Székely István Gergő politológust kértük fel, hogy a volt politikus börtönben írt könyvét tudományos szempontból véleményezze. A tavaly megjelent másik két kötetre később térünk vissza.

Mintha a Föld nyelte volna el a Nagy Zsolt által tavaly írt, és a Meteor Press nevű bukaresti könyvkiadó által kiadott három dolgozat példányait.
A nyilvános adatbázisokban fellelhető telefonszámokon a könyvkiadónak csak a terjesztési osztályát lehet elérni, ahol arra utasítottak, kérdéseinket e-mailen tegyük fel. Rákérdeztünk többek között a könyvkiadó peer-review rendszerére, mellyel minden, CNCSIS által elismert kiadónak rendelkeznie kell, a válaszokat azóta is várjuk.

Korábbi anyagaink a témában:
Nagy Zsolt is csatlakozott a “börtönírók ligájához”
Félrevezetett a ‘vezetőtanár’ kifejezés

Kézenfekvő lett volna magától a szerzőtől elkérni a köteteket. Azonban Nagy Zsolt testvérén, Nagy Károlyon keresztül annyit üzent, hogy az Átlátszó Erdély nem érdemli meg, hogy megkapja a könyveket, azért, mert első anyagunkat olvasva „mélyen csalódott”.
Néhány példány a Nemzeti Könyvtárban van
Minden jel arra mutat, hogy ezek a példányok kereskedelmi forgalomba egyáltalán nem kerültek, a Nemzeti Könyvtárnak kötelezően leadandó hét példány kivételével ezek hollétéről nem tudni.
A Nemzeti Könyvtár megerősítette, hogy mindhárom munkát megkapta, azonban túlterheltség miatt akár 1-2 évbe is beletelhet, míg a frissen kiadott könyvek a raktárból bekerülnek a könyvtári áramlásba. Azon vagyunk, hogy ezt a folyamatot felgyorsítsuk – amint a kötetek megvannak, azokra visszatérünk.
Jelen munkához úgy jutottunk hozzá, hogy Salat Levente, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politikatudományok Intézete oktatója kölcsönadta a saját tiszteletpéldányát. Ő adta Nagy Zsoltnak az ajánlást a Managementul campaniilor electorale (A választási kampányok menedzsmentje) című munka megírására.

Ne maradj le semmiről: iratkozz fel az Átlátszó Erdély hírlevelére!

A Kisebbségkutató Intézet munkatársa véleményez
Mivel az elítéltek börtönben folytatott tudományos tevékenységével kapcsolatos vita egyik kulcskérdése az, hogy teljesítik-e a tudományos elvárásokat ezek a dolgozatok, Székely István Gergő politológust, a Kisebbségkutató Intézet munkatársát kértük fel, véleményezze a munkát. Alább az értékelés.
Bár nem vagyok a választási kampányok szakértője, véleményem szerint Nagy Zsolt Managementul campaniilor electorale (A választási kampányok menedzsmentje, Meteor Press, 2015) c. munkája korrekt módon, a tudományos munkák alapvető szakmai kritériumainak megfelelően megírt mű.
Az írás tulajdonképpen egy 128 oldalas könyvecske (ebből négy oldal irodalomjegyzék, két oldal tartalomjegyzék), amely az előszó mellett hét fejezetet tartalmaz. A szerző az egyes fejezetekben körüljárja a választási kampányok legfontosabb vetületeit, a könyv struktúrája jól átgondolt, illetve eleget tesz a szakirodalmi hivatkozásokkal kapcsolatos elvárásoknak. Az irodalomjegyzék 30 szakkönyvet, illetve szakcikket sorol fel, továbbá két, az interneten elérhető szakértői interjút. A hivatkozott munkák között többnyire magyar és angol nyelvű anyagokat találunk, de van köztük több román, illetve egy francia nyelvű kiadvány is.
A könyv fejezetei a választási kampányok legfontosabb aspektusait tárgyalják: a stratégia, a kampányterv és a költségvetés kidolgozásának kérdéskörét, a közvélemény-kutatások és fókuszcsoportos mérések felhasználásának logikáját, a média kezelésével kapcsolatos tudnivalókat, az internetes kommunikációt, a választókkal való közvetlen kapcsolatfelvételt (door-to-door, kampányesemények), illetve a kampánycsapaton belüli fő szerepek és a munkamegosztás problematikáját. A kérdéskörök bemutatása valahol egy tankönyv és egy gyakorlók számára kidolgozott kézikönyv stílusát ötvözi. Számos konkrét példát tartalmaz, illetve az egyes témák kapcsán a szerző könnyen emészthető gyakorlati jótanácsokat is megfogalmaz (arról, hogy mit ajánlott megtenni és mit elkerülni egy kampányban). A sorok közül egyértelműen kiolvasható gyakorlati jártassága ellenére a szerző sehol nem vált át (potenciálisan szaftos) kampánysztorik mesélésébe, holott politikai háttere, az RMDSZ-ben koordinált kampányai alapján hasonló történetek minden bizonnyal rendelkezésére álltak volna. Ez véleményem szerint a mű pozitívumának tekintendő: bár a kampányszakemberek körében teljesen legitimnek számít (elsősorban az USA-ban) egyfajta sztorizgatós bestseller műfajában megírni a kampánytapasztalatokat, Nagy Zsolt inkább egy olyan könyvet kívánt írni, amelyet akár az egyetemi hallgatók is haszonnal lapozhatnak kiindulópontként a témával való ismerkedés során.
Az írás potenciális gyakorlati kézikönyv jellegét azonban némileg problematikussá teszi az, hogy a szövegen helyenként egyértelműen átüt: a szerző egy eretegileg erdélyi magyar perspektívából, erdélyi magyarok számára kigondolt anyagot adott ki román nyelven. Konkrétan két dolgot érintenék ezzel kapcsolatosan. Az első a felhasznált irodalommal kapcsolatos, amely, amint említettem, szép számban tartalmaz magyar nyelvű tételeket is. Ezek között nem csak eredetileg is magyarul írt műveket találunk, hanem olyan tankönyveket is, mint például Gianpietro Mazzoleni Politikai kommunikáció vagy Anthony Giddens Szociológia c. munkái, és olyan, klasszikusnak számító szerzők egyes tanulmányait is, mint Paul Lazarsfeld, Elisabeth Noelle-Neumann vagy Jürgen Habermas (utóbbiak az Angelusz Róbert és munkatársai által szerkesztett Média – nyilvánosság – közvélemény c. szöveggyűjteményben jelentek meg magyarul). Mivel Nagy Zsolt könyve román nyelven, következésképp román anyanyelvű olvasóközönségnek íródott, indokoltabb lett volna az eredeti művek (vagy azok román vagy angol fordításának) megjelölése, főleg, hogy a lábjegyzetekben a szerző rendszerint nem közöl oldalszámokat (ami önmagában nem probléma).
Egyrészt ez a hiányosság csak részben a szerző mulasztása (Angelusz Róberték ugyanis szintén nem tüntetik fel a közölt tanulmányok angol (vagy német) nyelvű eredeti adatait, hanem korábbi magyar nyelvű kiadásokat említenek, vagy pedig akkor is magyarul adják meg a tanulmány címét, amikor amúgy az eredeti folyóiratra vagy könyvre hivatkoznak – Nagy Zsolt ezeket veszi át). Másrészt úgy gondolom, ezt a problémát – akár némi segítséggel ‑ könnyűszerrel orvosolni lehetett volna, még a munka megírásának vélelmezhető körülményei közepette is (elsősorban a forrásokhoz, internethez való elégtelen hozzáférésre gondolok). Továbbá Giddens könyvét románra is lefordították, Mazzoleni-ét ugyan tudomásom szerint nem (és angolra se), viszont így az olasz eredetit lett volna hasznosabb feltüntetni.
Szintén nem tartom szerencsésnek azt, hogy olykor bizonyos munkák teljes címét kiírja a szerző a főszövegben (és ez főleg a magyar nyelvű címek esetében zavaró az olvasó számára). Ezek esetében elegendő lett volna a szerző (esetleg az évszám) megemlítése a szövegben, hiszen a lábjegyzetben amúgy is fel van tüntetve a teljes hivatkozás.
A másik dolog, amely Nagy Zsolt (eredetileg) magyar perspektívájáról tanúskodik az a tény, hogy az internet és a közösségi oldalak használatának szentelt fejezet tartalmaz két olyan alfejezetet, amely a Facebook-os kampányolás fontosabb tudnivalóit az erdélyi magyarok megszólításának példáján keresztül tárgyalja. Pontosabban, az itt leírtak vegyítik a magyarokra történő konkrétabb utalásokat a célzott internetes üzenetekre vonatkozó általánosabb megállapításokkal. Ennek következtében a Facebook erdélyi magyar közegben történő használatának kérdését nem bontja ki annyira a szerző, hogy az önmagában érdekes alfejezetévé váljon a könyvnek, viszont ily módon az a néhány részlet, e specifikus csoport sajátosságai kapcsán mégis megemlít, feleslegessé válik a szemléltetni kívánt általánosabb probléma szempontjából. Szerencsésebbnek tartottam volna ennek a témának egy általánosabb megközelítését, vagyis azt, ha a szerző azt magyarázta volna el, hogy a különféle társadalmi csoportok esetében hogyan használható a Facebook, a magyarokat pedig esetleg egy konkrétabb példakánt hozta volna csak fel több egyéb példa között (de semmiképp sem egy alfejezet címében).
Elmondható tehát, hogy a könyvecskének egyaránt vannak erős és gyengébb pontjai. Pozitívum a gyakorlatias megközelítés, amelyen érezhető a szerző jártassága, tapasztalata a kampánycsinálásban, a könnyen olvashatóság, illetve a tudományos munkák standardjainak betartása (elsősorban a jegyzetapparátus). Némi hiányérzet a mű terjedelme kapcsán merülhet fel, illetve elfért volna a könyv végén egy rövid összefoglaló fejezet, amely (talán az egyes fejezetekben megjelenő “Dos and Don’ts” jellegű tippek stílusában) összefoglalhatta volna egy sikeres kampány szükséges és elégséges összetevőit a korábban tárgyalt aspektusok szintéziseként. A terjedelem és a téma körüljárásának mélysége miatt talán szerencsésebb lett volna a címet is másképp megfogalmazni: talán egy ahhoz hasonló cím, hogy „Bevezetés a választási kampányok menedzsmentjébe” jobban tükrözné a munka tartalmát. (Románul talán elég lett volna hozzáfűzni az „O introducere” alcímet, vagy azt a címet adni, hogy „Introducere în managementul campaniilor electorale”.)
Összességében úgy vélem, a munka mind a tudományos elvárások, mind a bemutatás, szerkesztés és stílus szempontjából simán megüti egy jó magiszteri dolgozat színvonalát, a megjelenésének körülményei szempontjából releváns törvény megfogalmazásának pedig („publikált tudományos munka”) messzemenően eleget tesz. Bár kimutathatóak rajta – vélhetően a megírás vagy véglegesítés körülményeiből fakadó – kisebb hiányosságok, véleményem szerint a könyv abszolút vállalható a nyilvánosság előtt (sőt), így a kiadását eddig övező titokzatosság további fenntartása helyett akár egy szélesebb olvasóközönséghez való eljuttatása is indokolt lehetne.

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.

Bankszámlánk:

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU