Tánczos Barna azt állítja, hogy Romániában robbanásszerűen nőtt a vágókapacitás, a kiskérődzők esetében is.

A kijelentés szűken értelmezve igaz.

„Romániában robbanásszerűen nőtt a vágókapacitás, például a kiskérődzők esetében. Ma már óriási vágókapacitással rendelkezik az ország. Románia jelenleg is exportál húst az Európai Unióba és közel-keleti országokba. Tehát megvan a hazai kapacitás, és szerencsére a vágott állatok húsának exportja is működik, még ha nem is olyan volumenben, mint az élőállat-export.” 

Tánczos Barna szembemegy az újabb uniós állatjóléti szigorításokkal

Miért érdekes, hogy mennyi állatot vágunk, és hogyan függ össze a vágókapacitás a juhászok keddi tüntetésével?

A juhászok idén nyáron már többször tüntettek Bukarestben, mert nem tudják eladni a felnevelt állatállományt. Ráadásul a juhok tartása nyártól nagyon megdrágult: egyrészt a forróság és az aszály rontotta a legelők minőségét, és megdrágította a takarmányt, másrészt a tenyésztők nem számítottak arra, hogy nem tudják eladni ősszel az állatokat, és takarmányozni kell őket.

Az exportra nevelt állatok zömét azért nem tudják eladni, mert két, nagyon ragályos, járványos állatbetegség miatt idén júniusban az Európai Bizottság az év végéig megtiltotta Romániának, hogy bárhova élő juhot és kecskét exportáljon. 

A kiskérődzők pestise miatt 2024-től nem exportálhatunk az uniós tagországokba élő juhot és kecskét. Mivel az utolsó fertőző góc 2025 májusában történt jelentése után egy évvel újból feltűnt ez a betegség, ezúttal Maros megyében, ahol korábban nem detektálták, az EB úgy véli, Románia nemcsak a járványt nem tudta felszámolni, de abban sem lehet megbízni, hogy korrekt módon felderíti és jelenti a betegség terjedését. (Erről hosszabban itt olvashatsz.) Ezért megtiltotta a romániai tenyésztőknek az unión kívüli exportot is, holott Románia főleg a Közel-Keletre exportált.

Nagy pénz lett az élő juhok kivitele

Romániában sokkal több juhot tenyésztenek, mint amennyit a lakosság elfogyaszt. 2025 végén az ország juhállománya 10,7 milliós volt az Országos Statisztikai Intézet szerint (.pdf, 16. oldal). A nagyságrend idén sem változott. Az egy főre eső fogyasztás és az egyedek átlagos vágósúlya alapján végzett becslés szerint ennek körülbelül a 35–40 százalékát fogyaszthatja el a hazai lakosság, főként húsvét körül.

Az élőállat-export értéke viszont óriásit nőtt, mióta beléptünk az EU-ba. Míg a juhállomány 25 százalékkal gyarapodott 2007 óta, addig az élő állatok kivitelének értéke megháromszorozódott. Az Országos Statisztikai Intézet Tempo Online adatbázisából kinyert adatok szerint 2007-ben a közel 8,5 milliós juhállományból a kivitt állatok értéke 76,4 millió euró volt. A 2020-as években a közel tízmilliós állományból exportált állatok értéke már meghaladta a 250 millió eurót. 

A júniusi exporttilalom előtt az állategészségügyi hivatal vezetője még úgy becsülte, idén akár a 300 millió eurót is elérheti az élő juhok kivitelének értéke. Erre most kevés az esély azzal együtt, hogy nyárig a romániai tenyésztők több mint 145 millió eurót kasszíroztak egy hatalmas algériai üzletből, amely ott korrupciós botrányba torkollt.

Ha nem lehet exportálni, le kellene vágni 

Az élőállat exportjának alternatívája a vágás, a levágott állat húsa ugyanis már nem terjeszti a betegséget, ezért levágva szabad exportálni. Ezért érdekes, hogy mekkora vágókapacitással rendelkezik Románia. 

Ahhoz, hogy ellenőrizhessük Tánczos Barna ügyvivő agrárminiszter kijelentését, miszerint „robbanásszerűen nőtt a vágókapacitás”, a robbanásszerűt úgy értelmeztük, hogy rövid távon megtöbbszöröződött. Magát a vágókapacitást nem tudtuk közvetlenül ellenőrizni, mert több megyei állategészségügyi hivatal sem tünteti már fel az engedélyezett farmok és feldolgozóegységek listáján a vágóhidakat és azok kapacitását.

Ezért a kihasznált ipari kapacitást ellenőriztük: megnéztük az Országos Statisztikai Intézet kimutatását a vágóhidakon ténylegesen levágott állatokról. A juhokat és kecskéket egyben számoló kimutatások szerint 

• 2023-ban 302 160, 
• 2024-ben 475 397, 
• 2025-ben pedig 1 097 649 kiskérődzőt vágtak le hazai ipari vágóhidakon. 

Az itt levágott kiskérődző állatok száma a 3,6-szorosára nőtt, tehát rövid időn belül megtöbbszöröződött a kihasznált ipari vágókapacitás.

Ugyanez látszik a hasított súlyban is. 2024-ben 8318 tonna, 2025-ben 16 893 tonna lett az itt levágott juhok és kecskék hasított súlya. Az idei adatokat a havi kimutatásokból összesítettük, eszerint idén januártól augusztusig 9057 tonna lett az összesített hasított súly. (A hasított súly az a lefagyasztott tömeg, ami megmarad az állatokból, miután kivéreztetik és kibelezik őket, illetve levágják a fejüket és a lábuk egy részét.)

Miért fontos a vágóhíd?

A húsexportnál kiváltképp fontos, hogy vissza lehessen követni a termék készítésének minden fázisát. Ezt pedig a hivatalos engedélyekkel és minőségbiztosítással rendelkező vágóhidak tudják nyújtani. A nagyipari vágóhidak tudnák azt a kapacitást biztosítani, amellyel a húsexport az élő állat exportjának reális alternatívájá válhatna. 

A statisztikai intézet fenti kimutatásaiból látszik, hogy 2024-ben az állatállománynak mintegy a huszadát, tavaly már a tizedét tudták ipari vágóhidakon levágni.

A havi kimutatásokból viszont az is látszik, mennyivel több kiskérődzőt vágunk le Romániában nem ipari vágóhidakon. Az augusztusig levágott 5,3 millió kiskérődző közül csak 653 ezret vágtak vágóhidakon. Az összes levágott állatból származó bő 58 ezer tonna hasított súlyból csak 9057 tonna keletkezett ipari vágóhidakon.

Augusztus végéig ennek a tizedét, 958 tonnát exportáltunk 7 millió euró értékben, írja a lantulalimentar.ro uniós statisztikára hivatkozva. Ez a húsexport főleg a tiltás után, júliusban és augusztusban pörgött fel.

Összevetve viszont az élőállat-export 250-300 millió eurós értékével az látszik, hogy még ha a húsexport tovább is pörög, és év végéig eléri akár a 15–20 millió eurós értéket, az még mindig csak a tizede annak, amit a tenyésztők az élőállat-exporttal kerestek volna. Vagyis hiába bővült robbanásszerűen a vágókapacitás Romániában, egyelőre nem váltja ki az élőállat-exportot, sőt messze áll ettől.

Karámon innen és túl

Tánczos Barna az idézett interjúban síkraszállt azért, hogy Románia továbbra is az élő juhok exportjának uniós éllovasa maradjon. Sőt azért is, hogy az EU ne szigorítsa az élő állatok szállításának feltételeit további állatjóléti előírásokkal. Daniel Buda EP-képviselő szeptember 16-án azt jósolta, hogy az Európai Bizottság egy hónap múlva engedélyezheti Romániának az élő állatok kivitelét az EU-n kívülre, ha a juhtenyésztők felhasználják az Unió által ingyen felajánlott 1,3 millió adag vakcinát, és beoltják a kivinni szándékozott juhokat.

A hazai juhtenyésztés céljáról és módjairól nem zajlik társadalmi vita, holott a gazdasági haszon csak az egyik szempont. A legelőkön dolgozó juhászok fizetése, munkakörülményei, szociális ellátása nem kerül szóba. Arról, hogy ők hogyan etetik és nevelik a juhászkutyákat, annyiszor sem beszél a mainstream sajtó, ahányszor emberre támadnak kóbor vagy juhászkutyák. Arról, hány haszonállat pusztul el milyen kínok között, miközben a célországba szállítják, még ritkábban esik szó.

Hogy a jövedelmező export ösztönözte juhtenyésztés milyen közvetett és közvetlen módon károsítja a romániai tájakat és a biodiverzitást, arról a Kuhn Thomasszal készített videóinterjúnkban hallhattok bővebben. A beszélgetésből kiderül, hogy az ökológusok egyáltalán nem a gazdák ellenségei.

Illusztráció: Pál Edit Éva

The post Juhokkal és Tánczos Barnával indul a Sánta Kutya rovatunk appeared first on Átlátszó Erdély.

A legerősebb ellenérv az volt, hogy egyik alapelvünk, hogy az Átlátszó Erdély nem pályázik olyan szervezet által nyújtott támogatásra, amelynek tevékenységét a múltban követtük, vagy amellyel a jövőben foglalkozhatunk. 

Márpedig a Communitas Alapítvány és különösképp az alapítvány mögött álló RMDSZ tevékenységéről nemcsak folyamatosan írunk, hanem 

pereljük is a gazdálkodásával kapcsolatos közérdekű adatok kiadásáért.

A pályázás mellett szólt, hogy a Kormányfőtitkárság, illetve az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala által kiutalt pénz egyik célja a kisebbségi sajtó fenntartása. Ez az RMDSZ által kezelt forrás tehát olyan közpénz, amelyből az erdélyi magyar sajtó összes szereplője támogatásban részesülhet, elvileg legalábbis.

További érv volt, az Átlátszó Erdély fennállása először fordult elő, hogy fizetésképtelenség közelébe kerültünk. Egy olyan helyzetben, amikor valós annak a veszélye, hogy alkalmazottaink fizetését nem tudjuk fedezni, az Átlátszó Erdély kiadójának kötelessége zárójelbe tenni az elvi kifogásokat, és alternatív jövedelemforrásokat felkutatni. 

Azt reméltük, hogy talán az olvasóink, támogatóink is elnézik nekünk, hogy egy ilyen helyzetben felülvizsgáljuk saját alapelvünket, ha 

erről a döntésünkről transzparens módon kommunikálunk.

A pályázatot be is adtuk, mintegy 83 ezer lejt (kb. 16 ezer EUR) kértünk. Ez az éves költségvetésünk nagyjából 15 százaléka, nagyjából ennyibe kerül az Átlátszó Erdély infrastruktúrájának a fenntartása: a lakbér és rezsi, az általunk használt on-line eszközök, valamint a weboldalunk fenntartása, fejlesztése.

Nem lepődtünk volna meg, ha pályázatunk nem nyer: eddigi tevékenységünk bőven szolgált okot arra, hogy a pályázatunkat valamilyen indokkal ne részesítse támogatásban a Sajtó Szaktestület. Hogy mást ne mondjunk, a kuratórium alelnökéről, Szép Gyuláról néhány éve írtuk meg, hogy hosszú évekig működött együtt a Securitatéval. 

Meglepett, hogy a Sajtó Szaktestület 5 ezer lej (mintegy 1000 EUR) támogatást ítélt meg az Átlátszó Erdély számára. Mint az okos lány meséjében: támogatott is, meg nem is. Azt nem mondhatjuk, hogy nem kaptunk támogatást, ugyanakkor ez a pénz lényegében semmire nem elég, 

az anyagi problémáinkat nem oldja meg.

A támogatottak listáján viszont feltűnt néhány szerkesztőség, amely komolyabb összegeket kapott. Ilyen például a kolozsvári Szabadság (92 ezer lej), a marosvásárhelyi Népújság (100 ezer lej) valamint a Brassói Lapok (140 ezer lej). Ráadásul az utóbbi két kiadvány főszerkesztője, Karácsonyi Zsigmond és Ambrus Attila tagja a döntést meghozó szaktestületnek. Vagyis ők saját maguknak ítélik meg a támogatást.

Így rákérdeztünk, milyen kritériumok mentén ítéltek meg számunkra 5000 lejt a kért 83 ezer lej helyett? A Communitas válaszából sok konkrétum nem derül ki:

„A szakbizottságok minden pályázatot megvitatnak, és többségi szavazással döntenek a program társfinanszírozásáról. A testületi tagok álláspontja szerint a legfontosabb szempont, hogy az illető sajtótermék az adott térségben milyen szerepet tölt be a magyar kulturális élet nyomtatott, írott, online sajtó területén és milyen mértékben kell hozzájáruljon a Communitas Alapítvány a maga területén nélkülözhetetlen sajtótermék fennmaradásához. A Szaktestület kiemelten kezeli a fennmaradásért küzdő kiadókat, ugyanúgy külön a kulturális folyóiratokat, ugyancsak kiemelt figyelmet fordítanak a szórványrégiók sajtótermékeire.”

Felvetettük azt is, hogy a pályázat folyósításának feltétele lényegében egy logóelhelyezés: a szerződés értelmében az 5000 lej támogatást csak akkor kaphatjuk meg, ha feltüntetjük az atlatszo.ro oldalon a Communitas, illetve RMDSZ logóit. Közöltük hogy mivel politikai szervezet, 

az RMDSZ logóját semmiképpen nem fogjuk kitenni az oldalunkra. 

A Communitas logója elől elvben nem zárkóztunk volna el. Az oldalunkon szerepelnek más támogatók logói is, amelyektől lényegesen nagyobb, több tízezer eurós nagyságrendű támogatást kaptunk az átláthatóságért végzett munkánkra. Részünkről ennyi az „ára” egy támogatói logó elhelyezésének.

Alternatívaként azt ajánlottuk fel, hogy az évente közzétett beszámolónkban megemlítjük a Communitas Alapítványt, ugyanúgy, ahogy minden más támogatónkat felsoroljuk. 

Válaszunkban jeleztük azt is, hogy félrevezetőnek tartjuk a támogatás feltételéül szabott szöveg + logó párosítást. Ez ugyanis azt sugallja, mintha az RMDSZ a saját pénzéből támogatná a különféle civil és kulturális kezdeményezéseket, továbbá semmi nem utal a támogatás nagyságára.

A különféle plakátokon, programfüzeteken, weboldalakon mindenhol megjelenő Communitas- és RMDSZ-logók azt a hamis benyomást kelthetik, hogy 

az RMDSZ tartja fenn a teljes erdélyi magyar kulturális szférát. 

Csakhogy a Communitas-döntésekből világosan kiderül, a támogatások nagy része pár ezer lej – egy-egy ilyen támogatás alig látszik egy rendezvény költségvetésében. Cserébe az RMDSZ és a Communitas kombinált logója fő helyen jelenik meg ezernyi kulturális és közösségi program szóróanyagán.

Nem mellesleg ez a forrás a romániai adófizetők – köztük a magyarok – pénze, amit a bukaresti kormány folyósít minden évben a magyar közösség számára. Ha mindenképpen fel kell tüntetni valamilyen logót, akkor a kormány logója lenne a helyénvaló.

Azt is kevesen tudják, hogy a román kormány által az RMDSZ számára folyósított támogatásról szinte teljes a homály. Az RMDSZ ezt a pénzt a saját pénzeként kezeli, és utoljára 2019-ben tett közzé egy elnagyolt költségvetést.

2025-ben az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala összesen 64 millió lej (kb. 12 millió EUR) támogatást folyósított az RMDSZ-nek, ennek a pénznek a 

töredékét osztja ki a Communitas Alapítvány nyilvános pályázaton:

a szaktestületi keretek tavaly összesen 8,2 millió lejt (kb. 1,5 millió EUR) tettek ki. Ez a román kormány által 2025-ben folyósított pénz 13 százaléka. Ebből az eleve szerénykeretből a sajtó támogatására 1,4 millió lej (kb. 260 ezer EUR) jutott tavaly. 

Végül pedig azt is kértük, hogy a támogatási szerződésbe kerüljön be, hogy a Communitas Alapítvány tiszteletben tartja a függetlenségünket, az Átlátszó Erdély felületein megjelenő tartalomba semmilyen módon nem szól bele. Ez a kitétel minden támogatási szerződésünkben szerepel, és úgy gondoljuk, alap kell legyen minden sajtótámogatás esetében.

A Communitas Alapítvány lényegében minden kérésünk elől elzárkózott. Emiatt a támogatási szerződést nem állt módunkban aláírni.

The post Miért nem fogadtuk el a Communitas Alapítvány támogatását? appeared first on Átlátszó Erdély.

Ennyi volt annak a finanszírozásnak az értéke, amelyet a Nemzeti Helyreállítási és Rezilienciaépítési Terv (PNRR) keretében eredetileg 1622 olyan projektre irányoztak elő, amely jelenleg töröltként, felfüggesztettként, felmondottként, egyoldalúan megszüntetettként vagy különböző megszüntetési eljárás alatt állóként szerepel – derül ki a Beruházási és Európai Projektek Minisztériumának a Context.ro megkeresésére közölt adataiból.

Románia 2021-ben 29,2 milliárd euró értékű PNRR-vel indult. A tervet a Cîțu-kormány tárgyalta meg abban az időszakban, amikor a Beruházási és Európai Projektek Minisztériumát Cristian Ghinea vezette, aki jelenleg az USR szenátora.

Öt év és három jóváhagyott felülvizsgálat után a terv értéke 20,11 milliárd euróra csökkent. A legutóbbi felülvizsgálat eredményeként több mint 9 milliárd euróval marad el az eredeti összegtől. A felülvizsgálatot az Európai Bizottság 2026 júliusában javasolta, augusztusban pedig jóváhagyták. A költségvetést a kormány augusztus 20-án osztotta újra.

Az addig kivett 1622 projekt számára előirányzott PNRR-finanszírozás összesen mintegy 4 milliárd eurót tesz ki, ami az eredeti terv értékének körülbelül 14 százaléka. Ennek csaknem fele, 46,96 százaléka a vissza nem térítendő támogatási komponensből származik, míg 53,04 százaléka a terv hitelkomponenséből.

A rendelkezésünkre álló adatokból nem állapítható meg, hogy a finanszírozás elvesztése előtt ténylegesen mennyit fizettek ki a 1622 projekt mindegyikére. Az azonban biztos, hogy bár a felszabaduló források egy része más PNRR-beruházásokra fordítható, az elbukott projektek fennmaradó költségeit más – európai vagy nemzeti – finanszírozási forrásokból kell fedezni, ha a hatóságok folytatni akarják ezeket. Ami most a PNRR-források felhasználásának igen rossz összképét mutatja, 

jövő év elejére pénzügyi katasztrófává válhat. 

A PNRR lezárásáról szóló, augusztus végén közzétett 183/2026-os törvény ugyanis még ad némi haladékot azoknak, akik közel járnak a munkálatok befejezéséhez, ám súlyos helyzetbe hozza azokat, akik 2026. december 31-ig sem zárják le a projektjeiket.

„Mi történik azokkal a projektekkel, amelyek nem készülnek el? Az új törvény alapján a helyzet a következő: az önkormányzatoknak 2026. december 31-ig lesz idejük arra, hogy saját forrásból vagy más finanszírozási forrásból befejezzék ezeket a projekteket. Azok, amelyek december 31-ig elkészülnek, nem szenvednek veszteséget. Például: egy beruházás 85 százalékban van kész, az eddig felhasznált pénz az Európai Unió forrásaiból származott, a fennmaradó 15 százalékot pedig az adott önkormányzat fedezi 2026. december 31-ig – ebben az esetben nem kell semmilyen pénzt visszafizetnie. Gyakorlatilag azok a projektek, amelyeket ma, 2026. augusztus 31-én még nem sikerült megmenteni, kaptak egy kis haladékot. Ez a jó hír. A probléma azokkal van, amelyek nem készülnek el” – mondta Raluca Curelariu, Botoșani megye prefektusa a prefektusi kollégium augusztus 31-i ülésén, azon a napon, amikor benyújtották a jelentéseket a lezárult a PNRR-projektekről.

Arra a kérdésre, hogy az új törvény alapján mi történik azokkal a projektekkel, amelyek december 31-ig sem készülnek el, és vissza kell-e fizetniük a PNRR-ből kapott teljes összeget, Botoșani prefektusa azt mondta: „Reméljük, hogy arányosan csak azt veszítik el, amit nem sikerült elszámolniuk az augusztus 31-ig elvégzett munkából. Valószínűleg így lesz, de majd meglátjuk.”

Jelenleg három forgatókönyvről beszélhetünk:

• projektek, amelyeket év végéig teljes egészében sikerül megmenteni;
• projektek, amelyek a nem befejezett munkálatok arányában veszítenek a finanszírozásból;
• projektek, amelyek esetében akár a teljes kapott összeget vissza kell fizetni.

Egyelőre azt sem tudjuk, hogy a projektek közül hány kapcsolódik csalási ügyekhez, illetve ki lesz felelős az esetleges károkért. 2025 végén az Európai Ügyészségnek (EPPO) 34 aktív, a rezilienciaalaphoz kapcsolódó csalási ügye volt Romániában az éves jelentés szerint. A Laura Codruța Kövesi vezette intézmény azonban nem teszi közzé, hogy ezek az ügyek összesen hány projektet érintenek, és az érintett projektek teljes listája sem nyilvános.

A PNRR tárgyalásának és végrehajtásának időszakában hivatalban lévő európai alapokért felelős miniszterek közül – Cristian Ghinea, Marcel Boloș, Florin Cîțu, Dan Vîlceanu, Adrian Câciu és Dragoș Pîslaru – egyikük sem válaszolt a több mint 1600, PNRR-ből kikerült projekt kudarcával kapcsolatos megkeresésünkre.

Amíg választ kapunk ezekre a kérdésekre, kattintgassuk az elveszett pénzek térképét: mi hol nem jött létre a hangzatos ígéretek ellenére? Az interaktív térképen 1622 PNRR-projekt böngészhető megye, település, felelős intézmény és a beruházás értéke szerint. Ezek a projektek most nagyobb nyomást helyeznek más programok büdzséjére.

Boc azért veszített uniós pénzt, mert nem kezelte jól az európai közbeszerzést

A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Tervbe bekerült egyik legnagyobb beruházás, a kolozsvári metró már két évvel ezelőtt elveszítette ezt a finanszírozási forrást. A PNRR negyedik, fenntartható közlekedéssel foglalkozó komponense a Kolozsvárra tervezett, 2,6 milliárd eurós metróberuházás költségvetésének több mint 10 százalékát fedezte volna.

Ezt a fenntartható közlekedést célzó komponenst a szállításügyi minisztérium koordinálja.  A kolozsvári metró országos szintű projektként jelent meg a PNRR-ben, de az Emil Boc vezette kolozsvári városháza bonyolítja le. 

A város 2022 legvégén, december 29-én szerződött a minisztériummal a metró megépítésének teljes, 2,6 milliárd eurót kitevő összegére, amelyből 300 millió lej a PNRR-ből érkezett volna. Ahhoz, hogy az Európai Bizottság kifizesse ezt az összeget Romániának, a metrónak majdnem a felét kellett volna megépíteni 2026 augusztusáig: 9,1 kilométert a 21-ből, illetve 9 metróállomást a 19-ből. Ettől a forrástól azonban az ország büdzséje még azelőtt elesett, hogy a kivitelező megejtette volna az első kapavágást.

A Boc vezette helyi adminisztráció ugyanis akkorát hibázott,

hogy az Európai Bizottság úgy döntött, ezt a metróprojektet nem szeretné a PNRR-ből finanszírozni. A közbeszerzést a metróépítésre a kolozsvári városháza még 2022 márciusában kiírta, eredetileg 1,2 milliárd eurós összegre TVA nélkül. Bő egy évvel később, 2023 májusában fogadta el egy négy cégből álló, a török Gülermak vezette társulás ajánlatát, de ekkorra már TVA nélkül is 1,7 milliárd euróra emelte a metróépítés büdzséjét.

A cégtársulással 2023 májusában aláírta a tervezési és kivitelezési szerződést a török, egy évvel később pedig a Kolozs megyei tanács kiállította az építkezési engedélyt. Még épp időben ahhoz, hogy a 2024 júniusi választási kampányban Emil Boc, Nicolae Ciucă, Marcel Ciolacu és Sorin Grindeanu bemutathassa, hogyan lapátol egy halom földet, amit előzőleg egy kotrógép hányt oda az egyik Szászfenesre tervezett metróállomás helyszínének gondosan lekavicsozott részére.

Két hónappal később az a Sabin Sărmaș dobta be a hírt a köztudatba, hogy a metró elesett a PNRR-finanszírozástól, aki nem tudta legyőzni Emil Boc-ot a polgármesterválasztáson 2024. június 9-én, pár nappal a nagy lapátolás után. Az akkor képviselő Sărmaș saját kormányzati forrásaira hivatkozva állította, hogy a kolozsvári metró közbeszerzési hibák és a kivitelezés lassúsága miatt esik ki a PNRR-ből.

Hogy pontosan milyen hibát vétett a kolozsvári adminisztráció,

azt az Economedia derítette ki, és írta meg 2024 októberében. A lap megszerezte az Európai Bizottságnak azt a levelét, amelyben elmagyarázza a román kormánynak, miért nem hagyott jóvá bizonyos kifizetéseket a PNRR-ben. 

A cikk szerint az EB összevetette a metró közbeszerzési eljárását a romániai SEAP-ban és az uniós közbeszerzési platformon, és akkora eltéréseket tapasztalt, hogy megvonta a támogatást ettől a beruházástól. Míg a SEAP-ban, a hazai közbeszerzési platformon kilencszer módosította a kiírást a kolozsvári városháza, addig az uniós platformon csak öt módosítást tüntetett fel: azt, hogy ötször tolta ki az ajánlattevés határidejét. 

Azt azonban ott nem tette közzé idejében, hogy a metróépítés összegét 1,2 milliárd euróról 1,7 milliárdra emelte, és nem is hosszabbította meg ilyen mértékben az ajánlattevés határidejét. Az EB azt állítja, a kolozsvári városháza a határidő előtt mindössze két héttel emelte meg a kiírás összegét 30 százalékkal, és a minimumkövetelményeken is módosított. 

A SEAP-ban a módosítást Kolozsvár úgy oldotta meg, hogy felfüggesztette a közbeszerzést, de ez nem látszott az uniós platformon is. Az EB szerint az uniós szabályok ilyenkor azt írják elő, hogy az ajánlatkérő kezdje újra az egész közbeszerzési eljárást az új követelményekkel annak érdekében, hogy aki szeretne, az méltányos versenyfeltételek mellett tudjon ajánlatot tenni a meghirdetett munkálatokra.

Tavaly nyáron aztán egyértelművé vált, hogy a kolozsvári metró elesik a PNRR 300 millió eurójától azokkal a projektekkel együtt, amelyekről már akkor látszott, hogy képtelenség befejezni 2026 augusztusáig. 

Ennek ellenére Emil Boc polgármester nem vállalt felelősséget 

sem a kivitelezés késlekedése, sem az elhibázott közbeszerzés miatt. Az előbbiről a Euronews-nak azt nyilatkozta, kizárólag a kormány döntése, hogy bent tartja-e metróprojektet a PNRR hitelkeretében. 

Az uniós közbeszerzési platformon vétett hibát sem ismerte el, arról két, egymásnak némileg ellentmondó állítást tett 2025 júlliusában. Egyrészt a technikára fogta, szerinte a SEAP nem szinkronizálódott az uniós közbeszerzési platformmal. Másrészt azt mondta, hogy amit a városháza közölt a SEAP-on, azt elküldte az Európai Unió Hivatalos Lapjának is, de az nem jelzett vissza nekik, hogy gond lenne a közbeszerzés meghirdetésének módjával.

A szállításügyi minisztérium már 2024 októberében azt közölte, hogy a zöld kötvényekből fogják fedezni a metróépítés addigi kiadásait. Emil Boc csak 2025 augusztusában mondta ki, hogy a PNRR nem az egyedüli uniós forrás, amiből finanszírozhatják a metróépítést, és decemberben azt, hogy biztosan nem a PNRR-ből fogják fedezni.

A kolozsvári metró kivitelezése a városháza saját kimutatása szerint 2026 augusztusában 2,55 százalékon áll.

Az Átlátszó Erdély ebben a cikkben mutatta ki, hogy a metró Kolozsváron épp a PNRR-s finanszírozásra történt hivatkozással előzte meg az olcsóbb és egyszerűbb HÉV ötletét, és hogy miért nem stimmelnek azok a becsült utasszámok, amelyre a metrót alapozzák a megvalósíthatósági tanulmányban.

340 millió euró úszott el meg nem épült gátakon

A kormány azt tervezte, hogy a PNRR-ből fog felújítani 20 vízgyűjtő gátat, és felújítani, illetve megépíteni 20 vésztározót és több mint 500 kilométernyi árvízvédelmi töltést. Végül egyetlen vízgyűjtő és egy vésztározó maradt, több százmillió euró elveszett, az árvízvédelmi vonalak pedig nem készültek el.

Az árvízkockázatot a PNRR 1-es, vízgazdálkodási komponensében csökkentette volna a kormány az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó beruházásokként. A Román Vizügy Országos Igazgatósága (ANAR) 340 millió euró értékű beruházási tervet dolgozott ki. A program része volt a meglévő víztározók víztároló berendezéseinek digitalizálása és automatizálása, valamint az árvízvédelmi töltések, gátak és vésztározók felújítása.

 A befejezési határidő 2026 júniusa volt. 2025 júniusában több projekt még csak a közbeszerzési szakaszban tartott, a PNRR minden egyes újratárgyalásával pedig újabb beruházások kerültek le a listáról. 2025 novemberére az eredetileg 510 kilométernyi árvízvédelmi vonal, 20 gát és 20 vésztározó helyett már csak két beruházás maradt: a lesi víztározó gát, amelyet nemrég hivatalosan is átadtak, valamint a szalárdi vésztározó. A teljes PNRR-s beruházási listáról egyedül ezeket fejezték be.

A beruházások jelentős részét már 2025-ben levették az eredeti PNRR-listáról. „Az építőanyagok és az energia drágulása, valamint a piac blokkoltsága miatt, ami a nyilvános közbeszerzéseken – mind a SEAP, mind a JOUE platformján – 2023-ban tapasztalt ajánlathiányban mutatkozott meg, a PNRR-t újratárgyalták az Európai Bizottsággal” – közölte a vízügy. Ez eredetileg 46 millió euró értékű beruházáscsökkentést jelentett a gátak és vésztározók felújítására szánt programban.

„Lesznek olyan projektek, amelyek nem haladtak előre, és sajnos le kell majd mondanunk róluk” – mondta Diana Buzoianu környezetvédelmi miniszter 2025-ben. „Vannak projektek, amelyek elbuktak. A vízügynél erre konkrét példa a gátak és töltések esete. Ezeknek a beruházásoknak jelentős része ma sem haladt előre” – tette hozzá a miniszter.

2025 júniusában az ANAR arról tájékoztatott bennünket, hogy az árvízvédelmi töltések felújítását célzó projektek közül – összesen 13 beruházás, amelyekkel a 408 kilométeres célértéket kellett volna elérni – mindössze háromnak voltak jóváhagyva a műszaki-gazdasági mutatói. Ezek összesen 148 kilométernyi gátat érintettek. 

A meglévő vésztározók felújítására vagy újak kialakítására irányuló 13 projekt közül mindössze hatnak voltak jóváhagyva a műszaki-gazdasági mutatói, összesen nyolc vésztározó felújítására. A többi projekt a jóváhagyás különböző szakaszaiban volt.

A PNRR vízgazdálkodási komponensének szükségességéről szóló dokumentum szerint a Romániában 1990 előtt épített víztározók több mint 75 százaléka csak korlátozottan működik. A dokumentum a Világbank 2018-as jelentésére hivatkozva három fő hiányosságot emel ki, amelyek a víztározók biztonságát veszélyeztetik: a jelentős és veszélyes szivárgásokat, a víztározókban zajló feliszapolódási folyamatot, valamint a hidromechanikai berendezések elhasználódását.

A dokumentum „jelentős szerkezeti hiányosságokról” is beszél az alapozások, a szigetelési és vízelvezető rendszerek, valamint az elavult hidromechanikai berendezések esetében. „Veszélyes természeti jelenségek bekövetkezése vagy az üzemeltetés következtében kialakuló incidensek, illetve balesetek esetén a veszélynek kitett lakosság számát 550 ezer főre becsülik” – figyelmeztet a dokumentum.

Öt olyan víztározót nevez meg, amely sürgős beavatkozást igényel: Siriu (Buzău megye), Les (Bihar megye), Úzmező (Bákó megye), Valea de Pești (Hunyad megye) és Dridu (Ialomița megye). Arról, hogyan védi az állam a lakosságot az árvizektől, a Context.ro írt részletesen.

Hidrogénvonatokat vásároltunk üzemanyag-ellátás és PNRR-pénz nélkül

A PNRR egyik legnagyobb finanszírozott projektje, 12 hidrogénvonat beszerzése elveszítette a finanszírozását, miután a vonatok beszerzésére kiírt közbeszerzést többször is eredménytelenül zárták le, mert a hatóságok egyetlen megfelelő ajánlatot sem kaptak.

A finanszírozást 2026-ban vonták meg, miközben a Vasúti Reformhatóság (ARF) még a legutóbbi közbeszerzésre beérkezett ajánlatokat vizsgálta. Az ARF végül 1,61 milliárd lejért megvásárolta a vonatokat.

A közbeszerzést a Siemens Mobility román, német és osztrák cégéből álló konzorcium nyerte: A vonatok leszállításáig az ARF-nek egy hidrogénszolgáltatót is találnia kell, amelyet új közbeszerzés keretében választ ki. A hatóságok azonban jelenleg még nem tudják, honnan biztosítsák a vonatok feltöltéséhez szükséges zöldhidrogént. Az ARF szerint a Siemensnek kötelessége „technikai segítséget nyújtani a hidrogén-ellátási szolgáltatásokhoz”.

Emil Voinea, a Siemens Mobility Romania vezérigazgatója a Club Feroviarnak adott, idén májusi interjújában hangsúlyozta, hogy a vállalat feladata csupán a vonatok leszállítása, a hidrogénellátás pedig a román hatóságok problémája.

„A szerződéses feltételeknek megfelelően kizárólag az ARF, illetve a vonatokat üzemeltető vállalatok hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogyan oldják meg a hidrogénellátást, a Siemens Mobility által rendelkezésre bocsátott specifikációk betartásával” – mondta Emil Voinea.

Az első vonatokat várhatóan 2028 augusztusától szállítják le. Jelenleg az ARF és a beszállító még arról egyeztet, milyen legyen a vonatok belső kialakítása. Egyelőre az sem világos, hogy milyen pénzből fizetik majd ki őket. „A tervek szerint a szerződés finanszírozását a Közlekedési Program keretében elkülönített pénzügyi források biztosítják” – közölte az ARF augusztus végén.

142 millió euró gurult el nem létező bicikliutakon

Kerékpárral Nyugaton néven a Temes Megyei Tanács Arad, Krassó-Szörény és Hunyad megyével partnerségben 142 millió euró értékű, 1729 kilométeres kerékpáros útvonal-hálózat kiépítésére kapott finanszírozást.

A műszaki előkészítés során az útvonalat felülvizsgálták és kibővítették: a Temes Megyei Tanács 2024-ben arról tájékoztatott, hogy a négy kedvezményezett partner által összegyűjtött adatok alapján – részben a kisajátítások elkerülése, részben az útvonal vonzerejének növelése érdekében – a hálózat hossza 1856 kilométerre nőtt.

A projekt a műszaki-gazdasági dokumentáció elkészítéséig jutott. 2024-ben szerződést kötöttek az Eurocerad International kft-vel a DALI-elemeket is tartalmazó megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére, áfa nélkül 18,7 millió lej értékben. 2025-ben jóváhagyták a projekt műszaki-gazdasági dokumentációját.

2025 augusztusában a Temes Megyei Tanács a munkálatok tervezésére és kivitelezésére is kiírta a közbeszerzést, hét részre bontva. A közbeszerzési dokumentáció azonban egyértelműen kimondta, hogy a „PNRR keretében történő finanszírozás leállítása” miatt a szerződések odaítélése új finanszírozási forrás azonosításától függ.

A projekt PNRR-ből való kivételének, illetve felfüggesztésének oka a kivitelezés elégtelen előrehaladása és az volt, hogy a munkálatokat nem lehetett volna a PNRR menetrendjén belül befejezni – nem pedig az, hogy lemondtak volna az infrastruktúra megépítéséről.

A projektet jelenleg a Krassó-Szörény Megyei Tanács hivatalosan „felfüggesztett projektként” jelöli, a fejlesztési minisztérium dokumentumaiban pedig „egyoldalúan megszüntetettként” szerepel. Egyelőre nem találtunk olyan hivatalos határozatot vagy nyilatkozatot, amely megerősítené, hogy a „Kerékpárral Nyugaton” projektet más finanszírozási forrásra helyezték volna át.

A Temes Megyei Tanács az Átlátszó Erdélynek küldött válaszában azt írta, hogy a projektet „befolyásolták, de nem blokkolták” a közbeszerzési óvások, valamint az útvonalak módosítása a kisajátítások elkerülése érdekében. Bár a hatóságok meg akarták építeni a kerékpárutakat, a fejlesztési minisztérium 2025 novemberében úgy döntött, hogy megszünteti az uniós finanszírozást és lezárja a projektet. Loredana Lungu, az intézmény szóvivője szerint a projekt továbbra is életképes, ha találnak más forrást a kerékpárutak megépítésére, a műszaki dokumentáció pedig a jövőben újra felhasználható.

Így nem védjük a 250 védett területet

A Cristian Ghinea volt miniszter által kidolgozott PNRR célul tűzte ki legalább 250 védett természeti terület jóváhagyott kezelési tervének aktualizálását. A beruházás a PNRR visszafizetendő finanszírozási komponensében szerepelt, vagyis hitelből finanszírozták volna, 120 millió euró értékben.

A Környezetvédelmi Minisztérium 2023 augusztusában írta alá a finanszírozási szerződést a Védett Területek Országos Ügynökségével (ANANP). Az MMAP 2024 júniusában jelölte ki a végrehajtó ügynökségként, majd két hónapra rá megszüntette. Az ANANP Daniel Fechet miniszter döntése nyomán egyesült az Országos Környezetvédelmi Ügynökséggel (APM). 

A kormány csak 2025 áprilisában állapította meg az így létrejött Országos Környezet- és Védett Területek Ügynökségének szervezeti és működési szabályait, vagyis az új struktúra csak nyolc hónap után válhatott egyáltalán működőképessé.

A projekt a gyakorlatban lassan haladt. A minisztériumnak a beruházáshoz kidolgozott útmutatója kifejezetten azonosítja a kezelési tervek kidolgozásának és aktualizálásának piacán fennálló problémákat: kevés, korlátozott kapacitású gazdasági szereplő, elakadások a kidolgozás, aktualizálás és jóváhagyás folyamatában, és ennek következtében „a PNRR-finanszírozás elvesztésének jelentős kockázata”. A dokumentum szerint a 250 kezelési terv elkészítésének határideje 2026. június 30. volt.

2025 októberében a minisztérium a PNRR újratárgyalásakor mutatta be a projekt helyzetét. Akkor már több mint 128 millió euró összértékű finanszírozási szerződés volt érvényben. A projektet ugyanakkor ekkor kivették a PNRR-ből, és nem találtunk olyan döntést, amely más finanszírozási forrást jelölt volna meg.

A Neamț megyei kórháztól elvették az uniós százmilliókat

Neamț megye lakói egy új, 326 millió euró értékű megyei kórházban kaphattak volna ellátást. A költségek kétharmadát uniós forrásból fedezték volna, a dokumentumok szerint azonban a fennmaradó 30 százalékhoz nem jelöltek meg finanszírozási forrást. Két évnyi érdemi előrelépés nélkül a Megyei Tanács bejelentette, hogy a kórházat az Egészségügyi Egységek Infrastruktúrájába történő Nemzeti Beruházási Program (PNIIUS) közpénzalapjából építik meg.

A PNIIUS keretében a beruházás finanszírozása csaknem teljes egészében biztosított. A Neamț Megyei Tanácsnak mindössze 0,5 százalék alatti részt kell vállalnia, ami körülbelül 1,5 millió eurót jelent.

A Neamț Megyei Tanács válaszában azt írta, hogy az Egészségügyi Minisztérium 2025 novemberében értesítést küldött a PNRR-finanszírozás egyoldalú megszüntetéséről. Az intézmény ugyanakkor sikerként értékelte, hogy a projekt teljes értéke jogosult finanszírozásra a PNIIUS keretében.

A váradi kórház elveszítette a PNRR-pénzt, de 7 millió euróval drágább lett

A forradalom utáni első állami, nulláról és PNRR-forrásból felépülő 326 ágyas kórház kellene kiszolgálja a Bihar megyeieket. 2023 decemberében Nagyvárad önkormányzata 135 millió euró értékű finanszírozási szerződést írt alá az új fertőző betegségek és tüdőgyógyászati kórházra. Alig három évvel később a projekt kikerült a PNRR-ből, mert nem tudták tartani a kivitelezés és az elszámolás szigorú határidejét.

A helyi hatóságok által csak 2026 júliusának végén jóváhagyott kényszermegoldás az volt, hogy a beruházást áthelyezték az Egészségügyi Program 2021–2027 keretébe. 

A tervezési kudarc azonban magasabb számlával is járt: a beruházás teljes új értéke 142 millió euróra nőtt, a város teljes hozzájárulását pedig körülbelül 10 millió euróra becsülik. A polgármesteri hivatal az árkülönbséget azzal indokolta, hogy szükség volt „az új előírásokhoz való igazításra és a költségek aktualizálására”.

Bár a munkatelepet hivatalosan csak 2024 szeptemberében nyitották meg, a helyi közigazgatás a bürokráciára hárítja a felelősséget, és a PNRR-pénz elvesztését egyszerű technikai átcsoportosításként mutatja be. „A közbeszerzési eljárások, az ezek során benyújtott óvások, valamint a beruházás rendkívül nagy mérete miatt már nem tudtuk tartani a munkálatok PNRR keretében történő befejezéséhez szükséges határidőt” – mondta Florin Birta polgármester Nagyvárad önkormányzatának hivatalos oldalán.

Az új egészségügyi komplexum megépítése félúton jár, a több mint 27 millió euró értékű orvosi felszerelések közbeszerzései még folyamatban vannak. „Jelenleg a kórház épületeinek szerkezete 100 százalékban elkészült. Összességében a kórház készültségi foka jelenleg körülbelül 50 százalék” – közölte a polgármester a városháza hivatalos oldalán.

A polgármester ugyanott új határidőt is bejelentett a kórház megnyitására: 2027 vége vagy 2028 első fele.

Valami bűzlik a digitalizált ökoszigetek körül

190 millió eurót veszítettünk el, amelyből a romániai városokat digitalizált hulladékgyűjtő szigetekkel szerelték volna fel. A konténerekbe a hulladékot öt külön kategóriában gyűjthetjük, már ahol felszerelik őket: vegyes háztartási, biológiailag lebomló, műanyag és fém, papír és karton, valamint üveg hulladékra szelektálhatjuk. 

A végső cél az volt, hogy a hatóságok pontos képet kapjanak a begyűjtött hulladék mennyiségéről és típusáról. A konténerek csak kártyával nyithatók, és adatokat szolgáltatnak a begyűjtött hulladék mennyiségéről és típusáról, valamint arról is, kik helyezik el a hulladékot bennük.

2024 szeptemberéig 7000 digitalizált ökoszigetet, 2026 júniusáig pedig legalább 13 752 ökoszigetet kellett volna telepíteni 260 millió euróból. A Környezetvédelmi Minisztérium szerint a hat hónapos késést a közbeszerzések megóvása okozta. 2025 áprilisában mindössze 2800 ökoszigetet vettek át a települések. A késések miatt a projekt végül elveszítette finanszírozásának 70 százalékát.

Az Európai Bizottsággal folytatott újratárgyalás után az ökoszigetekre 72 millió eurós költségvetés maradt. Az új cél pedig 5000 ökosziget lett 2026 júniusáig. „A Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztérium teljesítette a PNRR új, jelentősen csökkentett célértékét. Országos szinten a PNRR keretében 5091 ökosziget készült el” – nyilatkozta Diana Buzoianu környezetvédelmi miniszter.

Egyes városok, köztük Nagyvárad, 2024-ben leállították az ökoszigetek telepítését. A tervezett 375-ből mindössze 100-at helyeztek üzembe. A városháza azután állította le a telepítést, hogy problémákat észlelt a kártyás nyitó-záró rendszerrel.

Megpróbáltuk megtudni a Környezetvédelmi Minisztériumtól, hány romániai önkormányzat tapasztalt még problémákat az ökoszigetekkel. „A nagyváradi ökológiai konténerek helyzetével kapcsolatban megjegyezzük, hogy a Környezetvédelmi, Vízügyi és Erdészeti Minisztérium nem rendelkezik információval a digitalizált ökoszigetek működéséről vagy az érintett termékek szállításának leállításáról” – közölte a minisztérium, amely szerint a szerződések lebonyolításáért az önkormányzatok felelősek.

A nagyváradi hatóságok ugyanakkor azt mondták, hogy tájékoztatták a minisztériumot a telepítés leállításáról, és 2024 decemberében elküldték a problémák listáját is. Nagyvárad önkormányzata egy új, továbbfejlesztett ökosziget-modellt is tesztelt. 

A kórház, ahol az egész PNRR-t bejelentették: Make It Real

2021 szeptemberében a Bukaresti Egyetemi Sürgősségi Kórházból Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Klaus Iohannis, Románia elnöke és az akkori miniszterelnök, Florin Cîțu bejelentette, hogy zöld utat kapott Románia PNRR-je.

„A COVID–19-járvány nagyon világosan megmutatta, hogy az egészségügyi rendszer sérülékenysége mélyreható hatással van a gazdaságra, a kormányokba vetett bizalomra és a társadalmi kohézióra. Ezért az egészségügyi beruházások a terv meghatározó pillérét jelentik. A Bukaresti Egyetemi Sürgősségi Kórház, amelyet most von der Leyen elnök asszonnyal együtt meglátogattam, jól példázza azt a hozzájárulást, amelyet az uniós források a romániai kórházi infrastruktúra korszerűsítéséhez nyújtanak. E források felhasználásával a betegek minőségi ellátásban és a terület legkorszerűbb technológiáiban részesülhetnek” – mondta Iohannis elnök az Európai Bizottság elnökének látogatása alkalmából.

Öt évvel később a Bukaresti Egyetemi Sürgősségi Kórház A1-es és A4-es szárnyának bővítését, valamint külső parkolók kialakítását célzó, 168 millió euró értékű projektet – amelyből 134 millió euró lett volna uniós forrás – kivették a PNRR-ből, és a finanszírozási szerződés felmondásának eljárása alatt áll – közölte a Beruházási és Európai Projektek Minisztériuma.

2022-ben a kórház városrendezési bizonylatot kért, a főváros polgármestere, Nicușor Dan azonban megtagadta annak kiadását, mert a G4media szerint az egészségügyi intézmény védett területen helyezkedett volna el, ahol PUZ-ra, vagyis övezeti városrendezési tervre volt szükség. A projektet 2022 májusában oldották fel, amikor a PNL-PSD-s önkormányzati képviselők megszavazták az Általános Városrendezési Terv (PUG) régi szabályzatának módosítását. Eszerint Bukarestben a kórházakat közvetlen engedélyezéssel is bővíteni lehetett vola, előzetes PUZ-jóváhagyás, valamint a beépítési magasságra és a telek beépíthetőségére vonatkozó korlátozás nélkül, védett területeken is – írta a G4media.

A szavazás előtt a liberálisok azzal bírálták Nicușor Dant, hogy akadályozza a projektet, és emiatt elveszhetnek a PNRR-források. Nicușor Dan azt válaszolta, hogy a fővárosi önkormányzat valójában támogatta a projektet.

„Nem akarom elhinni, amit hallok. Vagyis mindezek a kritikák a végrehajtó hatalommal szemben, amely minden támogatást megadott ehhez a projekthez, és megmutatta önöknek, hogy melyek a jogszerűtlenség elemei” – mondta Nicușor Dan a bukaresti önkormányzat 2022. április 28-i ülésének jegyzőkönyve szerint.

2023 októberében közbeszerzést írtak ki a tervezésre és kivitelezésre, 428 millió lej, áfa nélkül értékben. Az eljárást 2024 augusztusában törölték, mert az érdeklődő cégek által benyújtott pontosítási kérelmek nyomán olyan hibákat és hiányosságokat találtak az ajánlati dokumentációban, amelyeket már nem lehetett kijavítani – derült ki a SEAP adataiból.

2024 októberében a Bukaresti Egyetemi Sürgősségi Kórház újabb közbeszerzést írt ki a tervezésre és kivitelezésre, 363 millió lej, áfa nélkül értékben. Az eljárást később törölték, miután az Egészségügyi Minisztérium értesítést küldött a finanszírozási szerződés egyoldalú megszüntetéséről, és nem sikerült más finanszírozási forrást találni – derül ki a SEAP 2026 márciusi értesítéséből. A törlésre vonatkozó értesítésben a kormány 2025-ös 41-es sürgősségi rendeletére is hivatkoznak. A sürgősségi rendelet szerint a 30 százalék alatti megvalósítási arányú projekteket 2026 végéig felfüggesztik, ha nem kezdődnek meg a munkálatok.

A második közbeszerzést megóvták. Öt cégcsoport nyújtott be ajánlatot a közbeszerzési szerződés elnyerésére. A Közbeszerzési Jogorvoslati Tanács (CNSC) 2025 februárjában helyt adott az egyik ajánlattevő, a Concrete & Design Solutions SRL jogorvoslati kérelmének, és kötelezte a fővárosi kórházat az ajánlati dokumentáció kijavítására. A Concrete & Design Solutions SRL annak a konzorciumnak is tagja, amely a konstancai új „Anya és Gyermek” kórház építésén dolgozik. Ez egy elbukott PNRR-projekt, amelyet továbbra is uniós forrásból finanszíroznak, és amelynek jövőre kellene elkészülnie. Az Info Sud-Est részletesen beszámolt a konstancai projekt alakulásáról.

2025 szeptemberében a Bukaresti Egyetemi Sürgősségi Kórház bővítése is szerepelt azoknak a projekteknek a listáján, amelyek elveszítették PNRR-finanszírozásukat a kormány által elfogadott memorandum nyomán. A finanszírozási szerződést egyoldalúan megszüntették.

A Bukaresti Egyetemi Sürgősségi Kórház bővítésének projektje egy új, három épületrészből álló épület megépítését tartalmazta. A projektben 150 felszíni parkolóhely kialakítását is tervezték.

A bővítés részei:

• új sürgősségi betegellátó egység, 12 kisebb és súlyosabb sürgősségi esetek ellátására szolgáló ággyal, valamint 12, kritikus és nem kritikus betegek megfigyelésére szolgáló ággyal, politrauma-ellátóval, vizsgálószobákkal, CT- és röntgenberendezéssel, valamint ultrahanggal;
• 34 ágyas gasztroenterológiai osztály;
• 11 vizsgálóhelyiség;
• önálló műtőblokk öt műtővel, sterilizálóval, valamint műtét előtti és utáni részleggel;
• 26 ágyas intenzív terápiás (ATI) osztály;
• 48 ágyas ortopédiai osztály, két műtővel;
• kardiovaszkuláris sebészeti, kardiológiai, gasztroenterológiai, belgyógyászati és általános sebészeti osztályok, egyenként 20 ággyal;
• 14 ágyas urológiai osztály.

Az új „Prof. Dr. Dimitrie Gerota” kórház már a kezdetektől a PNRR feketelistáján volt

Bár a projektet 2023 januárjában jogosultnak nyilvánították PNRR-finanszírozásra, ahogy azt a Belügyminisztérium közleményben bejelentette, a 2 milliárd lejes teljes költségvetésű beruházás – ebből 1 milliárd lej uniós forrás – már 2023 szeptemberében felkerült a finanszírozást elveszíteni készülő projektek feketelistájára. Az Egészségügyi Minisztérium akkor hat olyan projekt PNRR-finanszírozásból való kivételét javasolta, amelyeket a megvalósítás szempontjából „magas kockázatúnak” minősítettek – derül ki az Economedia és a G4Media által megszerzett dokumentumból.

Ennek ellenére 2023 decemberében már bejelentették a finanszírozási szerződés aláírását, Marcel Ciolacu (PSD) miniszterelnök pedig az akkori ünnepségen arról beszélt, hogy reméli, 2024 februárjában elkezdődnek a munkálatok.

Hivatalosan azonban a PNRR-finanszírozási szerződést 2024. január 18-án írták alá – derül ki a Belügyminisztérium adataiból. Január 29-én 1,2 milliárd lej, áfa nélkül értékben aláírták a tervezési és kivitelezési szerződést a CCN ALTYAPI YATIRIMLARE VE INSAAT ANNONIM SIRKETI (vezető) és a CNN YATIRIM HOLDING ANONIM SIRKETI (társ) alkotta konzorciummal.

A török CCN Altyapi Yatirimlare VE Insaat Annonim Sirketi más romániai kórházak építésében is részt vesz: a iași-i Regionális Sürgősségi Kórházéban, valamint két kolozsvári beruházásban: a kezdetben PNRR-ből finanszírozott, jelenleg a Kolozs Megyei Tanács forrásaiból épülő gyermekkórházéban, illetve az uniós forrásból finanszírozott Regionális Sürgősségi Kórház építésében.

Csak egy évvel később, 2025. január 17-én adták ki a munkálatok megkezdésére vonatkozó utasítást – tájékoztatott a Belügyminisztérium. A projekt befejezési határideje 2026. június 30. volt.

2025 szeptemberében a román kormány bejelentette azon kórházak listáját, amelyeket már nem lehet PNRR-forrásból finanszírozni. Ezeket az Egészségügyi Program uniós forrásaira helyezték át. A listán szerepelt a „Prof. Dr. Dimitrie Gerota” kórház is. 

„Megállapodtunk abban, hogy azokat a kórházak építését, korszerűsítését és felszerelését célzó projekteket, amelyek 36 százalékban sem készültek el, átkerülnek az Egészségügyi Program keretében vissza nem térítendő európai forrásból finanszírozható projektek listájára” – mondta Ilie Bolojan miniszterelnök.

2026. március 27-én aláírták az Egészségügyi Program keretében létrejött finanszírozási szerződést, amelynek teljes értéke 2 milliárd lej. 2026 júniusában a munkálatok fizikai készültsége körülbelül 40 százalék volt a Belügyminisztérium szerint.

A projekt szerint az egészségügyi intézményben 400 ágy szolgálja majd a folyamatos fekvőbeteg-ellátást, 40 ágy a nappali kórházi ellátást, 50 pedig az aneszteziológiai és intenzív terápiás ellátást, vagyis összesen 490 ágy.

„Az új egészségügyi intézmény három, eltérő magasságú épületrészből áll majd, amelyekhez egy különálló műszaki épület is csatlakozik. A kórház európai színvonalú, integrált és multidiszciplináris szolgáltatásokat nyújt majd – a kivizsgálástól és diagnózistól a kezelésig –, mind az akut betegségek, mind a krónikus betegségek rehabilitációja és utógondozása terén. A betegek hatékony és biztonságos egészségügyi szolgáltatásokhoz férhetnek hozzá, miközben csökken a diagnózis felállításához szükséges idő és a költségek” – közölte a Belügyminisztérium.

20 elektromos motorvonat is kigurult a PNRR-ből

A Vasúti Reformhatóság 919 millió lejből, amelyből 558 millió lej uniós forrás volt, 20 interregionális elektromos motorvonat beszerzését tervezte. A 2021-ben indított projektet végül szintén kivették a PNRR-ből.

2022 nyarán a Vasúti Reformhatóság (ARF) csaknem félmilliárd euró értékű közbeszerzést írt ki, ősszel azonban törölték az eljárást, mert az öt érdeklődő vállalat közül egyik sem nyújtott be ajánlatot.

2022 novemberében új közbeszerzést írtak ki, 2023 decemberében pedig szerződést kötöttek a lengyel POJAZDY SZYNOWE PESA BYDGOSZCZ SPÓŁKA AKCYJNA vállalattal.

A PNRR-finanszírozási szerződést 2023 áprilisában írták alá – derül ki a Vasúti Reformhatóság tájékoztatásából. A projektet a PNRR-ből és az állami költségvetésből, vagyis a szállításügyi minisztérium költségvetéséből finanszírozták volna. A projekt teljes értéke 919 millió lej, ebből 558 millió lej uniós forrás. „A projekt megvalósítási időszaka 60 hónap. A jogosultsági szabályoknak megfelelően a projekt tevékenységei 2021 novemberében kezdődtek, és 2026. december 30-ig tartanak” – közölte az ARF.

2024 májusában a lengyel vállalatot az ajánlat újraértékelése után is megerősítették a szerződés nyerteseként. Az újraértékelést a Bukaresti Ítélőtábla rendelte el az Alstom jogorvoslati kérelme nyomán.

A minisztérium az ARF-en keresztül a lengyel vállalattal a Közbeszerzési Jogorvoslati Tanács (CNSC) számára kedvező döntése alapján kötötte meg a szerződést. Az Economedia szerint a szerződés aláírása a közigazgatási jogorvoslati döntés után „kötelező” volt, és nem várták meg, hogy az ügyben esetleg további óvást nyújtsanak be a Bukaresti Ítélőtáblához.

2025 májusában az ARF további kilenc elektromos motorvonatot vásárolt a lengyelektől, amelyek így a már megvásárolt 20 szerelvényhez csatlakoztak. A kilenc elektromos motorvonatot a Modernizációs Alapból finanszírozzák – közölte az ARF. A Modernizációs Alap egy másik európai finanszírozási eszköz.

2026 januárjának végén aláírták az első elektromos motorvonat leszállítási határidejére vonatkozó kiegészítő szerződést – írja az ARF.

2026 áprilisában megszűnt a PNRR-finanszírozási szerződés, és aláírták a Modernizációs Alapból származó finanszírozási szerződést.

Ciprian Șerban (PSD) közlekedési miniszter ekkor azt jelentette be, hogy már 2026-tól fokozatosan forgalomba állítják az új elektromos motorvonatokat „az ország történelmi régióit összekötő stratégiai útvonalakon: Kolozsvár – Segesvár – Brassó; Kolozsvár – Gyulafehérvár – Simeria – Târgu Jiu – Craiova; Brassó – Ploiești – Buzău – Focșani – Bákó – Pașcani – Iași / Suceava; Galați – Brăila – Konstanca – Mangalia, valamint Bukarest – Călărași között”.

„Ahogy befejeződnek a jelenleg folyamatban lévő villamosítási munkálatok, a vonatok további, a regionális mobilitás fejlesztése szempontjából alapvető útvonalakon is közlekednek majd: Nagyvárad – Kolozsvár – Brassó és Kolozsvár – Craiova – Calafat” – tette hozzá a miniszter.

Ugyancsak 2026 áprilisában megtörtént az egyik elektromos motorvonat előzetes átvétele a bukaresti Obor vasútállomáson. Az ARF szerint 2026 januárja és júliusa között további elektromos motorvonatok előzetes átvételét is elvégezték.

Érdemes megjegyezni, hogy ezzel párhuzamosan az ARF 62 új, rövid távú (Regio) elektromos motorvonatot is beszerez. Ezt a szerződést is a lengyel PESA nyerte. A projektet uniós forrásból és az állami költségvetésből finanszírozzák, teljes értéke 2,7 milliárd lej.

2026 augusztusának elején az ARF bejelentette, hogy az első öt regionális elektromos motorvonatot átadták a CFR Călători vasúttársaságnak, és megkezdték a közlekedést az alábbi útvonalakon:

• Bukarest Északi pályaudvar – Brassó;
• Bukarest Északi pályaudvar – Konstanca;
• Bukarest Obor – Konstanca;
• Fetești – Konstanca.

Augusztus végén az ARF arról is beszámolt, hogy átadta az első négy regionális elektromos motorvonatot a Transferoviar Călători társaságnak.

Mindkét új elektromos motorvonatok szállítására vonatkozó projektet uniós forrásból finanszírozzák, azonban eredetileg csak az egyik szerepelt a PNRR-ben. A 62 regionális elektromos motorvonatra vonatkozó projektet nem a PNRR finanszírozta. A 20 interregionális vonatra vonatkozó projekt szerepelt a PNRR finanszírozási listáján, később azonban áthelyezték a Modernizációs Alapba.

A cikket összeállító csapat:
Riporterek: Szabó Tünde, Sipos Zoltán (Átlátszó Erdély); Tudor Chiriac, Cristian Moroșanu (Monitorul de Botoşani), Gabriel Mateescu, Petruț Iacob (Info Sud-Est), Georgiana Anghel (Context.ro)
Szerkesztő: Biro Attila
Tényellenőrzés: Iulia Stănoiu
Grafika: Gabriel Mateescu

Ez az anyag az Independent MediaColab: a gyakorlati közösségtől a cselekvési közösségig a médiában projekt keretében készült, amelyet a Civic Engagement Program finanszírozott, a Svájci Hozzájárulás támogatásával, az EU-n belüli gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése céljából. Az anyag tartalma nem feltétlenül tükrözi Svájc hivatalos álláspontját.

The post Szégyenlistánk Európában: milliárdokat veszítettünk a PNRR-ből a hozzá nem értés miatt. INTERAKTÍV TÉRKÉP 1622 bebukott projektről appeared first on Átlátszó Erdély.

Update 10.08.2026: A Kolozsvári Rendőrség Bűnügyi Nyomozóirodájának rendőrei nyomozást indítottak, majd augusztus 8-án házkutatást tartottak a Biró Botond lakóhelyén. A nyomozók adathordozókat és más, az ügy szempontjából fontos tárgyakat foglaltak le. A begyűjtött bizonyítékok alapján Birót 24 órára őrizetbe vették, és több rendbeli csalás elkövetésével gyanúsítják.

Több száz ember maradt hoppon az Untold fesztivál első napján: a hónapokkal korábban, féláron megvásárolt belépőikről augusztus 6-án este derült ki, hogy nem érvényesek. A vásárlók egy része több száz kilométert utazott Kolozsvárra, majd egy Piezișă utcai kocsma előtt szembesült azzal, hogy átverték.

A Facebook az utóbbi napokban tele van az átvert személyek történeteivel, és az is kiderül, hogy az idei Untold csak a jéghegy csúcsa. Beszámolók szerint Biró Botond nevéhez több más, hasonló ügy kapcsolódhat, az első homályos rendezvényszervezős ügylete tíz évvel ezelőtt lehetett.

Azonban mi most az Untolddal kapcsolatos esetre koncentrálunk. Mintegy tucatnyi károsulttal beszéltünk, átnéztük a nekik küldött jegyeket és szerződéseket, és összevetettük az azokban szereplő adatokat a hivatalos cégadatokkal. Elbeszéléseikből, a velünk megosztott e-mailekből és a cégadatbázis alapján az alábbi kép rajzolódott ki:

• Az Untold-jegyeket korábban, hónapokkal ezelőtt vásárolták meg, sokkal olcsóbban (legtöbbször nagyjából féláron) a „hivatalos” árhoz képest;
• Az eladó minden esetben Biró Botond vagy egy általa megbízott viszonteladó, „promoter” volt, akit aztán szintén hamis belépővel „fizettek ki”;
• A jegyeladásból befolyó pénz egy része Biró Botond magán bankszámlájára ment;
• Miután kifizették, e-mailben kaptak egy valódinak tűnő, QR kóddal is ellátott jegyet, melyen az Alcatraz Events a fesztivált támogató Orange telefonszolgáltató partnereként volt feltüntetve;
• Augusztus 4-én és 5-én is kaptak egy-egy e-mailt a regisztrációs procedúráról, miszerint a Piezișă (ismertebb nevén: Hányinger) utca 6. szám alatt található kocsmában kell elkezdeni a regisztrációt;
• Több százas nagyságrendű tömeg verődött össze augusztus 6-án este a kocsma előtt, itt azonban a pultos lány semmit nem tudott az egészről, a kocsmát üzemeltető Biró Botond pedig nem jelent meg. 

A kárvallottak még aznap, éjfél előtt kaptak egy újabb e-mailt egy „szolgáltatási szerződéssel”, melyben Biró Botond, amellett hogy visszaadja a belépők árát, 1 000 (máshol 1 300) lej kártérítést is ígért.

Csakhogy ez a szerződés rengeteg sebből vérzik. Ha a szerződésben szereplő adatokat összevetjük a cégadatbázissal, azonnal kiderül, hogy:

• A cég nevéből hiányzik egy betű: Alcatraz Events helyett Alcatraz Event;
• Az adószámában is fel van cserélve egy szám (50021620 helyett 50026120), és ez a téves adószám egy másik jogi személyé;
• Nem találtunk arra utaló információt, hogy Biró Botond lenne ennek a cégnek az adminisztrátora;

További furcsaság ebben a szerződésben, hogy:

• Az Orange mobilszolgáltatóval megkötött szerződés száma üresen van hagyva, és máshol semmilyen nyomát nem találtuk ilyen együttműködésnek;
• Az Orange mobilszolgáltató által „szponzorált”, vagyis ingyenes jegyeket 600 lejért árulják;
• A szerződés alján látható „digitális aláírás” (semnat electric – sic) sem létezik.

A profilja szerint kocsma üzemeltetésével foglalkozó Alcatraz Events Kft. ugyanis Biró Botond anyukája, Biro Elisabeta Irina 100 százalékos tulajdona, szintén ő az ügyvezető. Biró Botond neve a cégadatbázisban sehol nem szerepel, és nem találtunk bizonyítékot arra, hogy lenne felhatalmazása a cég képviseletére – noha egy ilyen felhatalmazás meglétét kizárni sem tudjuk.

Egy sor kérdéssel megkerestük Biró Botondot, aki írásban válaszolt is. Alább a válaszok minimális szerkesztéssel olvashatóak.

A cégadatbázis szerint az Alcatraz Events Kft. tulajdonosa és adminisztrátora Biro Elisabeta Irina, neked semmi közöd ehhez a céghez. Kicsoda ez a hölgy?

A cégben fel vagyok hatalmazva a cég vezetésére és adminisztrálására (a cég az enyém). Az anyukám neve csak adminisztratívan szerepel, minden szerződést, minden döntést én hoztam meg az ő tudta nélkül. 

Miért szerepel a kárvallottaknak küldött szerződésben a te neved a cég igazgatójaként? 

Mivel a felhatalmazással a céget én adminisztrálom, ezért szerepel a kárvallottak szerződésén az én nevem.

Ebben a szerződésben számos apró hiba van (például a cég adószámában egy szám fel van cserélve), ami miatt ez a szerződés, ha meg is kötik, semmisnek nyilvánítható. Mi több, a szerződésen nincsen elektronikus aláírás. Ez szándékos?

A szerződés igen, hibás. A CUI (adószám) hibája egyszerűen elírás, nem szándékos. 261 van 216 helyett, ez elgépelés. Azért nem került rá aláírás, mert amikor kiküldtem nem volt nálam semmi. Mivel csütörtökön robbant fel a dolog, ezért a helyzet súlyossága és stresszhelyzet miatt gyorsan kiküldtem. Felvettem egy jogásszal a kapcsolatot, kijavítva újraküldjük. 

Folyamatban van a megoldás hogy visszafizessem az emberek élményét. Nagyon sajnálom a helyzetet hogy így alakult. Próbálom elintézni hogy, amit helyre lehet hozni, helyrehozzak, visszautaljak, kárpótoljak. Tudom, hogy sok emberről van szó, hatalmas csalódás és élményveszteség, amit nem tudok kárpótolni.

Miért hiányzik ebből a szerződésből az Alcatraz Events Kft., valamint az Orange Romania Rt. között megkötött szerződés száma? El tudod küldeni ezt a szerződést, ha létezik?

Ez egy kicsit komplikáltabb. Nem tudok szerződést küldeni jelen pillanatban. Mivel számos feljelentés van, és én is megteszem a beismerő vallomást, azt a tanácsot kaptam, hogy ne válaszoljak addig az üggyel kapcsolatos kérdésre, amíg a rendőrségen nem tettem meg a vallomást. A szerződést azután tudom küldeni, miután voltam a rendőrségen.

Hány Untold belépőt adott el az Alcatraz Events Kft., és ebből mennyi pénz folyt be?

Ugyanerre tudok hivatkozni. Előbb a rendőrség, utána, ha tehetem, fogok válaszolni ezekre a kérdésekre. Azonban (azok a számok – szerk. megj.) amik megjelentek a sajtóban és (…) nem állnak messze a valóságtól. (Kommentek 2–300 kárvallottról beszélnek, ennyien jelentek meg az csütörtök este a Piezișă utcai kocsma előtt – szerk. megj.)

Bizonyítani tudom azt is, hogy a jegyeladásokból befolyó pénz egy része nem az Alcatraz, hanem a te személyes bankszámládra ment. Ezt hogyan kommentálod?

Igen, sajnos a saját magánszámlámat használtam. Nem hivatalos úton árultam a jegyeket, ezt is elismerem. Ez könnyen bizonyítható, hisz mindenkinél ott a bizonylat. 

Meghívóként adtuk el a jegyeket, nem hivatalos partnerként. Gondolom a jegyet is látta, azon 0 lejt ír. Tehát igen, elkövettem én is olyan dolgot, amit nem gondoltam át. Ezért is nem csak a cégnek kell vállalni a visszatérítést, hanem nekem, magánszemélyként is.

Nem tudom jogilag hogy lesz ez megoldva, de mindenképpen személyesen, Biró Botondként vállalom a felelősséget, és igyekszem kárpótolni az embereket. A cég egy eszköz volt, a kocsmát próbáltam vezetni vele s belekevertem ezt is.

Várhatóan mekkora összegre rúg a belépők árán felül a kártérítés, aminek a kifizetését szintén vállalod?

Nem tudom, viszont azt igen, hogy volt sok megértő ember is, aki csak a jegy árát kéri vissza. Köszönöm nekik, természetesen, akik igénylik a kártérítést, megpróbálom nekik összeszedni. Ha jól értettem, a minimális kárpótlás, amit adnom kell, az egy Untold bérlet ára, ami 1 300 lej körül forog.

Nyitókép: az Untold fesztivál Facebook-oldala

The post Hamis Untold-jegyek, hibás cégadatok és egy kérdéses partnerség appeared first on Átlátszó Erdély.

Az egyetlen kivétel az ammónia, amelynek a koncentrációja még mindig a hatszorosa a megengedett maximális értéknek. Viszont itt is javulást látunk, mivel április végén még 30-szorosan haladta meg az ammónia koncentrációja a megengedett értéket. Az ammónia nagy koncentrációban mérgező a vízi élővilágra, különösen a halakra.

A szalacsi szennyvizet az Apă Canal Nord-Vest részvénytársaság kezeli, amelynek azok a főként érmelléki települések a részvényesei, amelyeket hagyományosan RMDSZ-es polgármesterek vezetnek. A céget idén többször feljelentettem szennyezés miatt, a környezetőrség pedig megbírságolta. A feljelentések, a hatósági odafigyelés és a bírságok nyomására a cég valóban tisztítani kezdte a szennyvizet.

A minőségi javulás szemmel látható és szagolható

is a környéken, amit az előzött meg, hogy napokig dolgoztak a tisztítóállomáson. Ez nagyszerű! Főleg annak fényében, hogy a szennyvízkezeléssel megbízott Apă Canal Nord-Vest cég vezetője szerint nem lett volna érdemes egy ilyen ócskavastelep felújításával foglalkozni, mint amilyen a szalacsi tisztítóállomás.

Bár a szalacsi szennyvíz még mindig nem elég tiszta, nem teszek egyelőre több feljelentést emiatt a tisztító miatt, mert nem az a cél, hogy a vállalat a pénzét (pontosabban: a pénzünket, hiszen a környék önkormányzatai alapították a vállalatot) büntetésként befizesse. Sokkal hasznosabb lenne, ha arra költene, hogy teljes mértékben megfeleljen a határértékeknek, és a kifolyó víz

ne mérgezze, hanem táplálja a környéket.

Melyet a szennyezés mellett az aszály is sújt. Javasolnék is mindjárt két megoldási lehetőséget, ami olcsóbb is, mint a bírságok befizetése, ha megint feljelenteném a céget a szalacsi környezetszennyezés miatt:

1. a jelenlegit egészítsék ki gyökértéri szennyvíztisztítóval (a gyökértéri vagy gyökérzónás tisztítás olyan természetközeli eljárás, amelyben a szennyvizet náddal, sással vagy egyéb vízi növényekkel beültetett, sóderes-földes talajrétegen szivárogtatják át, a tisztítást a talajban élő baktériumok és a növények gyökérzete végzik, amelyek lebontják a szerves szennyeződéseket);
2. a jelenlegi szalacsi tisztító szomszédságában nemrég szüntette meg a működését egy disznóhizlalda, ennek a tisztítórendszerét fel lehetne használni a szennyvíz további tisztítására.

A szalacsi siker, bár nagyon örvendetes, mégiscsak csepp a tengerben, ha azt vesszük, hogy az Apă Canal Nord-Vest cég ezen kívül még vagy 20 településen látja el ezt a szolgáltatást. Eddigi ismereteim szerint rosszul vagy nagyon rosszul.

Például a tízezer lakosú Székelyhídon a mai napig irtózatosan büdös és szennyezett vizet enged bele közvetlenül az Érbe. És ahol gond van, ott fellépek ezentúl is.

A nyitóképen a székelyhídi, illetve a szalacsi szennyvízkifolyónál július 20-án vett minták láthatók. Fotó: Babos Krisztina.

The post Dolgoztak a szarhuszárok: sokat javult a szennyvíz minősége Szalacson appeared first on Átlátszó Erdély.

A Magyar Hang úgy tudja, az ügyben a Tarr Zoltán vezette társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztérium büntetőjogi eljárás indítását kezdeményezi a közeljövőben. Amennyiben a vizsgálat nyomán bebizonyosodik, hogy annak idején az MMTK jogtalanul lett a rádiók többségi tulajdonosa, az eredeti állapotot kell helyreállítani, vagyis a rádiók Turos Lórándtól visszakerülnek az Erdélyi Médiatér Egyesülethez.

Minden jel arra mutat, hogy Turos Lóránd, az RMDSZ Szatmár megyei szenátora, egyben frakcióvezetője fogja ellenőrizni azt a médiatrösztöt, mely 2017 óta 13,4 milliárd forintot (nagyjából 35 millió eurót) kapott az Orbán-kormányoktól, és amely közel a teljes erdélyi magyar médiát birtokolja.

Mindez a romániai Audiovizuális Tanács (CNA) július 22-i ülésének egy látszólag érdektelen, pár percig tartó napirendi pontjából derült ki, amit a Magyar Hang egy forrása szúrt ki. 

Az online is megtekinthető ülés első napirendi pontjában a CNA előzetes beleegyezését adta ahhoz, hogy a marosvásárhelyi Radio Gaga rádiót üzemeltető cég, a SC Alamo Impex 97 SRL tulajdonosi struktúrája megváltozzon. 

Erre a formális rábólintásra azért volt szükség, mert ez a cég 12 rádiós (földi) frekvenciát birtokol, és a tulajdonosváltásokat a CNA is jóvá kell hagyja.

A lényegi infó azonban a CNA-ülésen is kivetített slide-on van: ebből az derül ki, hogy azért kérik a CNA beleegyezését, mert a SC Alamo Impex 97 SRL-t tulajdonló Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ Nonprofit Kft. (továbbiakban: MMTK) 100 százalékos tulajdonosa az eddigi Radu Morar helyett Turos Lóránd lenne. 

A szatmári RMDSZ-es „sajtómogul”

Bár Turos személye nincsen közelebbről megnevezve, minden forrásunk biztos benne, hogy nem másról, mint az RMDSZ befolyásos politikusáról van szó. Turós újságíróként kezdte a pályafutását, 2012-től 2016-ig a CNA tagja is volt. Szenátori mandátuma mellett vállalkozásai is vannak, például a Szatmári Friss Újság tulajdonosa.

Fontos, hogy a CNA-nak bemutatott slide szerint a médiatröszt kiadója, az Erdélyi Médiatér Egyesület továbbra is különálló entitás maradna. Azonban azzal, hogy az MMTK tulajdonában vannak a frekvenciák és a márkanevek, a magyarországi cég meghatározó kontrollt gyakorol a médiateres kiadványok fölött.

A CNA ülésén megszólalt az Alamo Impex 97 ügyvezetője, Hompoth Szilárd István (ő a tröszt másik cégének, a Prima Press SRL-nek is ügyvezetője). Az igazgató felszólalásából azonban semmi nem derült ki. Elmondta, hogy a tulajdonosváltásról szóló információt ő is egy nappal korábban kapta meg, indoklás nélkül, azzal az utasítással, hogy kezdeményezze a CNA-nál a tulajdonosváltással kapcsolatos jóváhagyási eljárást.

Az MMTK-nál vannak az erdélyi médiatröszt legfontosabb márkái

De miért fontos ez a cég? Az MMTK Nonprofit Kft. a rádiós frekvenciák mellett a Találmányi és Védjegyhivatal (OSIM) adatbázisa szerint a Krónika valamint a Székelyhon kiadványok márkanevét, illetve print és online logóját birtokolja.

Amint azt a Magyar Hang feltárta, a magyar kormány által bőkezűen támogatott Erdélyi Médiatér Egyesületből százmilliós nagyságrendű összegek mentek a múltban vissza az MMTK számlájára – ezen pénzek egy része a márkanevek használata után járó, a Magyar Hang információi szerint évente százmillió forintos nagyságrendű jogdíj.

Vagyis a magyar adófizetők először fizettek egy sor erdélyi médiatermék megvásárlásáért, azután pedig azért fizettek az MMTK-nak, hogy ezek az erdélyi médiatermékek használhassák saját logójukat. Nem megy rosszul az üzlet: a cégnek 2025-ben mintegy 126 millió forint (350 ezer EUR) árbevétele volt.

Összefonódások a Mediaworks-szel

Az MMTK-t 2018-ban hozta létre Liszkay Gábor akkori közvetlen munkatársa, Korda Éva Judit. A cég a kezdetektől fogva tulajdonolta a Krónika és a Székelyhon márkaneveket, később pedig a 12 frekvenciát birtokló Alamo Impex 97 SRL is hozzájuk került egy hűtlen kezelés gyanúját is felvető tranzakció során. Erről a Magyar Hang itt írt.

2023 nyara óta Radu Morar Nicolae a cég tulajdonosa. A Magyar Hang információi szerint a román származású üzletember Liszkay Gábor jó barátja és strómanja, a cég ügyvezetője pedig az a Lazányi Beáta, aki a Mediaworks pénzügyese.

A magyar cégbíróság adataiban anyagunk megjelenésekor nem volt nyoma a tulajdonosváltásnak. 

A Tisza szerint ez „messzemenően barátságtalan lépés”

Az RMDSZ-Tisza kapcsolatok alakulása szempontjából finoman szólva nem szerencsés fejlemény, hogy az RMDSZ rátenné a kezét erre a trösztre, ami lehetővé tenné számára, hogy kézivezérléssel irányítsa az erdélyi magyar sajtó közel egészét. 

Úgy tudjuk, a Tarr Zoltán vezette Kulturális Minisztérium napirendjén ott van a magyarországi milliárdokból felépített erdélyi médiatröszt ügye. A minisztérium egy magas rangú tisztségviselője messzemenően barátságtalan lépésnek tartja ezt az RMDSZ részéről.

A Magyar Hang információi szerint kizárt, hogy a cégvásárlás Turos Lóránd szenátor magánakciója lenne – Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek tudnia kellett a tervről. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a Fidesz és az RMDSZ Magyar Péter háta mögött megegyezett erről. 

Megkerestük Turos Lórándot is. A frakcióvezetőtől többek között első körben azt szerettük volna megtudni, milyen pénzből vásárolná meg ezt a céget, hiszen legutóbbi, 2025-ös vagyonnyilatkozata szerint nem rendelkezik számottevő likviditással.

Továbbá kíváncsiak voltunk arra is, hogy egyeztetett-e az RMDSZ vezetésével erről, illetve érdekelt volna az is, hogy milyen tervei vannak ezzel a céggel.

Az RMDSZ szenátora azonban röviden csak ennyit mondott a telefonba:

„nem nyilatkozom az Átlátszónak, visszhall”.

Borítókép: Turós Lóránd Facebook-oldala

The post Az RMDSZ dugiban rátenné a kezét a Fidesz erdélyi médiatrösztjére appeared first on Átlátszó Erdély.

2021 májusában az újszékelyi unitárius pap, Jakab Zsolt Mihály egy karóval lilára csépelt egy helybéli 70 éves öregembert, Muszka Jóska bácsit. Legalábbis ezt állítja Jóska bácsi, és a nyomok is erre utalnak. De nem csak ő állítja, hogy a pap megverte, mások is. Az anyag megjelenése előtt és után is jelentkeztek panaszosok, aki a pap gonoszságára és agresszivitására panaszkodtak. A történetet tavaly júliusban írtuk meg.

