Ahol a gyerekek számára az iskola sem magától értetődő

Tele csomagtartóval érkezünk Marosvásárhely egyik romatelepére, a Băneasába, Koreck Máriával, a Divers Egyesület elnökével és Lacival, a sofőrrel. Az Ady lakónegyedben már kiszosztották néhány hátrányos helyzetű családnak az élelmiszert és a gyógyszert. A Băneasába is friss kenyeret, zöldséget, tartós élelmiszert, tisztálkodási szereket, gyógyszert hoztunk. Jelenleg 27 család kap csomagot rendszeresen, de Máriáék eleget tesznek a krízisbe került családok sürgős kéréseinek is. 

– Marika néni, engem nem irat be az iskolába? – kérdi egy kamasz fiú, miközben a közösségi központ felé indulnak a gyerekek. 

Mialatt a családok átveszik a csomagokat, szóba kerülnek azok az ügyek, amelyeket a bürokrácia miatt a hátrányos helyzetűek nehezen tudnak elintézni. Például: hogyan igényelje az unokáját egyedül nevelő nagymama a gyermeknevelési támogatást, hogyan iratkozzon be újból az iskolába az a fiatal, aki egyszer már abbahagyta. Hogyan igényeljen valaki szociális lakást vagy az iskolába járó gyereknek a szociális támogatást. 

„Az, hogy megjelenünk minden héten, sokat számít, mert elmondják a problémáikat, és lehet, hogy adunk egy-két tanácsot, ami tovább viszi az ügyet” – mondja Mária.  

A pandémia alatt vált láthatóvá a mélyszegénység

2020 tavaszán kevés ember mászkált az utcákon, hiszen kijárási tilalmat rendeltek el a pandémia miatt. Aki elhagyta az otthonát, annak jó indoka kellett hogy legyen: vagy a munkahelyére tart, vagy onnan haza, bevásárolni ment, beteg családtagot gondozni, kutyát sétáltatni, esetleg gyógyszertárba vagy orvoshoz. Sokan otthonról dolgoztak vagy átmenetileg lelassult az életük. 

A roma telepeken élők egyik napról a másikra elveszítették alkalmi munkáikat és megélhetésüket. A marosvásárhelyi Băneasa telepet és a nagyjából háromezer lakosú Hidegvölgyet a járvány idején lezárták. Kevesen rendelkeztek hivatalos munkaviszonnyal. Sok családnak nem maradt pénze élelemre. A rendőri túlkapás gyakorivá vált.

A Băneasa telepen még vezetékes víz sem volt. A Divers önkéntesekkel és támogatókkal keresett ideiglenes megoldásokat, később sikerült elérniük, hogy legalább egy közkútnál legyen víz. A szükség nagy volt, a kényszer-szabadidő meg egyre több: így a pandémia alatt egyre többen kezdtek el önkénteskedni, amit Máriáék igyekeztek becsatornázni a romatelepekre. Több szervezettel és önkéntessel működnek azóta is együtt A város segít ernyője alatt.

Az élelmiszeradományokból az Transilvană Alpha Alapítvány meleg ételt főzött. A főleg külföldről érkező pénzadományokból pedig megvették a többi szükséges alapanyagot. Az éttermek is beszálltak a meleg étel akcióba, bár ez a logisztikai nehézségek miatt hamar abbamaradt. 

Eleinte csak ételt és gyógyszereket vittek, megszervezték az oltást a telepen, segítettek az orvoshoz időpontot kérni vagy valamilyen iratot elintézni. Ekkor még nem volt neve a programnak. A Város segít nevet később kapta, amikor a Szociális Igazgatóság által támogatott rövid projektben felmérték a szükségleteket és feltérképezték a lehetséges megoldásokat. 

Hogyan tanuljon a gyerek, ha nincs hol gyereknek lennie? 

A Divers akkori önkéntesei azt látták, hogy a telepen élő gyerekek számára az iskola szinte folyamatos kudarcélmény. Sokan olyan barakkokban élnek, ahol egyetlen helyiségben alszik és él az egész család. Nincs víz, áram vagy fűtés, hideg időben bent főznek és fűtenek, ami nagyon sok füsttel jár. A járvány idején az online oktatás ezeknek a gyerekeknek gyakorlatilag elérhetetlen volt.

Ha a telepi körülmények között egy fiatal egyáltalán befejezi a negyedik osztályt, az már nagy dolog. Különösen, ha utána munkát is talál. A 7-es Általános Iskola Második esély programja által sikerült több telepi fiatalt visszairatni az iskolába, olyanokat is, akik korábban vagy egyáltalán nem jártak iskolába, vagy kiskorukban abbahagyták. 

Néhányan közülük az Orizont közösségi központ foglalkozásaira is jártak. Négyen már el is végezték az elemit. Egyikük a Második esély programban tovább folytatja az általános iskolai tanulmányait. Másikuk ősztől szeretné folytatni két év kihagyás után, már munka mellett, mert időközben sikerült munkaszerződéshez jutnia, ami ritka dolog a telepen. 

Az sem segíti az iskolába járást, hogy messze van az iskola. Hogy a négy kilométerre található körzeti iskolába eljussanak, kétszer kell buszt váltaniuk, ami egy elemi iskolásnak egyedül nehéz feladat. A szülők pedig nem tudják kísérgetni, mert vagy korán mennek napszámba, vagy a kisebb gyerekeikre kell vigyázniuk. 

Délutáni felzárkóztatással a korai iskolaelhagyás ellen

Először egy üresen álló szociális lakásban kezdték el a délutáni foglalkozásokat tartani. Álmodni sem mertek arról, hogy kis szervezetként lesz egy saját helyiségük, de 2023-ban erre is sor került. Németországi partnerüknek, az Orizont Egyesületnek sokat köszönhetnek. Az ő segítségükkel vásároltak három konténert, amiből létrehozták a 45 négyzetméteres Orizont közösségi központot, és ők állják a félnormás ifjúsági dolgozó bérét is. Délutánonként két csoportos foglalkozásra jut idő: a kicsikkel és a 2–6. osztályos gyerekekből álló nagyobb csoporttal. 

Rendszeresen tizenöt gyerek jár a foglalkozásokra, tízen pedig időnként benéznek, és részt vesznek a szabadidős foglalkozásokon, amikor színházba, múzeumba, állatkertbe viszik őket. 

Mária szerint a rossz lakhatási körülmények óriási stresszt jelentenek a gyerekeknek. Későn fekszenek le, reggel alig tudnak felkelni, ezért az iskolában, és a délutáni foglalkozásokon is állandóan fáradtak.

„Nem akarunk mi olyan óriási nagy dolgokat véghez vinni. Egy olyan helyet szeretnénk biztosítani, ahol a gyerekek tiszta környezetben lehetnek, tanulhatnak, játszhatnak és egy kicsit gyerekek lehetnek” – mondja Mária. 

Szeretnék hosszabban nyitva tartani a közösségi központot 

„Ez igazából az álmunk, de még tervezni se merjük, mert egyelőre épphogy kijön a kolléganőnk félnormás fizetése” – mondja. 

Jelenleg a tinédzserekkel egyáltalán nem tudnak foglalkozni, mert arra már nem jut erőforrás, pedig igényük nekik is lenne rá. Mária szerint a szülőkkel is nagyon kellene, de arra hely sincs, hiszen a 45 négyzetméteres konténer csak egy helyiségből áll. 

Az elmúlt hónapokban egy német önkéntes, Lucia is segítette a munkájukat, aki hamarosan hazautazik. Bár a nyelvet nem beszéli, sikerült megtalálnia a közös hangot a gyerekekkel a nyelven túl is – mondja. Őt is a közösség összefogásának köszönhetően tudták fogadni, ebédjét öt étterem biztosítja felváltva. 

Ősztől új németországi önkéntesük érkezik, aki ráadásul itteni gyökerekkel rendelkezik, így beszél románul és magyarul is. Lehet, hogy az ő segítségével majd meghosszabbíthatják a nyitvatartási időt. 

Kis szervezet, hosszú távú jelenlét 

Csak Marosvásárhelyen több romatelep is található, a Hidegvölgy a legnagyobb, nagyjából háromezer lakossal. A Divers korábban több Maros megyei és marosvásárhelyi telepen is dolgozott, de idővel világossá vált számukra, hogy kis civil szervezetként akkor tudnak valódi hatást elérni, ha huzamosabb ideig kizárólag egy kisebb közösségre koncentrálnak.

A Băneasa telepen ma körülbelül hatvan személy él összetákolt barakkokban. A legtöbbjükben nincs áram, kanalizálás, vízvezeték és gáz se. A telep a Băneasa utca egyik szakaszán található, ahol főként raktárak és különböző cégek vannak.  

A szervezet munkájának egyik legfontosabb része az intézmények és a családok közötti közvetítés. Sokszor olyan alapvető ügyekben segítenek, amelyekhez mások könnyen hozzáférnek: szociális támogatások, lakáskérelmek, iskolai ügyintézés vagy egészségügyi ellátás.

Koreck Mária szerint gyakran már az is problémát jelent, hogy az emberek nem mernek kiállni magukért egy hivatalban, vagy kérni, hogy iktassák a kérelmüket. Bár elviekben kötelező lenne minden kérelmet iktatni, úgy néz ki, a gyakorlatban ez nem működik automatikusan. „Ha nincs iktatószám, utána szinte lehetetlen bármit bizonyítani vagy megfellebbezni” – mondja.

A lakhatás továbbra is az egyik legsúlyosabb probléma

Mária szerint alig van esélyük, hogy szociális lakáshoz jussanak, akik ilyen körülmények között laknak, mert a pontrendszer egyáltalán nem kedvez nekik. „Olyan is van, aki az elmúlt tizennégy évben minden évben letette a kérelmet, de még mindig a lista alján van” – mondja. 

Közben az elmúlt hónapokban négy–öt olyan gyerek is kiesett a foglalkozásokról, akivel már négy éve dolgoztak, ugyanis az épület veszélyességre hivatkozva abból a szociális lakásból, amelynek udvarán az Orizont közösségi központ is áll, több családot is kiköltöztettek, és szétszórták őket a város különböző pontjaira. A gyerekek az iskoláiktól is sokkal távolabbra kerültek. 

Az épület most üresen áll, nem tudni, mi lesz a sorsa. Az, hogy ott néhány gyerekkel felzárkóztató munka folyt, senkit sem érdekelt, Máriáékkal nem konzultáltak a jövőbeli tervekről. Pedig így fennáll a veszély, hogy a gyerekek megint lemorzsolódnak az oktatásból. 

Mária szerint az Adyban – ahol szintén segítenek néhány szociális lakásban élő családnak – sokkal jobb a helyzet, látszik, hogy ahogy megoldódik a lakhatás, egyből beindul a változás. A családok nagyon igyekeznek, mert szeretnék megtartani a lakást, a gyerekek is több ideig maradnak bent az oktatásban. 

„Eredmény az lenne, ha eltűnnének a barakkok, és emberibb körülmények között élhetnének, ami alatt azt értem, hogy ne ázzon be a lakás, legyen víz, villany és fűtés. Addig igyekszünk a gyerekeknek ott, a telepen a lehető legjobb környezetet biztosítani, de hát az nem igazi eredmény” – mondja Mária.

A pandémia lejárt, a Város segít maradt

A Város segít program mögött folyamatos közösségi kampány áll. A Divers évente több alkalommal gyűjt adományokat, főként ünnepek előtt, olyankor az adományozási kedv is sokkal magasabb. De tanévkezdéskor is rendszeresen gyűjtenek a gyerekek iskoláztatásához. A Merkúr élelmiszer-áruházban nemrég állandó kosarat helyeztek ki, amibe szintén lehet adományozási céllal termékeket bepakolni. 

Mária szerint a lisztből és a cukorból szokott a legtöbb összegyűlni, pedig abból kell a legkevesebb. Hisz az alapvető körülmények hiányoznak ahhoz, hogy bizonyos ételeket elkészítsenek. 

A szervezet munkáját helyi cégek, magánszemélyek és más civil szervezetek is támogatják. Székelyföldi gazdák például krumplit és búzát adományoznak, a TimKo pékség pedig ezt kipótolja és megsüti a heti egy kenyeret a családoknak. A Babér pékség a közösségi központba járók uzsonnájához biztosít naponta pár kenyeret, a Mini Gourmet Bistro pedig péksüteménnyel látja el a gyerekeket és önkénteseket minden nap.

Gyakran a közösségi médián keresztül fordulnak a támogatókhoz, ha valamire sürgősen szükség van, vagy ha egy váratlanul krízishelyzetbe került családnak van szüksége valamire, például egy kályhára. Ilyenkor általában mindig akad valaki, aki tud segíteni. 

A cipők sokkal hamarabb rongálódnak 

Ruhával és cipőkkel is ellátják a rászorulókat. Mivel ruhaneműből sok adomány érkezik, azt időnként más városrészeken is osztanak, vagy turkálásokat szerveznek. Cipőből minden évszakban több párt is kiosztanak. A telepen a cipők különösen gyorsan tönkremennek, mert sok helyen még járható út sincs, csak sár és szemét. 

Egy idő után annyi ruhaadomány gyűlt össze, hogy egész egyszerűen nem volt mit kezdeniük vele. Innen indult a Charity Shop adományközpont ötlete. A Művészeti Líceummal szemben a Forradalom utcában lévő boltban az adományba kapott ruhákat és tárgyakat jelképes, önkéntesen felajánlott összegekért adják tovább. Így az alacsony jövedelműek vagy a fenntarthatóság elkötelezettjei olcsón juthatnak használható dolgokhoz, miközben a ruhák nem hulladékként végzik.

A Charity Shop működtetése egy félnormás alkalmazott és tíz önkéntes rendszeres munkájának köszönhető, akik a délutáni váltást biztosítják, és az adományok válogatását és csomagolását is segítik.

Mária kezdeményezésére nemrég az EcoStil nevű szociális vállalkozás is elindult az Ecotex Egyesület gondozásában, ahol a már nem eladható, de jó anyagú ruhákat újítják fel, és adják el a kézműves termékek mellett. Ezáltal négy munkahelyet hoztak létre munkanélküliek számára. A kézműves termékeket kisnyugdíjasok, édesanyák és sérült személyek készítik jövedelemkiegészítésként. Ennek már weboldala is van, és a Forradalom utca 2. szám alatt az üzlet is látogatható. 

A környezetvédelmi célok mellett hosszabb távon szeretnék elérni, hogy a vállalkozással finanszírozni tudják az Orizont közösségi központ működését. 

Mélyszegénységben az egészségügyi állapot is leépül 

„Adjon valami fájdalomcsillapítót. Erősen fáj a fogam, Marika néni” – panaszolja egy középkorú nő az Adyban, miközben élelmiszert és ruhát osztunk. Ugyanez a történet a Băneasában is. A gyerekek szipognak a megfázástól, az időjáráshoz képest alulöltözöttek. 

Időnként egészségügyi vizsgálatokat is biztosítanak, főleg a gyerekeknek és a nőknek. Gyógyszerekkel is segítik azokat, akiknek épp sürgősen szükségük van rá. Ezekben a Marosszéki Közösségi Alapítvány, a Maros Megyei Vöröskereszt és a Szociális Gyógyszertár segít be. 

A szociális igazgatóságnál szokták megpályázni egészségügyi kampányokra a szükséges pénzt. Idén viszont nem lesznek projekt kiírások náluk, így nagyon nehéz lesz folytatniuk a hátrányos helyzetűek egészségügyi támogatását. 

Néhány hónapja egy gyors teszt huszonnyolc személyből egy kivételével mindenkinél a D vitamin hiányát mutatta ki. A többségük vashiányos is. Sokan cukorbetegséggel és pajzsmirigy problémákkal is küzdenek. Sok az epilepsziás gyermek és felnőtt is. Gyakori a fogfájás, gyomorproblémák, a megfázás, a lista hosszú – tudjuk meg Máriától. 

Egymást is támogatják a civilek 

Gyakran megosztják más szervezetekkel az erőforrásaikat, vagy egymás között átirányítják az embereket oda, ahol jobban értenek egy adott területhez. Évente olyan  eseményeket is szerveznek Marosvásárhelyen, ahol a civil kezdeményezések bemutatkozhatnak és adományt gyűjthetnek.  

Idén az Európa-napon 23. alkalommal szervezték meg a Civil Vásárt Marosvásárhely főterén, ahol a szervezetek felvonultak, és aztán interaktív foglalkozásokkal, standoknál mutatták be a tevékenységeiket az érdeklődőknek. A Divers Egyesület mellett a Maros Közösségi Alapítvány, a Transilvană Alpha Alapítvány és a Mâini Unite Egyesület is részt vesz a szervezésben. 

„Az első civil vásáron azt hiszem, tizenegy szervezet árválkodott fekete-fehérben a Főtéren” – emlékszik vissza Mária. Azóta viszont egyre több szervezet kapcsolódott be. Idén huszonegy szervezet képviselte magát a főtéren, ami az elmúlt évekhez képest kevésnek számít. Ez azonban a felvonuláson nem látszódott: ugyanannyian voltak, mint tavaly, pedig közben az eső is eleredt.

„Idén visszatértünk az alapokhoz” – mondja. Vagyis pénz nélkül szervezték meg, mint az első években. A város idei költségvetését csak május közepére szavazták meg, így a pályázatokat sem írták ki. Ezért idén sokkal szerényebb körülmények között gyűltek össze.

Úszhatsz és biciklizhetsz is a civilekért 

A Marosszéki Közösségi Alapítvány évente két adománygyűjtést szervez, a Swimathont és a Bikeathont. 

„Nekik én sokat köszönhetek. Mi nem voltunk fundraisingben jártasak, inkább projekteket írtunk, és belehaltunk mindegyikbe. Nem szerettünk kérni – mondja Mária nevetve. Aztán ők mondták, hogy de aki kér, az kap. Szóval belerángattak szó szerint, Sándor mondta, hogy ebben most vegyünk részt és kész.” 

A Marosszéki Közösségi Alapítvány célja, hogy felkarolja a különböző civil kezdeményezéseket és ezáltal fejlessze a térséget. A rendezvények mellett cégektől is adományt gyűjtenek, amellyel aztán a civil kezdeményezéseket tudják támogatni. Bár kezdetben a cégek szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy miért kellene egy alapítványnak adományozniuk, amely aztán tovább osztja a pénzt, de ez a rendszer ma már elég jól működik – mondja Gál Sándor, az alapítvány ügyvezető igazgatója. 

Nehézségek azonban továbbra is vannak. Az egyik, hogy a sok kisebb adományból nehéz egy-egy konkrét ügyre nagyobb összeget összegyűjteni, amelyből nagyobb szabású programokat lehetne finanszírozni. Ezért inkább kisebb költségvetésű projektekben gondolkodnak.

A másik nagy probléma, hogy nagyon nehéz hosszú távra tervezni, amikor a projektek csak meghatározott ideig tartanak.

„Mondjuk van egy EU-s támogatás, kitalálsz, felépítesz valamit. De az egyszer véget ér, és az a rengeteg erőforrás elpazarlódik. Kipróbáltál valamit, működik és aztán nem tudod biztosítani tovább. És azok az emberek, akik benne vannak, elkezdenek valami mást csinálni, más projektet, és az a tudás elvész. Ez szerintem a legnagyobb kihívás nagyon sok szervezetnek. Megnehezíti azt, hogy stratégiailag tudj gondolkodni és beavatkozni” – mondja Sándor. 

Országos szinten további problémát jelent, hogy a megszorítások és a gazdasági nehézségek miatt a civil szférában egyre kevesebb pénz mozog, így sok szervezet a túlélésért küzd. Bár Sándor szerint ugyanakkor közösségi összefogással nagyon sok mindent meg lehetne oldani, ha jobban figyelnénk egymásra, és nem mindig másokat hibáztatnánk.

Újra és újra el kell mondani, hogy azok a gyerekek nem hibásak

Mária szerint a sajtónak is nagyon sokan köszönhetnek, hogy láthatóvá teszik a mélyszegénységben élők problémáját, és a civilek munkáját. A gyakori sajtómegjelenéseknek köszönhetően egyre többen ismerik meg a munkájukat.

„ A gyerekek nem hibásak, hogy ott születnek. Ezt azért mindig el kell mondani, hogy annak oka van, hogy ilyen körülmények között élnek. Akik a telepen most szülők, ők is gyerekek voltak, amikor odakerültek. Nem az ő hibájuk, hogy oda kerültek lakni, és ott nőttek fel. És ezt nem tudják az emberek.” – mondja Mária. 

„Nem lehet azt elfogadni, hogy gyerekek nyomorban éljenek”

Koreck Mária éveken keresztül dolgozott együtt nemzetközi és kormányzati szervezetekkel olyan projekteken, amelyek az interetnikus kapcsolatokat és a kisebbség helyzetét javította. 2007-ben alapította a Divers Egyesületet, amelynek keretében azóta is a hátrányos helyzetű csoportokkal, többek között roma közösségekkel és nőkkel foglalkozik. 

Elmondása szerint a romák helyzetével 1993-ban szembesült, a hadrévi pogrom alkalmával, amikor Nicolae Gheorghe emberjogi aktivistával felkeresték a Hadrév körüli dombokon szétszaladt roma családokat. Azóta aktívan foglalkozik a roma közösségek helyzetével. 

Akkor még nem értette, hogy hogyan történhet meg egy ilyen pogrom, hogyan lehet ennyi gyűlölet az emberekben. Akkor kezdte el megérteni a konfliktusok okát: hogy a roma közösségek miért különböznek ennyire egymástól is és a többségtől is, miért nem fogadják el, ha valaki jót akar nekik. Ennek hatására kezdte el keresni, hogy hogyan lehetne úgy segíteni, hogy ne erőltessünk olyasmit a roma közösségre, amit nem fogad el, ugyanakkor mégis közeledjenek az álláspontok. Főleg az foglalkoztatta, hogy a gyerekeknek hogyan lehet jobb, hogyan lehet jövőjük. 

„Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy gyerekek nyomorban éljenek ebben a században, és ez senkit ne érdekeljen, illetve hogy az állam ne vállaljon felelősséget akkor, amikor a szülő nem tudja ellátni a feladatát. Annak a gyereknek jogai vannak. A tanulás például alapvető joga, és mégis számtalan esetben sérül a tanuláshoz való jog, a gyermekkorhoz való jog vagy a megfelelő lakhatáshoz való jog azokon a helyeken, ahol mi dolgozunk. Ez elfogadhatatlan” – mondja Mária.

„Amíg ez így van, szerintem valakinek tennie kell valamit, még akkor is, ha nem lesznek látványos eredmények. Mert ha senki sem csinálna semmit, el sem tudom képzelni, hol tartanánk.”

A Város segít program és a Divers önkénteseinek munkája nem látványos, és nem oldja meg a rendszerszintű problémákat. De hosszú távú jelenlétükkel olyan embereket támogatnak, akik teljesen kiestek az állami intézmények látóteréből.

A kérdés nem az, hogy egy kis civil szervezet képes-e megoldani a szegénységet. Hanem az, hogy mi történik azokkal a közösségekkel, ahol rajtuk kívül senki sincs jelen.

A cikk „A filantrópia témájú újságírói ösztöndíjak” keretében készült, amely programot a Közösségi Kapcsolatokért Egyesület (Asociația pentru Relații Comunitare) szervezett a Lidl Románia támogatásával. 

The post Hetente visszatérnek oda, ahol nincs igazi gyermekkor appeared first on Átlátszó Erdély.

Hogyan lehet objektív az újságíró, amikor az egyik fél nem megértetni akarja magát, hanem manipulálni? Hogyan ellenőrzi az információk igazságtartalmát úgy, hogy közben ne a túlélőt (bántalmazott személy – szerk. megj.) kérdőjelezze és traumatizálja tovább?

Miért van az, hogy amikor cselekedni kellene, akkor azok is másként viselkednek, akikkel az elvekben egyetértünk? Hogyan lehetne megelőzni azt, hogy éveken, akár évtizedeken át történjenek visszaélések, bántalmazások a közösség hallgatólagos tudtával, mégse történjen semmi a megakadályozásuk érdekében?

Mindezekre és még jóval több kérdésre választ kapsz, ha megnézed, meghallgatod az alábbi beszélgetést.

Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!

Iratkozzatok fel.a Youtube-csatornánkra!

A podcast tartalmából

03:40 Hogyan jutott el a „Nagymester” története Kulcsár Árpihoz? Egy megosztás, egy utalás, nagyon sok reakció Nagybányáról.

07:45 Keresztény máz, okkultizmus szerepe a „lovagrendben” és a lányok behálózásában

16:00 Hogyan lehet megérteni a történtek szürreális oldalát? 

22:50 Az önbecsülés, a felnőtt figyelme és az érzelmi zsarolás

31:10 Amikor a túlélő azt érzi, hogy közös a célunk

37:00 Ha az elkövető megnyílna és bocsánatot kérne

43:27 A tabusítás hatása: tíz év múlva ugyanaz van

52:55 Miért hárítunk? Hogyan haladjuk meg a bénító félelmet?

1:02:48 Mi történt az Osonó társulatban és a Márton Áron Gimnáziumban történt visszaélések feltárása óta?

1:09:05 Miért kell ennyi részletet beleírni a cikkekbe?

Ha bárki kiskorúakkal szemben elkövetett bármilyen (érzelmi, fizikai, szexuális) visszaélésről szerez tudomást, azt jelentse be a 119-es, ingyenesen hívható, országosan egységes sürgősségi számon vagy a Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóságoknál.

The post A hallgatás mindig az elkövetőt segíti. De ki tudunk lépni a csendből? appeared first on Átlátszó Erdély.

„És most rád küldöm a dühös szellememet!” – mondta a férfi, és éreztem, hogy valami elkezd fojtogatni. 

Ezt a mondatot egy harmincas nő osztja meg velem, Nagybányán ülünk, egy nyilvános parkban. Többször megkér, hogy álljunk meg a beszélgetésben, mert valaki ismerős sétál el éppen, egy helyi pap vagy egy tanár. 

Eleve nem szerencsés, ha egy szexuális és érzelmi visszaélésekről szóló témába bárki belehallgat, de Sára ráadásul érzékeny helyzetben van: évek óta próbálkozik, hogy a közösségen belül és hivatalos úton is érvényt szerezzen az igazának. 

Csakhogy ez nagyon nehéz, és az abúzus túlélőjének érzelmileg igencsak megterhelő feladat. Főleg, ha a közösség nem igazán akar szembenézni a történtekkel. Márpedig eddigi munkáim során azt tapasztaltam, hogy egy ilyen hosszú bántalmazástörténet kapcsán sok szereplőnek kell félrenéznie ahhoz, hogy az elkövető ennyi ideig aktív maradhasson.

Ott ülök, hallgatom Sára történetét. Tíz méterrel odébb a kisfia játszik az apukával. Hallgatom, miket kellett kibírnia, figyelem, ahol a borzalmas részeknél a hangja megváltozik, az emlékezéstől disszociál, és azon gondolkodom, hogyan fogom értésére adni az olvasóknak, mi minden történt vele. Aztán hónapok múlva elkezdem megírni ezt a cikket, miután biztos vagyok benne, hogy helyére került minden mozaik.

• Ez a cikk egy erdélyi város zárt közegeiben feltárt szexuális visszaélések és súlyos etikai határátlépések történetét dolgozza fel.
• Konkrét eseteken keresztül mutatja be, hogyan működtek szektaszerű mintázatok a hagyományőrzés, a „magyar szó” védelme és a közösségi identitás retorikája mögött – többek között a Turul–Sas Lovagrend környezetében.
• A cikk bemutatja, hogyan nem ismerték fel vagy hagyták következmények nélkül a gyermekbántalmazásokat és intézményi mulasztásokat, többek között a nagybányai Németh László Elméleti Líceumban.
• A történetek nem elszigetelt ügyek: megosztott közösség rajzolódik ki, ahol a hallgatás, a relativizálás és a megszólalás áll szemben egymással.

Sára 2008-ban lépett be a Turul-Sas Lovagrendbe 

Tanára, Nagy-Jenei Zoltán javasolta, miután nemzeti érzelmű fiatal volt, és a tanártól érdeklődött, érdemes lenne-e a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom felé orientálódnia. Nagy-Jenei azt mondta neki, hogy azt nem ismeri, válassza inkább az általa alapított lovagrendet, amelynek szintén fontosak a nemzeti értékek. Az 1994-ben alapított Turul-Sas Lovagrend akkoriban már nagy múltra tekintett vissza, de az alapítók közül csak Nagy-Jenei maradt benne ilyen hosszú időn keresztül. 

Sára élt a lehetőséggel, és nyolcadik osztályban csatlakozott a rendhez. Szinte hetente túráztak a környező hegyekben, illetve íjazást és táncot tanultak.

2008-ban körülbelül 15 tagja volt a lovagrendnek, akkori és volt diákok. A Turul-Sas Lovagrend finanszírozási lehetőségeit bővítendő jött létre a Turul-Sas Hagyományőrző Egyesület 2010-ben.

Hogyan épült fel a Turul-Sas Lovagrend? 

Rendkívül hierarchikusan: a rendet a Nagymester irányítja, aki természetesen Nagy-Jenei Zoltán maga. Innen lefelé palotás lovagok és palotás hölgyek, lovagok és udvarhölgyek, lovagjelöltek, udvarhölgy-jelöltek és apródok alkották. 

Nagy-Jenei egy egész fantáziavilágot teremtett. Például a Nagybánya körüli erdőknek és kirándulóhelyeknek mind megvoltak a fantázianeveik, ezeket hűbéri javadalmakként „osztogatta” a Nagymester a hűbéresei között.

Feljebb jutni azonban nem transzparens kritériumok szerint lehetett, hanem Nagy-Jenei szubjektív döntése alapján. Ha lány voltál, akadt más módja is az előremenetelnek, mint a fiúk esetében, de erről majd később. 

Szüksége van Sárára

Sára kilencediktől egy távolabbi városban szeretett volna tanulni, de a tanár meggyőzte, inkább maradjon a helyi Németh László Elméleti Líceumban, mondván, nagyon kevés Bányán a fiatal, és csak Sárával tud a nemzetért dolgozni, szüksége van rá. 

De amint elkezdődött a kilencedik, kiderült, hogy Nagy-Jenei Zoltánnak mégsem volt akkora szüksége a lányra, nem vette igénybe a segítségét. A lány a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomban kezdett tevékenykedni, majd a tanár tizedikben mégiscsak szólt, hogy segíthetne: akkor lett kész az egyesület, Sára a pályázatok megírásában és az elszámolásban aktívan részt vett. 

Apja helyett apja lesz

Kilenc vagy tizedik osztályban tanórai feladatként fogságban lévő katonáknak kellett levelet írniuk. Miközben Sára átvette a dolgozatát, a tanár azt mondta, szeretne beszélni vele órák után. 

Akkor azt ecsetelte, hogy az írásából feltűnt neki, hogy apahiánya van a lánynak, ő pedig szeretne segíteni, apja helyett apja lesz, segít mindenben, amiben tud. „Nem értettem, hogy miről beszél. (…) És elkezdtem kételkedni magamban, azon tépelődtem, hogy mit láthatnak kívülről az emberek rajtam, ha én ilyen dolgokat nem is veszek észre, mi minden lehet még ott” – mondja a lány.

2009 végén csíkszeredai kiránduláson vett részt Sára és egy fiú a rendből. Sára felidézi, hogy ekkor találkoztak Orbán Zsolttal is, aki szintén történelemtanár, s akiről már megírtam két cikkben (ide és ide kattintva olvasható), hogyan élt vissza diáklányokkal évtizedeken keresztül. 

Ezen a kiránduláson Nagy-Jenei magához hívatta beszélgetni Sárát. Elmondta, hogy mennyire tetszett neki, hogy a fiúval sétáltak Somlyón, és a két diáknak együtt kellene lennie. És elmondta azt is, hogy ő nem tanítványként, hanem barátként tekint a két fiatalra.

A lány és a tanár egyre több időt töltött együtt. Egyrészt a lovagrendben, másrészt az egyesületi munkában, az egyre szaporodó fellépéseken. Az általa vezetett Schönherr Gyula Történelmi Kör nevű foglalkozás ugyancsak lehetőséget teremtett az iskolán kívüli találkozásokra. 

Emese álma és a rejtett kamera

Sára tizedikes volt, amikor Nagy-Jenei megkérte őt és a húgát, hogy adjanak elő egy rövid iskolai színdarabot Emese álma címmel. „Azt mondta, ha van kedvünk, vigyünk magunkkal hosszú fekete ruhát, és minden alkalommal ott, a történelemteremben öltözzünk át, addig ő kimegy”. Minden próbán ez volt a koreográfia. Három hónapig próbálták a darabot, amelyben alig volt néhány mondat, és végül nem mutatták be. 

Miután a lány elballagott, a tanár megmutatta, hogy tart egy kamerát a történelemteremben a szekrényben elzárva. A lány attól tart, készülhettek felvételek róla ebben az időszakban. A későbbiekben látni fogjuk, hogy Nagy-Jenei készített képeket meztelen kiskorú lányokról.

Elszigetelni a lányt

A lány emlékei  szerint 16 éves volt, amikor Nagy-Jenei Zoltánnal Budapestre utazott a Gloria Victis történelmi vetélkedőre. Sárának akkoriban volt egy budapesti fiúja, és megbeszélte a sráccal, hogy találkozzanak, ha már úgyis Pesten jár. A tanár azonban azt mondta, hogy csak akkor mehet a lány, ha együtt felhívják az édesanyját, aki megerősíti. Sára anyukája azt mondta, természetesen elengedte a lányát, de a tanár nem akarta elhinni. 

Visszatérve Nagybányára, a túrázásokon többször magához hívta a lányt, és elmondta, hogy nagyon megbántva érzi magát, és haragszik amiatt, hogy Sára a fiúval találkozik, micsoda erkölcstelen dolog ez.

A téma később is terítéken maradt. A lány tizenegyedikes volt, a Székely Szigetre készült, amikor az indulása előtt e-mailt kapott a tanárától. „Azt írta, ne haragudjak, hogy a nagy napom előtt a düheivel zavar, de időben szóljak, ha nem szeretném, hogy helyettem keressen másik áldozatot. Akkor nem értettem, mit jelent ez” – idézi fel Sára. 

Aztán a következő év februárjában Sára bejelentkezett a lovagrend egyik túrájára. A tanár felhívta előző este, hogy ők ketten elindulhatnának másnap kicsit korábban, mert felvinné a Turulkőre (a lovagrendi mitológiában ez a Sólyomkő neve), ahová még a feleségét sem vitte fel, pedig a nő sokszor kérlelte.

Másnap reggel hétkor elindultak, felmentek a sziklára, és megálltak a szakadék szélén. A tanár átkarolta a lányt, és azt mondta neki, írt egy verset, döntse el, hogy elviszi magával, vagy összetépik. Felolvasta a verset, a lány azonban azt mondta, inkább tépjék el. Tett egy lépést tehát, hogy megvédje magát a szituációban, és kvázi visszautasította a tanárát. 

Nagy-Jenei Zoltán azt mondta: rendben, tudomásul veszi, és szótlanul mentek le találkozni a többiekkel. Sára a csendet büntetésnek érezte, aggódni kezdett, hogy valami nagyon rosszat tett. Aztán a tanár egy adott ponton megfordult, és megkérdezte, biztos-e benne Sára, hogy a barátjával akar maradni. Azt éreztette a lánnyal, hogy csalódott. 

A tanár számos manipulációs technikát használt a lánnyal szemben. A bűntudatkeltést itt épp a figyelemmegvonás követte: ahogy leértek, utána körülbelül egy évig nem szólt Sárához. Például hiába volt a lány osztályfelelős, nem vette többé igénybe a segítségét, osztályszervezési feladatokra is látványosan másokat kért fel.

Büntetés vége, a pokol kezdete 

Eljött 2012 decembere, amikor a Nagymester ismét észrevette, hogy Sára a világon van. Lejárt a büntetés, és szóba elegyedett vele. A lány egyszer egy nagy krikszkrakszot rajzolt a táblára, mire Nagy-Jenei egy hét múlva megjegyezte, hogy „látja, milyen zavar van bennem, odament a táblához, letörölt részeket, és kapukat rajzolt fel, hogy találjak ki ebből a zűrzavarból”. Az akkor 18 év körüli lány elfogadta a segítségét. Két beszélgetés alkalmával is lelkizni próbált a tanár: elmondta, hogy aggódik, mert a lány nagyon megváltozott. Aztán karácsony előtt a harmadik beszélgetésen, az osztályteremben felvezette, hogy most nehéz kérdéseket fog feltenni, majd derült égből villámcsapásként azt kérdezte a lánytól, hogy a két addigi barátját hányszor elégítette ki. 

„Személyemet érintő ügy nem létezik. Rólam terjesztett pletykák viszont igen”.

Nagy-Jenei Zoltánt több alkalommal kértük fel telefonon, hogy személyes találkozón adjon interjút, először azt ígérte, hogy erre lehet esély, ha előbb írásban küldök kérdéseket, majd azt mondta, mégsem ad személyesen interjút.

Írásos válaszaiban tagadja, hogy elkövetett volna érzelmi, fizikai vagy szexuális abúzust diákjaival szemben, mint ahogyan azt is, hogy önmagát természetfeletti erővel felruházottnak állította volna be bármely tanítványa vagy lovagrendbéli tag előtt. 

Állítja, a lovagrend hierarchikus berendezkedése egyedül a középkori jellegnek köszönhető, bárki kifejthette a véleményét, és a líceumi tagok 3-5 éves jelenléte a lovagrendben szerinte nem arra utal, hogy valaki megalázástól, bántalmazástól szenvedett volna. 

Az utóbbi időben azonban három tagot kizártak a Turul-Sas Lovagrendből, akik szervezett „lejárató hadjáratot” indítottak Nagy-Jenei ellen, és ország-világ előtt keresték a bűnösségére vonatkozó bizonyítékokat – írja válaszában. 

A tanügyi rendszeren belüli kivizsgálások nem találtak rá nézve terhelő bizonyítékot, az őt ért vádakat szervezett pletykának tekinti. A „lejárató hadjáratot” értelmezése szerint 2024-25-ben járatták csúcsra, ekkor kénytelen volt megszólalni nyilvánosan is közösségi oldalán az ügyben.

Arra, hogy van-e hatósági kivizsgálás folyamatban ellene, megtagadta a válaszadást. 

Nagy-Jenei Zoltán válaszát teljes terjedelmében ezen a linken közöljük, a másodjára elküldött kiegészítő kérdéseket a sorszám mellett betűvel jeleztük. (A cikk a beágyazott dokumentum után folytatódik.)

Baljós jelek már voltak addig is. 

Például 2010 körül Visegrádon vettek részt a lovagrenddel a lovagi játékokon. Tudomásunk szerint akkoriban vezette be a Nagymester a szabályt, hogy nem szabad fehérneműt húzni, mert a középkorban sem viseltek ilyet az emberek. És ha már szabály, akkor ha nem is minden esetben a Nagymester, de a helyettese, Habina Róbert bármikor ellenőrizhette, hogy betartják-e: végigsimította a lányok fenekét. A fiúkét nem. 

Na de vissza a tanterembe, 2012-be: Sára úgy emlékszik, jól felépített beszélgetés volt, megkérdezte a tanár, hogy volt-e már a fiúkkal valami, mire a lány bevallotta, hogy igen. A tanár sopánkodott, hogy sejtette ugyan, de nem ezt várta Sárától, hogy ilyeneket csináljon, ez most őt nagyon-nagyon lesújtja. Megkérdezte ekkor, hogy hány ilyen alkalom volt, a lány pedig mondott egy számot. Ekkor a tanár magához vonta és elmondta, hogy a lány mennyire megbántotta azzal, hogy a „Turulkőn” eltépték a versét. 

Áldozatnak állította be magát, majd 

nagy önsajnálat közepette megcsókolta a lányt, aki lefagyott, nem értette, hogy mi történik. A Nagymester másnap felhívta Sárát, és azt mondta, elmesélte a feleségének is, amit a lány elárult az intim életéről, és hogy ő sem gondolta volna ezt Sáráról, a nő még sírt is. Sára teljesen összezavarodott, azt gondolta, nem jó a belső mércéje, hiszen lám, ha az osztályfőnöke, egyben Nagymester és a felesége is szenvednek, akkor ő nagyon rossz ember lehet.

A decemberi csók után, a téli vakációban a tanár új e-mail címről kezdett leveleket küldözgetni, amelyekben felidézte, hányszor volt a lány a barátjánál vagy fesztiválon, és követelte, hogy részletesen számoljon be minden, fiúkkal kapcsolatos alkalomról, ami vele történik. 

Láthatjuk, hogy

a bántalmazó már gyermekkorban elkezdi kiépíteni a toxikus kötődést, 

amikor a gyerek személyiségfejlődésébe is bele tud nyúlni. Ilyenkor sérül a gyerek identitása, önértékelése és kapcsolati mintázatai. Nem feledhetjük, hogy bár a groomingot csak Sára tizedikes tanévének végétől számítjuk, a tanár már ötödiktől tanította őt. 

Ezenkívül számos kirándulás, történelmi felkészítő és más foglalkozás állt rendelkezésére, hogy a kontroll mechanizmusait kiépítse. Cikkünk megírásakor több volt Németh Lászlós diák is elmondta, hogy a tanár kezdettől fogva olyan társadalmi mintára tanította a gyerekeket, ahol a nő teljesen alá van rendelve a férfi akaratának, és ezt az egyenlőtlenséget történelmi példákkal normalizálta. Néhány más volt diákja viszont egyáltalán nem emlékszik ilyesmire. 

A kontroll kiépítésének egy fontos fokmérője az, amikor a valóságérzékelés és az önbecsülés megrendül, a tanár „kéréseit” egyetlen követhető utasításként éli meg a bántalmazott személy. Ezzel magyarázható a következő eset is.

Menjen át, mert nincs otthon a felesége

2013 januárjában, egy ködös túra alatt Nagy-Jenei Zoltán elkezdett a jelen lévő lovagoknak utalgatni arra, hogy Sára nem is olyan, mint amilyennek mutatja magát, és hogy ő kényes dolgokat tud róla. Hazafelé a buszon nagyon kihívóan nézte a lányt. Egy óra múlva felhívta, hogy menjen át, mert nincs otthon a felesége.

Ott azt ecsetelte, hogy már rég kinézte magának, és a lány sok szomorúságot okozott neki azokkal, amiket a fiúkkal csinált. Azt is mondta, hogy Sárának most legalább annyiszor ki kell elégítenie őt, mint a fiúkat, hogy bűnét és az okozott fájdalmat jóvátegye. Megkérdezte a lányt, van-e annyira erős, hogy levegye a melltartóját, mert ha igen, akkor feljebb léphet a lovagrendben. Kérdezett egy számot, és a választ követően a tanár egy füzetbe be is húzta az első strigulát, miután a lány orálisan kielégítette. 

Érettségiig ez így ment. Néha találkoztak, és a lány próbálta „jóvátenni az általa okozott szomorúságot”. 

Csakhogy a „tartozás” nem akart apadni,

a tanár mindig talált még egy időpontot, mikor eszébe jutott, hogy a lány a barátjával volt, elmeséltette, hogy mi volt, és hozzáadta a többihez. Voltak légyottok az iskolában, a tanár lakásán és egy lovagrendi tag lakásán is. De az volt a terv, hogy érettségi után a tanár elengedi a lányt. Nagy-Jenei sosem létesített behatolással szexuális kapcsolatot, azt mondta, a szüzesség a legfőbb erénye a lovagrendi nőknek, és maradjon majd valami a lány férjének is. 

A tanév végéhez közeledve Sárán egyre nőtt a nyomás. Titkolóznia kellett otthon, volt úgy, hogy azt hazudta, egy barátnőjénél aludt. Mindeközben a tanár módszeresen elszigetelte a baráti körétől. 

Egyszer például meglátta, hogy a folyosón Sára egy fiú osztálytársa masszírozta a lány nyakát. Aznap este rettenetesen kiabált a lánnyal: hogy képzeli, hogy ha neki őt kell kielégítenie, bárki más férfi hozzáérhet?

Akkor is hívta a lányt magához, ha otthon volt a felesége, sőt, azt szerette volna, ha a felesége és a lány baráti viszonyt alakít ki. Sárának a tanár újszülött gyerekére is vigyáznia kellett aztán, de kellett a feleséggel sétálni menni, vásárolni stb. Közben megtörtént, hogy míg a feleség a gyereket altatta, Sárának fel kellett húzni a szoknyáját. Ekkorra már nemcsak a lovagrendben, hanem civilben is tilos volt bugyit húzni. 

Beszédes, hogy Nagy-Jenei egyszer a felesége előtt gurult dühbe, mert megtalált egy Magyar Szigetes videót, amelyen Sára egy fiú nyakában ült egy koncert alatt. Kiabálni kezdett, és 

ez volt az első alkalom, hogy fizikailag is bántotta a diákját. 

A feleség pont nem volt bent a szobában, de úgy belerúgott a lányba, és a két-három év körüli gyerek játékába, hogy a kicsi ijedtében sírva fakadt. 

Hogy a feleség, aki szintén tanár volt, mennyire volt otthon elnyomva, nem tisztünk megállapítani. Sára úgy emlékszik, rá nagyon haragudott a nő egy adott ponton, tehát sejtenie kellett, hogy mi történik. Meg eleve: családi barát ide vagy oda, szöget üthetett volna a fejében, hogy mit keres olyan gyakran náluk a férje egyik diákja.

Sára azt is meséli, hogy a tanár beszélt egyszer neki egy nőről, aki a múzsája volt, és állítólag szeretett volna visszaférkőzni a férfi kegyeibe. És hogy kik a múzsák? Sárának Nagy-Jenei Zoltán évekkel később elmesélte, hogy több diáklány is szokott modellt ülni neki meztelenül az osztályteremben. A férfi állítólag csak nézte őket, és írta a rosszabbnál rosszabb verseket. 

Az érettségihez közeledve Sára egészsége nagyon megromlott. Sokat fogyott, a hormonháztartása felborult. De azt remélte, legalább vége lesz ennek a helyzetnek, hiszen ez volt az egyezségük Naggyal. A lány szabadult volna, azt hitte, ha lerója a „tartozását”, felszabadulhat, 

de sokkal rosszabb irányba fordultak az események. 

A román érettségi napján a tanár felhívta Sárát, hogy a kisgyereke kórházba került, újra kellett éleszteni. Kiderült, egyes típusú cukorbetegsége van. A Nagymester Sárát okolta, bebeszélte neki, hogy a lány a hibás, mert olyan erkölcstelenül él, hogy ettől ő feldühödött, és belerúgott a kisfia játékába. 

Sára pedig elhitte, mert nem volt más magyarázata arra, hogy a kisfiú egyik napról a másikra hogyan lehetett ennyire rosszul. Bűntudata volt. Nagy-Jenei Zoltán még rászólt, hogy vásároljon be a feleségnek és a gyerekének, és vigye a csomagot a kórházba. 

Ekkoriban a tanár már rendszeresen ütlegelte, és volt, hogy bele is rúgott. 

Aztán ahogy telt a nyár, és Sára elhitte volna, hogy megszabadult ettől a lidércnyomástól, a tanár meggondolta magát. Előbb azzal manipulálta a lányt, hogy nagyon nehéz időszaka van a kisfia miatt, és csak Sára érti meg őt, a felesége nem. 

A szellemek összetartoznak

A lány Kolozsvárra ment egyetemre. Ekkor kapott egy gyűrűt a Nagymestertől, amibe bele volt gravírozva két név, az ő szellemneveik: Méhkehely a lány, és Méndüh a tanár. Azt mondta, a gyűrű majd megvédi, és megtiltotta a lánynak, hogy fiúkkal beszéljen. Ő határozta meg, hogy kivel lakhat, kivel találkozhat, távolról is kontroll alatt tartotta. Gyakran haza kellett utaznia a lovagrend tevékenységere, legtöbbször a szülei sem tudták, hogy éppen a városban van. 

A lánynak egyáltalán nem voltak jók a diákévei. Nagy-Jenei állandóan meztelen fotókat kért, különböző helyszínekről, és webkamerán mindent meg kellett tennie, amit a férfi kívánt. Semmilyen szabadidős tevékenységre nem mehetett el, így nem is tudott barátkozni. 

Magányos volt, és ezt tetézte, hogy haza is ritkábban ment, mert a Nagymester felesége valamelyik e-mail fiókban (Nagy-Jenei állandóan váltogatta őket, és újakat hozott létre) meztelen képeket talált Sáráról. A tanár azt mondta, a lány nyomul rá ezekkel, a feleség meg úgy tűnik, elfogadta a magyarázatot.

Okkultizmus, fekete mágia és BDSM

Az egyetem harmadik évére a lány már nagyon ki akart valakinek tálalni erről az egészről, a Nagymester meg egyre durvábbá vált. 

Nagy-Jenei Zoltán éveken át építette Sára előtt a képet magáról, hogy látó, aki kommunikál és kapcsolatban van a szellemvilággal.

A lánynak egy oltárt is be kellett rendeznie a szobájában, ami előtt szertartásokat kellett végeznie. Az oltár a Nagymester versrészleteit és különféle rajzokat tartalmazott. Nagy-Jenei Zoltán elhitette a lovagrend tagjaival, hogy különleges képessége van. Sárát is megtanította tarot kártyát vetni és ingát használni, hogy beszélgessen a halott nagyapjával, ha akar. 

A webkamerán gyakran kellett szertartásokat végeznie Sárának egy kehely segítségével. Nagy-Jenei azt mondta, ezek a szertartások fogják megvédeni a lányt az ártó szellemektől. 

A lányon gyakorolt kontrollt jelzi, hogy eljutottak addig, amíg a lány vizeletszertartást tartott, és a tanár utasítására meg kellett innia a vizeletét. De volt olyan is, hogy széklettel végzett szertartást. Egy ilyen alkalommal történt az a jelenet is, amivel a cikket kezdtem: a tanár „elküldte a lányhoz Méndüht”, azaz a haragos szellemét, a lány pedig úgy észlelte, hogy valóban besötétedik a szobában, és valami elkezdi fojtogatni.

Ha eddig nem lett volna elég durva a történet:

a webkamera mögül utasításokat küldő Nagymester egyre nehezebb szexuális feladatokkal látta el a lányt. Egy idő után már a mellét kellett véresre szurkálnia, máskor pucéran kellett kiállnia az ablakba. Egy következő alkalommal a volt osztályfőnök visszahívta Sárát a régi iskolájába, és megparancsolta, hogy a fiúvécében nyalja le a piszoárt.

A tanár retorikája az volt, hogy minden ilyen feladattal magasabb szintre lép a lány. Papnőnek állította be – ez komoly változás volt ahhoz képest, hogy az elején értéktelen ágyasnak nevezte. Csakhogy Sára egyre rosszabbul lett minden teljesített feladat után.

Az egyetem elvégzése után úgy érezte, nincs elég szaktudás a kezében, azt látta biztosnak, ha elvégez egy tanfolyamot egy másik városban. Persze minden kezdődött elölről: be kellett számolnia róla, kivel beszélget, hol jár, mivel tölti az idejét. Aztán felbukkant a színen Sára régi barátja, aki ugyanebben a városban lakott, és akit Sárának még tizenkettedik osztályban egyik napról a másikra el kellett hagynia a Nagymester utasítására. 

Miután Nagy-Jenei Zoltán kiakadt és veszekedett Sárával, végül is „elengedte”, azt mondta a lánynak, megengedi, hogy lefeküdjön bárkivel, de mindig tudnia kell, ki a gazdája. 

De álljunk meg itt egy pillanatra, és vizsgáljuk meg, hogyan érezhette  Sára, ha elvetjük a gondolatot, hogy a Nagymester tényleg okkult erőkkel rendelkezik. A kortárs pszichológia képes megmagyarázni, ezért bemutatom,

hogyan működik a bántalmazások egyik legrosszabb, összetett fajtája.

Ha meg kellene nevezni a folyamatot, amellyel Sára szembesült, akkor azt mondhatnánk, hogy traumára épülő, hosszú távú kontrollal van dolgunk, melyben a túlélő internalizálja az agresszort. 

Ahhoz, hogy minél pontosabban meg tudjam fogalmazni, mit élt át Sára a bántalmazó viszonyban, több szakirodalmi alapművet fellapoztam. Természetesen a cikk egésze átesik szakmai lektoráláson is.

A könyv, ami talán legtöbbet segített, még nem jelent meg magyarul. Janja Lalich Bounded Choice című könyve arra keresi a választ, hogy miért maradnak benne intelligens, reflektív emberek is súlyosan kontrolláló rendszerekben. A bounded choice fogalma arra utal, hogy az áldozat döntései látszólag szabadok, valójában azonban belsővé tett ideológiai és érzelmi keret szorításában születnek. Az ideológiai vezető világnézete az egyénben nem külső elvárásként, hanem belső realitásként működik.

Ebben a keretben a természetfeletti vagy 

az okkult erőbe vetett hit nem irracionális, 

hanem a rendszer logikus következménye. Lalich több példát hoz arra, hogy a követők testi reakciókat tulajdonítanak a vezető „energiájának” vagy „haragjának”. A kontroll lényege nem a folyamatos fenyegetés, hanem az, hogy az áldozat maga tartja fenn a rendszert saját testében és gondolkodásában.

Van persze bőven magyar szakirodalom is, ahonnan érteni lehet Sára és a Nagymester viszonyát. Ferenczi Sándor Nyelvzavar a felnőttek és a gyermek között című, alapműnek számító szövegében írja le az azonosulást az agresszorral. A gyermek – vagy alárendelt helyzetben lévő fiatal – a túlélés érdekében belsővé teszi az elkövető logikáját, hangját és szabályait. Ez nem tudatos döntés, hanem adaptív válasz egy feldolgozhatatlan hatalmi helyzetre.

Ez az elmélet segít hozzá annak megértéséhez, hogyan válhat egy tanár mondata belső utasítássá, amely automatikus testi reakciót (pl. fulladást) vált ki – akkor is, ha az agresszor már csak képernyőn jelenik meg.

Judith Herman Traumák és gyógyulás című könyve a „captivity”, azaz fogsághelyzetek pszichológiáját elemzi. Herman ide sorolja a családon belüli abúzust, szektákat, hadifogságot és más aszimmetrikus viszonyokat. Leírja, hogy ezekben a helyzetekben az áldozat elveszíti a saját valóságérzékelésébe vetett bizalmát, és 

az elkövető válik a „valóság mércéjévé”.

A könyv egyik kulcsfogalma az internalizált elkövető. Herman szerint is az elkövető hangja, tekintete, fenyegetése belső pszichés struktúraként működik tovább. Ez magyarázza, hogy egy verbális vagy szimbolikus aktus miért válthat ki azonnali testi reakciókat: a test a korábbi tanulás alapján valós veszélyként érzékeli az ingert.

Mivel a fő hatalmi figura működése a lovagrendben hasonló a szektaszerű működéshez, és a mágikus gondolkodás is jelen van a történetben, segít az értelmezésben Margaret Thaler Singer Cults in Our Midst című szövege. A segítő szakmának ennek az alapművében a szerző részletesen leírja, hogyan jön létre pszichológiai kontroll zárt vagy félig zárt rendszerekben, ahol egy karizmatikus vezető fokozatosan lebontja a követők autonómiáját. 

Külön fejezetet szentel annak, amit „misztikus manipulációnak” nevez: amikor a vezető természetfeletti, spirituális vagy „energetikai” erőkkel ruházza fel magát, és ezt a narratívát következetesen megerősíti rituálékkal, nyelvezettel és érzelmi nyomással.

Singer számos esetet hoz, ahol a követők valós testi tüneteket (fulladás, ájulás, fájdalom, bénulás) élnek át pusztán a vezető szavaira vagy fenyegetésére. Ezek nem pszichózisos tünetek, hanem tanult, kondicionált válaszok, ahol a félelem, a szuggesztibilitás és az internalizált hatalom egyszerre és együtt működik. A „hatalom” érzete így belsővé válik, és a vezető fizikai jelenléte nélkül is hat. 

A test reagál arra, amit az elme már valóságnak fogad el

Segítségemre volt Robert J. Lifton Thought Reform and the Psychology of Totalism című könyve is. Lifton a gondolatreform nyolc kritériumát írja le, amelyek közül az egyik legfontosabb a „misztikus manipuláció”. A gondolatreform egy olyan összetett, strukturált pszichoszociális folyamat, amelyben az egyén valóságérzékelése hatalmi viszonyban fokozatosan átalakul. Ez azt jelenti, hogy a hatalomgyakorló úgy állítja be magát, mint aki a valóság mélyebb törvényeit ismeri, és ezért jogosult mások életének, egészségének vagy sorsának irányítására. A követők így a vezetőt nem egyszerű személyként, hanem kvázi transzcendens autoritásként érzékelik.

Lifton hangsúlyozza, hogy az ilyen rendszerekben a pszichés hatás pszichoszomatikus következményekkel jár. A test reagál arra, amit az elme már valóságnak fogad el. A fulladás, pánik vagy bénultság nem szimuláció, hanem belsővé tett parancs következménye. A vezető szavai „életeseménnyé” válnak a test és a psziché számára. 

Megváltozik az a mód, ahogyan a valóságot értelmezi, és ahogyan saját tapasztalatait értékeli. Ebben a folyamatban az egyén egyre kevésbé támaszkodik külső referenciákra, és mindinkább a hatalmat gyakorló személy vagy rendszer értelmezése válik a valóság elsődleges forrásává.

A világ nem olyan egyszerű, hogy a bántalmazó gonosz, 

főleg ha a behálózás korábbi szakaszában nagyon sok biztonságot is nyújtott. A tanár egész korán megígérte Sárának, hogy kitölti az apai űrt, és akkoriban el is halmozta figyelmességekkel, ajándékokkal a lányt. A túlélő a bántalmazóval szemben ambivalens érzéseket él meg: egyszerre fél és kap valamiféle torz törődést. Az egymásnak feszülő érzések pszichológiai bilincsként funkcionálnak. 

A bántalmazó azt is elhiteti a túlélővel, hogy annak akarata érvényesül. Folyamatosan hangoztatja, hogy a bántalmazott már átlépett határokat, és úgy állítja be, mintha önszántából lenne a folyamatban, így a felelősséget is áttolja rá. 

A Nagymesternek különösen fontos, hogy a lány minden lépésnél deklarálja a beleegyezését. A túlélőt az elkövetett tetteiből fakadó szégyen elszigeteli a külvilágtól, lassan leépülnek a szociális kapcsolatai, és így az életében még inkább központi szerepbe kerül az elkövető. A bántalmazás ezen formájában sokszor annyira evidensen beíródnak a parancsok a túlélő világérzékelésébe és cselekedeteibe, hogy fizikai jelenlét nem szükséges a kontroll fenntartásához. 

Semmi nem mutatja jobban a bántalmazás mértékét, mint az, hogy Sára, aki 

okkult erővel telítettnek hitte a tanárt, 

már annak szavaira érezte a fojtogatást. De mi kell ahhoz, hogy a lány így érezzen? A Nagymester folyamatosan azt a képet erősíti magáról, hogy ő látó, így a fiatal lovagrendi tagokra szuggesztív hatással van. 

Mire ez az eset megtörténik, a tanár már hosszú évek óta „birtokolja” Sárát. A lány nem kérdőjelezi meg a tanár tekintélyét, így annak kiejtett szavai hipnotikus erővel hathatnak rá. Mivel az előző években számos alkalommal fizikailag is bántalmazta, a tanár arra kondicionálta Sárát, hogy a szavak valós veszélyt jelentenek, hiszen korábban érték már retorziók. Így a bántalmazónak elég egy mondat, hogy a testben traumatikus emlékreakciókat váltson ki. 

Ha a túlélő maga is elhiszi, hogy a férfi különleges, misztikus erőkkel bír, ez tovább erősíti a hatalmát. Ilyenkor a pszichológiai fenyegetés testi reakcióvá is átalakulhat.

Sára sebezhetőségének szempontjából mit sem számít, hogy amikor a szexuális visszaélések tetemes része megtörtént vele, már betöltötte a 18. életévét, hiszen bőven azelőtt kezdődtek. A hatalommal való visszaélés ugyanis nem életkori kérdés, hanem a korábban kialakított függés mélységét jelenti. És jól látszik, hogy a Nagymester a kontroll kialakítását jóval a szexuális cselekmények előtt elkezdte. 

Hajnal előtt van a legsötétebb

Sára egy év után visszament Nagybányára, és dolgozni kezdett. Innen kezdődik a gyógyulása története, ugyanis egyik kolléganője, aki nagy empátiával fordult felé, aggódva kérdezett rá, hogy mi a helyzet a tanárral, mert a magyar közösségen belül már sokan beszélik, hogy „szeretője van Nagynak”. Sára nem tudja, mikor lett nyilvános a városban, hogy köze van a Nagymesterhez. Megviselte, hogy szeretőnek tartják, hogy nem látják, mit tett vele a tanár, és nem is látta esélyét, hogy a közösség meg fogja érteni. 

Sára elmondta neki, hogy tartja a kapcsolatot a fiúval, és a Nagymester ettől dühbe gurult. De Sára ezen a ponton úgy volt, hogy nem akarta már magában tartani az elmúlt évek eseményeit. Ebben az időszakban ismerkedett meg a későbbi férjével is.

Innentől mesélje tovább a férj:

„Meghívást kaptam 2017-ben Sára munkahelyére, ahová később többször hívtak kézműves foglalkozást tartani. Ott dolgozott a volt barátnőm ösztöndíjjal, tőle hallottam először, hogy van egy szóbeszéd a helyi történelemtanárról” – magyarázza Béla.

A fiatalember 2018 júniusában találkozott Sárával, elkezdett beszélgetni vele, de minél többet megtudott, annál nagyobb értetlenséggel szemlélte a lovagrendet. „Kérdeztem, mit csinálnak a lovagrendben, nem kaptam konkrét választ, hanem olyasmiket mondott, hogy a mai világban az emberek nehezen fogadják el azt, amit ők csinálnak.” 

Mindenesetre a beszélgetéseik rendszeressé váltak, és Sára elkezdett megnyílni a fiatalembernek. De csak nagyon homályosan és töredezetten mesélt Bélának. Akkor még Sára is úgy gondolta, hogy szerelmi történetben volt a Nagymesterrel, ami balul sült el.

Bélát tizenéves korától foglalkoztatták az okkultista témák, majd ahogy egyre többet tudott róluk, annál inkább elborzadt tőlük. „Mire Sárával elkezdtem beszélgetni, bár félszavakban beszélt, nyilvánvalóvá vált, hogy ez olyan szektaszerű működés, amit sokat tanulmányoztam. Érdekes volt, hogy ő az egyik oszlopos tagja a rendnek, és nem tud róla mondani semmit. Szerintem nekem mondta el először, mik történtek vele. Volt bennem egy kettős érzés, hogy valamit kellene csinálni, hogy megmentsük ezt a lányt, de ahogy egyre többet beszélgettünk, elkezdett egy szerelmi történet is kialakulni köztünk” – meséli a fiatalember.

A következő Főtér Fesztiválra a fiú ismét Nagybányára érkezett.

Ám Sára a megbeszélt találkozójukra nem ment el, a telefonját is a volt tanára vette fel, aki közölte vele, hogy Sára nem szeretne vele beszélni. Ekkor Béla azt mondta: – Akkor viszont találkozzunk mi!

„Nagyon kimért és udvarias volt, de amint szembesíteni próbáltam, agresszívvé vált. Sáráról kezdtünk beszélni, mondtam, hogy amennyiben kell, én harcolok ezért a lányért. Mondta, hogy jó, tulajdonképpen neki felesége van, és »elengedi«” – idézi fél a beszélgetéseken elhangzottakat Béla. 

De nem engedte mégsem. Sára eltűnt. Később azzal magyarázta, hogy Nagy-Jenei tiltja. Eltelt egy év úgy, hogy nem is beszélt Bélával. A lány ekkor volt a mélyponton, ekkor került a pszichiátriára, ahol bipoláris zavarral diagnosztizálták. Amint kezdett jobban lenni, ráírt Bélára.

„Ismét találkoztunk a következő nyáron. Úgy tűnt, hogy rájött arra, hogy igazam volt abban, hogy nincs rendben a kapcsolata Zoltánnal, és akkor másként kezdtünk beszélgetni. Látszott, hogy komoly a baj vele, tudtam, hogy most az a dolgom, hogy jobban legyen. Aztán meglepetésemre két hónap alatt elmúlt a válsághelyzet” – mondja Béla.

A lány továbbra is kapcsolatban állt a Nagymesterrel, de folyamatosan megerősödött a bizalma Bélában, és így enyhült a Nagymester kontrollja fölötte.

Telik az idő, dereng az igazság 

Újabb év telt el, és a lánynak elkezdett feltűnni pár dolog. Például, hogy van vagy tíz e-mail-címe, amelyek létrehozására a tanár utasította, és mindegyiknek a rendhez kapcsolódik a jelszava. Béla mondta, hogy törölje vagy változtassa meg ezeket, hogy ne mindenről a múltja jusson eszébe.

„Elkezdtem olvasni a leveleket, és akkor kezdett összeállni a kép. Sára is akkor jött rá, hogy őt kihasználták, és nem önként volt benne a kapcsolatban, ahogyan azt elhitették vele. Egyesével végigrágtuk magunkat az e-maileken, viszont ez megint nehéz időszakot jelentett Sárának. Inkább töröltük őket, hogy ne is legyen esély arra, hogy a lány elolvassa, és visszaessen a történetbe” – meséli Béla. Néhány e-mailről azért készítettek képernyőmentést, ezek szerkesztőségünk birtokában vannak.

2019-ben aztán Sárának eszébe jutott, hogy Nagy-Jenei Zoltán említette, hogy mások is voltak. A pár elkezdte kettesben felkeresni az embereket. 2023-ig puhatolóztak, utána már kapcsolatba is léptek Zitával és Nórával. Béla és Sára akkoriban költözött vissza Magyarországról Nagybányára, és szinte azonnal meg is kereste őket Örs (hamarosan bemutatjuk az ő történetét is) és egy barátja azzal, hogy mivel látják, hogy Sára jobban van, jöttek megtudni, „hogyan lehet jobban lenni”. 

Aztán egyszer csak, amikor már Béla úgy gondolta, biztos a dolgában, bement az iskolába. Kérdezte Mastan Eliza igazgatónőt, hogy ő hallott-e valamit. Az igazgatónő mondta, hogy persze, már a piacon is ezt beszélik, de egyetlen diák sem tett írásos panaszt. A szóbeszéd csak pletyka, ő azzal nincs, amit kezdjen. 

Sokadik történet ez, ahol azt látjuk, hogy tanár kollégák vagy az iskola vezetősége nem lép hasonló esetben, pedig ilyenkor a bűnüldözési hatóságokat és a gyermekvédelmi igazgatóságot is értesíteni kell. Aki ezt nem teszi meg, maga is büntetőeljárásban találhatja magát. Erre később visszatérünk.

Ismerkedjünk meg egy másik túlélővel 

Nóra kissé magányos lány volt, nehezen teremtett kapcsolatokat a többiekkel, sokszor érezte marginalizálva magát. Nagy-Jenei Zoltán már hetedik és nyolcadik osztályban is felajánlotta neki, hogy csatlakozzon a lovagrendhez, de különböző okokból végül csak kilencedikes korában csatlakozott. Korábbi, általános iskolai osztályából nagyjából nyolcan voltak tagok.

A 2020-as évek elején érettségizett lány azt mondja, hogy annyira fokozatosan történt meg vele grooming, hogy nem vette észre. „Kopjákra voltunk osztva, engem maga mellé osztott, én voltam a legalacsonyabb a rangsorban, én voltam a szolgálólánya.15–16 éves voltam, segíteni kellett neki felöltözni, teljesen meztelenül is láttam. Elvárta, hogy meztelen legyek közben” – sorolja a megdöbbentő részleteket. Nagy-Jenei mindent megideologizált neki.

Nóráék idején is tilos volt alsóneműt viselni. Ő is úgy emlékszik, hogy akkor vezették be, holott a két lány esete között legalább öt év telt el. Az ellenőrzés továbbra is úgy ment, hogy a Nagymester vagy valamelyik lovag megtapogatta a lányokat, volt, hogy mások előtt 

Nóra azonban rosszabbul járt, mint a többiek. Őt a tanár folyton behívta a sátrába, meg kellett mutatnia, hogy nincs rajta alsóruha. Néha ilyenkor meg is érintette, azt mondta, hogy „ellenőriznie kell, hogy hogyan fejlődik”, megfogta a fenekét és melleit, kérdezgette, hogy él-e már szexuális életet. Azt mondta, hogy amíg a lány „tiszta”, addig nem fognak vaginálisan hozzáérni, de azoktól, akik már nem tiszták, elvárják, hogy kielégítsék a magasabb rangú tagokat, már amennyiben feljebb szeretnének jutni a ranglétrán, és nem maradnának örökre szolgálólányok.

A férfi folyamatosan „prédikált”, ideologizálta a tetteit, készítette elő a lányt a következő fázisra.

A tantárgy neve: bevezetés a szexuális abúzusba

Úgynevezett „képzéseket” tartott minden lovagrendi tagnak, de Nóra „képzése” tulajdonképpen a szexuális abúzus különböző fokozataiba való bevezetés volt. Sokszor elmondta, hogy mi a cél: kifejtette, hogy a különböző rituálékat neki „papként” hatalmában áll elvégezni. Például a szűz lányokat kehelynek lehet használni és testüket rituálé asztalnak. 

„Azt mondta, hogy velem meg szeretné csinálni, hogy kivisz az erdőbe, ahol van neki egy épített oltárja, és meghint engem a lovagjaival, azaz rám ejakulálnak közösen, és magyarázta, hogy ez teljesen természetes középkori rituálé, ha megcsinálják, az megvéd engem az ártó erőktől” – ecseteli a lány. 

A férfi szerepe szerint pap, és ha a középkorban valaki pap volt, akkor a Nagymester szerint jogában állt megvizsgálni, hogy a házasság előtt álló lány szűz-e. Egy másik módja is lett volna, hogy a lány „szentséget” és „védelmet” nyerjen: ahhoz „a magot magába kéne fogadni”, vagyis a Nagymestert és két lovagját ki kellett volna orálisan elégítenie. Azért orálisan, mert szűz. Ha már nem lesz az, akkor majd behatolással is.

A „képzések” gyakran az iskolában voltak, az osztályteremben. 

A Nagymester elvárta a lánytól, hogy mindig legalább egy félórát meztelen legyen. Végig kellett sétálnia az osztályban, a férfi meg gyakran megérintette.

Hogy megtudjuk, miért nem tűnt fel senkinek, hogy a tanár diáklányokkal él vissza az osztályteremben tanítás után, megkerestük Váradi Izabellát, a Németh László Elméleti Líceum akkori igazgatóját. Váradi azt mondta, soha nem hallott pletykákat arról, hogy Nagy-Jenei visszaélne a hatalmával. Szerinte a diáklányok rajongtak érte, de ezt a tanár jól kezelte. Elmondta, hogy nemcsak neki, számos tanárnak volt kulcsa az iskolához, mégpedig azért, mert nem volt kapusszolgálat – a minisztérium nem hagyta jóvá ennek költségét többszöri kérésre sem. 

Amikor megkérdezem Nórát, milyen érzésre emlékszik ezekből az alkalmakból, habozás nélkül vágja rá, hogy a félelemre. „Bár sosem fenyegetett, féltem. Nem is magamért, hanem mondjuk, hogy bántja a családomat. Nagydarab ember volt, azt állította magáról, hogy ért a fegyverekhez” – mondja a lány. Egyrészt a félelem miatt, másrészt szociálisan elszigetelt volt már akkor is, amikor a rendbe belépett, és mióta a tanár befolyása alatt állt, még inkább. Egyre közelebb jutottak oda, hogy a lány három lovagot kelljen egy erdei oltáron kielégítsen orálisan, vagy pedig engedni magára ejakulálni.

Ennél a pontnál el kell mondani, hogy egy alkalommal, ha a lány jól emlékszik, akkor 2017 táján

a Nagymester fényképet is készített a meztelen lányról. 

Azt mondta, azért kell, hogy a múzsája legyen. Nagy-Jenei ugyanis költőnek érzi magát, mindenféle szövegeket ír, és mióta lehet, mesterséges intelligenciával zenésíti meg őket metál stílusban. A fotózás után letett 50 lejt az asztalra, és elment.

Nóra megosztott még egy aggasztó történetet, amely a meztelenül lefotózása előtt történt. A rend, ahogy Sára esetében pár évvel korábban, ezúttal is egy középkori fesztiválon vett részt Visegrádon, ahol ilyenkor sok hagyományőrző egyesület gyűl össze. Nóra ekkor 17 éves volt. A Nagymester sátrában kellett aludnia, egy másik sátorban a lovagok laktak. Érdekes, de számos tanú szerint gyakran előfordult, hogy amikor a felesége elkísérte a tanárt, nem együtt aludtak, a nő legtöbbször több más lánnyal panzióban szállt meg. Ezúttal is így történt.

A második éjszaka a tanár arról számolt be a lánynak, hogy egy hagyományőrző egyesületből „cserére” kérték ki őt, és felajánlották a saját „szajhájukat”. Annak nevezték azokat, akik még nem voltak összeházasodva, de már nem voltak szüzek. 

Nagy-Jenei azt ecsetelte, hogy Nórát nem adhatta oda, hiszen ő még szűz, de így a másik egyesületből csereként felkínált lánynak azon az éjszakán a saját csoportjában az összes lovagot ki kellett elégítenie. Annak ugyan Nóra nem volt tanúja, hogy a csoportos aktus megtörtént volna, de előző nap látta a kislányt, aki szerinte maximum 15 éves lehetett. Látta azt is, hogy a rendje férfi tagjai folyton hozzáérnek, egy idősebb lovag megmarkolta a fenekét például. Sajnos Nóra nem biztos benne, melyik lovagrend is volt ez, ha valaki magára ismer a történetben, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot.

Szerencsére odáig végül nem jutottak el az abúzusában, hogy egy erdei oltáron kelljen három lovag „áldását” fogadnia. Viszont Nagy-Jenei tényleg a terv szerint kívánt haladni, mert egy alkalommal – úgy 2019 táján járhatunk ekkor – nem csak ő volt az osztályban „a képzésen”, hanem egy másik, Szika Levente nevű lovag is. Meg kellett mutatnia a két férfinak, hogy még szűz, a Nagymester hozzá is érhetett.

Ez volt a pont, ami után Nóra fellázadt, és kitálalt a barátnőjének. 

Zita, a barátnője ugyanis éppen érdeklődni kezdett arról, hogy habár körülbelül egyszerre léptek be a rendbe, Nóra hogyan jutott nála sokkal gyorsabban a hierarchiában előre. Mivel Zita a saját értelmezése szerint meglehetősen autonóm személyiség volt, akinek nem lehetett csak úgy utasításokat adni, vele a tanár nem próbálkozott. Zita elképedve hallgatta, mi is volt az ára a szintlépésnek, majd eldöntötték, hogy akit csak tudnak, el fognak tántorítani Nagy-Jeneitől.

Nóra nem volt hajlandó többé a „képzésre” menni. Erősen depressziós tünetei voltak, és öngyilkossági gondolatokkal is küszködött. „Zita tartotta bennem a lelket, nélküle biztosan véget vetettem volna az életemnek” – mondja hálásan. A szüleinek a mai napig nem beszélt a történtekről. „Úgy gondoltam, hogy hiába mondanám el nekik, az iskolában pedig az én szavam lett volna az övé ellenében” – idézi fel.

Megkerestem Zitát is, aki teljes mértékben megerősítette egykori barátnője történetét, és további részletekkel is tudott szolgálni. „Kicsit kakukktojás voltam az egész történetben”, mondja Zita, akinek később árulta el valaki, hogy a Nagymester azért választotta ki, mert befolyásolhatónak hitte. Zita arra tippel, hogy azért, mert apa nélkül nőtt fel. Viszont Nagy-Jenei alaposan melléfogott vele.

A tanár hamar rájött, hogy Zita  túl karakán és bátor, ezért hanyagolta és „képzéseket” sem tartott neki. „Nem értettem mi történik, és rosszul esett. Egyszer 16 évesen elmentünk egy túrára, mindenkit elvitt egy négyszemközti sétára, megbeszélni, hogy hol a helye a rendben. Épphogy nem könyörögtem, hogy mondja el, miről szól, én miért nem mehetek, és miért csak engem hagy ki. Mondta, hogy azért, mert »ez nem magának való«. Erősködtem, hogy mondjon már egy példát, miért is nem nekem való. De nem akart. Annyit mondott, hogy minden egyes lépés után megkérdezi, hogy lehet-e tovább menni, a folyamat a lányok bevonásával történik” – meséli Zita

A lány nem értette azt sem, mi történik a barátnőjével, aki egyre távolodott tőle, mondván, sok a tanulnivalója. „Egyszerre olyanná vált, mint egy robot – mondja Zita az akkori Nóráról. – Nagyon szervilis volt, nem kezdeményezett, mintha nem lenne saját akarata.” 

Végül aztán Zita nem erőlködött többet, úgy értelmezte, hogy a barátnőjének nem olyan fontos kettejük barátsága. Csak két év múlva értette meg, mi is történt, amikor Nóra elmondta neki, hogy a Nagymester elhitette vele, hogy kizárólag benne szabad megbíznia.

Zita történeteiből kitűnik, milyen volt a rendben az alaphangulat.

„Volt egy szituáció, Békéscsabán voltunk fellépésen, sátrat húztunk, íjaztunk, és az övemre rá volt kötve a szütyőm. Nem vettem észre, hogy leesett a földre, egyszer csak látom, hogy a tanár felemeli, és mutatja, hogy nála van. Kérdeztem, hogy visszakaphatom-e. Mondta, hogy igen, de jár érte büntetés. Mondta, hogy menjek be a sátrába, beszéljük meg, mi legyen az. Egy verset kellett írjak az akkori táborról, az lett. De bekukkantott a sátorba egy lovag, Habina Róbert, és kérdezte, hogy mit csinálunk kettesben. A tanár elkezdte vontatottan mondani, hogy ez a lány elvesztette a szü – tyő – jét. Mire Habina kikerekedett szemekkel, hogy: – A szü-mijét vesztette el?” – így poénkodtak az előttük álló, 15-16 éves lányon.

Ha a Nagymester nem is, úgy tűnik, Habina kiszemelte a lányt. Egy csoportfotózáson rátette a kezét a lány fenekére, de ő kificánkolta magát a helyzetből. Máskor hazafelé tartottak, a lány félálomban ráhajtotta a fejét Habina vállára. Az előttük ülő megfordult, és megjegyzést tett Habinának: „na, látom megkaptad, amit akartál”. A lovag nem válaszolt, csak halkan nevetett, a lány tette magát, hogy alszik, de nyilvánvalóvá vált, hogy Habinának mi a szándéka. Zita azt mondja, természetesnek tekintették, hogy a rendben több huszon-harmincéves férfi van, akik állandóan bepróbálkoznak 14-16 éves lányoknál.

„Volt egy fiú, akinek tetszettem, de barátok voltunk. Én 16 lehettem, ő elsőéves egyetemista, és gondolta, hogy több időt töltsön velem, beiratkozik ő is a Turul-Sas Hagyományőrző Egyesületbe. A tanár tudta, hogy az én ajánlásommal érkezik, elmentek egy kocsmába beszélgetni, és a fiúnak azt mondta, a lányok szépek, ügyesek, kedvesek és engedelmesek, de én öntörvényű vagyok, velem nem lehet mit kezdeni, hagyjon engem” – meséli Zita, aki utólag természetesen nem bánja, hogy nem részesült a Nagymester kiemelt figyelmében.

„Úgy érzem magam, mint egy ló, akin szemellenző volt” 

– meséli a lovagrend egy volt tagja, aki sokáig még azt sem vette észre, mi történik az egyik legközelebbi barátjával. Így nem tartja furcsának, hogy másnak is hasonló lehetett a tapasztalata.

És valóban, a cikk megírása során mi is beszéltünk olyan személlyel, aki éveken keresztül egyesületi tag volt, majd a középiskola után még sokáig segített azt működtetni, és azt mondja, fogalma sem volt, hogy Nagy-Jenei képes lenne ilyesmire. 

Bár Nóra és Zita mindent megtettek, hogy társaikat elrettentsék és megvédjék a lovagrendtől és Nagy-Jeneitől, alapos okunk van feltételezni, hogy a tanár még utánuk is behálózott valakit.

Lovagi álmok fiúszemmel

Örs már nagyon korán, harmadikos kisgyerekként, 2014-ben csatlakozott, miután elment egy táborba és megtetszett neki a hangulat. Érdekelte a lovaglás, az íjazás, a lovagi élet. Elmesélte, hogy ekkoriban minimum évi két túra biztosan volt. Az egyik november 4-én, Szent Imre születésének napján, mert Imre volt a rend védőszentje, a másik pedig május 20. környékén, ami a lovagrend alapítását ünnepelte. 

A túrák rituáléja, hogy megérkeznek egy Nagybányáról könnyen elérhető, közeli helyszínre, pihennek kicsit, majd a Nagymester elvonul hallótávolságon kívül, és mindenkit külön magához hivat. Ilyenkor mesél a lovagrendről, eszmeiségről, ideológiáról, de sokszor a lányok „képzése” is itt történt. 

„Nyolcadikos lehettem, amikor kiderült, hogy nem szabad fehérneműt hordani, erre nagy hangsúly volt fektetve. Nem tetszett a szabály, néztem, hogy ez most tulajdonképpen miért is fontos. Miközben vívás, lovaglás stb., ami a lovagi világhoz tartozott volna, nem is volt a rendben” – panaszolja Örs. Elmeséli, hogy nem értette ugyan, hogy mire jó, de az egyik túrán kőből építettek egy oltárt, minden indoklás nélkül. „Körbe kellett állni, és Zoltán mondott egy imát, de nem volt benne semmi felháborító” – mondja a fiú, aki aztán később megtudta, mire is való az építmény.

Kilencediktől egyre furcsábbak lettek a történetek. Összejött egy lánnyal, nevezzük Zselykének, aki szintén csatlakozott a rendhez. Kilencedik végén elmentek egy Rákóczi-táborba, ahol Nagy-Jenei Zoltán volt a felügyelő tanár, csak hárman voltak. Amikor hazafelé jöttek, a vonaton a tanár elkezdett arról beszélni, hogy a szentek valamiféle szellemi lények, és kapcsolatba lehet lépni a szellemi világgal. „Ehhez szükség van egy kifektetett női testre, és ezen keresztül lehet kommunikálni a szellemekkel. Mondtam, hogy ez eretnekség, és azt hiszem realizálta, hogy velem nem lehet. Megkérte viszont a barátnőmet, hogy vonuljanak el egy másik fülkébe, és el is mentek úgy egy fél órára” – eleveníti fel az egyik furcsa jelenetet Örs. Később a lány azt mondta Örsnek, hogy nem mesélhet arról, amiről beszéltek.

Aztán később történt az iskolában egy eset: 

az egyik lány meztelen fotót küldött magáról egy srácnak, az meg továbbküldte másoknak, és elterjedt a kép. A Nagymester megpróbálta rávenni Örsöt, hogy szerezze meg számára a fotót, állítólag azt mondta, mivel a lány anyukája a suliban dolgozik, még szüksége lehet rá valamikor. „Én mondtam, hogy ez nem túl lovagias dolog, és utána már nem is igazán beszélt velem” – mondja Örs. Viszont a barátnőjével egyre többet, és a fiú úgy vette észre, hogy ezzel párhuzamosan a lány egyre kevésbé a saját véleményét hangoztatja.

„Jött a Covid 11. osztályban, néha találkoztam Zselykével, és egy idő után feltűnt, hogy ahányszor találkozom vele, mindig van egy hívása a tanár úrtól” – emlékszik vissza a fiú, aki felfedezett a lány szobájában egy régi kelyhet. Kérdezte, hogy mi az, de a lány azt mondta, egy régiségvásáron találta, és megtetszett neki. A fiú azt is látta, hogy vágások vannak a barátnője combján, amire az volt a magyarázat, hogy a stressz miatt.

Örs ekkoriban teljesen eltávolodott a lovagrendtől, de vágyott a közösséghez tartozni, ezért a járvány második időszakában visszatért. „Úgy voltam vele, hogy én csinálom, ami nekem tetszik, nem érdekel már a szintlépés, de a fellépéseket szerettem, meg a lovagi életmód is érdekelt”. Közben egyre kevésbé értette a barátnőjét, így szakítottak is. 

2022-ben a rend a nagykárolyi kastélynapokon vett részt. Hárman voltak a sátorban: ő, Habina Róbert és a volt barátnője. A fiú éjszaka cuppanó hangokra ébredt, és megdöbbenve látta, hogy a volt barátnője a lovagot éppen orálisan elégíti ki. Az éjszakát ezek után kint töltötte, majd reggel elmondta Nagy-Jenei Zoltánnak, hogy mi történt, aki botrányosnak nevezte az esetet, de végül nem lett semmi következménye. A fiú elkönyvelte, hogy ennyit a keresztény lovagrendről, nem ment többé arrafelé.

Kislányokkal fürdik a kádban

Tavaly ugyanebbe az oktatási intézménybe járó általános iskolás lányról az osztálytársai körében elterjedt az a szóbeszéd, hogy „szerelmes a tanárába”. Az állítás nem felelt meg a valóságnak. A pletyka egy másik, a gyerekek között ismert érzelmi kötődés félreértéséből és az intézményhez kapcsolódó korábbi szóbeszédekből alakult ki. Az osztálytársak több, egymástól független információt mostak össze, amiből végül egy olyan történet formálódott, amit Nagy-Jenie fel tudott használni, hogy megpróbálja a közvéleményt manipulálni.

A kislányt emiatt rendszeresen gúnyolták és zaklatták az osztályban. Az ügy a szülők számára akkor vált láthatóvá, amikor az iskola behívta őket egy igazgatósági egyeztetésre a kialakult helyzet miatt. Elmondásuk szerint ekkor szembesültek azzal, hogy az osztályközösségen belül tartós bántalmazás zajlott. 

A történtekkel párhuzamosan az osztályban elhangzott egy másik, súlyos tartalmú kijelentés is, amely Nagy-Jeneit érintő, szexuális visszaélésre utaló állítást fogalmazott meg. A közlés gyorsan terjedt a gyerekek között. Egy 11 éves kisgyerek azt állította, látta a tanárt fiatal lányokkal fürödni.

Függetlenül attól, hogy az állítás igazolható-e, gyermek szájából elhangzó, ilyen tartalmú közlés nem kezelhető puszta pletykaként. Jelzésértékű információ, amely gyermekvédelmi szempontból azonnali dokumentálást és kivizsgálást igényel.

A szülők szerint az iskolavezetés tudott arról, hogy ilyen tartalmú kijelentések terjednek az osztályban, ennek ellenére nem indult külön gyermekvédelmi jelzés vagy eljárás. A kislány szüleinek elmondása alapján az igazgatósági egyeztetésen az érintett pedagógus is jelen volt, noha a találkozót egy gyermek elleni tartós zaklatás miatt hívták össze.

A szülők úgy érezték, a megbeszélés fókusza nem elsősorban a bántalmazott gyermek védelmén és a helyzet megoldásán volt, hanem az intézményen belüli szerepek és érintettségek tisztázásán.

Gyermekvédelmi szempontból súlyos szakmai hiba, ha egy olyan egyeztetésen, amely kiskorút érintő bántalmazásról szól, jelen van olyan felnőtt, akinek az ügyben bármilyen érintettsége felmerülhet. Ha az a hír terjed Nagy-Jeneiről, hogy a kislány szerelmes volt belé, illetve a lány egy osztálytársa azt állította, hogy a tanár kiskorúakkal fürdik együtt, nem lehetett volna ott még akkor sem, ha úgy tűnik, nem volt közvetlen köze a kislány rosszullétéhez. Ilyen helyzetben alapelv, hogy az eljárást befolyásolni képes szereplőket el kell különíteni a döntéshozataltól, biztosítva a szülők befolyásmentes tájékozódását és a gyermek érdekeinek elsődlegességét.

Az iskola nem ismerte fel és nem lépett

A szülők szerint a Németh László iskola pedagógusai nem ismerték fel időben a kislányt érő rendszeres zaklatást, és nem léptek fel a bullying ellen. A gyerek tartós bántalmazása, az önsértés megjelenése és az osztályban elhangzó, szexuális tartalmú kijelentések mind olyan jelzések, amelyek egyenként is azonnali gyermekvédelmi beavatkozást indokolnának. Együttes megjelenésük súlyos intézményi kudarcra utal.

Az ügy kezelése nem egyedi tévedések sorozataként értelmezhető, hanem rendszerszintű problémaként: a bántalmazás jelei nem váltottak ki azonnali intézményi reakciót; a gyermekvédelmi kockázatot összemosták az intézmény reputációjának védelmével; a hatalmi pozícióban lévő felnőtt jelenlétét normalizálták egy krízishelyzetben. Mindez olyan működési mintára utal, amelyben a gyermek biztonsága nem elsődleges szempont, hanem csak akkor kerül fókuszba, amikor a helyzet már súlyos, nyilvános vagy nehezen kezelhető.

„Visszakaptam a lányom” – mondja az anya, miután beszámol róla, hogy a kislányt inkább elvitték más iskolába. Azóta teljesen felépült, jelenleg nincs jele a korábbi problémáinak. 

Nagy-Jenei tevékenysége számtalanszor kibukhatott volna.

Sőt még cikk is született róla, igaz, nem publikálásra. Néhány évvel ezelőtt egy fiatal újságíró, Hekman Johanna egyetemi vizsgára kapott feladatot: tényfeltáró cikket kellett írnia. Johanna maga is a suliba járt, Nórával véletlenül kezdett beszélgetni, az ő történetét írta meg. Amikor az egyetemen a tanára elolvasta, bátorította ugyan, hogy közölje, de a lány felmérte, hogy nem menne át a közvéleményen. 

Amikor tudomást szereztem a cikkről, megkerestem Johannát. Azt mondta, még nyolcadikos sem volt, amikor egy tizenegyedikes lány figyelmeztette, hogy óvakodjon a Nagymestertől, és ne maradjon egyedül vele órák után. Elmesélte neki, hogy a történelemtanár a nyári táborban azt kérte egy diáklánytól, hogy vetkőzzön le. Johanna nem kerekített ennek nagy feneket, de végül a suliban távolságot tartott a tanártól, nem a diáklányokkal kapcsolatos hírek miatt, hanem mert taszították Nagy-Jenei szélsőjobb nézetei. 

A lány aztán mást nem hallott a témában az iskolaévei alatt, az egyetemi időszakában ismerkedett össze Nórával. Utóbbi megkérte Johannát, mondja el minél több embernek, hogy Nagy-Jenei veszélyes. Johannának ekkor jutott eszébe a régi figyelmeztetés, elkezdett erről beszélgetéseket kezdeményezni. Ennek eredményeként egy közös barátnőtől megtudta, hogy órák után az osztálytársát bent tartotta a tanár, és megkérdezte tőle, mit tenne, ha megkérné, hogy levetkőzzön. 

A helyi magyar közösség reakciója

Markó Hajnal, a helyi magyar kulturális központként működő Teleki Ház programszervezője már a kilencvenes évek elején hallott Nagy-Jenei Zoltánról. Fiatalok mesélték neki, hogy Zoltán korábbi barátnőjével beteges dolgokat művelt. Azt nem tudjuk, ki volt ez a barátnő. 

Markó akkor szembesült ismét a történettel, amikor az egyik bántalmazott lány egy ideig náluk dolgozott. Akkor a tanár többször megjelent az irodában, előfordult, hogy „valósággal kiparancsolta a lányt”. „Nagyon poszesszívnek tűnt. Vagy kivitte az udvarra a lányt, vagy elvitte valahová, és nem tűrt ellentmondást, azt mondta, hogy fontos”. 

Markóék azt gondolták, „szerelmi viszony” lehet köztük. Akkoriban a városban nyílt titok volt, hogy a lány és a tanár között van „valami”. Markó nem került bizalmas viszonyba a lánnyal,, de annak egy kolléganője utalt arra, hogy nagyon nagy a baj a lány körül. Markónak az is furcsa lett, hogy a tanárnak az első és a második felesége is tanítványa volt és ez a lány is. 

Markó Hajnal később, miután évek múltán beszélt a bántalmazott lánnyal, elkezdte félteni azokat, akikkel Nagy-Jenei kapcsolatba került vagy kerülhetett. Akiről úgy látta, hogy veszélyeztetett lehet, annak figyelmeztette a szüleit, hogy ugyan nem tud semmi biztosat, de azért legyenek óvatosak. Szerinte a célpontok a kissé magányos, magyarságtudatukban erős, értelmes lányok lehettek. 

A színjátszóköri jelenet megmutatja a dinamikákat

Moldován Blanka színész a Szatmárnémeti Északi Színházban, de nagybányai születésű, szintén a Németh Lászlóban tanult. „Soha semmi atrocitásom nem volt ezzel az emberrel, remek pedagógus, kreatív feladatokat osztogatott, díjazva volt a kreativitás, voltam vele kettesben, soha semmi ilyesmi nem történt”  – idézi fel diákéveit. Olyat sem érzett, hogy a nőket kevesebbre tartaná.

Elmondja, hogy a tanárt körbelengte egy rajongás a diáklányok részéről, lévén hogy magas, jó kiállású, és az egyetlen fiatal férfi tanár volt. Moldován úgy emlékszik, Nagy-Jenei nem utasította vissza explicit módon a rajongást, látszott rajta, hogy tetszik neki, de nem gondolta volna, hogy ennél tovább menne.

A Teleki Ház vezetői 2021-ben kérték fel Moldován Blankát és akkori férjét, hogy indítsanak színjátszókört, miután a pár korábban színjátszó táborokat vezetett ugyanott. A feladat az volt, hogy készítsenek egy előadást az évad végére. „Próbálgattuk, hogy mi menne, és egyszer csak bedobtuk az iskolán belüli konfliktus témát, hogy alkossanak jeleneteket rá” – meséli. 

„Feltűnt, hogy ebben a körben a hatból két vagy három jelenet az iskolai tanárai által elkövetett szexuális visszaélést ábrázolta. Nem neveztek nevén senkit, de egyik jelenetben a tanár kulcsra zárja az ajtót úgy, hogy diákokkal van bent. Látszott, hogy valami tapasztalati dolgon alapul a gesztus, mindenkinek valahogy ismerős volt. A kulcsra zárásra mindenki bólogatott, vagy reagált valahogy. Összenéztünk a párommal, és hirtelen nem tudtam, hogy morálisan milyen felelősségem van. Kérdeztem, hogy olyan dolog-e, ami megtörtént. Fura volt. Volt, aki lazán azt mondta, persze. Volt, aki összenézett valakivel, és mondta, hogy nem, volt, aki csendben bólogatott. Úgy döntöttünk, hogy jelezzük a minket foglalkoztató intézmény felé a dolgot”. Ez 2019 környékén történt.

Az intézmény vezetői, Markó Hajnal és Dávid Lajos nem emlékszik rá, hogy Moldován és akkori párja jelezte volna, hogy mi bukott ki a színjátszó körön.

Eljött 2024, többen szerettek volna tenni valamit, de végül minden kezdeményezés kudarcba fulladt. Egyrészt ekkor történt, hogy a kislányról, akit bullyingoltak, és akinek fentebb érintőlegesen tárgyaltuk az ügyét, az a hír kezdte járni az iskolában, hogy szerelmes a tanárba. Ekkor ment be Béla a suliba, és próbálta cselekvésre bírni Mastan Eliza igazgatót, aki viszont Béla szerint nem volt hajlandó lépni.

Közben a Teleki Háztól Markó Hajnal és Dávid Lajos, miután beszélt Zitával – Nóra karcosabb barátnőjével, akit nem hálózott be a Nagymester –, azt javasolta a lánynak, hogy találkozzon a helyi RMDSZ-elnökkel. A lány ennek eleget tett. Zita elmesélte Pintér Zsoltnak, amit tud. Emlékei szerint Pintér többek között kifejezte aggodalmát az ügy és a közelgő választások, valamint a magyar iskola imázsa miatt.

Na és mi lesz a magyar lányokkal? – kérdezte Zita.

Az RMDSZ reakciója

Természetesen megkerestük Pintér Zsoltot, aki kizárólag e-mailben volt hajlandó válaszolni. „Felkeresett egy személy 2024 júliusában, aki arról beszélt, hogy évekkel korábban kollégái elszenvedői voltak bizonyos visszaéléseknek. Arra biztattam az illető személyt (és 2-3 másik fiatalt, akik online kerestek, és írtak rám) hogyha ismernek ez ügyben bántalmazott (volt) diákokat, hogy feltétlenül mielőbb forduljanak az illetékes hatóságokhoz, hiszen az ő hatáskörükbe tartozik, hogy nyomozást indítsanak. Ugyanakkor felajánlottuk az érintetteknek egy megfelelő ügyvéd szolgáltatásait, támogatást, amennyiben feljelentést tesznek” – írta a helyi RMDSZ vezetője.

⁠Az e-mailjéből kiderül, hogy a tanfelügyelőséggel egyeztetve szorgalmazták, hogy az iskola tartson belső kivizsgálást, és végezzen a diákok körében szakszerű felmérést az esetleges bántalmazások felderítése végett.

„⁠Annak ellenére, hogy ezeket a lépéseket megtettük, tudomásunk szerint 2024-ben nem történt konkrét hatósági feljelentés az ügyben senki részéről. Az iskolai vizsgálatok sem hoztak nyilvánosságra olyan eredményt, amely fényt derített volna az esetleges zaklatásokra” – írja Pintér Zsolt.

Mindezeket a lépéseket megelőzte egy találkozó, amin részt vett Mastan Eliza igazgató, Petki Gyula tanfelügyelő, Hitter Anna főtanfelügyelő-helyettes, Pintér Zsolt RMDSZ-elnök, Papp Zsolt alpolgármester, Hekman Andrea, az RMDSZ ügyvezető elnöke. A találkozót Markó Hajnalék kezdeményezték, akik szerették volna, hogy Béla is részt vegyen ezen, de Pintér nem egyezett bele. 

Mindannyian aggódtak amiatt, hogy az ügy a szórványközösség egyetlen magyar iskoláján csattan. Markó úgy emlékszik, csak ők ketten – Dávid Lajos és Markó Hajnal – voltak, akik hitelt adtak a lányok szavainak, és „valamennyire” Hekman Andrea. A többiek azzal hárítottak, hogy „nem lehet szóbeszédekre alapozni, és 

a lányok menjenek, tegyenek feljelentést”.

Tehát hiába volt széles körű tudás arról, hogy Nagy-Jenei mit követett el több volt diákjával, és hiába tudta ezt a helyi RMDSZ-vezetés is, egy évig nem történt feljelentés az ügyben. Tavaly ismét tetőfokára hágtak az indulatok Nagybányán. Megjelent ugyanis a cikkünk az Átlátszó Erdélyen az Osonó színházműhelyben történt érzelmi és szexuális visszaélésekről, egy helyi fiatalember pedig megosztotta ezt a helyi legnagyobb magyar Facebook-csoportban. Bejegyzésében utalt arra, hogy van egy tanár, akiről azt állítják egyesek, hogy visszaélt velük szexuálisan, és lám, nincs semmi következménye. 

Ez után döntött úgy Moldován Blanka, a színjátszó csoportot vezető színész, hogy petíciót indít. Ebben nem nevesítette Nagy-Jeneit, de kérte az iskolát, hogy vegye komolyan, és vizsgálja ki a vádakat. 234 aláírás érkezett, köztük több olyan hozzászólás is volt, amely szexuális helyzetekre vagy egyéb megalázásokra utalt. 

Mindeközben úgy tűnt, az RMDSZ pánik üzemmódba kapcsolt. Egyik nap azt írták a közösségi médiában, hogy azonnali lépések következnek a szervezet részéről. Ezt többen értelmezték ezt úgy, hogy feljelentést tesznek, de másnap világos lett, hogy nem fognak, azt írták, az abúzust túlélők feladata a hatóságokhoz fordulni. 

Végül 2026 elején a hivatalos válasz: 

„Hivatalos kéréssel fordultunk a Máramaros megyei Főtanfelügyelőséghez, miszerint jeleztük a Facebook-bejegyzés tartalmát és azonnali lépéseket kértünk részükről az ügy tisztázása végett. Másnap részletes választ kaptunk a Tanfelügyelőségtől, amelyben jelzik, hogy az intézmény feljelentést tett a megyei rendőrségen és azonnali lépéseket kért az iskola részéről is. Ugyanakkor, június 6-án, egyeztetve az RMDSZ országos vezetőségével és annak jogi szakértőjével, kérvényt nyújtottunk be a Megyei Rendőrséghez, amiben arra hivatkozva, hogy az RMDSZ egyik alapfeladata a magyar oktatás maximális védelme, arra kérjük a hatóságokat, hogy segítsék elő az ügy tisztázását, hiszen közösségünk és gyermekeink védelme az első számú prioritásunk” – írják egy akkori közleményben és a nekem küldött válaszban.

Mi is küldtünk kérdéseket a Máramaros Megyei Rendőrkapitányságnak annak érdekében, hogy kiderítsük, pontosan hány feljelentés érkezett, de elutasították a válaszadást, mondván, nem közérdekű az információ, amit kérünk. Mindenesetre szerkesztőségünk birtokában van olyan dokumentum, melyen szerepel az ügyirat száma, és többen is jelezték nekünk, hogy tettek már vallomást a nyomozóhatóságnak. Forrásaink szerint az ügyben felmerült a gyanú, hogy jelenleg is van kiskorú sértett. Továbbá az Átlátszó Erdélynek olyan sértettről is van tudomása, aki a nyilvánosság előtt még nem mondta el történetét, de a  nyomozóhatóságnak már igen. 

Cikkünk megjelenése napján, két héttel azután, hogy kérdéseket tettünk fel a rendőrségnek, 2026. február 13-án a ProTV is hírül adta, hogy a rendőrség szexuális bántalmazás után vizsgálódva házkutatást tart egy, a Németh Lászlóban tanító tanárnál, és két volt diáknál. 

A Nagymester nagyot húz

Nagy-Jenei manipulációval lépett színre a botrányok közepette: tavaly nyáron megpróbálta úgy beállítani, mintha az elsődleges vád feléje az egy évvel azelőtti eset lett volna, amikor is a bajban lévő kislányról híresztelték, hogy szerelmes lenne belé. A tanár a közösségi médiában felkérte volt és jelenlegi diákjait, valljanak színt: pedofilnak ismerik-e őt.

A húzás bejött, volt és jelenlegi diákok tucatjai bizonygatták, hogy a tanár szuper ember, sosem tett semmi rosszat, csak tiszteletet érdemel. A dicshimnuszokat zengők között olvashatjuk Zselyke sorait is, sőt Apjok Norbert, az RMDSZ-ből csalásért kiebrudalt ex-honatya is védelmébe vette.

Úgy tudjuk, Nagy-Jenei nagyon félt ekkoriban, elment minden magyar szervezethez, hogy meggyőződjön a lojalitásukról. 

Zárszó

A szövevényes abúzustörténet mellett megpróbáltuk azt is megmutatni, egy közösség hogyan küszködik az igazsággal és az eltussolással.

Nagy-Jenei azóta is a Németh László Elméleti Líceumban tanít. Az igazgató, Mastan Eliza nyáron lemondott. Azt mondja, lemondásának nincs köze az ügy kezeléséhez, személyes okok játszottak közre. Szerettünk volna beszélni vele, de elzárkózott a nyilatkozattól, hangsúlyozva, ő mindent megtett, ami intézményvezetőként a kötelessége volt. Azt közölte, amennyiben a nyilvánosságban olyan információk jelennek meg, amelyek az ő szerepét torzítva mutatják be, majd helyesbíteni fogja azokat. 

Az ügyben (ha az RMDSZ információi helyesek) két feljelentés is történt, az egyikről nekünk is tudomásunk van.

A tanúk szerint kiskorú lányok bántalmazásában szintén érintett Habina Róbert megkeresésünkre azt mondta, hogy „nincs ideje ezzel az üggyel most foglalkozni”. Szika Levente sem kívánt nyilatkozni, mondván újságíróként megalapozatlanul vádolom, kilátásba helyezte, hogy beperel, majd elküldött „az anyám picsájába”. 

Tudomásunk van róla, hogy több érintett is vallomást tett már a nyomozó hatóságok előtt. Van, aki többször is. Ugyanakkor többen elégedetlenségüket fejezték ki a nyomozók hozzá nem értése és a szerv elégtelen elhivatottsága miatt az üggyel kapcsolatban. Amennyiben fejlemény történik, természetesen nyomon fogjuk követni.

A Turul-Sas Lovagrend jelenleg szünetel. A történelemtanár most a hagyományőrző egyesületben tűnik aktívnak, és a közösségi média bejegyzések alapján vannak állandó tagok, akik különféle ünnepségeken, eseményeken a zászló alatt vonulnak. A történetnek bizonyára nincs vége itt. 

Amennyiben Jenei-Nagy Zoltán, Habina Róbert, Szika Levente, vagy az ügy bármely érintettje szeretne újabb információkat megosztani, szerkesztőségünk lehetőséget ad számukra.

Amennyiben valaki elszenvedője volt a cikkben bemutatott, vagy az esetekkel kapcsolatos cselekedeteknek, kérjük, vegye fel a szerzővel a kapcsolatot!

Ha bárki kiskorúakkal szemben elkövetett bármilyen (érzelmi, fizikai, szexuális) visszaélésről szerez tudomást, azt jelentse be a 119-es, ingyenesen hívható, országosan egységes sürgősségi számon vagy a Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóságoknál.

The post Méndüh: nemzeti okkultizmussal kényszerítette szexre a diákjait a nagybányai történelemtanár appeared first on Átlátszó Erdély.

De vajon hová vezethet ez, ha a politikum, miközben egyik oldalról a törvényalkotással segíti az ügyet, másik oldalról forrásmegvonással, és a terhek kihelyezésével szabotálja a változást? 

Október végéig 50 nőgyilkosság történt idén,

és majdnem ugyanannyi nőkkel szembeni emberölési kísérlet. Még nem értünk az év végére, de már most kétszer annyi nőgyilkosságot követtek el, mint 2023-ban – mutat rá a Bihorjust portál. A Snoop oknyomozó portál interaktív térképét, amelyen a nők ellen elkövetett gyilkosságokat és gyilkossági kísérleteket, feltünteti, legalább hetente frissíteni kell, ugyanis átlagosan minden harmadik nap egy férfi megpróbál megölni egy nőt. Ezek csak azok az esetek, amelyek eljutnak a hatóságokhoz, de sok bántalmazás a félelem, a szégyen, az anyagi függés vagy akár a hatóságok iránti bizalmatlanság miatt nem kerül felszínre. Nem beszélve az öngyilkosságokról, amelyeket szintén nem kapcsolnak össze a párkapcsolati és családon belüli erőszak okozta traumákkal. 

A tragédiák mediatizálásának hatását az INSCOP mérte június végén. A válaszadók több mint 80 százaléka hallott a médiában a családon belüli erőszakról a felmérést megelőző időszakban, és több mint 60 százalékuk szerint nőtt a családon belüli erőszak előfordulása. Az utóbbit nagyobb mértékben gondolják a PSD- és AUR-szavazók, a nők, az idősek és az alacsonyan képzettek, és a fővároson kívül élők. A válaszadók közel 70 százaléka azzal is elégedetlen, ahogyan a rendőrök eljárnak a családon belüli erőszak eseteiben.

Napirenden a családon belüli erőszak visszaszorítása 

Családon belüli erőszak nélküli Románia munkanéven hoztak létre egyéves mandátummal rendelkező különleges parlamenti bizottságot szeptember elején. Célja, hogy tagjai a családon belüli erőszak megelőzésére, leküzdésére és büntetésére vonatkozó jogszabály-módosításokat és törvénytervezeteket dolgozzanak ki civil szervezetek, szakértők és az érintett hatóságok bevonásával. 

A családon belüli erőszak visszaszorításáról egy nyilatkozatot is elfogadtak az október 2-i Erőszakmentes Világnap alkalmából, amely segít napirenden tartani a témát a parlamenti munka során.

Csép Éva Andrea parlamenti képviselő és a speciális bizottság alelnöke megkeresésünkre hangsúlyozta, hogy a munka pártok feletti összefogással történik, aminek nagyon erős üzenete van: a családon belüli erőszak visszaszorítása nem nemzetiségi vagy nemi kérdés, hanem egy társadalmi jelenség, ami ott van a hétköznapokban és mindenki érzékeli. „Mi azt mondjuk az RMDSZ-ben, hogy nem fordítjuk el a fejünket, nem söpörjük a szőnyeg alá, vállaljuk azt is, hogy most már ne legyen szégyen erről beszélni, mert itt életekről van szó, női sorsokról, lányokról, anyukákról, nagymamákról.” – teszi hozzá pártja álláspontját a képviselő. 

Románia lassan 10 éve ratifikálta az Isztambuli Egyezményt, amely egy sor intézkedést ír elő a tagállamoknak. „Ez egy nagyon fontos lépés volt Románia életében. Ezelőtt húsz évvel nem beszéltünk családon belüli erőszakot szabályozó törvényről sem. Az Isztambuli Egyezmény elfogadásával lett ingyenesen hívható zöld szám, lett távoltartási és azonnali távoltartási rendelet, elektromos nyomkövetők, ingyenes jogi asszisztencia az áldozatok számára. Vannak előrelépések, de még többre van szükség.” – hangsúlyozza Csép. 

A legtámogatottabb törvénytervezet a rendszerváltás óta

A napokban benyújtották az első törvénytervezetet, amely bevezetné a femicídium fogalmát a román jogrendszerbe. A törvénytervezetet 273 parlamenti képviselő írta alá, így ez a legtámogatottabb törvénytervezet a rendszerváltás óta.

A jogszabályjavaslat a femicídiumot a nők szándékos megöléseként definiálja, ideértve azokat az eseteket is, amikor a gyilkosságot az áldozat feletti kontroll és dominancia motiválja, vagy ha a halál a nők elleni erőszakos gyakorlatok – például kizsákmányolás, emberkereskedelem, szexuális erőszak vagy tartós bántalmazás –  következtében történik, függetlenül attól, hogy családtag vagy harmadik fél követi el. 

A bántalmazások eredményeként elkövetett öngyilkosság is femicídiumnak számít. A definíció tehát egy tág keretet nyújt arra, hogy mi számít az áldozat neme alapján történő gyilkosságnak, és nem ragaszkodik görcsösen a nehezen bizonyítható feltételhez, hogy a gyilkosságot konkrétan az áldozat neme miatt követték el, hanem elismeri, hogy strukturális problémák állnak mögötte. 

A tervezet az Isztambuli Egyezmény elvárásainak megfelelően előírná az ilyen bűncselekmények egységes és részletes adatgyűjtését, ami eddig hiányzott a román gyakorlatból. A tervezet emellett kimondja, hogy az állam köteles védelmet biztosítani a családon belüli és nemi alapú erőszak áldozatainak akkor is, ha azok nem működnek együtt a hatóságokkal, vagy visszavonják a feljelentésüket. Ezekben az esetekben kötelesek hivatalból eljárást indítani. 

Nemcsak a nők ellen elkövetett gyilkosságot büntetnék súlyosabban

A femicídiumért járó büntetést sokan diszkriminatívnak tekintik arra hivatkozva, hogy nemtől függetlenül minden embert ugyanazok a jogok illetnek meg. Ebből a megfontolásból a femicídium definiálása mellett módosítanák a Büntető Törvénykönyv 189. cikkét, három új minősítő körülményt vezetve be az emberölések esetében, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő az áldozat. 15-25 év vagy életfogytiglan tartó büntetés járna, ha az elkövető jelenlegi vagy volt partnerét öli meg; ha az áldozat felett birtoklási vagy hatalmi jogot feltételez; illetve ha a bűncselekmény gyűlöletből vagy diszkriminációból ered. 

Ahelyett, hogy a nőgyilkosságot önálló bűncselekményként vezetnék be a Büntető Törvénykönyvbe, többek között Radu Marinescu igazságügyi miniszter egy átfogóbb megoldást javasolt. Eszerint minden olyan gyilkosságot szigorúbban büntetnének, amelyet nemi, rassz, nemzeti, etnikai, nyelvi, vallási, szexuális irányultság, politikai hovatartozás és politikai vélemény, vagyon, társadalmi származás, életkor, fogyatékosság, betegség vagy HIV/AIDS-fertőzés miatt követnek el. Figyelembe vennék ezeket az interszekcionális kategóriákat akkor is, amikor a családon belüli erőszaknál felmérik a rizikófaktorokat.

A prevenciót az alapoktól kell kezdeni: az iskolában

A törvénytervezet egyik legfontosabb újítása az oktatási komponens: a tantervekbe bevezetnék az erőszakmentes, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatokkal, a nemi egyenlőséggel, a nők elleni erőszak formáival foglalkozó témákat. A tanárok pedig képzést kapnának ezek oktatására. Így a megelőzés már az iskolában kezdődne, felismerve, hogy ez lehet a hosszú távú szemléletváltás kulcsa. 

Csép Éva Andrea képviselő szerint a prevenció nélkülözhetetlen komponense ennek a harcnak, aminek a legfiatalabb kortól el kell kezdődnie. Szerinte fontos, hogy az oktatási intézmények nagyobb hangsúllyal figyeljenek a jelenségre. „A befektetés nem mindig anyagi kérdés, hanem szakemberek terepen, iskolában való jelenléte, nyitás a szülők, iskolák részéről arra, hogy a szakemberek a gyerekekkel a koruknak megfelelően tudjanak foglalkozni, hogy megtanítsák nekik, hogyha egy fiú megpofoz, az nem a szeretet jele, ha valami kellemetlen a számodra, és nemet mondasz rá, akkor az nemet jelent, hogy megtanítsák azt, hogyha valaki fenyeget téged, az nem normális, hogy a szexuális együttlétnek vannak következményei, hogy azonnal jelenteni kell, ha erőszak áldozata vagy, hogy törvényszéki orvostól azonnal látleletet kell kérni.” – hangsúlyozza. 

A képviselő szerint a szexuális nevelés mint tananyag is segítene abban, hogy a családon belüli erőszakot megelőzzük. „Ebben a tananyagban is vannak olyan részek, amelyek arról szólnak, mit jelent a kölcsönös tisztelet, mit jelent a párbeszéd az agresszió helyett, mit jelent az, ha kapcsolatba kerülök valakivel, hogyan lehet nemet mondani, mikor kell nemet mondani. Nevezzük akár egészségügyi nevelésnek is, nem a megnevezés a lényeg, hanem hogy miben tud segíteni a fiataloknak” – teszi hozzá Csép. 

A nő élete nem magánügy, hanem közérdek 

A nők ellen elkövetett gyilkosságok nem elszigetelt tragikus esetek, hanem a nemek közötti egyenlőtlenség, a strukturális diszkrimináció és az intézményi védelem kudarcának legerőszakosabb kifejeződései. Ezek a gyilkosságok nem balesetek vagy dühkitörések eredményei, hanem hónapokig vagy évekig tartó családon belüli erőszak, pszichológiai kontroll és fenyegetés előzi meg, amelynek túlnyomórészt nők az áldozatai. Egy nő meggyilkolása nőgyűlölő motivációt, alárendeltségi viszonyt és egy olyan kulturális struktúrát feltételez, amelyet jogilag el kell ismerni – mutat rá a Bihorjust portál. 

Azzal, hogy bevezeti a nőgyilkosság fogalmát, a román jogrendszer elismeri, hogy ez egy önálló jelenség, ami ellen strukturálisan kell fellépni, nem csak jogi színtéren, hanem már az az oktatás területén is lépéseket kell kidolgozni a megelőzésre, de a családon belüli erőszak áldozatainak támogatásán és a megfelelő szankcionáláson is dolgozni kell. A közpolitikák alakításához pedig statisztikai adatokat kell gyűjteni, amivel mérni lehet a jelenséget és a változást. 

Egy ilyen törvény jelentősége a közvélemény felfogásának megváltoztatásában rejlik. A nők elleni erőszakot eddig a román jogi térben magánjellegű, családi ügyként, családi félreértésként kezelték, amit gyakran eltúloznak az érintettek. Viszont, ha az állam elismeri, hogy létezik nőgyilkosság, azt is elismeri, hogy az egyenlőtlenség öl, ezen pedig változtatni kell – teszi hozzá a Bihorjust. 

Nem elég a törvénytervezet, ha üres az államkassza

A pénzügyi nehézségek és a bizonytalansággal járó frusztrációk gyújtópontjai lehetnek az erőszakos viselkedésnek, így a gazdasági válságok és állami megszorítások idején a családon belüli erőszak is fokozódhat – ezt láttuk a pandémia idején is. Ráadásul a gazdasági kiszolgáltatottság az abuzív kapcsolatokból való kilépést is megnehezíti – tanulmányok sora foglalkozik ezekkel a kérdéssel, ezekre mutatott rá László Éva pszichológus is, a Maszolnak adott interjújában. 

Ebben az időszakban, amikor az állami költségvetési hiány miatt gazdasági megszorításokat vezetnek be, növelve a társadalmi feszültséget, minden eddiginél inkább szükség lenne egy erős szociális, egészségügyi és jogvédő hálózatra. Csakhogy az eleve erőforráshiánnyal küzdő ellátórendszert egyre jobban legyengítik „spórolás” címszó alatt. Például kevesebb forrás jut prevenciós programokra, menedékházakra, krízisambulanciákra és áldozatsegítő programokra, miközben az ügyészség és a rendőrség túlterhelt, bürokratikus és gyakran felkészületlen rendszere nem nyújt elegendő védelmet. A házastárs után járó egészségügyi biztosítást is megszüntették, ami főleg az alacsonyan képzett és kiszolgáltatott nők helyzetét rontja tovább. 

Hatékonyságjavítás vagy kapacitáscsökkentés? – attól függ, honnan nézzük  

Az egyetlen olyan állami hatóság, az Országos Ügynökség a Nemi Esélyegyenlőségért (ANES) kapacitását is csökkentenék, amely koordinálja a családon belüli erőszak megelőzésére és leküzdésére irányuló közpolitikákat és jogi kereteket. Költségoptimalizálási célból a  munkaügyi minisztérium kezdeményezésére az ANES-t egybeolvasztanák egy másik kulcsfontosságú, önálló intézménnyel, az Emberkereskedelem Elleni Küzdelemért Országos Ügynökséggel (ANITP). Mindezt úgy tervezik megvalósítani, hogy nem készült semmilyen átlátható hatásvizsgálat a várható következményekről és pénzügyi változásokról, és sem szakértőkkel, sem az érintett intézményekkel nem folytattak érdemi konzultációt – hívja fel a figyelmet az ANAIS nőjogi egyesület. 

Az ANES működteti azt a zöld számot, amelyet családon belüli erőszak esetében lehet hívni, évente több mint 60 ezren kérnek segítséget ezen a vonalon, de az ANES koordinálja a 2022–2027-es Esélyegyenlőségi és Családon Belüli Erőszak Elleni Küzdelem Országos Stratégiájának megvalósítását és követését is. 

Az egybeolvasztással gyakorlatilag mindkét intézmény kapacitását csökkentenék, ami visszavághatja mindkét területen a fejlődés lehetőségét. Miközben mindkét szervezet nagyon speciális és eltérő feladatokat lát el. Ráadásul, így az ország különböző nemzetközi egyezmények által előírt kötelezettségeinek való megfelelést is gyengítenék, mint például az OECD-tagsággal járó előírások, az ENSZ Egyezménye és az Isztambuli Egyezmény esetében. Alina Gorghiu PNL-s képviselő és a különleges parlamenti bizottság elnöke mutat rá ezekre, a munkaügyi miniszterhez intézett nyílt levelében, amelyben arra kéri, hogy vonják vissza a tervezetet. Azt is hangsúlyozza, hogy egy olyan időszakban, amikor súlyos tragédiák történnek, nem a felhígulásra és további bürokratizálódásra, hanem erős intézményekre van szükség. 

Megmarad a zöld szám

Megkeresésünkre az ANES hangsúlyozta, hogy meg kell őrizni és erősíteni az intézményi kapacitást és biztosítani kell a pénzügyi és emberi erőforrásokat a tevékenységek lehető legjobban történő végrehajtásához. Az egybevonással kapcsolatos konzultációk során azt az ígéretet kapták, hogy semmiképp sem a személyzet vagy a pénzügyi források csökkentése a cél,  hanem bizonyos területek hatékonyságának javítása. Mint mondják, a segélyhívó zöld számot (0800500333) semmilyen módon nem fogja érinteni a változás. 

A törvény távlatokat nyit

A szociális költségek nem azonnal hoznak kézzelfogható eredményeket, hanem hosszú távon az életminőséget, a közösséget, a hangulatot javítják, az élhető környezetet biztosítják. Csép szerint emiatt a szociális kiadások gyakran háttérbe szorulnak a költségvetés tervezésénél, de a parlamenti bizottság és az elfogadott nyilatkozat segíthet abban, hogy költségvetési vitakor szem előtt tartsák ezeket a szempontokat. 

„Sajnos a bántalmazottak 92 százaléka visszatér a bántalmazóhoz, ez egy ijesztő statisztikai adat. Ez lehetséges azért is mert alulfinanszírozott a szolgáltatás, lehetséges azért is, mert nincs lehetőség bővíteni a szolgáltatási rendszert, amelyet a családon belüli erőszak áldozatai számára sajnos nagyrészt civil szervezetek látnak el, és nem állami intézmények.” – mondja.

Azt is problémaként látja, hogy a központilag meghatározott jogszabályok alkalmazása a helyi önkormányzatokat terheli, miközben sok helyen humán és pénzügyi erőforráshiány van.

Mindenkinek fontos a rehabilitáció, ami ingyenes kellene legyen

„Úgy gondolom, hogy amíg országos érdek, hogy visszaszorítsuk a családon belüli erőszakot, addig nagyon fontos lenne az, hogy költségvetési keretet is rendeljen hozzá a központi költségvetésből az illető szaktárca. De más forrásokat is kell találni, hogy jobban kiépítsük az ellátási rendszert, kimondottan az áldozatok és gyermekeik számára, és foglalkoznunk kell az elkövetőkkel is. És itt jön a következő akadály, hogy ha szigorítunk az eljáráson, és kötelezzük azt, hogy az agresszor rehabilitáción vegyen részt, akkor nekünk fontos az, hogy a pszichológiai tanácsadás, a rehabilitációs rendszer működjön. A bíró elrendelhetné például, hogy az agresszor három hónapig rehabilitációs központba költözzön, ha lenne kiépített szolgáltatási rendszerünk, és lenne hozzá finanszírozás. Mind az áldozatnak, mind az agresszornak és a gyerekeiknek is, nagyon fontos a rehabilitáció, ez ingyenes kellene legyen” – veti fel a politikus. 

Bár vannak államilag finanszírozott sürgősségi központok és védett házak megyénként, Csép elmondása szerint egy ideje nem voltak aktualizálva az úgynevezett „standard költségek”, ami alapján az állam kifizeti a szolgáltatásokat. Ami többe kerül, mint a meghatározott standard költség, azt a szervezetek külföldi pályázatokból szokták kiegészíteni. 

Csép szerint fontos lenne bevezetni egy olyan hatóságok közötti összehangolt digitális rendszert, amelyben minden egyes áldozatnak és elkövetőnek követhető lenne az adatlapja, amelybe minden jelentést és intézkedést bevezetnének. Ez megkönnyítené a hatóságoknak a követést, a tanulságok levonását, és az áldozatoknak sem kellene minden egyes alkalommal beszámolniuk a velük történtekről. 

Több az elvárás és a feladat, miközben a rendőrség is túlterhelt

A rendőrség európai szakszervezete, az EUROPOL szerint a román kollégáik komoly emberi erőforráshiánnyal küzdenek: nincs elég képzett rendőr, aki a családon belüli erőszakkal foglalkozhatna. A szakszervezet a belügyminisztérium átgondolatlan és rosszul tervezett intézkedéseire, valamint jogalkotási változtatásaira hívja fel a figyelmet, amelyek az elmúlt években jelentős plusz terhet róttak a rendőrségre anélkül, hogy növelték volna a rendőrállomány létszámát. Ráadásul eleve egyre többen fordulnak a rendőrséghez családon belüli erőszak miatt, mivel egyre többen ismerik fel a helyzetüket a probléma mediatizációjának köszönhetően. 

Az elektronikus megfigyelőrendszerrel kapcsolatos hiányosságokat is megemlítik: nemcsak emberhiány, hanem finanszírozási problémák is felmerültek. A megfigyelőrendszer lényege, hogy a távoltartási végzések esetében az agresszort elektronikus karkötő viselésére kötelezik, a védelmezett pedig riasztóeszközt kap, így ha az agresszor megszegi a távoltartási végzést, a rendszer automatikusan riasztja a rendőrséget.

A megfigyelőrendszert három szakaszban vezették be, mindegyik szakaszban különböző megyékben. A harmadik szakaszban részt vevő 18 megye már csak szűkösen kapta meg a diszpécserközpontok létrehozásához és működtetéséhez szükséges forrásokat, miközben a személyzeti bővítésre egyáltalán nem került sor – annak ellenére, hogy ezt a kormányrendelet előírta. Így a rendőrökre a már meglévő túlterheltség mellé újabb adminisztratív és operatív terhek nehezednek.

A szakszervezet szerint ebben a 18 megyében a helyi, jellemzően kis létszámú (15–20 fős) rendőri egységek százával kezelik a családon belüli erőszakhoz kapcsolódó dossziékat, miközben továbbra is ellátják a meglévő feladataikat: büntetőeljárásokat folytatnak, több száz ügyiratot kezelnek, ellenőrzéseket végeznek, és rengeteg panaszt, kérelmet dolgoznak fel. A családon belüli konfliktusok megfigyelésével kapcsolatos dossziék kezelése szigorú határidők betartását igényli, ami tovább fokozza a rendőrökre nehezedő nyomást – hangsúlyozzák. 

Az EU-ban is ritka a femicídium mint bűncselekmény-kategória 

Az Európai Unióban a Covid-19 járvány után kezdték önálló bűncselekményként kezelni a femicídiumot, először Cipruson és Máltán, majd Horvátországban – bár ott nem használják a femicídium szót, így nincs is rá konkrét definíció –  de Olaszországban is folyamatban van. Vannak olyan államok is, ahol nem szerepel önálló törvényként, de súlyosbító körülmény, ha egy nőt diszkrimináció miatt ölnek meg. Néhány éve Belgium is jogilag definiálta a femícidium fogalmát, amihez intézkedéseket rendeltek. Viszont szakértők szerint ez nem elégséges, mivel nem tesz lépéseket az oktatás területén, és a büntető törvénykönyvbe sem vezették be különálló bűncselekményként, tehát ebben a kategóriában eljárás sem indítható, és az adatgyűjtés sem pontos.

Európában 2010 és 2022 között ugyan csökkent az ilyen típusú gyilkosságok száma, de a Covid-19 járvány következtében nem csak a családon belüli erőszak, hanem a nők ellen elkövetett gyilkosság is növekvő tendenciát kezdett mutatni. A tagállamok így különböző, nők elleni erőszak visszaszorítását célzó javaslatokat dolgoztak ki, így egyes országokban a femicídium mint jogi fogalom is megjelent. 

Világszerte közel 89 ezer nőt gyilkoltak meg

Az ENSZ 2022-es adatai alapján világszerte közel 89 000 nőt és lányt gyilkoltak meg szándékosan – ez a legmagasabb szám az elmúlt két évtizedben. Míg globálisan az emberölések száma enyhén csökkenni kezdett, a nők elleni gyilkosságok nem mutatnak visszaesést. 

Bár az emberölések áldozatai 80%-ban férfiak és fiúk, a gyilkosságok pedig nagyban összefüggenek a háborús konfliktusokkal, a nők és lányok meggyilkolásának több mint a felét intim partner vagy családtag követi el, míg a férfiak esetében ez 12 százalék. 

A femicídium súlyosabb büntetése önmagában valószínűleg nem csökkentené a nőgyilkosságok számát, bár határozottan jelzi a társadalom számára, hogy a nemi alapú erőszak elítélendő magatartás és az adatgyűjtést is segíti, hogy pontosabb képet kapjunk a jelenségről a hosszabb távú közpolitikák kidolgozásához. A román törvénytervezet a nemi egyenlőségről való oktatást is előírná mint egyfajta megelőzési eszközt, ami a társadalmi alapoktól kezdve eredményezne hosszú távon szemléletváltást. 

Családon belüli vagy nemi alapú erőszak esetén a nap 24 órájában hívható a 0800 500 333-as, ingyenes zöld szám, ahol szakképzett tanácsadók nyújtanak támogatást. Vészhelyzet esetén a 112-es segélyhívószám tárcsázható. Kérhet magyar nyelvű jogi segítséget a Női Jogvédő Ügyeletnél a noijogvedougyelet@rmdsz.ro címen vagy a 0725 109 757 telefonszámon, illetve lelki segélyt szintén magyar nyelven a Hallgatlak Lelkisegély-szolgálattól a +40 754 800 808 telefonszámon vagy a hallgatlak.lelkisegely@gmail.com e-mail címen. Szexuális erőszak vagy gyilkossági kísérlet túlélőjeként ingyenes jogi segítséget kaphat. 

Nyitókép: Közös menet a nők biztonságáért, Bukarest; Forrás: Centrul Filia Facebook-oldala

The post Nőgyilkosságok megszorítások idején: mire elég a közfelháborodás? appeared first on Átlátszó Erdély.

A nők média-reprezentációjáról, az újságírónőket ért online zaklatásról és arról tartott képzést Iva Paradjanin Lilić szerb újságíró a Thomson Alapítvány gyakornoki programjában, amelyben részt veszek, hogy hogyan írjunk, beszélgessünk feminista témákról a sajtóban.

Sokunkban merül fel a kérdés, 

hogyan lehet konstruktív mederbe terelni a nők dühét. 

Erről beszélgettem Ivával, illetve arról, hogyan érintik a nőket az autoriter rezsimek, miért hanyatlik a bizalom a hagyományos médiában, és hogyan teremtsünk új platformokat a nők hangjának.

„A nők tapasztalatai egyszerre politikaiak, személyesek és rendkívül erőteljesek – és elengedhetetlen, hogy hallatszódjanak” – mondja Paradjanin, aki mindezt a gyakorlatban is elősegíti. A hagyományos médiában szerzett vegyes tapasztalatai után indította útjára a Tampon zona szerb feminista podcastet, ahol az empátia, őszinteség és sebezhetőség mellett időnként a harag is helyet kap.

A YouTube csatorna és podcast abból a felismerésből született, hogy hiányoznak a közbeszédből lényeges, nőket érintő témák, női szempontok. Rövid idő alatt multimédiás platformmá és közösséggé nőtte ki magát, ahol a nők nyíltan, szégyen nélkül beszélhetnek azokról a témákról, amelyeket a társadalom gyakran „magánügyként” vagy „kellemetlenként” kezel – a menstruációtól és a szexuális erőszaktól kezdve a mentális egészségen át a testképpel kapcsolatos problémákig.

Szerbiában is alulreprezentáltak a női hangok a Global Media Monitoring Project szerint is: a hagyományos médiában 

a forrásoknak és szereplőknek csupán egyötöde nő.

Így a férfiak nézőpontjai, történetei és prioritásai formálják a közbeszédet, a fontosnak minősített témákat. „Ez az aránytalanság meghatározza, hogyan látjuk a világot. A fiatal lányoknak megüzeni, mi számít ’fontosnak’, és mi az, ami nem az. Egyben azt is üzeni, hogy a nők hangja másodlagos.” – Paradjanin szerint ezért volt sürgető szükség arra, hogy egy nőket megszólaltató platformmal ellensúlyt képezzen. 

„Ha egyenlőbb társadalmat akarunk, nem ülhetünk ölbe tett kézzel, hanem aktívan tennünk kell érte” – hangsúlyozza.

Platform a láthatóságért, az ellenállásért és a közösségépítésért  

Mivel a podcast népszerűsége gyorsan növekszik a nők körében, Paradjanin új lehetőséget látott a női közönség valódi megszólítására. A podcastok ugyanis megkerülik a hagyományos média úgymond kapuőreit, a kontrollt és a cenzúrát, így a marginalizált hangok torzítás nélkül juthatnak el a hallgatókhoz. 

Emellett a formátum ösztönzi a hitelességet és a sebezhetőség felvállalását, amelyek elengedhetetlenek, ha érdemben szeretnénk beszélni nemi szerepekről, jogokról és identitásról.

„A nők tapasztalatait túl gyakran leegyszerűsítik, félreértik, vagy hamis narratívákba szorítják. A podcast lehetőséget ad arra, hogy ezeket a történeteket elejétől a végéig, teljes egészében meséljük el, szenzációhajhászás vagy leegyszerűsítés nélkül. Biztonságos, bensőséges tér, ahol árnyalt és összetett beszélgetések zajlanak – pontosan amire szükség van  a feminista témák esetében” – hangsúlyozza. Ami számára a legvonzóbb ebben a formátumban, az a személyesség és a könnyű hozzáférhetőség.

Paradjanin szerint a podcast nem csupán a beszélgetésről szól, hanem a meghallgatásról is. „Nem csak történetek elmondásáról van szó, hanem egy olyan közösség megteremtéséről, ahol a nők láthatóak és hallhatóak, ahol egymást erősíthetik, tanulhatnak egymástól, és ahol az egyéni történetekből kollektív cselekvés születik.” 

A hallgatók nem passzív fogyasztók, hanem aktív résztvevők. A Tampon zona egyik legfőbb küldetése, hogy támogató hálózatot építsen, és felerősítse a nők kollektív hangját.

Elérni a perifériákat

A független médiumok gyakran nem jutnak el a marginalizált közösségekhez. A nemek közötti egyenlőségre fókuszáló tartalmak leginkább a fiatal, városi, iskolázott réteget érik el, míg a vidéki, alacsony iskolázottságú, szegény vagy idős nők problémái alig kapnak figyelmet.

Paradjanin maga is elismeri, hogy a feminista médiumnak megvannak a korlátai. Ezért hozták létre a Tampon zona lokal műsort, amelynek célja a média decentralizálása és a Szerbia-szerte élő nők hangjának felerősítése. A projektben különböző településekről származó újságírók és tudósítók szólalnak meg, olyan témákat hozva be a nyilvánosságba, amelyek helyi szinten és országos szinten is fontosak.

„Hiszünk abban, hogy minden tapasztalat értékes, és minden történet megérdemli, hogy elmeséljék. Így tudjuk láthatóvá tenni a vidéki, a szegény és az idős nők problémáit – azokét, akiket a fősodratú média többnyire láthatatlanként kezel” – hangsúlyozza.

A projekt során olyan ügyeket tártak fel eddig, amelyek később a nagyobb médiumok figyelmét is felkeltették: a nőgyógyászok hiányát a kisvárosokban, az idős vidéki asszonyok mindennapi küzdelmeit, a roma nők helyzetét a szülészeteken vagy a fiatal falusi lányok életkörülményeit.

A megszerzett jogok nem biztos, hogy örökérvényűek

Az online tér, amely valaha a kapcsolódás lehetőségét kínálta, mára egyre inkább a nőgyűlölet és a gyűlöletbeszéd csataterévé vált. „Nem sokkal a Tampon zona elindítása után rá kellett jönnöm, hogy valójában nem létezik teljesen biztonságos tér – különösen nem a nők számára” – mondja Paradjanin. Miközben az online nőmozgalmak egyre erősebbek, olyan figurák, mint Andrew Tate, hatalmas követőtáborokat gyűjtenek, és szélsőjobboldali, nőellenes ideológiákat terjesztenek.

Ez azonban nem elbizonytalanította, hanem megerősítette Paradjanint abban, hogy a nők láthatósága és a jelenléte elengedhetetlen. „A nőellenes hangok globálisan és lokálisan is erősek és terjednek” – figyelmeztet. Szerinte a médiatudatosság oktatására lenne szükség, amelynek része kell legyen a nemi szempontok érvényesítése, hogy a közösség képes legyen felismerni és megkérdőjelezni a káros narratívákat.

„Egy dolgot biztosan tudok: többen kell legyünk, hangosabbak és radikálisabbak a jogaink érvényesitésében, mert úgy néz ki, hogy a már kivívott jogok nem örökérvényűek” – mondja.

Nők a társadalmi ellenállás élén

Az online tér nőgyűlölete visszatükrözi azt a fizikai és intézményi valóságot is, amellyel a nők Szerbiában szembesülnek. Paradjanin a kockázatokról is beszélt, amelyeket a nők vállalnak tüntetéseken és aktivizmus során: 

„A nők aránytalanul nagyobb mértékben válnak célponttá az utcai tiltakozásokon – a túlzott rendőri erőszak, a könnygáz, a fizikai támadások, a letartóztatások és a megfélemlítés révén. Ez nem véletlen, hanem pontosan azért történik, mert a nők jelenléte a rendszer elleni kiállást testesíti meg.” A női aktivisták és demonstrálók elleni támadások nemcsak fizikai erőszakot, hanem szexuális fenyegetéseket, online zaklatást és megalázó nyilvánosságra hozatalt is magukban foglalnak.

Szerinte a rendszerszintű elnyomás átfogó nemzeti stratégia része, amelynek célja az ellenállás elhallgattatása. A tiltakozókat, aktivistákat és újságírókat zaklatás, erőszak, cenzúra és szervezett lejárató kampányok érik. 

A szerbiai tiltakozások 2024 novembere óta tartanak, miután Újvidéken összeomlott az akkor nemrég felújított vasútállomás tetőszerkezete. A balesetben 16 ember vesztette életét. A tragédiát sokan a korrupció és az állami felelőtlenség következményének tartják. A diákok megmozdulása hamar kiszélesedett, tanárok, újságírók, civil csoportok is csatlakoztak. Követeléseik között szerepel az elszámoltathatóság, a korrupció felszámolása, a demokratikus intézmények és a sajtószabadság védelme. A hatalom rendszeresen erőszakosan és megfélemlítően lép fel a tüntetők ellen. A határon túli magyarokat érintő kérdésekkel, köztük a szerbiai tüntetésekkel is rendszeresen foglalkozik a pozsonyi Pátria Rádió HaTuMa podcastje.  

A gazdasági nyomás tovább súlyosbítja a helyzetet: a nőies szakmákban dolgozó nők – például a pedagógusok – akár az állásukat is elveszíthetik, ha szembe mennek a hivatalos narratívával. „Az állam az erőszak, a médiamanipuláció és a gazdasági eszközök kombinációjával kelt félelmet a társadalomban, hogy ne csak az egyes nőket, hanem az egész társadalmat fegyelmezze” – mutat rá Paradjanin.

A feminizmus egyik fő célja az elnyomás felszámolása,

így a nemi igazságosságért folytatott küzdelem szorosan összefonódik a demokráciáért, a szólásszabadságért és az emberi jogokért vívott küzdelemmel. 

„Legyen szó diákokról, akik tiltakoznak, nőkről, akik a jogaikért állnak ki, független újságírókról, akik visszaéléseket tárnak fel, vagy munkásokról, akik tisztességes munkakörülményeket követelnek – mindannyiukat elnyomás, megfélemlítés és elhallgattatás fenyegeti” – mondja. Szerinte ha felismerjük ezt a közös küzdelmet az autoriter kontroll ellen, akkor a civil szereplők képesek lehetnek szolidaritást építeni egymás között és valódi társadalmi változást elérni. 

Felelős újságírással az erőszakkal szemben

Paradjanin tagja a Journalists Against Violence nevű szerbiai munkacsoportnak, amely az etikus, nemi alapú erőszakról szóló tudósítást szorgalmazza. Úgy látja, hogy a Nyugat-Balkánon lassan, de érezhetően van előrelépés: egyre több újságíró és médium ismeri fel, hogy szükség van érzékeny, pontos és a túlélőket tiszteletben tartó tudósításra, amely elkerüli a szenzációhajhászatot. „Egyre inkább elismerik, hogy a felelős újságírás kulcsszerepet játszhat a szemléletformálásban, a káros sztereotípiák megtörésében és jobb közpolitikák előmozdításában” – hangsúlyozza.

A kihívások azonban továbbra is jelen vannak. A politikai nyomás, a kevés képzés és a bulváros megközelítések továbbra is gyenge minőségű tudósításokat eredményeznek. 

„Az elmúlt hónapokban például szemtanúi voltunk annak, hogy női egyetemisták intim felvételeit terjesztették országos televízióban és médiában következmények nélkül. Az ilyen esetek visszavetik a fejlődést, és megmutatják, mekkora hatalom van azok kezében, akik irányítanak.”

A harag is lehet konstruktív erő 

Bár a nők haragját gyakran lekicsinylik vagy érvénytelennek tartják, Paradjanin szerint ez kulcsfontosságú a társadalmi igazságtalanság elleni küzdelemben. Ahhoz, hogy valóban hatékony legyen, ezt a dühöt stratégiai gondolkodással, empátiával és kitartással kell konstruktív mederbe terelni – aktivizmusba, oktatásba, történetmesélésbe és érdekképviseletbe.

„Számomra a harag mindig is katalizátor volt – energiát és eltökéltséget adott ahhoz, hogy megszólaljak, hogy szembeszálljak a fennálló renddel, és hogy változást követeljek” – mondja. Ha olyan tereket teremtünk, ahol a nők biztonságosan és közösen fejezhetik ki a frusztrációjukat, akkor ez a harag valódi politikai és társadalmi cselekvéssé formálódhat.

„A nők haragja jogos, szükséges, és alapvető része az igazságért folytatott mozgalmaknak” – teszi hozzá. „Mélyen gyökerezik az elnyomás elleni küzdelemben, és mindaddig nélkülözhetetlen marad, amíg az egyenlőtlenség létezik.”

A művészettörténettől a sportújságíráson át a feminizmusig

Iva Paradjanin szerb újságíró művészettörténet szakon végzett, de friss diplomásként váratlan területen kezdte újságírói pályáját: sportriporterként a B92-nél. „Eleinte furcsa volt, főleg azért, mert nem sokat tudtam a sportról” – emlékszik vissza. Mégis, ez a tapasztalat formáló erejűnek bizonyult. 

„Ott találkoztam először munkahelyi diszkriminációval, ugyanakkor kivételes mentorom is akadt: Szerbia egyik legismertebb sportújságírója, aki a nők láthatóságáért küzdött a sportmédiában. Tőle tanultam meg, hogy a szakértelem és az elkötelezettség erős alapot jelent” – meséli Paradjanin. Ez a támogatás hatással volt arra, ahogyan a vezetésről, a nők közötti szolidaritásról, a mentorálás fontosságáról gondolkodik.

A B92 után a VICE-nál, az ELLE-nél és a Buro 24/7-nél is dolgozott. Olyan témákkal foglalkozott, amelyek később meghatározták pályáját, mint a nők jogai, a nők és szexuális kisebbségek reprezentációja és a fiatalok ügyei. 

„Akkoriban a VICE fantasztikus platform volt – fiatalok készítettek tartalmat fiataloknak, ráadásul szokatlan szabadsággal választhattuk meg a témákat. Ebben a régióban ez az újságírói szabadság forradalminak számított” – idézi fel. Elsők között voltak Szerbiában, akik nyíltan foglalkoztak a nők és az LMBTQ+ közösség jogaival, valamint a fiatalok mindennapi problémáival.

A hagyományos médiában időnként korlátozó mechanizmusokkal is szembesült, például cenzúrával és értetlenséggel a szerkesztőségi vezetés részéről. „Gyakran csak múló divatként tekintettek a feminizmusra, ahelyett hogy elismerték volna: a nők tapasztalatai önmagukban is politikai jelentőségűek. Ezzel együtt azonban nehéz felismerésre is jutottam: az emberek – nem véletlenül – elvesztették a bizalmukat sok hagyományos médiumban. Világossá vált számomra, hogy valami egészen újat kell létrehozni. Egy olyan teret, amely bizalomra, őszinteségre és a közönséggel való valódi kapcsolatra épül” – mondja.

A nyitókép forrása a protesti.pics.

The post Düh, empátia, tabumentesség egy helyen? appeared first on Átlátszó Erdély.

Mind a ketten viszonylag fiatalos kisvárosi polgárok, akik nem akarnak minden újdonságot rögtön beszerezni, de nem is zárkóznak el előlük. Egyetemi és középfokú diplomával, mérnöki és kereskedelmi végzettséggel rendelkeznek, igyekeznek alkalmazkodni a változásokhoz, de időnként segítségre szorulnak, ha online ügyintézésről van szó. 

Ők a szüleim és egy átlagos szombat délelőtti beszélgetésükről számolt be édesanyám, amikor elmeséltem neki, hogy miről írok megoldásfókuszú cikket. 

Számok, amikből kiderül, hogy ez egy elég súlyos probléma

Romániában a digitális kompetenciákkal rendelkező személyek aránya 2024-ben még a 30 százalékot sem érte el, az Európai Unió országai közül az utolsó helyen áll.

Az Európai Unió a 2020-as éveket a digitalizáció évtizedének nevezte, és stratégiát dolgozott ki a felzárkózásra, mert abban látja a gazdasági versenyképesség és digitális társadalmi fejlődés zálogát. A cél, hogy a lakosság jelenlegi 54 százalékáról 2030-ig 80 százalékra tornázza az alapszintű digitális kompetenciákkal rendelkezők arányát. 

Elviekben hatalmas erőkkel és lendülettel fejlődik a digitális infrastruktúra. Románia húsz éve minderre lelkesen bólogat, azonban a kivitelezés finoman szólva is hézagos. Az évtized közepén a meglévő programok után kutatva úgy tűnik, hogy nem mi fogjuk emelni az uniós átlagot. Még akkor sem, ha addig valamilyen véletlen folytán egyszeriben eltűnne az országból az a generáció, amely nem részesülhetett az iskolában informatika oktatásban. 

Románia lakosságának közel egyötöde, mintegy 3,7 millió ember 65 éven felüli, derül ki az Országos Statisztikai Intézet 2023-as kutatásából. Az 55-74 év közötti korosztály van leginkább a digitalizációból kizárva, és minél idősebb valaki, annál nagyobb eséllyel van lemaradva ezen a területen. Sokszor érzik az idősek, hogy meghaladja őket ez az iram. Háromból egy idős személy sosem használta az internetet. Leginkább a csalásoktól tartanak – 47 százalék, 46 százalék nem tudja használni, 41 százaléknak nincs, aki segítsen az elsajátításban, és 36 százalék túl nehéznek tartja a digitális eszközök használatát. Az 55-74 éveseknek csak 33 százaléka vásárol online, 68 százalékuk nem is keres az interneten javakat, szolgáltatásokat, csupán 5 százalékuk használ online banki eszközöket. 

A szintén szocialista rendszerből szabadult Észtország a ‘90-es évek óta élen jár a digitalizációban, az akkori stratégiai döntésükhöz következetesen ragaszkodnak állami és rendszerszinten is. Romániában ez – még az ország digitális stratégiájában található SWOT analízis szerint is gyengeségkét szerepel – esetleges és inkoherens módon valósul meg. 

Szerencsére van pár civil, akik beszállnak az állam helyett,

hogy terjesszék a digitális írástudást, és csökkentsék és az esélyegyenlőtlenségeket. Mint például a székelyudvarhelyi Lőrincz Edit nyugdíjas informatikatanár, jelenleg főállású okostelefon-képző és senior-tánc oktató. Ő hisz abban, hogy az idősebb generációkat is fel lehet és kell zárkóztatni a digitális fejlődésben, ezért indította el húsz éve számítógépkezelői tanfolyamait, és két évvel ezelőtt az Okostelefon-suli névre hallgató tanfolyamát időseknek. 

Utóbbiból eddig 11 kurzust tartott mintegy 110 résztvevőnek. Tanfolyamai ingyenesek, többnyire a Bethlen Gábor Alapnál pályáz rájuk. Csak a tanfolyam-jegyzet kinyomtatását kell kifizetni a résztvevőknek, ami olyan 15 lejbe kerül. 

Azért volt szükség számítógépről okostelefonra váltani, mert a Bálványos Intézet 2021-ben publikált adatai szerint az erdélyi magyar internetezőknek a 80 százaléka már okostelefonon kapcsolódik a világhálóra. A laptopok, asztali számítógépek jócskán veszítettek a népszerűségükből. 

Sokkal nehezebb az okostelefon használatát tanítani

A tanfolyamot heti két alkalommal tartja két-két órában. Átlagosan 8-10 fővel lehet jól dolgozni, ugyanis az okostelefon használatát jóval bonyolultabb oktatni, mint a számítógépekét. Míg az informatika tanteremben a gépek egyformán vannak telepítve, és kis segítséggel a saját eszközt is hasonlóan telepítheti a felhasználó, a mobileszközök változatosak. 

– A laborban, ha azt mondtam, kattintsanak a bal felső sarokban levő kék ikonra, mindenkinek a gépén a bal felső sarokban volt az ikon. Ez a mobilon nem így van. Lehet, hogy minden résztvevő telefonja más. 

Ezért általában asszisztensre is szükség van, aki egyenként odamegy mindenkihez, és megmutatja a résztvevők készülékén is azokat a funkciókat, amelyeket a tanárnő a kivetítőn mutat nekik. 

Simó Bertus például emiatt két tanfolyamot is kijárt, mert neki iPhone készüléke van, s a tanfolyam a népszerűbb androidos készülékeket helyezi előtérbe, ezért nehezebb volt követnie. De nem bánja, sokkal jobban megtanulta, és a következő tanfolyamon már ő is tudott segíteni másoknak. – És jött mindig az asszisztense Editkének, aki megmutogatott mindent – meséli. 

Mit tanulnak?

Lőrincz Edit összeállított egy kurzust is, amelyben a mobilkészülék legfontosabb funkcióira tér ki: hívások, névjegyek kezelése, üzenetírás, internetes böngészők kezelése, képek keresése, készítése, szerkesztése, mentése, továbbküldése, videózás, közösségi média – különösen a Facebook, Facebook Messenger használata, WhatsApp, Google Maps, Google Translate, időpontfoglalás a városházán, számlafizetés stb. 

A kurzus jegyzetét kinyomtatva odaadja a résztvevőknek, így ők később is tudnak „puskázni”. Kocs Judith például betegség miatt kevesebbet tudott részt venni a tanfolyamon, de a kinyomtatott tananyagot az éjjeliszekrényén tartotta sokáig, és ha valamit nem értett, bele-belenézett, míg kölcsön nem adta valakinek. S még most is belenézne időnként, vallja be.

A tanfolyam nagyjából öthetes, de igazából bármeddig tarthat. Edit néni ugyanis rugalmas, addig tartja az órákat, amíg a résztvevők elsajátítják legalább az alapfunkciókat. Van olyan csoport, amellyel könnyen-gyorsan haladnak, és van olyan, amelyikkel kicsit lassabban. Ez sok tényezőtől függ. Például a résztvevők egészségi állapotától. 

A reszketéstől a nevetésig: fontos a jó hangulat

A jelenlegi nyugdíjas korosztály végtelenül kiszolgáltatott, méltatlanul háttérbe szorított generáció – mondja Edit néni. Szívesen megtanulnák az internet használatát, az okos eszközöket, hogy tudjanak kapcsolatba lépni a világgal, egymással, családtagjaikkal, tudjanak ügyeket intézni, vásárolni, de nem igazán van rá lehetőségük. A fiatalok reggeltől estig dolgoznak, agyonhajszoltak, emiatt türelmetlenek, az idősek pedig magányosak. 

– Sokan reszketve jönnek első alkalommal, hogy 40 éve nem ültek iskolapadban. Előző éjjel nyugtatót kell bevenniük. Aztán ahogy megismerkedünk és nagyokat nevetünk, megbátorodnak és már várják, hogy mikor lesz a következő alkalom. Van, akinél a motivációban a közösség, a jó hangulatban eltöltött idő legalább akkora szerepet játszik, mint a tanulás. 

Ha az egészség is úgy engedi

Ami a legnagyobb felismerés volt számomra a tanárnővel való beszélgetés során, hogy az idősebb felnőttek életkori sajátosságait is figyelembe kell venni. Ahogy a fiatal tanulók esetében, itt is nemcsak az számít, mit tanítunk, hanem az is, hogyan: türelemmel, megerősítéssel, és olyan életkori sajátosságokra való érzékenységgel, mint a félelem, a szégyenérzet vagy a törékeny egészségi állapot.

Míg a kisgyerekeknél többek között a mozgásigényre kell tekintettel lenni és az operacionális gondolkodásra, az időseknél az egészségi állapot befolyásolja erősen a teljesítményt. Bármikor közbejöhet egy betegség – szívbetegség, epeműtét, átmeneti rosszullét stb. –, és már nem tud részt venni minden órán az illető, ezért fontos az oktató részéről a rugalmasság. 

Az érzékszervek sem funkcionálnak mindenkinél 100 százalékon.

Ezért nagyon-nagyon fontos, hogy hogyan kommunikál az oktató. 

Hangosan, érthetően, jól artikuláltan, mindig a csoporttal szembefordulva kell beszélni – emeli ki Lőrincz Edit.

– Rájöttem, ha mondani akarok valamit, előre fel kell hívnom rá a figyelmet, hogy most nézzenek rám, mert fontos dolog következik. Azért, mert a hatvan fölötti generáció egyes tagjai már nem hallanak olyan jól, de kitűnően olvasnak szájról. Vagy gyengébb a látásuk, a szem-kéz koordináció és a motorikus készségek csökkentek, és akkor nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hangalapú funkciók bemutatására a készüléken. 

Mindig visszajelzést kell kérni, az időseken sokkal jobban látszik, ha elvesztették a fonalat, leblokkolnak. A gyerekek nagyon okosan, csillogó tekintettel tudnak nézni úgy is, hogy teljesen máshol jár az eszük, ezt a képességet az idősek elvesztették, és látványosan elveszettnek érzik magukat, ha nem tudják követni az oktatót. 

A kurzusjegyzetet is úgy állította össze az oktató, hogy jól olvasható, vastagított, nagyméretű betűket és jól kivehető képeket használjon. Egy-egy oldal pedig nem tartalmaz egyszerre túl sok információt. A kurzus szerkeze is logikus, rendszerezett kell hogy legyen, az egyszerűtől a bonyolultabb felé haladva, gyakorlatokkal, feladatokkal.

A biztonság sem utolsó szempont:

élénk sárgával van kiemelve a tananyagban is, hogy vigyázni kell az álhírekkel, értéktelen információkkal, az átverésekkel. Általában véve mire nem szabad kattintani, mert jó eséllyel be akarnak csapni. 

Nagyon vigyázzunk, kinek adjuk meg a banki adatainkat, ezt a bankok, szolgáltatók e-mailben, Facebookon sosem kérik, annál inkább a csalók. Vigyázzunk, hogy csak biztonságos felületen, a böngészőben ://https-sel jelzett webcímre lépve adjuk meg az adatainkat. 

Ha anyagi segítséget kérne valamelyik ismerősünk, hívjuk fel telefonon, kérdezzünk rá, hogy mi a helyzet, nehogy feltörték volna a fiókját a csalók. 

Az oktató a csalások elkerülése érdekében nem nagyon támogatja az online bankkártyás fizetést az időseknél, de van, amikor elkerülhetetlen, például mozgásképtelen egyedülállók esetén.

Türelem, türelem, türelem

Ha az érzékszervi, egészségügyi problémákra való figyelést két, az empátia szükségességét három piros vonallal húzzuk alá, amennyiben hasonló tanfolyam tartására vetemednénk. 

Egy türelmetlenebb megnyilvánulás az oktató részéről, és már elveszítettük a résztvevőt. Sokan kezdeményeznek hasonló tanfolyamokat, de elég gyorsan fel is adják amiatt, hogy képtelenek alkalmazkodni az idősek igényeihez, mondja Lőrincz Edit. Maga is kapcsolódott be olyan tanfolyamba, amit valaki más elkezdett, majd a kihívásokkal szembesülve nem tudott folytatni. 

– Csak egyszer mondjad és csak annyit, hogy: „Ezt már egyszer elmondtam”. Többet nem jön az illető vissza – nagyon érzékeny, sérülékeny és sértődékeny ez a generáció. 

Ennek oka, hogy megviselt, kizsigerelt és magára hagyott korosztályról van szó – magyarázza Lőrincz Edit – akiknek az életük első felében bár volt stabil munkahelyük és lakásuk, hallgatniuk kellett, azután fenekestül felfordult a világuk. Munkahelyeket kellett váltaniuk, alkalmazkodni kellett az új dolgokhoz, alkalmazókhoz, közben gyereket nevelni, és mire elérkeztek a nyugdíjig, a pandémia és a technológia ismét teljesen megváltoztatott mindent. 

Minden okos lett a mosógéptől a porszívóig, és míg korábban szükség volt az életbölcsességükre, ma már az internet minden tudást átad a fiataloknak a befőtt eltevésétől a disznóvágásig, amit korábban az idősek birtokoltak, és ezért tiszteletet érdemeltek. – Ez az életünk rákfenéje, hogy miközben egy elöregedő társadalomban élünk, az idős embereket teljesen háttérbe szorítjuk, mondja az oktató.

Önbizalom, visszajelzés a neved

Lőrincz Edit tapasztalata szerint a senior-táncra jelentkezők közül 25 emberből 20 egyedülálló. Magányos. Sok fiatal lenézi és butának, tehernek tartja őket, és ők saját magukat is, ha nem tudnak alkalmazkodni az elvárt mértékben. 

– Minden ember számára fontos a pozitív visszajelzés. Bármilyen visszajelzés. De az idős emberek sokszor semmilyen visszajelzést nem kapnak. Addig, amíg kicsik az unokák, szükség van rájuk dadusként, de utána láthatatlanná válnak, és elveszítik az önbizalmukat, mondja Edit néni. 

A senior táncra is, amikor jönnek, még mindenük fáj. De miután egy-két órát táncoltunk, úgy mennek le a lépcsőn, mint a csitrik: hangosan nevetve, csevegve, vidáman – teszi hozzá Edit néni férje, aki sokszor asszisztensként, sofőrként, mindenesként kapcsolódik be a munkába. Amikor nem tanulóként vesz részt. Mert maga is a felesége tanfolyamán sajátította el az okostelefon-kezelést, addig nem érdekelte a dolog. A kurzus más keretet teremtett, mint az otthoni, társakkal már ő is jobban élvezte, követte. 

Annyira jutottak a közvetlenségben, hogy amikor Edit néni Csabikámnak nevezve megkérte a férjét valamire, a csoporttagok kijavították, hogy „Csabikánk” – kacagnak. 

Az okostelefon-suli, ahogy a senior tánc is, erősíti az önállóság-érzetüket, az önbizalmukat, lehetőséget biztosít a kapcsolódásra a kortársaikkal, és a fiatalok elismerését is kivívhatja, ha hozzá tudnak szólni egy-két technikai kérdéshez.

– Nahát, mama! Te ezt is tudod? 

Vagy: a színpadon az az én anyukám! – büszkélkednek egy-egy fellépés után a gyerekek. A fiatalokkal is könnyebben kapcsolatba tudnak így kerülni. Simó Bertus is így kapcsolódik be a tanfolyamokba, és így kapcsolódott be az Okostelefon suliba is 2023-ban. Minden lehetőséget kihasznál, hogy kapcsolatban legyen más emberekkel, hogy kimozduljon, és amennyire tudja, kellemesebbé tegye a saját és a körülötte lévők életét. 

Pánikba esett, amikor nyugdíjba ment: „Mintha hirtelen nőtt volna egy fal az addigi életem, munkahelyem és közém”. Két gyereket nevelt fel pici koruktól egyedül, sok munkával: „soha, egy percig sem voltam munkanélküli”. Mindig mozgásban volt. Hívő emberként sokszor bocsánatot kért a Jóistentől, amikor látta, hogy más vasárnap megy a templomba, ő pedig dolgozik. „De nem szórakozásból, és nem magamért tettem” – szabadkozik. 

A digitális templom

Azért meséli ezt el, mert a YouTube-ot például arra használja, hogy istentiszteleteket, imákat, pozitív gondolatokat hallgasson. „Bárhol vagyok – nagyon szeretek kirándulni –, ha kicsit lehangolt vagyok, belehallgatok egy jó prédikációba, és máris jobb, emelkedettebb a napom. Annyi rossz dolog van a világon, szükség van a pozitív megerősítésre is az embernek”, állítja. 

– El kell fogadni a valóságot, ebben élünk, de gondoskodni kell arról, hogy ne ragadjunk le a negatív dolgoknál, hanem próbáljuk meg magunkat és a környezetünket is megemelni, ahelyett, hogy a folytonos panaszkodással lehúznánk. Mi, idősek amúgy is hajlamosak vagyunk panaszkodni, és azt a fiatalok nem szeretik. Ehelyett kereshetjük a megoldást, azt, hogy mitől érezzük jól magunkat: egy istentisztelet, egy kirándulás, egy találkozás, részvétel egy rendezvényen sokat segíthet – magyarázza Bertus.  

Diétának is kitűnő

A videómegosztót azonban nem csak lelki, hanem a testi táplálék forrásaként is használja. 

– Amikor év elején megműtöttek az epémmel, csak beírtam a keresőbe, hogy epediéta, és már adta is ki a recepteket. Azóta is felajánlja, mert olyan, hogy ami érdekel, azt mutatja – mondja. 

Egy cukrászdában találkozunk, mert bár felajánlom, hogy odamegyek, ahol neki kényelmesebb, ő inkább kimozdulna bárhová, hisz kell a menés, a mozgás – mondja az alig 42 kilós nő, és látom az okosóráján – amikor rákérdezek, mire használja –, hogy délelőtt 11 órakor már 8000 fölött tart a lépésszámlálója. Csodálkozom, nekem sokszor két nap se jön ki annyi. – Szokott az 20 ezer is lenni, vonja meg a vállát. 

Az okosórának egyébként az egészségügyi funkcióit használja: pulzus, vérnyomás, lépésmérő, ébresztő, és a hívások, üzenetek kijelzése. 

A fiatalok azt hiszik, mi is abban a generációban születtünk, mint ők

Simó Bertus úgy érezte, szüksége van a tanfolyamra, a fiai mindenben okosak a telefon és a számítógépek területén, de nincs annyi türelmük, hogy megtanítsák. „Azt hiszik, mi is abban a generációban születtünk. Én kérdeztem, ők hamar el is mondták, de az a ledarálás olyan, hogy ha nem jegyzed le, nem próbálgatod, gyakorlod, akkor elfelejted”. 

A család első számítógépét az erdélyi magyarok többségéhez hasonlóan (lásd a Bálványos Intézet Kutatását) a 2000-es évek elején vették. A később informatikát végzett nagyobbik fiának volt rá szüksége a tanára tanácsára, és ahogy akkoriban sokan, ők is használtan és részletre tudták megvenni. Internetelőfizetésük csak később lett, amikor megengedhették maguknak. 

Bertus Facebookon értesült a hirdetésről, rögtön jelentkezett, és egy óráról sem hiányzott soha. Elsősorban a Facebookot akarta megtanulni, hogy tudja tartani a kapcsolatot az ismerőseivel, fiaival. 

Szeretem, hogy legyen, hogy elérhető legyek, és én is elérjek másokat.

Végigvették az alkalmazásokat, de megmaradt a Facebook használatánál: tud fotózni, a képeket letölteni, elküldeni Facebook Messengeren, nagy hasznát veszi a Google Translate fordító alkalmazásnak. Csak befotózza a dokumentumokat és a Google Lens segítségével lefordítja. Például a kórházi kiutaló egészségügyi szakkifejezéseit, bár tud románul, nem értette teljes egészében. Gyorsan lefordította. Így egyenlítheti ki a digitális tudás a nyelvi nehézségeket.

– Nem kell szégyellni kérdezni! – tanácsolja, és elmondja, a figyelme az elején könnyen elszállt, aztán tudatosította, hogy azért van ott, hogy tanuljon, oda kell figyelni. A szórakozás, kikapcsolódás is szuper jó, de tanulni kell. 

E-mailt, levelet nem szokott írni, az online fizetést is hanyagolja, mert „ami online van, az egyik nap létezik, másik nap eltűnt. Ami feketén-fehéren ott áll a papíron, az megmarad”. De a boltban szokott a telefonnal érintőkártyás módszerrel fizetni, a bankban állították be neki. 

Online csalási kísérletet egyszer látott közelről. Egy ismerőse éjjel kért tőle segítséget, és mivel furcsának tűnt, visszakérdezett, így derült ki, hogy feltörték a fiókját az illetőnek. Olyant azonban hallott, hogy átvertek egy szerelembe esett idős hölgyet. 

Az internetről azt gondolja, hogy jó dolog, segít kapcsolódni, de vigyázni is kell vele, túlzásokba is lehet esni: látott már olyat is, hogy a nagyi sétáltatta a babakocsiban az unokát, s a baba mellé be volt téve a telefon. Vagy az anyuka úgy mobilozott, hogy nem vette észre, hogy a gyereke mindjárt kifut az útra. 

– Ez a tanfolyam nagyon segít. Ingyen tanítanak, könyörgöm. Csak oda kell menni. A legnagyobb butaság, ha az ember nem használja ki a lehetőséget. Én nagyon hálás vagyok, csak jó dolgokat tudok a tanárnőről és az óráiról mondani. 

Hogy lássa a hirdetéseket, mikor tud színházba menni

Edit tanárnő szavai jutnak eszembe, mialatt Kocs Judith-tal beszélgetek telefonon. Hogy mennyire nincsenek értékelve, alacsony az önbizalmuk, és szeretnének tanulni, nem lemaradni, minél inkább önállónak maradni, csak nincs rá esélyük. Judith nagyon szabatosan beszél, mégis mindig elnézést kér a kifejezésmódjáért. Nagyon fiatalos a hangja, csak a végén kérdezem, hogy hány éves: 79, mondja. 

Az üzenetírás, a Facebook-használat volt a legfőbb motivációja, hogy jelentkezzen a tanfolyamra, amit hasznosnak, gyakorlatiasnak és érthetőnek talált. Edit tanárnő mindent elmagyarázott tövéről-hegyére, az asszisztens mindent megmutatott. Betegség miatt nem tudott az összes órán részt venni, ezért ha tehetné, megismételné a tanfolyamot – mondja. A tájékoztató kiadvány, amit a résztvevők megkaptak, szintén hasznos volt számára. 

Megtanulta használni a Messengert, a WhatsAppot. Alkalmazásokat nem tud telepíteni, ahhoz meg kell kérnie valakit, de„ a wifire csatlakozást, azt meg tudtam csinálni”. 

Nem nagyon bújja a Facebookot különben – szabadkozik –, neki az volt a fontos, hogy a híreket, hirdetéseket lássa, mikor tud színházba menni. Ez volt számára a legfontosabb, hogy tudja követni az eseményeket a városban. Tud róla, hogy lehet online is színházjegyet vásárolni, ezt még egyedül nem merte, de a gyerekei segítettek benne. 

Sikerélményem csúcsa

Az interneten általában az egészségügyi problémáira keres megoldásokat, és talált egy gyógyszert, amit megrendelt egyedül, és bevált. „Sikerélményem csúcsa, hogy sikerült rátalálnom és megvalósítanom”. Utánvéttel fizetett, de szeretné megtanulni a biztonságos online fizetést is, mert arra gondol, hogy ha esetleg idővel kevésbé tud mozogni, akkor ne szoruljon mindenben a mások segítségére. 

De egyelőre bizonytalan, és tart attól, hogy megossza másokkal az adatait, fél az átverésektől. Bár a román nyelvvel nincs problémája, azért akadnak kifejezések, amelyekhez igénybe veszi a fordítót. Néha ellenőrzi a helyesírást is az okostelefonján. 

Fotózni szokott, letölti a képeket laptopra. „Tudok róla, hogy van Instagram meg Tiktok és hasonlók, de nem használom ezeket az alkalmazásokat”. Ritkán nézi a YouTube-ot, emailt nem használ. Még nem foglalt online időpontot, de szeretné megtanulni, ahogy az online jegyvásárlást is, hogy minél inkább önálló legyen. 

A legfontosabb, amire használja a digitális eszközeit, hogy beszélgetési lehetőséget teremtsen a családdal, ismerősökkel. 

– Hajlandó vagyok az újdonságokra, mindent megpróbálok

 az egészségem fenntartása érdekében. Ettől félek, hogy a hátralévő idők mit hoznak. A tornacsapatban is vannak nálam idősebbek, de jóval fiatalabbak is, és hallom sokszor, hogy emlegetik, hogy szeretnék megtanulni. Sokat kell tanulnunk nekünk. Jó lenne, hogy meghallják a mi hangunkat is – zárja a beszélgetést.

Két városi asszonnyal beszéltem, akik mozgásképes, nyugdíjas emberek. Ha nem lenne Lőrincz Edit és a tanfolyama, talán nekik is, ahogy sok vidékinek, nehezebben elérhető lenne a digitális felzárkózás. 

Az önkormányzat és az egészségügy a fontossági sorrend élén

Egy átfogó, az Edge Institute és az ANIS megbízásából készült Ipsos-felmérés szerint a digitalizációt a romániaiak több mint fele, 59 százaléka pozitívan ítéli meg, és 52 százalékuk a saját éleminőségük javulását várja tőle, azonban a megvalósítás üteme továbbra is kihívást jelent.

Ennek ellenére a válaszadók közel fele úgy érzékeli, hogy a közigazgatás jelentősen le van maradva a magánszektorhoz és a rendelkezésre álló infrastruktúrához képest. A legfőbb okok között a digitális készségek hiányát (43%), az állami alkalmazottak felkészületlenségét (37%) és a korrupciót, valamint a politikai érdekeket említik (36%). 

A digitális közigazgatási platformok használata sokak számára jelent nehézséget, emiatt 51 százalék nem is használja, 25 százalékuk fél az adatlopástól és 20 százalékuk technikai problémákba ütközik. 

Ezért az internetet főleg kapcsolatteremtésre és szórakozásra használják – 77 százalék tagja valamelyik közösségi hálózatnak és 76 százalékuk néz videóklipeket a neten. 61 százalékuk fizet számlákat és 60 százalékuk használ banki szolgáltatásokat online. A digitális oktatás kevésbé népszerű.

Ami a digitalizálásban a fontossági sorrendet illeti, a legfontosabbnak az önkormányzatok és az egészségügy területét vélik a romániaiak. Az adók és illetékek kifizetését 45 százalék, a személyi iratok megszerzését pedig 37 százalék szorgalmazná online. A közkórházakba való időpontfoglalást 33 százalék, az egészségügyi receptekhez és orvosi igazolásokhoz 37 százalék tartaná fontosnak hozzáférni. 

Mi történik a városban és a kórházban?

Hogy az önkormányzatok és kórházak helyzetére is rálátást nyerjünk, Zörgő Noémivel vettük fel a kapcsolatot, aki egy személyben a székelyudvarhelyi városháza és a városi kórház sajtószóvivője. 

Mint mondta, a székelyudvarhelyi városházán történt egy nagyobb digitalizációs lépés az elmúlt években. Integrált rendszert hoztak létre, mely lehetővé teszi, hogy a különböző osztályok lássák egymás adatait, nyilvántartásait, programjait, és ezek legyenek összekapcsolva. Ezt az ún. POCA-pályázatból, azaz az adminisztráció hatékonyságának növelésére kiírt uniós programból és saját forrásból finanszírozták.

Ebből jött létre az ügyintézést elősegítő Avansis Mobile rendszer is, ahol panaszt lehet bejelenteni, adót fizetni, különféle igazolásokat igényelni. A mobil applikáció, amelyben megtalálható a székelyudvarhelyi városháza, iOS és Android rendszerben is elérhető. 

A polgármesteri hivatal honlapján az Ügyintézés fül alatt megtalálható az összes űrlap, amire a városházán szükség lehet. Az online ügyfélkaput (e.udvarhely.ro) eleinte csak a vállalkozások használhatták, majd 2023 végétől kiterjesztették a teljes lakosságra. Ezen az internetes platformon bejelentkezés után adót lehet fizetni, kérvényt beadni, és követni, hogy épp milyen fázisban van az ügyed. 

Az alintézményeknél is van digitalizációs törekvés: eddig a városi színház kínál online jegyvásárlást, de a sajtószóvivő szerint a többi intézmény is tervezi a bevezetését. 

Ami a lakosság hozzáállását illeti, 

a székelyudvarhelyi városlakók egy része csak személyesen akar továbbra is ügyeket intézni, de sokan vannak, különösen a digitális bennszülöttek, akik igénylik azt, hogy minél kevesebbszer kelljen bejárniuk a városházára. A digitális bevándorlók esetében nehézkesebb az alkalmazkodás, ők igényelnek segítséget. Illetve nemcsak generációs, hanem lakóhely szerinti különbségeket is tapasztalnak a polgármesteri hivatalban a kollégák, mondja Zörgő Noémi: a városi és a vidéki lakosság között is vannak eltérések. 

Az időpontfoglalás a legtöbb irodában online működik, a személyi nyilvántartó az, ahol kizárólag interneten lehet időpontot foglalni. Nincs erre külön kinevezett személy, hogy a digitális ügyintézésben technikai segítséget nyújtson, általában a kollégák segítenek, mondja a szóvivő.

A munkatársak felvételénél, ha számítógépen zajlik a munka, amire jelentkeznek, előírás a digitális kompetenciák megléte, ám nem vizsgáztatják külön ebből a leendő alkalmazottakat. 

Hivatali időben is van lehetőség a fejlődésre: az említett POCA-programban részesülhettek ECDL-képzésben, a pályázat által biztosított mind a 20 hely betelt, és ezt leszámítva is vannak időről időre digitális képzések, ezekre általában van érdeklődés.

A kórház, az egészségügy is alakul, csak lassan

A városi kórház egy másik programban vesz részt. A helyi önkormányzatok digitális átalakulásáért nevű pályázaton (Program Național pentru Transformarea Digitală a Autorităților Locale) nyert a kórház pénzt eszközökre a digitális átálláshoz. 

Ez sem csak a különböző szakorvosokhoz való e időpontfoglalási rendszer kialakítására vonatkozik, hanem az intézmények közötti kommunikációra is. Ha például a pácienst elviszik egy másik intézménybe, akkor gyorsan, nagy felbontásban el lehessen küldeni a CT-felvételeket, és az ottani orvosok fel tudjanak készülni, amire megérkezik a beteg – magyarázza Zörgő Noémi. 

Az online időpontfoglalás bevezetése az orvos-beteg kapcsolatban sok konfliktust megoldana, elősegítené a transzparenciát. 

Amikor egy kártya letöri az álmokat

Noha létezhetne országos időpontfoglalási rendszer és egyéni online kórlap is akár, amelyhez hozzáférnek a szakorvosok, ezek nagyon komplikáltak, és a meglévő, rossz előzetes digitalizálási kísérletek tapasztalatai sem mozdítják előre az ügyet. Gondoljunk csak az egészségügyi biztosítókártyák rendszerére, amellyel inkább csak a baj van. De a következő generációk már biztosan igényelni fogják ezeknek a rendszereknek a létezését is, véli Zörgő Noémi.

Digitalizálásra vonatkozó pályázatok tehát vannak, szűrhetjük le a tájékoztatásból. Mind a polgármesteri hivatal, mind a városi kórház nyert ilyet különböző digitalizálási projektekre. De olyan összehangolt, rendszerszintű program nincs, amely nemhogy lehetővé, hanem kötelezővé tenné a digitalizálást hozzárendelt finanszírozási összegekkel. Például ilyen, hogy minden évben kiutaljanak adott összeget az alkalmazottak és ügyfelek felzárkóztatására, vagy a hard és szoft eszközök fejlesztésére, nem létezik sem az önkormányzatok, sem az egészségügyi rendszer szintjén. 

Pedig ha egységes rendszert szeretnénk, amelyben mindenki egyenlő esélyekkel indul, és a konkrét céljai az egész országra kiterjednek, akkor az azt feltételezné, hogy ne csak esetleges és kompetitív fejlesztési lehetőségek legyenek elérhetőek az intézmények és az egyének számára. 

Legyen a mesterséges intelligencia a mankó!

Addig is, amíg Románia felzárkózik a lakossága igényeihez, Edit néni újabb tanfolyamot készül tartani, ezúttal a székelyudvarhelyi Idősek Nappali Foglalkoztató Központjában. Már megvannak a jelentkezők is, csak az oktató váratlanul műtéten esett át, így csak az orvosok beleegyezése után indul a várva várt tanfolyam.

Az is probléma – nemcsak az idősek esetében, de náluk különösen –, hogy az alkalmazások állandóan változnak. Ahogy befejeződik egy kurzus, már van valami változás, amihez kellene alkalmazkodni, ezért akár néhány hónappal a tanfolyam után is előfordul, hogy szól a telefon, és érdeklődnek a bátrabb résztvevők, ha elakadnak valamivel. Ezt kiküszöbölendő vezetné be Lőrincz Edit a mesterséges intelligencia oktatását a kurzusába, annak is a hangalapú funkcióját, mert az idősek „a nem mindig szófogadó kezeikkel” nehezen tudnak gépelni.

Azon túl, hogy bármit meg lehet kérdezni tőle az okostelefon használatáról, a mesterséges intelligenciának még nagy szerepe lehet az egészségi állapot megőrzésében, fenntartásában is. 

Az egyik nagy gond ugyanis – mondja a kurzusvezető, hogy mi legyen a kiváltott és el nem fogyasztott gyógyszereikkel. Elfelejtik, hogy a sok pirula közül melyik mire való, ezt könnyedén ellenőrizhetik. Ahogy azt is, hogy szabad-e két gyógyszert szimultán szedniük. 

És emellett az élet számos más kérdésére is egyszerűen elérhető választ adhat a mesterséges intelligencia az időseknek. „Ez most nekik nagyon fog segíteni” – jelenti ki. 

Még hol?

Ezek a programok jellemzően civil szervezetek kezdeményezései. A székelyudvarhelyi tanfolyam így nemcsak helyi igényre adott válasz, hanem egyfajta társadalmi innováció is, amely egyértelműen jelzi, mire lenne szükség rendszerszinten.

A Vodafone Románia is felismerte a probléma súlyát, és kiterjedt programot indított: trénereket képeznek, és számos megyei vagy községi könyvtárban zajlik tanfolyam az országban. Erdélyben viszonylag kevés településen: Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, Batizon,Temesváron, Aradon és a Brassó megyei Rukkorban. A Kolozs megyei könyvtárban is részt lehet venni hasonló képzésen, és nyilván Bukarestben.

A Fundația EOS, az APDETIC és a SenioriNet szintén is a digitális írástudatlanság csökkentését tűzték ki célul, de főként román nyelven, és elsősorban nagyobb városokban dolgoznak. Erdélyben – különösen a magyar többségű régiókban – kevés ilyen lehetőség van, és ezek sem garantálják az anyanyelvi hozzáférést.

Ha tudsz ilyen képzésről, küldd el nekünk az erdely@atlatszo.ro címre, és belefoglaljuk a cikkbe. 

A cikk megjelenését a Független Újságírásért Központ (CJI) és az EDGE Institute támogatta a DigitUP elnevezésű ösztöndíj-program keretében.

The post A reszketéstől a nevetésig: egy kirekesztett nemzedék appeared first on Átlátszó Erdély.

A medve és a vadászok

16-17 éves gyerekek fekszenek a padlón mozdulatlanul. Egy fiú próbálja reakcióra késztetni őket. Előbb csak bökdösi őket, majd egyre jobban bedurvul a dolog. A játék egy bevett színészi gyakorlat, amely arra szolgál, hogy a színész állhatatosságát növelje, és egyúttal kezelhető alanyt formáljon belőle, valamint a rendező mindenhatóságát erősítse. 

De, ahogyan 2006 nyarán az akkori Osonó társulatának fiataljai előadták a gyakorlatot a háromszéki Vargyason, az sokukban a mai napig nyomot hagyott, és egész színészgenerációkban ágyazott meg a traumáknak.

A játék lényege, hogy van egy medve, akinek az a feladata, hogy reakcióra késztesse a földön fekvőket, akik a „vadászok”, és halottnak tettetik magukat. Aki reagál, az kiesik, és akkor a medve nyer. A diákok már tudják, mi vár rájuk: miután a vezetőjük, Fazakas Misi elmagyarázza nekik a szabályokat, az egyik lány szól a színpadról kifelé tartó, medvét alakító srácnak: „Kérlek, a bugyimat ne húzd le majd, mert menstruálok.”

Medvének egy 17 éves srácot jelöltek ki, akinek átsüt a lényén a kamaszkori erőteljes szexualitás. Ezt Fazakas Misi, az Osonó társulat vezetője nagyon jól tudja róla. Ő maga csak nézőként van jelen, nem avatkozik közbe. Más felnőtt nincs a térben, kivéve a rendezőasszisztenst, egy fiatal egyetemistát. Nemrég még ő is osonós volt. 

A medve mindent elkövet, hogy reakcióra bírja a vadászokat, de ők edzettek, konokul ellenállnak. Akkor is, amikor a medve sorban levetkőzteti őket. Akkor is, amikor hideg gulyást tölt a szájukba, vagy szétkeni azt a testükön. Akkor is, amikor már mindenki meztelen, a medve meg végigtaperol mindenkit. 

Fazakas sem szól egy szót sem. 

Mindez órákon keresztül tart. Végül a medve törik meg. Később elmondja a vadászoknak, hogy amikor elkezdte az utolsó társának, a társulat legfiatalabb tagjának, egy 15 éves lánynak lehúzni a nadrágját, és belenézett a szemébe, összeomlott. Maga is meztelenre vetkőzött, hogy ne különbözzön a társaitól, és lefeküdt közéjük.

Amikor 19 évvel később Fazakast megkeressük, hogy reagáljon, azt mondja, ők is idősebb színészektől örökölték, és 15 éve nem használja már ezt a drámás játékot. Azzal érvel, hogy a színházi szakmán belül is párbeszéd zajlik arról, hogy a 20 évvel ezelőtt megszokottnak számító színházi gyakorlatok ma már abúzusnak tekinthetőek. Azt is állítja, az említett esetben is a játék után megbeszélték a történteket, és volt, aki számára katartikus élményt jelentett, de aztán Fazakas érzékelte, hogy rossz irányt is vehet, ezért egyszeri, soha meg nem ismételt alkalom maradt. 

A fenti jelenet jól mutatja, milyen szellemiség uralkodott az Osonóban.

A fiatalok radikálisan elkötelezettek voltak az iránt, amit csináltak, hittek abban, hogy az általuk létrehozott művészet különösen fontos az embereknek: aki elmegy egy osonós előadásra, annak megváltozik az élete. 

Az Osonónak már a kétezres évek elején nagyon jó volt a híre, Sepsiszentgyörgy városában különösen. A diákszínjátszó csoport professzionalitásban, színvonalban már akkor messze kimagaslott az erdélyi diákszínjátszó csoportok közül, és a nagy kritikai sikerek még hátravoltak.

A fenti gyakorlat része volt annak a folyamatnak, amivel a következő előadásukra készültek. Ez az előadás mondhatni a társulat első, a város határain is túlmutató, viharos sikere lesz: Részletek a bolyongás meséiből. 

Ha a felkészülés durva, az első hónap is az. 

Az előadásban van egy pont, ahol a játékmester parancsokat ad, a többi szereplőnek meg végre kell azokat hajtania. A játékmester minden előadással egyre szadistább, a diákok bántalmazzák egymást, a nagyérdemű meg nézi. Azt is, amikor egyik szereplőnek meg kell csókolnia a másik fenekét. Azt is, amikor valakinek oda kell kakálnia a színpadra, mert félreértik, mit kér a közönség (szaltóból lesz szarás). Ez már Fazakasnak is sok, határokat szab a játékmesternek. De az előadás nagyon sok éven át fut, és több leendő játékmesternek is megszalad az évek során a fantáziája. 

A felkészülésben vannak más furcsaságok is. Például két külön tábor van azoknak, akik részt vesznek ebben a próbafolyamatban. A fenti Vargyason történik, de van, hogy beköltöznek a Mikes Kelemen Elméleti Líceum dísztermébe, és reggeltől estig próbálnak egy héten át: improvizációs gyakorlatokból alakul az előadás, az ezekből létrejövő jeleneteket Fazakas sorrendbe rakja a végén. Az étkezések közben szabad beszélni, klasszikus zene megy, a fiatalok és vezetőjük csöndben adogatják körbe az ételt. 

Az Osonó rövid története

Az Osonó teljesen önkéntes alapon kezdte a működését a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban 1993-ban, először Salamon András magyartanár alatt, és itt vette át Fazakas Misi 1998-ban aki önkéntesen tartotta a tréningeket, próbákat, előadásokat, táborokat.

Fazakas 2001 és 2007 között színészként kezdett foglalkozásokat tartani a Mikesben, heti egy-két órában, annak függvényében, hogy mekkora volt az érdeklődés. Azonban a diákok között nagyon népszerű lett, és 2007-től 2008-ig heti hét órában tartott másodállásban opcionális foglalkozást, 2008 és 2009 között pedig heti három órában. 

A Mikessel a kapcsolat 2010-ben szűnt meg, addig ott játszották az előadásokat is. A távozás oka állítólag az volt, hogy kinőtték a dísztermet, ami túl kicsi volt az Osonó előadások díszletei számára.

Ezzel párhuzamosan a színész 2000 óta a Plugor Sándor Művészeti Líceumban működő drámaosztály vezetője is volt 2023-ig, amikor felmondott. Az Osonó 2017-ben elköltözött Sepsiszentgyörgyről, Fazakas pedig ingázott Budapest és a székelyföldi város között. Az óráit a művészetiben tömbösítve tartotta. 

Emellett Fazakas 2007 és 2014 között tartott színészmesterség-foglalkozásokat a Kovászna Megyei Tanács által fenntartott Művészeti és Népiskolában is. 

Akik akkoriban ismerik, megszállottként jellemzik

Ekkoriban az Osonóba többen a Fazakas által a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban tartott, színészfoglakozás nevű opcionális óra által kerülnek be. 

Fazakas nagyon nyitott ember, szabadon beszél a gyerekekkel bármiről, ez pedig nemcsak húsz éve volt szokatlan pedagógiai hozzáállás. Fazakas odáig ment, hogy volt olyan év, amikor ő tartott szexuális felvilágosítást a Mikes dísztermében egy meghívott szexuálpszichológus társaságában. 

Akik akkoriban ismerik, megszállottként jellemzik. Hisz a színházban, és mindent belead a katarzis keresésébe. Marosvásárhelyen járt egyetemre, majd miután a kilencvenes évek második felében hazatér Sepsiszentgyörgyre, átveszi azt a diáktársulatot, amit addig a város híres magyartanára, Salamon András rapszodikusan egyenget, azaz hol összeáll egy-egy előadásra, hol szünetel. 

Sepsiszentgyörgyön nagyon erős a színházi hagyomány. 

A helyi szellemi középosztály fiataljai határozott és modern nyelvezetű színházon szocializálódtak, és ez többeket inspirált. Nem véletlen, hogy a szentgyörgyi fiatalok organikusan fordultak – és fordulnak ma is –  a színházi lehetőségek felé.

Fazakas képzett színészként 1998-ban vette át a társulatot. Komolyan vette az Osonót, és sok fiatal akart csatlakozni. Bocsárdi László kezei alól került ki, és később azok a diákok, akiknek valamilyen formában alkalmuk volt látni a sepsiszentgyörgyi színház igazgatóját, a legismertebb erdélyi rendezők egyikét, észrevehették, hogy módszereiből Fazakas bőven merített. Alapvetően az különböztötte meg az Osonót más diákszínjátszó társulatoktól, hogy Fazakas, akinek kiváló érzéke van a tanításhoz, nem középiskolás szinten működtette.Több osonós ráismert később a színművészeti egyetem első- és másodévén a diáktársulatban végzett gyakorlatokra. 

Táborok és fájó testrészek

A medvés gyakorlat egy táborban játszódott. Ezeknek a táboroknak különböző szintjei voltak. Az alapszintűbe bármely, a színjátszás iránt érdeklődő fiatal jelentkezhetett. Ezek voltak általában az Osonót marketingszempontból is jól reprezentáló alkalmak, innen általában pozitív élménnyel mentek haza a diákok, miután mindenféle színészi gyakorlatokat tanultak, és játékos módon, improvizációs technikákkal jeleneteket hoztak létre.

A másik tábor azonban, amelyben már csak osonósok vehettek részt, több fokkal keményebb volt. A színészi tréningre spártai elkötelezettséggel kellett készülni, aki pedig nem bírta a tempót, megalázó és cinikus beszólogatásokat kapott. Többen beszámoltak róla, hogy a megfelelő felkészülés, a felszerelés hiánya vagy a túlerőltetés okán mai napig tartó testi problémákkal küszködnek, egy harmincas éveiben járó férfi például az osonózásnak tudja be akut térdproblémáit. 

Aki nőként osonózott, 

az gyakran hátrányként élte meg a nemiségét a csoporton belül – erről a későbbiekben még lesz szó. Fazakas rendszeresen beszólt a lányok kinézetére. Az Osonó egyik tagja mesélte, hogy az egyik próbafolyamat alatt tíz kilót fogyott, hogy beleférjen egy ruhába. Amikor a kolléganőivel arról beszélgettek, hogy talán a ruhát kellene inkább átalakítani, belépett Fazakas, és kijelentette, hogy szó sem lehet róla, bele kell férni. A 16 éves lány ötvennégy kilóról negyvennégyre fogyott azokban a hetekben. 

A késésekért drasztikus büntetések jártak, ezt mindenki tudta. Ennek ellenére előfordult, hogy valaki elkésett. Volt, hogy nem lustaságból, hanem mert konyhaszolgálatosak voltak, és le akartak zuhanyozni, mielőtt próbára mentek, vagy egyszerűen túl sok volt a mosogatnivaló, és elkéstek. Ilyenkor a későnek, néha az egész csoportnak a késéssel arányos mennnyiségű guggoló gyakorlatot kellett végeznie. A büntetés mértéke a tábor során napról napra nőtt.

Jól mutatja a büntetések keménységét egy 2012-ben felvett videó, ami a leendő kilencedikeseknek tartott táborban készült. 3:22-től a tizennégy éves srácoknak, akik közül sokaknak még életében nem volt komolyabb edzésük, 330 guggolást kellett végrehajtaniuk, mert késtek.

Fazakas válaszaiban azt állítja, a táborokban a pontosságra ösztönzés ezen módszere eleinte még vicces és össznépi program is volt, amikor azok is a későkkel guggoltak, akik nem késtek, egymással versengve, hogy ki bírja tovább. Később viszont már nem volt sem motiváló, sem támogatott, és hanyagolták. Addig működött ez szerinte, míg a táborozók elfogadták.

Ez a tábor eleve nagyon megterhelte a gyerekeket:

öt nap a kökösi iskolában, se meleg víz, se külön háló, reggelente nagyon komoly tréningek, majd mindenféle színészi gyakorlatok, improvizációk. Sportolóknak is megterhelő lenne, ráadásul amikor vége lett az öt napnak, a fiataloknak találkozniuk kellett a felsőbb évfolyamokkal egy másik helyszínen: 18 kilométert gyalogoltak Kommandóra Kovásznáról, ahol két napot töltöttek, majd visszagyalogoltak a városba. 

Volt, aki annyira kimerült, hogy nem bírta, és egy szakaszon stoppolt. Ez kiderült. Mivel a tábor nyár végén volt, az első óra azzal indult ősszel, hogy Misi összehívta a „kicsi és nagy drámásokat”, azaz a kilencedikeseket és a tizenegyedikeseket, és hatalmas fejmosást tartott, hogy milyen emberek ők, akikre nem lehet számítani. Órákon keresztül ment a lelki zsarolás, még az is elhangzott, hogy ha ezekkel a gyerekekkel kellene Fazakas megvédje Erdélyt, akkor nem tenné, mivel nem lehet rájuk számítani.

Színházi tér és abúzusok

A színházi tér, mivel sokszor feloldódik az individuum határa, nagyon alkalmas a visszaélésekre. Az egész oktatási rendszer arra alapul, hogy a színészekből jól formálható egyedeket faragjon, és az eszközökben a rendezők sok mindent megengednek maguknak. 

Az erdélyi színházi hagyományokban még mindig viszonylag kevés a demokratikus alkotási folyamatként születő előadás. Még mindig az az uralkodó felfogás, hogy a rendező autoritása és zsenije hatja át a színpadi végterméket. Csakhogy, aki abban szocializálódik, hogy lehordhatják a sárga földig folyamatosan és üvöltve, az nehezen építi fel magában a határt, hogy észrevegye, ha bántják, vagy legalábbis nehezen épít magában autoritást arra, hogy szembeszegüljön a határt átlépővel. Szamost lehetne rekeszteni a színészekhez kellékeket dobáló sztárrendezőkről vagy éppenséggel igazgató-rendezőkről szóló történetekkel, és ezek alig kerülnek nyilvánosságra. Mindenesetre a cikk írójához úgy jutott el számos hasonló, az erdélyi, romániai magyar intézményekben történt visszaélés, hogy sosem dolgozott ilyen struktúrákban, pusztán ismerősei révén meg laikus nézőként volt rálátása.

A színházi rendszerekben még mindig nagyon sok esetben elfogadott az erőszak valamilyen formája. A színházak működése gyakran erősen hierarchikus: a rendező (vagy igazgató) a „vízió” letéteményese, mindenki más az ő alárendeltje. Ez a struktúra könnyen megágyaz annak, hogy a vezető túlzott hatalmat kapjon mások, különösen a fiatalabb, tapasztalatlanabb színészek, stábtagok fölött.

A színházi alkotás gyakran érzelmileg intenzív, személyes határokat feszegető folyamat. Sokszor hallani olyan mondatokat, hogy „ez kell a szerephez”, „így születik a nagy művészet”, „áldozat nélkül nincs jó előadás”. Ez a retorika normalizálhatja a manipulációt, megalázást, vagy akár szexuális visszaélést is.

Ez a pálya rendkívül telített és kiszámíthatatlan.

A szerepekért, állásokért zajló verseny miatt sokan félnek nemet mondani, panaszt tenni, vagy nyíltan beszélni a sérelmeikről – mert azzal a karrierjüket kockáztathatják.

A színházi társulatok gyakran zárt világok. Ha nincs valódi külső kontroll (pl. etikai kódex, független vizsgálati lehetőségek, támogató biztonságos csatornák), akkor a visszaélők könnyen elkerülhetik a felelősségre vonást. A „művészi szabadság” vagy a „személyes zsenialitás” mögé is el lehet bújni.

A nagy színházi mesterek kultusza is hozzájárulhat a visszaélések elfedéséhez. Ha egy híres rendezőről mindenki tudja, hogy „kemény”, „szélsőséges”, „zseni, de nehéz természet”, akkor az áldozatok gyakran úgy érzik, hogy „ez vele jár”.

Osonó: a szent színház szektája

Ahhoz, hogy egy bántalmazó hatékonyan és hosszú távon tudjon bántalmazni, szüksége van rá, hogy minél kevesebb ellenállás szülessen meg a csoporton belül. Ennek érdekében fel kell számolnia a csoportkohéziót, tehát a lehető legnagyobb kontrollt kell gyakorolnia a teljes csoport fölött. 

Másrészt a lehető legteljesebben el kell szigetelnie az általa uralt embereket a külvilágtól. 

Nem véletlen, hogy nagyon gyakran vallási szekták köréből röppen fel a hír, hogy visszaélnek a tagokkal, a külvilág pedig borzadva szokta figyelni, és nem érti, hogyan volt képes rávenni a szektavezető a tagokat a teljes önfeladásra.

Az sem véletlen, hogy a szektaműködés jutott sokszor azoknak is eszébe, akik kívülről látták, hogy diáktársaik milyen elkötelezettséggel csinálják az Osonót. Volt, hogy a társaik üvöltve próbálták megértetni velük a kocsmában, hogy az Osonóban bántják őket, ők meg szilárdan hajtogatták válaszként, amit Fazakas Misi beléjük nevelt: hogy a „szent színház” – ez Fazakas terminológiája – csinálása áldozatokkal jár, és hogy a hétköznapi emberek nem érthetik meg, amit ők csinálnak.

Ne alkossanak párokat

Mindezt a barátok addig tehették meg, amíg az osonósok egyáltalán kocsmába mehettek. A szabályok, amelyek nem is leírt vagy nyíltan kimondott szabályok voltak, az évek során egyre szaporodtak. Először „csupán” az volt az volt az elvárás, hogy az osonósok egymás között ne alkossanak párokat. Fazakas azzal indokolta a döntést, hogy azok, akik párkapcsolatba lépnek, kevésbé tudnak figyelni, és nem veszik elég komolyan a munkát. Ha ezt megszegte két Osonótag, akkor Fazakas célkeresztjébe került, sokat élcelődött rajtuk, iróniába csomagolt, bántó megjegyzéseket tett. 

Később aztán több szabály is érvénybe lépett. Ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy írott etikai kódexet, hanem színészmesterség órán Fazakas sokszor amolyan példabeszédekkel tűzdelt, az életről, a művészetről és a létezésről szóló, gyakran órákig tartó, prédikációhoz hasonló előadásokat tartott, és azokat a dolgokat, amiktől szerette volna eltiltani a diákokat, hosszasan, megvetéssel teli iróniával ecsetelte.

Így az évek múlásával a csoporton belül megvetendővé vált például az, hogy ha valaki a város kultúrkocsmájának számító Teinben másokkal múlatta az időt, hiszen 

ez nem volt méltó egy osonóshoz. 

Fazakasnak nyilván nem azzal volt baja, hogy esetleg alkoholt fogyasztottak – ehhez képest a dohányzást (legalábbis az Osonó bizonyos periódusaiban) tiltotta –, a diákok a turnékon gyakran vele együtt boroztak. Inkább az lehetett a cél, hogy a diákok társas kapcsolatai minél inkább a csoporton belülre szorítkozzanak.

Fazakas válaszában beismeri, hogy fogyasztott alkoholt diákokkal, de mint válaszlevelében írja: „nem bátorítottam őket fogyasztásra, sőt, kezdetben az Osonóban és a táborokban alkohol- és dohánymentesség volt”. Aztán 2010 után ez az elvárása „tarthatatlanná vált, és a realitások talaján mozogva” elengedte a dolgot, már nem kérte számon a diákokon. Azt mondja, az Osonó-tagoknak vezetője és oktatója volt, de lévén, hogy mindannyian egy informális önkéntes csoport tagjai voltak, a társulat sokszor működött baráti társaságként. Nem emlékszik rá, hogy bárkinek is az osonósok közül ital- vagy egyéb szerhasználati problémái lettek volna. Azt mondja: „más drámatagozatosokhoz képest volt, hogy megdicsértek, hogy egyedül a mi diákjainkkal nem volt gond egy országos színészmesterség tantárgyversenyen”. 

Kipenderítések

Ennek tükrében megfigyelhető volt egy olyan tendencia is – számolnak be forrásaink –, hogy Fazakas egy idő után elkezdte kipenderíteni azokat, akik felett nem volt teljes a befolyása, vagy akik ellen mertek neki mondani. Általában ennek az volt a módja, hogy erőteljesen éreztette és közölte a delikvenssel, hogy ő mennyire nem odavaló, mennyire nem tartozik oda, míg az magától elhagyta az Osonót, vagy akár az egész iskolát.

Az Osonóból addig volt viszonylag könnyű kipenderíteni valakit, amíg a társulatba kizárólag a város elit középiskolája, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum szállította az „alapanyagot”. 

Komplikáltabbá vált a helyzet, amikor 2000-től kezdődően a Plugor Sándor Művészeti Líceum dráma osztályosai is osonósok lettek. A kétévente induló középiskolai tagozat létrehozásáért Fazakas sokat dolgozott.

Amíg az Osonó a Mikesben működött, addig akadt legalább néhány ember, aki tükröt tarthatott felé. Amikor azonban valaki csak a társulatba vagy a dráma osztályba tartozott, akkor sokkal erősebbé vált a függés, és sokkal nehezebb volt külső szempontokra számítania. 

Nagy tervek

Egy időben, 2010 környékén ráadásul az volt a terv, hogy az Osonó diákszínjátszó csoportból professzionális városi csapattá formálódik. Fazakasnak erre az volt a terve, hogy meggyőz több diákot arról, hogy maradjanak az Osonóban érettségi után, és alakítsanak társulatot. 

Gyakorlatilag a város első alternatív társulata jött volna létre, amelynek már a konkrét helyszínét is kijelölté. A magára hagyott kazánházat vette volna koncesszióba 49 évre az Osonó, és már a pályázatot is megírták hozzá.

Fazakas nem alaptalanul gondolta, hogy a terve sikerülhet. Néhány diák valóban maradt a középiskola befejezése után. 

Sportolóból drámatanár

Az első ilyen, aki úgy véli, hogy ezzel mintát is szolgáltatott a többieknek, Lóránd volt, aki ráadásul csak tizenegyedikben lett osonós úgy, hogy azelőtt mégcsak nem is Szentgyörgyön lakott, és semmi köze nem volt a színjátszáshoz. Csíkszeredában járt középiskolába és jégkorongozott. Fazakas egy tábori részvétele után győzte meg, hogy menjen inkább Szentgyörgyre, vállalja el egy távozó diákszínész szerepét a Részletek a bolyongás meséiben előadásban, majd érettségi után tanársegéd lehet Fazakas mellett. 

Önmagában furcsa helyzet volt. Lóránd, mivel élsportoló volt, erőnléti edzéseket kellett hogy tartson az osonósoknak. Hirtelen azonban abban olyan helyzetbe került, hogy újoncként tanára lett azoknak is, akiket csak egy évvel azelőtt ismert meg, és barátkozott össze velük a táborban.

Ezek az erőnléti edzések amúgy durvára sikerednek, több generációból is panaszkodnak rá, volt, hogy a diákok hánytak, annyira megerőltették magukat, de csinálni kellett mindig tovább. 

Némiképp cselezni kellett, hogy megoldják, hogy egy frissen végzett középiskolás hirtelen tanár legyen. Ám a művészetiben tanárhiány volt a dráma képzésen, így akinek hallgatói jogviszonya volt valamilyen egyetemmel, az már taníthatott. 

Miután leérettségizett, már Fazakassal együtt vezette a nyolcadikosoknak szervezett tábort is. Ez amolyan casting tábor volt, ezen nézte ki magának Fazakas Misi, hogy kit érdemes felvenni a drámatagozatra.

Intő jelek

Már az előző osonós, illetve a felvételihez szervezett táborban is történtek furcsaságok, de akkor Lóránd még nem tulajdonított ezeknek túl nagy jelentőséget. 

Például annak, hogy közösen zuhanyzott mindenki. Fazakas is. A helyszín egy falusi iskola udvara, a mosdóból volt kivezetve a víz az udvarra, vödrökbe gyűjtötték, és ezzel locsolták egymást. Az is csak utólag volt furcsa, hogy Fazakas is nagyon igyekezett locsolni. 

Fazakas nem tagadja, hogy néha együtt zuhanyzott a társulat kiskorú tagjaival. Azzal érvel, hogy jár uszodába és edzőterembe is, és sehol nem látott eddig külön kiskorúaknak és nagykorúaknak kialakított zuhanyzót, csak nemek szerint különítik el a mosdókat.

Azt mondja, a táborokban nagyon figyeltek, hogy külön menjenek zuhanyozni a fiúk és a lányok. Mindig szempont volt, hogy akik szégyenlősebbek, azoknak is legyen komfortos, kapják meg azt a privátabb teret – néha időben, nem térben –, amire szükségük van. 

Szokott-e maszturbálni?

Az furcsább volt, és már akkor is feltűnt, hogy a kicsik táborának közös szervezésekor Fazakas számtalanszor terelte arra a szót Lóránddal, hogy a fiúnak addig milyen szexuális viszonyai voltak, szokott-e maszturbálni. 

Úgy próbálta megnyílásra bírni, hogy előbb ő maga számolt be arról, kivel és hogyan, milyen szexuális kalandjai voltak, többnyire fiúkkal, és ezekkel a „pozitív példákkal” próbálta rávenni Lórándot, hogy menjen bele a szituációba. 

Például elmondta, egy régi osonós fiúval hogyan ültek egymással szemben, és maszturbáltak. Lóránd hárítani próbálta ezeket a gyakori beszélgetési témákat.

Ezen a nyáron történt, miután leérettségizett, de még nem állt be tanítani, hogy adminisztratív ügyeket intézett Sepsiszentgyörgyön, és még nem volt ott lakása. Fazakas pedig 

ajánlotta, hogy aludjon nála. 

Egy ágyban aludtak, a fiúnak ez nem volt szokatlan, az ágy nagy volt, ő meg a jégkorongos társakkal megszokta a közös alvást. Csakhogy ezen az éjszakán Lóránd arra ébredt, hogy Fazakas a nemi szervét fogdosta, kvázi kielégíteni próbálta. Lóránd többször ellökte a kezét, majd felháborodva megrázta a férfit, aki úgy tett, mintha akkor ébredt volna föl, és szabadkozott, hogy nem tehet róla, álmában tette, és állítólag olyat is mondott, hogy kisgyerekkora óta történik ez vele. Lóránd szedte a cuccait, és hazament. 

Később mégis vállalta, hogy folytatja „tanársegédként”. Egyrészt a társulatban lévő jóbarátja elmagyarázta neki, hogy „Misi furcsa ugyan, de az Osonó ilyen, és ez többről szól”, másrészt ezen a nyáron már le volt szervezve egy közös Taizé utazás, aminek a visszafelé útján Fazakas Misi sok bocsánatkérés és ígérgetés közepette mégis meggyőzte, hogy maradjon az Osonóban.

A nők elvonják az energiát

A Taizé ökumenikus keresztény találkozó hatására, amelyen az osonósok többször is részt vettek, Fazakas szorosabbra fogta a gyeplőt a társulatban. Ekkoriban jött be a cigarettatilalom, meg az is, hogy az Osonó tagjai nem alakíthatnak ki egymással romantikus kapcsolatot. Számos volt osonós beszámolójából kitűnik, hogy Fazakast főleg a fiúk érdekelték, a lányok csak annyiban, amennyiben egy társulatban levő sráccal jöttek össze. Ha azonban ilyen történt, akkor nagy lelki zsarolások, illetve az illető lány megszégyenítése volt a következménye a csoporton belül. Közben a fiúknak gyakran mondta, hogy a nők „elszívják az alkotóerőt”.

A fiúkkal Fazakas kíméletesebb volt, legalábbis a társulat női tagjainak gyakran volt ez a megélése. A fiúkat általában privátban próbálta meggyőzni arról, hogy nem válik előnyükre, ha az illető lánnyal vannak együtt. 

De Lórándot sokkal erőteljesebben nyomasztva akarta elválasztani a barátnőjétől. Mindig akkorra időzítette a társulati gyűlést, amikor tudta, hogy a srácnak lehetősége lenne találkozni a más városban élő barátnőjével. Így megesett, hogy éjjel egykor volt társulati gyűlés, amikor is a lánynak pont Sepsiszentgyörgyön volt pár órája, mert a Bukarestbe tartó átszállásra várt, így a kapcsolatnak vége is szakadt. 

Maszturbálhatnának együtt

Nem ő volt az egyetlen, akit sikerült elválasztania a barátnőjétől. Évekkel ezelőtt, 

2007 körül egy másik fiút, aki még csak osonós sem volt, csupán Fazakas mikeses színészmesterség nevű választható órájára járt, sikerült Fazakasnak behálóznia. 

A zűrös családi hátterű srácot Fazakas felnőttként kezelte: meghallgatta a véleményét, dicsérte az ízlését. Majd találkozni hívta az órán kívül is, hosszasan sétálgattak a városszéli, kertvárosi részeken, időnként aztán magához is meginvitálta. Akkoriban a srác egy Osonóban játszó lánnyal volt együtt, Fazakas meg addig-addig mondogatta, hogy nem kellene együtt lenniük – hivatkozva a lány szintén vulnerábilis helyzetére –, hogy szakítottak. 

A fiú eleinte nem gyanakodott arra, hogy Fazakas esetleg nem csak intellektuálisan érdeklődik iránta, mivel a színésznek pont azelőtt ért vége egy kapcsolata egy lánnyal. Ez a lány egyébként a kapcsolat kezdetén szintén kiskorú volt.  

Aztán egyszer csak a borozásokon odáig jutottak, hogy Fazakas elkezdett utalásokat tenni, hogy maszturbálhatnának együtt, mert ő már csinálta együtt fiúval, és különben is, már az ókori görögök is tudták, hogy a valódi szexualitás két férfi között történik. A fiú elhárította ezeket a burkolt ajánlatokat.

Az alsónadrág próbája

Majd kialakult egy forgatókönyvszerűség: a vacsora utáni borozásokon előbb verbális utalások történtek, aztán Fazakas taperolni kezdte a srácot, aki visszautasította a közeledést, és távozott. Mindez többször is megesett. A fiú nem akart túl határozottan tiltakozni, hiszen ezzel azt kockáztatta volna, hogy elveszíti az egyetlen őt megértő felnőtt társaságát. 

Aztán Fazakas a srác 18. szülinapjára alsónadrágot vett ajándékba, és kérte, hogy előtte próbálja fel. Egy más alkalommal pedig rávette, hogy hadd tanítsa meg neki, hogyan kell leborotválni a nemi szervét. A srác ezekbe belement, mert úgy érezte, hogy túl értékes a kettejük között kialakult baráti kapcsolat ahhoz, hogy Fazakas felajzottsága miatt lemondjon róla. Ezt amolyan szükséges rossznak tudta be, de miután Kolozsváron elkezdte az egyetemet, rövid időn belül megszüntette a kapcsolatot a színésszel.

Mindig talál ürügyet

Fazakas nagyon hatékonyan mosta el a határokat közte és a diákok között. Tegező viszonyban voltak, csak akkor váltott magázásba, ha feddés társult a mondandójához. Ezt leszámítva a diákok és a tanár sülve-főve együtt voltak, turnékon, táborokban egy szobában aludtak, a próbákon a diákok egymás előtt vetkőztek. Megszokták. Mint ahogy azt is megszokták, hogy legtöbbször a tanár a diákokkal zuhanyzik. 

És volt olyan, hogy megjegyzést tett, például egy fiúnak elmondta, hogy milyen szép a feneke. Mindezt nem egyszer, akár a csoport előtt is, a többiek füle hallatára. És volt olyan, hogy zuhanyzás közben megragadta egy diák nemi szervét.

Nemcsak a társulaton, vagy a drámaosztályon belül volt ennyire „közel” a diákjaihoz. Sokszor megjelent a bentlakásban is, ahol alapvetően semmi keresnivalója egy pedagógusnak. Ürügyet mindig talált, például beszélnie kell egy nevelővel. De rendszerint este érkezett, amikor a fiúk zuhanyoztak. Többször megtörtént, hogy törülközőben mentek be a szobába, ahol ott volt Fazakas és ilyenszerű megjegyzéseket tett: – Nahát, ön kezd kissé elhízni, talán edzenie kellene.

Fazakas több volt diákja elmondása szerint nagyon gyakran 

nyomult a drámatagozatos lányok pasijaira is. 

2014 körül például az egyik lányt nagyon kérdezgeti, vajon nem akar-e a barátja drámás lenni, mert ő el tudja intézni, hogy felvegyék év közben sima átiratkozással. Miközben mások elég kemény felvételi vizsga árán jutottak be. Ezalatt a srácot körüludvarolja, mondván, hogy nem is érti, hogy származhat faluról, van benne valami nagyvárosi, kozmopolita. Felhívja a lakására is, hogy segítsen valamit neki. Egy másik lánynak is meghívja a barátját ugyanebben az időben. Miközben boroztak, Misi elmegy zuhanyozni, majd behívja a fiút, hogy valamit mondjon neki, és szóval tartja. A srác meg végignézi a vécén ülve, míg a tanár zuhanyzik és beszél hozzá. 

De ennél tovább is elmegy. Ameddig csak lehet. 2014 környékén például egy drámatagozatos fiúnak a kollégiumi szobatársa elmondja, hogy Fazakas lefeküdt vele. 

Néhány évvel később egy táborban, miután sokat boroznak egy este, a diákok azt látják, hogy Fazakas eltűnik az éjszakában egy társukkal, reggel pedig ki van szívva a tanár nyaka. Ebből aztán nagy ribillió lesz az iskolában, ez után távozik hirtelen Fazakas, mert újságírók szaglásznak az iskola körül. Az igazgató is távozik, és a drámatagozat új vezetője több embernek is elmondja, hogy tudomása van az esetről és aggódik.

