Bár újratervezésről és szemléletváltásról lesz szó a hétvégi RMDSZ-kongresszuson, egyelőre látványosan hallgat sajtótanácsosa ügyében Kelemen Hunor. Publicisztika.

Amint arra számítani lehetett, rendesen kiverte a biztosítékot az, hogy az Átlátszó Erdély közzétett egy, a Kolozsvári Rádió szerkesztőségi ülésén titokban készült hangfelvételt. Most nem arra készülök, hogy védjem a saját igazamat, sőt: az az igazság, hogy a kollégák kommentjeiben mintha saját dilemmáimat olvasnám újra.

Napokig gondolkoztam azon, közöljem-e a felvételt. Az nem volt kérdés, hogy jogilag védhető-e: a felvételen egy közpénzből működő médiaintézmény felelős beosztásban dolgozó hivatalnoka beszél a „Debreczeni-ügyről”.

Az RMDSZ-elnök sajtósának rejtélyes munkavállalásával kapcsolatban bármilyen információ egyértelműen közérdekeklődésre tart számot, és mint olyan, szerintem nyilvánosságra hozható.

Azért dilemmáztam, mert a romániai magyar nyilvánosságban még nem volt példa arra, hogy egy közérdekű bejelentő (ismertebb nevén: whistleblower) egy közpénzből működő szervezetnél történt visszaéléséről szivárogtasson, így lehetetlennek tűnt (igazából most sem lehet) felmérni, lesz-e következménye, és ha igen, micsoda.

Rezgett a léc? Igen. Eddigi munkám során számos esetben kényszerültem a határon táncolni – több anyagom – akár a pártfinanszírozás vagy a Neptun-sztorim – sosem készülhetett volna el akkor, ha nem megyek el a falig. De ennyit az én munkámról.

Most pedig beszéljünk Debreczeni Hajnalkáról

A továbbiakban a Debreczeni Hajnalka munkájáról lesz szó – ugyanis úgy gondolom, itt ez a fő téma, mely félő, hogy szép csendben elsikkad, mint oly sok más romániai magyar „ügy”. Lépjünk hát egy lépést hátra, és a sokszor ellentmondó, homályos részletek helyett koncentráljunk a nagy képre.

Manapság egyszerű újságíróként közmédiába bekerülni nem könnyű. Sok fiatal kollégát ismerek, akik megpróbálták, külsősként évekig számláztak, gürcöltek nevetségesen kis pénzösszegért. Végül feladták: egyrészt elegük lett az állandó bizonytalanságból, abból, hogy még csak kilátás sincsen egy állandó, munkakönyves állásra. Másrészt amiatt távoztak, hogy a közmédia rendszere alapvetően beláthatatlan, méltánytalan, és sokszor igazságtalan.

Persze voltak szerencsések is: nekik így-úgy sikerült – egy kemény, több próbából álló vizsga után – stabil állásra szert tenni. „Révbe értek”: aki komolyan veszi a munkáját, az agyonstresszelt, túlhajtott médiamunkásként dolgozik legfeljebb átlagosnak mondható fizetésért. Mások kevésbé hajszolják magukat – a közmédia mai állapotában ezt is simán meg lehet tenni, különösebb következmények nélkül.

Egyeseknek fal, másoknak kiskapu

Erre számíthat tehát ma egy újságíró, ha a közmédiában szeretne dolgozni. De persze ez csak a legalsó szinteken, a kispályásokra érvényes, mert a közmédia egy óriási labirintus számtalan, csak a rendszert ismerők számára járható kiskapuval.

Korábbi anyagaink a témáról:
Nulla munkával, közpénzből egészíti ki jövedelmét az RMDSZ-elnök sajtósa
Lemondott jól fizető közrádiós állásáról az RMDSZ-elnök sajtósa

Debreczeni-ügy: itt a hangfelvétel a kolozsvári rádió szerkesztőségi üléséről

2010-ben úgy alakult, hogy Debreczeni Hajnalkának valaki megsúgta: hamarosan ürül egy – történetesen addig az RMDSZ egyik erős emberének a felesége által betöltött – jól fizető állás. Debreczeni pedig nem volt rest: bepróbálkozott.

Debreczeninek a későbbiekben is hihetetlen mákja volt. Mivel neki korábban a Román Közszolgálati Televízió kolozsvári területi stúdiójában volt munkahelye, és arról nem mondott le akkor, amikor elszegődött Kelemen Hunor sajtósának, egyszerűen csak áthelyeztette magát a Román Rádiótársasághoz.

Mivel Debreczeni Hajnalkának a Román Közszolgálati Televízióval volt meghatározatlan idejű munkaviszonya, vele csak meghatározott időre szóló szerződést köthettek. Szerencsére, hiszen – mint kiderült – ilyen esetben a törvény nem kötelezi arra az alkalmazót, hogy az állást meghirdesse, majd versenyvizsgán válassza ki a legrátermettebb jelöltet.

Ami nem kötelező, az nem is kell

És ha nem kötelező, miért is hirdették és pályáztatták volna meg ezt az állást? Egyszerűbb alkalmazni az épp kéznél levő Debreczeni Hajnalkát, majd az ő meghatározott időre szóló szerződéseit hosszabbítgatni több mint négy éven keresztül. Ez a gyakorlat pedig minden bizonnyal folytatódott volna, ha az ügy nem pattan ki.

Nem vagyok munkajogász, a két közmédia szabálydzsungelében sem mozgok otthonosan, de nem lennék meglepődve, ha kiderülne: mindez teljesen törvényes volt. A kérdés itt az, hogy vajon mások számára is nyitott lehetett ez a kiskapu? Bárkit alkalmaztak volna, ha a megfelelő ajtón kopogtatott volna a megfelelő időben? Vagy Debreczeni Hajnalkának volt valami olyan aduásza, ami ideális jelöltté tette?

Debreczeni nem tud nem nyerni

Azért is kérdés ez, mert Debreczeni Hajnalka eddigi szakmai pályafutásában nem találni olyan teljesítményt, mely indokolttá tette volna a kivételzést az alkalmazás során.

Annak ellenére hogy az utóbbi néhány évben az RMDSZ meglehetősen viharos időket élt át Bukarestben, Debreczeni egyszerűen nem tudott mellényúlni, ha közpénzből fizetett munkahelyről volt szó. Egy vagyonnyilatkozata szerint 2010-ben például kifejezetten mozgalmas éve volt az RMDSZ-elnök sajtótanácsosának.

Májusig a képviselőházban dolgozott tanácsosként; ezután a Család- és Gyermekjogvédelmi Hatóság alelnöke lett két hónapig, majd visszatért a Román Közszolgálati Televízióhoz szerkesztőnek. Egy hónap múlva, augusztusban helyeztette át magát a Román Rádiótársasághoz, novembertől pedig a kulturális minisztériumban lesz tanácsos. 2014-ben aztán kinevezték a Román Televíziótársaság (SRTV) igazgatótanácsába.


 

Tilos a kormányban dolgozni

Zárójel: amennyiben a kormányzati tevékenysége idején is megtartotta állását a közszolgálati televíziónál, akkor Debreczeni megsértette a televíziós újságírók belső rendszabályát, mely expliciten tiltja, hogy a közszolgálati médiában dolgozó újságírók a kormányban dolgozzanak. Egyébként könnyen meglehet, hogy Debreczeni politikai szerepvállalása a közszolgálati rádiót és televíziót szabályozó 41/1994-es törvény rendelkezéseivel sem áll összhangban.

Sötétben tapogatózunk, ha meg akarjuk tudni, mi is volt ez a közrádiónál betöltött állás. Annyi biztos, hogy a Román Rádiótársaság Regionális Stúdiók Osztályának a keretein belül Debreczeni Hajnalka munkahelye a Kolozsvári Regionális Rádióstúdiónál volt. Az állás teljes munkaidős, a funkció neve pedig forrástól függően vagy műsorkészítő (realizator) vagy műsorkészítő-szervező (realizator-coordonator).

Senki nem látta, műsorokat nem készített

Hogy maga a munka miből állt, nem tudjuk. Mindenesetre a kolozsvári rádió szerkesztőségében senki nem látta, műsorokat nem készített, neve a jelenléti naplóban nem szerepelt (az ügy kipattanása után aztán megkísérelték utólag belehamisítani a nevét).

Debreczeninek saját elmondása szerint területi stúdiókkal való kapcsolattartás, stratégiák elkészítése, sajtómonitoring, illetve az egyéb kisebbségi csoportokkal való kapcsolattartás volt a feladata, amit folyamatosan végzett. Ezért a munkáért – a vagyonbevallása szerint – évente nettó 44 ezer lejt (9900 euró, kis híján 3 millió forint) kapott, ami bőven fölötte van az „egyszerű” szerkesztői fizetésnek.