Az elmúlt egy évben Jóska bácsi és más újszékelyiek rendszeresen hívogattak, írogattak, felháborodásuknak adtak hangot, hogy az egyházi kivizsgálás és az állami szervek nyomozása nem halad, minden le van állva, és a pap ismét megbátorodott. Azzal bőcselkedik, hogy Borboly védi őt, és folytatja „gazemberkedéseit”, a helyi vezetőkkel karöltve, panaszkodnak a helybéliek.

Miután eltelt egy év a veréstől, júliusban elkezdtem érdeklődni az egyházi és világi hatóságoknál, hogy áll az ügy. Elsőként az egyháztól válaszoltak.

Hát nem megmondták, hogy megmondták már?

Ismét Szabó László, a Magyar Unitárius Egyház fejlesztési előadó-tanácsosa válaszolt, a korábbihoz hasonló kioktató stílusban.

Válaszában figyelmembe ajánlja az egyházuk elnöksége által tavaly szeptemberben kiadott közlemény egy részét, mely szerint megvárják az állami nyomozó és igazságszolgáltató szervek eljárásainak a végét, és annak alapján fogják meghatározni további egyházfegyelmi teendőiket az ügyben. Mivelhogy nem értesültek a hatósági eljárások befejezéséről, nem tudnak semmiféle fejleményről beszámolni.

Tehát az egyház teljesen felmenti magát, átpasszolta a labdát az állami szerveknek.

Egy névtelenséget kérő, egyházi forrásom szerint érdekes, hogy más ügyeknél, például ingatlanok visszaszolgáltatásánál az egyház folyamatosan kifogásolja az állami szervek, főleg az igazságszolgáltatás működését. Ebben az eléggé egyértelmű ügyben ellenben a világi igazságszolgáltatás mögé bújik, és hiteles igazságforrásnak nyilvánítja, mondta.

Több, unitárius egyházon belüli ismerősöm jelezte az elmúlt év során: sokat ártott az egyház imidzsének az, hogy ilyen gerinctelenül állt ehhez az ügyhöz. Sok lelkész vagy egyházhoz közeli személy került kellemetlen helyzetbe, vagy érzett szégyent, mikor a hívek rákérdeztek erre az ügyre. Az új püspök hírnevének sem tett jót ez, állítják. Bátor és karakteres ember hírében állott, mikor megválasztották, de ebben az ügyben nem értik, hogy miért nem volt határozottabb fellépése.

Sajnos olyanokra is rávetül ez a szégyen, akik abszolút nem érdemlik meg.
Cikkünk kellemetlenséget okozott az unitárius közösségnek is, amit régóta tisztelek nyitottsága, emberségessége miatt. És azoknak a barátaimnak, közeli ismerőseimnek sem lehetett könnyű, akik különféle pozíciókat töltenek be az egyházon belül. Becsületükre legyen mondva, egyikük sem kérte, hogy ne foglalkozzak ezzel az üggyel, vagy hogy másképp foglalkozzak vele.

Nem úgy Szabó László, aki levelének utolsó mondatában tárgyilagos viszonyulást kér. Nehéz hidegen, érzések nélkül foglalkozni ezzel a témával, akár újságíróként is, minekutána a helyszínen láttam a lilára vert Jóska bácsit, majd rögtön utána a pap öntelt vigyorát. Majd később az egyházvezetés kioktató, felsőbbrendű válaszait és palástolásban kimerülő hozzáállását. Szabó elvárása egyenlőtlen. Sokkal könnyebb lett volna nekünk is és olvasóinknak is tárgyilagosaknak maradnunk, ha az egyház részéről is tárgyilagosságot tapasztalunk.

Az állami hatóságok tötymötyölnek

A rendőrségnek küldött levelemre nehezebben jött válasz. Mivel még nyári szabadságom előtt le akartam adni ezt az anyagot, emlékeztetnem kellett a megyei sajtószóvivőt, hogy elfeledett válaszolni. Onnantól már a válasz gyorsan megjött, csak sajnos semmivel nem vitt előbbre.

A rendőrség annyit közölt, hogy bűnügyi dossziét indítottak, melyet átadtak az ügyészségnek.

Erre írtam az ügyészségnek is, megkérdezni, hogy áll a nyomozás.

Július 29-én érkezett válaszukban megerősítik, hogy nyomoznak az ügyben, eredményre még nem jutottak.

A nyomozást az újszékelyi rendőrség eszközöli, írja zárszóként az ügyészség.

Így jutottunk ebbe a román hatóságokra jellemző végtelenített körbe, hogy ha megkérdezzük a rendőrséget, hogyan halad a nyomozással, akkor az ügyészséghez küld, ha megkérdezzük az ügyészséget, ott azt mondják, a rendőrök nyomoznak. És mindkettejüknek igaza van, csak mi nem tudjuk meg, hogyan halad a nyomozás.

Egyszerűbb, ha megkérdezzük Jóska bácsit, aki elmondja, hogy a nyomozás félhalott. A rendőr még tavaly májusban, a verés után nem sokkal megígérte, hogy eljön hozzá az újabb bizonyítékokat megtekinteni, de azóta sem jött. Az egyház kivizsgáló bizottsága járt ellenben arrafelé, volt nagy lakoma pár napig a papilakon, aztán az egyházi vonalon is minden elült.

Jóska bácsinál elfogyott az igazság

A helybéliek elmondása szerint a pap azóta is, és jelenleg is azzal dicsekszik, hogy amíg Borboly hatalmon van, addig ő nem fél semmitől, mert neki baja nem lesz.

Jóska bácsi rendszeresen felhív, s minden beszélgetésünk alkalmával elmondja, hogy semmi mozgás az ügyben, és bizonyos, hogy Borboly vagy valaki fentről elintézte, hogy az ügy elakadjon.

Jóska bácsi minden hívásakor kifejezi, mennyire undorodik ettől az egésztől, és egy hívás alatt tízszer is megkérdi: hol itt az igazság?

Mi nem tudunk igazságot szolgáltatni, de meg tudjuk tenni az érdekében, hogy évente megkérdezzük a hatóságokat, van-e fejlemény az ügyben. Ezért, ha hamarabb nem lesz fejlemény, jövő nyáron ismét visszatérünk a témára.

The post Verekedő pap ügye: az unitárius egyház továbbra is palástol, a nyomozó hatóságok egymásra mutogatnak appeared first on Átlátszó Erdély.

Vidékünkön valamiért a legtöbb beruházás választási kampányban kezdődik. S választási kampányban is ér véget. A Hatodon áthaladó megyei út sem lehetett ez a szabály alól kivétel.

Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke a legutóbbi választási kampány csúcspontján, 2020 szeptemberében jelentette be a hatodi út újraaszfaltozását.

Rá egy évre, 2021 nyarán a hatodi utat leaszfaltozták.

2021/2022 telén ez az aszfalt gyakorlatilag szétporladt. Ahogy egyik forrásom szimbolikusan fogalmaz: „olyan lett, mint a fos”.

2022 nyarán az egy éve aszfaltozott utat részben újraaszfaltozták.

De a helyzet nem rózsás, az újonnan aszfaltozott foltok mellett a régi aszfalt tovább töredezik. Szakemberek szerint az alapozással van a gond.

Az EU-s pályázat határideje már lejárt, a munkának csak töredéke van kész. S ami kész van, az is úgy néz már ki, mint egy harmincéves út.

A hatodi aszfaltozás kérdését fogjuk körüljárni mai anyagunkban. Nézzük a részleteket:

Hol van ez a Hatod és miért fontos?

A 710 méter magasan fekvő Hatod-hágó a Baróti-hegység északi részén lapul, az Olt völgyét és a Baróti-medencét elválasztó gerincen. Sepsiszék és Erdővidék között, a Sepsiszentgyörgy és Barót közötti távolság aranymetszésében.

Itt halad át a Baróti-medence lakosságának a java, ha a megyeközpontban van dolga, de Udvarhely és Szentgyörgy között is erre vezet a legrövidebb út, sokan használnák.

Ezt az utat körülbelül 125 éve modernizálták. Ennek a nyomai fellelhetők az akkori sajtóban. A Székely Nemzet szentgyörgyi lap 1894-től kezdve pár éven keresztül rendszeresen, minden évben elejt pár szót erről az útépítésről.

Az utat szélesítették, ami már akkor sem volt könnyű dolog, mert a jó székely ember már akkor is sajnálta magánterületét a közútra pazarolni.

Akkoriban az építkezéseket nem ilyen nagy projektes nekibuzdulásokban bonyolították, hanem csak szép lassan. Minden évben felújítottak 7-8 műtárgyat.

Az előző századfordulón felújított utat a kommunizmusban, 1972-73-ban korszerűsítették. A mostani a harmadik nagy újjáépítés a Hatodi út történelmében.

De honnan jön ez a Hatod név? Sokan úgy tudják, hogy azért hívják Hatodnak, mert 6 szerpentin van rajta, de a szakirodalom szerint ez téves információ. A neve onnan jön, hogy 6 település osztotta el egymás között az egykor Gohán havasának nevezett területet, 1876-ban, egy évszázadnyi, 1775-ben kezdődött pereskedés után. Előbb a hat község gróf Mikó Imrével, majd özvegyével pereskedett két évtizedig, a gróf meg is nyerte a pert, de a hat község fellebbezett. Aztán 1835-ben Barót és a másik öt község között indult pereskedés, míg végül kialakulnak a jelenlegi tulajdonviszonyok.

Ez után kutatva belebotlok Benedek Elek egyik írásába, melyet halála előtt három héttel, 1929. július 27-én közölt le a Brassói Lapok. Ebben mesél a Hatod név eredetéről is, és azt is elpanaszolja, hogy a Hatodon útonálló banditák garázdálkodnak, akik embereket rabolnak ki.

Ej, ha tudná Elek apó, hogy a banditák ismét garázdálkodnak a Hatodon!

„Megígértük. Most csináljuk.”

Hogy Tamás Sándor nehogy megharagudjon rám a megbízhatatlan forrásaim miatt, mint az legutóbbi, az erdővidéki tanügyi rokonizmust bemutató anyagom esetén történt, ezúttal főként az ő Facebook-oldala fog forrásul szolgálni a téma kronológiai bemutatásához.

Több kulcskifejezéssel keresgéltem a tanácselnök oldalán, ilyenekkel, hogy „hatodi aszfalt” vagy „hatodi út” stb., míg pár nap után rájöttem, hogy a következő kifejezéssel lehet a lehető legtöbb találatot kapni a témában: „Megígértük. Most csináljuk.” Ez a tanácselnök kampányszlogenje.

A legelső előjelét annak, hogy lesz aszfaltozás a Hatodon, Tamás Sándor 2020. április 3-i videójában találtuk meg. Amiben ő épp színészien aláír valamit, majd véletlenszerűen felpillant a kamerába, és elmondja, hogy a koronavírus mellett a beruházásokkal is foglalkoznak, és Erdővidék modernizációs programjának legfontosabb beruházása következik.

A 2020-as választások előtt három héttel, szeptember 9-én robbantotta be egy kampányvideóval fűszerezve a nagy hírt a hatodi út aszfaltozásáról, mint legkeményebb ütőkártyáját: „(Piros felkiáltójel, ami el nem maradhat) A hatodi út. (Kipipált jel, ami biztonságot sugall) Megígértük. Most csináljuk.”

A választási kampánybeli „most” a rákövetkező év nyaráig nyúlott. Mert a választási évben csak annyira futotta, hogy helyenként fél sávon felszedjék a régi aszfaltot. Az úgy maradt télire, és sáros szántóföld hangulatát adta, óriási keréknyomokkal. Az emberek panaszkodtak.

Mikor már kezdett kínos lenni a halogatás, a választók számonkérésére Tamás Sándornak videóban is kellett magyarázkodnia. Ez történt meg 2021. június 8-án, amikor a tanácselnök elmondta, hogy ezeket a kanyarokat nem lehetett egyik napról a másikra megcsinálni. Megígérte, hogy a nyár folyamán fel lesz újítva az út.

Június 13-án le is rajzolta, hogy augusztus 31-re készen lesz a hatodi út.

A nyár a hatodi videó-helyzetjelentésekkel, dicsekvéssel telt.

A munkálatok jól haladtak, látszott, hogy befejezik augusztus végére, ezért Tamás Sándor egy héttel a határidő előtt munkába állította grafikusát, és learatott mindent, amit lehetett.

2021. augusztus 21-én rukkolt elő ismét az egy évvel azelőtti szlogennel:

Az augusztus 23-i ünnep másodnapján már Haladás volt. Hatodi Haladás vs. Kritikusok csapata: 2-1.

Augusztus 30-án közölte a trilógia utolsó, „Megígértük. Megcsináltuk!” feliratú alkotását.

Ebben a bejegyzésében bejelentette, hogy „Ez az út ilyen még nem volt soha”.

Nem gondolta, hogy mellényúl ezzel a dicsekvéssel, ezért odaírta az előző nagy felújítások (1896 és 1972) dátumait is. Így a választók össze tudják vetni, hogy míg a magyar világban épített út 75 évig, a kommunizmusban épített út 50 évig tartott, a mostani csak 3 hónapig bírta, még az átadást sem érte meg épen.

Székely útügyi humor a pityókaföldektől az azt feltúró bajuszos vadkanig

Az augusztusban leterített aszfalt télire olyan lett, mint a puliszka. Feltúrósodott. Ez hiányzott csak az előző telet is feleslegesen sárban cammogó erdővidéki sofőröknek.

Rengeteg felháborodott bejegyzés és hozzászólás született, a legdurvábbtól a legszelídebbig. Én most inkább a viccesek közül válogattam egy kis csokrot, főleg az erdővidéki közlekedési infó csoportokból.

Tamás Sándor felfedezi az egyszerhasználatos aszfaltot

A különféle kritikákra, melyek tél óta szakadatlanul áramlottak, Tamás Sándor csak augusztus 8-án reagált először Facebook-bejegyzéssel.

A piros zászlócskákkal, zöld kipipáltjelekkel, hatalmas piros felkiáltó és kérdőjelekkel tarkított bejegyzését azzal kezdi, hogy az építőanyag-árak az ukrán háború miatt 4-5-szörösére nőttek.

Aztán megpróbál mindent megmagyarázni, azzal, hogy ők csak azért aszfaltozták le az utat, hogy az emberek ne járjanak sárban, de tudták és mondták, hogy ez nem lesz végleges. Megígéri, hogy a kivitelező felszedi az aszfaltot, kicseréli az alapot, és újrateríti az aszfaltot, sáncokat ás és önt. „(Zöld kipipáljel) Folytatjuk a munkát!” – zárja bejegyzését.

Tamás Sándor kijelentései nagyon furcsán hangzanak. Ezért megkérdem útépítésben dolgozó egyik forrásomat, igaz-e, hogy 4-5-szörösére nőttek az árak a háború miatt. Azt válaszolja, hogy erős túlzás. Felmentek az árak, míg tavaly ilyenkor 1 tonna aszfalt 280 lej volt, most már 380 lej, egy köbméter beton 320 lejről 420 lejre emelkedett, 1 kg betonacél 3 lejről 6 lejre, a gépi munka ára is nőtt kb 25%-ot, a szállítás is kb. 25%-al lett több, a munkadíj emelkedett 10 %-ot. A jelenlegi inflációs index, amit az építkezésben használhatnak bizonyos szerződéseknél, az 34%.

De a 34% azért durván messze áll az 400%-tól. Tehát a tanácselnök már füllentéssel kezdte a bejegyzését.

Az, hogy ők azért aszfaltoztak, hogy az emberek ne járjanak sárban, de tudták, hogy ez nem lesz végleges, társítva azzal, hogy most fel kell szedni az aszfaltot, újra kell alapozni, majd újra aszfaltozni, ez így egyszerűen pazarlás.

Egyszerhasználatos aszfaltot önteni, főleg ilyen árak mellett, nem indokolt luxus. Nem valószínű, hogy az uniós pályázatban ezt el tudják így számolni ezzel a magyarázattal. Forrásom szerint hiába öntik többször az aszfaltot, csak egyszer fizettethetik ki.

De tény, ami tény, a tanácselnök bejegyzése után az aszfaltréteg cseréje elkezdődött. És azóta be is fejeződött.

Foltozgatják a kaka alapot

Szeptember elején, mikor elhatároztam, hogy ráállok erre a témára, amit egy éve ajánlgatnak olvasóink, elindultam megnézni terepen, hogy mi van. A kivitelező cég embereivel egy hídépítés mellett beszélgettem el.

Két munkagéppel vannak beleállva a patak medrébe. Zavarosítják a vizet, nagy köveket höngörgetnek a mederben. Hídvédelem céljából, állítják. Kérdésemre elmesélik, hogy Hatodon az újraaszfaltozási munkálatokat már pár napja befejezték.

A Hatodra érve tapasztalom is, hogy tényleg nagy felületet újraaszfaltoztak. A képen is látszanak a sötét foltok, gyakorlatilag a szerpentin felületének több mint felén kicserélték az aszfaltot.

Ahol nem cserélték ki a teljes aszfaltot, ott össze-vissza van repedezve az egész. Szakemberünk szerint ez a töredezettségi jelenség, amit románul „faianţare”-nak hívnak, az alapozás rossz minőségére utal.

Ahol foltokat aszfaltoztak újra, körülöttük ezerszám vannak a repedések. Itt egyértelműen látszik, hogy az alap nem volt kicserélve és újratömörítve az újraaszfaltozás előtt, sem a foltok alatt, sem a régi aszfalt alatt. Mert azt lehetetlen a régi aszfaltrétegen keresztül elvégezni. De ahol nagyobb felületen cserélték ki az aszfaltot, ott sem valószínű, hogy hozzányúltak volna az alaphoz. A munkálat alatt erre utazó szemtanúk szerint csak az aszfaltot marták le és öntötték újra, nem láttak nagy újraalapozási munkálatokat.

Hogy voltak-e újraalapozási munkálatok, azt megkérdeztem a megyei tanácstól is, a kivitelezőtől is és a műszaki ellenőrtől (diriginte de şantier) is. Egyikük sem válaszolt.

Belefulladt a kanyarszélesítés a nemlétező sáncba

Tamás Sándor 2021 nyarán végig azt reklámozta videóiban, hogy szélesítik az utat és a kanyarokat. Ezt mondta júniusban is.

És júliusban is.

2021. augusztus 24-i haladásos bejegyzéshez hozzászólásban egy olvasó megjegyezte, hogy a kanyarok nem szélesebbek lettek, hanem szűkebbek.

A kanyarkérő polgárok panaszkodására Tamás Sándor egy 2021. szeptemberi bejegyzésben ismét megígérte, hogy mindent megtesznek, hogy kiszélesítsék a kanyarokat. Mert meghallgatták az embereket, stb.

2022. szeptemberében, a nagy újraaszfaltozás után a kanyarok semmivel sem lettek szélesebbek, mint előtte voltak.

Ottjártamkor például, amint a fentebbi képeken látszik, jött egymás után négy fehér autó, szembe velük egy kamion. Az első két autó áthaladt a kanyaron, mielőtt a kamion odaért, a másik kettőnek meg kellett állnia a kanyarban, míg a kamion befordul. Ez rendszeres jelenség a szűkre sikerült kanyarokban.

A hegy túlsó oldalán lévő szerpentinek első kanyarjában is hasonló a helyzet, de ott a nehézséget fokozza, hogy az aszfaltozások után ottmaradt egy kaviccsal teli gödör is, ami rendszeresen megszórja kaviccsal az utat.

A helyszínen feltűnik, hogy ebben a durva kanyarban egyik oldalon sincs becsületes sánc. De odébb, a szerpentin kanyarok közötti részén is csak egyik oldalon van egy halvány földsánc, betonsánc sehol, miközben az út annyira tönkrement, hogy hosszú szakaszokon teljesen újra kellett aszfaltozni.

Egy forrásunk segítségével megszerzem az út terveit, amelyek alapján meg lett hirdetve a kivitelezés. A tervek rajzolt részében tisztán látszik, hogy a fentebbi két kép helyszínén, az 5+500 és 5+400 km magasságában az út mindkét oldalán sánc van betervezve, a rajzon kékkel.

Sőt, az is látszik, a profilok között, hogy ezen az útszakaszon mindkét oldalon betonsánc kellene, hogy legyen, 10 centi vastag betonból.

Nemcsak itt kellene betonozott sáncok legyenek, hanem a szerpentinek mentén végig. A szakember meg is magyarázza, miért: a szerpentineken nagy az esés, és 4% hosszanti esés fölött kötelezően betonozzák a sáncokat, mert a földsáncokat ilyen esésnél kiássa a víz.

Az utat már másodszor aszfaltozták le, és a betonsánc még mindig nincs meg. Megkérdek egy útépítő szakembert: normális az, hogy az aszfaltot leöntik a sáncok kiásása és kibetonozása előtt?

Nem normális, mondja. Első lépés mindig a vízelvezetés. Azért, hogy ne mehessen tönkre a víztől az út.

Júliusban Kovács Ödön megyemenedzser azt nyilatkozta a Háromszék napilap hatodi útról szóló cikkében, hogy „A vízelvezetés ezekben a kanyarokban nem volt benne az eredeti tervben, mintegy 1800 méteren ezt most meg kell oldani.” És hogy „a vállalattal végül sikerült egyezségre jutni, hogy kialakítják a vízelvezető rendszert, illetve újraaszfaltozzák ezeket a szakaszokat.”

Hogy milyen eredeti tervben nem volt benne a vízelvezetés? Mert abban, amit meghirdettek kivitelezésre, abban benne volt, amint a fentebbi kép is bizonyítja. Vagy a menedzsernek más eredeti terve van titokban, vagy pedig nem mond igazat, így próbálván lerázni a felelősséget.

A megyemenedzser júliusi nyilatkozata óta a szerpentint újraaszfaltozták, de a vízelvezető rendszert csak nem alakították ki. Megint megelőzte a szekér a lovat. De talán majd a harmadik újraaszfaltozás előtt sikerül kijavítani az alapot, és kibetonozni a sáncokat.

Ki állja majd ennek a sok újraaszfaltozásnak a költségét? Egyáltalán ki a hibás az út feltúrósodásáért? Ezeket a kérdéseket is feltettem a három érintett félnek, de nem válaszoltak.

Lapítanak, mint hatodi aszfalt a fűben

Kovászna megye tanácsának, a kivitelező Morani Impex zernyesti cégnek és a brassói You Leep Group műszaki ellenőrnek is küldtem egy sor kérdést. Senki nem válaszolt.

A megyei tanácstól azt kérdeztem, hogy:

A kivitelezőtől azt kérdeztem, hogy:

A műszaki ellenőrtől azt kérdeztem, hogy:

Röviden összefoglalva magyarul, többek között arra voltam kíváncsi, hogy: hogyan látják, miért romlott el ilyen hamar az út; végeztek-e teszteket, s mi lett azok eredménye; milyen garancia van arra, hogy a következő években, akár a garancia lejárta után ez nem ismétlődik meg; lesz-e még ez az aszfalt és alap felszedve és újrarakva ebben az uniós projektben, vagy egyelőre ezt az állapotot tekinthetjük véglegesnek a Hatodon; ki állja ennek a sok újraaszfaltozásnak a költségét; ki a hibás az út gyors elromlásáért; mikor tervezik befejezni a munkálatokat ebben a projektben?

Ez utóbbi, befejezéssel kapcsolatos kérdés azért lenne fontos, mert a beruházást hirdető pannókon 2021. december 31. szerepel határidőként. Az már rég volt, s a munkálatok vége még messze van. Főleg, ha még ezt az aszfaltot fel akarják szedni, az alapot újracsinálni, s még egyszer leaszfaltozni. De nemcsak az aszfalttal van még gond, van még munka a hidakkal is. A már említett hídnál csak a fél sáv volt meg, s a munka nagyon lazán haladt. Egy markolós túrta a patakmedret, a többiek lazultak. Egy turbános teherautósofőr be volt állva járművével keresztbe az úton, elzárva a forgalmat. Laza délkeleti munkahangulat volt.

Az út nagyon távol áll még attól, amin az erdővidéki autós örömmel hajt. Most, amióta újraaszfaltozták, a hatodi szerpentinek kérdése már nem annyira égető, a sofőrök főleg a mindenféle döccenőre, szöktetőre panaszkodnak, a „keresztbordúrákra”, ahogy egyik forrásom nevezte őket. De csak addig míg télen ismét fel nem habzik az aszfalt a Hatodon. Hogy mikor ér véget ez az állapot, és mikor lesz a barótiaknak jó útjuk a megyeközpont felé, nem tudhatjuk. Senki nem válaszolt erre a kérdésemre. Még a megyemenedzser sem.

Érdekes, hogy mikor nagy a haladás, vagy valami előrelépést be kell jelenteni, akkor mindig Tamás Sándor tanácselnök teszi azt, ellenben mikor most júliusban kínos volt a helyzet és magyarázkodni kellett, akkor hirtelen a megyemenedzser és az alelnök kellett, hogy nyilatkozzon, Tamás Sándor nem rontotta ezzel az imidzsét.

A megyemenedzser szókimondóbb is, júliusban a Háromszéknek adott nyilatkozatában arra a kérdésre is választ ad, hogy ki a hibás:

Tehát az erdővidéki polgárok voltak a türelmetlenek, akik sürgették a megyevezetést, hogy az sürgesse a kivitelezőt. Oszt ez lett az eredménye.

A türelmetlen erdővidéki sofőrök jó lesz, ha vigyáznak a veszélyes kanyarokban! „Ez az út ilyen még nem volt soha!”

A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum Adatbázis Kiadó Kft. szolgáltatta.

The post Uniós pénzekből túrósították fel a 125 éves hatodi utat Tamás Sándorék appeared first on Átlátszó Erdély.

Miközben mindenki európai uniós alapok után ácsingózik, mert úgy tűnik, hogy az EU szigorú szabályokat és cserébe könnyen megszerezhető, sok pénzt jelent, Székelyudvarhely az a város, ahol egyre inkább illik kételkedő arcot vágni, ha újabb elnyert pénzösszegről szólnak a hírek. Mert Székelyudvarhely az elmúlt években megtanulta: ha megnyersz egy pályázatot, nem jelenti automatikusan azt, hogy meg is valósul a beruházás.

A kezdeti hurráoptimizmus után megállt, besűrűsödött és bepállott a levegő a Hargita megyei város utcáin. 2016. és 2019. között tizenegy uniós pályázatot nyert el a város, de a kivitelezésük nagyon akadozik. Az egyik legjelentősebb tétel a Székelytámadt vár restaurálása. Ezt 2023. december végéig kellene befejezni, de 2022 őszén még keresi a város a kivitelezőt. 

A 15-17. századi vár, mely már a római korban is erődítmény helyszíne lehetett, és amely évszázadokon keresztül épült át, hogy a kor változó igényeinek megfeleljen, dr. Sófalvi András régész szerint Székelyföld legérdekesebb és értékesebb emlékműve lehetne, amennyiben hatékonyan állunk a restaurálásához.

Tehát bő egy évünk van arra, hogy

• elkészüljenek a város legrégebbi műemlékének régészeti kutatásai,
• szakszerűen konzerválják a feltárt középkori és koraújkori falakat,
• építsenek egy szabadtéri lelátót a várárokban,
• restaurálják és részben újraépítsék az egyik bástyát,
• amelyben konferenciaterem és kilátó, valamint egy kiállítás létesül, amelyen megismerhetjük a vár történetét.
• Ugyanennyi idő alatt kell rendezniük a vár területét, és a mellette levő utcát a közmű-csövektől az útburkolatig „újba tegyék”. 

A középkor és a boszorkányság kéz a kézben jár: kicsit mintha meg lenne gurucsálva, el lenne átkozva ez a történet. A helyzetet ugyanis több tényező bonyolítja, mint segíti.

Ismeritek azt a viccet, amikor két műemlék találkozik?

Na, ez az a vicc, amin az udvarhelyiek sem tudnak kacagni. A vár belső területén ma impozáns iskolaépület áll, maga is műemlék, mely Guttmann Szabolcs vezető építész kicsit erős kijelentése szerint „lelakta” a teret. Mivel az 1890-ben épített iskola és a középkori vár két külön telekkönyvön szerepel, ebből a pályázati összegből, mely a vár felújítását tartalmazza, nem lehet az iskolához nyúlni. Bár megérett volna az az épület is egy alapos felújításra, ami az életszínvonal növelését ugyanúgy jelentené, ahogy a vár esetében is szerepel a pályázatban. 

Nemhogy felújítani nem lehet ebből a pénzből, hanem még azt is nehéz lesz elérni, hogy az iskola az építkezés alatt és utána is iskolaként működjön. Az, hogy a két műemlék egy területen, de két telekkönyvön van, konfliktusokat okoz a városlakók között: van, aki úgy gondolja, hogy a vár az iskola kerítése tulajdonképpen, más pedig úgy, hogy az iskola parazitaként ráépült a várra.

Sófalvi András régész jóval gyakorlatiasabb érveket hoz fel: szerinte bajt okozhat például az, hogy a várfalak kiásásával és a járószint lecsökkentésével az iskola közművei részben a járószint fölé kerülnének. A turisták nem rajonganak a narancssárga műanyag csövekért, és a víz is elfagy bennük, ha a földfelszín fölé kerülnek. 

Tehát vagy nem ásnak alájuk, vagy még lejjebb helyezik őket. Viszont ha beássák őket még mélyebbre, akkor újabb régészeti kutatásokra van szükség, amelyek ismét a pályázat azon részének a késleltetésével járnának, mely az életszínvonal növelését célozza. És ez még igazából a kisebbik probléma, ha sok energiával is jár.

Szennyvízben ázik a kutatás legfontosabb eredménye

A nagyobb, végzetes károkat okozó probléma az, hogy az iskola szennyvízcsövei szivárognak, és ez nem egyedi jelenség, inkább általános a városban. A cső végén a régész szerint nem jelenik meg a víz, és ezzel olyan földalatti leletek sérülnek, amelyekről egyáltalán csak most szereztek tudomást a régész kutatók, és ez az eredeti kapu. 

Az eddigi kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a vár eredeti kapuja építészetileg más struktúrában illeszkedett az épületegyütteshez, mint azt az eddigi történeti adatok alapján tudni vélték. Ez a kapu egészen épen megmaradt, épebben, mint az áttervezett, és a 16-18. században használt külső és belső kapuk, melyeknek jóval töredékesebb nyomait szintén felfedezték a régészek. 

Csakhogy ez a régi-régi kapu jelenleg szennyvíztől ázik. A város 100 ezer lejt szavazott meg és költött az elromlott szennyvízvezeték javítására, de nem lett jobb a helyzet.

A régészek a laikus számára éktelen lyukaknak látszó szelvényeket nyitottak, amelyekből már most fölszivárog egy-egy darabka történelem. Szinte hallani a láncok csörgését, ahogy a külső és belső kapu melletti véntömlöcben megmozdulnak, felmordulnak a rabok. A tömlöcnek nem volt rendes kapuja, egy lyuk volt tulajdonképpen, ahová a „nem annyira jó fiúkat leengedték” Sófalvi szerint.

Kicsi csaták nagy veszteségei

A vár felújításának,jóval általánosabb problémája ‒ amely az összes eddigi pályázatot is akasztotta ‒, hogy a beruházási igazgatók egymást váltják, és több ideig nincs igazgató a városházán, mint amennyit van. Egy ideig a városmenedzser igyekezett ellátni ezt a feladatot, de neki a saját feladatai mellett a szintén felmondott gazdasági igazgató helyett is kellett dolgoznia. Aztán egy időben szinte két igazgató is volt, most ismét nincs egy se. 

A városvezetés is elismeri, hogy belső politikai és személyes viszályok akadályozzák a pályázatok lebonyolítását, melyekből az egyik legjelentősebb az 5 millió eurós tételű Székelytámadt vár.

Történelemhamisítás vs. élmény a turistáknak

A harmadik probléma az, hogy a vár felújításáról nem értenek egyet a szakmabeliek. Márton Ildikó, a város volt főépítésze, később a megyei műemlékvédelmi hivatal volt munkatársa, és Berze Imre szobrászművész fogalmazta meg a legsarkosabban, hogy szerintük ez a terv, amit Guttmann Szabolcs és munkatársai kidolgoztak, egy átvett történet, Székelyföldön nem voltak ilyen bástyák és várak, a szász területekre jellemző ez a forma, és ennek két negatív, jóvátehetetlen következménye lehet, amiből az egyik a történelemhamisítás. 

A tervek szerint ugyanis újraépítenék a legjobb állapotban levő, régészeti szempontból nagyjából átkutatott Hajdú-bástyát. Erre azért van szükség, mert a projekt a lakosság életminőségének javítását is feltételül szabja, ezt pedig nem csak úgy érti, hogy meg kell akadályozni, hogy a lakókra omoljanak a falak.

