A koldulás életforma, amit fel kell számolni – olvasható Antal Árpád Facebook-oldalán. A sepsiszentgyörgyi polgármester korábban sajtótájékoztatón kérte a kisváros polgárait, hogy ne adjanak pénzt a kolduló embereknek. A lakók zöldszámon jelenthetik, ha kolduló gyermeket látnak.

„Beatrix szereti a vaníliafagyit és a narancslét. És, ha holnap találkozom vele, meghívom mindkettőre. És még öt lejt is adok neki, hogy nyugodtan játszhasson félórát a szökőkútban, mert megvan a napi »bevétel«. Hívjatok rám rendőrt” – zárul Bús Ildi Sepsiszentgyörgyön élő újságíró Facebook-bejegyzése. Bús arra reagált, hogy Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a közelmúltban sajtótájékoztatón beszélt az önkormányzat koldulást tiltó intézkedéseiről.

A koldulás életforma, amit fel kell számolni – olvashattuk a pezsgő kulturális életéről híres székelyföldi város polgármesterének közösségi oldalán július 28-án. Antal előbb sajtótájékoztatón, majd Facebook-oldalán kérte ismételten a kisváros polgárait, hogy ne adjanak pénzt a kolduló embereknek. A kampány a kéregető gyermekekre irányul, a lakók ingyenes zöldszámon jelenthetik, ha kolduló gyermeket látnak.

A mostani felhívás egy öt évvel korábbi kampányt idéz fel, amely hasonló módszerekkel próbálta „felszámolni” a koldulást. A kampány ismétlése arra utal, hogy a korábbi kísérlet nem érte el a várt hatást. A sikertelenség kapcsán a polgármester úgy fogalmazott az Átlátszó Erdély kérdésére, hogy az önkormányzatnak sok esetben csak a tünetek orvoslására van kapacitása:

„A koldulás jelensége, amit kezelünk, tünet. Annak a tünete, hogy ennek az országnak katasztrofális a demográfiai kérdésekhez, a gyerekvállaláshoz kötődő közpolitikája. Szentgyörgyről nem tudom megváltoztatni, hogy huszonhét éve olyan az ország szociálpolitikája, hogy azokat ösztönzi sok gyermek vállalására, akik gyakran csak azért vállalnak gyereket, hogy abból megéljenek, és nulla szándékuk van arra, hogy a gyermekek jövőjéért tegyenek. Ez a probléma. Minden egyéb tünet. A román állam a szociális közpolitikájával arra ösztönzi a mélyszegénységben élőket, hogy abból éljenek meg, hogy sok gyermeket vállalnak. Nem arra tesz intézkedéseket, hogy a munka irányába való bevonzással kiemelje a mélyszegénységben élőket helyzetükből.”

Az intézkedések mögött egyedi eset áll

A felhívás előtti napokban kolduló gyerekek a parkban játszó társaiktól elvették telefonjuk, pénzük, fagylaltjuk – vázolta megkeresésünkre a kampány újraélesztésének hátterét Antal Árpád. Úgy véli, hogy az eset a koldulás jelenségét a szociális probléma oldaláról a közbiztonsági kategóriába tolja el.

A koldulást tiltó kampány kapcsán megszólalók közül (sajtóban vagy közösségi oldalon) sokan úgy gondolják, hogy a „hívjunk rendőrt a kolduló gyermekre, indítsunk eljárást, vegyük el a kiskorút szüleitől” – kampány drasztikus és kíméletlen módszer, ami nem a várt hatást fogja elérni.

Az önkormányzati rendelet körül kialakuló vitában több kérdés is felmerül: milyen megfontolás, indoklás áll a kampány elindítása mögött? Miért nem a városban működő, a város roma gettójában, az Őrkőn évek óta gyerekekkel, családokkal együtt dolgozó számtalan helyi szervezet és az érintettek partnerségét keresik a kérdésben, miért fordulnak ehelyett a lakossághoz és a rendőrséghez? Milyen hatása lehet a kampánynak? Ha valóban a mélyszegénységben, bántalmazó családokban élő gyerekekért aggódik az önkormányzat, akkor miért kizárólag a kolduló gyermekekkel foglalkozik?

Pár lejes kérdés: a koldulás eltűnik, a nincstelenség marad?

Bús Ildi személyesen ismeri a kéregető lányt, akiről Facebook-bejegyzésében ír. Beatrix történetén keresztül nemcsak a félelemet keltő intézkedést bírálja, hanem a rendszer hiányosságaira is rámutat, amelyek a koldulás mögött állnak. A Sepsiszentgyörgy belvárosában rendszeresen kolduló kislány azért kéreget, hogy három testvérének jusson ételre, és hogy elkerülje szülei otthoni büntetését.

„Egy páréves kislány mivel kereshetne öt lejt, ha nem koldulással? Legszívesebben iskolába járna, és annak ellenére, hogy magas az IQ-ja, ki tudja miért, csak a kisegítő iskolába vették fel. A háromrózsához, ahogy ő is mondja szégyenkezve, mert az egyfajta megbélyegzés. De nem járhat iskolába mindennap, mert nincs ruha, cipő, étel, és a három kistestvért is meg kell etetni. Sokszor már reggel az utcán van, koldul. Igen, otthonról küldik koldulni. Szégyelli ezt is, nem szemtelen követelőző, hanem ártatlan tekintetű, szégyenkező kislány” – írja Bús Ildi az általa közelről ismert gyerekről.

Az újságíró úgy gondolja, azzal, ha nem ad öt lejt a kolduló lánynak, nem oldja meg a gyermek étkeztetését, iskoláztatását, hátrányos egészségügyi, családi és szociális helyzetét, pusztán láthatatlanná teszi a jelenséget. Mindannak a tünetét , amit a szegénység jelent. A rendőri eljárás lehetséges visszaéléseiről, a romániai szociális háló elégtelenségéről az intézkedés további kritikájaként olvashatunk a bejegyzésben.

Érzékeny megfigyelésével a koldulás jelenségének rideg elutasítása helyett az együttműködő szolidaritásra, a személyes történetek megismerésére szólít fel.

Beatrix felkavaró története sok hozzászólót segítségnyújtásra ösztönzött. Több felajánlás is történt a kislány számára, köztük Spanyolországból is. A spontán gyűjtés összegét egy civil szervezetnek fogják átadni, hogy az összeggel segítsék a kislányt iskolába járni.

„Elég nagy és elég kicsi ez a város ahhoz, hogy bonyolult problémákat vessen fel”

– fogalmazott Antal Árpád. A koldulást tiltó kampány kapcsán ő is személyes történetre hivatkozva közelítette meg a pár lejes adomány kérdését.

Fiatal vállalkozóként rendszeresen ételt vásárolt egy kolduló kislánynak – magyarázta az Átlátszó Erdélynek a városvezető. A kislány végül arra kérte őt, inkább pénzt adjon, máskülönben otthon megverik. Évekkel később már polgármester volt, amikor brassói kollégája telefonon kereste meg, hogy vigye haza Szentgyörgyre a brassói híd alatt három gyerekével élő fiatal anyát. Azt a lányt, akit azelőtt maga segített.

„Megkérdeztem magamtól, hogy nem lett volna jobb annak a gyereknek, hogyha akkor kivesszük a közegéből, és olyan közösségbe kerülhet, ahol a személyisége fejlődni tud, és nem jött volna a világra még három gyermek, akik ugyanúgy hányódnak” – fejtette ki a szegénység ördögi körének működéséről alkotott véleményét.

A sajtótájékoztató nyomán keletkezett felháborodás okát abban látja a politikus, hogy kilátásba helyezték a szülői jogok felfüggesztését.

„Olyan esetekben fogjuk kezdeményezni, ahol a szülő bántalmazza a gyermeket, elutasítják a munkalehetőséget, és sorozatosan koldulásra kényszerítik a gyermeket. Az, hogy mi ezt kezdeményezzük, jogi értelemben csak a folyamat első lépése, a döntést a bíróság hozza meg” – hangsúlyozta a politikus.

