Több mint egy éve, 2021 novemberében írtunk egy sokképes anyagot a szatmári Pannónia szálló állapotáról.

Ekkor még az egykori szálló épületét birtokló Dacia Kft. adminisztrátora, dr. Baka Levente azt nyilatkozta, hogy 2022 elején elkezdődnek a felújítási munkálatok. Habár a részletekkel kapcsolatos titkolózása gyanúra adott okot, magabiztosan állította, hogy minden sínen van. És a hiteles tájékoztatás érdekében vegyem figyelembe, hogy majd 2022 elején meg fogják osztani a nagyközönséggel a terveket.

Már ígérni sem mernek

Dr. Baka Levente egy évvel ezelőtti ígéreteiből természetesen semmi sem lett. Az épület most is úgy áll ott, mint eddig, a munkálatoknak nem fogtak neki. A nagyközönséget sem tájékoztatták tavaly év elején, ahogy ígérték.

Mostani érdeklődő levelem dr. Baka Leventét már nem az egy évvel ezelőtti derűlátós-ígérgetős hangulatában találja. Szűkszavúan válaszol, és az anyaországi anya-Manevihez irányít információkért.

Írok a magyarországi Manevinek is, habár még soha nem válaszoltak levelemre.

Amint az várható volt, levelemet tízszer elolvasták, de egy hónapon belül nem válaszoltak rá. Nem sok értelme van tovább várni a válaszukra.

A polgármester kifakad, majd hallgat

Írok a polgármesternek is, ő is elolvassa kétszer a levelem, de nem válaszol.

Azért lett volna érdekes a polgármester álláspontja, mert Kereskényi Gábor egy október végi lakossági fórumon kifakadt, hogy a szálló tulajdonosai ahelyett, hogy felújítanák az épületet, azon vitatkoznak, hogy ki vezesse majd a szállodát. Nem tudnak semmiképpen hatni rájuk, hogy valódi lépésekre kényszerítsék őket, mondta a polgármester, aki szkeptikusan nyilatkozik a felújítás megkezdésével kapcsolatban. Az esetről a Szatmári Friss Újság tájékoztatott, érdemes elolvasni a cikket.

A polgármester kifakadása azért nagyon érdekes, mert az RMDSZ-es elöljárók ezidáig mindenütt pozitívan álltak a Manevi ingatlanvásárlásaihoz, és eddig csak nagyon finoman utaltak arra, hogy fel kellene már újítani ezeket az épületeket.

Ebben bizonyára van szerepe annak, hogy a Manevi egy Fidesz-biznisz, és az RMDSZ pedig évek óta a Fidesz iránti lojalitását bizonygatja, annak pénzügyi és politikai támogatásáért cserébe.

Kereskényi tudomásunk szerint az első erdélyi magyar politikus, aki panaszkodik a Manevire, és felrója a be nem tartott ígéreteket. Kitörése azért is fontos fordulópont számunkra, mert 2022 januárjában a polgármester és hivatala még a Manevi cinkostársa volt abban, hogy ne tudjunk meg semmit a tervekről.

Kikértem a hivataltól az építési engedélyt, egy 544-es kéréssel, amire semmit nem küldtek el az engedélyből, még az első oldalát sem. Szerzői jogokra, kereskedelmi és ipari titkokra, a magán- és közérdekre, illetve az intim életre, a családi és magánéletre való jogokra hivatkozva. Azt írták, hogy forduljak a céghez, ha az engedélyről szeretnék információkat megtudni.

Válaszával Kereskényi gyakorlatilag felelősséget vállalt a cégért, és azt üzente, hogy ez az építkezés egy magánügy. Nem érvényesek rá az ország törvényei, melyek szerint az építési engedélyek nyilvánosak.

A szálloda alatti nagy tervek és a föld feletti csend

Az elmúlt egy évben a Manevi egy újabb szatmári tervvel is port kavart a helyi és országos sajtóban: egy földalatti garázst szerettek volna létrehozni a szálló előtt a főtér alá, 22,5 millió lejből (kb. 4.5 millió euróból).

A Maszol cikkében és saját Facebook-oldalán Kereskényi olyan lelkesen és büszkén beszélt a tervről és úgy mutogatta, mintha legalább a saját beruházása lenne.

Be is terjesztette a tanácsnak a határozattervezetet, melyet a tanács júniusban elfogadott.

Aztán szeptemberben jött a hírrel, hogy mégsem épít a (Manevi tulajdonában lévő) Dacia kft. mélygarázst, mert nem tudná tartani a határidőt.

A kudarcért felelőtlen politikusokat okolt, akiket itt nem nevez meg, de a Transtelex, körbejárva a témát Adrian Cozma PNL-s politikusról ír. Aki nemzeti problémát kreált abból, hogy a szatmárnémeti főtér egy darabját a magyar államnak adják bérbe. Cozma azzal támadta a beruházást, hogy ez egy direkt a Dacia cégre szabott licit volt, és azt is állította, hogy a terv meghiúsulásának oka nemcsak a határidő betarthatatlansága lett volna, hanem az is, hogy nem tudtak volna törvényesen koncesszióba adni egy darabot a főtérből 49 évre. A román politikusnak valószínűleg több mindenben igaza van, de mondanivalójának agresszív nacionalista megfogalmazása miatt részben hiteltelenné, részben érthetetlenné válik, amit mond.

Adja vissza, ha nem tudja felújítani

Cozma mondanivalójának vannak nagyon érthető és logikus részei is. Azt mondja, hogy ha van a Manevinek pénze földalatti parkolóba befektetni, akkor lenne pénze az épület felújítására is. Miért nem újítja fel, miért hagyja tönkremenni az épületet? És miért nézik ezt tétlenül azok a hatóságok, amelyek az előző tulajdonost börtönbe csukták csak azért, mert hagyta tönkremenni az épületet. Ha már a magyar kormány felfüggesztette minden erdélyi befektetését, akkor miért nem adják el a szállót? És miért nem veszi meg a polgármesteri hivatal, ahogy azzal a polgármester is dicsekedett az előző választási kampányban.

Nemcsak Cozma bírálja a Manevit és a magyar államot azzal, hogy 5 éve megvette, és azóta hagyja rohadni a szálló 120 éves műemlék-épületét. A helyi magyar közösség egy részének is fáj ez, bizonyítják ezt a különféle hozzászólások, vagy az ebben a témában létrehozott Facebook-csoport bejegyzései.

A panaszosokhoz, amint láthattuk az előző fejezetben, felzárkózott a polgármester is, aki tavaly szeptemberig partnerként kezelte a Manevit, és mélygarázst akart építeni vele, de októberben már kifakadt ellene, és szkeptikusnak mutatkozott a Pannónia szálló felújítását illetően is.

Az épület jelenleg is elhagyatott képet mutat.

A leláncolt bejárathoz feltűzött, a vásárhelyi Aquaserv szolgáltató által december közepén küldött vízszámla két dolgot is bizonyít: hogy a tulajdonos nem sokat járt erre az elmúlt időben, és hogy a Manevi tényleg ingatlant vásárolt Vásárhelyen is.

Értesüléseink és bizonyítékaink szerint a magyar állam az elmúlt évben újabb csokornyi műemléképületet vásárolt fel. Máramarostól kezdve, Vásárhelyen és a Partiumon keresztül, egészen le Bánságig és Hátszegig. Miközben ezidáig egyetlen épületet sem újított fel és adott át a turisztikai forgalomnak, sőt, úgy tűnik, egy fontos történelmi épületet, a zsibói kastélyt, el is vesztett.

Amint időnk engedi, futunk még egy kört, és felfrissítjük a Manevi által felvásárolt erdélyi ingatlanok térképét, melyet tavaly ilyenkor hoztunk nyilvánosságra.

The post Tovább rohasztják a műemlék szállodát, a polgármester hol cinkos, hol panaszos appeared first on Átlátszó Erdély.

Függőlegesen kezdett beomlani a Verespatak fölötti Tăul Mare (a továbbiakban: Nagy Tó) duzzasztott tó gátjának tartófala, jelentették múlt hétvégén a helyiek. Az esetről Eugen Furdui, a község polgármestere szombat este értesítette a Fehér Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőséget (ISU) a 112-es segélyhívószámon.

A polgármester nemcsak a gátrepedésről tájékoztatta a katasztrófavédelmet, hanem a vízszintet szabályozó zsilipkapu meghibásodásáról is. Ugyanis a vészhelyzeti beavatkozás első lépéseként a gátra nehezedő nyomást kellett volna csökkenteni a zsilipkapu felemelésével, de az már több helyi beszámoló szerint is évtizedek óta nem működik.

A helyszínre érkező katasztrófavédelmisek nem találtak vízszivárgást a gátfal mentén, de mivel nagy volt a gátszakadás és Verespatak elárasztásának veszélye, vészhelyzeti állapotot hirdettek, amelyben a község kiürítését és a tó lecsapolását rendelték el.

Ehhez képest csütörtökre már a legnagyobb csend fogadott Verespatakon. Az utcákon csak tehenek, ludak és néhány tévés riporter cuppogott a sárban.

Mi tévelygő turistaként az erdő felől közelítettük meg a gátat, és nem a terepjárókkal kitaposott úton mentünk fel. A vízszivattyúk mellett dolgozó tűzoltók jót mulattak, amikor meglátták, hogy a csipkebogyó tüskés bokrai között akarunk leérni a tó mellé. Körös körül sáros felszerelések, csövek és mobil pompák közt, cuppogós sárban dolgoznak a tűzoltók – ahelyett, hogy elhessegetnék a hívatlan látogatókat, még bátorítanak is, fotózzunk nyugodtan.

A gátat legutoljára 2019-ben ellenőrizte a környezetvédelmi és a fejlesztési minisztérium által közösen kinevezett hidrotechnikai szakember, Costel Sofronie – tudtuk meg a Maros Megyei Vízügyi Igazgatóságtól, amelynek hatáskörébe tartozik a Fehér megyei település gátja is.

A Nagy Tó (Tăul Mare) tulajdonosa 2000 óta Verespatak község. Előtte az állami bányavállalat kezelte, de 1990 után elhanyagolta, és átvette a község. A hidrotechnikus Sofronie 2019-ben tájékoztatta a verespataki polgármesteri hivatalt, hogy a gát állapota megköveteli egyes javítási munkálatok elvégzését – mondta el az Átlátszó Erdélynek  Sorin Vlad, a Fehér Megyei Vízügyi Igazgatóság igazgatója. Az igazgató teljes lendülettel benne volt a munkájában, s bár biztosan rengeteg dolga lett volna, részletesen válaszolt a kérdéseinkre. A gát struktúráját például a helyszínen igyekezett megmutatni. 

Azt azonban nem tudjuk, hogy az előírt karbantartási munkákat miért nem végezték el. Szerettük volna megkérdezni a polgármestertől, Eugen Furduitól, akit meg is találtunk a hivatalban. A íróasztalánál dohányzó és épp jelentéseket aláíró polgármester kedvesen és gyorsan kitessékelt bennünket azzal, hogy hamarosan gyűlésre kell menjen. Habár megadta az elérhetőségét, a későbbi telefonos megkeresésünkre nem válaszolt. 

Furdui évekkel ezelőtt még a Roșia Montană Gold Corporation tervezett beruházása, a verespataki aranybánya megnyitása mellett kampányolt. A cég elüldözése, Verespatak UNESCO-s várakozási listára kerülése után és most is megragadta az alkalmat a sajtóban, hogy arról nyilatkozzon, nagy hiba a világörökség részévé nyilvánítani a települést, mivel a helyi önkormányzat nem rendelkezik elégséges pénzzel annak fenntartásához. Szerinte a világörökség részévé nyilvánított területeken szigorú szabályok mentén lehet csak új beruházásokat elindítani, amelyek nagy költséggel járnak. A település és római kori bányái 2021-től szerepelnek az UNESCO veszélyeztetett világörökségi listáján.

Kellett egy gyors megoldás

Hogy megelőzze a gátszakadást, a katasztrófavédelem elrendelte a vízszint azonnali csökkentését öt méterrel. Csütörtöki helyszíni látogatásunkkor a vízszint körülbelül három és fél méterrel volt kisebb a normális szintnél, tudtuk meg az ott dolgozó tűzoltóktól. Egyébként a Maros menti vízügyi hatóság, az Apele Române Mureș Facebook-oldala minden nap tájékoztatja a közvéleményt a munkálatokról és a vízszint állásáról.

A tó vizét három nagy teljesítményű pumpával és négy szabadesésű csővel szivattyúzzák a falun átfolyó patakokba. A csütörtöki mérések alapján eddig 90 ezer köbméter vizet sikerült kiengedni a tóból a gát melletti völgyekbe. Ez a tó vizének nagyjából a harmada. 

A leengedett víz források medreiben zubog lefele, ahol a tűzoltóknak arra is figyelniük kell, hogy ezek a medrek ne teljenek túl, és ne tömődjenek el hordalékkal. A községben markológépben ülő munkásokat látni, akik erre figyeltek a patakok mentén. 

A szabadesésű szivattyúcsöveket a tó vizének leengedése után is az üres mélyedésben hagyják, mert a környező patakok továbbra is töltik a tavat. Ezeknek a szerkezeteknek az az előnyük, hogy nem kell a működésükhöz sem üzemanyag, sem áram, hanem csak vízelvezető csőként működnek.

Nagy volt az ijedtség, de hamar lecsengett

Verespatak lakosait szombat éjjel értesítették arról, hogy el kell hagyniuk a települést, ameddig megoldják a vészhelyzetet. A lakosságot előbb RO-ALERT riasztással szólították fel az evakuációra, majd a csendőrség és a tűzoltóság személyesen is tájékoztatta őket a tennivalókról. A 268 érintett közül hétfő délutánig 176 személy hagyta el a községet, közülük 30-an vették igénybe az ISU által biztosított mikrobuszokat és az iskolai bentlakásokban kijelölt szálláshelyeket Abrudbányán és Topánfalván. 

Akik Verespatakon maradtak, azoknak nyilatkozatot kellett aláírniuk arról, hogy saját felelősségükre tartózkodnak a faluban. A hatóságok tájékoztatták őket, hogy áradás esetén a település lehető legmagasabb pontjára meneküljenek. Időközben az emberek mozgását mérő számok változtak: voltak, akik jóval később hagyták el a települést, mások a kezdeti ijedtség lecsengése után vissza is tértek az otthonaikba.

Csütörtöki ottjártunkkor több helybéli is úgy nyilatkozott, hogy utólag nézve az ijedtség nagyobb volt, mint a veszély. A négy családból, akit sikerült megkérdezni, egyik sem hagyta el a települést. Savanyúan jegyezték meg, hogy Verespatakra folyamatosan járnak az újságírók, tévések vagy rádiósok, régen az aranybánya elleni tüntetéssorozat, most pedig a gát miatt, de ezen kívül semmit sem lehet a településen csinálni. A fiatalok külföldön dolgoznak, az idősebbek ingáznak a legközelebbi városba, Abrudbányára, vagy országszerte, nagyon távol kapnak csak munkahelyet építkezéseken vagy a mezőgazdaságban.

Képzeljük el a gátat

A Nagy Tó jelenlegi helyén 1735-ben kezdték el építeni az első mesterséges gátat, amelyet az idők során még kétszer bővítettek, előbb 1779-ben, majd 1908-ban. A duzzasztott tó vizét a verespataki arany kitermeléséhez használták fel, főleg az aranyérc tisztításához. A gátat legutóbb 1913-ban módosították. 

A szakértők szerint a karbantartási munkálatok több mint száz éves elhanyagolása a kizárólagos oka annak, hogy jelenleg a gáton függőleges lyuk tátong. Jelenünkben a víz egyáltalán nem volt szennyezett, az utóbbi években kizárólag halastóként tartották számon. Így most környezetszennyezési kockázat nélkül engedhették a vizet a környező patakokba, amelyek az Aranyos folyóba torkollnak.

A gát jelenlegi hossza 160 méter, magassága 25 méter és mélysége 15 méter. A tó maximális űrtartalma 300 ezer köbméter, de a gátomlás pillanatában körülbelül a normális vízszintig, 260 ezer köbméterig volt feltelve vízzel. 

A vízben álló tornyot csónakkal lehet megközelíteni. A toronyban lépcsőn át vezet le az út egy földalatti alagútba, amely a tornyot összeköti a gát falával és egy zsilipkapuval. A zsilipkapu külső hozzáférésű csapja annyira meg van rozsdásodva, hogy azt nem tudták használni, ezért lentről próbálták megnyitni a csővezetéket, amelyet a víz leengedésére építettek.

A szombati beomlás után négy szakember, két bányász és két katasztrófavédelmi mentős leereszkedett a toronyba és ellenőrizte a vízelvezető szerkezetet. Huszonhat méter előrehaladás után a kőfallal kiépített alagútban körülbelül egy méter hosszúságú beomlásra találtak rá. A föld alatti beomlás feltöltötte kővel, földdel és iszappal a vízelvezető fémcső nyílását, így az is használhatatlannak bizonyult. Készítettek méréseket a gátfal ellenállóképességéről is, de egyelőre csak remélik, hogy nincsenek máshol is lyukak rajta – magyarázta Sorin Vlad.

Lesz még víz a Nagy Tóban?

Sorin Vlad arról is tájékoztatott, hogy a mai napon, pénteken déli 12 órától a polgármesteri hivatalban gyűlést hívtak össze, hogy elkezdjék a helyreállítás tervezését és az ehhez szükséges anyagi források felmérését. A tanácskozáson részt vesz két építőmérnök, egy gátszakértő, egy hidrotechnikus, a két bányász és két mentős, akik élőben is felmérték a zsiliprendszer állapotát, valamint a katasztrófavédelem, a vízügy és a polgármesteri hivatal képviselője. 

Kérdésünkre, hogy vissza fogják-e tölteni, egy erős válhúzást kaptunk, és azt a választ, hogy a polgármesteri hivatal mindent megtesz annak érdekében, hogy visszatöltsék a Nagy Tavat. A hivatal felelősségére mindenképp visszatérünk majd azután, hogy eldöntötték, hogyan javítják ki a gátat.

A Nagy Tó a verespataki aranybányászat lecsengése után is szerves része a falunak és a lassan meghonosodó turizmusnak. Állattartók legeltetnek körülötte, látványos állomása a helyi tavakat összekötő körútnak, és mellette lehet megközelíteni Roșia Poieni óriási felszíni kitermelésének kilátóját. Természetesen említi a bányatörténeti kiállítás a falu központjában, a római kori tárnáknál, és idén nyáron pihenő- és rendezvényhelyszínként szolgált a pár napos kulturális fesztiválon is.

The post Száz éves hanyagság miatt omlott be a verespataki tó gátja appeared first on Átlátszó Erdély.

A Manevi Zrt. magyar állami cégként 2017-ben vette első erdélyi épületét, a szatmárnémeti Pannónia szállót. 2019-ben vett még mellé négyet, 2021-ben pedig elszaladt vele a ló, a cég minimum 8 ingatlant vásárolt. De lehet, hogy többet is, az elmúlt hónapokban hétről hétre derült fény újabb Manevi-ingatlanokra.

2020-ban a céget állami tulajdonból „kiprivatizálták” egy magánalapítványba, a közpénzből megvásárolt ingatlanokkal együtt.
Az Országgyűlés létrehozta a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványt, és megajándékozta azt a Manevi Zrt.-vel, amelyik az erdélyi ingatlanokon kívül egy horvátországi (eszéki) ingatlannal jött csomagban, illetve a Comitatus Energia Zrt.-vel, amelyik egy szlovéniai (lendvai) wellness-szállót hozott magával.

2021-ben különféle leányvállalatokat hoztak létre a Manevinek, itt Erdélyben a Manevi Pro Transilvaniát. Az épületeket az anya-Manevi átíratta ezekre a cégekre. Így kapott az erdélyi Manevi 10 ingatlant 28 és fél millió lej értékben. A vásárlások itt nem értek véget, az erdélyi leányvállalat több ingatlant is vásárolt ezután.

A Manevi hosszú ideig a műemlékvédelem álcája mögött lapult. Úgy tűnt, fő célja megmenteni a tudatosan vagy véletlenül rohadni hagyott magyar épített örökséget. Az őt birtokló Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványt

„a közép-európai régió egyes műemléki vagy műemléki védelemben nem részesülő, de kulturális, történelmi, művészeti, építészeti értékkel rendelkező és magyar vonatkozású történelmi, kulturális öröksége, művészeti gyökere, múltja, hagyománya szempontjából jelentőséggel bíró épületek, építmények fennmaradásának, megőrzésének, fenntartásának megvalósítására irányuló tevékenység előmozdítása érdekében”

hozták létre.

Egy ideig ez működött is, a Manevi összes ismert erdélyi szerzeménye évszázados múltú, műemlékként nyilvántartott, főként magyar kötődésű, történelmi jelentőségű épület volt.

Ám az örökség-megőrző álarc Tusnádfürdőn és Gyilkostón lehull. A Manevi két új tusnádi és egyik új gyilkostói ingatlanja egyáltalán nem műemlék, és ejsze nem is lesz az a mi életünk alatt. De még csak épített örökségnek sem nevezhető egyik-másik.

Hogy mi a céljuk a maneviseknek, műemléket akarnak-e menteni, szállodaláncot akarnak-e létrehozni, épületeket akarnak-e harácsolni, vagy csak a magyar közpénzt mentik ki maguknak magánalapítványba minél nagyobb mennyiségben a választások előtt, kiderül hamarosan.

Hogy a Manevinek hol milyen ingatlanjai vannak, azt folyamatosan megpróbálja eltitkolni. Tudomásom szerint eddig egyetlen sajtóorgánumnak sem adta ki az ingatlanok listáját. Nekem sem, pedig kértem. Jelenleg minimum 14 ingatlanjuk van Erdélyben. Ennyiről tudunk mi egyelőre. Vegyük sorra őket röviden, megvásárlásuk sorrendjében:

1. Pannónia-szálló (Dacia-szálló), Szatmárnémeti

Megvásárlás időpontja: 2017-ben vette meg a Manevi, az őt birtokló Dacia SRL-vel együtt.

Az ingatlan állapota: rossz.

Beépített felülete (suprafaţa construită la sol): 2238 négyzetméter.
Szintek száma: alagsor + földszint + 2 emelet + padlástér.

Vételár: A vételárat titkolják, de a magyarországi Átlátszó a cégbeszámolóból azt olvasta ki, hogy 1,2 milliárd forintot, azaz 16,5 millió lejt, vagy 3,3 millió eurót ér az ingatlan.

Története: 1901-1902-ben építették Bálint Zoltán és Jámbor Ferenc tervei alapján. A magyar jellegű szecessziós épület makettje az 1903-as bécsi építészeti világkiállításon második díjat nyert. A Pannónia szálló egy évszázadon keresztül a szatmárnémeti városközpont ékköve volt.

Amint a románok megkaparintották Erdélyt, az első világháború után, átnevezték a szállót Daciára, a kontinuitás bizonyítékaként. Aztán a kicsi magyar világban a magyarok visszanevezték Pannóniára, utána ismét Dacia lett a neve, és Daciaként is indult pusztulásnak.

A demokráciában kiprivatizálták, és elindult a versengés a birtoklásáért. Szabó István RMDSZ-es tanácselnök megszerezte a részvények többségét, és egy „megszokott kereskedelmi ügylet” keretében, ahogy ő nevezte, tálcán kínálta fel a tulajdonjogot Vasile Ţânţaş avasfelsőfalusi pünkösdista lelkipásztornak. Aki abban az időben a megye leggazdagabb emberének számított.

[irp posts=”34509″ name=”Így rohasztják Erdély egyik legszebb magyar épületét”]

Ţânţaş nekiállt az épületet felújítani, leverte a falakról a vakolatot, átbetonozta a pincét, de aztán elfogyott a pénze, és úgy hagyta az egészet. A magára hagyott épületbe befolyó esővíz keményen megrongálta a falakat, kezdett potyogni a szecessziós díszítése az épületnek. Ţânţaşt börtönbe küldték a műemlék épület megrongálásáért. Szabadulása után szinte-szinte eladta az épületet a chicagói pünkösdistáknak, de aztán mégiscsak a Manevinek adta el.

A Manevi hosszú ideig nem ment be az épületbe, arra hivatkozva, hogy Ţânţaş elveszítette a bejárati lakat kulcsát. Aztán bement. És négy év után takarított is. A víz befolyását sikerült megállítani, de az épület állapota tovább romlott. Egyre inkább potyogtak a szecessziós díszek, az épületet felállványoztatták és hálóval vonatták be a hatóságok.

Jelen és jövő: A Dacia SRL adminisztrátora, Dr. Baka Levente csak annyit árult el a céljaikról, a sok „fiatalok itthon maradása” politikai mellébeszélés mellett, hogy szeretnék visszaállítani régi formájába és funkciójába, és négycsillagos szállóként működtetni. Jelenleg az építési engedélyezési fázisban vannak, és 2022 elején szeretnének nekifogni a felújításnak. Hiába érveltem bármivel, többet nem akart elárulni, csak annyit ejtett még el, hogy 2 és fél évre saccolják a munkálatok időtartamát, és van már műemlékvédelmi engedélyük.

Adatigényléssel sikerült kiszednünk a hatóságoktól még pár részletet. Például azt, hogy a felújítás becsült értéke 14 235 275 lej, azaz közel 3 millió euró volt tavaly tavasszal, az építőanyag-árak égbe szökkenése előtt. A terveket a felújításra a kolozsvári székhelyű Arh service Guttmann & Comp cég készítette, a műemlékvédő Guttmann Szabolcs cége. Az építési engedélyt úgy váltották ki 2021 márciusában, hogy a 2008-as engedély során elmaradt munkálatokat fogják befejezni. A műemlékvédelmis engedélyük szavazásánál voltak fenntartások, kikötések, ezekről talán majd egy másik anyagban fogok beszámolni.

2-3. Art’e Hotel, Tusnádfürdő

Itt papíron két ingatlanról van szó, de a valóságban összefüggnek: az egyik egy szálló, a másik az úton túl egy betonalap, aminek alagsorában van a szálló hőközpontja.

Megvásárlás időpontja: 2019 júliusa.

Az ingatlan állapota: kiváló, újszerű.

Beépített felület: 587 négyzetméter a szálló, 122 négyzetméter a hőközpontként szolgáló új alap.
Kiterített összfelülete: 1978 négyzetméter a szálló, 122 négyzetméter az alap.

Vételár: 840 ezer euró, azaz közel 4 millió lej a két ingatlan egy csomagban.

Története: A telekkönyv szerint 2019-ben épült, de az ortofotók alapján régen is volt ott egy épület. Nagy valószínűséggel 55-ös villának hívták az épületet, az ortofotók alapján valamikor 2005 és 2010, dokumentumok alapján 2012-ben kapta az aktuális alakját, 2019-ben újították fel. A Manevi 2019-ben vásárolta meg, és 2020 októberében bérbe adta 15 évre egy Aquanor Min nevű cégnek, amelyik berendezte oda a boutique hotelt.

[irp posts=”35662″ name=”Félkész betongiccset vettek Tusnádfürdőn a magyar műemlékmentők”]

Érdekesség: a szálló egyike azoknak az ingatlanoknak, amelyek megkérdőjelezik a Manevi műemlékmentő jellegét. Mert az épített örökség megőrzésében mekkora fontossággal bír az, hogy közpénzből megvesznek egy vadiúj szállót, és bérbe adják valakinek? Mikor ezt a pénzt fektethették volna valamelyik lerohadt műemlékük mihamarabbi felújításába is?

4. Korona szálló (Tisza-szálló), Máramarossziget

Megvásárlás időpontja: 2019 decembere.

Az ingatlan állapota: közepes, a többi ingatlanhoz képest könnyen felújítható.

Beépített felület: 2072 négyzetméter.

Vételár: a titkos szerződés alapján 1,41 millió euró, azaz 6 736 557 lej.

[irp posts=”35382″ name=”Koronás lett a Manevi!”]

Története: Építéséről nehéz biztosat mondani, a megbízhatóbb információkból kikövetkeztetve valahol az 1860-1870-es években építhették a máramarosi zsidók.

A többségében zsidók lakta város nagy épületdömpingjében nem tartozott a legkiemelkedőbb épületek közé, de hosszú időn keresztül a város legjobb szállodája volt, és közművelődési célokra is szolgált, például színházként.

A kommunizmusban Tisza szálló néven futott, soha nem hagyták nagyon lerohadni. Legutóbb 2012-ben volt egy nagyobb általános felújítása, de az akkori nekifutás pár év alatt anyagilag kifulladt, a szálló hét éve bezárva áll.

Jelen és jövő: a Manevi szeretné felújítani és egy 4 csillagos szállóvá alakítani az épületet. Közbeszerzést hirdetett meg az épület tervezésére, amit később módosított, így most 119 millió forintot költ a tervezésre, amire három éve van a tervezőnek.

Az eddigi koncepció alapján azt tervezik, hogy lebontják az udvarról a piros ponttal jelölt épületeket, és a megnövekedett kerthelyiséget szabadtéri vendéglőként hasznosítanák, illetve rendezvényeket is szerveznének itt, többek között lagzikat. Az emeletre végig szállodai szobákat szeretnének, a jelenlegi szobáknál nagyobbakat, a földszintre bárt, bisztrót, reggelizőt.

5. Albina bank épülete, Nagykároly

Megvásárlás időpontja: 2019 decembere.

Az ingatlan állapota: közepes.

Mérete: Beépített felülete 624 négyzetméter, kiterített összterülete 1872 négyzetméter. Az épület kétszintes, 65 helyiség van benne, két 50 négyzetméteres belső udvar, illetve pince.

Vételár: szerződés alapján 730 ezer euró, azaz kb. 3,5 millió lej.
Becsült piaci ára: 500 ezer euró, kb. 2,5 millió lej. (Itt azért tüntettem fel a becsült piaci árat is, mert nagyon különbözött a vételártól.)

Története: 1910-11-ben építették Magyar Vilmos műépítész tervei alapján, Illés József városi mérnök ellenőrzésével, az Albina bank helyi székházának. Az Albina a legnagyobb erdélyi román bank volt az osztrák-magyar időkben.

Érdekesség: az épület alaprajza egy nagy A betű.

1968 és 2014 között a város polgármesteri hivatala működött itt. Az épületet a 2000-es években visszaszolgáltatták. Az önkormányzat szerette volna megvásárolni, de a tulajdonosok túl magas árat kértek érte. 2014 óta, amikor a polgármesteri hivatal átköltözött, az épület üresen áll.

Jelen, jövő: sem ottjártamkor, sem a dokumentumokban semmi nyomát nem találtam bármiféle felújításnak vagy épülethasznosításnak. A Manevi nem válaszolt érdeklődő levelemre. Ha van is valamilyen tervük, titokban tartják.

6. Teleki-ház (vagy Teleky-ház?), Nagybánya

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az ingatlan állapota: elégtelen, beruházást igényel (így fogalmaz a felmérést végző szakcég).

Mérete: Beépített felülete 577 négyzetméter, kiterített összfelülete 1731 négyzetméter.

Vételár: 1,015 millió euró.

Története: A műemlékek listája szerint a XV.-XVIII. században épült, Nagybánya történelmi központjának legrégibb műemléképülete. A welcometoromania.eu szerint az impozáns épületet a hosszúfalusi Teleki család építette. id. Teleki Imre megvásárolhatta a telket a rajta álló házzal együtt, és saját igényei szerint kialakította a jelenleg is látható palotaszerű épületet.

Az államosítás után nem lakóházként szolgált, inkább művelődési funkciói voltak. Itt volt a bábszínház, a népi művészeti iskola, a földszinten pedig üzletek.

Jelen, jövő: Jelenleg az épület kívülről ugyanolyan lepattant, mint amilyen volt a megvásárláskor, a homlokzatot egy hatalmas molinó fedi. Ottjártamkor az udvaron egy elhagyatott betonkeverőt láttam, és az egyik falnál egy állvány volt felállítva, habár a falon még semmi nyoma nem volt a felújítás megkezdésének, és úgy tűnt, az állvány is régóta ott van, téglatörmelék fedi.

A Manevi nem válaszolt kérdésünkre, hogy mi a célja az épülettel.

Érdekesség: Nagybányán van még egy Teleki-ház. Az közösségi házként szolgál, és sokkal ismertebb, míg erről a főtéri Teleki-házról alig-alig lehet információt vagy leírást találni.

7. Névtelen műemlék ház, Nagybánya

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az ingatlan állapota: jó.

Beépített felülete: 277 négyzetméter. Kiterített összfelülete: 502 négyzetméter.

Vételár: 468 ezer euró.

Története: A műemlékvédelem nyilvántartása szerint a XVI-XVIII században épült. Más információt nem találni róla.

Jelen, jövő: Jelenleg a Transilvania Bank bérli, 2024-ig van érvényes bérleti szerződése.

8. Névtelen ház, Nagybánya

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az épület állapota: jó (a felértékelő cég szerint).

Beépített felülete: 141 négyzetméter. Kiterített összfelülete: 141 négyzetméter. Telek területe: 180 négyzetméter.

Vételár: 117 ezer euró.

Története: Történetéről semmit nem sikerült megtudni, valószínűleg nem is történelmi jelentőségű épület, csak azért értékes, mert egy tömbben van a két előző műemléképülettel.

Érdekesség: a Manevi első 8 megvásárolt ingatlana közül 4 ugyanazon cím, a Szabadság tér 8. szám alatt fekszik, csak más-más városban: a szatmári Pannónia szálló, a máramarosszigeti Korona szálló, és a két nagybányai névtelen ingatlan.

9. Wesselényi-kastély, Zsibó

Megvásárlás időpontja: 2021 áprilisa.

Az épület állapota: gyenge.

Beépített felülete: 2236 négyzetméter. Kiterített összfelülete: 3400 négyzetméter. Telek területe: 1,3 hektár.

Vételár: 834 ezer euró.

Története: Erdély egyik legszebb barokk kastélyának tartott épületet 1778-ban kezdték el építeni. A munkálatok több mint harminc évig tartottak. Az épületen barokk és klasszicista építészeti elemek keverednek, nagy árkádos loggiája és a középkori hagyományoknak megfelelő négy sarokbástyája különösen látványos.

A kastély legismertebb lakója ifj. Wesselényi Miklós volt, liberális magyar politikus. Az első erdélyi nemes volt, aki felszabadította jobbágyait az 1830-as években, és modern mezőgazdaságot tanított nekik. Támogatta az első erdélyi óvoda létrehozását.

Sok fontos ember fordult meg itt. Történelmi esemény színhelye is, a kastély udvarán tette le 1849-ben a fegyvert Kazinczy Lajos 8 ezer honvédjével együtt, a világosi fegyverletétel után tizenkét nappal.

A kommunista időkben a kastély iskolaként, majd pionírházként szolgál. A kastély parkja botanikus kertként működik, de az nem része a Manevi által megvásárolt birtoknak, mely csak a kastélyt és az épület előtti udvart foglalja magába.

Az épületet 2021-ben vette meg a Manevi, egy kis botránytól övezte. A Szilágy megyei tanács utolsó pillanatban, vagy utolsó utáni pillanatban jelezte, hogy mégis igényt tart elővásárlási jogára, de akkor már a kastély el volt adva. Az ügy azóta a bíróságon van.

Jelen, jövő: az épület elhagyottan áll, semmi mozgás nem látszik azon kívül, hogy kiraktak pár „Magánterület. Belépni tilos!” táblát. Értesüléseink szerint a Manevi még nem kért semmiféle engedélyt a felújításra, és nem is avatkozhat be az épületen, amíg annak tulajdonjoga per tárgya. Az épület felhasználásával kapcsolatos kérdésemre nem válaszoltak, és a helyi elöljárók sem tudják még, hogy miként lesz hasznosítva az épület, miután felújítják. Az egykori alpolgármester, jelenlegi városmenedzser Sárközi Pál szerint egy hat-hét évvel ezelőtti potenciális vevő felbecsültette a kastély felújításának költségeit: a 800 ezer eurós vételár mellé akkor 4,5 millió euróra lett volna szükség a rendbetételére.

10. Onix szálló, Tusnádfürdő

Megvásárlás időpontja: 2021 májusa.

Az épület állapota: tíz évvel ezelőtt részben felújított, megtoldott, félkész.

Mérete: Papíron úgy szerepel, mint egy 632 négyzetméteres beépített területű, 1264 négyzetméter kiterített összterületű épület. A valóságban a még illegális hozzáépítésekkel együtt körülbelül 1500 négyzetméter a beépített területe, és legalább 4500-5000 négyzetméter a kiterített területe.

Vételár: 1,83 millió lejért vásárolják meg egy árverésen, azaz az akkori árfolyamon kb. 370 ezer euróért.

Története: A régebbi Pauli villából 8-9-es villává, majd Onix hotellé nevezett épületet a 2000-es években megkaparintja a Kontakt Turism nevű cég, amelyik leginkább egy Vasile Stan nevű szakszervezeti vezér nevéhez köthető. Társai Radu Mironovici, aki régen a Zsil-völgyi bányavállalatnál volt vezérigazgató, aztán államtitkár és vezérigazgató az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban, Grigore Alecsa, aki a turisztikai minisztériumban főellenőr, majd vezérigazgató, Valeria Rodica Nedelcu, aki a brassói útügy műszaki igazgatója, és Ulariu Dan Gabriel, az Alcom-botrány főhőse.

[irp posts=”35662″ name=”Félkész betongiccset vettek Tusnádfürdőn a magyar műemlékmentők”]

Ez a cég csokorba gyűjtött két fontos szállodát és vendéglőt, és a központi Csukás-tavat, majd elkezdte felújítani és 2 csillagosról 4 csillagosra alakítani az Onix szállót. Weblapjuk szerint 2009. március 1-jén adták volna át az új, 155 férőhelyes szállót, 150 személyes konferenciateremmel, 160 személyes vendéglővel, kezelőközponttal, spa és wellness részleggel. Megmagasították a régi épületet, hozzáépítettek egy rakás betont, aztán elfogyott a pénz és az egészet úgy hagyták, csődbe vitték a céget. Bő tíz évet rohadt az egész, mire jött a Manevi és megvette egy liciten.

A Manevi nem közvetlenül vásárolta, hanem a szatmári Tarr Const céggel vétette meg. Érdekes részlet, hogy a szatmári céget a vásárlásnál Oláh Zsanett, a Manevi magyarországi anyavállalatának vezérigazgatója képviselte.

A Tarr Const a legnagyobb Szatmár megyei építőcég, Tarr Csongor tulajdona. Ő az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb szatmári magyar vállalkozó. Tarr nevére rákeresve csupa botrányokról olvashat az ember: hol egy rendőrfőnököt ken meg, hogy elsimítsa egy adócsalásos ügyét, hol egy PSD-s góré újságjának juttat vissza pénzeket, hol a helyi környezetvédelem vezetőjét nyugdíjazzák azért, hogy ő kavicsot tudjon kitermelni védett területről.

Jelen, jövő: az ingatlan elhagyottan áll, semmi nyoma annak, hogy új gazdája van. A Manevi nem akarta elárulni, mit szándékszik csinálni a félkész szállóval.

11. Napsugár komplexum, Gyilkostó

Megvásárlás időpontja: 2021 júniusa.

Az épület állapota: gyenge, helyenként omladozó.

Mérete: A nagy épület beépített felülete 925 négyzetméter, kiterített összfelülete 2860 négyzetméter. A másik három melléképület területe 94, 82, illetve 118 négyzetméter. Telek területe: közel 1 hektár.

Vételár: még nem ismert.

Története: a telekkönyv szerint a nagy épület 1988-ban épült, a kis épületek 1975-ben. Az építési stílusa alapján ellenben szinte biztos, hogy az épület egy része sokkal régebbi, akár száz évesnél is több. Az 1940-es években megjelent újsághirdetések, és egy állítólag 1910-ből való képeslap igazolják ezt.

A szomszéd panzió üzemeltetője szerint a rendszerváltás óta a Napsugár kihasználatlanul áll, állaga folyamatosan romlik. Újságcikkekből kibogozva az derül ki, hogy a villa része a Gyilkostó RT-nek, melynek tömegprivatizációkor 155 ezer részvényét osztották ki a lakosságnak. Ez a cég botrányokba keveredett, nem tudta működtetni rendesen az ingatlanjait, nem akart befektetni, mert az üdülő helyzete tisztázatlan, hiányzik a csatornázás és az ivóvízhálózat, stb. Végül az ingatlan az időjárásnak esett áldozatul.

Jelen, jövő: A szomszéd állítása szerint a nyáron megjelent itt az új tulajdonos, és bemutatkozott: egy csíki származású, Magyarországon élő ember. Csak annyit mondott, hogy megvették az épületet, de szándékairól nem beszélt. A szomszédok azóta sem láttak senkit az új tulajdonos részéről.

Míg a Manevi elkezdte a másik gyilkostói ingatlanjának, a Turista szállónak a felújítását, itt még semmit nem mozdított, még az épület beázását sem állította meg. Január eleji látogatásunk alkalmával csak leszakadt teraszokat, folyamatosan ázó, szétszakadt falakat, az épületből több helyen kinövő növényzetet láttunk. Az udvaron és a kisebb épületekben valaki állatokat tart, pónilovakat, tyúkokat, de embert nem találtunk az állatok mellett. Kérdéseinkre a Manevi nem válaszolt.

12. Turist Hotel, Gyilkostó

Megvásárlás időpontja: 2021 júliusa.

Az épület állapota: jó, felújítás alatt áll.

Mérete: beépített felülete 1080 négyzetméter, alagsor + földszint + 2 emelet.

Vételár: még nem ismert.

Története: a telekkönyv szerint 2000-ben koncesszionálta az épület alatti területet a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal a Bucur családnak 49 évre. Eleinte Bucur villának hívták az épületet, később Turista hotel néven futott a 3 csillagos szálloda.

Jelen, jövő: jelenleg az épületet felújítják. A belső munkálatokon kívül a tetőt is lecserélik, „mert a magyaroknak nem tetszik a piros”, mondják a munkások. A nagy teraszt is beépítik, rendezvények szervezésére alkalmassá teszik. Az 54 kis házikót, ami a szálló mellett kempingszerűen működött, tűzre aprítják, helyette parkolót hoznak létre.

13. Remény szálló, Borszék

Megvásárlás időpontja: 2021 júliusa.

Az épület állapota: minősíthetetlenül gyenge, félig összeomlott.

[irp posts=”34982″ name=”Meghalt a Remény Borszéken, a „magyarok” megvették a tetemét”]

Mérete: beépített felülete 1650 négyzetméter, kiterített összfelülete 4370 négyzetméter.

Vételár: 400 ezer euró, amiből 297 ezer az épület és 103 ezer a telek.

Története: A Remény szálló 1889-1890-ben épült, és egy bő évszázadon keresztül egyik legmeghatározóbb épülete volt Borszékfürdő városképének. A település legelegánsabb épülete és szállodája volt, 28 szobával, nagy étteremmel. Itt tartották a rangos összejöveteleket. Kaszinóként is szolgált, majd a kommunizmus alatt mozi üzemelt benne, kantin és irodák.

A rendszerváltás óta senki nem mozdított itt semmit, csak a tulajdonos változott, papíron. Az elmúlt évtizedekben egy ideig a Rephar cég tulajdona volt, aztán átkerült a Copper Beech Invest céghez, majd tőle a Copper Beech Hotels & Resorts-hoz, aki most eladta a Manevinek. Ennek a Copper Beech céghálózatnak a tulajdonosa, aki hagyta lerohadni a Remény szállót, az európai parlamenti képviselő Dinesh Dhamija. Az indiai származású londoni üzletember az egyik leggazdagabb ázsiai származású üzletember az Egyesült Királyságban.

Jövő: a polgármester szerint a cég nem fogott még hozzá a javításhoz, csak kitakarítottak, hogy a statikusok be tudjanak menni körülnézni. Valószínűleg az ingatlan több pontján az alapoktól kell újraépítenie az épületet a Manevinek.

14. Park szálló, Nagyvárad

Megvásárlás időpontja: 2021 júliusában vették meg az épület 860/1581-ed részét, augusztusban pedig egy 105/1466-od részt és egy 106/1466-od részt.Az épület állapota: helyenként bomladozó, frontja molinóval letakart.

Mérete: Az 1581 négyzetméteres beépített felületű emeletes épületnek pontosan 1594351/2317746-od része az övék. Ha valaki nem boldogulna könnyen ezekkel a telekkönyvi törtekkel: ez az épület közel 69%-át jelenti.

Vételár: még nem ismerjük.

Története: 1785-ben került a telek Teleki Sámuel főispán tulajdonába, aki ide emeletes barokk palotát épített. A tulajdonjog később a Rhédey és a Bethlen családra szállt át. Az épület egy része 1903-ban, másik része 1909-ben került a Weiszlovits család birtokába, akik átépítették, és 1915-ben szállodát nyitottak benne. Hogy csak az épület homlokzatát változtatták-e meg, vagy lerombolták a javát és a pincére új épületet építettek, nem lehet tudni, minden forrás másképp látja.

A szálló neve bejárta a világot, amikor 1927-ben egy Váradon szervezett diákkonferencián regáti román diákok garázdálkodtak a városban, és többek között félholtra verték a Park szálló tulajdonosát, Weiszlovits Emilt. Egyes források szerint azért, mert nem adott ingyen szállást a román diákoknak, más források szerint azért, mert nagyszájú magyar zsidó volt, és régen szálka volt egyes helybéliek szemében, ismét más források szerint azért, mert a nála megszálló román diáklányokhoz nem engedte bemenni a fiúkat.

Érdekesség: 1922-es újságcikkek arra hivatkoznak, hogy a szálló épületét Bocskay István egykori erdélyi fejedelem építtette palotának, és Weiszlovits nagyon ragaszkodott Bocskay végrendeletéhez, amelyben ez állt: „És ezen palotában különösen vigyáztassék arra, hogy idegen férfi, idegen asszonnyal össze ne jöjjön …”
Így az ide érkező Ghica román herceget és menyasszonyát Weiszlovits két külön épületbe szállásolta el, és csak a közös társalgóban hagyta találkozni őket, nem hagyta a herceget felmenni a menyasszonyához. Erre ez dühbe gurult, pofonokat ígért, a rendőrprefektus elé vitette az egész személyzetet tulajdonossal együtt, majd ki kellett költöznie a szállodából, és borravalót sem adott. Ezt írták az újságok, hogy mennyi igaz belőle, nem tudom.

Tavasszal választások lesznek Magyarországon

Könnyen elképzelhető, hogy a Manevinek ezen kívül még vannak épületei Erdélyben, amelyekről nem tudunk. A cég titokban próbálja tartani ezeket az épületeket, és a helyi RMDSZ-es hatóságok sokszor segítik őket ebben. Az RMDSZ, és mellette minden magyar párt, most próbál jóban lenni a Fideszszel. És mivelhogy ez egy Fidesz-biznisz, legtöbbször élvezi a helyi elöljárók támogatását, sokszor még a közbenjárását is.

A Manevi ingatlanjaiba eddig lazán belenyomtak minimum 50-60 millió lejt, azaz több mint 10 millió eurót. Még egy ennyi kellene minimum ahhoz, hogy fel is újítsák ezeket az épületeket. De lesz-e ennyi, és honnan?

2021-ben a magyar kormány által a BGA-n keresztül az erdélyi magyarságnak szánt támogatások összege az előző évekhez képest látványosan visszaesett, állítja Sipi kollégám, aki erről ír a napokban. Ehhez képest a magánalapítványukra történő ingatlanvásárlások száma látványosan megnőtt.

Egyelőre úgy tűnik, a műemlékek felújításával nem sokat haladtak, legtöbb ingatlanjuk állaga folyamatosan romlik. De ők a pénzt és az időt nem a már megvásárolt épületek állagmegőrzésébe, hanem az újabb és újabb ingatlanok vásárlásába fektetik. Miért, ez az egyik nagy kérdés, amit az olvasóink feltesznek ebben a témában.

És van egy másik nagy kérdés is: mi lesz, ha a Fidesz nem nyer a tavaszi választásokon? Honnan lesz pénze a cégnek felújítani ennyi lepattant ingatlant? Vagy már mentettek ki maguknak pénzt a felújításokra?

A cikk az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje keretében, a News Spectrum támogatásával készült.

Ha olvasóinknak bármilyen információjuk van a Manevi által megvásárolt ingatlanokról, és megosztanák velünk, megköszönjük, ha átküldik az ufo@atlatszo.ro emailcímre.

The post Épületenként vásárolják vissza Erdélyt, vagy közpénzt tesznek félre saját zsebbe? appeared first on Átlátszó Erdély.

Mi az a Manevi? Nehéz röviden megválaszolni, mert ma már egy hálózat. Ami minket érint a történetből: magyar állami cégként közpénzből kezdett el külhoni, többek között erdélyi ingatlanokat vásárolni. Aztán állami tulajdonból „kiprivatizálták” magánalapítványba, ingatlanokkal együtt.

Közben az ingatlanvásárlás folytatódott. Különféle leányvállalatokat hozott létre több országban, többek között itt Erdélyben, és az épületeket átírta ezekre a cégekre. Jelenleg a Manevi-birodalom birtokában minimum 14 ingatlan van Erdélyben.

Tusnádon megdől a Manevi műemlékmentő imidzse

Hogy a Manevinek hol milyen ingatlanjai vannak, azt megpróbálja eltitkolni. Legalábbis tudomásom szerint eddig egyetlen sajtóorgánumnak sem adta ki az ingatlanok teljes listáját. Nekem sem, pedig kértem.

Hogy Tusnádfürdőn is vannak ingatlanjai, az akkor derült ki, mikor más úton megkaptam azon ingatlanok listáját, amelyeket a magyarországi Manevi a romániai leányvállalatára íratott 2021 októberében. A tíz ingatlan közül három Tusnádfürdőn van.

A tusnádi ingatlanok egyvalamiben ütnek el látványosan a lista többi tagjától: nem műemlékek.

Eddig a Manevi összes erdélyi szerzeménye évszázados múltú, műemlékként nyilvántartott, egy kivételével magyar kötődésű, történelmi jelentőségű épület. Megvásárlásukat és felújításukat sokan jó magyar cselekedetnek tartják, még akkor is, ha nem teljesen átlátható, sőt kifogásolható a közpénznek ez a fajta elmagánosítása.

A Manevi műemlékvédelmi imidzsét hosszú ideig erősítette, hogy a magyar állam a céget az ingatlanokkal együtt a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványnak adományozta.

Ám az alapítvány örökségmegőrző és értékmentő céljait egyáltalán nem tükrözik a Manevi Tusnádfürdőn szerzett új ingatlanai. Sőt!

Az üdülőtelepen sétálva több régi, elhanyagolt, rohadásnak indult, a fentihez hasonló állapotú épületet láthatunk. De a Manevi ezúttal nem ilyeneket vett meg, hogy megmentse, hanem új építésű, vagy még be sem fejezett épületekbe fektetett.

A művészszálló és a titokzatos alap

A Manevi tusnádi ingatlanjai közül a szebbel és a kevésbé izgalmassal kezdünk, hogy végére maradjon az izgalmasabb.

Ez egy művészi igényességgel kitalált kis szálló, amint a neve is jelzi: Art’e Hotel.

A szép giccsesen, kortárs igényekhez igazodóan berendezett boutique szálló tematikus szobákkal és apartmanokkal rendelkezik, a Retro Pop vagy Dali apartmantól a Nyalóka franciaágyas szobán keresztül a Tengerész Junior lakosztályig több tucatnyi téma közül választhatunk. Érdemes böngészgetni a szálloda weblapját.

A telekkönyv szerint 2019-ben épült szállót a Manevi 2019 júliusában vette meg egy zágoni cégtől. Ez volt a második erdélyi ingatlana a szatmári Pannónia-szálló után. A telekkönyv alapján 2020 októberében bérbe is adta a tusnádi Aquanor Min cégnek, egészen 2036 januárjáig. De miért vadiúj ingatlanra költi a közpénzt egy műemlékvédő cég, hogy egyből bérbeadja 15 évre?

Az Aquanor Min cégtulajdonosa, a magyarországi Balog György Istvánné, a szomszédban fekvő Fortuna Eco Boutique hotelnek  is tulajdonosa. Telefonon sikerül elérnem férjét, Balog Györgyöt, akinél az épület múltjáról érdeklődöm. Sajnos semmit nem tud a 2019 előtti időszakról, sem a 2019-es felújításról. De azt megtudom tőle, hogy a weblapon szereplő hotelszobákat már ők rendezték be, a hotel jelenlegi imidzsét ők alakították ki.

Így hát a papírokban keresem a múltat. A történet korábban indul, mint az építés éveként feltüntetett 2019. Ez az épület valamikor 55-ös villa néven szerepelt. A telekkönyvi hivatal ortofotói alapján valamikor 2005 és 2010 között, papíron 2012-ben kapta aktuális alakját. Legutóbb 2019-ben újították fel, és most tényleg úgy néz ki, mintha vadiúj lenne.

Az ára is ehhez fogható: 840 ezer eurót, azaz közel 4 millió lejt fizetett a Manevi az 587 négyzetméteres alapterületű, négyszintes épületért és a hozzá tartozó bónuszért.

Bónusz: egy másik ingatlan. Ez a 122 négyzetméteres, betonalapnak tűnő valami a Manevi második tusnádi ingatlanja a listán. 2019-ben épült, a művészszálló hőközpontját rejti az alagsorban, becsült piaci értéke 402 ezer lej, azaz picivel több, mint 80 ezer euró.

A hotel jelenleg zárva van. Semmi mozgás nincs. Balog György nem tudja, mikor fogják indítani a szállót. Két problémát említ:

• Jelenleg a vendéglátás bukfencben üzemel Romániában, a településen három hotelen kívül mindenki be van zárva. Ezért nem lenne jövedelmező most beindítani.
• Állandó a vízprobléma Tusnádfürdőn.

Beszélgetésünk azzal zárul, hogy megkérdem, mennyiért bérlik a Manevitől az ingatlant, amire azt válaszolja nagyon kedvesen, hogy ez nem publikus történet. Szerintünk pedig publikus kellene, hogy legyen, mennyiért adnak bérbe egy közpénzből vásárolt ingatlant, de erről nyilván nem a bérlőt, hanem a Manevit kellene meggyőznöm. A cég viszont nem válaszol, bujkál előlem.

Ennyit az üdülővároska északi, csíki kijárata közelében, nyugodt, festői környezetben fekvő művészhotelről, mely bebútorozva, indulásra készen várja a covidválság végét.

Térjünk az izgalmasabb ingatlanra.

Rombeton kolosszus a központban

A Manevi az üdülőtelep központjába is bevásárolta magát. Hogy olvasóink könnyebben értsék, hova: amellé az út mellé, amely a főútról a Tusványosnak helyet adó kempinghez vezet le. Vagy a Csukás-tóhoz, ha úgy jobban tetszik. Ahol az az út elindul lefele, háromszöget zár be a főúttal. Ebben a háromszögben fekszik a Manevi új szerzeménye.

A régi épülethez, ami ma tömbházszerű alakot ölt, hozzátoldtak hátul két izét. Hogy finoman fogalmazzak: eklektikus stílusban. Hol egy kis gömbölyűség, hol egy kis szögletesség, minden IS van benne.

Elöl is hozzátoldtak ezt-azt: egy nagy beton bejárati duplalefödést, és egy, a gyerekek számára nagyon izgalmas csigalépcsőt, csücskös tetővel.

Az épület alapterülete papíron 632 négyzetméter, összterülete 1264 négyzetméter. Tehát amekkora a tömbházszerű rész alapterülete, két szinten. A főépület 3-4 pluszba felhúzott szintje és a hozzácsatolt betonparaziták egyelőre nincsenek bejegyezve.

Az épület jelenleg körülbelül 1500 négyzetméter alapterületű, és legalább 4500-5000 négyzetméter a kiterített területe.

Régi magyar villára betongiccset húznak a vadkeleti kalandorok

A telekkönyvben szerepel, hogy ez a 8-9-es villa, zárójelben PAULI.

Rákerestem, milyen lehetett ez régen. A 8-9-es villáról nem találtam semmit, a Pauli villáról ellenben már igen.

Ilyen volt régen a Pauli villa. Egy 2009-ben megjelent Korunk-cikkben
egy idős helybéli néni így emlékszik rá:

„Úgy tudom, a Három Huszárt egy Grün nevű öreg bácsi, akinek Arad mellett, Pécskán nagy gőzmalma volt, vette volt meg az egyik leányának nászajándékba. De azt már nem tudom, hogy kitől vette. A leánya férje orvos volt Szeredában, de az már nem jut eszembe, hogy hogyan is hívták. Meghalt a háborúkor, és akkor a felesége eladta ezt az épületet itt. Grün bácsi a másik leányának is vett volt egy villát, mégpedig a Pauli-villát, arra ott fel, ahol megyünk ki a poliklinika felé. Az volt a Pauli – én csak így tudom a villák nevét, másként nem tudom.”

A kétezres években a szállodát megkaparintja a Kontakt Turism nevű cég. Ekkor már Onix szállónak hívják. Ugyancsak ezé a cégé a helybéli Asztória-szálló, a Tulipán-vendéglő és az egész Csukás-tó a Sólyomkő vendéglővel együtt. Nem akárki tudta ilyen szép csokorba gyűjteni ezeket.

A Kontakt Turism 2007-es vezetőségében a szálak fő mozgatója Vasile Stan, aki bélbori tanárból lett megyei szindikátusvezér, majd vállalkozó. Egyik netes forrás szerint sikerkorszakában, amikor még megvoltak a tusnádi ingatlanjai, folyamatosan azzal dicsekedett, hogy „Sunt cel mai tare. Îi am la degetul mic pe cei mai mulţi dintre parlamentari şi pe toţi membrii Guvernului. Şi nu numai pe ei.” Azaz hogy ő a legkeményebb, a kisujjában tartja a legtöbb honatyát és a kormány összes tagját. És nem csak őket. Közben folyt ki az ujjai közül a pénz, állítja ez a cikk, Stan pedig hatalmas összegeket kért kölcsönbe, amiket nem adott vissza.

Ezen a rejtett kamerás felvételen is nagy összegekkel és befolyásos barátok nevével dobálózik:

De a társai is izgalmasak voltak. Megtaláltam a cég egyik megvalósíthatósági tanulmányát,  amelyből kiderül, hogy a társai magas beosztású köztisztviselők voltak.

Radu Mironovici régen a Zsil-völgyi bányavállalat vezérigazgatója volt, majd államtitkári és vezérigazgatói pozíciókat töltött be az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban.

Grigore Alecsa a turisztikai minisztériumban főellenőr, majd vezérigazgató.

Valeria Rodica Nedelcu pedig a brassói útügy műszaki igazgatója.

Ulariu Dan Gabriel, aki Nedelcuval azonos arányban részvényese a cégnek, hatalmas botrányba keveredett pár évvel azelőtt. A DNA szerint Ulariu a brassói Alcom cég vezérigazgatójaként a gazdasági igazgatójával együtt eladta a cég két épületét, és 35 milliárd lejt vágott (saját) zsebre.  Egy évtizedig pereskedett az ügyben, európai szintekre is eljutott. Azt kifogásolta, hogy lehallgatták.

Ez a válogatott társaság állt neki 2007 körül, hogy felújítsa és kétcsillagosról négycsillagosra alakítsa az Onix szállót.

A már nem létező honlapjuk szerint 2009. március 1-jén adták volna át az új, 155 férőhelyes szállót 150 személyes konferenciateremmel, 160 személyes vendéglővel, kezelőközponttal, spa és wellness részleggel.

Hogy az átalakításnak nekifogtak, az látszik a képeken. Az időjárás által kikezdett habtéglák, az uv-sugárzás által megnyirbált polisztirén-szigetelés azt is tisztán jelzik, hogy nem fejezték be a munkálatokat. A hotel egy bő évtizede „úgy maradt” állapotban álldogál.

A történetnek nagyon sok izgalmas részlete van. Attól kezdve, hogy miként érdeklődik Nedelcu egy internetes tanácsadó oldalon, hogy honnan tud minél nagyobb hitelt felvenni  és pár évvel később hogyan perel a bankkal,  egészen addig, hogy Vasile Stan különféle Kontakt nevű cégein keresztül hogyan jut el Konstancára gabonát termeszteni vagy hogyan vásárol a Kontakt Hotels cégével 1,75 millió eurós villát Predeálon hitelből, és vesz fel még 600 ezer eurós hitelt a felújítására. Minden hitelnél az Onix szállót is birtokló Kontakt Turism cég kezeskedik.  De nem szeretném túl hosszúra nyújtani ezt a szálat.

Rövidre zárom annyival, hogy az egyre nagyobb és szerteágazóbb hálózat 2010-13 körül összeomlott. Az eladósodott Kontakt Turism ellen csődeljárás indult, ami a mai napig is tart, és ennek keretében sorra kiárusítják az ingatlanjaikat. 2021-ben jött a képbe a Manevi, liciten szerezte meg az ingatlant. Persze nem a legegyenesebb úton.

Botrányokból kikeveredett szatmári nagyvállalkozó álcázza a Manevit

A félkész tusnádi Onix szállodát 1,83 millió lejért vásárolták meg az árverésen, azaz akkori árfolyamon kb. 370 ezer euróért.

Érdekes, hogy nem a Manevi vásárolta meg az ingatlant az árverésen, hanem egy szatmári cég, a Tarr Const. Mit tudunk erről a cégről?

A listafirme.ro szerint Szatmár megye legnagyobb lakásépítő cége a Tarr Const, 2020-ban 126 millió lejes forgalma volt. Kliensei között nagy nevek vannak, mint az Electrolux, Altex, Auchan, Kaufland. A magyar nemzeti együttműködésből is kapott falatokat, például ő építi a gyergyói boxakadémiát.

A fentebbi, a cég weblapján található képen jobb oldalon, fehér ingben áll a cég tulajdonosa, Tarr Attila Csongor, Szatmár megye egyik legsikeresebb magyar vállalkozója, helyi hírességek társaságában.

A cégháló jelzi, hány cége és milyen kapcsolatrendszere van Tarr Csongornak.

A neten keresgélve nem sok mindent találni a vállalkozóról, sikerült távol tartania magát a nyilvánosságtól. Csak a batizi református egyházközösség által neki ajándékozott tiszteletbeli presbiteri címről, illetve Szatmár megyei korrupciós botrányairól lehet értesülni.

Hét éve azzal vádolta a DNA, hogy megkente a megyei rendőrparancsnok helyettesét azért, hogy az közbenjárjon egy adócsalásos ügyében. Lakásfelújítással, használt autóval és autójavítással, orvosi szolgáltatások kifizetésével kedveskedett neki, és a rendőrség ejtette is az ügyet. A korrupciós ügyben Tarr megnyerte a pert, felmentették.

Pár évvel korábban arról lehetett olvasni, hogy Tarr cége a Mircea Govor helyi PSD-vezér által megzsarolt Dicu Levente Zsolt ügyvéd közbenjárására pénzt juttatott vissza Govor sajtója számára kamu reklámszerződésekkel.

Aztán 2020-ban keveredett egy újabb botrányba, amikor a PresaSM tényfeltárása  szerint a helyi prefektus kérésére nyugdíjazták a szatmári környezetvédelmi ügynökség igazgatónőjét, mert állítólag nem adott törvénytelenül engedélyeket ahhoz, hogy Tarr Csongor egyik cége, a Romeschir kitermeljen 290 ezer köbméter kavicsot a Túr menti környezetvédelmi területen.

Egy helyi forrásunktól, aki jól ismeri az ügyet, megérdeklődtem, hogy a PresaSM írása mennyire hiteles, amire azt válaszolta, hogy: „Pont úgy volt, ahogy a cikkben írja. Annyi különbséggel, hogy az akkori prefektus, Bud Radu csak elvitte a balhét, a „kivégzés” igazi irányítója a háttérből az RMDSZ vezetése volt. Már régóta el akarták távolítani Békéssy Bettyt, mert nem volt hajlandó egyik pártnak sem behódolni. Kereskényi is és Pataki Csabi is kivolt Békéssyre.”

Forrásunk szerint Tarr már régóta minden párttal jóban van. A mostani RMDSZ-vezetésre meg nagyon nagy befolyással van. Gyakorlatilag minden közpénzből történő nagyberuházásban benne van. Legtöbbször úgy, hogy nem az ő cége a fővállalkozó.

Emberünk sok konkrét információt is mond Tarr Csongorról és gyerekkori barátjáról, Dicu Levente ügyvédről, de azokat nem tudom leírni ellenőrzés nélkül. Ha pedig leellenőrizném, akkora mennyiségű anyag lenne, ami elvinné ezt az egész cikket a Maneviről Tarr Csongorra.

De milyen kapcsolatban áll Tarr Csongor a Manevivel, és mi köze az Onix szálloda megvásárlásához?

Csak azt a szerződést sikerült megszereznem, amellyel 2021 márciusában a Tarr Const megvásárolta az ingatlant. Azt nem, amikor májusban továbbadta a Manevinek. Így nem tudom megállapítani, hogy a Tarr Const nyert-e valamit a tranzakción, vagy csak baráti alapon segítő jobbot nyújtott. Csak az biztos, hogy Tarr keze benne volt ebben a játszmában. Írtam neki, pár kérdést feltéve, de még nem válaszolt. Ha majd válaszol, frissítem az anyagot.

Az mindenképp érdekes és kihagyhatatlan része a szatmári kitérőnek, hogy a Tarr Const céget az ingatlan megvásárlásakor Oláh Zsanett képviselte.

Ez azért nagyon fontos, mert ez az Oláh Zsanett, aki másodállásban a Tarr Const céget képviseli, főállásban a Manevi vezérigazgatója.  Így egyértelmű, hogy nem az történt, hogy Tarr Csongor megvette magának az épületet, aztán meggondolta magát, és továbbadta. Hanem szándékosan ezzel a kitérővel vásárolták meg a Manevinek az ingatlant, valamilyen elterelő hadműveletként.

Csukd le!

A Manevi új tusnádi ingatlanja tövében szomorkodó kukán virító felirat nem a közpénzt magánzsebbe kimentő politikusokra vagy az őket segítő üzletemberekre vonatkozik.

Hanem a medveveszélyre.

Az új Manevi-szálló legizgalmasabb, tükörablakos részének tőszomszédságában lévő terasz szépen ábrázolja a Tusnád központjában uralkodó állapotokat. Lakóházak, üzletek, vendéglők mind-mind be vannak zsinórozva, székely mintával. Villanypásztorral próbálják távol tartani a helybéliek a medvéket. Hiába.

Mint ahogy hiába próbálunk mi is a Manevitől adatokat kérni. Egyelőre homályos, hogy mi a célja a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványnak ezekkel a nem-örökség épületekkel, azonkívül, hogy el tudja szállásolni a Tusványosra érkező politikus-gyűjteményt. Ahogyan homályos az új szálló is a Ludmilla-kilátótól, ami már nem kilátó, hanem egy fákkal sűrűn benőtt telefonantenna-tartó.

Szokás szerint írtam a Manevinek, hogy megkérdezzem, milyen célból vették az épületeket, mikor, mennyiért, milyen forrásból, jelenleg milyen állapotban vannak, mi a céljuk velük, hogyan fogják hasznosítani, hogy látják, mikor kerül sor a felújításukra és átadásukra, kb. mennyibe fog kerülni a felújításuk és megfelelő felszerelésük, van-e már rá forrásuk, vagy ha nincs, honnan terveznek pénzt szerezni erre, van-e hozzá tervük, látványtervük, bármi. Azt is megkérdeztem tőlük, hogy ha eddig úgy volt, hogy főként magyar kötődésű történelmi műemléképületeket vásárolnak felújítás és megőrzés céljából, most mi késztette őket arra, hogy új építésű, kétes építészeti értékű épületekbe is befektessenek.

Szokás szerint nem válaszoltak.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A cikk az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje keretében, a News Spectrum támogatásával készült.

The post Félkész betongiccset vettek Tusnádfürdőn a magyar műemlékmentők appeared first on Átlátszó Erdély.

Íme a máramarosszigeti Korona szálló.

Az ingatlan hivatalosan 2019 decembere óta a Manevi tulajdona. (A Manevi Zrt. magyar állami cégként indult, tavaly az állam odaadta egy örökségvédő magánalapítványnak.)

3050 négyzetméteres a terület, és rajta 2072 négyzetméteres a műemlék épület a Szabadság tér 8 szám alatt. Azonos címen, mint a szatmári Pannónia szálló, amely ugyancsak a Manevi tulajdona, és Szatmárnémetiben a Szabadság tér 8 szám alatt található. És azonos címen, mint a Manevi egy harmadik, ugyancsak erdélyi nagyvárosban lévő, nyilvánosságra még nem hozott épülete, melyről hamarosan írni fogunk.

Feltűnő az egybeesés a Manevi által elsőként megvásárolt három ingatlan címében, mégis a véletlennek kell betudnunk. Nem találtam olyan számmisztikában járatos szakembert, aki valamilyen titkos összefüggést találjon a három között.

A múlt

A telekkönyv általában feltünteti, hogy melyik évben építették az épületet, de érdekes, hogy itt nem. Sőt a műemlékek listáján is csak az szerepel, hogy a XIX. században épült.

A listáról egyből kiderül, hogy mekkora műemlékdömping van Máramarosszigeten. Ahhoz képest, hogy ma lepattant vidéki kisváros képét mutatja a település, közel száz műemléképülete van: több, mint a megyeközpont Nagybányának. Egész utcák sorakoznak műemlékként.

A listán jó pár épületnek neve sincs, csak annyi szerepel, hogy „ház”. A javánál nem tudják az építés évét sem, csak az évszázadot. Talán abban az időszakban nem volt divat felírni a házra, hogy hányban építették? Vagy csak itt Szigeten nem? Csoda hát, hogy a Korona szállóról alig lehet információkat találni?

De miért tengenek túl a műemlékek egy ekkorka városban? Máramarossziget bő száz évvel ezelőtt virágzó nagyváros volt. Jó, nem éppen Budapest vagy Kolozsvár méretű, de őket tekintette példaképnek, őket próbálta utánozni.

Marosvásárhely méretű városokkal vetekedett lakosságszámban, míg fényűzésben és pezsgésben messze meghaladta őket. A most hasonló méretű Csíkszeredánál a XIX. század második felében nyolcszor, Sepsiszentgyörgynél és Udvarhelynél kétszer nagyobb volt, és gazdaságilag messze túlszárnyalta mindeniket.

Hogy miért volt ennyi pénz és jólét Szigeten, illetve hogy utána a pezsgő városból miért és mikor lett vidéki kisváros, megérthetjük, ha megnézzük a fentebbi táblázat 1900-1950 közötti időszakát. Vagy végignézzük a város turisztikai látványosságait, melyek között ott szerepel a Holokauszt-emlékmű, vagy a Szappan-emlékmű.

A zsidóság, egész pontosan a magát magyarnak valló zsidóság többségben volt a városban, adott pillanatban a lakosság felét is kitette. Sziget egy kis zsidó sziget volt Erdély északi csücskében, ez volt a gazdasági felvirágzás fő oka. Ennek a ragyogásnak az vetett véget, hogy 1944-ben 12749 zsidót deportáltak Szigetről, gyakorlatilag a város lakosságának a felét.

Az a kevés túlélő, aki visszatért a náci lágerekből vagy különféle munkatáborokból, hamarosan emigrált, főleg Amerikába. Az itthon maradt százegynéhány tagú zsidó közösség a legutóbbi, 2011-es népszámlálásra 11 főre csökkent.

A szigeti zsidók sok mindenben remekeltek, de épületeik történetének magyar vagy román nyelvű leírása és megőrzése nem lehetett a legnagyobb erősségük. A Korona szálló múltjáról nagyon keveset sikerült megtudnom, habár több archívumot is feltúrtam.

Az építési dátum az egyik legbizonytalanabb kérdés. Egyik helyen azt írják a szálloda egykori működtetői, hogy a XIX. század végén épült. Más helyen azt írja a helytörténettel aktívan foglalkozó Zolopcsuk Pál Róbert rajztanár, hogy az épületet a XVIII. században építették, majd 1891-ben módosította eklektikusra a stílusát Mandel József főépítész. A harmadik helyen, a 2012-es újraindítás alkalmával készült videó elején azt mondják, hogy 1862-ben építették, alapították.

Sajnos egyik információt sem sikerült más helyről megerősíteni. Zolopcsuk nagyon tájékozottnak és hitelesnek tűnt első látásra, ezért megkérdeztem tőle, honnan származnak az információi, amelyek alapján egy évszázaddal korábbira datálja az épületet, mint a műemlékvédelmi hatóság. Eddig csak annyit válaszolt, hogy ha több infót szeretnék a Korona szállodáról, nem ez alatt a címszó alatt kell keresnem.

Ha kedves olvasóinknak sikerül valahonnan többet előkaparniuk az épület születéséről, nagyon hálás leszek, és frissítem az anyagot. Sajnos, én több napos keresgélés után sem sikerült biztosat megtudjak arról, hogy hányban épült.

Az a kevés információ, amit a Korona szállóról találok, főként az Arcanum adatbázisában, cáfolja azt, hogy a XIX. század legvégén épült volna, hisz a színművészeti lexikon szerint már az 1870-80-as években színházteremnek használták a Korona vendéglőjének nagytermét.

A szállodát 1929-ben említik újra a sajtóban, amikor Berlin rabbi jött látogatóba Szigetre, és a fergeteges menet a vonatállomástól a Korona szállóig húzódó sorfal között vonult fel egészen a szállóig. A tömeg követelte, hogy a rabbi jöjjön ki a szálló teraszára beszédet mondani, de ez nem történt meg, mert szegény szívbajos volt és kezelésről érkezett.

Hogy milyen lehetett a hangulata annak az 1929-es bevonulásnak, vagy egy pezsgő zsidó városnak, nem biztos, hogy könnyű elképzelni mai fejjel, erdélyi magyarként. Talán picit segít a fentebbi videófelvétel, amin a Máramarosszigetről elszármazott amerikai haszid zsidók pár napos visszatérése és új szigeti zsinagógájuk alapkőletétele látható. Mennyivel másabb világ, mint a mienk! És milyen lehetett Sziget, mikor tizenvalahányezer zsidó lakott itt, a lakosság felét ők tették ki. Érdemes belepillantani pár ponton a filmbe. Vagy ebbe a másikba, ami ugyanannak a zsinagógának az átadásáról szól.

És érdemes megnézni az előbbi filmben, hogyan beszél a polgármester arról, hogy kik is ezek az amerikai „Szatmár” haszid zsidók, és milyen közük van nekik a városhoz. Nem másért, csak hogy lássuk, hogyan fog száz-kétszáz év múlva beszélni Sepsiszentgyörgy román (vagy cigány) polgármestere arról, hogy kik is azok a magyarok.

Vissza a Koronára! Említik a Korona szállót 1943-44-ben, a háború alatt is: a város próbálja megszerezni az épületet az erdőkincstártól, mert nincs a városnak kávéháza. És habár még nem az övék, bérbeadják az egyik földszinti helyiséget egy cukorkaárus néninek, csak azért, mert ő keresztény. Értsd: nem zsidó.

Másodjára akkor említik 1944-ben, mikor a város már megvette, de még nem kapta meg az épületet. Az újságíró hosszúnyelvű, elöljárókat is megnedvesítő írásában két „megoldható lenne” dolgot emel ki, a színház és a kávéház kérdését, s mindkettőre a Korona épületében látja a megoldást.

Érdekességként megjegyezném, hogy a fentebbi írás a beregszászi (Kárpátalja, ma Ukrajnához tartozik) Kárpáti Híradó újság máramarosi oldalán jelent meg. Amikor a Tisza még nem volt határfolyó, és Máramaros inkább volt Kárpátalja, mint Erdély. És amikor még direkt vonatjárat kötötte össze Szigetet Béccsel.

A jelen

A magyar zsidókat elűzték Szigetről, a románok lazán átvették a helyüket. A Korona szálló előtti teret szatmárnémeti főteréhez hasonlóan átkeresztelték Horthy Miklósról Szabadságra. Idővel magát a Korona szállót is átkeresztelték Tisza szállóra, de tovább üzemeltették a kommunisták.

A ’89-es gengszterváltás után sem romlott le látványosan az állapota. Fel is újították, legutóbb 2012 tájékán, és megpróbálták működtetni. Az volt a tervük, hogy a szálloda egy része négycsillagosként, más része háromcsillagosként fog üzemelni.

A fentebbi videóból és az alábbi képből kiderül, hogy mit terveztek, és hogyan nézett ki a Korona szálló szűk tíz esztendeje.

Csakhogy a terveik nem jöttek be, a szállodát működtető Gazmar Impex részvénytársaság anyagilag mélyrepülésbe kezdett, csődeljárás indult ellene. 2014-ben bezárták a Koronát, melyen a telekkönyv szerint a BCR-től, azaz a Román Kereskedelmi Banktól felvett hitel miatt jelzálog volt.

Az épületet 2017-ben vette meg egy helyi ingatlanos cég, az Archer, és 2019 decemberében adta tovább a Manevinek.

Szokás szerint írtam a Manevinek, hogy milyen célból vették, mikor, mennyiért, jelenleg milyen állapotban van, mi a céljuk vele, hogyan fogják hasznosítani, hogy látják, mikor kerül sor a felújítására és átadására, kb. mennyibe fog kerülni a felújítása és megfelelő felszerelése, van-e már rá forrásuk, vagy ha nincs, honnan terveznek pénzt szerezni erre, van-e hozzá tervük, látványtervük, bármi.

A Manevi munkatársai, immár hagyományosnak mondható módon, megnyitották a levelemet többször is, ezúttal épp 14 alkalommal, de egy mukkot nem válaszoltak rá.

Szerencsére egy helybéli forrásom ott előttem felhívta egyik ismerősét, aki aktívan részt vett az épület adás-vételében, és azonnal kiderül, hogy 1,4 millió euróért vásárolta a Manevi az épületet.

Ezt az információt később megerősíti a pár hónapra rá birtokunkba került szerződés is.

Ezért a pénzért a Manevi mindenestül átvette a szállodát, parizer-szeletelőstül, pityókapucolóstul, eredeti szebeni mérlegestül, tévéstül, bútorostul.

Az épület méretét is figyelembe véve az 1,4 millió euró azért több, mint amennyiért a Manevi szokta vásárolgatni az erdélyi lepattant műemléképületeket. De az is tény, hogy az épület sokkal jobb állapotban van, mint az összerdélyi Manevis átlag.

Sőt, közülük talán még ez van a legjobb, szinte beköltözhető állapotban. Azaz csak volt, mielőtt elkezdték volna lebontani a mennyezetet a termekben.

A szigeti polgármesteri hivatal oldalán nem találok érvényes építési engedélyt a szálló épületére, de a legutóbbi frissítés a weblapon augusztusi. Írok a hivatalnak, megkérdezem, hogy van-e építési engedély, de nem válaszolnak. Négy nap után felhívom őket. Kapcsolnak az urbanisztikai részlegre, mondom, hogy beszélni szeretnék valakivel, aki az építési engedélyekről tud információkat adni, erre azt mondják, hogy a főépítész nincs most, telefonáljak ünnepek után kedden. Így jártam. Nem hiszem el, hogy nincs valaki az urbanisztikán, aki egy hét alatt elő tudjon venni egy táblázatot az építési engedélyekről.

Hogy kell-e engedély ahhoz, hogy egy műemlék épület belsejét elkezdje bontani a tulajdonos, nem teljesen tiszta számomra, még jogászok megkérdezése után sem. És talán nem is fontos, hogy van-e engedélyük hozzá, vagy sem. Csak nehogy úgy járjon a Korona, mint a szatmári Pannónia szálló, hogy mire szétverik a belsejét, kiderül, hogy nincs több pénz a felújításra, és úgy marad minden.

Újra és újra felmerül a kérdés: ha a Fidesz nem nyeri meg tavasszal a választásokat, mi lesz ezen épületek sorsa?

A képeket októberben készítettem, lehet, hogy azóta másképp néz ki a hely. Gyorsan megmutatom, milyen állapotban volt az ingatlan, mikor ott jártam.

A tető az erdélyi Manevi-birodalom átlagához képest nagyon jól áll. Kicsit rozsdás már a bádog, de egyben van. A padlást világító tetőtéri ablakokból hiányzik pár üveg, ami elindult lefelé a csatornán. Ha azokat visszateszik a helyükre, akkor az épület belseje nem fog ázni.

A nyílászárók, ajtók-ablakok nagyrészt épek, sőt aránylag újak is. Igaz, hogy ordenáré pvc-ből készültek, és olyan olcsó, falusias jelleget adnak az ingatlannak, de megbízhatóan szolgálják az épületet, míg valami elegánsabb, négy csillaghoz méltóbb nem kerül a helyükre. Egy ablakot látok csak betörve, a többiről pedig illene lemosni az orális szexre buzdító feliratokat, de ezen kívül minden rendben ezen a téren.

Az épületről a festék nagyon hámlik, látszik, hogy azt kicsit elsiették a legutóbbi felújításkor. Rányomták az odaragasztott plakátokra, mindenre. De a festék alatt a fal ép és kemény, a homlokzati díszek sem kezdtek el még potyogni.

Egy szép újrafestéssel a régi pompájába lehetne hozni az épület frontját, mondja egyik helybéli forrásom, aki egy adott pillanatban ő maga is szerette volna megvenni az épületet.

Alig tíz nappal az előbbi képek elkészülte után, október közepén, a Manevi szép csendben átíratott tíz erdélyi épületet a magyarországi Manevi Zrt.-ről erdélyi leányvállalatára, a Manevi Pro Transilvania szérélére. Habár a művelet idejére blokkolt telekkönyv a blokkolás felszabadítása után jóval, novemberben sem tartalmazta a változást, és még a magyarországi Manevi szerepelt tulajdonosként. Pedig az általunk megszerzett listán egyértelműen látszik, hogy a tízből nyolcadikként a szigeti Korona szálló szerepel mint a lista legdrágább, legértékesebb ingatlana.

A jövő

Habár a Manevi nem válaszolt arra a kérdésre, hogy mit szeretne kezdeni az épülettel, ezt most ezúttal ki lehet olvasni a különféle hatóságok oldalán közzétett dokumentumokból.

A Manevi erdélyi épületei közül ez van a legelőrehaladottabb felújítási fázisban, itt már meghirdették a tervezés közbeszerzését. Mondhatnám azt is, hogy ez az egyetlen ingatlan, ahol valami konkrétumot láttunk eddig a szándékból. A szatmári Pannónia-szálló esetében a Manevi leányvállalatának ügyvezetője beszélt látványtervről és műemlékvédelmi engedélyről, de megmutatni nem akart nekünk semmit. A többi ingatlannál pedig még semmi nyoma semminek.

De itt, a szigeti Korona szállónál konkrét dokumentumok vannak. A Manevi tavaly ilyenkor közbeszerzést hirdetett a tervezésre. Aztán idén ősszel módosították a szerződést, megemelték az összeget.

Így most 119 millió forintot, azaz mai árfolyamon közel 324 ezer eurót költ a Manevi a tervezésre. Ami a következőképpen oszlik:

Három éve van a tervezőnek.

Hála a magyar közbeszerzési rendszernek, ami sokkal részletesebb betekintést biztosít, mint a román, elég sokat megtudunk arról, hogy mit szeretne a Manevi kezdeni a szállóval.

Innen egyértelművé válik, hogy egy „magas színvonalú”, 28 szobás, 4 csillagos szállodát szeretnének működtetni az épületben, bárral, sörkerttel, étteremmel, kerthelyiséggel.

Szóba jött többször is az elmúlt időszakban, hogy esetleg a szálló jelenlegi épülete nem felel meg egy négycsillagos szállodának, merthogy az épület régi, és a vízhálózat meg a liftakna hiánya, illetve a szobák és különféle helyiségek mérete és formája nem teszi lehetővé négycsillagos szálloda kialakítását. Helybéli forrásom, aki szerette volna megvenni az épületet, cáfolja ezt, szerinte lazán ki lehet alakítani egy négycsillagos szállodát ebben az épületben.

A Manevi „szállodaszakmai koncepciónak” nevezett dokumentumot is csatolt a közbeszerzéshez. Ez egy minimalista, Wordban összetákolt doksinak tűnik, amibe belehajigáltak képeket és mondatokat, de nagyon hasznos nekünk, mert ezt-azt megtudunk a cég szándékáról.

Ez az ingatlan hátulról, az udvar irányából nézve. A piros ponttal jelölt épületeket lebontanák, hogy nagyobb legyen az udvar, a kert. A kerthelyiséget szabadtéri vendéglőként hasznosítanák, illetve rendezvényeket is szerveznének itt, többek között lagzikat.

Az utcafronton ebben a helyiségben bárt alakítanának ki, középen bárszigettel. A mellette levő teremben, amit fentebb láthattunk, betontörmelékkel a közepén, abban lenne a reggeliző, a bisztró.

Az újabb szárnyba, aminek építészeti stílusa is elárulja, hogy utólag lett hozzátoldva az utcafronti évszázados épülethez, személyzeti öltözőt, tárolókat és átvevőteret szeretnének. Ezek a földszinti helyiségbe mennének, amin most egy volt játékterem egyértelmű nyomai látszanak. Az emeletre szállodai szobák jönnének, nem csak ebbe a szárnyba, hanem a főépületbe is. Imitt-amott újra kellene faricskálni a helyet, mert jelenleg túl kicsik egyes szobák.

A képen egy ilyen kisebb méretű szoba látható a 2012-14-es felújításból.

A főtérről külön bejárattal nyílik egy kereskedelmi helyiség is az épületben. Ebben bankfiók volt ezidáig, mondják a helyiek, most a Manevis időkben nekiálltak ennek is szétbombázni a mennyezetét. Ezt a helyiséget a felújítás után továbbra is bérbe adnák kereskedelmi célokra, legalábbis ez szerepel a tervben.

Egyik forrásom szerint, aki jól ismeri az épületet, a pince az egyik legszebb és legértékesebb része a szállónak. Vetekedik a legszebb magyar pinceborozókkal, már csak azért érdemes lenne megvásárolni az épületet. A Manevi tervében az alagsort épp csak hogy megemlítik. Semmiféle vendéglátói tervük nincs vele, csak a lebontandó épületek helyett gépészeti helyiségként, illetve a kerti bútorok tárolójaként használnák.

Hogy vélhetően mennyibe fog kerülni az épület felújítása, és honnan lesz rá pénze a Manevinek, nem sikerült megtudnom a Manevitől.

De az is kérdés, hogy lesz-e igény egy ilyen világvégi kisvárosban, mint amilyen ma Máramarossziget, egy négycsillagos szállodára. Lesz-e rá fizetőképes kereslet? Szigeti vendéglátós forrásaim szerint a nagy remény ugyanazokban a nyugatra emigrált zsidókban van, akikről az anyagom elején már volt szó. Zsidó zarándokok egyre gyakrabban fordulnak meg a városban, neves zsidó emlékhelyeket kutatnak, őseik vagy egykori híres rabbik sírjait keresik fel. Nekik pénzük is van, és igényeik is vannak.

Hogy sikerül-e a Manevinek nyereségesen működtetnie majd a négycsillagos szállodáját, ha egyáltalán sikerül beüzemelnie azt, meglátjuk a következő években. Ha a Manevinek sikerülni fog egyetlen műemléket is felújítania a tucatnyiból, amit itt Erdélyben vásárolt, akkor nagy valószínűséggel ez lesz az. Vagy ez lesz az első közülük.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum Adatbázis Kiadó Kft. szolgáltatta.

A cikk az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje keretében, a News Spectrum támogatásával készült.

The post Koronás lett a Manevi! appeared first on Átlátszó Erdély.

Azt hallottuk, a Manevi megvette Borszéken a volt Kaszinó épületét, és a sípálya mellett épít egy ötcsillagos szállót.

A kaszinóról neten szinte semmit nem találtunk, ezért nem tudtuk beazonosítani az épületet. Így nem tudtuk kikérni a telekkönyvét sem, nem tudtunk meggyőződni arról, hogy tényleg megvette a Manevi. Az ötcsillagos szállóról pedig még annyit sem találtunk.

Romokban a Remény

Másnap első utam Borszékre vezetett. A Székelyföld északi csücskében található Borszék Erdély egyik leghíresebb üdülőtelepe volt, ásványvizeit már a 18. században palackozták. Felsőborszék, azaz az üdülőtelep a 19. században épült ki, Alsóborszék tömbháznegyede a 20. században. Borszék 1968 óta város, lakossága jelenleg nagyjából 2500 fő ‒ a tíz évvel ezelőtti népszámlálás szerint.

A helybéliek segítségével azonnal sikerült beazonosítani, melyik a volt kaszinó épülete. Az emberek inkább moziként emlegetik, mert az is volt benne a kaszinó után, és azt még ők is megérték. Hivatalos régi neve Remény szálló. Mindenki úgy tudja, hogy megvették „a magyarok”.

Kikértük a telekkönyvét, és bingó! Idén októbertől az épület tényleg a Manevi Zrt. birtokában lévő Manevi Pro Transilvania cég tulajdona.

Már ha lehet épületnek nevezni ezt a helyenként pincéig beszakadt, egykori remekművet, melynek falain most fák és válogatott füvek nőnek.

A Remény szálló 1889-1890-ben épült, és egy bő évszázadon keresztül egyik legmeghatározóbb épülete volt Borszékfürdő városképének. A visithargita.com szerint a település legelegánsabb épülete és szállodája volt, 28 szobával, nagy étteremmel. Itt tartották a rangos összejöveteleket: a Nemzetközi Botanikus Kongresszust (csoda, hogy most botanikus kertként szolgálnak a falai?), a Nemzetközi Balneológiai Kongresszust és a híres bálokat.

Képeslapok tucatjai bizonyítják, hogy mennyire reprezentatív épülete volt a fürdővárosnak.

Az egykor pompás épület ma romokban áll.

Leszakadt emeletek mindenfelé.

Beszakadt, az Arches nemzeti parkra emlékeztető alagsor.

Alátámasztások késleltetik a beomlást, de kérdés, hogy meddig.

Ami még nem szakadt be, az hámlik, bomlik és potyog.

A legjobb állapotban a nagyterem, a konyha, és a tornyok maradtak meg.

Ami bádoggal volt födve, az még áll, ami cseréppel, az mind beomlott. Ránézésre minimum az épület fele károsult.

Nem kevés pénzébe fog kerülni a Manevinek, hogy az épületet visszahozza az eredetihez hasonló állapotába. Pedig muszáj lesz, mert műemlék épület.

Reménytelen próbálkozás

Írtam a Manevinek, ilyeneket kérdeztem tőlük, hogy milyen célból vették, mikor, mennyiért, jelenleg milyen állapotban van, mi a céljuk vele, hogyan fogják hasznosítani, hogy látják, mikor kerül sor a felújítására és átadására, kb. mennyibe fog kerülni a felújítása és megfelelő felszerelése, van-e már rá forrásuk, vagy ha nincs, honnan terveznek pénzt szerezni erre, van-e hozzá tervük, látványtervük, bármi.

Levelemet 20-szor nyitották meg, először három perccel az elküldés után. De nem válaszoltak rá. Ráadásul Makkai Katalin, a romániai cégük ügyvezetője sem válaszolt ezúttal.

Nem értem, ha valaki jót akar, mert egy műemlék épület felújítása nemes tett, ugye, akkor miért szégyell arról beszélni? Mi értelme van a titkolózásnak? Magyarországon ez lehet, hogy működik, de nálunk előbb-utóbb úgyis minden kiderül, túl kicsi közösség vagyunk ahhoz, hogy titkot lehessen tartani.

Hogy mekkora kaliberű munkálatba vágott a Manevi, az kiderül, mikor megvizsgáljuk az épület telekkönyvét. Egy 4370 négyzetméter összterületű ingatlanról van szó. Hatalmas. Kemény munka és sok pénz lesz ezt eredeti állapotába visszaépíteni, drukkolunk, hogy sikerüljön.

Az egyik borszéki beszélgetőtársam, aki foglalkozott már a kérdéssel, azt állítja, hogy ezt nem is lenne szabad így felújítani, hanem le kellene teljesen bontani és újjáépíteni.

Érvként azt hozza fel, hogy ez a mészkő, amiből építették az alapját, nagyon szívja a vizet.

Hogyan került az épület ilyen állapotba? Egy, a Gyergyó Tv-nek nemrég adott interjújában Mik József borszéki polgármester elmeséli, hogy 1995 és 2004 között privatizálták az akkori turisztikai vállalatot, amelynek tulajdonában nagyjából 100 villa és vendéglő volt. Ennek kevesebb, mint 10 százalékát visszakapták a régi tulajdonosok, a többit eladták. És olyan tulajdonosok jöttek, akiknek nem az volt az érdekük, hogy felújítsák az ingatlanaikat és működtessék őket, hanem csak arra vártak, hogy felmenjen az ingatlanok ára, közben hagyták lepusztulni őket.

A fentebbi videóból, melyet Gábor Róbert fotós kolléga készített, két dologra is következtethetünk. Egy: a Remény már tíz évvel ezelőtt is eléggé ramaty állapotban volt, részben be volt szakadva. Kettő: a sok kommunista nyomból ítélve itt a rendszerváltáskor megállt az élet, utána senki semmit nem mozdított az épületben. Tehát a mostani állapot gyakorlatilag bő három évtizednyi elhanyagolásnak köszönhető.

Ki volt az, aki ennyire elhanyagolta ezt az épületet? A telekkönyvből nem derül ki, de a polgármester később készségesen elmondja: a Remény szálló egy bukaresti cég nevén volt. Melynek indiai volt a tulajdonosa.

Az önkormányzat próbált lépni az épületek megmentéséért, de a jelenlegi román törvények nem sokat segítenek, állítja a polgármester. Ötszörös adót szabtak ki az elhanyagolt ingatlanokra, ami részben segített, főleg a jogi személyek esetében, ahol nagyobbak az összegek.

A Remény testvérei és egy újabb Manevis felfedezés

Az a fontos most nekik, hogy legalább a fő sétányon lévő épületeket felújítsák. A négy legfontosabb épület a volt Remény szálló, a Stoica villa, a Heiter villa és a Mélik szálloda. A négy közül jövőre hármat felújítanak, mondja az interjúban a polgármester.

Képünkön balról jobbra az említett négy épület látható a főutcán, a Mélik az a nagyon fehér, ami keresztben áll.

A Remény közvetlen szomszédságában a Stoica-villa található. A helybéliek szerint, akikkel ott elbeszélgetek, ezt is ugyanaz a cég vette meg. A nevét nem tudják a cégnek, de ha ugyanaz, akkor csak a Manevi lehet.

A telekkönyvi kivonat nem igazolja a gyanút. Papíron a villa egy jászvásári cég tulajdona, 2008 óta.

Hogy mégis igazuk volt az általam az utcán megkérdezett szomszédoknak, azt a polgármester igazolja, utólag.

Mik József polgármesterrel a helyszínen nem sikerül találkoznom, mert elutazott. Utólag hívom fel telefonon, és habár érződik rajta, hogy nincs kedve beszélgetni, mégis aránylag egyenesen és becsületesen megválaszolja a kérdéseimet. Ezt nagyra értékelem.

A Remény épületéről annyit tud, hogy megvette a Manevi, és talán készülnek a tervek. Arra a kérdésre, hogy mi a Manevi terve az épülettel, azt válaszolja: műemlék épület, ugyanúgy kell visszaépíteni. Több konkrétumot ő sem tud.

Arra a kérdésre, hogy a Stoica villát is ők vették-e meg, a polgármester azt válaszolja, hogy náluk még nincs bejegyezve egyelőre, még a régi tulajdonoson szerepel. De hallott-e arról, hogy a Manevi megvenné, kérdem. Igen, hallott róla, hogy a Manevi meg szeretné venni, de egyelőre még sehol semmi, a régi tulajdonos nevén szerepel.

De hogy mégis komolyak a Manevi szándékai ezzel a második villával is, kiderül, mikor emlékeztetem, hogy a tévéinterjúban említette, hogy a főutcán lévő négy villa közül hármat felújítanának. Ez a kettő lenne, meg a Mélik? Igen. Arról volt szó, hogy felújítanák, mondja a polgármester. Remélik, hogy úgy is lesz.

Ha a Manevi megígérte, hogy felújítja jövőre, akkor csakis komoly vásárlási szándékai kell, hogy legyenek.

A Stoica-villa egy ilyen kis gyöngyszem faépület, sok aprócska kis gyönyörű részlettel, teljesen más hangulatú, mint szomszédja, a Remény-kolosszus.

A Stoica-villa kívülről nézve aránylag keményen áll, a teteje is aránylag ép, csak pár helyen foghíjas. Bent mégis le van szakadva az emelet helyenként.

https://youtu.be/kYTDCPeAExk

Itt egy kolozsvári ingatlan-tanácsadó cég által tavaly készített videó, amiből elég szépen látszik a villa teljes állapota.

Utolsó, szimbolikus képünk a Stoica-villáról. Majd, ha a Manevi hivatalosan is megveszi, talán bővebben is írunk róla.

Az egykori szászrégeni fényképész, Heiter György villája az egyetlen mostoha a négy közül. Míg a másik hármat legalább ígéret szintjén felújítanák, neki még nem került szerető gazdája. Előtte egy gyönyörű technológiai doboz hirdeti a fejlődést, európai pénzekből, feldobva a lerohadt városképet.

A négy említett épületből a Mélik-szálló van a legjobb állapotban, és a felújítása is előrehaladott fázisban van. Tulajdonosa Misi bácsi, akiről a munkások nagyon nagy tisztelettel beszélnek. Egy csoport lelkes, jó kedélyű és jó munkakedvű nyíregyházi munkás dolgozik az épületen, az emelet munkálatainak javát már elvégezték, éppen festenek. A szálló jövő év végére el kellene, hogy készüljön, mondja a polgármester.

A Mélikek, akik ezt a szállót építették és üzemeltették bő száz évvel ezelőtt, gyergyóremetei örmények voltak.
Aztán később, a kommunizmusban kórház, poliklinika működött az épületben. Majd jött a haldoklás időszaka, és most, ha minden igaz, egy éven belül ismét szálloda fog működni itt.

Mire a Remény és a Stoica is ebbe az állapotba kerül, mint a Mélik, ha egyáltalán kerül, még sok van. A szomszédok, akikkel beszéltem, azt mondják, hogy az új magyar tulajdonos (mármint a Manevi) nekifogott már a felújításnak. Csakhogy ez sajnos nem látszik az épületen, munkálatnak semmi nyoma.

A polgármester cáfolja a szomszédok információit: nem fogtak még neki a szálló felújításának. Csak ki volt takarítva, hogy a statikusok be tudjanak menni, az „expertízist” megcsinálni. Életveszélyes volt teljesen, be volt omolva a tető. Csak takarítottak, csak erre volt még engedélyük a műemlékvédelmi hatóságtól.

Borvizes múlt és jövő

Felmerül a kérdés, érdemes-e befektetnie a Manevinek Borszéken, lesz-e valós kereslet azokra a szálláshelyekre, amelyeket ők itt létrehozni szándékoznak. Piaci alapon fenn tudja-e tartani magát egy szálloda?

A válasz elméletileg egy határozott igen.

Habár, ha most nézzük meg a mozgást az üdülőtelepen, eléggé siralmas a helyzet. A nemzeti ünnep kisvakációján, amikor minden valamirevaló üdülőt elözönlenek a turisták, Borszék kísértetvárosnak tűnik. Üres utcák, üres parkolók, üres minden. A fő attrakció, a korzózás a főutcán abban merül ki, hogy tíz-tizenöt percenként elsétál arra egy-egy család, azt osztva, hogy milyen szépek lehettek valamikor ezek az épületek, és most milyen siralmas állapotban vannak.

De ami késik, nem múlik. Borszéknek hatalmas turisztikai potenciálja van, és ezt egy százhuszonhat évvel ezelőtti reklám-leporelló román szövegével bizonyítom, melyet a Magyar Nemzeti Digitális Archívum oldalán találtam.

Bocsánatot kérek a románul nem beszélő olvasóinktól, de muszáj volt a román változatot beraknom, sokkal jobb, mint a magyar. Nemcsak Borszék hatalmas turisztikai potenciálját bizonyítja, hanem az asszony szerint azt is, hogy a Google Translate már akkoriban létezett. Hogy ez mennyire köszönhető annak, hogy ilyen volt akkoriban a román nyelv (elég későn alakult ki az írott román nyelv jelenlegi formája), vagy mennyire annak, hogy a székelyek akkortájt is székelyül beszélték a románt, nem tudom. De ez a szöveg pont olyan, mint ahogy a kortárs székely a viccekben románul beszél.

Borszék erőssége a borvíz. (Itt is érdemesebb a román feliratot elolvasni, mert a magyar az gáz.) Lépten-nyomon borvízforrások találhatók, melyeknek gyógyereje régen fürdővendégek százezreit vonzotta Borszékre. Sokan nem üdülni jöttek ide, hanem gyógyulni. Fürdőváros jellegét akkor vesztette el Borszék, amikor 2001-ben bezárt a kezelőbázis. Próbálták újraindítani, de a tulajdonossal nem sikerült szót érteni.

Az új borszéki csoda-gyógywellness a turizmust is gyógyítja

2010-ben jött a hír, hogy Borszéken új kezelőbázis épül. Mivelhogy a magánszféra nem sietett ebbe befektetni, a polgármesteri hivatal állt neki építkezni.

Sikertörténetnek indult a dolog, de aztán sajnos egy kormányváltás miatt elfogytak a pénzek, és évekig álltak a munkálatok. Mik József polgármester, a projekt gazdája, évekig kínlódott pénzt szerezni, hasztalanul. Végül kölcsönt vett fel a város. És a megyei tanács is melléállt, kiemelten támogatta az ügyet. Nehezen haladtak a dolgok, de a rengeteg halasztás után mégiscsak úgy tűnik, hogy a központ elkészül, most decemberben átveszik az épületet, és 2022 júniusában megnyitja kapuit a fürdővendégek előtt. Mondja a polgármester. Aki azt is mondja különféle interjúkban, hogy tudja, hogy sok határidőt ígért már, és nem sikerült azokat betartani, de most már tényleg nagyon közel vannak a megnyitáshoz.

Beugrok egyet az új komplexumba. Ami már nem új, mert lassan tíz éves, helyenként jön már le róla a festék. Engedélyt kérek, hogy körülnézzek és fotózzak, és megkapom. Jól esik ez a nyitottság. Amit látok, az megfelel a polgármester által mondottaknak. Az egyik medencében már zubog a víz. A másik medence csak arra vár, hogy feltöltsék. A mofetta kész.

A gyógyfürdő kádjai már a helyükön vannak. Az épület különböző pontjain munkások sürögnek, hiába, hogy nemzeti ünnep van, ezerrel megy a meló. A legtöbben a fa bútorzatot szerelik. Úgy tűnik, tényleg a végefelé járnak. Mik József hamarosan beteljesíti polgármesteri pályafutása legnagyobb projektjét. Gratula!

Ha a kezelőbázis-élményfürdő beindul, vélhetően nagyságrendekkel megugranak majd a borszéki turizmus számai. A polgármester becslése szerint az indulás után minimum két évig nem lesz elég szálláshely és vendéglői kapacitás Borszéken. Így ha a Manevi felújítja a Reményt meg a Stoicát, valószínűleg azonnal lesz kereslet azokra a szálláshelyekre.

Az, hogy Borszéken megnőtt az eladó épületek száma, és már a valamikori élelmiszerbolt ablakában is ingatlanokat árulnak, jó jel. Valószínűleg egyre több régi szép villa talál majd olyan gazdára, aki hasznosítani akarja, nem lerohasztani.

Kíváncsi voltam, mennyiért vehette a Manevi az épületeket, de mivel nem válaszoltak, körbenéztem, mennyiért lehet lerohadt villát venni Borszéken. Az első találat: a 15 szobás és 5 fürdőszobás 5-ös villát, mely központi részen található az eladó szerint, egy alkudható potom 80 000 euróért adnák el, 11 ár területtel, 10 parkolóhellyel és az udvaron lévő borvízforrással együtt. Ez is megviselt állapotban van, a képek alapján, de nem annyira, mint a Remény vagy a Stoica. Ez a 80 ezer euró nem nagy összeg, de valószínűleg töredéke annak, amit a vásárlónak bele kell majd még fektetnie a felújításba.

Az ötcsillagos szálló, ami négy

A luxusszálló építésének a szándéka a helyszínen beigazolódik. Pár különbséggel: nem öt csillagos lesz, hanem csak négy, nem a Manevi építi, és nem a sípálya mellé, hanem az új kezelőpont mellett.

A polgármester szerint ők annak idején négycsillagosra hirdették meg a tendert, azóta nem tud róla, hogy változott volna. Meghirdettek koncesszióba egy hektárnál picit nagyobb területet, a licitet megnyerte egy cég, az kell, hogy megépítse a szállodát. „Állítólag van már megnyert pályázat is, önrész is, jelenleg készülnek a tervek, és szereznék be az engedélyeket. Jövőre neki szeretnének fogni, de minden az engedélyektől függ.”

A képen látható földdarab, melyet az utak félszigetként vesznek körbe, a kezelőbázis-wellness tőszomszédságában található. Ide építenék a szállodát.

A telekkönyv szerint 10 910 négyzetméteres, azaz közel 1,1 hektáros területet 49 évre koncesszióba adták a Hotel Mineral Borsec nevű részvénytársaságnak.

A termene.ro által felrajzolt kapcsolati térképről próbáltunk minden itthoni és magyarországi céget és magánszemélyt leellenőrizni, nem találtunk semmi gyanúsat. A hotelt építő cég 99 százalékos részvényese a magyarországi Sankó-Ép. Tulajdonosa, a gyergyóremetei születésű Ilyés Sándor nagyvállalkozónak tűnik: sok pénzes buliban vett már részt, a Puskás-stadion építésétől kezdve lakóparkokon át a legújabb OTP-székházig.

Az egyetlen gyanús dolog, amit találtam, az egyik társtulajdonos, Mik Sándor neve. Amely meglepően egyezik a polgármester családnevével, és nem túl gyakori név errefelé.

Megkérdem a polgármestert: Mik Sándor rokona? „Valami nagyon távoli. Sok közöm nekem hozza nincsen” – válaszolja.

A pontosság kedvéért hozzátennénk, Mik Sándor tulajdonrésze immár csak 1%, mert idén szeptemberben megváltoztak az arányok.

A rokonizmus gyanúja azért merül fel erősebben, mert nem ez az első rokona a polgármesternek, aki a helyi turizmusból él. Borszéki tartózkodásom alatt arról érdeklődöm az embereknél, hogy hol tudok enni, és azt mondják, a fürdőtelepen egyetlen rendszeresen működő vendéglő van, a Faló. Amiről később azt is mondják, hogy a polgármester törzshelye, ott lehet őt mindig megtalálni, mert a testvére a vendéglő tulajdonosa. A pincérek megerősítik, hogy tényleg ott szokott lenni, csak most épp el van utazva.

A listafirme.ro szerint a cég százszázalékos tulajdonosa Mik Károly, ügyvezetője pedig maga a polgármester. A cégadatbázis viszont téved, a Hivatalos Közlönyben kutatva kiderül, Mik Józsefet 2003-ban Mik Károly váltotta a cég adminisztrátoraként. A Hivatalos Közlöny azt is írja, hogy a cég 2009 decemberében, egy évvel a polgármester első megválasztása után nyitotta ezt a munkapontját a fürdőtelepen.

Megvizsgálva a vendéglős cég adatait, a számokat, az adósságaikat, a peres ügyeiket, a 2011 óta tartó csődeljárást, meg minden mást, nem látom, hogy akkorát szakított volna a helyi turizmusból, hogy sokat lovagoljunk rajta.

Borszéknek nagy szüksége van a turizmusra. Jelenleg a város egy lábon áll. A fő munkaadó az ásványvíz-palackozó, ő ural itt mindent. Ez meglátszik azon is, hogy a város fő szimbólumát, a pompás vasúti völgyhidat most nem turisztikai látványosságként, hanem reklámhordozóként hasznosítják. Ezt kb. úgy kell elképzelni, mintha mondjuk Vásárhelyen a Kultúrpalotára hosszan egy Azomureş-reklámot feszítenének ki. És lehet azzal érvelni, hogy a híd a borvízvállalat tulajdona, de akkor is gamatságnak tűnik ez az egész, mikor az ember ránéz.

Sok helybéli várja a turizmus fellendülését. De ahhoz, hogy a turizmus százasával foglalkoztathassa a borszékieket, ahhoz el kell, hogy induljon a kezelőbázis-wellness, és fel kell, hogy támasszák a sok régi villát meg vendéglőt. Éljen a Remény!

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A cikk az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje keretében, a News Spectrum támogatásával készült.

The post Meghalt a Remény Borszéken, a „magyarok” megvették a tetemét appeared first on Átlátszó Erdély.

Kaptunk néhány fotót a szatmárnémeti Pannónia-szálló jelenlegi állapotáról, muszáj megmutassuk őket. Közben pedig mesélek a csodálatos épület múltjáról és jelenéről.

A dicső múlt

1897-ben a városi elöljárók körében olyan ötlet vetődött fel, hogy szállót és vigadót kellene építeni Szatmárnémeti főterén. A terv legnagyobb támogatója az akkori polgármester, Hermán Mihály volt. Úgy vélte, hogy az új épületeknek köszönhetően a város fejlődni fog, írja a Wikipédia.

1897-ben pályázatot hirdettek az új szálló megtervezésére, amiben a legfontosabb kitétel az volt, hogy az épület magyaros jelleggel bírjon.

A 11 beküldött pályamű közül végül Bálint Zoltán és Jámbor Ferenc alkotása került ki nyertesként. Ez az építészpáros több magyar jellegű épületet is tervezett már akkorra, mint például a nagybányai István-király Szálloda és Vigadó, valamint a debreceni Vármegyeháza. 1901-ben megkezdték az új szálló alapjainak kiásását. 1901. május 11-én elhelyezték az alapkövet. 1902 májusában már a belső munkákat végezték, és a tulajdonképpeni építkezés befejeződött.

Az épület impozáns homlokzatát Zsolnai-mázas kerámia-domborművek teszik egyedivé, a magyaros mintázatú indás-virágos kompozíciók mellett négy városcímer is csillog a mára már bomladozó falakon.

Képeslapok százai bizonyítják, hogy az épület fő szimbóluma volt a városnak. Többek közt az alábbi, 1916-ból, melyet a Magyar Nemzeti Digitális Archívum oldalán találtam. Érdekes, hogy két színes képeslapot találtam az első világháború előtti időkből, és mindkettőn piros a teteje. Az 1923-ason már kék, mint most. Hogy ez volt-e a valóság, vagy csak a képeslapszínezők fantáziájának áldozatai vagyunk, nem tudom eldönteni.

Az épületet mindig mindenki magáénak akarta, ezért folyamatosan átnevezgették. Amint a románok megkaparintották Erdélyt, átnevezték a hotelt Daciára az ősi román kontinuitás bizonyítékaként. Aztán a kis magyar világban visszanevezték Pannóniára, majd utána ismét vissza Daciára, s ezen a néven is halt meg. Az előtte lévő teret, Szatmárnémeti főterét is Deák térről Brătianura nevezték, aztán Horthyra, majd a kommunizmus alatt szimbolikusan Szabadságra. Aztán a demokráciában is megmaradt a Szabadság.

A nagy szabadság áldozata lett a Pannónia szálló is. Az egykor pompás épület, melynek makettje az 1903-as bécsi építészeti világkiállításon második díjat nyert, és egy évszázadon keresztül a város ékköve volt, mára elkezdte levedleni szecessziós pompáját.

A kevésbé dicső múlt, RMDSZ-es közvetítéssel

Az épület sorsa a demokráciában fordult rosszra. Privatizálták, és idővel a birtoklási vágyban szenvedő górék áldozata lett.

Ma inkább csak a nagyon közelmúltra emlékszünk, és Vasile Ţânţaş nevéhez kötjük a szálloda lerohadását, miközben egyetértően bólogatunk, hogy hát igen, román embernek egyértelműen nem annyira fontos a magyar épített örökség. De ha csak 15 évet térünk vissza az időben, nem többet, akkor kiderül, hogy hoppá, egy magyar ember, egy RMDSZ-es politikus szerezte meg Ţânţaş számára a szállodát. Szabó István, Szatmár megyei tanácselnök.

Az Arcanum archívumából előkapartam egy 2006-os Új Magyar Szó-cikket, melyben Sike kollégám kérdésére a Mihály Laci fotójáról unottan lebámuló Szabó István tanácselnök „megszokott kereskedelmi ügylet”-nek nevezte azt, hogy ő felvásárolta a cég részvényeinek többségét, majd eladta azt a legtöbbet ígérő Ţânţaşnak. Miközben épp megyei tanácselnök volt. Ej, azok a szép idők, amikor még egy csúcspolitikus is szabadon kupeckedhetett a megye leggazdagabb üzletemberével, aki ráadásul pap.

A szálloda Ţânţaş-korszakáról már sokkal többet tudunk. Nem mesélek el most mindent, akit mélyebben érdekel a dolog, olvassa el Sipi kollégám régebbi anyagait, melyekben részletesen leírta azt az időszakot:

Könyv szerint 1,2 milliárd forintot ér a szatmárnémeti szállodát birtokló cég, amit tavaly vett meg a magyar állam

Két állam közt a pad alatt a szatmári Pannónia szálló

Röviden: Ţânţaş, akit abban az időben a megye (egyik) leggazdagabb emberének tartottak, megvásárolta a szállodát, és nekiállt a felújításnak. Addig juthatott, hogy leverette a vakolatot a belső falakról, mikor beütött a gazdasági válság, és elfogyott az erre szánt pénze.

Ţânţaşt helyenként a magyar sajtóban úgy emlegetik, mint avasi juhász, és tudni vélik, hogy ortodox templommá akarta alakítani a volt szállodát. Ez csak részben igaz: avasi, de épp annyira juhász, mint mondjuk Tőkés László. A tévedés valószínűleg onnan jön, hogy románul a „pastorul” jelzőt teszik sok helyen a neve elé, ami pásztort is jelent, de lelkipásztort is.

Vasile Ţânţaş pünkösdista lelkipásztor. Az események idején az avasfelsőfalusi (Negreşti Oaş) „Isus Lumina Inimii” gyülekezet lelkipásztora volt, amit nem tudom pontosan, hogyan kellene magyarra fordítani, talán a „Jézus, a Szív Világossága” áll a legközelebb hozzá, de hátha egy egyházi dolgokban járatosabb olvasónk kijavít, ha rosszul fordítottam. És ebből már világosan látszik a magyar sajtó következő tévedése: szó sem volt arról, hogy ortodox templommá alakítsák az épületet, csak egy ártatlan pünkösdista imaház kérdése merült fel.

Vasile Ţânţaş nem csinálna velünk magyarokkal olyat, hogy ortodox templomot rakjon a magyar épületbe, hisz ő több ízben bebizonyította, hogy szereti a magyarokat. Említettem már Szabó István megyei tanácselnökkel ápolt kapcsolatát, de Borbély László korrupciós ügyében is nyakig benne volt Beny Alex nevű építkezési cégével. És a börtönből való szabadulása után is inkább a magyar államnak adta el a szállodát, nem pedig az amerikai pünkösdistáknak.

Hogy került börtönbe Ţânţaş? Pénzhiányra hivatkozva hagyta az épületet tönkremenni. Jó magyar politikusaink ezt elnézték neki annak ellenére, hogy folyamatosan téma volt a városban az épület sorsa. Ám a megyei kulturális igazgatóság igazgatói folyamatosan a szívükön viselték az épület sorsát, legalábbis ez derül ki minden korabeli újságcikkből, és perre mentek az épületrohasztóval.

Így történhetett meg az a furcsaság, hogy 2017 januárjában a környék egyik leggazdagabb emberét egy év letöltendő börtönbüntetésre és 767.500 euró kifizetésére ítélték a műemlék épület megrongálásáért. Végül a pénzbírságot eltörölték, de Ţânţaş leült az egy évből szinte felet, 2017 májusától  egészen októberig.

Ţânţaşt kiengedték a dutyiból, de a szálloda préselt lemezzel díszített kapuja továbbra is zárva maradt. Még azután is hosszú ideig, hogy a Manevi megvette. Állítólag nem tudtak bemenni, mert Ţânţaş nem találta a kulcsokat. És ejsze nem találtak arra méltó kalapácsot, amivel leüthessék ezt a szép szecessziós lakatot az ősi dák szálloda ajtajáról.

A rohadt jelen

2017-ben a Manevi Zrt. megvásárolta a Dacia SRL-t, ezzel együtt a Pannónia (vagy Dacia, ha úgy tetszik) szállót is.

Azóta sem sikerült csináljanak vele semmit. Többször is szóba jött az elmúlt években a feljavítás kérdése, mindig azt mondták, hogy hamarosan elkezdik. De semmi. Az épület állapota semmit nem javult azóta, de legalább romlott.

Az elmúlt négy évben nem sok kép került ki a szálloda belsejéből. Mivelhogy kaptunk Szatmárról egy jó adag képet az épületről, most megpróbálom röviden bemutatni, hogyan néz ki jelenleg kívülről-belülről az egykor pompás Pannónia szálló.

Az étterem kivételével nagyjából mindenütt csupasz falak vannak. Minden le van verve, minden fel van szedve. Tégla és vasak, ennyi.

Az emeletek között a padlóban-mennyezetben akkora lyukak vannak, hogy egyszerre több ember is át tudna teleportálni rajtuk egyik szintről a másikra. S ilyen lyukból van több tucatnyi az épületben, termekben, folyosókon, előterekben, padláson, mindenütt.

Érdekes installáció, az étterem teteje fölé építettek egy második tetőt. Ezt még a Manevi előtti időkben tehették, állítja egy szomszédban dolgozó ember, aki látta a Manevi összes mozgását az elmúlt években, és nem tud arról, hogy ekkora kaliberű valamit építettek volna. De a Manevi is azt állította, nem épített eddig semmit, amihez engedély kellett volna. És ehhez azért kellett volna.

Az előző képen látható installáció esővíz-kivezetése a szálloda folyosóján keresztül. Na, ki lesz a limbó-király?

A gányolások versenyébe a fentebbi falvédelmi munkálat is sikeresen beszállhat, de azért az alábbi jobban felviszi az ember vérnyomását.

Míg az előző két gányolást a börtönlátta multimilliomos papnak köszönhetjük, ez utóbbi már a Manevi idejében történt. Két éve, 2019 decemberében arra kényszerültek, hogy felállványozzák az épület homlokzatát a kulturális és örökségvédelmi igazgatóság utasítására. A képek arról tanúskodnak, több helyen is a kerámiadíszekbe fúrták az állványokat rögzítő csavarokat.

A kitört ablaküvegeket nejlonfóliával pótolták, de azok a környezeti hatások miatt elkezdtek lebomlani, most szakadtan lógnak mindenütt. Ami talán jó is, mert a szállóról szóló újságcikkekben gyakran olvastam azt az érvet, hogy az ablakokat azért hagyták nyitva, hogy szellőzzön és száradjon az épület.

A lépcsőfordulóban egy fincsi aszalt patkány pihen. Tökéletes mumifikálódása bizonyíték arra, hogy az épület száradása megtörtént.

Az étteremben sem a négy-öt évvel ezelőtti tócsatenger látványa fogad. Tehát sikerült megállítania a Manevinek (vagy még előtte Ţânţaşnak?) a masszív beázást. De a fal potyogását már nem.

A szomszédban dolgozó forrásunk szerint húsvét után jártak erre a Manevisek, akkor takarítottak. Ez azóta potyoghatott le.

Ez a falrész hosszasan ázott. Egy öt évvel ezelőtt készült képen látszott, amint zöld volt a fal a rajta megtelepedett algától, mohától, kitudjamitől. Azóta kiszáradt. Közben le is potyogott róla minden, ami szecesszió. De legalább most száraz, lehetne kezdeni vele valamit. Még mielőtt ismét beázna és összedőlne.

A tetőre is ráférne lassan egy kis cserépigazítás meg eresztakarítás, ha nem akarnak újabb beázásokat.

A bizonytalan jövő

Négy éve vette meg a Manevi az épületet, azóta csak ígérgetés van, de látható előrelépés nincs az ügyben. Közben meg minden bomlik, minden potyog, kívül is, belül is, folyamatosan romlik tovább az épület állapota.

Miközben azt látjuk, hogy a Manevi folyamatosan épületeket vásárol Máramarosszigeten, Nagykárolyban, Zsibón, Aradon, Nagyváradon és még ki tudja, hol, de a négy éve megvásárolt Pannónia szállót elhanyagolja, felmerül pár kérdés az emberekben. Például: mi értelme van ennek, hogy saját pénzünkön romboljuk le saját épületeinket? Ki lesz a gazdája ennek (ezeknek) az épületeknek? Ki fogja magáénak érezni, és törődni velük?

Erdélyi Kati magyarországi újságíró kollégánk nemrég adatokat kért a Manevitől a tulajdonukban lévő ingatlanokról. Erre a cég azt válaszolta, hogy nincs a tulajdonában romániai ingatlan.

Értsem ebből azt, hogy nem érzik magukénak ezt a sok ingatlant, amit felvásároltak? Ez elég szomorú lehet az épületek sorsára nézve. Vagy csak az van, hogy szórakoznak velünk, újságírókkal? Oké, lehet, hogy már nincsenek az ingatlanok a nevükön, habár a telekkönyv még azt mutatja.

Vannak jelek arra, hogy átmentették őket itteni cégekre. De a legtöbb ingatlant birtokló itteni cég adminisztrátora azt mondja, hogy leveleimet küldjem a magyarországi Manevi címére. Akkor kié is az ingatlanerdő?

A Manevi címére küldtem már egy levelet egy hónappal ezelőtt a Pannónia szállóval kapcsolatban, és nem válaszoltak. Most más csatornán próbálkoztam, s az derült ki, hogy azt a levelemet nem kapták meg. Nem baj. Elküldtem még egyszer, az új csatornán keresztül. Az a lényeg, hogy most megkapták.

A Manevihez múlt héten eljuttatott levelemre aránylag gyorsan és meglepően kedves választ kaptam Dr. Baka Leventétől, a Pannónia szállót birtokló Dacia Kft. adminisztrátorától.

A válaszban, bármennyire kedves is volt, sok volt a körítés, és kevés volt az információ. Csupán annyit tudtunk meg, hogy az épületből továbbra is szállodát szeretnének. Ami egyértelmű volt eddig is. És azt, hogy az engedélyeztetés fázisában vannak, és jövő év elején szeretnék megkezdeni a munkálatokat.

Úgy gondoltam, hogy ha az engedélyeztetésnél tartanak, akkor vannak konkrét terveik, amiket megoszthatnának velünk, a fiatalok itthon érvényesülésével kapcsolatos gondolatok helyett.

Dr. Baka Levente ismét rendes volt, és ismét válaszolt a levelemre, csakhogy ismét abban a nagyon kedves, de titkolózó stílusban.

Egyetértünk a hiteles tájékoztatás szükségességében, írja a cégvezető, de csak nem akar semmi lényeges infót adni. Mégis azt szeretné, hogy pozitív várakozási hangulat legyen, ne negatív.

Azt is írja, hogy a látványterveket nem lenne szerencsés megmutatni, míg a végleges engedély nem áll rendelkezésre. Szerintem pedig pont most lenne a legszerencsésebb a látványterveket megmutatni, mielőtt mindennek nekivágnak. A tervek nyilvánosságra hozatalával és közvitával elejét vehetnék az utólagos kritikáknak, amelyek valószínűleg lesznek.

Ebből a levélből gyakorlatilag két, nem túl fontos információt kaptunk: hogy kaptak már engedélyt a műemlékvédelemtől, és hogy 2 és fél évre saccolják a munkálatok időtartamát.

Nagyon fontosnak éreztem ennél az anyagnál, hogy megszólaljon a tulajdonos is. Mert alapvetően a szándékuk nemes, meg akarják menteni ezt az épületet. Habár a képek most mást mutatnak, mégis mindenki bízik abban, hogy tényleg komolyan veszik ezt az ügyet, és felújítják a szállót. Aminek mindenki örülne. Még azt is elnézné nekik, hogy a huncutok a közvagyont kimentették maguknak alapítványi vagyonná ezekkel az épületekkel. Csak kezdjék már el a munkálatokat!

Ennek az épületnek talán ez az utolsó esélye. Még egy tulajdonosváltást, még pár év rohasztást nem fog kibírni, vagy csak akkora károsodással, amit nagyon drága lesz visszafordítani.

Kérdés még sok van. Mi lesz, ha a Manevi mégsem fogja felújítani az épületet? Ki lesz, egyáltalán ki lehet az, a magyar államon kívül, akinek van akarata is, pénze is megmenteni egy ilyen történelmi épületet? Mi lesz a felújítással, ha a Fidesz nem nyeri meg jövőben a választásokat?

Jövő tavasszal ismét jelentkezünk a Pannónia-szálló ügyével. Ha a tulajdonos nyilvánosságra hozza a terveket, akkor azért, ha pedig nem, akkor azért.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum Adatbázis Kiadó Kft. szolgáltatta.

A cikk az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje keretében, a News Spectrum támogatásával készült.

The post Így rohasztják Erdély egyik legszebb magyar épületét appeared first on Átlátszó Erdély.

A Medve-tótól 200 méterre épülő, 1,5 millió eurós panzió nem az egyedüli ingatlanprojektje a Sylvania SRL-nek Szovátán. Péter Ferenc családja lebontotta, jelenleg újraépíti az üdülőtelepülés egyik turistalátványosságát, Bernády György műemlék villáját.

A kis vegyesboltot működtető, turizmus, ingatlanberuházás terén tapasztalattal nem rendelkező családi cég, a Sylvania SRL ingatlanfejlesztéseit azért tartjuk fontos témának, mert nem teljesen világos, honnan teremtették elő az EU-projekthez szükséges önrészt, valamint a Bernády-villa újráépítéséhez szükséges pénzt.

[irp posts=”30848″ name=”Sikersztori Szovátán: vegyesboltból luxuspanziót fejleszt Péter Ferenc családi cége”]

Azért is érdekes ez, mert bár a villa újjáépítéséről korábban már megjelentek részletes beszámolók az erdélyi magyar sajtóban, az azonban újdonság, hogy Péter Ferenc családja a tulajdonosa az ingatlannak. 2011-ben a Népújság újságírója rá is kérdezett a tulajdonosra az akkoriban még Szováta polgármestereként tevékenykedő Péter Ferencnél.

„Kérdésünkre, hogy kié a villa, először azt válaszolta, hogy a tulajdonosé, ám visszakérdezett, miért fontos ez nekünk? Később azért annyit elárult, hogy nem az önkormányzaté, hanem egy magánszemély vásárolta meg” – foglalta össze Péter Ferenc szavait a Népújság. A cikk publikálásának időpontjában úgy az épület, mint a telek fele a polgármester nővérének, Péter Eszternek volt a tulajdonában.

A politikus egyébként még 2017-ben sem árulta el, hogy közeli családtagja a villa tulajdonosa:

„Valaki, aki lényegében rajtam akart ütni, feljelentette az új tulajdonost, azzal vádolva, hogy nem tartja karban az épületet. A jóakaró melléfogott, hisz már javában folytak a statikai felmérések és a terv előkészítésének munkálatai – mondta el lapunknak Péter Ferenc, Szováta volt polgármestere, aki a megyei önkormányzat elnökeként is nyomon követi a Bernády Villa sorsát”, így a Székelyhon cikke.

A Székelyhon tudni véli, hogy az ingatlant meg szerette volna vásárolni a Szovátán létrejött Bernády Egylet és szóba került az önkormányzat is, ám mindkét potenciális vásárló az anyagiak hiánya miatt lépett vissza.

Sem a Sylvania SRL mérlegei, sem pedig Péter Ferenc vagyonbevallásai nem utalnak arra, hogy rendelkeznének ilyen volumenű ingatlanberuházásokhoz szükséges anyagi fedezettel. A tanácselnök nővére, egyben a cég többségi tulajdonosa, Péter Eszter sem nyújtott erre részletes magyarázatot (az ő válaszai alább olvashatóak).

Kölcsönökből biztosítják az önrészt az uniós pályázathoz

2017-ben, az EU-s projekt indulása előtt az egyik szovátai vegyesboltot működtető Sylvania SRL mintegy 2,7 millió lej (560 ezer euró) forgalommal és 330 ezer lej (60 ezer euró) forgóeszközzel, vagyis készpénzzel és áruval rendelkezett. Adózás utáni nyeresége ebben az évben 55 ezer lej (11 ezer euró) volt.

Az összesen 7,3 millió lejes pályázathoz 3,1 millió lejes (630 ezer euró) önrészt kellett biztosítani. Benyújtáskor a pályázónak nyilatkoznia kell arról, hogy rendelkezik ezzel az összeggel. Mivel a kiadásokat utólag térítik meg, a munkálatok finanszírozására további pénzkeretre van szükség.

„A pályázat üzleti tervébe bele volt foglalva, hogy az önrész bizonyos hányadát egy hosszú távú befektetési kölcsönből fogjuk fedezni, az ÁFÁ-t pedig egy rövid távú hitelvonalból” – tájékoztatott akkor Péter Eszter. A politikus nővére azt is elárulta, hogy a 864 négyzetméteres telket, ahol a panzió épül, 63 ezer euróért vásárolták meg az általa nyújtott tagi kölcsönből.

[irp posts=”30848″ name=”Sikersztori Szovátán: vegyesboltból luxuspanziót fejleszt Péter Ferenc családi cége”]

A Bernády-villát is újraépítik

Tavaly novemberi cikkünk publikálásakor még nem tudtunk arról, hogy az EU-s pénzből épülő panziótól nem túl messze egy másik ingatlanfejlesztési projektet is bonyolít Péter Ferenc családja: a romos állapotú Bernády-villát építik újjá.

A Bernády-villa tágas, parkszerű telken található Szováta központjában, a Trandafirilor utca 133-as szám alatt. Fából faragott székely kapujával, festett homlokzati díszeivel az egykori Monarchia fürdőhelyeinek szecessziós stílusában épült villa a település egyik turisztikai látványossága. A századelőn épült villát Bernády György és negyedik felesége, Kelemen Margit 1929-ben vásárolta meg, majd alakította saját ízlésére.

Bernády György 1930-tól 1938-ban bekövetkezett haláláig élt nyaranta ebben a villában. (A 20. század elejének szovátai pezsgéséről itt lehet korabeli fotókkal illusztrált cikket olvasni, magáról a Bernády-villáról bővebben itt).

A nyaralót 1946-ig birtokolta a Bernády-család, ekkor a politikus özvegye eladta azt egy bukaresti orvosnőnek, Solomon Rozának. Az ingatlant 1958-ban államosították, az új tulajdonos az állami fürdővállalat (később a SC Balneoclimaterica SA) lett.

A villát a kilencvenes években nyilvánították műemlékké, a műemlékek publikus listáján 2015-től szerepel MS-II-m-B-16033 jelzettel. A rendszerváltás után az ingatlant az egykori tulajdonosok visszaigényelték.

A telekkönyvi kivonat szerint a villát 2006-ban Pallade Sulamith és Scheuermann Fanny (az egykori tulajdonos két lánya) kapta használatba úgy, hogy közben a román államnak felülépítményi joga (drept de superficie) maradt az ingatlanra.

A tulajdonosi struktúra nem sokkal ezután, 2007 novemberében módosult: az 5284 négyzetméteres terület tulajdonosa Szász Anna Maria lett, miközben a 127 négyzetméter alapterületű építmény Pallade Sulamith és Scheuermann Fanny birtokába került. Ezzel egyidőben a román állam elvesztette a felülépítményi jogát.

A polgármester nővére 2007-ben vásárolta meg a villa felét

Egy hónapra rá, 2007 decemberében az akkor funkcióban levő szovátai polgármester, Péter Ferenc nővére, Péter Eszter vásárolta meg az építmény felét 20 ezer lejért (akkori árfolyamon 5600 euró). 2009-ben Péter Eszter a terület felét is megvásárolta. 2011-ben az 5284 négyzetméteres telket felosztották, az ingatlanhoz tartozó telek nagysága 2564 négyzetméterre csökkent.

2013 novemberében a Kulturális Minisztérium megyei kirendeltsége jóváhagyta a villa újjáépítésének és kibővítésének a tervét azzal a megjegyzéssel, hogy

• a munkálatok során csak hagyományos anyagok használhatóak,

• a tetőt kötelezően cseréppel kell majd burkolni,

• az ajtók és ablakok kereteit pedig fából kell pótolni.

Ekkor azonban a munkálatokhoz még nem fogtak hozzá. A 24 hónapra szóló építkezési engedélyt jóval később, 2017 decemberében bocsátották ki a két tulajdonos, Szász Anna Maria és Péter Eszter nevére.

2019 májusában az ingatlan teljes egészében Péter Eszter tulajdona lett. 2021 nyarán, amikor a helyszínre látogattunk, a régi épületet teljes egészében lebontották, az új épület pedig szerkezetkész állapotban volt.

Bontás nélkül felújítani nem lehet

„A visszaigénylési procedúra alatt, amíg senki sem tekintette magáénak a villát, sajnos nagyon rossz állapotba került, ezt követően pedig, amikor az idős tulajdonosok végre megkapták, arra törekedtek, hogy minél előbb szabaduljanak tőle. Ekkor döntöttünk úgy a társtulajdonossal, hogy megvásároljuk és felújítjuk, hogy a következő generációk is láthassák” – tájékoztatott megkeresésünkre Péter Eszter.

„Első feladatunk az volt, hogy szakembereket keressünk az állapot felméréséhez, de arra nem számítottunk, hogy a felmérési, tervezési és engedélyeztetési folyamatok ennyi időt vesznek igénybe. (…)

A felmérést követően egyöntetűen arra a döntésre jutottak, hogy a villát ebben az állapotában nem lehet felújítani, a megoldás az ilyen esetekben érvényes szakszerű elemekre bontás, a használható értékes elemek megőrzése és restaurálása, majd azok visszahelyezése”, írta a megyei tanácselnök nővére, akinek a teljes válasza itt olvasható.

„Elméletileg nincsen rendben, a gyakorlatban van olyan, hogy másképp nem lehet” – jegyezte meg Guttmann Szabolcs építész, műemlékvédő, amikor rákérdeztünk: műemlékes szempontból rendben van-e az, hogy egy régi épületet lebontanak, majd teljesen újjáépítenek.

A szakember szerint gyakran előfordul, hogy egy faszerkezetet statikai szempontból már nem lehet helyreállítani, ilyenkor a műemlékesek is beleegyeznek a szerkezet lebontásába. Az azonban már nagyban függ a bontás előtti dokumentációtól, az újjáépítés minőségétől, a részletektől, hogy az új épület műemlék státusza megmarad-e. Egy alaposan dokumentált, a dokumentáció alapján aprólékosan újjáépített épület megtarthatja a műemlék státuszt, magyarázta Guttmann Szabolcs.

Honnan volt a pénz?

De vissza a dokumentumokhoz: a következő, ingatlannal kapcsolatos fejleményt 2021 márciusában jegyzik. Az épület új tulajdonosa a Sylvania SRL, pontosabban Péter Eszter az ingatlannal a családi cég alaptőkéjéhez járul hozzá. A részben újraépített ingatlan értékét 2,4 millió lejre (486 ezer euró) becsülték.

A feltőkésítés a cég tulajdonosi szerkezetét is átrendezte. A cég részvényei jelenleg a következőképpen oszlanak meg: Péter Eszter tulajdonába került a részvények 94,8 százaléka, Péter Zsuzsanna (a tanácselnök felesége) 4,12 százalékot birtokol, míg Péter Ferenc 1,07 százalékkal marad.

Ami az anyagiakat illeti, annyit tudunk még, hogy a Sylvania SRL 10 millió forintot (28 ezer eurót) nyert a magyarországi Kisfaludy Programban a villa felújítására. Péter Eszter levele nem tartalmaz további részleteket arra vonatkozóan, hogy milyen más forrásokból fedezték a bontás és az újjáépítés költségeit.

„Próbálunk további pályázatot benyújtani, amikor lesz ilyen irányú kiírás, banki hitellel is számolunk ebben a konstrukcióban, de olyan befektetővel való társulást sem zárunk ki, aki rendelkezik a befejezéshez szükséges összeggel” – írta a megyei tanácselnök nővére.

Kérdéseinkkel Péter Ferencet is megkerestük, ő azonban nem válaszolt.

Acest articol a fost publicat pe PressHub.ro și Átlátszó Erdély în cadrul proiectului “Cohesion Policy: Better Understanding, Reporting, Dissemination”, cofinanțat de UE prin DG Regio.
Informațiile prezentate nu reprezintă poziția oficială a UE. Întreaga răspundere asupra corectitudinii și coerenței informațiilor prezentate revine autorului.

The post Péter Ferenc diszkréten elhallgatta, hogy a családjához került a szovátai Bernády-villa appeared first on Átlátszó Erdély.

A Tiltott Csíki Sör női alkalmazottaival készített népszerűsítő videót tett közzé közösségi oldalán. A Don’t rush-kihívás mintájára összeállított anyagot a Transindex és a Nőileg szerzői is kifogásolták, és bár a két felület hasonló véleményen van, a sörgyár tulajdonosa, Lénárd András csak a Transindex véleménycikkére reagált.

Miért nem tekinthetjük pusztán ízlésbelinek a megfogalmazott nézetkülönbségeket? Miért nem értik egymást a megszólaló felek? Hogyan vált ki egy vállalat reklámjáról szóló kritika a szerző személyére irányuló gyűlölethullámot? És ennek milyen társadalmi vetületei vannak?

Etnópornó vs. kacérkodás – mi áll a sörreklámról szóló cikkben?

Juhász-Boylan Kincső cikkének címét (Székelyruhás nőket vetkőztető “etnopornóval” érte el marketingje mélypontját a Csíki Sör) lehet túlzónak tekinteni az etnopornó kifejezés használatában. Maga a szerző is megállapítja, tényszerűen nem pornográf tartalomról van szó.

A kezdő felütés erős állítás, melyet a cikk lépésről-lépésre megvizsgál, így épül fel a kritika érvelési stratégiája. Ezt követve juthat(na) el az olvasó addig a pontig, amikor világossá válik, hogy milyen értelemben fogalmaz a cikk a női test kiárusításáról:

„Egy cég nyilvános oldalára kiposztolva, egy sörmárkát reklámozva ez az intézmény alkalmazottainak nyilvános lefokozása és kiárusítása. Ergo: azt üzeni, hogy elláthatnak bármilyen funkciót, bármilyen jók is a vállalatnál, végső soron ők “csak” nők, akik a karanténban nem tudják teljesíteni szexuális és alárendelt társadalmi szerepüket.”

Székelyruhás nőket vetkőztető „etnopornóval” érte el marketingje…

Székelyruhás nőket vetkőztető „etnopornóval” érte el marketingje mélypontját a Csíki Sör Az ember azt gondolná, hogy, bár kijárási tilalom idején ijesztően megnő a családon belüli erőszak eseteinek a száma , legalább a munkahelyi zaklatások számarányosan csökkenni fognak.

A vállalat igazgatója viszont nem arra válaszol, hogy sok követőjük, de a Nőileg szerzője is, problémásnak látja a nemzeti ruhában iszogató, majd „kacérkodó”(Lénárd szóhasználata), női alkalmazottakat bemutató reklámot, hanem egyes-egyedül Juhász-Boylant (és a Transindexet) szólítja meg, sőt teszi felelőssé az alkalmazottakat érő kritikák miatt.

Lénárd a véleményanyag helyett azt minősítgeti, hogy a szerző milyen fotókat osztott meg közösségi oldalán, és mennyire „pornós” ő maga. A vállalat több száz szimpatizánsa elfogadja a tulajdonos értelmezését, és féktelen haragjuk a szerző személyére irányul.

[wp_ad_camp_1]

Mi ez a pajtizás: Lénárd válaszol Kincsőnek?

A véleményanyag egy nyilvános, kereskedelmi célú videót értelmezett, erre a manufaktúra tulajdonosa a szerző fotóit nézegeti, és azon mélázik, tudja-e, mi az a pornó:

„Nem tudom, hogy a cikk szerzője látott-e még pornót, de az, hogy az én kolléganőimet pornósoknak nevezi.. azt kell, hogy mondjam, Juhász-Boylan Kincső, hogy szégyelld magad. Te próbáltad elvinni a cikket egy feminista irányba, hogy mi a Csíki Sörnél kihasználjuk a nőket. Nem használjuk ki a nőket. (…) Most hogy így ránéztem az oldaladra, nagyon sok ilyen pornósabb képet látok ott, mondjuk inkább csak lányokkal vagy, de úgy gondolom, hogy amit a lányok csináltak az általunk mutatott videóban, az sokkal kevesebb, mint amit én látok a te oldaladon”

– érvel Lénárd videójuk ártatlansága mellett, egyben hergeli a rajongói táborát.

A videót eredeti megosztása alatt is kritikák özöne érte. Az Igazi Csíki Sör tulajdonosa a balhét mégis egyetlen újságíró nyakába varrná, magát pedig alkalmazottai hősies megmentőjeként tünteti fel: támadás érte a cég munkatársait.

„Fiatal nők, feleségek, családanyák, nehezen dolgozó emberek, pornósoknak nevezte egy romániai magyar portál. Etnopornónak hívta azt, ami nem más, mint egy ártatlan videó, ahol a lányok otthonukban sört isznak, bájoskodnak, kacérkodnak.”

A manufaktúra tulajdonosának válasza tömören: nem a vállalat hozta kényelmetlen helyzetbe az alkalmazottait, ők csupán némi humort kerestek. Egyáltalán nincs vetkőzés a videóban, az alkalmazottak önként vettek részt a reklámban, rágalom, amit az újságíró állít.

Mit akar megérteni az olvasó

Az olvasás kérdésével el is érkeztünk a nyelvi és társadalmi szakadék problémájához: a Transindex szerzőjének írását többen félreértelmezik, ahogyan ezt maga Lénárd is teszi. Megállnak az idézőjelben használt „etnopornó” kifejezésnél, addig nagyon kevesen jutnak el, amit a cikk a vállalat munkatársait kompromittáló szerepeltetéséről állít.

Abban, hogy a kritika lényegi állításának megértésééig eljussanak a felháborodók, nem csupán olvasási rutinjuk (bár helyesírási kompetenciájuk erre is utal) vagy szociális érzékenységük (hiánya) akadályozza meg őket, hanem a társadalmi szerepekről, a kizsákmányolásról (meg nem) alkotott véleményük.

Juhász-Boylan azt írja, etikai problémát érzékel, mert a videóban szereplők nem cselekvők, hanem elszenvedők, akik a vállalat érdekeinek vannak alárendelve. Hiába önkéntes a szereplésük, hiába állítja bárki, hogy családias a vállatban a hangulat. A munkaadó és az alkalmazotti viszony soha nem egyenrangú, a munkavállalók akkor is kiszolgáltatottak, ha maguk ezt nem így érzékelik.

[irp posts=”28281″ name=”Közel 100 ezer eurós fejlesztéssel kedvez az Igazi Csíki Sör gyártójának Hargita Megye Tanácsa”]

Lénárd és sokak, akik vele szimpatizálnak, nemzeti ruhában táncoló (mozgó) nőket, a vállalat kedves munkatársait látják. Sokan úgy érzik, a sörmárka fogyasztása egy családdá teszi őket, így személyes sértésként élik meg a vállalkozást érő kritikát.

Erről tanúskodnak a manufaktúrát védelmező hozzászólások a Csíki Sör oldalán, és a személyre irányuló gyalázkodások a szerző oldalán. Ezek az emberek azért nem értik a reklám kritikáját, mert számukra egyszerűen nem értelmezhető a cikk két lényegi vonatkozása:

• Az alkalmazottak és munkaadó közötti gazdasági viszony helyett családról, közösségi összetartásról fantáziálnak, a sör minőségét dicsérik. Aki mást állít, az személyes ellenségé válik.
• Számukra a női test ki- és felhasználása is csupán szélsőséges esetben ‒ mint emberkereskedelem, prostitúció, pornográfia ‒ bír jelentőséggel. Ha bír egyáltalán, erről talán már csak én fantáziálok.

Az, hogy a reklám éppen a női testiséggel éri el a hatását, jól látszik sok elismerő kommentből is, amelyek egyenesen a cégnél alkalmazott nőkre irányuló, szexuális tartalmú utalások:

„‒ Lefekvés előtt kötelezővé teszem! ‒ Mit is? A sört, valamelyik kisasszonyt vagy mind a kettőt? ” „…csak egy helyes erdélyi feleséget kérnék, a többit megvesszük”, „Nekem is az kéne. Egy pirospozsgás arcú, hegyi levegőn nevelkedett egészséges szép menyecske, aki tud főzni és bírja a ‘strapát’!”, „Tetszik. És várjuk a reklám folytatását, hölgyek.-:)”, „mikor lesz fenn a teljes verzió pornhubon? elég jó teaser lett”, „Hány láda sört kell rendelni hogy ezek a lányok hozzák házhoz?”, „Nem unatkoznak ott a legenyek, az mar biztos.”, „A Csiki sör: – kibontja a hajad, – kisminkel, – levetkoztet”, „(a férfiak) figyelik a történéseket és várják, hogy mit is villantanak a menyecskék, hogy tudjanak lépni/megfelelően reagálni! ”. „randin meghívod a csajt egy csikire, aztán egy korty után vetkőzik”.

[wp_ad_camp_2]

A tét nem (csak) a reklámban szereplők megítélése

A reklámot kedvelők vagy legalább elismerők (rossz reklám is reklám) nem érzékelik, hogy egyébről van szó, mint a felvételen szereplő nők kedvességéről, kellemes megjelenéséről, elismeréséről vagy ellenkezőleg: megalázásáról, kompromittálásáról.

Persze az sem 21. századi üzenet, hogy az alkoholtól lazulnak és vetkőznek az unatkozó nők, de a reklám igazi problémája, hogy a vállalat saját alkalmazottait használja fel.

Ilyenként nem csak a videóban szereplők megítélése a tét, hanem annak a társadalmi helyzetnek a megértése, amelyben a nők elsődleges értéke tudásuk, szakértelmük, humoruk stb. helyett a szexualitásuk.

A kialakuló többszintű konfliktus lenyomata az online tartalmak komment-szekcióiban követhető:

– a megosztó reklám, a női alkalmazottak szereplése és a közösségi reakciók szintjén;

– a videóról készült kritika, illetve az erre válaszként érkező felvétel szintjén;

– végül a konfliktus közösségi, társadalmi jelentőségének szintjén.

A reklámra adott reakciókat tekintve szembetűnően megosztó a nemzeti viselet felhasználása, illetve a női szerepekhez kötődő sztereotípiák ütköztetése: „ilyen belevalóak a székely menyecskék” vs. „a székely lányok ilyet aztán nem csinálnak”.

A reklámot érő kritikára adott vállalatvezetői válasz, azon túl, hogy személyre irányuló gyűlöletkeltés, az újságírói véleményformálás terét is tematizálja (egészen pontosan megsérti, fenyegeti).

A márka kedvelőiben pedig a branddel való szimpatizálás, elfogultság sokak esetében a kritika lehetőségét is kizárja. Sőt sokan odáig merészkednek, hogy az újságírót közösségi oldalán nyilvánosan, és magánüzenetekben zaklatják.

A szakadék az egymásnak feszülő vélemények, néhol tartalmatlan gyűlölködés között, úgy tűnik, nyelvileg is alig-alig áthidalható. Hiába a reklámvideó alatti kritikák, ha a tulajdonos nem vesz róluk tudomást; hiába a sajtóvisszhang, ha azt szándékosan ferdítve értelmezik; és hiába a tulajdonos válasza, ha párbeszéd helyett a cikk írójának személye ellen indít támadást és okoz minősíthetetlen gyűlölködést.

[wp_ad_camp_3]

Véleményanyagtól a lejárató kampányig

A Transindex szerzőjét a személyes szférájában, múltjában való turkálással igyekszik nevetségessé tenni a vállalat tulajdonosa. Megszégyenítené, megfélemlítené és elhallgattatná azokat is, akik hozzá hasonlóan problémásnak látják a reklám tartalmát.

A cégtulajdonos stratégiája fogyasztói körében célba ért, hiszen a rajongói tábor egyből hangot adott támogatásának. Ami rettenetesen aggasztó, hogy a személyes hangvételű lejáratást is folytatják a cikk szerzőjével szemben, miközben a cikkének tartalmát már teljes homály fedi.

A kommentelők elfogadják Lénárd értelmezését, azaz, hogy a portál „pornósnak” nevezte a női alkalmazottakat. A kommentek azon a szálon futnak tovább, amit szintén Lénárd indít el, hogy a szerző képei „pornósabbak”.

„Hofi jutott eszembe Ő természetesen másra mondta a következő mondatot, de üzenném a cikk írójának hogy aki ebben (etno) pornót lát annak „Én megfizetem csak valaki feküdjön már le vele!”” – írja az egyik kommentelő, aki miután kifejti, hogy maga is ártalmatlannak találja a reklámot, lelkesen kapcsolódik be a lejárató kampányba.

A kampány odáig fajult, hogy némelyek a szerző halálát kívánják – ezt leírni is rettenetes. Az elfogult harag és gyűlölet nemcsak a szerzőt érte utol, hanem azokat az embereket is, akik megosztják Juhász-Boylan írását, tehát egyetértenek vele.

Konstruktív társadalmi vita helyett így gyűrűzik tovább a reklámvideó okozta feszültség megbélyegző, gyalázkodó kommentharcba, amelyben az újságírói véleményalkotást, az alátámasztott érvelést, a sajtó szabadságát egy korty sörért hajítjuk a sutba.

„De ha sutba, akkor górjuk. Úgy górjuk a sutba, hogy csak úgy nyekken. A nyekken maradhat.”

The post Tiltott Csíki Sör: szexista reklám után elszabaduló indulatok appeared first on Átlátszó Erdély.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Frissítés 2020. 06. 10., 18:00: A szecesszió világnapján érkezett a hír, hogy a magyar állam létre akarja hozni a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványt. Az alapítvány feladata a „kulturális, történelmi, művészeti értékkel rendelkező és magyar vonatkozású történelmi, kulturális öröksége, művészeti gyökere, múltja, hagyománya szempontjából jelentőséggel bíró épületek” megőrzése lesz. Ehhez megkap két állami céget, amelyek közül az egyik a szatmárnémeti volt Pannonia szálló szecessziós épületét 2017-ben megvásároló MANEVI Zrt. A másik cég a Comitatus-Energia Beruházási, Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt., amely már képes bevételt termelni a létrehozandó alapítványnak, ugyanis tavaly megvásárolt egy, a szlovéniai Lendván működő turisztikai komplexumot, írja az Index.

Frissítés 18:53, 04.02.2020: válaszolt kérdéseinkre a Manevi Zrt. képviseletében dr. Kővári Dénes vezérigazgató. A válaszok alább olvashatóak, az elválasztó vonal alatt pedig az eredeti cikkünk.

Hol tart jelenleg az épület felújítása?

Az épület felújítása jelenleg előkészítő fázisban van.

Nem világos számomra, milyen állagmegőrzési munkálatokat végeztek az épületen, tudnák ezt részletezni?

Egyelőre kisebb, műemlékvédelmi hatósági engedélyt nem igénylő állagmegóvási munkálatok végzése történt meg.

Milyen rendeltetést szánnak a felújított épületnek?

A hasznosítás tekintetében a végleges döntés kidolgozása zajlik.

Várhatóan mennyibe kerül majd az épület felújítása, és mikorra készülhet el?

Az épület hasznosításáról, valamint felújításának költségeiről csak a tervek és a megvalósítási költségvetés elfogadása után tudunk információt adni.

_______________

Sokan lelkesedéssel fogadták a hírt, miszerint 2017 decemberében egy magyar állami cég, a Manevi Zrt. megvásárolta azt a céget, amely a Pannónia szállót birtokolja.

A Szatmárnémeti főterén álló egykori szálloda már akkor is rossz állapotban volt, lévén, hogy korábbi tulajdonosának, egy botrányairól elhíresült helyi vállalkozónak nem volt pénze felújítani az A kategóriás műemlék-épületet.

A magyar állam megjelenése azért volt jó hír, mert így reménykedni lehetett abban, hogy a felújításhoz szükséges anyagiakon túl az új tulajdonos szívén viseli majd a város egykori virágzásának szimbólumát, az erdélyi szecesszió egyik legszebb épületét: megfelelő szakértelemmel újítja fel és működteti majd az ingatlant.

Könyv szerint 1,2 milliárd forintot ér a szatmárnémeti szállodát birtokló cég, amit tavaly vett meg a magyar állam

A magyar állam tulajdonában lévő Manevi Zrt. tavaly decemberben megvette a román Dacia SA nevű céget, és azon keresztül a Szatmárnémetiben található Pannónia Szállót. A vételárat nem hozták nyilvánosságra, és a Manevi üzleti titokra hivatkozva nem adta ki az adásvételi szerződést. A két cég irataiból azonban sikerült kiderítenünk néhány információt a tranzakcióval kapcsolatban.

Hallgatásba burkolózik a tulajdonos

A tranzakció hírének pozitív fogadtatása ellenére a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. portfóliójába tartozó Manevi Zrt. hallgatásba burkolózott. Nemcsak hogy nem adta ki az adásvételi szerződést, de semmilyen sajtómegkeresésre nem válaszol azóta sem. A honlapján megadott e-mail címre elküldött kérdéseinkre sem érkezett válasz.

Az egyedüli jel, ami valamilyen mozgásra utal, az az, hogy a Manevi Zrt. 2018-as üzleti beszámolója szerint nettó 75 millió forintot (227 ezer EUR) költött „komplex tanulmánykészítésre”, ami vélhetően valamilyen, az ingatlan felújításával kapcsolatos tanulmány. A 2019-es beszámoló még nem érhető el.

Az egykori hotelt birtokló romániai cég, a Dacia SRL cégadatbázisban megadott telefonszámai nem működnek, honlapja sem él.

Hivatalos kommunikáció hiányában másod-harmadkézből származó információk, találgatások röppennek fel időnként a helyi sajtóban arról, hogy mikör kezdődik a várva várt felújítás. Egyáltalán: végeznek-e állagmegőrzési munkálatokat? Ugyanis az épületbe már régóta szivárog az esővíz, amely valószínűleg óriási pusztítást végez.

Gondoskodásra nem sok jel utal

A leromlott állapotú épület látszólag gazdátlanul áll: külső szemlélő számára az egyedüli változás, hogy a földszinti, nagyméretű ablakokat OSB-lapokkal fedte be egy munkáscsapat, az emeleti ablakok azonban továbbra is tárva-nyitva, a tetőn a kékes színű, eozin mázas eljárással készült Zsolnay-cserepek hiányosak. Egyes helyeken az üvegtáblákat műanyagfóliával pótolták, azonban ezek is rendre beszakadtak.

2019 december közepén jártunk a helyszínen, akkor még hevenyészett korlátok – a térkövekből görbén kiálló vasrudak és rozsdás drótok – védték a járókelőket az épület homlokzatáról időnként leváló törmelékektől, a bejárati ajtón pedig jókora lakat lógott.

Látogatásunk óta fejlemény, hogy a tulajdonos felállványozta az épület homlokzatát, miután erre a Szatmár Megyei Kulturális és Örökségvédelmi Igazgatóság kötelezte.

„Akármilyen furcsának tűnik, de a Manevi Zrt. csak tavaly novemberben tudott bejutni az épületbe, mivel a volt tulajdonos, Vasile Ţânţaş elvesztette az épület kulcsait” – vázolta a helyzetet az Átlátszó Erdélynek Zamfir Danciu, a Szatmár Megyei Kulturális és Örökségvédelmi Igazgatóság vezetője, azon kevesek egyike, aki rendszeresen találkozik a Manevi Zrt. képviselőivel.

Danciu elmondta, az utóbbi időben havonta legalább egyszer bejárta a tulajdonosokkal együtt az ingatlant, akik „nagyon nyitottak és együttműködőek”. Sikerült kiszivattyúzni a felgyűlt esővizet, illetve a további beázásokat igyekeznek megakadályozni, az ablakokat pedig azért nem zárják be, mert így igyekeznek megfelelő szellőzést biztosítani az épületben.

Nem kis fába vágta fejszéjét a Manevi Zrt.

A Szatmár Megyei Kulturális és Örökségvédelmi Igazgatóság vezetője úgy tudja, az új tulajdonos az eredeti rendeltetésnek megfelelően szándékozik felújítani az épületet, és jelenleg a tervek elkészítésére szándékoznak közbeszerzést kiírni.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy nem kis projekt a múlt századi épületet úgy felújítani, hogy egyaránt megfeleljen a szigorú műemlékvédelmi előírásoknak, valamint egy modern hotel működését szabályozó törvényeknek.

Számtalan olyan részletkérdés van, melyben a műemlékes szemlélet homlokegyenest ellenkezik például a tűzvédelmi előírásokkal. Az egyik apróság a bejárati ajtó, amely eredetileg befele nyílt, tűzvédelmi engedélyt viszont csak kifele nyílóra adnak. Mivel a romániai hatóságok nem a rugalmasságukról híresek, ezek feloldása nem lesz sem könnyű, sem pedig olcsó.

Ha el is készül a régi-új Pannónia hotel, nagy kérdés, hogy sikerül-e majd nyereségesen üzemeltetni egy olyan városban, ahol számos hotel működik.

Nyitókép: A Pannónia (később Dacia) hotel homlokzata. Fotó: Sipos Zoltán

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Két állam közt a pad alatt a szatmári Pannónia szálló appeared first on Átlátszó Erdély.