Több száz oldalnyi, eddig nem publikált dokumentumot találtunk, melyek sok érdekes részletet tartalmaznak az RMDSZ politikusai és a bukaresti hatalom képviselői között lezajlott ún. „Neptun-tárgyalásokról”. Az iratok és háttérbeszélgetések révén megpróbáljuk rekonstruálni, mi is történt ezeken a találkozókon.

A téma azért fontos, mert kilencvenes évekbeli, titokzatos megbeszélések a mai napig megosztják az erdélyi magyarságot: a „radikális” oldal a mai napig azzal vádolja a „mérsékelteket”, hogy a találkozókon vállalhatatlan kompromisszumot kötöttek, gyakorlatilag elárulták a magyar közösséget.

A témának plusz aktualitást ad az, hogy tavaly a PER-minta szerint újra felelevenítették a találkozókat (a brassópojánai találkozókról írt összefoglalónk itt olvasható, a PER volt elnökével, Allen Kassof-al készült interjúnk pedig itt).

Tavaly ősszel arról is szó volt, hogy a következő találkozóra 2015 februárjában kerülhet majd sor – ennek a találkozónak a sorsa azonban kérdéses, többek között azért, mert a megbeszélések egyik kulcsfigurája, Viorel Hrebenciuc egy erdő-visszaszolgáltatási ügy miatt december óta előzetesben van.

Cikksorozatunk előző része

Neptuni tárgyalások 1.: több száz oldalnyi belső levelezést találtunk

Miért fontos tisztán látni?

A PER által szervezett találkozók fordulópontot jelentettek a kilencvenes években úgy a román többség és a magyar kisebbség viszonyában, mint a magyar politikai képviselet szempontjából.

Továbbá ezek a találkozók – általában a kisebbségek helyzetének a javítása – fontos mérföldkövek voltak Románia nemzetközi elszigeteltségének a feloldásában, és elősegítették az ország csatlakozását az euroatlanti övezethez.

Első lépés az RMDSZ kormányzati szerepvállalása felé

1990 márciusa után, a rendkívül feszült interetnikus viszony idején a PER által szervezett kerekasztal-beszélgetések voltak az első olyan alkalmak, amikor kötetlenül, őszintén elbeszélgettek az RMDSZ akkoriban ellenzékben ülő politikusai a kormány és az elnöki hivatal magas rangú képviselőivel.

Hogy lássuk, honnan indul a folyamat: a Washington Post szerint 1992 januárjában, az első ilyen találkozó alkalmával a román és a magyar fél képviselői nem is akartak egy teremben leülni, az IREX közvetítőinek ingázniuk kellett a két küldöttség között.

A kezdeti óvatoskodás, kölcsönös bizalmatlanság után néhány év alatt a párbeszédet a román politikummal odáig sikerült fejleszteni, hogy 1996-tól napjainkig az RMDSZ szinte folyamatosan része a kormánykoalícióknak.

Azóta is megosztja a közösséget

A találkozók az RMDSZ számára is fontos pillanatot jelentenek. A „Neptun-ügy” kirobbanása után először különülnek el világosan az ún. „mérsékeltek” – vagyis azok a politikusok, akik szerint a magyar közösség helyzetét csakis lépésről lépésre, a román féllel való folyamatos párbeszéddel, a bukaresti hatalmi központba való beépüléssel lehet javítani – és a „radikálisok”, akik elutasítják a kis, kompromisszumos megoldásokat, és a „mindent vagy semmit” elve alapján egy globális, a problémákat egy csapásra megoldó rendezésben látják az egyedüli járható utat. A „Neptun-ügy” emlegetése azóta is ezt a magyar közösségen belüli törésvonalat termeli újra.

Szorult helyzetben a román fél

A találkozók kontextusának megértéséhez tudni kell, hogy akkoriban egy látványos siker a román kormánynak úgy kell, mint egy falat kenyér. A kilencvenes évek elején kormányzó Nemzeti Megmentési Front (FSN) majd a Román Szociál-Demokrata Párt (PDSR) egyik legfontosabb célkitűzése lett, hogy az ország nemzetközi elszigeteltségét valamilyen módon enyhítse; akkoriban született meg az a döntés, hogy Románia Nyugathoz, az euroatlanti övezethez próbál közeledni.

És mivel a kisebbségek – különösen az erdélyi magyarság – hátrányos helyzete állandó fekete pont volt a különféle nyugati szervezeteknél, kézenfekvőnek tűnt, hogy ezen a téren próbáljanak valami olyan eredményt elérni, ami Nyugaton pozitív visszhangra talál, és jelzi azt, hogy az ország kész a demokratikus értékek mellett elköteleződni.

Az USA egy második Jugoszláviától tart

A hidegháborút egyedüli szuperhatalomként túlélő, a közép-kelet európai átmenet iránt rendkívüli érdeklődést mutató Egyesült Államok szintén érdekelt abban, hogy az etnikumközi feszültségeket valamilyen módon csökkentsék Romániában – igaz, ők elsősorban biztonságpolitikai és gazdasági megfontolásokat tartanak szem előtt.

A találkozókon a moderátorok nem is titkolják, hogy a kisebbségek jogai csak annyiban érdekesek számukra, amennyiben egy ilyen rendezés a tartós etnikumközi béke megteremtéséhez szükséges. Így szerették volna elkerülni, hogy a feszültségek társadalmi instabilitáshoz vagy akár egy, az akkoriban zajló jugoszláviai polgárháborúhoz hasonló fegyveres konfliktushoz vezessenek.

„Adunk 1-2 millió dollárt, három bombának az árát, és akkor talán elkerülhetjük a háborút” – ragadta meg a tárgyalások mögött meghúzódó amerikai rációt az egyik interjúalanyunk.

Holnap, a sorozat harmadik részében bemutatjuk, hogyan került Romániába a PER, és miképp tett szert kiváló kapcsolatokra Bukarestben.

Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.
Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.
A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.
Bankszámla:
Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU