Azon kiváltságosok közé tartozom, akik az egyetem padjai között igazi, érdemi képzést kaptak. Nem volt túl sok az elmélet és túl kevés a gyakorlat, és mai napig merítek nem csak a jegyzeteimből, hanem a rejtett tanterv üzeneteiből is.

A helyre, a szemináriumi teremre is emlékszem, ahol L. (a tanárunk), miután kiakaszthattuk valami rögtönítélő, sommás ítélettel „az emberekről”, azt mondta: az embereknek mindig igazuk van, mindig racionálisan cselekszenek azon a világon belül, azoknak a jelentéseknek, hatásoknak és azoknak az erőforrásoknak a birtokában, amelyek mindennapjaikat meghatározzák.

Első éven ez sok mindent átrendezett a fejemben, és lehet, arra is hatással volt, hogy nem tudom az embert individuálisan, „légüres térben”, társadalmi meghatározottságoktól mentes cselekvőnek látni.

A román társadalom most nagy bajban van, és ez sokatokat, akik fontos és mérvadó véleményt képviseltek, arra késztetett, hogy megszólaljatok. Úgy érzem azonban, éppen ez a mondat maradt ki a lehetséges helyzetértelmezésekből, szerepét pedig nem a vita kedvéért hangsúlyoznám, hanem azért, mert azt gondolom,

csak a válság társadalmi okainak feltárása segíthetne megoldást találni rá.

Rögzítsük a tényeket: Romániában az arra jogosultaknak körülbelül egyharmada oltatta be magát. Az új koronavírus járványának negyedik hulláma borzalmas, európai és világviszonylatban is kétségbeejtő fertőzöttségi és halálozási adatokat mutat. Az egészségügyi ellátás leterheltségéről és annak orvosokra-ápolókra, de páciensekre gyakorolt hatásáról pedig csak sejtéseink lehetnek.

Az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint a negyedik hullám berobbanása és az alacsony átoltottság között van kapcsolat, és szintén a tudományos konszenzus szerint (néhány, nagyon kevés renitens szakembert leszámítva) a járvány megfékezésének egyetlen, ha nem is tökéletes, módja az oltás.

Az oltást tesztelték, engedélyezték, nincs több mellékhatása, mint bármely más gyógyszernek, és azok a mellékhatások a várt haszonnál lényegesen kisebbek. Végül, nem mellesleg, ugyanaz az orvostudomány mondja mindezt, amelyhez amúgy máskor fogtömésért, lábtöréssel és kruppos gyermekeinkkel is fordulunk.

Mindenkinek, nekem is, vannak olyan barátaink-ismerőseink, akik többé-kevésbé harcosan, de elutasítják az oltást. Egyikük-másikuk esetében még arra is van ötletem, hogy korábbi viselkedésükből hogyan vezethető le mostani reakciójuk. Igen, indulatokat váltanak ki belőlem, hibáztatom őket, és egyre nehezebb cipelnem ezeket az indulatokat.

Az egyes emberek hibáztatása viszont félrevezető, és mint látjuk, semmit nem old meg.

Ha az elutasítás aránya „hozná” más társadalmak átlagait, akkor volna értelme leragadni az egyén szintjén, a romániai társadalomban viszont ez a jelenség tömeges, társadalmi. Hacsak nem ragaszkodunk ahhoz a butasághoz, hogy Romániában valami az emberi veleszületett „személyiségében” más, akkor kénytelenek vagyunk megkeresni a társadalmi okokat.

Aki csak egyéneken kéri számon az erkölcsös viselkedést, az azt az egyszerű tényt téveszti szem elől, hogy társadalmi lények vagyunk, és ami társadalmi méreteket ölt, amögött csak társadalmi okok lehetnek.

(Igen, ez a megközelítés háttérbe szorítja az egyéni döntés szabadságát, de ne tegyünk úgy, mintha azt lehetne feltételezni, hogy mindenki számára rendelkezésre áll a megértés, az értelmezés és a cselekvés teljes spektruma. És ha ezekre végre alkalmunk lesz ránézni, talán még van esély a teljes összeomlást megakadályozni.)

Az oltás tömeges elutasítása miatt emiatt én magunkat vádolom. Magunkat: a társadalmat és az államot.

Bármilyen kényelmes is az egyes embert felelőssé tenni ostoba, erkölcstelen és szolidaritáshiányos viselkedése miatt, az ő viselkedése a sok évtizede kibontakozó társadalmi kudarcaink következménye. És velünk együtt ők mindannyian áldozatok.

Cserbenhagyott minket az állam a tájékoztatás mozzanatában. Arra kevésbé látok rá, hogy egy újságírónak mekkora vesződség valós adatok birtokába kerülni, mennyire transzparens a döntéshozatal, de az állam karba tett kézzel hagyja egészen primitív és káros „portálok” működését, amelyek egyhangúlag félretájékoztatnak és uszítanak.

És ez nem most kezdődött. Kutatók, tényfeltáró újságírók akár életük kockáztatásával mutatnak rá évek óta pl. az orosz álhírgyár rettenetesen káros következményeire. Azok, akiket megválasztunk, és akiknek dolga lenne ezzel kezdeni valamit, nem tekintik ezt feladatuknak. Vagy tán nem is értenek belőle semmit.

Cserbenhagyott minket az állam az egészségügyi rendszer felkészítésével. Semmi érdemleges nem történt másfél év alatt sem anyagi értelemben, sem a dolgozók felkészítésének tekintetében. Kiszámíthatatlan, követhetetlen, ellentmondásos és ésszerűtlen döntéseket hoz, érzékelhetően a közhangulathoz is igazodva, illetve semmiféle következményt nem vállalva.

És persze cserbenhagyott minket a kormányzat, amely ízléstelenül ezekben az időben is hatalmi játszmákra összpontosít ahelyett, hogy az egy éve esedékes mozgósítási, tájékoztatási és válságkezelő munkát elkezdené végre elvégezni.

De benne van a tágabb társadalom keze is jócskán a kialakult helyzetben. A társadalom évtizedek óta szépen és nem érdekmentesen felépített individualista ideológiájának te is, mi is áldozatai vagyunk. Korunk mindent az egyéni felelősség hatáskörébe sorol:

• Beteg vagy? Mit szúrtál el?
• Bajban van a gyereked? Hogyan teljesítettél szülőként?
• Szegény vagy? Vagy csak nem gyarapszol anyagilag? Akkor biztosan elég motivált és tettrekész vagy?

Felfeslett vagy egyenesen nevetségessé vált a társadalmi szolidaritás. Nincs, de már nem is keresünk nagyobb léptékű társadalmi megoldásokat egyéni bajainkra. Nem csak megtanultuk, hanem magunkévá is tettük ezt az individualista szemléletet.

Felelősséget vállalunk magunkért, és csak magunkért.

Mondhatnád, hogy spekulálok, de az oltásszkepszis nem januárban kezdődött. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a komolyan vett individualizmus, a gyermek teljes boldogulásának felelősségét anyára hárító szemlélet hívta életre elsősorban középosztálybeli anyákban az oltások elutasítását, hiszen a gyermekük az ő felelősségük, senki másra nem számíthatnak.

És lássuk be, ennek szerves része az egészségüggyel szembeni szkepszis, „az orvos körmére nézés”, a gyanakvás, az alternatívák keresése. Semmi köze tájékozottsághoz, de szorongáshoz és magára utaltsághoz annál inkább.

És az alacsonyan iskolázott emberek? Az alig tengődők? A bizonytalanságban, kiszolgáltatottságban élők? A tájékozódni nem tudók: ők mikor tapasztalták meg utoljára a tágabb társadalom feléjük megnyilvánuló szolidaritását? A biztonsági hálót? Rettenetesen cinikusnak érzem most az oltottságot rajtuk számon kérni, még ha együtt zuhanunk is.

Oda is közösen jutottunk el, hogy emberek milliói számára episztemológiailag ugyanolyan súllyal bír egy ismeretlen által megosztott fecni holmi számokkal vagy egy szélhámos, mint egy tudományos közlemény vagy egy szakértő álláspontja. Közösen hagytuk erodálódni a tudományt és annak státusát, megnyirbálni a finanszírozását, leépülni az oktatási rendszert.

Minden erőnkkel az egyéni menekülési útvonalak feltárásán és bejárásán vagyunk,

és nem látunk ki a saját helyzetünkből sem az okok, sem a megoldások terén. Bizalmatlanok vagyunk az egészségügy romló vagy legalábbis kiszámíthatatlan, egyenetlen színvonala miatt, és csak azt tesszük, amire évtizedek óta ösztönöznek: kézbe vesszük a sorsunkat, miközben lelepleztük a bennünket bizonytalanságban tartókat.

Az pedig, hogy egy válságban kinek-kinek ehhez milyen információk, milyen megértést segítő tudás, mennyi bizalom és mekkora szolidaritási hajlandóság áll rendelkezésére, az közös mulasztásunk.

A szerző szociológus, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója. Ezt a szöveget a saját Facebook-profilján tette közzé, az Átlátszó Erdélyen minimálisan szerkesztve és az ő engedélyével közöljük.

Nyitókép: Mat Napo. A kép forrása: Unsplash

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Magunkat vádolom appeared first on Átlátszó Erdély.

Jelen pillanatban úgy érzem, hogy az udvarhelyi kórház felkészült, és abszolút működőképes. Ez hatalmas pozitív változás tavasz óta, amit nagyra értékelek. Ezért még szigorú újságíróként is hajlamos vagyok elnézni a hiányosságokat, apróbb szabálytalanságokat, amelyek emberivé törpülnek az emberfeletti munka és erőfeszítés mellett. Ezért ez az anyag nem arról fog szólni, hogy milyen hiányosságokat tapasztaltam a kórházban, hanem arról, hogy milyen nehézségekkel, gondokkal kellett és kell megküzdeniük a kórházi alkalmazottaknak ebben az új helyzetben.

Az első és külsősök számára leglátványosabb változás a biztonsági intézkedések megsokasodása. Pisztolyos néni áll a kapu melletti sátor előtt, és mindenkinek lelövi a lázát. Nem a leghálásabb munka, főleg ilyenkor télen, mikor még a pisztolyban is megfagynak az elektronok. pozitivnap.hu: ő az egyetlen a kórházban, aki nem izzad bele ebbe a covid-védőruhába. A sátornak egyébként nemcsak az a szerepe, hogy ne engedje be a lázasokat, hanem egyféle tornáca, előszobája is a kórháznak. Például hallom, hogy a covid-tesztek eredményét is ott lehet átvenni. Logikus, akinek nem muszáj bejönnie a kórházba, az ne menjen be, hanem intézze el a dolgát már a kapuban.

A főépület bejáratánál hőkamera figyeli a be-kijáratot, mellette kis asztalon egy fémbőröndben képernyő és riasztóberendezés. Azért hasznos, hogy a kijáratot is figyeli, mert a székely ember szerencsére nem ért sem románul, sem magyarul, és hiába, hogy lánccal és virágládával van elválasztva a bejárat a kijárattól, és kétnyelvű feliratok és nyilak jelzik, hogy hol van a bé és hol a ki, az embereknek csak alig több mint fele jön be a kijáraton.

A kamera önkiszolgáló üzemmódban működik, hogy ha nálad elkezd üvölteni a lázérzékelő sziréna, akkor, ha becsületes vagy, bekopogsz valahova, hogy csókolom, lehet, hogy baj van. Mert egyébként nincs senki odaállítva, hogy ezt lesse, a biztonsági emberek ennél fontosabb stratégiai pontokon teljesítenek szolgálatot. Például a hátsó kijáratnál, ahol csak kimenni szabad a poliklinikáról, de mégis az emberek előszeretettel ott akarnak bejönni. Egyébként is kis esélye van annak, hogy valaki lázasan idekerüljön, hisz a kapunál mindenkinek lemérik a hőmérsékletét.

Amíg ott álldogálok fotózni, kétszer indul be a sziréna, és hiába várom izgatottan, hogy akkor most valami fog történni, például berohan egy csoport fegyveres őr, akik térdre kényszerítik a lázast, majd egy űrruhába öltözött permetező alakulat lucskosra füröszti őt és a környezetét fertőtlenítőszerrel. Ilyen csak a filmekben van, mert itt csak elhalkul a sziréna, pont úgy, ahogy elindult, s visszatér ugyanaz a nagy csend és nyugalom, ami azelőtt volt.

A kórház folyosói és lépcsőháza kísértetiesen üresek a covid előtti időszakhoz képest, ez egy újabb látványos különbség. Emlékszem, régen itt olyan élet volt, hogy a keddi piacon sem különb, de most csend van és béke. És halálfélelem.

A csendet és mozdulatlanságot csak időnként töri meg egy-egy siető alkalmazott, a kijáraton bejövő, eltévedten nézelődő idős házaspár, vagy trollerét húzó, befekvésre vonuló terheskülönítmény, amelyiknek azért kellett erre kerülnie a fagyos udvaron keresztül, hogy ne kelljen áthaladnia egy covidos övezeten. Mert a covidos zónákat kerülni kell.

Az idei év egyik legnagyobb kihívása a kórházban az volt, hogy el tudjanak különíteni covidos zónákat a nem covidosoktól, illetve megoldásokat találjanak, hogy a covidos és nem covidos páciensek szállítás és mozgás közben minél kevesebbet keresztezzék egymás útját. Ez startból lehetetlen feladat volt, ezért nem is róható fel, hogy nem sikerült tökéletesen, hisz az épületet nem erre tervezték. A legtöbb szárnyban egyetlen folyosó van, az is aránylag keskeny. Ahol volt két párhuzamos közlekedési csatorna, például a lifteknél, ott könnyebb volt megoldani.

Ahol nem volt több közlekedési csatorna, ott megpróbálták a covidos részleget berakni a szárny végébe, és lezárni egy nagy üvegajtóval. Ajtón kívül non-covid, bent covid. Ahol ez lehetséges volt, ott könnyebb mindenkinek a dolga. Senki nem megy be az ajtón védőfelszerelés nélkül, és nem hoz ki semmit bentről. Még papírt sem. Ha valaki bent valamit jegyzetel, és azt kint meg akarja nézni, akkor a bentiek kiragasztják az ajtóra, és kintről lemásolhatja.

A könnyebb kapcsolattartás érdekében a covid-ajtó két oldalán a csapattagok walkie talkie-n kommunikálnak.

Minden gyakorlatias ötletet meg kellett ragadni. Ha egy kisszék segít abban, hogy a nem-covidos részről a személyzet belásson a covidos kórterembe, akkor azt használnak.

Volt, ahol nem volt elég csak a nagy üvegajtó berakása, vagy a kisszék, falat is kellett bontani. Az intenzív osztályon például a covidos rész kapacitásának bővítése érdekében egybe kellett nyitni két kórtermet egy őket elválasztó ajtóval-ablakkal. A járvány kellős közepén.

Az újonnan kialakított kórterem azóta teli van súlyos covidos betegekkel, és ide sem szerelő, sem műszerész azóta be nem jön. Most melyik mesterembert lehet beküldeni a kórház legforróbb covidos zónájába, hogy vakolja körbe az ablakot? Egyiket sem. És egyébként sem lehetne vakolni, mert az egyik beteg pontosan az ablak alatt fekszik. A termelést, értsd betegellátást, pedig nem lehet leállítani, és a termet kiüresíteni, most, mikor a legnagyobb szükség van intenzíves helyekre.

A szükség fontosabb szempont, mint az esztétika. Ha majd lejár ez a hullám, lehet foglalkozni az esztétikával is. Habár, mesélik az intenzíven, amióta bejött a covid, az intenzív osztály folyamatosan tele van, itt soha nincs betegszámcsökkenés, hiába mutatnak csökkenő tendenciát a megyei vagy országos számok.

Rájövök, hogy amikor halljuk a rádióban a számokat, és mondják, hogy tízen vannak az intenzíven, akkor az nem jelent semmit, csak annyit, hogy 10 covidos helye van az intenzívnek. A súlyos állapotban lévő betegek számáról nem tudunk meg belőle semmit, mert az mindig nagyobb tíznél. Csak azért vannak tízen az intenzíven, mert annyian férnek be, de most is fel tudnak sorolni kapásból három olyan beteget a kórházból, akinek az intenzíven lenne a helye, és amint ürül hely, át is hozzák.

Mint például ez a hölgy a kardiológián, aki súlyosabb eset, de még el tudják látni itt is. A néni csak akkor fog felkerülni az intenzív osztályra, amikor lélegeztetőgépre kerül. Szerencsére idén újították fel az oxigénrendszerüket, és nagyon jó minőségű az oxigénjük, mondja Szabados Csongor főorvos. Meg tudják próbálni valamennyire tehermentesíteni az intenzív osztályt. Amit persze az intenzíven nem nagyon éreznek, mert nekik mindig tele van a 10 férőhelyhelyük. Sőt, a saját 10 betegük mellett még ezeket a kórházban szétszórt nehéz eseteket is meglátogatják, konzultálnak az itteni orvosokkal.

Az intenzíven látom a legkevesebb lelkesedést és reményt felcsillanni a szemekben. Ami nem csoda, hisz itt a legnagyobb az elhalálozási arány, és nem lehet az ember boldog, amikor halnak meg a keze alatt a betegek.

A túlélési arányról kérdem az itt dolgozókat. Azt mondják, egy ideig 50% körül volt, de most, az utóbbi hullámban még ez is csökkent, olyan 40%-ra. Ami azt jelenti, hogy minden 10 ide került betegből 6 meghal. Gyakorlatilag az esélytelen és a szinte esélytelen eseteket küldik ide.

Ezt megélni résztvevőként pedig nagyon kemény dolog. Főleg, hogy a mai ember úgy tekint a halálra, mint valami nagyon rosszra, nem egy örök körforgásként fogja fel az életet, mint régen. Az orvos vagy asszisztens, akinek a keze között meghal egy beteg, úgy éli ezt meg leggyakrabban, hogy elveszítette a beteget.

A halál érzését meg lehet szokni, mert mindent meg lehet szokni elméletileg, de gyakorlatilag mégsem lehet megszokni, mert úgyis megvisel, mondják az alkalmazottak. Fájdalommal van tele minden, mert úgy az egészségügyi személyzet, mint a hozzátartozók veszteségként élik meg a halált, nem szeretetteljes elengedésként. És enyhíteni is nehéz ezt a fájdalmat, mert nehéz beszélni erről, a halál tabutémának számít vidékünkön.

„Kezdünk belefásulni”, mondja Vajda Csilla intenzíves főnővér. „Csak legyünk már túl rajta. De nem leszünk. Nálunk tíz ágy mindig tele van. S kapásból fel tudok sorolni még néhány beteget más részlegeken, aki arra vár, hogy ürüljön nálunk hely.”

Ez a folyamatos hajsza rányomja a bélyegét az alkalmazottakra. A fáradtság, a kiégés jelei egyre inkább megmutatkoznak. A vírushelyzet miatt kikapcsolódásra sincs úgy lehetőség, meséli a főnővér, nem tudnak csak úgy kiugrani a csapattal egyet kávézni, sörözni, szórakozni, mint régen tették. Régen jó csapat voltak, de tavasz óta semmi. Hiányzik nagyon a kollégákkal való összejárás, mondja.

Plusz teher a félelem a megbetegedéstől. Ő is fél, vallja be. És félti a többieket. Habár azzal is tisztában van, hogy nem olyan könnyű itt a kórházban megfertőződni. Az ő részlegén is a betegségen átesett kollégák java otthonról szedte össze a vírust, a családból vagy a baráti társaságból. Az volt a szerencse, hogy szerre betegedtek le a munkatársak, nem egyszerre mindenki.

Szabados doktor csak egy FFP2-s maszkot vesz fel, mikor beöltözik, hogy engem végigkísérjen. Nem a nagyobb biztonságot nyújtó FFP3-ast. Ő már átesett a betegségen, nem túl régen, így szinte esélye sincs ismét elkapni. Náluk az osztályon, a kardiológián ketten voltak eddig betegek, mondja. Mármint az egészségügyi személyzetből. A betegséget otthonról szedte össze, meséli a doki, a családja néhány nappal előtte volt beteg.

Ahogy egyre több osztályon mesélik, hogy otthonról, a családból vagy a baráti körből szedték össze a vírust, megdőlni látszik az az idén nagyon sokat sulykolt elmélet, hogy a frontvonalban dolgozók, jaj, de mennyire ki vannak téve a fertőzésveszélynek. Mert hogyha hihetünk az állításaiknak, akkor a gyakorlat azt mutatja, hogy itt a kórházban, megfelelő védőfelszereléssel sokkal kevésbé vannak veszélyben, mint otthon.

Ezt erősíti meg Rareş Stoicescu járványtanász is, aki a vírus betörése óta számtalan gócpontot megjárt, sok száz beteggel találkozott, és több ezer embertől vett le mintát tesztelésre. Tehát végig ott volt a frontvonalban. És mégsem betegedett meg. Mikor kérdem, hogy ez hogyan sikerült neki, mosolyog. Ha egy vírus idekerül a kezünkre, mutat a kezére, az nem jut be a szervezetünkbe a bőrön keresztül. Ahhoz, hogy megfertőzzön, neki a szájon, orron vagy szemen keresztül kell bejutnia. Azt a részt kell védenünk, mondja.

Rajta most két maszk van, az egyszer használatos sebészeti maszkra ráhúzva egy FFP2-s. Arra kell ügyelni, mondja, de ez egy orvosnak nem okoz nagyobb gondot, mert már rutinná vált, hogy a szemet-orrot-szájat nem szabad piszkálni közben. S persze a pasztáspixet sem rakjuk a szájunkba, miután írtunk vele, teszi hozzá huncutul mosolyogva.

Nagy mosolygós Stoicescu doktor, végtelenül kedves, jóindulatú embernek ismerem meg az ott töltött röpke háromnegyed óra alatt. Sajnos a kliensei, akiknek a mintavevő pálcikát tíz centire kell lenyomnia az orrukba és torkukba, nem mindig tudnak erre a kedves oldalára koncentrálni. Stoicescu amennyire mosolygós, ugyanannyira kötelességtudó és munkás ember is, mondják a kollégái, akik mind egy szálig elismeréssel beszélnek róla, és gyakran emlegetik csodálattal, hogy reggel 6-tól este 11-ig dolgozik minden nap.

Itt egy újabb változást és gondot kell megemlítenünk: nőtt a munkamennyiség, és sokaknak nőtt a munkaidő vagy a munka nehézsége. Mert amíg a folyosókon az említett csend és nyugalom árad szét, addig odabent sok részlegeken telt ház van, és lázasan zajlik a munka. Átvitt értelemben lázasan.

Jelenleg 110-120 körül mozog a betegek száma, de volt 150 is, mondja Lőrincz Gabriella, a kórház orvosigazgató-helyettese. Most épp lefelé kezdtünk szörfözni a hullámon, de az elmúlt időszak, az októberi csúcs nehéz volt a kórház munkaközössége számára. Vannak osztályok, ahol az eddiginek sokszorosa a munka.

A különféle osztályokon mesélik, hogy erősítést kellett, hogy kérjenek, nővéreket, takarítószemélyzetet, műszereket. És kaptak is. Szerencsére itt a nővérképző Udvarhelyen, volt ahonnan utánpótlást szerezni, mondja egy főorvos, így sikerült megoldaniuk, hogy a covid-részlegeken a védőruhába beöltözött nővérek és ápolók négyóránként válthassák egymást. „Szerencsére megértették, és látta mindenki, hogy huszonegy sima kardiológiai esetet ellátni nem ugyanaz, mint huszonegy vírusosat.”

Sokkal nehezebb ilyen felszerelésben dolgozni, mondja a kardiológus, például vénát fogni dupla kesztyűben. Nem beszélve az újraélesztésről, ami nagy fizikai munkát jelent, nem ússza meg senki szárazon ebben a kezeslábasban. Az egyik részlegen elkapom, amint egy váltás után egy hölgy kijön a covidos részlegről, alsónadrágja az ágyéka táján csupa víz, úgy át van izzadva. Látom, hogy zsenírozza magát, ezért meg sem próbálom lefotózni.

A mentősök is panaszkodtak pár hete, hogy irtózatosan megnőtt a munkamennyiség, nem bírnak vele. Terepre kimenni, behozni a gyanús eseteket, a nem-covidosokkal átszaladni Csíkba, onnan áthozni a covidosokat, ne adj Isten felszaladni Vásárhelyre, Kolozsvárra. Non-stop úton. És ha épp akkor jár le a munkaidőd, amikor útban vagy Kolozsvárra, akkor ez van, nem szállhatsz ki az autóból, hogy sziasztok, én megyek haza, hanem szépen megjárod Kolozsvárt a szabadidődből, s ha szerencséd van, még búvárruhában is.

Ugyancsak egy mentős ismerősöm panaszkodott nemrégiben, hogy a védőfelszereléssel is meg van gyűlve a bajuk, egészen pontosan a levetésével. Mert mikor visszajönnek covidos küldetésből, akkor a mentőautót fertőtlenítik, tehát bent az autóban nem tudnak kivetkőzni a védőruhából. Az épületbe nem mehetnek be vírusos ruhával, érthető okokból, ezért nem marad más, mint az autó mellett vetkőzni, izzadtan, egyre mélyebbre hatolva a derékfájás titkaiba.

Az öltözködés minden osztályon megoldandó kérdés volt, és látom, hogy az általam meglátogatott kórházi osztályok legtöbbje úgy döntött, hogy egy-egy kisebb kórtermet vagy helyiséget öltözőnek áldoz be. Az ágyakon sorokban vagy rendezett oszlopokban állnak a mosható és egyszerhasználatos védőruhák.

A folyamatos beöltözés-kivetkőzés elég nagy terhet ró az alkalmazottakra, és hatalmas plusz munkát, plusz időt jelent. Egy fontos pozícióban lévő kórházi alkalmazott (nem írom le, hogy ki, mert nem akarom kitenni a támadásoknak), határozottan kijelenti: „a betegektől vesszük el ezt az időt, amit öltözködéssel töltünk”. Szerinte is fontos a megfelelő védekezés, mert nem szeretné elkapni a betegséget, mégis hozzáteszi: „de azért ez nem egy Ebola”.

Szabados doktor öltözés közben meséli a kardiológiára igencsak jellemző esetet: ez a hosszas beöltözés akkor a legkellemetlenebb, amikor valaki odabent újraélesztésre szorul, és az orvos épp kint van. Nyilván, a benti kollégák elkezdik az újraélesztést, míg az orvos épp öltözik, mondja a főorvos, miközben épp a második rend kesztyűt próbálja ráfeszíteni a kezére és magyarázza, hogy nagyon fontos a biztonság. „Ez az első olyan betegség, aminél két pár kesztyűt kell húznunk.”

A beöltözés mellett sok időt elrabol még a fertőtlenítés is. Adott osztályokon még annál is többet. Nővérek és ápolók állnak kint egy folyosón és néznek ki az ablakon. Kérdem, történik valami odakint? Á, nem, csak épp fertőtlenítés van odabent, várják, hogy tudjanak visszamenni dolgozni. Stoicescu doktor minden egyes kliens után körbepermetezi saját védőruháját, majd a mintavételhez használatos sarkot, és közben beindít egy készüléket, ami valamilyen fertőtlenítőszerrel telíti a levegőt. Drága percek telnek így el, naponta akár órák is.

A fertőtlenítőszerrel kapcsolatban derül ki, hogy a román bürokráciával mekkora bajok vannak. Még az elején, mikor mindenből hiány volt, meséli egy alkalmazott, jött pár tonna fertőtlenítőszer Magyarországról. Ott használták, az európai szabványoknak megfelelt, de itt nálunk nem engedélyezték a használatát, mert nem volt rajta román címke. Itt az alkalmazottak kékszesszel mocskolódtak, meséli, próbálták fertőtleníteni magukat, de azt is gond volt beszerezni, mert a boltokból az is elfogyott. S közben ült a több tonnányi jó fertőtlenítőszer a raktárban. Ugyanaz a szer, amit később megvett a kórház is, és már lehetett használni, mert volt rajta román címke.

Vége a fertőtlenítős kitérőnek, térjünk vissza a védőruhára.

A védőruhát nem csak felvenni, hanem viselni is kényelmetlen. Hogy a viselése mennyire kényelmetlen, azt csak az tudja, aki próbálta. Az egyik sürgősségis asszisztens gondolata: „Mörfi törvénye: ilyenkor kezd el viszketni az orrod.” A pisilésről ne is beszéljünk, sokan nem isznak vizet a négyórás műszak előtt, hogy ne kelljen vécére menniük. Habár lehet, hogy úgyis inkább kiizzadnák és nem kipisilnék azt a vizet.

A maszkviselés sem túl kényelmes. Látod az emberek arcán a gyűrődéseket, az FFP3-as maszkok besüllyedt nyomát, abból tudod, hogy ki volt nemrég műszakban. Hogy melyik osztályon mennyire örülnek az újságírónak, azt érezheted abból is, hogy mennyire feszítik rád az FFP3-as maszkot. Például az intenzív osztályon úgy rámfeszítették, hogy még két óráig csókra állt a szám tőle.

Az egyik osztályon felveszem a salopétát, keresem rajta a cipzár húzókáját, hát nincs neki. Nem újdonság, legyint a mellettem álló nővér, és ad egy másikat. Most mindenki elkezdett védőfelszerelést varrni, mondja, oszt a minőség is olyan.

Szabados Csongor főorvos nagyon alapos, részletekbe menő, laikusok számára is teljesen érthető vizitet tart az osztályán, amiért nagyon hálás vagyok neki. Ez nagyon szépen rávilágít azokra a kihívásokra, amelyekkel az egészségügyi személyzet szembe kell, hogy nézzen ebben az új helyzetben.

A biztonsági előírások miatt sok eddigi módszer kiesik. Például tilos meghallgatni a beteg tüdejét fonendoszkóppal, mert nem biztonságos a fejvédő alá a fülbe berakni a hallgatókészüléket. Az orvos mondja: „Amire alapozhatunk, azok a mért paraméterek: vérnyomás, pulzus, oxigénszint, testhőmérséklet. De a klasszikus medicinában alkalmazott vizsgálati módszereket, mint például a hallgatózást, ami az egyik legfontosabb, tüdőgyulladásban főként, nem lehet most alkalmazni. Kiesnek a régi medicinából olyan dolgok, amelyeket nem is gondoltunk volna.”

Ezért nagyon fontos a műszeres vizsgálat, az EKG, röntgen, ultrahang ezekben az esetekben, mondja az orvos. És az anamnézis, azaz a kikérdezés.

A tüdőröntgennél az evolúciót érdemes figyelni, különböző napokon készült képeket összehasonlítani, abból látszik, hogy milyen irányba halad a tüdőgyulladás. Önmagában egy tüdőröntgennek nincs olyan nagy jelentősége, mert van, akinek koronavírus nélkül is rosszul néz ki a tüdeje, különböző okok miatt.

A felvételeken a homályos foltok jelzik a gondot. Ezen például a tüdő jobb fele el van tűnve, mondja az orvos, a bácsi szerencséje, hogy a bal tüdeje alig érintett. Az a furcsa ovális alakú valami a képen az egy szívstimulátor, egy pacemaker.

Az osztályra már szóbeli kiértékeléssel együtt érkezik a röntgenfelvétel, sőt a röntgenszakorvos kiértékelésében hasonlítja is a felvételeket az előzőkhöz. A sok röntgen készítése újabb kihívás elé állította a kórházat. Ezúttal technikai probléma merült fel, tárhelygondok. Most épp bővítik a tárhelyet.

A kikérdezés sem megy olyan könnyen, mint régen, mondja a doki. Az idősek, ha hallászavaruk van, szájról olvasnak. Felét hallják, felét leolvassák szájról, s a többit megtanulják kikövetkeztetni. „Most nekünk mindenünk el van takarva, be vagyunk öltözve, nem látszik az arcunk, a mimikánk. Nagyon nehéz kommunikálni ilyen esetben.” Odahajol egy idősebb csíki bácsi fölé fél méterre, és torkaszakadtából üvölti: „Panaszkodjon valamit! Van-e panasz?” A bácsi rezzenéstelen arccal néz rá és azt mondja: „Jól”.

Szakmai érdekesség, ami megnehezíti az orvosok dolgát, hogy ez a vírusfertőzés a cukorháztartást felborítja. Plusz a gyulladáscsökkentő is felviheti a cukrot. Akinek volt egy kicsi hajlama is a cukorbetegségre, az most kibukik, mondja az orvos. Ezért a gyulladáscsökkentőkből is azokat próbálják adni, amelyeknek a legkisebb ez a mellékhatása. Mert ha véletlenül felborul a cukorháztartás, akkor azt kezelni kell, az még egy injekció, még egy kontaktus a nővérrel. Ami elkerülendő. A nővérek is túl vannak terhelve, túl sok a beteg, és sokan súlyos állapotban vannak.

„Nehéz eldönteni például, hogy egy fulladozás a vírusos tüdőgyulladás vagy a súlyos szívelégtelenség miatt van, vagy mindkettő miatt. Egy tüdőröntgenen árnyékokat ad mindkettő. A képalkotó eljárások, az ultrahang nagyon nagy segítséget nyújtanak abban, hogy ezt eldöntsük. A bácsi esetében a szívelégtelenség volt az ok.”

A sófalvi bácsit átvitték Csíkba, mert covid-negatív volt. Ott befektették. Egy adott pillanatban pozitív lett a tesztje, átvitték Somlyóra. Ott a kardiológus ultrahangon észrevette, hogy baj van a szívbillentyűjével, s akkor visszaküldték Udvarhelyre. Sajnos, ilyen köröket járnak ebben a világban a betegek, mondja az orvos.

Arányaiban elég sok olyan esetet hallok, hogy az illető negatívként bekerül a csíki kórházba, és aztán néhány nap múlva egyik tesztje pozitív lesz. Nem vagyok orvos, de úgy érzem, ezen érdemes elgondolkodni. Hogy a tesztek adnak-e ekkora gyakorisággal fals negatív eredményt, vagy pedig a csíki kórházban szedik-e össze a betegek a vírust.

Az első tíz nap a kritikus. Addig folyamatosan követni kell a pácienseket, hogy kialakul-e tüdőgyulladás vagy nem.

Fontos az, hogy biztonságban menjenek haza a betegek. Volt olyan betege is, aki vissza kellett, hogy jöjjön. Úgy tűnt, hogy minden rendben van, hazaengedték. Ez még abban az időben volt, mikor 12 ágyon dolgoztak, vegyesen belgyógyászat és kardiológia, és elég nagy nyomás alatt voltak. Most már jobb a helyzet, kicsit szellősebb, és sokkal többet tudnak a biztonságra adni.

Tudnak figyelni arra, nehogy visszaessenek a páciensek. Mert van egy ilyen hajlam is, hogy a nyolcadik-tizedik napon visszatér a nehézlégzés, a tüdőgyulladás megint elkezd súlyosbodni. Ezért muszáj arra figyelni, hogy a beteg úgy menjen haza, hogy emiatt ne kelljen visszatérnie.

A vírus lelkileg is megviseli az embereket, és ilyenkor a kórházi személyzet kell, hogy lelket öntsön beléjük. Egy 82 éves néni például három hétnyi kezelés után kigyógyult, negatív lett a tesztje. Készülnek kiengedni. A néni hitetlenkedve, flegmán hallgatja a főorvost, aki lelkesen meséli, hogy Alinával beszélt, aki utána fog jönni. Szerinte nem fog, ismétli a néni. A vizitelő csapat többi tagja is beszáll a lelkesítésbe. A néni sokkal lelkesebb nem lesz, de legalább meggyógyult és hazamehet.

A szomszéd néni, képünkön, már pozitívabban látja a dolgokat. Mikor az orvos mondja neki, hogy „maga meg fog gyógyulni”, akkor a néni nem tiltakozik. „Próbálok”, mondja. A legfontosabb a pozitív hozzáállás, mondja neki az orvos. Fontosabb, mint a kezelés. A néninek tüdőembóliája volt. Negatív volt a tesztje, átvitték Csíkba, ott pozitív lett a tesztje, visszahozták. Nagyon sokan meghalnak tüdőembóliában, a néninek szerencséje volt, hogy elég hamar észrevették. Most a vérrög eloszlatásán dolgoznak. A koronavírusos tüdőgyulladások esetében kötelező módon vérhígítót adnak a betegnek. Egyre több tanulmány mutatja már azt, meséli Szabados doki, hogy a koronavírus hajlamosít a vérrögképződésre.

Abból, ahogy az orvosok beszélnek a különféle forrásokról, amiből informálódnak, és abból, amit különféle osztályokon hallok a személyzettől, úgy tűnik, nagyon távol állunk még attól, hogy magabiztosan kijelenthessük, ismerjük ezt a betegséget. Sokszor azt sem tudják, hogy mit adjanak a betegnek, mondja egy alkalmazott. Egy kis vitamin, egy kis vírusölő, egy kis gép. Jövőre talán könnyebb lesz, teszi hozzá, már többet fogunk tudni a vírusról, és védőoltás is lesz.

Ahhoz, hogy jobban megismerjék a vírust, jó lenne minden információforrást kihasználni, és főleg saját tapasztalatokat is szerezni, azokat kiértékelni. Ez utóbbi elég nehéz, az érvényben lévő szabályozások miatt. „Miért van például megtiltva a boncolás?”, kérdi az egyik kórházi alkalmazott, akinek a nevét nem fogom leírni, mert a rendszer kritikusait nem akarom kitenni a támadásoknak. Néhány hete engedélyezték, de most is csak nagyon különleges esetekben, mikor másként nem tudják megállapítani a halál okát.

Sokszor felmerül a kérdés, mesélik, hogy milyen különbséget látnak egy minden évben lezajló influenzajárvány és a mostani járvány között, számszerűleg. Amire csak azt tudják mondani, hogy nem tudják összemérni a kettőt, mert egy normális influenzajárványnál csak a környék betegeit kell ellátni, most pedig idehozzák a megye összes betegét.

Nem elég a nyomás, amit maga a helyzet, a betegek száma és állapota generál, most érkezik még egy nyomás fentről. Ellenőrzések lesznek, mert a karácsonykői kórház intenzív osztályán kitört tűz után és a választások előtt az országos vezetőség félti a bőrét.

Közben pedig országos szinten szeretnék növelni a kapacitást, ami gyakorlatilag nem jelent többet, mint hogy újabb ágyakat zsúfolnak a meglévők mellé a kórtermekbe, meséli az egyik alkalmazott. Ez az udvarhelyi kórházban nem fog menni, mivel már nincs hely a kórtermekben. Az sem megoldás, mondja szimbolikusan, ha arra kell vigyázniuk, mikor egy beteget ellátnak, nehogy a szomszéd beteg kezéből kiverjék a kanült a fenekükkel.

Jó hírekkel is szolgálhatunk, pozitív változások is vannak. Például nem diszkriminálják már annyira a kórházi dolgozókat, mint régen, és az intenzíveseket sem annyira. Főleg a tavaszi hisztéria során sok ilyen eset volt, hogy féltek a szomszédok a kórháziaktól. Néhányukat felkértek, hogy költözzenek el, nehogy hazavigyék a betegséget a szomszédoknak. De még a családtagok is kerülték őket, nem szívesen látták látogatóban, közös ünnepléseken.

A kórházi alkalmazottak között is volt ilyen jellegű félelem. Nem tudja elfeledni, meséli az intenzíves főnővér, Vajda Csilla, hogy mikor megszűntek a buszjáratok, megpróbálták úgy megszervezni a szállítást, hogy a főleg faluról ingázó kisegítő személyzet össze tudjon verődni autókba, és be tudjon jutni munkába. Elindult megbeszélni más részlegekkel, hogy lenne-e aki elhozzon egyik-másik faluból egy-egy embert. És volt olyan kolléga, aki azt mondta, hogy „szerinted van bárki közülünk, aki beültetne egy intenzívest az autójába?” Úgy félt tőlük mindenki, mint a tűztől. Akkoriban még csak a fertőzőn és az intenzíven voltak covidos betegek. Most már ez a jelenség lejárt.

Az is pozitívum, hogy az udvarhelyi kórház is ugyanazt tudja nyújtani, mint a nagyobb kórházak. A szakember szavaival élve: ugyanazt a semmit. Mikor megpróbálnak betegeket felküldeni nagyobb kórházakba, egyetemi központokba, meséli egy alkalmazott, akkor mindig azt a választ kapják fentről, hogy „ne küldjétek, mert mi is ugyanazt a semmit tudjuk nyújtani nekik, amit ti”.

Körülbelül ennyi fért a mai anyagunkba. Nyilván ez csak ízelítő. A legnagyobb baj az, mondja egy fontos pozícióban lévő alkalmazott, hogy minden más betegség megszűnt. Csak covid van. És minden ekörül forog. Ez pedig vissza fog ütni.

Meséli az intenzíves főnővér, hogy számára az nagyon szomorú, hogy vannak ismerősei, sőt orvos ismerősei, akik azt mondják, hogy ugyan, menj már, ez a vírus nem is létezik. Bevallom, én sem láttam a vírust. De láttam azt a 42 éves (velem egykorú) beteget az intenzíven, akinek a tüdejébe le volt nyomva a cső. Feküdt ott magatehetetlenül, mint egy zsák, a gép tartotta életben. Ha életnek lehet nevezni azt a pár napot, amiután gép ide, gép oda, a szervezete valószínűleg leáll. Nem mondom azt, hogy elkezdtem félni a covidtól, de azt határozottan állítom, hogy nem volt kellemes látvány, és elgondolkodtatott.

Tavasszal volt egy olyan eufórikus hangulat, emlékszem, hogy most már van elég lélegeztetőgépünk, meg tudunk harcolni a coviddal. Most rájöttem, hogy ez téves kép, és semmi ok az örömre. A valóság az, ha a szakembereknek hihetünk, hogy aki lélegeztetőgépre kerül, annak nagyon kis esélye van visszatérni a normális életbe. A harcot addig lehet csak vívni, amíg gépre nem kerülünk. A legtöbben akkor kerülnek gépi lélegeztetésre, amikor kómába.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Történetek a covid-kórházból appeared first on Átlátszó Erdély.

Úgy döntöttünk, megpróbáljuk megérteni a mostani szigorítások tudományos alapjait, mert feltételeztük, hogy közel egy évvel azután, hogy útra kelt a Covid-19, végre tudományos alapon születnek a döntések.

Összeírtam néhány olyan kérdést, ami foglalkoztatott minket itt a szerkesztőségben vagy a baráti körömben:

A felméréseik, tanulmányaik szerint hány százalékkal fog csökkenni a betegség terjedése az éjszakai kijárási tilalom hatására? Kérem, küldjék át az ezzel kapcsolatos tanulmányaikat.

A felméréseik, tanulmányaik szerint hány százalékkal fog csökkenni a betegség terjedése az összes oktatási intézmény online-ra állításával? Ugyanakkor országos szinten hány gyerek fog hátrányt szenvedni az áttérés miatt az online-ra akár technikai, akár emberi körülmények miatt? Kérem, küldjék át az ezzel kapcsolatos tanulmányaikat.

A felméréseik, tanulmányaik szerint mennyivel nagyobb a vírus terjedésének a veszélye a piacokon, mint a hipermarketekben? Kérem, küldjék át az ezzel kapcsolatos tanulmányaikat.

A felméréseik, tanulmányaik szerint mennyivel nagyobb a vírus terjedésének a veszélye az óvodákban és iskolákban, mint a bölcsődékben és az afterschoolokban? Kérem, küldjék át az ezzel kapcsolatos tanulmányaikat.

A felméréseik, tanulmányaik szerint a kereskedelemben kapható maszkok közül melyik típusú mennyire véd a vírus ellen? És a különféle típusú maszkokat mekkora százalékban forgalmazzák országos szinten? Kérem, küldjék át az ezzel kapcsolatos tanulmányaikat.

A felméréseik, tanulmányaik szerint mekkora a fertőzöttek valós száma a statisztikákhoz képest? Azaz a betegek hány százaléka nem tesztelteti magát, otthon kezeli magát, és nem kerül be a statisztikába? Valamint a lakosság hány százaléka megy át a betegségen tünetek nélkül? Kérem, küldjék át a hivatalos becsléseket.

A kérdések összeírása után Tünde kollégám összegyűjtötte azokat a hatóságokat, akiknek ezeket a kérdéseket el kellene küldenünk. Négy hatóságnak ment ki a levelem: a kormánynak, a Stratégiai Kommunikációs Csoportnak, a CNSCBT-nek és az INSP-nek, azaz az Országos Közegészségügyi Intézetnek.

Több helyről visszajeleztek, hogy iktatták kérésemet, de mivel nem ők a direkt illetékesek, továbbküldik még illetékesebbeknek.

A hatóságok elég hamar választ adtak. Nem a kérdéseinkre, hanem a levelünkre. De mindenképp értékelendő, hogy egyáltalán vették a fáradtságot és válaszoltak. A válaszlevelük aláírásában három rövidített hatóságnév szerepel, a CNCCI (Intervenciókat Irányító és Koordináló Országos Központ), az INSP (Országos Közegészségügyi Intézet), és a MS (Egészségügyi Minisztérium).

Íme a válaszuk:

Magyarul:
Tájékoztatnak bennünket, hogy a meghozott intézkedések összhangban vannak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) ajánlásaival, amelyeknek célja a SARS-CoV-2 vírussal való fertőzés terjedésének csökkentése és korlátozása. Ugyanakkor ezeket az intézkedéseket sikerrel alkalmazták más európai országokban.

Ennyi.

A válaszuk elég lazán fogalmaz, mert azt mondja, hogy az intézkedések összhangban vannak az ajánlásokkal. Nem azt, hogy az ajánlásokra épülnek. Azt sem mondja meg tisztán, hogy pontosan milyen ajánlásokkal van összhangban. Rákerestem, hogy a WHO hol javasolja, hogy az óvodákat, iskolákat, piacokat zárják be, de a bölcsődéket, afterschoolokat és nagyáruházakat ne. Nem találtam ilyen ajánlásokat.

A WHO oldalán például folyamatosan amellett érvel, hogy az eddigi statisztikák alapján az iskolákban kis arányban terjed a betegség, és milyen előnyei vannak az iskolák újranyitásának. Bölcsődékről és afterschoolokról szó nem esik. Sőt a WHO engedékenyebb, mint a román hatóságok, még az iskolában való maszkviselést sem tennék egyértelműen kötelezővé 12 éves korig. Inkább a körülmények függvényében tennék kötelezővé.

Az ECDC  is az iskolák nyitása mellett érvel. Sőt kijelenti, hogy semmi bizonyítékot nem találtak, ami arra utal, hogy a gyerekek lennének az elsődleges hordozói a vírusnak.

A piacokkal kapcsolatban a WHO az árusoktól való távolságtartás és a kézfertőtlenítés fontosságára hívja fel a figyelmet, de nem javasolja egy szóval sem a piacok bezárását.

Sok érdekes részlet van, nem rabolom itt ezzel az időt, mindenképp érdemes végigfutni a WHO ajánlásait a fentebbi linkeken. Aránylag tágan kezelik a témákat, és semmiképpen nem adnak határozott szabályokat és utasításszerű ajánlásokat, hanem mindent a helyi körülményektől tesznek függővé, és minden döntést a helyi hatóságokra bíznak. Ötleteket gyűjtöttek ahhoz, hogy mit érdemes figyelembe venni a döntéskor. Ami érthető is, hisz honnan tudja a WHO, hogy egy kolozsvári vagy udvarhelyi piacon milyenek a körülmények, be kell-e azt zárni vagy nem.

Ennek alapján elég furcsa, hogy a hatóságok a WHO-ra hivatkoznak, amikor hazai adatokat és tudományos érveket kérünk tőlük. Az, hogy az intézkedések összhangban vannak a WHO ajánlásaival, figyelemelterelő megfogalmazásnak tűnik. Annyiban igaz, hogy a WHO nem tiltotta meg a szigorító intézkedéseket.

A hatóságok válasza a továbbiakban arra is hivatkozik, hogy más európai országokban ezeket az intézkedéseket sikerrel alkalmazták. Melyik más európai országokban? Melyik más európai országban zárták be az iskolákat, a piacokat, vezettek be kijárási tilalmat, és oldották meg ezzel a problémát? Ha megnézzük a minisztérium által felemlegetett Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ térképét, minden ország piros.

A tendenciákat nézve minden országban baj van, csak három országban javulnak a tendenciák.

A három ország Belgium, Izland és Írország.

Belgiumban hatalmas betegséghullám után jött az enyhülés, miután kitombolta magát a vírus, derül ki a grafikonból.

Megnéztem a belga szigorításokat, melyeket a covid-hullám csúcsán vezettek be és egy Belgiumban élő olvasónk is beszámolt tapasztalatairól. (Frissítve okt. 14.) Nem csak éjjelre szigorítottak, hanem nappalra is, olyan szabályok vannak, hogy havonta egyszer fogadhatnak vendéget és vásárolni is csak a család egy tagja mehet el, maximum fél órára. A munkahelyek javát bezárták. Minden szolgáltatást és a legtöbb üzletet is. A piacokat nem zárták be, habár korlátozásokat ott is vezettek be, csak élelmiszert és virágot lehet árulni. Az egyhetes iskolai vakációt és az azt követő hivatalos ünnepnapot megtoldották még pár szabadnappal, de most hétfőtől megnyitnak az iskolák. Csak a középtagozattól felfelé térnek át online-ba, ott is csak 50%-ban.  Tehát nem innen inspirálódtak a román hatóságok.

Az izlandi szigorításokat keresve a kormány oldala ugrott be, ahol a covid-information és a covid-measures címszó alatt csak a vállalkozások támogatását célzó intézkedések leírása található. Az ECDC grafikonjai alapján Izlandon egyáltalán nem volt iskolabezárás. Sem kijárási tilalom, csak a kockázati csoportokba tartozóknak ajánlották az otthonülést. A maszkviselés is csak ajánlott, nem kötelező. Szóval innen sem inspirálódtak a román hatóságok.

Írország a legdurvább szigorításokat vezette be október 21-én, írja a hivatalos oldalukon. Az 5-ös szintű szigorítások értelmében tilos kimenni az utcára. Azaz nem éjszakai kijárási tilalom van, hanem teljes kijárási tilalom. Kivétel ez alól például az iskolába menés vagy a gyerek iskolába vivése. Mert az iskolák működnek, és az oldalon azt írja, hogy az iskolák nyitva tartása prioritás a kormány számára. Csak akkor nem kell a gyereknek iskolába mennie, ha covid-tüneteket mutat. Szóval innen sem inspirálódhattak a román hatóságok.

Az ír kormány tervek alapján dolgozik.

Ez van, nem jöttünk rá, hogy melyik országok példáját követte Románia, és a hatóságok sem akarták elárulni nekünk. Valószínűnek tartom, hogy ez is csak egy olyan kamu figyelemelterelő művelet volt, mint a WHO vagy az ECDC ajánlásaival kapcsolatos.

Úgy tűnik, hogy a hatóságok nem tudják észérvekkel megmagyarázni, miért hozták ezeket a szigorító intézkedéseket. Olyan dolgokra hivatkoznak, amelyek ellentétesek azzal, amit ők tesznek. A betegség reális terjedésére és a védekezés hatékonyságára vonatkozó kérdéseinkre pedig nem tudnak vagy nem akarnak válaszolni.

Szeretném tisztázni, ezzel az anyaggal nem azt akarjuk mondani, hogy nem kell védekezni a koronavírus ellen. Nem vagyunk Covid-tagadók, se Covid-ellenesek, úgy érezzük hogy ez egy nagyon komoly dolog. Éppen ezért elvárjuk a hatóságoktól is, hogy ezt komolyan kezeljék. Érdemi és nem látszatintézkedésekkel, felesleges hatalomfitogtatással. Ha pedig megkérdezzük őket, hogy miért is hozták a megszorító intézkedéseket, akkor tudományos érveket szeretnénk hallani, nem elterelő hantákat, vagy azt, hogy mások is ezt csinálták.

Tudjuk, hogy Romániában élünk, és számolunk ezzel. Márciusban nem csodálkoztunk, hogy felkészületlenül érte az országot a járvány. De egy évvel a koronavírus elindulása után ejsze ideje lenne gondolkodni, számolni, kutatni, nemcsak hasunkra csapva szigorítani, látszatintézkedéseket hozni, hatalmat fitogtatni. Mert lehet rendőrautókból himnuszt énekelni, de talán hatékonyabb lenne tudományos vagy legalább ésszerű érvek alapján védekezni. És az intézkedéseket érthetően elmagyarázni a lakosságnak.

The post Gőze sincs a kormánynak róla, miért zárta be az iskolákat és a piacokat appeared first on Átlátszó Erdély.

A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján nem könnyű összerakni, hogyan történhetett meg az, hogy a Kolozsvári Magyar Opera, majd a nagyrészt ugyanazon épületben működő Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatában sokan megfertőződtek.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Bár már szeptember végén tudni lehetett, hogy a Kolozsvári Magyar Opera társulatának legalább egy tagja megbetegedett, és mások is jelezték, hogy nem érzik jól magukat, október 3-án megtartották a Varázsfuvola bemutatóját, majd másnap, október 4-én a második szereposztással újból játszották ezt a Mozart-operát.

A 250 főből álló társulat 100 tagja tette ki magát a fertőzésnek ezen a hétvégén, azóta pedig dominó-effektus szerűen jelentkeznek a tünetek az alkalmazottaknál.

Az, hogy az opera vezetősége ennyire nagyvonalúan kezelte a helyzetet, annak a fényében is érthetetlen, hogy a koronavírus elsősorban a tüdőt támadja meg, emiatt az énekesek számára fokozott veszélyt jelent. Egy koronavírus okozta légúti szövődmény akár énekesi karrierjüket is derékba törheti.

Nem túlzás a 30 fertőzöttről szóló értesülés

Hétfőn még kiugróan magasnak tűnt a 30 fertőzöttről szóló lapértesülés, tegnap délután az opera igazgatója, Szép Gyula kénytelen volt elismerni, hogy ez a szám valósnak tűnik.

Miközben az opera társulata október 5-től szabadságra ment, az operával nagyrészt azonos tereket használó Kolozsvári Állami Magyar Színház próbái további három napig, október 7-ig folytatódtak. A társulat 30 tagja a Hegedűs a háztetőn című musical felújításán dolgozott.

És bár a színház vezetősége arra utasította a színészeket, hogy maszkban énekeljenek, nem tudni, hogy ezt betartották-e. A próbák csak akkor maradtak félbe, amikor kiderült, hogy a társulat egy tagjának pozitív lett a koronavírus-tesztje.

Hivatalos kommunikáció hiányában nagyrészt a társulatok névtelenséget kérő tagjai, vagy névtelen forrásokra hivatkozó sajtóanyagok alapján lehet rekonstruálni, mi történt. Az opera részéről Szép Gyula igazgató, a színház részéről Borsos Levente műszaki igazgató válaszolt kérdéseinkre.

[wp_ad_camp_1]

Az események kronológiája:

Szeptember 30., szerda este: a Kolozsvári Magyar Opera társulata egy tagjának koronavírus-fertőzésre utaló tünetei jelentkeznek, erről értesíti az iskolát, ahol tanít.

A Transindex értesülése szerint ez az alkalmazott az opera igazgatóságának is jelezte, hogy nem érez szagokat és ízeket. Annak ellenére, hogy ezek jellemző tünetei a koronavírus-fertőzésnek, a vezetőség nem állította le a próbafolyamatokat, nem halasztotta el az előadásokat, nem ellenőrizte, hogy történt-e fertőzés, de nem is jelezte az alkalmazottai felé, hogy fennáll a fertőzés gyanúja.

Október 3., szombat: a Varázsfuvola bemutatója a Kolozsvári Magyar Operában. Ekkor már (állítólag) a társulat 4 tagja fertőzött, illetve tünetekkel rendelkezik. Ezt egy olyan személy kommentelte, aki vélhetőleg a társulat tagja (a nickje alapján nem sikerült megtalálni, így ezt az információt nem tudtuk ellenőrizni). Egy másik, név nélkül nyilatkozó forrás szerint a bemutatón a társulat több tagja nem érezte jól magát – igaz, tüneteik inkább klasszikus megfázásra utaltak.

Szép Gyula, az opera igazgatója állítása szerint október 3-án, szombaton késő délután/este, a bemutató előtt szerzett tudomást az első pozitív koronavírus-tesztről a társulatban. A megfertőződött kolléga 4-5 nappal korábban volt bent utoljára, és nem vett részt a próbákon. Érdeklődésünkre az igazgató elmondta, addig a kollégák közül senki nem jelezte, hogy egészségügyi problémái lennének. Az épületet fertőtlenítik.

Október 4., vasárnap este: újra játsszák a Varázsfuvolát, a második szereposztással. Az előadásban a társulat száz tagja vett részt (az opera alkalmazottainak száma 250), a nézőszám a terem kapacitásának kevesebb mint fele volt. Este értesítik az alkalmazottakat, hogy hétfőtől kezdődően a tevékenység leáll, mindenki otthon gyakorolja az aktuális repertoárt (Update 18:00, 14.10.2020: korábban tévesen azt állítottuk hogy szabadságra küldték a társulatot, a hibát javítottuk). Az éjszaka folyamán újból fertőtlenítik az épületet.

Október 5., hétfő: a Covid-gyanú beigazolódik annál a munkatársnál, akinél szerdán jelentkeztek a tünetek. Értesítik a színház alkalmazottjait, akik részben ugyanazokat a tereket használják az opera dolgozóival. Update 18:00, 14.10.2020: a Varázsfuvola rendezője Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, neki tehát minden információ rendelkezésére állhatott a koronavírus-fertőzésekről az opera társulatában.

Október 5.-7., hétfő-szerda: az opera további 4 alkalmazottjának lesz pozitív a tesztje. Közben a színházban hétfő reggeltől szerda délután 14 óráig tovább zajlanak a Hegedűs a háztetőn próbái. A zenés-táncos darabban a társulat nagy része, mintegy 30 színész szerepel.

A vezetőség kérése az volt, hogy mindenki maszkot viseljen a próbákon. „Nem álltunk rendőrként mindenki mellett, a felelősségtudatukban bízunk” – mondta kérdésünkre Borsos Levente műszaki igazgató.

Október 7., szerda dél: a színház műszaki személyzete egy tagjának, egy díszítőnek pozitív lett a tesztje. Leteszteltek 26 személyt (ez egy külföldi turné miatt be volt tervezve), akik közül további három alkalmazott lett pozitív. Erről csak másnap publikált közleményt a színház, bejelentve, hogy az október 9-24. közötti előadások elmaradnak.

[wp_ad_camp_2]

Október 8., csütörtök: a clujcultural.ro forrásokra hivatkozva megírja, hogy a Kolozsvári Magyar Opera kórusában, a zenekarban és a műszaki személyzet körében is van megbetegedés.

Október 9., péntek: Szép Gyula nyilvánosan is bejelenti, öt megbetegedés van az opera társulatában. Az opera Facebook-oldalán megjelenik egy közlemény, miszerint a járványügyi helyzetre való tekintettel az októberi előadások elmaradnak.

Pénteken a Kolozsvári Állami Magyar Színház egy újabb alkalmazottja lett pozitív, így jelenleg a társulat öt tagja koronavírusos.

Október 12., hétfő: 30 COVID-fertőzött van a Kolozsvári Magyar Operánál, állítja forrásokra hivatkozva a Ştiri de Cluj. Az opera igazgatója ezt nem erősíti meg: öt esetről tud, a többi munkatárs állapotáról nincsenek információi, mondta el egy interjúban.

Október 13., kedd délelőtt: a Közegészségügyi Hatóság (DSP) megkereste az igazgatót, és elkérte az intézmény alkalmazottainak névsorát, valamint személyi számát.

Délután Szép Gyula a Transindexnek úgy nyilatkozik, eddig 18 pozitív teszteredményről szóló e-mailt kapott, így valószínűleg igaz az, hogy 25-30 személy lehet koronavírussal fertőzött a Kolozsvári Magyar Operában, mert a már ismert 5 mellett az igazgatónak azóta a műszakisok közül is információi vannak fertőzöttekről.

Update 18:25 14.10.2020: Szabadi Péter, az opera irodalmi titkára cáfolta azt az állításunkat, hogy a hozzá befutott, koronavírusos megbetegedésekről szóló információkat nem továbbította az igazgatónak. Elmondta, az alkalmazottaknak a személyzeti osztállyal és az igazgatósággal kell közölniük ezt. Ő magánbeszélgetésekből értesült arról, hogy 20-30 fertőzött lehet, illetve hárman küldtek neki hivatalos értesítést.

Október 14., szerda reggel: a társulat egy újabb tagja értesítette Szép Gyula igazgatót arról, hogy koronavírusos.

A Varázsfuvola bemutatója Tompa Gábor rendezésében. Fotó: Szabadi Péter

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Így vált koronavírus-góccá a Kolozsvári Magyar Opera appeared first on Átlátszó Erdély.

Középgyenge Acer laptop vagy 450 lejes okostelefon 88 lejért nem olyan rossz üzlet. Ha megkapjuk. De lottószelvényként kicsit drága. Főleg ha azt hisszük, olyan iPhone X-re, iPad-re vagy tízezer dollárra fizettünk be vele, amelynek videóját „utánfutóban” néztük meg. Olcsó trükkökkel népszerűsíti Greenlight „pályázatait” a magyarországi Xpertstudio Kft Romániában is. Mutatjuk, hogyan.

Erőteljes, erdélyi magyarokat is megcélzó reklámkampánya hatására tavasszal írtuk meg, hogy jó eséllyel átverés az a Greenlight néven futtatott „pályázat”, amely 6350 forint pályázatfeldolgozási díjért ingyen laptopot, okostelefont és más számítástechnikai cikkeket, illetve szolgáltatásokat ígért.

[irp posts=”29095″ name=”Ingyen iPhone hatezeréʼ? Vigyázat, jó eséllyel átverés!”]

Mivel épp akkor kényszerült a fél ország otthoni munkavégzésre, illetve otthoni tanulásra, többen is jó ajánlatnak tarthatták ezt a „pályázatot”. Az idézőjelet az indokolja, hogy a kiírásból hiányzanak a klasszikus pályázatok ismérvei. Nem tudni, ki finanszírozza az eszköztámogatást, és nem nyilvánosak az elbírálás kritériumai.

A magyar nyelvű honlap információiból az áll össze, hogy a pályázat célja kiosztani a rendelkezésre álló eszközöket, amelyeket a pályáztató cég felajánlásokból kap, illetve „jelentősen kedvezőbb áron” szerez be. A pályázatokat negyedévente bírálják el, de nem egyértelmű és nyilvános kritériumok szerint, hanem egymással összehasonlítva.

A feltételek leírása két üzleti szempontot említ. Előnyt élveznek azok, akik nagy látogatottságú honlapokat akarnak létrehozni, illetve akikkel a lebonyolító Xpertstudio Kft szívesen együttműködne a jövőben.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Itt, a Feltételek menüpontban jelenik meg, hogy természetesen nem minden pályázó kap eszközt vagy szolgáltatást, és ahogy egyre többen jelentkeznek, azaz fokozódik a verseny, úgy növekszik az elutasítottak száma is.

Ha egy üzlet beindul

Pályázni bárki pályázhat: természetes személy, cég, civil szervezet, önkormányzat. Ez a változatosság visszaköszön a 2019-es pályázatok nyertesei között is. Múlt héten még csak az ő listájukat láttuk a pályáztató honlapján, ezen a héten fedeztük fel az elmúlt három negyedév kedvezményezettjeinek listáját. Ami feltűnő, hogy míg a tavalyi első három negyedévben összesen 337 nyertest hirdettek, addig az utolsó negyedévben már 328 személy szerepel a kedvezményezettek listáján.

Az idei első negyedévben már 567 pályázót támogattak. Úgy tűnik, működött a tavasszal Romániára is célzott reklámkampány, ugyanis feltűnt néhány erdélyi is a kedvezményezettek listáján. A második negyedévi listán pedig még több erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki kedvezményezett szerepel az összesen 640 nyertes között.

A Prémium pályázatok sajnos éppen elfogytak. Pedig aki korábban tízezer, aktuálisan 38 100 forintot befizet, az mindenképp kap egy asztali számítógépet, honlapot és Google Ads reklámkampányt, áll a Greenlight honlapján.

A román változat szegényesebb, de annál szórakoztatóbb

Nemrég vettük észre, hogy a Greenlight „pályázatot” futtató Xpertstudio Kft idegen nyelvű honlapokat is létrehozott „pályázatainak” népszerűsítésére. Nemzetközi nyilvántartások szerint a greenlightpalyazatok.hu domént 2018-ban jegyeztette be az Xpertstudio, míg az angol, román, lengyel és spanyol nyelvű weboldalait nemrég, 2020 májusában, illetve júniusában.

A román változaton a nagy betűmérettel hirdetett Granturi Greenlight 1000 USD fölött, a menüsorban két furcsaság tűnik fel. Az egyik a nem túl értelmes Selecta forma, amelyről gyorsan kiderül, hogy a pályázati űrlapra visz. (Két rubrikát kell kitölteni: az egyikben a pályázó mutatkozik be, a másikban azt mutatja be, mire kell neki az illető eszköz.)

[wp_ad_camp_1]

A másik furcsaság az utánfutót jelentő Remorcă gomb, amely a megpályázható eszközöket reklámozó videóhoz görgeti le az oldalt. A megfejtést az angol változat árulja el: igen, ez a Trailer.

A román honlapon csak eszközökre lehet pályázni, honlapokhoz kötődő szolgáltatásokra nem. Az egyenként 88 lejért megpályázható eszközökről kicsivel többet lehet megtudni, mint a magyar honlapon. A magyar változaton azt találtuk, hogy legfeljebb 150 000 forint (mintegy kétezer lej) piaci értékű Asus laptophoz lehet hozzájutni, a román változat Acer Aspire 3 típusú laptopokat kínál. Ez a típus felszereltségtől függően 1700 – 2800 lejbe kerül a legnagyobb hazai webáruházban.

Azaz még a legdrágább altípus is bő 300 dollárral olcsóbb, mint a pályázat reklámozott, ezer dolláros értéke.

A kínált telefon sem a videóban hirdetett iPhone X, hanem egy 450 lejes (110 dolláros) Ulefone Note 7P. Ne számítsunk iPadre sem, ha tabletre pályázunk: 520 lejtől kapható Kindle Fire az ajánlat a 88 lejes pályázatfeldolgozási tarifáért.

Ahogy az alaplapról meg tudtuk becsülni, az asztali számítógép értéke se éri el az ezer dollárt, sőt. Valahol 300 euró körül mozoghatott újonnan, de ilyen régi specifikációkkal már nem nagyon lehet kapni kereskedelmi forgalomban. A specifikációkból legalább megtudtuk, hogy a gép optikai egysége több mint 24 DVD-égetőből áll (unitate optică: 24 x mai multe arzătoare DVD). A számítógépet reklámozó fotók Exif-infója szerint a képeket 2015-ben készítették.

Rejtett őszinteség

Ahogy a magyar változatban, úgy a román oldalon is a Feltételek menüpont a legőszintébb. Még úgy is, hogy az ide vezető linket sikerült a láblécbe elrejteni. Ez a rész árulja el, hogy „Mivel ez egy pályázat, vagyis verseny az erőforrásainkért, ezért elkerülhetetlen, hogy a pályázók jó része nem fog támogatást kapni!” Mindenki önkéntesen és a maga felelősségére pályázik.

És itt derül ki, hogy kategóriánként legtöbb 3-9 pályázót támogatnak összesen ezer dollárral. Vagyis az ezer dolláros finanszírozási keretet elosztják a nyertes pályázók között, a támogatást pedig elektronikusan utalják. Így érthető, miért 100-300 dolláros termékekre lehet „pályázni”. Az nem derül ki, mi garantálja, hogy a támogatást a pályázó valóban ezekre is költi. Ilyen kitétel egyáltalán nem szerepel a feltételek között, a nyertes pályázó pedig nem terméket vagy utalványt kap, hanem pénzt.

[wp_ad_camp_2]

Ha jól értjük a feltételeket, ez az egész a gyakorlatban úgy működik, hogy sokan befizetnek egy szerényebb összeget (Romániából 88 lejt), jóval kevesebb szerencsés pedig majd visszakapja ennek a 4,5 – 14-szeresét, szintén pénzben. Ha a rendszer bevételi oldalán nincs más, akkor ez piramisjáték – eszköztámogatási szövegbe csomagolva.

Ezt a pályázók nem mondhatják ki, a pályázati feltételek ugyanis tiltják más pályázók és a pályázatkezelő személyes adatainak nyilvánosságra hozatalát, rágalmazását, fenyegetését vagy zaklatását. Maga a befizetendő összeg pedig nem akkora, hogy elvesztése tömeges feljelentést váltana ki.

A pályázatkezelő jelentős szankciót sem helyez kilátásba, ha egy pályázó megnevezi, diszkriminálja, fenyegeti vagy rágalmazza őt vagy más pályázókat. A feltételek között mindössze az áll, hogy ilyen esetben az illető pályázatait, e-maileit előzetes figyelmeztetés és válasz nélkül kizárják, illetve törlik.

Nem piramisjáték, hanem marketing

A látványos reklámok és a rejtegetett információk ellentmondanak egymásnak. Hogy jobban megértsük a cég üzleti modelljét, egy sor kérdéssel fordultunk a Greenlight pályázatokat kezelő Xpertstudio Kft ügyvezető igazgatójához. Varsányi Gergely tömör válaszaiból az derül ki, hogy a román és a többi idegennyelvű honlapot kísérleti jelleggel és igényfelmérés céljával működtetik. A rajtuk megjelenő szövegeket szakfordító és robot egyaránt fordította. Ezeken a honlapokon keresztül elenyésző számú pályázat érkezett eddig, és nem vezetnek statisztikát róla.

A magyar főoldalon elhelyezett számláló ugyan nem pontos, de viszonyítási alapként használható, válaszolta Varsányi arra a kérdésünkre, hány pályázat érkezett eddig. A számláló alapján eddig 7036 pályázatból 2326-ot ítéltek támogathatónak. A beküldött pályázatok nagy része semmilyen formában nem támogatható, vagy más módon nem feleltek meg a követelményeknek, írta az ügyvezető igazgató.

A cég bevételeinek forrása és megoszlása nem tartozik ránk, üzleti titok – válaszolta Varsányi. Azt firtató kérdésünkre, hogy a pályázatkezelői díjak képezik-e a cég egyedüli bevételét,  nemmel válaszolt. Annyit árult el, hogy bevételeiket „több havi átalánydíjas partnerünk, több száz éves átalánydíjas partnerünk, Adsense honlapok, egyedi megbízásos fejlesztések és üzemeltetések teszik ki”.

Nem a feldolgozási díjakból finanszírozzák a pályázati eszközöket, ezért „üzleti modellünk inkább egy marketing megoldás, nem pedig szerencsejáték, sem nem piramisjáték” – írta az ügyvezető igazgató.

Kétségtelen, hogy mindenki a maga felelősségére pályázik. Ha eszköztámogatást nem is nyer, gazdagabb lesz egy tapasztalattal és Varsányi Another World című lemezével, amely „elektronikus tánczenei dallamokkal idézi meg az ember életét átszövő sorsfordító életérzést és egy új világ születését”.

The post Magyar piramisjáték Romániában? Itthon 88 lej a Greenlight „ingyen laptopja” appeared first on Átlátszó Erdély.

A koronavírusok régi ismerőseink, még ha nem is ezen a néven: az enyhe náthás megbetegedéseink mintegy 15 százalékát ők okozzák. Csirkéknél fedezték fel és írták le először az 1930-as években. Az embert megbetegítő koronavírusokat az 1960-as években izolálták, majd azután jöttek rá, hogy a koronavírusok családját alkotják, hogy 1967-ben először tekintették meg az elektronmikroszkópos képüket, ahol koronaként jelent meg ezeknek a vírusoknak a tüskés burka.

Állatokban a koronavírusok inkább a bélrendszert támadják meg, a háziállatok több betegségét is ők okozzák. Denevérekben mintegy 500 fajta koronavírust fedeztek eddig fel, és a tudósok szerint több ezer lehet még.

Az embernél enyhe megfázásos tüneteket okozó koronavírusok négy faját ismertük a 20. században. A 21. században bukkantak fel a súlyos légúti fertőzést okozó koronavírusok, erről kapták a nevüket is: a Severe Acute Respiratory Syndrome rövidítéséből. 

A 2003-ban kitört SARS-CoV járvány 8098 ismert esetének közel tíz százaléka végződött halállal. A 2012-ben főleg Közel-Keleten lokalizálódott járványt okozó MERS-CoV vírus még pusztítóbbnak bizonyult: a 2519 ismert eset 35 százaléka volt halálos.

A tavaly tél óta világjárványt okozó SARS-CoV-2 vírus azért terjed ennyire sikeresen, mert nagyon enyhe és nagyon súlyos tüneteket egyaránt tud okozni. Vagyis azok is terjesztik, akik nem is gyanítják magukról, hogy fertőzöttek.

A vírus nemcsak változatos tüneteket okoz, hanem – ha lehet, még hatékonyabban – sokrétű bizonytalanságot és félelmet is. Ezt tetézi a gazdaság lefékezéséből adódó egzisztenciális bizonytalanság, de amíg nincs a betegségre megfelelő gyógyszerezés, illetve megelőző oltás, addig a járvány terjedését csak a fizikai találkozásaink ritkításával tudjuk fékezni. 

[irp posts=”29319″ name=”Szorongunk. Nem tudunk koncentrálni. Rendben van?”]

Ez a bizonytalanság és félelem remek táptalaja a különböző összeesküvés-elméleteknek, amelyekbe egyre gyakrabban futunk bele román és magyar nyelven is. Ezek az elméletek azt a bizonytalanságot is kihasználják, hogy még távolról sem tudunk mindent a most terjedő, új koronavírusról, a szinte naponta megjelenő tudományos eredmények figyelemmel követése pedig komoly erőfeszítést igényel. 

De nem lehetetlen követni: a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológiai Karának munkatársai folyamatosan frissülő cikkgyűjteményt hoztak létre. Az ide linkelt cikkek zöme közérthetően magyarázza az új koronavírusról elérhető tudományos ismereteket, amelyek a járvány terjedésével együtt bővülnek. Míg 2019-ig ugyanis világszerte csak pár tucat virológus foglalkozott kimondottan koronavírusok kutatásával, most szinte mindannyiunk napjait befolyásolja a legújabb törzs, a SARS-CoV-2.

Mi a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet adjunktusával, dr. Papp Judit mikrobiológussal ültünk le beszélgetni, hogy tisztázzuk, mi az, ami 2020. május közepén biztosan tudható a legújabb koronavírusról, és mi az, amiről biztosan tudható, hogy még nem tudjuk. 

Az például biztos, hogy állatról, nagy valószínűséggel denevérről „ugrott át” az emberre, de arról még nincs döntő bizonyíték, hogy a folyamatban szerepelt-e és ha igen, hány köztes gazdaállat (ilyenként merült fel a tobzoska, kígyó és a cibetmacska), amelyben esetleg rekombinálódott a vírus, azaz új tulajdonságokra tett szert. 

Az új koronavírus tüskéihez nagyon hasonlókat például tobzoskát fertőző koronavíruson találtak. Ezért egyes kutatók azt feltételezik, hogy ez a vírus először tobzoskára „ugrott át” a denevérekről, majd vissza a denevérekre, és így került át az emberre. A mutációk, rekombinációk ugyanis elég gyakoriak a vírusoknál, ahogy a baktériumoknál is.

A fő különbség ugye az, hogy a baktériumok élő organizmusok (van anyagcseréjük, maguktól képesek szaporodni), míg a vírusok nem?

Igen, a vírusokat fertőző genetikai anyagnak tekintjük, gyakorlatilag biológiai tárgyaknak, amelyek élő szervezeten kívül tehetetlenül, inert módon kallódnak. Élő szervezetbe kerülve viszont átprogramozzák annak életfolyamatait, és „vírusgyárrá” alakítják: arra késztetik az élő sejtet, hogy állítsa elő a vírus alkotóelemeit, és szaporítsa. 

A gazdasejt replikálja a vírus genetikai anyagát, ami a koronavírus esetében egy lineáris, egyszálú RNS makromolekula. A vírusnak nincsenek saját nukleotidjai, amelyekből össze tudná rakni a vírusgenomot képviselő makromolekulát, ezt a gazdasejt adja, ahogy sok esetben az enzimeket is. 

A koronavírus genetikai anyagát fehérjeburok, azt pedig egy külső köpeny veszi körül, ezen helyezkednek el a koronát alkotó „tüskék”. Miután a fehérjeburok a genetikai anyag köré rendeződik, a vírus az érési folyamatok során gyakorlatilag külső köpenyként maga köré vonja a gazdasejt membránjának egy részét, és a felületi képződményei olyan konformációs változásokon mennek át, amelyek fertőzőképessé teszik. Ezáltal tud új gazdasejthez kapcsolódni, miután kiszabadult abból, amelyik őt replikálta.

A külső burkon képződő tüskék virális kódoltságúak, azaz a vírus genetikai anyaga tartalmazza azt az információt, amely alapján a gazdasejt előállítja a fehérje természetű tüskéket, maga a vírus erre képtelen.

A vírus ezekkel a tüskékkel kötődik a fogékony sejtek felszínén lévő receptorokhoz, az ACE-2 fehérjékhez (angiotenzin-konvertáló enzimekhez). Ez a kapcsolat, kötődés annyira specifikus, hogy a tudományos kutatók szerint csak természetes szelekció eredménye lehet, ennyire tökéletesen laborban nem lehetett volna előállítani. 

(Egyébként a két vuhani virológiai központ közül az egyik talán kettes, a másik négyes biztonsági fokozattal rendelkezik, mindkettő eléri egy európai vagy amerikai labor biztonsági szintjét, vagyis nem valószínű, hogy onnan csak úgy véletlenül ki tudott volna kerülni a vírus. Nem hiszem azt sem, hogy szándékosan juttatták volna ki a lakosság közé, hisz a vírus és a gazdasági leállás ott is óriási károkat okozott.)

Amikor egy erőteljesebb kilégzéssel, beszéddel, tüsszentéssel, köhögéssel a koronavírusok a levegőbe kerülnek parányi cseppek formájában, viszonylag hamar leülepednek, és felülettől függően pár óráig vagy pár napig maradnak fertőzőképesek. Műanyag- és acélfelületeken akár három napig, kartonon egy napig, rézfelületen néhány óráig. Úgy kapjuk el őket, hogy beszippantjuk ezeket az vírushordozó cseppeket a levegőből, vagy hozzáérünk vírussal szennyezett felületekhez, majd megérintjük a szánkat, orrunkat. Ezeknek a nyálkahártyáin telepedik meg a vírus.

Légzéssel vagy felületekről kapjuk el könnyebben, gyakrabban?

Elsődleges és legfontosabb terjedési módja a cseppfertőzés, azaz belélegezzük mások levegőbe kijuttatott apró váladékcseppeit, de persze elkaphatjuk vírusos felületek majd az orrunk, szánk érintésével is. Emiatt húzódott sokáig a maszkvita is, de most már szinte mindenki azt javasolja, elővigyázatosságból hordjunk maszkot ott, ahol másokkal találkozunk. Bár a maszkok nem szűrik ki teljesen a kórokozókat, és nem védenek meg biztosan a vírusoktól, egyrészt tudatosítják, hogy ne nyúljanak az arcukhoz azok, akik ezt gyakran teszik, másrészt bizonyos mértékben csökkentik a beáramló, illetve a kiáramló kórokozók mennyiségét. 

Az egyszer használatos, sebészeti szájmaszkok anyaga jól szűr, de mivel nem tapad tökéletesen az arcra, a beáramló kórokozók 40-50 százalékát zárja ki. Az arcra szilárdan rögzített, részecskeszűrővel ellátott maszkok a kórokozók közel 100 százalékát távol tudják tartani.

És persze nem mindegy, hogyan hordjuk a textilmaszkokat a mindennapokban: ha kilóg az orrunk belőle, ha hol a belső, hol a külső felületét fogjuk meg, levesszük, zsebre tesszük, nyakunkra húzzuk, nem tiszta kézzel tesszük vissza, akkor magunkat nem védjük vele. Másokat akkor védünk, ha épp az arcunkon van a maszk, amikor köhögünk, tüsszögünk. Épp ezért a gyakori kézmosás és a fizikai távolságtartás legalább annyira fontos, mint a maszkviselés.

A maszkviselés azért is gerjesztett vitát, mert hamarabb vált közpolitikai kérdéssé (elő lehet-e írni a maszkviselést, ha nincs elegendő maszk a piacon?), mint ahogy kísérlettel bizonyították az egyértelmű hasznát.

Az elején az orvosok, tiszti főorvosok is azt javasolták, hogy egészséges személy ne hordjon maszkot. Ez aztán jelentősen megváltozott, hisz az sem mindegy, hogy amikor köhög vagy tüsszent valaki, akkor milyen távolra kerülnek a cseppek.

Melyik teszt hogyan mutatja ki a vírust?

Kínai kutatók elég gyorsan, január 11-én közzétették a Vuhanban izolált vírus nukleotid-szekvenciáját, azaz a nukleotid-sorrendjét az RNS-nek, a nukleinsav makromolekulának. Azóta a SARS-CoV-2 vírus genomjának több mint ötezer előfordulását tették publikussá különböző kutatóközpontok, ezeknek az elemzéséből igyekszik felrajzolni a Nextstrain kezdeményezés, hogy a vírus melyik mutációja hol terjed.

Az RT PCR-teszt a fertőzésgyanús személyek orrából vagy garatjából vett mintából mutatja ki a vírus örökítőanyagát úgy, hogy egy szintén virális kódoltságú enzim, a reverz transzkriptáz segítségével átírja az RNS-t DNS-sé, és ezt felsokszorozza kimutatható mennyiséggé. A PCR-teszt szigorú protokoll szerint zajlik, megszabott hőmérsékleten és ciklusszámon. A steril körülmények között tárolt, érzékeny mintákat oltófülke alatt vizsgálják és kerülik el, hogy másfajta genetikai anyag kerüljön rájuk. A BBTE két doktorandusza is segíti a Kolozs megyei tesztek elvégzését az egyetem PCR-gépén, és a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem is felajánlotta a gépét az egészségügyi ellátás számára.

A teszt az aktív állapotban lévő fertőzést tudja kimutatni 90 százalék feletti biztonsággal, a fertőződést követő 2-5. naptól. Ezzel állapítják meg, hogy a fertőzésgyanús személyekben (például bizonyítottan fertőzött emberek kontaktszemélyeiben) jelen van-e a koronavírus. 

A folyamat hátránya, hogy hosszadalmas, és nem olcsó. A gép és a szakértő munkaerő mellett a molekuláris tesztkit is drága, amely a primereket, azokat a nukleotidszekvenciákat is tartalmazza, amelyek hozzákapcsolódnak a felsokszorozandó genetikai szekvenciához. Az egyik primer a genomszekvencia egyik végéhez, a másik a másik végéhez kapcsolódik, és a közrefogott szakaszt sokszorozzák fel oda-vissza történő amplifikálásokkal.

A PCR-teszt azt nem tudja kimutatni, hogy a szervezetben észlelt koronavírus fertőzőképes-e. Akut fertőzés esetén van a legtöbb vírus a szervezetben, akkor aktívak. De a PCR-teszt a kis mennyiségű, fertőzésképtelen vírusgenomot is felszaporítja a kimutathatóság érdekében. A személy tesztje pozitív lesz, miközben megtörténhet, hogy a fertőzés már lecsengett, a szervezet nagyjából kiürítette magából a vírusokat, de a teszt a maradék kevés genetikai anyagot is kimutatja.

Azt sem tudja jelezni a PCR-teszt, hogy a vírus hatékony dózisban van-e jelen a tesztelt személy szervezetében. Hatékony dózis az, amely már akár tünetekben megnyilvánuló fertőzést tud okozni, de az új típusú koronavírusnál még nem tudjuk, hogy a víruspartikulumok mekkora mennyisége jelenti a hatékony dózist.

[wp_ad_camp_1]

Vírusokat antigén és antitestek alapján is ki lehet mutatni. Az antigén a vírus valamely alkotóeleme, a koronavírus esetében antigének a tüskéknek látszó S proteinek. A specifikus antitesteket tartalmazó lemezre ráteszik a szintén orrból vagy a garat nyálkahártyájáról vett mintát, amelyben ha jelen van az S protein megfelelő mennyiségben, ez az agglutinációs teszt kimutatja, hogy összekerült az antitesttel. 

Ezek az antigén alapú gyorstesztek gyorsabbak és olcsóbbak, viszont a minőségük nem olyan jó, hogy megbízhatónak lehessen tekinteni. Fertőzés komoly gyanúja esetén mindenképp javasolt a PCR vizsgálat elvégzése.

Gyártási hiba miatt megbízhatatlanok, vagy az antigén és antitestek változatossága miatt?

Inkább gyártási hiba miatt. Nagyon nagy a szórás a minőség terén, nagy lett a kereslet irántuk, a tömeggyártás pedig a minőség rovására ment. Nagyon nagy a hibaszázalékuk, ráadásul a minta levételénél is lehet hibázni.

Attól is függ a pontosságuk, hogy a minta megfelelő mennyiségben tartalmazza-e a vírust. Adhat negatív eredményt olyankor is, ha fertőzött a tesztelt személy, de a mintája nem tartalmaz elég vírust. Maga a teszt az akut, épp zajló fertőzést tudja kimutatni, olyankor van a legtöbb vírus a szervezetben.

A szerológiai vagy immunológiai teszt a szervezetben a vírus ellen termelődő antitesteket mutatja ki a tesztelt személy véréből. Azt jelzi, hogy az illető átesett-e a fertőzésen. Az aktuális fertőzést, amikor még nincs elegendő mennyiségű ellenanyag, nem detektálja. Azt sem tudja kimutatni, hogy elegendő mennyiségű antitest termelődött-e a szervezetben ahhoz, hogy egy következő vírustámadást ki tudjon védeni. 

Az most már elég biztosnak tűnik, hogy aki átesett a fertőzésen, az immunissá vált, de az nem ismert, hogy mennyi időre, becslések szerint 1-3 évre.

A fertőzést követő 5-9 napban a szervezet már elkezdi termelni a korai immunoglobulin M-et (IgM), a 9. nap után pedig a tartósan fennmaradó IgG-t is. A szerológiai tesztek az IgM-et és az IgG-t is kimutatják. 

Az mutatja a legbiztosabb eredményt, ha valakin PCR- és automatizált szerológiai tesztet is végeznek. Ez teljesebb körű információt nyújt a fertőzés stádiumáról, és így kiszűrhetőek a nem pontos, antigén- és antitest-gyorstesztek álnegatív eredményei és a vírusmaradványokból is fertőzést mutató PCR-tesztek álpozitív eredményei. Az álpozitív felesleges riadalmat kelt az emberben, az álnegatív pedig indokolatlan biztonságérzetet.

Ezek az antitestek mennyire specifikusak? Koronavírusra készített szerológiai teszt ki tud-e mutatni más kórokozók ellen termelt immunoglobulinokat?

Az antitestek nagyon specifikusak, kulcs-zár szerkezetekként kell elképzelni őket. Időbe telik, míg a szervezet kórokozóként ismeri fel a koronavírust, majd nemcsak specifikus antitesteket termel ellene, hanem memorizálja is a konformációt, amelyre ezek az antitestek képződtek.

Ez a nagymértékű specifikusság lehet az oka annak, hogy mondjuk a Vuhan számára gyártott antitest-tesztek Amerikában vagy Európában, ahol már némiképp mutálódott a vírus, nem működnek?

A jelenlegi mutációk szerencsére nem érintették a koronavírus szerkezetét, az genetikailag elég stabilnak tekinthető. Noha vannak különböző változatok, a mutációk nem a vírus fenotípusának lényegi vonásait változtatták meg, nem az antigének konformációját vagy a vírus fertőzőképességét. Az influenzavírusok például nagyon gyorsan mutálódnak, és változik az antigén-konformációjuk, ezért kell új influenzaoltás szinte minden évben. 

A koronavírusra fejlesztett szerológiai tesztek egy része valószínűleg minőségi hiányosságok, illetve a nem megfelelő minták miatt nem működik. Ezekre is megnőtt a kereslet, a nagybani gyártás pedig minden bizonnyal a minőség rovására ment.

A németországi Gangeltben kialakult spontán góc adatainak kivetítésén kívül hogyan mérik egy adott ország lakosságának átfertőzöttségét? A regisztrált fertőzöttek száma sehol sem esik egybe a fertőzöttek tényleges számával.

A PCR volt az egyik típusú teszt, amelyet Magyarország négy orvosi egyeteme végzett el május első felében a felkért 17 ezer személyből több mint tízezer személyen. A személyeket úgy választották ki lakhely, életkor stb. szerint, hogy országosan reprezentatív legyen a felmérés, és kiderüljön, mennyire fertőződött meg Magyarország felnőtt lakossága, amely nem intézményekben él, és be tudta tartani az elkülönülés és fizikai távolságtartás szabályait.

A május 12-ig elvégzett 8276 tesztből kettő volt pozitív, ami a teljes lakosságra vetítve 243 és 7230 közötti esetszámot valószínűsít. Aznap 3313 esetnél járt a Magyarországon regisztrált fertőzöttek száma, közülük 1881 számított aktív esetnek.

Végeztek ellenanyag-teszteket is annak megállapítására, hogy a lakosság mekkora hányada esett át a fertőzésen: ezzel 0,6 százalékos átfertőzöttséget állapítottak meg. Az általam olvasott cikkek szerint ahhoz képest, hány ember fertőzödött meg Olaszországban vagy Spanyolországban, az átfertőzöttség ott sem sokkal magasabb, pedig az elején ott nem igazán tartották egymástól a fizikai távolságot. 

A nyájimmunitást elméletileg azok a társadalmi szokások is befolyásolják, hogy hány generáció él egy háztartásban, mennyire megyünk közel egymáshoz, mennyire tartjuk be az ajánlott vagy előírt szabályokat, stb. Ezek alapján az olasz lakosság jóval fertőzöttebb kellene legyen, mint például a svéd, de a jelenlegi számok alapján nem olyan sokkal fertőzöttebb (a spanyol viszont igen), és a svédeknek sem sikerült megvédeniük az idősotthonokban élőket a SARS-CoV-2 fertőzéstől.

A távolságtartás szabályaival akkor nem is tud kialakulni a nyájimmunitás, azaz 60-70 százalékos átfertőzöttség.

A mostani körülmények között, védekezve, nehezen fog természetes úton kialakulni. Az oltás jelent majd fordulatot, jelenleg is több tucat kutatóközpont dolgozik valamilyen vakcinán. Mivel egyaránt ismert a vírus genomja és a fehérjéinek is az összetétele, az oltóanyagot viszonylag könnyű lesz előállítani. Itt a tesztelés tart sokáig: a vakcina hatékonyságát és esetleges mellékhatásait először szövettenyészeteken, aztán egereken, majd majmokon tesztelik, és csak utána embereken, és ez mind időbe telik.

Oltással kétféle immunizálás érhető el: passzív és aktív. Passzív immunizáláskor az oltással már kész, adott kórokozóra kifejlődött immunoglobulinokat juttatnak a szervezetbe. Például amikor mi gyerekek voltunk, és valaki sárgaságos lett az osztályban, akkor mindenkinek gammanoglobulinokat adtak. Ezek a kész antitestek azonnal hatnak.

Az aktív immunizáláskor vagy legyengített élő, vagy elölt kórokozót juttatnak oltással a szervezetbe, vagy a kórokozó úgynevezett antigén-determinánsait. Vagyis csak azt a felületi szerkezeti elemét, amelyet a szervezet idegen anyagként ismer fel, és ellene specifikus antitesteket termel. Ezek az oltások nem azonnal hatnak, meg kell várni, amíg a szervezet felismeri az antigént, és antitestek termelésével válaszol, ez legalább 7-12 nap.

A legjobb immunválaszt azok az oltások váltják ki, amelyek élő, legyengített kórokozót tartalmaznak, mert az elkezd szaporodni. Ugyanúgy viselkedik, mint a természetes kórokozó, csak nem vált ki betegséget, nem patogén, de a többi tulajdonsága hasonló. Az esetleges mutációk, virulencia fokozódása miatt ezek az oltások kockázatosabbak. 

[wp_ad_camp_2]

Az elölt kórokozókat vagy csak az antigén-determinánst tartalmazó oltások biztonságosabbak, de ez utóbbiak immunogén hatása nem olyan erős, mint a teljes kórokozót tartalmazó oltásoké. Ezért kapnak a gyerekek bizonyos betegségek ellen emlékeztető oltást is, hogy szervezetükben a megfelelő immunválasz alakuljon ki. 

Egyéni immunrendszertől is függ, hogy kinél mennyire erős az immunválasz. Akinél valamilyen immunológiai probléma miatt egyáltalán nem alakul ki a válaszreakció, annál a passzív immunizálást alkalmazzák, de az immunválasz mérése egyáltalán nem általános gyakorlat.

Az új koronavírus ellen mind a két immunizálási irányban folynak kutatások. Az aktív immunizálás hosszabb távú immunitást biztosít, mert kialakulnak a memóriasejtek is. Az antitestek mennyisége ugyanis aktív fertőzés hiányában lecsökken, vagy akár el is tűnnek. De abban a pillanatban, ahogy megjelenik egy ugyanolyan konformációjú antigén, amire ők termelődtek, ezt a memóriasejtek felismerik, és ugrásszerűen megnövekedik az antitestek termelése.

Előfordul, hogy sosem találkozunk azzal a kórokozóval, ami ellen be vagyunk oltva, ez az oltásellenesek egyik érve is. De ilyen alapon azzal is lehet érvelni, hogy minek tartjuk a tűzoltókat, ha évente csak 1-2 esethez kell kiszállniuk. 

Tudomásom szerint egyedül a feketehimlő kórokozója tűnt el, az összes többi járvány okozója itt él körülöttünk, csak nem terjed emberről emberre, ha be vagyunk oltva. Spanyolországban 2015-ben jelent meg újra a torokgyík: olyan óvodából indult, ahova több oltásellenes szülő gyermeke járt. 

Ha lesz majd vakcina a koronavírus ellen, nem hiszem, hogy kötelező lesz beadatni. Az influenza elleni oltás sem kötelező, pusztán ajánlott a kockázatnak fokozottan kitettek (idősek, krónikus betegségekben szenvedők) számára.

Egyelőre úgy tűnik, a passzív immunizálás, azaz a koronavírus fertőzésből felgyógyult emberek antitestjeinek átadása úgynevezett konvaleszcens plazmával az egyedüli hatékony gyógymód a Covid-19 betegségre.

Amíg ezek az oltóanyag-fejlesztések zajlanak, addig a betegek gyógyítására, tüneteik enyhítésére a korábbi vírusos megbetegedésekre gyártott, már forgalomban lévő gyógyszereket vetik be, amelyeket nem kell tesztelni.

Ezekről viszont folyamatosan derül ki, hogy nem hatnak eléggé, vagy nem mindenkinél, vagy más hatásaik is vannak. Úgy tűnik, az új koronavírus ellen még nem találtak olyan gyógyszerkoktélt, mint amilyen a HIV-fertőzést visszaszorította.

Azért, mert ezek a gyógyszerek nagyon specifikusak, egy vagy két vírus (a HIV, az Ebola) ellen fejlesztették ki, amelyek közül egyik sem koronavírus. Az antivirális szerek mind szintetikus anyagok, és vagy azt akadályozzák meg, hogy a vírus be tudjon kötődni a receptorához, vagy hogy be tudjon jutni a gazdasejtbe, vagy azt, hogy a gazdasejt szaporítsa a vírus alkotóelemeit, vagy az érési folyamatot, vagy a vírus kiszabadulását akadályozzák. 

A HIV ellen olyan kombinált gyógyszeres terápiát használnak, amely megakadályozza a kötődést, a bejutást, illetve gátolja a polimerázokat, amelyek felszaporítják a genetikai anyagát. Olyan komponense is van, amely a vírus érését és kiszabadulását akadályozza meg a gazdasejtből, így nem tud elszaporodni a szervezetben. 

[wp_ad_camp_3]

A koronavírusra is most olyan gyógyszereket igyekeznek fejleszteni, amelyek több irányból is gátolják a vírus működését az említett szinteken. Ezek nyilván specifikusabbak lesznek, mint a nem kimondottan koronavírusra fejlesztett antivirális szerek. 

Az antibiotikumos terápia esetén is az a hatékonyabb, amely egy adott biológiai mintából kitenyésztett és antibiotikum-érzékenységre tesztelt baktérium ellen célzottan irányul. A széles spektrumú gyógyszereknek több a mellékhatásuk a szervezetre is, ugyanakkor a széles spektrumú antibiotikumok elpusztítják a hasznos bélbaktériumokat is. Antibiotikumok eleve csak a baktériumok és gombák, azaz élő szervezetek ellen hatásosak, vírusok ellen nem.

Ha épp nincs járvány, mikor tanulunk a vírusokról?

Alapdolgokat már ötödik osztályban, hetedik osztályban az egyes szervek, szervrendszerek fertőző betegségei kapcsán, kilencedikben kicsit alaposabban. De mindig sietni kell az anyaggal, és a heti egy-két biológia óra kevés. 

A mostani világjárvány jó alkalom arra, hogy akár az osztályfőnökök is felhívják a gyerekek figyelmét a higiéniára, az egészségkárosító tényezőkre. A középiskolába egyébként bevezetném az egészségtant külön tárgyként, ahol a fertőző betegségek mellett a drogokról, alkoholról, szexuális életről egyaránt tanulnának a diákok.

Most nagy a szakemberek felelőssége abban, hogy mit nyilatkoznak, az egyetemi hallgatóimnak pedig mindig elmondom, hogy akkor is, amikor tudományos tényeknek néznek utána, nézzék meg, hogy milyen honlapon találták az illető információt. A Magyar Tudományos Akadémia, a Science, a Nature honlapjában lehet bízni, de ne higyjenek az innen-onnan összeszedett információknak, álhíreknek. Ismerőseimnek pedig az intézetünk honlapját szoktam ajánlani, ahova igyekszünk feltenni a legfrissebb információkat.

Az utánanézés erőfeszítésének megspórlása mellett a koronavírus-járvány miért ennyire ideális terepe a különböző összeesküvés-elméleteknek?

A járvány terjedésével és a fékezésére irányuló erőfeszítésekkel egy időben folyik az új típusú vírussal kapcsolatos kutatás és ismeretszerzés, ezért több kérdésben a szakértőknek is megoszlott vagy még mindig megoszlik a véleménye. Például kezdetben vita tárgyát képezte, hogy a teljesen tünetmentes személyek terjesztik-e a fertőzést vagy nem, kell-e maszk vagy sem, stb. 

Az sem egyértelmű, milyen a fogékony szervezet: milyen az immunrendszere, a táplálkozási viszonyai, milyen háttérbetegségek jelentenek kockázati tényezőt. Emiatt a krónikus betegségekben (cukorbetegségben, magas vérnyomásban, stb.) szenvedők jobban félnek. De ha valakinek jól be van állítva a gyógyszerezése, és normális a cukorszintje vagy a vérnyomása, akkor ő nem számít veszélyeztetettebbnek, mint egy egészséges ember. 

Vita folyik azon is, miért fertőződtek jobban a nyugat-európai társadalmak, miért kevésbé a kelet-európaiak, ahol a halálozás is kisebb mértékűnek tűnik. Felmerült, hogy azért, mert Kelet-Európában nagyobb a lakosság átoltottsága a BCG-vakcinával, de kiderült, hogy fenntartással kell kezelni az erre vonatkozó adatokat, mert statisztikailag nem jól dolgozták fel őket. Ez ráadásul baktérium elleni védőoltás, de az ismert vírusok, például az influenzavírus elleni oltások sem védenek a koronavírus ellen. 

Míg a járvány első heteiben megjelent információk inkább általános koronavírus-ismeretek voltak (reprodukciós ráta, lappangási idő), most már egyre többet tudunk az új típusú koronavírusról. És az biztos, hogy még nagyon sok minden fog kiderülni róla a következő hetekben, hónapokban.

Nyitókép: Szén András illusztrációja az Átlátszó Erdély számára.

The post Nagy koronavírus-összefoglaló: amit tudunk róla, és amit nem appeared first on Átlátszó Erdély.

Évente közel 200 ezer idénymunkás megy Romániából Németországba. Bár az európai országok a koronavírus-járvány miatt idén tavasszal lezárták a határaikat, Németország ideiglenesen megnyitotta. Mezőgazdászai nyomására áprilisban és májusban 40-40 ezer idénymunkást kész fogadni.

Romániából több ezren indultak útnak úgy is, hogy a járvány egyszerre jelent számukra egészségügyi és anyagi kockázatot, kiszolgáltatottságot és esélyt. Többségük már értesült arról, hogy a helyszíni körülmények gyakran rosszabbak, mint amit a munkaközvetítő ígért nekik, és egy romániai idénymunkás már április elején belehalt a koronavírus-fertőzésbe, mert kérése ellenére sem vitték kórházba.

Április 7-én pedig békeidőben elképzelhetetlen mértékben lazított a német munkaügyi és az egészségügyi minisztérium a munkaidő szabályozásán. A munkáltatók ideiglenesen akár napi 12 órányi munkát is elvárhatnak, a kötelező pihenőidőt pedig 11-ről 9 órára is csökkenthetik. Az új szabályozás nemcsak a bolti eladókra, takarítókra, egészségügyi dolgozókra vonatkozik, akiknek a munkaterhét ténylegesen növelte a járvány, hanem a mezőgazdaságra is, ahol rengeteg külföldi vendégmunkás dolgozik.

Szakértővel beszélgettünk arról, milyen strukturális problémák húzódnak a németországi mezőgazdasági idénymunka hátterében.

Sepsi Szabolcs Marosvásárhelyen született, érettségi után Budapesten élt. 2013 óta Dortmundban a  Német Szakszervezeti Szövetség Faire Mobilität (Tisztességes Mobilitás) Projektjének idénymunkásokért felelős tanácsadója. A Faire Mobilität 2011 óta nyújt ingyenes munkajogi és szociális tanácsadást közép-kelet-európai vendégmunkásoknak kilenc németországi városban. Együttműködik a Német Szakszervezeti Szövetség egyes szakszervezeteivel, de tanácsadási szolgáltatását szakszervezeti tagságtól függetlenül lehet igényelni. A tanácsadók a német és az angol nyelv mellett legalább egy közép-kelet-európai nyelvet beszélnek.

Romániában forró téma az idénymunkások külföldi munkavállalása. A járvány következtében sokan maradtak munka nélkül, olyan személyek is az idénymunka felé fordultak, akik eddig nem végeztek mezőgazdasági munkát. Mi változott még a világjárvány alatt?

A szezonális, a mezőgazdasági munka szempontjából azt hiszem, hogy ez az előbbi mondat elég jól összefoglalja. Egyrészt amiatt, hogy a határok le vannak zárva, a szokásos emberek legnagyobb része nem tud vagy nem akar Németországba jönni, de azt hiszem, hogy a többi nyugat-európai országban is hasonló a helyzet.

Németországba évente 300 ezer szezonmunkás jön Közép-Kelet-Európából, 60 százaléka Romániából, a többiek Lengyelországból, Magyarországról és Bulgáriából. A zömük most nem fog tudni jönni, illetve nagyon sokan nem is akarnak jönni. Ennek a következménye az, hogy most másokat próbálnak rekrutálni a cégek: munkanélkülieket, vagy olyan embereket, akiknél most szünetel a munka, mert a cégek ideiglenesen bezártak, diákokat, akiknek szintén nem kell egyetemre menni. Olyan embereket, akik eddig nem dolgoztak, nem végeztek mezőgazdasági munkát, amire nyilván a gazdák panaszkodnak.

Sok mezőgazdasági munkánál rengeteget számít a rutin, a tapasztalat és a munkabírás. Az évről évre ebben az ágazatban munkát vállaló szezonmunkások nagyon sokat és kőkeményen dolgoznak. Spárgaszedésnél vagy eperszedésnél 12-14 órákat vannak kint a mezőn, és általában kilóra fizetik őket.

Mennyire megszokott, hogy a gazdák megszabadulnak a szerintük nem jól teljesítő munkaerőtől?

Nagyon elterjedt és megszokott, és ebben a jelenlegi helyzetben ez óriási probléma. Nyilván vannak olyan gazdák, akiknek megvan a fix csapatuk, és vannak emberek, akik évről évre ugyanoda mennek vissza. Ahol megvan ez a fajta bizalom, ott kevés a konfliktus. Az emberek tudják, mire számíthatnak, és a gazdáknak is érdekük, hogy tisztességesen bánjanak velük, hogy jöjjenek jövőre is.

De a többség az talán nem így kerül ki, hanem közvetítőkön keresztül. A közvetítők általában elég szűken bánnak az információval: az emberek nagyjából annyit tudnak, hogy Németországba mennek. Tudják, hogy melyik országba mennek dolgozni, de azt nem tudják, hogy konkrétan hova. Persze sok olyan ember is jelentkezik, aki aztán nem bírja a munkát, vagy elég hamar összevesz a gazdával, vagy egyéb konfliktusok adódnak.

A teljesítménynormák pedig rettenetesen magasak, például most 35 kiló epret kell óránként szedni. Abba azért bele kell gondolni, hogy 35 kiló eper az hány darab. Akik nem tudják hozni a horribilisan magas teljesítményt, azokat azonnal elküldik.

Normál években ilyenkor az emberek telefonon, interneten néznek új munkalehetőség után, vagy keresnek szintén interneten egy fuvarost, aki hazaviszi őket. Idén ez nem működik, mert akik repülővel jönnek, azok két hét karanténba kerülnek, és távozni is csak a munkaadón keresztül tudnak. A munkaadó köteles nyilvántartani, hogy kik jönnek hozzá, és azoknak ő kell megoldja a hazaútját is. Ebből már most vannak konfliktusok, mert vagy az emberek mondták azt, hogy el akarnak jönni onnan, vagy pedig a gazda akar megszabadulni tőlük, és ez már önmagában sérti a kéthetes karantént.

Annyi kiderült, hogy a spárga fizet a legjobban. A többi mezőgazdasági munkáról mit lehet tudni?

A spárga- és eperszedésnél eleve nagyon sok emberre van szükség, mert ezeket csak kézzel lehet szedni. Nincsenek olyan gépek, vagy nem tudták ezt gépesíteni, tényleg minden egyes szálat egyenként kell kihúzni a földből. Németországban nagy mennyiséget termelnek és fogyasztanak, ezt a rengeteg spárgát valakinek ki kell szedni, ezért is dolgoznak itt nagyon sokan.

A szőlészetben például nyár végén, ősz elején dolgoznak nagyon sokan idénymunkában. Ott sokkal inkább jellemző, hogy évről évre ugyanazok az összeszokott emberek jönnek ugyanabba a szőlősbe, aminek elsősorban az az oka, hogy a tapasztalatlan emberek könnyen kárt tehetnek a növényekben. A fürttel együtt letéphetik mondjuk a szőlővesszőt, amitől a borászok nyilván félnek, mert ők eleve hosszú távon gondolkodnak: akár több év is eltelhet a szőlő leszedése és a bor értékesítése között.

Nekik sokkal nagyobb kárt jelenthet, ha valaki nem ért hozzá, és árt a szőlőnek, ezért ők jobban odafigyelnek. Emiatt sokkal kevesebb a probléma, mert azokat az embereket, akik értenek hozzá, és akiket évről évre meg akarnak tartani és kihozni, azokat valamivel jobban meg is kell fizetni. Jobban, mint amikor egy spárgaföldre szerződtetnek egyszerre 500 embert.

[wp_ad_camp_1]

Ami a fizetéseket illeti: papíron a legtöbb mezőgazdasági munkát legalább az itteni minimálbérrel kell javadalmazni, ez jelenleg óránként 9 euró és 35 cent bruttóban. De gyakorlatilag az úgynevezett „Akkord” bérek érvényesülnek, tehát kiló/óra vagy kiló/euró alapon fizetik az embereket, és az órákat többé-kevésbé fiktíven beírják. Így gyakran a minimálbér alatt jön ki a fizetés nemcsak a spárga esetén, hanem a többi mezőgazdasági munkánál is.

Mi a tapasztalata a romániai munkaerő-közvetítőkkel? Ők mennyire képviselik a munkavállalók érdekeit? 

A munkaerő-közvetítők nem képviselik a munkavállalók érdekeit, hanem elsősorban közvetítenek. Általában a munkaadók bízzák meg őket, hogy keressenek nekik embert, és ők lebonyolítják a kijuttatást.

Azt tapasztalom, hogy eléggé szűkmarkúan bánnak az információval. Az emberek gyakran annyit tudnak, hogy Németországba jönnek, esetleg hogy melyik régióba, és hogy spárgát vagy epret szedni jönnek, vagy paradicsomot ültetni. De nem tudják, hogy hívják a gazdát, vagy a farm pontos címét, és az ottani feltételeket sem ismerik.

Mindegyik közvetítő hasonló feltételekkel hirdeti az idénymunkát: hogy biztosítják a kiszállítást, a szállást, a fizetés pedig a minimálbér plusz teljesítménybér. Ez tulajdonképpen zsákbamacska, mert a körülmények, amelyeket a helyszínen az emberek találnak, nagyon függnek az adott gazdától: hogy hajlandó-e tisztességes szállásba fektetni, hogy van-e elég WC és zuhanyzó, hogy a fizetést tisztességesen fizeti-e vagy sem.

Miután az embereket kiközvetítik, és ők megérkeznek a munkaadókhoz, onnantól a közvetítők már nem avatkoznak bele. Ők már nem fognak összeveszni a munkaadóval azért, hogy érvényesítsék az emberek jogait.

Ez általában olyan terület, ahol minden eléggé gyorsan és informálisan zajlik: internetes hirdetésekben találják az emberek a munkát, jelentkeznek, nagyon sok kérdést nem tesznek fel nekik, ők se kérdeznek túl sokat, egy-kettőre kiközvetítik őket, és aztán helyben meglátják, hogy mit találnak. Ha tényleg annyira rosszak a körülmények, akkor az emberek is gyorsan keresnek valami mást, és tovább állnak.

Tavaly, tavalyelőtt már érződött, hogy egyre kevesebb ember keresett ilyen jellegű munkát. Talán mert azok, akik ki akartak jönni külföldre dolgozni, már kijöttek, és a többségük talált valamilyen más területen munkát. Tíz évvel ezelőtt a munkaerőpiac zárt volt a román állampolgárok számára, külön munkavállalási engedélyre volt szükségük, és sokan rászorultak a mezőgazdasági munkára. Akkor a munkaadók is inkább megengedhették maguknak, hogy kihasználják ezt. Még mindig nagyon sok a probléma, de tavaly már érződött, hogy javult valamennyire az idénymunkások tárgyalási pozíciója. Ennek a karantén kicsit keresztbe tett, mert így nincs lehetőségük munkaadót váltani.

Vannak fekete listára tett munkaközvetítők, vagy gazdák, farmok, akiket érdemes elkerülni?

Fekete listát hivatalosan nem vezetünk, mert szerintünk ezek a problémák inkább strukturálisak. A probléma abban gyökerezik, hogy Nyugat-Európában az élelmiszerek nagyon olcsók az itteni jövedelmekhez képest. Az emberek nem hajlandóak annyit költeni élelmiszerre, amennyit kellene ahhoz, hogy ezt rendes körülmények között megtermeljék.

Mindenki tudja, hogy Németországban a legtöbb élelmiszer még olcsóbb tulajdonképpen, mint Romániában vagy Magyarországon, ami azért mégiscsak furcsa. És nagyon-nagyon kemény a verseny: eleve a kereskedők, a szupermarketek óriási nyomást gyakorolnak a gazdákra, és lenyomják az árakat, ezért a gazdák is versenyben vannak egymással.

Az árakat nagyjából úgy számolják, hogy éppen ki tudják fizetni a minimálbért. Ha minden jól megy, jó a termés, és a körülmények stimmelnek, akkor van egy kis nyereségük is. Ebben az esetben nagy a kísértés, hogy a profitot az emberek hátán érjék el, vagyis az emberek béréből csípjenek le. A plusz nyereség érdekében manipulálnak ezekkel az „Akkord” díjakkal.

A fekete listák szerintünk azt a hamis képzetet keltenék, hogy itt néhány fekete bárányról van szó, miközben ez valójában strukturális probléma. Terepen azért találunk különbséget a személyes hozzáállásban. Vannak, akik embereknek tekintik a szezonmunkásokat, és vannak olyan gazdák, akiknél évről évre problémák merülnek fel, vagy csak az érdekli, hogy egy óra alatt ennyi kilót kell leszedni ahhoz, hogy neki megérje.

A közvetítőket azért sem éri meg fekete listára tenni, mert ők általában nagyon kicsi, önálló vállalkozók, akik akár évente váltogatják a cégeket is, és ez az egész egy teljesen informális és áttekinthetetlen hálózat. Ha fekete listára is tennénk valakit, akkor jövőre más név alatt közvetíti a munkásokat.

Mennyire ismerik a jogaikat a munkavállalók? Milyen panaszokkal keresik meg önöket?

A mezőgazdaságban általában a fizetésre érkezik panasz. Általában a szezonmunka vége felé, amikor az elszámolás közeledik, a munkavállalók rájönnek, hogy nem stimmel valami, nem úgy fizették ki őket, ahogy kellett volna.

A mezőgazdaságban az a tapasztalatunk, hogy a munkások nem nagyon ismerik a jogaikat. Sokan azt sem tudják, hogy létezik a minimálbér, vagy vannak, akik nem tudják, hogy ez idénymunkásoknak is jár. Ha mondjuk őket kilogrammra fizetik, az nem jelenti, hogy rájuk nem vonatkozik a minimálbér, a kilogramm alapú bérezés sem lehet alacsonyabb, mint a minimálbér.

A béreken kívül általában a szállásokról szoktak panaszkodni, hogy túlzsúfoltak, vagy nagyon rosszak a higiéniai körülmények, nincs elég zuhanyzó, nincs elég vécé, illetve embertelen a bánásmód. Vannak tényleg extrém esetek, amikor megtiltják nekik a szüneteket, vagy agresszívek a gazdák, vagy a kisfőnökök lépnek fel agresszíven, üvöltöznek, hajtják őket.

A német munkaügyi és az egészségügyi minisztérium nem sokkal a romániai idénymunkások érkezése előtt, április 7-én rendelettel engedte meg a munkaadóknak a mezőgazdaságban is, hogy 12 órásra bővíthessék a munkanapot és 9 órára szűkíthessék a kötelező pihenőidőt. Önnek mi a véleménye erről? 

Azt gondolom, hogy a munkaidő meghosszabbítása és a pihenésre szánt idő csökkentése teljesen téves dolog. Rossz jelzést ad, mert elsősorban azokat az embereket terheli még jobban, akik amúgy is rengeteget dolgoznak. Már sok helyen leírták, hogy ez a koronavírus-járvány tulajdonképpen felerősíti a munkaerőpiacon egyébként is meglévő egyenlőtlenségeket.

A most otthonról dolgozó alkalmazottak továbbra is  megkapják az amúgy is valamivel jobb fizetésük száz százalékát. Van, ahol hazamentek a német autóiparban eleve jól kereső és erős szakszervezeti lefedettséggel rendelkező szakmunkások, de a kényszerszabadság alatt is megkapják a nettó fizetésük 90%-át.

[wp_ad_camp_2]

A másik oldalon pedig ott vannak azok, akik vagy azonnal elveszítették a munkahelyüket, és ők általában eddig is rosszabbul kerestek, vagy pedig jóval többet kell dolgozniuk, mint eddig, főleg ahol megrohanták a boltokat. Ez elsősorban az élelmiszeriparra vonatkozik, de akár a takarítókra is. Még jobban leterheltek, még a munkaidejüket is meghosszabbítják, és lecsökkentik a pihenési idejüket, ami nonszensz, mert nincs arról szó, hogy mondjuk veszélyben lenne az élelmiszerellátás.

Az zavarta meg az élelmiszerellátást, hogy az emberek nagy készleteket halmoztak fel, aminek sok értelme nem volt. Nem amiatt ürültek ki a boltok, mert objektíve élelmiszerhiány lépett fel, hanem a logisztika miatt: mert a szupermarketek úgy működnek, hogy mindig csak annyit tartanak raktáron, amennyi általában elfogy egy nap, a raktárak pedig messzebb vannak.

A meghosszabbított munkaidővel még jobban leterhelik a túlhajszoltakat. Megemlíthető, hogy az élelmiszeriparban, a takarító cégeknél és a boltokban dolgozó emberek nagy része nő, akik a gyermekek ellátásából is többet vállalnak, miközben a gyerekfelügyelet megoldatlan, mert az óvodák és az iskolák bezártak. Nem is volt értelme igazából ennek a rendeletnek, és a jelzésértéke is rossz.

Milyen a jó szerződés? Mit várhat egy idénymunkás?

Az idénymunkások szerződéseivel papíron általában nincs sok gond, mert a munkáltatók nem adják írásba, hogy mondjuk a minimálbér alatt fizetnek. A minimálbért tartalmazzák, bele van foglalva, hogy vonatkozik rájuk az összes törvény. Fontos, hogy szerepeljen bennük, hogy az idénymunkást órabérben fizetik.

Érdemes megnézni, hogy a szerződés mennyit tekint normál munkaidőnek, mennyit tekint túlórának. Ezek általában megfelelnek a törvény minimális követelményeinek, ennél érdekesebb, hogy mi történik a gyakorlatban, a helyszínen.

Az aktuális körülményeket figyelembe véve lebeszélné az idénymunkásokat, hogy most munkát vállaljanak Nyugaton, vagy döntsék el saját maguk, hogy vállalják-e a rizikót?

Úgy gondolom, hogy nekik kell eldönteni, mert a valóság az, hogy sok családnak ez a két-három havi munkabér a legnagyobb jövedelme szinte az egész évben. Nem is engedhetik meg maguknak, hogy elveszítsék, tehát úgy gondolom, hogy ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.

Az anyag az Átlátszó Erdély gyakornoki programja keretén belül készült.

A nyitókép forrása: kentonline.co.uk

The post Óránként 35 kiló epret szedsz, a profitot a fizetésedből csípik le appeared first on Átlátszó Erdély.

Dr. Lányi Szabolcs érdekeltségébe tartozó magáncégtől béreli a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház azt a felszerelést, amellyel a koronavírus-teszteket végzik.

Dr. Lányi Szabolcs nyugalmazott professzor Hargita Megye Tanácsának képviselője a kórház vezetőtanácsában, és váltig erősíti, hogy ez a vezetőtanácsi pozíció nem összeférhetetlen az említett üzleti kapcsolattal.

A molekuláris biológiai laboratórium március 26-án kezdett el működni. A projekt résztvevőit hosszasan méltató sajtóközleményben a felszerelésekről diszkréten csak annyit említenek, hogy „a vizsgálathoz szükséges gépet bérli a kórház”.

„– Ahogy sok minden más a kórházban, úgy ez a labor is összefogás eredménye, a kórház, a megyei tanács, a Sapientia és dr. Lányi Szabolcs professzor közös munkájának gyümölcse. A tesztek elvégzésének lehetősége segít a koronavírus-járvánnyal való megküzdésben – mutatott rá dr. Konrád Judit, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház menedzsere.

– A kitartó, kemény munka meghozta az eredményét: ma sikerült elvégezni az első koronavírusteszteket a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban együttműködve a Sapientia egyetemmel és egy kutató csoporttal. Gratulálok a kórház munkaközösségének, hatalmas eredmény! Így nem kell 7-10 napot várni az eredményekre. Azért dolgozunk, hogy minél könnyebben átvészelhessük a járványt megyénkben – nyilatkozta a tesztek kapcsán Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.”

A közleményből kimaradt, hogy a műszerek és a bútorzat nagy része – egyebek között a Real Time PCR gép – a Corax Bioner CEU SA tulajdona, és mindezt havi 7412 lej plusz ÁFA áron adja bérbe a kórháznak.

A bérleti szerződés a 2020. április 1-e és december 31-e közötti időszakra szól, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház tájékoztatása szerint (a kórház részletes válaszai kérdéseinkre itt olvashatóak). Szintén a cég adja a műszereket kezelő személyzetet, azonban ők a kórház alkalmazásában állnak.

EU-támogatásokból lehetne venni felszerelést

Az, hogy a kórház bérli ezt a berendezést, azért nem ideális megoldás, mert április vége óta európai uniós támogatásokból rendelkezésre áll egy összesen 350 millió eurós keret a koronavírus elleni küzdelemhez szükséges kórházi felszerelések megvásárlására. A kórházak ilyen célú beruházásait utólag is megtérítik.

Tehát ha a kórház megvásárolta volna a teszteléshez szükséges felszerelést, akkor a költségeket ebből az uniós alapból megtérítették volna, és így végső soron a megyei tanács, illetve alintézménye, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház anyagi megterhelés nélkül felszerelhette volna a saját laborját, amit hosszú távon is lehetne használni. A műszerek bérleti díját azonban ismereteink szerint nem lehet elszámolni.

[wp_ad_camp_1]

Hogyan áll össze a Caola szappan egykori gyártója és Verestóy off-shore cége?

A csíkszeredai biotechnológiai kutatólaboratóriumot működtető Corax Bioner CEU SA egyébként eléggé szokatlan tulajdonosi struktúrával rendelkezik (cégkivonat itt). A céget 2006-ban jegyezték be Csíkszeredában, kezdetben tulajdonosai a magyarországi biotechnológiai cég, a Corax-Bioner Környezetvédelmi Zrt. valamint egy Ciprusban bejegyzett off-shore, a Comaford Ltd.

Ez utóbbi cég Verstóy Attila néhai szenátor tulajdona, aki egy elegáns monacói, Földközi-tengerre néző társasházat adott meg saját címeként (Princesse Grace sugárút 31. szám). Arról nem rendelkezünk adattal, hogy a szenátor elhunyta után (2018) ki lett az új tulajdonos.

Ebben a kezdeti időszakban dr. Lányi Szabolcs a tulajdonosok meghatalmazottjaként szerepel az iratokban. Ő egyébként a 2000-es évek elején alakuló Sapientia egyetem biomérnöki szakának az alapítója, a Csíkszeredai Kar dékánja volt annak 2001-es alapításától három éven át.

Megkeresésünkre dr. Lányi Szabolcs készségesen válaszolt az összes kérdésünkre: kiderült, a magyarországi cég valójában a kommunizmus idején ismert Caola szappan gyártója, és Verestóy Attila szenátor hozta Romániába azzal a céllal, hogy biotechnológiai ipart telepítenek Csíkszeredába. A befektetők azonban később távoztak, a cég pedig csődközeli állapotba került.

A Lányi által alapított Sapientia Siculorum Alapítvány 2011-ben vette át a cég többségi részvénycsomagját (66 százalék), ekkortól a Corax-Bioner Környezetvédelmi Zrt. és a Comaford Ltd. 18,6 és 14,6 százalékkal rendelkeznek.

A Corax Bioner CEU SA 2018-ban három alkalmazottal rendelkezett, 40 ezer eurónyi üzleti forgalmat bonyolított, miközben 432 ezer euró saját tőkéje van és 1 millió euró adósságot görget maga előtt évről évre.

[wp_ad_camp_2]

Biotechnológiai kutatóintézet EU-támogatásokból

A Corax Bioner CEU SA biotechnológiai kutatóintézetét összesen több mint 1 millió eurónyi EU-forrásból sikerült megvalósítani. A szóban forgó Real Time PCR gép és egy sor más, a kórháznak bérbe adott műszer és felszerelés is pályázati úton került a cég tulajdonába, tudtuk meg Lányitól.

Bár több tucat doktorandusz folytatott értékes tudományos kutatásokat ebben a laboratóriumban, üzleti megrendelések hiányában jelenleg zárva van a létesítmény. A kórházzal kötött szerződés sem jelent a cég számára számottevő bevételt.

Felvetettük Lányi Szabolcsnak, hogy a rendkívüli helyzetre való tekintettel miért nem bocsátotta ingyen a kórház rendelkezésére ezeket a felszereléseket. A professzor szerint ez azért nem volt járható út, mert az EU-támogatás egyik feltétele volt az, hogy a cégnek egy bizonyos ideig bevétele legyen.

„Minimális bérleti díjat kérünk, a műszerek amortizációja teszi ki a bérleti díj nagy részét” – magyarázta. Azt nem tudta megmondani, hogy mikor és mennyiért vásárolták ezt a PCR gépet.

[irp posts=”29076″ name=”Egyszer használatos maszkok: baráti cég árajánlatát küldte ki Borboly”]

Azt Lányi is elismerte, hogy megérné a kórház számára saját felszerelést vásárolni.

„Ma ez a laboratórium a minimum, amivel koronavírus-teszteket lehet végezni. Egy helyiségben működik, noha ideális esetben 3-4 szobára lenne szükség ahhoz, hogy az alkalmazottak kényelmesen tudjanak dolgozni” – mondta.

Lányi szerint ez a bérleti szerződés, valamint az ő vezetőtanácsi tagsága nem jelent összeférhetetlenséget, ugyanis ő a Corax Bioner CEU SA-nak nem alkalmazottja, neki magának nem származik jövedelme sem az alapítványból, sem pedig a haszna ebből az üzletből, ezek számára nem jövedelemforrások.

„Én a szellemi vezetője vagyok a csíkszeredai biomérnöki tanszéknek és az alapítványnak” – nyilatkozta. Az alapítványok országos nyilvántartása szerint jelenleg is Lányi Szabolcs a cég többségét birtokló Sapientia Siculorum Alapítványnak.

Nyitóképen: Albert Beáta professzor, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház molekuláris biológiai laboratóriumának a vezetője. A háttérben balra látható a polimeráz-láncreakció alapú teszthez használt Real Time PCR eszköz. Fotó: Hargita Népe

The post Koronamutyi: a csíkszeredai kórháznak nem éri meg bérelni a tesztgépet appeared first on Átlátszó Erdély.

Különböző nagyságú és profilú szervezetek hogyan birkóznak meg a mostani bizonytalansággal? Mit terveznek a karantén utánra? Statisztikákat böngésztünk, üzleti tanácsadót és vállalkozókat kérdeztünk, mi a cégük karanténstratégiája, és mit terveznek utána.

Arról, milyen állapotban vannak most a cégek, kevés a felmérés, kimutatás, mert éppen minden változik, és a karanténidőszak végén sem pattan hirtelen vissza minden cég oda, ahol március 15-én volt. A hazai kis- és közepes vállalatok április közepén megkérdezett vezetőinek kétharmada mondta, hogy nagyon is érinti a mostani válság. Egyharmaduk forgalma már több mint 70 százalékkal esett vissza, és mindössze 4 százalékuk nem tapasztalt visszaesést. Itthon a kiskereskedelem az az ágazat, amely még nőtt is áprilisban az egy évvel korábbi volumenhez képest 4,1, százalékkal.

Ahhoz képest, hogy az Európai Bizottság 6 százalékos GDP-visszaesést jósol idénre Romániának, és 7,5 százalékos zsugorodást a teljes Európai Unióban, a hazai kisvállalkozók egészen bizakodóak. Bő egyharmaduk arra számít, a forgalmuk hat hónapon belül visszatér a válság előtti szintre, közel egyharmaduk egy év alatt gondolja ledolgozni a válságot, és csak negyedük szerint lesz ehhez szükség akár két évre is.

A szükségállapot végén nem szabadulunk meg a koronavírustól,

ezért minden vállalkozó igyekszik valahogy csökkenteni a fertőzés kockázatát. Körülbelül egymillió munkavállaló dolgozik most otthonról Romániában, és a cégek egyik nagy kívánsága, hogy még rugalmasabbá váljon a távmunka a munkatörvénykönyvben és nyilvántartása a jelenléti naplóban. Annak ellenére, hogy az általunk megkérdezett vállalkozók egyike sem szeret otthonról dolgozni, mert nem hatékony.

Az említett felmérésben a cégvezetők több mint 80 százaléka tartja szükségesnek maszk viselését a munkahelyen, háromnegyedük a munkafelületek rendszeres fertőtlenítését, kétharmaduk az egyszerhasználatos kesztyűket, és a megkérdezettek több mint fele növelné az egyéni munkafelületek közötti távolságot. 

[wp_ad_camp_1]

A fizikai távolságot van, aki időben teremti meg a munkavállalói között: az eddig egyetlen váltásban zajló termelését széthúzza három váltásba, válaszolta Farkas Levente üzleti tanácsadó a kérdésünkre, hogy ügyfelei milyen biztonsági intézkedéseket vezettek be a cégüknél.

Azaz a járvány elleni védekezés is befektetésre kényszeríti a vállalkozókat, akik vállalnának többet is: például fizetnének azért, hogy leteszteljék a munkatársaikat, amennyiben kapcsolatba kerültek fertőzött személlyel, de ezt a jelenlegi tesztelési protokoll nem engedi. Pedig mindenkinek jobban megérné, mint az, hogy az illető így otthonülésre kényszerül. 

A biztonságra fordított összeg elhanyagolható amellett, hogy nem indulhat automatikusan újra minden vállalkozás a szükségállapot lejártával, május 15-én, és az újraindulók sem fognak tudni ugyanúgy működni, mint eddig. 

Ha egyáltalán túlélik az újrakezdést, 

avatott be Farkas Levente abba, mekkora kihívást jelent főleg a kisebb cégeknek alkalmazkodni a megváltozott piaci körülményekhez. Nagyon sok cég nem lesz rá képes. Úgy sejti, a világjárvány kiváltotta gazdasági válságba nagyságrendileg annyi cég fog belebukni, mint a 2008-2009-es pénzügyi válságba. 

Ezt egy bezárt és egy végig működő ágazattal illusztrálta: a virágárusítással és az építkezéssel. Az építkezések nem álltak le, de az, hogy munkahelyi igazolással lehet csak eljutni az építőtelepekre, gyakorlatilag csődbe juttatja a munkásait eddig feketén fizető cégeket. Ha ugyanis eddig nem alkalmazta őket törvényesen, akkor nem tud munkáltatói igazolást adni számukra. Ha pedig hirtelen, a szükségállapot bevezetésével egy időben jelennek meg az alkalmazottak a nyilvántartásában, az felkeltheti a munkaerőt felügyelő hatóságok gyanúját.

A kijárási korlátozások gyakorlatilag bezárták azokat a virágüzleteket, amelyek nem tudtak átállni a házhozszállításra, azaz a kis üzletek többségét. Ezekre egyenként valószínűleg több ezer lejnyi virág hervadt rá, és két hónapnyi zárva tartás már elég ahhoz, hogy a vevők egy része elpártoljon tőlük.

A nyitáshoz be fogják szerezni az eddig megszokott virágmennyiséget, de valószínűleg nem fogják tudni teljesen eladni, és újabb veszteségeket halmoznak heteken, akár hónapokon át, amíg újra kalibrálják a kínálatukat a megváltozott kereslethez.

Sok olyan egyedi termelő és kereskedő megy most tönkre, aki az elmúlt években a magasabb keresetű vásárlók megcélzása miatt bevitte az üzletét a lakónegyedből a plázába, magyarázta Farkas. A plázák nem igazán engedtek a bérleti díjakból a bezártság hónapjaiban, miközben a kis üzletek semmilyen bevételt nem tudtak termelni. A tanácsadó szerint sokat javított volna az ilyen kis üzletek tárgyalási pozícióján, ha az állam határozottan azt üzeni a bérleti díjakból élő vállalkozásoknak, hogy tarifáik csökkentésével segítsék a bevétel nélkül maradó kereskedőket.

Azok a cégek vészelik át sikeresen a válságot,

amelyek nemzetközi, tőkeerős üzletláncok tagjai, vagy amelyek mögött eddig is egy nagyobb cég állt akár teljesen más profillal, mondja a tanácsadó. A kis cégek méretüknél fogva gyorsabban tudnak váltani, alkalmazkodni. 

Tapasztalata szerint ennek most egyik legjobb eszköze az, hogy a vállalkozók bevonják a döntésbe az alkalmazottakat: felvázolják, hogy a visszaesett bevétel milyen forgatókönyveket tesz lehetővé (pár hónapig csökkentett munkaidő, csökkentett fizetés, átállás új termékekre, bezárás, stb.), és együtt döntik el, melyikbe vágnak bele. Nagy cégeknél ez a döntéshozatal nem kivitelezhető.

Az egyetlen valós segítség, amit az állam most nyújt, az az, hogy elhalasztotta az adók, illetékek befizetésének kötelezettségét. Ha egy cég nem most kell áfát fizessen, azaz a bevételének a közel ötödét, azzal meg tud menteni pár állást. Farkas azt hiányolja, hogy a kormányzat nem tisztázta, a most elmaradó adókat milyen ütemezésben kell majd befizetniük a cégeknek. Ő azt tartaná hasznosnak, ha a felhalmozott adóhátralékot legalább egy évre széthúzva lehetne törleszteni.

Jelenleg óránként 70 céget számolnak fel a szükségállapot alatt Romániában, legalábbis a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságtan Karának magyar oktatói által működtetett honlap szerint, amely a válság legfontosabb mutatóit összesíti. Eszerint 918 ezer munkaszerződést függesztettek fel, és 320 ezret szüntettek meg. 

A külföldi idénymunkások hazaszorulásával együtt ez a cégek munkaerőpiaci helyzetét erősíti, válaszolta kérdésünkre Farkas Levente. Elsősorban azzal, hogy a váratlan konkurencia a munkavállalók mentalitását változtatja meg: azok is felelősebben állnak hozzá ezentúl a munkájukhoz, akiket eddig a cég költségén sem lehetett például továbbképzésre rábírni.

Az általunk megkérdezett vállalkozók inkább az eddigi munkatársaik megtartására összpontosítanak, és ösztönösen is azt teszik, amit a szakértő tanácsol: fertőtlenítenek, új piacokat keresnek, és egyeztetnek a munkatársaikkal a hogyan továbbról. Szinte mindannyian szívesen nyilatkoztak, akiket megkerestünk, csak néhányan kérték, hogy inkább ne tüntessük fel a nevüket.

Gravírozó és promóciós anyagokat gyártó családi vállalkozás

Udvarhely környékén tudott annyit tartalékolni, hogy ne küldje el az egyetlen alkalmazottját, aki nem családtag. Tavalyi, körülbelül 40 ezer eurós árbevételéből tudja fizetni a decemberben felvett hitel 4000 lejes részleteit. A törlesztési moratóriummal nem kíván élni elsősorban az állammal szembeni bizalmatlanság miatt.

A szükségállapot kihirdetése utáni első két hétben egyetlen megrendelésük sem volt, majd egy állami fenntartású intézmény rendelt pár pecsételőt. Azóta újabb ügyfelek jelentkeztek, olyan cégek, amelyek bonyolult gépeket gyártanak, és egy-egy alkatrész előállításához vagy gravírozós feliratozáshoz veszik igénybe a szolgáltatásukat annak köszönhetően, hogy a környéken hasonló szolgáltatást nyújtókkal szemben ők több mindent és magasabb színvonalon tudnak kivitelezni. 

Látnak fantáziát, azaz új piacot az arcpajzsokban is fogorvosok, orvosok számára, akik a járvány lecsengése után is szívesebben dolgoznának ilyenben. Ezt egyelőre az akadályozza, hogy a plexi rövid távon hiánycikké vált.

A turizmusban értékesíthető szuvenírt eddig is keveset gyártottak, mert kerülni igyekeztek a tömegízlést és a giccset, a nyári tömegrendezvények elmaradását viszont meg fogják érezni. Arra számítanak, hogy magánszemélyek családi ünnepekre azért igénybe fogják venni gravírozó, egyediesítő szolgáltatásukat, a cégek év végi rendelései viszont valószínűleg elmaradnak majd. A cégek ugyanis a marketing költségeikből vágnak leghamarabb, saját logójukkal ellátott írószerekről, határidőnaplókról mondanak le leggyorsabban. 

Ezzel együtt a vállalkozó arra számít, cégük a felszínen tud maradni, de a tervezett bővítést egyelőre jegelik. A legnagyobb érvágás az, ha elromlana valamelyik gépük, amelyben egy-egy értékesebb alkatrész több ezer euróba kerül. 

Mivel kis cég, és otthonról működtetik, szinte mindig dolgoztak, ezért ezt a karantén-időszakot használták ki arra, hogy átnézzék a más munkák miatt halogatott ötleteiket, közülük egyeseket meg is valósítottak.

Építészeknek is fáj a fesztiválok elmaradása

Néhány hónapig még biztos a 80-150 ezer eurós árbevételű cégének jövője, mivel épp a szükségállapot előtt adott le egy nagyobb tervet, amelynek 60 százalékát ki is fizette a megrendelő, és sínen van a befejezés, válaszolta a vállalkozókhoz intézett felhívásunkra Sisak Tamás kolozsvári építész. 

A járvány hatását azonban több szinten is megérzi a nyolc főt foglalkoztató cég: 

• egy tervezett idősotthon építése biztosan csúszik, mert a megrendelőnél az ápolás vált elsődlegessé; 
• valószínűleg esik vagy csúszik a TIFF és Electric Castle fesztivál díszleteinek, bárjainak, pavilonjainak és ezek elhelyezésének a megtervezése;
• nagyon körülményes és nem hatékony az otthoni munka: amit korábban csak átkiabáltak a másik szobába, azt most le kell rajzolni, fotózni, írásban magyarázni és átküldeni. Ráadásul legalább három üzenetküldő programban dolgoznak a munkatársak, ahol már-már követhetetlenül keverednek az információk.

Az építkezések szinte alig álltak le, és vannak kisebb megrendeléseik (családi ház, irodabelső), ezért nem pánikol az építész, de hosszabb távra nem lát előre. Korábban is voltak megrendelésekben szegényebb időszakaik, amelyeket sikeresen átvészeltek, abban bízik, hogy ez most is így lesz.

A gyártónak is hiányzik, hogy nem iszunk meg a haverokkal egy sört

Dezső Péter két cég működésére is közelről rálát: társtulajdonos a Bere à la Cluj kézműves sörfőzdében, és a Goodwill Consulting pályázatíró és tanácsadó cég ügyvezetője.

Bár több sört rendelnek házhozszállítással, mint eddig, ez messze nem kompenzálja a kocsmák, éttermek bezárása miatti kiesést: az ilyenkor szokásos forgalom 15-20 százalékával működik most a Bere à la Cluj. Ezt a szűk, de még így is hullámzó keresletet ki tudják elégíteni a téli üzemmódban előállított sörökkel, a sörfőzde nem állt át nyári termelésre. Nagyjából el tudják adni, amit termelnek, de ez nem elég a cég szinten tartásához, csak egyes számlák kiegyenlítéséhez.

A cégben hárman dolgoznak, de csak egy ember alkalmazotti státusban, így nem küldtek senkit kényszerszabadságra. A sörfőzdék köztes állapotban vannak: nem zárták be őket rendeletileg, mint a vendéglátóipari egységeket, de mivel ezek jelentették a legfőbb értékesítési csatornát, ezért a bezárásuk nagyon is érintette a főzdéket, amelyek közül egyesek be is zártak, magyarázta Dezső. 

Tulajdonostársával még vacillálnak, hogy igénybe vegyék-e az államilag garantált hitelt, mert nem igazán látják, miben segítené őket. Inkább azt remélik, azok a kocsmák, éttermek veszik igénybe, amelyeknek ők korábban szállítottak, de még nem fizették ki a sört.

Úgy látják, a kocsmák nagyon nehéz helyzetbe kerültek, mert félhavi bevételből kellene kifizessék a főbérlőjüket, az alkalmazottak bérének felét és a beszállítóikat is. 

A Bere à la Cluj nem elég nagy ahhoz, hogy áruházláncok beszállítója legyen (a tavalyi egész éves forgalmukat nagyjából 700 ezer lejre becsülte Dezső), inkább helyi kisboltokkal szeretnének megállapodni. A bringás házhozszállításon kívül jelenleg Kolozsvár egyetlen klasszikus italboltjában lehet megvenni a söreiket.

Az általa vezetett, mintegy száz fős tanácsadói cégcsoport forgalma nem csökkent jelentősen, csak mindenki otthonról dolgozik. A kommunikáció közvetettebb, körülményesebb és időigényes lett, és így kevésbé hatékony a munkavégzés, mint az irodában, magyarázta Dezső Péter. 

Kellemesen biztató munkazajban 

érte a csíkszeredai Tipographic nyomdát a szükségállapot bevezetése március 16-án, de a hónap végére elfogytak a megrendelések, válaszolta megkeresésünkre Váli Erika, a nyomda társtulajdonosa. 

Mivel korábbi jó éveknek köszönhetően tudtak tartalékolni, és ragaszkodnak az alkalmazottjaikhoz, akiknek a szaktudását nem is lehetne könnyen pótolni, ezért senkit nem bocsátottak el és nem küldtek kényszerszabadságra a nyomda 16 munkatársa közül, mondta a vállalkozó az Átlátszó Erdélynek. Olyan alkalmazottjuk is van, aki a nyomda 1994-es alapításától velük dolgozik.

Általában címkéket, különböző kiadványokat, plakátokat, szórólapokat, határidőnaplókat készítenek. Az ilyen megrendelések hiányában átálltak maszkkészítésre március végétől. Ezt egyrészt az ipari varrógép tette lehetővé, amellyel eddig a határidőnaplók borítását varrták le, másrészt pedig az a zokszó nélküli tenni akarás, amellyel mindenki azt nézte, mivel tudja leginkább segíteni az átállást, magyarázta a vállalkozó. Ő maga rég nem vasalt annyit, mint abban a két hétben, mondta Váli, aki kvázi csapatépítő tréningként élte meg a gyors átállást. Egyszerű, mosható maszkjaik iránt két hétig volt kereslet, utána a piacot ellepték az egyszeri használatos, kínai maszkok.

Áprilisban újból kaptak nyomdai megrendeléseket, és közben igyekeztek olyan munkákat is elvégezni, amire korábban nem volt idő, például a műhely kimeszelése, fertőtlenítése. A tartalékolást megszokták, mert más években is tavasszal, nyár elején kevesebb a munka, mint ősszel és télen. Ezzel együtt Váli úgy becsüli, a szükségállapot hozta leállás mintegy 50 százalékkal vetette vissza a cég forgalmát. A nyomda főként a rendezvények elmaradását érzi meg, rendezvényekre pedig legfeljebb nyár végén van kilátás, ha egyáltalán megtartják őket.

Ahogy a 2008-as válság hatásait is banki hitellel élték túl, úgy most is gondolkodnak abban, hogy ha elfogy a tartalékuk, akkor banki kölcsönhöz folyamodnak. Figyelik ugyan az államilag garantált és kamattámogatott hitelt, amelyet a kormány április közepén hirdetett meg kisvállalkozások számára, de beszélgetésünk idején még az állami program honlapja sem működött. Ha az nem felel meg a vállalkozás számára, akkor a jelenlegi banki szerződésük biztosította hitelvonalat is igénybe tudják venni, mondta Váli Erika.

A nyári tömegrendezvények helyzete a legbizonytalanabb:

nemcsak az anyagi alapjuk, de megrendezésük legális és morális alapja is roppant bizonytalan. Május 15. után is egyelőre tilos összegyűlni három embernél nagyobb csoportokban, de ez bármikor változhat, az államfő pedig április végén azt valószínűsítette, hogy a nyári fesztiválok idén elmaradnak. 

Az államelnök által meglebegtetett forgatókönyvnek elég nagy a valószínűsége, de a kormánynak ennél határozottabb álláspontot kell közzétennie, hogy mikortól engedélyezi a nagyobb rendezvényeket, mert ennél a mostani bizonytalan állapotnál a biztos tiltás is jobb, nyilatkozta az Átlátszó Erdélynek Gergely Balázs, a több tízezer főt megmozgató Kolozsvári Magyar Napok főszervezője.

A KMN évente augusztus második felében zajlik, és anyagilag három fő lábon áll: a magyar és román állami támogatások, valamint magáncégek adományai biztosítják a finanszírozását. Az egyik láb idén teljesen kiesik: a hagyományos céges támogatóikat nem is keresték meg, mert tudják, hogy nehéz helyzetbe kerültek, mondta Gergely Balázs, a Magyar Napokat szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke.

Egyes pályáztatók is behúzták a kéziféket: a kolozsvári városháza minden kulturális pályázatot felfüggesztett a járványügyi intézkedések miatt. Ugyancsak a járványhelyzetre való tekintettel a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság sem támogat augusztus 31. előttre tervezett rendezvényeket. Más pályáztatók viszont gyorsan alkalmazkodtak a helyzethez, és jelezték, a már megítélt támogatásokat megadják, és amennyiben nem vagy csak részlegesen lehet a támogatott rendezvényt idén megszervezni, akkor a pénzt a jövő évi rendezvényre lehet fordítani.

Az anyagi kockázaton túl számolni kell a morális vonatkozásokkal is, magyarázta Gergely Balázs, jelenleg ugyanis nagyon ambivalens a viszonyunk az önfeledt bulikhoz. Egyrészt sokan igénylik a közös együttlétet, annak stresszoldó hatását, másoknak viszont visszatetsző felhőtlenül ünnepelni, szórakozni, miközben egyének, családok sokasága kerül egzisztenciális válságba, az anyagi csőd szélére. 

Azt pedig minden szervezőnek felelősen meg kell fontolnia,  hogy mivel jár, ha egy esetleges megengedő helyzetben az általa szervezett rendezvény válik gócponttá, és éppen ott robban be a járvány, vázolta a rendezvényszervezés többismeretlenes egyenletét Gergely Balázs.

Azt is tapasztalja, hogy a társadalom számottevő része végletesen megosztott a járványt illetően: egyesek felelősen állnak a megelőzéshez, és legalább akkora felelősséget várnak el másoktól is, mások viszont a őszinte meggyőződésből meredekebbnél meredekebb összeesküvés-elméleteket terjesztenek arról, hogy az egész világjárvány csak kamu. Így a környezetünk egyik fele minden bizonnyal kárhoztatná, a másik fele ünnepelné a tömegrendezvényeket és szervezőiket.

A Kincses Kolozsvár Egyesület kevés számú alkalmazottal működik, és a Nemzetpolitikai Államtitkárság által biztosított normatív támogatásból a jelen állás szerint biztosítani tudja a béreket, így mindeddig nem kellett senkit elbocsátani. Enélkül a támogatás nélkül viszont olyan értékes és egyedi tudást felhalmozott csapatot kellene szélnek ereszteni, amelyet nagyon nehéz lenne újból összerakni, mondta az egyesület elnöke.

Kolozsvári rendezvény- és reklámfilmkészítő cégnél 

is érdeklődtünk, mennyiben érinti őket a rendezvények, összejövetelek teljes hiánya. Meglepő módon pozitívan, tudtuk meg a cég képviselőitől. Az utóbbi években ráerősítettek a céges reklámfilmek készítésére, így az ő vállalkozásuk most több lábon áll, nem függ annyira a rendezvényektől, amelyek a bevétel harmadát adják. Ráadásul az irodájuk bérleti díját is le tudták alkudni.

Azt viszont nem látják át jelenleg, mikor kezdődnek újra a céges és privát események. Eddig általában novemberre ritkultak meg, ezért a fotós-filmes cégek télen bevétel nélkül maradtak, nekik a reklámfilmezés miatt nem ürült most ki a téli időszak. Arra számítanak, nyárról őszre-télre csúsztatják az események zömét. De olyan milánói tömegrendezvényre is van megbízásuk, amelyről már pontosan tudják, hogy az idei lemondás után jövőre mikor tartják meg. 

Céges megbízásaik általában több hónapot is átíveltek az előkészítéstől a leadásig, nagyobb projektjeik akár egy évig is tartanak. Most inkább az utómunkálatokra koncentrálnak, amelyeket otthonról is el tudnak végezni. Egyelőre nem kellett elbocsássanak senkit az alkalmazottak közül, de a csapatnak nem mindegyik tagja alkalmazott. A videózásban gyakori, hogy cégként szerződnek egymással a munkatársak, mert évente 10-12 akkora rendezvény adódik, amelyet 10-15 fős csapattal tudnak csak lefedni, egyébként az állandó munkákat négy-öt ember végzi.

Mivel korábbi munkáikat épp a leállás utáni első hetekben fizették ki, a pénzügyi forgalmuk sem csökkent úgy, hogy államilag támogatott kényszerszabadságra küldjék a munkatársakat.

A fizikai leállás pedig új piacokat nyitott meg számukra: vannak már olyan online kurzusok, ahol egy webcam nem elég, és profi videósokat bíznak meg a felvétellel és streaminggel. Újabban pedig 360 fokban készített felvételekkel kísérleteznek, amelyekkel interaktív sétákat tehetünk belterekben, ahova most nem juthatunk el, vagy épp virtuális valóságokban.

Nemcsak az új technikákkal történő kísérletezésnek örülnek, hanem annak is, hogy most jut idejük brandépítésre, tervezésre, rendrakásra a fizikai és digitális nyilvántartásukban. Polcot szerelnek, kábeleket rendszereznek, frissítik a cég honlapját, profiljait a különböző közösségi oldalakon, munkafolyamatokat optimizálnak, igyekeznek online kurzusokból tanulni. Most nem annyira a cégben, mint inkább a cégen magán dolgoznak, amit azzal együtt fontosnak tartanak, hogy nem rendelkeznek ilyen irányú szaktudással, és eddig inkább ösztönszerűen építették a vállalkozást.

[wp_ad_camp_2]

A kapcsolattartás náluk is nehézkessé vált, nekik is könnyebb közös irodában dolgozni, mint a különböző online felületeken. De ebből is igyekeznek tanulni: próbálnak olyan platformokra berendezkedni mappákkal, kulcsszavakkal, címkékkel, amelyek nemcsak a jelenlegi igényeiket szolgálják ki, hanem akkor is hasznosak maradnak, ha esetleg bővül a cég. 

Azt tartanák ideálisnak, ha minden évben akadna ilyen lelassuló, reflektáló-tanuló időszak a cég életében, természetesen járvány nélkül. A lustasághoz való jog a korai szocialista Paul Lafargue pamfletjéből már nemcsak a művészetekbe szivárgott át, hanem a kapitalista cégszervezésbe is: kreativitásra építő cég nem tud jól működni, azaz alkotni folyamatos hajtásban, leeresztő és feltöltő időszakok nélkül.

Ennek a cégnek a képviselői konkrétan arra számítanak, hogy az újraindulás a járvány miatt is szakaszos lesz, az oltás kifejlesztésééig és elterjedésééig rendszeresen jönnek majd hasonló visszavonulásra, feltöltődésre alkalmat adó időszakok.

A számok és a vállalkozók véleménye nem azt sugallja, 

hogy elhinnék a kormány töretlen sikerkommunikációját. Ludovic Orban kormányfő és Florin Cîțu pénzügyminiszter is azt állítja, a cégek jobban bírják a válságot, mint remélni lehetett, és ezt a márciusi és áprilisi adóbefizetések tükrözik. Számadatot viszont nem közöltek. Annyit lehet tudni, hogy a 320 ezer kényszerszabadságolt munkavállaló közül 57 ezer személy bérének háromnegyedét állta eddig a kormány.

A hiteltörlesztési moratóriummal is eddig inkább magánszemélyek éltek: 260 ezer magánszemély és nem egészen tízezer vállalkozás kérte eddig a törlesztőrészletek befizetésének halasztását, összesítette május elején a romániai bankszövetség. Ez a hitelt felvett magánszemélyek 17, illetve a cégek tíz százalékát jelenti.

Azt, hogy most új hitelt vegyenek fel, csak azoknak a vállalatoknak ajánlja Farkas Levente tanácsadó, amelyek elég erősek ahhoz, hogy valójában a hitel nélkül is meg tudják lépni azt, amire igényelnék. Túlélésre nem alkalmas, mert bevétel nélkül nem lehet törleszteni. 

A különböző kisvállalkozói szövetségek kifejezetten elégedetlenek a válság elején meghirdetett, államilag garantált hitelkonstrukcióval. A kkv-knak eleve csak az ötöde hitelképes, állítja a Kis- és Középvállalkozások Országos Tanácsa, és azt sürgeti, hogy a kormány a most elérhető uniós gyorssegélyből legalább egymilliárd eurót szánjon a bajba került kis- és közepes vállalkozások megsegítésére. Óva inti a kormányt a túlszabályozástól, arra biztatja, hogy inkább a szükségállapot pozitív hozadékait ‒ kevesebb, gyorsabb, digitalizáltabb kommunikáció az állami intézményekkel ‒ alkalmazza hosszú távon.

Hogy konkrétan mi a baj az újonnan meghirdetett hitellel, és miért nem alkalmas túlélésre, azt a Székelyudvarhelyi Mikrovállalkozók Szövetsége magyarázta el a Facebook-oldalán:

„Általános vélekedés, hogy ha valami így indul (egy nem túl bonyolult hitelkonstrukciót készítenek elő hosszú hetekig, megtöltik szűrő opciókkal, majd amikor elindítják, pár perc után bedöglik az egész az inkompetens irányítás és rendszer miatt), akkor a folytatása ki tudja, milyen lesz ‒ talán jobb nem foglalkozni vele.”

Összesítésük szerint mikrovállalkozásoknak azért sem éri meg felvenni, mert egy részére ugyan a szokásosnál kedvezőbb a garancia, de a maradékra a bankok kemény garanciákat kérnek, amivel a tőkeszegényebb kis cégeknek meg fog gyűlni a bajuk, és a kamatkedvezmény is csak az idei évre vonatkozik. A garanciakeret eleve kevés, így ebből valószínűleg a legrászorultabb cégek esnek ki, a kedvezőbb feltételekért pedig az állami intézmények és a bankok kemény ellenőrzésekkel fenyegetnek. A fokozott érdeklődéssel együtt a vállalkozói szövetség azt ajánlja a cégeknek, hogy ne ugorjanak bele egyedül, a hitelfelvételhez igényeljék szakember segítségét.

A vállalkozások újraindítását segítheti, ha május végén belehallgatunk a Nagy Restart címen meghirdetett online konferencia előadásaiba: egy héten át válogathatunk, hogy az üzleti, jogi és akadémiai szférából érkező, több mint 30 előadó közül kiknek a tanácsait fogadjuk meg.

Frissítés, 2020. 05. 07., 19:00: Eredetileg tévesen, abszolút számként tüntettük fel az óránként megszűnő cégek számát. A tévedésért elnézést kérünk.

Frissítés, 2020. 05. 08., 10:10: A cikk korábbi változatában tévesen tüntettük fel a nyomda egyedüli tulajdonosaként Váli Erikát, aki egyike a Tipographic nyomda három tulajdonosának.

A nyitóképet Gustavo Fring készítette. A fotó forrása: pexels.com.

The post Vészfék és padlógáz között. Vállalkozók a koronaválságban appeared first on Átlátszó Erdély.

Néhány nap leforgása alatt úgy kellett átszerveznünk az életünket, hogy a lakásban és a monitorokon is elférjen mindenkinek a munkája és a szabadideje is. Akinek megadatott az otthoni munka + iskola luxusa, az megoldotta valahogy, de a többségünk hatékonysága és munkamorálja bezuhant.

A munkavégzés és el nem végzése is stresszfaktorrá vált, de nehezen viseljük a bezártságot, a családunkat vagy ellenkezőleg: szeretteink hiányát. A kijárási tilalom részleges feloldásával életünk csak részben fog visszatérni a rendes kerékvágásba.

Deme Ilona pszichológust, az Életfa Családsegítő Egyesület elnökét kérdeztük arról, mit kezdjünk a magunk és mások bizonytalanságaival, amikor egyszerre szembesülünk velük.

Amikor itthon, a számítógépen ezeket a kérdéseket írom, azt veszem észre magamon, hogy nehezemre esik folyamatosan koncentrálni. Folyton elkalandoznak a gondolataim, nem vagyok annyira hatékony, emiatt aztán stresszelek, illetve bűntudatom is van. Ez lenne a koronavírus miatti bezártság egyik következménye?

Ez a tanult tehetetlenség egyik formája: akkor jelentkezik ez a mentális állapot, amikor azt érezzük, hogy nem tudunk kontroll alatt tartani dolgokat, hogy nem tőlünk függ, hogy mi lesz, mindegy, hogy mit csinálunk, úgyis ugyanaz a vége, nem tudjuk befolyásolni, így mi értelme bármit is tenni. Tartalmaz egy jó adag negatív előfeltételezést, reménytelenséget, és némi passzivitást.

És igen, jól látod, ez egy igen erős következménye a bezártságnak, a kontrolvesztettségnek és a bizonytalanságnak. Érdekes módon, azoknál is megjelent ez az érzés, akik amúgy is otthonról dolgoznak, tehát nem szokatlan számukra, hogy sok időt töltenek otthon.

Nehéz hatékonyan dolgozni, nem halasztgatni a dolgokat, egyfajta ellenállás, ellenérzés jelentkezik a kényszerű otthonlét, a bezártság, a bizonytalanság miatt.

Ráadásul, ha családunk van, és velük együtt tolongunk-szorongunk a lakásban, még nehezebb koncentrálni, tartani egy ritmust, beosztást, határidőt, nyugodt légkört teremteni, azt, hogy ne jöjjön velünk szembe ezer kifogás, ami miatt nem tudunk dolgozni. Ezek mind rossz érzést keltenek, szorongást, bűntudatot, ami nem feltétlenül kedvez a hatékony munkavégzésnek.

Hogyan lehet megbirkózni azzal az érzéssel, hogy jóelőre eltervezett dolgaink közül csomó mindennek már nincsen értelme az új kontextusban? Ugyanakkor minden annyira bizonytalannak tűnik – ezzel az érzéssel hogyan lehet megtanulni élni?

Ez egy olyan időszak, amilyenre nincs előzetes tapasztalatunk, ezért is annyira nehéz megbirkózni az érzéseinkkel. Egyrészt ott a bizonytalanság, ami szinte minden szinten megjelenik: meddig tart ez az egész? Megbetegszem-e? Mikor betegszem meg? El tudom-e kerülni, hogy megbetegedjek? Hogy fogom viselni a betegséget? Mi van, ha a gyermekem betegszik meg? Mi van, ha egyedül kell legyen a kórházban? Hogy fogok megbirkózni egyedül a betegséggel? És még sorolhatnám.

Túl sok a bizonytalanság, a mi lesz, ha…, mit csinálok, ha… Kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Nincsenek eszközeink, megküzdési stratégiáink. Újra kell terveznünk nagyon sok mindent. De mikor? Hogy? Mit?

Nem látjuk még előre, hogy mi az, ami visszatérhet a régi kerékvágásba, azt se, hogy mikor. Kontrollvesztettnek, kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. El kell engedni terveket, vágyakat, akár vállalkozást, anyagi biztonságot, és ennél súlyosabb veszteségekkel is számolnunk kell.

Ez tulajdonképpen egy komplikált veszteségfeldolgozás, egy gyászmunka, de valószínűleg a legtöbben még az elején tartunk, a sokknál. A neheze ezután következik. Szembenézni, elengedni, újraértelmezni, újraépíteni. Hosszú munka lesz, és nem lesz könnyű.

Új megküzdési módokat, stratégiákat kell kitalálnunk, fejlesztenünk magunkban, adaptálódnunk kell az új helyzethez, de egyelőre még azt sem látjuk, hogy az mi lesz, és főleg azt nem, hogy mikor.

De igen, végső soron megtanulunk majd együtt élni ezzel, az is nagy kérdés viszont, hogyan zajlik majd az az időszak, amikor vissza kell állni a „régi” kerékvágásba, ha lesz majd olyan. Valószínűbbnek tartom, hogy a régi mint olyan jó ideig nem lesz járható, viszünk majd a tartózkodásunkból, a bizalmatlanságunkból, a szorongásunkból magunkkal.

Gondold el, hogy egy sor eddigi, teljesen hétköznapi szokásunkat ebben az időszakban teljesen le kellett állítanunk: nem fogunk kezet, nem ölelünk meg barátot, nem velünk élő családtagot, nem tapogatjuk az árut a piacon, stb.

Ezután talán soha nem fogjuk tudni úgy megfogni a buszon a kapaszkodót, hogy ne rándulna össze kicsit a gyomrunk, ha köhög valaki mellettünk vagy beszél, ne tartanánk vissza a lélegzetünket, ha túl közel jön valaki hozzánk, stb. Számomra az a nagy kérdés, vajon hogy tudunk majd visszaalkalmazkodni a régi életünkhöz, annak szokásaihoz.

[wp_ad_camp_1]

Mit tegyünk, hogy bátran megéljük a bezártság és járvány kiváltotta érzelmeinket, de ne is menjünk a családtagjaink agyára közben?

Hát talán ez az egyik legnehezebb dolog, főleg így, a bezártságban, összezártságban: megélni, kimutatni, de ne a családtagokon ventillálni a negatív érzéseinket. Kicsit a népmesebeli lány lehetetlennek tűnő feladatára emlékeztet: hozzon is, meg ne is ajándékot, öltözzön fel, meg nem is, se gyalog ne menjen, se szekéren…

Valahogy ilyenfajta helyzet elé vagyunk állítva: éljük meg, de ne parázzuk túl, mutassuk ki, de ne ragasszuk át családtagokra a félelmeinket (megvan amúgy is mindenkinek a sajátja), kommunikáljunk a negatív érzéseinkről is, de ne vezessük le a frusztrációinkat a velünk egy háztartásban élőkön.

Ami nagyon fontos, hogy ne maradjunk magunkra a félelmeinkkel, szorongásainkkal, hogy beszéljünk róla. Csak nem mindegy, hogy kivel mit, mennyit és hogyan.

A párunkkal nyilván mást, másképp osszunk meg, mint a gyerekekkel vagy idős családtaggal, közben oda kell figyelni, meg kell hallgatni az ő félelmeiket is, meg kell nyugtatni őket, amennyire lehet, de fel is készíteni olyan helyzetekre, amik bekövetkezhetnek.

Van, akinek az segít, ha a barátaival beszéli meg, van, aki naplót ír, koronanaplót, ezek amúgy érdekes és értékes kordokumentumok lesznek, van, aki fórumokat böngész, csoportos beszélgetésekhez csatlakozik. Kinek mi válik be. A baráti beszélgetések, videóchatek nagyon fontosak ebben a helyzetben. Egyrészt erőforrások, lehetőségek feltöltődésre, másrészt a ventillálásra, mélyebb beszélgetésekre, kikapcsolódára is lehetőségünk van ilyen módon. Nem ugyanaz, mint amikor összeültünk egy konyhában, vagy egy szórakozóhelyen, de mégis azt érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, elérhetünk másokat, és mások is minket.

Sokat segíthet a testmozgás, testedzés is abban, hogy fizikailag és lelkileg is jobban érezzük magunkat. Ez segít ventillálni, levezetni a felgyűlt feszültséget.

Van, akinek egy jó számítógépes játék segít, ahol ventillálhat, kikapcsolhat. Van, akinek egy jó kártyacsata vagy társasjáték. Szóval egyértelmű, mindenkinél bevált recept nincs.

De a testmozgás rendkívül fontos és pozitív hatású, talán ez lehet egy általánosabb ventillációs módszer.

Súlyosabb szorongás esetén, vagy ha nincs akivel beszéljünk az érzéseinkről, vagy ha csak úgy érezzük, szükségünk van egy külső személyre, érdemes felkeresni egy szakembert: pszichológust, terapeutát, vagy más segítő szakembert.

Mit tehet az, aki szeretteitől távol ragadt, vagy fordítva: aki olyan emberekkel kényszerül egy fedél alatt élni, akikkel nem jön ki jól?

Mindenképp ajánlott ilyenkor a szeretteinkkel való rendszeres kapcsolattartás: legjobb talán videón, ahol láthatjuk is őket, de telefonon, emailben, chat formájában is működik, ha nincs lehetőség a videóhívásra. De a videóhívás az, ami a legjobban hasonlít az „élő” , személyes, a „normális”, megszokott kapcsolattartásainkra.

Az talán a legnehezebb, ha olyan emberekkel vagyunk összezárva, akikkel nem jövünk ki jól, vagy például ha bántalmazás van a családban, és most bezáródtak ebbe a helyzetbe.

Amíg például „csak” egy lakótársról, kollégáról van szó, akivel nem igazán kedveljük egymást, kisebb-nagyobb szervezéssel megoldható, hogy minél kevesebb legyen az ütközési felület.

Ha családtagunk az, akivel konfliktusos a kapcsolat, hát az már nehéz ügy. Ha bántalmazás van, akkor pedig maga a pokol. Ilyenkor mindenképp érdemes, sőt muszáj segítséget kérni, ha vannak barátok, rokonok, tőlük, vagy akár rendőri segítséggel kimenekülni.

Paradox módon miközben a hírekben a világjárványról szól minden, a mindenki által megtapasztalt élmény a bezártság, emellett az anyagi bizonytalanság és sok esetben konkrétan nélkülözés. Ezt hogyan lehet feldolgozni?

Nem mondok újat, nagyon nehezen. Nehéz annak is, aki majd újra kell építse, ha tudja, a vállalkozását, vagy új munkát kell keressen, de a legnehezebb azoknak, akiknek semmilyen anyagi tartalékuk nincs, akik elveszítették a munkájukat vagy amúgy is a társadalom perifériáján élnek.

Azt tapasztalom, hogy vannak, akik mernek segítséget kérni, közösségi felületeken például, és sokan kapnak is segítséget. Több ilyen oldal, szervezet, csoport jött létre, ahol lehet jelezni az igényt segítségre. Étellel, tisztítószerekkel, de gyógyszerekkel, számítógéppel is segítettek, segítenek sok családon.

De sajnos nagyon sokan vannak, akik nem férnek hozzá ilyen információkhoz, hogy hol, kitől kapnának segítséget, vagy nem mernek, szégyellnek segítséget kérni. Vagy kérnek, de nem kapnak.

Lelkileg megélni, és aztán felállni egy ilyen helyzetből nagyon nehéz, főleg egyedül. Én nagyon bízom a civil összefogásokban, azok erejében, és azt tapasztalom, hogy ezek most is nagyon hatékonyan működnek.

Interneten terjedő bon mot, hogy egy ilyen helyzet kihozza a legjobbat és a legrosszabat belőlünk. Ennek van alapja?

Igen, van. Amint az előbb is említettem, nagyon sok jó civil kezdményezést, összefogást, jóindulatot, segítőkészséget tapasztaltam és tapasztalok közösségi felületeken. Segítenek az egészségügyi dolgozóknak, időseknek, rászorulóknak, vagy információkkal segítik egymást az emberek.

Ugyanakkor, ahogy telik a bezártságban az idő, úgy nő bennünk a feszültség, a szorongás, és egyre gyakrabban tapasztalható az indulatkitörés, a harag, a gyűlölködés is a közösségi oldalakon. Látjuk, a diaszpórától az idősekig elég tág az a kör, akikre lehet most haragudni.

[wp_ad_camp_2]

Ehhez kapcsolódik: a világtörténelemben talán egyedülálló, hogy az egész emberiség a leginkább veszélyeztetett idősek védelme érdekében bevállal egy ennyire drasztikus, mindenki életét átformáló leállást. Ez azt jelentené hogy mégiscsak a jót hozza ki belőlünk ez a krízishelyzet?

A jót is kihozza. De ezzel együtt a rosszat is, szépen karöltve. Mert ugyan leálltunk, de haragszunk, hogy ők nem ülnek otthon, koslatnak. Soha nem olvastam ennyi cinikus, negatív vagy éppen gyűlölködő kommentet idősekről, mint ezekben a hetekben.

Amúgy én nem igazán hiszem, hogy ez a leállás kizárólag az idősek védelmében történik. Szerintem ennél bonyolultabb, és sokkal több oka van. Például hogy a legtöbb egyészségügyi rendszer, pont úgy, ahogy Olaszországban, nem tud ellátni egy bizonyos szám fölötti beteget. A tömeges megbetegedést és az ezzel járó káoszt is próbálják elkerülni a kijárás korlátozásával.

Sokan panaszkodnak arra, hogy internet és telefon ellenére nagyon nehéz fizikai kontaktus, érintkezés nélkül élni hetekig. Lehet pótolni ezt? Azt veszem észre magamon, és másokon is, hogy utcán, parkban önkéntelenül is látványosan kitérünk egymás elől, én akaratlanul sokszor lélegzetem is visszatartom. Ezek az automatizmusok mennyi ideig fognak megmaradni, és milyen hatással lesznek társas kapcsolatainkra?

Igen, ezekre utaltam az egyik előző kérdésnél. Valószínűnek tartom, hogy egy jó ideig magunkkal visszük ezeket az új automatizmusokat.

Ijesztő megélni őket. Sokat gondolok arra, hogy vajon ha majd egyszer lejár ez az egész, fogok-e még nyugodtan a piacon gyümölcsöt, zöldséget fogdosni, eljön-e az az idő, amikor nem rettenek meg, ha a kezemhez ér a kasszás keze, amint a visszajárót adja, egyáltalán, akarok-e még készpénzzel fizetni valaha, fogok-e merni kávét, sört, egy pohár bort inni egy szórakozóhelyen, teraszon, redezvényen anélkül, hogy arra gondolnék, jaj, vajon most mit szedek össze a pohárról.

Milyen érzés lesz újra koncerten testközelben lenni idegen emberekkel? Többszázan egy konferenciateremben ülni? Táncolni egy bulin, esküvőn, ahol sokan vannak?

Szerintem kell majd idő ahhoz, hogy kicsit jobban elengedjük majd magunkat. Az, hogy teljesen vissza fogunk-e térni a régi szokásokhoz, nem tudom… egy ideig biztosan nem.

Hogy a társas kapcsolatainkra milyen hatással lesznek? A sok negatívum mellett hátha lesz egy-két pozitív hozadéka is: talán jobban értékeljük és keressük majd azok érintését, közelségét, akiket kedvelünk, szeretünk. Megnő majd a kézfogás és az ölelés súlya, értéke.

[wp_ad_camp_3]

Mit lehet tenni a képernyőfüggőség ellen most, amikor a számítógép előtt dolgozunk, itt töltjük a szabadidőnket, ez jelenti az egyedüli kapcsolatot a világgal? Különösen a gyermekekre gondolva: mit tehet az a szülő, aki eddig igyekezett a lehető legkevesebbet képernyő elé engedni a gyermekét, most pedig az iskola is képernyőn keresztül zajlik?

A gyerekeknél (de ugyanígy a felnőtteknél is) nagyon fontos az időkorlát. Ugyanakkor nem a régi, „békebeli” időkorlát, hiszen abba nem fér bele a tanulás is, és a kapcsolattartás az osztálytársakkal, barátokkal.

Az időtartam persze függ a gyerek korától, attól, hogy mire akarja használni a számítógépet: játékidőre azért ne menjen el több óra, viszont a kapcsolattartásra a barátokkal több időt engedélyezhetünk, mint eddig.

Ahogy én látom, az iskoláskorú gyerekek a legnehezebben a bezártságban a társaik, barátaik hiányát viselik. Ezért abban segítenünk kell őket, hogy rendszeresen tarthassák a kapcsolatot az osztálytársakkal, barátokkal, ugyanakkor át kell beszélni velük az interneten való kommunikálás szabályait.

Itt is megszabhatjuk az időkorlátot, és a formáját is át kell beszélnünk a gyermekkel (chat vagy videóhívás, csoportos vagy egyéni, egy nap mennyi időt tölthet ezzel, stb. ). Fontos szabályozni azt is, hogy mit nézhet, mit játszhat, beállítani biztonsági beállításokat az eszközön, átbeszélni a virtuális térben való tartózkodás szabályait, beszélni a cyberbullyingról.

Felnőtteknél is fontos az időkorlát, és egyfajta rendszer ebben az elég kaotikus időszakban. Ebben sokat segít a napi rutin megtartása: lehetőleg minden nap időben kelni, zuhanyozni, felöltözni „munkaruhába”, tartani egyfajta órarendet.

Nem mindenkinek adatik meg, hogy külön dolgozószobába vonuljon el, sőt, már az is szerencsés helyzetben van, aki ki tud alakítani egy relatív csendes munkasarkot, ehhez néha elég nagy leleményesség és rugalmasság kell. Van, aki a fürdőben tart munkamegbeszéléseket, van, aki a kamrában, van, aki az erkélyen.

Szóval, a napi rutin az, ami segíthet, hogy ne csússzunk ki a munkaidővel, hogy tudjunk határt szabni, határidőt tartani.

Persze ez is hatalmas feszültségforrás ott, ahol kis lakásban, kevés eszközzel többen is otthonról dolgoznak, tanulnak. Ki mikor tanuljon (a gyerekeknél van, hogy határidőhöz kötött a napi anyag elküldése), ki mikor és mennyit dolgozzon, ki segítsen a gyerekeknek a tanulásban, amikor akár mindkét szülőnek éppen munkaprogramja van, ki adja át a gépet, kinek a munkája sürgősebb, ki mennyire veszi ki a részét a házimunkából.

Szóval remek táptalaja ez az időszak a családi feszültségeknek. Itt ugyan kicsit eltértem a kérdéstől, de úgy gondolom, szorosan ide tartozik, hiszen egyrészt azt halljuk, hogy mindenkinek legyen egy napi beosztása, rutinja, gyereknek-felnőttnek egyaránt.

Ugyanakkor kis térben, több családtag, kevés eszközzel, otthonról tanuló egy vagy több gyerekkel, otthonról dolgozó szülőkkel csendes sarokkal nagy kihívás a legtöbbünk számára. De az előnye az lehet, ha osztani kell időt, eszközt, teret, hogy akkor a hátrányok, nehezítő körülmények megvédenek minket attól, hogy túl sokat lógjunk a neten és függővé váljunk. Citromból limonádét.

A koronavírusos fertőzöttekkel dolgozó orvosok, egészségügyi dolgozók naponta morális döntéseket kényszerülnek hozni. Esetleg azt kell eldönteniük, ki fogja megkapni az életmentő felszerelést, és ki nem. Ez milyen traumákat okoz, és miben tudunk mi a segítségükre lenni?

Várható, hogy az átélt traumák miatt sok egészségügyi dolgozónál, akik az élvonalban dolgoznak, kialakul majd a PTSD (poszttraumás stressz zavar), ami komoly terápiás munkát igényel. Amit például az olaszországi egészségügyi dolgozók átéltek, az megközelítően ugyanaz, mint amit a katonák élnek meg a háborúban.

Sok egészségügyi dolgozó komoly traumákkal, szorongással, pánikbetegséggel kell majd szembenézzen. Itt nem csak az orvosokra gondolok, hanem minden egészségügyi dolgozóra, aki minden nap kiteszi magát annak, hogy megfertőzödjön, aki nap mint nap látja, hogy milyen súlyos következményei lehetnek a betegségnek, akik látnak belehalni embereket, akik látják a háttérben a rendszer hiányosságait, azt, hogy másnap is ugyanazt az egyszerhasználatos maszkot kell az arcára tennie.

Nyitókép: Daniel Rădulescu szobra. További fotók a megvásárolható kisplasztikáról a művész Facebook-profilján láthatók.

Ha úgy is érzed, hogy folyik ki az idő a kezeid közül, az adód 3,5 százalékát #nehagydelveszni. Irányítsd át az Átlátszó Erdély Egyesülethez, vagy épp a Deme Ilona vezette Életfa Családsegítő Egyesülethez.

The post Szorongunk. Nem tudunk koncentrálni. Rendben van? appeared first on Átlátszó Erdély.