Erdélyi viszonylatban szokatlanul élénk, sőt éles hangú vitát generált a hétfőn közzétett, Nagy Zsolt börtönbeli írásait felsoroló bejegyzésünk.

Nem egészen világos, miért: a dokumentum, mely az információt tartalmazza – tudniillik hogy a volt RMDSZ-es politikus három könyvet írt a rahovai börtönben – a múlt héten került nyilvánosságra, pénteken már a Viviszekció erdélyi sajtós Facebook-csoportban is szó esett erről.

Különös, hogy bár a csoportban elvileg 300 erdélyi újságíró van, senki nem gondolta azt, hogy ha nem is az év felfedezése, de egy rövidhírt azért megér a téma.

Az Átlátszó Erdélyen hétfőn megjelent bejegyzésnek nem volt más célja, mint hogy ezt a három sornyi információt némi (minimális) háttérrel együtt a nagy nyilvánosság elé vigye.

Nagy Zsolt is csatlakozott a “börtönírók ligájához”

És akkor elindult a kommentcunami. Maga Nagy Zsolt is írt egy levelet, melyben így ír a „börtönirodalomról”:

1. Ezek szakmai dolgozatok, nem könyvek, nem irodalmi alkotások.

2. Szó sincs dolgozatvezető (coordonator) tanárról. A dolgozat elkezdésének feltétele egy egyetemi tanár ajánlólevele, amely a téma tudományos relevanciáját és a dolgozatot író személy erre való alkalmasságát, képességét mutatja be. Ennyi és semmi több. Ezúton is köszönöm azon nagy tiszteletnek örvendő tanároknak, akik ajánlólevelet adtak nekem, egyúttal biztosítva őket arról, hogy a legjobb tudásom szerint végeztem ezt a munkát.

3. A dolgozat leadása után járó 30 nap a büntetést csökkenti – figyelem –, annak 2/3-ára, de nem kevesebb, mint fele mértékig! Annyit tennék még ehhez hozzá, hogy április 15. óta a börtön mosodájában dolgozva több mint 2 hónapot „gyűjtöttem” össze… 1 év alatt 3 dolgozatot adtam le.

A Facebookon kibontakozott vita (elolvasható itt) főleg a szakmai irányító tanár szerepéről, implicite a dolgozat tudományos minőségével kapcsolatos felelősségéről szól.

A bejegyzés megírásakor nem mélyültünk el abban, hogy a gyakorlatban pontosan mit is jelent a tanárok részéről ez a szerep – ehelyett tényként kezeltük azt a román sajtóban megjelent értelmezést, miszerint itt a munkafolyamatot az oktató végig követi, irányítja, a végeredményért pedig felelősséget vállal.

Ezt az értelmezést támasztotta alá az is, hogy az Igazságügyi Minisztérium által kiadott dokumentum következetesen a „coordonator stiinţific” terminust használja (ennek a magyar megfelelője a témavezető tanár).

Minden jel arra mutat hogy tévedtünk, és ezért elnézést kérünk.

Akárcsak Nagy Zsolt, az ügybe belekeveredett tanárok, mint Salat Levente, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politikatudományok Intézetének oktatója, azt állítják, témavezetésről erről szó sincs, ők csak egy ajánlólevelet írtak.

Kedves kollégák,

valószínűleg észrevettétek: a szégyenfalon – az elítéltek tudományos dolgozatait „vezető” tanárok listáján – az én nevem is szerepel, Nagy Zsoltnak, az egykori Tăriceanu-kormány informatikai miniszterének egyik dolgozata kapcsán.

Bár ez a rólam kialakult képen sokat nem segít, biztosítani szeretném Önöket, hogy nem vagyok és nem is voltam a tudományos vezetője Nagy Zsolt egyik dolgozatának sem, függetlenül attól, hogy az elkészült vagy jelenleg van folyamatban a megírása.

Én csak egy ajánlást adtam, melyben azt állítottam, hogy annak a tapasztalatnak az alapján, amelyet Nagy Zsolt a választási kampányok szervezése terén felhalmozott, képesnek látom arra, hogy egy, “A választási kampányok menedzsmentje” című dolgozatot írjon.

Amiután elküldtem az ajánlást, nem keresett meg senki, és semmilyen módon nem vettem részt a dolgozat megírásában vagy értékelésében. (Zárójelben megjegyzem, hogy miután a törvény szavatolja az elítélteknek ezen jogát, és az egyetemek azok az intézmények, amelyeknek biztosítaniuk kell a jog gyakorlásához szükséges szakmai asszisztenciát, egyáltalán nem lett volna az akadémiai elvek ellen való az, ha felvállalom a Nagy Zsolt dolgozatának szakmai vezetését. Csak tisztázni szerettem volna hogy ez, a sajtóban megjelentekkel ellentétben, nem történt meg, és mivel az illető dolgozatnak egy oldalát sem láttam, nem lehetek felelős annak a tartalmáért.)

Egyrészt nyilván egyetértek a lista publikálását követő felháborodással. Másrészt úgy érzem, igazságtalanság lenne, ha azokkal kerülnék egy kalap alá, akik újabb visszaélések elkövetésében segédkeztek köztudomásúlag megkérdőjelezett előélettel rendelkező személyeknek. Nagy Zsolt tekintetében nem kívánom kommentálni az igazságszolgáltatási folyamat eredményét. Ez az ember, így vagy úgy, bizonyára hibázott, és ezért most megfizet.

Nem ismerem nagyon jól – egyszer működtem vele együtt rövid ideig, amikor önkéntes alapon adott tanácsot a Politikatudományok Intézete magyar tagozatának a felvételire jelentkezők toborzására irányuló erőfeszítésünkben – azonban követem azt a drámát, amin ő, családjával együtt, keresztülmegy.

Amikor felkértek, és én rábólintottam arra, hogy megírom a szükséges ajánlást, nem hittem volna, hogy valamikor a jelenlegihez hasonló kellemetlen helyzetbe kerülök. Ha ma, a botrány kitörése után arra kérnének, hogy írjam meg az ajánlást, ezúttal sem mondanék nemet. Csak remélni tudom, hogy nem döntöttem visszafordíthatatlanul romba azt a bizalmat, mellyel az elmúlt években megtiszteltetek, és amely nagyon sokat jelentett számomra.

Tisztelettel,

Salat Levente

Veress Emőd, jogász, egyetemi docens, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi Intézetének igazgatója így nyilatkozott:

Ugyanaz az álláspontom, mint Salat Leventének: a könyv tematikáját véleményeztem, amelyet fontosnak és hasznosnak találtam, illetve a szerzőt, hogy szakmai pályája alkalmassá teszi-e a könyv megírására.

Mindkét vonatkozásban a válaszom pozitív volt, amikor az ajánlást kiállítottam, és ez azóta sem változott meg. Tehát ezt az ajánlást továbbra is fenntartom. Lehet, hogy a büntetésvégrehajtás ezen intézményével egyesek visszaéltek, de szerintem ez nem az az eset.

A harmadik érintett tanár, Rüsz-Fogarasi Enikő történész, egyetemi tanár, a BBTE Történelem és Filozófia Karának dékánhelyettese ennyit válaszolt:

Ajánlólevelet adtam Nagy Zsoltnak arról, hogy képes megírni Marosvásárhely történetével kapcsolatosan a szakmai követelményeknek megfelelő dolgozatot. Ma is úgy gondolom, hogy meg tud bírkózni egy ilyen feladattal. Ezt követően emailen kaptam egy kézzel írott köszönő levelet Nagy Zsolttól, ez minden.

A Facebook-on folyó vitához Barna Gergő szociológus így szólt hozzá:

Csak a tisztánlátás kedvéért, jó lett volna nem automatikusan átvenni az „átlátszó” csúsztatást, ami a román sajtóból jön, mi szerint a szóban forgó egyetemi tanárok „témavezetők”. A jelenleg hatályban lévő rendeletek alapján a szóban forgó szakmai dolgozatok elkezdéséhez szükséges egy egyetemi tanár ajánlólevele, ezt követően NINCS előírva semmiféle közös munka, témavezetés, értékelés. Lásd Decizia DG ANP nr. 619/2011, 69. paragrafus.

A szintén a Kisebbségkutató Intézetnél dolgozó Fosztó László kommentje pedig:

1) A felvilágosodás szellemében a korrekciós intézményekben az elítéltek átnevelése, nem csupán büntetése zajlik, tehát az elvileg rendben van, hogy valaki tudományt (is) művelhet, s ezért hamarabb szabadul.

2) A munka tudományos jellegét lehet ellenőrizni (a) bemenetnél (pl . ide tartoznak az ajánlások), (b) a kutatási folyamat felügyeletével (supervision), (c) a publikálás alkalmával lektorálás által (peer-review). Egy ideális rendszerben, ezek mind benne is vannak (pl. egy doktori eljárás).

3) Vannak rendszerek, úgy tűnik a romániai elítéltek egy ilyenben írnak és publikálnak, amely hiányos, vagy átgondolatlan. Abban majd mindenki egyetérthet, hogy rossz ez a törvény, mert gyanús tudományos munkákat generál.

4) Azok a tudósok, akik részt vesznek / vettek ebben a rendszerben, gyanúba keverednek. Ezt Salat Levente is érzi, hiszen levelet írt azon barátainak, akiknek ad a véleményére.

5) Mert, bár egy ajánló nem felelős közvetlenül az eredményért az akadémiai felelősség több mint jogi kérdés. Ebben minden tudományos munkát végző egyetért, aki valaha is szembenézett egy bírálat vagy értékelés dilemmáival.

6) Ebben a kialakult helyzetben, azt hiszem, az szolgálná leginkább mindenki érdekét, ha a rendszeren javítanánk, nem a tagadás, vagy elhallgatás.

7) Első lépés nyilván, az lenne, hogy a publikációkat hozzáértő emberek elolvassák és értékelik, hogy ebben a konkrét esetben lássunk tisztán.

8) Távlatilag meg az, hogy a bevett akadémiai minőségbíztosítási eljárásokat bevezessék a rendszerbe, vagy ha ez nem reális, akkor ne írjanak tudományos munkákat az elítéltek.

Mivel úgy gondoljuk hogy a vitában épp a lényegről – magukról a dolgozatokról – feledkezünk meg, azon vagyunk, hogy azokat megszerezzük és közzé is tegyük.

Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.

Bankszámlánk:

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU