Dan Tanasă, az AUR alelnöke és parlamenti képviselője szerint: 

Az állítás forrása a szeptember 23-i parlamenti vita felvétele. A konkrét állítás 1:59:50-nél hangzik el. 

Kontextus

Az RMDSZ-nek feszült Dan Tanasă, amikor a kisebbségi nyelvhasználati jogokról vitáztak a parlamentben. Az RMDSZ által kezdeményezett törvénytervezet akkor is biztosítaná az anyanyelvhasználati jogokat, ha a nemzeti kisebbség aránya 20 százalék alá csökken egy településen. 

„Ami a romániai magyar közösség jogait illeti, úgy gondolom, hogy a magyar kisebbségeknek – általában a kisebbségeknek, nemcsak a magyaroknak– széles körű, kiterjedt jogaik vannak. Olyan kisebbségvédelmi jogszabályi keret, amilyen Romániában létezik, sehol máshol nincs a világon, még Magyarországon sem. Nincs olyan jogszabályi keret, amely jobban védené a nemzeti kisebbségek önazonosságát, kultúráját és nyelvét, mint a romániai” – állítja Tanasă. 

A teljes vita 1 óra 41 perc és 2 óra 3 perc között hallható a képviselőház hivatalos felvételén. 

A törvénytervezet indoklásában az RMDSZ azzal érvelt, hogy ezzel a törvénymódosítással a már megszerzett nyelvhasználati jogot erősítenék meg azokon a településeken, ahol a következő népszámlálás eredményeinek érvényesítése során az derülne ki, hogy a jelenlegi 20 százalékos küszöb alá csökkent a magyarok aránya.

Ugyanis Romániában meghatározott ideig, vagyis a következő népszámlálás eredményének érvényesítéséig kötelező biztosítani a nyelvhasználati jogokat azoknak a településeknek és megyéknek a közigazgatásában, ahol az adott nemzeti kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. Ha ez 20 százalék alá csökken, onnantól a közigazgatási egységek maguk dönthetnek arról, hogy továbbra is biztosítják-e a nemzeti kisebbségek számára az anyanyelvhasználati jogokat a közigazgatásban, vagy sem. 

Az RMDSZ törvénymódosítási javaslata ezen változtatna: egyszerűen kivenné ezt a népszámlálási eredményhez kötött feltételt a közigazgatási törvénykönyvről szóló 57/2019. számú sürgősségi kormányrendelet 604. cikkének (1) bekezdéséből. 

Az AUR parlamenti képviselője szerint a törvénymódosítási javaslat valójában arról szól, hogy az RMDSZ meg akarja erősíteni a magyar nyelv már most is félhivatalos státuszát a magyar többségű Hargita és Kovászna megyében, a szövetség valódi célja hivatalos nyelvvé tenni a magyart, és ezáltal erodálni a román nyelv hivatalos jellegét.

Tanasă: „Itt nem Magyarország, itt Románia, oké?”

A vita tárgyáról hamar elterelődött a szó. Tanasă a törvénymódosítási javaslat kezdeményezőjét, Markó Attilát bírálta azért, mert korábban korrupció miatt zajlott ellene eljárás. A vád alól végül a bíróság felmentette Markót 2022-ben. Csoma Botond RMDSZ-szóvivő és Alexandru-Paul Dimitriu USR-s képviselő pedig azzal vágott vissza, hogy az AUR kettős mércét alkalmaz, mivel ők kiálltak a csalás és szervezett bűnözés gyanúja miatt előzetes letartóztatásban lévő Călin Georgescu mellett.

Kettejük felszólalása között kapott szót ismét Dan Tanasă, és bevezetőként sütötte el románul, majd magyarul is, sőt némi székely akcentussal, hogy „itt nem Magyarország, itt Románia, oké?” Azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy „közönséges és nyomorult politikai zsarolással” érte el, hogy a magyar nyelv de facto hivatalos a két székely megyében.

A képviselőház többsége végül a javaslat elutasítása mellett szavazott (mellette=157 ellene=81 távolmaradás=13), a javaslat mégis változatlanul került tovább a szenátushoz, mivel a hivatalos elutasító határozat kiadásával a képviselők kicsúsztak a 60 napos időkeretből. Így „hallgatólagosan elfogadottnak” minősült a javaslat. Ezt a szenátus változatlan formában iktatta, elméletileg november 3-ig dönt majd a felsőház közigazgatási és a jogi bizottsága. Ezután tűzik napirendre a plénumban, ahol már téttel bíró vita várható.

Mit ellenőrzünk?

Valóban nincs a világon olyan jogszabályi keret, amely jobban védené a nemzeti kisebbségek önazonosságát, kultúráját és nyelvét, mint a romániai?

Az ellenőrzés

Az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményének tanácsadó bizottsága a 2023-ban megjelent értékelésében konkrét hiányosságokra hívja fel a figyelmet, sőt külön kitér a 20 százalékos küszöbérték merev alkalmazásának problémájára (.pdf, 4. oldal). 

Ráadásul visszalépésként értékeli a 2019 előtti szabályozáshoz képest, amikor a jogok fennmaradását nem kötötték lejárati időhöz, vagyis a következő népszámláláshoz. A korábbi törvény 131. cikke előírta, hogy az ott felsorolt kisebbségi nyelvhasználati rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a kisebbséghez tartozó állampolgárok aránya időközben 20 százalék alá csökken.

A tanácsadó bizottság alternatív küszöbértékek bevezetését javasolja, ugyanis egyes településeken akkor is jelentős számú közösségről lehet szó, ha az adott nemzeti kisebbség aránya nem éri el a 20 százalékot. Például Kolozsváron a 2021-es népszámlálás szerint a lakosság nem egészen 12 százaléka vallotta magát magyar nemzetiségűnek, de ez abszolút számban több mint 33 ezer lakost jelent. A tízezer aradi magyar a város lakosságának mindössze 7 százaléka.

Alternatív küszöb

Az egészségügyben Románia elvileg 2017-től már alkalmaz ilyen alternatív küszöböt. A 95/2006. számú egészségügyi törvény 7. cikkének m) pontja szerint, ami 2017-ben került be a törvénybe, a kisebbség nyelvét ismerő egészségügyi vagy szociális szakszemélyzetet kell biztosítani azokban a közigazgatási egységekben, ahol az adott kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, vagy létszáma eléri az ötezer főt. Az Európa Tanács 2023-as értékelése ugyanakkor a végrehajtáshoz szükséges szabályok és módszertan hiányára, valamint a célzott munkaerő-toborzás elmaradására hívta fel a figyelmet.

A nemzeti kisebbségek számára az is kedvezőtlen, hogy Romániában a népszámláláson kizárólag egy nemzetiséget lehetett megjelölni, ami korlátozza az önidentifikációt azok esetében, akik úgy érzik, hogy egyszerre több nemzetiséghez is tartoznak, például a vegyes nemzetiségű családból származók. A tanácsadó bizottság szerint a többes kötődés megjelölésének lehetősége azok számára is fontos lehet, akik a megbélyegzéstől tartva egyébként nem vallanák meg kisebbségi identitásukat. A jelentés ezt a kockázatot különösen a romák esetében említi.

Szlovákiában például a legutóbbi népszámlálás során lehetőséget biztosítottak arra, hogy az állampolgárok két nemzetiséget is megjelöljenek. Ez önmagában persze nem jelenti azt, hogy ott kedvezőbbek a feltételek, sőt az Európa Tanács több pontban is bírálta Szlovákiát. Korábban már részletesen írtunk a kisebbségi magyarok helyzetéről a két országban.

A küszöb a gyakorlatban

Az Európa Tanács romániai jelentésében arra is felhívja a figyelmet, hogy a kisebbségi nyelvhasználat azokon a településeken sem biztosított teljeskörűen, ahol a kisebbségek aránya meghaladja a küszöbértéket. Például nincsenek lefordítva a hivatalos dokumentumok, vagy bizonyos közintézmények nem foglalkoztatnak kisebbségi nyelveket ismerő személyzetet. A nyelvi jogokra tett észrevételeken túl a jelentés több pontban is foglalkozik a romákkal szembeni strukturális diszkriminációval is. 

Az értékelés ugyanakkor a romániai rendszer erősségeit is kiemeli. A kisebbségvédelem jogi és szakpolitikai keretét összességében szilárdnak nevezi, és elismeri a kisebbségi kultúrák megőrzésére fordított jelentős anyagi állami támogatást. Pozitívumként említi a tizenkét kisebbségi nyelven zajló oktatást és a kisebbségek politikai részvételét segítő intézkedéseket. Ugyanis a romániai szabályozás lehetővé teszi, hogy az 5 százalékos választási küszöböt el nem érő kisebbségi szervezetek is mandátumot szerezzenek a képviselőházban. Ezzel szemben például Szlovákiában nincs külön parlamenti képviseleti garancia a nemzeti kisebbségek számára. 

De valóban Romániában lenne a legjobb kisebbségvédelmi rendszer a világon? 

Ahhoz, hogy ezt megtudjuk, érdemes különböző szempontok mentén összehasonlítani olyan országok törvénykezésével, ahol köztudottan jó a nemzeti kisebbségek helyzete: ilyen Finnország, Olaszország Dél-Tirol tartománya, Svájc és bizonyos tekintetben Szlovénia is. Emellett még beveszem az összehasonlításba Magyarországot – ha már Dan Tanasă külön kiemelte. 

Ehhez a politikai képviseletet, az anyanyelvi oktatást, a hivatali nyelvhasználatot és a jogok gyakorlati érvényesülését vetjük össze.

Az olaszországi Dél-Tirol magasra helyezi a lécet

Dél-Tirolban a nyelvi jogok érvényesülését autonómia is támogatja. Az Olaszországban kisebbségben élő német nyelvi közösség a tartományon belül többséget alkot. A 2024-es nyelvcsoport-összeírás szerint az erről nyilatkozók 68,61 százaléka a német, 26,98 százaléka az olasz, 4,41 százaléka pedig a ladin nyelvi közösséghez tartozott. Az autonóm tartomány saját jogalkotási hatáskörökkel rendelkezik, a német az olasszal egyenrangú a hivatali szóbeli és írásbeli nyelvhasználatban. A jóval kisebb ladin közösség tagjai is használhatják hivatalosan az anyanyelvüket a ladin völgyek hivatalaiban, valamint a kifejezetten az ő ügyeikkel foglalkozó tartományi hivatalokban.

Az oktatásban külön német és olasz tannyelvű intézményrendszer működik, a ladin településeken pedig többnyelvű oktatás biztosít helyet mindhárom, sőt a kötelező angollal együtt négy nyelvnek. Az autonómia az anyanyelvi oktatás mellett a nyelvi közösségek saját iskolarendszerét és az oktatási döntésekben való részvételét is védi.

A hivatali nyelvhasználatot a személyzeti követelmények is segítik. A tartományi közigazgatásba jelentkezőknek az adott munkakörhöz előírt szintű kétnyelvűségi bizonyítvánnyal kell igazolniuk a német és az olasz nyelv ismeretét. A közszolgálatban a nyelvi arányosság elve, a Proporz alapján az elv hatálya alá tartozó álláshelyeket a nyelvi csoportok létszámarányának megfelelően osztják el. A ladin nyelvi csoportnak fenntartott állásokhoz háromnyelvűségi igazolás szükséges. A nyelvi jogok megsértése esetén külön tartományi hivatalnál, az Amt für Landessprachen und Bürgerrechte hivatalnál lehet panaszt tenni.

Minden harmadik finn kétnyelvű településen él

Finnországban az ország hivatalos nyilvántartása szerint a lakosság 5 százalékának svéd az anyanyelve. Finnországban is meghatározott időszakra szól a települések nyelvi besorolása. A kormány tízévente állapítja meg, mely önkormányzatok finn vagy svéd egynyelvűek, illetve kétnyelvűek. A besorolásnál a népességnyilvántartásban szereplő nyelvi adatokat veszik figyelembe. A jelenlegi besorolás a 2023–2032-es időszakra érvényes.

Azok a települések kétnyelvűek, ahol a lakosság 8 százaléka vagy legalább háromezer kisebbségi nyelvű lakos él – tehát az arány mellett az abszolút létszámot is figyelembe veszik. Ez az automatikus kétnyelvű státusz akkor szűnik meg, ha a kisebbségi lakosság aránya 6 százalék vagy létszáma 3000 fő alá csökken. Tehát van egy két százalékos pufferzóna. A 

képviselő-testület kezdeményezésére azonban a kormány a küszöbértékek teljesülése nélkül is kétnyelvűnek minősíthet egy települést a következő tízéves időszakra. Így történt például Lohja esetében a 2023–2032-es időszakra. 

Finnországban finn és svéd tannyelvű iskolák működnek. A két nemzeti nyelv használatának joga ugyanakkor nemcsak a kétnyelvű településeken érvényesül: az országos központi államigazgatási hatóságok, köztük a minisztériumok is kétnyelvűek.

Svájcban a német, a francia és az olasz szövetségi szinten hivatalos nyelv, 

a rétoromán pedig a rétorománul beszélőkkel való kapcsolattartásban az. Az alkotmány 70. cikke szerint a kantonok maguk határozzák meg a hivatalos nyelveiket, figyelembe véve a hagyományos nyelvterületeket és az őshonos nyelvi kisebbségeket. A jogok érvényesülése azonban itt sem teljes: az Európa Tanács értékelése az olasz és a rétoromán szélesebb körű használatát sürgette a gazdasági és társadalmi életben. 

Szlovénia egyes településein is hivatalos nyelv a magyar és az olasz

Szlovéniában a 2011 óta alkalmazott regiszteralapú népszámlálás nem gyűjt teljes körű nemzetiségi adatokat. A két őshonos közösség – az olasz és a magyar – nyelvi jogait ugyanakkor a szlovén szabályozás létszámtól függetlenül biztosítja azokon a településeken, ahol hagyományosan élnek. Ezeken a településeken a magyar, illetve az olasz a szlovén mellett hivatalos nyelv. 

Magyar–szlovén kétnyelvű, illetve olasz tannyelvű oktatás működik óvodától középiskoláig, egyetemen viszont korlátozottan érhetőek el magyar vagy olasz nyelvű szakok. Bár az Európa Tanács 2025-ös értékelése magas szintű jogi védelmet állapít meg, a megfelelő nyelvtudású tanárok és köztisztviselők hiánya nehezíti az érvényesülését. 

Magyarországon a kisebbségvédelem egyik fontos intézménye a nemzetiségi önkormányzat,

ezek oktatási és kulturális intézményeket is fenntarthatnak. Az Európa Tanács 2026 márciusában közzétett értékelése elismeri a szilárd jogi és intézményi keretet, valamint a nemzetiségi óvodák és iskolák hálózatát. Az oktatás azonban eltérő formákban működik, egyes intézményekben a kisebbségi nemzetiség nyelve a tanítás nyelve, máshol kétnyelvű oktatás folyik, de olyan is van, ahol a kisebbségi nyelvet csupán tantárgyként tanítják. Ezek nem biztosítanak azonos lehetőséget az anyanyelv használatára. A jelentés a tankönyvhiányt és a kisebbségi nyelveken tantárgyakat oktatni képes pedagógusok hiányát problémaként említi.

A hivatali nyelvhasználat egyes garanciáihoz Magyarországon alacsonyabb küszöb kapcsolódik, mint Romániában. A nemzetiségi törvény 6. cikke szerint már 10 százalékos aránynál az érintett nemzetiségi önkormányzat kérésére nemzetiségi nyelven biztosítani kell például a közigazgatási nyomtatványokat, valamint a rendeleteket és hirdetményeket. Más kötelezettségekre húszszázalékos küszöb vonatkozik. 

Ez viszont nem jelenti azt, hogy eredményes: az Európa Tanács szerint a nemzetiségi nyelveket a közigazgatási ügyintézésben és a bíróságokon a jogi lehetőségek ellenére ritkán használják.

Következtetés

Dan Tanasă állítása hamis.

„Olyan kisebbségvédelmi jogszabályi keret, amilyen Romániában létezik, sehol máshol nincs a világon, még Magyarországon sem. Nincs olyan jogszabályi keret, amely jobban védené a nemzeti kisebbségek önazonosságát, kultúráját és nyelvét, mint a romániai.”

Dan Tanasă merész állítása, miszerint sehol máshol nincs olyan jogszabályi keret, amely jobban védené a nemzeti kisebbségek önazonosságát, kultúráját és nyelvét, mint a romániai, nem igaz. Elég ha csak Dél-Tirolra vagy Finnországra gondolunk. Az viszont még elmondható, hogy sok más országnak is van még hova fejlődni ebben a tekintetben, akárcsak Romániának.

The post Románia a nemzeti kisebbségek paradicsoma? appeared first on Átlátszó Erdély.

Tánczos Barna azt állítja, hogy Romániában robbanásszerűen nőtt a vágókapacitás, a kiskérődzők esetében is.

A kijelentés szűken értelmezve igaz.

„Romániában robbanásszerűen nőtt a vágókapacitás, például a kiskérődzők esetében. Ma már óriási vágókapacitással rendelkezik az ország. Románia jelenleg is exportál húst az Európai Unióba és közel-keleti országokba. Tehát megvan a hazai kapacitás, és szerencsére a vágott állatok húsának exportja is működik, még ha nem is olyan volumenben, mint az élőállat-export.” 

Tánczos Barna szembemegy az újabb uniós állatjóléti szigorításokkal

Miért érdekes, hogy mennyi állatot vágunk, és hogyan függ össze a vágókapacitás a juhászok keddi tüntetésével?

A juhászok idén nyáron már többször tüntettek Bukarestben, mert nem tudják eladni a felnevelt állatállományt. Ráadásul a juhok tartása nyártól nagyon megdrágult: egyrészt a forróság és az aszály rontotta a legelők minőségét, és megdrágította a takarmányt, másrészt a tenyésztők nem számítottak arra, hogy nem tudják eladni ősszel az állatokat, és takarmányozni kell őket.

Az exportra nevelt állatok zömét azért nem tudják eladni, mert két, nagyon ragályos, járványos állatbetegség miatt idén júniusban az Európai Bizottság az év végéig megtiltotta Romániának, hogy bárhova élő juhot és kecskét exportáljon. 

A kiskérődzők pestise miatt 2024-től nem exportálhatunk az uniós tagországokba élő juhot és kecskét. Mivel az utolsó fertőző góc 2025 májusában történt jelentése után egy évvel újból feltűnt ez a betegség, ezúttal Maros megyében, ahol korábban nem detektálták, az EB úgy véli, Románia nemcsak a járványt nem tudta felszámolni, de abban sem lehet megbízni, hogy korrekt módon felderíti és jelenti a betegség terjedését. (Erről hosszabban itt olvashatsz.) Ezért megtiltotta a romániai tenyésztőknek az unión kívüli exportot is, holott Románia főleg a Közel-Keletre exportált.

Nagy pénz lett az élő juhok kivitele

Romániában sokkal több juhot tenyésztenek, mint amennyit a lakosság elfogyaszt. 2025 végén az ország juhállománya 10,7 milliós volt az Országos Statisztikai Intézet szerint (.pdf, 16. oldal). A nagyságrend idén sem változott. Az egy főre eső fogyasztás és az egyedek átlagos vágósúlya alapján végzett becslés szerint ennek körülbelül a 35–40 százalékát fogyaszthatja el a hazai lakosság, főként húsvét körül.

Az élőállat-export értéke viszont óriásit nőtt, mióta beléptünk az EU-ba. Míg a juhállomány 25 százalékkal gyarapodott 2007 óta, addig az élő állatok kivitelének értéke megháromszorozódott. Az Országos Statisztikai Intézet Tempo Online adatbázisából kinyert adatok szerint 2007-ben a közel 8,5 milliós juhállományból a kivitt állatok értéke 76,4 millió euró volt. A 2020-as években a közel tízmilliós állományból exportált állatok értéke már meghaladta a 250 millió eurót. 

A júniusi exporttilalom előtt az állategészségügyi hivatal vezetője még úgy becsülte, idén akár a 300 millió eurót is elérheti az élő juhok kivitelének értéke. Erre most kevés az esély azzal együtt, hogy nyárig a romániai tenyésztők több mint 145 millió eurót kasszíroztak egy hatalmas algériai üzletből, amely ott korrupciós botrányba torkollt.

Ha nem lehet exportálni, le kellene vágni 

Az élőállat exportjának alternatívája a vágás, a levágott állat húsa ugyanis már nem terjeszti a betegséget, ezért levágva szabad exportálni. Ezért érdekes, hogy mekkora vágókapacitással rendelkezik Románia. 

Ahhoz, hogy ellenőrizhessük Tánczos Barna ügyvivő agrárminiszter kijelentését, miszerint „robbanásszerűen nőtt a vágókapacitás”, a robbanásszerűt úgy értelmeztük, hogy rövid távon megtöbbszöröződött. Magát a vágókapacitást nem tudtuk közvetlenül ellenőrizni, mert több megyei állategészségügyi hivatal sem tünteti már fel az engedélyezett farmok és feldolgozóegységek listáján a vágóhidakat és azok kapacitását.

Ezért a kihasznált ipari kapacitást ellenőriztük: megnéztük az Országos Statisztikai Intézet kimutatását a vágóhidakon ténylegesen levágott állatokról. A juhokat és kecskéket egyben számoló kimutatások szerint 

• 2023-ban 302 160, 
• 2024-ben 475 397, 
• 2025-ben pedig 1 097 649 kiskérődzőt vágtak le hazai ipari vágóhidakon. 

Az itt levágott kiskérődző állatok száma a 3,6-szorosára nőtt, tehát rövid időn belül megtöbbszöröződött a kihasznált ipari vágókapacitás.

Ugyanez látszik a hasított súlyban is. 2024-ben 8318 tonna, 2025-ben 16 893 tonna lett az itt levágott juhok és kecskék hasított súlya. Az idei adatokat a havi kimutatásokból összesítettük, eszerint idén januártól augusztusig 9057 tonna lett az összesített hasított súly. (A hasított súly az a lefagyasztott tömeg, ami megmarad az állatokból, miután kivéreztetik és kibelezik őket, illetve levágják a fejüket és a lábuk egy részét.)

Miért fontos a vágóhíd?

A húsexportnál kiváltképp fontos, hogy vissza lehessen követni a termék készítésének minden fázisát. Ezt pedig a hivatalos engedélyekkel és minőségbiztosítással rendelkező vágóhidak tudják nyújtani. A nagyipari vágóhidak tudnák azt a kapacitást biztosítani, amellyel a húsexport az élő állat exportjának reális alternatívájá válhatna. 

A statisztikai intézet fenti kimutatásaiból látszik, hogy 2024-ben az állatállománynak mintegy a huszadát, tavaly már a tizedét tudták ipari vágóhidakon levágni.

A havi kimutatásokból viszont az is látszik, mennyivel több kiskérődzőt vágunk le Romániában nem ipari vágóhidakon. Az augusztusig levágott 5,3 millió kiskérődző közül csak 653 ezret vágtak vágóhidakon. Az összes levágott állatból származó bő 58 ezer tonna hasított súlyból csak 9057 tonna keletkezett ipari vágóhidakon.

Augusztus végéig ennek a tizedét, 958 tonnát exportáltunk 7 millió euró értékben, írja a lantulalimentar.ro uniós statisztikára hivatkozva. Ez a húsexport főleg a tiltás után, júliusban és augusztusban pörgött fel.

Összevetve viszont az élőállat-export 250-300 millió eurós értékével az látszik, hogy még ha a húsexport tovább is pörög, és év végéig eléri akár a 15–20 millió eurós értéket, az még mindig csak a tizede annak, amit a tenyésztők az élőállat-exporttal kerestek volna. Vagyis hiába bővült robbanásszerűen a vágókapacitás Romániában, egyelőre nem váltja ki az élőállat-exportot, sőt messze áll ettől.

Karámon innen és túl

Tánczos Barna az idézett interjúban síkraszállt azért, hogy Románia továbbra is az élő juhok exportjának uniós éllovasa maradjon. Sőt azért is, hogy az EU ne szigorítsa az élő állatok szállításának feltételeit további állatjóléti előírásokkal. Daniel Buda EP-képviselő szeptember 16-án azt jósolta, hogy az Európai Bizottság egy hónap múlva engedélyezheti Romániának az élő állatok kivitelét az EU-n kívülre, ha a juhtenyésztők felhasználják az Unió által ingyen felajánlott 1,3 millió adag vakcinát, és beoltják a kivinni szándékozott juhokat.

A hazai juhtenyésztés céljáról és módjairól nem zajlik társadalmi vita, holott a gazdasági haszon csak az egyik szempont. A legelőkön dolgozó juhászok fizetése, munkakörülményei, szociális ellátása nem kerül szóba. Arról, hogy ők hogyan etetik és nevelik a juhászkutyákat, annyiszor sem beszél a mainstream sajtó, ahányszor emberre támadnak kóbor vagy juhászkutyák. Arról, hány haszonállat pusztul el milyen kínok között, miközben a célországba szállítják, még ritkábban esik szó.

Hogy a jövedelmező export ösztönözte juhtenyésztés milyen közvetett és közvetlen módon károsítja a romániai tájakat és a biodiverzitást, arról a Kuhn Thomasszal készített videóinterjúnkban hallhattok bővebben. A beszélgetésből kiderül, hogy az ökológusok egyáltalán nem a gazdák ellenségei.

Illusztráció: Pál Edit Éva

The post Juhokkal és Tánczos Barnával indul a Sánta Kutya rovatunk appeared first on Átlátszó Erdély.

A Magyar Hang úgy tudja, az ügyben a Tarr Zoltán vezette társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztérium büntetőjogi eljárás indítását kezdeményezi a közeljövőben. Amennyiben a vizsgálat nyomán bebizonyosodik, hogy annak idején az MMTK jogtalanul lett a rádiók többségi tulajdonosa, az eredeti állapotot kell helyreállítani, vagyis a rádiók Turos Lórándtól visszakerülnek az Erdélyi Médiatér Egyesülethez.

Minden jel arra mutat, hogy Turos Lóránd, az RMDSZ Szatmár megyei szenátora, egyben frakcióvezetője fogja ellenőrizni azt a médiatrösztöt, mely 2017 óta 13,4 milliárd forintot (nagyjából 35 millió eurót) kapott az Orbán-kormányoktól, és amely közel a teljes erdélyi magyar médiát birtokolja.

Mindez a romániai Audiovizuális Tanács (CNA) július 22-i ülésének egy látszólag érdektelen, pár percig tartó napirendi pontjából derült ki, amit a Magyar Hang egy forrása szúrt ki. 

Az online is megtekinthető ülés első napirendi pontjában a CNA előzetes beleegyezését adta ahhoz, hogy a marosvásárhelyi Radio Gaga rádiót üzemeltető cég, a SC Alamo Impex 97 SRL tulajdonosi struktúrája megváltozzon. 

Erre a formális rábólintásra azért volt szükség, mert ez a cég 12 rádiós (földi) frekvenciát birtokol, és a tulajdonosváltásokat a CNA is jóvá kell hagyja.

A lényegi infó azonban a CNA-ülésen is kivetített slide-on van: ebből az derül ki, hogy azért kérik a CNA beleegyezését, mert a SC Alamo Impex 97 SRL-t tulajdonló Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ Nonprofit Kft. (továbbiakban: MMTK) 100 százalékos tulajdonosa az eddigi Radu Morar helyett Turos Lóránd lenne. 

A szatmári RMDSZ-es „sajtómogul”

Bár Turos személye nincsen közelebbről megnevezve, minden forrásunk biztos benne, hogy nem másról, mint az RMDSZ befolyásos politikusáról van szó. Turós újságíróként kezdte a pályafutását, 2012-től 2016-ig a CNA tagja is volt. Szenátori mandátuma mellett vállalkozásai is vannak, például a Szatmári Friss Újság tulajdonosa.

Fontos, hogy a CNA-nak bemutatott slide szerint a médiatröszt kiadója, az Erdélyi Médiatér Egyesület továbbra is különálló entitás maradna. Azonban azzal, hogy az MMTK tulajdonában vannak a frekvenciák és a márkanevek, a magyarországi cég meghatározó kontrollt gyakorol a médiateres kiadványok fölött.

A CNA ülésén megszólalt az Alamo Impex 97 ügyvezetője, Hompoth Szilárd István (ő a tröszt másik cégének, a Prima Press SRL-nek is ügyvezetője). Az igazgató felszólalásából azonban semmi nem derült ki. Elmondta, hogy a tulajdonosváltásról szóló információt ő is egy nappal korábban kapta meg, indoklás nélkül, azzal az utasítással, hogy kezdeményezze a CNA-nál a tulajdonosváltással kapcsolatos jóváhagyási eljárást.

Az MMTK-nál vannak az erdélyi médiatröszt legfontosabb márkái

De miért fontos ez a cég? Az MMTK Nonprofit Kft. a rádiós frekvenciák mellett a Találmányi és Védjegyhivatal (OSIM) adatbázisa szerint a Krónika valamint a Székelyhon kiadványok márkanevét, illetve print és online logóját birtokolja.

Amint azt a Magyar Hang feltárta, a magyar kormány által bőkezűen támogatott Erdélyi Médiatér Egyesületből százmilliós nagyságrendű összegek mentek a múltban vissza az MMTK számlájára – ezen pénzek egy része a márkanevek használata után járó, a Magyar Hang információi szerint évente százmillió forintos nagyságrendű jogdíj.

Vagyis a magyar adófizetők először fizettek egy sor erdélyi médiatermék megvásárlásáért, azután pedig azért fizettek az MMTK-nak, hogy ezek az erdélyi médiatermékek használhassák saját logójukat. Nem megy rosszul az üzlet: a cégnek 2025-ben mintegy 126 millió forint (350 ezer EUR) árbevétele volt.

Összefonódások a Mediaworks-szel

Az MMTK-t 2018-ban hozta létre Liszkay Gábor akkori közvetlen munkatársa, Korda Éva Judit. A cég a kezdetektől fogva tulajdonolta a Krónika és a Székelyhon márkaneveket, később pedig a 12 frekvenciát birtokló Alamo Impex 97 SRL is hozzájuk került egy hűtlen kezelés gyanúját is felvető tranzakció során. Erről a Magyar Hang itt írt.

2023 nyara óta Radu Morar Nicolae a cég tulajdonosa. A Magyar Hang információi szerint a román származású üzletember Liszkay Gábor jó barátja és strómanja, a cég ügyvezetője pedig az a Lazányi Beáta, aki a Mediaworks pénzügyese.

A magyar cégbíróság adataiban anyagunk megjelenésekor nem volt nyoma a tulajdonosváltásnak. 

A Tisza szerint ez „messzemenően barátságtalan lépés”

Az RMDSZ-Tisza kapcsolatok alakulása szempontjából finoman szólva nem szerencsés fejlemény, hogy az RMDSZ rátenné a kezét erre a trösztre, ami lehetővé tenné számára, hogy kézivezérléssel irányítsa az erdélyi magyar sajtó közel egészét. 

Úgy tudjuk, a Tarr Zoltán vezette Kulturális Minisztérium napirendjén ott van a magyarországi milliárdokból felépített erdélyi médiatröszt ügye. A minisztérium egy magas rangú tisztségviselője messzemenően barátságtalan lépésnek tartja ezt az RMDSZ részéről.

A Magyar Hang információi szerint kizárt, hogy a cégvásárlás Turos Lóránd szenátor magánakciója lenne – Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek tudnia kellett a tervről. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a Fidesz és az RMDSZ Magyar Péter háta mögött megegyezett erről. 

Megkerestük Turos Lórándot is. A frakcióvezetőtől többek között első körben azt szerettük volna megtudni, milyen pénzből vásárolná meg ezt a céget, hiszen legutóbbi, 2025-ös vagyonnyilatkozata szerint nem rendelkezik számottevő likviditással.

Továbbá kíváncsiak voltunk arra is, hogy egyeztetett-e az RMDSZ vezetésével erről, illetve érdekelt volna az is, hogy milyen tervei vannak ezzel a céggel.

Az RMDSZ szenátora azonban röviden csak ennyit mondott a telefonba:

„nem nyilatkozom az Átlátszónak, visszhall”.

Borítókép: Turós Lóránd Facebook-oldala

The post Az RMDSZ dugiban rátenné a kezét a Fidesz erdélyi médiatrösztjére appeared first on Átlátszó Erdély.

A közlemény általánosan fogalmaz, de nyilvános adatbázisból konkrétabban látszik, milyen fogást találhatott rajta a gazdasági rendőrség kilenc hónappal azután, hogy megírtuk, eddig milyen nyomozások pattantak le a polgármesterről.

„2024-25-ben törvénytelenül és saját célra használhatott fel közpénzből beszerzett javakat és szolgáltatásokat” Szék község 62 éves vezetője, írta körbe a Kolozs megyei rendőrfelügyelőség tegnapi közleménye, hogy mivel gyanúsítják Sallai Jánost. Sikkasztás és szolgálati visszaélés a gyanú jogi besorolása. 

Az átláthatóság, a tiszta verseny és a közpénzek hatékony felhasználásának elvét is megszegte 2025-26-ban azzal, hogy a közbeszerzési törvény előírásait megkerülve a helyi utak leaszfaltozását úgy bontotta külön szerződésekre, hogy nyílt közbeszerzés meghirdetése helyett közvetlen vásárlással ítélje oda a munkát egyetlen cégnek, áll a rendőrség közleményében.

A közlemény ugyan nem nevezte meg a községvezetőt, de széki forrásainktól már délelőtt értesültünk róla, hogy Sallairól van szó, és hogy Kolozsvárra hozták be kihallgatásra. Azt már a közleményből tudtuk meg, hogy egy Beszterce-Naszód megyei cég vezetőjét is bevitték kihallgatásra. Innen könnyű volt kideríteni, hogy melyik ez a cég, és milyen értékű munkálatokról van szó.

Sallai régi büszkesége az aszfaltozás

A Kolozs megyei községek zömét megelőzte azzal, hogy több mint tíz éve leaszfaltoztatta Széknek még a mellékutcáit is. Ezzel külön is büszkélkedett, amikor másfél évvel ezelőtt több vitatott ügy miatt kerestük meg. Az egyik ügy épp az volt, hogy egyes széki forrásaink szerint Sallai önkényesen döntötte el, hogy a több évi csatornázási munkák után hol aszfaltozzák újra a község feltört burkolatú utcáit, majd a választások után ez az aszfaltozási lendület elfogyott.

Jellemzően akkor is többféle választ adott a polgármester, ezeket az alábbi cikk Aszfalttangó című alfejezetében tárgyaljuk:

Azt már akkor is tudtuk a tájékoztató táblákról, hogy Szék tízmillió lejt nyert el az Anghel Saligny vidékfejlesztési programban a községi utak aszfaltozására. Sallai másfél éve azt mondta, hogy az egy dolog, hogy elvileg elnyerték, és másik dolog, hogy a kormány mikor utalja rá a pénzt.

Ezért most megnéztük, utalta-e a kormány a községnek, ezt ugyanis fel kell tüntetni a költségvetési végrehajtás bevételi oldalán. Tavaly ott 6,1 millió lej jelent meg az Anghel Saligny program nevével (úgy, hogy a község évi bevétele 15,3 millió lej volt). A kiadási oldalon 7,4 millió lej áll az Utak és hidak tételnél úgy, hogy annak forrása nem uniós pályázat és nem is a PNRR rezilienciaprogram, vagyis vélhetőleg ezt az Anghel Saligny-s forrásból költötték:

A közbeszerzési portálon azonban nem találtunk ekkora értékű aszfaltozási munkálatokat. A nyílt közbeszerzéseknél megtaláltuk az általános iskola fejlesztésére és a bringaútra meghirdetett munkálatokat (összesen 1,1 millió lej értékben). 

Aszfaltozást a tavalyi közvetlen vásárlásoknál találtunk: a Beszterce-Naszód megyei Miron Construct kft-t bízta meg ilyen jellegű munkálatokkal a széki polgármesteri hivatal. Az öt különböző szerződés összértéke mintegy 900 ezer lej. A cég tulajdonosa és ügyvezetője Petru Miron.

A tavalyi és tavalyelőtti cikkünket is ugyanilyen alapossággal dokumentáltuk, 

Szék polgármestere és családja mégis beperelt minket. 

A kiadó egyesületet és a Sallairól szóló cikkek egyes szerzőit is. Mint utóbb kiderült, a keresetet még tavaly karácsonykor iktatták, de a bíróság kifogásolta, hogy a cikkeinket Google Translate-tel fordították le, és azt kérte, hogy hiteles fordítást nyújtsanak be azokról. 

Mivel a kereset kiegészítése időbe telt, mi az egészről csak idén márciusban értesültünk. Múlt héten nyújtottuk be a válaszkeresetet, jelentős mennyiségű túlórázás után. A tárgyalás menete itt lesz követhető, de a főbb fordulatokról mi is be fogunk számolni.

A perről eddig az áprilisi mEmber hírlevelünkben számoltunk be, amelyeket a támogatóinknak küldünk. Ebben amellett érveltünk, miért tekintjük a Sallaiék által indított pert SLAPP eljárásnak. Azaz olyan pernek, amelynek célja, hogy a beperelt felet eltántorítsa a közéleti részvételtől (Strategic Lawsuit Against Public Participation).

1. Röviden és leginkább azért, mert a kereset még csak nem is érinti a cikkek fő állításait. Sokadrangú információkba köt bele, amelyek elmagyarázása és kontextusba helyezése sok időt és energiát igénylő pluszmunka. 
2. Másrészt a kereset több pontja is arról szól, hogy egyes részeket a polgármester hogyan értelmez. Nem az állításainkat, hanem azt kifogásolja, amit szerinte mi feltételezünk, sugalmazunk róla vagy a székiekről. 
3. Harmadrészt azt is bevették a keresetbe, amit mi már tavaly augusztusban helyesbítettünk. 
4. Negyedrészt olyasmit is kifogásolnak a keresetben, ami ugyan könnyen cáfolható, de a cáfolat is idő- és munkaigényes:

• miért épp választások előtt írtunk Sallai kampányanyagairól;
• az, hogy besúgó volt a múlt rendszerben, nem közérdekű információ, hanem a magánéletéhez tartozik;
• miért említjük mindhárom cikkben, hogy besúgó volt, igazán megilletné a felejtés joga;
• az szerintük nem nyilvános információ, hogy ki mennyi mezőgazdasági vagy vidékfejlesztési támogatást kapott;
• a polgármester stresszes, szorong, és pszichikailag kimerült, mert önigazolásra kényszerül a széki polgárok előtt.

Áprilisi mEmber hírlevelünkben ezt színesebben és részletesebben mutattuk be. Amennyiben követni szeretnétek, mi történik velünk, egyszeri vagy rendszeres adománnyal, illetve a 3,5%-os felajánlással tudtok feliratkozni erre a hírlevelünkre.

Szombat reggeli Félszemmel hírlevelünkre pedig, amelyben azt igyekszünk követni, miről ír a román független sajtó, itt tudtok feliratkozni.

A nyitóképen Sallai János, Szék polgármestere a 2024-es Bertalan-napon. Fotó: Szabó Tünde

The post Régi büszkeségébe bukhat bele Szék polgármestere appeared first on Átlátszó Erdély.

Csakhogy a választások előtt senki nem mondta, hogy ez lesz, pedig akkor már látszott, hogy nagy a baj. Tisztességes volt-e akkor azzal kampányolni, hogy többet a polgárnak? Erről kérdeztük az RMDSZ prominenseit a szervezet hétvégi kongresszusán.

The post RMDSZ-eseket szembesítettünk saját szlogenjükkel – videóriport appeared first on Átlátszó Erdély.

Spoiler: nem tartják annak. Van, aki szerint Magyarral nem lehet együttműködni, van, aki szerint mindenkivel érdemes tárgyalni; van, aki egyszerűen csak hisz a Fidesz győzelmében, és van olyan miniszter is, akit ez az egész nem különösebben érdekel.

Átlátszó Erdély premier: sikerült Orbán Viktortól is egy mondatot kisajtolni — igaz, kérdéseinkre nem válaszolt.

The post Miért nem hívta meg az RMDSZ a Tiszát a kongresszusra? – videóriport appeared first on Átlátszó Erdély.

A nők média-reprezentációjáról, az újságírónőket ért online zaklatásról és arról tartott képzést Iva Paradjanin Lilić szerb újságíró a Thomson Alapítvány gyakornoki programjában, amelyben részt veszek, hogy hogyan írjunk, beszélgessünk feminista témákról a sajtóban.

Sokunkban merül fel a kérdés, 

hogyan lehet konstruktív mederbe terelni a nők dühét. 

Erről beszélgettem Ivával, illetve arról, hogyan érintik a nőket az autoriter rezsimek, miért hanyatlik a bizalom a hagyományos médiában, és hogyan teremtsünk új platformokat a nők hangjának.

„A nők tapasztalatai egyszerre politikaiak, személyesek és rendkívül erőteljesek – és elengedhetetlen, hogy hallatszódjanak” – mondja Paradjanin, aki mindezt a gyakorlatban is elősegíti. A hagyományos médiában szerzett vegyes tapasztalatai után indította útjára a Tampon zona szerb feminista podcastet, ahol az empátia, őszinteség és sebezhetőség mellett időnként a harag is helyet kap.

A YouTube csatorna és podcast abból a felismerésből született, hogy hiányoznak a közbeszédből lényeges, nőket érintő témák, női szempontok. Rövid idő alatt multimédiás platformmá és közösséggé nőtte ki magát, ahol a nők nyíltan, szégyen nélkül beszélhetnek azokról a témákról, amelyeket a társadalom gyakran „magánügyként” vagy „kellemetlenként” kezel – a menstruációtól és a szexuális erőszaktól kezdve a mentális egészségen át a testképpel kapcsolatos problémákig.

Szerbiában is alulreprezentáltak a női hangok a Global Media Monitoring Project szerint is: a hagyományos médiában 

a forrásoknak és szereplőknek csupán egyötöde nő.

Így a férfiak nézőpontjai, történetei és prioritásai formálják a közbeszédet, a fontosnak minősített témákat. „Ez az aránytalanság meghatározza, hogyan látjuk a világot. A fiatal lányoknak megüzeni, mi számít ’fontosnak’, és mi az, ami nem az. Egyben azt is üzeni, hogy a nők hangja másodlagos.” – Paradjanin szerint ezért volt sürgető szükség arra, hogy egy nőket megszólaltató platformmal ellensúlyt képezzen. 

„Ha egyenlőbb társadalmat akarunk, nem ülhetünk ölbe tett kézzel, hanem aktívan tennünk kell érte” – hangsúlyozza.

Platform a láthatóságért, az ellenállásért és a közösségépítésért  

Mivel a podcast népszerűsége gyorsan növekszik a nők körében, Paradjanin új lehetőséget látott a női közönség valódi megszólítására. A podcastok ugyanis megkerülik a hagyományos média úgymond kapuőreit, a kontrollt és a cenzúrát, így a marginalizált hangok torzítás nélkül juthatnak el a hallgatókhoz. 

Emellett a formátum ösztönzi a hitelességet és a sebezhetőség felvállalását, amelyek elengedhetetlenek, ha érdemben szeretnénk beszélni nemi szerepekről, jogokról és identitásról.

„A nők tapasztalatait túl gyakran leegyszerűsítik, félreértik, vagy hamis narratívákba szorítják. A podcast lehetőséget ad arra, hogy ezeket a történeteket elejétől a végéig, teljes egészében meséljük el, szenzációhajhászás vagy leegyszerűsítés nélkül. Biztonságos, bensőséges tér, ahol árnyalt és összetett beszélgetések zajlanak – pontosan amire szükség van  a feminista témák esetében” – hangsúlyozza. Ami számára a legvonzóbb ebben a formátumban, az a személyesség és a könnyű hozzáférhetőség.

Paradjanin szerint a podcast nem csupán a beszélgetésről szól, hanem a meghallgatásról is. „Nem csak történetek elmondásáról van szó, hanem egy olyan közösség megteremtéséről, ahol a nők láthatóak és hallhatóak, ahol egymást erősíthetik, tanulhatnak egymástól, és ahol az egyéni történetekből kollektív cselekvés születik.” 

A hallgatók nem passzív fogyasztók, hanem aktív résztvevők. A Tampon zona egyik legfőbb küldetése, hogy támogató hálózatot építsen, és felerősítse a nők kollektív hangját.

Elérni a perifériákat

A független médiumok gyakran nem jutnak el a marginalizált közösségekhez. A nemek közötti egyenlőségre fókuszáló tartalmak leginkább a fiatal, városi, iskolázott réteget érik el, míg a vidéki, alacsony iskolázottságú, szegény vagy idős nők problémái alig kapnak figyelmet.

Paradjanin maga is elismeri, hogy a feminista médiumnak megvannak a korlátai. Ezért hozták létre a Tampon zona lokal műsort, amelynek célja a média decentralizálása és a Szerbia-szerte élő nők hangjának felerősítése. A projektben különböző településekről származó újságírók és tudósítók szólalnak meg, olyan témákat hozva be a nyilvánosságba, amelyek helyi szinten és országos szinten is fontosak.

„Hiszünk abban, hogy minden tapasztalat értékes, és minden történet megérdemli, hogy elmeséljék. Így tudjuk láthatóvá tenni a vidéki, a szegény és az idős nők problémáit – azokét, akiket a fősodratú média többnyire láthatatlanként kezel” – hangsúlyozza.

A projekt során olyan ügyeket tártak fel eddig, amelyek később a nagyobb médiumok figyelmét is felkeltették: a nőgyógyászok hiányát a kisvárosokban, az idős vidéki asszonyok mindennapi küzdelmeit, a roma nők helyzetét a szülészeteken vagy a fiatal falusi lányok életkörülményeit.

A megszerzett jogok nem biztos, hogy örökérvényűek

Az online tér, amely valaha a kapcsolódás lehetőségét kínálta, mára egyre inkább a nőgyűlölet és a gyűlöletbeszéd csataterévé vált. „Nem sokkal a Tampon zona elindítása után rá kellett jönnöm, hogy valójában nem létezik teljesen biztonságos tér – különösen nem a nők számára” – mondja Paradjanin. Miközben az online nőmozgalmak egyre erősebbek, olyan figurák, mint Andrew Tate, hatalmas követőtáborokat gyűjtenek, és szélsőjobboldali, nőellenes ideológiákat terjesztenek.

Ez azonban nem elbizonytalanította, hanem megerősítette Paradjanint abban, hogy a nők láthatósága és a jelenléte elengedhetetlen. „A nőellenes hangok globálisan és lokálisan is erősek és terjednek” – figyelmeztet. Szerinte a médiatudatosság oktatására lenne szükség, amelynek része kell legyen a nemi szempontok érvényesítése, hogy a közösség képes legyen felismerni és megkérdőjelezni a káros narratívákat.

„Egy dolgot biztosan tudok: többen kell legyünk, hangosabbak és radikálisabbak a jogaink érvényesitésében, mert úgy néz ki, hogy a már kivívott jogok nem örökérvényűek” – mondja.

Nők a társadalmi ellenállás élén

Az online tér nőgyűlölete visszatükrözi azt a fizikai és intézményi valóságot is, amellyel a nők Szerbiában szembesülnek. Paradjanin a kockázatokról is beszélt, amelyeket a nők vállalnak tüntetéseken és aktivizmus során: 

„A nők aránytalanul nagyobb mértékben válnak célponttá az utcai tiltakozásokon – a túlzott rendőri erőszak, a könnygáz, a fizikai támadások, a letartóztatások és a megfélemlítés révén. Ez nem véletlen, hanem pontosan azért történik, mert a nők jelenléte a rendszer elleni kiállást testesíti meg.” A női aktivisták és demonstrálók elleni támadások nemcsak fizikai erőszakot, hanem szexuális fenyegetéseket, online zaklatást és megalázó nyilvánosságra hozatalt is magukban foglalnak.

Szerinte a rendszerszintű elnyomás átfogó nemzeti stratégia része, amelynek célja az ellenállás elhallgattatása. A tiltakozókat, aktivistákat és újságírókat zaklatás, erőszak, cenzúra és szervezett lejárató kampányok érik. 

A szerbiai tiltakozások 2024 novembere óta tartanak, miután Újvidéken összeomlott az akkor nemrég felújított vasútállomás tetőszerkezete. A balesetben 16 ember vesztette életét. A tragédiát sokan a korrupció és az állami felelőtlenség következményének tartják. A diákok megmozdulása hamar kiszélesedett, tanárok, újságírók, civil csoportok is csatlakoztak. Követeléseik között szerepel az elszámoltathatóság, a korrupció felszámolása, a demokratikus intézmények és a sajtószabadság védelme. A hatalom rendszeresen erőszakosan és megfélemlítően lép fel a tüntetők ellen. A határon túli magyarokat érintő kérdésekkel, köztük a szerbiai tüntetésekkel is rendszeresen foglalkozik a pozsonyi Pátria Rádió HaTuMa podcastje.  

A gazdasági nyomás tovább súlyosbítja a helyzetet: a nőies szakmákban dolgozó nők – például a pedagógusok – akár az állásukat is elveszíthetik, ha szembe mennek a hivatalos narratívával. „Az állam az erőszak, a médiamanipuláció és a gazdasági eszközök kombinációjával kelt félelmet a társadalomban, hogy ne csak az egyes nőket, hanem az egész társadalmat fegyelmezze” – mutat rá Paradjanin.

A feminizmus egyik fő célja az elnyomás felszámolása,

így a nemi igazságosságért folytatott küzdelem szorosan összefonódik a demokráciáért, a szólásszabadságért és az emberi jogokért vívott küzdelemmel. 

„Legyen szó diákokról, akik tiltakoznak, nőkről, akik a jogaikért állnak ki, független újságírókról, akik visszaéléseket tárnak fel, vagy munkásokról, akik tisztességes munkakörülményeket követelnek – mindannyiukat elnyomás, megfélemlítés és elhallgattatás fenyegeti” – mondja. Szerinte ha felismerjük ezt a közös küzdelmet az autoriter kontroll ellen, akkor a civil szereplők képesek lehetnek szolidaritást építeni egymás között és valódi társadalmi változást elérni. 

Felelős újságírással az erőszakkal szemben

Paradjanin tagja a Journalists Against Violence nevű szerbiai munkacsoportnak, amely az etikus, nemi alapú erőszakról szóló tudósítást szorgalmazza. Úgy látja, hogy a Nyugat-Balkánon lassan, de érezhetően van előrelépés: egyre több újságíró és médium ismeri fel, hogy szükség van érzékeny, pontos és a túlélőket tiszteletben tartó tudósításra, amely elkerüli a szenzációhajhászatot. „Egyre inkább elismerik, hogy a felelős újságírás kulcsszerepet játszhat a szemléletformálásban, a káros sztereotípiák megtörésében és jobb közpolitikák előmozdításában” – hangsúlyozza.

A kihívások azonban továbbra is jelen vannak. A politikai nyomás, a kevés képzés és a bulváros megközelítések továbbra is gyenge minőségű tudósításokat eredményeznek. 

„Az elmúlt hónapokban például szemtanúi voltunk annak, hogy női egyetemisták intim felvételeit terjesztették országos televízióban és médiában következmények nélkül. Az ilyen esetek visszavetik a fejlődést, és megmutatják, mekkora hatalom van azok kezében, akik irányítanak.”

A harag is lehet konstruktív erő 

Bár a nők haragját gyakran lekicsinylik vagy érvénytelennek tartják, Paradjanin szerint ez kulcsfontosságú a társadalmi igazságtalanság elleni küzdelemben. Ahhoz, hogy valóban hatékony legyen, ezt a dühöt stratégiai gondolkodással, empátiával és kitartással kell konstruktív mederbe terelni – aktivizmusba, oktatásba, történetmesélésbe és érdekképviseletbe.

„Számomra a harag mindig is katalizátor volt – energiát és eltökéltséget adott ahhoz, hogy megszólaljak, hogy szembeszálljak a fennálló renddel, és hogy változást követeljek” – mondja. Ha olyan tereket teremtünk, ahol a nők biztonságosan és közösen fejezhetik ki a frusztrációjukat, akkor ez a harag valódi politikai és társadalmi cselekvéssé formálódhat.

„A nők haragja jogos, szükséges, és alapvető része az igazságért folytatott mozgalmaknak” – teszi hozzá. „Mélyen gyökerezik az elnyomás elleni küzdelemben, és mindaddig nélkülözhetetlen marad, amíg az egyenlőtlenség létezik.”

A művészettörténettől a sportújságíráson át a feminizmusig

Iva Paradjanin szerb újságíró művészettörténet szakon végzett, de friss diplomásként váratlan területen kezdte újságírói pályáját: sportriporterként a B92-nél. „Eleinte furcsa volt, főleg azért, mert nem sokat tudtam a sportról” – emlékszik vissza. Mégis, ez a tapasztalat formáló erejűnek bizonyult. 

„Ott találkoztam először munkahelyi diszkriminációval, ugyanakkor kivételes mentorom is akadt: Szerbia egyik legismertebb sportújságírója, aki a nők láthatóságáért küzdött a sportmédiában. Tőle tanultam meg, hogy a szakértelem és az elkötelezettség erős alapot jelent” – meséli Paradjanin. Ez a támogatás hatással volt arra, ahogyan a vezetésről, a nők közötti szolidaritásról, a mentorálás fontosságáról gondolkodik.

A B92 után a VICE-nál, az ELLE-nél és a Buro 24/7-nél is dolgozott. Olyan témákkal foglalkozott, amelyek később meghatározták pályáját, mint a nők jogai, a nők és szexuális kisebbségek reprezentációja és a fiatalok ügyei. 

„Akkoriban a VICE fantasztikus platform volt – fiatalok készítettek tartalmat fiataloknak, ráadásul szokatlan szabadsággal választhattuk meg a témákat. Ebben a régióban ez az újságírói szabadság forradalminak számított” – idézi fel. Elsők között voltak Szerbiában, akik nyíltan foglalkoztak a nők és az LMBTQ+ közösség jogaival, valamint a fiatalok mindennapi problémáival.

A hagyományos médiában időnként korlátozó mechanizmusokkal is szembesült, például cenzúrával és értetlenséggel a szerkesztőségi vezetés részéről. „Gyakran csak múló divatként tekintettek a feminizmusra, ahelyett hogy elismerték volna: a nők tapasztalatai önmagukban is politikai jelentőségűek. Ezzel együtt azonban nehéz felismerésre is jutottam: az emberek – nem véletlenül – elvesztették a bizalmukat sok hagyományos médiumban. Világossá vált számomra, hogy valami egészen újat kell létrehozni. Egy olyan teret, amely bizalomra, őszinteségre és a közönséggel való valódi kapcsolatra épül” – mondja.

A nyitókép forrása a protesti.pics.

The post Düh, empátia, tabumentesség egy helyen? appeared first on Átlátszó Erdély.

A videóban a politikai adok-kapokon túl számos más kérdés is szóba kerül. Például, hogy csökkennének-e a határon túlra juttatott támogatások egy kormányváltás esetén. Vagy hogy támogatná-e Magyar Péter, hogy az erdélyi magyarok erdélyi magyart delegáljanak az Országházba. A magyarba.

The post Magyar Péter és az erdélyi magyarok. Meg az RMDSZ appeared first on Átlátszó Erdély.

A várban aztán körülbelül két tucatnyi ellentüntető várta a magyar ellenzék vezérét, és próbálták kifütyülni, néha cigányozták vagy buzizták. Magyar közben arról beszélt, ő semmit nem vár a látogatásért cserébe, kritizálta az orbáni nemzetpolitikát de az RMDSZ szervilizmusát is. Az RMDSZ-ből, bár Magyar Péter két napja hívta őket, senki nem jelent meg.

_{Kiemelt kép, operatőr, vágó: Tóth Helga}

The post A nap, amikor Magyar Péter bevonult Nagyváradra, s feltüzelődött a romániai magyarok indulata appeared first on Átlátszó Erdély.

Ráadásul az Eurobarometer adatai szerint a férfiak fele elfogadhatónak tartja azt, hogy a felesége pénzügyeit kontrollálja. A nőkhöz képest kétszer annyi férfi gondolja azt, hogy a családon belüli erőszak privát ügy, és hogy a nők gyakran túloznak, ha bántalmazásról vagy szexuális zaklatásról számolnak be – ez a férfiak egynegyede. 

Nemi különbség az urnákban

Világszerte látszik a tendencia, miszerint a nők progresszívebbnek bizonyulnak a férfiaknál abban, ahogyan társadalmi kérdésekről vélekednek és szavaznak. Romániában is a férfiak inkább a tradicionalistább és radikális jobboldali George Simionra (55%), a nők pedig inkább a pragmatikusabb és centristább Nicușor Danra (53%) szavaznának, derül ki a CURS intézet választási preferenciáról szóló felméréséből.

Bár Nicușor Dan sem mondható progresszív jelöltnek – például támogatta a 2018-as referendumot, aminek révén bekerülhetett volna a család alkotmányos definíciójába a férfi és női nem –,  az AUR és Simion nőellenességéhez képest mégis biztonságosabb opció a nők számára. 

Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében – akik inkább Nicușor Danra szavaznának – magasabb arányban vannak jelen a nők (20,6% a férfiak 16,4%-ához képest). Egy másik kutatás arra mutatott rá, hogy akinek tradicionálisabb elképzelése van a nemi szerepekről, nagyobb eséllyel fog szélsőjobboldali pártot támogatni. 

Nemi különbség a valós terhekben

A nők progresszívebb politikai attitűdje egyébként nem meglepő, ugyanis ők azok, akik inkább rá vannak utalva az állam szociális intézményeire és intézkedéseire a gyereknevelés és az idősgondozás révén. De a bőrükön tapasztalják 

• a nőies és férfias szakmák közötti egyenlőtlenséget, 
• a háztartási és gondozási terhek túlsúlyát, 
• a családon és párkapcsolaton belüli erőszakot és a zaklatás különböző formáit.

A szélsőjobb megerősödéséhez vezető társadalmi és gazdasági szakadékok jól kirajzolódnak a CURS említett felméréséből is. George Simion a feltehetően rosszabb anyagi körülményekkel és szűkebb lehetőségekkel rendelkezők körében népszerű. Az általános és szakiskolai végzettségűek 76 százaléka, a falun élők 63 százaléka, a 18-30 év közöttiek 59 százaléka szavazna vasárnap a szélsőjobboldali jelöltre. Miközben Nicușor Dan a fővárosban és a felsőfokú végzettségűek körében biztos befutó, több mint a 70 százalékuk szavazna rá. De a városiak és az idősek körében is népszerűbb Simionhoz képest.

Mit mondanak maguk a jelöltek?

Az államelnöki választás első fordulója előtt a Transtelex és a Filia Központ is összefoglalta, hogy az államelnök-jelöltek hogyan nyilatkoztak nőügyekben az elmúlt években. Bár a feminizmus és a nők érdekképviselete sem George Simion, sem Nicușor Dan politikai agendájában nem jelenik meg kiemelt pontként, és a kampány során is csak elvétve és felszínesen beszéltek olyan nőket érintő kérdésekről, mint a nők elleni erőszak, az abortuszhoz való jog és a szexuális nevelés, mindketten igyekeztek a női választókat biztosítani arról, hogy kiállnak a nők egyenjogúságáért.

Nem véletlenül, hiszen a nők a választópolgárok kicsivel több mint felét teszik ki, nem engedhetik meg maguknak, hogy egy ilyen szoros versenyben ne szólítsák meg őket. Érdemes azonban megnézni, hogy a politikai lózungok mögött a jelölteknek milyen valós elképzelései és attitűdjei állnak. 

Nicușor Dan nagyjából feddhetetlen a témakörben, de nem azért, mert annyira aktív lenne a nők érdekképviseletében, hanem azért, mert igazából kevésbé foglalkozott a témával. George Simion és az AUR nőellenes megnyilvánulásaihoz képest sajnos a hallgatás is előnynek számíthat. 

Nicușor a nőügyekhez is pragmatikus módon közelít, de 

inkább értékkonzervatív álláspontot képvisel. 

Igyekszik viszont a társadalmat megosztó kérdésekben nem egyértelműen állást foglalni. Például az abortusz jelenlegi törvényes feltételeit elegendőnek tartja, de nem tér ki arra, hogy az állami kórházakban gyakran megtagadják a terhességmegszakítást, és hogy a helyzetet javító törvénytervezetet a parlament korábban elkaszálta. 

A családmodell kérdéseit a társadalomra bízná, míg a 2018-as referendum esetében, amikor arról szavaztak, hogy a család definíciójába belefoglalják a női és férfi nemet, kilépett az USR-ből, mert az progresszív álláspontot képviselt. Bár Nicușor nem közölte nyilvánosan, hogy végül hogyan szavazott, problematizálta, hogy a párt, amelyben addig konzervatív és progresszív szemléletmódok is megfértek, ebben az ideológiai vitában egyértelműen pozícionálta magát. 

Az élettársi viszony bevezetésével viszont részben egyetért, de szerinte figyelembe kell venni azt a konzervatív álláspontot is, miszerint ez a melegházasság előfutára is lehet, ezért ezt a döntést is a társadalomra bízná. 

Egyetért viszont a szexuális oktatás bevezetésével, de csak a hatodik, hetedik osztálytól kezdve, illetve azt is hangoztatta már, hogy a kiskorú édesanyák hatalmas számával is kezdeni kell valamit.

A kampányban külön megszólította a nőket, hogy az AUR nőellenes megnyilvánulásaihoz képest pozícionálja magát. De az üzenete általános szinten maradt: tisztában van azzal, hogy a nők mennyit dolgoznak a munkahelyükön és otthon is, hogy ők tartják össze a családot, nekik van gondjuk a gyerekekre és az idősekre, ezért tiszteli őket, és mindent megtesz majd azért, hogy a társadalom is elismerje őket.

Simion a Bibliát javasolja, nem a kvótát 

Ezzel szemben George Simion és pártja határozott álláspontot képvisel a nőket érintő számos területen. A szexuális nevelés helyett a Bibliát javasolja a fiataloknak. Az abortuszhoz való jogot elismeri, de az alkotmányosan is elismert alapvető jogok közé való beemelését túlzásnak tartja, helyette a megelőző tanácsadást hangsúlyozza. 

2022-ben a parlament elfogadta az iskolai szexuális nevelés bevezetéséről szóló törvényt, amely lehetővé teszi 8. osztálytól kezdve, amennyiben a szülők is beleegyeznek. Ekkor a szexuális szón mentek egymásnak a parlamentben. Az AUR szerint ezzel pont az ellenkezőjét, a fiatalok szexualizációját serkentenék. Továbbá Simion és pártja elutasítja a feminizmust mint ideológiát, és az élettársi kapcsolat bevezetését, amely a melegek jogait segítené elő.  

Simion és pártja ellenzi a nemi kvótákat, helyette a versenyképes és érdemalapú előrejutást támogatja. Szerintük nem a kvóták képezik az egyenlőség feltételét, hanem ha a férfiakhoz hasonlóan a nők is megdolgoznak a sikerért, mert a nőket erősnek teremtette az Isten. Annak ellenére, hogy ők is érzik, hogy sokkal több teher van a nők vállán, megalázónak éreznék, ha nem a saját erejükből, hanem a férfiak szánalmából jutnának előre – nyilatkozták AUR-os női politikusok. 

Különbséget kell viszont tenni a valamihez való jog és annak elérésének reális esélye között – hangsúlyozta Ionela Băluță kutató, a nemi egyenlőség szakértője a Pressone-nak adott interjúban. Szerinte a nemi kvóták nem azért vannak, mert a nők képtelenek lennének önerőből politikai pályát befutni, hanem mert a politikai mezőt férfiak alakították ki, tekintet nélkül a nők igényeire és lehetőségeire. A politikai mező szabályai pedig így rontják a nők esélyeit, és nők nélkül nincs garancia a nők érdekeinek képviseletére. 

Az AUR egyik kezével virágot osztogat, másik kezével bánt 

Az elmúlt napokban Simion igyekezett a különböző társadalmi kategóriákat rájuk szabott üzenetekkel megszólítani. Ahogy a magyarokat Orbán Viktor frissen kinyilvánított szimpátiájával célozza meg, úgy a nőket azzal, hogy elismeri a terheket, amelyeket cipelnek. Hogy nemcsak statisztikai számként tekint rájuk, hanem dolgozó nőkként és gondoskodó anyákként. Bukarestben a levél mellé virágokat is osztogattak az AUR tagjai. 

Mindezt teszi úgy, hogy egy politikusnőt, Diana Șoșoacát a parlamenti pulpitusról fenyegette meg azzal, hogy megerőszakolja. Olyan párt elnökeként, amelynek nyári egyetemén megtörténhetett az, hogy három párttag megerőszakolt egy fiatal lányt. Nem meglepő, hogy Simion mellett még Tristane Tate is kiállt, aki ellen és testvére, Andrew Tate ellen itthon is nyomoznak emberkereskedelem és nemi erőszak miatt. 

A kampányhajrába oltásellenes indítvány is becsúszott. Ebben 28 AUR-, 10 S.O.S.- és 7 POT-szenátor veszélyes intézkedésnek nevezi a HPV vírus elleni oltást. A Román Orvosi Kamara felszólalt az eset után, hangsúlyozva, hogy a védőoltások több millió betegséget előztek meg és életet mentettek meg, az orvoslás pedig tudományon és nem véleményeken kell, hogy alapuljon. Romániában évente nagyjából 3500 nőt diagnosztizálnak a vírus okozta méhnyakrákkal, az esetek több mint felében ezek a nők életüket vesztik. Az oltás viszont megelőzheti a tragédiát. 

A szavazógombot is a nők ellen nyomják

Az AUR a nőket segítő törvénytervezeteket is szabotálja, még ha egyelőre alul is marad vele a parlamentben.

Hogy az emberkereskedelem áldozatai minél gyorsabban hozzáférjenek a szociális támogatásokhoz, 2022-ben úgy módosították az emberkereskedelemről szóló törvényt, hogy az áldozatok egyszerűbben és gyorsabban kaphassanak hivatalos dokumentumokat. Az AUR minden képviselője a törvénymódosítás ellen szavazott. Bár elmondásuk szerint nem az okmányok előállításának könnyítésével volt problémájuk, hanem a tervezet azon pontjával, amelyben eltörölnék azoknak a személyeknek a szankcionálását, akik emberkereskedelem áldozataként folytatnak közrendet sértő tevékenységet. 

Ellentmondásba ütköztek, amikor a parlament arról szavazott 2023-ban, hogy büntethetővé teszi a másokról készült intim képek terjesztését és megosztását, ha az az érintett beleegyezése nélkül történik. A szavazás előtt Dan Tanasă, az AUR parlamenti képviselője – aki történetesen a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség szaktestület elnöke –, üdvözölte azok a kezdeményezéseket, amelyek a nők érdekeit képviselik, és hangsúlyozta, ezeket az AUR mindig támogatni fogja. Csakhogy amikor szavazásra került a sor, az AUR összes képviselője leszavazta a törvénykezdeményezést, értelemszerűen George Simion és Dan Tanasă is. 

És akkor miért támogatja sok nő Simiont?

A kérdésre a szombat reggeli mEmber hírlevélben keresünk megalapozott válaszokat. Ahogy arra is, miért Simionra szavazna a fiatalok közel hatvan százaléka. Addig se felejtsük el, hogy az államelnök konkrét hatáskörei – kormányfőt jelöl, vezeti a külpolitikát, ügyészségek, titkosszolgálatok vezetőit nevezi ki, a hadsereg főparancsnoka – mellett megtestesíti a nemzet egységét, a társadalmi kérdésekben elfoglalt álláspontja pedig iránymutató.

A hírlevélre itt tudtok feliratkozni:

Nyitókép: a nők biztonságáért 2024 októberében Bukarestben tüntető nők. A kép forrása a Feminism Romania mozgalom Facebook-oldala.

The post Lózungokkal akarják bezsebelni a nők voksait appeared first on Átlátszó Erdély.