A rendszer, ahol bántalmazottból bántalmazó válik

Lóránd 2017-ben, a nemzetközi metoo-hullám hevében egy újságíró barátja unszolására úgy döntött, megosztja a közösségi médiában a nyilvánossággal azt a történetet, amiben arra ébredt, hogy Fazakas álmában fogdossa. Nem sült túl jól el a dolog, bár beszélgetésünk során állítja, számos szolidaritás-üzenetet kapott, amiért végső soron megérte. Bár nem nevezte meg az elkövetőt, rengetegen tudták, kiről van szó. Ennek ellenére a legtöbb kommentelő azt rótta fel a megosztónak, hogy ezt nem így kell csinálni, és több bizonyítékot követelt.

Fazakas szerint valótlan állításokat tartalmazott a poszt, másrészt újságírók reagáltak a bejegyzésre, miszerint a leírt történet nem kimondottan szexuális visszaélés kategória és kérdéseket tettek fel az illetőnek, hogy tisztázzák és konkretizálják a bejegyzésben leírt helyzetet. Lóránd törölte a posztot. Fazakas azt állítja, elszomorította helyzet, amely ellene irányuló bosszú volt, és további rosszindulatú pletykák és híresztelések táptalajául szolgált.

Lórándnak akkor több exosonós szimpátiáját sem sikerült kiváltania. Egyrészt többen a mai napig nem bocsátották meg neki, hogy annak idején Csíkszeredából beejtőernyőzve könnyű előnyökre tett szert. Másrészt, azokban az években, amikor az Osonó vezető színésze és a hierarchiában a második embere lett, 

maga is elkövetett visszaéléseket. 

A legelsőt még abban az első táborban, amelyben ő már tanáraspiráns volt. Egy nyolcadik osztályt végzett lányt a táborban megcsókolt. Fazakas megtudta, és a lányt rettenetesen leteremtette mindenki előtt. Lórándot szelídebben vonta felelősségre. Mikor Lóránd azzal védekezett, hogy dehát Fazakas is volt diákkal viszonyban, a tanár azt felelte, hogy hiba volt, és nem szeretné, ha a fiatal srác is elkövetné ugyanazokat a hibákat.

Lóránd megígérte, hogy megszakítja a viszonyt, de miután a lány osonós lett, esténként titokban találkozott vele a temetőben. Egy esetben ugyanazt játszotta el, amit vele tett Fazakas: egy lánnyal aludt egy kiszálláson, és fogdosni kezdte a lányt. Azt mondja utólag, bevillant a saját zaklatási emléke, ez keveredett össze a vággyal, és ki akarta próbálni, lehet-e valóban álomban tenni ezt. A lány felébredt, és számon kérte.

Nem Lóránd az egyetlen, aki átvette a bántalmazó attitűdöket. Már az előző generációban is történtek súlyos dolgok: például a Részletek a bolyongás meséiben egyik jelenetében az egyik fiú kihasználja, hogy a színpadon az első sornak hosszú ideig mozdulatlanul kell maradnia, és több előadáson is egy előtte levő lány nadrágjába teszi a péniszét. 

Fazakas a figyelemmegvonást gyakran használja arra, hogy a társulati tagokat egymással rivalizáltassa. Bármikor lehetsz fent, bármikor lehetsz lent, és nem mindig érted, hogy mit hibáztál.

Te soha az életben nem leszel magas státuszú

Az egyik lány akkoriban lesz osonós, amikor a színjátszó csoport erőteljesen professzionalizálódni kezd, 2010-ben. Úgy érzi, jól teljesít a színpadon. Ha turnén vannak, akkor őt választják ki az egyik fontos improvizációs szerepre a Részletek a bolyongás meséiben. Ennek ellenére folyamatosan megalázza Fazakas. Az egyik gyakorlatban a társadalmi státuszokról beszélgetnek. Körbeülnek, mindenki el kell hogy mondja, civilben ő milyen státuszúnak gondolja magát. A lány azt mondja, ő magas státuszú, mire Fazakas kijelenti: „te soha az életedben nem leszel magas státuszú”. 

Rendszeressé válnak a nőket érintő testszégyenítő beszólások. A lánynak tériszonya van, mégis rendszerint ő kapja a feladatot, hogy a négy méter magasan levő függönyt felrakja. Közben remegnek a lábai. Ha szóvá teszi, Fazakas replikája: „Ne lenne akkora a segged, nem lenne baj”.

Fazakas tagadja, hogy valaha élt volna ilyennel, szerinte maximum azt érthette volna valaki így, ha szóvá tette, hogy kevésbé alkalmas egy szerepre a testi adottságai miatt.

Kezd kialakulni a nemi diszkrimináció a csoporton belül. Ha turnéra mennek, a fiúk döntik el, mikor van pihenő, vagy egyáltalán, mikor milyen program legyen. Ez aztán idővel egyre rosszabb lesz. Egy másik lány évekkel később már arról számol be, hogyha kiszállásra mennek, mindig a lányok mosogatnak, főznek, a férfiak tanácsa közben mindenféle fennkölt és okos dolgokról diskurál.

Amikor megtudja, hogy ez toxikus

De térjünk vissza az előző lányhoz, aki az első lesz az Osonó történetében, akit kirúgnak: az utolsó csepp talán az lesz a pohárban, hogy elviszi egy Osonó-táborba az akkori barátját, Fazakas pedig meghívja a társulatba a fiút. A feltétel, hogy szakítsanak, a srác pedig azonnal igent mond. Ekkor a lány lázadni kezd: amikor Fazakas beszólogat neki, ő visszaszól. Aztán a tizenhét éves lány fogadja Lóránd flörtjét, és átmegy a lakásába.

Ennyi év távlatából Fazakas azt mondja, párokat „nem igazán” választottak el, mert nem nagyon voltak párok amúgy sem, és alapból volt egy olyan elvárás, hogy lehetőleg csapaton belül ne alakuljanak ki párkapcsolatok, mert azok ellehetetleníthetik a csapatmunkát és a kapcsolat dinamikája hatással lehet az Osonóra. Fazakas úgy fogalmazott: „nem volt támogatott semmilyen kapcsolat, mivel az Osonó egy drámás öntevékeny csoport, nem egy társkereső.” 

Jeges víz és depresszió

Lóránd ekkoriban már Fazakasnál lakik. Hárman laknak három szobában, ott vannak az Osonó-gyűlések is. Illetve van egy reggeli rítusuk, több reggel is, egy harmadik sráccal imádkoznak, és megesik, hogy Misi perverziókra is utal közben.

A lány bosszúnak szánja, hogy összejön Lóránddal. Tizenhét éves, sértett, amiért Fazakas folyton megalázza, neki is diszfunkcionális a családja, és eltiltották a szerelmétől is. Ráadásul az utolsó két előadásban nagyon durván bánnak vele. Egyrészt van egy jelenet, ahol folyton esni kell és felállni, gyakorlatilag teljesen elkékül a térde. Másnap is előadás van, a Játékmester azt a feladatot rója valakire, hogy menjen ki, hozza be az udvarról az előkészített jeges vizet, és öntse a lány nyakába. Miközben a lány le van izzadva. 

Másnap Fazakas azonnal kérdőre vonja Lórándot, a lányt meg elbocsátják. Két évig depresszióval küszködik, majd éveken keresztül tanulja terápián, hogyan vetkőzze le a toxikus mintákat. Például, hogy nem oké, hogy akkor érzi magát érzelmileg biztonságban, ha valakit intellektuálisan megaláz.

Az ajtó fölötti ablak

Közben Lóránd is egyre nyomasztóbbnak érzi a hangulatot, nem találkozhat azzal, akivel szeretne. Egy magyarországi workshopon találkozik Schilling Árpáddal, a Krétakör Színház alapítójával, és egyetlen beszélgetésük meggyőzi arról, hogy az Osonó működése toxikus. Ezalatt megy az érzelmi zsarolás Fazakas részéről. 

Aztán egy este Lóránd kimegy a szobájából. A szobák ajtaja fölött egy ablak van. Azt látja, hogy Fazakas egy széken állva benéz a lakótársa, az akkoriban még frissen érkezett, és azóta is az Osonónál lévő Mucha Oszkár szobájába az ablakon, miközben önkielégít. 

Belegondol, hogy vajon az ő ablakánál is szokott-e ez történni. Megkéri a barátait, hogy segítsenek.Titokban összecsomagol, és egy hajnalban az ablakon át távozik. Lórándot itt elengedjük. 

Fontos megjegyezni: azt, hogy már felnőtt segédtanárként kihasználta a néhány évvel fiatalabb lányok bizalmát, ő maga ismerte be. Azt állítja, az érintettektől igyekezett bocsánatot kérni, ám azt tapasztaltuk néhányukkal való beszélgetésből, hogy nem föltéltlenül sikerült megbocsátást nyernie ezekért. 

Fazakas azt mondja, mikor csak a gyanúja felmerült, hogy valaki az Osonó mint társulat céljaival ellentétes viselkedést tanúsíthat, vagy a magánéletét a színjátszó körtől nem határolja el eléggé, akkor elbeszélgettek vele, és adott esetben eltanácsolták. Lóránd távozását a csoportban úgy magyarázták: azért kellett mennie, mert összejött egy társulati taggal. 

Az Osonóból senki nem távozik, onnan csak kirúgnak

Az Osonó sokkal jobb mindennél, az Osonót nem lehet visszautasítani. Akiről úgy tűnik, hogy nem lehet kontrollálni, azt Fazakas kitúrja. Egyszerűen addig alázza, míg az illető el nem megy. Így van ezzel egy meleg fiú is, aki 2017-ben lép be a drámatagozatba. Már kilencedikben érzi, hogy Fazakas közeledni kíván hozzá, de nem reagál rá. Egyszerűen vannak emberek, akik nem hajlandók elfogadni a megalázást, hanem visszaszólnak, és ez a fiú is ilyen.

Csakhogy az osonós csoportdinamikában ennek nincs helye, ekkorra legalábbis már biztosan nem. Az egyetlen összekötő pont Fazakas Misi. Ha meginogna az autoritása, akkor a kontrollt is elveszítené. 

Ráveszi a srácot, hogy hagyja ott a drámatagozatot, miután megbuktatja a gyakorlati vizsgán. Fazakas azt ígéri neki, majd átveszik egy másik szakra, de amikor menne átiratkozni, azzal szembesül, hogy nem fogadják.

Ekkor tizenegyedikes, és hogy, hogy nem, egy év múlva mégiscsak begroomingolja Fazakas. A fiú meglátogatja a barátait Sepsiszentgyörgyön, amiről egyszer csak valahonnan tudomást szerez Fazakas, és sms-eket kezd küldeni neki. A srác előbb kajánul megmutatja a barátainak, miket ír az extanára, majd válaszol a szexuális utalásokkal tűzdelt üzenetekre. 

Végül este találkoznak, és lefekszenek egymással. A srác motivációja, hogy elégtételt nyerjen azáltal, hogy orálisan kielégíti az, aki annyit bántotta. Ekkor 18 éves, és Fazakas már nem a tanára.

A dráma osztályba járók ekkoriban látványosan nincsenek jól 

Van olyan hét, hogy háromszor megy ki a mentő az egyik osztályba: egyszer színpadi baleset miatt, máskor egy szűnni nem akaró pánikroham miatt, harmadszor valaki elájul a fáradtságtól a próbán. Mindenki látja, hogy ezek a gyerekek nincsenek jól. Azaz mégsem mindenki, duális oktatásban vannak, az őket tanító tanárok nem észlelnek semmit. Legalábbis senki nem tesz panaszt. 

Fazakas túlzásnak tartja, hogy sokszor kaptak volna pánikrohamot a drámaosztályosok. Úgy véli, a színház szak, maga a színház, a gyakorlatok sok érzelemmel, néha felkavaró érzésekkel járhatnak, ami elkerülhetetlen. Nem való hát mindenkinek, nem mindenki bírja egyformán jól, vagy tudja ezt kezelni. Azt mondja, ragaszkodott hozzá, hogy a szülők betekintést nyerjenek, hogy mivel is foglalkoznak a gyakorlatban. Egy-egy félév gyakorlataiból összefoglaló vizsgát tartottak, amelyek nyilvánosak voltak, és a szülők is rendszeresen látogatták ezeket. Azokat, akikről úgy gondolták, hogy kevésbé nekik való, próbálták eltanácsolni a színházi vagy színészi pályától. 

Fazakas apja, az unatkozó sofőr

Fazakas apja nyugdíjas, 2013 környékén gyakran ő vezeti a buszt, ha az Osonót turnéztatni kell. És szereti, ha a lányokat egyedül találja valahol. Ilyenkor szereti megsimogatni a nyakukat, a mellüket. Egyszer az egyik lánynak egy sepsiszentgyörgyi kávézó teraszán azt ecseteli, hogy a feleségét meg szokta csalni, például egy fekete prostituálttal Hollandiában.

A fenti molesztálós példa Olaszországban történik, három lány van a társulatban, mindhárom megosztja a többiekkel, hogy vele is megtörtént. Az fel sem merül, hogy ebben a rendszerben hangot lehetne adni a nemtetszésüknek: a fiának kellene bepanaszolni az apát.

Fazakas Mihályt is megkeresem, hogy reagáljon a lányok visszaemlékezéseire. Úgy véli, e cikk írójaként semmi közöm ahhoz, hogy a majdnem felnőtt emberekkel mit csinált, vagy kinek mit mondott. A szekusokéhoz hasonló módszernek nevezte, hogy megkérdeztem, miért beszélt egy volt Osonósnak arról, hogy prostituálthoz jár, meg hogy miért tapogatott lányokat, és megkért, hogy ne zaklassam további kérdésekkel.

Nem értékelik eléggé

Közben valamiért az Osonó távolodni kezd Sepsiszentgyörgytől, majd 2017-ben Budapestre teszik át a tevékenységüket. Fazakas a sajtóban arról panaszkodik, hogy a város nem értékeli őket eléggé. 2023-ban Fazakas bejelenti, hogy végképp otthagyja az általa vezetett drámatagozatot is, miután megtudja, hogy tényfeltáró cikk készül vele kapcsolatban. 

A távozás körülményeiről az egész város pusmog. Nyílt titok, hogy mi történt: egy kiskorú drámatagozatos fiú számos társának elmeséli, hogy viszonya van Fazakas Misivel. A gyerek osztálytársai is fellépnének Fazakas ellen, és a nagyobb drámatagozatosok is azon gondolkodnak, szólni kellene a fiú szüleinek, mivel az még nincs 16 éves sem.

A fiúnak az osztálya is szeretne tenni valamit, és ekkoriban ólálkodnak az iskola körül az újságírók is. 

A cikk sosem készül el. Ennek köze lehet ahhoz, hogy Mucha Oszkár, aki most már tizennégy éve van az Osonó kereteiben, körbeír a sajtósoknak, mondván, ő információkat adna, évek óta szeretne felszólalni a színfalak mögött zajló visszaélések ellen, de nem tudja, ki foglalkozik Fazakas tetteivel. Mindez egy csali volt. Az illető sajtótermék felvette vele a kapcsolatot, de nemhogy információkat nem kaptak, inkább adtak.

Fazakas Misi 2023-ban távozott a drámatagozat éléről, a diákjainak arra hivatkozott, hogy elfáradt, miközben több érintett állítása szerint is a fentebb vázolt botrány elől menekültek el. Mucha Oszkár nem élt a lehetőséggel, hogy nyilatkozzon. 

Új drámaosztály régi alapokon

A drámatagozatot Prezsmer Boglárka vette át, aki szintén hallott legalább egy esetről, amikor Fazakas diákjával volt viszonyban. Az elmúlt években több embernek is elmondta, mennyire haragszik ezért Fazakasra, aki fiatal kora óta barátja. Ennek ellenére nincs tudomásunk róla, hogy tett volna  feljelentést az ügyben.

Amikor megkerestük, hiába érveltünk azzal, hogy fontos lenne megszólalnia, mert a saját felelősségvállalás mellett lehetőség nyílna számára, hogy elhatárolja a mostani drámatagozatot a Fazakas-érától, határozottan elutasította, hogy szóba álljon velünk.

Így dolgoztunk

Fazakas ugyan már 1998-tól átvette az Osonó vezetését, a Részletek a bolyongás meséiből című, 2007-es előadás kapcsán kezdett „professzionális” társulatot formálni. Ekkortól van tudomásunk arról, hogy elkezdett visszaéléseket elkövetni a diákokkal szemben, miközben párhuzamosan olyan rendszert épített ki, amelyben igyekezett az egyéneket elszigetelni, sebezhetővé tenni.

Az anyagban 21, olyan személlyel készült interjút dolgoztunk fel, akik valamely intézményben diákjai voltak Fazakasnak, valamint több volt kolléga – színész, tanár – elbeszélésére is hagyatkoztunk, akik valamennyi ideig ráláttak Fazakas Misi ténykedéseire. 

A határátlépések – mint a verbális abúzus, elszigetelésre tett kísérletek, érzelmi manipuláció, és a grooming (szexuális jellegű utalások, szexuális tartalmú üzenetek, kéretlen érintések) – folyamatát számos esetben több, egymástól független tanú erősítette meg. Természetesen azokra a szexuális jellegű cselekményekre, ahol az abúzus elszenvedője egyedül volt jelen, nem lehet más tanút találni, ilyenkor azt próbáltuk ellenőrizni, hogy beszélt-e más tanúnak ez az illető már a cikket megelőző kontextusokban, és sikerült igazolunk, hogy ez minden esetben megtörtént.

Hála neked, Fazakas Misi!

A büntetések szigorát – mint ahogyan egyáltalán Fazakas Misi teljes oktatási rendszerének szigorát – igazságosnak senki nem látja ugyan, de több volt osonós is hálával gondol vissza rá, mondván, a színházi világ amúgy is kemény, ők legalább már akkor megedződtek arra, ami jönni fog.

Fontos megjegyeznünk, hogy riportunk során több olyan volt drámatagozatossal vagy osonóssal is beszéltünk, akik vagy puszta hálával gondolnak vissza az ott eltöltött időkre, vagy – bár látják, hogy igazságtalan struktúrákban vettek részt – alapvetően azt gondolják, hogy annak köszönhetik, hogy megerősödtek, és a későbbiekben (egyetemen, vagy a színházi szakmában) könnyen helyt állnak már.

Van olyan, a színházban dolgozó szakember, aki tudja, hogy valószínűleg a túlzott erőpróbák miatt küzd jelenleg térdfájdalmakkal, de nem érez haragot. Ő például részt vett a cikk elején ismertetett „medvés” gyakorlatban is. Számára az a „játék” inkább azt jelentette, hogy, csapatként sikerült megerősödni, kohéziót teremteni. 

Mások csodálkoznak, hogy a volt osztálytársaik mennyire másként értékelik az elmúlt valóságot, mint ők. Fontos megjegyezni, a határátlépések és abúzusok, különösen, ha ezek  ennyire kifinomult manipulációs közegben történtek, nem egyformán látszanak az egykori szereplők számára. Ezek felismerése számos tényezőtől függ: családi és társadalmi szocializáció, az évek során elért önismeret, az egyént körülvevő közösség reflexiót kiváltani képes kapacitása, satöbbi. 

Vastaps

Az Osonó az elmúlt évtizedekben számos országban turnézott. A saját weboldaluk szerint több mint 30 turnéjuk volt az elmúlt években. A csapat több rangos díjat is kapott, ezek közül az Európai Parlament és az aacheni Nemzetközi Nagy Károly Alapítvány által adományozott Európai Ifjúsági Nagy Károly-díj. De megkapták például a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztériumának Csokonai Vitéz Mihály közösségi díját is. Fazakas Misi egyéni díjat is kapott, tavaly például a magyar állami intézmény, a Nemzeti Tehetség Központ által adományozott Bonis Bona-díjat.

Fazakas Misi azt állítja, soha semmilyen szexuális visszaélést nem követett el sem kiskorúval, sem nagykorúval szemben, nem is próbált rávenni senkit arra, hogy szexuális viszonyt folytasson vele.

Frissítés 2025. június 12-én:

Cikkünk megjelenése után, június 6-án Fazakas Misi bejelentette a Facebook-oldalán, hogy lemond az Osonó vezetéséről, bár a szexuális abúzusok vádját tagadja.

A rendőrség nyomozást indított az üggyel kapcsolatban, ennek alapján dől el, hogy a későbbiekben indítanak-e bűnvádi eljárást a színész-tanár ellen, értesültünk június 12-én a Kovászna megyei rendőrség szóvivőjétől.

A nyitókép Benedek Levente munkája.

Ez a cikk, az Átlátszó Erdély és a 444.hu közös tényfeltárása a Journalismfund Europe támogatásával készült.

The post Osonó: bolyongás egy erdélyi dráma színfalai mögött appeared first on Átlátszó Erdély.

Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!

Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!

Íme, mi mindenről hallhattok:

01:35 – 09:55 Romák aránya a romániai magyar oktatásban

09:55 – 13:24 Romák magyar iskolákban és ebből adódó konfliktusok a magyar szülők részéről

13:24 – 19:08 Kellene-e a helyi politikumnak külön erőfeszítést tennie, hogy megelőzze a konfliktusokat az oktatási deszegregációs törekvések kapcsán?

19:08 – 24:02 Tisztában vannak-e a roma szülők, hogy a szegregációval hátrányosan vannak megkülönböztetve?

24:02 – 30:09 A roma diákok indulási hátránya ebben az oktatási rendszerben

30:09 – 36:27 Hová tűntek az oktatási mediátorok?

36:27 – 37:50 Erősíti-e a roma identitást a szegregáció?

37:50 – 42:42 Miért égbekiáltó igazságtalanság a szegregált oktatás?

42:42 – 45:21 Miért nem képviseli politikai párt a romákat?

45:21 – 51:24 Az RMDSZ és a kettős beszéd a romákról

51:24 – 59:58 Mit lehetne tenni a deszegregációért és az előítéletek megszüntetéséért?

59:58 – 01:04:06 Jó gyakorlatok

01:04:06 – 01:05:55 Miért nem segít senki a pedagógusoknak?

01:05:55 – 01:13:02 Közpolitikai roma stratégiák, kezdeményezések és ezek sorsa Erdélyben

01:13:02 – 01:15:33 Elköszönés

The post Mindenkinek árt, hogy elkülönítjük a roma diákokat appeared first on Átlátszó Erdély.

„Kérdezés nélkül hozzád érnek, megsimogatnak, hónuk alá karolnak. Volt olyan, amikor egy egyetemi tanár csinálta ezt” – meséli Bianka, aki egy kolozsvári magyar kocsmában volt pultos. 

De mit lehet egyáltalán tenni, azon túl, hogy olyan jó tanácsokat adunk másoknak – és fogadunk meg másoktól –, hogy ne menj oda, ne öltözz úgy, ne legyél egyedül? És mit tehetünk, ha éppen akkor ránk van szükség ahhoz, hogy ne essen valakinek baja? 

Zsófi esetét mások is végignézték, de nem avatkoztak közbe. A szituációt a biztonsági őrök sem látták, nekik senki sem szólt. „A baristáknak akkora forgalom és tömeg mellett a legkisebb bajuk az, hogy mi történik a bárpulton túl. Szóval ilyen helyzetben vagy te, meg a szituáció. Mert túlkiabálni se tudod a zajt. Itt csak az lehet mentőöv, ha nem szóródik szét a társaság” – állapítja meg. 

Csak úgy tudott kiszabadulni a férfi kezei közül, hogy erőszakosan eltolta magától.

Egyetlen személy, egy férfi kérdezte meg utólag tőle, hogy van, és ajánlotta fel a segítségét. Ezután Zsófi egyből hazament. 

Következő alkalommal, amikor egy férfi meghívta, már nem fogadta el a neki vett italt, de az illető mégsem tágított. „Lehúzta a shot-ot, amit nekem vett, ledobta a földre, és hozzám simult szemből. Megfogta a derekam, és próbált erőből húzni, hogy táncolva elvigyen onnan.” 

Szerencsére nem volt egyedül, a párját várta, aki egyből közbeavatkozott, amikor visszatért a mosdóból. „Ha én mondtam, nem számított, hogy nem akarom, és hogy hagyjon békén. De amikor párom megérkezett, akkor jött a bocsi, nem tudtam, ne haragudj szöveggel” – emlékszik vissza. 

Ezek miatt Zsófi nem szívesen jár klubokba. Ellenben rock koncertekre és rock kocsmákba akár egyedül is el mer menni, mert ott sokkal nagyobb biztonságban érzi magát. Előfordult, hogy nagyapja korú férfi akaszkodott rá, aki ugyan nem volt erőszakos, de kényelmetlen volt számára, hogy többször megérintette. Ekkor szólt a zenekarnak, akik intézkedtek, és kitették az illetőt. 

Közbelépéssel a zaklatás ellen 

Ahogy Zsófi történeteiből is látszik, fontos, hogy ezekben a helyzetekben ne hagyjuk egyedül azokat, akik ilyen szituációba kerülnek. Mert ha közbelépünk, elbátortalaníthatjuk a zaklatókat.  

A zaklatásmentes és biztonságos éjszakai élet elérését célozza a magyarországi Közbelépő Projekt. Az aktivisták szórakozóhelyek és fesztiválszervezők bevonásával dolgoznak a nők elleni erőszak visszaszorításán és a közösségi terek biztonságossabbá tételén, ahol nincs helye a nők elleni zaklatásnak és erőszaknak. Mindezt úgy, hogy tudásátadással a közösség tagjait, a szórakozókat magabiztos közbelépésre bátorítják. 

Fontos, hogy ne legyünk érdektelenek, és ne várjunk arra, hogy majd más közbelép, mert ha más így gondolja, magukra maradnak azok, akiknek segítségre lenne szükségük. 

Ezt a jelenséget a szociálpszichológia járókelő-effektusnak nevezi. Minél többen vannak jelen, és tudnának segíteni egy bajba jutottnak, annál kisebb az esélye, hogy valaki megteszi. Ugyanis minél többen vannak jelen, annál inkább érezhetjük azt, hogy majd más úgyis közbelép helyettünk.

Persze sok más tényezőtől is függhet ez a jelenség, például hogy mennyire vállalunk közösséget az illetővel, mennyire szolidarizálunk vele, mennyire érezzük saját magunkat biztonságban, mennyire ismerjük fel, hogy valóban segítségre van szüksége valakinek, de a kulturális kontextus is meghatározó. Például minél individualizáltabb a társadalom, annál kevésbé figyelünk másokra. 

László Éva pszichológus egy korábbi cikkünkben rámutatott arra, hogy amikor tanúi vagyunk egy zaklatásnak vagy agressziónak, de háttérben maradunk, és nem veszünk részt a megállításban, azzal tudattalanul hozzájárulunk a zaklató, agresszív viselkedésformák erősítéséhez. 

Ezt pedig csak akkor tudjuk felülírni, ha tudatosítjuk, hogy létezik egy ilyen mechanizmus, amit le kell küzdenünk azzal, hogy felelősséget vállalunk. Függetlenül attól, hogy hányan vannak még jelen. 

Nem tudod, hogyan lépj közbe, ha zaklatásnak vagy a szemtanúja? 

A Közbelépő Projekt csapata 5 módszert nevez meg, amellyel segítségére siethetsz azoknak, akik szemmel láthatóan kellemetlenül, vagy egyenesen veszélyeztetve érzik magukat. 

1. Ha tartasz attól, hogy közvetlenül közbelépj, az is segíthet, ha kizökkented a zaklató felet, például azzal, hogy leejtesz mellettük valamit, megkérdezed az időt, vagy papírzsebkendőt kérsz. Az is működhet, ha úgy teszel, mintha ismernéd a személyt, aki épp veszélyeztetett helyzetben van, és elkezdesz vele beszélgetni, elhívod valahova. Ilyenkor valószínűleg ő is érteni fogja, hogy miért teszel úgy, mintha ismernétek egymást. 
2. Meg is kérhetsz valakit, egy barátodat vagy a szórakozóhely, rendezvény egyik dolgozóját, hogy lépjen közbe, ha te nem szeretnél, vagy egyedül nem vállalod. 
3. A zaklatót elbátortalaníthatod, ha videót készítesz a viselkedéséről. Ilyenkor fontos, hogy az arca és a cselekedete jól látszódjon, hogy bizonyítékként is felhasználható legyen, ha feljelentést tennétek. A Közbelépő arra is felhívja a figyelmet, hogy ezeket az anyagokat nem érdemes online felületeken közzétenni, mert jogi következményekkel járhat a tartalmat megosztóval szemben. 
4. Ha biztonságban érzed magad, akkor közvetlenül is rászólhatsz a zaklatóra. Ilyenkor fontos, hogy egyből az elszenvedőre fordítsd a figyelmed, a zaklatót hagyd teljesen figyelmen kívül – jegyzi meg a Közbelépő. Ilyenkor is kérhetsz másoktól segítséget, ha egyedül nem érzed biztonságosnak a közbelépést. 
5. Ha pedig valamilyen okból kifolyólag nem tudtál reagálni egy zaklatásgyanús helyzetben, utólag is oda mehetsz az érintetthez, hátha segíthetsz valamiben, vagy hogy jelezd, nincs egyedül, és megerősítsd abban, hogy a zaklató fél viselkedése helytelen volt. 

A Közbelépő aktivistái arra is felhívják a figyelmet, hogy ha nem tudjuk határozottan eldönteni, hogy zaklatásról van-e szó, akkor mindenképp kérdezzük meg a feltételezett áldozattól. „Inkább legyünk óvatosak és figyeljünk egymásra, minthogy valaki veszélyes helyzetben érezze magát segítség nélkül!”

Mivel az egyszeri, idegenek által elkövetett zaklatás jogilag viszonylag nehezen megragadható, és az eredményes hatósági eljáráshoz eleve bizonyítékokra van szükség, ezért az ilyen helyzeteket leggyorsabban megelőzni lehet: közbelépéssel.

Ne hidd azt, hogy veled nem történhet meg

Sára alapvetően bízott az emberekben, nem volt tele félelemmel, ha bulizni járt. Két éve mégis olyasmit kellett megtapasztalnia, ami alapjában rengette meg az emberekbe vetett bizalmát. Egy este egyik bulizóhelyről tért át egy másikba egy ismerősével Marosvásárhelyen. Jól érezték magukat, italt is fogyasztottak, de elmondása szerint nem estek túlzásba.

Időközben a barátai hazamentek, majd onnantól kezdve, hogy egyedül maradt, már csak homályosan emlékszik. Úgy érzékeli, mintha órák estek volna ki. Másnap néhány ismerőstől érdeklődött, akiktől megtudta, hogy előző este nagyon kiborult, sírt, rosszul volt, össze is esett. A telefonját is elvesztette. De senki sem hívott segítséget. Úgy véli, az italába kevertek valamit. Utólag valaki azt is mondta neki, hogy jobb, ha nem tesz feljelentést a rendőrségen, mert az nem tenne jót a helynek. Végül nem is tett. 

„Nem tudom, mennyi idő telhetett el, míg egy idegen srác odajött hozzám, s mondta ilyen tök nyugodt hangon, hogy jobb, ha most már elmegyek innen. Próbált megnyugtatni, mert elvileg teljesen ki voltam. Akkor, abban a reménytelen krízishelyzetben úgy döntöttem, hogy hazamegyek vele, mert azt mondta, hogy nem jó itt” – idézi fel. 

Utólag úgy emlékszik, hogy visszaélés nem történt, de egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben könnyen megeshetett volna. „Lehet, nem kellett volna hazamennem hozzá, de abban a reménytelen krízishelyzetben így tudtam dönteni.”

Ezután egy ideig az utcára is félt kimenni, annyira bizalmatlanná vált. „Pedig mindig nagyon vigyáztam, s körültekintő voltam, meg ilyenkor azt gondolod, hogy veled nem történhet meg ilyen. Meg maga a tény, hogy amikor elvileg összeestem, akkor szinte senki nem segített. Meg elvileg egy csomóan nevettek rajtam, hogy sírok meg minden. Azért mind elvileg, mert ezt utólag raktam össze az elmondások alapján, s ki tudja, valójában mi történt” – tette hozzá Sára.

De mit értünk zaklatáson?

Nemrég írtunk arról, hogyan alakult az elmúlt években Romániában a nők elleni erőszak felszámolása, és hogy azt főleg a családon belüli erőszak irányából közelítik meg. De mi a helyzet a nemi alapú zaklatással? 

A nemzetközi egyezmények, ajánlások, mint például az Isztambuli Egyezmény és az ENSZ különböző dokumentumai a nemi alapú zaklatás definícióját nem korlátozzák helyszínekre és viszonyokra, hanem minden olyan helyzetre vonatkoznak, amelyben valaki zaklató magatartást tanúsít. Ehhez képest Romániában fejtörést okoz ennek meghatározása, ugyanis az erre vonatkozó legkonkrétabb romániai jogszabályok és törvények első ránézésre munkahelyi, intézményi és családon belüli kontextusra vonatkoznak. 

Például a szexuális zaklatást a büntető törvénykönyv 223. cikkelye a munkahelyi kontextusra redukálja. Konkrét fizikai vagy szexuális bántalmazásnak kell történnie ahhoz, hogy akár idegen felekre is vonatkoztatható legyen. Emellett a büntetőtörvénykönyv szerint a zaklatás (208. cikk.) ismétlődő cselekedet kell legyen, így teljesen kizárja azokat az eseteket, amikor mondjuk egy idegen kezd zaklatni publikus helyszínen, és később nem folytatja. 

Szabálysértés, ha valaki utánad fütyül

Éppen ezért a nők és férfiak egyenlő bánásmódjára vonatkozó jogszabályt – a 2002/202-es törvényt – , amely összeségében főleg intézményi és munkahelyi kontextusra vonatkozik, 2018-ban kiegészítették olyan általánosan alkalmazható cikkellyel (6/1^1 cikk.), amely megtiltja a bárminemű zaklatást, akkor is ha nem ismétlődő, beleértve a szexuális és pszichológiai zaklatást is a publikus és a magán szférában egyaránt. Bár nem minősíti bűncselekménynek, csak szabálysértésnek. 

Mivel ez a cikkely a nyilvános térben bárki által elkövetett, egyszeri zaklatást bünteti, az utcai zaklatás törvényeként híresült el. Nem csak az utca nyilvános tér, viszont a catcalling jelenségéből kiindulva érthető, hogy miért lett ez a fókusza. Ugyanis a törvény szerint nem bóknak vagy dicséretnek, hanem szabálysértésnek számít, ha valaki utánad fütyül az utcán, szexista üzeneteket kiabál utánad, ha kellemetlen és megalázó helyzetbe hoz. 

A módosítás szükségességét azzal indokolták, hogy a nyilvános helyeken történő zaklatás áldozatait – ami nem függ össze közszemérem sértéssel vagy munkahelyi, szakmai tevékenységekkel – a rendelkezésre álló jogi keret nem védte. 

Az alapvetően munkahelyi kontextusra vonatkozó jogszabály negyedik cikkelye szerint a nemi alapú zaklatás alatt az olyan nem kívánt magatartást értjük, amelynek célja vagy hatása az érintett személy méltóságának megsértése, valamint megfélemlítő, ellenséges, megalázó, lealacsonyító, megalázó vagy sértő környezet megteremtése. Szexuális zaklatásnak nevezzük akkor, ha a zaklató magatartásnak nem csak nemi, hanem szexuális vonatkozása is van, amit a zaklató fizikailag, verbálisan vagy nonverbálisan fejez ki. 

Nem a flörtölést tiltja a törvény

Kérdés, hogy a gyakorlatban a hatóságok mennyire vannak felkészítve arra, hogy alkalmazni tudják a jogszabályokat a nehezen megfogható szabálysértések esetében. Például a nyilvános térben történő zaklatás törvényének laza definíciója tág teret hagy annak értelmezésére. Minél több ilyen ügy érkezik a hatóságokhoz, annál több referencia lesz a törvény alkalmazásához. 

Friss statisztikai adataink nincsenek, de a törvényre hivatkozva 2019-ben tizenhét bírságot szabtak ki, 2020-ban kettőt, 2021-ben pedig egyet. A Libertateának nyilatkozó rendőr azzal magyarázza a bírságok alacsony számát, hogy ezekben az esetekben, amelyekben panaszt tesznek, gyakran más jellegű szabálysértéseket vagy egyenesen bűncselekményeket is követnek el az agresszorok, így nem nyilvános téri zaklatásként kerül végül a nyilvántartásba. 

Fontos azt is hangsúlyozni, hogy a törvény nem az idegen személyekkel való flörtölést lehetetleníti el, hanem a sértő, tiszteletlen, a határokat átlépő, nem konszenzusos cselekedeteknek szab büntetőjogi keretet. 

Viszont ezeknek az eseteknek a súlyosságát nemcsak a hatóságok hajlamosak minimalizálni, hanem azok is, akik átélik – mutat rá erre a problémára a Filia Központ nőjogi szervezet szakértője. Ugyanis ezek a tapasztalatok annyira elterjedtek – gondoljunk például a füttyögésekre, vulgáris megjegyzésekre és kéretlen érintésekre –, hogy nőként kénytelenek vagyunk ezzel együtt élni. A jogi ismeretek hiányában pedig fel sem merül, hogy ezek szabálysértések, miközben ezek a tapasztalatok ártanak a nők általános biztonságérzetének. 

Baráti sörözésen pornófilmbe akarnak beszervezni

„Egy-két sör fogyhatott legfeljebb el, amikor egy ismeretlen fiú megbökdöste a vállam, és megkérdezte, szeretnék-e filmekben szerepelni.” Petra először nem értette, hogy a fiú mire céloz, így barátságosan, kissé viccelődve, visszakérdezett, hogy milyen filmekre gondol. Mire a srác kibökte, hogy felnőtt filmekre, és legyen szíves a pulthoz menni vele, meginni egy italt, ahol megbeszélik a részleteket. 

„Elég komolyan visszaszóltam neki, hogy köszi, nem, de nem tágított, miközben kellemetlenül közel állt hozzám, és ismételte, hogy meghívna valamire. Elég sok időbe telt, mire megértette, hogy komolyan gondolom azt, hogy légyszi, hagyj békén, pedig eléggé asszertíven kértem. Mindeközben akkora zaj volt körülöttünk, meg annyi ember volt, hogy nem tűnt fel senkinek, hogy mennyire feszélyezve érzem magam” – meséli Petra, mi történt vele Kolozsvár egyik legnépszerűbb magyar kocsmájában, ahol a párjával és baráti társaságukkal voltak épp. 

Amikor hazaindultak, észrevette, hogy ugyanaz a srác zavarba ejtően közel áll egy másik lányhoz és magyaráz neki valamit. A lány összeszedte magát, odament, és megkérdezte, hogy ismerik-e egymást. De a válasz nagyon ellenséges volt mindkét fél részéről. „Máig nem tudom, hogy mi állhatott a háttérben, de a hideg ráz, ha a helyzetre visszagondolok” – idézi fel.

Lányok a pult mögött

Bianka csak akkor látta a munkaszerződését, amikor aláírta. Másodpéldányt nem kapott, amikor elkezdte végig olvasni, a főnök lehurrogta. Azóta sem tudja, mi állt benne pontosan. 

Már a legelején bebizonyosodott számára, hogy a főnök nem bánik tisztelettel az alkalmazottaival, amikor már a betanuló szakaszban megszégyenítő, szexista utalásokkal illette. De ez volt az első munkahelye, szeretett volna pénzt keresni, és az is fontos volt számára, hogy elsődlegesen magyar nyelvű munkakörnyezetben dolgozhatott. A hely Kolozsvár egyik népszerű magyar kocsmája.  

Csak később jött ár, hogy annak ellenére, hogy eszméletlen túlórában dolgozik, csak minimálbért keres. A hosszú munkaheteken napi 10-14 órákat dolgozott. Hiába voltak szabadnapjai a rövid munkaheteken, annyira kizsigerelte a munka, hogy az egyetemi feladataira már alig maradt ideje.

Amikor belázasodott, a főnök akkor sem akarta elengedni. „Ilyen munkaprogram mellett könnyen bele csúsztam abba, hogy shotolni kezdtem. Egy ilyen helyen abszolút nem érzed azt, hogy tartanod kellene magad, nem motivál semmi.”

Az eleve kizsigerelő munkatempó mellé ráadásul még

a férfiak tolakodását is el kellett viselnie.

Gyakori volt, hogy flörtölni kezdtek vele, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. „Kérdezés nélkül hozzád érnek, megsimogatnak, hónuk alá karolnak. Volt olyan, amikor egy egyetemi tanár csinálta ezt.” 

Szerinte a nők jobban ki vannak téve ezeknek a helyzeteknek, ha nem csak a pult mögött dolgoznak, hanem ki is kell vinniük az asztalhoz a rendelést. Főleg nyáron, ha mondjuk nincs dresscode és lazábban öltöznek. Nyáron történt az is, amikor egy asztalnál külföldiek elkezdték kérdezni, hogy hívják. Egyre többször hívták vissza az asztalhoz, hogy minél több információt megtudjanak róla. Azt is megkérdezték tőle, hogy mondják magyarul, hogy szeretlek. 

„Egyre idegölőbb lett, hogy dolgoznom kellene, de ők mindig visszahívnak az asztalhoz. És nem föltétlenül akarsz mindenképp visszautasítani, mert ha van épp időm, akkor lehet beszélgetni, ismerkedni, csak közben nekem mennem kell tovább a többi asztalhoz. És egyszer, amikor egy másik asztalhoz tartottam, az egyik fickó szembejött velem, megfogta a kezem, s mondta, hogy Bianka, én szeretlek. Ott éreztem, hogy eddig tartott a türelmem. Szóltam a kollégáknak, és kirakták őket. Feltételezem, hogy ha a főnök lett volna ott, ő ezt nem csinálja meg. A kollégákkal viszont jóban voltam” – meséli Bianka. 

„Az a rossz, hogy amikor embereknek beszélsz erről, mindig azt kérdik, mi van, nem esik jól. Hát nyilván nem, dolgoznom kell. Pont azt kívánom, hogy valakivel gyorsan elmenjek a vécére” – teszi hozzá. 

De az is előfordult, hogy a kollégájától kapott megjegyzést. Egy nap, a nyári kánikulában áttetsző felső volt rajta, alatta egy melltartó. Úgy emlékszik, aznap a szokásosnál több borravalót kaptak. Nap végén a kollégája megveregette a vállát, hogy így tovább, holnap is így gyere. 

„Mindig lesznek kiszolgáltatott diáklányok, akiket bele lehet ebbe nyomorítani. Meg jön a pénz. Csomó hülye szexista alak azért jár, hogy mondjuk nézze a melleimet, a fenekemet, s hogy tudjon nekem mosolyogni, hátha hazavisz. Ami brutális” – állapítja meg. 

Akkor is mosolyogva kell kiszolgálnod, amikor magánüzenetben visszautasítottad

Vivien egy másik kolozsvári magyar kocsmában dolgozott egy évet az egyetem alatt, és neki is hasonló tapasztalatai vannak. 

„Gyakran a bóknak szánt – ha egyáltalán – beszólások sértőek, lealacsonyító voltak, amiben azt éltem meg, hogy a vendégek előtt szexualizált pozícióban vagyok. Általában sima farmerben, pólóban, mindig felkötött hajjal dolgoztam; de folyamatosan éreztem, hogy a férfi vendégek arra adnak jeleket, hogy lefeküdnének velem, gondolom azért, mert a pultos csaj szerepe a fejükben az egyéjszakás kaland prototípusa” – idézi fel. 

Az alatt az egy év alatt nem csak a munkaidejét töltötte ki a kocsma, hanem gyakran a szabadidejét is. Utólag egyfajta függésként értékeli, hogy a folytonos pörgés, szereplés, és a rá irányuló figyelem beszippantotta. De nem ismételné meg. 

„Több férfi nagyon nem akarta megérteni, hogy határozottan visszautasítottam, így a munkám teljesen összecsúszott a magánéletemmel, a messengerem tele volt udvarlókkal.” Nagyon frusztrálta, hogy ha valakit határozottabban visszautasított, a kocsmában a pultos lány szerep miatt újra és újra mosolyogva kellett kiszolgálnia. „Szerintem ezzel visszaéltek, hogy a munkahelyemre jártak, ahonnan én nem tudtam elmenni, és muszáj volt szóba álljak velük” – teszi hozzá. 

Olyan is történt vele, hogy egy sráctól jelentős összegű borravalót kapott. Elfogadta, de aztán egy ideig mindennap attól félt, hogy a férfi felbukkanhat, és valamit akarni fog cserébe vagy valaki bántani fogja. 

Mit kell tudnod, ha szórakozóhelyi zaklatás esetén jogi eszközökhöz nyúlnál? 

Ha egy szórakozóhelyen úgy érzed, nem vagy biztonságban, ha valaki kényelmetlen helyzetbe hoz, obszcén szavakkal illet, vagy tapogat, a legelső amit tehetsz, hogy azonnal szólsz az ott dolgozóknak, biztonsági személyzetnek. Ugyanis a 2003/333-as törvény előírja, hogy a szórakozóhelyek kötelesek biztosítani vendégeik biztonságát megfelelő őrző-védő személyzettel. Ha nem teszik meg, akkor ők is felelősségre vonhatóak – tudtuk meg Molnár Anita ügyvédtől. 

Mielőtt a hatóságokhoz fordulnál, tudnod kell, hogy különbség van a szabálysértés és a bűncselekmény között. Ha a zaklatás súlyos vagy ismétlődő, akkor bűncselekménynek minősíthető. Ha egyszeri, enyhébb, és nem jelent valós megfélemlítést, akkor szabálysértés. A szabálysértésért a helyi rendőrség is szabhat ki bírságot a helyszínen, bűncselekmény esetében pedig a rendőrséghez kell fordulni, ahol három hónapon belül lehet panaszt tenni, ami beindítja a nyomozást. 

Például ha valaki egy szórakozóhelyen sérteget, vulgáris és megalázó gesztusai vannak, erőszakkal fenyegetőzik, vagy korlátoz a szabadságodban, viszont még nem történt fizikai és konkrét szexuális inzultus, akkor a következő lépés már az lehet, hogy hívod a 112-őt, akik szabálysértés esetén a helyi rendőrséget fogják küldeni. Ilyenkor fontos, hogy ne csak azt mondd el, hogy mi történt, hanem azt is, hogy ez rád hogy hatott. 

Szabálysértés esetén pedig már a helyszínen bírságot lehet kiszabni az elkövetőre. Például ha közrendsértéssel és mások megbontránkoztatásával jár az ügy (61/1991), akkor akár 200 – 1000 lejre bírságolhatják az elkövetőt. Ha ténylegesen nemi alapú zaklatásnak minősítik, de még nem bűncselekménynek, akkor 3000 és 10 000 lej között is lehet a bírság. 

Ha a zaklatás fizikai formát ölt,

akaratod ellenére tapogatnak, erőszakkal szexuális jellegű tevékenységekre kényszerítenek, az már egyértelműen bűncselekménynek minősül. Ilyenkor is a 112-őt kell hívni, de ha nem tudsz azonnal reagálni, három hónapon belül panaszt tehetsz (plângere prealabilă) a rendőrségen, a büntető törvénykönyv 219-es cikkelye szerint szexuális agresszió bűncselekménye miatt, vagy kiskorúak esetében kiskorúak ellen elkövetett szexuális agresszió miatt.

Az ügy haladásához viszont szükséges, hogy elegendő bizonyíték álljon rendelkezésre. Például legyenek szemtanúk, helyszíni kamerafelvételek vagy akár egy személyes telefonon rögzített hang- vagy videofelvétel. Ha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, a büntetőjogi felelősségvállalás mellett kártérítés is igényelhető – ismerteti az ügyvéd. 

A munkahelyeken belül, beleértve a kocsmákat és szórakozóhelyeket is,

az alkalmazónak kötelessége biztosítani a munkavállalók méltóságához, egyenlő bánásmódhoz, tisztelethez való jogát. Továbbá kötelessége a munkahelyi zaklatás minden formáját tiltani, és ezt egyértelműen rögzíteni a belső rendszabályzatokban, és fegyelmi büntetéseket meghatározni ilyen esetekre.

Ha a munkáltató ezeket nem biztosítja, vagy ő maga követi el a visszaéléseket, panaszt kell tenni a Munkaügyi Felügyelőségnél vagy a Diszkriminációellenes Tanácsnál, akik megbírságolhatják. A munkajogi értelemben vett jogsértés megszüntetéséhez viszont bírósági keresetet kell indítani, ahol kártérítést lehet igényelni. Szexuális zaklatás (btk 223. cikk.) esetén pedig panaszt kell tenni a rendőrségen. 

A büntető törvénykönyv szerint a szexuális agresszió 3-tól 7 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Ha a támadó például az áldozat italába bódító szert kever, vagy szándékosan leitatja őt az ítélőképesség csökkentése érdekében, a büntetési tétel 6-tól 12 évig terjedhet. Kiskorúak ellen elkövetett erőszak esetében a börtönbüntetés 3-tól 10 évig terjedhet. Ha viszont súlyosbító körülmények is vannak, a büntetési tétel ennél több is lehet. 

Ha a zaklató magatartás publikusan történik és az áldozat méltóságát súlyosan sértő, fokozottan megalázó tevékenységnek minősíthető, akkor a közrend és a köznyugalom megzavarása (371. cikk) mint bűncselekmény is szóba jöhet, amelyet 3 hónaptól 2 évig terjedő börtönnel vagy bírsággal büntetnek.

Fontos, hogy a zaklatást elszenvedőknek igazságot szolgáltassanak, és az adott helyszínen még egyszer ne fordulhasson elő ilyesmi, vagy ugyanaz az elkövető mégegyszer másokkal ne tehesse meg ugyanazt. 

Ezért nem értelmetlen jelezned a hatóságoknak a problémát,

még akkor sem, ha épp abban a konkrét esetedben nem fog semmi sem történni. Mert ha lesz egy következő jelzés valaki más részéről, akkor nagyobb eséllyel lesz következménye. Ha viszont senki sem lép, attól tartva, hogy úgysem vesznek komolyan, akkor ugyanaz ismétlődhet újra és újra. 

Tehát akármilyen formáját tapasztalod a zaklatásnak, és nem lehet helyben megoldani a személyzet vagy mások segítségével, fontos, hogy azonnal hívd a 112-őt. Telefonban röviden össze kell foglald, mi történt. Ez alapján ítélik meg a helyzet súlyosságát, és küldik ki vagy a helyi rendőrséget vagy a rendőrséget. 

Ha nem cselekszel azonnal, de utólag úgy ítéled meg, hogy bűncselekmény történt, három hónapon belül megteheted a feljelentést személyesen egy rendőrkapitányságon vagy online e-mailben, amennyiben elektronikus formában alá tudod írni a dokumentumot. Erről részletesen a rendőrség hivatalos oldalán olvashatsz. 

Ha bajban vagy, akkor kérj segítséget az erre specializálódott szervezetektől. Például hívhatod Romániában az állami zöld számot (0800 500 333), ha zaklatás elszenvedője, szemtanúja vagy. Megkereshetsz egy nőjogi civil szervezetet, például a Filia Központot. Ha magyar nyelven érdeklődnél, akkor A Női Jogvédő Ügyeletet keresd. Bűncselekmény esetén, ahol már felmerül a szexuális agresszió, vagy ha a sértett rossz anyagi helyzetben van, ingyenes jogi segítségnyújtást igényelhet. 

A cikkben a megszólalók álnéven szerepelnek. 

The post A nem nemet jelent. Biztonságos éjszakai életet a nőknek appeared first on Átlátszó Erdély.

Az egyre melegedő tavaszi időnek sokan örülnek. 

Romániában ugyanis közel 2,5 millió ember fagyoskodik, 

mert nem engedheti meg magának, hogy a fűtési szezonban megfelelően kifűtse otthonát – derül ki a CORRECTIV.Europe elemzéséből az Eurostat adatai alapján. Fűtési nehézségei viszont kétszer-háromszor ennyi embernek is lehet, ha nem a válaszadók saját helyzetértékeléséből indulunk ki – hívja fel a figyelmet a Román Energiaszegénység Figyelő intézet. 

A leginkább érintett központi régióban az Eurostat adatai szerint 17,9 százalékot is eléri azoknak háztartásoknak aránya, ahol a fűtés gondot okoz. Ez Fehér, Brassó, Kovászna, Hargita, Maros és Szeben megyét jelenti. A legkevésbé az északnyugati régiót, vagyis Szatmár, Máramaros, Bihar, Szilágy, Kolozs és Beszterce-Naszód megyéket érinti. Itt a háztartások 7,9 százaléka érintett.

A konkrét adatok megtekinthetők a régiókra kattintva.

Mindannyian ismerünk legalább egy embert, akinek gondot okoz hideg időben a fűtés, és elférne a segítség. Akár a kevés nyugdíjból élő, de sok gyógyszert szedő nagyszülőnek, egy idős embernek a hőszigetelés nélküli szomszéd tömbházban, egy gyerekeit egyedül nevelő ismerősünknek, vagy egy szegénységben élő nagy családnak a faluban. 

A Világbank kutatása szerint azokat a háztartásokat terhelik meg a leginkább a magas energiaárak Romániában, amelyek egy idős főből állnak, ahol munkanélküliek élnek, és amelyeket nők tartanak el. 

Rozália is egyedül él, kevéske nyugdíjából tartja fenn magát. 

Régi bérházhoz illően a falak nagyon magasak, négy és fél méter – télen a vastag pulóver és mellény alapöltözet. A magas falakat leszámítva a lakás kicsi, mindössze egy átlagos méretű szobából áll. Nincs fürdőszoba, a vécé kint van. Konyhának a szoba egyik sarkát használja. Harmincöt éve ez a kicsi tér az otthona. 

Rögtön az elején kijelenti, hogy tüzelőanyaggal rendszeresen segítik a helyi közösség tagjai. Aktív templomba járó, így sokan ismerik a római katolikus közösségben. A kissé füstös falon Az utolsó vacsora kicsinített mása ékeskedik.

Bevallása szerint a közösségi összefogásnak köszönhetően nem érzi annyira, hogy megviselnék a téli hónapok. De a segítség nélkül nem biztos, hogy kijönne a nyugdíjból. A szociális pótlékok is kevesek. A tűzifa támogatás például mindössze egy csomag kávé ára, havi 32 lej lenne az ő nyugdíjával számolva. Mivel ilyen kevés ez az összeg, a papírmunka meg bonyolult, inkább nem igényli. 

A fűtési támogatást csak a nagyon alacsony jövedelműek igényelhetik. Olyan banális jövedelemhatárokat szabnak meg, amelyekről nem is gondolnánk, hogy még léteznek. A tűzifa esetében 320 lej a maximálisan igényelhető összeg, de csak abban az esetben, ha nem haladja meg a háztartásban élőkre jutó havi jövedelmet a 200 lejt. Ennél az összegnél minél nagyobb, annál kevesebb az igényelhető támogatás. Ha 1280,1 lej fölött van, mint Rozália esetében, akkor a legkisebb összeg jár, 32 lej. A támogatás mértéke attól is függ, hogy a kérelmező távhővel, gázzal, tűzifával vagy villamosenergiával fűt. 

Cserépkályhán kotyogós kávéfőző

Rozália télen a hideg miatt keveset járkál kint, attól tart, hogy megfázik. „Látja, még így is az orromat törölgetem” – teszi hozzá. Ilyenkor az idejét kézimunkázással tölti, termékeit nyaranta eladja a piacon a turistáknak. 

Cserépkályhával fűt. Ilyenkor azon szokott főzni is. Most is rajta van a kotyogós kávéfőző. Amikor nincs fűtési szezon, vagy épp nem tüzel, olyankor használja a gáztűzhelyt. Csak pár éve lett cserépkályhája, azelőtt spórral – van, akinek sparhelt – fűtött. Akkoriban nehezen tudta melegen tartani a lakást, mert épp csak addig volt meleg, amíg égett a fa a spórban. 

Most épp egy megbontott brikett csomag van a kályha előtt. Elmondása szerint napi két kocka kell ahhoz, hogy viszonylag elég meleg legyen a kicsi lakásban. A brikett előnye, hogy kevés is elegendő belőle, mert sokkal magasabb a fűtőértéke a tűzifához képest, könnyű tárolni és nem kell szárítással, fahasogatással foglalkozni, vagy másokat megfizetni, hogy felhasogassák. Ha figyelembe vesszük ezeket, akkor lehet, hogy a brikett sem költségesebb opció, mint a fa. Egy csomag, azaz 10 kg brikett nagyjából 13 lej. Ha havi 7-8 csomag brikettel számolunk, havonta 100 lejbe kerül. Miközben egy köbméter fa 300 lej körül mozog, ennyire pedig minimum szükség van egy kicsi lakás havi kifűtéséhez. 

„Inkább nem mondok semmit. A legjobb hallgatni!” – legyint egyet, amikor arról kérdezem, hogy kapott-e bármilyen kártérítést a régi munkahelyén. Fiatalabb korában gyári munkás volt, faiparban dolgozott. Egészen fiatalon, mindössze 20-25 évesen egy autoimmun betegség alakult ki nála. A belső szervi problémák mellett főleg a bőrén jelenik meg a betegség nyoma. Úgy sejti, hogy a gyárban használt toxikus kemikálék is elősegítették ennek kialakulását. 

Megrövidíti az életet a fagyoskodás

Az Európai Unió támogatásával egy 2024-ben energiaszegénység hatásait vizsgáló tanulmány szerint a nem megfelelően fűtött otthon növelheti a mentális betegségek és a krónikus légzési és kardiovaszkuláris betegségek kialakulását, mint a szívroham és sztrók, vagy egyenesen korai elhalálozáshoz is vezethet. 

Továbbá arra mutatnak rá, hogy az idősebbek és a gyermekek a felnőttekhez képest különösen érzékenyek a hidegre, így a fűtetlen otthon negatív egészségügyi következményei gyakrabban alakulnak ki náluk. A betegségek kialakulásának rizikója az egyedülálló szülők, az egyedül élők, illetve a betegséggel vagy fogyatékkal élő emberek esetében is magasabb. 

Fával fűtés a negyedik emeleten

Egy másik, fűtési nehézségekkel küszködő háztartást is meglátogattam Máramarosszigeten. A már nyugdíjas Erzsébet középkorú fiával él együtt egy államszocializmus alatt épült tömbház negyedik emeletén. Az épület nincs szigetelve. Két háztartásban még mindig kályhával fűtenek, beleértve Erzsébetéket is.

Ahogy megérkezem, konstatálom, hogy bár a bútorzat egy korábbi korszak lenyomata, szép, tágas lakásban élnek. Percekig azon tűnődöm – miközben vendéglátóm vidáman csevegve porkapucsinóval kínál, mintha egy baráti kávézásra érkeztem volna –, hogy milyen jól áll neki a világoslila. Egy plüss melegítő köpeny van rajta, fülében hasonló színű fülbevaló. Jól passzol a világos hajával és a kék szemével. A szemein viszont látszik a fáradtság. 

Körbevezet a lakásban. A nagyszobában a néhány hónappal a férje halála előtt készült közös családi fotókat nézegetjük. Megmutatja az előtérben a ruhás gardróbját is, amit nagyon szeret. Mellette van a farakás és szembe a jókora cserépkályha. Az fűti mind a három szobát és konyhát. Ha nyitva vannak az ajtók, valamennyire felmelegedik a teljes lakás, de azért érezhető a hőkülönbség: a szobákban sokkal hűvösebb van. 

Pontosan be kell legyen osztva az a pénzecske

Hamar kiderül, hogy az elmúlt évek nagyon nehezek voltak Erzsébeték számára. A férje évekig nagyon beteg volt, halála óta fiuk depresszióval küzd. Amikor Erzsébet legutoljára a hatóságokhoz fordult segítségért, szerinte a szakmaiatlansággal csak nagyobb traumát okoztak a fiának. Azóta a mozgás is nehezen megy neki. Így Erzsébet nyugdíjából élnek mindketten. Elmondása szerint a hit az, ami tartja benne az erőt. 

„Nekem mindig be kell legyen nagyon-nagyon pontosan osztva az a pénzecske, hogy kijöjjünk belőle.” A fia dohányzik, de mivel nem tud lemenni a lépcsőn a mozgási nehézségei miatt, Erzsébet szerzi be neki a cigarettát. Hogy ne kerüljön sokba, Erzsébet hetente átjár az ukrán oldalra, hogy ott sokkal olcsóbban megvásárolja és a megengedett mennyiségben áthozza a határon. Szerencséje van, hogy a nyugdíjasoknak szóló ingyenes városi tömegközlekedéssel hamar eljut a határhoz, mondja.

Fűtés és szegénység

Amikor egy háztartás nem tudja biztosítani magának a mindennapi élethez szükséges alapvető energiaellátást, energiaszegénységnek nevezzük. Például ha nem tud megfelelően fűteni, világítani vagy árammal működő alapvető háztartási eszközöket használni, hűteni.

Ilyenkor sok család csak úgy tudja kifizetni a számláit vagy megvásárolni a tüzelőt, ha cserébe más alapvető szükségletekről mond le teljesen vagy csökkenti azokat. Például kevesebb és rossz minőségű élelmiszert vásárol, megvonja magától az öltözködési cikkeket és inkább nem veszi meg az éppen szükséges gyógyszereket – mutat rá a Román Energiaszegénység Figyelő intézet koordinátora, Anca Sinea. 

Az intézet szerint az energiaszegénységnek több egyszerre fellépő oka lehet, ilyen az alacsony jövedelem, a magas energiaárak, a lakások rossz állapota miatti túlfogyasztás, és a megfizethető energiaforrások hiánya. Az is gondot okozhat, ha a háztartások számára kizárólag egyféle energiaforrás áll rendelkezésre az otthon fűtésére, így ha nagyon drágává válik, nem tudják mással helyettesíteni.

Amikor a nyugdíjas hitelből nem fázik

Egy szezonra elegendő tűzifa annyiba kerül, mint Erzsébet egy havi nyugdíja. Így ahhoz, hogy megvásárolja a tűzifát, a nyugdíjasok önsegélyző pénztárától kölcsönt vesz fel, ezt minden évben megteszi. Ha levonják a 2000 lejes kamatot abból az 5000 lejből, amit az ő nyugdíjával maximálisan felvehet, épphogy elég egy traktor fára és a munkásokra, akik behordják a pincébe a tűzifát. A törlesztés havi 500 lejbe kerül az 1700 lejes nyugdíjából. „Ez nekem nagyon nehéz. Mert ezen kívül még ott van a kábeltévé, a víz, a villany, sok egyéb dolog, a sok gyógyszer.”

Ahhoz, hogy a negyedikre felhozzassa a tűzifát, szinte hetente fizet valakit. Mindig csak annyit tud tárolni, ami épp elfér a ruhás gardróbja melletti kicsi térben. Ez havonta nagyjából 200 lejbe kerül. Ezen felül ott vannak a rendszeres egészségügyi kiadások, az élelmiszer és más energiaköltségek és szolgáltatások. A szociális fűtéstámogatást túl kevésnek értékeli, ami nem elegendő ekkora kiadások mellett. 

Míg élt a férje, nem sikerült bevezetniük a gázt, csak a konyhába. Meleg víz is csak akkor van, ha tüzet raknak a bojlerbe. „Volt villanykazán, de leszereltettem. Nem győztem. Egyszerűen nincs lehetőségem kifizetni” – mondja. Férjével egy pékségben dolgoztak, ahol jól kerestek, de három gyereket neveltek. Így mindig csak egy kicsit tudtak a lakásra költeni.

Őket az ág is jobban húzza

Annak ellenére, hogy a telek évről-évre melegebbek, Európa-szerte egyre nagyobb problémát jelent az otthon kifűtése. Míg 2021-ben 31 millió személyt érintett az Európai Unióban, Svájcban és Norvégiában, addig a legutóbbi becsült adatok szerint több mint 47 millió személyt érint – ez 10,2 százaléka a teljes lakosságnak. 

A hideg hónapok az eleve nehéz helyzetben lévőket érintik a legsúlyosabban. A romániai Országos Statisztikai Intézet adataiból kiderül, hogy 2023-ban a lakosok szinte egyharmada volt kitéve a szegénység kockázatának és a társadalmi kirekesztésnek. Ez 6 millió személyt jelent, főleg gyerekeket, munkanélkülieket, időseket, alacsonyan képzetteket érint leginkább, de nemek tekintetében a nők is kitettebb helyzetben vannak a férfiakhoz képest. 

Csak tüneti kezelés a fűtéspótlék

A lakások energiaellátásának modernizációja, szigetelése önerőből lehetetlennek bizonyul a nehéz helyzetben lévő háztartások számára. Az érintettek jelentős része nincs tisztában az elérhető támogatási programokkal, és a bonyolult pályázati folyamatok is hátráltatják az energiahatékonysági beruházásokat – hívja fel a figyelmet a Világbank jelentése. Ezért tájékoztatási kampányokra lenne szükség és a pályázati rendszerek egyszerűsítésére. 

Például a Zöld Ház Program lehetősége kifejezetten azok számára elérhető – a kevés hely miatt nekik is csak nehezen –, akiknek eleve van alaptőkéjük, és képesek átlépni a technológia és bürokrácia akadályain. Így kiszorulnak azok a hátrányos helyzetű csoportok, akik nem rendelkeznek kellő tudással és erőforrással. De egy tömbház felújításához is pályázni kell, ehhez pedig elsősorban lakóegyesület kell, másrészről pedig olyan kezdeményező személyek, akik ezeket az extra terheket elvállalják. Így sok esetben, ha a lehetőség meg is lenne, 

pont azok nem tudnak élni vele, akik a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak. 

A Világbank elemzése szerint a román kormánynak kettős stratégiát kellene alkalmaznia az energiaszegénység csökkentése érdekében, amely ötvözi a rövid távú szociális védelmi intézkedéseket és a hosszú távú energiahatékonysági fejlesztéseket. Az azonnali pénzügyi támogatás elengedhetetlen a sérülékeny háztartások megsegítésére, de ugyanolyan fontos hosszútávon a fenntartható megoldások bevezetése is. A szakpolitikai intézkedéseknek célzottaknak kell lenniük, figyelembe véve a különböző társadalmi csoportokat és az energiafelhasználás sajátosságait.

Ahhoz, hogy hosszú távon senki ne kényszerüljön fagyoskodni az otthonában, a lakóházak felújítására, szigetelésére, hatékony és környezetkímélő, megújuló energiát használó fűtési rendszerek kiépítésére lenne szükség. Ezzel csökkenteni lehetne az áringadozás és a geopolitikai változások okozta kiszolgáltatottságot.

Romániában viszont főleg a jövedelmi szinten történik beavatkozás. A fűtéstámogatások, az árplafonok és a kompenzációs intézkedések, az energiautalványok csupán a számlák kifizetését segítik. Viszont ez is elengedhetetlen lépés rövidtávon, míg sikerül valós fejlődést elérni az energiahatékonyság terén – állapítja meg Anca Sinea energiapolitikai szakértő a Pressone-nak. 

Romániában tízből nyolc épület energetikai felújításra szorul,

mivel elavult és energiafelhasználás szempontjából egyáltalán nem hatékony. 

Ennek ellenére az épületek hőszigetelési üteme továbbra is nagyon alacsony, különösen vidéken, ahol soha nem voltak kifejezetten lakásfelújításra irányuló programok – hívja fel a figyelmet Anca Sinea.

Városi környezetben a tömbházak nagyjából 75 százaléka olyan panellakás, amelyeket a rendszerváltás előtt építettek, ezek pedig nem elég energiahatékonyak. Annak ellenére sem, hogy többnyire van hozzáférésük a gázhálózathoz, ugyanis az épületek régisége miatt és a szigetelés hiánya miatt hamar kihűlnek. A villanyvezetékek régiek, sok esetben a bojlerek és más energetikai eszközök is, ezek pedig mind túlfogyasztáshoz vezethetnek. A rossz minőségű, akár régi vagy új tömbházlakásokban a falak nedvesedése és penészedése is gondot okozhat, amely árt az ott lakók egészségének. 

A vidéki háztartások 80 százaléka fával fűt, és a lakások hőszigetelésének szintje is alacsonyabb, mint a városi területeken. De a jövedelmek is alacsonyabbak és sok helyen a népesség is elöregedő. Vidéken a fatüzelésen túl a legtöbb esetben nem áll rendelkezésre más fűtési alternatíva, például nincs bevezetve a gáz, de a mélyszegénységben élők esetében olykor az áram sem. Így, ha az egyetlen fűtési opció – ez esetben a faanyag – drágának bizonyul, és nem lehet másképp hozzáférni, csak olyan olcsó alternatívákat találhatnak helyette, amelyek károsak és veszélyesek lehetnek. 

Például Petrozsényban egy egész közösség fűt olcsó second-hand ruhákkal és textil hulladékkal, mert nem engedhetik meg maguknak a fával tüzelést – derül ki a Rise Project tényfeltáró anyagából a Romániába érkező illegális textil hulladékokról. 

Szegénynek lenni tűzveszélyes

Ha a háztartások olcsó, nedves fával vagy hulladékkal tüzelnek, az megnövelheti a kéménytüzek esélyét. Szali Mózes, a Székelykeresztúri Villám-Fulger Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke szerint a lakástüzek egyik fő oka az elektromos hálózatok túlterhelése, de a nem megfelelően karbantartott vagy hibásan épített kémények is komoly veszélyt jelentenek. 

A tüzelés során keletkezett végtermékek, mint a korom vagy a kátrány, lerakódnak a kéményben, ezek pedig begyulladhatnak. Ezért minden fűtési szezon előtt ki kell takarítani a kéményeket. A tűzoltó szerint a rendszeres kéménytisztítás mellett fontos a kémények vakolása, és a padlás tisztántartása, hogy egy esetleges kéménytűz esetén a tűz továbbterjedésének esélyét csökkentsük. 

Ha a háztartások olcsó, nedves fával vagy hulladékkal tüzelnek, az megnövelheti a kéménytüzek esélyét, mivel több lerakódást eredményez a kéményben. Ennek a veszélynek főleg azok vannak kitéve, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy jó minőségű tűzifával fűtsenek, vagy előre megvásárolják és kiszárítsák a jövő évi tüzelőt. 

Amennyiben kéménytűz keletkezik, semmiképp se próbáljuk azt vízzel oltani, mivel a hirtelen hőmérséklet-változás miatt a kémény szétrobbanhat. Ilyen esetben azonnal zárjuk el a súbert, távolítsuk el óvatosan a parazsat a kályhából, és hívjuk a tűzoltókat – hívja fel a figyelmet Szali Mózes önkéntes tűzoltó.

A cikk az Átlátszó Erdély és a CORRECTIV.Europe együttműködésének része. Ez utóbbi helyi újságírókból álló hálózat, mely adatvezérelt és oknyomozó anyagokat készít helyi szerkesztőségekkel együtt Európa-szerte. A CORRECTIV.Europe a CORRECTIV nonprofit oknyomozó szerkesztőség része, amely adományokból tartja fenn magát. További információk: correctiv.org/en/europe/ 

The post Amikor a nyugdíjas hitelből nem fázik appeared first on Átlátszó Erdély.