Végzett-e érdemi munkát ezért a pénzért a sajtótanácsos? Rejtély. Mindenesetre egy profi kommunikációs szakember azonnal közzétenné munkáját, ha valaki azzal vádolná, hogy nulla munkával vett fel közpénzből fizetést négy éven keresztül. Ez eddig nem történt meg.

Szintén eredmény nélkül kértük el Debreczeni felettesétől, a Román Rádiótársaság Regionális Stúdiók Osztályának vezetőjeként dolgozó Florin Brustentől azokat a jelentéseket (raport de activitate lunara), melyeket a szabályzat szerint Debreczeni Hajnalka minden hónapban le kellett, hogy adjon.

Miféle kontextus?

Dióhéjban ennyi a „Debreceni-ügy”, jöhetnek a kérdések. Rostás-Péter István főszerkesztő-helyettes – aki, mint a hangfelvételből kiderült, tudott Debreczeni titokzatos munkaviszonyáról – arra inti a munkatársakat, helyezzék kontextusba a dolgokat.

Nagyon kíváncsi lennék, Rostás-Péter István szerint mi lehet az a kontextus, melyet szemlélni kell ahhoz, hogy ez a történet rendben levőnek tűnjön, és ami rávette őt, hogy az ügy fölött szemet hunyjon? Vajon a rádió szerkesztőségében dolgozó újságírókkal is sikerül megláttatni és megértetni ezt a kontextust?

Az RMDSZ-elnök sajtótanácsosa vajon meg fogja tudni értetni ezt a kontextust azokkal az újságírókkal, akikkel naponta tartja a kapcsolatot, és akik sokkal kevesebb pénzért végeznek valódi munkát naphosszat?

Stratégia is van

Mert helyezzük kontextusba: sajtófigyelés és koordináció, ez a versenyszférában nagyjából egy menedzserasszisztensi munkakörnek felel meg. Tucatjával lehet találni lelkes jelentkezőket 3600 helyett havi 1500 lejért, és ha ügyesen választ az ember, a jelöltnek pont annyi stratégia is van a golyóstollában, amennyi kell.

És talán nem is a fizetés a leginkább zavaró. Hanem az, hogy vannak olyan döntéshozók, akik azt gondolják, ennyire nyíltan lehet közpénzeket kamu munkával felvenni, és ebben nincsen semmi kivetnivaló: Debreczeni nem az első, és nem is az utolsó ilyen munkavállaló a közszférában, minek ezt bolygatni, hangozhat a cinikus érv.

És akkor még nem beszéltünk a pofátlanság-faktorról. Ha az RMDSZ-nek nincsen pénze megfizetni a saját kádereit, simán megtehették volna, hogy kerítenek valami kis állást valamelyik obskúrus ügynökségnél, vidéki önkormányzatnál. Soha, senkinek nem tűnt volna fel.

Kajajegyet is!

De nem: ők egyenesen egy szerkesztőségbe, tucatnyi újságíró közé ejtőernyőzték be Debreczeni Hajnalkát. És, gondolom, csodálkoztak, amikor az ott dolgozó újságírók felkapták a fejüket, ha az adminisztratív osztályról letelefonáltak, hogy küldjék már fel Debreczeni Hajnalka kollégájukat, vegye át a kajajegyeit.

De hogy Rostás-Péter István intelmeinél maradjunk: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök arányérzéke vajon mit szól ehhez a történethez? Nehezen tartom elképzelhetőnek azt, hogy Debeczeni Hajnalka a közvetlen felettese tudta és jóváhagyása nélkül vállalt rádiós munkát. Épp ellenkezőleg: minden valószínűség szerint Kelemen Hunor volt a kulcsa Debreczeni Hajnalka látványos karrierjének.

A televíziós-rádiós állásról való lemondás mellé vajon nem lenne jó egy jókora lépés hátrafele Debreczeni Hajni részéről? Esetleg talán egy nyilvános bocsika is? Bár újratervezésről és szemléletváltásról beszél, egyelőre látványosan hallgat az ügyben az RMDSZ-elnök.

Sipos Zoltán

Adományozd jövedelemadód 2%-át az Átlátszó Erdély Egyesületnek! Az adatlapon az adószámunk (CUI 33978083) és a bankszámlánk adatait kell feltüntetni, de a legegyeszerűbb, ha a szükséges formanyomtatványokat itt vagy itt letöltöd.

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

Azt is szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek. A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU