovább súlyosbíthassa az aszályt! 

Ne támogassa azt, hogy tovább szennyezzék a folyóinkat, 

mérgezzék a környezetünket, hogy végképp tönkretegyék a jövőnket és a következő generációk lehetőségét arra, hogy egészséges környezetben éljenek! Kérem, hogy mint vezető partner, ne járuljon hozzá ahhoz, hogy egy újabb felesleges beruházás szülessen, aminek semmi egyéb célja nincs, mint az egyéni haszonszerzés. 

Ebben a térségben nem az úszó szemét, nem a pillepalackok jelentik a problémát, hanem az aszály és a szennyezés. Ezért nem szemétfelfogó gátra van szükség, hanem mederküszöbökre és a szennyező cég(ek) megállítására! Kényszerítse, kérem, arra a romániai kollégáit, hogy értelmesen és hasznosan költsék el a pénzt! 

Nem szeretnék a pályázat kiírójához fordulni, mert nem akarom veszélyeztetni az egész projektet, mert remélem, hogy máshol – pl. Magyarországon, a Szigetközben – hasznosan költik el a támogatást.

Az itteni vízügyi hatóság fordítva ül a lovon: a vizet problémának tekinti, ezért tavasszal elvezeti az árral érkező mennyiséget, a szárazságra pedig csak vonogatja a vállát, az nem az ő problémája. Miután a víztől megszabadultak, azt keresik, hogy milyen beruházásokból tudnak pénzt csinálni. Nem ismernek mást, mint a betont.

Nemrég az Érre böhöm nagy gátat építettek az úszószemét felfogására több mint 100 ezer euróból. Abszolút feleslegesen, mert az Éren nem úsznak pillepalackok.

Ettől az építménytől pár kilométerre azonban Székelyhíd, egy tízezres (!) város szennyvizét engedik a folyóba mindenféle tisztítás nélkül. Pár napja találtam meg a befolyót ‒ fizikai rosszullét környékezett, amikor láttam a hatalmas mennyiségű, bűzölgő szennyet beömleni ebbe a kicsi, érzékeny folyócskába.

A gát után pedig, kb. 300 méterrel lejjebb újabb szennyvízbefolyó mérgezi az Ér vizét: a 6 és fél ezres Bihardiószeg összes mocska. Ettől a ponttól 9 kilométerre szeli át az Ér az országhatárt, nem hiszem, hogy Magyarország területén nem mérhető ez az elképesztő mértékű szennyezés.

Magyarország új kormányának jelenleg a vízügyi egyezményeken túlmenően is van mozgástere megállítani a vízszennyezést ebben a kistérségben. 

A pusztításért ugyanis javarészt az RMDSZ felelős. 

A regionális vízszolgáltató céget, amely tönkreteszi a folyókat, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség polgármesterei alapították és irányítják. És RMDSZ-es káderek vigyáznak arra, hogy ne üssék meg a bokájukat: a vízügyi hatóságnál például, de kormányszinten is be vannak biztosítva. 

Aki korábban környezetvédelmi miniszterként falazott nekik, most helyettes miniszterelnökként vigyáz a párttársak bizniszére. Ami annyiból áll, hogy kifizettetik a szennyvízkezelési díjat a lakossággal, majd a mocskot a folyóba öntik, vagy épp a megsarcolt települések határában engedik a szabadba.

Arról az RMDSZ-ről beszélek, amely eddig a Fidesz hűséges csatlósa volt, most pedig ezerrel próbálja elnyerni a Tisza Párt és az új magyar kormány jóindulatát.

Üdvözlettel,
Babos Krisztina

UI. Szívesen elkalauzolom, ha látni kívánja, mi a helyzet itt nálunk, terepen. Önt vagy bárkit, aki érdeklődik és segítene a természetpusztítás megállításában.

A nyitóképen a tízezer lakosú Székelyhíd szennyvizét az Ér folyóba engedő zsilip. Fotó: Babos Krisztina

The post Ne hagyja, hogy Szennyvízországgá tegyék Magyarországot! appeared first on Átlátszó Erdély.

A Bihar megye észak-nyugati részén működő Apă Canal Nord-Vest ráadásul nemcsak Romániában okoz károkat: közvetlenül a határ közelében is enged szennyvizet a folyókba, mellyel magyarországi területeket is mérgez.

A román vízügyi hatóság  mérése szerint az egyik „tiszítóállomásukból” kiengedett vízben a mérgező ammónia 27-szer volt töményebb, mint a megengedett határérték. A zavarosság a határérték hatszorosa, a szerves szennyezőanyagok koncentrációja a határérték hétszerese, a mosószerek töménysége több mint háromszorosa, míg az olajok, zsírok koncentrációja a határérték több mint kétszerese volt. Ez igen súlyos szennyezést jelent, ami pusztító hatással van az élővilágra és a környéken élők egészségére.

Ezeket az kétségbeejtő értékeket a Szalacsot és Ottományt kiszolgáló „tisztítónál” mérték márciusban, miután feljelentést tettem a hatóságoknál. De nem ez a cég egyetlen működésképtelen telepe: a több mint négyezer lakosú Szalárd szennyvize szintén tisztítás nélkül ömlik a Berettyóba, kb. 10 kilométerre az országhatártól. A 6,5 ezres Bihardiószegé pedig ‒ ugyancsak bűzös és zavaros állapotban ‒ alig 9 kilométerre a határtól, így Magyarországnak is bőven jut a mérgekből.

A bihari RMDSZ huszárvágása

Az Apă Canal Nord Vest részvénytársaságot az a több mint húsz Bihar megyei önkormányzat alapította, melyeknél kb. tíz éve RMDSZ-es volt a polgármester. A helyi sajtó szerint az ötletgazda Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke volt, valamint a korábbi megyei elnök, Kiss Sándor. Három kisváros – Margitta, Érmihályfalva és Székelyhíd – és 19 község lett a tagja annak a társulásnak, amely a vállalat mögött áll. 

A közműcég több mint 70 ezer embert szolgálna ki Bihar megyének egy olyan, 1500 négyzetkilométeres területén, ahol a magyar lakosság aránya megközelíti a 80 százalékot. Ezen a tömbmagyar vidéken az RMDSZ az egyeduralkodó: volt olyan település, ahol egyetlen jelölt indult a polgármesterválasztáson, nyilván az RMDSZ színeiben, de a többiben is fölényesen győzött az RMDSZ jelöltje.

A cégben részvényes önkormányzatok RMDSZ-es vezetői kellene felügyeljék, hogy a vállalat törvényesen működjön, és ne szennyezze épp azoknak a lakóknak a környezetét, akik megválasztották őket.

Amikor az RMDSZ-es vezetésű települések létrehozták ezt a közműcéget úgy, hogy átnevezték az Apă Canal Borș részvénytársaságot Apă Canal Nord Vestre, átadták az addig kiépített vezetékrendszereket és a tisztítóállomásokat, és megbízták a céget ezek működtetésével. A vállalat azonban alig fejlesztett, így gyakoriak a meghibásodások. A nagyobb fejlesztéseket továbbra is az önkormányzatok végzik, ha kapnak rá kormánytámogatást.

A helyi lapok szerint nemcsak a szolgáltatás minősége volt pocsék, amit az RMDSZ-es önkormányzatok cége nyújtott, de a cég tarifái is sokáig magasabbak voltak annál, mint amit a Bihar megye többi települését kiszolgáló vállalat megszab az ivóvízért és a kanalizálásért. Ez a nagyobb cég viszont tavaly megemelte az árait, míg az érmelléki Nord Vest még a 2023-as díjai alapján számláz. 

A cég honlapjáról kiderül, a szolgáltatás árát a részvényesi közgyűlés, azaz a települések jobbára RMDSZ-es polgármesterei döntik el a cég javaslata és a Közszolgáltatásokat Szabályozó Országos Hatóság véleményezése alapján. 

Eközben a cég szépen fejlődik: míg 2022-ben egymillió, 2024-ben már kétmillió euró volt az üzleti forgalma, és most már nyereséges is. Nem csoda: a víz- és csatornázási törvény kötelezi a háztartásokat, hogy csatlakozzanak a meglévő vagy újonnan kiépített szennyvízrendszerekhez. 

A gyenge minőségű és romló rendszerekkel egyre jobban szennyez

Öt-hat évvel ezelőtt több településen is komoly gond volt az ivóvíz minőségével, a közegészségügyi hatóság helyi vízforrásokat záratott le, mert arzént találtak bennük. Idén az ivóvíz minősége volt az egyik panasz, ami utcára vitte a székelyhidi lakosság egy részét. 

Míg az ivóvíz tisztaságára és az árra érzékenyek a környék lakói és polgármesterei, addig a szolgáltatás büdösebb és veszélyesebb része, a szennyvíz kezelésének módja nem került be a helyi sajtóba. A szennyezés viszont nagyon is feltűnő:

„12-13 évvel ezelőtt ebben a kanálisban, ahová a szalacsi szennyvíztisztító ürít, még horgásztunk, rengeteg volt a hal, a teknősbéka a környéken. Most viszont már a békák sem kuruttyolnak, megmérgeztek mindent” – kesergett egy helybéli, akit arról kérdeztem, hogy mit tud a szennyezésről.

„Tíz éve itt nem fejlesztett semmit az Apă Canal Nord-Vest, csak a pénzt szedik be az emberektől. A kanalizálási rendszerre sokakat rácsatlakoztattak, hogy a szennyvízért is fizessünk, de úgy tudom, nem szakszerűen fektették le a vezetékeket. Kérdéses, hogy működik-e rendesen vagy elfolyik a szennyvíz nagyrésze már útközben a talajba” – mondta egy aggódó szalacsi.

A feljelentéseim nyomán megbírságolták a céget, 

és megtiltották számára, hogy továbbra is mérgező vizet engedjen ki a kanálisokba és az Ér folyóba. Előírták számára, hogy mindaddig, amíg nem teszi rendbe a szalacsi tisztítóállomást, a lakossági szennyvizet lajtos kocsikkal hordja egy működő tisztítóba, például Érmihályfalvára.

A vállalat vezetése azonban ahelyett, hogy rendbe hozta volna a tisztítóberendezést, inkább úgy döntött, hogy megpróbál elhallgattatni. Beállítottak hozzám, és „megkértek szépen”, hogy legyek türelmes. Mert különben rám uszítják a környék lakosságát, és szedhetem a sátorfámat, költözhetek. 

A cég igazgatója azt is elmondta, hogyan akarja kijátszani a hatóságokat: küld egy kamu jelentést arról, hogy lezárták a rendszert és dolgoznak megoldáson, de ugyanúgy fogják üríteni továbbra is a szennyvizet a határra. 

Meg is tették. Hiába jelentettem kétszer is a vízügyi és a környezetvédelmi hatóságnak, hogy évek óta mérgeznek természetvédelmi területen (mert az Érmellék annak számít), az Apă Canal Nord-Vest rá se hederít, folytatja, amit tíz éve csinál.

Az Érmelléki Ősmocsár természetiből politikaivá vált

Érmelléki vagyok, és bár felnőtt korom túlnyomó részében máshol éltem, pár éve visszaköltöztem a szülőfalumba, Ottományba, ami a már említett Szalacs községhez tartozik. 

Hogy milyen volt az Érmelléki Ősmocsár, azt már nem láthattam. Azt a csodavilágot, ahol pelikánok fészkeltek és akkora vizek voltak, hogy télen a falvak között korcsolyával közlekedtek az emberek. Ahol tavasszal nem mezőgazdasági munkával kezdték az évet, hanem rekesztő halászattal az elöntött földeken. A Kraszna és az Ér vizei áradáskor összeértek, és amikor levonultak, méteres halak maradtak a szárazon.

Gyerekkoromban a határt labirintus szerűen behálózó kanálisrendszerben még volt némi víz. Nedvesebb, üdébb volt a mikroklíma, sokkal több volt a csapadék. Nagyapám úgy mondta: az Ér lehúzza az esőt. 

Ma azonban már nincs, ami lehúzza az esőt.

Az Érmellék Románia egyik legaszályosabb területévé vált

Tavaly volt vagy talán tavalyelőtt, amikor két hónapon keresztül nem esett egy csepp eső sem. Az Érmellék lecsapolása a Ceaușescu-rendszer őrült elképzeléseinek egyike volt. Sajnos azoknak az egyike, amit sikerült véghezvinni.

Tavaly helyenként teljesen kiszáradt az Ér főkanálisa is. Lassan sivatag lesz itt, ha a vízügyi hatóság így folytatja, azaz ha továbbra is csak kotorja a kanálisokat, de nem tartja vissza a vizet. Ezen kattogtam sokadszorra, sétálva az Ér töltésén, amikor eldöntöttem, teszek valamit. Ásót ragadtam, és elkezdtem mederküszöböt kialakítani azon az egyetlen befolyó árkon, amiben még csörgedezett a víz kora tavasszal. 

A mederküszöbök visszatartják a vizet. A folyó és a kanálisrendszer vízszintjétől függ a környező területeken a talajvíz szintje. Ha túl mélyek a kanálisok, az szárazságot okoz a szántóföldeken is. A mederküszöbökkel növelni lehet a talajvíz szintjét és enyhíteni az aszályt. Az Ér is túl mélyre ásta már magát, ezért ahelyett, hogy táplálná vízzel a környéket, inkább úgy működik, mint egy vízelvezető árok. Javasoltam a vízügyi hatóságnak, hogy alakítson ki mederküszöböket az Éren, de ‒ sajnos ‒ eddig nem volt hajlandó rá. A videón látható kis mederküszöbbe azért építettem bele átvezető csövet, hogy magasabb vízállásnál ezen keresztül folyjon át a víz, ne a kis gát tetején, mert hamar lerombolná.

Jó méteres lett az építmény, mögötte kicsit felduzzadt a víz, nekem enyhült a klímaszorongásom, végül néhány fűzfaágat is ledugtam a gátacskánál, hogy legyen, ami megtartja, ha gyökeret vernek.

Ahogy sürgölődtem, egyre erősebben kezdtem érezni, hogy a víz, amit nagy lelkesedessél igyekeztem visszatartani, bizony büdös. Az a fajta szag, amit városok közelében éreztem gyakran a folyókon. És nemcsak büdös volt, de zavaros is.

Rászántam egy egész napot, addig-addig követtem a labirintus szerű kanálisrendszert, amíg sikerült lokalizálnom, hol folyik be a bűzös trutyi. Írtam is gyorsan a hatóságoknak, a vízügynek és a környezetvédelemnek, hogy jöjjenek, mert baj van. Annál is inkább, mert az Érmellék védett terület. 

Eszembe jutott, hogy korábban a szennyezett kanális partján egy elpusztult teknőst is találtam, a fotóját is csatoltam a levélhez. Hogy mitől halt meg szegény, nem tudtam megállapítani, de annak a nagy ároknak a partján feküdt, amiben legtovább megmarad a víz nyáron.

A vízügy még aznap kijött, 

mintákat vettek az Érből a szennyezett kanális befolyása fölött és alatt, valamint azon a helyen, ahol jeleztem, hogy észleltem a szennyezést. Követve a zavaros vizet, hamar eljutottak a községi szennyvíztisztítóhoz. 

Amiből épp ürítettek: fekete, bűzös, zavaros löttyöt, a két falu „megtisztított” szennyvizét. Ebből is vettek mintát. Majd egy buldózerrel eltömették azt az árkot, amin én korábban a kis mederküszöböt megcsináltam. 

A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság (ABA Crișuri) munkatársai mintát vettek a szalacsi tisztítóból kifolyó vízből. A vederben látszik, hogy fekete, az undorító bűzt a felvételek nem adják vissza. Mint kiderült, pl. az ammónia koncentrációja 27-szer volt magasabb, mint a megengedett.

A környezetvédelmi őrszolgálat válaszolt hamarabb: elismerte, hogy igazam van, valóban súlyos szennyezés éri a védett területet. Tudatta, hogy megbírságolta a szennyvíztisztításra szerződött vállalatot, illetve megtiltotta a cégnek, hogy a felszíni vizekbe ürítse a szennyvizet. Ami azt jelenti, hogy szippantós kocsival kellene a szennyvizet egy működő tisztítóba hordania, ameddig rendbe nem teszi a tisztítóállomást.

Csakhogy én közben ki-kinéztem, és láttam, hogy továbbra is folyik a mocskos víz a kanálisba a tisztítóállomásról. Sőt, március 21-én (egy nappal a nekem címzett válaszlevél keltezése után) le is filmeztem ezt. 

Megköszöntem a választ a környezetvédelmi őrszolgálatnak, és csatoltam a videómat, arra kérve őket, hogy próbáljanak meg hatékonyabban eljárni, mert első nekifutásra nem sikerült valami jól. 

Másnap azonban váratlan látogatóim érkeztek. Öt tagbaszakadt férfi. 

Otthon, a lakásom ajtaján kopogtak. Hogy az udvarra miként jutottak be, azt nem tudom. Pedig fel is hívhattak volna előtte, a cég egyik kisfőnökének, Kovács Zoltánnak megadtam a számomat, amikor korábban szűk másfél órában próbálta nekem elmagyarázni, hogy jobb lenne, ha nem ugrálnék. 

Csak egyikük mutatkozott be, Balogh Ferenc, a vízszolgáltató Apă Canal Nord Vest igazgatója. A másik négy között volt Kovács, aki már próbált jobb belátásra bírni, és – gondolom – a többi három szintén a cégtől jött. 

A nagyfőnök, Balogh Ferenc a vízügyi hatóságtól kapott felszólítást lobogtatta, és igyekezett világossá tenni a számomra, hogy ha tovább folytatom a feljelentéseket, rám uszítja a környék lakosságát. Azaz elhitetik az emberekkel, hogy miattam vannak gondok a szennyvíztisztítással. Ha arra jutnak, hogy lezárják a rendszert, és nem lehet többé használni a vécét, én leszek a hibás. Ha eleget kell tenniük a feltételeknek, ami pénzbe kerül, azt a lakossággal fizettetik meg, és szintén én leszek érte a hibás. Az igazgató nyomatékosan kijelentette: nem ő lesz az, akinek el kell majd költöznie.

Beszéltek közben egy tervről is, amit ha támogat  pénzzel az EU, megoldást hozhat a szennyezésre. A határideje: 2030. Eddig kellene várni türelmesen – lényegében ez volt a „kérésük”.

Balogh Ferenc azt is megosztotta velem, hogy mi történik akkor, ha jobb belátásra térek, és nem jelentgetem őket a továbbiakban. Mivel a vízügy a rendszer teljes lezárására kötelezte őket, ők lezárják. A „blindázsról” készítenek egy fotót, akit elküldenek a vízügynek és közlik, hogy elkezdték a rendszer javítását. Három nap múlva pedig megszüntetik a lezárást, és megy minden tovább, mint korábban. 

Rákérdeztem, hogy ugyanaz a mocskos víz folyna-e továbbra is. Balogh pedig teljes lelki nyugalommal közölte, hogy „igen”.

És bármilyen hihetetlen, meg is csinálták. 

