Bezárás
Diszkrimináció

A többséget saját véleménye sem izgatja a melegházasságról

Szociológusok arról, miért bukott meg a melegházasságot alkotmányosan is tiltani akaró népszavazás.

Október 6-7-én zajlott az a népszavazás, amely látszólag a család, azon belül a házasság alkotmányos fogalmának módosítására irányult, valójában azonban egy meghiúsult hatalmi gesztus volt. Miközben a kormány sürgősségi rendeletekkel irányítja az országot, a referendum kiírása, a demokratikusnak mondott felhajtás, a belefektetett pénz és a gyűlöletkeltés olyan populista húzás volt, amely egyszerűen célt tévesztett – hangzott el a Contrasens legújabb kolozsvári kerekasztal-beszélgetésén. A referendumon ugyanis csak a választók 20,41 százaléka vett részt, míg az érvényességi küszöb 30 százalék.

Mi következik a népszavazás után?

Erre a kérdésre kereste a válaszokat a Contrasens podcast, amely a szociológia szempontjait szeretné minél inkább bevinni a közbeszédbe. Az ecsetgyári beszélgetésre a szerkesztők a BBTE Szociológia és Szociális Munka Intézetének két oktatóját, Călin Goinát és Cristina Rațot hívták meg, valamint Elias Ulrich Vaughan aktivistát. Első körben Vaughan ismertette a népszavazási kampány visszaéléseit, majd egyre inkább arra terelődött a szó, miért lett politikai bukta a népszavazás, és mire lehet a folytatásban számítani.

A népszavazás egy hónapja lejárt. Azóta, október 29-én a szenátus elutasított egy márciusban benyújtott, a bejegyzett élettársi viszonyt rendező törvényjavaslatot, 31-én benyújtották a következőt főként ellenzéki honatyák támogatásával, miközben a kormánypártok korábbi ígéretükkel ellentétben kivonulni látszanak a javaslat mögül. Egyelőre minden maradt a régiben. Vagy mégsem?

Nyolcadikban coming outoltam.

Arra gondoltam, hogy az osztálytársaim nem ismernek meleg embert, de engem igen, és kedvelnek, így láthatják, hogy rendben vagyok. Egy kis szívatás, aztán túl voltunk rajta, és most itt vagyok” – mutatkozott be Vaughan, aki szerint a népszavazás a szélsőjobb és a vallási fanatizmus térnyerését mutatja. Eleve a kezdeményező Koalíció a családért  (Coaliția pentru familie) kampányának

  • alapjául az az előfeltevés szolgált, hogy a melegek célja a civilizáció porba döntése;
  • népszerűsítő anyagait a nemzeti színekkel próbálta legitimálni;
  • az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség) vagy a melegek jogaiért kiálló mozaiQ dizájnját koppintva próbálta megtéveszteni az állampolgárokat és rávenni őket, menjenek el voksolni;
  • papok a templomokban próbálták megfélemlíteni a híveket, hogy hitük bizonyítékaként menjenek és szavazzanak igennel;
  • előkerültek orosz nyelvű, román feliratozású melegellenes videók;
  • az Antena3 csatorna olyan reklámvideót sugárzott, amely szerint a NEM szavazat egy férfi és egy fikusz, vagy egy nő és valami más házasságát teszi lehetővé.

Mindeközben az LMBTQ közösség nézőpontja nem jelent meg a közmédiában és a köztereken. Míg a Koalíció a családért heteken át osztogathatta Kolozsváron a félreveztő tartalmú szórólapjait, addig a mozaiQ csupán a népszavazás után két héttel kapta meg az engedélyt saját álláspontja népszerűsítésére – panaszolta az aktivista, aki szerint viszont a népszavazási kampány önkéntelenül is felerősítette az LMBTQ közösség hangját.

A többség nem dőlt be a megosztó szándéknak

A megosztás politikájának lényege, hogy jelentéktelen különbségek alapján próbálja egymással szembefordítani az embereket, és ezzel még népszerűségre is szert tenni – magyarázta Raț Cristina szociológus.

„A szexuális orientáció – amely irreleváns a legtöbb társas helyzetben, az orvosnál, az iskolában, a személyes életben – hirtelen olyan különbséggé vált, amihez viszonyulni kell, sőt fontosabb, mint más kérdések. Aki félelmet akar kelteni, az uralkodni akar rajtunk, aki azt állítja, hogy ez mély társadalmi különbség, az valójában úgy akar hierarchiát felállítani az emberek között, hogy egy csoportot elnyom és jogaiban korlátoz” – mutatott rá a szakember a népszavazás kiírása és a kampány mögötti mechanizmusokra.

Szerinte a jó hír az, hogy a romániai társadalom többsége nem dőlt be ennek a megosztási szándéknak, tagjait a kérdés különböző okokból egyszerűen nem érdekelte, nem interiorizálták ezt a szembeállítást. A referendum ugyanakkor behozta a köztudatba, hogy Romániában valóban

széles koalícióra volna szükség a gyermekes családok érdekében.

Olyan összefogásra, amelyért mindannyian ki tudunk menni az utcára, vallási meggyőződésünktől függetlenül. Lehetne kampányolni családi adózásért, amely tekintettel van a családban ellátott gyermekek számára, vagy a rászoruló családok hathatós támogatásáért, a gyermekszegénység leküzdéséért – sorolta a példákat a szociológus.

Azért lehetett kijátszani a családért szlogent, felkelteni vele az emberek érdeklődését, mert igény volna a családok támogatására, a kiállásra értük, hiszen Romániában számos olyan családtámogatási forma hiányzik, amely a nemzetközi porondon jó példának számít.

A munkaügyi minisztérium költségvetéséből mindössze 3,7 százalékot különítettek el a rászoruló családok támogatására olyan körülmények között, hogy a munkanélküli segélyt, a GYESt és a nyugdíjakat teljesen más költségvetésből fedezik – illusztrálta Raț, mennyire nem fontosak a családok az államnak. Eközben Romániában a gyermekek 38 százaléka él a szegénységi küszöb alatt vagy annak környékén. Míg a teljes EU-ban a szegénységtől fenyegetett gyermekek 40 százaléka kerüli el a szegénységet a különböző állami támogatásoknak köszönhetően, addig Romániában mindössze 15 százalékuknak segít ebben az állam.

A demokrácia sérülékeny pontja

Raț szerint a népszavazás arra is rámutatott, nem mindegy, hogyan beszélünk egy kisebbség jogairól, hiszen a statisztikai kisebbség a többség akaratának van kitéve: „Nem vagyok meggyőződve, hogy valóban demokratikus dolog népszavazás keretében határozni egy kisebbség jogairól.”

Ugyanilyen kisebbségi jog például az anyanyelvű oktatás, amelynek fenntartása érdekében a román állam a románul tanuló diákok után járó fejkvóta kétszeresét fizeti az iskoláknak a kisebbségi nyelveken tanuló diákok után. „Ha azt mondanánk, hogy a magyarok el akarják lopni Erdélyt, meg kell védenünk magunk, hisz lám, az állam kétszerannyit fizet a magyar diákok oktatásáért, nagyon valószínű, hogy kerülne 3 millió ember, hogy népszavazást kezdeményezzen a nemzeti kisebbségek jogainak korlátozásáért” – hívta fel a figyelmet a szociológus arra, mennyire veszélyes a tömegek félretájékoztatása, manipulálása.

A referendum a nyilvános viták beszűkülését is jelentette, mert az ellentétet elviként tüntette fel, amely így az álláspontok durva karikaturizálásához, torzításához vezetett, és nem hagyott helyet az árnyalásnak, a reflexiónak – értékelte Raț. A továbblépést a valódi párbeszéd megnyitásában látja, amelyben képesek vagyunk megérteni a saját és az ellenvélemény történeti kialakulását, és amelyben szem előtt tartjuk az emberi jogokat és az élet komplexitását.

Van véleményük, de nem érdekli őket”

– összegezte Călin Goina a népszavazás előtti kampányt és magát az eredményt. Goina szerint a referendumon nem nyert senki: sem az LMBTQ közösségnek nem tett jót, sem azoknak, akik azt gondolták, annyira vallásosak és konzervatívak a román állampolgárok, hogy el fognak menni szavazni. Egyszerűen a téma irrelevanciája mutatkozott meg.

„Nagyon örültem, amikor láttam egy anyát karján a gyermekével, aki átvette a népszavazási részvételre buzdító szórólapot, ránézett, és egyből mondta, jaj, ezt nem kérem” – mesélte, miközben két kézzel mímelte is a jelenetet. Nem az derült ki, mondta, hogy az anya mit gondol a melegekről, hanem az, hogy van más dolga is, mint ezzel foglalkozni.

Goina két felméréssel mutatott rá, miért nem tudtak a politikusok tőkét kovácsolni a népszerűnek vélt témából. Az első felmérésben egyenesen kérdeztek rá arra, hogy a válaszadó elfogadhatónak tartja-e a melegek házasságát. 12% igennel, 84% nemmel válaszolt (Claudiu D. Tufiș ebben a bejegyzésben ismerteti a felmérést).

A többség nem vevő a nacionalista-ortodox retorikára

A másik kutatásban arra voltak kíváncsiak, hogy trend-e, azaz egyféle elvárás-e ma Romániában a melegellenesség. A kutatók úgy is feltették a kérdést, hogy a válaszadó nem szemtől szembe vállalta a véleményét (a kutatási módszerről és annak eredményeiről bővebben itt.) Az első esetben a válaszadók 13%-a, a másodikban viszont 26% mondta azt, hogy elfogadná az azonos neműek házasságát. Az eredmény azt jelzi, hogy erős a megfelelési kényszer annak a társadalmi elvárásnak, amely elutasítja a homoszexualitást.

„Nagyon hülyék voltak, akik tőkét akartak faragni a népszavazásból, mert hittek a saját diskurzusukban, abban, hogy a társadalom megosztása, a melegellenes propaganda, a vallásosság kihasználása melléjük fog állítani 6-8 millió embert” – fogalmazott az egyetemi tanár, aki a sikertelenséget azzal is magyarázta, hogy szerinte főként a politikai vezetők körében népszerű a nacionalista és ortodox meggyőződés, de a romániaiak többsége nem igazán vevő rá.

Ha meghallgatnád a teljes beszélgetést, a felvételt ITT találod.

Az illusztráció egy, a népszavazás során népszerűvé vált mém, a felirat: “Csak akkor szeretünk, ha heteroszexuális vagy!”