Az MSE vezetője „nem hajlandó együttműködni” és átadni a klubot, ezért hasonló nevű klubot alapítanának és az MSE egyes edzőit és 140 gyermeket is átigazolnának. Interjú Farczádi Attilával, az MSE alapítójával.

Nyílt konfliktussá fajult egy kis, alulról építkező marosvásárhelyi fociklub, az MSE és partnere, a magyarországi támogatásokból élő, Székelyföldi Labdarúgó Akadémiát  működtető FK Csíkszereda vitája. Az MSE alapítója és vezetője, Farczádi Attila szerint márciusban tájékoztatták, hogy egy Magyarországon meghozott döntés értelmében az MSE elnöki tisztségét mindenféle ellenszolgáltatás nélkül át kell adnia. Miután ebbe nem ment bele, elindították egy új, hasonló nevű klub bejegyzését, ahova átcsábítanák az MSE edzőit és a gyermekek egy részét.

Farczádi Attilával e-mailben készítettünk interjút a vita hátteréről. Az interjú publikálásával egy időben megkerestük az FK Csíkszereda elnökét, Szondy Zoltánt, Csibi Attila Zoltán erdőszentgyörgyi polgármestert, valamint az MSE edzőjét, Fehér Csabát, lehetőséget adva arra, hogy Farczádi állításaira reagáljanak.

Meséljen a kezdetekről. Hogyan jött létre az MSE, melyek voltak a kezdeti célkitűzések, a legnagyobb sikerek és nehézségek?

Már a kétezres évek derekán (2003-2004 körül) kezdeményeztem egy akkori RMDSZ-üzletember találkozó részvevőihez intézett levelemben a múlt századelőn létezett sportklubok valamelyikének a feltámasztását. Arra gondoltam, hogy a sporthagyományokból táplálkozva, a múlt szellemiségét a mai korba átmentve és a mostani követelményeknek megfelelően hasznosítva „újra átéljük a múlt sikereit” (ezt a jelmondatot találtam ki hozzá).

Sajnos ötletem megvalósításához akkor nem leltem támogatókra, ezért 2008-ban két barátommal megalapítottuk az MSE-t, hogy egyrészt lehetőséget biztosítsunk a sportolásra, másrészt a vásárhelyi hagyományokat tisztelve és azokat megtartva a sport szeretetére tanítsuk mindazokat a fiatalokat, akik a szülők támogatásával hozzánk fordulnak majd.

Helyesen döntöttünk, hiszen sikerült elindulnunk, majd nagyon szűkös anyagi támogatással éveken át megmaradnunk és fejlődnünk is. Már 2012-ben megnyertük a Románia-kupa megyei szakaszát, és kétszer is negyedikek lettünk a 4. ligában, közben pedig elkezdtük a gyerekképzést, beindult az MSE Focisuli.

Kezdetben 2-3 kollégával, de nagyon gyorsan az egész a nyakamba szakadt. Másfél évnyi munka után, amelyet – hangsúlyozom – egyedül végeztem a 8-as iskolánál, már kb. 50 gyermek, fiatal látogatta a két csoportban (I-IV., V-VIII. osztályosok) szervezett tevékenységeinket.

Csak hobbicsapatok, két-két edzéssel hetente, néha barátságos mérkőzésekkel. (Az akkor csatlakozott fiatalok közül egyesek még idén is az MSE játékosai voltak, némelyeket pedig a Székelyföld Labdarúgó Akadémia csapatába is beválogattak.)

Ennek a két hobbicsapatnak a játékosaira építve indítottuk el 2014-ben a versenysportszerű tevékenységet, amely évről évre folyamatosan fejlődött.

Sajnos egyik fő célunkat, a saját sportbázis létrehozását, amire kezdettől fogva törekedtünk, anyagi háttér hiányában nem sikerült elérnünk. Emiatt a városban és Koronkán különböző helyszíneken (műfüves és füves pályákon, iskolai csarnokokban) edzettünk.

Reményre adott okot, hogy az MSE-nek 2016-ban sikerült együttműködési megállapodást kötnie a Székelyföld Labdarúgó Akadémiával. Az akkori főkonzullal, Zsigmond Barnával hosszabb időn át beszélgetve, lépésről lépésre jutottunk el oda.

A magyar kormány 2017-ben pénzt különített el egy nagy méretű műfüves pálya felépítésére Marosvásárhelyen, a beruházás azonban meghiúsult, miután az Akadémia vezetője, Szondy Zoltán az általunk ajánlott telkeket a célra alkalmatlannak minősítette. A nekünk szánt pálya végül Nyárádszeredában épült fel, tavaly ősszel avatták fel Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter jelenlétében.

Örülünk, hogy a létesítmény helyet kapott ott, hiszen nyárádszeredai barátainknak is nagy szükségük volt rá, és hasonlóan örömmel értesültünk róla, hogy a marosvásárhelyi foci szempontjából nélkülözhetetlen pályaépítés a közeljövőben a mi környékünkön (Marosszentgyörgyön) is megvalósul. Reméljük, hogy lesz kitartás, és az ígért program szerint elkészül.

Hogyan írná le a sportegyesület helyzetét a konfliktus kitörése előtt? Milyen eredményeket tudtak felmutatni?

Mint említettem, a versenysportszerű gyerekképzés 2014-ben indult be két korosztályban – a 2000-es és a 2004-es születésű játékosokéban. A kezdetekben senki nem számolt velünk a két bajnokságban, a szülőket is tájékoztattuk, hogy az első évben ne várjanak eredményeket, de ez ne tántorítsa el őket, legyenek kitartóak, mert a munkának meglesz a gyümölcse.

Így is lett, évről évre szemmel látható volt az előrelépés, és mindössze négy évvel később, 2018-ban, az alapítás tizedik évfordulóján 3. ligába jutott a felnőtt csapatunk, párhuzamosan a megyei 4. ligában indult a második felnőtt csapatunk Koronkán, gyerek- és ifjúsági szinten pedig tizennégy csoporttal kezdtük meg a különböző bajnokságokat, amelyek között volt olyan, amely már megyei bajnoki címet is ünnepelhetett, és képviselhette a várost és a megyét a regionális szakaszon.

Az eredményekben részük van az edzőknek, a támogatóknak, és ide kell sorolni a Székelyföld Akadémiától 2016 óta érkezett támogatást is.

A klub működését két vonalon szerveztük. Anyagi részén én voltam-vagyok a felelős, szakmai vonalon Fehér Csaba. Ő a negyedik évadunk (2011-2012) kezdetén csatlakozott hozzánk, majd két év után (2013-ban) távozott. A versenysportszerű focioktatás beindításának lehetősége hozta vissza őt az MSE-be 2014-ben, azóta volt közvetlen munkatársunk, ameddig most újra távozott; másodszorra hagyta el az MSE-t egyoldalú döntése alapján.

Amikor velünk volt, teljesen a belátása szerint szervezhette a szakmai tevékenységet, totálisan szabadkezet kapott: kedve szerint választhatta ki az edzőket, akikkel együtt kívánt dolgozni. Az edzők közül egyeseket menet közben saját vállalkozásában is alkalmazott, másokat pedig a felnőtt csapat játékosai közül verbuvált, így többszörös minőségben dirigált nekik, befolyásolva őket ilyen vagy olyan irányba.

Gazdasági szempontból az MSE működtetésében a biztonság volt az elsődleges szempont, így mindig arra törekedtem, hogy költségeink soha, semmilyen körülmények között ne haladják meg a bevételeinket. Ez némiképpen korlátozta a fejlődési lehetőségeinket, ugyanakkor kizárta annak veszélyét, hogy fizetésképtelenné váljunk.

Mivel a működési célra általam megszerzett összegek évről évre folyamatosan növekedtek, így sikerült fejlődnünk, újabb és újabb csoportokat indítanunk, és remek kisközösségeket kialakítanunk a csapatok szintjén, amelyek révén az MSE egyre ismertebb, később már elismertebb is lett.

KAPCSOLÓDÓ
Ábel a gyepen: a magyar kormány virágoztatja fel a székely focit?

A Székelyföld Labdarúgó Akadémia partnerei voltak korábban, illetve jelenleg is partnerek. Miben állt konkrétan ez a partnerség?

2016 februárjában jött létre a partnerségi megállapodás, amelynek értelmében az Akadémia 2018 márciusáig (összesen két év egy hónap időtartamra), majd 2019-ben egy év időtartamra ismét vállalta a focioktatási tevékenységünkkel összefüggő költségeink egy kisebb részének a finanszírozását, ugyanakkor képzési tervet és hozzáférési lehetőséget biztosított szakmai platformjához azzal a feltétellel, hogy edzéseink tartalmát ahhoz igazítsuk. Cserében az Akadémia megkapta a jogot, hogy az általa kiválasztott játékosokat térítésmentesen leigazolhassa az MSE-től.

Az Akadémia ettől jól elkülöníthetően részfinanszírozást nyújtott a felnőtt csapat működéséhez is (2017-2019 időszakban), amiután célként jelölték meg a feljutást és szereplést a 3. ligában.

Az Akadémia 2018-ban felmondta az egyezményt az MSE-vel (formai okokra hivatkozva, de lényegében a 0-0-ra végződött MSE – FK Csíkszereda felnőtt 3. ligás mérkőzés után/miatt, amit az FK Csíkszereda elnöke úgy értelmezett, hogy ellenük fordultunk), 2019-ben azonban újabb megállapodást ajánlott és kötött velünk. Az Akadémia 2016 óta minden évben igazolt játékosokat az MSE-től.

Számunkra elsősorban az oktatási programhoz való hozzáférés jelentette a fő hozadékát ennek a megállapodásnak, ugyanakkor fontos volt, hogy a nálunk focizó gyerekeknek megteremtsük a továbblépés lehetőségét. Úgy éreztük, hogy ez fokozottan vonzóvá teszi a klubunkat az érdeklődők számára, a gyerekeknek és szüleiknek pedig lehetőséget biztosít a távlatban gondolkodásra.

Mint az a fentiekben kiderül, az MSE-nek az Akadémia által biztosított anyagi juttatást két külön fejezetre szükséges bontani:

1. arra, amelyet a gyerekképzés támogatására biztosítottak, és
2. arra, amelyet a felnőttcsapat céljaira szántak.

Az anyagi juttatás mértékét tekintve a felnőttcsapat céljaira összességében mintegy négyszer annyi pénzt utaltak, mint az „alközponti támogatásra”.

Fontos kiemelni, hogy az MSE működése nem függött és nem függ a Székelyföld Labdarúgó Akadémia támogatásától. Az MSE a sok évi forrásteremtő munkám eredményeként kialakított, több pilléren nyugvó költségvetésből gazdálkodhatott és gazdálkodhat a továbbiakban is.

Mi eredményezte a jelenlegi konfliktust? A Facebook-bejegyzések tanúsága szerint kapott (vagy kaptak) egy ajánlatot. Mi volt ez az ajánlat?

Fontosnak tartom rögzíteni, hogy a jelenlegi helyzetet nem a saját kezdeményezésükből távozni és új klubot létrehozni szándékozó fiatal edzők idézték elő, amint azt a nemrégiben Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatón a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia vezetője, Szondy Zoltán állította. Éppen ellenkezőleg.

Az edzők „egy új magyarországi klub” megalakulásának hírére (valamennyiüket meghívták Csíkszeredába, amikor az FK a 2. ligába való feljutást ünnepelte, és ott értesülésem szerint arról tájékoztatták őket, hogy mivel én, F.A. nem vagyok hajlandó együttműködni – miközben élő partnerségi megállapodásunk van, rögzített kötelezettségekkel? –, ezért új klub alakul Marosvásárhelyen, ahová várják a csatlakozásukat. Sokatmondó egyébiránt, hogy az utolsó bajnoki mérkőzésre engem mint akadémiai partnerklub-vezetőt nem hívtak meg, míg a többi alközpont vezető képviselőit igen, és annak ígéretével kezdték csábítani a szülőket – és általuk a gyermekeket –, hogy csak ennek a klubnak lesz majd joga az újonnan felépülő marosszentgyörgyi sportbázison tevékenykedni.

A Maros megyei tanács gyűléstermében a nyár elején tartott bemutatkozó alkalmával, ahová engem nem hívtak meg, a Marosvásárhelyi Sport Egyesület 1898 nevű új szervezet alapító elnökeként Csibi Attila Zoltán erdőszentgyörgyi polgármester, a marosszentgyörgyi építkezés projektmenedzsere, alapító tagjaként pedig Fehér Csaba – akkor még az MSE alkalmazásában álló – szakmai vezető mutatkozott be.

Megjegyzendő, hogy az edzők és vezetőjük, Fehér Csaba úgy fejtett ki propagandát az új klub érdekében, hogy közben valamennyien az MSE fizetett alkalmazottai voltak, ezzel nem csak etikai szempontból követve el súlyos vétséget. Azt ugyanakkor írásban jelezték, hogy szerződésüket végig kívánják vinni, nem véletlenül: fontos volt, hogy csoportjaikkal ne szakadjon meg a kapcsolatuk, hogy a gyerekek „átköltöztetését” tudják zavartalanul levezényelni.

A konfliktus elsődleges oka az említett MSE – FK Csíkszereda (0-0) mérkőzés, amelyet követően Szondy Zoltán – amellett, hogy felbontotta együttműködési szerződéseinket – több csatornán is jelezte, hogy a továbbiakban az MSE-t érintő ügyekben nem kíván sem velem, sem Fehér Csabával tárgyalni, utóbbinak egyenesen az eltávolítását kérte télen a klub kötelékeiből, amit elutasítottam.

Ekkor került képbe Csibi Zoltán Attila, aki elkezdett közvetíteni az FK Csíkszereda és az MSE között. Lényegében innen eredeztethető a marosvásárhelyi sportbázis-építési szándék nyilvános bejelentését követően az MSE fölötti kontroll feltétel és ellentételezés nélküli megszerzésének szándéka, amelyről Csibi Attila Zoltán tájékoztatott márciusban, aminthogy arról is, hogy meg nem nevezett magyarországi személyek döntése alapján megadott dátumig neki kell átadnom az MSE elnöki tisztségét mindenféle ellenszolgáltatás nélkül.

A döntés szerint a vezetőtanácsban megtarthattam volna a helyem, és tetszés szerint választhattam volna magamnak beosztást a klubban, de egyidejűleg be kellett volna venni a vezetőtanácsba az általuk nevesített személyeket, hogy ott is döntőképesek legyenek. Az egyeztetések során ezen annyit finomítottak, hogy havi fix összegű fizetést ajánlottak, amennyiben a kijelölt személyek határidőig átvehetik a klubot.

Mivel az átadás körülményeit írásban nem rögzítették, ezért úgy döntöttem, hogy folytatom munkámat az MSE működésének biztosításában. Csibi Attila Zoltán erre megvalósította a B-tervet, amelyet ultimátumszerűen már a tárgyalások kezdetén a tudomásomra hozott: hogy ha nem adom át az MSE-t neki(k), akkor elindítja az új klub bejegyzését. Így is tett.

Közben megpróbáltak ellehetetleníteni is: a július 31-ei Románia-kupamérkőzés alkalmával, amelyen elmúlt évadbeli 3. ligás státuszunk okán kellett kötelező módon megjelennünk, korábbi első számú felnőtt csapatunk valamennyi játékosát rá tudták venni, hogy ne vállalják a játékot. Majd amikor kiderült, hogy a koronkai önkormányzattal egy évvel korábban kötött együttműködési megállapodásunk alapján az általunk finanszírozott koronkai csapat, amely mint MSE 2 vett részt a 4. ligás bajnokságban az elmúlt évadban, vállalja a részvételt, nyomást gyakoroltak a koronkai játékosokra, edzőre és vezetőjére is, hogy álljanak el ettől a szándékuktól.

Dicséretükre legyen mondva egyikük sem módosított elhatározásán, így a nyárádtői mérkőzést lejátszottuk, és ezzel eleget tettünk szabályi kötelességünknek. Ha nem jelentünk volna meg ezen a meccsen, azzal amellett, hogy súlyos pénzbüntetésben részesültünk volna, kizárásunkat is kockáztattuk volna valamennyi labdarúgó-bajnokságból, így az MSE eltűnt volna a palettáról, amelynek a helyére belavírozhatott volna a Csibi és Fehér-féle szellem-MSE.

Értesülésem szerint az említett Románia-kupameccs után az új klub előbb említett két szervezője látogatást tett a koronkai polgármesternél, akire politikai vonalon mások is nyomást gyakoroltak a mérkőzés előtt és után is. Hivatalosan ugyan még nem tájékoztattak róla, de úgy tudom, hogy a találkozó nyomán eldöntetett, továbbra is élő szerződésünk dacára a továbbiakban nem az MSE feladata szervezni a tevékenységet a koronkai sportkedvelő közösség javára a helyi nagy füves futballpályán (amelynek öltözőjét az MSE szponzori támogatással korszerűsítette tavaly nyáron, Fehér Csaba felügyelete alatt).

Helyettünk a Vulturii nevű marosvásárhelyi klub hirdetett és már tart is edzéseket a pályán. Mi várjuk a hivatalos tájékoztatást a megállapodás megszüntetéséről.

Mindezek dacára, az együttműködés lehetőségét és a megoldást keresve, valamint Péter Ferenc Maros megyei tanácselnök közvetítői szándékáról személyesen értesülve írásban fogalmaztam meg elképzelésemet a jelenlegi helyzet megoldására, amelyet július 12-én eljuttattam a megyei elnök úrhoz. Javaslatomra változatlanul várom a választ, annak megvalósításában számítunk mindenki támogatására, véleményére.

KAPCSOLÓDÓ
Tavaly is elárasztották Erdélyt a magyarországi közpénzek. Mutatjuk a legnagyobb nyerteseket

Említést tett arról is, hogy egyes edzők az általuk edzett csoportokkal távoznának. Ezt hogyan tehetik meg, ha az edzők az egyesület alkalmazottai? Százalékos arányban ez mekkora veszteséget jelenthet az egyesület számára?

Az edzőknek meghatározott időre szóló szerződésük volt, amely lejárt, és nem kívánták megújítani, bár mi ezt a lehetőséget felajánlottuk nekik. Helyükre más edzőket kértünk fel, akik a nálunk maradó gyerekeknek legalább az eddigiekhez hasonló színvonalon biztosítják a képzést.

Együttműködési szerződésünk alapján a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia hozzájárulását kértük az átigazolásokhoz. A Szondy Zoltán címéről és aláírásával, de Csibi Attila Zoltán erdőszentgyörgyi polgármester közvetítésével hozzánk eljuttatott átiratban 140 gyereket nevesítettek, akiknek feltétel nélküli távozásához az Akadémia a beleegyezését adja – az Erdőszentgyörgyi Kis-Küküllő Sportklubhoz.

A dokumentum azonban nem járta be a természetes útját. A 140 nevet tartalmazó listát az átigazolásukat tartalmazó kéréssel első körben hozzánk kellett volna eljuttatnia az erdőszentgyörgyi partnerklubnak, majd mi kellett volna továbbítsuk azt Csíkszeredába, amely ismételten nekünk kellett volna hivatalosan válaszoljon.

Az eljárást lerövidítették, mert szorított az idő a bajnoki beiratkozások miatt, a kérdés mégis adja magát: miért kell marosvásárhelyi gyerekeknek erdőszentgyörgyi klubhoz tartozniuk? Miért felel meg az Akadémiának, hogy az MSE leigazolt játékosai a szellem-MSE megalakulásának késlekedése miatt más egyesületben folytassák?

Hogyan hat ki ez a konfliktus a szülőkre, a gyermekekre, és a munkaközösségre?

A helyzet bizonytalanságot, sokakban pedig felháborodást keltett a megosztási szándék miatt. Sok szülő ma sem érti, mi történik velük, a gyerekek pedig annyit érzékelnek belőle, hogy másik pályán, másik klubnál kell focizzanak tovább.

Ami az MSE-t illeti, a klub végzi tovább a dolgát, és mint eddig is, a közösségünket szolgálja. Távozott edzőinket helyettesítve változatlanul biztosítjuk a sportolási lehetőséget a focit szerető gyerekeknek. Nagyon örülünk annak, hogy Marosvásárhelyen komoly beruházás történik és sportbázis épül, reméljük, hogy a létesítmény az ígért program szerint elkészül, és erre garanciának érezzük, hogy mivel Maros megyei beruházásról van szó, akárcsak eddig, a megyei tanács elnöke is a támogatók közé tartozik.

Felmerült az is, hogy az újonnan alakuló egyesület a régi egyesület nevét viselné. Ez hogyan lehetséges, lévén hogy jogi személyek nem viselhetnek azonos nevet?

Mi az MSE betűnevét jegyeztettük be, ők megpróbáltak a teljes néven elindulni. Mivel nevünk eltulajdonításának szándékához nem járulhatunk hozzá, ezért az új klub bejegyeztetése ellen kifogást emeltünk.

Hírek szerint a marosvásárhelyi sportbázis az FK Csíkszereda tulajdona lenne. Szondy Zoltán pedig egy sajtótájékoztatón bejelentette, az infrastruktúrát más egyesületek is használhatják, „bizonyos feltételek mellett”. Melyek ezek a feltételek? Lehet, hogy innen az MSE-t kizárják?

Az említett sajtótájékoztatón ismertetett feltételek: az edzések nyelve legyen magyar, és az Akadémia edzésmódszerét, programját kell követni, azt be kell tartani. Ezeknek a feltételeknek az MSE megfelel.

Nekünk változatlanul meggyőződésünk, hogy a bázison mindenkinek helye lesz, aki ennek a két feltételnek megfelel, amint azt Szondy Zoltán marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján ígérte. Így az MSE-nek is.

Az MSE sok éves munkával létrehozott egy erős, többnyire magyar sportszerető közösséget, folyamatosan keresve a lehetőséget arra, hogy saját sportbázist építhessen. Ezt nem azért szerette volna elérni, hogy az újságban dicsekedjen vele, hanem azért, hogy biztos alapja és jövője legyen a főleg marosvásárhelyi és Maros megyei hagyományos tömegsportnak. A tömegsport pedig lényeges része a dolognak, hiszen az egyetlen különbség az MSE és a Székelyföldi Akadémia között az, hogy az Akadémiát a profi focisták kiválasztása, kinevelése érdekli.

Külső szemlélődők számára nem világos, hogy az Akadémia vezetői miért nem látják be, hogy a tehetséges sportolók kiválasztása csak a tömegsport erősítésével segíthető, és miért nem erre figyeltek az együttműködés során.

Javaslatunk, amelyet, mint előbb említettünk, Péter Ferenc megyei elnök úrhoz eljuttattunk majdnem hat héttel ezelőtt abban a reményben, hogy ő ezt majd közvetíti az illetékesek felé, éppen ezt célozza: hogy az új klub, amelyet létrehoznak, kifejezetten az elitképzéssel foglalkozzon, és foglalja egységbe a Székelyföldi Akadémia Maros megyei partnerklubjait, így az MSE mellett Szováta, Nyárádszereda, Szászrégen és Erdőszentgyörgy klubjait.

Ezek foglalkozzanak a toborzással és a focioktatással 14 éves korig, ami után a tehetségesebbek a Maros megyei elitklubnál, a legtehetségesebbek pedig az Akadémia csíkszeredai központjában folytassák.

Nem csak a mi véleményünk Maros megyében, hogy egy ilyen különálló klubot, amely önállóan dönthet a működését érintő kérdésekben, és költségvetéséről közvetlenül (a közvetítők kihagyásával) tárgyalhat a finanszírozókkal, magáénak érezhet majd mindenki: gyerek, szülő, edző, szurkoló és közösség, és ez a külső érdekek helyett kizárólag a marosvásárhelyi és Maros megyei foci érdekeit szolgálja majd.

Nagyon sajnálatosnak érzem, hogy az MSE javára végzett munkánkat ilyen mértékben megnehezítették. Talán nem véletlenül tették: egy kész struktúrára ugyanis könnyebb rátelepedni, mint nulláról felépíteni azt. A marosszentgyörgyi sportpálya felépítésére vonatkozó elképzelés gyakorlatilag elismeri az MSE eredményeit, és jórészt erre alapozza terveit. Bízunk benne, hogy ezeknek a terveknek a megvalósításában az MSE is jelentős szerepet kap a továbbiakban.

Nyitóképen a Az MSE egyik gyermekcsapata. A képen Farczádi Attila hátul balról a harmadik, kék pólóban. Fotó: Csaba Tóth/gyerekfoci.weebly.com