Azért nagyjából átkutatott, mert a falain kívül, a földben, magánterületen még vannak részei, melyeket a tulajdonviszonyok miatt nem lehet bemutatni. Viszont a projekt keretében elkészült kutatások a régészek szerint rendben vannak, ott lehetne nekifogni az építkezésnek, természetesen további régészeti asszisztencia mellett. 

De az a kérdés, hogy mit építsenek. Guttmannék irodája háromszintes épületkomplexumot képzelt el, amely nemcsak megőrizné a jóval alacsonyabban megmaradt várfalakat, hanem tovább is építi azokat. Egy üvegfallal ellátott kilátótorony lenne a bástyából/ágyútoronyból, melyben lift lenne a mozgáskorlátozottak számára, és helyhiány miatt az egyik ágyúkazamatában lenne a mosdó.

Ezek a tervek kiverték a biztosítékot a helyi értelmiség körében, amely túl modernnek és tájidegennek tartja az épületet. Márton Ildikó szerint építészetileg sem vállalható a történet, ugyanis nincsenek elválasztó térfalak, a konferencia és a turisták beszélgetése egybefolyik. Másrészt a vár egyáltalán nem ilyen volt, és azzal, hogy ilyenre építjük, nemcsak azt hazudjuk, hogy ilyen volt, hanem a jövő generációk számára is ihletet adhatunk, hogy így kell újraépíteni a többi bástyát is.

Épít vagy őriz?

Szabó Sámuel volt beruházási igazgató szerint, aki tavaly nyáron lakossági fórumon ismertette a projektet, itt valószínűleg két műemlékes iskola gondolkodásmódja ütközik. A kolozsvári építészek annak a hívei, hogy újítsuk fel a műemlékeket, és építsünk hozzájuk, megjelölve azt, hogy ez új építésű felület. Márton Ildikó műemlékvédelmi szakember valószínűleg abban hisz, hogy meg kell őrizni a romokat eredeti formájukban. 

Mindkettő érvényes látásmód, a gond azonban az, hogy a meglévő tervet már nem lehet lényegesen módosítani, ugyanis ebben az esetben nem készül el határidőre, és biztosan nem lesz felújítva a vár, melyre több évtizede vár a város. Nagyon könnyen matt, illetve patthelyzet alakulhat ki, ha a futók rossz helyre állnak, a király és a királynő gyenge, és nem épül fel a bástya.

Tudomásunk szerint a műemlékvédelmi engedély sokat késett, ez akadályozta a közbeszerzés kiírását. Időközben Márton Ildikó, aki Guttmann Szabolcs szerint nem küldte el Bukarestnek jóváhagyásra az engedélyezést, távozott a megyei műemlékvédelmi hivataltól, és van már engedély is. Így a múzeum szakembereivel a kolozsvári Transarcheo cég elkezdte a munkálatokat a várthoz képest negyedéves, féléves késéssel.

Nem éri meg várakoztatni a régészeket

„Itt igazából a munkának az egyik nehézsége az volt, hogy nagyon későre írták ki a közbeszerzést. Már tavaly,  2021. szeptemberében vártuk, aztán elmaradt októberben, év végén, és amikor már azt hittük, nem is lesz belőle semmi, akkor tavasszal beindult, nagyon lassan. Májusban kiírták, júliusban megnyertük és végre akkora kapacitással, amekkorával tudunk. Tucatnyi emberrel dolgozunk most együtt, ez az, amit reálisnak tartok ezen a lelőhelyen, mert a felület nem nagy, kis felületeken dolgozunk, viszont nagyon mélyen” – magyarázza Sófalvi András régész.

Voltak olyan ötletek, hogy több régészt kellene felvenni a munka felgyorsításáért, de ez nem lehetséges két okból sem. Az egyik az, hogy kevés a szabad régész, ők drágán dolgoznak, mert főleg külföldi munkákat vállalnak. A másik az, hogy gyors helyett inkább alapos munkára lenne szükség, amit egy szakértő átlát és kontrollál. 

Mivel ez egy előre nehezen tervezhető munka – nem lehet tudni, mit találnak a földben –, ha sok ember dolgozik, lehet, hogy hamarabb elvégzik, de nem biztos, hogy az összes lehetséges összefüggést, amelyre ez a projekt most lehetőséget ad, fel tudják tárni.

A nagy tévedések – legyenek szándékosak vagy véletlenszerű, idő- és humánerőforráshiányból fakadóak – kivédésére azt tudják felajánlani a tervezők és a városháza, hogy minden elbontható, reverzibilis, idővel átváltoztatható lesz. Ha egyszer lesz pénz mosdóra, iskolafelújításra, akkor a kazamatából a mosdót el lehet távolítani. 

Az ellenzők szerint nem sok értelme van elkölteni egy csomó pénzt valamire, amiről már most tudjuk, hogy el kell bontani. A helyi értelmiség például olyan megoldást javasolna, hogy a régészek tárják fel a várat, a város esetleg vállalja be, hogy elveszíti az életszínvonal javítása részt a projektből, sajátítson ki a vár mellett telkeket, és a kiállítást és egyéb kulturális tevékenységeket, valamint a mosdót helyezze oda. 

Egyelőre a város nem vevő erre az ötletre, a vár melletti telkek előtt található utca közművesítése, újraaszfaltozása is egy mellékprojekt a nagy pályázaton belül.

A negyedik ok a bürokrácia, az Európai Unió és a román közigazgatás találkozása.

A pályázatban a régészeti munkát is ki kellett írni közbeszerzésre, ami nem szerencsés, mert nem lehetett tudni pontosan a munka volumenét.

„Régészeti munkát elvileg Romániában cégek nem végezhetnek, ez a projekt mégis arra kényszerült. Ráadásul egy olyan kitételnek is meg kellett felelni, hogy annak a vállalkozásnak, amely elvégzi, az elmúlt 3 évben az összrégészeti forgalma meg kell haladja az 500 ezer lejt, de a helyi múzeumnak, mely eddig a munkálatokat végezte, nincs ilyen forgalma” – magyarázza dr. Sófalvi András régész kutató.

Kellett tehát keresni egy ilyen céget, amely – noha a törvény szerint nem végezhet önállóan régészeti kutatást –, megnyerheti a közbeszerzést. A sajátos romániai kiskapu egy szakértő régész révén nyílt meg, aki az intézményén keresztül kaphatott engedélyt a feltárásra, így vele együtt a cég már lebonyolíthatja a munkát. Ezt a procedúrát a Transarcheo kft. közreműködésével sikerült kivitelezni, melynek van megfelelő forgalma, és a múzeum szakemberével – ez Sófalvi András régészeti vezető – elvégezheti a kutatást.

Bár elméletileg nem változhatnak a tervek, mert akkor a volt beruházási igazgató szerint dugába dől a projekt, ez sem épp így van. Ami változtathat rajtuk, azok a régészeti kutatások.

A városháza már nem reménykedik abban,

hogy határidőre kivitelez mindent a legnagyobb pályázatában. „A 2023-as év végéig a kivitelezés teljes egészében nem tud befejeződni a projekt összetettsége és nagysága miatt. Az EU-tól kapott összegeket fogjuk reményeink szerint felhasználni és bízunk benne, hogy a pályázatból fizetendő munkálatok még 2023 után is elvégezhetőek lesznek” – írták erre vonatkozó kérdésemre.

A pályázat teljes költségvetése 30 104 817,66 lej, ebből a város önrésze 9 109 598,07 lej. Ez az elszámolható összeg két százaléka és a nem elszámolható költségek összege. A város önrésze a szerződéskötés óta, három év alatt közel húszszorosára nőtt. 2019-ben a pályázat teljes összege 21 460 194,57 lej volt, ebből a város önrésze 464 974,98 lej volt. Azóta ennyit emelkedtek az árak, felelték. 

A Tó utcai kiviteli terv elkészítése folyamatban van, a teljes projekt megvalósításának határideje 2023. december 31. A meghosszabbítással kapcsolatban semmilyen hivatalos információval nem rendelkezünk.

Így csak reménykedni tudunk, hogy minden felsorolt tényező klappolni fog, és ha szükség lesz rá, az unió vár.

The post Udvarhelyi vár: milliókat húz le a vécén a városházi inkompetencia, szennyvíz áztatja a várkaput appeared first on Átlátszó Erdély.

Hamarosan új panzió készül el Nyárádszereda határában, a Székelytompa felé vezető út szélén. A szántóföldek közé ékelt telek nem különösebben látványos, és az út sem túl forgalmas, így elsőre az jut eszünkbe, talán nem a legszerencsésebb ez az elhelyezés egy panzió számára.

Azonban amikor megnézzük Nyárádszereda területrendezési tervét, azonnal világossá válik, mi lehetett a panzió helyének kiválasztása mellett a legfőbb érv: a tervezett A8-as Marosvásárhely-Iași autópálya egyik letérője a panzió közvetlen közelében fog elhaladni. Így az autópálya megépülése után itt biztos forgalomra lehet számítani.

A hatszobás, két margarétás panziót építő céget Novák Levente RMDSZ-politikus, ügyvezető alelnök alapította öccsével, Novák Botonddal közösen 2018 márciusában. 

Az építkezést két forrásból finanszírozták: 2018 májusában a cég a Nemzeti Vidékfejlesztési Programban (FEADR) nyert egy 70 ezer eurós, vissza nem térítendő támogatást, majd 2020-ban a Kisfaludy programban további 35 millió forint (akkori árfolyamon kb. 100 ezer EUR) támogatást igényelt annak a panziónak a fejlesztésére, melynek még az alapozása sem volt kész. 

Pályázati dokumentáció helyett egy GDPR-nyilatkozatot kaptunk

Mivel mindkét pályázatot közpénzből finanszírozták, kikértük a pályázatokat, valamint az elszámolásokat, hogy megnézzük, melyik pályázatból milyen kifizetéseket fedeztek. Nincs-e szó kettős finanszírozásról, vagyis arról, hogy egyes munkálatokat és anyagköltségeket mindkét pályázatban elszámolnak?

Ahhoz, hogy ezt megállapítsuk, nemcsak a Nyarad Agro Turism SRL pályázatait, hanem a két finanszírozónak leadott elszámolásokat, és az elszámolásokhoz csatolt számlákat is össze kellene vetni. Ez az egyedüli módja annak, hogy megnézzük, ugyanazt az építőanyagot vagy munkálatot mindkét finanszírozóval kifizettették-e vagy sem.

Ezekkel a dokumentumokkal mi nem rendelkezünk: a Kisfaludy2030 Turisztikai Fejlesztő Nonprofit Zrt. még nem válaszolt az augusztus 12-én beadott adatigénylésünkre.

Az EU-pályázat bonyolítója, a Nyárádmente Leader Egyesület először a Vidéki Beruházások Finanszírozási Ügynökségéhez (FEADR) irányított. Onnan viszont azt a választ kaptuk, hogy a minket érdeklő iratokat – a Nyarad Agro Turism SRL pályázatát és elszámolásait – a Nyárádmente Leader Egyesület kell, hogy kiadja, hiszen ő felel ezért a projektért. 

Az egyesület végül egy egyoldalas projekt-bemutatót, valamint egy 3 oldalas GDPR-nyilatkozatot küldött el nekünk, tájékoztatva, hogy majd a honlapjukra fel fognak tölteni egy részletesebb leírást. 

Bár a pályáztatók nem működtek együtt a közérdekű adatok kiadásában, egész sok mindent sikerült összegyűjteni erről a projektről. 

Az OMV-től vásárolt, majd a frissen alapított cégnek átadott telek

Kezdjük az elején. A projekt 2016 júniusára nyúlik vissza, amikor Novák Levente megvásárolta az OMV Petrom SA-tól az 1545 négyzetméteres telket – a telekkönyv alapján régi benzinkutat – Nyárádszereda határában. 

Ebben az időszakban Novák Levente a román szenátus alkalmazottjaként évi 65 ezer lejt keresett, miközben az RMDSZ helyettesítő tagként delegálta az Országos Összeférhetetlenségi Tanácsba (Consiliul Național de Integritate). Emellett a magyar kormány támogatta Pro Economica, valamint az Eurotrans Alapítványtól is kapott fizetést, illetve juttatást. Ugyanebben az évben egy 235 ezer lejnyi (47 ezer euró) nászajándékot is kapott a friss házas politikus.

2018. március 18-án Novák Levente és öccse, Novák Botond megalapította a Nyarad Agro Turism SRL-t, melynek tevékenységi profilja panziók üzemeltetése. (Novák több más cégben is rendelkezik tulajdonrésszel.) A cég megalapítása után nem sokkal, 2018. március 23-án Novák átadta a telek használati jogát (drept de superficie) a Nyarad Agro Turism SRL-nek 15 évre.

Még az alapozás sem készült el, máris fejlesztésre pályáznak

2018. május 3-án a Nyarad Agro Turism SRL egy 70 ezer EUR értékű EU-támogatást nyert a Vidéki Beruházások Finanszírozási Ügynökségétől (FEADR). A pályáztató és lebonyolító a Nyárádmente Leader Egyesület. Nem szabálytalanság, de érdekesség: Novákék a pályázat kiírása után két héttel alapították meg a Nyarad Agro Turism céget, amellyel elnyerték a támogatást.

Közel két év múlva, 2020. április 29-én kapta meg a panzió az építkezési engedélyt, és azonnal munkához is láttak: ebben az időszakban több fotót is kaptunk olvasóinktól az út mellett zajló földmunkákról.  

Ugyan még az alapozás sem készült el, de a Nyarad Agro Turism SRL a magyar kormány támogatási programjához, a Kisfaludy Turisztikai Fejlesztési Programhoz is beadott 2020 májusában egy pályázatot “szálláshely-fejlesztés” címen. Ezen 35 millió forintos támogatást nyert el. 

2021 januárjában aztán Novák Levente kiszállt a cégből, 50%-os üzletrészét átadta öccsének, Novák Botondnak. A cég adminisztrátora Novák Botond maradt.

Miért probléma az, hogy két pályázatot is nyert a panzió?

Közpénzből történő, vissza nem térítendő támogatások esetében a pályáztatók – érthetően – igyekeznek kiszűrni azokat az eseteket, amikor egy projekt több forrásból is finanszírozást kap ugyanarra a célra. 

A vidékfejlesztési pályázat űrlapján külön rész foglalkozik ezzel. Az M1/6A intézkedésre pályázóknak saját felelősségre nyilatkozniuk kell, hogy projektjük nem nyert közpénzt a múltban, és a jövőben sem fognak vissza nem térítendő pénzalapokra pályázatot benyújtani. A konkrét megfogalmazás így hangzik:

Azonban nem a kettős finanszírozás az egyedüli kérdés ezzel a projekttel kapcsolatban. A Kisfaludy-program pályázati felhívását és útmutatóját olvasva kiderül, hogy a Nyarad Agro Turism SRL úgy nyerte el a 35 millió forintos támogatást, hogy elvben nem is pályázhatott volna. 

Magyarországi vendéglátóknak írták ki a Kisfaludy programot

A felhívásból ugyanis egyértelmű, hogy a programban Magyarország területén fekvő településeken megvalósuló projektekre lehet pályázni. Továbbá a pályázatot a benyújtás pillanatában már működő szálláshelyekre írták ki. A szálláshelyek működési engedéllyel és a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt. által kiadott NTAK szálláshely regisztrációs számmal és szálláshelykezelő szoftverrel kellett, hogy rendelkezzenek. A felhívásból az is világos, hogy új szálláshely létesítése a “nem támogatható tevékenység” kategóriába tartozik.

Interjút kértünk Novák Leventétől és öccsétől, Novák Botondtól. A politikus annyit válaszolt, hogy a cég egyedüli tulajdonosa Novák Botond már több mint egy éve, így őt keressük.

Novák Botond a kettős finanszírozással kapcsolatos kérdéseinkre annyit válaszolt, hogy “az EU-s pályázat elszámolási határideje jövő év márciusa, akkor dönti el a finanszírozó, ha a pénzt helyesen használtam fel vagy sem.”

A politikus testvére hozzátette még, “a két pályázatból különböző beruházásokat végeztem el, nem volt soha olyan fejlesztés, amelyet mindkét helyre benyújtottam volna elszámolás végett. Magyarán: nem számoltam el ugyanazt a költségtételt mindkét pályázatba!”

Nyitókép: a közel kész panzió 2022 szeptemberében. Fotó: Egyed Ufó Zoltán

The post Dupla vagy semmi: uniós pénz mellett a magyar kormányt is megfejte az RMDSZ ügyvezető alelnöke appeared first on Átlátszó Erdély.