Tánczos Barna azt állítja, hogy Romániában robbanásszerűen nőtt a vágókapacitás, a kiskérődzők esetében is.

A kijelentés szűken értelmezve igaz.

„Romániában robbanásszerűen nőtt a vágókapacitás, például a kiskérődzők esetében. Ma már óriási vágókapacitással rendelkezik az ország. Románia jelenleg is exportál húst az Európai Unióba és közel-keleti országokba. Tehát megvan a hazai kapacitás, és szerencsére a vágott állatok húsának exportja is működik, még ha nem is olyan volumenben, mint az élőállat-export.” 

Tánczos Barna szembemegy az újabb uniós állatjóléti szigorításokkal

Miért érdekes, hogy mennyi állatot vágunk, és hogyan függ össze a vágókapacitás a juhászok keddi tüntetésével?

A juhászok idén nyáron már többször tüntettek Bukarestben, mert nem tudják eladni a felnevelt állatállományt. Ráadásul a juhok tartása nyártól nagyon megdrágult: egyrészt a forróság és az aszály rontotta a legelők minőségét, és megdrágította a takarmányt, másrészt a tenyésztők nem számítottak arra, hogy nem tudják eladni ősszel az állatokat, és takarmányozni kell őket.

Az exportra nevelt állatok zömét azért nem tudják eladni, mert két, nagyon ragályos, járványos állatbetegség miatt idén júniusban az Európai Bizottság az év végéig megtiltotta Romániának, hogy bárhova élő juhot és kecskét exportáljon. 

A kiskérődzők pestise miatt 2024-től nem exportálhatunk az uniós tagországokba élő juhot és kecskét. Mivel az utolsó fertőző góc 2025 májusában történt jelentése után egy évvel újból feltűnt ez a betegség, ezúttal Maros megyében, ahol korábban nem detektálták, az EB úgy véli, Románia nemcsak a járványt nem tudta felszámolni, de abban sem lehet megbízni, hogy korrekt módon felderíti és jelenti a betegség terjedését. (Erről hosszabban itt olvashatsz.) Ezért megtiltotta a romániai tenyésztőknek az unión kívüli exportot is, holott Románia főleg a Közel-Keletre exportált.

Nagy pénz lett az élő juhok kivitele

Romániában sokkal több juhot tenyésztenek, mint amennyit a lakosság elfogyaszt. 2025 végén az ország juhállománya 10,7 milliós volt az Országos Statisztikai Intézet szerint (.pdf, 16. oldal). A nagyságrend idén sem változott. Az egy főre eső fogyasztás és az egyedek átlagos vágósúlya alapján végzett becslés szerint ennek körülbelül a 35–40 százalékát fogyaszthatja el a hazai lakosság, főként húsvét körül.

Az élőállat-export értéke viszont óriásit nőtt, mióta beléptünk az EU-ba. Míg a juhállomány 25 százalékkal gyarapodott 2007 óta, addig az élő állatok kivitelének értéke megháromszorozódott. Az Országos Statisztikai Intézet Tempo Online adatbázisából kinyert adatok szerint 2007-ben a közel 8,5 milliós juhállományból a kivitt állatok értéke 76,4 millió euró volt. A 2020-as években a közel tízmilliós állományból exportált állatok értéke már meghaladta a 250 millió eurót. 

A júniusi exporttilalom előtt az állategészségügyi hivatal vezetője még úgy becsülte, idén akár a 300 millió eurót is elérheti az élő juhok kivitelének értéke. Erre most kevés az esély azzal együtt, hogy nyárig a romániai tenyésztők több mint 145 millió eurót kasszíroztak egy hatalmas algériai üzletből, amely ott korrupciós botrányba torkollt.

Ha nem lehet exportálni, le kellene vágni 

Az élőállat exportjának alternatívája a vágás, a levágott állat húsa ugyanis már nem terjeszti a betegséget, ezért levágva szabad exportálni. Ezért érdekes, hogy mekkora vágókapacitással rendelkezik Románia. 

Ahhoz, hogy ellenőrizhessük Tánczos Barna ügyvivő agrárminiszter kijelentését, miszerint „robbanásszerűen nőtt a vágókapacitás”, a robbanásszerűt úgy értelmeztük, hogy rövid távon megtöbbszöröződött. Magát a vágókapacitást nem tudtuk közvetlenül ellenőrizni, mert több megyei állategészségügyi hivatal sem tünteti már fel az engedélyezett farmok és feldolgozóegységek listáján a vágóhidakat és azok kapacitását.

Ezért a kihasznált ipari kapacitást ellenőriztük: megnéztük az Országos Statisztikai Intézet kimutatását a vágóhidakon ténylegesen levágott állatokról. A juhokat és kecskéket egyben számoló kimutatások szerint 

• 2023-ban 302 160, 
• 2024-ben 475 397, 
• 2025-ben pedig 1 097 649 kiskérődzőt vágtak le hazai ipari vágóhidakon. 

Az itt levágott kiskérődző állatok száma a 3,6-szorosára nőtt, tehát rövid időn belül megtöbbszöröződött a kihasznált ipari vágókapacitás.

Ugyanez látszik a hasított súlyban is. 2024-ben 8318 tonna, 2025-ben 16 893 tonna lett az itt levágott juhok és kecskék hasított súlya. Az idei adatokat a havi kimutatásokból összesítettük, eszerint idén januártól augusztusig 9057 tonna lett az összesített hasított súly. (A hasított súly az a lefagyasztott tömeg, ami megmarad az állatokból, miután kivéreztetik és kibelezik őket, illetve levágják a fejüket és a lábuk egy részét.)

Miért fontos a vágóhíd?

A húsexportnál kiváltképp fontos, hogy vissza lehessen követni a termék készítésének minden fázisát. Ezt pedig a hivatalos engedélyekkel és minőségbiztosítással rendelkező vágóhidak tudják nyújtani. A nagyipari vágóhidak tudnák azt a kapacitást biztosítani, amellyel a húsexport az élő állat exportjának reális alternatívájá válhatna. 

A statisztikai intézet fenti kimutatásaiból látszik, hogy 2024-ben az állatállománynak mintegy a huszadát, tavaly már a tizedét tudták ipari vágóhidakon levágni.

A havi kimutatásokból viszont az is látszik, mennyivel több kiskérődzőt vágunk le Romániában nem ipari vágóhidakon. Az augusztusig levágott 5,3 millió kiskérődző közül csak 653 ezret vágtak vágóhidakon. Az összes levágott állatból származó bő 58 ezer tonna hasított súlyból csak 9057 tonna keletkezett ipari vágóhidakon.

Augusztus végéig ennek a tizedét, 958 tonnát exportáltunk 7 millió euró értékben, írja a lantulalimentar.ro uniós statisztikára hivatkozva. Ez a húsexport főleg a tiltás után, júliusban és augusztusban pörgött fel.

Összevetve viszont az élőállat-export 250-300 millió eurós értékével az látszik, hogy még ha a húsexport tovább is pörög, és év végéig eléri akár a 15–20 millió eurós értéket, az még mindig csak a tizede annak, amit a tenyésztők az élőállat-exporttal kerestek volna. Vagyis hiába bővült robbanásszerűen a vágókapacitás Romániában, egyelőre nem váltja ki az élőállat-exportot, sőt messze áll ettől.

Karámon innen és túl

Tánczos Barna az idézett interjúban síkraszállt azért, hogy Románia továbbra is az élő juhok exportjának uniós éllovasa maradjon. Sőt azért is, hogy az EU ne szigorítsa az élő állatok szállításának feltételeit további állatjóléti előírásokkal. Daniel Buda EP-képviselő szeptember 16-án azt jósolta, hogy az Európai Bizottság egy hónap múlva engedélyezheti Romániának az élő állatok kivitelét az EU-n kívülre, ha a juhtenyésztők felhasználják az Unió által ingyen felajánlott 1,3 millió adag vakcinát, és beoltják a kivinni szándékozott juhokat.

A hazai juhtenyésztés céljáról és módjairól nem zajlik társadalmi vita, holott a gazdasági haszon csak az egyik szempont. A legelőkön dolgozó juhászok fizetése, munkakörülményei, szociális ellátása nem kerül szóba. Arról, hogy ők hogyan etetik és nevelik a juhászkutyákat, annyiszor sem beszél a mainstream sajtó, ahányszor emberre támadnak kóbor vagy juhászkutyák. Arról, hány haszonállat pusztul el milyen kínok között, miközben a célországba szállítják, még ritkábban esik szó.

Hogy a jövedelmező export ösztönözte juhtenyésztés milyen közvetett és közvetlen módon károsítja a romániai tájakat és a biodiverzitást, arról a Kuhn Thomasszal készített videóinterjúnkban hallhattok bővebben. A beszélgetésből kiderül, hogy az ökológusok egyáltalán nem a gazdák ellenségei.

Illusztráció: Pál Edit Éva

The post Juhokkal és Tánczos Barnával indul a Sánta Kutya rovatunk appeared first on Átlátszó Erdély.

A vádemelés azt jelenti, elkészült a vádirat, és azt az ügyészség átadta a bíróságnak. A bírósági portálon így megjelentek a nevek az ügy adatlapján, és kiderült, hogy a Mikes-örökös Gregor Roy Chowdhury az egyik vádlott, a másik pedig a Secuiana készruhagyár volt igazgatója, Gyergyai Botond. A többi vádlott az általuk tulajdonolt, illetve igazgatott cég.

Bár ezek közül a Zabola Estate neve tűnt fel, mert ez működteti az elit kastélyszállót a Zabolán visszakapott és felújított Mikes-kastélyban, de nem ez a cég volt a kulcsszereplő. 

Kikértük az ügyészségtől a vádiratot, mert kíváncsiak voltunk, kit lehetett közel kétmillió euróval megkárosítani Háromszéken, de ahelyett az ügyészség csak egy háromoldalas beszámolót küldött. Ennek ellenére a megadott évszámokból és a cégnevek kezdőbetűiből ki tudtuk következteni a sikkasztással vádolt főszereplőt, és innen a megkárosított céget is: 

a nagy múltú, de nemrég óriási veszteségeket felhalmozó Secuiana nadrággyárat.

Amelynek 2021 óta Gregor Roy Chowdhury a többségi tulajdonosa. A főként külföldre dolgozó kézdivásárhelyi cég pedig elég nagy válságban van: tavaly ősszel 91 alkalmazottjától vált meg a közel 600-ból. Akkor úgy tűnt, egy nagyobb megrendelő kiesését ki tudják egyenlíteni a leépítéssel és azzal, hogy egy másik külföldi ügyfelük jócskán növelte a megrendelt nadrágok számát.

Idén nyáron viszont, a vádemelés előtt mindössze 12 nappal a Secuiana megelőző csődvédelmet kért a bíróságon. Hatvan napot kapott az átszervezésre és négy hónapnyi türelmi időt, ez alatt nem lehet végrehajtást indítani a súlyosan eladósodott cég ellen. A Secuiana adósságállománya 3 millió lej volt 2021-ben, amikor Gregor Roy Chowdhury átvette a részvények 60 százalékát, 2025-öt viszont már 23 millió lejes adóssággal zárta. 

A Covid-járvány alatt ugyan nagyságrendekkel visszaesett a cég árbevétele, de a nyilvános mérlegadatok szerint a Secuiana összeszedte magát 2021-re, amikor átvette Roy Chowdhury. Utána bővülésnek indult, üzleti forgalma 27 millióról 2025-ben 49 millió lejre emelkedett. Soha nem volt ekkora árbevétele korábban, és kétszázzal több embert tudott foglalkoztatni is: 376-ról 590 fölé nőtt az alkalmazottainak száma. 

De profit helyett a nadrággyár vesztesége nőtt meg korábban sosem látott mértékben: 2024-ben és ‘25-ben összesen 18 millió lejes mínuszt hozott össze. Ezt a cég jelenlegi vezetése általános iparági trendekkel magyarázta a Székelyhon megkeresésére, a bűnügyet pedig nem kívánta kommentálni.

Hogy jöttünk rá, hogy innen, a saját cégétől sikkaszthatott Roy Chowdhury és Gyergyai?

Az ügyészség nekünk küldött válaszában leírja, hogy a 128 rendbeli sikkasztást az O. BT nevű cég hajtotta végre. A bírósági adatlapon könnyen beazonosítható Onesta BT kft. a cégadatbázis szerint Gyergyai Botond cége, és azért kulcsszereplő, mert Gyergyai ezzel a céggel láttal el a Secuiana vezetését. 

A 128 rendbeli sikkasztást az ügyészség szerint 2021 november eleje és 2024 októbere között követték el. A vádlott személyek és cégek egyetlen céget károsítottak meg, amelynek vezetését ebben az időszakban ellátták, írja az ügyészség. 

Roy Chowdhury ekkor vette át a Secuiana többségi tulajdonát, és lecserélte a vezetését. Az Onesta BT pontosan ebben az időszakban volt a Secuiana részvénytársaság céggondnoka, derül ki a Lista Firme cégadatbázisból. Ahogy az is, hogy ezek az adatok nem illenek rá más cégre, csak a Secuianára.

Még a Kali Land Kft.-nek hasonló az irányítása, Gregor Roy Chowdhury az egyetlen tulajdonos, és az Onesta BT a céggondnok, de: 

• ez már évekkel a sikkasztások előtt így volt, 
• 2024-től nincs semmilyen árbevétele, 
• és a mostani sikkasztási ügynek a vádlottjai között szerepel. 

Nem véletlenül: Roy Chowdhury-nek és Gyergyainak ez a cége számlázta ki a legnagyobb összeget, 950 ezer eurót és 30 ezer lejt a Secuianának azok közül a számlázások közül, amelyeket az ügyészség törvénytelennek ítélt. Vagyis a 9,2 millió lejes kár fele először a Kali Land Kft.-nél landolt, amely a cégadatbázis szerint gabonatermesztéssel foglalkozik. Honlapjaként viszont Chowdhury-ék zabolai kastélyszállójának honlapja szerepel a cégadatbázisban.

Az ügyészség szerint fiktív szolgáltatásokkal és hitelezésekkel papírozta le négy cég a Secuianából kilapátolt összegeket. A másik három vádlott cég a bankszámláival segítette azokat a gyors utalásokat a hét cég és a két magánszemély, Roy Chowdhury és Gyergyai között, amelyekkel elfedni próbálták, hogy a pénz sikkasztásból származik.

Az ügyészség válasza természetesen azzal zárul, hogy a vádemelés nem jelenti a vádlottak bűnösségét, az ártatlanság vélelme megilleti őket a jogerős ítéletig.

Gazdálkodási korrektség és közpénz

Az, hogy többségi tulajdonosa milyen gazdálkodást és törvénytelenségeket engedett meg a Secuiana részvénytársaságnál, elsősorban azért fontos, mert ez a nadrággyár tavaly még Háromszék második legnagyobb foglalkoztatója volt. Akkor közel 600, most 500 ember (és család) megélhetését biztosítja.

Gregor Roy Chowdhury viszont azzal lett híres a környéken, hogy családjával visszaigényelte, visszakapta, felújította és kastélyszállóként működteti a zabolai Mikes-birtokot. 

Ezt a fejlesztést viszont közpénz is jócskán segítette. Az Átlátszó Erdélynél nyomon követjük a magyarországi Bethlen Gábor Alapnál megítélt határon túli támogatásokat. Az ezekből épített adatbázisunkban több mint 880 millió forint támogatást találtunk: a BGA több részletben ennyi közpénzt ítélt meg a Roy Chowdhury – Mikes Alapítványnak 2017-ben és 2018-ban ingatlan- és eszközfejlesztésre, a Mikes-kastély és parkjának felújítására.

Biztos, hogy csak egy éve folyik a nyomozás? És mit számlázott több millió lej értékben a nadrággyárnak egy gabonatermesztő vállalat?

Többször kerestük Lőrincz Mária Ágnest, a Secuiana Rt. jelenlegi vezérigazgatóját, hogy arról érdeklődjünk, van-e összefüggés a Secuiana válsága és az elmúlt években a cégtől elsikkasztott nagy összegek között. 

Úgy véljük, a Secuiana elbocsátott és jelenlegi alkalmazottjainak kiváltképp joguk van tudni, hogy az a közel kétmillió euró, amit a tulajdonos és a volt céggondnok a vád szerint jogtalanul vitt ki a cégből, mennyiben járult hozzá az ő anyagi bizonytalanságukhoz. De az ügy mindenképp közérdekű, hiszen a térség egyik legnagyobb foglalkoztatójának a jövőjét is érinti. 

A Secuiana vezérigazgatója egyelőre nagyon elfoglalt, tudtuk meg a titkárnőjétől. Reméljük, Lőrincz Mária Ágnes tud majd időt szakítani ránk, ezekre a kérdésekre várjuk a válaszát:

1. Az ügyészség nekünk küldött válaszának és a cégadatbázis összevetéséből egyértelműen kiderül, hogy Gregor Roy Chowdhury és Gyergyai Botond több cégük segítségével a Secuiana részvénytársaságtól sikkasztott több mint 9 millió lejt 2021 és 2024 között. Meg kívánja ezt erősíteni?

2. A Secuiana mint károsult cég feljelentése nyomán indult a nyomozás a sikkasztási és pénzmosási ügyben? Ha igen, mikor tették meg a feljelentést?

3. A napi sajtó híradásai szerint 2025-ben indult a nyomozás, de az ügyészségi dosszié száma 2022-es. Lehetséges, hogy már 2022-ben észlelték a vádirat szerint 2021-ben kezdődött sikkasztásokat? 

4. Gregor Roy Chowdhury mennyi osztalékot vett ki a Secuiana részvénytársaságból azóta, hogy 2021-ben többségi tulajdont szerzett?

5. A Lista Firme adatbázis szerint Gregor Roy Chowdhury 60 százalékos tulajdonrésszel bír a Secuiana részvénytársaságban. Kik a többi tulajdonosok, és hozzávetőlegesen mekkora tulajdonrésszel bírnak a fennmaradó 40 százalékból?

6. Hogyan és kinek tűnt fel, hogy jogtalan kifizetések történnek a Secuiana cégnél?

7. Az tűnt fel, hogy a többségi tulajdonos Gregor Roy Chowdhury, illetve a volt vezérigazgató, Gyergyai Botond más cégei papírozták le ezeket a kifizetéseket?

8. A Secuiana igazgatását ellátó Onesta BT Kft. felé történt 1,7 millió lejes kifizetés szúrt szemet önöknek? Ez a kifizetés mikor történt, és miért szúrt szemet? Ez jóval meghaladta a cégvezetésért az Onesta BT által máskor kiszámlázott összegeket?

9. A többi vádlott cég mit számlázott a Secuianának? Konkrétan mire fizetett a Secuiana 440 ezer lejt a Guzmo Project Kft.-nek, 2,2 millió lejt a Ghelinta Management Kft.-nek, 950 ezer eurót a Kali Land Kft.-nek?

10. 2026 júniusának közepén, két héttel a sikkasztási ügyben történt vádemelés előtt a Secuiana csődvédelmet kért. A bíróság két hónapot adott a cég átszervezésére, és négy hónapnyi türelmi időt ítélt meg, ezalatt a hitelezők nem indíthatnak végrehajtást a részvénytársaság ellen. Szerepelt-e a sikkasztások ténye és összege a keresetben, amit a Secuiana nyújtott be a bírósághoz? Felsorolták-e az indokok között, amelyek miatt a cég átszervezésre és a hitelezők türelmére szorul?

11. A Székelyhonnak azt nyilatkozták a Secuiana csődvédelme kapcsán, hogy az átalakításra és a csődvédelemre az egész iparágat Kelet-Európában sújtó keresletvisszaesés miatt van szükség. A nyilvános adatok azonban azt mutatják, hogy azóta, hogy az irányítást Gregor Roy Chowdhury és Gyergyai Botond átvette, a cég árbevétele megduplázódott (5,4 millió euróról 9,6 millió euróra nőtt), az alkalmazottak száma 376-ról 585-re nőtt. A cikkek szerint most 500 alkalmazottal dolgoznak. Az is látszik, hogy a cég adósságállománya is rendkívüli mértékben megnőtt ebben az időszakban, 616 ezer euróról 4,6 millióra, illetve idén 28 millió lejre, ami közel 6 millió euró. Mitől futott így fel az árbevétel? Reális megrendelésekből vagy hitelekből finanszírozták a bővülést? 

12. Miért csökkent a cég vagyonelemeinek értéke húsz százalékkal 2024-2025 között, és miért feleződött meg a cég tőkéje ugyanekkor?

13. A 128 rendbeli sikkasztás összértéke 9,2 millió lej, közel kétmillió euró. Mekkora szerepe van a sikkasztásoknak abban, hogy a 2021-re talpra álló Secuiana 2024-ben, a sikkasztások utolsó évében másfél millió eurós veszteséget termelt?

14. Van-e, és ha igen, mekkora a szerepe a cégből a vádirat szerint törvénytelenül kivett 9,2 millió lejnek abban, hogy a Secuiana 2025 őszén a munkásainak hatodát, 91 személyt bocsátott el?

A címlapfotó a Secuiana gyár weboldaláról származik.

The post A Secuianától sikkaszthatott a Mikes-örökös Gregor Roy Chowdhury és cégtársa appeared first on Átlátszó Erdély.

A HVG április 28-án hozta nyilvánosságra, hogy 11 milliárd forintnyi támogatást osztott szét tavaly decemberben és idén januárban a magyarországi Szerencsejáték Zrt. leánycége. A decemberben megítélt 7,8 milliárd forint zömét jól ismert erdélyi és partiumi szervezetek kapták. 

A legtöbbet innen is az RMDSZ egyik alapítványa, az Iskola Alapítvány kasszírozta: 2,78 milliárd forintot, mintegy 7,6 millió eurót kapott fejlesztésre a Szerencsejaték Service Nonprofit Kft közzétette lista szerint. Hogy az Iskola Alapítvány mi mindent fejlesztett más forrásból, a Bethlen Gábor Alap megítélte milliárdokból, azt ebben a cikkünkben szedtük össze.

Verspark galamblelkű turistáknak

Hogy mi az a Pro Golumba Egyesület, és minek a fejlesztésére kapott 1,59 milliárd forintot, annak külön utána kellett néznünk. Az egyesületet ugyanis csak 2024-ben jegyezték be, és alig van róla nyilvánosan elérhető információ. Mivel Nagygalambfalván jegyezték be, felhívtuk Gyerkó Levente polgármestert arra gondolva, hogy egy ezerszáz fős falu elöljárója minden bizonnyal tudja, milyen fejlesztés készül, ami bő 4,3 millió eurónyi támogatást érdemelt ki.

Megtudtuk, hogy a Szerencsejáték támogatottjainak listáján második legnagyobb összeg Kányádi Sándor költő szülőfalujának turizmusát fogja fellendíteni, mégpedig több mint harminc erdélyi költő, író munkáinak megjelenítésével és némi Mini Erdély Park utánérzéssel. Ugyanis több környékbeli nevezetesség kicsinyített mását is meg akarják építeni.

Gyerkó Levente polgármester elmondta, versparkra keresett már egy ideje külső pénzforrást. A Székelykeresztúr és Udvarhely között található község infrastruktúráját évtizedek óta fejleszti, és szerinte az már nagyjából rendben is van, de szeretett volna kezdeni valamit Kányádi Sándor örökségével is. Kányádi-emlékházat szeretett volna létrehozni (ez szerepel is a község fejlesztési stratégiájában) a költő szülőháza melletti telken, de az örökösök ebbe nem egyeztek bele.

Az önkormányzatnak viszont van öt hektár, a Pro Golumba Egyesületnek pedig közel 2,5 hektár területe a falu mellett, a Várféle kilátó körül, ahova a polgármester végül egész versparkot képzelt el. A képzelet és a közösség ott már több mindent megmozgatott: három éve közösségi összefogással építették fel a kilátótornyot, mellette halastavat a Várfele dombon. Ez a torony, az egykori erődítmény elképzelt mása kapta a Várféle nevet. 

A Várféle torony és környéke. A kép forrása a visitharghita.com.

És itt építik most a versparkot, mondta el a polgármester, aki szerint mindenképp nézzük majd meg, mert szóban elmondva nem kapunk róla teljes képet. Kértük, hogy azért próbálja meg elmondani, 

konkrétan mit is építenek ott jelenleg. 

Megtudtuk, hogy épül egy galambfalvi porta, ami egyszerre lesz bejárat a versparkba, látogatóközpont és szuvenírbolt, innen lehet majd bejárni a parkot. A telek hátsó felében kultúrcsűr készül, színpad és amögött egy nagy, félig nyitott terasz. A teraszon kapnak helyet majd a helyi néprajzi múzeum tárgyai, amelyek jelenleg egy raktárban vannak. 

A magaskultúra és a folklór mellett a helyi természeti nevezetességek kicsinyített mását is megépítik: a Kányádi verseiben is megjelenő Nagyküküllő forrása, a varsági vízesés és a zetelaki tározó alkot itt majd egyetlen, néhány tízméteres vizes makettet. A gyerekek pedig, ha kevésbé köti le őket az irodalom, akkor egy nagy játszótéren és állatsimogatóban tölthetik el az időt. 

A látogatóközpontot úgy tervezik, hogy egyszerre akár egy busznyi turistát is vendégül tudjon látni. Hogy az irodalmi alkotások pontosan hogyan fognak megjelenni a versparkban, azt egyelőre tényleg nem sikerült elképzelnünk, de a polgármester megnyugtatott, hogy komoly tervezőcsapat dolgozott ezen. Emellett terveznek személyes tárgyakat is bemutatni azoktól a költőktől, íróktól, akiknek az alkotásaival lesz tele a park.

A harminc erdélyi magyar költő és író mellett két román alkotó, illetve Herta Müller, a bánsági születésű, 2009-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett német írónő alkotásai is megjelennek majd a parkban. Magyartanárokkal válogatták ki, hogy kik legyenek azok a szerzők, akiknek a műveit itt is élvezhetjük majd, válaszolta a polgármester a kérdésünkre, hogy ez hogy dőlt el. Eleinte egy kolozsvári egyetemi tanár is segített neki, akinek a nevére Gyerkó már nem emlékszik, és aki közben ki is szállt a projektből. A versparkot idén októberben szeretnék megnyitni, mondta a polgármester.

De hogy jött össze erre bő másfél milliárd forint?

„Leveleződtünk” ‒ válaszolta a polgármester. Előbb Hargita megye vezetésénél próbálkozott, mesélte, majd Kelemen Hunorral és több magyarországi féllel levelezett, mert tudta, hogy erre a „turisztikai nagy dobásra” inkább Magyarországról fog majd pénzt kapni. Volt, aki elutasította, volt, aki nem válaszolt, mondta Gyerkó, aki azt végül nem pontosította, hogy mi volt Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke (civilben maga is költő) szerepe abban, hogy a Szerencsejáték Zrt. végül támogatta az elképzelést. 

A polgármester szerint az önkormányzati étkeztető cég jó működtetésével tudták meggyőzni a támogatót, hogy képesek lesznek megépíteni és piaci alapon működtetni majd a versparkot. (A már harmadik éve működő Menza SRL kéttucat embernek ad munkát azzal, hogy a környékbeli iskoláknak készít és szállít ebédet az iskolai meleg ebéd kormányzati program forrásaiból.) A maximumot akarják kihozni belőle, hogy „üssön, üssön” ‒ fogalmazott a polgármester.

A pénzt a versparkra részletekben kapják, mondta Gyerkó, és még nem kapták meg a teljes összeget. „Majd magasabb szinten eldöntik, hogy a befejezését támogatják-e” ‒ tette hozzá. A támogatást elnyerő Pro Golumba Egyesületnek nem ő az elnöke, mondta a polgármester, és nem is nevezte meg az egyesület elnökét. Annyit árult el, hogy az egyesület három tagja az önkormányzatnak dolgozik. (Helyesbítés, 2026. 05. 04.: korábban tévesen írtuk, hogy helyi tanácsosok az egyesület tagjai. Az érintettektől elnézést kérünk.)

Galambfalva község nem csak magyarországi támogatásból fejleszt: a román kormány támogatja az uszoda felépítését, illetve hagyományt teremtett a kalákából is. Négy éve 120, majd 180 fős kalákában építették a Várfélét, tíz napja szemetet gyűjtöttek több tíz gyerekkel, május 9-re pedig újabb községi kalákát hirdetett a Várféle kilátóhoz, hogy közösen „pancsoldát” és galambdúcot építsenek. Ezekhez az ötleteket külföldi útjain gyűjti, mondta el Gyerkó.

A falu fejlődéséről kilenc éve is írtunk: felújított, karbantartott épületek, sportpályák, iskolafejlesztés félmillió euróból, sorolta Jakab Villő Hanga cikke. Felületes keresésből is látszik az impozáns kultúrház, a kerékpárút a falu központjában, vagy épp a helyi hírportál, amivel nem sok erdélyi magyar község büszkélkedhet. 

Nem tűnt el viszont a kilencéves cikkünkben alaposan körbejárt probléma, amire valahogy azóta sem került pár millió eurós támogatás: a Kis- és Nagygalambfalva közötti romatelep.

A nyitóképen a Nagygalambfalva melletti Várféle kilátó. A kép forrása a galambfalva.info Facebook-oldala.

The post Versparkot épít bő másfél milliárd forintból Kányádi Sándor szülőfaluja appeared first on Átlátszó Erdély.

A közlemény általánosan fogalmaz, de nyilvános adatbázisból konkrétabban látszik, milyen fogást találhatott rajta a gazdasági rendőrség kilenc hónappal azután, hogy megírtuk, eddig milyen nyomozások pattantak le a polgármesterről.

„2024-25-ben törvénytelenül és saját célra használhatott fel közpénzből beszerzett javakat és szolgáltatásokat” Szék község 62 éves vezetője, írta körbe a Kolozs megyei rendőrfelügyelőség tegnapi közleménye, hogy mivel gyanúsítják Sallai Jánost. Sikkasztás és szolgálati visszaélés a gyanú jogi besorolása. 

Az átláthatóság, a tiszta verseny és a közpénzek hatékony felhasználásának elvét is megszegte 2025-26-ban azzal, hogy a közbeszerzési törvény előírásait megkerülve a helyi utak leaszfaltozását úgy bontotta külön szerződésekre, hogy nyílt közbeszerzés meghirdetése helyett közvetlen vásárlással ítélje oda a munkát egyetlen cégnek, áll a rendőrség közleményében.

A közlemény ugyan nem nevezte meg a községvezetőt, de széki forrásainktól már délelőtt értesültünk róla, hogy Sallairól van szó, és hogy Kolozsvárra hozták be kihallgatásra. Azt már a közleményből tudtuk meg, hogy egy Beszterce-Naszód megyei cég vezetőjét is bevitték kihallgatásra. Innen könnyű volt kideríteni, hogy melyik ez a cég, és milyen értékű munkálatokról van szó.

Sallai régi büszkesége az aszfaltozás

A Kolozs megyei községek zömét megelőzte azzal, hogy több mint tíz éve leaszfaltoztatta Széknek még a mellékutcáit is. Ezzel külön is büszkélkedett, amikor másfél évvel ezelőtt több vitatott ügy miatt kerestük meg. Az egyik ügy épp az volt, hogy egyes széki forrásaink szerint Sallai önkényesen döntötte el, hogy a több évi csatornázási munkák után hol aszfaltozzák újra a község feltört burkolatú utcáit, majd a választások után ez az aszfaltozási lendület elfogyott.

Jellemzően akkor is többféle választ adott a polgármester, ezeket az alábbi cikk Aszfalttangó című alfejezetében tárgyaljuk:

Azt már akkor is tudtuk a tájékoztató táblákról, hogy Szék tízmillió lejt nyert el az Anghel Saligny vidékfejlesztési programban a községi utak aszfaltozására. Sallai másfél éve azt mondta, hogy az egy dolog, hogy elvileg elnyerték, és másik dolog, hogy a kormány mikor utalja rá a pénzt.

Ezért most megnéztük, utalta-e a kormány a községnek, ezt ugyanis fel kell tüntetni a költségvetési végrehajtás bevételi oldalán. Tavaly ott 6,1 millió lej jelent meg az Anghel Saligny program nevével (úgy, hogy a község évi bevétele 15,3 millió lej volt). A kiadási oldalon 7,4 millió lej áll az Utak és hidak tételnél úgy, hogy annak forrása nem uniós pályázat és nem is a PNRR rezilienciaprogram, vagyis vélhetőleg ezt az Anghel Saligny-s forrásból költötték:

A közbeszerzési portálon azonban nem találtunk ekkora értékű aszfaltozási munkálatokat. A nyílt közbeszerzéseknél megtaláltuk az általános iskola fejlesztésére és a bringaútra meghirdetett munkálatokat (összesen 1,1 millió lej értékben). 

Aszfaltozást a tavalyi közvetlen vásárlásoknál találtunk: a Beszterce-Naszód megyei Miron Construct kft-t bízta meg ilyen jellegű munkálatokkal a széki polgármesteri hivatal. Az öt különböző szerződés összértéke mintegy 900 ezer lej. A cég tulajdonosa és ügyvezetője Petru Miron.

A tavalyi és tavalyelőtti cikkünket is ugyanilyen alapossággal dokumentáltuk, 

Szék polgármestere és családja mégis beperelt minket. 

A kiadó egyesületet és a Sallairól szóló cikkek egyes szerzőit is. Mint utóbb kiderült, a keresetet még tavaly karácsonykor iktatták, de a bíróság kifogásolta, hogy a cikkeinket Google Translate-tel fordították le, és azt kérte, hogy hiteles fordítást nyújtsanak be azokról. 

Mivel a kereset kiegészítése időbe telt, mi az egészről csak idén márciusban értesültünk. Múlt héten nyújtottuk be a válaszkeresetet, jelentős mennyiségű túlórázás után. A tárgyalás menete itt lesz követhető, de a főbb fordulatokról mi is be fogunk számolni.

A perről eddig az áprilisi mEmber hírlevelünkben számoltunk be, amelyeket a támogatóinknak küldünk. Ebben amellett érveltünk, miért tekintjük a Sallaiék által indított pert SLAPP eljárásnak. Azaz olyan pernek, amelynek célja, hogy a beperelt felet eltántorítsa a közéleti részvételtől (Strategic Lawsuit Against Public Participation).

1. Röviden és leginkább azért, mert a kereset még csak nem is érinti a cikkek fő állításait. Sokadrangú információkba köt bele, amelyek elmagyarázása és kontextusba helyezése sok időt és energiát igénylő pluszmunka. 
2. Másrészt a kereset több pontja is arról szól, hogy egyes részeket a polgármester hogyan értelmez. Nem az állításainkat, hanem azt kifogásolja, amit szerinte mi feltételezünk, sugalmazunk róla vagy a székiekről. 
3. Harmadrészt azt is bevették a keresetbe, amit mi már tavaly augusztusban helyesbítettünk. 
4. Negyedrészt olyasmit is kifogásolnak a keresetben, ami ugyan könnyen cáfolható, de a cáfolat is idő- és munkaigényes:

• miért épp választások előtt írtunk Sallai kampányanyagairól;
• az, hogy besúgó volt a múlt rendszerben, nem közérdekű információ, hanem a magánéletéhez tartozik;
• miért említjük mindhárom cikkben, hogy besúgó volt, igazán megilletné a felejtés joga;
• az szerintük nem nyilvános információ, hogy ki mennyi mezőgazdasági vagy vidékfejlesztési támogatást kapott;
• a polgármester stresszes, szorong, és pszichikailag kimerült, mert önigazolásra kényszerül a széki polgárok előtt.

Áprilisi mEmber hírlevelünkben ezt színesebben és részletesebben mutattuk be. Amennyiben követni szeretnétek, mi történik velünk, egyszeri vagy rendszeres adománnyal, illetve a 3,5%-os felajánlással tudtok feliratkozni erre a hírlevelünkre.

Szombat reggeli Félszemmel hírlevelünkre pedig, amelyben azt igyekszünk követni, miről ír a román független sajtó, itt tudtok feliratkozni.

A nyitóképen Sallai János, Szék polgármestere a 2024-es Bertalan-napon. Fotó: Szabó Tünde

The post Régi büszkeségébe bukhat bele Szék polgármestere appeared first on Átlátszó Erdély.

Mire lennének jók a szövetkezetek, mit kell beáldozni a sikerükért, és miért kellene még vagy harminc Kolozs megyébe? Mi lenne ebben az egész ország vezetésének feladata? És kik lesznek a jövő gazdái, ha összeomlik az a rendszer, hogy a világ másik végéről hozunk olyan élelmiszert, amire valójában nincs is szükségünk?

Ezekről beszélgettünk Fancsali Ernővel és Kolcsár Kincsővel az Átlátszó Airday legújabb adásában. Ernő a Bejön a vidék üzletet működtette, és öt év után zárta be, Kincső a Băcănia Kamarát nyitotta meg, majd zárta be fél év után Kolozsvár központjában. 

Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!

Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!

A podcast tartalmából

01:00 A helyi gazdaság mint az autonómia és az egészségünk alapja

04:21 Mitől tiszta az élelmiszer? Mérés és bizalom

10:18 Feldolgozott vs nyers alapanyagok: az üzleti szempont

14:23 Ha a szövetkezet a kulcs, miért nem működnek?

18:00 Kistermelők és még kisebb termelők: az elaprózottság buktatói. 

20:57 Az egyetlen szövetkezeti sikersztori

25:53 A kereskedés mint a bizalom próbája

29:45 Interetnikus sokk a pult mögött

33:46 Organikus termékekhez organikus vevőkör

42:08 Árrés, az üzlethelyiségek bérleti díja és az utcafelújítás

47:17 Bezárási okok és dilemmák.

57:40 Pályázati csapdák: nem arra adják a közpénzt, amire kéne

1:05:00 Milyen volt lehúzni a rolót? A bezárási döntéstől a tényleges bezárásig

1:15:01 Hogyan tovább?

1:20:05 Rövidláncú élelmiszerkereskedés az értékek és érdekek vitájában

1:25:00 Kik lesznek a jövő gazdái?

Földszagú beszélgetések

Ha kíváncsiak vagytok, hogyan finanszírozzuk az egészséges (vagy kevésbé egészséges) élelem megtermelését és terjesztését közpénzből, hallgassátok meg az előző és következő epizódokat is ebben a sorozatban, amelyet a Bertha Alapítvány támogatásával készítünk. 

Az élelmiszer előállításának és piacra dobásának kevésbé ismert helyszínein beszélgetünk arról, kinek mi a fenntartható, hogyan számolják a biológusok a biodiverzitást, vagy milyen növény adaptációját kutatják most a kolozsvári Palocsay-kertben. Megszólalnak kutatók, oktatók, őstermelők és kiskereskedők.

Ha tetszenek ezek a földszagú beszélgetések, támogassátok az Átlátszó Erdélyt az atlatszo.ro Támogatás oldalán, vagy a YouTube-on Szuperköszönettel.

Az anyag a 2025-ös Bertha Challenge ösztöndíj keretében készült.

The post Miért zárt be két termelői kisbolt Kolozsváron? appeared first on Átlátszó Erdély.

Szék egyes lakói ugyanis azt jelezték, hogy a polgármester kénye-kedve szerint dönt arról, kinek mekkora községi földet ad bérbe, hogy aztán arra az illető mezőgazdasági támogatást kérhessen az államtól. A nevét is vállaló egyik forrásom pedig megerősítette, hogy amikor bő tíz éve először licitáltak legelőkre az általa létrehozott állattartó szövetkezettel, a hivatal jelzésére olyan embert is be kellett vegyen a szövetkezetbe, aki akkor csak névleg tartott állatokat, különben nem kapták volna meg a legeltetési jogot.

Miközben azt igyekeztem feltárni, miért pattan le minden hivatalos nyomozás Szék község 35 éve hivatalban lévő polgármesteréről, Sallai Jánosról, azt is megnéztem, mennyire becsületesen vallja be a jövedelmét saját választóinak. Se az ő, se a széki helyi tanácsosok vagyonbevallása nem volt elérhető a község honlapján a teljes 2024-es választási szezonban. Az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség adatbázisában azonban megtaláltam Sallai vagyon- és érdeknyilatkozatait 2008-ig visszamenően.

A mezőgazdasági kifizető ügynökség, az APIA pedig meglepően készséges volt, amikor kikértem a Sallai Jánosnak, a feleségének, a fiának és a lányának az elmúlt években fizetett mezőgazdasági támogatásokat. A két állami ügynökségtől kapott dokumentumokat összeolvasva az derült ki, hogy a polgármester legtöbbször elhallgatta azoknak a mezőgazdasági támogatásoknak a valós összegét, amelyet személyesen ő vagy a családtagjai kaptak. Úgy, hogy se ő, se a családtagjai nem a mezőgazdaságból élnek, és ezt el is mondták, amikor rákérdeztem.

Összevetettem a szűk család által 2022-23-ban kasszírozott támogatások fejenkénti átlagát annak átlagával, hogy a széki magánszemélyek mennyit kaptak ugyanebben az időszakban. A polgármester családtagjaira 53 ezer lejes, a falu lakosaira 37 ezer lejes átlagos agrártámogatás jött ki két évre. (Akkor a cégeik vidékfejlesztési támogatásait még nem is számoltam ide.)

De mi van a megyében?

Innen jött az ötlet, hogy nézzük meg, mennyire jellemző a teljes Kolozs megyében, hogy a politikai tisztséggel rendelkező gazdák átlagosan több mezőgazdasági támogatáshoz jutnak, mint azok a gazdák, akik nincsenek benne a helyi politikai döntéshozásban. Vagyis akik nem polgármesterek és nem helyi tanácsosok. 

Ezzel és a mezőgazdasági szubvenciók rendszere megértésének szándékával jelentkeztem a nemzetközi Bertha Alapítvány 2025-ös ösztöndíjára, amelyet az ALPA – Land for Life egyesület elnökével, Szőcs Boruss Miklós Attilával együtt el is nyertünk. Itt publikáltuk, mit értettem meg az elmúlt öt év romániai mezőgazdasági kifizetéseiből: 

• hogy az APIA-nak és a gazdáknak is érdeke, hogy egyre kevesebb gazda kapjon egyre több pénzt;
• hogy az ökológiai célokra, a mezőgazdaság környezetbarátabbá tételére kifizetett óriási összegek többségét látszatzöldítéssel is le lehet hívni. És most ismét nyílik egy kétéves ablak, hogy beleszóljunk, mire megy ez a rengeteg közpénz.

Több hétig húzódott, amíg letöltöttük a több mint ezer helyi politikus vagyon- és érdeknyilatkozatát 2024-ből. Több hónapba telt, míg a 2023-as mezőgazdasági kifizetések országos adatbázisából le tudtuk szűrni a Kolozs megyeieket. (A számok után elmesélem, miért koncentráltunk 2023-ra, miért volt nehéz megkapni a Kolozs megyei támogatásokat, és végül hogyan jutottunk hozzájuk.) Végül azokat a támogatott gazdákat sikerült Kolozs megyeiekként azonosítani, akik évek óta kérvényezik ezeket a szubvenciókat. 

Vagyis arra a kérdésre kaptunk statisztikai választ, hogy hány Kolozs megyei községben kapnak átlagosan több mezőgazdasági támogatást a polgármesterek és helyi tanácsosok, mint azok a tapasztalt gazdák, akik már a támogatások igénylésében is rutint szereztek. 

A válasz: a 75 Kolozs megyei község közel felében, 31-ben kaptak átlagosan magasabb agrártámogatást a helyi politikusok. 2023-ban átlagosan 666 euróval kapott több agrártámogatást egy községi polgármester vagy helyi tanácsos, mint egy sima gazdálkodó, aki nem visel helyi politikai tisztséget. A helyi földművelő politikusok átlagosan 3356 eurónyi szubvenciót kaptak 2023-ban, a nem politikus gazdák 2690 eurót.

Vagyis hiába vannak relatív többségben azok a községek, ahol hasonló nagyságrendű a támogatások átlaga, együtt azokkal, ahol a gazdák átlaga jóval magasabb a helyi politikusokénál: ahol a politikusok kapnak több pénzt, ott annyival többet kapnak, hogy a megye összes községének átlaga 666 euróval billent a politikusok javára 2023-ban.

Ez a statisztikai átlag persze községenként nagyon eltérő különbségeket fed. Míg Kisbácsban és Ajtonban átlag ötezer, Aranyosegerbegyen pedig tízezer euróval kaptak átlagosan több támogatást a gazdák, addig Feleken tízezer, Borsán 30 ezer, Magyargorbón 35 ezer euróval jutottak átlagosan több támogatáshoz a helyi politikusok, mint a politikai tisztséggel nem rendelkező gazdák.

A szemet szúró különbség

A 31 község közül, ahol átlagosan több támogatást kaptak a helyi politikusok, 22-ben igazán nagy a különbség a helyi politikusok javára. Ezekben a községekben ők átlagosan a többszörösét kapják annak, amit a politikai tisztséggel nem rendelkező gazdatársaik. Ezek Egeres, Kolozsborsa, Buza, Kiskalota, Kajántó, Pecsétszeg, Erdőfelek, Magyarfráta, Magyargorbó, Gyeke, Alsójára, Alsógyékényes, Szamosfő, Meregyó, Páncélcseh, Szépkenyerűszentmárton, Magyarszentpál, Szék, Magyarszovát, Alsódetrehem, Bálványosváralja és Járavize.

Ha csak ezeknek a községeknek a két átlagát nézzük, akkor közel 6500 euró a politikusok előnye. A helyi politikusok összesítette támogatások átlaga 8202 euró, a sima gazdáké 1704 euró volt 2023-ban.

Politikai színezetben nagyjából a megyei megoszlást kapjuk ezeknél a községeknél, bár a szociáldemokrata polgármesterek felülreprezentáltak a mintában. A 22 község közül tizenegynek az élén áll PNL-s polgármester, hét áll PSD-s vezetés alatt, hármat vezet az RMDSZ vagy RMDSZ-közeli polgármester, és egynek az élén az ADU (Egységes Jobboldal Szövetsége) választási koalíció polgármestere áll. Ilyen politikai színezetű a helyi tanácsok többségi frakciója is. 

Miért pont a községeket nézzük?

Mert a mezőgazdasági területek főként vidéken vannak. Falvakon zajlik a gazdálkodás mint életforma, kereseti lehetőség, sőt vagyonfelhalmozási eszköz. Hogy városon nem ez a jellemző, hanem itt sokkal tágabb eszköztárral lehet megélhetést és vagyont teremteni, azt a statisztika is mutatja. 

Kolozs megye 81 adminisztratív egységből áll, ebből 6 város és 75 község. A legnagyobb városokban: Kolozsváron, Tordán, Désen és Aranyosgyéresen egyetlen jelenlegi tanácsosnál sem találtunk APIA-támogatást. A hat város közül négyben, a városok kétharmadában nincs most ilyen helyi politikus. A két másik város, Bánffyhunyad és Szamosújvár vezetésében is olyanok ülnek, akik csak pár száz eurónyi szubvenciót kaptak.

A 75 község közül viszont csak 15-öt, a községek ötödét vezetik olyanok, akik adataink szerint nem kaptak mezőgazdasági szubvenciót 2023-ban. A túlnyomó többségükre, hatvanra az a jellemző, hogy gazdák is töltenek be helyi politikai tisztséget. Vagy legalábbis olyanok, akik mezőgazdasági támogatást kapnak.

Miért épp 2023?

Azért vettük alapul a 2023-as agrártámogatásokat, mert ez a hozzánk legközelebbi év, amelyikre vonatkozóan a helyi politikusok bevallották a vagyonukat. 

Először azért kutattuk át a községek honlapjait, hogy állítsuk össze a tanácsosok aktuális listáját. Már itt csúnyán elbuktunk volna. Ugyanis rengeteg község honlapján még 2025-ben is a 2024-ben mandátumot szerzett helyi tanácsosok helyett a 2020-ban vagy még korábban mandátumot szerzett tanácsosok neve szerepelt. A választási eredményeket összesítő honlapokban sem tudtunk teljesen megbízni, mert több helyen előfordult, hogy a tanácsba bejutott személy végül nem vette át a mandátumát.

Ezért adatigénnyel fordultunk a Kolozs megyei prefektus hivatalához, ahonnan aránylag gyorsan megkaptuk a megye összes polgármesterének és tanácsosának a nevét.

Mivel sok polgármesteri hivatal évek óta még a nevekkel sem frissítette a község honlapját, esélyünk sem volt innen letölteni az összes polgármester és tanácsos vagyon- és érdeknyilatkozatát. Ezeket gyakran akkor sem teszik közzé, ha a honlapon az aktuális tanácsosi lista szerepel. 

Viszont azok, akik most polgármesterek és tanácsosok, csak úgy indulhattak a 2024-es önkormányzati választásokon, hogy előtte benyújtották a vagyon- és érdeknyilatkozatukat az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséghez (ANI). 2024 tavaszán pedig a 2023-as jövedelmeiket kellett bevallaniuk.

Az Alkotmánybíróság május végén úgy döntött, a választottjainknak ezentúl nem kell közzétenniük a vagyonnyilatkozatukat. Némileg megijedve, hogy egy adminisztratív döntéssel az ANI a már publikált vagyonbevallásokat is eltünteti, egy-két hét alatt letöltöttük Kolozs megye több mint ezer helyi politikusának 2024-es vagyon- és érdeknyilatkozatát. 

A szubvencionált politikus-gazdák többsége bevallja

A több mint kétezer nyilatkozatot szoftverekkel (és sokat manuálisan is) átnézve megkaptuk azt a több mint kétszáz Kolozs megyei politikust, aki agrártámogatásban is részesült. Éltünk a gyanúperrel, hogy nem mindenki vallotta be a szubvenciót, ezért megkerestük őket a 2023-as kifizetések országos listáján is.

A jó hír: az agrártámogatást kapó 211 helyi politikus közül csak 34 olyat találtunk, aki ezt a jövedelmét részben vagy teljesen elfelejtette bevallani. Van aki csak pár száz euróról hallgat, de olyan is, aki több ezer vagy több tízezer euró APIA-támogatást nem tüntetett fel a bevallásában.

Az érdeknyilatkozatokat azért néztük át, mert esélyes volt, hogy valaki nem a saját nevére igényelt ilyen agrártámogatást, hanem a cégére. Vagy olyan gazdálkodói szervezet tagja, amely szintén részesült mezőgazdasági szubvencióban. Mindössze két ilyen céget találtunk, ezeket konkrét személyhez tudtuk kötni, és két állattartó szervezetet. Ezeknek a szövetkezeteknek juttatott támogatást is a tanácsosok átlagához soroltuk, mert legalább az egyikben több tanácsos is tag, és a szövetkezeteknek megítélt legeltetési jogot például nem tudjuk függetlennek tekinteni attól, hogy tanácsosok is tagjai.

Ezért volt nehéz megkapni Kolozs megyét

Ahhoz, hogy összevethessük a polgármesterek és tanácsosok támogatásainak átlagát a nem politikus gazdák támogatásainak átlagával, az utóbbit is ki kellett számolnunk. Előtte pedig meg kellett szereznünk. Hogy ez miért nem volt egyszerű, ha minden 2023-as kifizetés nyilvános az AFIR vidékfejlesztési ügynökség honlapján? Ugorjunk bele a kifizetések mélyvízébe. 

Az AFIR honlapján minden egyes kifizetés külön sorban szerepel. Egy-egy kifizetésnél feltüntetik 

• a támogatott személy, cég vagy önkormányzat nevét, 
• a település nevét, ahol a támogatást igényelte (tehát nem a község, hanem a falu nevét), 
• a támogatási program vagy csomag nevét, amelyben igényelte,
• és az összeget aszerint, hogy melyik alapból kapta meg,
• majd a teljes összeget.

Csakhogy kiderült, a Kolozs megyei települések harmada visel olyan nevet, amely más megye más településének is a neve. Ez így túl nagy szórás lett volna. Ezért hetekig kérleltük levélben az APIA-t, hogy küldje el az egyébként is nyilvános országos listából csak a Kolozs megyei kifizetések listáját. Az országos APIA ezt a GDPR-ra és saját szabályzatára hivatkozva megtagadta.

Közben viszont kitaláltuk, hogy ha nem kapjuk meg a Kolozs megyei kifizetések listáját, hogyan tehetjük még erősebbé az összehasonlítási alapot. Az APIA 2022-ben még közölte a kifizetések rendszerében használt egyéni azonosító kódokat. Ezekkel lehet kiszűrni, ha egy településen két azonos nevű gazda is igényelt agrártámogatást. 

Sőt 2020-ban még a postakódokat is közölte. Vagyis utoljára a 2020-as kifizetéseket lehet teljes biztonsággal térképre vetíteni. Ezért akik idáig elolvasták az anyagot, megnézhetik, hogyan oszlott el a romániai megyék között 2,5 milliárd euró agrár- és vidékfejlesztési támogatás 2020-ban:

Zoomoljunk vissza Kolozs megyére. Azoknál a településeknél, amelyek neve más megyében is szerepel, úgy jártunk el, hogy azokat a kifizetéseket vettük Kolozs megyeinek, ahol a személynév azonos volt a 2020-as listán egyértelműen Kolozs megyei településen talált névvel, és az egyéni azonosítókód alapján láttuk, hogy utána még ‘21-ben és ‘22-ben is kapott támogatást.

Így biztosan kiestek azok, akik 2023-ban igényeltek támogatást, előtte viszont három évig nem. Azonban a Kolozs megyei APIA igazgatóhelyettesétől tudjuk, hogy új gazdák már nem nagyon jelentkeznek támogatásért. Cserébe azokat a tapasztalt gazdákat kaptuk meg a 2023-as listán, akik évek óta kérvényezik a szubvenciókat. Vagyis a helyi politikusok támogatási átlagát azokéval tudtuk összevetni, akik a támogatások igénylésében már rutint szereztek.

Ezért igazán megdöbbentő, hogy a helyi politikai tisztséggel rendelkezők átlag 666 euróval nagyobb támogatást kaszáltak a Kolozs megyei községekben, mint az akkor már a támogatás igénylésében tapasztalt, de politikai tisztséggel nem rendelkező gazdák.

Nagyon eltérő történetek zajlanak abban a 22 községben, ahol a helyi politikusok a többszörösét kapják annak, amit a gazdák. Jövőre szeretnénk feltárni legalább párat ezek közül, de nyitottak vagyunk bármilyen megkeresésre.

Az adatok letöltésében, tisztításában, szűrésében és ábrázolásában Anghel Anna rendkívül sokat segített.

Nyitókép: Kaszaélesítés a 2025-ös Méra Világzenei Fesztiválon tartott kaszálókurzuson. Fotó: Szabó Tünde

Az anyag a 2025-ös Bertha Challenge ösztöndíj keretében készült.

The post A politikus vagy a nem politikus gazdák kaszálnak nagyobb agrártámogatást? appeared first on Átlátszó Erdély.

• A 2,8 millió farm fele indulásból ki van zárva az állami és európai uniós támogatásokból, mert egy hektárnál is kevesebb területet művel.

• Az, hogy minden támogatás a művelt terület nagyságától függ, kimutathatóan növeli a közepes és nagy farmok számát és méretét. Ezzel együtt az évenként hozzájuk kerülő támogatások összegét is.

• Románia azt állítja magáról, hogy nem csak azért támogatja rengeteg közpénzzel a farmokat, hogy azok jövedelmezőbbé váljanak. A számok azonban nem ezt mutatják. Hanem azt, hogy egyre kevesebb gazda kap egyre több pénzt, a kisgazdák egyre kevesebb pénzt kapnak, a fiatal gazdákat még csak most kezdik igazán ösztönözni, és oda áramlik nagyon sok pénz zöld célokra, ahol alig kell tenni értük.

„Hé fiúk! amott ül egy túzok magában,
Orrát szárnya alá dugta nagy buvában;
Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e?
Meg kell a palánkot döngetni körűle!”

Ezt a provokációt Toldi Miklós csoportos terrorizálására mindannyian ismerjük, Arany János elbeszélő költeménye kötelező olvasmányunk volt. Sokunk meg is tanult belőle részeket. Tudjuk, hogy itt a túzok madár metafora, tudjuk, hogy Toldi György az öccsét, Miklóst értette rajta. Csak azt nem tudjuk, hogy néz ki a túzok. Ez a nagytestű madár ugyanis a kihalás szélére került Romániában. Pedig még a huszadik század végén is gyakori látvány volt Nagyszalonta környékén, ahol Arany élt és írta a Toldit 180 évvel ezelőtt. 

Mezőgazdasági támogatás idézte elő, hogy a túzok ismét költsön Nagyszalonta mellett: egy szalontai nagygazda fantáziát látott a túzokvédelmi programban. 90 hektárnyi nem túl jó minőségű szántót gyepesített, és csak a madár költési időszaka után kaszálta. Az alaptámogatással együtt így hektáronként kétezer lejhez jutott, és ez már neki is megérte.

A Milvus Csoport évekig tartó erőfeszítése hatására az agrárminisztérium 2018-ban indította a túzokvédelmi programot. A Milvus biológusai egyre több madarat figyeltek meg a támogatott területen. A minisztérium 2024-ben még meghirdette ezt a támogatási vonalat, idén azonban már nem. A szalontai gazda, aki eddig igénybe vette, és büszke is volt rá, hogy nála lehetett túzokot látni, idén már őszi búzával vetette be a területet.

A többihez képest ez kicsi támogatási csomag volt, de megmutatta a romániai agrártámogatás legnagyobb problémáit: 

• kevés gazda tudta igényelni (19 településen hirdették meg, a magyarországi költőterületek mellett), 
• nagygazdáknak érte meg igényelni, 
• és anélkül szüntette meg a minisztérium, hogy erről egyáltalán értesítette volna a madárvédőket, akik szakmailag kidolgozták. 

Holott a Milvus rengeteg munkát fektetett abba, hogy gyepvédelmi javaslatai bekerüljenek Románia új agrárstratégiájába, válaszolta megkeresésünkre Nagy Attila biológus, a Milvus munkatársa.

Románia a 2007-es uniós csatlakozás óta 45 milliárd eurónyi közpénzt költött a gazdálkodók támogatására és vidékfejlesztésre. Ez az országba érkező uniós támogatás legalább 44 százaléka. Az uniós agrártámogatás ráadásul egyre több:

Az Európai Unió teljes költségvetésének mintegy negyedét teszi ki a gazdák támogatása, a Közös Agrárpolitika. A KAP fő célja olyan jövedelemkiegészítést adni a gazdáknak, hogy annak ellenére is műveljék a földet és élelmiszert termeljenek, hogy az időjárás és a klímaválság miatt folyamatosan ingadozik a termés, ráadásul máshol sokkal jobban keresnének. Még tíz éve is az uniós mezőgazdasági átlagjövedelem csak a negyven százalékát érte el az átlagjövedelemnek, 2022-re felkúszott az átlag hatvan százalékára. Romániára hatványozottan igaz, hogy a vidéki lakosság jóval szegényebb, mint a városi.

A KAP célja az is, hogy minél jobb minőségű és egészségesebb élelmiszert együnk úgy, hogy meg is tudjuk fizetni. Ezért kompenzálni igyekszik azt, hogy ízletes zöldséget, gyümölcsöt termelni kevesebb vegyszerrel bizony drágább. 2021-től pedig kifejezett célja a klíma- és környezetvédelem, ezért most sok pénzt szán talajkímélő művelésre, biodiverzitás megőrzésére, élőhelyek védelmére, visszaállítására.

Minden tagállamnak alapos tervet kellett kidolgoznia arra, hogy a hétéves költségvetési időszakokban mit szeretne elérni a Közös Agrárpolitikának ezekkel a milliárdjaival. Románia a 2014-2020-as költségvetési időszakra a PNDR rövidítésű vidékfejlesztési tervet, a 2023-2027-es időszakra a PNS rövidítésű Országos Agrárstratégiát dolgozta ki. 

Persze némi késéssel: a PNDR a kifizetések szintjén 2015-ben indult be, és még a 2023-as kifizetéseket is ennek a tervnek a büdzséje fedezte. Az új agrárstratégiát Románia 2022 végére készítette el, a nevében is szerepel a 2023-2027-es időszak. A 2024-es átmeneti év után az idei kifizetések zöme már ennek a stratégiának az egyes programjaiba illeszkedik.

Miért foglalkozzunk a mezőgazdasággal 

amellett, hogy szeretünk enni és vidéken kirándulni? Mert Románia szó szerint több mint fele mezőgazdasági terület. A 23,8 millió hektáros országból 14 millió hektár mezőgazdasági területnek számít, ebből 12,7 milliót tekintünk mezőgazdaságilag hasznosított területnek. 

Mert Romániában még mindig milliók élnek gazdálkodásból, miközben a szemünk előtt és gyökeresen alakul át az egész szektor. Tizenöt évvel ezelőtt a lakosok harmadának volt szerves köze a gazdálkodáshoz, most a lakosság negyedének. 

A 2010-es mezőgazdasági felmérés (agrárcenzus) 7,1 millió olyan személyt számolt össze, aki végzett valamilyen mezőgazdasági munkát. Közülük bő négymillióan évi száz napnál kevesebbet, tehát nem a gazdálkodás volt a fő elfoglaltságuk, de részt vettek a földművelésben. 2020-ban már csak 4,5 millióan gazdálkodtak úgy, hogy három millióan részmunkaidőben: évi száz napnál kevesebbet.

Az agrárszektor gépesítését, a vidék elnéptelenedését és elöregedését még jobban tükrözi az, hogy harmadára zuhant a szektorban ténylegesen munkát vállalók száma. Míg az összes romániai munkavállaló száma közel kilenc százalékkal csökkent 2013 és 2022 között, addig a mezőgazdaságban közel 66 százalékkal csökkent a számuk, áll ebben az agrárgazdasági tanulmányban, amely az ágazat 2013 és 2022 közötti teljesítményét foglalja össze. A mezőgazdaságban foglalkoztatott 2,5 milliós munkaerő tíz év alatt 878 ezer főre zsugorodott. 

Gyakran beszélünk (és írunk) az oktatásról vagy az egészségügyről mint össztársadalmi ügyekről. Mind jártunk iskolába, sokan tanítanak közülünk, sokunk gyermeke iskolás. Van véleményünk róla, bele akarunk szólni abba, hogy mi történjen az iskolákban. Ugyanígy mindannyian eszünk, vagyis ügyfelei vagyunk a mezőgazdaságnak, és milliók gazdálkodnak. 

Az oktatási minisztérium az elmúlt években csak két-, legfeljebb háromszorannyit költött a teljes oktatási rendszerünkre, mint amennyi közpénz áramlott egy termelői ágazatba, a mezőgazdaságba és vidékfejlesztésbe (30-46 milliárd lej vs 15-17 milliárd lej évente). Az oktatási kiadások 2024-ben érték el az agrárszubvenciók négyszeresét.

Az oktatáshoz képest nemhogy feleannyit, de negyedannyit sem beszélünk a mezőgazdaságról, vagy legalábbis nem össztársadalmi ügyként. Miközben rohamosan alakul át, és alakítja át a tájat, amelyet a szülőföldünknek nevezünk.

Egymillióval kevesebben eszünk. De honnan?

Míg 2010-ben 20,1 millióan éltünk Romániában, 2020-ban más csak 19 millióan a népszámlálások hivatalos adatai szerint. (Hogy ezek a számok miért nem a valóságot tükrözik, arról itt írtunk. De ezek a hivatalos adatok, így ezekkel vagyunk kénytelenek dolgozni.) Ez azt jelenti, hogy a 2020-as években legalább egymillióval kevesebben eszünk ebben az országban, mint a 2010-es években.

Ezzel együtt a hazai mezőgazdaság egyre kevésbé elégíti ki az igényeinket: egyre több élelmiszert importálunk, derül ki Sorin Ionițescu már hivatkozott tanulmányából. Nézzük meg, mire volt képes a romániai mezőgazdaság 2013 és 2022 között, amikor durván 25 milliárd euró közpénzzel támogattuk.

Ebben az időszakban a teljes hazai GDP 121 százalékkal nőtt, míg a mezőgazdaságban keletkezett GDP 83 százalékkal. Konkrétan 34,42 milliárd lejről 63,04 milliárd lejre nőtt, de közben 5,4 százalékról 4,5 százalékra csökkent az agrárszektor aránya a hazai GDP-ben. 

2013-ban úgy keletkezett 34,42 milliárd lejnyi GDP a mezőgazdaságban, hogy 8,1 milliárd lejt tett ki az uniós és a román állami szubvenció. A 2022-es 63,04 milliárd lejnyi GDP-hez számításaink szerint 15,5 milliárd lej uniós és állami szubvenció járult hozzá. A mezőgazdaság durván negyedét tehát közpénzzel finanszírozzuk.

Eközben az élelmiszerárak a boltokban elég magasak ahhoz, hogy bőven megéri külföldről behozni az alapélelmiszerek közül is nagyon sokat. Míg az uniós csatlakozásunk utáni években még 80 százalék fölött volt a hazai termékek aránya az alapélelmiszerek között, 2024-ben az arányuk 56 százalékra esett az élelmiszerboltokban a Versenytanács adatai szerint. 

A bolthálózatok sajátmárkás termékei közül, amelyek árszintje jellemzően a legalacsonyabb, az élelmiszerek kevesebb mint a felét, 48,8 százalékát állították elő itthon. Még úgy is megéri behozni alapélelmiszereket egy nagy és változatos területen gazdálkodó országba, hogy a külföldről hozott ételt a szállítás biztosan drágítja.

Ebben az erősödő agrárpiaci versenyben tíz év alatt nem változott az, hogy a mezőgazdaság az oda áramló közpénzzel annak négyszeresét tudja megtermelni. A termelés mikéntje és az élelmiszerpiac közben teljesen átalakult. A termelés jóval koncentráltabban történik: egyre nagyobb és fejlettebb farmokon (ahogy ez lentebb kiderül), harmadannyi legálisan fizetett emberrel. És egyre több élelmiszert exportálunk, de még többet importálunk.

Az említett időszakban, 2013 és 2022 között 126 százalékkal nőtt a romániai mezőgazdasági export értéke. Nőtt az aránya a teljes romániai exportban is nem egészen 11 százalékról 13 százalékra. Eközben viszont 167 százalékkal nőtt a mezőgazdasági és élelmiszerimport értéke, és nőtt az aránya a teljes hazai behozatalban is 8,9 százalékról 10,5 százalékra.

Mire megy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatás?

Az agrártámogatásokat kezelő romániai ügynökség, az APIA 2007-ben még csak tíz, ma már 109 különféle programban és csomagban fizet európai uniós támogatást a gazdáknak. A romániai büdzsé hozzájárulása ehhez 5 százalék körüli. 

Az uniós támogatás két nagy forrása aszerint különül el, hogy mire szánják. A hektáronkénti, illetve a tenyésztett állatok száma alapján fizetett támogatások forrását hívják garanciaalapnak (FEGA). Ez a forrása az országosan kifizetett támogatások mintegy kétharmadának, célja a gazdák jövedelmének kiegészítése.

A másik forrás a vidékfejlesztési alap, a FEADR. Ennek egy részét az APIA, más részét az AFIR kezeli. A betűszó sok vidéki beruházás információs panójáról lehet ismerős, a kifizetések bő harmadát innen fedezik, néha többet is. Ehhez az alaphoz tartoznak a gazdák egyes klíma- és környezetvédelmi támogatásai, de ide pályázik sok élelmiszerfeldolgozó cég vagy vidéki panzió is. 

Romániában nagyon sok vidéki cég kap innen fejlesztési pénzeket akkor is, ha semmi köze az élelmiszer előállításához. Sok vidéki önkormányzat ebből az alapból igyekszik aszfaltozni vagy csatornarendszert kiépíteni. A falvakban gombamód kinőtt, majd gyakran bezárt turisztikai tájékoztató irodákat is ebből az alapból hozták létre. 

Az alap célja valamennyire kompenzálni a vidéki hátrányokat: hogy ott hiányzik, gyérebb vagy rosszabb minőségű az infrastruktúra. Mivel kevesebb és szegényebb a vásárló, ezért a vidéki cégek nem annyira jövedelmezőek, és fejlesztésekre is nehezebben kapnak hitelt. Az unió ezt is igyekszik részben ellensúlyozni ezzel az alappal.

Hogy egy évben a standard, vagyis hektáronkénti és tenyésztett állatonkénti kifizetések mellett milyen támogatásokat lehet még igényelni, azt a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium dönti el. Ebben Románia Országos Agrárstratégiája az iránymutató: a meghirdetett programok elvileg az agrárstratégia fő célkitűzéseit hivatottak előmozdítani. 

A jelenlegi Közös Agrárpolitika (KAP) arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a támogatások elköltésével közel azonos súlyt adjanak a farmok gazdasági, illetve környezeti és éghajlati fenntarthatóságának. Klíma- és környezetvédelemre kell költeni a 2023-2027-es támogatások 40 százalékát. 

Hogy a farmok jövedelmezőségét, modernizációját, környezeti és gazdasági ellenállóképességét milyen finanszírozási programokkal (és egy-egy programnak mekkora büdzséjével) akarja egy-egy tagállam előmozdítani, azt ebben a 2027-ig tartó KAP-ban és költségvetési periódusban az Európai Bizottság nagymértékben a tagállamokra bízta. 

A környezeti fenntarthatóság céljai közösek: a talajvédelem, a vízminőség és a biológiai sokféleség megtartása. Sok a közös abban is, hogy milyen jó mezőgazdasági gyakorlatok őrzik ezeket a fontos környezeti feltételeket: vetésforgó, állandó gyepek beszántásának tiltása, a szántók talajának minél kevesebb bolygatása. 

Hogy miért nem jó bolygatni a talajt, és a talajkímélő földművelés hogyan függ össze a biodiverzitással és a terméshozammal, arról Mark Siepman holland oktatót érdemes meghallgatni, akivel még nyáron beszélgettünk:

Azt viszont a tagállamok döntik el, hogy például a vetésforgónak vagy a talaj borítottságának milyen mértékét írják elő a gazdáknak ahhoz, hogy megkaphassák a környezetvédelmi támogatásokat. Ahogy azt is, hogy mennyi pénzt társítanak ezekhez a finanszírozási programokhoz.

Ezeket a programokat általában négy-öt évre hirdetik meg, attól függően, hogy egyezett meg ezekről a minisztérium az Európai Bizottsággal. Az aktuális agrárstratégiánk a 2023-2027-es időszakra szól, de a finanszírozási programjainak zömét csak idén hirdették meg.

Honnan tudják meg a gazdák, mire van pénz?

A támogatásokat a tavaszi hónapokban lehet igényelni, március első napjaitól május közepéig. Ezt az APIA kampányidőszaknak hívja, amikor is az ügynökei járják a falvakat, fogadják a gazdákat a megyei és a kihelyezett munkapontjaikon, és tájékoztatják őket, ha változott valami az előző évhez képest, megszűnt egy régi vagy megjelent egy új támogatási vonal. A legfontosabb információkat közli a napi és az agrársajtó is.

De találkozókat szerveznek a különféle gazdaegyesületeknél vagy közbirtokosságoknál is, ahol több gazdát érnek el ezekkel az információkkal, avatott be Florin Bota, a Kolozs megyei APIA igazgatóhelyettese. A különböző támogatásokat összefoglaló szórólapokat eljuttatják minden polgármesteri hivatalhoz, ahol legalább ötlet szintjén láthatja a gazda, mit érdemes kérvényeznie. A leglényegesebb információkat pedig a meghirdetett finanszírozásokról, határidőkről tömeges üzenetben küldik el a gazdáknak, akiknek a telefonszáma szerepel a kifizetési ügynökség rendszerében.

Gyakori, hogy az állattartó gazdáknak egy helyi állattenyésztő egyesület szerzi be a fontos iratokat a támogatási kérvényhez. Növénytermesztő gazdáknak sokat segítenek a községi polgármesteri hivatalok mezőgazdasági nyilvántartó munkatársai azzal, hogy együtt kezdik feltölteni a támogatáshoz szükséges adatokat, iratokat, és a gazda már egy félig kész kérvénnyel érkezik az APIA legközelebbi hivatalához, magyarázta Florin Bota. Ez az APIA munkatársait is segíti, mert Kolozs megyében nagyon sok a gazda, körülbelül hatszáz jut a kifizetési ügynökség egy-egy munkatársára egy ehhez képest rövid, két, két és fél hónapos benyújtási időszakban, mondta az igazgatóhelyettes.

Az már nem nagyon történik meg Kolozs megyében, hogy olyan új gazda jelentkezzen több hektárral támogatásért, aki eddig nem szerepelt a rendszerükben, válaszolta elnéző mosollyal Bota aligazgató a kérdésre, hogy egy kezdő gazda hogy szerez tudomást arról, hogy milyen támogatásra jogosult. 

Azt viszont elismerte Florin Bota, hogy a különböző támogatások feltételeit részletező, korábban akár száz oldalt is meghaladó útmutatók mérete, nyelvezete, bonyolultsága korlátozhatja a gazdák hozzáférését a támogatásokhoz. Sokuknak valószínűleg nincs türelme végigolvasni és értelmezni 30-60 ilyen oldalt, gyakorlott információfogyasztónak is kihívás. Ráadásul csak a környezet- és klímavédelmi programokhoz több tucat ilyen útmutató tartozik.

Mit kell a gazdának bemutatnia, hogy közpénzt kapjon?

A támogatási kérelem mellett természetesen a személyi igazolványát, igazolást a bankszámlájáról, és ha egyéni vállalkozó vagy cégként működteti a farmját, akkor a cégbíróság igazolását arról, hogy vállalkozásának fő profilja a mezőgazdaság. Ha csak a saját területeit műveli, akkor a telekkönyvi kivonattal igazolja, hogy azok a sajátjai. Ha másét is műveli, akkor a polgármesteri hivatal igazolja a saját mezőgazdasági nyilvántartása alapján, hogy melyik és mekkora parcellán dolgozik még. Hogy milyen vágóállatokat tart egy gazda, arról az illetékes állatorvos állít ki számára igazolást. 

A polgármesteri hivatalok kezelik a mezőgazdasági nyilvántartást, ami nem ugyanaz, mint a telekkönyv. Nem a földekhez kapcsolódó tulajdonjogot és annak történetét rögzíti ez a regiszter, hanem azt, hogy a hivatal településeihez tartozó parcellákat ki műveli meg. Ha valaki nem vagy nem csak a saját földjét műveli meg, akkor a legtisztább ügy, ha haszonbérleti szerződést köt az általa művelt terület tulajdonosával, és ezt bemutatja a polgármesteri hivatalban, amikor igazolást kér az illető parcelláról.

A legtöbb polgármesteri hivatalban ez a nyilvántartás egy papíralapú lista, és nagy az ellenállás aziránt, hogy digitalizálják és más hivatalokkal is megosszák, árulta el egy forrásom, aki korábban több hivatallal is dolgozott együtt.

Így kell kérni a közpénzt

A támogatást igénylő gazda ezekkel az igazolásokkal betér az APIA hozzá legközelebbi irodájába, ahol a hivatalnok, aki bejegyzi az igénylést az APIA rendszerébe, elmondja a gazdának, hogy azzal a területtel és veteménnyel vagy legelővel a gazda a hektáronkénti alaptámogatás mellett még milyen támogatási vonalakat vehet igénybe, ha megfelel bizonyos feltételeknek, részletezte Florin Bota, a Kolozs megyei APIA igazgatóhelyettese. 

Átbeszélik a gazdával, milyen feltételeket tud vállalni, és azok szerint pipálják ki a rendszerben, hogy abban az évben az a gazda melyik területére milyen támogatásokat igényel. A hektáronkénti alaptámogatás 85-100 euró között ingadozott. Hektáronként plusz 25 euró körüli összeg jár, ha a farmot vezető gazda nincs még 40 éves, és öt évnél kevesebb ideje gazdálkodik. Ezt legfeljebb öt évre lehet igényelni.

A kisgazdáknak szánt jövedelemkiegészítés nagyon érdekesen alakult az elmúlt években. Az előző költségvetési periódus kifizetési éveiben (2015-2023) hektáronként plusz öt euró járt az első öt hektár után, és hektáronként közel ötven euró az öt és harminc közötti hektárokra. Vagyis ha a gazda legfeljebb öt hektárt művelt, azért évente legfeljebb csak 25 euró pluszt kapott. De ha legalább harminc hektárt, akkor akár évi 1250 eurót. Ráadásul ezt nem csak a kisgazdák vehették igénybe, hanem bárki az első 30 hektárjára. Az új agrárstratégia ezt a méltánytalanságot úgy orvosolja, hogy most egy és ötven közötti hektárra lehet igényelni az ötven euró pluszt, és az nem igényelheti, aki ötven hektárnál többet művel.

A klíma- és környezetvédelmi támogatások egy részéhez évente, más részéhez eleve öt évre kell vállalnia a gazdának, hogy eleget tesz a feltételeknek, és ezeket a vállalásokat egy külön dokumentumban aláírja. Ha menet közben megszegi valamelyik feltételt, visszafizettetik vele az előző években kapott támogatást, tisztázta a Kolozs megyei APIA igazgatóhelyettese.

Évente legalább egyszer mindegyik gazda betér az APIA-hoz, hogy aláírja a támogatási kérelmet. Sokan viszont már online nyújtják be az AGI Online felületen, ahol mindegyik gazda, aki ide regisztrált, hozzáfér a saját területének minden lényeges adatához, mondta Florin Bota. Térképadatok, termesztett kultúrák, igényelt támogatások ‒ ezeket mind látja a gazda a saját telefonján. Fotókkal is alá tudja támasztani az igényléseit, és a rendszer eleve csak azokat a fotókat fogadja el, amelyeket a gazda a GPS-adatok alapján csak bizonyos helyről és bizonyos szögből készített.

A Kolozs megyei több mint 27 ezer gazdának mintegy 40 százaléka már online nyújtja be a támogatási kérvényét. Ha a rendszer bármilyen hibát jelez, vagy a hivatalnok kiegészítést kér a gazdától valamelyik kérvényéhez, azt a gazda az őszi kifizetési periódusig tudja pótolni vagy korrigálni, magyarázta Florin Bota. Az APIA hivatalnokainak nem célja büntetni a gazdákat, hanem minél több támogatáshoz hozzásegíteni őket.

Tudatában vannak annak, hogy a gazdálkodók fele nem fér hozzá semmilyen támogatáshoz, mert azt az alapfeltételt sem tudja teljesíteni, hogy legalább egy hektáron gazdálkodjon legalább 30 áras parcellákon. (A 2020-as agrárcenzus szerint a 2,8 millió farm közül másfél millió nem érte el az egy hektáros méretet.) Tíz-tizenöt hektár fölött lehet valakit valóban gazdálkodónak tekinteni, jegyezte meg Florin Bota. Szerinte öt hektár alatti méretben egy gazda legfeljebb magának és a családjának tud termelni. 

Piaci beszélgetéseim ezt nem feltétlenül támasztják alá. Van olyan árus az őstermelői piacon, aki családjával összesen egy hektárnyi kertet művel, csak ezzel foglalkozik, és hetente kétszer hoz innen szezonális termékeket a kolozsvári piacra. Persze nem az ő áruja a legolcsóbb:

Sok nagyobb gazda elégedetlen az egy hektáros belépési küszöbbel, és megemeltetné kettőre vagy ötre, említette meg Bota aligazató. Azért elégedetlenek, mert szerintük sok kisgazda nem termel, de a szubvenció miatt nem is adja bérbe a földjét nekik. 

Több forrásom is, aki dolgozott valamikor az APIA-nál, egyetértett azzal, hogy az egy és öt hektár között gazdálkodók olyan kevés támogatást kapnak (gyakran az évi ezer eurót sem éri el), hogy azt nyugodtan lehet segélynek minősíteni. Sokan ebből fizetik ki a földadót, műtrágyát vagy vetőmagot vesznek belőle. Szükségük van rá, de közel sem elég a gazdaság működtetéséhez, a fejlesztéséhez még annyira sem.

A közpénz és a piac együttes hatása: a nagyok felfalják a kicsiket

A statisztikák ellentmondanak a kicsikkel elégedetlen közepes vagy nagygazdáknak: rohamosan tűnnek el a kicsi farmok. A két agrárcenzus közötti tíz évben félmillió apró, egy hektár alatti gazdaság tűnt el a kétmillióból. Az egy és öt hektár közötti közel másfél millió farmból pedig 400 ezerrel lett kevesebb mindössze tíz év alatt. Statisztikailag a tíz év alatt eltűnt közel 900 ezer gazdaság mindegyike az öt hektár alatti méretosztályból tűnt el. 

Az öt és tíz hektár közöttiek száma húszezerrel csökkent, tíz hektárnál pedig megfordult a trend. A tíz hektár fölötti farmok száma 82 ezerről 118 ezerre nőtt tíz év alatt. 

Nemcsak a kicsi farmok száma lett kevesebb, hanem csökkent az általuk megművelt összterület is. Az apró, gyakorlatilag háztáji kertek nem veszítettek olyan sok területet: darabszámra az egy hektár alattiak negyede eltűnt tíz év alatt, de az összterületük csak az ötödével csökkent. 

Ami valahol az egy hektár alatti gazdaságok életképességét mutatja, illetve az emberek ragaszkodását a háztáji földműveléshez. Olyan körülmények között maradt fenn másfél millió ilyen farm, hogy a nagyobbakkal ellentétben semmilyen szubvenciót nem kaptak, és a nagyok nyomás alatt tartják őket, hogy megvehessék vagy bérbe vehessék a területeiket.

A kis, de már önfenntartónak minősíthető méretű, vagyis az egy és öt hektár közötti gazdaságok megművelte összterület viszont drasztikusan csökkent: 3,2 millió hektárról 2,3 millióra. Az öt hektár alatti farmok egymillió hektáros területvesztése a tíz és száz hektár közötti farmok területnyereségében jelenik meg. 

Ez a nagyobb méretosztály 2010-ben még csak 1,6 millió hektárt művelt, 2020-ban már 2,6 millió hektárt úgy, hogy ebben az évtizedben a felhasznált mezőgazdasági terület Romániában bő félmillió hektárral csökkent. Az összterület szántókkal, legelőkkel, kaszálókkal együtt 13,3 millió hektárról 12,7 millióra zsugorodott.

Ebben a tíz és száz hektár közötti méretosztályban a farmok száma ötven százalékkal nőtt, 69 ezerről 102 ezerre. Eközben az általuk művelt terület 62 százalékkal nőtt. Vagyis nemcsak több ekkora gazdaság lett, hanem ezek nagyobbak is lettek. A húsz és ötven hektár közötti farmok tíz év alatt egyenesen megduplázták az összterületüket. 

Nem véletlen, hogy ide irányult a mezőgazdasági támogatások jövedelemkiegészítő extra része, amely a hektáronkénti alapösszeg ötven százaléka. Egy 2021-es központi APIA-közlemény meg is dicsérte a gazdákat, hogy a termelékenység és versenyképesség növelése érdekében tömbösítik a területeiket, és ez látszik abban, hogy a hivatal kevesebb igénylést kapott több hektárra.

Valószínű, hogy a száz hektár feletti farmok egy része is megnőtt, de a statisztika ezt nem mutatja ki. Egyrészt azért nem, mert 2010-es agrárcenzusban egyetlen kategóriát képeznek a száz hektár fölötti farmok, holott jelentős különbség van egy 101 hektáros és egy ezer hektáros farm között. A 2020-as felmérés már külön kategóriaként kezeli a száz és ötszáz, az ötszáz és ezer, illetve az ezer hektár fölötti farmokat.

Másrészt azért sem kimutatható száz hektár fölött, mert ugyan 13 ezerről 16 ezerre nőtt a száz hektár fölötti farmok száma tíz év alatt, de az általuk művelt összterület 6,5 millió hektárról 6,1 millióra csökkent. Most több igazán nagy farm művel meg kevesebb területet, mint tíz éve.

Ez persze nem csökkentette azt az óriási egyenlőtlenséget, amely a hazai mezőgazdaságot jellemezte. 2010-ben 6,8 millió hektárt művelt meg a száz hektár alatti 3,7 millió gazdaság, és 6,5 millió hektárt a száz hektár feletti 13 ezer farm. 2020-ban a száz hektár alatti 2,8 millió gazdaság 6,6 millió hektárt művelt, a száz hektár feletti 16 ezer pedig 6,1 millió hektárt.

Mennyi közpénz járjon egy gazdaságnak?

Akárhány döntéshozót vagy szakértőt hallgattam az elmúlt egy évben, azt mindenki kiemelte, hogy nem lehet elvárni a gazdáktól, hogy ingyen, netalán veszteségesen dolgozzanak. Hogy a gazdasági és szociális kiszámíthatóság számukra is fontos, sőt: a közös agrárpolitika egyik legfőbb célja Romániában, hogy jövedelmezőbbé, nyereségesebbé tegye a farmokat. 

De mennyire jövedelmezővé? Nemhogy a korábbi vagy az aktuális agrárstratégia nem szól erről, a kérdés be sem került a hazai közbeszédbe. Mindenki egyetért abban, hogy a gazdákat is megilletné egy középosztálybeli életszínvonal. Hogy a gazdálkodó életformával járó kötöttségekkel együtt azért ők is el tudjanak menni nyaralni egyszer egy évben. 

Mennyi közpénzzel biztosítsuk ezt a farmok méretéhez képest? Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy a 2028-cal kezdődő költségvetési periódusban korlátozni fogja, hogy mekkora legyen a legnagyobb összeg, amit egyetlen gazdaság agrártámogatás címén igényelhet. Idén nyáron százezer eurós felső határt jelentett be, ami már most ellenkezést váltott ki a gazdákból.

Környezet- és kisgazdavédő szervezetek már rég igénylik ezt a felső sapkát, mert ennek a hiánya, vagyis a hektáronkénti korlátlan kifizetések egyértelműen a kis farmok eltűnését és a nagyobbak még nagyobbra hízását ösztönözték. 

Míg a kisebb gazdaságok már méretüknél fogva is nagyobb változatosságot generálnak, ami a termesztett kultúrákat és a területek közötti természetes határokat illeti, addig a nagyobb gazdaságok hajlamosabbak a monokultúrákra és arra, hogy beszántsák azokat a fás, bokros, gazos sávokat, amelyek telekhatárokként egyúttal menedéket nyújtanak beporzó rovaroknak, kisebb állatoknak és több növényfajnak. 

Hogy a farmok mérete és a gazdálkodás módja hogyan befolyásolja a biodiverzitást, arról még részletesebben Kuhn Thomas növényökológussal beszélgettem:

A biológus következtetései egyértelműek: míg az ipari jellegű gazdálkodással olcsóbban lehet több embert élelmezni, a kisparcellás gazdálkodás őrzi meg vagy épp növeli a biodiverzitást, amelynek egyébként a nagy farmok is hasznát veszik. A hagyományos gazdálkodáshoz már nincs elég ember vidéken, de aki még gazdálkodik, vagy ezután fog bele, azt anyagilag is érdekeltté kell tenni a fajgazdagság megőrzésében.

Románia soha nem folytatta le azt a vitát, hogy mekkora az a méltányosnak tekinthető összeg, amellyel az anyagilag már sikeres farmokat is közpénzből támogassuk. És most már vannak olyan farmok az országban, amelyek jövedelmezőbbek az uniós átlagnál. Az EU a farmok teljesítményét az úgynevezett standard outputban (SO) méri össze. Ez euróban fejezi ki, hogy hektáronként mekkora érték keletkezik úgymond a farm kapujában, tehát még adózás előtt.

Romániában a kicsi farmok számbeli fölénye miatt a farmok SO átlaga rendkívül alacsony. 2020-ban 4029 euró volt az uniós átlag 38,7 ezerhez képest. Viszont a 100 ezer SO-t meghaladó farmoknál a romániai gazdaságok már elérték az uniós átlagteljesítményt, a 250 ezer és a félmillió SO értékű farmok teljesítménye pedig meg is haladta az uniós átlagot Agatha Popescu tanulmánya szerint. 

Mi mégis finanszírozzuk ezeket a nagy vállalatokat ugyanazzal a hektáronkénti átlagösszeggel, mint a kicsi, egy és tíz hektár közötti farmokat.

Egyre kevesebb gazda kap egyre több pénzt

A kifizetések felfele erősödnek, vagyis több nagygazda kap támogatást a nagygazdák létszámához képest, mint ahány kisgazda a földet művelő összes kisgazda létszámához képest.

De ezt nem mondja ki se az APIA, se az agrárminisztérium. Viszont nagyon jól látszik a kifizetésekből, ha kicsit kategorizáljuk őket, és látszik az APIA éves jelentéseiből is, ha összeolvassuk őket. Ezekből kiderül, évente 20-30 ezerrel kevesebb támogatási kérvényt nyújtanak be, a támogatott hektárok száma viszont nő.

A 2023-as és 2024-es kifizetések adatai ebből az online adatbázisból származnak, a 2020-22-es kifizetések pedig ezen az oldalon voltak elérhetőek még 2025 elején. Így öt év kifizetéseit tudtuk összehasonlítani. Azt találtuk, hogy 2020-ban 3,5 millió darab kifizetés tette ki a 2,5 milliárd eurónyi szubvenciót, addig 2024-ben már csak 2,3 millió kifizetés adta ki a 3,3 milliárd eurós össztámogatást. Csak ebben az öt évben harmadával csökkent a kifizetések száma, és harmadával nőtt a kifizetett összeg.

Hogy tisztább legyen a kép, külön vettük a családi gazdaságoknak és a cég jelleggel működő farmoknak, feldolgozó üzemeknek juttatott kifizetéseket. A felosztás alapja nem az, hogy a farmot magánszemély vagy valamilyen vállalkozás működteti, mert a szubvenciós rendszer azt is ösztönözte, hogy a támogatást kérvényező gazdák egyéni vagy családi vállalkozóként (PFA, II, IF) jegyeztessék be magukat. 

A kifizetések listáján a neveket úgy kategorizáltuk, hogy családi gazdaságnak vettük azokat, ahol személynév szerepelt, de azokat is, ahol a PFA, az egyéni vállalkozás (întreprindere individuală), a családi vállalkozás (întreprindere familială) megnevezése vagy rövidítése. Így tudtuk nagyjából elkülöníteni azokat a gazdaságokat, amelyeket csak a gazda és családtagjai művelik (valószínűleg időnként napszámosokkal) azoktól, amelyek céges formája lehetővé teszi, hogy munkavállalókat alkalmazzanak (kft, részvénytársaság, kereskedelmi társaság, stb.). 

Mint aztán kiderült, az Országos Statisztikai Intézet is így kategorizálta a farmokat a tíz évenkénti mezőgazdasági összeírásaiban. Ezek az agrárcenzusok azt mutatják, hogy a vállalati formájú gazdaságok közel egymillió hektárral kevesebb területet műveltek 2020-ban, mint tíz évvel korábban. A családi farmok 360 ezer hektárral bővítették a területüket abban a tíz évben, amelyben a hasznosított összterület bő félmillió hektárral csökkent.

2020 után a támogatások mégis a vállalati jelleggel működő farmok felé tolódtak el. Míg 2020-ban még kevesebb össztámogatást kaptak, 2024-ben már ugyanannyit, 1,64 milliárd eurót, mint a családi gazdaságok. 

Ez is arra utal, hogy a közepes és nagy farmok 2020-ig statisztikailag kimutatott bővülése 2020 után is folytatódott. És azt is tükrözi, hogy a 2014-2020 közötti vidékfejlesztési terv (amelynek büdzséje még a tavalyi kifizetések egy részét is fedezte) nemcsak az agrárcégeket támogatta, hanem a vidéki foglalkoztatottság növelése érdekében bármelyik céget, amelyet vidéken jegyeztek be.

Az, hogy a kis farmok ebben az évtizedben még inkább kiestek a támogatottak köréből, és a támogatások inkább a közepes és nagy farmokhoz kerültek, jól követhető a támogatások számának és mértékének eloszlásából. 

A családi gazdaságokhoz került apró, száz euró alatti kifizetések száma öt év alatt szinte megfeleződött. 2020-ban még 1,1 millió ilyen kifizetést utalt az APIA, 2024-ben már csak 672 ezret. A még mindig csak segélyméretű, száz és ezer euró közötti kifizetések száma is több mint harmadával csökkent kétmillióról 1,3 millióra.

Családi gazdaságok még az ezer és tízezer euró közötti kifizetésekből is kevesebbet kaptak 2024-ben, mint 2020-ban. Mindez azt jelzi, hogy a tíz hektár alatti gazdaságok gyakorlatilag nem jutnak reális támogatáshoz, miközben a 2,8 millió farm közül 2,7 millió ebbe a méretosztályba tartozik, és ez a kategória műveli meg a harmadát a romániai mezőgazdasági összterületnek.

A tízezer euró fölötti kifizetések száma viszont ötven százalékkal nőtt 2024-re, a százezer és egymillió euró közötti kifizetések száma egyenesen megduplázódott. A cégeknél ugyanez a trend figyelhető meg: a tízezer euróig terjedő kifizetések száma csökkent a vizsgált öt évben, és legalább ötven százalékkal több lett a tízezer eurónál nagyobb összegű kifizetés.

Sőt, cégeknek egymillió eurónál is több közpénzt juttatunk: 2020-ban 38 cégnek, 2024-ben már 58 cégnek. Ebben a milliomos kategóriában legalább a támogatások összege nem nőtt épp ilyen mértékben. Míg 2020-ban a 38 cég 91 millió eurót kapott, azaz a cégenkénti átlag 2,4 millió volt, addig 2024-ben az 58 cég „csak” 133 millió eurót kapott, 2,2 milliós átlaggal.

A kifizetések eltolódását a magasabb összegek felé a kategóriánkénti összegek növekedése is mutatja. Cégek ezer euró alatti kifizetéseinek össztömege kevesebb mint a felére csökkent öt év alatt. A tízezer euróig terjedő kifizetések összege kicsivel nőtt, míg a száma csökkent, tehát ebben a kategóriában is kevesebb cég kap most több pénzt. 

A tíz- és százezer euró közötti kifizetések összege ugyanúgy ötven százalékkal nőtt, ahogy a számuk. Százezer és egymillió euró közötti kifizetések összege pedig szinte megduplázódott. Míg a támogatott cégek száma 76 százalékkal, a támogatások összege 85 százalékkal nőtt.

A családi gazdaságoknak kifizetett, százezer eurónál nagyobb összegek tömege megháromszorozódott, míg az ilyen kifizetések száma csak megduplázódott. A 2020-as 38 millió eurós végösszeg a következő években többször meghaladta a százmillió eurót. 

Ennek többszörösét fizetjük ki cégeknek: akár nagyobb vállalkozásként működő farmoknak, akár feldolgozó üzemeknek. Cégekhez 2020-ban 337 millió euró támogatás jutott százezer eurónál nagyobb kifizetésekben, 2024-ben már 627 millió euró. Százezer euró fölött nőtt az egy kifizetésre, az egy cégre jutó átlagösszeg az elmúlt öt évben.

Ezekről a tíz- és százezer euró fölötti kifizetésekről annak tudatában érdemes gondolkodnunk, hogy jelenleg Romániában 8-9 ezer euró egy hektárnyi termőföld átlagára. 

Miért fontos tudnunk, hogy mire fizetünk?

Az APIA éves jelentéseiben nem szerepel, hogy méretosztályonként hány farm kap mekkora támogatást. Ha nem tudjuk, hogy mennyi közpénzzel támogatjuk a már egyébként is versenyképes és nyereséges nagy gazdaságokat, mennyivel a fejlődőképes középmezőnyt, és mennyi pénzt szánunk arra, hogy megmaradjon a kis farmok biztosította tagoltság, változatosság és reziliencia, akkor nem is tudunk gondolkodni arról, hogy társadalmilag mi a hasznosabb, és melyik célra költsünk több közpénzt.

Márpedig ki kell találjuk, hogy itt, Romániában nekünk mi a fontosabb, mert az Európai Bizottság már felvázolta, hogyan képzeli el a nagy fejlesztési pénzek elköltését a 2028-cal kezdődő új költségvetési periódusban. A nyári közzététele óta itthon is vehemensen támadott elképzelés lényege, hogy az EB összevonná a kohéziós alapot az agrártámogatásokkal, és rábízná a tagállamokra és a régiókra, hogy maga döntse el, egy-egy régióban ebből a pénzből inkább az ipart, az infrastruktúrát vagy a mezőgazdaságot akarja fejleszteni. 

A gazdák emiatt veszélyben érezték a garantált, hektáralapú támogatásokat, a kelet-európai tagállamok mellett Németország is ellenezte az elképzelést. Az összes romániai politikus is, aki eddig megszólalt a témában, bírálta a fejlesztési pénzek összevonását. Az EB elnöke, Ursula von der Leyen november közepén már árnyaltabban fogalmazott, és arra utalt, 2028-tól is megtartják a közös agrárpolitika jövedelemkiegészítő szerepét majdnem 300 milliárdos értékben, amit nem kevernek össze a kohéziós alapokkal.

Az EB azoknak az uniós régióknak is szerepet szán a vidékfejlesztési pénzekről szóló döntésekben, amelyek nálunk se adminisztratív, se politikai hatalommal nem rendelkeznek. Romániában ezeknek a régióknak nincsenek döntési kompetenciáik, még mindig az 1968-as megyerendszerrel próbáljuk igazgatni az országot. Vagyis az EB elképzelésével azok az országok járnak jól, amelyek ismerik magukat, tudják, mivel rendelkeznek, és régiós szinten is tudják, mit akarnak kezdeni magukkal. Van képük a jelenükről és a jövőjükről.

Romániának nincsen könnyen átlátható, valóságon alapuló, hivatalos és nyilvános ismerete saját magáról a mezőgazdaság terén sem. A tíz évente megismételt mezőgazdasági összeírások adataiból tudunk következtetni arra, hogyan hatottak a támogatások (persze a piaci és demográfiai folyamatokkal együtt) az agrárszektorra.

Így viszont nehéz átlátni és beleszólni, hogy 2028-tól mire költsük a közpénzt egy ennyire megosztott mezőgazdaságban, mint a romániai. A hazai politikusok egyelőre várják, mi dől el a következő költségvetési időszakról Brüsszelben az Európai Bizottság és az Európai Parlament közötti vitákban. Itthon még nem kezdődött el az érdemi egyeztetés a gazdaszervezetekkel az ő 2027 utáni prioritásaikról, tudtuk meg Könczei Csabától, a képviselőház agrárbizottságának alelnökétől.

A mezőgazdasági minisztérium azt közölte, folyamatosan egyeztet a gazdák érdekképviseleti szervezeteivel, de egyetlen találkozóról számolt be. Két nagy gazdaszövetség mintegy tíz képviselője látogatott a minisztériumba október 7-én, ahol arról tárgyaltak, hogy maradjanak külön az agrártámogatások a kohéziós alaptól, a román állami hozzájárulás nőjön 30 százalékra, és a kormány az uniós egyeztetéseken utasítsa el, hogy felső határt szabjanak a közvetlen kifizetéseknek, mert az ártana a közepes és nagy gazdaságok versenyképességének. 

Még két év áll rendelkezésre, hogy a nagygazdák érdekei mellett más szempontok is érvényesüljenek. Mert a közvetlen kifizetések rendszere 

eddig is a közepes és nagy gazdákat hozta helyzeti előnybe.

Tíz évvel ezelőtt az APIA 1,1 millió támogatott gazdát tartott számon, írta az akkori napi sajtó.

Maguk az APIA-sok is, akikkel beszéltem, így értelmezik azt a számot, amit az APIA egyedi támogatási kérvények számaként közöl. Emellett közli a támogatott hektárok számát is. Az elmúlt öt évben ez így nézett ki:

Vagyis amíg tíz év alatt négyszázezerrel, az utolsó öt év alatt pedig bő százezerrel csökkent a támogatási kérelmek száma, addig a támogatott hektárok száma 150 ezerrel nőtt. A kérvények száma évente 20-30 ezerrel csökken, ez olyan, mintha évente egy teljes megye gazdálkodói mondanának le a támogatásról, miközben a támogatott hektárok bővülnek. Egyre kevesebb, de nagyobb farmokhoz kerül az uniós szubvenció.

Két másik adatsor pedig azt mutatja, hogy a kérelmek száma nem biztos, hogy megfelel a támogatott egyedi farmok számának. A 2020-as agrárcenzus nem 826 ezer, hanem csak 648 ezer olyan farmot számolt össze, amely abban az évben, illetve az előző kettőben uniós szubvenciót kapott. 

A 2020-as kifizetések listáján pedig csak 808 546 egyedi azonosítókódot találtunk úgy, hogy kifizetések nemcsak gazdáknak mentek, hanem vidéki cégeknek és önkormányzatok infrastrukturális fejlesztéseire is. Vagyis több egyedi azonosítónak kell szerepelnie a rendszerben, mint ahány farmnak. De az adataink szerint az az abszurd helyzet állt volna fenn, hogy több gazdaság kapott támogatást, mint ahány gazdaság és minden más támogatott cég és önkormányzat együttvéve. 

Mindenesetre az APIA-s forrásaim egybehangzóan állították, hogy az agrárcenzus adata hibás, akkoriban biztos, hogy több mint 800 ezer gazdának utaltak támogatást. Ha ez valóban így volt, akkor fokozza a szkepszist a nyilvános és hivatalos adatokkal szemben, illetve aziránt, hogy mennyire ismeri magát a román állam, és hogyan tud egymásnak ellentmondó adatokkal stratégiákat tervezni.

A fentebb leírt rendszeranomália már nem jelentkezett a következő két évben, amelyben az APIA még közölte az egyedi azonosító kódokat. 2023-tól már nem teszi közzé ezeket, miközben egészen biztos adatokkal rendelkezik arról, pontosan 

hány és milyen méretű farmnak fizet támogatást pontosan mekkora terület után. 

Ezt a saját szememmel is láttam. Egyik, névtelenséget kérő APIA-s forrásom megmutatta, mit látnak ők a belső rendszerükön: szinte minden bokrot, heti frissülésben. Hetente kapják a friss szatellit képeket a teljes országról, és egy-két kattintással bármelyik területre rá tudják vetíteni, hogy melyik részére melyik gazda kapott milyen jellegű támogatást. Mindezt évekre visszamenően. Két másik kattintással előjönnek a telekkönyvi adatok, a régi, papíralapú telekkönyv megnevezései és az új, digitális telekkönyv telekmegjelölései is. 

Két gazda nem kaphat támogatást ugyanarra a területre, mert a rendszer egyből szól az átfedésről. A hivatalnokok mindkét gazdát értesítik, hogy tisztázzák az egymást fedő területeket, különben nem lehet lezárni a támogatási kérelmeket. Hogy a gazda valóban azt termeszt a földjén, amire támogatást igényelt, vagy hogy megfelel a különböző környezetvédelmi feltételeknek, és nem égetéssel takarította le a földjét, azt szintén a szatellit képekről ellenőrzi a rendszer. Ha a rendszer égetés nyomait észleli, értesítik erről a gazdát, akinek igazolást kell szereznie a tűzoltóságtól, hogy nem ő gyújtotta fel a vegetációt a területén.

Az APIA legalább 2,3 millió farmot tart számon a saját adatbázisában a saját éves jelentései szerint. Az egyedi kifizetések listáján név és település szerint lehet böngészni, ki mennyi pénzt kapott, de azt soha nem tették közzé, hogy mekkora terület vagy hány állat után. Ezt külön kérésre sem adják ki a GDPR-ra hivatkozva.

A mezőgazdasági minisztérium pedig évente csak azzal büszkélkedik, hogy a mezőgazdaságra szánt uniós támogatásnak a 95 vagy a 98 százalékát sikerült-e elkölteni.

De mit közöl akkor az APIA?

Gyakorlatilag könyvelési adatokat arról, hogy egy-egy támogatási programban mekkora volt a főösszeg, amit kifizetett az összes gazdának, aki azt kérvényezte. Emellett néha megadja a hektáronkénti átlagösszeget, ezt utoljára 2022-re közölte. 

Nézzük meg, ez hogy működik. Az APIA közölte, hogy 2022-ben 897 639 433 eurót fizetett ki hektáronkénti alaptámogatásra. Ez elméletileg mindenkinek, aki bekerül a támogatási rendszerbe, ugyanannyi, és minden más típusú támogatás (ha valaki fiatal, vagy biogazdálkodó, vagy kisgazda) erre az alaptámogatásra jön extraként. Persze más a szántók és más a gyepes területek után fizetett összeg, de ettől ideiglenesen tekintsünk el. 

Megadta továbbá, hogy a hektáronkénti átlagösszeg 96,28 euró volt. Ha a teljes összeget elosztjuk az átlaggal, azt kapjuk, hogy 2022-ben az APIA statisztikailag 9,3 millió hektárra adott valamilyen támogatást. De ugyancsak az APIA közölte a jelentésében és a sajtóközleményeiben, hogy 2022-ben 9,9 millió hektárra adott támogatást. 

Ebből sem azt nem tudjuk meg, hogy hány egyedi hektárt támogatott, sem azt, hogy hány hektárra járt csak az alaptámogatás, hány kapott a zsírosabb környezetvédelmi támogatásokból, vagy hány hektárt művelnek azok a gazdák, akik azért kapnak extra támogatást, mert 40 év alattiak, vagy mert 50 hektárnál kevesebbet művelnek.

Vagyis azt nem tudjuk meg a hivatalos adatokból, hogy a konkrét célra szánt közpénz (farmok átvétele idősektől, kisgazdák segítése, szövetkezetek működtetése) hogyan hasznosul. Hogy megéri-e generációváltásra, klímavédelemre költeni, vagy mindenki csak a járadékvadászatra hajt.

A pénz harmadát klíma- és környezetvédelemre költjük

Ha csak a főösszegeket nézzük abból, hogy mire költ, akkor Románia nagyon jól áll. Az összes szubvenció harmada megy a hektáronkénti alaptámogatásra (800-900 millió euró) és a kisebb területek utáni jövedelemkiegészítésre (100-180 millió) évente. A szubvenciók másik harmada (960 millió – 1,1 milliárd euró) pedig olyan programokra, amelyek neve klíma- és környezetvédelemre, zöldítésre utal. 

A harmadik milliárd fedez minden mást: bizonyos termésmennyiség elérésének és eladásának jutalmazását (évente 250 millió euró körül), állattenyésztést és állatjóléti befektetéseket, fiatal gazdák bevonzását, ritkább növénykultúrák vagy tenyészállatok extra támogatását, hogy eladhatóbbak legyenek, stb.

A klíma- és környezetvédelmi kifizetések összege annyira kiugróan magas, hogy jobban megnéztük, mi tartozik ide. Csak olyan területekre lehet kérni, amelyek már benne vannak az alaptámogatásban, és ezek a zöld támogatások is hektáralapúak. Ráadásul ugyanarra a területre többféle zöldítő támogatást lehet kérni, ha megfelel a különböző feltételeknek.

A milliárdos összeg felét a vizsgált években a klímát és környezetet kímélő művelésre fizették ki. Ez nagyjából annyit jelent, hogy az állandó gyepeket tilos beszántani, a szántókon vetésforgót kell alkalmazni, és külön pénz jár azért, ha a szántón vagy mellette ökológiai érdekű tájelem van: nitrogénmegkötő kultúrák, mezők széle, fasor, külön fák, bokrok, sövények, folyó- vagy állóvizek tamponterületei. Ilyenekben bővelkednek az erdélyi tájak.

Az összeg negyedét, 250-270 millió eurót olyan zónákra fizetik ki, amelyeket valamilyen módon maga a természet korlátoz, például a hegyvidéki gyepek kihasználhatóságát a magasság. Mindenki igényelheti a hegyvidéki korlátozásokért járó kompenzációt, aki legalább egy hektárnyi legelőt és/vagy kaszálót gondoz ezer méter felett. 

Emellett extra támogatást lehet kérni olyan területekre, ahol bizonyos védett állatfajok élnek, ha a gazda vállalja, hogy az illető faj lényeges életszakaszában nem bolygatja a területet, és egyáltalán nem vegyszerezi. Ezekre évi 130-200 millió euró megy. A legnagyobb kompenzációt az állam azokra a legelőkre és kaszálókra fizeti, ahol a Maculinea pillangók bizonyos fajtái élnek. A Mezőség Kecsed és Magyarszovát közötti részén ha csak kézi munkával gondozzák ezeket a legelőket és kaszálókat, akkor hektáronként 410 eurót fizet az állam, míg ha könnyű gépekkel, akkor 331 eurót. 

A második legjövedelmezőbb a haris (Crex crex) madár védelme: 310 eurót fizet hektáronként az állam, ha csak kézzel gondozzák az illető gyepet, és 231-et, ha könnyű gépekkel. A békászó sas (Aquila pomarina) gyepes táplálkozási területeinek kézzel gondozását az állam hektáronként 269 euróval, gépi karbantartását 190 euróval jutalmazza. Ha szántóföldön békázik ez a sas, a gazda 151 eurót igényelhet. 

Ökogazdálkodás és látszatzöldítés

Onnan látszik, hogy ezeknek a zöld kifizetéseknek a 85-90 százalékáért nem kell különösebb erőfeszítést tenni, hogy ezzel szemben az ökológiai gazdálkodásra kevés pénz, évente 55-100 millió euró ment. Holott itt is magas, 300-600 euró a hektáronkénti jutalom az átállásért a biogazdálkodásra, és kultúrától függően hektáronként 280-450 euró jár azért, ha a gazda megtartja bio minősítésűként a területet. Az átállás, a minősítés megszerzése, a vegyszermentes termelés mind időt és erőfeszítést igényel. Az átállást két-három évig, a megtartást öt évig finanszírozza az állam. 

Az is gyengíti az állam ökológiai elkötelezettségének látszatát, hogy egyrészt finanszírozást kínál környezetbarát művelési módokra (de nem közli, hányan igényelték mekkora területre a támogatást szántás, boronálás nélküli művelésre), másrészt az állami költségvetésből még mindig támogatja a nehézgépes művelés során elégetett dízel üzemanyag árát. Idén erre már 603 millió lejt (mintegy 120 millió eurót) különített el, amellyel több száz millió liter dízel üzemanyag árából téríti vissza a jövedéki adó egy részét. 

Frissítés, 2025. dcember 18.: A kormány 163 millió euróra emelte az üzemanyagtámogatás idei összegét. Azaz 60 százalékkal többet szán idén fosszilis üzemanyagra, mint amennyit a legjobb évben, tavaly a biogazdálkodásra.

Idén a parlagpénz botránya is azt mutatta, hogy a zöldítési alapokat erőfeszítés nélkül is meg lehet szerezni, és hogy az agrárminisztérium durván alulbecsülte az erőfeszítés nélkül pénzre pályázókat. Tavasszal hektáronként 58 eurót ígért azoknak a gazdáknak, akik a termőföldjük 2 százalékát parlagon hagyják, illetve ha új tájelemeket illesztenek a szántóföldjükbe. Ezt a két elemet bármilyen formában lehetett kombinálni.

A minisztérium november elején jelentette be, hogy annyian pályáztak erre a támogatásra, hogy az APIA hektáronként csak húsz eurót fog fizetni. Azt senki nem tudja, milyen előzetes becslés alapján ígértek tavasszal még 58 eurót, de az biztos, hogy a könnyű, nem is annyira zöld feltételeket a minisztérium szabta. Ilyen például az, hogy fák, fasorok, bokrok mellett köveket is be lehetett iktatni új tájelemként. 

Mi több, a parlagon hagyott két százaléknyi területre sem szabtak olyan ökofeltételt, hogy óriási parcellákon ne tömbösítsék a nem művelt területet. Azaz ha egy száz hektáros szántó szélén van egy vizes terület, és akörül két hektárt nem művel meg a gazda, úgyis megkapja a száz hektár után járó kétezer extra eurót, hogy nem csinál semmit. Nem feltétel az, hogy a nem művelt terület az óriási művelt parcellákban szigeteket vagy ökofolyosót képezzen a beporzók, kisebb állatok, másféle növények számára. Így a föld művelése nem válik nehezebbé, csak több pénz jár utána.

A korrekció bejelentésekor árulta el Emil Dumitru államtitkár, hogy erre a támogatásra 5,7 millió hektár szántóval jelentkeztek be a gazdák. Romániában a szántóföldek 8,5 millió hektárt tettek ki a 2020-as agrárcenzus szerint. Vagyis az egyébként is támogatott gazdák túlnyomó többsége megfelelt a „zöldítési” feltételeknek, és jelentkezett is a plusz pénzért.

Minél nagyobb a terület, annál kevesebb legyen a támogatás

Románia most kezdett komolyabb fékeket beépíteni az agrártámogatások környezetvédelmi részébe. A cél megakadályozni az igazán sok területtel rendelkező embereket, hogy ökológiai célokra hivatkozva ne hasznosítsák a mezőgazdasági területeiket, csak bezsebeljék az emelt szintű állami támogatásokat. Korábban alig érvényesült a degresszivitás elve a támogatásokban.

A névleg 2014-2020 közötti vidékfejlesztési tervben (de még a tavalyi kifizetések egy része is ehhez tartozott) csak a hegyvidéki legelőkre és kaszálókra járó kompenzációs kifizetéseket korlátozták úgynevezett sávos csökkenéssel. Vagyis csak azok kapták meg a hektáronkénti 97 eurós teljes összeget, akik kevesebb mint 50 ilyen hektárra kérték ezt a támogatást. Ötven, száz és háromszáz hektáros határnál csökkent fokozatosan az összeg hektáronkénti 25 euróra, de akár 300 hektár fölött is lehetett igényelni.

A most érvényes, 2023-2027-re vonatkozó agrárstratégia látszólag szigorítja ezt az elvet, és kiterjeszti az összes legelőre és kaszálóra, amelynek magas a természeti értéke, vagy az említett fajok védelme érdekében a gazda vállalja, hogy visszafogja a kaszálást és legeltetést azokon a területeken. Először is, ha a gazda nem bizonyítja, hogy állatokat is tart legalább a megszabott minimális létszámban, akkor nem kérheti ezeket a kompenzációs pénzeket. Vagyis bizonyítania kell, hogy valóban gazdálkodásra használja a területeket, amelyekre támogatást kér. Ez reális szigorítás a korábbi feltételekhez képest.

Másrészt viszont, ha a konkrét összegekre nézünk, akkor azok emelkedtek. Ugyan több lépcsőben csökken ez a típusú támogatás, de magasabb hektáronkénti összegről indul, és száz hektárnál megáll a csökkennés. A 101 hektáros legelőre ugyanúgy a 142 euró felét kapja a gazda, mint 302 hektárnyi legelőre. Vagyis akik eddig is nagy területre kérték, azok most háromszorannyi pénzt igényelhetnek: a hektáronkénti 25 euró helyett 71-et.

Az ennél is magasabb összegű természetvédelmi kifizetések már tíz hektártól csökkennek az összeg 90 százalékára, ötven hektártól pedig a 80 százalékára. Százötven hektár, illetve bizonyos fajok esetében 200 hektár fölött pedig egyáltalán nem lehet igényelni ezt a fajta kompenzációt. Aminek az az egyértelmű üzenete, hogy ekkora méretben már tessék kigazdálkodni az ilyen legelők és kaszálók fenntartásának költségeit, akár haris költ rajta, akár a békászó sas jár oda ebédelni.

A gazdák bizalmát művelni a legnehezebb

Bár minden felmérés azt mutatja, hogy a szövetkezetbe tömörült gazdák sikeresebbek a piacon, a romániai támogatási rendszer egyik legkevésbé kihasznált része a termelőszövetkezetek alapítására szánt pénz. A kényszerkollektivizálás miatt érthető az idősebb gazdák ellenkezése, ha szövetkezetről hallanak, de a fiatalabb gazdák is nagyon nehezen állnak össze. A mintegy négyezer mezőgazdasági termelőszövetkezet több mint felét 2020 óta alapították.

De egyre több a hazai, sőt Kolozs megyei példa is arra, hogy a versenyképesség és a jövedelmezőség kulcsa egy ennyire szétszabdalt mezőgazdaságban nem feltétlenül a méret, hanem a termelőszövetkezetekbe tömörülés. A Kis-Szamos Rétje Szövetkezetben 11 gazda termel 15 hektáron, és már saját teherautóval szállítják a szezonzöldségeket két országos üzletlánc regionális raktárába. És jól megfér a több ezer hektáron gazdálkodó, több ezer állatot tartó Szamos-Aranyos Szövetkezet mellett, amely időnként milliós profitot termel.

A korábbi időszakok szövetkezésre szánt költségvetési kereteit egyáltalán nem merítették ki a gazdák, és csak 2021-től emelkedtek a kifizetések két millió euróról hat millióra. Tavalyelőtti adatok szerint az akkori szövetkezeteket jobbára az uniós támogatások hatékonyabb lehívására hozták létre. Több mint a fele csak papíron működött, gazdasági tevékenységről beszámoló mérleget nem nyújtott be. Így is a szövetkezetek termelése a mezőgazdasági össztermelésben a 2020-as két százalékról négy százalékra nőtt 2022-ben. 

A szövetkezetek működtetésére 2024-ben kifizetett összeg már húsz millió euróra emelkedett, a kimutatható eredményére egyelőre várni kell.

A huszadik század történelme a földosztásokkal, impérium- és rendszerváltásokkal, majd a visszaszolgáltatással teljesen szétaprózta a romániai és erdélyi gazdálkodást. Most alig korlátozza, bizonyos mértékben kifejezetten ösztönzi az állam a parcellák tömbösítését. 

De a parcellákkal együtt szétesett a társadalmi bizalom is, annak visszaépítésébe azonban az állam alig fektet. A szövetkezetek ösztönzése ennek egyik kicsi és lassú eszköze. Az állam hitelességét és a bizalmat iránta strukturálisan az átláthatóság tudja építeni. Annak nyílt kimondása, vagy legalább a nyílt beszélgetés arról, mire költjük most, és mire költsük a jövőben a közpénzt a mezőgazdaságban, hogyan tudunk valódi egyensúlyt teremteni a gazdasági és a környezeti-éghajlati fenntarthatóság között.

Az adatok letöltésében, tisztításában, szűrésében és ábrázolásában Anghel Anna rendkívül sokat segített.

A nyitóképen Magyarókereke egyik felújított kapuja. Fotó: Szabó Tünde

Az anyag a 2025-ös Bertha Challenge ösztöndíj keretében készült.

The post Mire jó nekünk, hogy közpénzzel támogatjuk a gazdálkodókat? appeared first on Átlátszó Erdély.

A legtöbb helyen a piacokat a polgármesteri hivatalok vagy a nekik alárendelt közterületfenntartó vállalatok működtetik. Vagyis a termelők és kofák közvetlenül vagy közvetve befizetnek az önkormányzati kasszába ahhoz, hogy ott árulhassanak. 

Az  élelmiszerek megtermelésébe is elég sok közpénz megy. Évente 3,1–3,4 milliárd eurót tesznek ki az agrártámogatások Romániában. Ez a közpénz viszont gyakorlatilag elérhetetlen az 1-2-3 hektáron gazdálkodó kistermelőknek.

Akik piacokon szoktunk vásárolni, nagyon gyakran bizalmi alapon választunk. Hajlandók vagyunk akár valamivel többet is fizetni, mint a szupermarketben, ha cserébe van íze a zöldségnek, gyümölcsnek, és megbízunk az őstermelőben, hogy nem vegyszerezi agyon az áruját. Ha ízlik, amit hoz, és visszatérünk hozzá, megismerjük, mit termel, hogyan termel, mit tart fontosnak a munkájában és az életében. 

Frissítés, 2025. december 5.: Idén a piacok, lakónegyedi kisboltok részesedése a gyakori fogyasztási cikkek romániai piacából 25% alá csökkent, míg a hiper- és szupermarketek részesedése 70% fölé emelkedett, mérte meg a YouGov Shopper piackutató cég.

Sok vevőnek számít az, hogy a pénzével milyen jellegű mezőgazdaságot támogat: ipari méretűt és rendszerűt, vagy az ember- és természetbarátabbat. Vagyis a puszta ár, a gazdasági szempont mellett gyakran 

érvényesítünk nem piaci szempontokat is, amikor ételt vásárolunk. 

Két olyan piacról lesz szó az alábbi podcastban, ahol nem az áfa (vagy nem csak az áfa) jelenti a közpénzt. 

Egyrészt őstermelőket kérdeztem, hogy nekik miért éri meg jobban a kolozsvári mozgópiacra járni, ahol csak egy parkolóhelyet kapnak. Kiderült, a termelők ennek a kis városházi támogatásnak is örülnek, mert máshol még ennyit sem kapnak.

Másrészt olyan piac vezetőjével beszélgettem, amelyről meg voltam győződve, hogy magáncégként működik, mert mit keresne az állam a nagybani piacon. Hát pénzt, természetesen. 

A Kolozs megyei nagybani piac, a Centrul Agro Transilvania tulajdonosai ugyanis önkormányzatok. Az önkormányzatok képviselői felügyelik Oana Tudorachi vezérigazgató munkáját. Ő mutatta be, hogyan működik a cég, amely egyébként nyereséges. Öt év alatt ötmillió lejről hétmillió lejre emelkedett az üzleti forgalma, a nyeresége közel egymillió lejről 1,9 millió lejre. A profit fele pedig az önkormányzatok büdzséjébe kerül.

Itt főként viszonteladók találkoznak, emiatt más ennek a piacnak a hangulata. Az árusok hangosabbak és gyanakvóbbak. Sok autót kell túlkiabálniuk, és nem örültek úgy a kamerának, mint az őstermelők.

Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!

Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!

A podcast tartalmából

00:53 Hobbikertész tanár hozza a szilvát a kolozsvári piacra

03:56 Egyetlen hektárról hetente friss áru

08:20 Így hozott létre nagybani piacot a megyei tanács

10:35 Kik adnak el és kik vásárolnak a nagybani piacon?

15:08 Nagymamák a furgonok között

18:35 Termelői igazolvánnyal a piacon

20:42 Mi a szösz az a referenciaár?

25:35 A piacokat is érinti, ha a fagy szabja át az agrárszezont

28:50 Digitális tervek

Földszagú beszélgetések

Ha kíváncsiak vagytok, hogyan finanszírozzuk az egészséges (vagy kevésbé egészséges) élelem megtermelését és terjesztését közpénzből, hallgassátok meg az előző és következő epizódokat is ebben a sorozatban, amelyet a Bertha Alapítvány támogatásával készítünk. 

Az élelmiszer előállításának és piacra dobásának kevésbé ismert helyszínein beszélgetünk arról, kinek mi a fenntartható, hogyan számolják a biológusok a biodiverzitást, vagy milyen növény adaptációját kutatják most a kolozsvári Palocsay-kertben. Megszólalnak kutatók, oktatók, és beszélgetünk olyan kistermelői üzletek vezetőivel, akik sajnos bezárták a boltot.

Ha tetszenek ezek a földszagú beszélgetések, támogassátok az Átlátszó Erdélyt az atlatszo.ro Támogatás oldalán, vagy a YouTube-on Szuperköszönettel.

Operatőr és vágó: Fetykó Gábor Áron.

Az anyag a 2025-ös Bertha Challenge ösztöndíj keretében készült.

The post Közpénz a zöldségpiacon: így fizetünk az egészségesebb ételért appeared first on Átlátszó Erdély.

Carmen arra keresett megoldást pár másik őstermelővel, hogyan ne vesztegessen el órákat a kiszállítással a kolozsvári forgalomban. Órákat, amelyeket sokkal szívesebben töltött volna az ültetvényén vagy otthon a gyerekeivel. Így talált rá a közvetlen értékesítés helyi modelljét kidolgozó Thomas Snellmanra és a felelős fogyasztás köreire, a REKO ringekre.

Felbátorította, hogy máshol is le lehetett rövidíteni a szállítás és a bürokrácia útjait, és kölcsönös felelősségvállalással ki lehetett iktatni a közvetítőket a helyi termelők és a frissességre adó vásárlók közül. Carmen így már öt éve terelgeti a ROA Cluj csoportot egyre ökotudatosabb irányba. 

A termelők és vásárlók hetente három parkolóban találkoznak az előre megrendelt termékek átvételére. Egy-egy ilyen villámpiac 45 percig tart, nem itt kapod a legolcsóbb árut, de akár egy hétre be tudsz vásárolni. Miért érdemes becsatlakozni termelőként és fogyasztóként? Carmen Leșe erre is válaszol.

Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!

Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!

A podcast tartalmából

00:50 A kolozsvári forgalmi dugók szerepe a ROA csoport létrejöttében

04:05 REKO, azaz a felelős fogyasztás körei a pazarlás ellen

07:58 Így épült ki a ROA vevőköre

10:10 Magánparkolók mint pop-up piacok

12:32 Miért éri meg, ha nem olcsó?

18:10 Algoritmusok és csomagolás a marketinglabirintusban

20:47 Ilyen a felelős fogyasztó

23:30 Itt találod meg a ROA-t

Földszagú beszélgetések

Ha kíváncsiak vagytok, hogyan finanszírozzuk az egészséges (vagy kevésbé egészséges) élelem megtermelését és terjesztését közpénzből, hallgassátok meg a következő epizódokat is ebben a sorozatban, amelyet a Bertha Alapítvány támogatásával készítünk. 

Az élelmiszer előállításának és piacra dobásának kevésbé ismert helyszínein beszélgetünk arról, kinek mi a fenntartható, hogyan számolják a biológusok a biodiverzitást, vagy milyen növény adaptációját kutatják most a kolozsvári Palocsay-kertben. Megszólalnak kutatók, kistermelők és nagybani piac működtetője is. De beszélgetünk olyan kistermelői üzletek vezetőivel, akik sajnos bezárták a boltot.

Ha tetszenek ezek a földszagú beszélgetések, támogassátok az Átlátszó Erdélyt az atlatszo.ro Támogatás oldalán, vagy a YouTube-on Szuperköszönettel.

Operatőr és vágó: Fetykó Gábor Áron.

Az anyag a 2025-ös Bertha Challenge ösztöndíj keretében készült.

The post Így vegyél helyit nagyvárosban: ROA, a felelős fogyasztók köre appeared first on Átlátszó Erdély.

Mindenre kíváncsiak voltunk, és a növénytermesztésben amatőr kérdéseinkre is kimerítően válaszolt dr. Lukács Lehel kertészmérnök, a kolozsvári kertészeti kutatóállomás igazgatója, miközben körbevezetett. A kolozsváriak főként Palocsay-kertként ismerik a városnak ezt a dél-keleti, nagy zöld területét, mivel a kutatóállomást a híres rózsanemesítő Palocsay Rudolf kertje mellett hozták létre a múlt század ötvenes éveiben, és rábízták a vezetését. A kertészeti kutatóállomás viszont hivatalosan soha nem viselte Palocsay nevét.

A kutatóállomás a rendszerváltás után még 25 évig a Román Akadémiához tartozott, amelynek nem volt pénze karbantartani a közel kétszáz hektáros területet, épületeket, melegházakat, öntözőberendezést, növényállományt. Időközben körbenőtte a város, közvetlenül mellette kórház és kerülőút fog épülni.

Tíz éve a terület zömét átvette a kolozsvári Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetem, és beillesztette az oktatásba, a kutatásba, illetve a saját farm- és bolthálózatába. Hallgassátok dr. Lukács Lehelt arról, hogy ez miért jó nekünk.

Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!

Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!

A podcast tartalmából:

00:30 A kertészeti kutatóállomás rövid története
02:53 A kutatóállomás az egyetem része, de a költségeit magának kell fedeznie
03:36 Kutatás a növények változó éghajlathoz való alkalmazkodásáról és a piac igényeiről
08:04 A kísérletezéstől a szabadalmakig. Miért divatosabbak a külföldi almák?
13:35 Vízgazdálkodás vízhiány esetén
16:34 Hol kóstolhatják meg a kolozsváriak a kutatóállomás termékeit?
21:15 Egzotikus gyümölcsök és késői fagyok Erdélyben
25:42 Állatok a Palocsay-kertben: a együttélés problémái
27:39 Hogyan működik egy szuperintenzív gyümölcsös?
33:24 Beruházások, támogatások és a jövő gazdái

Földszagú beszélgetések

Ha kíváncsiak vagytok, hogyan finanszírozzuk az egészséges (vagy kevésbé egészséges) élelem megtermelését és terjesztését közpénzből, hallgassátok meg az előző és következő epizódokat is ebben a sorozatban, amelyet a Bertha Alapítvány támogatásával készítünk. Írjátok meg, hogy inkább nézitek, vagy inkább hallgatjátok őket.

Az élelmiszer előállításának és piacra dobásának kevésbé ismert helyszínein beszélgetünk arról, kinek mi a fenntartható, hogyan válthatunk szántásos gazdálkodásról szántás nélkülire, és miért jó a biodiverzitás. Megszólalnak kutatók, a természetvédelem elkötelezettjei, kistermelők és nagybani piac működtetője is. De beszélgetünk olyan kistermelői üzletek vezetőivel, akik sajnos bezárták a boltot.

Ha tetszenek ezek a földszagú beszélgetések, támogassátok az Átlátszó Erdélyt itt, vagy a YouTube-on Szuperköszönettel.

Operatőr: Fetykó Gábor Áron, Tóth Helga. Vágó: Fetykó Gábor Áron. Címlapfotó: Tóth Helga.

Az anyag a 2025-ös Bertha Challenge ösztöndíj keretében készült.

The post Kivi, füge nő a hazai alma mellett: így művel minket a Palocsay-kert Kolozsváron appeared first on Átlátszó Erdély.