Nekitámasztottak egy műanyag dugószerűséget a kivezető csőnek, de vigyáztak arra, hogy mellé tegyék, azaz maradjon egy jókora rés. Amin kifér a szennyvíz továbbra is. És nemcsak kifér, de folyik is, amint látszik a videón. 

Cselesek a szarhuszárok, úgy zárják le a rendszert, hogy attól még kiférjen a mocskos trutyi. 

A beszélgetés során megtudtam, hogy nemcsak Szalacs és Ottomány határát mérgezik tíz éve, ahol egy széles és mély, az úttal párhuzamosan futó kanálisban pang a szennyvíz tíz éve. És szívódik be a földbe, megmérgezve a szántókat, a legelőt, a gombászó helyeket és az állatok ivóvizét.

A cég igazgatója azt is elfecsegte, hogy Bihardiószegen és Szalárdon is gondok vannak. Én pedig utána is néztem. A 4 ezer lakosú Szalárd szennyvize mindenféle előzetes tisztítás, ülepítés nélkül ömlik a Berettyóba. Olyan bűz terjeng a befolyó környékén, hogy az embernek a bele kifordul. 

Nemcsak mi, romániaiak vagyunk kénytelenek ezt tűrni, de Magyarország is, a Berettyó ugyanis alig 10 kilométerre a szennyezés helyétől átszeli az országhatárt. A 6 és fél ezres Bihardiószeg szennyvize pedig szintén kellő tisztítás nélkül ömlik a folyóba, az Érbe, kb. 9 kilométerre az országhatártól.

Mindezt olyan körülmények között, hogy Érmellék és a Berettyó mente is értékes vizes élőhely kellene legyen. Ahelyett, hogy vigyáznánk rá, a (szintén RMDSZ-es vezetésű) vízügyi hatóság kiszárítja, az RMDSZ-es hátterű cég pedig pöcegödörnek használja a folyók medrét.

Tegyünk együtt azért, hogy megállítsuk a környezetszennyezést és az egészségünk veszélyeztetését. Ha problémát látsz ott, ahol ez a cég szolgáltatja az ivóvizet és a kanalizálást, jelezd a baboskriszta@yahoo.com címen. A cég honlapja szerint ez a 22 önkormányzat alkotja az Északnyugat Közösségi Fejlesztési Társulást, és vált az Apă Canal Nord Vest vállalat részvényesévé: Margitta megyei jogú város, Érmihályfalva város, Székelyhíd város, Vedresábrány község, Bihar község, Bors község, Érbogyoszló község, Hegyközcsatár község, Kiskereki község, Vámosláz község, Érkörtvélyes község, Bihardiószeg község, Alsólugos község, Biharfélegyháza község, Szalacs község, Szalárd község, Szentjobb község, Érsemjén község, Értarcsa község, Tóti község, Érszőllős község).

A nyitóképen az egyetlen nagyobb kanális Ottomány és Szalacs között, ami gazdag vizes élőhely kellene legyen. Korábban horgásztak is benne, ma már halott, mert a község szennyvizét belevezették és megmérgezték. Ráadásul nyaranta mostanában ki is szárad a vízügyi hatóság „szakszerű” munkája miatt. Fotó: Babos Krisztina

The post Megfenyegettek az RMDSZ szarhuszárai: elűznek a szülőfalumból, ha nem tűröm, hogy tovább mérgezzenek appeared first on Átlátszó Erdély.

A HVG április 28-án hozta nyilvánosságra, hogy 11 milliárd forintnyi támogatást osztott szét tavaly decemberben és idén januárban a magyarországi Szerencsejáték Zrt. leánycége. A decemberben megítélt 7,8 milliárd forint zömét jól ismert erdélyi és partiumi szervezetek kapták. 

A legtöbbet innen is az RMDSZ egyik alapítványa, az Iskola Alapítvány kasszírozta: 2,78 milliárd forintot, mintegy 7,6 millió eurót kapott fejlesztésre a Szerencsejaték Service Nonprofit Kft közzétette lista szerint. Hogy az Iskola Alapítvány mi mindent fejlesztett más forrásból, a Bethlen Gábor Alap megítélte milliárdokból, azt ebben a cikkünkben szedtük össze.

Verspark galamblelkű turistáknak

Hogy mi az a Pro Golumba Egyesület, és minek a fejlesztésére kapott 1,59 milliárd forintot, annak külön utána kellett néznünk. Az egyesületet ugyanis csak 2024-ben jegyezték be, és alig van róla nyilvánosan elérhető információ. Mivel Nagygalambfalván jegyezték be, felhívtuk Gyerkó Levente polgármestert arra gondolva, hogy egy ezerszáz fős falu elöljárója minden bizonnyal tudja, milyen fejlesztés készül, ami bő 4,3 millió eurónyi támogatást érdemelt ki.

Megtudtuk, hogy a Szerencsejáték támogatottjainak listáján második legnagyobb összeg Kányádi Sándor költő szülőfalujának turizmusát fogja fellendíteni, mégpedig több mint harminc erdélyi költő, író munkáinak megjelenítésével és némi Mini Erdély Park utánérzéssel. Ugyanis több környékbeli nevezetesség kicsinyített mását is meg akarják építeni.

Gyerkó Levente polgármester elmondta, versparkra keresett már egy ideje külső pénzforrást. A Székelykeresztúr és Udvarhely között található község infrastruktúráját évtizedek óta fejleszti, és szerinte az már nagyjából rendben is van, de szeretett volna kezdeni valamit Kányádi Sándor örökségével is. Kányádi-emlékházat szeretett volna létrehozni (ez szerepel is a község fejlesztési stratégiájában) a költő szülőháza melletti telken, de az örökösök ebbe nem egyeztek bele.

Az önkormányzatnak viszont van öt hektár, a Pro Golumba Egyesületnek pedig közel 2,5 hektár területe a falu mellett, a Várféle kilátó körül, ahova a polgármester végül egész versparkot képzelt el. A képzelet és a közösség ott már több mindent megmozgatott: három éve közösségi összefogással építették fel a kilátótornyot, mellette halastavat a Várfele dombon. Ez a torony, az egykori erődítmény elképzelt mása kapta a Várféle nevet. 

A Várféle torony és környéke. A kép forrása a visitharghita.com.

És itt építik most a versparkot, mondta el a polgármester, aki szerint mindenképp nézzük majd meg, mert szóban elmondva nem kapunk róla teljes képet. Kértük, hogy azért próbálja meg elmondani, 

konkrétan mit is építenek ott jelenleg. 

Megtudtuk, hogy épül egy galambfalvi porta, ami egyszerre lesz bejárat a versparkba, látogatóközpont és szuvenírbolt, innen lehet majd bejárni a parkot. A telek hátsó felében kultúrcsűr készül, színpad és amögött egy nagy, félig nyitott terasz. A teraszon kapnak helyet majd a helyi néprajzi múzeum tárgyai, amelyek jelenleg egy raktárban vannak. 

A magaskultúra és a folklór mellett a helyi természeti nevezetességek kicsinyített mását is megépítik: a Kányádi verseiben is megjelenő Nagyküküllő forrása, a varsági vízesés és a zetelaki tározó alkot itt majd egyetlen, néhány tízméteres vizes makettet. A gyerekek pedig, ha kevésbé köti le őket az irodalom, akkor egy nagy játszótéren és állatsimogatóban tölthetik el az időt. 

A látogatóközpontot úgy tervezik, hogy egyszerre akár egy busznyi turistát is vendégül tudjon látni. Hogy az irodalmi alkotások pontosan hogyan fognak megjelenni a versparkban, azt egyelőre tényleg nem sikerült elképzelnünk, de a polgármester megnyugtatott, hogy komoly tervezőcsapat dolgozott ezen. Emellett terveznek személyes tárgyakat is bemutatni azoktól a költőktől, íróktól, akiknek az alkotásaival lesz tele a park.

A harminc erdélyi magyar költő és író mellett két román alkotó, illetve Herta Müller, a bánsági születésű, 2009-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett német írónő alkotásai is megjelennek majd a parkban. Magyartanárokkal válogatták ki, hogy kik legyenek azok a szerzők, akiknek a műveit itt is élvezhetjük majd, válaszolta a polgármester a kérdésünkre, hogy ez hogy dőlt el. Eleinte egy kolozsvári egyetemi tanár is segített neki, akinek a nevére Gyerkó már nem emlékszik, és aki közben ki is szállt a projektből. A versparkot idén októberben szeretnék megnyitni, mondta a polgármester.

De hogy jött össze erre bő másfél milliárd forint?

„Leveleződtünk” ‒ válaszolta a polgármester. Előbb Hargita megye vezetésénél próbálkozott, mesélte, majd Kelemen Hunorral és több magyarországi féllel levelezett, mert tudta, hogy erre a „turisztikai nagy dobásra” inkább Magyarországról fog majd pénzt kapni. Volt, aki elutasította, volt, aki nem válaszolt, mondta Gyerkó, aki azt végül nem pontosította, hogy mi volt Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke (civilben maga is költő) szerepe abban, hogy a Szerencsejáték Zrt. végül támogatta az elképzelést. 

A polgármester szerint az önkormányzati étkeztető cég jó működtetésével tudták meggyőzni a támogatót, hogy képesek lesznek megépíteni és piaci alapon működtetni majd a versparkot. (A már harmadik éve működő Menza SRL kéttucat embernek ad munkát azzal, hogy a környékbeli iskoláknak készít és szállít ebédet az iskolai meleg ebéd kormányzati program forrásaiból.) A maximumot akarják kihozni belőle, hogy „üssön, üssön” ‒ fogalmazott a polgármester.

A pénzt a versparkra részletekben kapják, mondta Gyerkó, és még nem kapták meg a teljes összeget. „Majd magasabb szinten eldöntik, hogy a befejezését támogatják-e” ‒ tette hozzá. A támogatást elnyerő Pro Golumba Egyesületnek nem ő az elnöke, mondta a polgármester, és nem is nevezte meg az egyesület elnökét. Annyit árult el, hogy az egyesület három tagja az önkormányzatnak dolgozik. (Helyesbítés, 2026. 05. 04.: korábban tévesen írtuk, hogy helyi tanácsosok az egyesület tagjai. Az érintettektől elnézést kérünk.)

Galambfalva község nem csak magyarországi támogatásból fejleszt: a román kormány támogatja az uszoda felépítését, illetve hagyományt teremtett a kalákából is. Négy éve 120, majd 180 fős kalákában építették a Várfélét, tíz napja szemetet gyűjtöttek több tíz gyerekkel, május 9-re pedig újabb községi kalákát hirdetett a Várféle kilátóhoz, hogy közösen „pancsoldát” és galambdúcot építsenek. Ezekhez az ötleteket külföldi útjain gyűjti, mondta el Gyerkó.

A falu fejlődéséről kilenc éve is írtunk: felújított, karbantartott épületek, sportpályák, iskolafejlesztés félmillió euróból, sorolta Jakab Villő Hanga cikke. Felületes keresésből is látszik az impozáns kultúrház, a kerékpárút a falu központjában, vagy épp a helyi hírportál, amivel nem sok erdélyi magyar község büszkélkedhet. 

Nem tűnt el viszont a kilencéves cikkünkben alaposan körbejárt probléma, amire valahogy azóta sem került pár millió eurós támogatás: a Kis- és Nagygalambfalva közötti romatelep.

A nyitóképen a Nagygalambfalva melletti Várféle kilátó. A kép forrása a galambfalva.info Facebook-oldala.

The post Versparkot épít bő másfél milliárd forintból Kányádi Sándor szülőfaluja appeared first on Átlátszó Erdély.