Amiben a vita összes résztvevője egyetért, az az, hogy megoldást kell keresni azokra a helyzetekre, amikor egy gyermek nem megfelelő körülmények között él, és így csorbulnak emberi jogai. A véleménykülönbségek a mélyszegénységben élők helyzetének javítására tett lépések, módszerek terén éleződnek ki.

Antal a koldulást tiltó kampányt népszerűtlensége ellenére is fontosnak tartja, egy tágabb probléma egyik szeletének tekinti:

„A gyermekszegénység visszaszorítása külön kategóriába tartozik. Ezzel is foglalkozni kell, az önkormányzatnak van benne feladata, felelőssége. Nem vádolható a szentgyörgyi önkormányzat, hogy nem teszünk ilyen irányba lépéseket, hogy nem támogatjuk a mélyszegénységben élőket, hogy óvodába, iskolába járjanak, megfelelő orvosi ellátásban legyen részük, stb. A mélyszegénység felszámolásának kérdését integrált programokban kell megközelíteni: egyik oldalon nyújtani kell, másik oldalon szorítani.”

Neked egy pizza ára, a társadalom számára létfontosságú a szabad sajtó. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Száz őrkői család költözhet szolgálati szociális lakásba

„Megvan a dolgozni akarás szándéka a közösség egy részében. Támogatni kell őket, nagyobb mértékben, mint amilyen mértékben eddig tudtuk” – fogalmazott az elöljáró, aki szerint a hat-nyolc család, aki nem tartja be az együttélés szabályait, hozzájárul a közösség megbélyegzéséhez.

„Időt, energiát és pénzt fogunk áldozni rá, hogy lakásokat építsünk, mert az egyik nagy probléma, hogy az őrkői lakások nem legálisan épültek, nincsen a negyed urbanizálva. Első körben azoknak a családoknak, ahol az anyuka vagy apuka dolgozik.” Elmondta, azért nem hagyták magánosítani a városi köztisztasági vállalatot, mert az jó munkalehetőség a szakképzetlen munkások számára. Hasonló program keretében az iskolákban is nehéz helyzetben élő, iskolázatlan személyeket alkalmaznak takarítóként.

Az első száz család a jövő év során költözhet be a város különböző pontjain létrehozott szolgálati lakásokba, így enyhítve az örkői közösség szegregáltságát. A felszabaduló házakba beköltözhetnek a romosabb épületekben élők, a rozoga állapotú házak lebontásával pedig szellősebbé válhat a telep.

A polgármester nem tartja életszerűnek a roma telep teljes felszámolását, azt szeretné, hogy a város vérkeringésébe bekapcsolt, jó infrastruktúrájú városrésszé váljon: „Mindig akkor kezdődik a baj a szegregált közösségekkel, ha zsákutcába kerülnek fizikailag, szociálisan. Ha átjárható a közösség, hozzátartozik a városhoz, akkor megváltozik ez a helyzet. Abban nem hiszek, hogy fel lehet számolni a szegregáltságot” – mondta Antal hozzátéve, hogy erős közösségi identitás tartja össze a telepen élőket.

„Arca van az egy lejt kérő gyerekeknek, akiket elvennél a szüleiktől”

szól Kali Ágnes sepsiszentgyörgyi származású, Kolozsváron élő fiatal költő közösségi oldalán megfogalmazott üzenete. Megkeresésünkre elmondta, hogy az általa készített és a Facebookon megosztott fotókon szentgyörgyi gyerekek vannak, akik az új negyedben kéregettek, miközben arra vártak, hogy valaki beengedje őket a lezárt kukákhoz.

„16 éves korom óta járok fel az Őrkőre, volt szerencsém megismerni őket személyesen is. Befogadtak a családjukba, Sárika, a keresztlányom idén lesz öt éves. Szóval a dolognak van egy nagyon erős személyes vetülete is” – mondja Ágnes, aki nem látja, hogy az évről évre elhangzó, hangzatosnál hangzatosabb ígéretek és tervek a szociális helyzet javításáról látványosan megvalósulnának.

„Bevallom, hogy nem tudom teljesen átlátni a fejlesztéseket, mert amióta nem élek a városban, nem vagyok napi kontaktusban az ott élőkkel. De azt tudom, hogy a munkához sokszor elengedhetetlen, szekérrel való közlekedést megtiltották, a kommunizmus idején felépített falnak, ami leválasztotta őket a városról, az egyértelmű jelei ott maradtak, és a gyűlölet csak erősödik és erősödik” – mutat rá a város legnehezebb körülmények között élő lakóinak nehézségeire.

A fiatal költő a kampány legnagyobb hibájának azt találja, hogy tovább növeli a kirekesztettek és a városban élők közötti szakadékot. „Azok után, hogy a helyi lapokban megjelent a hír, az emberek (mert sajnos ilyenek) árgus szemekkel fogják figyelni a gyerekeket, tárcsázzák a rendőrséget, nem veszik meg a gomba- és málnaárusoktól a leszüretelt árut (amiért nem hivatalosan ugyan, de keményen megdolgoztak).”

A gyermekekről készült fotók megosztásával arra akar rámutatni, hogy jó lenne egymás szemébe nézni: nem megbélyegzett tömeget látni, hanem az egyes embereket. A közösség tagjai közötti távolság csökkentéséhez akár egy fotókiállítást is el tud képzelni, ami nem tárgyiasítja a szegénységben élőket, hanem megmutatja az arcukat.

A szociális munka bizalommunka

A kampánnyal szemben megfogalmazott kritikák nem annak a jogosságát vitatják, hogy súlyos helyzetben ki kell menteni a gyermeket a mérgező közegből, hanem a kampány módszerét, megfélemlítő, elidegenítő jellegét, az üzenetet, amit a közvetve vagy közvetlenül érintett, mélyszegénységben élő családokkal szemben fogalmaz meg.

„Szakemberként a végeken élőkért dolgozom, velük együtt és nem ellenük. Mi a lényege ennek a közös munkának? Azt hiszem, hogy a bizalom megszerzése és építése, mindenféle eszköztár, illetve szakmai és jogi beavatkozás mellett. Én a szociális munkát alapjaiban bizalommunkának tekintem. De nem csak én”

– véli Dégi László Csaba egyetemi tanár és szociális szakember, aki a sajtótájékoztatót követő napokban döbbenetét kifejezve reagált a sepsiszentgyörgyi önkormányzat kampányára. A szakember úgy látja, hogy az együttműködés és a bizalom helyett a megfélemlítésen és drasztikus lépéseken alapuló eljárás hosszú távon nem hatékony.

„Ennek a bizalomtörő módszernek a része az is, hogy a helyi rendőrség megnöveli a járőrözéseket, és beazonosítja a koldus gyerekeket, akiket jelenleg Sepsiszentgyörgyön egy kiskorúakat befogadó központba tudnak sürgősségi eljárásban elhelyezni. A mostani, illetve a korábbi híradásokból is kimaradt az, hogy mi történik tulajdonképpen a központban, az, hogy miként látják az ott dolgozó szociális szakemberek és segítséget nyújtó civil önkéntesek ennek a helyzetnek a szociálisan érzékeny megoldását” – olvashatjuk a szociális munkát végző szakember véleményét.

A gyermekek elválasztása a szülőktől drasztikus

A sepsiszentgyörgyi Caritas területi képviselője, Hubbes Kinga Dégi László Csabához hasonlóan közelít a kérdéshez. Úgy véli, helyes, hogy az önkormányzat elgondolkodik a koldulás megszüntetésének lehetőségein. Ugyanakkor szerinte „sokkal komplexebb dolog a mélyszegénység megszüntetése. Erre ez a kampány nem megoldás. A gyermekszegénység problémája összetett megoldásra vár. Hosszú távon kell tervezni. Egyik napról a másikra tiltással meg lehet fékezni a koldulás jelenségét, de megoldani nem” – fogalmaz a helyi viszonyokat jól ismerő szakember.

Hubbes kifejtette, hogy a gyermekek elválasztása a szüleiktől való nagyon drasztikus módszer, de már ennek a kilátásba helyezése is ellenállást vált ki az érintettekből. Ugyanakkor fontosnak tartja eljuttatni a szülőkhöz az üzenetet, hogy nem tehetnek meg bármit büntetetlenül a gyerekükkel.

Hosszútávú megoldás: az oktatás

„Az ilyen hirtelen, drasztikus és erőszakos módszerek mindig erős ellenállást váltanak ki: ez az első reakció. Ha az elképzelés a legjobb szándékú, még akkor is. Körültekintőbben kell megfogalmazni és eljuttatni az üzenetet. Nyilván itt az is cél, hogy ráijesszenek a szülőkre. Több oldalról érdemes megközelíteni a problémát: ha napközben koldul a gyermek, akkor nem jár iskolába – érdemes tehát bevonni az iskolát és a közösségben dolgozó civil szervezeteket. Csak hosszú távon megoldhatóak ezek a problémák” – mutat rá a helyzet összetettségére a Caritas munkatársa, amely szervezet évek óta működtet szociális és oktatási központot az Őrkőn élő roma közösség számára.

Hubbes is a bizalmi viszony kiépítésének fontosságát hangsúlyozza: ha tartós eredményt akar elérni az önkormányzat, el kell nyernie az érintettek bizalmát, másképp nem működik a párbeszéd.

„Úgy gondoljuk, hogy mindennek az alapja az oktatás. Az a legfontosabb, hogy a gyermeket minél hosszabb ideig az iskola és a kiegészítő szociális intézmények közelében tartsuk. Így tudunk hatni a gyermekre. Hosszú távon ez a megoldás. Ezzel párhuzamosan a szülőket is nevelni kell” – állítja a szakember.

„A megfélemlítés súlya akkor látszana, ha a kolduló gyermekeket egyből a sürgősségi elhelyezési központba vinnék. Remélem, erre nem fog sor kerülni. Hogy itt arról van szó, hogy a rendelkezésre hivatkozva lehessen a szülőkkel beszélgetni.”

Együttműködni és közösen gondolkodni

Bár úgy tűnik, hogy a koldulás tiltásával gyorsan és hatékonyan tüntethetőek el a kolduló gyermekek az utcákról, ez koránt sincs így. Hubbes úgy vélekedik, hogy az önkormányzat törekvése azonos célt szolgál a civil szervezetek 5-10 éves munkájával, de fontos volna a közös gondolkodás.

„Azokkal a civil szervezetekkel is konzultálni kellene, akik hátrányos helyzetű emberekkel dolgoznak: mert nekik már van olyan tapasztalatuk az érintettekkel való közös munkában, ami elősegítheti a polgármesteri hivatal programját” – hangzik Hubbes javaslata.

Számos civil szervezet dolgozik a hátrányos helyzetű csoportokkal, akiknek több éves tapasztalata segíthetné a hatékony megoldáskeresést: „A Vöröskereszt évekig dolgozott korábban az Őrkőn, ők építették a közösségi házat, a Caritas is, aki az iskolát építette, és azóta is a gyerekekkel foglalkozik. A Máltai Szeretetszolgálat programjai az anyákat segítik és nullától három éves korig a gyerekeket. Jelen van a Pro Nobis Egyesület is. Akár egyszerű konzultáció vagy beszélgetés erejéig is érdemes lenne megkérdezni a civileket, hogy mit gondolnak a kérdésről” – véli Hubbes.

A koldulás megszüntetésére tett kísérlet kezdeti fázisban van. Megnövekedett a Sepsiszentgyörgy utcáin járőröző rendőrök száma. Helyiek arról is beszámoltak, hogy láttak már olyan jelenetet, hogy két gyereket rendőrök kísértek el mondván, hogy hazaviszik őket a szüleikhez.

A polgármester elmondása szerint első lépésként azonosítják a rendszeresen kolduló gyermekeket, megkeresik a szülőket, és anyagi helyzetük javítására a koldulás helyett közmunkát ajánlanak fel napszámos szerződés alapján. Őszig folyik az azonosítás, ezt követően indítanak eljárást, amennyiben azt az egyes esetek szükségessé teszik.

Jakab Villő Hanga

Neked egy pizza ára, a társadalom számára létfontosságú a szabad sajtó. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Lejes (RON) számla:

Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU